Category: Irigy Hónaljmirigy



Ma állásinterjún voltam Pesten. Előtte bementem az iskolába a bizonyítványomért, aztán sietősre vettem a figurát, mert a 10.14-es vonattal akartam elmenni. A sietésnek megvolt az ára, mert 1-2 dolog otthon maradt, ráadásul az egyikről csak azt hittem, hogy otthon maradt. A vonatúton a Mario’s Picross-szal, és a Mario Golf-fal játszottam többnyire, mind a két játék nagyon menő. A Picrossban nemrég jöttem rá, mennyire megkönnyíti a játékot, ha átfedést keresünk. Ez lényegében annyit takar, hogy ha egy 15×15-ös táblán játszunk, és az egyik sorban vagy oszlopban van például egy 9-es szám, akkor a középső hármat biztosan ki lehet ütni, mert akárhogy is legyen, a középső három biztosan jó.

A vonat megérkezése után Trunerrel találkoztam, ugyanis néhány hete írta, hogy vannak vannak Disney kazettái, amik esetleg nem-e érdekelnek. Hát lássuk. Volt egy-két nagy ritkaság, ami nagyon menőség volt

A felső sorból egyedül a Pocahontas van meg, a többi nincs. A Notre Dame-i toronyőrről és a Kis Hableányról tudtam, viszont a Herkules és a Mulan meglepetés, hogy a filmzenéje mégiscsak megjelent, csak hát a PolyGram adta ki őket, amely cégről mint írtam korábban, semmi emléket nem őriz a régi kiadványairól. Egy kicsit beszélgettünk, aztán ment is tovább, mert dolga volt. A Keletiből az Árkádba mentem, ott találkoztam a Csibivel. Ott adtam volna át neki a vasalható gyöngyöket, amiket vettem magamnak korábban, hogy azokból megpróbáljak egy kis pénzt csinálni, de nem sikerült nekem. Megbeszéltük, hogy odaadom neki, de úgy tűnik, hogy nem hoztam el. Megbeszéltük, hogy megmutatom, hogy mim van, és akkor postafordultával megkapja. Ide is kiteszem, hogy mindenki lássa:

Beszélgettünk egy adagot, aztán mentünk a Media Marktba, mert fényképeket nyomtatott ki. Nekem már nem maradt sok idő, de nagyon hálás voltam azért az egy képért, amit nekem kinyomtatott, és külön kifizette, hogy el tudjak menni az állásinterjúra.

Ahova 14.45-re kellett menni. Egy sportüzletbe eladónak. Név szerint a Sports Direct nyit üzletet az Aréna Plázában. Nagyon meglepődtem rajtuk, ugyanis ők azok, akik Angliában nagyon mélyen leszállított áron adják a ruháikat, sportszereiket, a minőséggel semmi baj nincs. Járni kéne oda. Viszonylag sok embert keresnek, ilyen 20-25 főre számítanak. Ami itt problémás volt, hogy a tájékoztató E-mailben az volt, hogy ünnepi megjelenést kérnek. Na ez most ugrott, ugyanis a nadrágomat is otthon felejtettem. Az Árkádban a nyilvános WC-ben terveztem átöltözni, ott vettem észre, hogy ezt csak hiányosan tehetem meg. Csak a fehér inget felvenni a rövidnadrágra meg eléggé vicces lenne. Úgyhogy pólóban, rövidnadrágban jelentem meg, izgultam is, hogy nem-e lesz baj, de semmit nem szóltak miatta. Amúgy jónak ítélem meg a dolgokat, hátha felvesznek. Jövő héten jeleznek vissza, de mi is érdeklődhetünk E-mailben. Semmit nem bízok a véletlenre, így fogok cselekedni.

Az állásinterjúról a WestEnd-be mentem, itt derült ki számomra, hogy mégiscsak elhoztam a Csibinek a vasalható gyöngyöket, csak a hátizsákomban volt, és a nem az utazótáskában, ahova márpedig én megesküdtem, hogy odatettem. Egy kicsit elvoltam, olyan 17.15-re terveztem elmenni a 47-es villamossal a Hauszmann Alajos utcára egy adás-vétel okán, a Mario Golf Game Boy Colorra, meg is lett:

Végre megvan kompletten a játék. ^_^ Kumitétől van meg, őt is rég láttam, de csak egy pár percet beszélgettünk, mert még nem volt vége a munkaidejének. Eddig csak a kazetta volt meg, így a másik eladósorba került, de nem kellett sokáig várni az új gazdájára, ugyanis felajánlottam LernenBoy-nak, aki azonnal le is csapott rá, az övé. Biztosan imádni fogja a játék RPG-részét, ahol szintfejlődéssel válhatsz egyre jobb golfossá. Nekem nagyon bejön. A Nintendo 64-essel is nagyon sokat lehet játszani, ez sincs híján a játékidőnek, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Pont induláskor kezdett el esni az eső, és még nincs vége a napnak. Következő út a 7-es busz végállomásához, az Albertfalva vasútállomáshoz vezetett, amire odaértem, konkrétan leszakadt az ég. Gyorsan átrohantam egy fedett helyre, és ott vártam a másik eladót, két Irigy Hónaljmirigy kazettát veszek tőle. Meg is jelent. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy a szakadó esőben megjelent, csak pozitívat érdemel, és még így is szerény voltam. Két régi IHM kazetta:

A Csillagok Háborognak albumról már írtam korábban, hogy személyes kedvenc, mert azzal ismertem meg az együttest, és nagyon sokat hallgattam ezt az albumot. A Buliwood meg egy mini-album, az igazából a karácsonyi daluk miatt jelentős, viszont az a dal hatalmas alkotás.

A 19.10-es vonattal indultam haza, olyan 22 órára érkeztem meg. És most jól kifáradva megyek aludni.

Ez volt a divat


Voltam a Tesco előtti bolhapiacon, és megtaláltam a kedvenc Irigy Hónaljmirigy CD-met, a Csillagok Háborognak albumot, 500 forintért adta, hát kérem szépen. Ezzel az albummal ismertem meg annak idején az együttest, nagyon megmaradt bennem a Rockant Válogatott dal, amiben éneklik, hogy mindannyian sztárok vagyunk. Már akkor tudtam, hogy ez ez paródia, mert ismertem az eredeti dalt, a mindannyian mások vagyunk című szerzeményt. Most nézek utána, és meglepetten látom, hogy Halász Judit énekelte el eredetileg, bennem nagyon megmaradt egy ilyen videoklip, ahol vagy 40-en éneklik, és ebből készült a paródia, ami nagyon tetszett. Meg is vette a bátyám magának ezt a CD-t, nagyon sokszor hallgattam, úgyhogy emlékek kötnek hozzá bőven. Sok dal volt, amit már ismertem, ahogy meghallottam ezt a változatot, de néhányat itt hallottam először. Azóta sem hallottam az eredetit, de ismerem az előadót, úgyhogy jobbára értem a poénokat. Ez alapozta meg a rajongásomat értük, mely a mai napig tart.

Érdemes lenne egy kicsit nagyító alá venni a ’90-es évek zenéjét, az utóbbi néhány napban kicsit komolyabban foglalkoztam vele. Eszembe jutott nekem, hogy volt egy válogatásalbum kazettán nekem, amit szintén sokat hallgattam annak idején. Ez a Bravissimo válogatás, az első három album van meg kazettán. És úgy voltam vele, hogy meghallgatom őket, hogy mostani fejemmel milyen érzetet kelt. Többségében vicceset. Bár van egy pár olyan előadó, akit most is jó hallgatni, például Presser Gábor, Republic, Charlie, Ákos, de én még a Pa-Dö-Dőt is szeretem. De volt egy pár akit szinte kínos volt hallgatni. Nem azzal van a baj, hogy akkoriban volt egy trend, és azt elégítették ki, ez szinte normális, hanem az, hogy ezek a dalok most borzasztóan cikik. Amikor meghallottam Kozsót az Ámokfutókkal, nem bírtam megállni röhögés nélkül, egyszerűen rettenetes, amit csinált. Az első válogatásalbumon a Bad Man című dal hallható, és amikor a refrénnél ilyen erős hangot akar kiadni magából a lány, akit “énekeltet”, (persze puszta playback az egész) én besírtam rajta. A Carpe Diem-ről csúnyán kiderült, hogy playbackeltek, de annak idején, aki dance vagy hasonló zenét csinált, arról nemigen lehetett elmondani, hogy igazi énekhangot adott ki magából. Ezt csodálatosan kifigurázta az IHM a fent említett albumon. Az “Ez a divat” című prózában, ahogy a két “lány” mesélik egymásnak, hogy milyen ruhát vesznek fel a techno bulira, az örökzöld.

Másfél éve írtam a Baby Sisters-ről, hogy szerettem őket, az az igazság, hogy róluk még most is az a véleményem (főleg most, hogy meghallgattam a három válogatásalbumot), hogy kifejezetten igényes zenét csináltak, sőt azt is ki merem jelenteni, hogy Klári, és Gabi még tudtak is énekelni, de Évi esetében effelől eléggé kételkedek. Ő volt a szexi csaj, neki kellett a legtöbbször úgy énekelnie, hogy enyhe szexualitást kellett vinni a hangjába. Ettől függetlenül jónak tartom őket. És érdekes, hogy pont velük kapcsán vetette fel az IHM egy későbbi albumán, hogy egy ügynökségnél:” – Énekelni tud? – Hát… – Nem baj! Táncolni tud? – Hát…  – Nem baj, legalább nem keveri össze.”

És most sem affelé tendál a magyar divatos zene, hogy az örökzöld legyen, ezen is ugyanúgy nevetni fogunk 20 év múlva, mint amin most.

%d blogger ezt kedveli: