Category: Macskarisztokraták


Disney Blu-ray gyűjtemény


Hosszú idő után visszatérek ide is. Nemrég találtam meg a blogspot-os blogomat, amit sikerült megmenteni, és akkor eszembe jutott, hogy van ez is, és gondolkodtam azon, hogyan hasznosíthatnám azt, hogy több blogom is van. Aztán eszembe jutott, hogy tematizálni lehetne a blogokat. Ennek több előnye is van. Egyrészt rendezettebb lesz a blog, másrészt meg ezáltal jobban megtalálhatja a számítását az, aki az adott téma iránt érdeklődik, így nem az lesz az, hogy ugyanazon a helyen más témában fog írást találni, amiben egyáltalán nem érdekelt. De álljon itt a többi blog linkje:

Gamer blog: http://supermario4ever.blog.hu
Anime, jpop blog: http://supermario4ever.blogspot.hu

Viszont azt még nem találtam ki, hogy ez a blog konkrétan miről szóljon, mert sok más iránt is érdeklődök, amiről szívesen írnék. De mindenképp szeretném, hogy ez is tematizált legyen. Azt találtam ki, hogy elkezdek majd írni, és majd amiről leginkább tudok írni, az kerül ki ide. Az volt az eredeti gondolatom régen, hogy ha mindenről írok egybe, akkor felkelthetem az olvasó érdeklődését egy másik irányba is, amit szeretek, hátha elkezd aziránt is érdeklődni. Ezt főleg a japán zene miatt találtam ki, hisz annak itt Magyarországon relatíve kicsi az ismertsége (főleg annak a zenének, amit én hallgatok), így akartam népszerűsíteni őket. De már annak idején is több olyan visszajelzést kaptam, hogy átugorják azokat az írásokat, amik nem érdeklik, később meg nem is olvasták a blogomat egyáltalán. Ez csalódásként ért, ezek szerint nagyon rosszul képzeltem el a dolgokat. Ennek ellenére sokáig maradtam ennél, egészen addig, amíg meg nem találtam a blogspot-os blogomat. Ebben a postban részletesen leírtam annak a történetét.

Van most egyébként, amiről írnék, de a fenti két blogba nem illik bele, ezért ide kerül ki. Méghozzá Disney témában. Ma reggel olvastam egy cikket Gábor Éváról, egyből eszembe jutott a Macskarisztokraták. Sokat nem tudok róla, de a Disney klasszikusban alakított szinkronja miatt kíváncsi voltam rá. Amúgy nagyjából tudom, hogy ki ő, de komolyabban nem fogott meg az, amit csinált a testvéreivel, mert az a stílus, amit a testvéreivel együtt képvisel, az a lehető legtávolabb áll tőlem. De mint Hercegnő hangja a Macskarisztokratákban kifejezetten kellemes. Abból a szempontból jól megtalálták őt, hogy jól tudta visszaadni a úri nő stílusát, amilyen Hercegnő is, hiszen ő maga is ilyen életet élt. Nem láttam olyan sokszor a Macskarisztokratákat angolul, de ma este megnéztem így, és azt kell mondjam, hogy a magyar szinkron sokkal jobban tetszik. Tetszik az érzelemdússága, magyar érzelemvilággal előadni a szöveget sokkal élőbb számomra a történet, és a vicces jelenetek is nevettetőbbek. Személy szerint azok közé tartozom, aki szépnek találja a magyar nyelv hangzását, szépnek tartom a magyar szavakat, és azt kell mondjam, hogy az az érzelemvilág is, ahogy a magyar színészek a hangjukkal közvetítik az adott szituációt, gazdagabb. Biztos, hogy ennek történelmi okai is vannak, de az biztos, hogy az évszázadok és generációk széppé tették a magyar nyelvet. És ezt szinte valamennyi Disney klasszikusról el tudom mondani, meg általában szereteik a magyar szinkront.

Az utóbbi hónapokban lehetőségem volt megvenni néhány Disney Blu-rayt.

Az utóbbi időkben lement a Disney Blu-rayek ára, ennek többek közt az is az oka, hogy szórják ki a megmaradt mennyiséget. Még régebben írta a Disney videokiadványok forgalmazója, a Pro Video, hogy a külföldi forgalmazó megszüntette a magyar kiadványok forgalmazási jogát, ezért van az, hogy az újak már csak DVD-n jelennek meg. Ennek oka gondolom az eladási példányszámokban keresendő. Sajnos nincs mit csodálkozni, ha tényleg ez az ok. A SPAR-ban nemrég leárazták az összes náluk kapható DVD-t 200 forintra. Egyszer amikor vásároltam az egyik üzletben, akkor két fiatal nézte a DVD-ket, az egyik meg akarta venni az egyik DVD-t, a másik meg rámondja, hogy minek vegyük meg, majd otthon letöltjük. Ezen ott igencsak felhúztam magamat (magamban, nem adtam ki a nyilvánosság elé), mert ha valaki sajnál 200 forintot kiadni egy DVD-re, akkor mit várunk? Minálunk sajnos nagyon nem megy a piac, és el tudok olyat képzelni, hogy nem sikerült annyi példányban eladni a Disney Blu-rayeket, hogy megérje a nagy kiadónak magyarul legyártani a borítót (már ha ők gyártják le, de az alapokat biztos, hogy ők adják), meg leszállítani külön Magyarországra az ide szánt példányokat, mert nem jön vissza a pénz. A megmaradt készletet meg leárazták, ekkor gondoltam azt, hogy ha szeretnék Disney Blu-rayeket, akkor most érdemes beszerezni őket. A Macskarisztokraták 1.600 forint volt, az Aladdin és a Pocahontas 2.000 forint, az Oroszlánkirályt vaterán vettem. Le is tudom játszani, mert van itthon Blu-ray lejátszóm, és 32″-os Full HD TV-n látszik a különbség. Először az Aladdinnál lepődtem, hogy mennyire csodálatos és részletgazdag a kép Blu-rayen. A színek is erősebbek, mélyebbek. Egyedül a hangot nem tudom veszteségmentesen élvezni, mert nincs hangrendszerem. De igazából sajnálatos, hogy már nincs Disney Blu-ray, mert így a legújabb klasszikusok sem jönnek már ki így. Ami leginkább azért rossz, mert az újakat már sokkal komolyabb technikával készítik, és ezek szerintem sokkal élvezetesebb lenne Blu-rayen. Hiszen DVD-n nemcsak a kép, de a hang is rosszabb minőségű, a hang része leginkább azért fájó, mert a magyar szinkron csak a DVD minőségében marad fenn. A Jégvarázs volt az utolsó olyan Disney klasszikus, amit Blu-rayen kiadtak, aztán meg kimaradt a Hős6os, amit személy szerint nagyon szeretek. Azt a négy Disney-klasszikust, amit igazán szerettem volna, az már megvan Blu-rayen, még a Rontó Ralph az, ami komolyan kell, aztán a többit meg ha meg tudom venni, annak csak örülök. Azt nagyon sajnálom, hogy a Mulan soha nem jött ki magyarul csúcsminőségben, ahogy a Róka és a Kutya hiánya is fájdalmas.


Hát döbbenten vettem tudomásul, hogy vége az Official Nintendo Magazine-nak. Meg is fogadtam magamban, hogy ha nem is végleg, de amíg itt leszek Angliában, addig megveszek minden számot. Nem tartott sokáig. Mondjuk vicces, mert az újságosnál nem esett le, hogy az utolsó számot fogom megvenni, szokásomhoz híven kerestem a videojátékos újságok között, megvettem, aztán már csak utólag láttam oldalt, hogy “Xmas” szám, és nem december. Egy évben ugyanis 13 szám jelent meg, mivel négyhetente jöttek ki az új számok, így a havi számozásban mindig előbb jártak. Ennek eredményeként a decemberi szám után mindig megjelent egy karácsonyi is. A novemberi szám még szeptemberben jelent meg. De a lényeg az, hogy hiába volt a címoldal aljára írva, hogy “last issue ever”, nem tűnt fel. Majd amikor otthon elkezdtem olvasni, akkor sem értettem, miért írnak olyan játékokról tesztet, ami még meg sem jelent (future reviews). A Top 100-as listát meg betudtam az új SSB páros megjelenésének. Majd aztán felmentem valamiért az újság weboldalára, már nem emlékszem, hogy miért, ott láttam először, hogy vége. Nagyon meglepődtem, majd jobban szemügyre vettem az újságot, összeállt a kép, és akkor láttam meg, mi van az aljára írva. Nekem így sokszor lassan esnek le a dolgok, többször mondta nővérem, olyan vagyok, mint a Jóbarátokból Joey. Vagy lassan esik le a tantusz, vagy teljesen félreérti a dolgokat.

Az újság tekintetében nem is azért “nem örülök” neki, mert már nem lesz Nintendós újság, hanem mert ez azt jelzi, hogy már Angliában is haldoklik a nyomtatott sajtó. Bár itt még rengeteg témában lehet különféle magazinokat kapni, de nagyon úgy tűnik, hogy ezek száma az elkövetkezendő 5 évben drasztikusan csökkenni fog. 2012 táján megszűnt az NGamer magazin (később Nintendo Gamer), most ez következik. Amúgy már lehetett sejteni, hogy nem olyan már a magazin helyzete, mint régebben, ugyanis pár éve még mindenféle apró menőségeket csomagoltak az újságok mellé, és nagyobb kartonban adták őket, de ez idővel megváltozott, már csak maga az újság jelent meg, és legtöbbször posztert, vagy Pokémon TCG-t csomagoltak mellé. És úgy tűnik, hogy most már semmi sem lesz. A Top 100-as listára visszatérve, gondolom abból, hogy mely artworkök vannak nagyban és melyekből adnak posztert, nem nehéz kitalálni, hogy mely két játék van az első két helyen. Szép, nagyon szép. Zelda OoT a második, a Mario Galaxy pedig az első. Mondjuk én speciel fordítva raktam volna ki, mert az első Super Mario Galaxy-t annyira nem bírom, a második sokkal jobb volt. Meg persze néhány játékot máshova tettem volna, de hát ez így is van rendjén, hiszen nincs az a lista, mely a világ összes emberének megfelelne.

Aztán elkezdtem átértékelni magamban az újságot ilyen 576 KByte, 576 Konzol jelentősségűre, melyeknek nagyon szeretem a régi számait olvasni, és úgy döntöttem, hogy szétnézek az eBay-en, hogy mennyire lehet kapni az Official Nintendo Magazine régi számait. Lehet, szép számmal, és nem is drága (legalábbis ahhoz képest, amire számítottam), ilyen 2-4 fontért postával elvihető egy-egy régi szám. Majd szépen lassan elkezdem bepótolni őket. Innen tudtam meg egyébként, hogy nagyjából 1992. októberében jelenhetett meg az első szám, mert novemberit, decemberit, valaki második és harmadik számként hirdette meg. Tényleg létezett már a Nintendo hőskorától az újság. Amúgy az eredeti számozás 2006-ig ment, onnastól valamiért újra kezdték. Én eredetileg a Wii megjelenésére datáltam az új számozást, csak most láttam, hogy már 2006 nyári számok is már az új elején vannak. Gondolom, valami kiadó- vagy stábváltás lehetett az oka. Az új számozásban amúgy ez a 114. szám, tehát eddig ment az újság. A régi valami 160-ig ment, tehát összesen körülbelül 275 szám lehet. Otthon is van egy jó néhány régi szám, ezek szinte kivétel nélkül a nővérem jóvoltából lettek meg. Az első szám, ami megvan, az valami 2000. novemberi, most így hirtelen nem ugrik be, Csak az, hogy Zelda: Majora’s Mask van a címlapon. Na majd látjuk, hogy lesz, mivel nagyon szeretek újságot lapozgatni, olvasgatni, képekben elmerülni, szagolgatni (a friss nyomdaillat…), ezért én ebben is maradok régimódi, és ha tudok, igyekszek minél több régi számot beszerezni, és ez a gondolat most lelkesít.

Meg most minden boldogságom tárgya az új Okui Masami CD, amit szintén az Amazontól rendeltem ugyanattól az eladótól, akitől a Mitsu kislemezt is. Csak félig vagyok boldog, és félig üresnek látom a poharat, ugyanis vele együtt Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemezt is megrendeltem, de azt nem postázta. Volt mellette egy papír, hogy nem képes egyszerre kettőt postázni. Meg tudom bocsájtani, és még attól is el tudok tekinteni, hogy nem értem, hogy miért nem képes egyszerre postázni, nem ismerem, hogy mennek az eladónál a dolgok. De mivel ez a két kislemez párban együtt az igazi, ezért rendeltem meg őket együtt, és ezért vártam őket egyszerre. Úgy voltam vele, hogy addig nem bontom fel ezt, amíg nem jön meg a másik, de csak nem bírtam ki. Nagyon szeretem, csodálatosan szép karácsonyi lassú zene. Amúgy ez az a dal, amire mondta nekem Tukeinon, hogy ha megtanulnám, indulhatnék vele karaoke versenyre. Még megtörténhet. Különben több éve tervezem, hogy a Melted Snow és az Ohmi Tomoe kislemezeket karácsonyra megveszem. Minden évben elterveztem, aztán jött az október, november, december, a lehetőség meg elszállt. De most van. Vele együtt boldogság is van. Van egy érdekes hangulata az evolution kiadású Okui Masami albumoknak, kislemezeknek, erre ez a gyűjteménykép világított rá. Ezek mind az énekesnő saját kiadója gondozásában megjelent albumok és kislemezek, és olyan érzésem volt, mintha ezeket a kiadványokat nemcsak az köti össze, hogy azonos az előadójuk, hanem … nehéz értelmesen úgy szavakkal elmagyarázni, hogy ne tűnjön hülyeségnek. Az a lényeg, hogy minden egyes Okui Masami kiadás egy hatalmas kincs, és folyamatosan, amint lehetőségem lesz, beszerzem az albumait és kislemezeit, hogy a gyűjtemény teljes legyen.

Valaki keresett a blogban eladó Marie figurát a Macskarisztokratákból felnőtteknek. Aki egészségesen gyereklelkű, annak tárháza végtelen, de én szívesebben vennék Berliozzal kapcsolatosan valami figurát, jelezve, hogy nekem ő a kedvencem. Csak ez a fajta gyűjtögetés inkább a lányok privilégiuma, nekik meg erre csak egy kislány macska felel meg, úgyhogy én kiestem ebből a szórásból.


Mindig lehet nekem ajánlani filmeket, zenéket. Az, hogy nem nézem meg azonnal, az nem azt jelenti, hogy nem érdekel, csak nem szántam rá magam. Ugyanígy voltam a Disney stúdió egyik filmjével, a Bűbájjal.

És annál jobbat szórakoztam rajta, ez a film tömény önirónia. Mi történik akkor, ha a Disney világából valaki a valódi világba csöppen? Valószínűleg sok meglepetés fogja érni, hiszen, ha az emberek felnőnek, túl sok szabálynak kell megfelelni, melyet gyermekkorban csak azért néztek el nekünk, mert ránk mondták, hogy hagyd hát, gyerek! Aztán jön a “problémás” (azért idézőjelben, mert rajtunk áll, hogy mit kezdünk a kihívásokkal) felnőttkor, amikor mindenki rohan, senkinek nincs ideje a másikra, frusztrált és kiégett. Ez nemcsak a nagyon kemény meló, és sok lemondás miatt van, hanem mert sokan illúziónak hiszik a saját gyerekkoruk szépségét. A film játékosan erre mutat rá, hogy amit gyerekkorunkban megéltünk, és amiről akkor álmodtunk, az valóság is lehet. Tetszett nekem az animáció és a film közötti váltás, és jól megválasztották a szereplőket, hasonlítanak az animált másukra. Gizelle, akit a gonosz mostoha dobott a kútba, New Yorkban találja magát, és döbbenten látja, hogy mennyire más itt minden, mint az ő világában. Itt nem létezik a “Boldogan éltek, míg meg nem haltak” végű történet, itt másképp zajlik az élet. A történetet inkább nem mesélném el, aki nem ment moziban az úr 2007. évének december havának mikulás napján, vagy utána néhány hétig, hogy megnézze ezt, az sürgősen pótolja be. Rég nevettem ennyit egy filmen, kedvenc jelenetem az volt, amikor a herceg a busz tetején állt, kardjával beleszúr a buszba, és majdnem eltalál egy öregasszonyt. Hát én azon besírtam. Igaz, hogy elsősorban a Hófehérke és a Hét Törpe (énekkel hívja az állatokat a hercegnő) és Hamupipőke (bál, üvegcipő) klasszikusokból vannak paródiák, de az egész film egy tömény vígjáték, kevés az a film, mely ennyire szórakoztat.
Egyébként komolyan is lehet beszélni a történetről, mert a való életet is kiparodizálja. Azáltal, hogy a párok döntő többsége kiábrándul egymásból, és elválnak csak azért, mert már nem olyan szép az élet, mint a mézes hetekben. Megfutamodnak a problémáktól, ahelyett, hogy megoldanák azt. Tetszett az, hogy Gizelle öntudatlanul is kibékített egy házaspárt úgy, hogy a férj füle hallatára mondta, hogy milyen szép a felesége. Sok esetben a megszokás miatt akarnak válni, nem látják egymásban a szépet, de ha rávilágítanak, rájönnek arra, hogy mennyire boldogok voltak együtt. Ez egy jó házasságterápia lehetne, de csak akkor, ha az elején igaz szerelem volt közöttük.

Egy Disney klasszikus van, amit nem néztem még soha, néhány hete elővettem, azóta kétszer is megnéztem: Susi és Tekergő. Ilyenkor érzem, hogy azért jónéhány remekmű kimaradt az életemből. Rendkívül aranyos, főleg az eleje, amikor a kis Susi mindent megtesz annak érdekében, hogy a gazdijaival aludjon. Jól van, egy éjszakára megengedik. Nyilván egy éjszaka alatt nőtt fel. :D A vége volt még nagyon aranyos, amikor Susi és Tekergő végül egy pár lesznek, és már négy kölykük is van. Én azt gondolom, hogy ha egy olyan ember szívét is megérintik ezek a jelenetek, akik nem kifejezetten családcentrikusak, akkor ott valami nagyon nagy dolgot csináltak. Nagyon szép lett a befejezés.

Nemrég találtam a zsibvásáron egy Macskarisztokraták képeslapot. Nem olyan nagy dolog, 100 forint volt, nem is írtam volna róla, de jobban megszemlélve, mégis szót érdemel, ugyanis választ kaptam egy kérdésre, ami fogalkoztatott. Ugyanis a képen jól látható, hogy korabeli képeslapról van szó, és a hátulján magyarul van írva, hogy “arisztokraták”, a macska valamiért kimaradt. ^^’ De a jobb alsó sarokban levő Walt Disney Productions felirat is szerintem utalás arra, hogy ez ment annak idején a mozikban nálunk, ami ugye azért nagy szó, mert az előző rendszerben nem sok nyugati produkció jöhetett át. Úgy tűnik, hogy a Disney klasszikusok átjöhettek a vasfüggönyön.

Nintenaristocats


Amikor már minden lehetőséget kiaknáztunk a Nintendogs + Cats játékban, és már csak megszokásból nézünk rá kedvenceinkre, adjunk új értelmet a játéknak! Amikor néhány hónapja néztem a Macskarisztokratákat, akkor jöttem rá, hogy akár nekem is lehetnek ilyen macskáim a Nintendo játékának jóvoltából. Ekkor még azt gondoltam, hogy veszek egy másik Nintendogs + Cats játékot. Még lett is volna pénzem használtan olcsóbbat venni, de aztán, ahogy jobban átgondoltam az egészet, arra jutottam, hogy felesleges ezért még egy verziót venni. Aztán most vasárnap megnéztem a rajzfilmet, akkor jöttem rá, hogy ha eladományozom a meglévő narancssárga cirmos macskámat, és két kutyámat, akkor nem kell másik verziót venni. Így cselekedtem. A hotelbe lehet adományozni a már “megunt” állatainkat, előbb figyelmeztetnek, hogy soha többet nem láthatjuk őket, majd biztosítanak minket arról, hogy jó kezekbe kerülnek az állatok. A macska mellett a Shiba Inu-t, és a Máltai kutyát adományoztam el, így jöhetett három új macska:

Berlioz

Berlioz

Toulouse

Toulouse

Marie

Marie

Most ők hárman vannak nálam. Igyekeztem nagyjából megfelelő színű macskát választani, és a nemre is odafigyeltem. Berlioz-t volt a legkönnyebb “megtalálni”, elég sok sötét színű macska közül lehet választani. Ahogy megnéztem őt a videokazetta bortítóján, nem feltétlen koromfekete (olyan is volt, azok nagyon szépek voltak, mondhatom), inkább ilyen sötétszürke. Toulouse esetében már nehezebb volt naracssárga szőrzetű kandúr macskát találni, de fehér nőstényt már nagyon nehéz volt találni. Döntő többségük különböző színűek világos árnyalatai voltak, végül sikerült ilyen fehéret találni. Aztán igyekeztem olyan masnit, szalagot adni nekik, amilyen a rajzfilmben van, de nem sikerült. Berlioz-nak, ugye piros szalag van a nyakán, olyan a játékban nincs, ezért kapott egy csengős nyakörvet, talán ez reprezentálja a legjobban a szalagot a kínálatból. Toulouse-nak kék nyakkendője van, az a baj, hogy normális nyakkendő nincs a játékban. Vagy ilyen nagy, amit végül ráadtam, de abból csak piros, vagy olyan kicsi, ami végül Marie-hez került, de két kicsi a homlokon eléggé lányos. És Marie-nak van egy nagyobb rózsaszín nyakkendő a nyakán, valamint egy kis rózsaszín masni a homlokán. A homlokára kapott két kicsit. Csak piros van, rózsaszín nincs.

Már most teljesen új értelmet nyert a játék, remélhetőleg sokáig fogom így használni a programot.

Macskarisztokraták 2


Sajnos nem lesz hivatalosan, bár olvastam arról, hogy volt szó, hogy lesz folytatása 2006 táján, de végül törölték. Nemrég nyílt Békéscsabán egy képregényes antikvárium, elég sok minden kapható ott, szinte még én is meglepődtem, csak hát sajnos a régi nagy ritkaságok nem olcsók. Az eladó megmutatott egy régi vastag könyvet, amiben több, mint 50 ’50-es évek beli képregény van egyben, és azt adja 28.000 forintért. Na most ismerve szerény városom vásárlóerejét, és ahogy én sejtem, hogy mekkora érdeklődés van a képregények iránt, az sajnos ott marad, pedig biztos gyűjtőknek nagy kincs lenne. De ne legyen igazam. Rengeteg sok Garfield, Disney-s képregény van, sok könyvet, még matricás albumot is láttam. A Donald kacsa érdekel, és szerintem 400 forintért nem sok, de amikor megláttam a Tini Nindzsa Teknőcök matricás albumot… 1. osztályos sem voltam, amikor olyanom volt. XD Nagyon meglepődtem, amikor láttam, szinte teljesen elfelejtettem, hogy volt olyan is.

Valamint találtam még Disney Vidám Mesék könyvet. Nekem ilyenem volt, csak elveszett. Ebben van három rövidebb Disney klasszikus történet kicsit másképp: Macskarisztokraták (Az úri macskák kalandjai), Hamupipőke, és Susi és Tekergő (A Kis Tekergő). A Kis Tekergő amolyan folytatása a klasszikusnak. A Macskarisztokraták történetet átlapozgattam, van annyira érdekes, hogy akár az első film folytatása lehetne, bár itt-ott van 1-2 furcsaság.

Minden rendben van, Madame Adelaide Bonfamille nagyon szereti a macskáit, Hercegnő pedig tanítgatja a kiscicáit, hogy méltó úri macskák legyenek, ha felnőnek. Az utcáról betéved Thomas O’Pamacska, akit befogadnak (na ez milyen már?). Ő viszont kóbormacska, és sok rosszra tanítja a kicsiket: Marie hogy fújtasson, Toulouse a karmait erősítette, míg Berlioz azt gyakorolta, hogyan közelíten meg észrevétlenül valamit. Amikor Hercegnő észreveszi, leszidja Thomas-t, aki megígéri, hogy megjavul. Este vendége érkezik a Madame-nak, aki hozza a kutyáját is. Thomas morog a kutyára, és viszont, így nagy galibát okoznak. A vendég dühösen viszi el a kutyáját, míg Madame leszidja Thomas-t (Megnézném, ahogy egy macskaimádó idős hölgy leszid egy macskát), aki szomorúan hagyja el a házat. Ám a kiscicák Thomas után erednek, nem akarják, hogy elmenjen. Amikor a kandúr észreveszi őket, rájuk parancsol, hogy azonnal menjenek vissza, ám ők nem fogadnak szót, és hátulról követik. Thomas a zenész kóbormacska barátaihoz megy, a kismacskák ekkor jönnek elő. Ekkor Thomas már nem küldi őket haza, és együtt zenélnek, táncolnak. Nagyon jól érzik magukat, ám a rögtönzött koncertet elmossa a vihar. Thomas gyosan elbújik a kiscicákkal, ám az esőben Marie megcsúszik, és viszi az áradás. (hmm, volt egy hasonló jelenet a klasszikusban) Thomas gyorsan megmenti őt, és hazaviszi a cicákat. A ház előtt teszi le őket, ő gyorsan elmegy. Hercegnő és a Madame nagyon megörülnek a cicáknak, de hol van Thomas? Amíg a kiscicákat megitatják, addig Thomas után erednek. Előkerül, visszahívják, hogy lakjon velük. Visszatér, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Egy kis kiegészítés, és simán lehetne belőle egy 60 perces folytatás, szerintem még egész jó film lenne. Egyébként van még egy másik Vidám mesék könyv, és abban van Róka és a Kutya történet, akkor csak eljutott hozzánk valahogy. A benne levő másik két történt főszereplőjét egyáltalán nem ismerem, soha nem is hallottam róla. Igazából megvenném a könyvet, de sokallom az 1.200 forintos árát.

Top 10 Walt Disney #2


Macskarisztokraták

aristocats-wallpaper-1-713556Ez az a Disney klasszikus, melyre legendaként fogok emlékezni, mint gyerekkorom legmeghatározóbb rajzfilmes élményére. Persze ehhez a “ranghoz” nagyban hozzájárult a macskák iránti végtelen rajongásom, de ez nem lenne elég, ha nem spékelték volna meg egy nagyszerű történettel, szerethető macskákkal, és emlékezetes dalokkal.

The AristocatsPárizs, 1910. Madame Adelaide Bonfamille egykoron híres operaénekesnő volt (ez így nem derül ki, csak van egy erős utalás rá, amikor az ügyvéd barátjával a Carmen-ről beszélnek), most egyedül él abban a hatalmas villában. Nincsenek élő rokonai, így minden szeretete Hercegnőé (Duchess), és három kismacskájáé, Berlioz-é Touluose-é, és Marie-é. Éppen hazatartanak, Edgar, a komornyik vezeti a lovat. A madame szerencsére azon idős hölgyek közé tartozik, akik megőrizték víg kedélyüket. Egy barátját várja Georges VénKujon-t.

Épp készülődik a madame, amikor Georges megérkezik. Valószínűleg már a 100. élvetévén is túl van, mondja is, hogy nem olyan fürge már, mint 80 évesen. De szerencsére vidám természete megmaradt, és ma is aktívan dolgozik ügyvédként. A madame ezért hívta ide, hiszen valószínűleg már nem fog sokáig élni, és szeretne örökösökről gondoskodni. Erre a szomszéd szobában ténykedő Edgar is felfigyel. Az ügyvéd azt hiszi, hogy Adelaide mindent a komornyikra akar hagyni, de gyorsan helyesbít, hogy először a macskák örökölnek. Edgar-t ezt nagyon rosszul érinti, persze vág az esze, és tudja, hogy ha nincsenek a macskák, azonnal ő örököl mindent, így egy ügyes tervvel eltünteti a macskákat.

144875_1Persze nem azonnal. Este a kiscicák az egyik szobában játszanak. Berlioz és Marie harcolnak, amikor a kis kandúr szabályosságra inti Marie-t. Toulouse meg is jegyzi: “A nők sosem harcolnak szabályosan”. A játéknak egy Marie fejére esett gyertya vet véget, amikor megjelenik az anyjuk, inkább a képességeiket csiszolják. Touluose nekiáll festeni, miközben Berlioz zongorázik, Marie énekel. Eközben Edgar a konyhában készíti a macskáknak a vacsorát: A krémek krémje á la Edgar. Ám most módosítja, ugyanis egy nagy adag altatót is tesz a vacsorába. És már tálalja is a macskáknak. Úgy tűnik, nagyon finomra sikeredett, még a macskák barátja, Roquefort, az egér is felfigyel, és odakéreti magát. A macskák idővel elálmosodnak, de még az egér is elalszik.

144882_1Éjszaka Edgar akcióba lép. Beteszi a macskaágyat a motorja mellé, és elindul egy messzi tájra. Ám ekkor nem is sejti, hogy rossz irányba indul el, ugyanis két kóbor vadászkutya felé tart, kiknek hobbija, hogy megugassák az emberek járműveit. Felfigyelnek Edgar motorjának hangjára, azonnal akcióba is lendülnek. Érdekes harc alakul ki kettejük között, melynek végén a macskaágy kiesik Edgar motorjából.

144874_1Még éjszaka felébred Hercegnő a nagy villámlásra, kétségbeesetten tudatosodik benne, hogy nem otthon van, de szerencsére megvan mind a három gyereke. Visszaalszanak, reggel Hercegnő egy énekre ébred fel. Felfigyel a hang forrására, igencsak szimpatikus számára az éneklő kóbormacska, Thomas O’Pamacska. A kandúr azonnal beleszeret Hercegnőbe, aki a dal végén megdicséri. Majd amikor komolyra fordul a szó, és Hercegnő elmeséli, hogy mi a baj, hogy Thomas még ekkor is csak arról áradozik, hogy nekik édes kettesben kéne varázsszőnyegen repülniük Párizsba repülniük. Idillikus álma kártyavárként omlik össze, amikor megjelennek a kismacskák: Hárman? Négyen? ÖTEN? O_O Koós János volt Thomas magyar hangja, az egyik legnagyobb alakítása az volt, amikor mézes-mázasan mondja a macskákra nézve, hogy “milyen helyesek”. De problémáján gyorsan felülkerekedik, és minden erejével azon van, hogy segítsen rajtuk. A tejszállító kocsit kényszeríti nem is annyira barátságos módszerekkel, hogy vegye fel őket útitársként. Megáll a sofőr, majd megint fel kell húznia a kocsit (miután felhúzta saját magát), hogy el tudjon indulni. Eközben Thomasék beszállnak. Az, hogy a kocsi tejet szállít, nagyon jól jön, ugyanis a cicák megéheznek. Thomas egy kedves játékkal a macskák elé tálalja a reggelit, á la carte. A macskák nagyon örülnek, de az idill nem tart sokáig, ugyanis a sofőr észreveszi őket. Iszonyú haragra gerjed, elüldözi a macskákat. Így sajnos nem jutottak messzire, hosszú út vár még rájuk.

A madame szomorúan veszi tudomásul, hogy macskái eltűntek. Eközben Edgar büszén mutatja a lovának Frou-Frou-nak, hogy címlapra került a műve, az évszázad macskarablása. Nagy dicsekvés közepette jut eszébe, hogy a kalapját otthagyta a kutyáknál. El kell mennie érte!

cats3A macskák meg próbálnak hazajutni. Egy vasúti sínen a kiscicák vonatosat játszanak. De nem sokáig, mert szemből jön a vonat. Thomas mindenki leugrásra késztet, ám Marie túlságosan leugrott, beleesik a folyóba. Thomas azonnal utánaered, hogy megmentse a kislányt, ami sikerül is, de csakhamar kiderül, hogy nem tud úszni. Szerencséjére – vagy tán épp pechére? – arra jár két lúd: Libamélia, és Libabigél. Miután jót poénkodtak azon, hogy születésük óta lúdtalpasak, észreveszik a bajba jutott hősünket. Nem hisznek a szemüknek, amikor látják, hogy egy macska úszni tanul. Segítenek hát neki. De ettől csak még nagyobb bajba keveredik, amikor a libák nagynehezen kisegítik a partra. Thomas nagyon haragszik rájuk, Hercegnő próbálja megbékéltetni. A libák végig azt hitték, hogy Thomas Hercegnő férje, amikor tisztázza magát, hogy nem az. A két pletykás összenéz: “Valóságos botrány! Nézd ezt a csavargót! Szélhámos! Nézd azt bamba vigyort az arcán! És milyen romlott a tekintete!” Hercegnő gyorsan elsimítja az esetet, és segítséget kér tőlük, hogy hazajussanak Párizsba. Szerencséjük van, ők is arra tartanak.

Csakhamar beérnek a fővárosba, a közeli étteremben egy libát üldöznek, nagy nehezen kikergetik. Mit ad isten? Ő Valdo, a libák nagybátyja. Már megint berúgott. Vacsorát akartak készíteni belőle, valami libaétel, fehér borral megöntözve. Nem inkább átitatva? De a bortól hamar feledi bánatát, a két unokahúga hazatámogatja, közben jókat nevetnek. Ezek a franciák tudnak élni.

144880_1Éjszaka Edgar visszatér a két kutyához a kalapjáért, és a macskaágyért. Nagyon kemény csatát vív értük, de most ő kerül ki győztesen. De Párizsban a macskák már nagyon elfáradtak, meg kellene pihenniük. Thomas bár sejti, hogy nem tetszene Hercegnőéknek, de megmutatná neki azt a házat, amit a bandájával otthonának használnak. Na tessék! Épp rázendítettek! Átbulizzák az éjszakát. Ez egy nagyon érdekes jelenet, mert több rajzolási hiba van itt, néhány apró jelenetben elég rondák lettek a macskák. Meg egyszer Berlioz van a zongoránál, majd Toulouse kerül oda… Úgy tűnik, a készítők is átmulatták ezt a jelenetet. A dáridó után Hercegnő lefekteti a kiscicákat aludni, majd Hercegnő, és Thomas beszélgetnek. A kandúr nem érti, hogy Hercegnőék miért akarnak ennyire visszamenni, úgy magyarázza el, hogy a Madame-nak nincs senkije, és nagyon szereti őket. Vissza kell menniük.

600full-the-aristocats-screenshotÚgy tűnik, hogy Thomas tudomásul vette, másnap délelőtt visszatérnek a házhoz. A kiscicák boldogan rohannának be, de bezárták a macskanyílást. A nyávogásra Madame kimegy, biztos megjöttek a macskák, ám ezt Edgar is észreveszi, és ő a gyorsabb. Gyorsan zsákba teszi a macskákat, és elrejti őket. Eközben Madame csalódottan veszi tudomásul, hogy a macskák mégsem jöttek haza. Roquefort füleli a macskákat, hogy ki segíthetne nekik, azonnal Thomas után ered. Mondja, hogy Hercegnő és a kiscicák bajban vannak. Ő elkezd intézhedni, menjen, és szóljon a kóbormacskáknak. Roquefort nagyon megijed, de elmegy értük. Amikor odaér, a rémülettől meg sem tud szólalni, nagyon nehezen jut eszébe Thomas O’Pamacska neve. Hát, valóbam nem szép gyerekek, de amikor meghallják, ők sem haboznak.

144881_1Edgar eközben készülődik, hogy ördögi tervét végrehajtsa: A zsákot, melyben a macskák vannak, egy ládába teszi, és egészen Timbuktuig postázza el, de szerencsére hamar megjelenik Thomas. Kemény harcot vív a komornyikkal, de Frou-Frou segít neki. Megérkeznek a többiek is, de Edgar elviszi a csomagot, még akkor is, ha ez lesz élete utolsó cselekedete. A ládát már rázárta, ezért Roquefort próbálja kinyitni, sikerrel. Thomas gyorsan kiengedi a macskákat, és a csata végére Edgar-t zárják be a ládába, és már jön is a futár érte.

A Madame nagyon boldog, hogy a macskák visszatértek. Fényképet készít róluk, mondja is az ügyvédnek, hogy házába szeretné elhelyezni a város összes kóbormacskáját. Kezdetnek befogadta Thomas barátait, akik máris rázendítettek: Minden ember macska nem lehet!

Egyébként lett volna Macskarisztokraták 2 2007-re, de törölték. Pedig kíváncsi lettem volna, Edgar hogy érzi magát Timbuktuban, és miként működik a ház macskaotthonként.

Még én magam is meglepődtem, hogy ez ennyire hosszú lett. De hát most na. Ha ezt annak idején legalább húszszor nem láttam, akkor egyszer sem. Nagyon szeretem ezt a klasszikust, szinte minden egyes macskának külön jelleme van, és nemcsak a dalok maradtak meg bennem, hanem bizonyos szófordulatok. Ez nemcsak azért van, mert annyiszor láttam, hanem mert nagyon jó lett a magyar szinkron is, és néhány mondat megmaradt a fejemben. Az akkor még gyerekek is nagyon tehetségesek voltak, akik a kiscicák hangját adták, Berlioz (a fekete cica) örök kedvenc marad. Rengeteg sok emlék fűz hozzá, de mégis trónfosztás történt… Hogy melyik, és miért, holnap kiderül.

Macskarisztokraták tracklist


Még mindig nem sikerült megtalálni a Macskarisztokraták filmzenét magyarul CD-n vagy kazettán, viszont kitartó keresés után ráleltem a tracklistre:

  1. Macskarisztokraták
  2. Minden kultúrmacska tudja
  3. Thomas O’Pamacska dala
  4. Minden ember macska nem lehet
  5. Lágy melódia
  6. Macskaszerelem
  7. Az álnok komornyik
  8. A macska kilenc élete
  9. Liba-risza
  10. Az szélmalom – Az álnok komornyik
  11. Blues
  12. Macskajaj
  13. Akkordok kékben
  14. Kedves dallam
  15. Két kutya és a motorbicikli
  16. Minden ember macska nem lehet (reprise)

Totál elfelejtettem, hogy a “scales & arpeggios” magyarul minden kultúrmacska tudja címet kapta meg. Egyébként a kazettát megtaláltam tegnap este, a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár karalógusában. Itt azt írja, hogy kölcsönözhető, gondolkodtam azon, hogy bemegyek, és ha más nem, akkor legalább emlékezetből megnézzem, hogy néz ki a borító. De szívem szerint egyeztetnék arról, hogyan vehetném meg. ^^’


Ugyan csak szombaton lesz a születésnapom, de összeválogattam magamnak egy kisebb-nagyobb csomagot:

A két Nintendós újságot tegnap kaptam anyámtól. Most is tele van érdekes és jó cikkekkel, viszont meglep, hogy a Nintendo Gamer-hez nem járt ajándék, pedig azt agyon szokták nyomni apróságokkal. Ennek köszönhetően 49p-vel csökkent az ára, most már £4.50. Az Official nintendo Magazine mellé egy poszterfüzet járt, 8 poszter van benne, ebből természetesen csak 4 használható fel egyszerre.

A Macskarisztokraták DVD-t az Europark Saturnban vettem 1.699 forintért. Mivel gyerekkorom nagy kedvence, ezért megért annyit. Egyszer láttam tavaly a rajzfilmet, de előtte utoljára szerintem csak 1996-ban. Érdekes is ennyi év után újranézni. Ugyanannyira szeretem, de több dolgot vettem észre. Például akkoriban a rajzolási stílus egyáltalán nem tűnt fel, de most totál meglep, hogy nem újították fel digitálisan, amikor 1993-ban kiadták videokazettán, mint a 101 Kiskutyát később, amikor megjelent újra. És érdekes, hogy pont a régi verziót láttam nemrég a 101 kiskutyából, az 1961-eset. A Macskarisztokraták 1970-es, de totál ugyanaz a rajzstílus, még kevés benne a számítógépes munka. És az a helyzet, hogy így DVD-n nem mutat annyira szépen. Szerintem ráfért volna egy ráncfelvarrás, digitálisan teljesen felújítani a rajzot, én örültem volna. Az Aladdin is nagyon szép így felújítva. Utánanéztem annak is, hogy ment-e 1971 környékén a magyar mozikban, de erről nem látok információt, így élek a gyanúperrel, hogy mi, magyarok, csak videokazettán láthattuk először, ugyanis arról sem olvastam, hogy esetleg a ’90-es évek elején ment-e a mozikban. Hát így nem csoda, hogy nem sokan emlékeznek rá. Azt azért el kell ismerjem, hogy a macskák iránti végtelen rajongásomnak köszönhetően szerettem meg ennyire a rajzfilmet, és ha akkoriban nem láttam legalább 20×, akkor egyszer sem. Már akkoriban is nagyon szerettem Kassai Ilona hangját (A Madam-é). A rajzstílus mellett még magán a külsőségeken is elcsodálkoztam. Ugyanis akkoriban annak ellenére, hogy elég korán képbe kerültem az évszámok terén, nem sokat mondott nekem az, hogy 1910-ben játszódik a történet. Most meg teljesen rácsodálkoztam az utcákra, mennyire más hangulatuk volt, és a villára, hogy nézett ki, amiben a macskák laktak. Egyébként nekem a kismacskák közül mindig is Berlioz volt a személyes kedvenc, mostani fejjel is ő a legszimpatikusabb. Az Arpeggiónak is most néztem utána, hogy mi az. Ami még meglepett, hogy Thomas O’Pamacska kóbor barátai egy-egy országról vannak elnevezve. És volt egy macska, amelyik iszonyúan csúnyán nézett ki, nagyon utáltam ránézni, most meg nevetek magamon, mert ő volt a kínai macska. Nem Kínából származó macskát kell elképzelni, hanem egy kicsi, ferde szeműt, egyébként sziámi-féleség. Nos, igen, töredelmesen be kell, hogy valljam, hogy koránt sem voltam egész életemben ennyire ázsia-barát, mint most. Hát régen, amikor én is nézegettem a híradót, és amikor Kína, vagy Japán volt, akkor mindig eltakartam a szemem, mert nem értettem, hogy miért olyan csúnya, kicsi azoknak az embereknek a szeme, és hogy miért olyan nyomott az arcuk, és miért lelapult a hajuk. Persze, nem kellett sok, hogy megbarátkozzak a külsejükkel, most meg… Oda vágyok, hát ne vicceljetek. Az már csak hab a tortán, akkor volt sikeres a Jó reggelt Vietnam című film, és én akkoriban azt hittem, hogy Vietnam valahol Közel-Keleten van, Irán környékén. Csak amikor később komolyan nézegettem a térképeket, és az Ázsia térképnél szembesültem, hogy hol is van valójában. A Macskarisztokratákra visszatérve, az is most tűnt fel, hogy George VénKujon hangja Kenderesi Tibor volt. Igen, a közkedvelt Dagobert bácsi, és Zseniális teknős hang, sajnos nemrég távozott el közülünk. :( Szóval most is nagyon jó volt nézni a rajzfilmet, nem bántam meg, hogy megvettem a DVD-t. Ha realista lennék, igazat adnék azoknak, akik azt sérelmeznék, hogy nincsenek benne akkora dramaturgiai hatások, mint például az Aladdinban, vagy az Oroszlánkirályban, ennek fényében érthető, hogy nem lett annyira sikeres, viszont az mégis furcsa, hogy kb. 20 éve úgy kiadták videokazettán, hogy nem ment előtte moziban.

Tegnap találkoztam Kumitével, vásároltam nála is. Először csak a Game Boy Coloros Wario Land II, és a Game Boy Advance-es Donkey Kong Country 3-ban egyeztünk meg, aztán meglepetésképp elhozta nekem a Super Mario Land dobozát. Én rááldoztam az 1000 forintot, ez akkora ritkaság, és kincs, hogy az első kiadása a doboznak, nem a piros keretes, valami Nintendo Choice-os (már akkoriban is megjelölték az 1 millió+ eladású játékokat, és új köntösben jelentek meg), úgyhogy jöhetett. A két játék meg kellemes, a Donkey Kong Country 3-at, tegnap este, amikor kipróbáltam, szabályosan kerestem, hogy merre ell egyáltalán elkezdeni. O_O Nem esett le, hogy a hajóval kell menni, és hogy egyáltalán csak hajóval lehet elérni az első világot. Nekem már most gameplay videó kellett, mi lesz majd később? O_O Az mindenképp könnyebbség, hogy bárhol, bármikor lehet menteni, de mintha a játék egyébként is könnyebb lenne. A Wario Land II-t épp, csak elkezdtem, nekem egy kicsit furcsának tűnt. Lehet, hogy én várok túl sokat Wariótól, mert ő ugye az a végtelenül vicces, bolondos karakter, akit sokan szeretünk, az elején még nem nagyon akart kialakulni. Hátha később.

Ma voltam a Play Maniában, ugyanis volt 3 SNES kazetta, amit kinéztem magamnak korábban, ma ebből kettőre szert tettem: Oroszlánkirály és a Dzsungel Könyve. Még a Street Fighter 2-t néztem ki magamnak, de már elvitték, viszont a Hupikék Törpikék is jó játék, ezért megvettem. Az Oroszlánkirály felirata bár német, de maga a játék angol, ezt ott nem tudták, ezért 1.500 forintért adták, míg a másik kettő 2.500 forint volt, mert azok angolok. A három együtt, bár 6.500 volt, de odaadták 6.000 forintért. Mivel az Oroszlánkirályt – ahogy korábban írtam – már a Virgin csinálta SNES-re is, ezért mindenben megegyezik a PC verzióval. Sokat játszottam azzal suliban, és nem emlékszem arra, hogy valaha is túl tudtam jutni a 2. pályán, most sem ment. Az a rész, amikor Szimba mindenféle állatok között futkos a rajzfilmben. Ez az, amikor dobálnak minket a majmok, a zsiráfok fején járunk orrszarvú felkap minket, és struccon utazunk. És a struccos résznél nem tudtam soha továbbjutni, és most is sokszor meghaltam ott, ahol kétszer kellett ugrani. A kivitelezése világos, de nem értettem, hogy Szimba mibe akad be, ami a halálát okozza. Muszáj voltam erről is videót. Ja, hogy később kell ugrani. De utána sem jutottam sokáig, mert most meg azon vagyok fennakadva, hogy miért nem fogja meg a vizilovak farkát? Ott is meghaltam vagy 20×. A játékban egyébként kétszer lehet újrakezdeni, és egyszer 9 élet áll rendelkezésre. Az oroszlán is macska… De nagyon aranyos játék, élmény játszani vele. A Dzsungel Könyvét soha nem láttam, de érdekel. Így a játék nem is volt akkora hatással rám, aranyos ugrálós, el lehet játszogatni vele. Kicsit sötét a kép, és nehéz látni, hogy mi hol van. A Hupikék Törpikékkel játszottam régen, az tetszett nekem. Most is jó játék, bár az első pálya elég érdekes, hogy a törpék az ellenfelek, de az utána levő erdő már sokkal érdekesebb. Majd ezt is végigjátszom.

Úgyhogy most ennyi, de még nincs vége, remélem, hogy a MondoConon találok The Legend of Zelda: Ocarina of Time part 2 mangát. És a jegyet is megvettem magamnak a SakuraZakában. Van még nekik jónéhány, úgyhogy aki még szeretné megvenni, egyáltalán nincs lemaradva.


Április 1-jén, amikor voltam bagszinál, megnéztünk a Mulant, nagyon tetszett. Akkoriban számomra kicsit szerencsétlen időszakban került a mozikba, mert 1998-ban annyira már nem érdekeltek a Disney filmek. Pedig nagyon jó volt, kár, hogy kihagytam akkoriban. A történet egy legendán alapul, amiről nem tudni, hogy megtörtént-e vagy sem. Amikor megtámadták Kínát a hunok, akkor az összes férfit behívták a seregbe, hogy védje meg a hazáját, így Mulan apját is. Sajnos a férfi nagyon megrokkant az előző csata során, ennek ellenére be kell vonulnia, mert a haza védelme – ezek szerint – fontosabb az egészségi állapotnál. És persze akkoriban a nőknek szinte semmi joguk nem volt az ázsiai országban, különféle rituálékon kellett megfelelniük, hogy jó feleség váljék belőlük, egyetlen feladatuk, a férjüket kiszolgálni mindenben. Mulan ezen a “vizsgán” csúfosan elbukott, aminek bár következménye nem volt, de amikor titkon meglátta, hogy az apja szinte egy lépést nem tud magától tenni, akkor elhatározta, hogy megmenti, és ő maga áll be katonának. Ezzel halálos bűnt követett el, ugyanis Kínában akkoriban halálbüntetés járt annak a nőnek, aki férfinak mutatta magát. Persze egy férfi szabadon öltözhetett nőnek, de kinek van kedve olyan bőrébe bújni, akinek igencsak csorbultak a jogai? Ellenben Mulan csak azért, hogy megmentse az apját, bevonul helyette katonának a csatába. Itt döbben rá, hogy a férfiközpontúnak mondott országában milyenek a férfiak. Talán még ő maga a legalkalmasabb a csatára. És ezt be is bizonyítja. Mindenki őt ünneplni, ám amikor megsérül, és orvoshoz kerül, akkor derül ki, hogy ő lány. A sereg kapitánya kénytelen-kelletlen végre kell hajtsa a halálos ítéletet, ám ekkor valami hirtelen közbejön. A végén, amikor mindenki azt hiszi, hogy Kína megmenekült, és a császár ünneplésre hozza össze a népet, csak Mulan tudja az igazságot, de mivel nő, ezért nem hisznek neki. Bánhatják is, mert támadnak a hunok. Ám hősnőnk egy nagy csellel legyőzi az ellenséges csapatot, és a császár a haza megmentéséért szemet huny hősnőnk női mivolta felett, és kitüntetett szerepet kap az országban, igazi hősként tisztelik ezen túl.

Tényleg nagyon legendás, annyira jól el lehet mesélni. ^^’ De miért írtam ezt le? Mert a vaterán megtaláltam a Mulan videokazettát mindössze 200 forintért. Ennyiért bőven megérte. Fényképpel nem tudok  szolgálni, mert anyám magával vitte a gépet Angliába. A XVI. kerületbe mentem érte, úgyhogy a 85-ös busszal mentem el az Örs Vezér terére, majd onnan a 45-ös busszal. Érdekes volt az út, mert az egyik megállónál fel akart szállni egy idősebb hölgy, aki rosszul lett, és elesett, mielőtt felszállt volna a buszra. Szegény, annyira gyenge volt, hogy segítség nélkül nem tudott felállni, úgy segítettek neki többen. Kérdésre nem kért mentőt, semmi szükség nem volt rá. Ezzel a buszvezető dolgát nehezítette meg, mert így addig nem mehetett el, amíg nem jött valami segítség. Aztán végül nem tudom, miben állapodtak meg, többen ottmaradtak mellette, és kb. 10 perc után továbbment. Amikor le akartam szállni, a sofőr megállított, és megkért, hogy tanúskodjak, hogy a hölgy nem kért mentőt, de azt mondta, hogy ez semmilyen következménnyel nem jár, csak ha történne valami… Hát jó, ezen ne múljon semmi. Elmentem a videokazettáért. Nagyon kedves volt a nő, ilyennel mindig élmény üzletet kötni. Visszamentem, még egy kis időt eltöltöttem az Árkádban, és utána mentem haza.

Ha már Ázsia: Nemrég fedeztem fel a Duna TV-n egy dokumentum filmet: Korea, Kína és Japán kultúrájában a története. Ez egy 20 részes sorozat, mindegyik rész egy-egy szeletét mutatja meg a fent felsorolt ázsiai országnak. Csak az egyik részét láttam, a 19. részt, mely az óvodákról szól. És olyanokat mondtak Japánról, hogy lestem. Én azt hittem, hogy a gyerekeket szigorral nevelik, hogy megfeleljenek a családi elvárásoknak, ehelyett azt mondták, hogy az anya nagyon sokat van a gyerekkel, és hogy mennyire fontos, hogy a család nevelje a gyereket, Japánban sokszor még az édesanya is részt vesz az óvodai elfoglaltágokban, ezért sokszor még a munkáját is otthagyja, vagy csak félmunkát vállal. A munkamániás Japánról ezt nekem nehéz elképzelni. De legalább ennyire meglep, hogy a gyereket nagy szeretetben neveli a család, és rendkívül fontos a család jelenléte, mert elméletük szerint (mely igaz is), a gyerek a nevelés 90%-át a családtól kapja, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit lát. És ami a legjobban meglepett az az, hogy nagyon törekednek a gyerek egyénisége felszínre törjön, és nagyon hamar megtanítják gondolkodni azáltal, hogy nem mondják meg a választ a kérdésre, hanem rávezetik a válaszra. Ez pontosan az az idealista kép, amit akkor képzeltem el Japánról, amikor még nem ismertem annyira mélyen a kultúrájukat. Utána én úgy tudtam, hogy az egyéniségüket igencsak korlátozottan élhetik meg, és rettegjen, aki különbözni mer. De én őszintén remélem, hogy igaza van a filmnek.

Visszatérve Disney-re: Még két régi videokazettám van: Aladdin és Macskarisztokraták.

Nem, ezeket még nem annak idején vettem meg, nemrég szereztem be a vateráról néhány száz forintért. De nagyon szívesen megvettem volna még akkoriban is, de csak most volt lehetőségem rá. Emlékszem, hogy akkoriban (1993-1994 körül) 1.800 forintba kerültek. Megnéztem most, hogy milyen a belső borítójuk, mert emlékeztem rá videotékákból, hogy különféle Disney videokazetta ajánlók voltak benne. Kicsit meglepett az, amit olvastam belül, nem idézem pontosan, de valami olyasmi, hogy “Biztos, hogy megvan mindegyik a gyűjteményedben?” meg ilyen hasonlók, és elgondolkodtam azon, hogy gyakran hallom, hogy a mai reklámok mennyire nyomulósak, mennyire azon vannak, hogy hassanak az emberekre, azért a régi reklámok sem voltak semmik. Tudták már akkoriban is, hogy a gyerekeket lehet a legjobban megfogni, mert ők még nem látják át, hogy miről szól az egész. Most már meglehet mindegyik az én gyűjteményembe, ugyanis elterveztem, hogy maximum 500 forintért beszerzem a Disney videokazettákat a vateráról. Ennyi pénzért lazán, de elképzeltétek, hogy kb. 20 éve mennyit ért 1.800 forint? Eszméletlen sok, és az Oroszlánkirály már 2.100 forint, míg a Notre Dame-i toronyőr 2.400 forint volt. Persze múltak az évek. Valamikor 2003 táján álltak le a videokazetták gyártásával, akkoriban 3.200 forintért is láttam egy-egy eredeti példányt, hát én mai fejjel maximum (de akkor már nagyon olyan filmet vettem, ami életem álma) 1000 forintot adnék ki egy VHS-ért.

És még nincs vége a videokazetta-történetnek, ugyanis néhány hete a CBA Remízben megtaláltam Ganxsta Zolee és a Kartel: Az első, az utolsó és az egyetlen videokazettát 199 forintért. Ezt egyébként is megvettem volna többért, de így gondolkodás nélkül. Itt nem tudtam megnézni, úgyhogy haza kellett vinnem Békéscsabára, anyámnál megnéztem. Nagyon érdekes volt, legalább 10 éve nem láttam ezeket a videoklipeket, amik felkerültek erre a kazettára, de ahogy néztem, minden jelenet beugrott, és az a régi életérzés a ’90-es évek végéről. Eszméletlen volt újra átélni. A Szerb határ felé az első klip, és Döglégy for Prezident az utolsó. De nemcsak emiatt éltem át, hanem még volt a VHS-en több interjú a néhai Z+-ból (számomra a magyar zenetévé már nem létezik), és akkoriban nagyon sokat néztem, zenecsatornát, és annyira feelinges volt újralátni a régi díszletet, és ahogy Ganxsta Zolee beszélt a régi dalairól, mintha most lenne aktuális, totálisan olyan érzésem volt, mintha újraéltem volna a ’90-es éveket, amikor igazán jó volt gyereknek lenni. Akkor én még csak hírből ismertem az internetet, és igaz, hogy mára már az életem részévé vált a számítógép, de ahogy elgondolkodok néha, én még a mai napig meg tudnék élni internet nélkül, de ez már a jelenkor velejárója, és jó, hogy van, mert sok jót kaptam az online világtól. Egyébként mostanság nagyon rákaptam megint Ganxsta Zolee zenéjére, most is jó hallgatni a régi dalokat, és bár a 2009-es “Amikor már azt hitted, hogy vége” albuma nem lett annyira jó, de a vadonatúj dala a “mitiszó?!” hatalmas alkotás lett, hozza a régi dalok hangulatát, ami miatt annak idején megszerettem a zenéjét.

Disney és Zelda


Kedden voltunk bagszival a WestEnd-ben a Media Markt-ban, és miközben nézelődtünk a Disney DVD-k között, beszélgettük, hogy melyik rajzfilm milyen. Régen sokat megnéztem egyébként moziban, de kettő kimaradt az életemből a régi időkből: A Dzsungel Könyve és a Szépség és a Szörnyeteg. Egyiket sem láttam, csak elképzelésem van, hogy milyen lehet. Viszont, aminek örültem, hogy van Aladdin DVD 1000 forintért. A 2 lemezes extra változat, azzal már korábban is szemeztem. Kb. 2 hete vásároltam az Europarkban az Intersparban kaját, és úgy döntöttem, hogy ha lesz lehetőségem, akkor a Saturnban megveszem az Aladdin DVD-t. De láttam, hogy 1.700 forint, az sok. Én max. 1.500 forintot adnék érte. És a Media Markt-ban 1000 forint volt, ezért nem azonnal, de beszereztem.

Aladdin & Kung Fu Panda

Teljesen meg vagyok lepve, az én egyszerű LCD TV-men milyen szép a kép, csodálatosan felújították, úgyhogy már csak emiatt is megérte megvenni. A filmről alkotott véleményem meg az évek során nagyon sokat változott. Ugyanis én már akkoriban, 1992-ben láttam moziban, és az az igazság, hogy nekem akkoriban nem tetszett. Ennek merő önbizalomhiány az oka, emlékszem, hogy olyan gondolataim voltak akkor, hogy én úgysem leszek ilyen, nekem úgysem lesz ilyen szerelmem, stb. stb. Én 1992-ben 6 éves voltam, és hogy milyen az, hogy egy kisgyerek így gondolkodik, azt inkább ne firtassuk, a lényeg az, hogy mára teljesen másképp látom a dolgokat. Ez részben fakad az érzelmi intelligencia fejlődéséből, másrészt úgy érzem, hogy az elmúlt idők során (már 20 év O_O) sokat dolgoztam azért, hogy megtaláljam önmagam, ennek köszönhetően most már úgy gondolkodom, hogy ha átvitt értelemben is, de ezt a szerelmet bárki megélheti, a repülőszőnyeg pedig az egymás iránt érzett tiszta érzelem, mely nagyon szép helyekre repít el minket.

Érdekes, hogy a SNES játékot mindig is nagyon szerettem. És nagyon eljött az ideje, hogy meglegyen nekem is. Szeretnék minél több Disney játékot magaménak tudni. Perpillanat 5 jut eszembe:

  • The Magical Quest: Starring Mickey Mouse
  • Mickey Mania
  • Aladdin
  • The Lion King
  • The Jungle  Book

Aki tud még, SNES Disney játékot, az jelezze. Ebből nekem az Magical Quest van meg. Iszonyú jó játék, a mai napig nagyon szeretem játszani. Rövid, de minden egyes pillanata élvezetes.

Holnapután megy ki anyám Angliába a nővéremhez, és a héten a nővérem megkért, hogy vigyem el neki a Kung Fu Panda 1 és 2 DVD-ket, hogy a fia hadd halljon egy kis magyar nyelvet. Megírtam neki, hogy megvan nekem az első rész eredeti DVD-n, azt ugyan nehéz szívvel, de odaadom nekik. Szerettem a filmet, és megért 1000 forintot, de ma manapság már nemigen lehet kapni. Az enyémet még ősszel vettem, azt is úgy kerestem már. Szerintem már nem hozzák forgalomba. :( Na mindegy, ha esetleg vaterán megtalálom, akkor bepótolom magamnak. A Kung Fu Panda 2-ért még sokallom a 3000 forintot, úgyhogy bocsánat a kijelentésért, de azt kiírtam DVD-re. Meg is néztem ma. Eleinte azt hittem, hogy rossz filmet nézek, mert ilyen furcsa rajzolású pávákat láttam. O_O De amikor mondták, hogy el akarják foglalni egész Kínát, akkor tudtam, hogy jó helyen járok. Nagyon érdekesnek tartom, hogy egy páva a főgonosz. Ha őszinte akarok lenni, nem sok maradt meg bennem az első részből, de aranyos film volt, bár a komolyság, és a fő mondanivaló itt-ott csorbult, és igazából nem nagyon kötötte le a figyelmemet, nem is tudom, hogy miért. Pedig a vége szép volt. Az nem tudom, hogy mennyire biztos, de a film legvége elárulta, hogy lesz Kung Fu Panda 3.

Disney DVD-k terén is szeretnék erősíteni, nem hittem volna, hogy ennyire szépek felújítva ezek a rajzfilmek. A Macskarisztokraták lesz a következő, az nagy kedvenc, és most is nagyon jó nézni, tavaly megnéztem egyszer, arra rászánnám az 1700 forintot. Meg nemrég láttam, hogy az első Oroszlánkirály is megjelent DVD-n. Nagyon jó lenne azt is beszerezni, de 3000 forint. T_T Várok egy kisebb árcsökentést. Mostani fejemmel azt gondolom, hogy szerencsés időben voltam kisgyerek, hiszen ilyen rajzfilmeken nőttem fel.

Még nincs végigjátszva a Zelda Ocarina of Time 3D. Szakaszosan veszem elő, ahogy rámjön. Ma a Fire Temple-t csináltam, hát az valami rettenetes. Na nem negatív értelemben, de valahányszor a Tűz Templomában vagyok, már-már rituálé-szerű az, hogy az 5. emeletről lezuhanok az 1. emeletre. Tudjátok, az a rész, amikor egy szűk lépcsőn kell körbemenni, hogy eljuss a Megaton Hammer-t rejtő ládához. Minden egyes alkalommal lezuhanok, ez most sem maradt ki. És emlékszem, hogy amikor legelőször estem le, akkor szinte szó szerint fizikai fájdalmat éreztem a lábamban, annyira átéltem Link szenvedését, bár ő csak egy egységnyi (egy szív) erőt vesztett el, bízvást mondhatom, hogy a való élet nem lenne ennyire kegyes hozzá. Viszont a főellenség az egy nagyon érdekes csata. Volvagia, a tűzsárkány, már akkoriban is írtam róla, hogy nem annyira nehéz, de egyszerre sok életerőt vesz el. Én többször meghaltam nála. És az az érdekes, hogy a végén. Az elején nagyon koncentrálok, viszont, ha a végefelé megsebez egyszer, és látom, hogy elment 3 egységnyi életerőm, az olyan szinten elbizonytalanítja a játékomat, hogy kapkodok (pontosabban csapkodok a kalapáccsal) jobbra-balra, és utána borítékolt tény a halál. Ez van, de még mindenképp megpróbálom, és utána jön az általam (pozitív értelemben) imádott Water Temple!

%d blogger ezt kedveli: