Disney Blu-ray gyűjtemény


Hosszú idő után visszatérek ide is. Nemrég találtam meg a blogspot-os blogomat, amit sikerült megmenteni, és akkor eszembe jutott, hogy van ez is, és gondolkodtam azon, hogyan hasznosíthatnám azt, hogy több blogom is van. Aztán eszembe jutott, hogy tematizálni lehetne a blogokat. Ennek több előnye is van. Egyrészt rendezettebb lesz a blog, másrészt meg ezáltal jobban megtalálhatja a számítását az, aki az adott téma iránt érdeklődik, így nem az lesz az, hogy ugyanazon a helyen más témában fog írást találni, amiben egyáltalán nem érdekelt. De álljon itt a többi blog linkje:

Gamer blog: http://supermario4ever.blog.hu
Anime, jpop blog: http://supermario4ever.blogspot.hu

Viszont azt még nem találtam ki, hogy ez a blog konkrétan miről szóljon, mert sok más iránt is érdeklődök, amiről szívesen írnék. De mindenképp szeretném, hogy ez is tematizált legyen. Azt találtam ki, hogy elkezdek majd írni, és majd amiről leginkább tudok írni, az kerül ki ide. Az volt az eredeti gondolatom régen, hogy ha mindenről írok egybe, akkor felkelthetem az olvasó érdeklődését egy másik irányba is, amit szeretek, hátha elkezd aziránt is érdeklődni. Ezt főleg a japán zene miatt találtam ki, hisz annak itt Magyarországon relatíve kicsi az ismertsége (főleg annak a zenének, amit én hallgatok), így akartam népszerűsíteni őket. De már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy átugorják azokat az írásokat, amik nem érdeklik, később meg nem is olvasták a blogomat egyáltalán. Ez csalódásként ért, ezek szerint nagyon rosszul képzeltem el a dolgokat. Ennek ellenére sokáig maradtam ennél, egészen addig, amíg meg nem találtam a blogspot-os blogomat. Ebben a postban részletesen leírtam annak a történetét.

Van most egyébként, amiről írnék, de a fenti két blogba nem illik bele, ezért ide kerül ki. Méghozzá Disney témában. Ma reggel olvastam egy cikket Gábor Éváról, egyből eszembe jutott a Macskarisztokraták. Sokat nem tudok róla, de a Disney klasszikusban alakított szinkronja miatt kíváncsi voltam rá. Amúgy nagyjából tudom, hogy ki ő, de komolyabban nem fogott meg az, amit csinált a testvéreivel, mert az a stílus, amit a testvéreivel együtt képvisel, az a lehető legtávolabb áll tőlem. De mint Hercegnő hangja a Macskarisztokratákban kifejezetten kellemes. Abból a szempontból jól megtalálták őt, hogy jól tudta visszaadni a úri nő stílusát, amilyen Hercegnő is, hiszen ő maga is ilyen életet élt. Nem láttam olyan sokszor a Macskarisztokratákat angolul, de ma este megnéztem így, és azt kell mondjam, hogy a magyar szinkron sokkal jobban tetszik. Tetszik az érzelemdússága, magyar érzelemvilággal előadni a szöveget sokkal élőbb számomra a történet, és a vicces jelenetek is nevettetőbbek. Személy szerint azok közé tartozom, aki szépnek találja a magyar nyelv hangzását, szépnek tartom a magyar szavakat, és azt kell mondjam, hogy az az érzelemvilág is, ahogy a magyar színészek a hangjukkal közvetítik az adott szituációt, gazdagabb. Biztos, hogy ennek történelmi okai is vannak, de az biztos, hogy az évszázadok és generációk széppé tették a magyar nyelvet. És ezt szinte valamennyi Disney klasszikusról el tudom mondani, meg általában szereteik a magyar szinkront.

Az utóbbi hónapokban lehetőségem volt megvenni néhány Disney Blu-rayt.

Az utóbbi időkben lement a Disney Blu-rayek ára, ennek többek közt az is az oka, hogy szórják ki a megmaradt mennyiséget. Még régebben írta a Disney videokiadványok forgalmazója, a Pro Video, hogy a külföldi forgalmazó megszüntette a magyar kiadványok forgalmazási jogát, ezért van az, hogy az újak már csak DVD-n jelennek meg. Ennek oka gondolom az eladási példányszámokban keresendő. Sajnos nincs mit csodálkozni, ha tényleg ez az ok. A SPAR-ban nemrég leárazták az összes náluk kapható DVD-t 200 forintra. Egyszer amikor vásároltam az egyik üzletben, akkor két fiatal nézte a DVD-ket, az egyik meg akarta venni az egyik DVD-t, a másik meg rámondja, hogy minek vegyük meg, majd otthon letöltjük. Ezen ott igencsak felhúztam magamat (magamban, nem adtam ki a nyilvánosság elé), mert ha valaki sajnál 200 forintot kiadni egy DVD-re, akkor mit várunk? Minálunk sajnos nagyon nem megy a piac, és el tudok olyat képzelni, hogy nem sikerült annyi példányban eladni a Disney Blu-rayeket, hogy megérje a nagy kiadónak magyarul legyártani a borítót (már ha ők gyártják le, de az alapokat biztos, hogy ők adják), meg leszállítani külön Magyarországra az ide szánt példányokat, mert nem jön vissza a pénz. A megmaradt készletet meg leárazták, ekkor gondoltam azt, hogy ha szeretnék Disney Blu-rayeket, akkor most érdemes beszerezni őket. A Macskarisztokraták 1.600 forint volt, az Aladdin és a Pocahontas 2.000 forint, az Oroszlánkirályt vaterán vettem. Le is tudom játszani, mert van itthon Blu-ray lejátszóm, és 32″-os Full HD TV-n látszik a különbség. Először az Aladdinnál lepődtem, hogy mennyire csodálatos és részletgazdag a kép Blu-rayen. A színek is erősebbek, mélyebbek. Egyedül a hangot nem tudom veszteségmentesen élvezni, mert nincs hangrendszerem. De igazából sajnálatos, hogy már nincs Disney Blu-ray, mert így a legújabb klasszikusok sem jönnek már ki így. Ami leginkább azért rossz, mert az újakat már sokkal komolyabb technikával készítik, és ezek szerintem sokkal élvezetesebb lenne Blu-rayen. Hiszen DVD-n nemcsak a kép, de a hang is rosszabb minőségű, a hang része leginkább azért fájó, mert a magyar szinkron csak a DVD minőségében marad fenn. A Jégvarázs volt az utolsó olyan Disney klasszikus, amit Blu-rayen kiadtak, aztán meg kimaradt a Hős6os, amit személy szerint nagyon szeretek. Azt a négy Disney-klasszikust, amit igazán szerettem volna, az már megvan Blu-rayen, még a Rontó Ralph az, ami komolyan kell, aztán a többit meg ha meg tudom venni, annak csak örülök. Azt nagyon sajnálom, hogy a Mulan soha nem jött ki magyarul csúcsminőségben, ahogy a Róka és a Kutya hiánya is fájdalmas.

Az utolsó Official Nintendo Magazine


Hát döbbenten vettem tudomásul, hogy vége az Official Nintendo Magazine-nak. Meg is fogadtam magamban, hogy ha nem is végleg, de amíg itt leszek Angliában, addig megveszek minden számot. Nem tartott sokáig. Mondjuk vicces, mert az újságosnál nem esett le, hogy az utolsó számot fogom megvenni, szokásomhoz híven kerestem a videojátékos újságok között, megvettem, aztán már csak utólag láttam oldalt, hogy “Xmas” szám, és nem december. Egy évben ugyanis 13 szám jelent meg, mivel négyhetente jöttek ki az új számok, így a havi számozásban mindig előbb jártak. Ennek eredményeként a decemberi szám után mindig megjelent egy karácsonyi is. A novemberi szám még szeptemberben jelent meg. De a lényeg az, hogy hiába volt a címoldal aljára írva, hogy “last issue ever”, nem tűnt fel. Majd amikor otthon elkezdtem olvasni, akkor sem értettem, miért írnak olyan játékokról tesztet, ami még meg sem jelent (future reviews). A Top 100-as listát meg betudtam az új SSB páros megjelenésének. Majd aztán felmentem valamiért az újság weboldalára, már nem emlékszem, hogy miért, ott láttam először, hogy vége. Nagyon meglepődtem, majd jobban szemügyre vettem az újságot, összeállt a kép, és akkor láttam meg, mi van az aljára írva. Nekem így sokszor lassan esnek le a dolgok, többször mondta nővérem, olyan vagyok, mint a Jóbarátokból Joey. Vagy lassan esik le a tantusz, vagy teljesen félreérti a dolgokat.

Az újság tekintetében nem is azért “nem örülök” neki, mert már nem lesz Nintendós újság, hanem mert ez azt jelzi, hogy már Angliában is haldoklik a nyomtatott sajtó. Bár itt még rengeteg témában lehet különféle magazinokat kapni, de nagyon úgy tűnik, hogy ezek száma az elkövetkezendő 5 évben drasztikusan csökkenni fog. 2012 táján megszűnt az NGamer magazin (később Nintendo Gamer), most ez következik. Amúgy már lehetett sejteni, hogy nem olyan már a magazin helyzete, mint régebben, ugyanis pár éve még mindenféle apró menőségeket csomagoltak az újságok mellé, és nagyobb kartonban adták őket, de ez idővel megváltozott, már csak maga az újság jelent meg, és legtöbbször posztert, vagy Pokémon TCG-t csomagoltak mellé. És úgy tűnik, hogy most már semmi sem lesz. A Top 100-as listára visszatérve, gondolom abból, hogy mely artworkök vannak nagyban és melyekből adnak posztert, nem nehéz kitalálni, hogy mely két játék van az első két helyen. Szép, nagyon szép. Zelda OoT a második, a Mario Galaxy pedig az első. Mondjuk én speciel fordítva raktam volna ki, mert az első Super Mario Galaxy-t annyira nem bírom, a második sokkal jobb volt. Meg persze néhány játékot máshova tettem volna, de hát ez így is van rendjén, hiszen nincs az a lista, mely a világ összes emberének megfelelne.

Aztán elkezdtem átértékelni magamban az újságot ilyen 576 KByte, 576 Konzol jelentősségűre, melyeknek nagyon szeretem a régi számait olvasni, és úgy döntöttem, hogy szétnézek az eBay-en, hogy mennyire lehet kapni az Official Nintendo Magazine régi számait. Lehet, szép számmal, és nem is drága (legalábbis ahhoz képest, amire számítottam), ilyen 2-4 fontért postával elvihető egy-egy régi szám. Majd szépen lassan elkezdem bepótolni őket. Innen tudtam meg egyébként, hogy nagyjából 1992. októberében jelenhetett meg az első szám, mert novemberit, decemberit, valaki második és harmadik számként hirdette meg. Tényleg létezett már a Nintendo hőskorától az újság. Amúgy az eredeti számozás 2006-ig ment, onnastól valamiért újra kezdték. Én eredetileg a Wii megjelenésére datáltam az új számozást, csak most láttam, hogy már 2006 nyári számok is már az új elején vannak. Gondolom, valami kiadó- vagy stábváltás lehetett az oka. Az új számozásban amúgy ez a 114. szám, tehát eddig ment az újság. A régi valami 160-ig ment, tehát összesen körülbelül 275 szám lehet. Otthon is van egy jó néhány régi szám, ezek szinte kivétel nélkül a nővérem jóvoltából lettek meg. Az első szám, ami megvan, az valami 2000. novemberi, most így hirtelen nem ugrik be, Csak az, hogy Zelda: Majora’s Mask van a címlapon. Na majd látjuk, hogy lesz, mivel nagyon szeretek újságot lapozgatni, olvasgatni, képekben elmerülni, szagolgatni (a friss nyomdaillat…), ezért én ebben is maradok régimódi, és ha tudok, igyekszek minél több régi számot beszerezni, és ez a gondolat most lelkesít.

Meg most minden boldogságom tárgya az új Okui Masami CD, amit szintén az Amazontól rendeltem ugyanattól az eladótól, akitől a Mitsu kislemezt is. Csak félig vagyok boldog, és félig üresnek látom a poharat, ugyanis vele együtt Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezt is megrendeltem, de azt nem postázta. Volt mellette egy papír, hogy nem képes egyszerre kettőt postázni. Meg tudom bocsájtani, és még attól is el tudok tekinteni, hogy nem értem, hogy miért nem képes egyszerre postázni, nem ismerem, hogy mennek az eladónál a dolgok. De mivel ez a két kislemez párban együtt az igazi, ezért rendeltem meg őket együtt, és ezért vártam őket egyszerre. Úgy voltam vele, hogy addig nem bontom fel ezt, amíg nem jön meg a másik, de csak nem bírtam ki. Nagyon szeretem, csodálatosan szép karácsonyi lassú zene. Amúgy ez az a dal, amire mondta nekem Tukeinon, hogy ha megtanulnám, indulhatnék vele karaoke versenyre. Még megtörténhet. Különben több éve tervezem, hogy a Melted Snow és az Ohmi Tomoe kislemezeket karácsonyra megveszem. Minden évben elterveztem, aztán jött az október, november, december, a lehetőség meg elszállt. De most van. Vele együtt boldogság is van. Van egy érdekes hangulata az evolution kiadású Okui Masami albumoknak, kislemezeknek, erre ez a gyűjteménykép világított rá. Ezek mind az énekesnő saját kiadója gondozásában megjelent albumok és kislemezek, és olyan érzésem volt, mintha ezeket a kiadványokat nemcsak az köti össze, hogy azonos az előadójuk, hanem … nehéz értelmesen úgy szavakkal elmagyarázni, hogy ne tűnjön hülyeségnek. Az a lényeg, hogy minden egyes Okui Masami kiadás egy hatalmas kincs, és folyamatosan, amint lehetőségem lesz, beszerzem az albumait és kislemezeit, hogy a gyűjtemény teljes legyen.

Valaki keresett a blogban eladó Marie figurát a Macskarisztokratákból felnőtteknek. Aki egészségesen gyereklelkű, annak tárháza végtelen, de én szívesebben vennék Berliozzal kapcsolatosan valami figurát, jelezve, hogy nekem ő a kedvencem. Csak ez a fajta gyűjtögetés inkább a lányok privilégiuma, nekik meg erre csak egy kislány macska felel meg, úgyhogy én kiestem ebből a szórásból.

Bűbájos önirónia eredménye


Mindig lehet nekem ajánlani filmeket, zenéket. Az, hogy nem nézem meg azonnal, az nem azt jelenti, hogy nem érdekel, csak nem szántam rá magam. Ugyanígy voltam a Disney stúdió egyik filmjével, a Bűbájjal.

És annál jobbat szórakoztam rajta, ez a film tömény önirónia. Mi történik akkor, ha a Disney világából valaki a valódi világba csöppen? Valószínűleg sok meglepetés fogja érni, hiszen, ha az emberek felnőnek, túl sok szabálynak kell megfelelni, melyet gyermekkorban csak azért néztek el nekünk, mert ránk mondták, hogy hagyd hát, gyerek! Aztán jön a “problémás” (azért idézőjelben, mert rajtunk áll, hogy mit kezdünk a kihívásokkal) felnőttkor, amikor mindenki rohan, senkinek nincs ideje a másikra, frusztrált és kiégett. Ez nemcsak a nagyon kemény meló, és sok lemondás miatt van, hanem mert sokan illúziónak hiszik a saját gyerekkoruk szépségét. A film játékosan erre mutat rá, hogy amit gyerekkorunkban megéltünk, és amiről akkor álmodtunk, az valóság is lehet. Tetszett nekem az animáció és a film közötti váltás, és jól megválasztották a szereplőket, hasonlítanak az animált másukra. Gizelle, akit a gonosz mostoha dobott a kútba, New Yorkban találja magát, és döbbenten látja, hogy mennyire más itt minden, mint az ő világában. Itt nem létezik a “Boldogan éltek, míg meg nem haltak” végű történet, itt másképp zajlik az élet. A történetet inkább nem mesélném el, aki nem ment moziban az úr 2007. évének december havának mikulás napján, vagy utána néhány hétig, hogy megnézze ezt, az sürgősen pótolja be. Rég nevettem ennyit egy filmen, kedvenc jelenetem az volt, amikor a herceg a busz tetején állt, kardjával beleszúr a buszba, és majdnem eltalál egy öregasszonyt. Hát én azon besírtam. Igaz, hogy elsősorban a Hófehérke és a Hét Törpe (énekkel hívja az állatokat a hercegnő) és Hamupipőke (bál, üvegcipő) klasszikusokból vannak paródiák, de az egész film egy tömény vígjáték, kevés az a film, mely ennyire szórakoztat.
Egyébként komolyan is lehet beszélni a történetről, mert a való életet is kiparodizálja. Azáltal, hogy a párok döntő többsége kiábrándul egymásból, és elválnak csak azért, mert már nem olyan szép az élet, mint a mézes hetekben. Megfutamodnak a problémáktól, ahelyett, hogy megoldanák azt. Tetszett az, hogy Gizelle öntudatlanul is kibékített egy házaspárt úgy, hogy a férj füle hallatára mondta, hogy milyen szép a felesége. Sok esetben a megszokás miatt akarnak válni, nem látják egymásban a szépet, de ha rávilágítanak, rájönnek arra, hogy mennyire boldogok voltak együtt. Ez egy jó házasságterápia lehetne, de csak akkor, ha az elején igaz szerelem volt közöttük.

Egy Disney klasszikus van, amit nem néztem még soha, néhány hete elővettem, azóta kétszer is megnéztem: Susi és Tekergő. Ilyenkor érzem, hogy azért jónéhány remekmű kimaradt az életemből. Rendkívül aranyos, főleg az eleje, amikor a kis Susi mindent megtesz annak érdekében, hogy a gazdijaival aludjon. Jól van, egy éjszakára megengedik. Nyilván egy éjszaka alatt nőtt fel. :D A vége volt még nagyon aranyos, amikor Susi és Tekergő végül egy pár lesznek, és már négy kölykük is van. Én azt gondolom, hogy ha egy olyan ember szívét is megérintik ezek a jelenetek, akik nem kifejezetten családcentrikusak, akkor ott valami nagyon nagy dolgot csináltak. Nagyon szép lett a befejezés.

Nemrég találtam a zsibvásáron egy Macskarisztokraták képeslapot. Nem olyan nagy dolog, 100 forint volt, nem is írtam volna róla, de jobban megszemlélve, mégis szót érdemel, ugyanis választ kaptam egy kérdésre, ami fogalkoztatott. Ugyanis a képen jól látható, hogy korabeli képeslapról van szó, és a hátulján magyarul van írva, hogy “arisztokraták”, a macska valamiért kimaradt. ^^’ De a jobb alsó sarokban levő Walt Disney Productions felirat is szerintem utalás arra, hogy ez ment annak idején a mozikban nálunk, ami ugye azért nagy szó, mert az előző rendszerben nem sok nyugati produkció jöhetett át. Úgy tűnik, hogy a Disney klasszikusok átjöhettek a vasfüggönyön.

Nintenaristocats


Amikor már minden lehetőséget kiaknáztunk a Nintendogs + Cats játékban, és már csak megszokásból nézünk rá kedvenceinkre, adjunk új értelmet a játéknak! Amikor néhány hónapja néztem a Macskarisztokratákat, akkor jöttem rá, hogy akár nekem is lehetnek ilyen macskáim a Nintendo játékának jóvoltából. Ekkor még azt gondoltam, hogy veszek egy másik Nintendogs + Cats játékot. Még lett is volna pénzem használtan olcsóbbat venni, de aztán, ahogy jobban átgondoltam az egészet, arra jutottam, hogy felesleges ezért még egy verziót venni. Aztán most vasárnap megnéztem a rajzfilmet, akkor jöttem rá, hogy ha eladományozom a meglévő narancssárga cirmos macskámat, és két kutyámat, akkor nem kell másik verziót venni. Így cselekedtem. A hotelbe lehet adományozni a már “megunt” állatainkat, előbb figyelmeztetnek, hogy soha többet nem láthatjuk őket, majd biztosítanak minket arról, hogy jó kezekbe kerülnek az állatok. A macska mellett a Shiba Inu-t, és a Máltai kutyát adományoztam el, így jöhetett három új macska:

Berlioz

Berlioz

Toulouse

Toulouse

Marie

Marie

Most ők hárman vannak nálam. Igyekeztem nagyjából megfelelő színű macskát választani, és a nemre is odafigyeltem. Berlioz-t volt a legkönnyebb “megtalálni”, elég sok sötét színű macska közül lehet választani. Ahogy megnéztem őt a videokazetta bortítóján, nem feltétlen koromfekete (olyan is volt, azok nagyon szépek voltak, mondhatom), inkább ilyen sötétszürke. Toulouse esetében már nehezebb volt naracssárga szőrzetű kandúr macskát találni, de fehér nőstényt már nagyon nehéz volt találni. Döntő többségük különböző színűek világos árnyalatai voltak, végül sikerült ilyen fehéret találni. Aztán igyekeztem olyan masnit, szalagot adni nekik, amilyen a rajzfilmben van, de nem sikerült. Berlioz-nak, ugye piros szalag van a nyakán, olyan a játékban nincs, ezért kapott egy csengős nyakörvet, talán ez reprezentálja a legjobban a szalagot a kínálatból. Toulouse-nak kék nyakkendője van, az a baj, hogy normális nyakkendő nincs a játékban. Vagy ilyen nagy, amit végül ráadtam, de abból csak piros, vagy olyan kicsi, ami végül Marie-hez került, de két kicsi a homlokon eléggé lányos. És Marie-nak van egy nagyobb rózsaszín nyakkendő a nyakán, valamint egy kis rózsaszín masni a homlokán. A homlokára kapott két kicsit. Csak piros van, rózsaszín nincs.

Már most teljesen új értelmet nyert a játék, remélhetőleg sokáig fogom így használni a programot.

Macskarisztokraták 2


Sajnos nem lesz hivatalosan, bár olvastam arról, hogy volt szó, hogy lesz folytatása 2006 táján, de végül törölték. Nemrég nyílt Békéscsabán egy képregényes antikvárium, elég sok minden kapható ott, szinte még én is meglepődtem, csak hát sajnos a régi nagy ritkaságok nem olcsók. Az eladó megmutatott egy régi vastag könyvet, amiben több, mint 50 ’50-es évek beli képregény van egyben, és azt adja 28.000 forintért. Na most ismerve szerény városom vásárlóerejét, és ahogy én sejtem, hogy mekkora érdeklődés van a képregények iránt, az sajnos ott marad, pedig biztos gyűjtőknek nagy kincs lenne. De ne legyen igazam. Rengeteg sok Garfield, Disney-s képregény van, sok könyvet, még matricás albumot is láttam. A Donald kacsa érdekel, és szerintem 400 forintért nem sok, de amikor megláttam a Tini Nindzsa Teknőcök matricás albumot… 1. osztályos sem voltam, amikor olyanom volt. XD Nagyon meglepődtem, amikor láttam, szinte teljesen elfelejtettem, hogy volt olyan is.

Valamint találtam még Disney Vidám Mesék könyvet. Nekem ilyenem volt, csak elveszett. Ebben van három rövidebb Disney klasszikus történet kicsit másképp: Macskarisztokraták (Az úri macskák kalandjai), Hamupipőke, és Susi és Tekergő (A Kis Tekergő). A Kis Tekergő amolyan folytatása a klasszikusnak. A Macskarisztokraták történetet átlapozgattam, van annyira érdekes, hogy akár az első film folytatása lehetne, bár itt-ott van 1-2 furcsaság.

Minden rendben van, Madame Adelaide Bonfamille nagyon szereti a macskáit, Hercegnő pedig tanítgatja a kiscicáit, hogy méltó úri macskák legyenek, ha felnőnek. Az utcáról betéved Thomas O’Pamacska, akit befogadnak (na ez milyen már?). Ő viszont kóbormacska, és sok rosszra tanítja a kicsiket: Marie hogy fújtasson, Toulouse a karmait erősítette, míg Berlioz azt gyakorolta, hogyan közelíten meg észrevétlenül valamit. Amikor Hercegnő észreveszi, leszidja Thomas-t, aki megígéri, hogy megjavul. Este vendége érkezik a Madame-nak, aki hozza a kutyáját is. Thomas morog a kutyára, és viszont, így nagy galibát okoznak. A vendég dühösen viszi el a kutyáját, míg Madame leszidja Thomas-t (Megnézném, ahogy egy macskaimádó idős hölgy leszid egy macskát), aki szomorúan hagyja el a házat. Ám a kiscicák Thomas után erednek, nem akarják, hogy elmenjen. Amikor a kandúr észreveszi őket, rájuk parancsol, hogy azonnal menjenek vissza, ám ők nem fogadnak szót, és hátulról követik. Thomas a zenész kóbormacska barátaihoz megy, a kismacskák ekkor jönnek elő. Ekkor Thomas már nem küldi őket haza, és együtt zenélnek, táncolnak. Nagyon jól érzik magukat, ám a rögtönzött koncertet elmossa a vihar. Thomas gyosan elbújik a kiscicákkal, ám az esőben Marie megcsúszik, és viszi az áradás. (hmm, volt egy hasonló jelenet a klasszikusban) Thomas gyorsan megmenti őt, és hazaviszi a cicákat. A ház előtt teszi le őket, ő gyorsan elmegy. Hercegnő és a Madame nagyon megörülnek a cicáknak, de hol van Thomas? Amíg a kiscicákat megitatják, addig Thomas után erednek. Előkerül, visszahívják, hogy lakjon velük. Visszatér, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Egy kis kiegészítés, és simán lehetne belőle egy 60 perces folytatás, szerintem még egész jó film lenne. Egyébként van még egy másik Vidám mesék könyv, és abban van Róka és a Kutya történet, akkor csak eljutott hozzánk valahogy. A benne levő másik két történt főszereplőjét egyáltalán nem ismerem, soha nem is hallottam róla. Igazából megvenném a könyvet, de sokallom az 1.200 forintos árát.

Top 10 Walt Disney #2


Macskarisztokraták

aristocats-wallpaper-1-713556Ez az a Disney klasszikus, melyre legendaként fogok emlékezni, mint gyerekkorom legmeghatározóbb rajzfilmes élményére. Persze ehhez a “ranghoz” nagyban hozzájárult a macskák iránti végtelen rajongásom, de ez nem lenne elég, ha nem spékelték volna meg egy nagyszerű történettel, szerethető macskákkal, és emlékezetes dalokkal.

The AristocatsPárizs, 1910. Madame Adelaide Bonfamille egykoron híres operaénekesnő volt (ez így nem derül ki, csak van egy erős utalás rá, amikor az ügyvéd barátjával a Carmen-ről beszélnek), most egyedül él abban a hatalmas villában. Nincsenek élő rokonai, így minden szeretete Hercegnőé (Duchess), és három kismacskájáé, Berlioz-é Touluose-é, és Marie-é. Éppen hazatartanak, Edgar, a komornyik vezeti a lovat. A madame szerencsére azon idős hölgyek közé tartozik, akik megőrizték víg kedélyüket. Egy barátját várja Georges VénKujon-t.

Épp készülődik a madame, amikor Georges megérkezik. Valószínűleg már a 100. élvetévén is túl van, mondja is, hogy nem olyan fürge már, mint 80 évesen. De szerencsére vidám természete megmaradt, és ma is aktívan dolgozik ügyvédként. A madame ezért hívta ide, hiszen valószínűleg már nem fog sokáig élni, és szeretne örökösökről gondoskodni. Erre a szomszéd szobában ténykedő Edgar is felfigyel. Az ügyvéd azt hiszi, hogy Adelaide mindent a komornyikra akar hagyni, de gyorsan helyesbít, hogy először a macskák örökölnek. Edgar-t ezt nagyon rosszul érinti, persze vág az esze, és tudja, hogy ha nincsenek a macskák, azonnal ő örököl mindent, így egy ügyes tervvel eltünteti a macskákat.

144875_1Persze nem azonnal. Este a kiscicák az egyik szobában játszanak. Berlioz és Marie harcolnak, amikor a kis kandúr szabályosságra inti Marie-t. Toulouse meg is jegyzi: “A nők sosem harcolnak szabályosan”. A játéknak egy Marie fejére esett gyertya vet véget, amikor megjelenik az anyjuk, inkább a képességeiket csiszolják. Touluose nekiáll festeni, miközben Berlioz zongorázik, Marie énekel. Eközben Edgar a konyhában készíti a macskáknak a vacsorát: A krémek krémje á la Edgar. Ám most módosítja, ugyanis egy nagy adag altatót is tesz a vacsorába. És már tálalja is a macskáknak. Úgy tűnik, nagyon finomra sikeredett, még a macskák barátja, Roquefort, az egér is felfigyel, és odakéreti magát. A macskák idővel elálmosodnak, de még az egér is elalszik.

144882_1Éjszaka Edgar akcióba lép. Beteszi a macskaágyat a motorja mellé, és elindul egy messzi tájra. Ám ekkor nem is sejti, hogy rossz irányba indul el, ugyanis két kóbor vadászkutya felé tart, kiknek hobbija, hogy megugassák az emberek járműveit. Felfigyelnek Edgar motorjának hangjára, azonnal akcióba is lendülnek. Érdekes harc alakul ki kettejük között, melynek végén a macskaágy kiesik Edgar motorjából.

144874_1Még éjszaka felébred Hercegnő a nagy villámlásra, kétségbeesetten tudatosodik benne, hogy nem otthon van, de szerencsére megvan mind a három gyereke. Visszaalszanak, reggel Hercegnő egy énekre ébred fel. Felfigyel a hang forrására, igencsak szimpatikus számára az éneklő kóbormacska, Thomas O’Pamacska. A kandúr azonnal beleszeret Hercegnőbe, aki a dal végén megdicséri. Majd amikor komolyra fordul a szó, és Hercegnő elmeséli, hogy mi a baj, hogy Thomas még ekkor is csak arról áradozik, hogy nekik édes kettesben kéne varázsszőnyegen repülniük Párizsba repülniük. Idillikus álma kártyavárként omlik össze, amikor megjelennek a kismacskák: Hárman? Négyen? ÖTEN? O_O Koós János volt Thomas magyar hangja, az egyik legnagyobb alakítása az volt, amikor mézes-mázasan mondja a macskákra nézve, hogy “milyen helyesek”. De problémáján gyorsan felülkerekedik, és minden erejével azon van, hogy segítsen rajtuk. A tejszállító kocsit kényszeríti nem is annyira barátságos módszerekkel, hogy vegye fel őket útitársként. Megáll a sofőr, majd megint fel kell húznia a kocsit (miután felhúzta saját magát), hogy el tudjon indulni. Eközben Thomasék beszállnak. Az, hogy a kocsi tejet szállít, nagyon jól jön, ugyanis a cicák megéheznek. Thomas egy kedves játékkal a macskák elé tálalja a reggelit, á la carte. A macskák nagyon örülnek, de az idill nem tart sokáig, ugyanis a sofőr észreveszi őket. Iszonyú haragra gerjed, elüldözi a macskákat. Így sajnos nem jutottak messzire, hosszú út vár még rájuk.

A madame szomorúan veszi tudomásul, hogy macskái eltűntek. Eközben Edgar büszén mutatja a lovának Frou-Frou-nak, hogy címlapra került a műve, az évszázad macskarablása. Nagy dicsekvés közepette jut eszébe, hogy a kalapját otthagyta a kutyáknál. El kell mennie érte!

cats3A macskák meg próbálnak hazajutni. Egy vasúti sínen a kiscicák vonatosat játszanak. De nem sokáig, mert szemből jön a vonat. Thomas mindenki leugrásra késztet, ám Marie túlságosan leugrott, beleesik a folyóba. Thomas azonnal utánaered, hogy megmentse a kislányt, ami sikerül is, de csakhamar kiderül, hogy nem tud úszni. Szerencséjére – vagy tán épp pechére? – arra jár két lúd: Libamélia, és Libabigél. Miután jót poénkodtak azon, hogy születésük óta lúdtalpasak, észreveszik a bajba jutott hősünket. Nem hisznek a szemüknek, amikor látják, hogy egy macska úszni tanul. Segítenek hát neki. De ettől csak még nagyobb bajba keveredik, amikor a libák nagynehezen kisegítik a partra. Thomas nagyon haragszik rájuk, Hercegnő próbálja megbékéltetni. A libák végig azt hitték, hogy Thomas Hercegnő férje, amikor tisztázza magát, hogy nem az. A két pletykás összenéz: “Valóságos botrány! Nézd ezt a csavargót! Szélhámos! Nézd azt bamba vigyort az arcán! És milyen romlott a tekintete!” Hercegnő gyorsan elsimítja az esetet, és segítséget kér tőlük, hogy hazajussanak Párizsba. Szerencséjük van, ők is arra tartanak.

Csakhamar beérnek a fővárosba, a közeli étteremben egy libát üldöznek, nagy nehezen kikergetik. Mit ad isten? Ő Valdo, a libák nagybátyja. Már megint berúgott. Vacsorát akartak készíteni belőle, valami libaétel, fehér borral megöntözve. Nem inkább átitatva? De a bortól hamar feledi bánatát, a két unokahúga hazatámogatja, közben jókat nevetnek. Ezek a franciák tudnak élni.

144880_1Éjszaka Edgar visszatér a két kutyához a kalapjáért, és a macskaágyért. Nagyon kemény csatát vív értük, de most ő kerül ki győztesen. De Párizsban a macskák már nagyon elfáradtak, meg kellene pihenniük. Thomas bár sejti, hogy nem tetszene Hercegnőéknek, de megmutatná neki azt a házat, amit a bandájával otthonának használnak. Na tessék! Épp rázendítettek! Átbulizzák az éjszakát. Ez egy nagyon érdekes jelenet, mert több rajzolási hiba van itt, néhány apró jelenetben elég rondák lettek a macskák. Meg egyszer Berlioz van a zongoránál, majd Toulouse kerül oda… Úgy tűnik, a készítők is átmulatták ezt a jelenetet. A dáridó után Hercegnő lefekteti a kiscicákat aludni, majd Hercegnő, és Thomas beszélgetnek. A kandúr nem érti, hogy Hercegnőék miért akarnak ennyire visszamenni, úgy magyarázza el, hogy a Madame-nak nincs senkije, és nagyon szereti őket. Vissza kell menniük.

600full-the-aristocats-screenshotÚgy tűnik, hogy Thomas tudomásul vette, másnap délelőtt visszatérnek a házhoz. A kiscicák boldogan rohannának be, de bezárták a macskanyílást. A nyávogásra Madame kimegy, biztos megjöttek a macskák, ám ezt Edgar is észreveszi, és ő a gyorsabb. Gyorsan zsákba teszi a macskákat, és elrejti őket. Eközben Madame csalódottan veszi tudomásul, hogy a macskák mégsem jöttek haza. Roquefort füleli a macskákat, hogy ki segíthetne nekik, azonnal Thomas után ered. Mondja, hogy Hercegnő és a kiscicák bajban vannak. Ő elkezd intézhedni, menjen, és szóljon a kóbormacskáknak. Roquefort nagyon megijed, de elmegy értük. Amikor odaér, a rémülettől meg sem tud szólalni, nagyon nehezen jut eszébe Thomas O’Pamacska neve. Hát, valóbam nem szép gyerekek, de amikor meghallják, ők sem haboznak.

144881_1Edgar eközben készülődik, hogy ördögi tervét végrehajtsa: A zsákot, melyben a macskák vannak, egy ládába teszi, és egészen Timbuktuig postázza el, de szerencsére hamar megjelenik Thomas. Kemény harcot vív a komornyikkal, de Frou-Frou segít neki. Megérkeznek a többiek is, de Edgar elviszi a csomagot, még akkor is, ha ez lesz élete utolsó cselekedete. A ládát már rázárta, ezért Roquefort próbálja kinyitni, sikerrel. Thomas gyorsan kiengedi a macskákat, és a csata végére Edgar-t zárják be a ládába, és már jön is a futár érte.

A Madame nagyon boldog, hogy a macskák visszatértek. Fényképet készít róluk, mondja is az ügyvédnek, hogy házába szeretné elhelyezni a város összes kóbormacskáját. Kezdetnek befogadta Thomas barátait, akik máris rázendítettek: Minden ember macska nem lehet!

Egyébként lett volna Macskarisztokraták 2 2007-re, de törölték. Pedig kíváncsi lettem volna, Edgar hogy érzi magát Timbuktuban, és miként működik a ház macskaotthonként.

Még én magam is meglepődtem, hogy ez ennyire hosszú lett. De hát most na. Ha ezt annak idején legalább húszszor nem láttam, akkor egyszer sem. Nagyon szeretem ezt a klasszikust, szinte minden egyes macskának külön jelleme van, és nemcsak a dalok maradtak meg bennem, hanem bizonyos szófordulatok. Ez nemcsak azért van, mert annyiszor láttam, hanem mert nagyon jó lett a magyar szinkron is, és néhány mondat megmaradt a fejemben. Az akkor még gyerekek is nagyon tehetségesek voltak, akik a kiscicák hangját adták, Berlioz (a fekete cica) örök kedvenc marad. Rengeteg sok emlék fűz hozzá, de mégis trónfosztás történt… Hogy melyik, és miért, holnap kiderül.

Macskarisztokraták tracklist


Még mindig nem sikerült megtalálni a Macskarisztokraták filmzenét magyarul CD-n vagy kazettán, viszont kitartó keresés után ráleltem a tracklistre:

  1. Macskarisztokraták
  2. Minden kultúrmacska tudja
  3. Thomas O’Pamacska dala
  4. Minden ember macska nem lehet
  5. Lágy melódia
  6. Macskaszerelem
  7. Az álnok komornyik
  8. A macska kilenc élete
  9. Liba-risza
  10. Az szélmalom – Az álnok komornyik
  11. Blues
  12. Macskajaj
  13. Akkordok kékben
  14. Kedves dallam
  15. Két kutya és a motorbicikli
  16. Minden ember macska nem lehet (reprise)

Totál elfelejtettem, hogy a “scales & arpeggios” magyarul minden kultúrmacska tudja címet kapta meg. Egyébként a kazettát megtaláltam tegnap este, a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár karalógusában. Itt azt írja, hogy kölcsönözhető, gondolkodtam azon, hogy bemegyek, és ha más nem, akkor legalább emlékezetből megnézzem, hogy néz ki a borító. De szívem szerint egyeztetnék arról, hogyan vehetném meg. ^^’