A róka és a kutya O-Ringgel


007Megörültem annak, amikor néhány napja láttam a Tescóban, és a Media Markt-ban, hogy újabb Disney-klasszikusokat adtak ki O-Ringgel. Ami meglepett, hogy olyanokat is, amiket soha nem láttam se régen Videokazetta-, se DVD-kiadásban. Különösen örültem, hogy az egyik nagy kedvenc Disney-klasszikusom, a róka és a kutya is megjelent O-Ringes kiadásban. Meg is vettem magamnak. Nagyon szeretem, mert sokban elüt az átlag Disney-klasszikustól. Egyrészt nincs benne Barbie-külsejű lány, aki maga a tökéletesség és valósággal elfogy, valamint a történet sincs túldramatizálva. Pont ezen két ok miatt nem tudok megbarátkozni a Jégvarázzsal. És mivel helyes lányok a főszereplői, melyekkel a kislányok tudnak azonosulni, ezért rendkívül sok extra bevételt hoz a különböző relikviákkal a konyhára. Érdemes azt megfigyelni, hogy az olyan Disney-klasszikusok, melyek mögött nincs ekkora pénz, az általában feledésbe merül. Azokkal nem találkozhatunk a boltok polcain, és nem is igazán beszédtéma. Így merülnek feledésbe az olyan tényleg nagyon jó Disney-klasszikusok, mint a róka és a kutya.

Ez a film azért is élt meg nálunk mostoha sorsot, mert nem jelent meg a ’90-es években videokazettán, amikor nagyobb kultusza volt a filmeknek, és több videokazettát adtak el, mint most bármilyen DVD-t, Blu-ray-t. Az egyik kiemelkedő példa erre, hogy az Oroszlánkirályból 125.000 körüli példányt adtak el, amikor 1995-ben megjelent videokazettán. Ez óriási szám. Mondjuk óriási dolog volt az Oroszlánkirály, láttam annak idején, 1994-ben moziban, és tényleg egy élmény volt. Tehát mivel kimaradt a nagy videokazettás korszakból a róka és a kutya, ezért nem vált annyira ismertté. Nem emlékszem arra, hogy a TV-k játszották volna, moziba nem vetítették (ennek utánanéztem), csak megjelent 2007-ben DVD-n. Pedig sokkal többet érdemel. Ezért is örülök, hogy végül megjelent O-Ringgel, szép kiadást élt meg.

020A belső borító teljesen ugyanaz, mint az eredeti, 2007-es kiadás. Talán ez az egyik leghitelesebb Disney rajzfilm a barátságról, és annak nehézségeivel. Nehézség meg főleg akad, ha az ösztöneik szerint egymás ellenségei. A vadászkutya a róka életére tör. Ők viszont barátok lesznek kölyökkorukban. Ez a barátság pedig pont úgy jelenik meg, ahogy mondjuk két óvodás korú fiú barátságot köt egymással. Úgy játszanak, nevetnek, jól érzik magukat, megígérik egymásnak, hogy örök barátok lesznek. Hitelesnek tartom azt, ahogy a rajzfilm megjeleníti ezt a barátságot, az én fejemben megjelentek azok a kisgyerekkori emlékek, amikor ilyeneket megéltem, amik tényleg széppé tették az óvodás- és általános iskolás éveket. És miért is ne lehetne egy kisgyerekkori barátság tényleg örök? Ha két baráti szív találkozik, az átvészelheti a különbözőségeket, és összetartja őket az, ami miatt megkedvelték egymást. Most ez talán elcsépeltnek hangzik, de például nekem megmaradt gyerekkori barátság mostanra is, valamint tényleg hitelesnek látom, ahogy megjelenik ez a róka és a kutyában.

Persze a különbözőségek itt is megjelennek, hiszen a kutyának egyszer el kell indulnia vadászni, a gazdája kötelezi erre. A róka pedig egyedül marad, sőt, egy “baleset” miatt bizony egymás ellen fordulnak. És hogy mi lesz ennek a vége? Na de kérlek, 799 forint igazán nem sok egy igényes kiadású fantasztikus filmért. Ami személy szerint nagyon tetszett, hogy az özvegyasszony magyar hangja Kassai Ilona. Ha van jó magyar szinkronszínész(nő), aki miatt érdemes magyarul filmet nézni, az Kassai Ilona. Hihetetlenül kellemes hangja van, emellett annyira jól és hitelesen elő tud adni különböző érzelmi helyzeteket a hangjával, hogy élmény minden egyes pillanatban hallgatni őt.

Sajnos ennek a Disney-klasszikusnak is vannak negatívumai. Az egyik az elcsépelt befejezés. Nem feltétlen reflektál a való életre. A másik, a szörnyű dalok. Csak Bölcs Mama (aki egy bagoly) énekel a dalban, de egyrészt rettenetesen egyhangú a zene, semmi kiemelkedő nincs benne, másrészt idióta a szöveg, harmadrészt meg sokszor elcsúszik a ritmus, hogy a szöveg hű legyen a jelenethez, és gondolom az eredeti szöveghez, hogy élvezhetetlenné válik az egész. Dalok tekintetében nagyon gyengén muzsikál (hogy stilszerű legyek) ez a Disney-klasszikus, ami főleg annak fényében fájó, hogy ezekben az időkben különösen erős volt a Disney a fülbemászó, egész életünkben fejünkben maradó, sokszor kifejezetten kellemes dalokban, de a róka és a kutya ebben csúnya kivétel. Mondjuk Bölcs Mama “bölcselkedései” egyébként is idegesítőek.

Ezekkel együtt is tudom ajánlani ezt a Disney rajzfilmet. Aki tud azonosulni azzal a barátsággal, amit megjelenít, és ahogy megjeleníti, az egy nagyon szép, hiteles, szívbemarkoló történetet fog látni, ami életre szóló élmény lesz.

Angol Hős6os Blu-Ray


Itt vagyok most Angliában, többek között Disney-s cuccokra vadászok, és sikerült megtalálni a Hős6os Disney klasszikus Blu-ray változatot. Ahogy látható a képen, használt mivolta ellenére nem volt valami olcsó, itt azért van értéke a Disney kiadványoknak, és drágábban adják-veszik a DVD-ket, és a Blu-Rayeket. Mert amúgy az az általános, hogy gyorsan lemegy a DVD-k, Blu-ray-ek ára, akár £0.50-£1.50-ért is lehet használtan venni nagyon jó címeket. A Disney kiadványokat valamivel drágábban adják, a jobb címekért akár £7-et is elkérhetnek csak a DVD-s változatért, úgyhogy a Hős6os Blu-ray kiadásáért a £8 nem is volt annyira drága. Kár, hogy ez már nem jelent meg magyarországon, így csak angolul lehet megvenni jó minőségben, de szeretem annyira, hogy megvegyem. Magyar hang nincs rajta, és ami érdekesség, hogy az újabb kiadású angol Blu-rayeken szerényen bánnak a különböző nyelvű szinkronhangok kínálatával. Ezen is csak spanyol és portugál van még az angol mellett. Azért a németnek jobban örültem volna. -_- Gyakoroltam volna egy kicsit a nyelvet. De az mekkora dobás lett volna, ha a magyar hang is rajta lett volna. Nem lenne egyedülálló eset, a Harry Potter és a Főnix Rendje Blu-ray angol kiadásában helyet kapott a magyar nyelv. Ezen nincs, így marad az angol. Mivel rosszul értem az anyol beszédet, ezért a feliratot is ráteszem. Ez nemcsak segít megérteni a szöveget, hanem abban is segít, hogy ráálljon a fülem arra, hogy megértsem az angol beszédet. Van nővéreméknél is Blu-ray lejátszó, lehet, hogy még itt is megnézem, valószínűleg időt szakítok majd rá.

Még egy Disney Blu-rayt tervezek megvenni, a Mulant, mert ez valamiért nem jelent meg Magyarországon, pedig megjöhetett volna. Valószínűleg abban a rövid időszakban, amíg jöttek ki nálunk Disney Blu-rayek, nem jött ki a Blu-ray kiadás, csak később, amikor nálunk már nem lehetett kapni. Kár érte, mert az az egyik nagy kedvencem, és azért is nagyon tetszik, mert az eredeti videokazettás borítóval jelent meg Angliában (és a világ számos országában is). Majd vadászni fogom, alig várom, hogy meglegyen.

Disney Blu-ray gyűjtemény


Hosszú idő után visszatérek ide is. Nemrég találtam meg a blogspot-os blogomat, amit sikerült megmenteni, és akkor eszembe jutott, hogy van ez is, és gondolkodtam azon, hogyan hasznosíthatnám azt, hogy több blogom is van. Aztán eszembe jutott, hogy tematizálni lehetne a blogokat. Ennek több előnye is van. Egyrészt rendezettebb lesz a blog, másrészt meg ezáltal jobban megtalálhatja a számítását az, aki az adott téma iránt érdeklődik, így nem az lesz az, hogy ugyanazon a helyen más témában fog írást találni, amiben egyáltalán nem érdekelt. De álljon itt a többi blog linkje:

Gamer blog: http://supermario4ever.blog.hu
Anime, jpop blog: http://supermario4ever.blogspot.hu

Viszont azt még nem találtam ki, hogy ez a blog konkrétan miről szóljon, mert sok más iránt is érdeklődök, amiről szívesen írnék. De mindenképp szeretném, hogy ez is tematizált legyen. Azt találtam ki, hogy elkezdek majd írni, és majd amiről leginkább tudok írni, az kerül ki ide. Az volt az eredeti gondolatom régen, hogy ha mindenről írok egybe, akkor felkelthetem az olvasó érdeklődését egy másik irányba is, amit szeretek, hátha elkezd aziránt is érdeklődni. Ezt főleg a japán zene miatt találtam ki, hisz annak itt Magyarországon relatíve kicsi az ismertsége (főleg annak a zenének, amit én hallgatok), így akartam népszerűsíteni őket. De már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy átugorják azokat az írásokat, amik nem érdeklik, később meg nem is olvasták a blogomat egyáltalán. Ez csalódásként ért, ezek szerint nagyon rosszul képzeltem el a dolgokat. Ennek ellenére sokáig maradtam ennél, egészen addig, amíg meg nem találtam a blogspot-os blogomat. Ebben a postban részletesen leírtam annak a történetét.

Van most egyébként, amiről írnék, de a fenti két blogba nem illik bele, ezért ide kerül ki. Méghozzá Disney témában. Ma reggel olvastam egy cikket Gábor Éváról, egyből eszembe jutott a Macskarisztokraták. Sokat nem tudok róla, de a Disney klasszikusban alakított szinkronja miatt kíváncsi voltam rá. Amúgy nagyjából tudom, hogy ki ő, de komolyabban nem fogott meg az, amit csinált a testvéreivel, mert az a stílus, amit a testvéreivel együtt képvisel, az a lehető legtávolabb áll tőlem. De mint Hercegnő hangja a Macskarisztokratákban kifejezetten kellemes. Abból a szempontból jól megtalálták őt, hogy jól tudta visszaadni a úri nő stílusát, amilyen Hercegnő is, hiszen ő maga is ilyen életet élt. Nem láttam olyan sokszor a Macskarisztokratákat angolul, de ma este megnéztem így, és azt kell mondjam, hogy a magyar szinkron sokkal jobban tetszik. Tetszik az érzelemdússága, magyar érzelemvilággal előadni a szöveget sokkal élőbb számomra a történet, és a vicces jelenetek is nevettetőbbek. Személy szerint azok közé tartozom, aki szépnek találja a magyar nyelv hangzását, szépnek tartom a magyar szavakat, és azt kell mondjam, hogy az az érzelemvilág is, ahogy a magyar színészek a hangjukkal közvetítik az adott szituációt, gazdagabb. Biztos, hogy ennek történelmi okai is vannak, de az biztos, hogy az évszázadok és generációk széppé tették a magyar nyelvet. És ezt szinte valamennyi Disney klasszikusról el tudom mondani, meg általában szereteik a magyar szinkront.

Az utóbbi hónapokban lehetőségem volt megvenni néhány Disney Blu-rayt.

Az utóbbi időkben lement a Disney Blu-rayek ára, ennek többek közt az is az oka, hogy szórják ki a megmaradt mennyiséget. Még régebben írta a Disney videokiadványok forgalmazója, a Pro Video, hogy a külföldi forgalmazó megszüntette a magyar kiadványok forgalmazási jogát, ezért van az, hogy az újak már csak DVD-n jelennek meg. Ennek oka gondolom az eladási példányszámokban keresendő. Sajnos nincs mit csodálkozni, ha tényleg ez az ok. A SPAR-ban nemrég leárazták az összes náluk kapható DVD-t 200 forintra. Egyszer amikor vásároltam az egyik üzletben, akkor két fiatal nézte a DVD-ket, az egyik meg akarta venni az egyik DVD-t, a másik meg rámondja, hogy minek vegyük meg, majd otthon letöltjük. Ezen ott igencsak felhúztam magamat (magamban, nem adtam ki a nyilvánosság elé), mert ha valaki sajnál 200 forintot kiadni egy DVD-re, akkor mit várunk? Minálunk sajnos nagyon nem megy a piac, és el tudok olyat képzelni, hogy nem sikerült annyi példányban eladni a Disney Blu-rayeket, hogy megérje a nagy kiadónak magyarul legyártani a borítót (már ha ők gyártják le, de az alapokat biztos, hogy ők adják), meg leszállítani külön Magyarországra az ide szánt példányokat, mert nem jön vissza a pénz. A megmaradt készletet meg leárazták, ekkor gondoltam azt, hogy ha szeretnék Disney Blu-rayeket, akkor most érdemes beszerezni őket. A Macskarisztokraták 1.600 forint volt, az Aladdin és a Pocahontas 2.000 forint, az Oroszlánkirályt vaterán vettem. Le is tudom játszani, mert van itthon Blu-ray lejátszóm, és 32″-os Full HD TV-n látszik a különbség. Először az Aladdinnál lepődtem, hogy mennyire csodálatos és részletgazdag a kép Blu-rayen. A színek is erősebbek, mélyebbek. Egyedül a hangot nem tudom veszteségmentesen élvezni, mert nincs hangrendszerem. De igazából sajnálatos, hogy már nincs Disney Blu-ray, mert így a legújabb klasszikusok sem jönnek már ki így. Ami leginkább azért rossz, mert az újakat már sokkal komolyabb technikával készítik, és ezek szerintem sokkal élvezetesebb lenne Blu-rayen. Hiszen DVD-n nemcsak a kép, de a hang is rosszabb minőségű, a hang része leginkább azért fájó, mert a magyar szinkron csak a DVD minőségében marad fenn. A Jégvarázs volt az utolsó olyan Disney klasszikus, amit Blu-rayen kiadtak, aztán meg kimaradt a Hős6os, amit személy szerint nagyon szeretek. Azt a négy Disney-klasszikust, amit igazán szerettem volna, az már megvan Blu-rayen, még a Rontó Ralph az, ami komolyan kell, aztán a többit meg ha meg tudom venni, annak csak örülök. Azt nagyon sajnálom, hogy a Mulan soha nem jött ki magyarul csúcsminőségben, ahogy a Róka és a Kutya hiánya is fájdalmas.

Sikerült!


Az első állásinterjú sikerrel végződött. Felvettek a Tescóba műszaki eladónak. Kicsit kaotikus volt az állásinterjú, ugyanis november 27-én voltam állásinterjún, és nem vittem magammal a telefont, és ott tudtam meg, hogy mivel nagyon sürgősen kell nekik ember, ezért lehet, hogy még aznap telefonálnak. Nem is jutott azonnal eszembe, hogy nincs nálam a telefon, csak amikor búcsúzásként mondta, hogy lehet, hogy már ma hívnak, akkor jutott eszembe, hogy nincs nálam, ezért más telefonszámot adtam neki, amin tud üzenni. Ott nem kaptam semmit, vasárnap sem jött telefon, hát mondom, így jártam. Erre ma délután telefonáltak, hogy felvettek. Annyira váratlanul ért, hogy először fel sem fogtam, hogy miért telefonáltak nekem. Aztán amikor eljutott az agyamig, akkor már nagyon örültem neki. Még akkor szétnéztem a műszaki oldalon, és így szimpatikusnak tűnt. Nagyon remélem, hogy meg is akarom majd tartani, annyira fog tetszeni. Egy nagyon apró betekintésem volt erre diákmunkásként régebben, egyszer amikor a non-food osztályt töltöttem, és épp nem volt munka, és kisebb műszaki cikkeket vittem ki (pl. gépi mixer, hajszárító…), töltöttem fel. Persze most sokkal komolyabb lesz, el is mondták még az interjún a munkakört, úgy érzem, hogy el tudom látni. Hajrá-hajrá, én mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön hosszú távon!

És akkor persze az albérlet-keresés mizériája. Sokáig dilemmám volt az, hogy hogyan kezdje az, aki Pesten akar letelepedni. Keressen előbb albérletet, és ott keres orrvérzésig munkát, vagy keressen az otthoni lakóhelyén munkát, és majd keres albérletet, ha sikerült? Ma majdnem úgy voltam, hogy az előbbi a jobb, még ha anyagilag megterhelőbb is, ugyanis most is nagyon nehéz volt albérletet találni. Egyetlen egyet találtam, ami tetszett, fel is vettem vele a kapcsolatot, szimpatikus volt a hangja alapján, talán jó lesz. A IX. kerületben van, és holnap megyek el megnézni.

Eddig is menők voltak a december 5-ei napok az utóbbi éveimben. 2008. december 5-én kaptam meg az első japán CD-imet, az Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumokat, 2010. december 5-én születésnapra mentem, 2012. december 5-én megjelent a legjobb JAM Project kislemez, de tettem arról, hogy ezt a napot bagszi is megemlegesse. XD 1901. december 5-én született Walt Disney, 1996. december 5-én jelent meg Okui Masami: naked mind és Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze, és ebben az évben is menő lett ez a nap. Még egy ilyen, és kinevezem ezt a napot a menők ünnepnapjának, és piros betűs lesz.

Úgy fogom fel ezt a napot, hogy a változások kezdetének napja. Nagyon remélem, hogy jól tudom kezelni az újdonságokat, és hozza magával, hogy az életem további része is egyenesbe fog jönni. Kezdetnek a Jégvarázs DVD-vel leptem meg magam, valamint egy csokimikulással:

SDC12321Ja, hát a legújabb Disney klasszikust is 2013. december 5-én mutatták be, egy évre rá meg itt van DVD-n. Annak idején nem jött be annyira a moziban, most jobban tetszett, bár azért most is volt olyan érzésem és gondolatom, hogy ezeket már láttam egy korábbi Disney-klasszikusban. A csokimikulást meg nem kell magyarázni. A lényeg, hogy nagy izgalommal nézek a jövő elé, és várom, hogy alakulnak a történések.

Az utolsó Official Nintendo Magazine


Hát döbbenten vettem tudomásul, hogy vége az Official Nintendo Magazine-nak. Meg is fogadtam magamban, hogy ha nem is végleg, de amíg itt leszek Angliában, addig megveszek minden számot. Nem tartott sokáig. Mondjuk vicces, mert az újságosnál nem esett le, hogy az utolsó számot fogom megvenni, szokásomhoz híven kerestem a videojátékos újságok között, megvettem, aztán már csak utólag láttam oldalt, hogy “Xmas” szám, és nem december. Egy évben ugyanis 13 szám jelent meg, mivel négyhetente jöttek ki az új számok, így a havi számozásban mindig előbb jártak. Ennek eredményeként a decemberi szám után mindig megjelent egy karácsonyi is. A novemberi szám még szeptemberben jelent meg. De a lényeg az, hogy hiába volt a címoldal aljára írva, hogy “last issue ever”, nem tűnt fel. Majd amikor otthon elkezdtem olvasni, akkor sem értettem, miért írnak olyan játékokról tesztet, ami még meg sem jelent (future reviews). A Top 100-as listát meg betudtam az új SSB páros megjelenésének. Majd aztán felmentem valamiért az újság weboldalára, már nem emlékszem, hogy miért, ott láttam először, hogy vége. Nagyon meglepődtem, majd jobban szemügyre vettem az újságot, összeállt a kép, és akkor láttam meg, mi van az aljára írva. Nekem így sokszor lassan esnek le a dolgok, többször mondta nővérem, olyan vagyok, mint a Jóbarátokból Joey. Vagy lassan esik le a tantusz, vagy teljesen félreérti a dolgokat.

Az újság tekintetében nem is azért “nem örülök” neki, mert már nem lesz Nintendós újság, hanem mert ez azt jelzi, hogy már Angliában is haldoklik a nyomtatott sajtó. Bár itt még rengeteg témában lehet különféle magazinokat kapni, de nagyon úgy tűnik, hogy ezek száma az elkövetkezendő 5 évben drasztikusan csökkenni fog. 2012 táján megszűnt az NGamer magazin (később Nintendo Gamer), most ez következik. Amúgy már lehetett sejteni, hogy nem olyan már a magazin helyzete, mint régebben, ugyanis pár éve még mindenféle apró menőségeket csomagoltak az újságok mellé, és nagyobb kartonban adták őket, de ez idővel megváltozott, már csak maga az újság jelent meg, és legtöbbször posztert, vagy Pokémon TCG-t csomagoltak mellé. És úgy tűnik, hogy most már semmi sem lesz. A Top 100-as listára visszatérve, gondolom abból, hogy mely artworkök vannak nagyban és melyekből adnak posztert, nem nehéz kitalálni, hogy mely két játék van az első két helyen. Szép, nagyon szép. Zelda OoT a második, a Mario Galaxy pedig az első. Mondjuk én speciel fordítva raktam volna ki, mert az első Super Mario Galaxy-t annyira nem bírom, a második sokkal jobb volt. Meg persze néhány játékot máshova tettem volna, de hát ez így is van rendjén, hiszen nincs az a lista, mely a világ összes emberének megfelelne.

Aztán elkezdtem átértékelni magamban az újságot ilyen 576 KByte, 576 Konzol jelentősségűre, melyeknek nagyon szeretem a régi számait olvasni, és úgy döntöttem, hogy szétnézek az eBay-en, hogy mennyire lehet kapni az Official Nintendo Magazine régi számait. Lehet, szép számmal, és nem is drága (legalábbis ahhoz képest, amire számítottam), ilyen 2-4 fontért postával elvihető egy-egy régi szám. Majd szépen lassan elkezdem bepótolni őket. Innen tudtam meg egyébként, hogy nagyjából 1992. októberében jelenhetett meg az első szám, mert novemberit, decemberit, valaki második és harmadik számként hirdette meg. Tényleg létezett már a Nintendo hőskorától az újság. Amúgy az eredeti számozás 2006-ig ment, onnastól valamiért újra kezdték. Én eredetileg a Wii megjelenésére datáltam az új számozást, csak most láttam, hogy már 2006 nyári számok is már az új elején vannak. Gondolom, valami kiadó- vagy stábváltás lehetett az oka. Az új számozásban amúgy ez a 114. szám, tehát eddig ment az újság. A régi valami 160-ig ment, tehát összesen körülbelül 275 szám lehet. Otthon is van egy jó néhány régi szám, ezek szinte kivétel nélkül a nővérem jóvoltából lettek meg. Az első szám, ami megvan, az valami 2000. novemberi, most így hirtelen nem ugrik be, Csak az, hogy Zelda: Majora’s Mask van a címlapon. Na majd látjuk, hogy lesz, mivel nagyon szeretek újságot lapozgatni, olvasgatni, képekben elmerülni, szagolgatni (a friss nyomdaillat…), ezért én ebben is maradok régimódi, és ha tudok, igyekszek minél több régi számot beszerezni, és ez a gondolat most lelkesít.

Meg most minden boldogságom tárgya az új Okui Masami CD, amit szintén az Amazontól rendeltem ugyanattól az eladótól, akitől a Mitsu kislemezt is. Csak félig vagyok boldog, és félig üresnek látom a poharat, ugyanis vele együtt Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezt is megrendeltem, de azt nem postázta. Volt mellette egy papír, hogy nem képes egyszerre kettőt postázni. Meg tudom bocsájtani, és még attól is el tudok tekinteni, hogy nem értem, hogy miért nem képes egyszerre postázni, nem ismerem, hogy mennek az eladónál a dolgok. De mivel ez a két kislemez párban együtt az igazi, ezért rendeltem meg őket együtt, és ezért vártam őket egyszerre. Úgy voltam vele, hogy addig nem bontom fel ezt, amíg nem jön meg a másik, de csak nem bírtam ki. Nagyon szeretem, csodálatosan szép karácsonyi lassú zene. Amúgy ez az a dal, amire mondta nekem Tukeinon, hogy ha megtanulnám, indulhatnék vele karaoke versenyre. Még megtörténhet. Különben több éve tervezem, hogy a Melted Snow és az Ohmi Tomoe kislemezeket karácsonyra megveszem. Minden évben elterveztem, aztán jött az október, november, december, a lehetőség meg elszállt. De most van. Vele együtt boldogság is van. Van egy érdekes hangulata az evolution kiadású Okui Masami albumoknak, kislemezeknek, erre ez a gyűjteménykép világított rá. Ezek mind az énekesnő saját kiadója gondozásában megjelent albumok és kislemezek, és olyan érzésem volt, mintha ezeket a kiadványokat nemcsak az köti össze, hogy azonos az előadójuk, hanem … nehéz értelmesen úgy szavakkal elmagyarázni, hogy ne tűnjön hülyeségnek. Az a lényeg, hogy minden egyes Okui Masami kiadás egy hatalmas kincs, és folyamatosan, amint lehetőségem lesz, beszerzem az albumait és kislemezeit, hogy a gyűjtemény teljes legyen.

Valaki keresett a blogban eladó Marie figurát a Macskarisztokratákból felnőtteknek. Aki egészségesen gyereklelkű, annak tárháza végtelen, de én szívesebben vennék Berliozzal kapcsolatosan valami figurát, jelezve, hogy nekem ő a kedvencem. Csak ez a fajta gyűjtögetés inkább a lányok privilégiuma, nekik meg erre csak egy kislány macska felel meg, úgyhogy én kiestem ebből a szórásból.

Karácsony ’13


Továbbra is azt gondolom, hogy a karácsony nagyon szép ünnep a karácsony, és tökre felesleges azért utálni, mert esetleg vannak emberek, akiknek csak az számít, hogy minél nagyobb és értékesebb ajándék kerüljön a fa alá.

Igen, ezt a fát én díszítettem, gondoltam megmutatom, bár nem a szépérzékemről vagyok híres. Ahogy eddig is, idén is műfenyőt díszítettem fel, így több élő fa marad, bár tény, hogy az élő fa illatát semmi nem pótolja, az hiányzik. Na meg a ’90-es évek voltak az igaziak számomra, amikor 5-en voltunk karácsonykor, akkor aztán zajlott itt az élet. Nálunk 24-én nem vacsora volt, hanem ebéd, mivel a szüleim több műszakban dolgoztak, és előfordult, hogy karácsonykor is, így legtöbbször az ebéd tudott csak közös lenni. De a jó hangulat mindig megvolt. Ezt a szentestét egyedül töltöm, mert anyámnak nagymamámmal kell lennie, ugyanis ő már annyira beteg, hogy nem lehet egyedül hagyni, így anyám és testvére (keresztanyám) 24 órás váltásban vigyáznak rá. Magányosnak viszont nem érzem magam, azért van mivel lefoglaljam magam. Meg azért amíg itthon volt, addig is főzött halászlét, úgyhogy azért volt egy kis karácsonyi étek. Hal majd holnap lesz, valami krumplis körettel, én sült krumplit gondoltam ki. Szerencsére nagyon szeretem a halat, nemcsak karácsonykor eszem, de ilyenkor különösen jól esik. Mondjuk a halászlétől kicsit féltem, mert erős volt, és hogy fűszeres, nem-e fog nekem ártani, de örömmel konstatáltam, hogy semmi bajom nem lett tőle. Sőt, nagyon finom volt, szeretem az erősebb ízeket, ha lenne itthon erős pista, még azt is tettem volna bele.

Mindjárt vége lesz az M1-en a 101 kiskutya, a film többedik végignézés után is tetszik, csak néhány szereplő, például az idős asszony már inkább idegesítő, ez a túlzott kedvesség már sok. Hát nagyjából ennyi. A karácsonynak meg kötelessége mindenkinek, hogy boldog legyen.

Fagyasztva


November 1st, 2013 @ 20:51:56Ma néztem meg a moziban a legújabb Disney klasszikust, a Jégvarázst. Megmondom őszintén, nekem nem jött annyira be. Úgy az egész valahogy nem jött át, pedig az animáció nagyon szép volt, és a szereplők is szinte éltek, a karakterek játéka is rendkívül élethű volt.

Ha minőségben nem is, de a történeten mindenképp látszik, hogy az Aranyhaj alkotóinak keze munkáját ékesíti ezen remekmű, hiszen ugyanúgy egy lánynak elzárva kell élnie a világban, bár tény, hogy ő legalább nem úgy lépett ki a nagyvilágba, mint akit alig szocializáltak. De miről van szó? Adott két testvérpár: Anna és Elsa, akik nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt. Ám Elsa különleges képességgel bír: Bármit le tud fagyasztani. Egy ilyen játék során bekövetkezett baleset miatt majdnem megölte a húgát, de szerencsére meggyógyul. A szülei ezen túl elzárva tartják őket egymástól, Elsa önkéntesen szobafogságra ítéli magát. Ahogy nő fel, úgy erősödik benne a varázserő, szinte magától indul be a fagyasztás. Szüleik balesetben meghalnak, így Elsa a trónörökös. Szerintem ez az első olyan Disney klasszikus, ahol hercegnőből királynő lesz. Megkapja a fejdíszt, közben nagyon fél, nehogy kitudódjon a varázsereje. De sajnos kitudódik, így elhagyja az országát és az északi hegységben “épít” magának jégpalotát, és ott él.

Első körben legyen elég ennyi. Amúgy sok minden összeáll ebben az animációban, jó a történet, majdnem mindegyik karakter jó, és kiszámíthatatlan volt (számomra legalábbis), hogy ki a főgonosz, és mi a célja valójában. Nagyon jól megcsinálták, én rá nem jöttem volna. A hóembert, Olafot még gyerekkorukban építették a lányok, most életre kelt. Ő lenne a vicces figura. Hát nem az, egyetlen poénnak szánt beszólásán nem nevettem, sőt inkább idegesítő és sablonos volt. De a szinkronszínésze se volt jó, az is baj, hogy ő sem adta elő jól a poénokat. Igazából nem érintett meg a testvérpár szeretete. Most vagy azért, mert már annyi ilyennel találkoztam, vagy mert maga a megjelenítés nem volt teljesen hiteles. Mindenesetre a vége szép volt.

Egy olyan 7-7,5 pontra értékelném személy szerint. Nem volt annyira jó, mint az Aranyhaj, de távolról sem volt annyira rossz, mint a Merida. Jó volt nézni, és mintha megint a Bergendy együttes énekelt volna. Az “opening” dal ilyen férfi kórus, a Disney-ket ugye szinte mind a Bergendy énekelte, és most is kísértetiesen hasonlított az énekhang. Meg akartam várni a végén az angol stáblista után a magyart, de a csaj várta a 3D-s szemüvegeket, és amikor már csak én maradtam, nem akartam, hogy miattam várjon, ezért lementem, és odaadva neki elmentem. De amúgy hiányoznak a régebbi Disney zenék, amik azonnal bemászott a fülembe, de ennek lehetőségét már eltemettem. És most sem ásták ki a sírból. De ez van. Összességében voltak hibák, de mindenképp megéri megnézni. Jövőre meg állítólag valami Marvel szuperhősös feldolgozás lesz. Kíváncsian várom.