supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘Mikuni Shimokawa’ Category

To Aru Kagaku no Railgun és elvesztett félkész kfn-ek

Posted by supermario4ever - 2012. szeptember 20. csütörtök


Csodás Windows Reinstall, mindent lementettem, de a félkész kfn-ek a C meghajtóban maradtak, így azok elvesztek! T_T A GARO ~Makaisenki~: PROMISE ~Without you~ kfn még csak hagyján, de a JAM Project Get over the Border karaokét nagyon bánom, mert sok munkám volt benne. Konkrétan az egy kísérletező-kfn volt, mivel a zene adta magát, ezért az első egy percében, amíg el nem kezdődik az ének, addig nagyon sokat effekteztem a képeket, konkrétan olyan dolgokat csináltam, amiket eddig még nem, és legalább 1 órás munka volt az első 1 percet effektezni. Azt sajnálom, de hát így jártam…

Tegnapelőtt elkezdtem nézni a To Aru Kagaku no Railgun-t, ahogy ígértem, és tetszik. Lényegében arról szól a történet, hogy van egy város, mely lakóinak 80%-a diák. A város fejlettsége 20-30 évvel meghaladja a korát, ezért a lakosoknak valamilyen különleges képességük van, ennek megfelelően szintekre vannak csoportosítva. A főszereplőgárda egy diákcsapat, akiknek küldetése a rosszfiúkat elkapni. Az egyik lány bármilyen fémtárgyat képes akár hangsebességre felgyorsítani, és a pénzérméjével kapja el a rosszakarókat. Sok poénos jelenet születik ebből, bár még csak az első részt láttam, de nagyon tetszett. Csak a Yurira hajazó jeleneteket nem tudtam sokra vélni a sorozatból. ^^’

Az opening dalt (Only my railgun) egyébként a Shimokawa Mikuni által ismertem meg, ugyanis a 2010-es Replay! ~Shimokawa Mikuni Seishun Anison Cover III~ albumára énekelte fel Momoi Harukóval közösködve, és nagyon tetszett, ahogy előadták:

Sőt, amikor meghallgattam az eredetit, furcsának hatott ezután nekem, úgyhogy azt nem is hallgattam sokat. Szerintem ez a verzió sokkal jobban kihozza a dal hangulatát, és a szöveg mondanivalóját.

Egyébként meglepett, amikor olvastam, hogy ez az anime a To Aru Majutsu no Index-hez tartozik. Abból csak egy részt láttam 2010. december 5-én (emlékezetes időszak volt számomra a december 3-5 közötti időszak, ezért tudom pontosan ^^’), és olyan érdekes volt, de mivel a sorozat (talán) 3. részét láttam, tehát nem értettem meg sokat a történetből, ezért nem nagyon maradt meg bennem az egész, egy forgószéken térdelő állandóan forgó lányra emlékszem csak. ^^’ De a Railgun-t végignézem, aztán lecsapok az Indexre is.

Posted in Haruko Momoi, JAM Project, Karaoke, Mikuni Shimokawa, To Aru Kagaku no Railgun, To Aru Majutsu no Index | Címkézve: , , , , | 1 Comment »

In England 11th day – New Year’s Eve

Posted by supermario4ever - 2011. december 31. szombat


Most egy jó hosszú blogpost következik, évértékelés több szempontból miegymás. Hamarosan megyünk egy kínai családhoz vendégségbe, úgyhogy majd éjszaka fogom befejezni. Ma délelőtt még voltunk néhány dolgot vásárolni, ami még otthonra kell, néhány nap múlva megyek haza. Most nézek ki az ablakon, nagyon durván esik az eső, és erről jutott eszembe, hogy száraz talajt még nem láttam itt.

Brit sorházak

Így néznek ki Angliában a tipikus házak. Egymás mellett vannak, előttük van egy kis előtér. Nagyon érdekes egyébként, hogy kívülről nagynak tűnnek a házak, ehhez képest jóval kisebb a belmagasságuk, amikor megérkeztem a nővéremhez, úgy emlékeztem, hogy jóval nagyobb a házuk. Belül egyébként olyan, hogy belépsz egy kis folyosó fogad, melynek egyik oldalán van a lépcső, ott lehet felmenni a hálószobákba, melyekből rendszerint három van, és a fürdőszobába. A másik oldalon van a nappali, és mellette a konyha, és a konyhából lehet kilépni a hátsó kertbe. Az emberek döntő többsége ilyen házakban él. Nekem szimpatikus, el tudnám képzelni, hogy ilyen házban éljek. Csak a britek elég hülye szokása az, hogy hétvégén, amikor nem készülnek sehová, akkor hálóruhában, és köntösben mennek át a szomszédhoz, vagy a közeli közértbe. Azon voltam ledöbbenve, amikor egyszer a Birkenhead-i Shopping Centerben láttam két nőt így. Ez nálam is már az abnormalitás határa. :D De jó emberek élnek itt.

Most jöttünk meg a kínai családtól, nem hittem volna, hogy ennyire érdekes lesz. Én azt hittem, hogy kedves, aranyos emberek társaságában megvacsorázunk Xingbo szokásához híven beszél, és ennyi. Hoylake-ben voltunk, de vagy 15 kínai volt, ha nem több. Nagyon aranyosak voltak, tényleg nekem semmi bajom az ázsiaiakkal, de annyira furcsán éreztem magam, mert nem ismertem senkit, és a ház légköre bár nagyon kellemes volt, mégis fojtogató. Nagyon visszafogott voltam, pedig ez nem jellemző rám, ha idegen van a társaságban, de hogy csak néhány embert ismertem magamon kívül, ráadásul senki nem beszélte az én nyelvemet, az nagyban visszavetett az önbizalmamból, az nem érdekel, hogy miféle emberek vannak körülöttem. De mindenféle korosztály volt, fiatalabbak, idősebbek, és hopp! A fiatal srácnak Nintendója van! És Nintendós plakátok a falán! Ez egy nagyszerű barátság kezdete lehet nálam! ;) Nem volt nehéz megtalálni a közös hangot, de valamiért vele is olyan visszafogott voltam. Volt még két lány, akinek szintén volt DS Lite-ja. A srác is “csak” DS Lite-tal bírt, teljesen elbűvölten csodálta a 3DS-emet, és a Mario Kart 7-et. De DS Lite-on játszottunk multit. Először valami Bombermannel, egész jó volt, majd New Super Mario Bros. A csajok nagyban nyomják, mert szarrá vertek minket! :D Mellettem egy korombelinek tűnő srác segített a játékban, kicsit felejtettem a New Super Mario Bros. multijaiban. Annak a srácnak ilyen tipikus otaku-feje volt. Szemüveges, és kissé visszafogott volt. Ezután mentünk kajálni. Svédasztal kínai módra! Fűű, volt itt minden, ami kínai. Nem ettem sokat, nem arról van szó, hogy annyira rossz lenne, de tényleg, csak ezek a kínai kaják olyanok, hogy csak akkor finom, ha keveset eszek belőlük, ezt nem tudom, hogy miért van így. A kacsa is tök finom volt, de éreztem, hogy baj lesz, ha sokat eszek belőle. Volt garnélarák is, azzal a mai napig “problémáim” vannak. Az is nagyon finom étel, de ahogy belegondolok egy olyan tengeri állat húsát eszem, melyhez nincs sok “közöm” (ez nagyon rossz szó, és nem is jut eszembe olyan, mely kifejezi az érzéseimet), akkor valamiért nem tudom befogadni, és ugyanígy vagyok a tengeri herkentyűkkel is. De valószínűleg, ha hosszabb távon élnék kínaiakkal együtt, akkor hamar megszoknám. Vacsora után visszamentem az emeletre, Huicong már korábban felment, de zavarta a zaj. Viccel? Ő legalább érti, hogy mit beszélnek, ugyanis mivel a nővéremnek nem volt kedve jönni, ezért egyedül voltam európai. ^^’ Érdekes téma került terítékre, a kínaiak és a japánok közötti ellentét. Ezt már a nővérem is mondta, hogy a kínaiak azért utálják a japánokat, mert néhány száz éve lemészárolták őket. Huicong valahogy úgy mesélte, hogy a japánok is Kínából származnak. Volt egy király, és rangban közvetlen alatta 500 férfi, és 500 nő átment egy kis szigetre, amit mi Japánnak hívunk. Ezek az emberek az évszázadok során benépesítették azt a kis szigetet, és amikor már nem fértek el, akkor mentek át Kínába erőszakos földfoglalás ürügyén. Huicongnak olyan szinten nincsen gondja a japánokkal, ő is tisztában van vele, hogy szemléletváltással, és a múlt lezárásával örök béke lehetne köztük. De ez az 500 férfi, 500 nő története nekem nagyon tetszett, én teljesen elbűvölten hallgattam ezt a történetet, mint egy kisgyerek. Ennél már csak Vietnam legendája szebb, amit nem fogok tudni pontosan visszaidézni, de valami olyasmit hallottam, hogy valami sárkánytól származnak. Valahol élt egy tündér, és egy sárkány, mindkettőhöz 50-50 ember tartozott (nem merek gyereket írni). Ezek békében megéltek egymás mellett, ám egy napon úgy döntöttek, hogy elválnak útjaik. A tündér az egyik irányba, a sárkány a másik irányba ment, és a sárkány a mai Vietnam földjén telepedett le az 50 emberrel. Nem tudom, hogy így van-e, aki tudja, az segítsen ki kommentben. ^^’  Amikor a fiatalok is megvacsoráztak, jöttek vissza. A srác a 2 csajjal monopolyzott, míg a többiek beszélgettek. És gondolatban kupán vágtam a srácot, mert az iPad-jén általa Jpop-nak nevezett dalt játszott le a YouTube-ról, ami koreai volt, és Bubble Pop volt a dal címe. Persze visszafogtam magam, de valamiért itt megint furcsán éreztem magam, lementem, és megkérdeztem Xingbo-t, hogx mikor megyünk haza. Mentünk már, mert Dominik is már nyűgös volt. Összességében tényleg jól éreztem magam, de nem tudtam feloldódni, hiába voltak nagyon rendesek és aranyosak. És ezt hazafele menet el is mondtam Xingbo-nak, aki mondta, (amit egyébként én is vallok), hogy közvetlennek kell lenni az emberekkel, ő is nagyon sokakat nem ismert, de mégis olyan oldottan beszélgetett velük, és ez látszott is rajta. Azért ne felejtsük el, hogy neki van némi előnye. De azt mesélte, hogy ő csak 2 évig tanult angolul, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit itt sajátított el angol emberek körében, és most már nagyon magabiztosan beszéli a nyelvet. És így visszagondolva, tényleg látszott a kínaiakon, hogy kíváncsiak voltak rám, szívesen beszélgettek volna velem is, és nagyon jó érzésekkel jöttem el onnan. De ha sokat lennék az ázsiaiak köreikben, biztos minden más lenne.

De Angliával is van egy problémám, ugyanis hiába tudok elég jól angolul, nagyon sok mindent el tudok olvasni, egy szövegben is legfeljebb néhány szó, amit nem értek, de a britek beszéde valami rettenetes. Annyira, csak pár szót értek abból, amit mondanak, például a boltban is, amikor odamegyek a pénztárhoz, és megkérdezik általában, hogy “That’s all?”, egyszer odafordultam a nővéremhez, hogy mit mond? És akkor esik le, hogy a beszédükből ennyit sem értek. Mára már azt csinálom, hogy megkérem, hogy beszéljenek lassabban, és akkor már sokkal jobban értem, hogy mit mondanak, de egyébként borzalmas számomra. Biztos vagyok benne, hogy ha hosszú távon maradnék itt, akkor ráállna a fülem, de egyébként…

Ennyi élménybeszámoló után jöjjön egy kis személyes évértékelő beszéd, mert azért nem akármilyen évet hagytam mögött, ha számvetést kellene végeznem a 2011-es évről. Nagyon sok minden történt velem, legalább annyiszor voltam boldog, mint ahányszor sírtam is (még ha csak lélekben is). Most már határozottan azt érzem, hogy nem riadok vissza a megmérettetésektől, mert rájöttem arra, hogy tényleg semmi nincs hiába, ha kifizettem a tanulópénzt, mert utána erősebb leszek. Az egyik legnagyobb tanulsága az volt számomra ennek az évnek, hogy a boldogságot csak az adott napra lehet megszerezni. Ezt megtapasztalni nagyon nehéz volt, de aztán rájöttem, hogy mégsem akkora ördöngősség. Ugyanis a negatív tulajdonságok, olyanok, mint az éhség: Végleg soha nem lehet “legyőzni”, hanem folyamatosan harcolni kell ellene, és erről szólnak a belső harcaink. És aki sikeresen megküzd ellenük, azokból válnak igazi értékes emberré, tehát önmagunkért vívjuk meg azokat. És ahhoz, hogy folyamatosan sikeresen felvehessük ellenük a harcot, hihetetlen nagy alázatra van szükség, hogy elfogadjuk, hogy nem lehet végleg legyőzni. És erre hosszú folyamat után jöttem rá, hogy ez tényleg így van, meg kellett sebződni egy jónéhányszor, de megérte, mert megtérül! Megtérült, elég csak arra gondolni, hogy lefogytam. Nem azt mondom, hogy keményen megszenvedtem érte, de azért nem az égből jött, hogy én mostantól sovány vagyok, és ez így is marad. Nagyon örülök, hogy sikerült elérni tudatos és következetes munkával. Mindig ellenőriztem magam, ha nem volt jó valami, újragondoltam az egészet, mit ronthattam el, és akkor másképp csinálni. A másik, amit nagy eredménynek tartok idén, az a Nintendo 3DS, amit saját pénzemből vettem meg. Lehet, hogy ez így kívülről nem hangzik olyan nagy dolognak egy 25 éves fiatal “szájából”, de akik tudják, hogy miken mentem etéren keresztül, azok értik miről beszélek. Nagyon örülök, mert ez is egy jel, hogy ha valamiért megdolgozok (akár anyagi, akár érzelmi szempontból), azt elérhetem, ez nagy útravaló az új esztendőre. Ezek miatt is van az, hogy nem félek csalódni, és a mai napig azt vallom, hogy inkább csalódjunk az emberekben, minthogy bezárjuk a szívünket, hogy márpedig én nem bízok meg senkiben. Egyrészt, mert sokkal többet vesztünk barátok “nem szerzésével”, másrészt meg azoktól is nagyon sokat lehet tanulni, akikben csalódtunk, nem véletlen van az a mondás, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség. Van is még mit tanulnom, mert még korántsem értem az utam végére, még több hibám is van, ami javításra vár. Például rá kellett jönnöm, hogy a mai napig nem vagyok képes jól kezelni a gyors és hirtelen váltásokat. Ezalatt azt értem, hogy például ha két barát oldottan beszélget valami pozitív témáról, majd az egyik hirtelen átvált egy kényes témára, és arra hogy reagál azonnal. És erre egy bizonyos beszélgetés alkalmával jöttem rá, mely mindkettőnknek nagyon kellemetlen volt, de ki kellett beszélni magunkból. Amennyire ki tudtuk… Az a lényeg, hogy az annyira derült égből villámcsapásként ért, hogy szabályosan kapálóztam a szavakért, hogy közben a legjobbakat mondjam. Ekkor döbbentem arra rá, hogy ahhoz, hogy hitelesek legyünk a lehető legtöbb ember szemében (mert mindenkiében nem lehet) nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb témában egyenesek és határozottak legyünk, és ehhez az kell, hogy őszintén kimondjuk magunkról, hogy ez meg ez a hibánk, ugyanis ezáltal tudjuk minél jobban megismerni magunkat, és így tudjuk a másikat is egyre jobban kiismerni, hiszen ezáltal nagy mértékben fejlődik az érzelmi intelligenciánk. De a jövőre nézve 2012-ben is rengeteg teendőm és tervem van, mely mind megvalósításra vár!

Zene terén kicsit felemás év volt az idei, mindenki jelentetett meg albumot, aki számított. Az alábbiak határozták meg az évemet:

  • Masami Okui: Self Satisfaction II
  • Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
  • JAM Project Best Collection VIII GOING
  • Megumi Hayashibara: VINTAGE White
  • Suara: Karin

És néhány album, melyek nem voltak olyan nagy hatással rám, de jó volt egyszer-egyszer hallgatni:

  • JAM Project: Victoria Cross
  • ALI PROJECT: QUEENDOM
  • angela: mirror☆ge

Kislemezekből valamiért nem jelent meg olyan sok idén, ami érdekel, csak a JAM Project volt aktív, de akad egy pár, ami örökzöld lesz:

  • Minori Chihara: Defection
  • JAM Project: Vanguard
  • TOPGUN×Chihiro Yonekura: Naked Soul
  • JAM Project: NOAH
  • Nekocan (Neko) feat. Chihiro Yonekura: Pandemic!!
  • Anisama Friends: rainbow
  • JAM Project: Believe in my existence
  • Hiroshi Kitadani: We Go!

Se Okui Masami, se ALI PROJECT, se Megumi Hayashibara, se Suara nem jelentetett meg idén kislemezt. Suara egy ideje nagyon passzív albumok terén, kezdem azt érezni vele kapcsán, hogy áttér koncertezésekre, meg csak az AQUAPLUS VOCAL COLLECTION albumokra énekel fel dalokat. Pedig most is nagyszerű albumot adott ki, szeretném, ha többször hallanánk róla! Számomra az év legnagyobb felfedezése a JAM Project volt. Teljesen a rajongójuk lettem, pedig előtte úgy voltam velük, hogy túlságosan erőltetett, meg annyira egy kalap alá megy a zenéjük, hogy hiába igényes, de unalmas. És az év elején tették ki letöltésre a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX 8 CD-jét, és akkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje megismerni őket komolyabban. Meghallgattam a BEST PROJECT albumot, és onnantól nem volt megállás! És ha meg kéne neveznem a 2011-es év legjobb dalát, akkor az egyértelműen az alábbi lenne:

JAM PROJECT: Negai

Okui Masami szerzemény. Hozzászoktam már ahhoz, hogy amihez Okui-san hozzányúl, az arannyá válik, de ezzel ritka szép drágakövet adott ki a kezéből! Pályafutásának egyik legszebb dala.

És immáron harmadjára szeretném az éves Last.fm listámat közzé tenni. Én bevallom őszintén, teljesen Last.fm addikt lettem, sokkal több értelmét látom, mint a Facebooknak. Idén is az évben legtöbbet hallgatott előadó, majd album, kislemez Top 10-es listáját írom ki, majd a dalok 100-as listáját.

Top 10 előadók:

  1. Masami Okui
  2. JAM Project
  3. ALI PROJECT
  4. Chihiro Yonekura
  5. Megumi Hayashibara
  6. Suara
  7. Tomoe Ohmi
  8. Zorán
  9. Yuuto Suzuki
  10. FLOW

Top 10 album

  1. Masami Okui: Self Satisfaction II
  2. JAM Project Best Collection VIII GOING
  3. Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
  4. Suara: Karin
  5. Hiroshi Kitadani: R-new
  6. Masami Okui: i-magination
  7. Megumi Hayashibara: VINTAGE White
  8. Zorán: KÖRTÁNC • Kóló
  9. Masami Okui: Self Satisfaction
  10. Masami Okui: crossroad

Top 10 kislemez

  1. JAM Project: NOAH
  2. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  3. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  4. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  5. JAM Project: Believe in my existence
  6. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
  7. Tomoe Ohmi: Happy Days
  8. Masami Okui: Birth
  9. ALI PROJECT: Kotodama
  10. JAM Project: Rescue Fire

Top 100 dalok

  1. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  2. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  3. JAM Project: NOAH
  4. JAM Project: Believe in my existence
  5. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
  6. Masami Okui: Cosmic Dance
  7. Chihiro Yonekura: you
  8. Masaaku Endoh: Kankyou Chouin Ecogainder (off vocal)
  9. JAM Project: MAXON
  10. Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
  11. JAM Project: Negai
  12. JAM Project: Battle No Limit
  13. JAM Project Rescue Fire
  14. Analog Fish: Speed
  15. JAM Project: Negai (off vocal)
  16. ALI PROJECT: Kotodama
  17. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
  18. JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
  19. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  20. The Babystars: Hikari he
  21. Masami Okui: Niji Iro Shooter
  22. Yuuto Suzuki: Garden of Eden -off vocal-
  23. ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
  24. Masami Okui: Dead or Alive
  25. abingdon boys school: JAP
  26. Mikuni Shimokawa: Only my raingun -Electro Japarican Mix-
  27. JAM Project: Ryuusei Lovers
  28. JAM Project: DRAGON
  29. Eiko Shimamiya: Naraku no Hana
  30. JAM Project: Crest of “Z’s”
  31. Tomoe Ohmi: Happy Days (instrumental)
  32. ALI PROJECT: Boukoku Kakusei Catharsis
  33. JAM Project: Danger Zone
  34. Mikuni Shimokawa: KOHAKU
  35. Chihiro Yonekura: Hoshizora no Waltz
  36. Hiroshi Kitadani: We are!
  37. Chihiro Yonekura. Diamond Crevasse
  38. JAM Project: Hikari he no Countdown
  39. Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
  40. ALI PROJECT: Yuukyou Seishunka
  41. Masami Okui: Taiyou no Hana (OFF VOCAL VERSION)
  42. Suara: Hana Kotoba
  43. June: Baby it’s you
  44. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
  45. Tomoe Ohmi: Happy Days
  46. Tomoe Ohmi:Rock River he (instrumental)
  47. Hironobu Kageyama: EVER LAST
  48. Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
  49. FLOW: GO!!!
  50. Masami Okui: Satisfaction
  51. CHABA: Parade
  52. Suara: Yokorenbo
  53. JAM Project: Kurenai no Kiba
  54. JAM Project: GONG
  55. FLOW: Re:member
  56. JAM Project: Go! Stand Up!
  57. Suara: Kaze no Requiem
  58. Masami Okui: Taiyou no Hana
  59. FLOW: Realize
  60. Masami Okui: Happy Days
  61. JAM Project: Nageki no Rozario
  62. JAM Project: Lady Fighter
  63. Masami Okui: wild cat
  64. savage genius feat. Tomoe Ohmi: Maze
  65. JAM Project: Ideyo Gaia Leon
  66. Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba
  67. Masami Okui: LOVE SHIELD
  68. Suara: MOON PHASE
  69. Masami Okui: Dare Yori mo Zutto… <OFF VOCAL VERSION>
  70. Hiro Takahashi: Unbalance na Kiss wo Shite
  71. Masami Okui: Chou
  72. Tsukishima Kirari starring. Koharu Kusumi: Koi no Mahou wa Hapipinopi
  73. JAM Project: Get over the Border
  74. ALI PROJECT: Jigoku no Mon
  75. D-51: BRAND NEW WORLD
  76. Yuuto Suzuki: La-La-La
  77. JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
  78. Masami Okui: GRADUATION
  79. Hiroshi Kitadani: We Go!
  80. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
  81. Minori Chihara: Defection
  82. Minori Chihara: raison pour la saison
  83. Minori Chihara: Fukakuei Seigenri
  84. FLOW: COLORS
  85. Masami Okui: Dive to Future
  86. Chihiro Yonekura: Tori no Uta
  87. Sister Mayo: Love Tropicana Deluxe
  88. ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
  89. Hiroshi Kitadani: Mono Telepathy
  90. Porno Graffitti: Anima Rossa
  91. JAM Project: Vanguard
  92. FLOW: Hey!!
  93. Suara: Kakurenbo
  94. Tomoe Ohmi: Momen no Handkerchief
  95. JAM Project: NOAH (off vocal)
  96. Chihiro Yonekura: Arashi no Naka de Kagayaite
  97. Masami Okui: Tabibito
  98. Mikuni Shimokawa: Over Soul
  99. Masami Okui: Garden of Eden
  100. ALI PROJECT: GOD DIVA

Posted in ALI PROJECT, angela, Animelo Summer Live, Chihiro Yonekura, Eiko Shimamiya, FLOW, JAM Project, Japán, Kína, Masami Okui, Megumi Hayashibara, Mikuni Shimokawa, Minori Chihara, Suara, Tomoe Ohmi | Címkézve: , , , , , , , , , , , , , | Leave a Comment »

Japán: Karakterek kiállítása 4. rész és egyebek

Posted by supermario4ever - 2011. február 13. vasárnap


Fűű, régen írtam már, és van is mit, csak nem tudtam rászánni magam. Nem volt eseménytől mentes az elmúlt pár nap, és milyen napok elé nézek! O_O De előbb lássuk sorban:

Még múlt szombaton volt a japán karakterek kiállításának a tárlatvezetése, annak is az utolsó “része”. A lányok most voltak a legjobbak. Nagyon adták magukat, az az előadás, amit ott produkáltak. Gratuláció nekik! És most is nagyon sokan voltak. Gyerekektől az idősebbekig. Az elején még jó, ha voltunk 10-en most meg összejöttünk vagy 50-60-an. Nagyon szép. Az előadás meg valami fantasztikus volt! A mitológiáról az animékben volt a téma, és egy előadásokban igencsak jártas férfi állt ki, mondta, hogy általánosságban 3-4 órában szokott előadásokat tartani, és kevésnek érzi ezt az egy órát. :D De sajnos akármennyire is jó volt, mert tényleg az volt, azért elfáradtunk a végére. Különben az elején mondta, hogy több tévés is felhívta őt (MTV, TV2, RTL Klub), és kérdezgették a témában, hogy mivel japán, mitológia, anime… lesz szex, meg erőszak az előadásban? És amikor mondta, hogy nem, unottan tették le a telefont, hogy akkor nem érdekes a téma. A magyar média, kérem szépen, ismét megmutatta magát! Pedig nagyon sok jó dolog volt. Beszélt a japánok harmóniájáról a természettel, és hogy mennyire fontos az ember, és a természet kapcsolata. Mindezt a Totoro animén keresztül mutatta be. Hihetetlen, mekkora értelmet adott az animének, meg úgy az egész japán társadalom gondolkodásmódjának a pozitív oldalát mutatta be ezáltal. Aztán jött egy kis Neon Genesis Evangeion: You are (not) alone, melynek keretén belül a társadalmi elvárásokról beszélt. Élvezetes volt.

Holnap Anime farsang, ne feledjétek.

Érdekes, észrevettem magamon már 2 éve, hogy már-már elvonási tüneteim vannak, amikor új Okui Masami CD jelenik meg. 2009 februárjában nagyon nehezen került ki az Akasha album letöltésre, 5 nap után, már úgy kértem, hogy valaki tegye már ki letöltésre, biztosan sokan várják. Aznap este ki is került. Addig nem aludtam el, míg végig nem hallgattam. ^^’ Fél év múlva a Self Satisfaction album esetében külön számlálót tettem ki a Megumis oldalra, hogy hány nap van még az album megjelenéséig. Az i-magination esetében nem volt különösebb, de hogy előrendeléssel megkaptam a CD-t, akkor nagyon örültem. Most meg a Self Satisfaction II is nagyon nehéz szülés volt. Gondolatban mindig a dalok eredeti verziói szóltak bennem. De megérte várni, mert összességében nagyon jó album lett. És sikerült megszerezni az eredeti GRADUATION dalt, és a teljes kislemezt. Nagyon tetszik az eredeti előadótól, egy Eri Sendai nevezetű seiyuu az énekese a dalnak, ezzel az énekhanggal sokra vihetné. Ha anison zene, akkor újabban Shimokawa Mikunit szoktam hallgatni. Őt inkább csak az animés korszakom elején hallgattam, amikor bejött (nálam) a Full Metal Panic! és tetszett a dal. Bár a Fumoffu nekem sokkal tetszetősebb volt. Mind az anime, mind az OP / ED dal. Aztán ennyiben abbamaradt az érdeklődésem az énekesnő iránt. Majd most a KOHAKU dal után kezdtem el megint utánanézni, hogy ki ő, miket énekel. Tettem egy próbát a Replay! ~Mikuni Shimokawa Seishun Anison Cover III~ albummal, és nem bántam meg. Tizenegy anime dal került fel rá, többek között: Shaman King: Over Soul, Shoujo Kakumei Utena: truth, de amin meglepődtem, a One Piece: We Are!-on. Na mondom, ezt meg kell hallgatnom. Tisztára ilyen electropop-féle lett az album, nagyon tetszik. A kedvencem a To Aru Kagaku no Railgun: only my railgun, Electro Japarican mix dal, amikor Haruko Momoi-val követett el. Hát igen, ha Haruko Momoi, akkor garantált az igényes elektropop zene, ő azt mesterszinten űzi, és most sem okoz csalódást. Úgyhogy most el vagyok látva zenei téren.

Ahogy írtam nem akármilyen napok elé nézek. Hát igen, olyan változásokat fogok végrehajtani, amit egyesek szerint már régebb óta meg kellett volna tennem, de most érzem igazán azt, hogy lépni kell. Még nem árulok el semmit, majd, ha összejönnek a dolgok. Remélem minden lehetőség adott lesz, rajtam nem fog múlni. ^^

Posted in Haruko Momoi, Japán, Masami Okui, Mikuni Shimokawa | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: