Na, hát akkor üdv újra Kispesten. ^^ Péntek este költöztem át. Szerencsére nem kellett költöztetőcéget hívni, a főbérlő egyik ismerőse ajánlotta fel a segítségét. Egyébként a főbérlő egy 86 éves idős bácsi, de teljesen tiszta agyilag, és fizikailag is. Amikor leszállt a villamosról, szinte átfutott a zebrán. És vígkedélyű, mondtam is magamban, hogy én is ilyen akarok lenni idős koromra. Kellemes lakás, egyedüli embernek nagyon jó. Innen már TÉNYLEG saját lakásba szeretnék menni, ennek záloga az alacsony rezsiköltség.

Két hiányosság van, ami nekem sincs, az ágy, és a mosógép. Mosógépet használtan meglepően olcsón be lehet már szerezni a vateráról, akár 20.000 forintért, de az majd későbbi történet lesz. Az ágy mostani, viszont kicsit csúnya. Szétnéztem a JYSK weboldalán, hogy milyen matracot lehet kapni, a legolcsóbb 9.000 forint, mondtam is magamban, hogy príma, ezt megveszem magamnak. Pénteken bementem, és az egyik eladó srác magyarázott nekem. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy simán megveszem, üres kézzel távoztam. Ugyanis nagyon le akart beszélni a matracról. Először azt mondta róla, hogy az gyerekmatrac, csak 30 kg-ig terhelhető. Már itt sántított a dolog, mert akkor miért lenne 90×200 cm? Nem is hallottam ilyenről, hogy gyerekmatrac… Aztán mondtam neki, hogy csak egy darabig szeretném a földön használni, erre megállított, és azt mondta, hogy “földi” használatra alkalmatlan, mert az alsó része nem szellőzik. Ezt még el is hittem neki, mondtam is, hogy akkor majd napközben felállítom. Aztán folytattam, hogy majd később, ha majd több pénz lesz, szeretnék venni ágyrácsot, meg ágykeretet. Erre mondja, hogy az a matrac alkalmatlan arra, hogy ágyrácsra, ágykeretre tegyük, helyette mutatott egy 15.000 forintos matracot, mondván, hogy ez talán alkalmasabb. Végül abban maradtunk, hogy “alszok” rá egyet, és majd visszajövök. Rossz érzéssel mentem ki, és mivel ágy terén laikus vagyok, ezért fenntartottam a lehetőséget, hogy igaza van, bár inkább az volt erősebb bennem, amikor eszembe jutott, hogy Kereskedelmi Technikusi tanulmányaim alatt mondták a tanárok egy pár trükköt, hogy csalogassák be az embert egy-egy akció, vagy legolcsóbb termék keretén belül. Csak ott csúszott hiba a gépezetben, hogy hiába tukmálta volna rám a drágábbat, ha csak egy tízezressel mentem be. Most elvesztettek egy vásárlót, de ha folytatják a játszadozást, akkor végleg. De már akkor elgondolkodtam, amikor beszélt, hogy lehet, hogy valaki jól tud beszélni, de ha nem érzem mögötte a hitelességet, nem sokat ér vele. Ez volt az, ami miatt azt éreztem, hogy trükközött. Ugyanakkor meg nem volt B tervem, ezért akkor perpillanat azt tartottam a legjobb döntésnek, hogy otthagyom őt. Viszont aludni meg csak kényelmetlen a földön. Úgyhogy elmentem a KÖKI Terminál Tescóba, és ott vettem felfújható matracot, és elektromos pumpát. Azt nem tudom, hogy mennyire tartós megoldás, de hogy most jó, abban biztos vagyok. Alig 2 perc alatt felfújja, és jót lehet aludni rajta, bár egy kicsit kellemetlen, hogy besüpped, de azt meg lehet szokni. Valahol ügyes trükk az, hogy rávesszük a vevőt, hogy vegye meg a drágábbat, de nem jön be annál, aki pontos összeggel érkezik. De azt be kell ismerjem, hogy ha lett volna 15.000 forintom, akkor megvettem volna azt, és boldog lennék, hogy eggyel jobb ágyam van.

És remélem, hogy lehet internet is. Megnéztem a DIGI TV honlapján, és az online megrendelésnél nem találtam meg Budapest XIX. kerületét, úgyhogy holnap bemegyek, és megnézem, hogy mi a helyzet. Nem kifizetődő a mobilinternet, azt nem napi használatra találták ki. Ha meg lehet csinálni, akkor mindent megteszek annak érdekében, hogy a legtovább maradjak itt. Nagy segítség, hogy zsida hozott a munkahelyéről kartonokat, így már lényegesen könnyebb volt a pakolászás, költözés, bár valószínűleg jobban el kéne osztanom a súlyokat, mert a ruhás doboz könnyű volt, de amibe könyveket, újságokat tettem, az lehetett vagy 25-30 kg, és mivel nem vagyok valami erős, ezért nagyon megterhelt. Az út kissé hosszú volt, amikor ideértünk, még meg kellett csinálni 1-2 dolgot, ugyanis az előző albérlők elvileg nagyon igénytelen állapotban hagyták itt a házat. Ha ez igaz, akkor a szomszéd, akire rábízta a főbérlő a házat, nagyon szépen megcsinálta. Valószínűleg nemrég lett kifestve, penésznek semmi nyoma, és aminek nagyon örültem, hogy körbe van szigetelve a ház. Remélhetőleg ez télre kedvezőbb fűtésszámlát eredményez. Egyébként is elég 18°C télen a szobában. A hűtő, a tűzhely újabb, a mikrosütő pedig saját. Az előző lakók itthagytak két szekrényt, ami nagyon jól jön ruhásszekrénynek, és egyéb dolgok tárolására. Viszont péntek este volt egy kicsi rossz érzésem az egész kapcsán, mert olyan öregesnek tűnt az egész ház, de egy fél óra múlva gondolatban pofon vágtam magam; hát pont én vagyok az, aki a pozitív gondolkodásról beszél másokról, és magamon nem alkalmazom? Azonnal megváltozott a gondolkodásom, amikor eszembe jutott, hogy a lehető legtöbbet kell kihozni ebből a házból. És nem volt utána nehéz. Csak rendetlenség volt még, és emiatt még nem éreztem otthonosnak, de most már 90%-ban kész vagyok, már másképp néz ki, és sokkal jobban érzem magam. Én most is azt mondom, hogy ha nem lesz lehetőségünk arra, hogy egy újépítésű házba / lakásba költözzek (max. 35-40 m2-es), akkor egy ilyen sorház áll nálam a 2. helyen, és nagyszerű kompomisszumos megoldás lenne.

Tegnap még visszamentem az előző albérletbe, mert ottmaradt néhány dolog. Összepakoltunk, zsida segített elhozni őket. Útközben beestünk az Ecseri úti Burger Kingbe, majd eljöttünk hozzám. Tetszett neki a ház, ahol vagyok, mivel falusi, egyébként is szereti a kertes házakat, még azokat is, melyeknek csak kis kertrészük van. Nézett magának egy pár albérletet, felírt egy pár lehetőséget, kipakoltunk, és elmentünk a KÖKI terminálba faragasztóért, és egy pár dologért. Érdekes, de amikor vettem az íróasztalt, akkor volt a csomagban valami fehér máz, de el nem tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Csak akkor esett le, hogy az faragasztó, amikor már régen kidobtam, és bár egyben volt az asztal, amikor felemeltem, elemeire esett szét, ahogy most is, így össze kellett ragasztani. Jót vettünk, pár perc alatt megkötött. Olyan 19 óra fele elmentünk Kőbánya-Kispesttől a 85-ös busszal egészen az Árkádig. De előtte még megnéztem egy házat a kerületben, ugyanis emlékeztem arra, hogy volt egy kiadó kis sorház, majdnem ugyanilyen, mint ez. Ez még akkor volt, amikor Pestre költöztem, és ez tetszett, ki is vettem volna, de a költözésem előtt egy nappal, amikor rátelefonáltam, hogy aktuális-e még, már kiadta. És kíváncsi voltam, hogy mi a helyzet vele. Azt néztem később is, hogy el is adja, nemcsak bérletbe akarja adni, de meglepett, hogy a mai napig eladó. 2 éve hirdeti, és a mai napig nem sikerült eladni? Én azt tudom, hogy a lakáspiac soha nem látott mélyponton van, de pont azt hallottam, hogy inkább a kisebb garzonokra van kereslet, de valamiért ez még mindig eladó. Lehet, hogy nem is él már a telefonszám, a nő, meg aki kiadta, már rég nem járt arra. Mondjuk erről a lakáspiac mélypontjáról röviden annyi a véleményem, hogy válság előtt pont azért lendült fel annyira, mert a bankok jóval több embernek adtak hitelt, mint ahányan egyébként hitelképesek lennének, és utána bejött a gazdasági világválság, ráfáztak erre a bankok, és most már nagyon meggondolják, hogy kinek adnak hitelt, és így már nagyon kevés ember tud lakást venni. Visszatérve a történésekre, elmentünk az Árkádba, én a Media Marktban megvettem magamnak a Garfield DVD-t (a filmet. Nem egy nagy szám, de azért nézhető. Megelőlegezte Jon és Liz kapcsolatát. :D), majd a KFC-ben vacsoráztunk. 1.800 forintért kicsit drága az a Deluxe divatnevű menü, amiben volt 5 Strips, vagy mi a fene (egész finom volt! :o) 3 Hot Wings, és egy nagy adag krumpli, valamint újratölthető üdítő. Érdekes a KFC-nél ez az újratölthető üdítő dolog, többször elgondolkodtam azon, hogy mivel kívül van az automata, és ahogy elnéztem, nagyon nem figyelik, vajon milyen lenne, ha valaki egy pohárral odamenne, és csak úgy tölt magának. Persze, ezt senki nem kísérletezze ki. ^^’ Miután ettünk, a 3-as villamossal elmentünk az Ecseri útig. Tervben volt, hogy ott beszélgetünk, mint mindig, amikor bagszinál voltunk hármasban, és hazajövet az Ecseri úttól, mielőtt mentünk a metróval az egyik irányba, a másik a másik irányba, mindig beszélgettünk, de vagy fél órát. Most ez “meghiúsult”, mert zsida épp összefutott az egyik volt osztálytársnőjével (és az ő barátjával), és majdnem egy órán keresztül nosztolgiáztak. Jó volt hallgatni őket, de aztán olyannyira elkanyarodott a téma, hogy már mind a négyen együtt beszélgettünk, jó fejek voltak. Aztán mentünk is haza.

Jó nap volt, és nagyon remélem, hogy a lehető leghamarabb meg tudom alapozni azt, hogy a tartósan itt maradjak, és innen már saját lakásba menjek. Az alapkő legyen az Okui Masami: Real Starter videoklip: