Category: Aranyhaj és a nagy gubanc



Ezen ket nap alatt kimeritoen megismertem a Big Brain Academy jatekot (de igen, lehetseges), ugyhogy irtam rola tesztet:

Big Brain Academy teszt

Az ekezeteket majd Magyarorszagon potolom.

Ma nyugodalmas napunk volt, Dominikkal Mario Kart Wiiztunk, bar tobbsegeben en, mert erzi, hogy neki nem megy ez meg. Meg a Kung Fu Pandaban is tobbszor atadta nekem a Wiimote-ot, hogy segitsek neki. Hat tenyleg nem a legjobb Wii jatekok koze sorolhato. A grafika verszegeny, zene alig van, es az egesz unalmas. Amugy ma nagyon nem tortent semmi, az a magyar csalad vendegeskedett nalunk, akikkel tavaly voltunk Wales-ben.

Azt nem tudom, hogy mennyire mennek Angliaban a Reszkessetek Betorok, de az egyik csatornan tobb Disney klasszikus is volt. Delelott az Aladdin, majd a Toy Story, es az Aranyhaj is ment. Az Aladdint most lattan eloszor angolul. Nem veletlen sztaroljak az angol szinkront, nagyon jo lett, de magyarul valamiert jobban atjon a hangulata. A Toy Story kimaradt, csak az elozetest lattam, hogy lesz, de az Aranyhaj csoportos program volt. Ezt nagyon jo volt angolul is nezni.


Tegnap megnéztem a Robinson Család titkát másodjára is, most is jó volt nézni. Viszont csalódás volt az Aranyhaj DVD egyik extrája, amire kíváncsi voltam. Ugyanis az egyik az ilyen visszaszámlálás az 50. Disney filmig. Arra számítottam, hogy ilyen fél-egy órás videó lesz, ahol dolgozók mesélnek saját élményeikről egy-egy régi videóval megspékelve, ehhez képest csak egy 2 perces rövid videó, ahol pár másodperces részletekben számolnak el 50-ig. Nagyon szegényes.

Nemrég Truner kiosztott, hogy milyen borzalmasan fogalmazok angolul. Érdekes, hogy ez külföldi ismerőseimmel való beszélgetéskor nem érzem, vagy ők nézik el az esetleges hibáimat, de elgondolkodtam, hogy mi lehet a hiba. Én 2. osztályban németül kezdtem el tanulni az iskolában. Ennek történetét egyszer mondtam, hogy a Super Mario All-Stars füzete német volt, és annak idején a Nintendo nyelvét németnek tartottam, ezért kezdtem el ezt a nyelvet tanulni. Később, olyan 4. osztály körül kezdtem el angolul tanulni magántanár útján. Ugyanabból a könyvből tanultam, mint az osztálytársaim (Chatterbox), és habár másfél év előnyük volt (a többiek 3. osztálytól kezdtek el nyelvet tanulni, én német szakkörre jártam másodikban), nem volt nehéz lehagyni őket, mert ugye egyedül gyorsan haladtunk, nem kellett annyiszor diktálni, és fegyelmezni. Viszont az iskolában tanárváltás történt, mely azzal járt, hogy új könyvből kezdtek el tanulni. És azzal szembesültem, hogy bár ők le voltak maradva, de tanultak olyan dolgokat, amiket én nem, és ekkor jöttem rá arra, hogy ahány könyv annyiféle rendszer, és tanítási módszer. Jó volt ez az angol nyelvkönyv, de a negyedik (utolsó) kötet végére érve azt éreztem, hogy ez így nem teljes. Aztán kisebb-nagyobb kihagyásokkal tanulgattam magamban, fordítgattam szövegeket, és hasonlók. De amikor magamtól írtam szöveget, igazából mindig éreztem, hogy valami nincs rendben. Ahogy beszélgettem Trunerrel akkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez lehet a baj forrása. Ekkor döntöttem el, hogy újra kezdem az egészet egészen az elemi szinttől, a Headway tankönyvből. Az Elementary szint csak gyors talpaló lesz, egy nap egy teljes lecke, ez arra szolgál, hogy ha valami újdonsággal találkozok, azt átvegyem gyorsan. Így azt gondolom, hogy az Elementary, és a Beginner könyvekkel könnyen végzek, majd a Pre-Intermediate-től számítok itt-ott nehézségekre. És azért nem akarom már a középszinttől kezdeni, mert ha belemegyek valami olyanba, amit nem tudok, de már csak ismétlés szintjén van, akkor nehézségem lesz majd. Aztán, ha elérem az Advanced szint végét, talán bátrabban fogok mondatok írni, és megszólalni Angliában. :)


Pedig csak egy hajszál választott el attól, hogy meglegyen a 150cc Special Cup-on is a serleg. A Flower- és a Star Cup-on egy-egy ezüstöt sikerült beszerezni. Egyelőre ez is teljesítmény, ugyanis a Bowser Castle 2, 3 pályái rettenetesen nehezek, tényleg olyan, hogy elég egyet hibázni, és gyakorlatilag vége a dalnak. És talán pont ezért jó, hogy ennyire izgalmas. Mivel a Super Mario Kart-ban még az a rendszer, hogy csak akkor mehetsz tovább a következő pályára, ha negyedik, vagy jobb helyen végzel. Úgyhogy amikor 4 századmásodpercen múlt, hogy éppen megvan a 4. helyen, akkor talán nem kell elnézést kérni, ha kiordítom magamból az adrenalint. :D Tegnap este a Special Cup-on próbáltam meg. A Donut Plains 3-mal is ugyanaz a helyzet, mint a Bowser Castle pályákkal, hogy egy hiba, és vége. De amikor nem maradt egy életem sem (A Super Mario Kart életeket számol), akkor már egészen a 2. helyig jutottam el. Úgyhogy egyáltalán nem reménytelen. Sok múlik az induláson, hogy gyorsan tudj indulni, az nagyon sokat segít. Onnastól már csak észnél kell lenni, és láthatóan van csoda. Két második, és két első hely után a Rainbow Road-on az elején jól mentem, de ezen a pályán Invincible Thwomp-ok vannak (magyarán, csillag hatása alatt vannak), és ha nekik mész, na ott van vége. Mert ha ki is jössz, és ha megint lecsap, megint megsebződsz. Konkrétan így jártam, harmadikra épp, hogy nem tudtam tovább lépni, összenyomott… Úgyhogy kész, már úgy elment a 7. helyezett, hogy erre már tényleg azt lehet mondani, hogy reménytelen. Aztán már annyira nem érdekelt, hogy a végére, már mindenki lekörözött. Sajnos így ért véget a tündérmese.

És akkor megírtam a Super Mario Kart tesztet, olvassátok el:

Super Mario Kart teszt

Ha már tündérmese: A hosszú hétvége alatt további 3 Disney és 2 Pixar rajzfilmet néztem meg:

  • A róka és a kutya
  • A kis hableány
  • Aranyhaj és a nagy gubanc
  • Szörny Rt.
  • Hihetetlen Család

A Róka és a kutyáról én emlékeim szerint soha életemben nem hallottam, csak most, amikor komolyan kezdtem el érdeklődni tavaly a Disney-k után, akkor láttam a DVD-k között. Akkor nem gondoltam, hogy bármiben is különleges lenne, csak egy aranyos kisrókát, meg egy kölyök Basset Hound-ot láttam a borítón, csak utána hallottam, hogy mennyire jó, meg milyen szép a története. Hát akkor lássuk. És tényleg nagyon szép. Rendkívül aranyosak mind a ketten, de aztán furcsa fordulatot vesz a történet, sajnáltam is a rókát, hogy szegény így megjárta, megváltozott a kutya, de aztán a végére. És pont azért néztem nagy figyelemmel, mert ahogy ment a történet, egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy mi lesz a vége, de még az utolsó 15 percben sem tudtam elképzelni, hogy fogják befejezni. Mert azért azt gondolom, hogy a Disney alkotások döntő többségénél azért lehet számítani arra, hogy mi lesz a vége, de a kivitelezés, és a végső harc adja meg az igazán, hogy milyen érzéssel is állunk fel az adott film végén. De ez így… Hát külön, de boldogan. Nagyon szép volt az egész, de érdekes, hogy rajzstílus szerintem nem az a tipikus disney-s, inkább magyar rajzfilmnek mondanám, csak szebb kivitelben, a Vukra asszociáltam magamban. Ugyanakkor meg mivel 1981-es, érződik az átmenet a régi, és az új Disney-k között, és ez az utolsó, melynek nincs végefőcíme. Ajánlott mindenkinek, aki szereti az állatmeséket, gazdag érzelemvilággal áldották meg őket. A vadász meg minden idők legszemetebb vadásza.

A kis hableányt már láttam egyszer félig, de akkor annyira nem fogott meg, de most nagyon. Ariel otaku-mivoltja vicces, hogy úgy gyűjti az emberekkel kapcsolatos kegytárgyakat, mint néhány nagy animés a japánokkal kapcsolatos dolgokat. És úgy vágyik ki a felszínre, mint mi Japánba :D És ugye az apja nem érti meg, szentül őrzi a a nagy titkot, hogy ők csak a tenger mélyén léteznek, és az embereknek nem fedhetik fel a kilétüket. Kétségtelenül Sebastian, és a sirály a legnagyobb arc, és a “Ringat a víz” című dal az úgy összességében az egyik legnagyobb Disney zene. Nagyon megmaradt bennem. Tehát most már sokkal jobban tetszik. A sorozatra emlékszem, és az is elérhető, meg is néztem a második részt. Érdekes, mert azt gondolnám, hogy valamilyen összeköttetésben van a filmmel, de más idősíkban játszódik, így a legokosabb, amit ki tudtam következtetni magamban, hogy még a film előtt játszódik, amikor Ariel még csak nem is vágyott az emberek közé. És a “Ringat a víz” instrumentalja a nyitózene, el is gondoltam, hogy ha annak tényleg van instrumentalja, akkor egy karaokét nem lenne rossz csinálni belőle. Sőt azt hiszem, hogy a sorozatot is kiadták VHS-en.

Az Aranyhaj is olyan, ami a borító alapján nem jött be, mert az volt a tippem, hogy már a High School Musical meg ezek hatása alatt készült. A borító alapján ilyen tudatlan, nagyszájú lányt képzeltem el a főszereplő személyében… Aki nem tudná, ez a legfrissebb (nem sokáig, jön az újabb nagyszerű alkotás ;) ) Disney film, 2010-es. És az 50. És végignézve azt mondtam magamban, hogy méltóképp ünnepelték meg a jubileumot. Hála istennek, a minőségből nem adnak le, ha tényleg komolyan veszik. Az animációt először furcsálltam, hogy átálltak teljes számítógépesbe, de aztán átgondoltam, hogy ha jól tudom, akkor a Szépség és a szörnyeteg volt az első, amiben számítógépes trükköket alkalmaztak, mert az kézzel túl nagy munka lett volna. És szerintem már akkor, 1991-ben eldöntötték, hogy ha eljön az ideje, akkor majd 100%-osan számítógépesek lesznek a rajzfilmek. A 2005-ös Csodacsibével (ha jól tudom, ez volt az első teljesen számítógépes animációs film) el is jött ez az idő. Engem addig nem zavar ez, amíg adnak a minőségre. Egyedül az volt az érdekes, hogy már-már macskaszemei voltak a szereplőknek. A történet kissé sablonos, hogy a főszereplő lányt elzárja a “nevelőanyja” (jobb szót erre hirtelen nem tudtam, de elég érdekes nevelőanyának hívni azt a nőt ^^’) a külvilágtól, mert nem akarja, hogy a valódi szülei megtalálják, hiszen, ha énekel, a haja fénylik, és a boszorkánynak megmarad a fiatalsága. De tele van poénokkal. Még vagy ötször vágja fejbe serpenyővel Flynn Rider-t, úgy kell. :D Meg a Maximus nevű fehér ló is valami eszméletlen. Végig megragadta a figyelmemet, és örömmel veszem tudomásul, hogy a Disney-re a mai napig lehet számítani, ha minőségről van szó. Nagyon várom a Rontó Ralph-ot.

De nem is értem, hogy a Pixar miért nem tudta ilyenre megcsinálni a Meridát, pont valami ilyesmit képzeltem el! Ha úgy vesszük, az alapkoncepció ugyanaz, mint az Aranyhaj esetében, de a történettel a mai napig nem vagyok kibékülve. Egyébként olvastam egy olyat, hogy a Disney már nem akarja megtartani a Pixart, és ha ebből indulunk ki, akkor van valóságalapja. Szerintem nem méltó a megemlékezés Steve Jobs-ra.

Még két Pixar alkotást néztem, mind a kettő jó volt. A Szörny Rt. érdekes. Egyrészt a szörnyek láttán nekem ilyen Domestos kórokozó-feelingem volt, esküszöm, úgy néztek ki, hogy szinte azt vártam, hogy mikor kapnak már a fertőtlenítőből. :D De tetszett ötlet, hogy miért is ijesztgetnek szörnyek a gyerekek szobájában. És ahogy az odatévedt kislányt milyen göröngyös úton próbálják meg visszajuttatni a saját világába. Hatalmas poénok voltak. :D A Hihetetlen családnak pedig érdekes története van nálam. Ugyanis 2004-ben annak idején láttam moziban, és arra is emlékszem, hogy tetszett, de a történet totál kiesett. XD És most így másodjára megnézve azt mondom, hogy nem rossz, de nem éri el a Szörny Rt. vagy az Egy bogár élete szintjét. Tele van jó poénokkal, jó ez a megmentős buli, meglepő, hogy kiből csináltak rosszfiút, de amúgy olyan 7 pontos a 10-ből nálam.

És ennyi. A Pixarokat is azért néztem meg, mert a Szörny Rt. videokazettát találtam a bolhapiacon 100 forintért, a Hihetetlen Családot, pedig a Líra könyvesboltban volt leárazva 500 forintra. Meg tudtam volna aznap is venni, amikor megláttam, de úgy voltam vele, hogy megvár az. És meg is várt máig, ma már sokkal inkább azt mondtam rá magamban, hogy igen, most már jöhet. És 3.400 forint volt a VHS eredeti ára. :D Tényleg durva, hiszen ma már DVD-ért sem ad ki mindenki ennyi pénzt.

%d blogger ezt kedveli: