Category: Disney


Angol Hős6os Blu-Ray


Itt vagyok most Angliában, többek között Disney-s cuccokra vadászok, és sikerült megtalálni a Hős6os Disney klasszikus Blu-ray változatot. Ahogy látható a képen, használt mivolta ellenére nem volt valami olcsó, itt azért van értéke a Disney kiadványoknak, és drágábban adják-veszik a DVD-ket, és a Blu-Rayeket. Mert amúgy az az általános, hogy gyorsan lemegy a DVD-k, Blu-ray-ek ára, akár £0.50-£1.50-ért is lehet használtan venni nagyon jó címeket. A Disney kiadványokat valamivel drágábban adják, a jobb címekért akár £7-et is elkérhetnek csak a DVD-s változatért, úgyhogy a Hős6os Blu-ray kiadásáért a £8 nem is volt annyira drága. Kár, hogy ez már nem jelent meg magyarországon, így csak angolul lehet megvenni jó minőségben, de szeretem annyira, hogy megvegyem. Magyar hang nincs rajta, és ami érdekesség, hogy az újabb kiadású angol Blu-rayeken szerényen bánnak a különböző nyelvű szinkronhangok kínálatával. Ezen is csak spanyol és portugál van még az angol mellett. Azért a németnek jobban örültem volna. -_- Gyakoroltam volna egy kicsit a nyelvet. De az mekkora dobás lett volna, ha a magyar hang is rajta lett volna. Nem lenne egyedülálló eset, a Harry Potter és a Főnix Rendje Blu-ray angol kiadásában helyet kapott a magyar nyelv. Ezen nincs, így marad az angol. Mivel rosszul értem az anyol beszédet, ezért a feliratot is ráteszem. Ez nemcsak segít megérteni a szöveget, hanem abban is segít, hogy ráálljon a fülem arra, hogy megértsem az angol beszédet. Van nővéreméknél is Blu-ray lejátszó, lehet, hogy még itt is megnézem, valószínűleg időt szakítok majd rá.

Még egy Disney Blu-rayt tervezek megvenni, a Mulant, mert ez valamiért nem jelent meg Magyarországon, pedig megjöhetett volna. Valószínűleg abban a rövid időszakban, amíg jöttek ki nálunk Disney Blu-rayek, nem jött ki a Blu-ray kiadás, csak később, amikor nálunk már nem lehetett kapni. Kár érte, mert az az egyik nagy kedvencem, és azért is nagyon tetszik, mert az eredeti videokazettás borítóval jelent meg Angliában (és a világ számos országában is). Majd vadászni fogom, alig várom, hogy meglegyen.

Disney Blu-ray gyűjtemény


Hosszú idő után visszatérek ide is. Nemrég találtam meg a blogspot-os blogomat, amit sikerült megmenteni, és akkor eszembe jutott, hogy van ez is, és gondolkodtam azon, hogyan hasznosíthatnám azt, hogy több blogom is van. Aztán eszembe jutott, hogy tematizálni lehetne a blogokat. Ennek több előnye is van. Egyrészt rendezettebb lesz a blog, másrészt meg ezáltal jobban megtalálhatja a számítását az, aki az adott téma iránt érdeklődik, így nem az lesz az, hogy ugyanazon a helyen más témában fog írást találni, amiben egyáltalán nem érdekelt. De álljon itt a többi blog linkje:

Gamer blog: http://supermario4ever.blog.hu
Anime, jpop blog: http://supermario4ever.blogspot.hu

Viszont azt még nem találtam ki, hogy ez a blog konkrétan miről szóljon, mert sok más iránt is érdeklődök, amiről szívesen írnék. De mindenképp szeretném, hogy ez is tematizált legyen. Azt találtam ki, hogy elkezdek majd írni, és majd amiről leginkább tudok írni, az kerül ki ide. Az volt az eredeti gondolatom régen, hogy ha mindenről írok egybe, akkor felkelthetem az olvasó érdeklődését egy másik irányba is, amit szeretek, hátha elkezd aziránt is érdeklődni. Ezt főleg a japán zene miatt találtam ki, hisz annak itt Magyarországon relatíve kicsi az ismertsége (főleg annak a zenének, amit én hallgatok), így akartam népszerűsíteni őket. De már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy átugorják azokat az írásokat, amik nem érdeklik, később meg nem is olvasták a blogomat egyáltalán. Ez csalódásként ért, ezek szerint nagyon rosszul képzeltem el a dolgokat. Ennek ellenére sokáig maradtam ennél, egészen addig, amíg meg nem találtam a blogspot-os blogomat. Ebben a postban részletesen leírtam annak a történetét.

Van most egyébként, amiről írnék, de a fenti két blogba nem illik bele, ezért ide kerül ki. Méghozzá Disney témában. Ma reggel olvastam egy cikket Gábor Éváról, egyből eszembe jutott a Macskarisztokraták. Sokat nem tudok róla, de a Disney klasszikusban alakított szinkronja miatt kíváncsi voltam rá. Amúgy nagyjából tudom, hogy ki ő, de komolyabban nem fogott meg az, amit csinált a testvéreivel, mert az a stílus, amit a testvéreivel együtt képvisel, az a lehető legtávolabb áll tőlem. De mint Hercegnő hangja a Macskarisztokratákban kifejezetten kellemes. Abból a szempontból jól megtalálták őt, hogy jól tudta visszaadni a úri nő stílusát, amilyen Hercegnő is, hiszen ő maga is ilyen életet élt. Nem láttam olyan sokszor a Macskarisztokratákat angolul, de ma este megnéztem így, és azt kell mondjam, hogy a magyar szinkron sokkal jobban tetszik. Tetszik az érzelemdússága, magyar érzelemvilággal előadni a szöveget sokkal élőbb számomra a történet, és a vicces jelenetek is nevettetőbbek. Személy szerint azok közé tartozom, aki szépnek találja a magyar nyelv hangzását, szépnek tartom a magyar szavakat, és azt kell mondjam, hogy az az érzelemvilág is, ahogy a magyar színészek a hangjukkal közvetítik az adott szituációt, gazdagabb. Biztos, hogy ennek történelmi okai is vannak, de az biztos, hogy az évszázadok és generációk széppé tették a magyar nyelvet. És ezt szinte valamennyi Disney klasszikusról el tudom mondani, meg általában szereteik a magyar szinkront.

Az utóbbi hónapokban lehetőségem volt megvenni néhány Disney Blu-rayt.

Az utóbbi időkben lement a Disney Blu-rayek ára, ennek többek közt az is az oka, hogy szórják ki a megmaradt mennyiséget. Még régebben írta a Disney videokiadványok forgalmazója, a Pro Video, hogy a külföldi forgalmazó megszüntette a magyar kiadványok forgalmazási jogát, ezért van az, hogy az újak már csak DVD-n jelennek meg. Ennek oka gondolom az eladási példányszámokban keresendő. Sajnos nincs mit csodálkozni, ha tényleg ez az ok. A SPAR-ban nemrég leárazták az összes náluk kapható DVD-t 200 forintra. Egyszer amikor vásároltam az egyik üzletben, akkor két fiatal nézte a DVD-ket, az egyik meg akarta venni az egyik DVD-t, a másik meg rámondja, hogy minek vegyük meg, majd otthon letöltjük. Ezen ott igencsak felhúztam magamat (magamban, nem adtam ki a nyilvánosság elé), mert ha valaki sajnál 200 forintot kiadni egy DVD-re, akkor mit várunk? Minálunk sajnos nagyon nem megy a piac, és el tudok olyat képzelni, hogy nem sikerült annyi példányban eladni a Disney Blu-rayeket, hogy megérje a nagy kiadónak magyarul legyártani a borítót (már ha ők gyártják le, de az alapokat biztos, hogy ők adják), meg leszállítani külön Magyarországra az ide szánt példányokat, mert nem jön vissza a pénz. A megmaradt készletet meg leárazták, ekkor gondoltam azt, hogy ha szeretnék Disney Blu-rayeket, akkor most érdemes beszerezni őket. A Macskarisztokraták 1.600 forint volt, az Aladdin és a Pocahontas 2.000 forint, az Oroszlánkirályt vaterán vettem. Le is tudom játszani, mert van itthon Blu-ray lejátszóm, és 32″-os Full HD TV-n látszik a különbség. Először az Aladdinnál lepődtem, hogy mennyire csodálatos és részletgazdag a kép Blu-rayen. A színek is erősebbek, mélyebbek. Egyedül a hangot nem tudom veszteségmentesen élvezni, mert nincs hangrendszerem. De igazából sajnálatos, hogy már nincs Disney Blu-ray, mert így a legújabb klasszikusok sem jönnek már ki így. Ami leginkább azért rossz, mert az újakat már sokkal komolyabb technikával készítik, és ezek szerintem sokkal élvezetesebb lenne Blu-rayen. Hiszen DVD-n nemcsak a kép, de a hang is rosszabb minőségű, a hang része leginkább azért fájó, mert a magyar szinkron csak a DVD minőségében marad fenn. A Jégvarázs volt az utolsó olyan Disney klasszikus, amit Blu-rayen kiadtak, aztán meg kimaradt a Hős6os, amit személy szerint nagyon szeretek. Azt a négy Disney-klasszikust, amit igazán szerettem volna, az már megvan Blu-rayen, még a Rontó Ralph az, ami komolyan kell, aztán a többit meg ha meg tudom venni, annak csak örülök. Azt nagyon sajnálom, hogy a Mulan soha nem jött ki magyarul csúcsminőségben, ahogy a Róka és a Kutya hiánya is fájdalmas.

Sikerült!


Az első állásinterjú sikerrel végződött. Felvettek a Tescóba műszaki eladónak. Kicsit kaotikus volt az állásinterjú, ugyanis november 27-én voltam állásinterjún, és nem vittem magammal a telefont, és ott tudtam meg, hogy mivel nagyon sürgősen kell nekik ember, ezért lehet, hogy még aznap telefonálnak. Nem is jutott azonnal eszembe, hogy nincs nálam a telefon, csak amikor búcsúzásként mondta, hogy lehet, hogy már ma hívnak, akkor jutott eszembe, hogy nincs nálam, ezért más telefonszámot adtam neki, amin tud üzenni. Ott nem kaptam semmit, vasárnap sem jött telefon, hát mondom, így jártam. Erre ma délután telefonáltak, hogy felvettek. Annyira váratlanul ért, hogy először fel sem fogtam, hogy miért telefonáltak nekem. Aztán amikor eljutott az agyamig, akkor már nagyon örültem neki. Még akkor szétnéztem a műszaki oldalon, és így szimpatikusnak tűnt. Nagyon remélem, hogy meg is akarom majd tartani, annyira fog tetszeni. Egy nagyon apró betekintésem volt erre diákmunkásként régebben, egyszer amikor a non-food osztályt töltöttem, és épp nem volt munka, és kisebb műszaki cikkeket vittem ki (pl. gépi mixer, hajszárító…), töltöttem fel. Persze most sokkal komolyabb lesz, el is mondták még az interjún a munkakört, úgy érzem, hogy el tudom látni. Hajrá-hajrá, én mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön hosszú távon!

És akkor persze az albérlet-keresés mizériája. Sokáig dilemmám volt az, hogy hogyan kezdje az, aki Pesten akar letelepedni. Keressen előbb albérletet, és ott keres orrvérzésig munkát, vagy keressen az otthoni lakóhelyén munkát, és majd keres albérletet, ha sikerült? Ma majdnem úgy voltam, hogy az előbbi a jobb, még ha anyagilag megterhelőbb is, ugyanis most is nagyon nehéz volt albérletet találni. Egyetlen egyet találtam, ami tetszett, fel is vettem vele a kapcsolatot, szimpatikus volt a hangja alapján, talán jó lesz. A IX. kerületben van, és holnap megyek el megnézni.

Eddig is menők voltak a december 5-ei napok az utóbbi éveimben. 2008. december 5-én kaptam meg az első japán CD-imet, az Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumokat, 2010. december 5-én születésnapra mentem, 2012. december 5-én megjelent a legjobb JAM Project kislemez, de tettem arról, hogy ezt a napot bagszi is megemlegesse. XD 1901. december 5-én született Walt Disney, 1996. december 5-én jelent meg Okui Masami: naked mind és Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze, és ebben az évben is menő lett ez a nap. Még egy ilyen, és kinevezem ezt a napot a menők ünnepnapjának, és piros betűs lesz.

Úgy fogom fel ezt a napot, hogy a változások kezdetének napja. Nagyon remélem, hogy jól tudom kezelni az újdonságokat, és hozza magával, hogy az életem további része is egyenesbe fog jönni. Kezdetnek a Jégvarázs DVD-vel leptem meg magam, valamint egy csokimikulással:

SDC12321Ja, hát a legújabb Disney klasszikust is 2013. december 5-én mutatták be, egy évre rá meg itt van DVD-n. Annak idején nem jött be annyira a moziban, most jobban tetszett, bár azért most is volt olyan érzésem és gondolatom, hogy ezeket már láttam egy korábbi Disney-klasszikusban. A csokimikulást meg nem kell magyarázni. A lényeg, hogy nagy izgalommal nézek a jövő elé, és várom, hogy alakulnak a történések.


Hát döbbenten vettem tudomásul, hogy vége az Official Nintendo Magazine-nak. Meg is fogadtam magamban, hogy ha nem is végleg, de amíg itt leszek Angliában, addig megveszek minden számot. Nem tartott sokáig. Mondjuk vicces, mert az újságosnál nem esett le, hogy az utolsó számot fogom megvenni, szokásomhoz híven kerestem a videojátékos újságok között, megvettem, aztán már csak utólag láttam oldalt, hogy “Xmas” szám, és nem december. Egy évben ugyanis 13 szám jelent meg, mivel négyhetente jöttek ki az új számok, így a havi számozásban mindig előbb jártak. Ennek eredményeként a decemberi szám után mindig megjelent egy karácsonyi is. A novemberi szám még szeptemberben jelent meg. De a lényeg az, hogy hiába volt a címoldal aljára írva, hogy “last issue ever”, nem tűnt fel. Majd amikor otthon elkezdtem olvasni, akkor sem értettem, miért írnak olyan játékokról tesztet, ami még meg sem jelent (future reviews). A Top 100-as listát meg betudtam az új SSB páros megjelenésének. Majd aztán felmentem valamiért az újság weboldalára, már nem emlékszem, hogy miért, ott láttam először, hogy vége. Nagyon meglepődtem, majd jobban szemügyre vettem az újságot, összeállt a kép, és akkor láttam meg, mi van az aljára írva. Nekem így sokszor lassan esnek le a dolgok, többször mondta nővérem, olyan vagyok, mint a Jóbarátokból Joey. Vagy lassan esik le a tantusz, vagy teljesen félreérti a dolgokat.

Az újság tekintetében nem is azért “nem örülök” neki, mert már nem lesz Nintendós újság, hanem mert ez azt jelzi, hogy már Angliában is haldoklik a nyomtatott sajtó. Bár itt még rengeteg témában lehet különféle magazinokat kapni, de nagyon úgy tűnik, hogy ezek száma az elkövetkezendő 5 évben drasztikusan csökkenni fog. 2012 táján megszűnt az NGamer magazin (később Nintendo Gamer), most ez következik. Amúgy már lehetett sejteni, hogy nem olyan már a magazin helyzete, mint régebben, ugyanis pár éve még mindenféle apró menőségeket csomagoltak az újságok mellé, és nagyobb kartonban adták őket, de ez idővel megváltozott, már csak maga az újság jelent meg, és legtöbbször posztert, vagy Pokémon TCG-t csomagoltak mellé. És úgy tűnik, hogy most már semmi sem lesz. A Top 100-as listára visszatérve, gondolom abból, hogy mely artworkök vannak nagyban és melyekből adnak posztert, nem nehéz kitalálni, hogy mely két játék van az első két helyen. Szép, nagyon szép. Zelda OoT a második, a Mario Galaxy pedig az első. Mondjuk én speciel fordítva raktam volna ki, mert az első Super Mario Galaxy-t annyira nem bírom, a második sokkal jobb volt. Meg persze néhány játékot máshova tettem volna, de hát ez így is van rendjén, hiszen nincs az a lista, mely a világ összes emberének megfelelne.

Aztán elkezdtem átértékelni magamban az újságot ilyen 576 KByte, 576 Konzol jelentősségűre, melyeknek nagyon szeretem a régi számait olvasni, és úgy döntöttem, hogy szétnézek az eBay-en, hogy mennyire lehet kapni az Official Nintendo Magazine régi számait. Lehet, szép számmal, és nem is drága (legalábbis ahhoz képest, amire számítottam), ilyen 2-4 fontért postával elvihető egy-egy régi szám. Majd szépen lassan elkezdem bepótolni őket. Innen tudtam meg egyébként, hogy nagyjából 1992. októberében jelenhetett meg az első szám, mert novemberit, decemberit, valaki második és harmadik számként hirdette meg. Tényleg létezett már a Nintendo hőskorától az újság. Amúgy az eredeti számozás 2006-ig ment, onnastól valamiért újra kezdték. Én eredetileg a Wii megjelenésére datáltam az új számozást, csak most láttam, hogy már 2006 nyári számok is már az új elején vannak. Gondolom, valami kiadó- vagy stábváltás lehetett az oka. Az új számozásban amúgy ez a 114. szám, tehát eddig ment az újság. A régi valami 160-ig ment, tehát összesen körülbelül 275 szám lehet. Otthon is van egy jó néhány régi szám, ezek szinte kivétel nélkül a nővérem jóvoltából lettek meg. Az első szám, ami megvan, az valami 2000. novemberi, most így hirtelen nem ugrik be, Csak az, hogy Zelda: Majora’s Mask van a címlapon. Na majd látjuk, hogy lesz, mivel nagyon szeretek újságot lapozgatni, olvasgatni, képekben elmerülni, szagolgatni (a friss nyomdaillat…), ezért én ebben is maradok régimódi, és ha tudok, igyekszek minél több régi számot beszerezni, és ez a gondolat most lelkesít.

Meg most minden boldogságom tárgya az új Okui Masami CD, amit szintén az Amazontól rendeltem ugyanattól az eladótól, akitől a Mitsu kislemezt is. Csak félig vagyok boldog, és félig üresnek látom a poharat, ugyanis vele együtt Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezt is megrendeltem, de azt nem postázta. Volt mellette egy papír, hogy nem képes egyszerre kettőt postázni. Meg tudom bocsájtani, és még attól is el tudok tekinteni, hogy nem értem, hogy miért nem képes egyszerre postázni, nem ismerem, hogy mennek az eladónál a dolgok. De mivel ez a két kislemez párban együtt az igazi, ezért rendeltem meg őket együtt, és ezért vártam őket egyszerre. Úgy voltam vele, hogy addig nem bontom fel ezt, amíg nem jön meg a másik, de csak nem bírtam ki. Nagyon szeretem, csodálatosan szép karácsonyi lassú zene. Amúgy ez az a dal, amire mondta nekem Tukeinon, hogy ha megtanulnám, indulhatnék vele karaoke versenyre. Még megtörténhet. Különben több éve tervezem, hogy a Melted Snow és az Ohmi Tomoe kislemezeket karácsonyra megveszem. Minden évben elterveztem, aztán jött az október, november, december, a lehetőség meg elszállt. De most van. Vele együtt boldogság is van. Van egy érdekes hangulata az evolution kiadású Okui Masami albumoknak, kislemezeknek, erre ez a gyűjteménykép világított rá. Ezek mind az énekesnő saját kiadója gondozásában megjelent albumok és kislemezek, és olyan érzésem volt, mintha ezeket a kiadványokat nemcsak az köti össze, hogy azonos az előadójuk, hanem … nehéz értelmesen úgy szavakkal elmagyarázni, hogy ne tűnjön hülyeségnek. Az a lényeg, hogy minden egyes Okui Masami kiadás egy hatalmas kincs, és folyamatosan, amint lehetőségem lesz, beszerzem az albumait és kislemezeit, hogy a gyűjtemény teljes legyen.

Valaki keresett a blogban eladó Marie figurát a Macskarisztokratákból felnőtteknek. Aki egészségesen gyereklelkű, annak tárháza végtelen, de én szívesebben vennék Berliozzal kapcsolatosan valami figurát, jelezve, hogy nekem ő a kedvencem. Csak ez a fajta gyűjtögetés inkább a lányok privilégiuma, nekik meg erre csak egy kislány macska felel meg, úgyhogy én kiestem ebből a szórásból.

Karácsony ’13


Továbbra is azt gondolom, hogy a karácsony nagyon szép ünnep a karácsony, és tökre felesleges azért utálni, mert esetleg vannak emberek, akiknek csak az számít, hogy minél nagyobb és értékesebb ajándék kerüljön a fa alá.

Igen, ezt a fát én díszítettem, gondoltam megmutatom, bár nem a szépérzékemről vagyok híres. Ahogy eddig is, idén is műfenyőt díszítettem fel, így több élő fa marad, bár tény, hogy az élő fa illatát semmi nem pótolja, az hiányzik. Na meg a ’90-es évek voltak az igaziak számomra, amikor 5-en voltunk karácsonykor, akkor aztán zajlott itt az élet. Nálunk 24-én nem vacsora volt, hanem ebéd, mivel a szüleim több műszakban dolgoztak, és előfordult, hogy karácsonykor is, így legtöbbször az ebéd tudott csak közös lenni. De a jó hangulat mindig megvolt. Ezt a szentestét egyedül töltöm, mert anyámnak nagymamámmal kell lennie, ugyanis ő már annyira beteg, hogy nem lehet egyedül hagyni, így anyám és testvére (keresztanyám) 24 órás váltásban vigyáznak rá. Magányosnak viszont nem érzem magam, azért van mivel lefoglaljam magam. Meg azért amíg itthon volt, addig is főzött halászlét, úgyhogy azért volt egy kis karácsonyi étek. Hal majd holnap lesz, valami krumplis körettel, én sült krumplit gondoltam ki. Szerencsére nagyon szeretem a halat, nemcsak karácsonykor eszem, de ilyenkor különösen jól esik. Mondjuk a halászlétől kicsit féltem, mert erős volt, és hogy fűszeres, nem-e fog nekem ártani, de örömmel konstatáltam, hogy semmi bajom nem lett tőle. Sőt, nagyon finom volt, szeretem az erősebb ízeket, ha lenne itthon erős pista, még azt is tettem volna bele.

Mindjárt vége lesz az M1-en a 101 kiskutya, a film többedik végignézés után is tetszik, csak néhány szereplő, például az idős asszony már inkább idegesítő, ez a túlzott kedvesség már sok. Hát nagyjából ennyi. A karácsonynak meg kötelessége mindenkinek, hogy boldog legyen.

Fagyasztva


November 1st, 2013 @ 20:51:56Ma néztem meg a moziban a legújabb Disney klasszikust, a Jégvarázst. Megmondom őszintén, nekem nem jött annyira be. Úgy az egész valahogy nem jött át, pedig az animáció nagyon szép volt, és a szereplők is szinte éltek, a karakterek játéka is rendkívül élethű volt.

Ha minőségben nem is, de a történeten mindenképp látszik, hogy az Aranyhaj alkotóinak keze munkáját ékesíti ezen remekmű, hiszen ugyanúgy egy lánynak elzárva kell élnie a világban, bár tény, hogy ő legalább nem úgy lépett ki a nagyvilágba, mint akit alig szocializáltak. De miről van szó? Adott két testvérpár: Anna és Elsa, akik nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt. Ám Elsa különleges képességgel bír: Bármit le tud fagyasztani. Egy ilyen játék során bekövetkezett baleset miatt majdnem megölte a húgát, de szerencsére meggyógyul. A szülei ezen túl elzárva tartják őket egymástól, Elsa önkéntesen szobafogságra ítéli magát. Ahogy nő fel, úgy erősödik benne a varázserő, szinte magától indul be a fagyasztás. Szüleik balesetben meghalnak, így Elsa a trónörökös. Szerintem ez az első olyan Disney klasszikus, ahol hercegnőből királynő lesz. Megkapja a fejdíszt, közben nagyon fél, nehogy kitudódjon a varázsereje. De sajnos kitudódik, így elhagyja az országát és az északi hegységben “épít” magának jégpalotát, és ott él.

Első körben legyen elég ennyi. Amúgy sok minden összeáll ebben az animációban, jó a történet, majdnem mindegyik karakter jó, és kiszámíthatatlan volt (számomra legalábbis), hogy ki a főgonosz, és mi a célja valójában. Nagyon jól megcsinálták, én rá nem jöttem volna. A hóembert, Olafot még gyerekkorukban építették a lányok, most életre kelt. Ő lenne a vicces figura. Hát nem az, egyetlen poénnak szánt beszólásán nem nevettem, sőt inkább idegesítő és sablonos volt. De a szinkronszínésze se volt jó, az is baj, hogy ő sem adta elő jól a poénokat. Igazából nem érintett meg a testvérpár szeretete. Most vagy azért, mert már annyi ilyennel találkoztam, vagy mert maga a megjelenítés nem volt teljesen hiteles. Mindenesetre a vége szép volt.

Egy olyan 7-7,5 pontra értékelném személy szerint. Nem volt annyira jó, mint az Aranyhaj, de távolról sem volt annyira rossz, mint a Merida. Jó volt nézni, és mintha megint a Bergendy együttes énekelt volna. Az “opening” dal ilyen férfi kórus, a Disney-ket ugye szinte mind a Bergendy énekelte, és most is kísértetiesen hasonlított az énekhang. Meg akartam várni a végén az angol stáblista után a magyart, de a csaj várta a 3D-s szemüvegeket, és amikor már csak én maradtam, nem akartam, hogy miattam várjon, ezért lementem, és odaadva neki elmentem. De amúgy hiányoznak a régebbi Disney zenék, amik azonnal bemászott a fülembe, de ennek lehetőségét már eltemettem. És most sem ásták ki a sírból. De ez van. Összességében voltak hibák, de mindenképp megéri megnézni. Jövőre meg állítólag valami Marvel szuperhősös feldolgozás lesz. Kíváncsian várom.


Az utóbbi időkben fellendült a blogomban a Disney-s postok olvasottsága, hát ha már az idő úgy hozta, akkor álljon itt egy új. Tegnap voltam Békéscsabán a Tesco előtti parkolónál levő bolhapiacon, az egyik árusítónál voltak videokazetták, többek között Disney-k is. Három olyat találtam, ami nekem még nem volt meg, meg is vettem őket:

  • Susi és Tekergő
  • Dumbo (új kiadás)
  • A szépség és a szörnyeteg

A Dumbo a 2001-es második kiadás videokazettája, amikor elterjedt a DVD, és megjelent azon is. Szeretem a rajzfilmet, de soha nem vált kedvenccé, mert nem annyira “élő” a történet, mint például a Pinokkióé vagy a Hamupipőkéé, hogy csak korabelieket említsek összehasonlításként. A másik kettőt viszont nagyon szeretem. A Susi és Tekergő rendkívül aranyos. Érzékelhető a szereplőkből, és a történetmenetből, hogy elsősorban gyerekeknek szánták, de a felnőttek számára is maximálisan élvezhető. A szépség és a szörnyeteg is nagyon élvezetes. Idővel, ahogy egy érzelmileg egyre fejlettebb klasszikusokat készítettek, úgy lettek a felnőttek számára is egyre inkább érdekesek, nézhetőbbek, ebben nagyon jól teljesít az 1991-es Disney rajzfilm. Még nem láttam, majd este megnézem. Amúgy az érzelmi fejlődés szempontjából az első igazi nagy kiugrás a Róka és a Kutya volt. Az komolyan megérintett, önmagában az, hogy két olyan állatot állítanak barátságba, amelyek a való életben vadássza az egyik a másikat, és ez is komoly tényező abban, hogy később szétválnak, de ahogy a külső tényezők is befolyásolják, az is érdekes. Egyébként a Szépség és a Szörnyeteg nagyjából akkor volt a mozikban, amikor jobban elterjedtek általánosságban a videokazetták, ezért próbáltam utánajárni, hogy vajon megjelent-e annak idején magyarul? Még az InterCom-nak is írtam E-mailt, hogy akkoriban kiadták-e, de nem jött rá válasz. Közben magamtól kikövetkeztettem, hogy az Aladdin volt az első olyan Disney klasszikus, mely annak idején megjelent.

Ma vettem egy egeret a laptopomnak, mert nagy az egérpadja, ezért amikor sokat írok, többször tévedésből ráérintek, és észreveszem, hogy egyszer csak nem írok… Idegesített engem, de soha nem húztam fel magam rajta. Most hétvégén itt voltak bátyámék, bescannelte régi fényképeit, és nagyon felidegesítette magát, egyrészt mert neki is sokszor elment a kurzor, másrészt meg ő nem tudta rendesen használni egérként. Idegességében mondta, hogy szánhatnék pénzt egérre. Elgondolkodtam a lehetőségen, mert bár tényleg nem bosszankodtam magam annyira, de nekem is kényelmesebb egy asztali számítógép egerét használni, ezért a HP 5 gombos egere mellett döntöttem. És tényleg jobb. Ez éppen akciós volt a Tescóban (3.500 Ft -> 2.800 Ft), tetszett is, és semmiképpen nem akartam a legolcsóbbat megvenni, mert ha lehet, akkor hosszabb ideig szolgáljon. Igyekszem csak kemény felületen használni.

A múlt héten volt egy beszélgetésem, ami egyébként is átalakította egy kicsit a gondolkodásomat. Voltam a PC Padlás üzletben, ahol régi számítógépeket árulnak. Az eladó nálam pár évvel idősebb férfi, és jókat beszélgettünk a számítógépek fejlődéséről, és egy kérdésemre jó választ adott: “Miért van az, hogy bár arányában jóval olcsóbbak a műszaki cikkek, mégsem javul az életszínvonal?” Erre mondta, hogy mert tömeggyártásra készülnek sokkal rosszabb minőségben. Így már sokkal jobban összeáll az a kép, hogy miért van az, hogy az új műszaki cikkeket csak pár évre tervezik. Az ezredforduló környékén a Laptopok rettenetesen drágák voltak, alsó hangon 300.000 forint, de az igazán jókért akár 500.000 forintot is ki kellett csengetni. És azok a mai napig jók. Az eladó is egy ilyen laptopon netezett, azon mutatta, hogy a régi gépekbe milyen védelmi eszközöket tettek, amiknek köszönhetően strapabíróbbak a mostaniaknál. Ha szétnézünk a drágább gépek között, akkor ott találunk olyanokat, amik nemcsak 5, hanem 10-15 évet is bírnak, csak nem áll érdekükben ilyet gyártani, mert a PC piac mindennél rohamosabban fejlődik, és cseréljék le minél gyakrabban. Ezzel választ kaptam arra a kérdésre is, amit szintén felvetettem, hogy a ’90-es években és a mostani időkben szinte semmit nem változtak a műszaki cikkek árai. Már egészen kiskorom óta vonzódok a műszaki dolgokhoz, és újságban figyeltem az árakat, és már akkoriban a jobb TV-k 100.000 forintnál kezdődtek, a hűtők, mosógépek 70-80.000 forintok voltak, és akkor kb. 20.000 forint volt az átlag minimálbér. Most már jóval magasabb bérek mellett azonos áron vásárolhatunk műszaki cikkeket, de milyet… Amúgy a tömeggyártásra az egyik legékesebb példa a táblagép. Ez is 2-3 éve még ott volt egy olcsóbb laptop árán, de ma már 20-30.000 forintért is hozzá lehet jutni. Miért? Hogy az átlagember is bárhol tudjon a világon internetezni. Nem azért, mert az annak idején 100.000 forintos táblagépeket ennyivel olcsóbb előállítani, hanem mert rosszabb minőségű alkatrészekből áll. Biztos írtam már ide is, de én a táblagépeket a világ legfeleslegesebb műszaki cikkének tartom. Nekem az a meglátásom, hogy azt tényleg csak azért találták ki, hogy az ember bárhol tudjon internetezni, hiszen ott a Facebook (a másik dolog, amit szintén utálok), képben kell lenni, hogy kivel mi van, minden információval azonnal rendelkezni kell. Nem, nekem ezek egyáltalán nem kell. Az internet legyen otthonra (illetve a Laptopot Pesten vittem egy párszor pl. a WestEnd-be, hogy ott is tudjam használni) és amikor szabadban vagyok, legalább akkor legyek nyugalomban, elzárva az internettől, zenét hallgatva, vagy / és elmerülve a gondolataimban. Nagyon remélem, hogy nem jön el az az idő, amikor rákényszerítenek az okostelefonra és a táblagépre, szeretném nélkülük leélni az életemet.

Hamarosan nagyon remélem, hogy aktuális lesz az, hogy magamnak vásárolhatok (3 hét múlva vége a német nyelvtanfolyamnak), azt gondoltam el – bár ezen a gyakorlat még változtathat – hogy inkább spórolok egy drágább műszaki cikkre, de az kitarthat akár 15 évig is. És akkor nem fog érdekelni, hogy merre fog fejlődni a műszaki piac. Amúgy azt tervezem, hogy november 10-én megírom az új önéletrajzot, és 11-étől már elkezdek munkát keresni. Nagyon ideális állapot lenne, de ha minden gördülékenyen megy, akkor akár közvetlen a nyelvvizsga után elkezdhetek dolgozni.


Ma állásinterjún voltam Pesten. Előtte bementem az iskolába a bizonyítványomért, aztán sietősre vettem a figurát, mert a 10.14-es vonattal akartam elmenni. A sietésnek megvolt az ára, mert 1-2 dolog otthon maradt, ráadásul az egyikről csak azt hittem, hogy otthon maradt. A vonatúton a Mario’s Picross-szal, és a Mario Golf-fal játszottam többnyire, mind a két játék nagyon menő. A Picrossban nemrég jöttem rá, mennyire megkönnyíti a játékot, ha átfedést keresünk. Ez lényegében annyit takar, hogy ha egy 15×15-ös táblán játszunk, és az egyik sorban vagy oszlopban van például egy 9-es szám, akkor a középső hármat biztosan ki lehet ütni, mert akárhogy is legyen, a középső három biztosan jó.

A vonat megérkezése után Trunerrel találkoztam, ugyanis néhány hete írta, hogy vannak vannak Disney kazettái, amik esetleg nem-e érdekelnek. Hát lássuk. Volt egy-két nagy ritkaság, ami nagyon menőség volt

A felső sorból egyedül a Pocahontas van meg, a többi nincs. A Notre Dame-i toronyőrről és a Kis Hableányról tudtam, viszont a Herkules és a Mulan meglepetés, hogy a filmzenéje mégiscsak megjelent, csak hát a PolyGram adta ki őket, amely cégről mint írtam korábban, semmi emléket nem őriz a régi kiadványairól. Egy kicsit beszélgettünk, aztán ment is tovább, mert dolga volt. A Keletiből az Árkádba mentem, ott találkoztam a Csibivel. Ott adtam volna át neki a vasalható gyöngyöket, amiket vettem magamnak korábban, hogy azokból megpróbáljak egy kis pénzt csinálni, de nem sikerült nekem. Megbeszéltük, hogy odaadom neki, de úgy tűnik, hogy nem hoztam el. Megbeszéltük, hogy megmutatom, hogy mim van, és akkor postafordultával megkapja. Ide is kiteszem, hogy mindenki lássa:

Beszélgettünk egy adagot, aztán mentünk a Media Marktba, mert fényképeket nyomtatott ki. Nekem már nem maradt sok idő, de nagyon hálás voltam azért az egy képért, amit nekem kinyomtatott, és külön kifizette, hogy el tudjak menni az állásinterjúra.

Ahova 14.45-re kellett menni. Egy sportüzletbe eladónak. Név szerint a Sports Direct nyit üzletet az Aréna Plázában. Nagyon meglepődtem rajtuk, ugyanis ők azok, akik Angliában nagyon mélyen leszállított áron adják a ruháikat, sportszereiket, a minőséggel semmi baj nincs. Járni kéne oda. Viszonylag sok embert keresnek, ilyen 20-25 főre számítanak. Ami itt problémás volt, hogy a tájékoztató E-mailben az volt, hogy ünnepi megjelenést kérnek. Na ez most ugrott, ugyanis a nadrágomat is otthon felejtettem. Az Árkádban a nyilvános WC-ben terveztem átöltözni, ott vettem észre, hogy ezt csak hiányosan tehetem meg. Csak a fehér inget felvenni a rövidnadrágra meg eléggé vicces lenne. Úgyhogy pólóban, rövidnadrágban jelentem meg, izgultam is, hogy nem-e lesz baj, de semmit nem szóltak miatta. Amúgy jónak ítélem meg a dolgokat, hátha felvesznek. Jövő héten jeleznek vissza, de mi is érdeklődhetünk E-mailben. Semmit nem bízok a véletlenre, így fogok cselekedni.

Az állásinterjúról a WestEnd-be mentem, itt derült ki számomra, hogy mégiscsak elhoztam a Csibinek a vasalható gyöngyöket, csak a hátizsákomban volt, és a nem az utazótáskában, ahova márpedig én megesküdtem, hogy odatettem. Egy kicsit elvoltam, olyan 17.15-re terveztem elmenni a 47-es villamossal a Hauszmann Alajos utcára egy adás-vétel okán, a Mario Golf Game Boy Colorra, meg is lett:

Végre megvan kompletten a játék. ^_^ Kumitétől van meg, őt is rég láttam, de csak egy pár percet beszélgettünk, mert még nem volt vége a munkaidejének. Eddig csak a kazetta volt meg, így a másik eladósorba került, de nem kellett sokáig várni az új gazdájára, ugyanis felajánlottam LernenBoy-nak, aki azonnal le is csapott rá, az övé. Biztosan imádni fogja a játék RPG-részét, ahol szintfejlődéssel válhatsz egyre jobb golfossá. Nekem nagyon bejön. A Nintendo 64-essel is nagyon sokat lehet játszani, ez sincs híján a játékidőnek, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Pont induláskor kezdett el esni az eső, és még nincs vége a napnak. Következő út a 7-es busz végállomásához, az Albertfalva vasútállomáshoz vezetett, amire odaértem, konkrétan leszakadt az ég. Gyorsan átrohantam egy fedett helyre, és ott vártam a másik eladót, két Irigy Hónaljmirigy kazettát veszek tőle. Meg is jelent. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy a szakadó esőben megjelent, csak pozitívat érdemel, és még így is szerény voltam. Két régi IHM kazetta:

A Csillagok Háborognak albumról már írtam korábban, hogy személyes kedvenc, mert azzal ismertem meg az együttest, és nagyon sokat hallgattam ezt az albumot. A Buliwood meg egy mini-album, az igazából a karácsonyi daluk miatt jelentős, viszont az a dal hatalmas alkotás.

A 19.10-es vonattal indultam haza, olyan 22 órára érkeztem meg. És most jól kifáradva megyek aludni.

Kérésre képek


Mielőtt megmutatnám, most már kiírom, hogy tegnapelőtt leszedtem magamnak 3DS Virtual Console-ra a Mario’s Picross játékot. Úgy tűnik, hogy egyre tudatosabban vágyok játékokra, az utóbbi napokban szinte csak ezzel játszok, minden gamer-béli szerelmemet ebben élem ki. A zenéje is nagyon jó, és a feladványok is találóak. Majd írok róla tesztet.

Na, akkor Friedmann Tamás nevű kommentelő kérésére a képek:

A DS játékok feliratai még így sem látszanak rendesen, de ha rákattintotok a képre, a többi már olvasható. Egyébként is tervezek gyűjteményképet csinálni, mert már nagyon régen nem csináltam (pontosabban 2 éve nyáron O_O, illetve a 3DS vásárlásakor) azóta azért vannak új játékok, nem is kevés. Íme a második kép:

Jobb szépen a SIMS 3 Wii játék neve nem olvasható rendesen, meg lemaradt a GC-k közül a Super Smash Bros. Melee, valamint a mangák közül az Árnybíró 1.

Ezen a képen a D, a vámpírvadász maradt le, amúgy minden látható. És csak hogy a DVD-k se maradjanak ki, főleg a Disney, jöjjenek azok is:

És ennyi. Ha rászánom magam, akkor csinálok a játékaimról is képeket.

Való világ szinte ingyen


A Super Mario Galaxy 2 mellett a The Sims 3 volt Wiire a kiárusított játékok között a Tescóban. Ez már tavaly ősz óta ott volt, akkor 3.495 forintért adták, aztán lett valami 2.000 forint. Alakul, de még mindig nem az igazi. Úgy vagyok vele, hogy nagyon olcsón megvenném, mert miért is ne? És ez a nap ma jött el, 699 forintot megér, hogy kipróbáljam. Volt dolgom egyébként Sims játékkal, PC-n próbáltam ki az első részt, de annyira nem hatott meg. Nem éreztem át a hangulatát, és az sem lelkesített túlságosan, hogy az lett a játék vége, hogy kiégett a lakás, és minden lakó bennégett. Ha jól emlékszem, az egyik karaktert még be is irányította a tűzbe, égjen el, mindnyájunknak jobb lesz így. Nyugi, egyáltalán nem vagyok ilyen a való életben, csak azt akartam szemléltetni, hogy mennyire ragadott meg a játék. De ha már van lehetőség egy Nintendós verziót olcsón beszerezni, akkor miért is ne?

Egész jól elvoltam vele. Csináltam egy férfi Simet a saját nevem alatt. Olyanná tettem, amilyenné de jó lenne válni a való életben is, sportos fiatalember, aki szeret úszni, ugyanakkor az érzelmeit sem rejti el, ha arról van szó. Elég jól sikerült, választék van bőven külsőségi és jellembéli tulajdonságok terén, igyekeztem úgy kinézetni magam, hogy a legmenőbb legyek a környéken. De egy másik Simet is létre kellett hoznom, mert nem vagyok elég nagykorú, ezért megnéztem, hogy mit tehetek női téren. Egy igencsak szép, és családcentrikus női Simet hoztam létre édesanyámként, aki lendületes habitusú, és igencsak fiatalosra sikeredett. És a számomra legkedvesebb női nevet adtam neki, a Tímeát. És így ketten éldegélünk. Édesapa nincs, mondjuk, hogy elvált, de majd összehozatom valami pasival, akivel új családot alapíthat, és akkor egy szerető férfi mellett megvalósíthatja álmát. A ház berendezése igencsak problémás volt, ugyanis bár berendezett lakást vettem, de nem volt meg minden, és nem tudtam mindent betenni a lakásba, így az udvaron árválkodik a kanapé, és az íróasztal, és még nem jöttem arra rá, hogyan tehetném be a lakásba. Úgy összességében egyébként egy érdekes produktumról van szó, több hibája is van. Zavar, hogy bizonyos teendőket nem tudok megszüntetni, hanem meg kell várnom, mire a Simem dönt úgy, hogy véget vet a napozásnak, vagy annak, hogy kiültettem az udvarra a napágyra pihenni. És zavaró, hogy néznem kell, amíg alszik, és majd felkel a napágyból. A másik, ami rossz, hogy nem tudom állítani a kamerát, legalábbis nem jöttem rá, hogy kell, de majdnem 1 perc ment el azzal, mire megtaláltam a fürdőszobának az ajtaját. Többször kinyitottam a hűtőszekrény ajtaját, azt hittem, hogy belépek a zuhanyzóba. A grafika egyébként is csúnya, Nintendo által kiadott játékok kidolgozattabbak ennél. Az elején elég nehéz volt eligazodni a dolgokban, aztán szépen lassan rájöttem, hogy kell kezelni, de úszni még mindig csak ruhában tudok, nem tudom, hogy vált át úszónadrágra. Most így elöljáróban ennyit, nagyon érdekes, hogy nem azért játszottam vele vagy 2 órát, mert annyira jó játék lenne, mert ezt is ki akartam próbálni, meg azt is, múlik az idő, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már majdnem dél van… Az ilyen játékok tényleg magukba tudják szippantani az embert. Ennyi pénzt nekem megért, hogy kipróbáljam. Ha a 3DS-es Sims 3-at is megtalálom ilyen olcsón, akkor jöhet.

Néhány hete ugyanígy olcsón, 400 forintért vettem a Disney-Pixar Fel című filmjét DVD-n. Erről sok jót hallottam, de annyira mégsem maradt meg bennem. Olyan logikátlannak tűntek benne a dolgok, van az a léggömbmennyiség, ami a magasba tud emelni egy házat? Meg az a ház amennyi sérülést elszenvedett, annak régesrég darabjaira kellett volna esni, és ez az egész álommegvalósításos téma nekem nem jött át. Végignéztem, jó volt, de nem lesz kedvenc
Tegnap szétnéztem a Media Markt-ban újra kiadták az összes Disney DVD-t, de már nem az InterCom, hanem a ProVideo kiadóhoz került mind. Nem hittem volna, hogy a Rontó Ralph más kiadónál történő megjelenése konkrétan teljes váltást eredményez. Az új DVD-k egyaránt 990 forintba kerülnek, és már nem átlátszó tokban jelennek meg. Amin konkrétan megdöbbentem, az az Aladdin DVD újrakiadott változata, a régi borítóval jelentették meg, amivel ’93-ban a videokazettát. Na erre befizetek majd. Nekem egyébként egy kicsit idegenek a fekete DVD tokok, jobb lett volna, ha megmaradnak az átlátszók, a belső részben is vannak képek.

Tombol a névmánia a Coca Colánál, megtaláltam mind a három nevemmel ellátott kólát, megőrzöm ezeket emlékbe. Olvastam egyébként, hogy a 70-80 leggyakoribb neveket gyűjtötték össze, és havi váltásban jelennek meg újabb keresztnevek. Volt is a cikkben, hogy ez egy újfajta marketing, de pont ma láttam, hogy 2 literes kóláknál barátok, lakótársak, haverok, stb. vannak írva.

%d blogger ezt kedveli: