Coco DVD


IMG_20181217_164151Nemcsak azért szeretek DVD-ket vásárolni (Blu-rayeket is, ha megtalálom jó áron), mert jó dolog gyűjteni őket, hanem sok esetben egy mozijegy ára sem kell, és akárhányszor újra megnézhetem az adott filmet.

Nem láttam a Pixar egyik új alkotását, a Cocót a moziban, nagyon nem is foglalkoztam vele. De március végén, amikor megjelent DVD-n, szemügyre vettem a borítót, és az volt az érzésem, hogy ez egy nagyon jó film lehet. Ennek ellenére nem vettem meg 3.190 forintért, hanem megvártam, amíg lemegy az ára 990 forintra, és majd akkor megveszem és megnézem. Ez mostanra megtörtént. Megvettem, megnéztem, és inkább amiatt támadt lelkiismeret-furdalásom, hogy ilyen olcsón vettem meg, ugyanis hihetetlenül tetszett a film, az eredeti árát is megérte volna.

Mexikóba megyünk most, ahol a halottak napját ünneplik. Mert ott tényleg ünneplik. Zenével, vidámsággal, mindezt úgy, hogy tisztelettel emlékeznek halott szeretteikre. A film meg azért lett nagyon jó, és általánosságban a Disney – PIXAR filmek azért jók, mert bár az alapkoncepció ugyanaz, hogy valósítsd meg az álmaidat, mindegy ki mit mond, a körítés tetszik nagyon. Nagyon jó volt látni egy olyan ország kultúráját, ahol sokkal pozitívabb a felfogás a halállal kapcsolatosan, a halált az élet részeként kezelik. Merthogy Mexikóban tényleg vidám ünnep az “El día de los muertos”. Mondjuk a csontvázak számomra ijesztők voltak, de az volt a gondolatom, hogy a halottak világa, ahova főhősünk, a 12 éves Miguel kerül, az a mexikóiak hitvilága a halottakról. Mert Miguel átkerül oda azáltal, hogy megérinti az üknagyapja gitárját. Így találkozik a halott rokonaival, akik már csontvázak, és azzal, akit üknagyapjának hisz. Azért hiszi, mert a fényképen, melyet kitett a családja a halottak napján, hárman vannak rajta: Coco mama (Miguel dédnagyanyja), az ő anyja, és az apja, aki az egyik leghíresebb énekes volt Mexikóban. Csak ő elhagyta a családot azért, hogy énekelhessen, ezért tiltott a családban a zenélés. És letépték a fényképnek azt a részét, ahol az ő arca van. De Miguel imádja a zenét, és zenész akar lenni. Itt jön ki a valósítsd meg az álmaidat dolog, és majdnem az a mondás is, hogy “bárki bármit mond”, de ez szerencsére nem állja meg teljesen a helyét. Ugyanis ő is elszökik a családjától, hogy zenész lehessen. Ezért veszi elő azt a gitárt, ami az üknagyapjáé volt, és ennek következtében kerül át a holtak világába. Az élők nem látják őt, de Miguel az élőket igen. A holtak világából csak úgy lehet ismét élő, ha egy holt rokonától megkapja az áldást. Persze az áldást feltételekhez kötik, nevezetesen, hogy nem zenélhet életében. Ezt nem fogadja el, megkeresi az üknagyapját. Arcot nem látott a fényképen, ezért összekeveri a dolgokat.

De többet innestől ne áruljak el, a majdnem részt is lássa meg az, aki megnézi a filmet. Csak annyit, hogy volt katarzisélmény a végére, kicsit könnyeztem is. Nagyon szép volt, bár egy kicsit azért szkeptikusan néztem, mert felmerült bennem, hogy bizonyos része csak fikció (a mexikói hitvilágnak), ezért megkérdeztem az egyik mexikói ismerősömet, hogy látta-e, és hogy mit gondol róla. Mondta, hogy nem teljesen fedi a valóságot a hit terén, de neki is nagyon tetszett. Örültem neki, meg is kérdeztem tőle, hogy hogy van az, hogy Mexikóban vidám ünnep a halottak napja. Azt mondta, hogy azért, mert azt ünneplik meg, hogy az életük része volt. Ez azért elgondolkodtatott. Így is lehet csinálni? Mondjuk, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt a gondolkodást valóban magunkénak tudjuk, és azért sajnáltassuk magunkat, hogy jaj, miért hagyott el ő minket, hanem örüljünk annak, hogy egykoron része volt az életünknek. Az biztos, hogy ez az elengedésnek egy sajátságos módja, és mindenképpen szimpatikus. Ez a gondolkodás hozzásegíthet ahhoz, hogy aki már nem lehet velünk, annak ugyan érezzük a hiányát, de az már ne fájjon. Egy valami biztos: A Coco magasan ajánlott remekmű.

Első kiadású Macskarisztokraták DVD


IMG_20181208_203625-1Régi Disney-s vágyam teljesült, sikerült megszerezni az első kiadású Macskarisztokraták DVD-t. Mivel ez a Disney klasszikus annyira nem elterjedt nálunk, mint az Aladdin vagy az Oroszlánkirály ezért nehezebb megtalálni egy-egy kiadást, amit megvennék. Ezt is több éves keresgélés után sikerült megtalálni Budapesten, ráadásul jó áron, csak 700 forint volt. Pedig ez 2001-2002-es megjelenésű, tehát a DVD nagy felfutásakor jelent meg, és 6.990 forint volt az ára. Kiadták videokazettán is ugyanezzel a borítóval, az 3.190 forint volt. Tehát az volt a második kiadású VHS.

Nagyon örülök, hogy megvan, mert nagyon igényesek voltak az ekkor megjelent DVD-k, és bíztam abban, hogy a Macskarisztokraták is ilyen lesz. Szinte mindenben teljesíti az elképzeléseimet, egy dologban marad el, méghozzá az extrákban. Abból eléggé kevés van ezen a DVD-n, pedig az ez idő tájt megjelent DVD-k nagyon sok extrákat tartalmaztak. Részint ezzel akarták népszerűsíteni a DVD-t, másrészt meg képzelhetjük, hogy az akkori keresetekhez képest mennyire drága volt a DVD. Így a magas ár miatti kompenzáció… Nem is tudom, hogy nevezzem, de a lényeg, hogy kevés extra van rajta. Ami meglepő volt (ez számomra inkább kellemes), hogy a képarány 4:3-as. Egyértelmű, hogy a régi képcsöves TV-kre optimalizálták (ekkoriban még csak felfutóban voltak a plazma TV-k, és azok is extrém drágák voltak). Ez nekem azért kellemes, mert így tudtam a régi TV-men is nézni. Ahhoz is van kötve egy DVD lejátszó, azzal néztem. Nagyon szép volt a kép.

Ami az extrákat illeti, kijött később (nem tudom, pontosan mikor) egy extra változat díszdobozban, az tartalmaz sok extrát. Azon van rajta a “She Never Felt Alone” dal, ami kimaradt a filmből. Az extra változat meg már szélesvásznú.

Lefényképeztem a Macskarisztokraták gyűjteményemet, eddig így néz ki.

IMG_20181212_140159Kétszer van meg videokazettán, háromszor DVD-n, és egyszer Blu-ray-en. Végülis megvan az InterCom által kiadott extra kiadás, csak díszdoboz nélkül. Lehetett úgy is kapni a Media Markt-ban. Majd tervezem megvenni díszdobozban, és eladom majd a tokos változatot. Igazából még az Arany gyűjtemény keretében is megjelent a Macskarisztokraták, azt is megvenném, de az pont az InterComos extra változat borítójú DVD-vel kapható. Annak elég lenne csak a külső doboza, és akkor lenne teljes a gyűjtemény. Illetve ha ehhez még hozzájönne a filmzene CD és kazetta, na az lenne az Ultimate Macskarisztrokraták gyűjtemény.

És sokadjára is… Valósítsd meg álmaidat


Turbo A6 Notepad.Jó ideje látom a Media Markt polcain, hogy van Turbo DVD+Blu-ray díszdobozos kiadás 2.000 forintért. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg vegyem-e meg, de előbb tennék egy próbát vele. Jártam már úgy, hogy “vakon” megbíztam egy filmben, megvettem, és az egész egy nagy csalódás volt. Bosszankodtam magamban, de akkor eldöntöttem, hogy legközelebb, ha nem vagyok biztos egy filmben, azt előbb letöltés útján megnézem, és ha tetszik, akkor örömmel megveszem az eredetit is.

A Turbo esetében is így döntöttem, és jó döntés volt. Annyira nem is vagyok otthon a DreamWorks animációkban, Kung Fu Panda az, amit láttam néhányszor, ezt leszámítva mást annyira nem. De a Turbo arról győzött meg, hogy a DreamWorks a Disney-nek és a Pixar-nak valami gyenge utánzata, mert ők is kliséket dolgoznak fel, de legalább a kivitelezésre odafigyelnek, meg hogy érdekes legyen végig az egész estés rajzfilm. A Turbo esetében már nem azzal van a baj, hogy a sokadik bőrt húzzák le a “valósítsd meg az álmaidat” kliséről, hanem hogy mennyire igénytelen a kivitelezés. Az, hogy egy csiga versenyző akar lenni, az mondjuk, hogy rendben van, éljünk a szélsőségekkel, és mutassuk meg, hogy a lehetetlen is lehetséges. De hogy gondolják, hogy egy csiga önmagában kiállhat versenyezni, azért belenéznék abba az elmébe, amelyik ezt kitalálta. Egy csiga a maga maroknyi testével teljesen jogosulatlan előnyre tesz szert, hiszen sokkal kisebb, apró méretéből kifolyólag pedig átfér az autók alatt, így ha megvan a szuper képessége, könnyedén beelőzheti a többi “normális” versenyzőt. És honnan is van ez a szuperképesség? Egyik ábrándos estéjén rákúszott egy autóra, és ahogy az száguldott, élvezte a sebességet. Ám a szél egyszer csak elfújta, és valahogy bekerült az autó belsejébe, ott vett egy benzinfürdőt, és másnap arra ébred, hogy szuperképessége lesz. Nevezetesen, hogy nagyon gyorsan tud menni, de mint egy versenyautó.

És innestől megváltozik az élete. Ultragyors lesz, megbotránkoztatja a társait, kirúgják, eljut Mexikóba, de igazság szerint azért nem szeretném tovább elemezni, mert az egész, ahogy van, valami rettenetes. Mert ha arról lenne szó, hogy mondjuk adott egy fiatal srác, akinek minden vágya az autóversenyzés, és hogy bajnok legyen, de erre nincsenek meg a kvalitásai, de azt idővel, és sok gyakorlással megszerzi (persze úgy, hogy kocsiban ül), az rendben van, de hogy egy kis puhatestű állat, mely jogtalan előnyre tehet szert a többi játékossal szemben apró mérete miatt, az olyan szinten hamis, és semennyire nem reflektál a való életre, hogy még egy gyerekkel sem nézetném meg, mert őt is teljesen félrevezetheti. Mivel ez egy animáció, mely főként gyerekeknek készült, így nyilván nem azt várom el, hogy olyan legyen, mint egy élőszereplős film, vagy akár egy Slice of life anime, mert a gyerekeknek nyilván némileg el kell vonatkoztatni a valóságtól, hogy ők is tudják értelmezni, hogy mit akar a film üzenni. De azt elvárom, hogy ne legyen teljesen szürreális a közeg, mert aztán az ilyenekből következik az, hogy a különböző tehetségkutatókba bekerül a sok szerencsétlen, akinek semmi képessége nincs, de elhiszi, hogy megválthatja a világot, vagy olyan lehetetlen dolgokban kezd el hinni, amit, ha beleszakad se fog tudni megvalósítani. Mert emberek vagyunk, a magunk határaival, amit ugyan lehet tágítani, de a léggömb is kidurran, ha túlfújjuk.

Egy szó, mint száz, egyáltalán nem ajánlom ezt az alkotást a hamis üzenete miatt, ami teljes mértékig tévútra terelheti az embert, gyereket, aki egy az egyben elhiszi a látottakat. Maradnék a Disney-knél, mely szintén már elcsépelt módon adja át a merj nagyot álmodni sablont, de legalább igyekszik érvényes, valós közegben átadni, így a Disney klasszikusai mérföldekkel nézhetőbb, mint a Turbo. Óriási nagy pénzkidobás lett volna, ha megveszem 2000 forintért a DVD+Blu-ray díszdobozos kiadást. Többször írtam már, hogy maximálisan támogatom az eredeti vásárlását, de van úgy, hogy az “alternatív” módszerek segítenek a spórolásban és a tudatos vásárlásban.

Az egyetlen James Bond film, amit láttam


Soha életemben nem éreztem, hogy néznem kellene James Bond filmeket. Amikor láttam belőle képeket, előzeteseket, úgy éreztem, hogy távol áll tőlem. De maga a világ nem teljesen idegen tőlem, hiszen Nintendo 64-re legendás játék készült az Aranyszem című filmből. A Goldeneye 007-et ott jegyzik a legjobb játékok között, én is imádom játszani, felejthetetlen többjátékos élményt nyújtott a ’90-es évek végén.

Ennek fényében úgy döntöttem, hogy megnézem azt a James Bond filmet, amiből ez a játék készült. Eléggé lassan jutottam el ennek megvalósításáig, régóta meg akartam nézni, de kb. másfél hete (december elején kezdtem el írni ezt a postot) megtaláltam a Nyugati Pályaudvar aluljárójában levő antikváriumban az első kiadású díszdobozos dupla DVD-t párszáz forintért, és elérkezettnek láttam a lehetőséget, hogy meg is nézzem.

029Egy ilyen kiadást mindenképp be akartam szerezni a játék tiszteletére, és erre lehetőség adódott. Meg is néztem, és ez a film is igazolt abban, hogy valóban nincs dolgom a James Bond filmekkel. Ahogy néztem, azt éreztem, hogy ezt a filmet egyszerűen nem lehet komolyan venni. Túlságosan valótlan a történet menete, hogy barátból ellenség lesz, kiderül, hogy ki az, akire valóban lehet számítani. Meg alapvetően nem jók azok a filmek, melyekben túl sok a kiszámíthatatlan jelenet, hiszen pont attól válik kiszámíthatóvá, hogy tudjuk, hogy valami meglepetésszerű jelenet következik, ezért unalmassá válik az idő után a dolog.

És igazság szerint nagyon nem is tudok mit írni a filmről, mert annyira súlytalan az egész, hogy olyan érzésem van, hogy ezzel a filmmel lényegében az összes James Bond alkotást láttam. A Nintendo 64-es játék iránti tiszteletből megőrzöm ezt a díszdobozos kiadást, sőt, megveszem majd Blu-ray-en is, ha majd lesz rá lehetőségem, de nem fogok több JB filmet nézni.

Jó reggelt, Vietnam! három kiadásban


Annak ellenére, hogy csak két alakítását láttam Robin Williams-nek, abban a kevésben nagyon szeretem, amit csinál. Jóformán csak a két legismertebb filmjét láttam, a Mrs. Doubtfire (Apa csak egy van) és a Jó reggelt, Vietnam!, de ide lehet sorolni a Disney-klasszikusok közül Aladdint, ahol Dzsinnként is valami eszméletlent alakított. Most azon vagyok, hogy a két legismertebb filmjét beszerezzen videokazettán és DVD-n, lehetőleg az első kiadásúakat.

Ez sikerült a Jó reggelt, Vietnam! esetében, de ez érdekesen alakult.

IMG_20171228_190410Sikerült beszerezni az első kiadásokat videokazettán és DVD-n, a jobb oldalt lévő kék alapon a kép, egy későbbi, 2011-es kiadás. Ez régebb óta megvan. Amikor megtaláltam az első kiadású DVD-t, úgy tervezem, hogy a jobb oldalit eladom vaterán nyomott áron, de meg fog maradni, ugyanis az extra változaton nincs magyar szinkron, csak felirat. Az újra meg a szinkron is rákerült. Semmiképp ne egy őrült filmrajongónak képzeljetek el, de az a néhány film, amit szeretek, azt szeretném a lehető legjobb minőségben, gyűjteménybe betudni. És azért ragaszkodok az első kiadásokhoz, mert akkor még volt presztízse a DVD-nek, sokan vették, és odafigyeltek a külsőségekre. Általában az első kiadású DVD-k sokkal jobban néznek ki. Adott esetben díszdobozosak, több lemezesek, több extra van rajtuk, tehát a kiadók részéről is érződött, hogy foglalkoznak a DVD minőségével. És pont a Jó reggelt, Vietnam! lett egyfajta kivétel, hiszen az újabb kiadásra került rá a magyar szinkron, és minden extra megmaradt az első kiadásból. Egyébként van egy kisebb tudásbéli deficitem, ugyanis szentül meg voltam győződve arról, hogy itt is Mikó István hangján szólal meg Robin Williams, de amikor olvastam a Wikipédián, hogy itt Bajor Imre szinkronizálta, nagyon meglepődtem. Több filmben is láttam őt, láttam a Família Kft-ben, a Szomszédokban, ő volt a Pasik sorozat egyik főszereplője, meg a Heti Hetest is sokáig néztem, tehát sok helyen hallottam őt, és sehogy nem tudtam magamban összeegyeztetni Robin Williams hangjával. Nem tudtam elképzelni, hogy Bajor Imre jó szinkronhang lenne a filmben. Az új kiadású DVD-n az első szinkron van (mert Gesztesi Károly hangjára viszont emlékszem, és ő első szinkronos volt), de halovány emlékeimben ugyan, de tisztára meg voltam győződve arról, hogy Robin Williams-et Mikó István szinkronizálta.

Tegnap megnéztem a videokazettát, és meglepetten hallom a sok hangutánzásból, hogy ez tényleg Bajor Imre. És nem akartam elhinni, hogy ennyire jól csinálja. Annyira hitelesen játszik a hangjával, és annyira jól lavírozik a vicces és a komoly jelenetek között, hogy az eszméletlen. Azt mondom, hogy ha nem lenne más szerepe Bajor Imrének csak ez az egy szinkron, akkor is azt gondolnám róla, hogy egy életre megjegyeztette magát velem, de így, hogy láttam még néhány vicces szerepben, így most még jobban azt gondolom, hogy 2014-ben egy fantasztikus színész halt meg Bajor Imre személyében. Ahogy Robin Williams-ében is, szintén 2014-ben, de amit durvának tartok, hogy kettejük között mindössze 5 nap különbség van halála napjának tekintetében. Augusztus 6 és 11. Mind a kettejükért kár volt.

A filmről részletes véleményt később írnék, mert azt érzem, hogy jobban utána kell olvasnom a Vietnami háború történetéről, hogy tudjam, hova tenni a film történéseit. Mert értem, hogy mi történik, de úgy érzem, hogy olvasnom kell a háborúról ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, hogy az események valósak, vagy csak az érzelmekre akarnak hatni. Önmagában, amit láttam, nagyon tetszik, és jelen tudásom szerint mondanivaló tekintetében hitelesnek érzem. Inkább a kiadványokról írnék. A videokazetta megmarad gyűjteménybe, az első kiadású DVD-re voltam kíváncsi, egyrészt most láttam először angol hanggal, feliratosan. Abban nem volt kétségem, hogy az eredeti hangok kiválóan visszaadják a film hangulatát, viszont a felirat hagyott némi kívánnivalót maga után. Önmagában már attól a falra mászok, ha az ország nevét “Vietnám”-nak írják, amikor ékezet nélkül helyes magyarul. De több helyesírási hiba volt, vagyis inkább elgépelés. Ami helyesírási hiba megmaradt bennem, az “elött”. Eleinte azt hittem, hogy nem volt hosszú ő a feliratozásra, de amikor más szónál láttam, akkor lettem biztos abban, hogy helyesírási hiba volt. De hogy több szóban láttam elgépelést, vagy hiányzott egy betű, és így elég furcsa összképet adott. Gondolom, megjelenésekor 6-7000 forint volt, ennek fényében hanyag munkának érzem a feliratot, és hogy nem volt lektor, aki javította volna a szöveget. De megőrzöm ezt is gyűjteménybe, amúgy is csak 600 forintot fizettem érte. Az új kiadású DVD lesz az ideális abból a szempontból, hogy van rajta magyar hang is. Feliratot még nem néztem meg, de bízom benne, hogy már javították a hibákat.

Blu-rayen sajnos még nem jelent meg a film. de bízok abban, hogy ez változni fog. Nagyon szívesen betudnám Full HD-s kiadásban, le is tudom játszani, úgyhogy remélem, megjelenik. Azon csodálkoztam, hogy Media Markt weboldalán Disney-nek írja a Jó reggelt, Vietnam! DVD-t. És most már a Pro Video adja ki a lemezt, nekem még InterCom-os mind a kettő. Mondjuk, ha eddig nem adták ki, akkor erre már nagyon kicsi az esély, ugyanis a Disney pár éve megvonta a jogot a Pro Videótól, hogy kiadják Blu-ray-en is a DVD-iket, erről írtam korábban. Úgyhogy ha tényleg a Disney fennhatósága alá került a film, akkor nagyon kicsi az esély, hogy megjelenik Blu-Ray-en is. Akkor marad a DVD, esetleg Angliába ha megyek legközelebb, akkor levadászom a Blu-ray-t.

A kőbe szúrt kard DVD-n


IMG_20171224_140236Ahogy írtam pár hete, megörültem annak, hogy újabb Disney klasszikusok jelentek meg O-ringes kiadásban, közöttük jó néhány olyan, amit még nem is láttam, hogy Magyarországon megjelent volna. Közülük A kőbe szúrt kard esetében volt olyan érzésem, hogy az nagyon jó lehet, azt élvezni fogom. Végig hajtott a kíváncsiság, hogy milyen lehet, ma meg is vettem. Artúr király legendáját mesélik el ebben a Disney klasszikusban, egy átlag kisfiúból lesz király. Egy jellemfejlődést reméltem, méghozzá olyat, ami felnőttként is inspiráló lesz. Meg is néztem, de sajnos csalódás ért. Ilyen az, amikor vannak kifejezetten érdekes karakterek, melyek érdekessé tehetnék a rajzfilmet, színessé a történetet, de mind hiába, mert nem sikerült. Hihetetlenül sótlan az egész, nem érzem a dinamikát, de ami ennél is nagyobb baj, hogy még olyan jellegű jellemfejlődés sem volt, mint amit mondjuk Aladdin megélt. A fiú végig az az esetleg kis kölyök marad, és Merlinnel, a varázslóval közös kalandjuk sem hozott nála semmilyen fejlődést, nem érzem át azt, hogy ő alsó rangú gyerek, ezáltal nem lehet lovag, ami egyébként nagy álma. Legfeljebb fegyverhordozó. És ahogy kiveszi a kőből a kardot, az is olyan jelentéktelen. Vannak azok a hatásvadász filmes jelenetek, melyben ugyan nem sok hitelesség van, mégis emlékezetessé teszik a filmet, de itt ezt se próbálják meg. És ahogy ott ül királyként a trónon, ugyanaz a szerencsétlen gyerek maradt, aki nem akar király lenni, a korona is rosszul áll rajta, ő csak egyszerű ember akar lenni. A srác amúgy Hamupipőke fiú kiadásban, mert ő csinál meg minden házimunkát, míg a család többi tagja csal lazsál, nem csinálnak semmit. A mostohaapja is csak parancsolgat neki. Úgyhogy vannak utalások előző Disney klasszikusokból. Hát ebből lehetne jellemfejlődést csinálni a javából, de nem érezteti azt velem, hogy bár király lett, de ember maradt, mert éreztethetné ezt is. De ezt akkor érezném, ha átment volna egy jellemfejlődésen, de alapvetően megmaradt önmaga, de azáltal, hogy életerősebb fiú lett a történések által, alkalmassá vált királynak. De itt az alkalmasság tökéletes hiányát látom, nem érzem azt, hogy egy nagy és legendás ember történetét láttam volna. Az egyik legvérszegényebb Disney klasszikus, amit eddig láttam.

Utánanézem a filmnek, mert eddig tényleg nem láttam ezt a DVD-t. Csak a Wikipédián olvastam, hogy 2007-ben megjelent nálunk DVD-n. Ez érdekes, mert 2011-2012 között nézek újra aktívan Disney-klasszikusokat, és azóta keresem a DVD-ket, egyszer nem találkoztam ezzel. Azt hittem, hogy ez is Wikipédiás tévedés, de a CoversClub oldalon fent volt a 2007-es kiadás borítója, úgyhogy tényleg megjelent korábban is. A borító amúgy ugyanaz, mint a jelenlegi, de gyűjteménybe beszerezném az eredetit is. A mai vétel kibontva így néz ki.

IMG_20171224_140429

A róka és a kutya O-Ringgel


007Megörültem annak, amikor néhány napja láttam a Tescóban, és a Media Markt-ban, hogy újabb Disney-klasszikusokat adtak ki O-Ringgel. Ami meglepett, hogy olyanokat is, amiket soha nem láttam se régen Videokazetta-, se DVD-kiadásban. Különösen örültem, hogy az egyik nagy kedvenc Disney-klasszikusom, a róka és a kutya is megjelent O-Ringes kiadásban. Meg is vettem magamnak. Nagyon szeretem, mert sokban elüt az átlag Disney-klasszikustól. Egyrészt nincs benne Barbie-külsejű lány, aki maga a tökéletesség és valósággal elfogy, valamint a történet sincs túldramatizálva. Pont ezen két ok miatt nem tudok megbarátkozni a Jégvarázzsal. És mivel helyes lányok a főszereplői, melyekkel a kislányok tudnak azonosulni, ezért rendkívül sok extra bevételt hoz a különböző relikviákkal a konyhára. Érdemes azt megfigyelni, hogy az olyan Disney-klasszikusok, melyek mögött nincs ekkora pénz, az általában feledésbe merül. Azokkal nem találkozhatunk a boltok polcain, és nem is igazán beszédtéma. Így merülnek feledésbe az olyan tényleg nagyon jó Disney-klasszikusok, mint a róka és a kutya.

Ez a film azért is élt meg nálunk mostoha sorsot, mert nem jelent meg a ’90-es években videokazettán, amikor nagyobb kultusza volt a filmeknek, és több videokazettát adtak el, mint most bármilyen DVD-t, Blu-ray-t. Az egyik kiemelkedő példa erre, hogy az Oroszlánkirályból 125.000 körüli példányt adtak el, amikor 1995-ben megjelent videokazettán. Ez óriási szám. Mondjuk óriási dolog volt az Oroszlánkirály, láttam annak idején, 1994-ben moziban, és tényleg egy élmény volt. Tehát mivel kimaradt a nagy videokazettás korszakból a róka és a kutya, ezért nem vált annyira ismertté. Nem emlékszem arra, hogy a TV-k játszották volna, moziba nem vetítették (ennek utánanéztem), csak megjelent 2007-ben DVD-n. Pedig sokkal többet érdemel. Ezért is örülök, hogy végül megjelent O-Ringgel, szép kiadást élt meg.

020A belső borító teljesen ugyanaz, mint az eredeti, 2007-es kiadás. Talán ez az egyik leghitelesebb Disney rajzfilm a barátságról, és annak nehézségeivel. Nehézség meg főleg akad, ha az ösztöneik szerint egymás ellenségei. A vadászkutya a róka életére tör. Ők viszont barátok lesznek kölyökkorukban. Ez a barátság pedig pont úgy jelenik meg, ahogy mondjuk két óvodás korú fiú barátságot köt egymással. Úgy játszanak, nevetnek, jól érzik magukat, megígérik egymásnak, hogy örök barátok lesznek. Hitelesnek tartom azt, ahogy a rajzfilm megjeleníti ezt a barátságot, az én fejemben megjelentek azok a kisgyerekkori emlékek, amikor ilyeneket megéltem, amik tényleg széppé tették az óvodás- és általános iskolás éveket. És miért is ne lehetne egy kisgyerekkori barátság tényleg örök? Ha két baráti szív találkozik, az átvészelheti a különbözőségeket, és összetartja őket az, ami miatt megkedvelték egymást. Most ez talán elcsépeltnek hangzik, de például nekem megmaradt gyerekkori barátság mostanra is, valamint tényleg hitelesnek látom, ahogy megjelenik ez a róka és a kutyában.

Persze a különbözőségek itt is megjelennek, hiszen a kutyának egyszer el kell indulnia vadászni, a gazdája kötelezi erre. A róka pedig egyedül marad, sőt, egy “baleset” miatt bizony egymás ellen fordulnak. És hogy mi lesz ennek a vége? Na de kérlek, 799 forint igazán nem sok egy igényes kiadású fantasztikus filmért. Ami személy szerint nagyon tetszett, hogy az özvegyasszony magyar hangja Kassai Ilona. Ha van jó magyar szinkronszínész(nő), aki miatt érdemes magyarul filmet nézni, az Kassai Ilona. Hihetetlenül kellemes hangja van, emellett annyira jól és hitelesen elő tud adni különböző érzelmi helyzeteket a hangjával, hogy élmény minden egyes pillanatban hallgatni őt.

Sajnos ennek a Disney-klasszikusnak is vannak negatívumai. Az egyik az elcsépelt befejezés. Nem feltétlen reflektál a való életre. A másik, a szörnyű dalok. Csak Bölcs Mama (aki egy bagoly) énekel a dalban, de egyrészt rettenetesen egyhangú a zene, semmi kiemelkedő nincs benne, másrészt idióta a szöveg, harmadrészt meg sokszor elcsúszik a ritmus, hogy a szöveg hű legyen a jelenethez, és gondolom az eredeti szöveghez, hogy élvezhetetlenné válik az egész. Dalok tekintetében nagyon gyengén muzsikál (hogy stilszerű legyek) ez a Disney-klasszikus, ami főleg annak fényében fájó, hogy ezekben az időkben különösen erős volt a Disney a fülbemászó, egész életünkben fejünkben maradó, sokszor kifejezetten kellemes dalokban, de a róka és a kutya ebben csúnya kivétel. Mondjuk Bölcs Mama “bölcselkedései” egyébként is idegesítőek.

Ezekkel együtt is tudom ajánlani ezt a Disney rajzfilmet. Aki tud azonosulni azzal a barátsággal, amit megjelenít, és ahogy megjeleníti, az egy nagyon szép, hiteles, szívbemarkoló történetet fog látni, ami életre szóló élmény lesz.