Category: Hangfelvétel


A munka eredménye


coverMegjelenés: 2012. december 5.

  1. Melted Snow
  2. Koi no Yokan (窓の予感)
  3. The Biggest Dreamer
  4. Reckless Fire

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Na, ezért foglalkoztam manapság olyan sokat a hangfelvétellel. Igazából mindig is szerettem volna énekes lenni, de úgy voltam vele, hogy ha komolyan nem valósulhat meg, akkor így. Remélem, hogy tetszeni fog. Jelen pillanatban ez a legtöbb, amit ki tudok hozni magamból, igyekeztem mindent megtenni. De azt bizton állíthatom, hogy nagyon ritka az, hogy ennyire élveztem, hogy valamiért ennyire keményen megdolgozok. Az első két dal annyira nem okozott nehézséget, a harmadikat már többször újra kellett próbálni, de a negyedik… Az nagyon sokat kivett az erőmből, amikor a végére értem, konkrétan legyengültem fizikailag. A magas hangok szinte már csak rekedtesen jöttek ki. Be kellett hozzá feszülni, hogy meglegyen az a támasz, hogy kijöjjenek azok a hangok. Nem hiába mondta az egyik énektanárom, akit nagyon szerettem, hogy kell a fizikai erő, az énekhez, gondolom akkor könnyebb megtartani a támaszt, így könnyebben kijönnek a magas hangok. Igazából sokat gyakoroltam a dalokat, de nagyon nehéz egybe 100%-osan elénekelni, mert hiába tudom, valahol mindig előfordul egy apró tévesztés, 1-2 tizedmásodpercnyi késés, vagy “félremegy” a hang, esetleg tévesztek a szövegben. Gondolom, ezért szoktak lenni a stúdióban utómunkálatok, mert a megjelenést tartani kell, és ha nem megy pontosan, akkor azt utólag pontosítják.  Igyekeztem a lehető legpontosabban énekelni, de hibák itt-ott akadtak. És a Reckless Fire nagyon megizzasztott. Ha 50× nem kezdtem újra, akkor egyszer sem. Most is azt gondolom, hogy nincs logikus ritmusa, itt-ott már magam alakítgattam, hogy azért még illeszkedjen. Ha 100%-ig meg akartam volna tanulni, akkor beleőszültem volna. Konkrétan úgy éreztem magam, mint egy Mario játékban, amikor egy baromira nehéz pályán vagyok, és már sokadszorra meghalok, de az istenért is újra kezdtem, mert annyira motivált voltam. De amikor már a torkom kezdte jelezni, hogy sok neki, akkor kedztem félni, többször lepihentem, annyi meleg teát ittam, mint évekkel ezelőtt utoljára, és konkrétan a fejemet fogtam, már kezdtem fájni a fejem, de éreztem, hogy meg akarom csinálni, és ez az érzés volt erősebb. És éjjel 1-kor tudtam befejezni. Nagyon kifárasztott fizikailag.

Kíváncsian várom az őszinte véleményeket, ha tetszik, akkor lehet, hogy folytatni fogom. És a mai nap történéseiről még írni fogok, mert már eddig is eseménydús volt, és most megyek az Aréna Plázába, hátha tényleg játszható a New Super Mario Bros. U

önénekhangképzés


Hogy én mennyire örülök annak, hogy nincsenek közvetlen szomszédaim. Ezalatt értsd azt, hogy nem csak egy fal választ el, hanem egy kis tér. Így teljesen önfeledten tudok gyakorolni, szerintem már rég megőrültek volna. :D Most két férfidalt próbálok, hogy melyik áll nekem jobban:

  • Digimon Tamers: The Biggest Dreamer (Wada Kouji)
  • s-CRY-ed: Reckless Fire (Ide Yasuaki)

A Biggest Dreamer hangterjedelemben megy, viszont a gyors refrén komolyabb légzéstechnikát kíván, hogy a refrénben levő magasabb hangok lehetőleg egyszerre, akadály nélkül kijöjjenek. Ez azt gondolom, hogy élesben nem lesz annyira nehéz. Nem is önmagában a próba miatt mondom, hogy megőrültek volna a szomszédok, hanem mert úgy gyakorlok, hogy lassan éneklek, én magamban úgy hívom, hogy “megírom” az adott dal Ballade Version-ját. Jó, ez a megírom egy kicsit beképzeltnek hangzik, de érdekes, amikor régebben énekeltem magamban a Slayers->N.EX: naked mind (Okui Masami) dalát lassan, nekem nagyon tetszett, és el tudom képzelni, hogy egy szál gitárral valaki ír rá zenét, és lassan jó érzés énekelni a naked mind-ot. Gyakorlatilag ekkor jöttem arra rá, hogy a lassú gyakorlás jó módszer arra, hogy a ritmikával kevésbé foglalkozva ráérezz arra, hol kell kiénekelni az adott hangot. Utána már sokkal könnyebb elsajátítani a ritmust, és gyorsan énekelni, ahogy kell.

Viszont a Reckless Fire esetében már nem ennyire egyszerű a helyzet. Az nemcsak hogy magasabb (konkrétan érzem, hogy nagyon a határon vagyok), hanem sokkal nehezebb a ritmusa. Nemrég csináltam meg belőle a kfn-t, és végig 50%-os lassítással időzítettem, mert abból, amennyit tudtam, nem hallottam ki belőle “logikus” ritmust. Most már többszörös végighallgatás után nagyjából érzem, de azok a magas hangok nagyon durván jöttek ki. Nem is az a baj, hogy nehéz, hanem szerintem nem véletlen az, hogy ott nagyon gyorsan énekel, mert ez lassítva igazából rettenetes, nem csak hallgatni, de még énekelni is. Nekem most perpillanat az a gondolatom, hogy az majd akkor fog jól hangzani, ha majd kitanulom a ritmust, és gyakorlatilag “eldarálom” a magas részt. Ez már komolyabb énekhangtechnika.


Ma délelőtt a maradék félelmemet, és ijedtségemet is legyőzve komolyabban visszahallgattam magam, hogy véleményezni tudjam az énekemet. Az a személyes gondolatom, hogy jó az, amit csinálok, de több önbizalmat kell sugároznom a hangommal. Így hallgatva olyan érzésem volt, mintha alárendelném magamat a dalnak. Kicsit sarkítva azt is mondhatnám, hogy “mit képzelek én, hogy ezt a dalt csak úgy feléneklem?” kérdés járhatott bennem, miközben éneklek, úgyhogy úgy döntöttem a Melted Snow dalt egy kicsit jegelem, és egy olyan másik dalt próbálok, ami pörgősebb, és jobban ki tudom adni vele a hangomat. Meg is van: Chihiro Yonekura: WILL. Kétszeri próba után ezt jobb kezdetnek tartom, mert ez nem annyira technikás, mint a Melted Snow, viszont nagyszerűen ki lehet engedni az énekhangot, bár az első próba alkalmával igencsak felsültem, mert bezavart a háttérvokál, hangosnak éreztem. Viszont a második próba után el tudtam agyban vonatkoztatni tőle, és sokkal jobban ment, már csak ritmikát kell elsajátítani, a versékben itt-ott kiszámíthatatlan, hiába hallgattam már több, mint százszor a dalt, tényleg nem megy attól jobban a dal, hogy csak hallgatom.

Hatalmas köszönet LL-nek, hogy chaten keresztül segített beállítani a dolgokat. Egy kicsit még zajos a felvétel, azon még csiszolni kell, meg magának a felvétel minőségét sem érzem tökéletesnek.

Tegnap három dalból csináltam kfn-t, melyeket szintén tervezek felénekelni:

  • Saint Beast: Kouin Jojishi Tenshi Tan: Divine love
  • Okui Masami: Divine love
  • Okui Masami: I wish

A két Divine love ugyanaz, csak Okui Masami átvitte a saját hangszínére, az ő verziója nekem jobban tetszik. Viszont a dalról úgy tűnik, hogy le kell mondjak, mert a refrén egyes részei már túlságosan magasak nekem. A bridge-ben (vagyis a verse és a refrén közötti rész) már a határon mozgok, a refrén komoly gyakorlást igényel. Az I wish egy nagyon szép ballada. A fülhallgató hangzása mellett időzítettem, effekteztem, és majdnem elérzékenyültem, annyira átjött a dal hangulata ezzel a jobb hangzással. Szeretném én is ezt az érzést átadni.

Hangfelvétel


Elkezdtem komolyan foglalkozni a hangfelvétellel, Okui Masami: Melted Snow dalát akarom felvenni. Tényleg komolyan akarok foglalkozni a dallal, és el is próbáltam egy jónéhányszor, mielőtt felvételre alkalmasnak tartottam az énekemet. Hogy jobb minőségű felvételt csinálhassak, vettem egy kicsit komolyabb fejhallgatót, melybe mikrofon van építve (Logitech h150). 6.990 forint volt, úgy gondoltam, hogy ezzel már hallgatható minőséget lehet csinálni. Azért is esett a  Logitech-re a választásom, mert régen sok jót olvastam róla a 576 Konzolban. Aztán, hogy az fizetett hirdetés volt-e, vagy sem, azt nem tudom, de ha igen, hatásos volt, mert azóta is megmaradt bennem a márkanév. A fejhallgató tényleg jó minőségű. Ami nekem egyelőre kell, arra nagyon jó. :) Aztán majd később, jöhet egy komolyabb is.

A próbák alatt érzett felszabadultan boldog érzést azt mindenkinek kívánom. Teljesen feltöltött energiával. Egyrészt, hogy egyáltalán éneklek, másrészt hogy egy általam nagyon szeretett dalt éneklek. Teljesen át tudom élni a dal hangulatát, és valószínűleg az énekemmel is vissza tudom adni, ha Mystra azt mondta, hogy sokat fejlődtem, Tuki szerint meg ha sokat gyakorlok, akkor akár versenyre is vihetem. A felvétellel nagyon sok problémám volt. Felhasználói szinten elég jól ismerem a Windows-t, de hangbeállításokkal még nem volt komolyabban dolgom. Tukitól kértem segítséget, aki többek között ezzel a linkkel válaszolt. Már ott bukta volt az elején, hogy nem volt “Stereo Mix”-em (sztereó keverő magyarul). Kis utánajárással arra gondoltam, hogy valószínűleg a hangkártya drivere nem támogatja a dolgot. Microsoft-os volt, így felmentem a Toshiba weboldalára (a laptop-om Toshiba), hogy audio driver után nézzek. Kidobta a Realtek HD audiót, leszedtem, feltettem. Ez lát sztereó keverőt, de csak a gépbe épített mikrofont mutatja. Na mondom, szépen vagyunk. Kis utánajárás után az volt a tippem, hogy a driver nem a legfrissebb, update-eljük. Megtörtént, nincs változás. Nagyon behatóan néztem szét, tényleg, mint tűt szénakazalban, amikor sokadik szétnézés után láttam a Realtek programjában egy gombot, melynek van olyan opciója, az bemeneti csatlakozókat egyedileg szétválasztja. Na bumm, itt volt a kutya elesve. Aztán komolyabban olvastam a fenti linket… az egy dolog, hogy most dolgozok azon, hogy perfekt legyen az angol nyelvtudásomon, de ez a szövegkörnyezet nekem nagyon nehéz. Remélvén, hogy csak én vagyok béna, megmutattam Meguminak, ő sem boldogult vele. Ő az Audacity-t javasolta, meg is mutatta, milyen hangfelvételt csinál, kifogástalant. Nekem ez a megoldás is tetszene, de jobban preferálnám Tukeinon tanácsát, hogy a zenét hangkártyáról vegye, míg az éneket mikrofonról, mindezt Sony Sound Forge-dzsal. Erre kerestem rá magyarul neten, de SEMMI!!! Egész délelőtt nézegettem, de ilyen jellegű problémája úgy tűnik, hogy egyedül nekem van. Valószínűleg a Sound Forge beállításaiban kell nézni, de nem nagyon találtam erre utaló jelet.

Úgyhogy egyelőre Audacity. Ennek a megoldása sem tökéletes, mert a zene beszivárog a mikrofonba, és valahogy a saját agyammal nem is látok logikát arra, hogyan lehetne azt megoldani, hogy csak a saját hangomat vegye fel, de a mikrofonba beszivárgó hangot ne. Abban reménykedtem, hogy lesz olyan csendes, hogy ne hallatszódjon az Instrumental alatt. Csináltam egy próbafelvételt. Így mikrofonos fejhallgatóval a fejemen énekelni, konkrétan olyan érzésem volt, mintha stúdióban lennék. :D A hang, amit a fejhallgató produkál nagyon jó, olyan 8,5 pontra értékelném a 10-ből. Az egész hangulatvilággal teljesen azonosultam, a tetőpont akkor volt, amikor az énekem mögött hallottam Okui Masami háttérvokálját. Ekkor valami hihetetlen kellemes érzés fogott el, mert olyan jó minőségűnek hallottam az énekét, mintha tényleg stúdióban lenne, és olyan érzésem volt, mintha vele együtt dolgoznék, vele egy légtérben lennék, és teljesen eggyé váltam a dallal. Hihetetlen boldog voltam abban az 5 percben, miközben énekeltem.

Ugyanakkor egy nehézséggel is szembe kellett nézzek, ugyanis mindig nagyon féltem a saját énekhangom visszahallgatásával, de úgy voltam vele, hogy ha fejlődni akarok, akkor ezt mindenképp le kell győznöm ezt a félelmet. Na meg, “hogy várhatod el, hogy mások szeressenek, ha magadat nem szereted elv” is munkálkodott bennem. Egy kicsit belehallgattam az elejébe, de szinte azonnal leállítottam, mert szabályosan megijedtem a mély hangomtól. A verse ugyanis mély. Még dolgozni kell a félelem leküzdésén, de úton vagyok. De a legelején behallgatszik a zenébe a mikrofonba beszivárgó zene, gondolom, mondanom sem kell, hogy rontja a hangminőséget. Ezen még változtatni kell. De… jó úton haladok az álmom megvalósulása felé. :) És kész vagyok mélyebb ismereteket elsajátítani a hangfelvétellel kapcsolatos dolgok kapcsán.

%d blogger ezt kedveli: