A róka és a kutya O-Ringgel


007Megörültem annak, amikor néhány napja láttam a Tescóban, és a Media Markt-ban, hogy újabb Disney-klasszikusokat adtak ki O-Ringgel. Ami meglepett, hogy olyanokat is, amiket soha nem láttam se régen Videokazetta-, se DVD-kiadásban. Különösen örültem, hogy az egyik nagy kedvenc Disney-klasszikusom, a róka és a kutya is megjelent O-Ringes kiadásban. Meg is vettem magamnak. Nagyon szeretem, mert sokban elüt az átlag Disney-klasszikustól. Egyrészt nincs benne Barbie-külsejű lány, aki maga a tökéletesség és valósággal elfogy, valamint a történet sincs túldramatizálva. Pont ezen két ok miatt nem tudok megbarátkozni a Jégvarázzsal. És mivel helyes lányok a főszereplői, melyekkel a kislányok tudnak azonosulni, ezért rendkívül sok extra bevételt hoz a különböző relikviákkal a konyhára. Érdemes azt megfigyelni, hogy az olyan Disney-klasszikusok, melyek mögött nincs ekkora pénz, az általában feledésbe merül. Azokkal nem találkozhatunk a boltok polcain, és nem is igazán beszédtéma. Így merülnek feledésbe az olyan tényleg nagyon jó Disney-klasszikusok, mint a róka és a kutya.

Ez a film azért is élt meg nálunk mostoha sorsot, mert nem jelent meg a ’90-es években videokazettán, amikor nagyobb kultusza volt a filmeknek, és több videokazettát adtak el, mint most bármilyen DVD-t, Blu-ray-t. Az egyik kiemelkedő példa erre, hogy az Oroszlánkirályból 125.000 körüli példányt adtak el, amikor 1995-ben megjelent videokazettán. Ez óriási szám. Mondjuk óriási dolog volt az Oroszlánkirály, láttam annak idején, 1994-ben moziban, és tényleg egy élmény volt. Tehát mivel kimaradt a nagy videokazettás korszakból a róka és a kutya, ezért nem vált annyira ismertté. Nem emlékszem arra, hogy a TV-k játszották volna, moziba nem vetítették (ennek utánanéztem), csak megjelent 2007-ben DVD-n. Pedig sokkal többet érdemel. Ezért is örülök, hogy végül megjelent O-Ringgel, szép kiadást élt meg.

020A belső borító teljesen ugyanaz, mint az eredeti, 2007-es kiadás. Talán ez az egyik leghitelesebb Disney rajzfilm a barátságról, és annak nehézségeivel. Nehézség meg főleg akad, ha az ösztöneik szerint egymás ellenségei. A vadászkutya a róka életére tör. Ők viszont barátok lesznek kölyökkorukban. Ez a barátság pedig pont úgy jelenik meg, ahogy mondjuk két óvodás korú fiú barátságot köt egymással. Úgy játszanak, nevetnek, jól érzik magukat, megígérik egymásnak, hogy örök barátok lesznek. Hitelesnek tartom azt, ahogy a rajzfilm megjeleníti ezt a barátságot, az én fejemben megjelentek azok a kisgyerekkori emlékek, amikor ilyeneket megéltem, amik tényleg széppé tették az óvodás- és általános iskolás éveket. És miért is ne lehetne egy kisgyerekkori barátság tényleg örök? Ha két baráti szív találkozik, az átvészelheti a különbözőségeket, és összetartja őket az, ami miatt megkedvelték egymást. Most ez talán elcsépeltnek hangzik, de például nekem megmaradt gyerekkori barátság mostanra is, valamint tényleg hitelesnek látom, ahogy megjelenik ez a róka és a kutyában.

Persze a különbözőségek itt is megjelennek, hiszen a kutyának egyszer el kell indulnia vadászni, a gazdája kötelezi erre. A róka pedig egyedül marad, sőt, egy “baleset” miatt bizony egymás ellen fordulnak. És hogy mi lesz ennek a vége? Na de kérlek, 799 forint igazán nem sok egy igényes kiadású fantasztikus filmért. Ami személy szerint nagyon tetszett, hogy az özvegyasszony magyar hangja Kassai Ilona. Ha van jó magyar szinkronszínész(nő), aki miatt érdemes magyarul filmet nézni, az Kassai Ilona. Hihetetlenül kellemes hangja van, emellett annyira jól és hitelesen elő tud adni különböző érzelmi helyzeteket a hangjával, hogy élmény minden egyes pillanatban hallgatni őt.

Sajnos ennek a Disney-klasszikusnak is vannak negatívumai. Az egyik az elcsépelt befejezés. Nem feltétlen reflektál a való életre. A másik, a szörnyű dalok. Csak Bölcs Mama (aki egy bagoly) énekel a dalban, de egyrészt rettenetesen egyhangú a zene, semmi kiemelkedő nincs benne, másrészt idióta a szöveg, harmadrészt meg sokszor elcsúszik a ritmus, hogy a szöveg hű legyen a jelenethez, és gondolom az eredeti szöveghez, hogy élvezhetetlenné válik az egész. Dalok tekintetében nagyon gyengén muzsikál (hogy stilszerű legyek) ez a Disney-klasszikus, ami főleg annak fényében fájó, hogy ezekben az időkben különösen erős volt a Disney a fülbemászó, egész életünkben fejünkben maradó, sokszor kifejezetten kellemes dalokban, de a róka és a kutya ebben csúnya kivétel. Mondjuk Bölcs Mama “bölcselkedései” egyébként is idegesítőek.

Ezekkel együtt is tudom ajánlani ezt a Disney rajzfilmet. Aki tud azonosulni azzal a barátsággal, amit megjelenít, és ahogy megjeleníti, az egy nagyon szép, hiteles, szívbemarkoló történetet fog látni, ami életre szóló élmény lesz.

Sikerült!


Az első állásinterjú sikerrel végződött. Felvettek a Tescóba műszaki eladónak. Kicsit kaotikus volt az állásinterjú, ugyanis november 27-én voltam állásinterjún, és nem vittem magammal a telefont, és ott tudtam meg, hogy mivel nagyon sürgősen kell nekik ember, ezért lehet, hogy még aznap telefonálnak. Nem is jutott azonnal eszembe, hogy nincs nálam a telefon, csak amikor búcsúzásként mondta, hogy lehet, hogy már ma hívnak, akkor jutott eszembe, hogy nincs nálam, ezért más telefonszámot adtam neki, amin tud üzenni. Ott nem kaptam semmit, vasárnap sem jött telefon, hát mondom, így jártam. Erre ma délután telefonáltak, hogy felvettek. Annyira váratlanul ért, hogy először fel sem fogtam, hogy miért telefonáltak nekem. Aztán amikor eljutott az agyamig, akkor már nagyon örültem neki. Még akkor szétnéztem a műszaki oldalon, és így szimpatikusnak tűnt. Nagyon remélem, hogy meg is akarom majd tartani, annyira fog tetszeni. Egy nagyon apró betekintésem volt erre diákmunkásként régebben, egyszer amikor a non-food osztályt töltöttem, és épp nem volt munka, és kisebb műszaki cikkeket vittem ki (pl. gépi mixer, hajszárító…), töltöttem fel. Persze most sokkal komolyabb lesz, el is mondták még az interjún a munkakört, úgy érzem, hogy el tudom látni. Hajrá-hajrá, én mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön hosszú távon!

És akkor persze az albérlet-keresés mizériája. Sokáig dilemmám volt az, hogy hogyan kezdje az, aki Pesten akar letelepedni. Keressen előbb albérletet, és ott keres orrvérzésig munkát, vagy keressen az otthoni lakóhelyén munkát, és majd keres albérletet, ha sikerült? Ma majdnem úgy voltam, hogy az előbbi a jobb, még ha anyagilag megterhelőbb is, ugyanis most is nagyon nehéz volt albérletet találni. Egyetlen egyet találtam, ami tetszett, fel is vettem vele a kapcsolatot, szimpatikus volt a hangja alapján, talán jó lesz. A IX. kerületben van, és holnap megyek el megnézni.

Eddig is menők voltak a december 5-ei napok az utóbbi éveimben. 2008. december 5-én kaptam meg az első japán CD-imet, az Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumokat, 2010. december 5-én születésnapra mentem, 2012. december 5-én megjelent a legjobb JAM Project kislemez, de tettem arról, hogy ezt a napot bagszi is megemlegesse. XD 1901. december 5-én született Walt Disney, 1996. december 5-én jelent meg Okui Masami: naked mind és Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze, és ebben az évben is menő lett ez a nap. Még egy ilyen, és kinevezem ezt a napot a menők ünnepnapjának, és piros betűs lesz.

Úgy fogom fel ezt a napot, hogy a változások kezdetének napja. Nagyon remélem, hogy jól tudom kezelni az újdonságokat, és hozza magával, hogy az életem további része is egyenesbe fog jönni. Kezdetnek a Jégvarázs DVD-vel leptem meg magam, valamint egy csokimikulással:

SDC12321Ja, hát a legújabb Disney klasszikust is 2013. december 5-én mutatták be, egy évre rá meg itt van DVD-n. Annak idején nem jött be annyira a moziban, most jobban tetszett, bár azért most is volt olyan érzésem és gondolatom, hogy ezeket már láttam egy korábbi Disney-klasszikusban. A csokimikulást meg nem kell magyarázni. A lényeg, hogy nagy izgalommal nézek a jövő elé, és várom, hogy alakulnak a történések.

Fagyasztva


November 1st, 2013 @ 20:51:56Ma néztem meg a moziban a legújabb Disney klasszikust, a Jégvarázst. Megmondom őszintén, nekem nem jött annyira be. Úgy az egész valahogy nem jött át, pedig az animáció nagyon szép volt, és a szereplők is szinte éltek, a karakterek játéka is rendkívül élethű volt.

Ha minőségben nem is, de a történeten mindenképp látszik, hogy az Aranyhaj alkotóinak keze munkáját ékesíti ezen remekmű, hiszen ugyanúgy egy lánynak elzárva kell élnie a világban, bár tény, hogy ő legalább nem úgy lépett ki a nagyvilágba, mint akit alig szocializáltak. De miről van szó? Adott két testvérpár: Anna és Elsa, akik nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt. Ám Elsa különleges képességgel bír: Bármit le tud fagyasztani. Egy ilyen játék során bekövetkezett baleset miatt majdnem megölte a húgát, de szerencsére meggyógyul. A szülei ezen túl elzárva tartják őket egymástól, Elsa önkéntesen szobafogságra ítéli magát. Ahogy nő fel, úgy erősödik benne a varázserő, szinte magától indul be a fagyasztás. Szüleik balesetben meghalnak, így Elsa a trónörökös. Szerintem ez az első olyan Disney klasszikus, ahol hercegnőből királynő lesz. Megkapja a fejdíszt, közben nagyon fél, nehogy kitudódjon a varázsereje. De sajnos kitudódik, így elhagyja az országát és az északi hegységben “épít” magának jégpalotát, és ott él.

Első körben legyen elég ennyi. Amúgy sok minden összeáll ebben az animációban, jó a történet, majdnem mindegyik karakter jó, és kiszámíthatatlan volt (számomra legalábbis), hogy ki a főgonosz, és mi a célja valójában. Nagyon jól megcsinálták, én rá nem jöttem volna. A hóembert, Olafot még gyerekkorukban építették a lányok, most életre kelt. Ő lenne a vicces figura. Hát nem az, egyetlen poénnak szánt beszólásán nem nevettem, sőt inkább idegesítő és sablonos volt. De a szinkronszínésze se volt jó, az is baj, hogy ő sem adta elő jól a poénokat. Igazából nem érintett meg a testvérpár szeretete. Most vagy azért, mert már annyi ilyennel találkoztam, vagy mert maga a megjelenítés nem volt teljesen hiteles. Mindenesetre a vége szép volt.

Egy olyan 7-7,5 pontra értékelném személy szerint. Nem volt annyira jó, mint az Aranyhaj, de távolról sem volt annyira rossz, mint a Merida. Jó volt nézni, és mintha megint a Bergendy együttes énekelt volna. Az “opening” dal ilyen férfi kórus, a Disney-ket ugye szinte mind a Bergendy énekelte, és most is kísértetiesen hasonlított az énekhang. Meg akartam várni a végén az angol stáblista után a magyart, de a csaj várta a 3D-s szemüvegeket, és amikor már csak én maradtam, nem akartam, hogy miattam várjon, ezért lementem, és odaadva neki elmentem. De amúgy hiányoznak a régebbi Disney zenék, amik azonnal bemászott a fülembe, de ennek lehetőségét már eltemettem. És most sem ásták ki a sírból. De ez van. Összességében voltak hibák, de mindenképp megéri megnézni. Jövőre meg állítólag valami Marvel szuperhősös feldolgozás lesz. Kíváncsian várom.