Category: Baby Sisters



A karácsonyi időszakra új sablont állítottam be, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Mielőtt a lényegre térnék, egy örömhír: Több, mint 4 év kihagyás után új önálló Suara kislemez! ^_^ A Cardfight!! Vanguard kártyaharcos animének fogja a legújabb endingjét énekelni, a címe Fly away -Oozora he- lesz. Megjelenés: 2014. január 15. Alig várom, bár egy kicsit tartok attól, hogy milyen dallal fog jönni ennyi kihagyás után. Majd kiderül. Információk a kislemezről.

Régen utaztam már, kifejezetten hiányzott, hogy egy kicsit kimozduljak. Bár tény, hogy egy kicsit még féltem, mert még nem éreztem magam, teljesen rendben, nem tudtam, hogy fog érinteni az utazás, de minden rendben volt. :) 6.15-ös vonattal mentem. Az út elején kifejezetten fájt a fejem, és attól tartottam, hogy ez be fogja árnyékolni az egész napomat, de kb. Mezőtúr után olyan szinten áthatott az utazás kellemes érzése, és hogy visszatérek Pestre, hogy ettől szinte elmúlt a fejfájásom. Innentől kezdve minden rendben volt. Az úton folytattam a Super Mario Advance 2: Super Mario World végigjátszását, végigvittem a 6. világot, meg olvasgattam a Konzol magazin új számának még azon tesztjeit, amiket még nem olvastam, de érdekeltek. Vártam, hogy most hétvégére megjelenik a legújabb szám, de láttam a weboldalon, hogy dec. 13-ig várják a leveleket, hát akkor biztosan nem fog most megjelenni… De mindegy is. A vonat rendben 8.50-kor érkezett meg. Lementem a Keleti metróaluljárójába először jegyet venni, de olyan hatalmas sor állt, hogy úgy döntöttem, hogy én ezt nem várom meg. Visszamentem a vasútállomásra, és egy újságosnál vettem jegyet, ahol alig pár ember volt. Ha nem muszáj, ne álljak nagy sorba.

Először csak a Deák térig mentem el, ugyanis egy vaterás adás-vételt lerendeztem. A Zrínyi utcára kellett mennem, itt átvettem a Baby Sisters: Hoppá!!! albumát CD-n. Bár csak ez az egy CD hiányzott a teljes gyűjteményhez, gyakorlatilag a legjobb albumuk. 1998. júniusában jelent meg, megjelenés után pár nappal vettem meg kazettán, és rengeteget hallgattam. Mivel nyáron jelent meg, ezért mint nyári album maradt meg az emlékeimben. Walkman-en szinte mindig velem volt.

Baby Sisters gyűjtemény

Hát így néz ki. És hogy tizenegynehány év múlva is jó ezeket az albumokat hallgatni, azt én sem hittem volna.

A Deák térről már egyenesen a Széll Kálmán térre (nekem szóban ez mindig Moszkva tér marad) mentem metróval. Innen nem voltam biztos, hogy pontosan merre kell menni, ezért felosontam a 4-es villamosra 1 megálló erejéig. A Széna térről már magabiztosabban sétáltam. Sajnos nagy sor állt a Millenáris előtt, több mint egy órát álltam sorba, de türelmesen kivártam. Olyan 11.30-ra értem be, és miután a karaoke terem közvetlen a főbejáratnál volt, ezért benéztem oda. Döbbenten láttam, hogy a 10 órára ígért kezdést ismét valami hiba miatt el kellett halasztani. Még ott próbáltak, beénekeltek, én addig szétnéztem. A konzoloknál most több régi konzol volt, azokat mind az Insert Coin kulturális egyesület adta be, totál meglepődtem a Nintendo GameCube-on Mario Kart: Double Dash!!-sal és négy szinte makulátlan állapotú controllerrel. Én nem is tudom, hogy lehet a controllereket megőrizni ilyen jó állapotban, amikor az analóg karja ilyen gumis alapú (nem tudom pontosan milyen), az a lényeg, hogy nyoma marad, ha például belemélyesztem a körmömet. Nekem egy lila és egy fekete GC controllerem van, a lila analóg karja már eléggé leharcolt állapotban van, a feketéé talán jobb, azt ritkábban használom. A 3DS Hungary jelen volt, amit nagyon díjaztam, innen felnéztem a MAT pulthoz bagszihoz. Régen láttam, hiányzott nagyon.

Kicsit beszéltünk, utána visszamentem a karaoke terembe, de már csak a 12 órakor kezdődő előadásra tértem vissza. Mivel a karaokésoknak nem volt dolguk, ezért elmentek enni, én elkísértem őket. A Sushi előtt sorban állva beszélgettük el az időt. Én nem vettem semmit, bár amit egyszer vettem náluk Sushit, az nagyon ízlett, úgyhogy majd valamikor elképzelhető, hogy sort kerítek rá. Bár egyébként manapság sok rizst eszek, mert kívánom, és nagyon jól esik. Főleg a jázmin rizs, az nagyon laktat. Miután visszamentünk, már nem maradt sok az előadásból, ezért azt türelmesen végighallgattam, bár Quentin Tarantino filmjei egyáltalán nem hoznak úgy lázba, és hogy őszinte legyek, magát az előadást sem éreztem olyan magas röptűnek, egyáltalán nem is értem, hogy fér bele egy japán tárgyú rendezvény kereteibe. Oldalra nézve, viszont totál meglepődtem, amikor megláttam Tukeinont. Nem is tudtam, hogy hazajött Hollandiából. O_O Jó érzés volt újra látni, és beszélgetni vele egy kicsit. :)

A következő másfél órás karaokés blokkban volt lehetőségem egyet énekelni: WHITE ALBUM: POWDER SNOW dalát. Ezt úgy jól esett, írtam is a dalról, hogy amikor láttam az anime utolsó részét, mennyire kellemes volt hallgatni. És úgy voltam vele, hogy mivel karácsonyi dal (legalábbis nálam), ezért mostanra nagyszerű lehetőség. Terveztem még több dalt is énekelni, de most csak ez az egy fért bele, mert eléggé zsúfolt volt most is a karaoke terem, több előadás is ide jött, ne is beszéljünk a Jrock (bár ez csak névlegesen) Kpop videoklip vetítésről. Ebből a szempontból nézve szerencse, hogy elkülönített helyen volt a karaoke, így nem hallatszott ki annyira a sikongatás.

És persze a zenekvíz, de ez csakis jó dolog lehet, főleg ha van szaloncukor-dobálás, amely idén is legalább akkora sikert aratott, mint tavaly. A Gamer zenekvízre csak időközben tudtam bekapcsolódni, így csak a horror, böngészős és Final Fantasy kategóriát ismerhettem meg. Daki nem is sorolta végig, mert a játékos közönség mindig az elsőre bólintott rá, így nem tudtam, melyek a többi kategóriák. Az animés zenekvízben sem jutott mindegyikre idő, de jól szórakoztam, többet jól tippeltem be. A 2013-as animék között megmosolyogtam a Kyoukai no Kanata openinget, mivel Chihara Minori énekli, ezért meghallgattam. Egészen jó zene lett. Az anime első részét is megnéztem, de annyiban is maradt, mert nem fogott meg engem. Sok-sok szaloncukor repült a levegőben, mindenki örömmel kapta el őket.

A zenekvíz végén elmentem a konzolokhoz, és mivel láttam, hogy szabad a GameCube, ezért birtokomba vettem egy pár perc erejéig. Játszottam egyet a Mario Kart: Double Dash!!-sal. Érződik azért, hogy más az irányítása, kicsit csúszósabb a többihez képest. A fizikája volt az egyik ok, ami miatt nem rajongtam ezért a Mario Kart-ért, amikor sokat játszottam vele. Olyan sokat nem játszottam vele, mert 16 órára helyet kapott a karaoke a nagyszínpadon. Nahát, mi ez a megtisztelő lehetőség? Amina, Daki, Lucy és Mai énekeltek egy-egy dalt. Meglepett, hogy ki voltak írva a kfn-be a dalszövegek magyar fordításai. Csak nem lehetett jól látni, mert a monitor eltakarta. Előbb átültem máshova. Ott láttam volna, csak egy páran beálltak a vászon elé, akkor meg ezért nem láttam. A végén a Naruto: GO!!! dalával nagy bulit csaptak, a végére sokan felmentek tombolni a nagyszínpadra. Mivel nem vagyok annyira az a tombolós fajta, ezért szolidan ünnepeltem az Adarnások nyilvános szereplését.

A fellépések után visszamentem bagszihoz, és nála töltöttem el a még megmaradó időt. Ott volt LL is, aki rendkívül “jókedvű” volt, hogy a konzolok szervizénél nem nyert semmit. Eredetileg bagszi se, csak volt ott egy The Legend of Zelda: The Wind Waker HD póló, amit hiányol. Elmesélte az egyik MAT-os lánynak, és akkor lement, hogy ő majd megnyeri. És láss csodát: Tényleg megnyerte. És odaadta bagszinak a pólót, úgyhogy részéről nagy volt az öröm. Amúgy nagyon jól néz ki, és eredeti Nintendo of Europe forgalmazás, úgyhogy valami előrendelői ajándék lehetett. Aztán már 17.40 körül járt az idő, úgyhogy bár feliratkoztam még egy dal eléneklésére, de már nem vállaltam be, mert az italom is elfogyott, így a SPAR-t is útba kellett ejtenem, én meg egyre inkább úgy vagyok a vonattal, ahogy Demjén Ferenc énekelte: “A vonat nem vár” Bagsziék is szedelődzködtek, mert LL már nagyon akart menni. Miután elkészültünk, még bagszi felajánlotta, hogy pörgessek én is a Konzolok Szervizénél, hátha nyerek. Pörgettem és úgy nyertem, hogy nem nyertem. Eredetileg a “nem nyertél” feliratnál állt meg, mégis választhattam ajándékot. Gondolom, hogy nap vége, és hogy ne maradjon meg. De maradt még egy Nintendós cucc:

Mario & Luigi: Dream Team Bros. valami alvóka-szerűség. Rossz a megfogalmazás, valójában egy ilyen nyakvédő volt benne, ami ha hosszas vezetés után kocsiban aludnék (erre minden esély megvan, miután nincs jogosítványom), akkor védi a nyakat. És volt hozzá valami szemfedő, hogy semmi fény ne zavarjon. Kibontva is lefényképeztem, mert nagyon poén.

Az az ásító Luigi azért befigyel rendesen. És ez is eredeti Nintendo of Europe forgalmazás. Örültem neki, legalább nem üres kézzel megyek haza az Animekarácsonyról. Igaz, nem fogom tudni használni, de elteszem, mint Nintendós emlék.

A karaoke terembe még gyorsan visszaosontam, elköszöntem azoktól, akiktől tudtam. Jó lenne, ha Tukeinon évente legalább egyszer remélem el tud jönni. Bagszival és LL-lel mentem, bementünk a Mammut-ban levő SPAR-ba, ott vettem magamnak Bravo zöldalmás üdítőt, erre már régóta kíváncsi vagyok, hogy milyen. Egészen bejövős, a zöldalmát italban egyébként is nagyon szeretem. Aztán mentünk metróval, én leszálltam a Keletinél. Úgy tűnik, nem búcsúztunk el hosszú időre, ugyanis bagszi elhívott magához szilveszterezni, meg úgyis akörül tartjuk a nagy Nintendós találkozókat, és mivel már nagyon rég nem voltam ilyenen, ezért nagyon szeretnék végre eljutni ismét oda. A vonathoz meg fél órával indulása előtt odaértem kényelmes sétával. Sokszor rohantam már vonathoz, ezt akartam most biztosra elkerülni. A hazaúton a CD-t hallgattam, meg olvasgattam a Keletiből elhozott metrós újságot és fejtegettem benne a rejtvényeket. Volt is benne mit, meglepődtem, hogy mennyi volt most benne. Végül rendben hazaértem. Nagyon jól éreztem magam, végül az lett az eredmény, hogy még jót is tett az utazás, talán jobban érzem magam, mint amikor elindultam. Ha minden igaz, december végén folytatás.


Az album borítója

Az album borítója

Megjelenés: 1997. június 11.
Kiadó: BMG Ariola Hungary
74321481972 (CD)
74321481974 (MC)

  1. Rád gondolok 4:19
  2. Jó estét nyár, jó estét szerelem! 5:05
  3. Lázadás a században 3:52
  4. Nyúl úr története 4:05
  5. Hideg csók 4:33
  6. New York 4:26
  7. Számíthatsz rám! 4:51
  8. Te + Én 3:56
  9. Szeress!!! 4:03
  10. Egyszer élek 3:49
  11. Rád gondolok (Náksi remix) 4:33

A Jó estét nyár, jó estét szerelem! a Baby Sisters első albuma. Az album a 10. helyet érte el a MAHASZ album eladási listán, 18 hétig volt fent, és mivel átlépte a 25.000-es összeladási példányszámot, ezért aranylemez lett.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Ez volt a divat


Voltam a Tesco előtti bolhapiacon, és megtaláltam a kedvenc Irigy Hónaljmirigy CD-met, a Csillagok Háborognak albumot, 500 forintért adta, hát kérem szépen. Ezzel az albummal ismertem meg annak idején az együttest, nagyon megmaradt bennem a Rockant Válogatott dal, amiben éneklik, hogy mindannyian sztárok vagyunk. Már akkor tudtam, hogy ez ez paródia, mert ismertem az eredeti dalt, a mindannyian mások vagyunk című szerzeményt. Most nézek utána, és meglepetten látom, hogy Halász Judit énekelte el eredetileg, bennem nagyon megmaradt egy ilyen videoklip, ahol vagy 40-en éneklik, és ebből készült a paródia, ami nagyon tetszett. Meg is vette a bátyám magának ezt a CD-t, nagyon sokszor hallgattam, úgyhogy emlékek kötnek hozzá bőven. Sok dal volt, amit már ismertem, ahogy meghallottam ezt a változatot, de néhányat itt hallottam először. Azóta sem hallottam az eredetit, de ismerem az előadót, úgyhogy jobbára értem a poénokat. Ez alapozta meg a rajongásomat értük, mely a mai napig tart.

Érdemes lenne egy kicsit nagyító alá venni a ’90-es évek zenéjét, az utóbbi néhány napban kicsit komolyabban foglalkoztam vele. Eszembe jutott nekem, hogy volt egy válogatásalbum kazettán nekem, amit szintén sokat hallgattam annak idején. Ez a Bravissimo válogatás, az első három album van meg kazettán. És úgy voltam vele, hogy meghallgatom őket, hogy mostani fejemmel milyen érzetet kelt. Többségében vicceset. Bár van egy pár olyan előadó, akit most is jó hallgatni, például Presser Gábor, Republic, Charlie, Ákos, de én még a Pa-Dö-Dőt is szeretem. De volt egy pár akit szinte kínos volt hallgatni. Nem azzal van a baj, hogy akkoriban volt egy trend, és azt elégítették ki, ez szinte normális, hanem az, hogy ezek a dalok most borzasztóan cikik. Amikor meghallottam Kozsót az Ámokfutókkal, nem bírtam megállni röhögés nélkül, egyszerűen rettenetes, amit csinált. Az első válogatásalbumon a Bad Man című dal hallható, és amikor a refrénnél ilyen erős hangot akar kiadni magából a lány, akit “énekeltet”, (persze puszta playback az egész) én besírtam rajta. A Carpe Diem-ről csúnyán kiderült, hogy playbackeltek, de annak idején, aki dance vagy hasonló zenét csinált, arról nemigen lehetett elmondani, hogy igazi énekhangot adott ki magából. Ezt csodálatosan kifigurázta az IHM a fent említett albumon. Az “Ez a divat” című prózában, ahogy a két “lány” mesélik egymásnak, hogy milyen ruhát vesznek fel a techno bulira, az örökzöld.

Másfél éve írtam a Baby Sisters-ről, hogy szerettem őket, az az igazság, hogy róluk még most is az a véleményem (főleg most, hogy meghallgattam a három válogatásalbumot), hogy kifejezetten igényes zenét csináltak, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy Klári, és Gabi még tudtak is énekelni, de Évi esetében effelől eléggé kételkedek. Ő volt a szexi csaj, neki kellett a legtöbbször úgy énekelnie, hogy enyhe szexualitást kellett vinni a hangjába. Ettől függetlenül jónak tartom őket. És érdekes, hogy pont velük kapcsán vetette fel az IHM egy későbbi albumán, hogy egy ügynökségnél:” – Énekelni tud? – Hát… – Nem baj! Táncolni tud? – Hát…  – Nem baj, legalább nem keveri össze.”

És most sem affelé tendál a magyar divatos zene, hogy az örökzöld legyen, ezen is ugyanúgy nevetni fogunk 20 év múlva, mint amin most.


Ma már végleg megelégeltem, hogy a mai napig nincs semmi hír arról a CD-s rádiómagnóról, amit márciusban vettem 6 hete hogy bevittem a szervizbe, mert ugye nem forgatta a kazettát. Akkor azt mondták, hogy 1 héten belül kész lesz, SMS-t küldenek. Semmi, 2 hét után felhívom őket, mondták, hogy nincs megfelelő alkatrész, de megrendelték. Hát, mondom jó, ennyi belefér. Majd újabb 2 hét múlva ismét felhívom őket, mert a papíron azt írták, hogy 30 napos határidőt vállaltak. Erre az volt a válasz, hogy csak a garanciálisra igaz, de megígérték, hogy hamarosan jelentkeznek, ha hogy megjavítható-e a készülék, vagy sem. De nem. Mára lett elegem, és úgy döntöttem, hogy akármi is lesz, én elmegyek érte, és elhozom. Odamentem, és kiderült, hogy megjavították. Lehozta a készüléket, és nem is volt annyira drága: 3.890 forint, ennyiért megérte. Hazavittem, és működik! ^_^ Szeretek kazettát hallgatni. És ha már pont olyan magnóm van, mint amilyet a Baby Sisters: Hoppá!!! albummal lehetett nyerni, akkor ezzel avattam fel. Jól szól, határozottan jó minőségban játsza le a kazettát, pedig ez a ritkább. Az olcsóbb magnók kifejezetten rossz minőségben játszák le a kazettákat, magasabb hangszínben, és rossz úgy hallgatni. Ez pont jó.

Lelkesen nézem a DIGI SPORT 1-en a Teniszmérkőzéseket. Ahogy régebben írtam, már korábban is érdekelt a sport, de igazából a Super Tennis keltette fel a figyelmemet. Most a héten Monte Carlóban van egy világjáték, ezt közvetíti a DIGI SPORT 1. Mellette gépezek, de amikor nézem, akkor nagyon elragad a hangulata. Az a csendes, nyugodt légkör, ami a pályán van, süt a nap, a narrátor nyugodt. Habár nyilván a játékosok izgulnak, de én teljes nyugalmat érzek. És mivel ismerem a szabályokat is, ezért többet is mond nekem a sport. Ennek örömére megírtam a tesztet a Super Nintendóra megjelent Super Tennis játékról:

Super Tennis játékteszt

Olvassátok, és tetszen mindenkinek.

CD-s rádiómagnó


Márciustól pénteken is van bolhapiac a békéscsabai Tesco parkolójában. Ez eszembe se jutott, csak akkor esett le, amikor láttam, hogy vannak árusok kint. Mintha többen is lettek volna, mint általában, de már az első árusnál láttam, hogy vannak műszaki cikkek, és ha nem is volt nála mini-hifi, de találtam több CD-s rádiómagnót, és volt egy márkásabb is, ami komolyabban érdekelt. Olyan 5.000 forintra saccoltam az árát, de nagyot néztem, amikor mondta az eladó, hogy 2.500 forint. Ekkor megkértem, hogy tegye félre, mert veszek ki pénzt érte. Szerintem azt hitte, hogy le akarom rázni, mert ő maga ajánlotta fel, hogy 2.000 forint, és ez az utolsó ár. O_O Túl van tárgyalva. Elmentem a pénzért, kifizettem, és kérésemre félretette addig, amíg, bevásárlunk a Tescóban. Visszamentünk érte, hazahoztuk, és szerencsére, ezzel majdnem minden rendben van. Anyám gyanakodott, mert ennyiért nem hitte, hogy mindene jó, de azt mondta, akkor sem visszük vissza, ha csak a rádiója jó, mert akkor is megéri neki a 2.000 forintért. Azzal minden rendben van, kipróbáltuk a CD-t is. Az elején érdekes volt, ilyen népmesei elem, hogy hol szólt, hol nem szólt, de egyre hosszabb ideig szólt, majd teljesen jó lett. Gondoltam, hogy csak a hideg, párás levegő kicsit betett neki. A kazettája viszont nem jó. Nem forgatja a kazettát, akkor sem, amikor gyorsan tekerném, csak egy halk, furcsa hangot ad ki magából, mintha valamibe beakadna. Hétfőn elmegyek egy szervizbe, megkérdezem, hogy mennyiért javítaná meg, és ha olcsón meg tudja csinálni (ha meg lehet egyáltalán), akkor otthagyom neki. Szeretném, ha működne, én örömmel használok kazettát a mai napig. Örülök neki, hogy így sikerült ezt megtalálni.

A készülék sorozatszáma meglepően ismerős volt: PHILIPS AZ 1202, mintha ezt láttam volna egy kazetta borítóján. Meglett: A Baby Sisters: Hoppá!!! albummal együtt volt egy nyereményjáték, ahol PONTOSAN ezt a készüléket lehetett megnyerni. Besírtam ezen. XD Ilyen CD-s rádiómagnót is szerettem volna, ezt a saját lakásomban a konyhában használnám. Ezért szeretem nagyon a ’90-es évek műszaki cikkjeit, mert a márkás magnók kiválóan szólNak, és a dizájnban is első osztályúak. És mivel 1998-ból ismertem meg ezt a készüléket, ezért avattam fel Okui Masami: Do-can CD-jével, hogy egy még autentikusabb legyen az élmény. :D

Úgyhogy nagy a boldogság errefelé. Nem hittem volna, hogy valaha ismét ennyire élvezni fogom a német nyelv tanulását. Azt is nagy örömmel csinálom, mert visszaszereztem az énemnek egy számomra nagyon kedves részét, és ezzel a magnóval még egy vágyam teljesült. Természetesen, nincs megállás, tovább előre, még nagyon sok tennivaló van!


Baby Sisters: Jó estét nyár, jó estét szerelem! CD borító (1997)

Mindig, amikor Békéscsabán vagyok, és előkerül egy pár régebbi relikvia, mindig elkap a nosztalgia élmény. Baby Sisters és Orsi valakinek mondanak valamit ezek a nevek? Nekem akkoriban kedvenceim voltak. Már gyerekként is kiterjesztett zenei ízlésem volt, ugyanúgy szerettem hallgatni LGT-t Zoránt, Skorpiót, mint egy pár tőlük teljesen eltérő zenét, például a fentebb említett együttest, és énekesnőt.

Csütörtökön az Üllői úti CBA Prímában láttam a kazetták között egy régebbi Pa-Dö-Dő albumot, és mivel ők is azok közé tartoznak, akiket szívesen hallgatok, így megvettem 289 forintért. Már korábban is írtam, hogy a mai napig szeretek kazettákat hallgatni, van is egy jó Sony Walkmanem, így tudom hallgatni őket, bár ma már nagyon ritkán hallgatok kazettát. Eszembe jutott, hogy van egy Pa-Dö-Dő CD-m, melyen rajta van az egyik dal Karaoke verziója (Utazz velünk), hát gondoltam, csinálok kfn-t belőle. Ha Tukeinon leellőrzi, akkor ide is kiteszem. És bár tudom, hogy nem azért csinálnak albumokat, hogy műemléket hagyjanak maguk után, de poénnak nagyon jók a dalaik, nagyon bírom őket. Ennek ellenére mégis elgondolkodtatott, hogy azért a mai zene mellett kifejezetten igényesnek számít, amit csinálnak, és akkor gondolkodtam el azon, hogy amikor gyerek voltam, akkor mennyit szidták a magyar zenét, hogy mivé fajult. És tegnap jutott eszembe Baby Sisters és Orsi, akiket anno nagyon szerettem, hát gondoltam, leszedem az albumaikat, hogy ma milyen érzés tölt el, amikor meghallgatom őket. Szerintem ilyen érzés lehet a Harry Potter könyvekben, és filmekben belelátni a Merengőbe. Nagyon-nagyon régen nem hallgattam az albumaikat, és most így újra hallgatva őket tisztára elfogott az a 11-14 éves korombeli életérzés. Jó érzés volt, ugyanakkor, ha mai fejemmel nézem, ma már egyáltalán nem ugyanaz az érzés ezeket a dalokat hallgatni, mint akkor. Azóta sok minden történt az életemben, formálódott a zenei ízlésem, azt nem mondom, hogy nem tartom jónak ezt a zenét, de ma már nem tudom elképzelni, hogy szinte csak ezeket hallgassam.

Orsi - Ha lemegy a Nap CD borító (1997)

A Baby Sisters nagyon jól visszaadta azt a ’90-es évek beli életérzést, hogyan gondolkodtak az akkori fiatalok, akik azért ma sem idősek, de eltelt egy pár év, ezért változtak a dolgok. A zene meg nagyon trendi volt az akkori időkben, így sikeresek is voltak. És itt gondolkodtam el azon, hogy ez a zene mai szemmel kifejezetten igényesnek számít a mai borzalmakhoz képest. De ezt már megjósolták akkor is, hogy vissza fogjuk sírni ami akkor volt. Igazuk volt. Orsi dalai még egy fokkal jobbak voltak, de róla mai fejjel az a véleményem, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni, viszont az akkori divatnak megfelelően le volt egyszerűsítve az egész lénye, és azon kapom magam, hogy néhány dalszövege nagyon rossz. Érdekes, hogy ez akkoriban nem tűnt fel, de sok a ún. töltelékszó (pl. “végre már”, vagy “újra már”), mindez csak azért, hogy meglegyen a szükséges szótagszám, és kijöjjön a rím. Nagyon nem szeretem a kényszerrímeket. De még a komolyabb dalszövegek tartalma nekem túlzottan egyszerű, de lehet, hogy azért, mert az élet dolgairól másképp gondolkodok. Például van az Ákossal a duettje, a 7 másodperc, ami önmagában komoly mondanivalót magában hordozó szöveget tartalmaz. De én nem tudok azonosulni vele, mert nem szeretek azon gondolkodni, hogy milyen rövid az élet, és hogy mi csak egy porszemek vagyunk a természethez képest. Nagyon szép dolog az alázat, szükség is van rá, de egy olyan dalszöveg már sokkal közelebb állna hozzám, hogy rövid az élet, ezért mindent meg kell tenni, hogy ebben a kevés időben, mely megadatott nekünk, boldogok legyünk. Visszatérve Orsira, azon azért elgondolkodtam már akkor is, hogy az “Egy csepp méz” albuma után miért állt le, és miért csak 3 év múlva jött elő új lemezzel? Erre tegnap megkaptam a választ: Mert a második albuma nem került fel a MAHASZ listára. Ja, hát milyen igaz, hogy aki nem tud jó lemezeladást produkálni, azzal megszakítják a lemezszerződést. De mai fejjel meglep, hogy nem jutott fel, mert tisztán emlékszem, hogy anno, 1998-ban sok helyen lehetett elérni az albumát, tehát egyértelműen sok volt a leszállított példányszám, és későbbről sincs arról emlékem, hogy sorakoztak volna a CD-k, és a kazetták mélyen leszállított áron, mert senkinek nem kellett. Úgyhogy érdekes, hogy legközelebb csak 2001-ben jelentetett meg új albumot, no arra már emlékszem, hogy azt adták olcsón. És mivel engem sem érdekelt már annyira a zenéje, ezért, amikor láttam olcsón, na akkor annyiért megvettem kazettán. Arra már nem emlékszem, hogy mennyi volt, de párszáz forint lehetett. Mivel én magam is láttam, hogy nem volt sikeres az az album, ezért nem is vártam, hogy a jövőben jelentkezni fog albummal, és így is lett… Pedig a Ha lemegy a Nap az örök érvényű sláger. Amikor rádió szól valahol a környezetemben, a mai napig hallom azt a számot. Az első albuma sikeres is lett, ugyanis a 7. helyet érte el a MAHASZ listán, és 12 hétig volt fent.

Én akkoriban csak kazettán vettem meg az albumaikat, de azok megvannak a mai napig, felkutattam őket. Szerintem még a mai napig hallgathatók, ha visszamegyek Pestre, majd teszek egy próbát. De jó kis időutazás volt ezeket a régi dalokat hallgatni. Azért a zenében is megmutatkozik, hogy mennyivel másabb világ volt akkor.

%d blogger ezt kedveli: