Category: Chihiro Yonekura


Ismét Liverpoolban


Manapság sokat hallgatom Okui Masami: spicy essence dalát. Amúgy is itt látva az angol feliratokat, ha valami ismerős valamelyik dalból (angol cím, vagy dalszövegrészlet), akkor egyből elkezdem dúdolgatni magamban. De ez most nagyon kifejezi a jelenlegi érzéseimet:

És itt van Yonekura Chihiro: I believe dala is. Mindig is tudtam az énekesnőről, hogy ha nagyon megerőlteti magát, akkor lazán kihozza magából az Okui Masami színvonalat.

Ezt is nagyon kellemes hallgatni. Igazából nem gondoltam volna, hogy azok a változások, melyek miatt ki akartam jönni Angliába, ilyen hamar bekövetkeznek. Szükségszerűen hozza magával a fájdalmat, mert a változás mindig ismeretlennel, bizonytalansággal jár, de szükség van rá.

Tegnap is voltam iskolában, de most nézőnek, ugyanis Sanshou volt. Nem, ez nem japán küzdősport, bár a neve alapján lehetne az, hanem ez a kínai Kick Box. Engem nem vonzott annyira, és igazából az sem lelkesített, hogy láttam másokat. Egyszerűen nem vagyok az a “Lerúgom a fejed, ha beszó’sz, kiscsíra” egyén, de amúgy a lelkesedés a többieken nagyon jelen volt. Ez inkább a felnőttek küzdősportja, tinédzserből volt 1-2. A mai Kung Fu órán pedig nem nagyon emelkedett az átlagéletkor. Örülök, hogy ennyi gyereket érdekel, de megmondom őszintén, olyan érzésem volt egész idő alatt, mintha általános iskolás testnevelés órán lettem volna. Voltak még egy páran idősebbek mellettem, de legyenek még többen. De így is nagyon jó volt, és remélem, hogy a szombati is hasonló élmény lesz. Az első percekben az ugráló gyakorlatok nagyon kimerítettek, de utána, ahogy a főgyakorlatokat próbáltuk egy páran, egészen jól megy nekem, csak az egyensúlyomat kell kordában tartani. Az első néhány mozdulat, de jó érzés látni, hogy már most jól megy. A Kick Box pedig elsősorban önvédelemre nagyon jó. Ha valaki meg akar rúgni, csak fogd le a lábát, és teremtsd földre. Viszont a Tai Chi nagyon nem akar megszeretni. Nem tudom összhangban mozgatni a kezemet és a lábamat, meg mivel nem ismerem a gyakorlatot, de a többiek már nagyon, ezért ügyetlenül próbálom utánozni őket. Igazából menne, ha ezt is megtanulnám egyenként, mint a Kung Fu gyakorlatokat, csak itt gondolom, mivel rajtam kívül nincs újonc (mindenkinek flottul megy), ezért nekem nem mutatja be egyesével. Amúgy itt is jó látni az időseket, hogy 60-70+ évesen is ennyire aktívak, és nem ilyen konszolidált emberek, szinte várva várják, hogy mikor halnak meg.

Beadtuk a jelentkezést az adományboltba, azt mondták néhány napon belül jelentkeznek. Aztán leesett, hogy formanyomtatvány jött meg csak tegnap, ezért kellett visszamenni. Egy hat oldalas űrlapot kellett kitölteni és két tanúval aláíratni. Kicsit gondolkodtam, hogy el tudják-e olvasni az írásomat, mert a britek másfajta írást tanulnak az iskolában, mint mi, de tisztáztuk, hogy nem probléma, el tudják olvasni. Például az egyest csak egy vonallal intézik el, ugye mi meg a pálcikának adunk egy lekonyuló… valamit. A hetest meg nem húzzák át.

Ma pedig Liverpoolban voltunk, de kiderült, hogy nővérem rosszul emlékezett a dátumra, ugyanis holnapra kaptam időpontot és nem mára. A munkaügyibe kellett menni, ott kapjuk a biztosítási számot, amivel ellátott leszek itt. Meg akkor jobban tudok intézkedni Angliában. Vannak szép helyei Liverpoolnak. A Chinatown állítólag itt nem nagy szám, de pagodaszerű bejárata Európában ez a legnagyobb. Az csodaszép. “Belső tartalmában” a Londoni és a Manchesteri talán nagyobb, de a Liverpool-it is megnézném. Amúgy a lakosság kb. 7%-a kínai (30.000 fő a kb. 450.000 főhöz képest. Mondjuk én azt hittem, hogy Liverpoolt legalább 1 millióan lakják). Aztán már csak kávézóba tértünk be (mint minden nap) meg néhány üzletbe, utána mentünk haza. És vissza lehet jönni holnap. Amúgy a recepciós hölgy a munkaügyibennagyon szépen beszélt, minden egyes szavát értettem. Gondolom, mivel sok a külföldi, ezért tudják, hogy nehezen értenénk meg az akcentust, amit nem tudom eléggé szidni, hiszen számomra érthetetlen, de még nem adtam fel. Nem is tehetem meg, főleg ha munkát akarok találni. Márpedig úgy tűnik, hogy lesz itt maradásom.


Jó szilveszternek ígérkezik, miután itt töltöm bagsziéknál. 29-én jöttem fel Pestre, az év végi 3DS Hungary találkozóra, mely most a Sugárban volt. Egyszer voltam csak itt, és akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont azt el kell ismerjem, hogy mint találkozó helyszín fantasztikus. Az étkezőknél van egy kisebb elkülönített rész, ott ültünk le, és nem zavartunk senkit. Több játék is előkerült, de mint mindig, most is a Mario Kart 7 aratta a sikert. Igaz, hogy 1 éve nem voltam már találkozón, vártam is nagyon, hogy el tudjak jönni, de újdonságot nagyon nem tudok írni, csak azokat, évekkel ezelőtt is írtam, hiszen minden találkozó lényegében a játék jegyében telik el. Együtt játszunk, kipróbáljuk azokat a játékokat, amiket ki szeretnénk, és másnak meg is van. Kellemes meglepetés volt, hogy 3DS Virtual Console játékokkal is lehet többen játszani Download Play-jel, ki is próbáltuk Ninty-vel a Super Mario Bros. 3-at ketten. Nagyon jól szórakoztunk, emellett az is menőség, hogy elég ha csak az egyiknek van meg a játék, a másik simán csak rácsatlakozik. Meg 3DS-en Tetris-eztek sokat, a videojátékozást Fantos törte meg. Nagyon rég láttuk őt, saját bevallása szerint keveset játszik már. Egy egyedi játékot hozott nekünk, ami olyan szinten lekötötte a társaságot, hogy aztán végig azt játszották. Én nem szálltam be, bár tetszett, amit csináltak. Kis papírokra kitalált mindenki a mellette ülőnek egy videojáték karaktert, és felragasztja celluxszal a homlokára úgy, hogy ne lássa. Neki barchobával ki kellett találnia, hogy ki ő. Érdekes volt látni, hogy egyesek mennyire bonyolult karakterekre gondoltak, vagy hogy eszükbe nem jutott volna, de ha végül kitalálták (vagy feladták), akkor bizony nagyot lestek, hogy ezt hogy nem találták ki.

És ezzel nagyjából véget is ért. Elég hamar szedelődzködött a társaság, úgyhogy 16 óra után már mi is mentünk. Káosz az Örs Vezér Terén, nehéz volt átlátni, honnan indul a 3-as villamos pótló busza, és hol érdemes rá felszállni. Nem a metrónál, mert ott sokan vannak. Arra rászállni, és irány bagszihoz. Hiányzott szerény rezidenciája, de az aznap esti program ne ismétlődjön meg. 4 ember 4 laptop… A többi képzelhetitek. Csak a The Legend of Zelda: The Wind Waker HD szakította meg ezt a tendenciát, amikor bagszit figyeltük játék közben. Eszméletlen szép a játék HD-ben, mindezek mellett a hangulata is megvan. Csak nehogy megint Zeldázni akarjak, mint régen. Nem is vittem el sokáig a játékot, és nem is emlékszem már arra, hogy azért álltam meg vele, mert túl nehéz volt, vagy mert elveszett a motivációm. Nagy kedvenc volt a Wind Waker, úgyhogy nem hiszem, hogy az lehet. Meg hogy ne unatkozzak ezen az estén (kínomban neteztem már én is, különben nem így képzeltem el a közös estét) kipróbálhattam a NES remixet. Ez egy új letölthető játék, mely a WarioWare alapján több mint 200 mini-játékot tartalmaz különböző NES játékokból. Vannak nagyon jó ötletek, de korántsem akkora eresztés, mint a WarioWare. Volt egy pár, ami túl könnyű volt, unalmas, de azért volt egy pár jó ötlet, amik nehezebbek voltak. Azok alapján amennyit láttam, jobban díjaztam volt az inspirálóan nehéz mini-játékokat. Volt egy, a Mario Bros. egyik játéka, ami már túl nehéz volt, amit már leteszek, de ezzel ne fárasszanak. Ki is próbálta LernenBoy is, neki sem jött össze.

A tegnapi nap közös játék okán már jobban telt el, mivel megkértem bagszit, hogy ha lehet, többet játsszunk közösen. Így is lett, előtte délelőtt mentünk vásárolni. Nintendo 64-en játszottunk sokat, a Goldeneye 007 hatalmas élmény volt négyesben, és mindenki nagyon élvezte. Nem hiába volt annak idején fő társasági móka a Mario Kart 64 mellett. Volt a Mario Kart is, ez nagyon jó volt. Bár ezt igazán csak akkor jó, ha órákig játsszunk vele együtt, így, rövidebb időre annyira nem. Ami csalódás volt, hogy a Mario Party 2 nem volt annyival jobb négyesben, mint egyedül, ahogy írták. Jó volt, de sokkal jobb játékélményre számítottam. Még bagszi Pokémon Stadium 2 mini-játékait próbáltuk ki, egészen menőség volt. De amivel sokat játszottunk, az a Wii U-s Wii Party U. Már a Wii-s Wii Party-t is szerettem, ebbe is sok jó ötlet volt, ezt nevezem méltó folytatásnak. Az egyik legmenőbb volt, amikor egy játékos a tábla tetején állt, a többi három pedig az alján. A felső játékos kapcsán volt egy eldöntendő kérdés, és be kellett jelölnie a választ, hogy mennyire igaz rá az állítás, vagy nem, és a többieknek is ki kell találni, hogy aki fent van, arra az mennyire igaz. Még a két véglet is frappáns volt sokszor. Egy példa: “Mennyire tudsz titkot tartani?” Az egyik véglet: “Senkinek a lelkét nem tárom ki.” A másik: “Hallottad a hírt…?” :o És akkor a Wii U GamePad-en látható csúszkán kellett beállítani, hogy az mennyire igaz rá, és többieknek is megtippelni. A másik, ami inkább érdekes volt, hogy egy Wii U GamePad-en, és három Wiimote-ot kellett meghatározott módon egymás mellé tenni, és azokat a gombokat kell megnyomni, amelyikre utasítást kapunk. Ez olyan, mint a Twister társasjáték, de itt csak a kezünket kell használni. Ujjfájdalmak és görcsök kiújulása garantált. Volt még egy, ami ahhoz képest, hogy viccesnek tűnt, annyira nem szórakoztatott engem. Négy ember Wii GamePad körül zenére táncol. Kört alkotunk, és azt kell csinálni, amit a GamePad-en látunk. Több így hirtelen nem jut eszembe, és ha ismét elővesszük a játékot, állítom, hogy fájni is fog, mert nagyon tetszett, és hogy felejthettem el.

És most itt vagyunk, 31-én. Ma már (így idén) nem írok többet, ezért egy gyors összegzést írok. Mindig optimistán szoktam jellemezni az adott évet, de most ezt nem tudom megtenni. Nem tartom ezt az évet jónak. Akármi is történt, akárhogy is szolgálta a fejlődésemet, az ideit az eltékozlás évének tartom, mert nem sikerült munkát szerezni, így nem tudtam előrelépni. Persze, benne van az is, hogy visszatérjek Pestre, le nem tagadnám, hogy mennyire vissza akarok jönni, hiszen idén valahányszor felutaztam ide, azt éreztem, hogy itt vagyok igazán elememben, itt vagyok igazán önmagam. Azt maximálisan elfogadtam, hogy a december a pihenés jegyében teljen el, aminek meg is lett az eredménye: Nagyon sokat enyhültek a tünetek december eleje óta, egyre inkább érzem, hogy visszatérhetek a régi kerékvágásba, ezért januárban ismét elkezdek munkát keresni. Ha már a média ennyire harsogja, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor csak én is érezni fogom, nem igaz? Mindezek mellett januárban újra előveszem a németet, már meg is van az időpont: február 8-án lesz az írásbeli nyelvvizsga. Ugyanis biztosra eldöntöttem, hogy az Origósat fogom csinálni. Meg is kérdeztem a munkaügyi központban, még kérelmet se kell benyújtani, hogy ne TELC-eset írjak, ott vizsgázok, ahol akarok, a lényeg az, hogy igazoljam, hogy kifizettem a második nyelvvizsgát, ha nem sikerült. Azért nem írom pótnyelvvizsgának, mert ez nincs így hivatalosan megnevezve. Át is néztem az Origósat, sokkal barátságosabb. Amikor megláttam, hogy a tesztes résznél nincs minimum ponthatár a sikeres nyelvvizsga esetére, nagyon megkönnyebbültem. Ez persze nem jelenti, hogy lazítani kell. Úgy van a teszt, hogy 50 mondat, négy válaszlehetőséggel, és ezt számolják át 15 pontra. Sokat kell készülni. Sokat kell készülni erre is, de a többire is úgy kell felkészülni, hogy lehet, hogy a teszt 0 pont lesz. Összesen 80 pont szerezhető, és 48 ponttól sikeres a vizsga. És mivel a teszt 15 pontos, ezért úgy kell készülni, hogy 65 pontból kell 48-at elérni, és így máris nem hangzik annyira kellemesen. Mindezek mellett minden egyes teszten elért pont csak segít rajtam a még jobb eredmény érdekében, valamint hogy könnyen meglegyen a 48 pont. Úgyhogy lesz dolgom a munkakeresés mellett. Csak még azt nem tudom, hogy kétnyelvű, vagy egynyelvű nyelvvizsgát kell tennem? Azt sem tudom, hogy mi a különbség a kettő között azon túl, hogy magyarról németre is kell fordítani, meg németről magyarra is. A negyedik, utolsó feladatrész, a baráti levél írása. Azért emeltem ki a barátit, mert a TELC középfokon hivatalos levelet kell írni. Információkérés, állásra jelentkezés, vagy panaszlevél. Igazából nem jó ötlet a hivatalos levél, mert ha belegondoltok, tele van sablonmondattal. Állásra jelentkezésnél úgy kell fényezned magad, mint soha senki, és megvannak erre a jól bejáratott mondatok, ahogy panaszlevélnél is. Viszont egy baráti levél azért tetszik jobban, mert spontánabb, sokkal ugyanúgy választékosan kifejezheted magad. Például írtam olyan baráti levelet, amikor a Start! nyelvkönyvvel alapfokon készültem, hogy új helyre költöztél, és mutasd be az új lakásodat, szereted-e, a környék milyen, hol van, és hasonlók. Ez számomra szimpatikusabb. De ami egyértelműen sokat segít: Lehet szótárt használni. A teszten kívül az összes feladatrésznél. Ez segít abban, hogy választékosan fejezd ki magad, de a nyelvtant és a mondatalkotást nem tudod kilesni a szótárból. Jaj, már tudom, hogy újra elő kell vegyem, hogy hol is kell a KATI szórendet használni, és hogy nem szabad három ige esetén Partizip II-t használni, ha múlt időben írok, valamint módbeli segédigéknél nincs zu+infinitiv alak. Ezeket szoktak a leggyakrabban elrontani. Ennyit a németről. Az optimizmusom ettől függetlenül a helyén van, és nagyon szeretnék 2014-re egyenesbe jönni, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Ennek fényében kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!

Szilveszter alkalmából most többet hallgatok L’art Pour L’art Társulatot, mivel megvan mind a négy albumuk eredetiben CD-n, és három album kazettán (a Winnetou nincs meg, azt keresem). Szilveszter alkalmából nézzétek meg a kedvenc Vastyúk is talál szeget részemet:

És le ne maradjon a szokásos év végi statisztika, a Last.fm-ről az év előadóiról, albumairól, kislemezeiről:

Top 10 2013 előadók

  1. Megumi Hayashibara (3.953)
  2. JAM Project (1.810)
  3. Masami Okui (1.526)
  4. Zorán (1.007)
  5. Suara (782)
  6. Skorpió (759)
  7. ALI PROJECT (591)
  8. Chihiro Yonekura (577)
  9. LGT (568)
  10. angela (513)

Zárójelben az idei évre vonatkozó összhallgatás látható. Azért látszik, hogy márciusban nagyon rákaptam Hayashibara Megumi-ra.

Top 10 album

  1. JAM Project Best Collection IX: THE MONSTERS (344)
  2. Megumi Hayashibara: SpHERE (341)
  3. Megumi Hayashibara: Enfleurage (272)
  4. Megumi Hayashibara: CHOICE (269)
  5. Megumi Hayashibara: bertemu (262)
  6. Megumi Hayashibara: Fuwari (247)
  7. angela: ZERO (242)
  8. Megumi Hayashibara: VINTAGE White (241)
  9. Megumi Hayashibara: SHAMROCK (216)
  10. Skorpió: Zene tíz húrra és egy dobosra (201)

Top 10 kislemez

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (332)
  2. JAM Project: Wings of the legend (261)
  3. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (155)
  4. Megumi Hayashibara: Proof of Myself (124)
  5. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (77)
  6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (77)
  7. Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ (70)
  8. Megumi Hayashibara: question at me (68)
  9. STYLE FIVE: SPLASH FREE (64)
  10. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire (63)

Top 100 dalok

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (off vocal ver.) (112)
  2. JAM Project: Wings of the legend (111)
  3. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (111)
  4. Skorpió: Elindulunk (88)
  5. angela: To be with U! (79)
  6. JAM Project: Babylon (78)
  7. Megumi Hayashibara: Lively Motion (off vocal version) (75)
  8. Megumi Hayashibara: TOO LATE (NEW version) (73)
  9. Hironobu Yahata, Shinya Outouge: Dueling for Prizes (73)
  10. Takeshi Hama, Mahito Yokota, Asuka Hayazaki: Desert Overview (73)
  11. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (72)
  12. Daft Punk: Face to Face (70)
  13. Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream (68)
  14. Yuko Kadota: The Cave of Wonders (68)
  15. Megumi Hayashibara: ROCK de Ikou (65)
  16. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (60)
  17. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (off vocal ver.) (57)
  18. Megumi Hayashibara: be Natural (55)
  19. Megumi Hayashibara: Re.Starting again (55)
  20. angela: Boku Janai (55)
  21. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (Chihiro Yonekura ver.) (54)
  22. Aya Tanaka: Chase Bowser (53)
  23. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
  24. Megumi Hayashibara: Dance with me… Saigo no Paradise
  25. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
  26. JAM Project: The advent of Genesis
  27. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy (Yoshi)
  28. angela: Tooku Made
  29. Megumi Hayashibara: Lively Motion
  30. Aya Tanaka: Space Match
  31. Megumi Hayashibara: feel well
  32. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
  33. JAM Project: NOAH
  34. Suara: Mizukagami
  35. JAM Project: Believe in my existence
  36. JAM Project: Wings of the legend (off vocal)
  37. Skorpió: Az új generáció
  38. Megumi Hayashibara: Plenty of grit
  39. JAM Project: LIMIT BREAK
  40. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (instrumental)
  41. JAM Project: Rescue Fire
  42. JAM Project: Kurenai no Kiba
  43. Megumi Hayashibara: Yoru wo Buttobase
  44. Skorpió: Furcsa emberek
  45. Megumi Hayashibara: Give a reason
  46. Megumi Hayashibara: My dear
  47. JAM Project: PREDESTINATION
  48. Megumi Hayashibara: EL WAKT
  49. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  50. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
  51. STYLE FIVE: SPLASH FREE
  52. ALI PROJECT: Reiyou Bara Zukan
  53. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT
  54. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
  55. Megumi Hayashibara: Revolution
  56. Suara: June
  57. Suara: Akai Ito (instrumental)
  58. Megumi Hayashibara: Ame no Koinu
  59. Megumi Hayashibara: Successful Mission
  60. Megumi Hayashibara: Fuwari
  61. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
  62. Megumi Hayashibara: question at me
  63. Chihiro Yonekura: Dolphin Song
  64. Megumi Hayashibara: unsteady -off vocal version-
  65. angela: KINGS
  66. JAM Project: FREEDOM
  67. Megumi Hayashibara: MIDNIGHT BLUE
  68. Megumi Hayashibara: Watashi Dake no Yume he
  69. Yasunori Mitsuda: Pirate Land
  70. Megumi Hayashibara: Sunadokei
  71. JAM Project: Omoide wa Okkusenman!
  72. LGT: Dalaktika
  73. Megumi Hayashibara: brave heart
  74. Megumi Hayashibara: Front breaking
  75. Chihiro Yonekura: Shooting Star
  76. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
  77. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
  78. Megumi Hayashibara: Niji Iro no Sneaker
  79. Yasunori Mitsuda: Wario Battle Canyon
  80. Masaaki Endoh: LIMITER
  81. Mami Kawada: See visionS
  82. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy
  83. Hironobu Kageyama: Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~
  84. JAM Project: Hagane no Resistance
  85. Megumi Hayashibara: Daybreak Impression
  86. Megumi Hayashibara: Regret ga Naite Iru
  87. Megumi Hayashibara: Nemurenai Machi de
  88. Megumi Hayashibara: question at me (off vocal version)
  89. Megumi Hayashibara: Just Begun
  90. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~
  91. Mikó István: Jön a régen várt szép esküvő
  92. Megumi Hayashibara: 7 senchi no Kyori
  93. Megumi Hayashibara: Hanarete Itemo
  94. Megumi Hayashibara: Ame Nochi Kumori Nochi Hare
  95. Megumi Hayashibara: Omokage
  96. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  97. Masami Okui: STRATEGY
  98. Megumi Hayashibara: Bon Voyage!
  99. Megumi Hayashibara: Shining Girl
  100. Aya Tanaka: An Adventurer

Yondemasuyo, Azazel-san. mánia


Ma megérkezett a CDJapantől a legújabb CD rendelésem, az új Yondemasuyo, Azazel-san kislemez. Tényleg nagyon megszerettem ezeket a dalokat, tudtam, hogy eredetiben is be akarom szerezni, erre most adódott lehetőség.

Most néztem meg az anime első évadának utolsó részét, és teljesen oda meg vissza vagyok tőle. Olyan jó csattanóval zárták, hogy teljesen libabőrös lettem a végére. Nem hiszem el, hogy egy komolytalan, paródia animének ilyen jól meg lehet csinálni a végét! Ez a sorozat nagyon jól megmutatja, hogy viselkedik az emberiség, nem véletlen vannak a mellékszereplők olyan rondára megrajzolva.

SPOILER

És a széria végére hagyták azoknak az “embercsoportoknak” a bemutatását, akik azt hiszik, hogy büntetlenül játszhatnak istent. Nagyon durva az, ahogy végül megbüntetik azt a faszit – aki egyébként a legrondábban van megrajzolva, nem mellesleg angyalnak hiszi magát – aki elviszi Beelzebub grimoire-ját az istenének. Legalább is azt hiszi, hogy elviszi neki, ugyanis a táskájában “csak” 3.000.000 yent talál, amit az az öregasszony adott neki, aki elhitette vele, hogy őt meg fogja segíteni a könyvvel, tálcán kínálja neki, még a kisujját se kell érte mozdítania, csak szóljon, és minden kérése parancs. Csak hogy az élet semmit nem ad ingyen, és végül megkapja a magáét. Egyébként azt a hatalmas mennyiségű pénzt az öregasszony eredetileg Rinkónak akarta adni, amolyan kísértés gyanánt, úgy tukmálta rá, hogy fogadd már el, hát a tiéd. De ő csak azért sem vette el, sőt a végére kirohant a szobából. Végül is megkapja méltó jutalmát, hiszen ő jó öregasszony, elbújtatta a grimoire-t. Ugyanezt mondta annak a pasinak, és ő is elhitte. Ez az idős néni nagyon jó példa arra, hogyan lehet kijátszani azokat az embereket, akik azt hiszik magukról, hogy istenek. Minden embernek megvan a maga gyenge pontja, mindenkit be lehet etetni valamivel, csak ki kell találni, hogyan. Az anime arra mutat rá, hogy hitessük el vele, hogy ő a pártfogoltja, és mindenben segít neki. A legkönnyebb módszer egyébként az, ha megsimogatjuk az egóját. Akkor mindent elhisz nekünk, és nem veszi észre, hogy az a bizonyos “korona”, amit a fejére teszünk, és amiről ő azt hiszi, hogy attól lesz ő király, az valójában a balekok bohócsipkája.

Amiben még tarol az anime, hogy a főtörténet lezárásával sincsenek vége a tanulságokkal teli csattanóknak. Amikor Rinko és Azazel-san keresik Beelzebub-ot (azt hitték, hogy meghalt, ugyanis minden démon meghal, akinek a grimoire-ját felviszik a mennybe) azt látják, hogy a kedvenc kajáját eszi – a szart. Ez nem vicc, Beelzebub kedvenc kajája a szar, konkrétan úgy mutatkozik be, hogy WC-n ül, és csinálja a kajáját. És amikor Rinkóék rátalálnak, látják, hogy mit csinál, mintha azonnal megbánnák, hogy a keresésére indulnak… Ennek a tanulsága az, hogy mindenkinek van hibája, és mindenkit akit szeretünk, a hibáival együtt kell szeretni.

Nagyon tetszett még a leges legvége, amikor szeretett “angyalunk” édesanyja hiányolja a fiát. Mintha késne… Naná, hogy “késik”, hiszen penitenciaként vissza kellett mennie, hiszen nem teljesítette az istenének tett ígéretét. A drága jó édesanyja végsőkig támogatta egyetlen kisfiát cselekedetében, és az, hogy várja, az azt jelenti, hogy sokan szentül meg vannak győződve arról, hogy az ő ideájuk a legjobb, és minden más ember hülye. Kapják ugyan folyamatosan az intő jeleket arra, hogy térjen már észhez, de nem esik le nekik. Azért, mert annyira igaznak gondolják a saját gondolataikat, hogy mindenki más, aki rá próbál világítani, hogy rossz úton jár, majd őt fogja megleckéztetni az élet. Pedig nagyon könnyen megeshet, hogy fordítva fog megtörténni. Nekem az a tapasztalatom, hogy az élet nagyon is igazságos, és ha nem is azonnal, ha most még nagyon úgy látszik, hogy hülyéknek áll a világ, valamilyen módon meg fogja kapni a büntetését, és azt nem fogja zsebre tenni. Ez a bizonyos büntetés lehet egy kínkeserves, hosszan tartó betegség, mely úgyis halállal végződik, mert gyógyíthatatlan. Nem lennék a helyében…

Ami még nagyon jellemző az emberekre, amikor az angyal megmutatná a grimoire-t, és az istene mindenféle idétlen poénokat mutat neki (nagy “élmény” volt látni a szarós “poént”, amikor ÉPPEN ESZEK). És hát az angyal nem nevet rajta. Na mi van, ezen nevetni kéne… Ez is nagy felismerés volt, hogy mennyire jellemző az emberekre, amikor van egy csapat, annak egy “istene” vagy vezetője, ő találja ki a poénokat, de mindenki csak úgy nevet rajta, és aki nem teszi ezt, azt kiközösítik. Az a helyzet, hogy ha az ember bekerül egy csapatba, ott önkénytelenül rá is vonatkoznak a csapat által előírt íratlan szabályok. És ha azokat valamelyik nem tartja be, vagyis elkezd másként viselkedni, azt kinézik a többiek. Ennek a jelenetnek az az érdekessége, hogy pont egy “csapattagot” tett próbára a főnök, az isten, valószínűleg tudta, hogy a csalódottsága miatt nem fog tudni nevetni a poénjain.

SPOILER VÉGE

Szóval az utolsó rész tényleg ott volt. Még hogy az utóbbi 5 évben nem csinálnak innovatív animéket! Tessék leülni a Yondemasuyo Azazel-san elé! Én még nem láttam ehhez hasonlót, és élmény volt. Alig várom a második évadot, állítólag, az még brutálisabb, mint az első. Ez még nézhető, még annak is talán, akik nem szeretik az ízléstelen poénokat, de a Z-vel elvileg csínján kell bánni. Állok elébe!


CoverKöszönet Leeának a romanizálásért. :)

Kanji dalszöveg

Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It’s so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.

チョコレートで乾杯しましょう
タルトのテーブルクロス
このジェリービーンズの器も
悪魔だって喜ぶ
甘いサプライズ

Dive into party night パジャマのままカラフルなキャンディの海(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?キ・ラ・キ・ラ)
Dive into sweet sweet night 深まる夜 Let’s dance Let’s drink 大騒ぎ(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)

クラッシュゼリーに弾かれて
肩を組んでへべれけ歌う
悪ノリが過ぎて怒られて
クスり笑うミラーボール

もう一度乾杯をしましょう
長い夜なのだから
ふかふかなシューの肘掛と
包み込む香りはプティングのようね

Dive into party night オレンジペコにお気に入りのナンバーをかけて?(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?キ・ラ・キ・ラ)
Dive into sweet sweet night 明けていく夜 Let’s dance Let’s drink 大騒ぎ(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)

ビターな夜を飲み干して
パレードまだ悪魔は踊る
鏤められた甘い罠に
角砂糖の夢見ながら

Unlucky ah ah
Stupids ah ah
La La La La

寝ぼけながらいつもおかえり(おかえり)
呟いたらきっときっと届いてる届いてる
(スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ?キライ?スキ!?)

クラッシュゼリーに弾かれて
肩を組んでへべれけ歌う
笑い疲れて眠い顔に
それじゃあまたねオヤスミ

Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It’s so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.

Sticky Lucky Stupids. Ah yeah! It’s so crazy
Sticky Lucky Stupids forever.

Romaji dalszöveg

Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It’s so crazy
Sticky Lucky Stupids forever

CHOKOREETO de kanpai shimashou
TARUTO no TEEBURU KUROSU
kono JERII BIINZU no utsuwa mo
akuma datte yorokobu
amai SAPURAIZU

Dive into party night PAJAMA no mama KARAFURU na KYANDI no umi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? KI-RA-KI-RA)
Dive into sweet sweet night fukamaru yoru Let’s dance Let’s drink oosawagi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)

KURASSHU ZERII ni hajikarete
kata wo kunde hebereke utau
waru NORI ga sugite okorarete
KUSURI warau MIRAA BOORU

mou ichido kanpai wo shimashou
nagai yoru na no dakara
fukafuka na SHUU no hijikake to
tsutsumikomu kaori wa PUDINGU no you ne

Dive into party night ORENJI PEKO ni oki ni iri no NANBAA wo kakete?
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? KI-RA-KI-RA)
Dive into sweet sweet night aketeku yoru
Let’s dance Let’s drink oosawagi
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)

BITAA na yoru wo nomihoshite
PAREEDO mada akuma wa odoru
chiribamerareta amai wana ni
kakuzatou no yume minagara

Unlucky ah ah
Stupids ah ah
La La La La

neboke nagara itsumo okaeri (okaeri)
tsubuyai tara kitto kitto todoiteru todoiteru
(SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI? SUKI? KIRAI?
SUKI? KIRAI? SUKI!?)

KURASSHU ZERII ni hajikarete
kata wo kunde hebereke utau
warai tsukarete nemui kao ni
sore jaa mata ne OYASUMI

Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It’s so crazy
Sticky Lucky Stupids forever

Sticky Lucky Stupids ah, yeah.
It’s so crazy
Sticky Lucky Stupids forever


Majdnem 9 perces a Chihiro Yonekura: jam albumon levő “Ai no Uta” (album version) dal. Maga a nóta valami 4:41 körül van, de egy perc csend után megszólal egy lágy dallam, a Hidamari wo Tsurete egy lassú, zongorára hangszerelt változata. Nekem annyira tetszik, hogy kivágtam ezt a kis dalrészletet, és külön kitettem YouTube-ra, hogy a többi japán zene iránt érdeklődő számára is elérhető legyen:

Chihiro Yonekura: jam


Az album borítója

Az album borítója

Megjelenés: 2002. március 13.
Kiadó: King Records
KICS-937
Ár: ¥3.000

  1. Dolphin Song (ドルフィン・ソング) 4:44
  2. Butterfly Kiss 4:11
  3. Hidamari wo Tsurete (陽だまりをつれて) 4:37
  4. Amai Amai Doku (甘い甘い毒) 4:44
  5. Kohaku no Yurikago (琥珀の揺りかご) 4:39
  6. Hama no Mary (濱のメリー) 3:06
  7. Lens Koshino Sora no Shita de (レンズ越しの宇宙の下で) 4:50
  8. It’s a beautiful day 3:27
  9. Little Soldier (album version) 4:03
  10. Lilac no Hanataba wo (ライラックの花束を) 3:41
  11. “Ai no Uta” (Album Version) 8:58

A jam Chihiro Yonekura 6. albuma. Az album a 39. helyet érte el az Oricon charton, 2 hétig volt listán, és körülbelül 10.000 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Eredeti Chihiro Yonekura: jam CD


米倉千尋 – jam CD

Az első CD-m Chihiro Yonekurától. ^_^ Többször írtam már, hogy bár szeretem az énekesnőt, de nem sok kiadványt vennék meg tőle, mert most így néhány év után most meghallgatva az albumait is azt gondolom róla, hogy van néhány olyan dala, ami nem sok szót érdemel, de a “jam” olyan album, amelynek szinte minden egyes dala aranyat ér, róluk részletesen már írtam korábban. És még most is hihetetlen érzés eredetiben hallgatni egy albumot, elfog az a kellemes érzés, főleg az utolsó dal legvégén, ahogy írtam is. Szellemes ötlet volt belecsempészni az Ai no Uta dalba a Hidamari wo Tsurete című nótának egy lassú, ballada verzióját mivel a Hidamari wo Tsurete B-side track-je az Ai no Uta. Komolyan, ha minden egyes balladája ilyen lenne, akkor nagyon jó énekesnő lenne, mert ez valami álomszép. De sajnos más albumain néhány pörgősebb dal is unalmasabb, ezért nem is akarom az összes albumát, és kislemezét betudni eredetiben, csak azokat, amiket tényleg szeretek:

Albumok:

  • Transistor Glamour
  • Colours
  • BEST OF CHIHIROX
  • Voyager
  • Nakeru Anison

Kislemezek:

  • Arashi no Naka de Kagayaite
  • Mirai no Futari ni
  • WILL
  • Hidamari wo Tsuerete
  • Naked Soul
  • Revival!

Ezek közül a kiemeltek prioritást élveznek. Végül is nem korlátozódnék le ezekre, ha a többit is megtalálnám olcsón, akkor jöhetnek, de ezekért több pénzt is áldoznék. Ha megvenném a többi albumot, azokat inkább csak azért, mert a scannelt borítóikat nagyon nehéz elérni, és azzal is a digitális Yonekura Chihiro diszkográfiát érzem többnek, ha a borító is be van scannelve. A jam album borítóját is most láttam először. Tetszetős, érdekes képek vannak benne, az az eperlekváros sütemény kifejezetten meghozta az étvágyamat egy kis édességre. Most már tudom, honnan az album címe.

Maros Judit: Grünes Licht tankönyv és munkafüzet

Maros Judit: Grünes Licht tankönyv és munkafüzet

Más dolog is érkezett postán, amit rendeltem, a Start német nyelvkönyv régi harmadik részét, a Grünes Licht-et. Ez az, amit idővel valamiért megszüntettek. Csak egy tippem van, hogy miért: Valószínűleg mivel ezt a sorozatot gimnáziumi tanításra szánták, és úgy tudom, hogy a Start!-ot, és az Unterwegs-et is 2-2 évig szokták tanítani, ezért nem jutott már el annyi emberhez a harmadik kötet, így a fokozatosan csökkenő igények miatt átstrukturálták az egész sorozatot, így lett 2004-re a Start! Neu, az Unterwegs Neu A, és az Unterwegs Neu B. És mivel a régi Unterwegs 15 leckés volt, és a két új kötet tesz ki együtt 15 leckét, csakhogy az új szériával legfeljebb a középfokú nyelvvizsgáig juthatunk el. És én meg nem akarok itt megállni, ezért döntöttem úgy, hogy ezeket valahonnan meg akarom szerezni. A vaterán meg is találtam. A munkafüzet ilyen 1 forintról indult aukció volt, de mivel 399 forint volt a végösszeg, ezért úgy voltam vele, hogy azért ne múljon, nekem ennyit megér, mert tényleg nagy ritkaság, ez a tankönyv és munkafüzet. A tankönyv pedig 1300 forint volt. És mind a kettő kitöltetlen, üres! Most, ahogy így végigfutottam őket, ezekkel lehet, hogy lenne esélyem a felsőfokú nyelvvizsgán. Olyan témakörök vannak benne, mint például a számítógépek előnyei, hátrányai, hatása az életünkre, és hogyan változtatja a jövőnket, vagy a technika fejlődése a XIX. század végétől napjainkig, ünnepek, azok hagyományai, fogyasztói társadalom, és a kereskedők manipulációja, hogy minél többet vásároljunk, valamint az időjárás szakszavakkal. És ahogy végigfutom a szövegeket, ezek már nem azok a makogós, “Ich heiße Attila, ich wohne in Békéscsaba” stb, hanem itt már nagyon komolyan beszélnek a dolgokról. Ebben a munkafüzetben is minden lecke utolsó feladata ilyen magyarról németre fordítós téma, és például a 10. lecke (ez az utolsó, mivel ez 10 leckés) végén “A frontérzékenyek táplálkozási szokásai” című szöveget kell németre fordítani. Most, ahogy ezt végigfutom, aki ezt hibátlanul le tudja fordítani, én annak megszavazok egy sikeres felsőfokú nyelvvizsgát. Már csak a kazettát kéne valahonnan megszerezni, hogy gyakoroljam majd a komoly szövegek hallás utáni értését, ami azért is lenne jó, mert a másik célom német nyelvből az akcentus nélküli beszéd. Vagy hogy a lehető legnémetesebb legyen a beszédem.

Úgyhogy feladat van bőven, és most már szinte minden eszköz adott ahhoz, hogy eljussak az anyanyelvi szintű német tudásig, mely a végső célom. :)

Törölt dalok visszavonása


Sokak számára jelentéktelen dolgot fogok most leírni, de most iszonyatosan megkönnyebbültem, hogy meg tudtam csinálni.

A Last.fm-en történt az eset, igazából csak egyetlen egy dal lejátszását akartam törölni. Ezt úgy csináltam, hogy főoldalon rámentem arra az egy lejátszása, majd a lehetőségek közül, hogy “Remove from your library”. Elfogadta, és utána szembesültem azzal, hogy az összes lejátszását törölte annak a dalnak. Ez pedig Yonekura Chihiro: you dala volt, amit én nagyon-nagyon szeretek, így kissé érzékenyen érintett. Kerestem a lehetőségeket, írtam fórumra, megpróbáltam kapcsolatba lépni a fejesekkel, hogy ha lehet, hozzák vissza, de semmi. Illetve hát a fórumon még érkezhet válasz, de ha nem muszáj, ne várjam meg. Mivel a Last.fm scrobbler-ben láttam, hogy még benne vannak az előző lejátszások, ezért gondoltam arra is, hogy az valahol megvan, ezért csak vissza lehet hozni. Addig-addig néztem, amíg nem találtam meg, aztán úgy voltam vele, hogy biztos volt már másnak is ilyen gondja, csak máshol beszélte meg, ezért Google. Első találatra kiadta ezt a weboldalt. Itt lehet visszahozni a tévedésből törölt számokat. Nagyon megkönnyebbültem, amikor újra megláttam a dal profiljában a lejátszások számait:

visszahozott scrobblesEgyedül annyiban maradt nyoma a dolognak, hogy ami a bekeretezett rész alatt van, hogy “You’re scrobbled you 128 times”, mellé mindig oda van írva, hogy adott dalt hányadikán hoztam be először, és itt nincs meg. Ez már annyira nem lényeg. De egy ilyen balladát nem lehet nem szeretni:


Ilyet, hogy a karaoke teremben legyen ablak, légkondi, és mind a kettő funkcionál is… Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára, de valami isteni volt. Fel is említettem Tukit, hogy pont a jóból marad ki, szegény. ^^’

De lássuk az elejétől. Pénteken este itthoni nyomtatással vettem meg a vonatjegyet, mert 3% kedvezmény jár így. Jó, nem sok a 7.400 forinthoz képest az a kb. 200-250 forint, de én úgy vagyok vele, hogy minden egyes forintot fogjunk meg, ez a pénz is jól jött. Egyébként vittem konzolt most is, de kissé érdekesen lett megoldva. Eddig az volt, mindig én kerestem a Zolorót, hogy kell-e konzol, és bár eddig mindig rábólintott, de most szándékosan nem írtam, meg hívtam, mert volt egy olyan gondolatom, hogy mindig csak udvariasságból mond igent, egyébként meglenne a gépem és a TV nélkül is. De most ő keresett magától, aminek örültem, részint mert kiderült, hogy nem igaz a fenti gondolatmenet, a másik meg lesz Nintendo. Igen, megint csak nekem köszönhetően volt Nintendo. Azt láttam, hogy bár próbáltam változatos lenni, de csak a Nintendo 64-es Mario Kart 64 jött be a népnek legjobban, ezért nem volt nehéz eldönteni, hogy azt viszem. Pénteken beszéltük, hogy kijönnek elém a Keletihez, ami nekem nagyon-nagyon jól jön, mivel nem egyenesen a MondoConra terveztem menni, így legalább nem kellett azt cipelni. Megegyeztünk a Zolival, hogy még keresni fog, de nem történt meg, ezért gyorsan még 23 órakor írtam neki E-mailt, hogy mindenképpen válaszoljon, mert nagyon szívesen segítek, de csak a biztosra viszem ki a TV-t és a konzolt. Hajnali 4-re volt az óra beállítva, hogy csörögjön. Felkeltem, meg is néztem a laptopon, hogy jött-e válasz. És igen, jönnek ki elém. Na akkor villámgyorsan észbe kapni, felkelni, és cselekedni, nincs sok idő. Jobb híján egy bőröndbe tettem egy a cuccokat, nem akartam leszaladni a tárolóba dobozért. Úgy el tudtam helyezni, hogy a TV ne sérüljön, de senkinek nem javaslom ezt a módszert. 4.45-re készültem el, elindultam, gyakorlatilag, mintha egy több százezer forint értékű vázát, vagy valami zsolnai vagy hollóházi porcelánt vinnék, úgy vigyáztam az úton. Kisétáltam a vasútállomásra, a vonat is megérkezett. A 5.24-es Békéscsabáról induló vonat az, ami több helyen is megáll, ezért a szokásos 2 és fél óra helyett 2 óra 51 perc volt az út, de legalább pontosan járt. Közben egyeztettünk a Zolival, hogy pontosan milyen kocsit kell keressek. Fehér Renault furgon, de nem lett meg. Közben Amina telefonált ő igazított útba, ugyanis Rick-kel együtt ő is jött. Az volt az eredeti tervem, hogy csak feladom a cuccot, és megyek is még gyorsan elintézni valamit, de végül felszállítottak, hogy menjek én is. Mondom, jól van, a karaoke úgysem kezdődik pontosan 10 órakor. Végül nagyon jó, hogy így alakult, mert így legalább a jegyem el lett intézve.

De csak elmentem, mert rendeltem egy könyvet, és érte akartam menni. A Pillangó utcánál akartam jegyet venni, de se az automata nem működött, sem ellenőr nem volt, hát akkor menjünk jegy nélkül, de annyira féltem, hogy mi van akkor ha pont most? Annyiszor olvastam már, hogy mindig becsületes volt az adott egyén, de amikor nem jeggyel utazott, akkor csaptak le rá az ellenőrök. Mi lesz, ha én is így járok? De szerencsére nem. :) Ellenőrzés nélkül megérkeztem a… na hova? Igen, a Határ útra, helyes válasz. Nem is én lennék, ha nem lenne ott jelenésem. Egyébként azért kértem az Europark-ba a könyvet, mert ott a Libri 9 órakor nyit. Kérhettem volna az Arénába, de az csak 10-kor, és 9.30 körül volt, amikor kijöttem a Hungexpo épületéből, és azért nem akartam tétlenül eltölteni az időt, legalább utazok, és a célállomáson nosztalgiázok. A hármas metrón egy középkorú hölggyel beszélgettem, érdekelte, hogy milyen rendezvényre megyek, azt mondtam, hogy ez ilyen japános, animés, satöbbis cucc. A japán részleg érdekelte őt is, mert nagyra becsüli a kultúrájukat, és amikor mondtam neki, hogy van már japán nyelvkönyv is, az is érdekelte őt. Ő is a Határ útig ment, ott eligazítottam (emlékezetből), hogy honnan indul a 66-os busz (remélem, anyám nem csuklott ^^’). Én átvettem a könyvet, benéztem az 576-ba, mert a menő eladó volt bent, egy kicsit beszélgettem vele, aztán mentem is vissza.

Nagyjából 11 óra lett, mire visszaértem. Az első bekezdésből ki lehetett következtetni, hogy új helyen volt a karaoke, a médiateremben. Kisebb volt a terem, de hogy nagyságrendekkel jobb a fent felsoroltak miatt, az tény. És ahogy sejtettem, hogy nem maradtam le semmiről, még nagyban ment a próba és a bemelegítés. Végül én voltam az első, aki fellépett: Elvandia Story: Lion no Tsubasa. Az utóbbi időkben nagyon belezúgtam ebbe a számba, és mivel tippem szerint jól el tudom énekelni, ezért tettem egy próbát vele. Most az egyszer jól tippeltem. :D De hogy mennyivel magabiztosabbnak érzem magam éneklés közben, azt azért ne hallgassam el. Kezdem megélni a lazaságomat, és egyértelműen az előadást is javítja. Az emberek nem nagyon jöttek feliratkozni, sokan nehezen találták meg a termet, ahogy én is. Azt kinéztem a MondoCon honlapján, hogy most nem jobbra, hanem balra kell menni a főbejárat után, ezért volt tippem, hogy az a bizonyos épület lesz, de miért volt elkerítve? Ezt nem értettem meg, végül egy lány segített, hogy a fogadóteremnél kell balra kimenni, és az az épület, ahonnan ő kijött. De ez még nem minden, mert a jobb oldali lépcsőn kellett felmenni az első emeletre, és ott a jobb oldalon levő ajtónál voltak. Vagy úgy… Mondjuk ott már táblák segítettek, de elképzelhető, hogy nélkülük nem lett volna ennyire egyértelmű. Mint ahogy nem is lett sokaknak az, ezért az első után a hetedikként énekeltem másodjára: Mobile Suit Gundam – 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite. Ez a lazaság, amiről az első dal kapcsán beszéltem, az abban is megmutatkozott, hogy kicsit jobban merek játszani a hangommal. Mint ahogy a második dalomban én személy szerint éreztem, nem tudom, hogy mennyire hallatszott kifele. Ugyanis gondolatban sokszor seggbe rúgtam magamat amiatt, mert amit itthon tök lazán éneklek a hangommal játszva, azt a karaokén ilyen nyögvenyelősen rettegve, majd valami lesz elven énekelgetem. Így nem megy. De amit ebben a dalban csináltam, erre már lehet alapozni, és nagyon jó érzés utólag visszaírni. Most a tavaszi MondoConon utolsó helyezett voltam, de leszek én még az első felében, ezt megígérem nektek! Leszek én még második fordulós (vagy harmadik? Mindegy is, az a lényeg, hogy a legjobb hatban benne leszek ^^’) a többfordulós énekversenyben.

Az első két dal Yonekura Chihiro szerzemény, ha már ennyire hallgatom őt, akkor miért is ne. Most elég sok albumát hallgattam újra, most is bennem van az az érzés, ami miatt annak idején letettem róla, de most valahogy jobban meghallom a jó dalait is, ami miatt viszont érdemes kitartani mellette. Az AMV vetítés technikai okok miatt késett, két kategória volt. A helyezettes AMV-ket mutatták meg, alig volt 1-2, ami kiemelkedett az átlagból. Az átlag pedig sajnos nem fent volt. Egy konkrét kategória volt, a táncos, és volt egy összesített 15-ös lista. Leeával és Dakival elemezgettük őket, nekem összességében az volt a véleményem róluk, hogy nekem az első AMV-s próbálkozásom lenne ilyen, ha komolyan foglalkoznék a témával. Mint kiderült, egyáltalán nem jártam messze az igazságtól, ugyanis sok volt az új jelentkező. Ami egyrészről nagyon jó, mert tényleg, próbálják ki minél többen, akik lelkesedést éreznek magukban, és fejlődjenek, másrészről meg rossz, mert egyrészt nem volt színvonalas. Olyan részletszegény volt sok munka, amit még én is észrevettem, pedig csak mint érdeklődő nézek AMV-ket. Például a Lipsync sok esetben rossz volt. A másik ami miatt problematikus a sok újonc, hogy közülük kerülnek ki a helyezettek, és így nem járják meg a szamárlétrát, rosszabb esetben azt hiszik, hogy de jót csináltam, nem kell fejlődnöm.

Ezután folytatódott a karaoke. Ha jól emlékszem, ezt a blokkot is én vezettem fel, méghozzá a Slayers: Get along ~SelfTag Version~ dallal. Ez is elég jó volt, de mintha csúszott volna az effektezés, pedig emlékszem, hogy pontosan csináltam. Majd jelzem Tukinak. Pontosabban már így jeleztem neki, de majd megírom neki külön is. Egyébként sokat beszélgettem Dakival (Lam’O elfoglaltságra hivatkozva maradt távol), amire régen volt példa, örültem is neki. Aztán én még egyet énekeltem, amit eddig soha: Love Hina: Kimi Sae Ireba. Az ending. Kérdezte is Amina a közönségtől, hogy ki emlékszik erre az animére? Én meg a mikrofonba válaszoltam, hogy bennem csak annyi maradt meg, hogy azt a szerencsétlen srácot állandóan kidobták a csajok. Nevetett is az egész terem. Nagyon szép ballada, szintén első Hayashibara Megumi dalok között volt nekem. Az erőteljes gitárszóló nagy fájdalomra utal, emiatt hallgattam nagyon sokat, valahogy tudtam azonosulni a dal érzésvilágával. Aztán jött a Jpop, Jrock vetítés, vagyis Case be, mi ki. Itt volt egy szép bakim. Mivel a PV vetítés mindig elhúzódott, egy óránál tovább tartott, ezért felmerült bennem a kérdés, amit Leeának tettem fel, eredetileg így akartam: Szerinted egy óra múlva vége lesz? De végül ezt kérdeztem: Szerinted egy hónap múlva vége lesz? Aranyköpés, belső félelmek ily módon történő kimondása. XD Nevettünk is rajta Leeával, Dakival és Kedvesjudittal. A Judittal is sokat beszélgettem, E-mail címet is cseréltünk. Megnéztük a vásárt, elkértük a szervezésért járó mangákat, én a Nana 7-et választottam ki. Aztán Dakival felmentünk a szervezőibe, engem egy kis ásványvíz megmentett. Ja igen, egyébként emlékeztem is arra, hogy a Dani tanult németül, említettem is neki, hogy járok intenzív tanfolyamra. Az csak ma derült ki számomra, hogy ő szinte felsőfokú szinten tud németül. Meg is kérdeztem tőle, hogy tanulta meg az igék vonzatait, és az eseteit. Gyakorlatilag ugyanazt mondta vissza, amiben én hiszek. Az az empátia, amiről írtam korábban, ő a németek agyával gondolkodott, megértette, és elfogadta, hogy a például a helfen igének miért pont bei + dativ a vonzata, ő így tanulta meg. A bei a -nál, -nél (MondoCon közben se feledkezzünk meg a német nyelvről, nem igaz? ;) ) és részes esetben áll, ezt például úgy lehet dekódolni, hogy például a matematika megértésénél segítettem, és részese voltam mind a cselekedetben, mind a matematika megértésében. A szervezőiből mi Dakival a konzolok felé vettük az irányt, és játszottunk a Mario Kart 64-gyel, de még mekkorákat. Nem is maradt már hangom. Volt egy srác, aki a játékostársát porig alázta. Amikor ő megunta, akkor beszálltunk a Danival, mi meg a srácot aláztuk porig. Közben megjött a Gábor is, de rég láttam őt, egy ősnintendós. Kicsit beszélgettünk, majd amikor a srác lelépett, hívni akartam játszani, de már nem volt sehol. Mindegy, eljátszogattunk a Dakival, majd mentünk is vissza a karaokéhoz. Majd beszéltük is, hogy a srácnak nem-e volt túl rossz, hogy még a pályaválasztásnál is az volt, hogy mindig kérdeztem valakit, hogy melyik pálya legyen, de szegényt mindig kihagytam. ^^’ Már nem sok maradt hátra a Jpop, Jrock vetítésből, a sikongatásból is kivettük a részünket, hogy ne legyen olyan könnyű az életünk. Aztán jött az utolsó karaokés blokk, ezt már nem én nyitottam, de énekeltem itt is. Eredetileg egy Okui Masami számot akartam, de felhangzott a Sámán Király magyar zenéje, amitől kiújul a nemtudommicsodám, képzeljetek ti ide valamit. Úgy voltam vele, hogy ellenpontként kijavítom az eredetileg tervezett dalt Shaman King: brave heart dalára. Ami még fejlődés az énekemben (cseppenként adagolom a javulást kiváltó okokat. ;) ), hogy most már nem azt csinálom, hogy ha valahol elvétem a szöveget, akkor vagy 2 sor elmegy, amíg nagy nehezen visszatalálok, hanem azonnal folytatom tovább, és most már 2 szó után tudom folytatni. Csak a hangom nem volt már annyira jó, mert játékban is kicsit oldott voltam, aztán kivett belőlem egy pár decibelt.

Az ének után mentem is, búcsú mindenkitől, szedtem össze a TV-t és az N64-et, és máris irány a metró. Már nem maradt kaja, ezért a Keletinél vettem egy hamburgert (nem merem kiírni, de itt is bakiztam most, és hangburgernek írtam eredetileg, mire észrevettem) meg egy 0,5 l-es Nestea-t. És szinte rohanás a vonathoz, ami 5 perc múlva indult is.

Jó nap volt a mai, én nagyon jól éreztem magam, szerintem a többiek is. És a végére még egy slusszpoén: Épp énekelt valaki, amikor egy lány fel akart irakozni, Leea írta őt fel. Bemutatkozik: Eni vagyok. Leea: Én meg süket. XD (Ugyanis Heninek írta) Én behaltam. Köszönöm szépen a figyelmet, majdnem 2000 szó, négy hét múlva MAT-os conon találkozunk!


Yonekura Chihiro: jam

Vajon lehet egy üvegházban lekvárt főzni?

Az utóbbi időkben igencsak ráfüggtem Yonekura Chihiro zenéjére, köszönhetően a Revival! dalnak, amit én eddig a 2013-as év legnagyobb durranásának tartok. Mondjuk az tény, hogy idén nem nehéz durrantani, mivel a többi általam szeretett előadó, együttes nem nagyon virított. A JAM Project: Yume Sketch kislemeze volt talán eddig a legnagyobb, de az is csak úgy, hogy gyenge év volt eddig. Szerencsére a Revival! helyére tette a dolgokat, nagyon remélem, hogy megmozdul végre valami. De most nem a 2013-as évről szól ez a post, hanem Yonekura Chihiro 6. stúdióalbumáról.

Mivel a Kaleido Star rántott be 2006. augusztusában az animék világába, így Yonekura Chihiro volt az első, akiről egyáltalán hallottam, mint japán előadó. A Yakusoku no Basho he bizony a mai napig nagy kedvenc, csak aztán ahogy sikerült megszerezni az albumait, és egyre másra hallgattam őket, be kellett látnom, hogy az énekesnő nem a változatosságáról híres. Nem is hallgattam őt egy jódarabig, majd hosszas szünet után a “jam” album volt az, ami visszazavart az énekesnőhöz. Úgy vagyok ezzel az albummal, hogy ha egy stílust is művel az énekesnő (ez az oldottan vidám, tegyünk meg mindent a boldogságunkért, stb., írtam erről nemrég), akkor itt hozza ki magából a legtöbbet, mert itt van változatosság, és szinte minden egyes dala zseniális. A kép egyébként az album borítója, megpróbáltam valami összefüggést keresni az üvegház és az album címe között, ennyi tellett tőlem. ^^’ Lássuk a dalokat egyesével.

  1. Dolphin Song: Már a legelső dal is érezteti, hogy az énekesnő valami nagyot készül alkotni. Becsukod a szemed, ellazít. Ütemes, gyönyörű szép szám, jó érzés hallani, hogy Yonekura Chihiro harmóniában van saját magával, ugyanis így csak az képes énekelni, akiben megvan a lelki béke. 10/10
  2. Butterfly Kiss: A RAVE MASTER anime opening dala Chihi harmadik legsikeresebb kislemeze. A siker pedig jár neki, ugyanis nagyon jó dal. Ezelőtt talán soha nem énekelt ennyire élettel telien, még szexiség is van az énekben, melyet a fantasztikus zene csak még jobbá tesz. 9,5/10
  3. Hidamari wo Tsurete: Ez a nyugalom, ami ebből a dalból árad, azt szavakba nem lehet önteni, mennyire jó érzés, ahogy átadja az énekesnő. A második refrén utáni zene pedig szinte elringatja a szívet. A hangulatához képest kicsit erős a refrén, de a többi része teljesen rendben van. 9/10
  4. Amai Amai Doku: Furcsamód, annyira nem megy Chihi-nek ez a sokat sejtető, már-már buja hangvételű ének, amivel zárja a dalt, az egy kicsit el lett rontva, de amúgy kellemes szerzemény. Mondjuk ez az “édes” hangvétel az egész dalt végigkíséri. 9/10
  5. Kohaku no Yurikago: Egy nagyon érdekes dal, az elején hallható csendes zenéből felrémlő erőteljes hang egyfajta kellemes feszültséget idéz elő, és az ének is ezt a vonalat követi. A refrén erőteljessége meg vegyük úgy, hogy követelmény, de amúgy rendben van, mert végig ugyanazt a jó érzést érezteti. 9/10
  6. Hama no Mary: Ki az ágyból, a székből, Mary tengerpartján kötelező a tánc! Ez volt az első olyan dal, amire az album első végighallgatásakor komolyan felfigyeltem, de nem is lehet nem figyelni rá, annyira erőteljes. Ha valaki laposnak érezné az eddigi dalokat, azokat ez a nóta biztosra felrázza. 9,5/10
  7. Lens Goshino Sora no Shita de: Az eddigi dalokhoz képest kis visszaesés, de nem vészes. Annyira nem marad meg bennem, csak a refrének utáni zene, az annyira csodálatosan szép, nyugtató, mint egy altató, gyerekdal zenéje. Eddig ez a legtipikusabb Yonekura Chihiro dal, de szerencsére a jobbak közül való. 8,5/10
  8. It’s a beautiful day: Szintén kicsit lejjebb adott az igényekből, de az album összessége felhúzza a dalt. Ezért van az, hogy ha egy dalt korábban kislemezről megismertünk, az albumon teljesen más hatást ad, mert a többi dal közege is meghatározza az adott nótát. Egy rosszabb albumon csak legyintettem volna, hogy olyan, mint a többi, de itt nagyon jónak hangzik, már csak azért is, mert ha valaki albumokat hallgat, akkor akaratlanul is megszeret olyan dalokat, amik esetleg nem emelik a minőséget. Ugyanis ez az a fajta gondtalan dal, amitől régen a falat kapartam, hogy már túl sok ez Chihi-től, de ezen az albumon ez lazán belefér. 8/10
  9. Little Soldier (album version): Általában nem sokban szokott különbözni az eredeti, kislemezen hallható verziótól egy albumra is felkerült dal, legfeljebb egy-két utólag jött ötlettel csinosítják. Itt sem hallani olyan nagy változást. A dal egyébként a Jikkyou Powerful Pro Baseball 8 anime openingje. Úgy nem olyan nagy szám, de bőséggel megfér az albumon, ez konkrétan emeli a vidámságával az egész korong hangulatát. 8,5/10
  10. Lilac no Hanataba wo: Mert nem lehet minden egyes dal tökéletes. Na ez is tipikusan az a fajta Chihi-féle ballada, amiből már túl sok volt, és ez a dal úgy sem hat meg, hogy ezen a lemezen van. Olyan kellemes, meg jó hallgatni, de nem sokat mond. 6/10
  11. “Ai no Uta” (album version): Maga a dal nem sokban különbözik az eredetitől, sokkal inkább abban, hogy a végén nincs vége, hanem kb. egy perces szünet után jön egy nagyon kellemes ballada, melyről csak többedik meghallgatás után esett le nekem, hogy ez a Hidamari wo Tsurete egy újabb változata. Csodálatosan, szinte könnyfakasztóan szép, ilyenből kellene sok száz és ezer az énekesnőtől. De a dal főrésze is egészen jó, de a lezárás teszi nagyon széppé az egészet. 9/10

Na, hát ennyi volt. Fontosnak tartottam, hogy írjak az egyik kedvenc albumomról, hogy ezzel is ismertebbé tegyem. Ha nagyon professzionálisan akarom szemlélni a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy az a nem is annyira kicsi szakadék választja el Okui Masami zsenialitásától, hogy őneki az albumai konkrét történetet mesélnek annyira egybe vannak a dalok, míg ez Yonekura Chihiróról nem mondható el. De ha minden albuma ilyen lenne, akkor egy nagyon jó énekesnőnek tartanám.

37/40

%d blogger ezt kedveli: