supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘Mizuki Nana’ Category

Tiszta romantika

Posted by supermario4ever - 2013. szeptember 3. kedd


Nem kell megijedni, nem fogok a Junjou Romanticáról írni, bár azt elárulom, hogy lesz Shounen ai a terítéken.

Mielőtt a tárgyra térnék, engedjétek meg, hogy figyelmetelókbe ajánljam a legújabb játéktesztemet: Yoshi Touch & Go

Rozen-Maiden-15-1024x768Hihetetlen, hogy nemrég végeztem egy olyan animével, amelyik a hikikomori “életmódba” engedett egy kis betekintést (Arata Kangatari), itt egy másik, a Rozen Maiden, mely sokkal komolyabban foglalkozik ezzel az egyébként nagyon súlyos jelenséggel. Egyébként amióta ismerem és szeretem az ALI PROJECT-et, azóta látni akartam ezt az animét, de csak most, az új évad megjelenésének hatására szántam rá magam, hogy megnézzem. Nagyon érdekes anime, már az első 5 rész, amit eddig láttam, azok is szolgáltattak némi mondanivalóval. A főszereplő srác, Sakurada Jun (ilyen 12 év körülinek tippelem) beilleszkedési problémái miatt nem jár iskolába. Egyetlen mániája van: Internetről különös, elátkozott játékbabákat rendel. Van olyan, amelyiket megtart, de jórészüket visszapostáztatja a családjával. Egyik nap egy nagy doboz érkezik a fiú nevére, benne egy átlagnál jóval nagyobb játékbaba. Jun-kun megrémül, amikor látja, hogy életre kel a baba, és be is mutatkozik: Shinku, és arra kéri, hogy legyen a szolgája. Ám a srác csak akkor mond igent, amikor az élete veszélybe kerül, és a baba megmenti őt. Egy rózsagyűrű által medium-ja lesz. Aztán hamar kiderül, hogy miért is tud élni, és hogy mi volt a készítőjének szándéka vele. A fiú személyisége azért megér egy misét: Nem tudják elfogadni az iskolában, ezért bezárkózik a szobájába, és esze ágába sincs még onnan sem kijönni, nemhogy iskolába járni. Egyelőre a nővérét láttam, mint családtag, de mint a kutyával, úgy beszél vele, de rosszabb az, hogy lány nemhogy tűri, de fel is lelkesedik attól, ha az öccse egy fokkal kedvesebb hangnemben szól hozzá. Ez önmagában borzasztó, de a testvére jelleme általánosabb, ugyanis beleesett abba a hibába, amibe sokan szoktak, hogy ha nem fogadják el őt az embertársai. Ekkor kialakul benne egy felsőbbrendűségi érzés, hogy csak az én elméletem a jó, az összes többi ember mind pokolra való. Ez lehet sértettségből vagy egyéb más érzésből. Ez a srác is ilyen, hiszen nemcsak a testvérével beszél alpári hangnemben, hanem általában az emberekkel. Viszont a 3. rész nagyon jól rávilágít arra, hogy belőle a sértettség váltotta ki ezt az érzést, ugyanis kimerészkedik a lakásból. Csendben, suttyomban járja az utcákat (egyébként boltba megy), és látszik rajta, hogy nagyon fél, nehogy bárki is megjegyzést tegyen rá. Tettek is, amikor nem figyelt az úttesten való áthaladáskor, az egyik autó sofőrje rárivall, hogy nem képes figyelni. Bár maradt volna otthon… Gondolja magában. A kialakuló gazda-szolga kapcsolat pedig nem véletlen, hiszen Jun így jön rá arra, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, és más által nagyszerűen lehet látni bizonyos emberi hibákat. Például a 2. részben Tomoe-chan játékbabája mutatja be az önzőséget. Nem jut eszembe a neve, de ő az, aki ha nem is követeli meg, de mindig kéri, hogy Tomoe-chan álljon rendelkezésére, és kéréseit teljesítse. És amikor Shinku-val harcol, akkor döbben rá, hogy mit csinált valójában. Szolgája eszméletlenül fekszik, ez az önzőségének a következménye. Csak saját magával volt elfoglalva, és nem vette észre, hogy a lány minden energiáját elszívta. Ennyi komolyság mellett talán érdekesnek hathat, hogy van humor is az animében, márpedig az a helyzet, hogy az 5. rész úgy bohózat, ahogy az elő van írva. Nem lehet nem könnyes szemmel végignézni, ennyi gyerekes állatságot kitalálni… XD

WHITE ALBUMA blogpost címe, a WHITE ALBUM animére utalt, ez a sorozat ugyanis önmagában kimeríti a brazil sorozatok romantikus csöpögését. Bár talán annyira nem is csoda, hiszen az anime visual novel-ként látott napvilágot még 1998-ban, ehhez képest csak 2009 januárjában láthattuk először anime formájában. A történet főszereplői Fujii Touya és Morikawa Yuki, akik középiskolában ismerkedtek meg, egymásba szerettek, és jártak is, ám a lány emellett olyan álmokat kerget, mely idővel szétválasztja őket: Énekesnő akar lenni. Mindezért tesz is, tehetségének köszönhetően felfigyelnek rá, és híres énekesnő, Ogata Rina háttérvokalistája lesz koncerteken. Időnként találkoznak, ám aki egy kicsit is benne van a könnyűzenében, az tudhatja, hogy nem sok szabadideje van még vokalistaként sem. A fiú, Touya meg ehhez képest tökéletesen az ellentéte barátnőjének, ugyanis őneki fogalma sincs, hogy mit akar csinálni. Édesanyja meghalt, apja elvárja, hogy önálló élete legyen, ezért albérletben él. Ráadásul nincs romantikus anime harmadik, negyedik sőt – ebben az esetben – sokadik fél nélkül, ugyanis Touyába két lánybarátja is beleszeret, és a fiú olyan, hogy mindenkin kész segíteni, így a lányok nagy reményt éreznek nála, ami tovább bonyolítja a helyzetet. És akkor nem is beszéltünk még Yuki menedzseréről, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy távol tartsa igaz szerelmét. És csak hogy teljes legyen a kör, maga az énekesnő is szemet vet Touyára. Nyilván nem véletlen kérte el a telefonszámát. Hát eddig nagyjából ennyi. Az első 13 részben állítólag kibogozódik ez az igen kusza szerelmi szál. A zene nagyon tetszik. Az opening (Mizuki Nana: Shinai) a legnagyobb kedvencem az énekesnőtől, igazi szenvedélyes szerelmes dal. Viszont az opening video nagy csalódás volt számomra. És abból a szempontból elgondolkodtató, hogy Mizuki Nana ekkor már nagy név volt a japán zenei iparban, és én azt gondoltam, hogy egy ilyen nagy névhez minimum igényes videót csinálnak, ám ehhez képest csak szimbólumokat, motívumokat láthatunk, amik adott esetben bírhatnak jelentéssel, de egy ilyen dalhoz nem feltétlen jó választás. Ehhez képest az ending video sokkal jobb lett. A dal (Suara: Maiochiru Yuki no You ni) egy lassú ballada, nem épp a kedvencem Suarától, de a hozzá készült mozgóképsorozat nagyon átadja a dal hangulatát. Rajzolt képek, szereplők gyerekkorukban, miközben játszanak, álmodoznak. Én ezzel maximálisan elégedett vagyok. Az anime meg mindazonáltal a srácba vagy 20 csaj szeret bele, nagyon lassú. Ráadásul a grafika nem is egyenletes minőségű. És ha ezt én észreveszem, az már tényleg problémás… Úgyhogy ezt az animét csak azok fogják szeretni, akik fogékonyak a túlzott romantikára. Ez még nekem is sok, de a lassú történetmenet sokkal jobban zavar. De végignézem csak azért, mert Suarának is köze van hozzá. És hát úgy voltam vele, hogy most ősszel jön a második évad, de így meglátjuk, hogy mi lesz az első 26 részben (két részre van osztva, az első 13 2009 telén ment, a második tizenhármat pedig ugyanezen év őszén folytatták).

antique-bakeryNa, a harmadik anime, viszont nagyon érdekes. Ezzel most végeztem, Tukeinon ajánlotta nekem, és igaza volt abban, hogy az Antique Bakery messze a legnézhetőbb a Shounen ai kategóriában. Bár a férfiszerelem inkább csak mellékszál, mivel a főszereplő srác nem szeret bele senkibe, és a történet körülötte forog. Keiichiro Tachibana jómódú szülők nevelték fel… legalábbis félig, ugyanis gyerekkorában egy férfi elrabolta őt, és arra kötelezte, hogy minden nap egy-egy szelet tortát vagy süteményt meg kell enni. Így nem csoda, hogy utálja az édességeket, de akkor miért nyit cukrászdát? Sokan kiakadtak ezen, de akik jártasabbak a pszichológiában, azok joggal gyanakodhatnak Stockholm-szindrómára (azaz, amikor a fogvatartott megszereti a fogvatartóját), ám a kép ennél sokkal árnyaltabb. Minden ki fog derülni az anime végére. Ahogy írtam, a homoszexualitás csak mellékszál, ám így is szükségeltetik némi tolerancia a végignézésére, mert egyes jelenetek akármennyire is még a “belefér” kategóriába tartozik, zavarhatnak embereket, ugyanis az egyik cukrász Yusuke Ohno kicsapongó meleg-életet él, de szerencsére ebbe csak ritkán nyerünk betekintést. Annak ellenére, hogy a grafika nem tetszik (nekem fakók a színek), és nagyon lassú volt a történet, de nézhető volt számomra. Összesen két Shounen ai animét láttam: Gravitation, Loveless, ezek bőven bizonyították, hogy ez nem az én műfajom. De ez az anime némileg enyhített a negatív megítélésemen, bár ettől nem leszek shounen ai rajongó, de ha akad egy-két hasonlóan jó, akkor azt lehet, hogy megnézem.

Posted in Antique Bakery, Mizuki Nana, Rozen Maiden, Suara, WHITE ALBUM | Címkézve: , , , , | Leave a Comment »

2013. tavaszi MondoCon – Vasárnap

Posted by supermario4ever - 2013. április 7. vasárnap


Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos “segítőkész” formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy “ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni”, vagy “ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött.” vagy esetleg “ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött”. A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet… de várjunk! Ancient memories… ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. :|

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^’ Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

  • Slayers: feel well
  • Fantasia: Dare Yori mo Zutto…
  • Macskarisztokraták: Thomas O’Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. :D Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto… eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható “bizony” szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható “igen” (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

Posted in ALI PROJECT, angela, Karaoke, Masami Okui, Megumi Hayashibara, Minori Chihara, Mizuki Nana, MondoCon, Suara, Super Mario Galaxy 2, The Legend of Zelda | Címkézve: , , , , , , , , , , , | 1 Comment »

Amikor egy üzlet beindul

Posted by supermario4ever - 2013. március 1. péntek


Nos, több szempontból is kellemes tapasztalatról is szeretnék beszámolni: Veszik a vaterán az általam kirakott CD-ket. Így gyűlik a pénz, bár nem titok, hogy ebből a pénzből vettem meg hétfőn a START! német nyelvkönyvet, amiből élvezet tanulni. Újra imádom a német nyelvet, és azon vagyok, hogy akár felsőfokú nyelvtudásom legyen! De igyekszek a lehető legkevesebbet költeni, egyszer-egyszer kajára legfeljebb, meg amikor volt a Media Markt-os leárazás, akkor vettem 2 DVD-t, egyébként én is teszek félre, gyűlik is a pénz, szerintem hamarosan vissza lehet térni Pestre. A másik oldala: Sokan érdeklődnek a CD-k iránt, és ez számomra azt jelzi, hogy digitális letöltés ide, vagy oda, az emberek igenis vennék a CD-ket, ha megfizethető áron lennének. Ezzel én is így vagyok egyébként. Pár napja írtam a Dal kapcsán Rúzsa Magdiról, hogy mennyire szimpatikus, meghallgattam néhány albumát, és én megvenném azokat is eredetiben, de 3-4000 forint tényleg sok értük. A dalai a mai magyar pop zenéhez képest kétségkívül átlagon felüliek, (bár nem nehéz megütni, ezt a szintet) érzem bennük az erőt, mégis hiányzik valami, ami miatt nem érzem azt a katarzist,  ami benne van például a JAM Project: Wings of the legend, vagy Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder dalokban. Ezért sokallom érte a 3000 forintot, egyébként nagyon becsülöm, hogy ennyire tartja azt a színvonalat, ami mellé letette a voksát, amikor elkezdte a Megasztárban.

Mizuki Nana

Mizuki Nana

Mizuki Nanának van még olyan kisugárzása, és mosolya, ami önkénytelenül is mosolyt csal az arcomra, és pozitív érzésekkel tölt el. Meg amit egy-egy interjújában láttam, amilyen megnyilvánulásai vannak, nincs még egy ilyen nő a világon.

Több Nintendós ismerősöm is próbálkozik Nintendós Papercraft-tal, és szöget ütött a fejemben, hogy miért is ne próbálkozhatnék meg vele? Az utóbbi időkben fejlődött a kézügyességem a csomagolásnak köszönhetően, és utánanéztem tegnap este, hogy lehet ilyet csinálni. Biztosan nem fog sikerülni elsőre, de ha csak ezen múlna a pesti létem, amíg nem találok munkát (akár azon túl is), akkor megtanulnék ilyet csinálni. Szerintem el lehetne adni őket, mert kint van egy a vaterán, sokan nézik, de nyilván, ha eljutnék odáig, hogy eladható legyen, akkor jóval olcsóbban tenném ezt. Én maximum 3000 forintért adnám, és olyan 1.500 forintos kikiáltási árral kezdeném.

Posted in Mizuki Nana, német, Nintendo, Rúzsa Magdi | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Nana Mizuki: Shin Ai

Posted by supermario4ever - 2012. szeptember 14. péntek


A kislemez borítója

Megjelenés: 2009. január 21.
Kiadó: King Records
KICM-1270
Ár: ¥1.200

  1. Shin Ai (深愛; Tiszta Szerelem) 4:56
  2. PRIDE OF GLORY (A DICSŐSÉG BÜSZKESÉGE) 4:41
  3. Gozen Reiji no Baby Doll (午前0時のBaby Doll; Éjféli játékbaba) 4:20

Shin Ai Nana Mizuki 19. kislemeze. A címadó dal a WHITE ALBUM anime opening dala. A kislemez a 2. helyet érte el az Oricon charton, 18 hétig volt listán, és 62.869 példányt adtak el belőle, és mivel 2009-ben 61.078 példányt adtak el belőle 2009-ben, így az év 95. legsikeresebb kislemeze volt.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 2 1 3 3 2 2 2 42.630
2. hét 3 23 22 14 13 13 10 15 7.984
3. hét 11 40 38 32 27 23 22 34 3.325
4. hét 25 34 36 30 32 30 37 40 2.002
5. hét 25 71 1.103
6. hét 111 894
7. hét 137 598
8. hét 139 543
9. hét 161 389
10. hét 183 368
11. hét 163 368
12. hét 149 321
13. hét 187 241
Kiesett 1 hétre
14. hét 188 312
Kiesett 34 hétre
15-16. hét 106 1.126
17. hét 127 422
18. hét 195 243
Összes eladás 62.869

Posted in AniPedia, Letöltés, Mizuki Nana | Címkézve: , , | Leave a Comment »

5 éve a Jpop, bűvöletében

Posted by supermario4ever - 2011. július 4. hétfő


Hogy telik az idő, azért furcsa, hogy már 5 éve hallgatok japán zenét. Eleinte nem kizárólagosan, az csak nemrég alakult ki. De emlékeim szerintem 2006. júliusának végén, 2006. augusztusának elején hallgattam először japán zenét. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni az animék iránt, emlékszem, a Kaleido Star 11. része volt a legelső rész, amit láttam. Akkor annyira nem fogott meg, de jó volt nézni, ezért mindig néztem az RTL Klubban, aztán egyre jobban megszerettem. Az első dalt az egyik barátom küldte át MSN-en, ez épp a Kaleido Star egyik openingje volt, a Tattoo Kiss. Amikor akkor meghallgattam, valahogy megtetszett. De aztán, ahogy átjött a másik KS dal, a Yakusoku no Basho he, na ez már egy sokkal kellemesebb dal volt, valamiért világhíresnek gondoltam. De mint mára kiderült, sajnos Yonekura Chihiro nem vált világsztárrá. Ekkoriban sok Kaleido Star dalt ismertem meg, én magam is leszedtem, és megszerettem őket.

Ez volt az első komolyabb vonzódásom a japán zene iránt. A következő nagy hatás (egyben az egyik legnagyobb) Hayashibara Megumi által ért. Először a brave heart dal volt, ezt először egy helyes, vidám dalnak gondoltam, szerettem hallgatni. De ez épp elég volt ahhoz, hogy rákeressek egy néhány dalára. Bár a Slayers animét még nem láttam, de már többször hallottam róla, így azok openingjeit, és endingjeit szedtem le, meg egy néhányat. Ekkor ért az első “sokhatás” az olyan dalok következtében, mint például, a Give a reason, vagy a Northern lights, vagy a Reflection. Nem akartam hinni a fülemnek, nagy hatást keltett bennem. Ekkor kerültem abba a bűvkörbe, hogy Japán az ideális világ, ahol minden tökéletes, ahol csak pozitív gondolkodású emberek vannak. Persze ma már azt is tudom, hogy ez nincs így. De akkor egy nagyon szép álomvilágba kerültem, ami akkor nagyon szép volt, és talán lehet, hogy jobb lett volna ki sem jönni belőle?

Persze soha nem voltam az a sikító rajongó. 2006. őszi AnimeCon volt az első, akkor még minden más volt, és bár ekkor is kezdtek terjedni a különböző animék iránti esztelen rajongások. Ekkor még elég sokat voltam az AMV-knél, a nagyteremben, már ekkor is voltak sikítozások, de emlékeim szerint elsősorban nem a Naruto miatt volt, hanem a Gravitation, és az egyéb Shuonen ai, animék alatt. És a korosztály is jobban szétszóródott, sokkal többen voltak idősebbek is. A karaoke meg már ekkor is érdekelt, mivel ekkor már nagyon szerettem a japán zenét. Szerintem ekkor még nem ismertem annyira Okui Masamit, azt biztosan nem tudtam, hogy az r.o.r/s tagja volt. Őt egyébként a Slayers openinggel, a Get alonggal ismertem meg, már akkor felfigyeltem a japán mércével nézve nem éppen szokványos hangjára. Viszont a dalaira csak később kerestem rá, és akkor nagyon nem is hallgattam őket, mert valamiért a nyomasztóbb, negatívabb hangulatú dalaira bukkantam rá: spirit of the globe, Taiyou no Hana, Megami ni Naritai ~for a yours~, bár volt egy pár pozitívabb szám, amit találtam tőle: Rinbu-revolution, TRUST, Never die, Sora ni Kakeru Hashi. Végülis Hayashibara Megumi és Okui Masami volt az a kettős, melyek a legnagyobb szerepet játszottak a Jpop életemben, iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Persze, más zenékre is nyitottam, de azok valamiért nem voltak rám olyan nagy hatással, talán Yonekura Chihiro az egyedüli rajtuk kívül…

A 2008-as év volt még nagyobb számomra, mert akkor sikerült megtalálni a r.o.r/s egyetlen albumát, akkoriban nagyon sokat hallgattam, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a dance zenéért. Okui Masami albumait már korábban megtaláltam, de akkoriban valamiért még nem hallgattam azokat komolyabban, mert túl sok volt egyszerre. Viszont Megumi Hayashibara albumok valamiért nem akartak előkerülni. Nagyon kerestem őket, nagyon kíváncsi voltam az összes dalára. 2008 őszén nagy nehezen rátaláltam. Nagyon örültem neki, akkoriban csak azokat hallgattam. Sokáig a WHATEVER albuma volt a kedvencem, nagyon meg voltam lepve, hogy annak ellenére, hogy 2. album, mennyire jó lett. Nem sokkal ezután szerettem meg a SpHERE albumot, az a mai napig nagy kedvenc.

Ezután nem kellett sokat várni arra, hogy felfedezzem, hogy eBay-en lehet vásárolni esetenként jó áron eredeti japán CD-ket. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor 2008. decemberében először kezembe vehettem az eredeti Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumait. Hatalmas volt, soha nem hittem volna, hogy eredeti CD-ről hallgathatom a dalait. 2009 elején ismertem meg az egyik legnagyobb Hayashibara Megumi rajongói oldalt, az Ashita Smile-t. Erre az oldalra mindig ki volt írva, hogy mely dalok voltak azok, melyeket Megumi lejátszott a két rádió műsorában, a Tokyo Boogie Night-ban, és a Heartful Station-ben. Innen ismertem meg két együttest, az angelát, és az ALI PROJECT-et. Mindkét együttesnek fel volt tűntetve a legújabb dala, A Spiral és a Jigoku no Mon, ezekre kíváncsi voltam, mind a kettő bejött, bár komolyabban csak később ismerkedtem meg velük.

Az Animelo Summer Live hatására. Azt már régóta ismerem, de eleinte csak Okui Masami előadásait néztem meg. Aztán a 2009-es Animelo Summer Live volt az első, amit végignéztem, akkor kezdtem el nagyon sokak felé érdeklődni: angela, ALI PROJECT, Ohmi Tomoe, Suara, Chihara Minori, Mizuki Nana, stb. Magyarán ekkoriban kezdett el  a zenei érdeklődésem jelentősen Japánon belül tágulni. 2009. augusztus 22-ei nap volt szintén nagyon fontos volt számomra, a karaoke miatt. Ahogy egyre többet voltam ott, és figyeltem mások előadását, megismertem egyre több dalt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitáguljon a zenei érdeklődésem. De valamiért Okui Masamit senki nem tudta túlszárnyalni bennem. Egy nappal ezelőtt jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction album, mely igaz, hogy elsősorban az akkor megélt érzelmek miatt, de nagyon jelentős album számomra. Nem kevésbé az ugyanekkor megjelent Okui Masami feat. May’n: Miracle Upper WL single. TO DIE FOR ×××, ezen dal által éreztem meg milyen érzés meghalni valakiért, Okui Masami eddig sem volt utolsó, ha igazi szerelmes dalt kellett írnia a saját stílusában, de akkor ez mindent túlszárnyalt.

A 2010-es év akkora váltást nem hozott számomra, ebben az évben kezdtem el az adarnának kfn fájlokat csinálni, valamint ekkor használtam komolyan a JpopSukit. Két albumot tudok mondani, ami ekkor nagy hatással volt rám: ALI PROJECT: Psychedelic Insanity és Suara: Yumeji.

Idén, 2011-ben kezdtem el komolyabban ismerkedni a JAM Projecttel, de valamiért nem akar eszembe jutni, hogy hol hallottam róluk először, hogy hol találkoztam velük, lehet, hogy még jó régen Okui Masami által, de már tényleg nem emlékszem. A lényeg, hogy tavaly év végén megjelent a nagy válogatásalbumuk, a 10th Anniversary Complete Box, mely 8 CD-t, és 4 DVD-t tartalmazott. Kicsit megkésve, de kitették letöltésre, és ennek hatására csak nemrég kezdtem el velük komolyan megismerkedni, de nem hittem volna, hogy ennyire be fognak jönni! Valami eszméletlen, hogy amit csinálnak, az ennyire jó legyen, ekkora tűz nem sok emberben van, és az még kevesebb emberre jellemző, hogy azt így, ilyen hitelesen adják át, hogy a hallgató szinte beleborzong a dalaikba.

Hát, nagyjából ennyi volt nekem az elő 5 év. Azt nem tudom, hogy érhet-e még valami nagy hatás, de ennyi történet nekem azért épp elég ahhoz, hogy az anison zene az életem része legyen, és szinte biztos vagyok, hogy mindig lesz helye, nem lesz az a zene világszerte, mely kiölheti az életemből.

Posted in ALI PROJECT, angela, Animelo Summer Live, Chihiro Yonekura, JAM Project, Masami Okui, Megumi Hayashibara, Minori Chihara, Mizuki Nana, r.o.r/s, Suara, Tomoe Ohmi | Címkézve: , , , , , , , , , , | Leave a Comment »

Karaokéval az emlékek tengerén

Posted by supermario4ever - 2010. július 13. kedd


Akkor elvileg ma lett volna az a nap, amikor Lam’O-ékkal mentem volna egy vietnami barátjukhoz konzolpartira. Én ott voltam 11-re, Daki is megérkezett nem sokkal előttem, viszont a srác telefonba kijelentette, hogy nem mehetünk, mert idegent nem enged be a házába. Végülis nem találkozunk négyszer anime- és mondoconokon… -_- Amikor Lam’O mondta neki, hogy ki vagyok, akkor meg azt mondta kifogásnak, hogy túl sokan lennénk… Ezen már nem lehet segíteni. Ő baja, ő marad egyedül. Mi nagyon jól elvoltunk négyen. Most a fenti szobába kötöttük be a Wiit, mert lent a többiek nézték a TV-t. Tehát fent. Mivel most csak 1 Wiimote és 2 GC controller volt, ezért csak 3-an tudtunk játszani. Illetve tudtak, mert én az első Mario Kart Wii meccsből kimaradtam, csak néztem őket. De nem sokat tudtak menni, mert Lam’O és Duong mentek le ebédelni, mi meg Dakival maradtunk fent. Wii Sports, Bowling. Jó volt. Elég sokáig voltak lent enni, de nem untuk a játékot. Amikor visszajöttek négyen játszottunk. Ezt soha nem fogom elfelejteni… Így dobjon valaki strike-ot, mint Duong! Olyan volt, hogy gurítja a labdát, és a bábuk közül három állva marad, de az egyik hátulról pont úgy esik el, hogy szépen lassan ledönti a maradék hármat… Ehhez azért szerencse kell. :D Aztán még amit tudtunk négyen játszani egy Wiimote-tal, az a golf. Az is jó volt. Majd be akartam hozni Virtual Console-ról a Mario Golfot N64-ről, de nem tudta betölteni, “Failed to Launch” hibaüzenettel. Hát így töltsetek le illegálisan, Homebrew Channel segítségével Virtual Console játékokat. Ki is töröltem, MAJD ha egyszer lesz pénzem Wii pont kártyára, vagy valami, akkor majd leszedem legális úton. Úgyhogy maradt a Mario Kart Wii. Most Lam’O nem játszott, inkább lement World of Warcraftozni. Lenyomtunk egy 10-es team race-t, majd Daki is lement egy kicsit pihenni, mi ketten Duonggal meg felmentünk WFC-re, és online játszottunk ketten. Kicsit jobban megy neki, de még nem az igazi. Bele van zúgva a kormányba, mondanám neki, hogy inkább GC controllerrel, vagy Classic Controllerrel játszon, azzal fel is tud mutatni valami eredményt, és nem táncolna 4600-4800 pont között. Elég sokat mentünk együtt, majd Dakiék visszajöttek, ekkor Duong ment le, előtte Lam’O elmesélte, hogy járt WoW-ban. Bagszi sok hasonló esetet mesélt már. Kicsit mentem velük MKW-t, majd lementem Duonghoz én is pihenni. Ő neten olvasott valami mangát, én meg leültem Lam’O gépéhez megnézni az E-mailjeimet. Az egyik lánynak (aki szinte vietnami, csak ő Németországban született) Vychannak válaszoltam. Be akartam neki linkelni Okui Masami @Tunes. műsorának az első adását, melynek vendége Mizuki Nana volt. Ő is szereti Mizuki Nanát, és meg akartam neki mutatni, hogy mennyire tetszik nekem az, ahogy ebben az adásban viselkedik, meg a kisugárzása, jelleme.

Elkezdem nézni, de látom, hogy Duong felém fordul, na mondom, akkor nézzük együtt. Örömmel, nem bírom elégszer nézni. ^^ Aztán elkezdtem felolvasni, ami ki volt írva, és amit Okui Masami mondott. Duong meglepődött, ugyanis egyáltalán nem ismeri a japán írást. Aztán kibetűztem (vagyis kiszótagoztam) neki, hogy mit olvasok, és magyaráztam neki egy kicsit. Tanítottam egy kicsit japánul, amennyit én tudok, de a tudásommal nem állnék be tanárnak. ^^’ De érdeklődéssel hallgatott, és nézte velem Okui Masamit. Komolyan mondom, akárkinek mutatom őt komolyabban, megragad a tekintete rajta, és elkezd gondolkodni. Ki lehet Makkun (ez Okui Masami beceneve), hogy némely emberekben gondolatokat indít meg? Meg azért is jó nekem többször nézni, mert sokszor csak többedjére hallok ki szavakat. Például ekkor tudtam meg, hogy Mizuki Nana, az Onana becenevet Toshiro Yabukitól kapta, mert olyan sokszor okozott neki fejtörést az igényeivel. ^^’ Miután megnéztük őt, váltottam a 17. adásra, melynek vendége Chihara Minori volt. Nagyon tetszett Duongnak (mint szinte minden embernek, akinek megmutatom az anison sztárokat), hogy egyéniségek, bár ő külön kiemelte, hogy milyen aranyosak. Különben igen, annyira természetes a viselkedésük, hogy pont ettől válnak nagyszerűvé. Na de belinkeltem az E-mailbe Mizuki Nana műsorát, közben Duong olvasta a mangát (nem tudom melyiket) meg beindított valami furcsa zenét YouTube-on. Egyetértettünk abban, hogy hallottunk ennél jobbat is. Aztán ott látom jobb oldalt, hogy van ALI PROJECT zene. Megkérem, hogy indítsa be, mert szeretem a zenéjüket. Ankoku Psychedelic, tényleg jó dal volt. ^^ Utána megmutattam neki a Slayers opening és ending (Get along és KUJIKENAIKARA) dalokból készült videoklipeket. Igen, azokat, melyeket Hayashibara Megumi és Okui Masami énekeltek közösen, utána meg Suara: Musouka videoklipet, mely ugye az Utawarerumono anime openingje. Ezt a dalt szereti, úgyhogy kiemeltem, hogy érdemes jobban odafigyelni Suarára. Aztán megmutattam neki, hogy a Jpopsuki weboldalról szoktam japán zenéket letölteni (azért merek ilyen oldalról beszélni, mert itt nincs jogképviselete a japán zenéknek, így szabadabban lehet ilyenekről itt írni), itt is mutattam neki egy pár kislemezt, amit szeretek, pl. Ui Miyazaki: KURENAI. Valamint megmutattam neki a JpopStop oldalt is. Ez az az oldal, ahol mindenféle információ van egybegyűjtve japán előadókról, valamint albumaikról, és kislemezeikről. Teljesen meg volt lepődve, hogy például a supercell: Kimi no Shiranai Monogatari kislemezből több, mint 98.000 példány kelt el. Na akkor nem kíméltem, megmutattam neki a Slayers NEXT opening / ending kislemezét, a Give a reasont, abból 232.850 ment el. Hát igen, jártak szép idők az anison zene felett. De aztán minden szomszéd hanyatt-homlok menekült, ugyanis elkezdtünk karaokézni. ^^’ Először megmutattam egy párat, amiket én csináltam: Hayashibara Megumi: Nakeba ii No és Okui Masami: Red dalokat. Közben én próbáltam letölteni az adarnáról only vocal kfn-eket, de nem találtam őket sehol. Meg akartam mutatni Duongnak az Okui Masami: Niji Iro Shooter kfn-t. Na mindegy. Most én jöttem, mert elénekeltem az Ayakashi animéből a Kagaribi dalt. Ez az dal, melyet a FictionJunction együttes egyik tagja, KAORI énekelt, csak azért nem lehet ráismerni az egyedi stílusára, mert a dalt Okui Masami írta. De nagyon kellemes, lassú dal. Aztán közösen elénekeltük Suara örök klasszikusát Utawarerumono: Musouka dalt. Végül a RAY the Animation animéből a Mitsu dalt énekeltem el. De aztán nem sok idő maradt (gyorsan elmegy a nap, be kell ismerni), mutatott nagyon sok régi képet az ő kiskoráról, meg láthattam képekben Vietnamot. Mesélt közben sok mindent. Meg felidéztük a 2009-es nyári animecont, amikor először találkoztunk, valamint még ekkor beszéltünk arról, hogy már egyáltalán nem nézünk TV-t, és nem hallgatunk rádiót, mert amilyen igénytelen műsorok mennek… Meg én már nem is tudom, hogy mi az aktuáls sláger, ennyire nem hallgatok rádiót. Pont azért, mert annyira egy kalap alatt van a zenéje, ehhez képest a japán zenében nagyon sok az egyéniség. Leeával beszélünk néha a Jpop zenéről, és 2009-2010-es dalokat elemzünk, hogy ez meg az milyen jó, ebben a dalban milyen jó a zene, abban milyen találó a szöveg… Na de este lett, és a végén felmentünk Duonggal, megnézni, hogy Dakiék mit játszanak, Narutót. A 3-asban kezdték el a Story Mode-ot. A Wiit most otthagytam, mert úgysincs TV-m, cipelni meg nem akarom, amúgyis megbízok bennük annyira, hogy biztos nem tesznek kárt benne. Meg majd úgyis találkozunk valamikor. Tehát Dakival mentünk együtt. Kicsit beszélgettem vele, felvetettem neki az ötletet, hogy kéne a karaokésokkal egy Wii partyt tartani, tehát, hogy nemcsak mi négyen, hanem például Tukeinon, Ronja, Amina, meg aki még akar, mert Tukinak is van Wiije, és akkor 8-an tudnánk játszani. De ez még csak terv szintjén van. ^^’

Posted in ALI PROJECT, AnimeCon, FictionJunction, Jpop, Karaoke, Mario Kart, Masami Okui, Megumi Hayashibara, Minori Chihara, Mizuki Nana, Suara, Wii játékok | Címkézve: , , , , , , , , | 4 hozzászólás »

 
%d blogger ezt kedveli: