Okui Masami: Melted Snow dalszöveg


Ma egy kicsit jobban elmerültem ebben a dalban, és a megtalált angol fordításból átvittem magyarra. Amennyire tudok japánul abból jónak ítéltem meg az angol fordítást, így bátran átvittem magyarra. Ja hát meg ma van a kislemez megjelenésének 6. évfordulója. Kell ennél nagyobb alkalom?

Melted Snow

oto mo nai gin-iro no sekai no naka de kikoeta koe
miageta kaze ni yureru hikari no KAATEN [saa (mirai)-ashita- he to susumou]

chiisai koro itsuka kitto deau hito wo omotta
hakanai yume kieyuku inochi nara subete wo

hoshi ni mesarete eien no umi oyoideru watashi-tachi
isshun no kirameki wa kage seottemo
anata no egao tayasanu koto ga watashi no umareta imi to
shitte iru kara osorezu ni kanadetsuzukeru melody

kousa suru unmei no ito karamiatta mama mou nakanaide susumou

dareka no tame ikiru koto ni hokori wo kanjitai
sore ga kitto subete no (koufuku)-shiawase- to shinjite

hoshi ni mesarete eien no umi oyoideru watashi-tachi
toki ni aru itazura ni hyouryuu shitemo
anata no egao hanaretetatte watashi wo idakimamoru yo
atatakai kara osorezu ni utaitsuzukeru melody

kyo mo sora kara furisosogeru takusan no (inochi)-DAIAMONDO-…

mou ichidou umarekawattemo onna ni umaretai
mata onaji unmei wo tadottemo ii

hoshi ni mesarete eien no umi oyoideru watashi-tachi
isshun no kirameki wa kage, seottemo
anata no egao tayasanu koto ga watashi no umareta imi to
shitte iru kara osorezu ni kanadetsuzukeru melody

音もない銀色の世界の中で 聴こえた声
見上げた 風に揺れる光のカーテン「さぁ 未来へと進もう」

小さい頃 いつかきっと出逢う人を想った
儚い夢 消え逝く命ならすべてを

星に召されて 永遠の海 泳いでる私達
一瞬の煌めきは影 背負っても
あなたの笑顔 絶やさぬことが私の生まれた意味と
知っているから 恐れずに奏で続けるmelody

交差する運命の糸絡み合ったまま もう泣かないで進もう

誰かのため 生きることに誇りを感じたい
それがきっとすべての幸福と信じて

星に召されて 永遠の海 泳いでる私達
時にある悪戯に漂流しても
あなたの笑顔 離れてたって私を抱き守るよ
温かいから 恐れずに歌い続けるmelody

今日も空から降り注いでるたくさんの命…

もう一度生まれ変わっても女に生まれたい
また同じ運命を辿ってもいい

星に召されて 永遠の海 泳いでる私達
一瞬の煌めきは影 背負っても
あなたの笑顔 絶やさぬことが私の生まれた意味と
知っているから 恐れずに奏で続けるmelody

Olvadt hó

Egy hangot hallottam a szürke világból
Felnéztem a fényfüggönyre, amit a szél lenget [Gyerünk, haladjunk a jövő felé!]

Amikor kicsi voltam, mindig azt gondoltam, hogy egy nap találkozok valakivel
Az egész egy láthatatlan élet tiszavirág-életű álma.

Hívjuk a csillagokat az örökkévalóság tengerében, melyben úszunk
Akkor is, ha csak egy káprázatos pillanat terhes árnyékai vagyunk
A mosolygó arcod és a dolgaid, amit ki akarok sugározni, hogy miért születtem meg
Mert tudom, hogy nem kell tovább félnem, ha játszani akarom ezeket a dallamokat.

Menjünk át a sors fonálján, ami kibogoz minket. Ne sírj tovább, menjünk előre.

Büszke akarok lenni arra, hogy élek valakiért.
Ez a biztos hitem az igaz boldogságról.

Hívjuk a csillagokat az örökkévalóság tengerében, melyben úszunk.
Akkor is, ha néha a rosszindulat elsodor minket.
Meg akarom védeni a mosolygó arcodat még akkor is ha szétválasztanak minket
Mert az meleg, és nem akarok félni tovább énekelni ezt a dallamot.

Az égből ma is sok gyémánt hullik…

Ha újjá születek, akkor is nő akarok lenni
És ugyanazt az életet akarom élni még egyszer.

Hívjuk a csillagokat az örökkévalóság tengerében, melyben úszunk
Akkor is, ha csak egy káprázatos pillanat terhes árnyékai vagyunk
A mosolygó arcod és a dolgaid, amit ki akarok sugározni, hogy miért születtem meg
Mert tudom, hogy nem kell tovább félnem, ha játszani akarom ezeket a dallamokat.

Saját válogatás


Az iskolában több új órát is útjára indítottak október 13 óta, többek között kard edzést. Ezeket a fegyvereket Xing Yi kardoknak hívják, kétféle van belőlük: Egyenes (jian) és szablya (dao). Figyeltem az első néhány edzést, és szimpatikus volt számomra, úgy döntöttem, hogy ma kipróbálom. Gyakorlatban is szimpatikus, és ami még menőbb, és ahhoz képest, hogy először csináltam, egészen jól ment. Jól áll a kezemben a kard, azt érzem. Úgy döntöttem, hogy folyamatosan fogom csinálni, örvendtem a szerencsének, hogy kipróbálhattam valami újat.

Még régebben összeállítottam egy saját albumválogatást, mely 12 dalt tartalmaz: 11 Okui Masami és 1 Hayashibara Megumi. Az alábbiakat:

  1. Okui Masami: Just do it
  2. Okui Masami: Chou
  3. Okui Masami: Shounen
  4. Okui Masami: Mitsu
  5. Okui Masami: OVER THE END
  6. Okui Masami: WHEEL
  7. Okui Masami: CHAOS
  8. Okui Masami: lotus
  9. Okui Masami: Melted Snow
  10. Okui Masami: Moon
  11. Okui Masami: Gift
  12. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni

Úgy állítottam össze a sorrendet, hogy az egész egy történetet meséljen el. Itt-ott vannak bakik e téren, de ez a 12 dal nagyon jelentős, szinte kijelenthetem, hogy mintegy ideális album számomra. Természetesen vannak mások is, melyek legalább ekkora jelentőséggel bírnak az életemben, de úgy gondolom, hogy ezek a dalok így alkotnak egy teljes egészet. Miért?

Just do it – Egy útnak indító, bátorító dal, ha van álmod, célod az életedben. Harcolj érte, de ne félj szembenézni a fájdalmakkal!

Chou – Márpedig abból lesz bőven. Ez a dal az első nagy csalódásokat szimbolizálja, és az abból fakadó fájdalmakat. A címe magyarul pillangó, ez a lelket szimbolizálja, és minden vágya, hogy szabadon szállhasson annak ellenére, hogy ezt a körülmények nem engedik. Ez a fajta mondanivaló vissza fog még köszönni.

Shounen – Az egyik legérdekesebb dal Okui Masamitól. Itt nem egy létező fiúról énekel, ahogy a cím engedné következtetni, hanem ismét a lélekről énekel, a benne élő fiúról énekel. Akinek szárnyakat adott, de eltörték és lezuhant. Újra felszáll és ha megtanul repülni, akkor megcsodálja a mennyek országát is.

Mitsu – Sokáig gondban voltam afelől, hogy mi az az emberi kapcsolat, ami még erősít minket, és honnan kezdődik a társfüggőség. De az biztos, hogy nagyon kevés embernek mutathatjuk meg, hogy kik vagyunk valójában, szinte szomjazunk arra, hogy megmutassuk neki magunkat. Ha találkozunk valakivel, és annyira szimpatikussá válik, hogy a legféltettebb titkainkat is megosztjuk vele, annál nagyobb boldogság nem nagyon van. De ha ő csak félrevezet… Nos, nem gondolom, hogy elemezni kell, hogy mekkora fájdalom az.

OVER THE END – Hasonló az előzőhöz, de könnyedebb stílusban. Keserű felismeréssel kezdi, hogy egy kis szeretetért bárkivel képesek vagyunk összejönni, és észre sem vesszük, hogy összetöri a szívünket. A dal ennek túléléséről szól.

WHEEL – Nem véletlen választottam egy átmenetet, ennek a dalnak nagyon egyedi hangzása van. A természettel való azonosulást szimbolizálja a tradicionális hangzás, az album szempontjából pedig az eddigi problémákra megoldást, megnyugvást, melyet a természetben meg lehet találni. Lezárja az eddigi gondolatokat, és reményekkel néz az új időkbe.

CHAOS – De aztán alaposan vissza a közepébe. Főleg az Oroszlánkirály 2 kapcsán írtam, hogy nagyon szép bölcsességekkel rendelkezni, de mi van azok alkalmazásával? Az már teljesen más. Ez a dal nem is szerelmi csalódás, hanem nem ért a jelekből, és azt hiszi, hogy baj van, de az a tekintet, az a mosoly, az nem lehet véletlen… Ismerős? Ezt elemzi ez a dal, nem is akármilyen rock balladában.

lotus – Az egyik legnagyobb hatású Okui Masami dal. A keleti világban a lótuszvirág a tisztaságot jelképezi, hiszen még a legmocskosabb vízben is gyönyörűen virágzik. De ha olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik azt a bizonyos vizet szimbolizálják, ott nagyon nehéz gyönyörű virágként maradni. Ha nagyon költői akarnék lenni, erről szól ez a dal. De micsoda zene megy alatta! Ennek a válogatásnak ez a csúcspontja.

Melted Snow – Erről nemrég írtam, hogy ez karácsonyi ballada, a szeretet ünnepének nem a szép oldaláról. A magányosokról, de azokról is, akik lelkileg egyedül vannak.Nekik a karácsony a legszomorúbb ünnep, mert nem érzik meg az ünnep szeretet-mivoltát. Én ilyennek érzem ezt a dalt.

Moon – Bár a dal szövege az útkeresésről szól (I’m looking for the truth), mégis ide gondoltam a legjobbnak, mert van lezárása, mely azt jelképezi, hogy már az eddig felvértezett erővel képes tovább lépni a csalódásokon, és új utakon új boldogságot keresni, találni.

Gift – Ahogy meg is kapja azt, és ezzel vége a nehéz időknek. Ez a dal nekem azt a bölcsességet szimbolizálja, hogy minden egyes emberrel való találkozás egy ajándék, hiszen mindenkitől tanulhatunk valamit, amitől erősödhetünk, de kétségtelen, hogy a legszebb ajándék, ha mindezekhez tiszta érzelmek párosulnak. Ennek a boldogságát érzem ebben a dalban. Becsüljük meg, mert nagyon ritka.

Kagirinai Yokubou no Naka ni – És a még annál is nagyobb ajándék, ha megtaláljuk az igaz szerelmet. Az eddigi életút lezárását érzem ebben a dalban, hiszen ha tanulunk a megélt fájdalmakból, akkor csak még többek lehetünk, és olyan boldogságot élhetünk meg, ami csak azoknak adatik meg, akik megdolgoztak érte. Így találjuk meg önmagunkat, és így tudunk őszintén és oldottan mosolyogni, és tiszta szívből nevetni. Ez az élet értelme.

Valóságos érzelmi fejlődés ez a válogatás, nem véletlen hát a sorrend. Kellemes érzés így ezeket a dalokat végighallgatni. Benne van a fájdalom, a megnyugvás, de a végén ott van az is, hogy a kemény munka mindig kifizetődik.

Régi könyv


Imádom Huicong macskáit, sőt, most azt mondom, kifejezetten előny, hogy Lucy kövér, mert amikor magamhoz veszem, olyan, mintha egy párnát ölelnék magamhoz. Nagyon kellemes érzés magamhoz venni, és van abban valami, hogy a lágy állatszőr, meg ami a plüssnek van, antidepresszáns hatású. Viszont idegesítő, hogy újabban állandóan a konyhában van, amikor kaját kér, és le nem vakarom magamról. Hétfő este már megelégeltem, felvettem, és feltettem a trambulin tetejére, azt oldja meg maga… Kétségbeesetten nyávogott, fújtatott, kapálózott össze-vissza, és egyszer megejtett egy “EZÉRT MEGHALSZ!” tekintetet felém. De aztán a trambulinra ugrott. Persze a kajáért való kuncsorgást nem hagyta abba.

Ma láttam először az Asdában egy újfajta Coca Colát. Zöld színű Life, steviával édesítve. Gondoltam arra még Magyarországon, hogy mikor jön el hozzánk, amikor láttam, hogy a Nestea-ket kezdték el steviával édesíteni, hogy többi szénsavas üdítővel mikor teszik ezt? Itt Angliában megtették. Még nem kóstoltam meg, mert van más üdítő is felbontva (még a gyilkos Asdás Dr. Thunder-ből is van még…). Különben egyáltalán nincs itt elterjedve az Ice Tea, pedig az nálam nagyon jól kiváltaná a kólát. Próbálom váltogatni az üdítőket, hogy amennyire lehet, legyen változatos.

Elhatároztam, hogy megkeresem itt Angliában azt a könyvet, melynek animés adaptációjának opening és ending dalát Okui Masami énekli. Könyvesboltokban nem találtam meg, de a Seacombe könyvtárban megtaláltam, és kikölcsönöztem. Ez a The Wind in the Willows, Kenneth Grahame írta 1908-ban. Ez valami állatmese gyerekeknek, és úgy tűnik, hogy a britek szeretik, ugyanis egy könyvekre szakosodott adományboltban az ott dolgozó idős eladó nénik, mondták, hogy jó olvasmány, felnőttek is szívesen olvassák, pedig gyerekkönyv. És úgy voltam vele, hogy mivel az animét (Tanoshii Willow Town) sehol nem találtam meg az interneten, akkor olvasom a könyvet. Egyébként is valamit fejleszteni kell az angolban, bár ebben a könyv nem segít, de ma reggel egyszerűen annyira nem értettem, hogy mit mondanak nekem telefonban, hogy inkább letettem. A támogatás kapcsán lett volna a munkaügyi központnak további információra szüksége, de már az eleje is akadozott, de amikor eljutottunk oda, amikor már végképp tippem sem volt, hogy mit kérdez, vagy mit akar, akkor már inkább letettem. Frusztrált és dühös voltam miatta, de annyira unom már, hogy ennyi idő után is ott tartok, hogy mindent többször visszakérdezek, és amikor nehezen megértem, hogy mit akar mondani, akkor is kapok a fejemhez, hogy miért mondja ennyire érthetetlenül. Eltelik 1-2 másodperc mire dekódolom az agyamban, hogy mi is az valójában. Majd kiderül, hogy mi van, ha a támogatás lesz az ára ennek a letett, majd kikapcsolt telefonnak (nem láttam értelmét, hogy visszahívjon, mert tényleg nagyon nehezen értettem, hogy mit akart), hát akkor azt kell mondjam, hogy ilyen sokba kerül, ha valakinek az angol nyelvtudásának egy része igencsak fejletlen. A telefonon való beszélgetés egyébként is a halálom, hát még ha idegen nyelven kell beszélni.

De egy kicsit próbáltam a héten elmerülni az angol nyelv történelmébe, hátha segít jobban megérteni az angolok beszédét. Az biztos, hogy ha valaki komoly forrást keres, az most tényleg ne a magyar wikipediát keresse fel. Vázlatos, és tárgyilagos, hiányoznak azok az érdekességek, melyek emlékezetessé tehetnek egy-egy nyelvtani esetet. Bár egy-kettő azért megmaradt bennem. Például az angol is ragozó nyelv volt, mint a többi európai nyelv, de hogy a dánok is értsék amit mondanak, az idők során elhagyták a ragokat. A másik ami érdekesség, többször gondolkodtam azon, hogy miért nincs magázás az angolban? Sokszor olyan udvariatlannak éreztem, amikor egy idősebb embernek is “you”-t mondok, aztán meglepetten olvastam, hogy nem a magázás szűnt meg, hanem a tegezés. A harmadik, hogy a brit angol akcentusra jellemző, hogy nem rotikus. Ez annyira igaz, ott hagyják el az R betűt, ahol csak lehet, ezáltal lazának, nagymenőzősnek tűnik a beszédük, amit főleg az elején viseltem nehezen, mert tényleg olyan érzetet kelt, mintha olyan nagyra lennének magukkal, hogy világnyelvet beszélnek, amit a világon szinte bárhol megértenek, nekik nem kell második nyelvet tanulni. Mostanra persze már teljes mértékig elfogadtam, és jobban megnyilvánulok angolul, csak egyedül a telefon torzítása miatt nehezen értem ott.

És ha már volt Okui Masami, akkor hadd mutassam meg az egyik videoklipjét, amit ma töltöttem fel:

Rengeteget hallgatom ezt a dalt, és a videoklip is nagyon jól visszaadja a hangulatot. Nem véletlen választottam ezt a jelenetet indexképnek, nagyon megmaradt bennem, ahogy a kislány és Okui Masami egymás mellett ülnek a földön és a lány ráhajtja a vállára a fejét. Bizalmas kapcsolatra utal, hogy az énekesnő ismeri a lány legféltettebb titkait, és engedi, hogy odabújjon hozzá, hogy vigaszt leljen nála. A kislemez borítója is az egyik nagy kedvencem tőle, tipikusan az a többet mond ezer szónál típusú kép. Nálam ez a dal Okui Masami egyik csúcspontja, a hangulattal is nagyon tudok azonosulni, de a szöveg angol fordítását is olvasva arra jutottam magamban, hogy sok ismerős érzésről énekel.

Születésnap


Key (back)Minden évben megemlékezek egy pár sorban Okui Masami születésnapjáról, ma is így teszek. Különösebben nem akarom ismételni magam, mindenki tudja, aki rendszeresen olvas engem, hogy mit jelent ő számomra, sőt aki hallotta már, azt sejtheti, hogy miért tartom őt olyan nagy énekesnőnek. Szoktam nézegetni a blogját (olvasni még (!!!) nem tudom), és nagy örömmel látom, hogy most, 46 évesen is olyan életvidám, mint amilyen a 20 évvel ezelőtti képein. Jó látni, hogy él, bár gondolom a JAM Project tagjaként van dolga bőven, azért remélem, hogy jut ideje kikapcsolódásra, pihenésre, önmagára.

Azt megígérem, hogy ha a rajongásom 2018-ig ki fog tartani, én bevetem a nem létező cukrászi képességemet, és egy akkora tortát fogok sütni az 50. születésnapja alkalmából (én az énekesnői karrierjének majdani 25. évfordulója alkalmából), hogy hetedhét országra szóló csoda lesz!

Képként most a Key kislemez borítójának hátulját tettem ki, mert ez március 13-án jelent meg, és történetesen 15 éve, vagyis 1999-ben. Ja, és ne felejtsük el, hogy a nagyon menő pop dal a címadó dal, a B-side pedig egy csodaszép ballada.

Kerek számok


Az utóbbi időkben nem voltam túlzottan aktív se interneten, sem a “valós” világban, 2-3 hete nem érzem magam valami jól. Fejfájás, gyengeség, fáradékonyság… csak attól voltam lelkes, hogy étvágyam rendesen volt / van, ezért reméltem, hogy nincs nagy baj. De mivel nem javul magától, csütörtökön megelégeltem ezt az állapotot, és elmentem a háziorvoshoz, aki vashiány gyanújával vérvételre küldött. Ezt meg is csináltam már másnap, derüljön ki, minél hamarabb, hogy mi van. Hétfőn lesz eredmény, de van benne valami, ugyanis pénteken vettem vas pezsgőtablettát, és szerencsére szeretem a spenótot, úgyhogy nem nehéz kúrálni magam, és ma határozottan jobban érzem magam. Több energiát érzek magamban, végre buzog bennem a tenni akarás. Ezelőtt csak ágyban feküdni volt kedvem, és nem egyszer több mint 9 órás alvás után is olyan fáradt voltam, hogy tényleg nem sok mindenhez volt kedvem. De ha holnap is hasonlóan jobban leszek, mint ma, akkor szerencsére nincs nagy baj. Csak furcsa érzés betegségben megélni az emberi lét gyengébb oldalát. Amíg éli az ember az életét a maga ritmusában, ereje teljében, addig meg sem fordul a fejében, hogy bármikor beteg lehet, de amikor megtapasztalja… És így mentem el tegnap nyelvvizsgázni. Eleve nem volt valami könnyű a feladatlap, szóbelin is egyszer-egyszer kevertem a szavakat… eredmény december 20-án.

Egy ideje készen vagyok már a Mariós oldalon a Mario Party játék részletes leírásával, de csak most jutottam el oda, hogy ide is közzé tegyem. Most a Mario Party 5 készül, a december 5-ei megjelenés 10. évfordulója alkalmából, hamarosan hasonló okok miatt hasonló (legalább a maihoz hasonló) lendülettel vetem magam bele a Super Mario All-Stars leírásába, az december 16-án lesz 20 éves.

És néhány kerek szám a Last.fm-ről, bár az egyik nem annyira friss már, csak a kettőről együtt akartam írni. Elsőként Suara érte el nálam az összességében 4000-es meghallgatást:

Suara 4000 lastfmSuara 4000 scrobblerMég október végén elkezdtem ismét hallgatni a Karin albumát, a hamarosan elérkező téli szezon örömére, és nagyon kellemes érzés fogott el. Egyrészt, mert rég nem hallott dalokat hallottam, másrészt meg az volt az érzésem, hogy valahol itt kezdődik az örökzöld fogalma, szerintem ezt az albumot 20 év múlva is akkora hévvel fogom hallgatni, mint most. De ezt inkább nem akarom elkiabálni.

A másik egy sokkal szebb szám:

Megumi 10000 lastfmMegumi 10000 scrobblerHayashibara Megumi neve önmagában örökzöld, és azért látszik, hogy bár sajnos ma már nagyon inaktív, mégis élmény hallgatni a több éve ismert dalait. Igazán kijárt neki ez a nagy szám, és hogy Okui Masami mellett ő legyen a második, akinek ötjegyű szám van a hallgatottsági listáján. Csak sajnálom, hogy nincs neki karácsonyi albuma, mint Okui Masami-nak.

Ahogy november elején egyre inkább karácsonyi hangulatba öltözik az utca, meg járok a Tescóba, ott is egyre inkább emlékeztetik a vásárlót, hogy itt a karácsony, be kéne vásárolni, nem gondolod? Én nem gondolom. Nekem a sok díszlet nem a vásárlási lázat, hanem a zenehallgatási lázat hozta el. Szinte egész vásárlás alatt az Okui Masami: angel’s voice albumának dalait énekelgettem magamban, és itthon ténylegesen hallgatva az albumát, teljesen megérintette a szívemet. El is gondolkodtam azon, hogy milyen érdekes, hogy Japánban, ahol soha nem volt hagyománya a karácsonynak, oda is csak a fogyasztói társadalom miatt vitték be (de legalább szép jelentést adtak neki azzal, hogy szerelmesek ünnepe), és onnan jön egy énekesnő, aki nagyon hitelesen és csodálatosan énekel a karácsonyról, annak szépségéről és fájdalmáról. Már a dalcímekből is kisejlik, hogy ő is mint szerelmesek ünnepe énekel a decemberi ünnepről. Meg manapság a JAM Project-re kaptam rá ismét, őket is régen hallgattam már.

Gyászos 20. évforduló


Még mindig nagyon szeretem Okui Masami dalait, és rettenetesen sajnálom, hogy idén nincs mit írni róla, hiszen idén ünnepli karrierjének 20. évfordulóját. Eddig semmi új kiadványt nem adott ki, pedig a 10. évfordulóra is készült 2003-ban (Masami Kobushi) és a 15-re (A Tribute to Masami Okui ~Buddy~), most meg… Egyszerűen borzasztó. Mindenesetre a rajongók azért megemlékeztek róla, és egy ötletes képet tettek közzé ezen egyébként nemes évforduló alkalmából:

Okui Masami 20th AnniversaryEzt augusztus 21-én tették közzé, az 1993. augusztus 21-én megjelent első kislemezének, a Dare Yori mo Zutto… emlékére. Nagyon úgy tűnik, hogy bejött a félelmem a Lantis-hoz való átigazolás kapcsán, Okui Masami ugyanúgy végzi, mint a több JAM Project tag szólókarrierje. Egyszer-egyszer megnyilvánul szólóban, talán egy albumot is megengednek nekik megjelentetni, elmegy belőle 2-3000 példány, és után pár évig csend és hullaszag. Okui Masami-nak is tavaly jelent meg a Love Axel albuma a Lantis által, nem sokkal utána a Sora no Uta kislemez, és kész. Azóta semmi.

De igazából Okui Masami-t sem értem. Amikor 2004-ben megalapította az evolution kiadót, én úgy képzelem el, hogy akkor szabad teret kap. Nekem az volt az elgondolásom, hogy azért alapította meg a saját kiadóját, hogy az senki ne szólhasson bele, hogy képzeli el az albumait, és gondolom, hogy a promóciót is teljességgel ő pénzeli, persze itt-ott besegíthetnek neki. Aztán annak is az lett a sorsa 2011-ben megszűnt. Akkor lett volna igazán értelme, hogy ha a saját kiadójánál megjelent albumok eladásai meghaladják a King Records-nál megjelent albumokét, hiszen azt is feltételezhetnénk, hogy azért alapított saját kiadót, mert a promócióval sem volt megelégedve. Ehhez képest már az első saját kiadású albuma is rosszabbul teljesített annak idején, mint az utolsó King Records-os. Az igaz, hogy ez a probléma lényegesen összetettebb, hiszen pénz kérdése is, hogy egyáltalán mennyit tud legyártatni az albumból, de azért annak idején lehetett annyi ismerete, hogy tudhatta, hogy nem érdemes pár ezres albumeladásért kiadót alapítani, mert abból még Japánban sem lehet megélni, hiába drágák ott a CD-k. Ebbe annak idején nem láttam bele ennyire, csak annyit láttam, hogy nincs nagy baj, legalább is nem tudunk róla, hát jól megél a maga lemezeladásaiból. Aztán 2010-től lehetett érezni, hogy valami nincs rendben, amikor az más volt az i-magination CD katalógusszáma, mint az előzőeké, aztán ki lehetett venni az adatokból, hogy a Dwango lemezkiadóba olvadt be az evolution. De még ekkor is úgy voltam vele, hogy legalább jó kezekben van, aztán 2011-ben megszűnt… És nincs nagyon folytatás annak ellenére, hogy a Lantis a szárnyai alá vette.

Reggel bescanneltem a My Jolly Days kislemezének borítóját, ezt most közzé teszem:

01020304A kislemezt még tavaly vette nekem Tuki Japánban, hálám azóta is fáradhatatlanul üldözi, hogy megbízott bennem, és megvette nekem úgy, hogy utólag fizettem ki, amikor itthon átadta.

Próbára tettem a scannert, ugyanis tegnap este jutott eszembe, hogy a WMware által használok virtuális Windows XP operációs rendszert, és a scannerem régebbi fajta (HP scanjet 3970), ezért csak Vistáig van drivere. Windows 7 alatt is használható, a VueScan program segítségével egészen jól egyébként, de hát úgy voltam vele, hogy ha lehetőség van használni az eredetit, akkor miért is ne? Egészen jól működik, főleg, hogy nemcsak 300 dpi-ben lehet scannelni. Bár nekem max. 600-as bőven elég, de láttam, hogy lehet 9600 dpi-ban is scannelni. Csak lestem, hogy kinek kell ekkora méretű kép? O_O Több mindenre is használom az XP-t, hiszen a KaraFun nem működik a 64 bites Windows 7 alatt. Mondjuk XP alatt meg túl jól, még régebben beszéltük az Adarna karaoke fórumon, hogy Windows 7-nél a hang hol siet, hol késik. Néhány régebbi kfn-emet néztem meg, és fantasztikus, hogy merre nem csúszik el. Igazából csak ilyen néhány tizedmásodperccel, de észrevehető. Meg hangfelvétel is csak XP-nél pontos. A harmadik, ami miatt gyakrabban fogom elővenni az a régebbi oprendszert, a Microsoft Office. Leeának írtam E-mailen, hogy teszek egy próbát a 2013-as Office-szal. Aztán mondta, hogy ő megmarad a 2003-asnál, mert jóval kevesebb helyet foglal, és semmivel nem tud többet, mint az ezt követők. Elképzelhető, hogy van benne valami, tegnap úgy döntöttem, hogy váltok. Csak azzal, hogy leszedtem a 2013-as Office-t, majdnem 4 GByte-nyi hely szabadult fel, és feltettem a 2003-asat az XP-re, az meg 1 GByte-ot sem igényel. Hihetetlen nagy különbség, és ha tényleg nem nyújtanak többet az újak, akkor csak azért, mert szebbek és trendibben néznek ki az újak, felesleges attól azokat azt használni, ha nem valóban nyújtanak többet.

Időutazásnak is tökéletesen megfelel az XP. Olyan jókat pasziánszozgatok rajta az utóbbi napokban, viccen kívül. Ha van lehetőségem meg, miért is ne menekülhetnék oda néha az internet világából? Bár háttérkép terén túlságosan visszamentem az időben, de ha megerőltetem magam, akkor korabelinek mondható:

asztal20131028Nahát, most látom, hogy ezen nem látszik a WMware. O_O Az a helyzet, hogy ha azt teljes nézetben használom, akkor ott van felül, és sehogy nem tudom onnan lekaparni. Abból a szempontból jó, hogy azonnal vissza tudok ide térni, de mégis…

お誕生日おめでとう奥井雅美!^_^


Ma van Okui Masami születésnapja, méghozzá a 45. Isten éltesse! ^_^ És hogy ünnepelhetné meg egy rajongó jobban, mint egy eredeti CD-vel? A múlt héten találtam meg a DEVOTION CD-jét igencsak jutányos áron, és mivel ez számomra a legjobb albuma, ezért nem is volt kérdés, hogy beruházzak rá. És pont ma kaptam meg. Nagyon örültem neki, főleg azért, mert ez az első kiadás, mely ilyen fehér tokban jelent meg, és úgy voltam vele, hogy ha megveszem ezt a CD-t, akkor csakis így. Igazából az az érzés már nincs meg bennem, mint amikor először vettem japán CD-t, hogy mennyire különleges, mert ilyet nálunk nem lehet kapni, és hogy szinte csak ott terem a jó zene. De hogy sikerült Okui-san legjobb albumát megszerezni eredetiben, az mindenképp csodálatos érzés. Hmm, most számolom, hogy hány Okui Masami albumom van; meg mertem volna esküdni, hogy most szereztem meg a tizediket, de már van 10. Úgyhogy 11. ^^’ Írtam már arról, hogy mennyire különleges ez az album, végülis minden énekes, előadó, aki egy kicsit is komolyabban műveli az éneklést, eljön az az idő, hogy kilépjen a kezdetekben sok esetben rászabott szerepből, és elkezdjen olyan dolgokról, érzésekről is énekelni, melyek nagyon mélyen benne vannak a szívében. Okui Masaminál ez 2000-ben, a NEEI albummal jött el, majd egy évre rá, ezzel a DEVOTION albummal teljesedett ki. Egy teljes albumot szánt arra, hogy kiénekelje magából szívének minden fájdalmát. És azért szeretem ennyire, mert őszintén énekel mély érzésekről. Majd érdekes hogy 2002-ben a crossroad albummal egy éles váltás következett be, mintha kijózanodott, feldolgozta volna magában a sok fájdalmat, új életet kezdett, de soha nem volt már olyan, mint a Slayers-ös, Shoujo Kakumei Utenás időszakban. És ez annyiban rá is nyomta a bélyegét a karrierjére, hogy kevesebb albumot adott el. Nagy áldozatot hozott azért, hogy önmagát adhassa, de pont ezért nőtt olyan nagyra a szememben, mert így rendkívül változatos lett a repertoárja. Az első albumaiban is érezhető, hogy szereti, amit csinál, lehet is érezni egyfajta alázatot, mintha elfogadná az, hogy ő még nem ért el olyan sokmindent ezen a pályán, elfogadja a tapasztaltabbak útmutatásait, de eljött az idő, amikor ő a saját útját akarja járni. És itt az eredmény: megcsinálta a legnagyszerűbb albumot, és utána is nagyszerű munkát adott ki a kezéből, és bár soha nem szánt több albumot arra, hogy ennyire kiénekelje az érzéseit, de mindig volt egy-egy dal, melyben kiöntötte a szívét.

Összesen 26 albuma van, beleszámítva a válogatásokat, élő lemezeket, feldolgozásokat, tribute-albumokat, és még ami nem jut így hirtelen eszembe. Nekem ezek vannak meg:

A Gyuu és a V-sit. volt az elsők, melyeket megvettem. Nemrég került elő a kép, melyen lefényképeztem, 2008. december 5-ei a kép. Már több, mint 4 éves az a 2 CD. Egyszerre vettem meg őket, mert nagyon olcsók voltak, 4 dollár volt darabja. Sajnos az az eladó már eltűnt, pedig a segítségével biztosan gyosabban gyűlnének a CD-k. Vannak egy páran, akik japán CD-kre szakosodtak, és közreműködésükkel bárki számára elérhetők, de egyik sem ennyire olcsó. Ráadásul az egyik le is bukott az egyik képével, ugyanis rajta hagyta az ármatricát, így gyorsan kiderült, hogy azért tesz rá hasznot rendesen, és biztosan ingyenes szállítással is megéri neki csinálni. Japánban elég sok néhány éves CD-t árusítanak ki ilyen párszáz yenes áron, ő ezeket vásárolja fel, és eBayen eladja drágábban. Nincs ebben semmi rossz, én is így cselekednék, csak ne hagyjon nyomot. ^^’

Szép lesz, majd meglesz az összes Okui Masami CD, de már ezzel is megvan az a négy album, melyeket maximális pontszámra értékeltem magamban:

Igazából a Do-can-ra mai fejjel egy kicsit túlzónak tartom, hogy maximálisra értékeljem, de akkoriban annak az albumnak hatására kezdtem el még komolyabban érdeklődni Okui Masami zenéje iránt, mert volt benne egyfajta egyszerűség, de nagy vidámság, ezért fogott meg ennyire. Aztán jöttek az újabbnál újabb hatások. Csak nem akarom, hogy vége legyen. T_T Mert a Lantis már nem foglalkoztatja annyira…