Sikertelen nyelvvizsga


Ma megtudtam a japán nyelvvizsga eredményét, és sajnos nem sikerült. Minden képzeletemet alulmúlta a 68 pont, amit a 180-ból értem el. Pedig pont óvatosságból csináltam meg az N5-ös nyelvvizsgát, mert bár a japán tanárnőnk mondta, hogy akár az N4-es nyelvvizsgát is megpróbálhatjuk, de azért éreztem, hogy azon a szinten még nem vagyok. Kihallok ismerős szavakat, nagyjából el tudom olvasni azokat a kanjikat, amiket ismerek, de ha odaállítanának egy japánhoz, hogy beszélgessek vele, meg lennék lőve.

Ahogy most a nyelvvizsgán is meg lettem lőve. Nagyon csalódott vagyok. Mondjuk a legrosszabb az volt, hogy kevés volt az idő az egyes feladatrészekre. Mindenhol az volt, hogy az utolsó néhány feladatot már csak találomra satíroztam azután, hogy lejárt az idő, és mondták, hogy tegyük le a ceruzát, akkor általában 5-6 feladat maradt, azokra gyorsan valamit satíroztam. Úgyhogy az idő volt az egyedüli tényező, ami stresszt okozott. Amúgy meg sokat gyakoroltam, és elégségesnek éreztem azt a mennyiséget, amennyit gyakoroltam. Már csak azért is, mert a gyakorlópéldák eredményei bíztatóak volt, biztos voltam abban, hogy sikerülni fog. Ehhez képest…

De pont nézem a részpontszámokat, ugyanis az egyik ismerősöm, akivel együtt járok japán nyelvtanfolyamra, sajnos neki sem sikerült (ő N4-esen volt), és mondta, hogy ő az egyik feladatrészen hasalt el, nem volt meg az elegendő pontszám. Ekkor döbbentem arra rá, hogy hát nemcsak az kell, hogy meglegyen a 80 pont a 180-ból, hanem a részfeladatokban is van egy minimum, amit teljesíteni kell. Ekkor inogtam meg, hogy talán mégsem annyira biztos az a nyelvvizsga. Totál kiment a fejemből, hogy részeredményt is fel kell mutatni. Szemügyre vettem a részletes eredményt, és nagyon érdekes alakult. N5-ös szinten egybe nézik a szókincset és a nyelvtant. A kettőből együttesen kell 38 pontot elérni. És meglepetten konstatáltam, hogy 38 pontot értem el, tehát éppen, hogy megvan a szükséges minimum. A hallott szöveg értése már jobbra sikeredett, ott 30 pontot értem el (itt 19 pont a minimum), így jött össze végül a 68 pont. Szókincs B, Nyelvtan B, Olvasás C. Igen, az olvasás az nagyon lutri volt. Több szöveg volt, azok mind csak pár sorosak. Igazából olyan szintű szövegek voltak, mint egy kisiskolás olvasás könyvének egy rövid meséje. Azzal kapcsolatosan volt néhány kérdés. A baj azzal volt, hogy ha valahol, itt éreztem, hogy nagyon kevés az idő. Az a helyzet, hogy a nyelvvizsgán már nincs idő azon morfondírozni, hogy azok a hiraganák, ami nagyon hasonlítanak, vajon melyik is az pontosan, hanem folyamatosan kell olvasni. Legendás nálam a “ni” és a “ko”, amit módszeresen összekeverek. Ahogy a minősítés is mutatja, jó eséllyel az olvasás része adta a 38 pontnak a kisebbik hányadát.

Nem adom fel, megyek decemberben is. De néhány dolgot másképp fogok csinálni.

  • Olvasni minél többet, és amit olvasok, magamban felmondani.
  • N4-es szintű feladatsorokat is gyakorolni.

Ugyanis szokták mondtani, és ezt a japán tanárnőm is mondta, hogy teljesen változó a nyelvvizsgák nehézsége. Van olyan, hogy olyan könnyű, hogy játszva meg lehet csinálni, más alkalmakkor meg olyan nehéz, mintha egy szinttel feljebb lenne. Erre készülvén találtam ki, hogy gyakorolni fogok N4-es szintű vizsgákat, hogy felkészüljek arra is, hogy nehezebb lesz. És ha sikerülni fog a decemberi, akkor 2020 júliusában talán magabiztosabban léphetek egy szinttel feljebb, hisz akkor már bőven lesz fogalmam az N4-es szint követelményeiről.

Japán iránti rajongás új szintre történő emelése


SDC12684De meg van csavarva a címben levő mondat, de hirtelen jobb nem jutott eszembe. Az a lényeg, hogy ugye 2006 óta szeretem az animéket a japán zenét, és azóta is sokat olvastam Japánról, sokkal árnyaltabban látom a dolgokat, mint az elején. De mindig is hiányoltam, hogy legyen egy olyan olvasmány, amelyik a japán történelmet írja le. Szerintem egyetemleges történelmi könyvhöz csak azok jutnak hozzá, akik egyetemet, főiskolán Japán szakra járnak. De azért talán akad egy-két olyan könyv, mely elmesél valamennyit Japán hatalmas történelméből. Tegnap vettem egy a könyvet: Ian Buruma: A modern Japán címmel. Ez az 1853-1964 közötti Japán történelmet meséli el. De hihetetlen milyen olvasmányosan. Az tetszik benne, hogy nem tankönyv-szerűen szárazon, tényeket közölve írja meg a történéseket, hanem mintha a szerző jelen lett volna, látta, és a saját tapasztalatait írja meg saját stílusában. Ebből valami elképesztően jó írás született. Az előszóban az 1964-es tokiói Olimpiával indít, érdekes volt olvasni, hogy a megnyitón történteket úgy szimbolizálja, hogy Japán lezárta múltját, és elindult a békés jövője felé. Hiszen viharos idők voltak ezek, háborúk Oroszország és Kína ellen, lényegében ők adták be az utolsó szöget a koreai Csoszon dinasztia koporsójára. Aztán a két világháború alatt is aktívan fitogtatta erejét az ország, de a II. világháború súlyos vereségéből kilábalva teljesen új alapokra helyezték Japánt és az olimpiával végleg békét ajánlottak a világnak. Nagyon szép gondolatok. Persze ezek mind csak vázlatosan vannak írva, de az biztos, hogy nagyon kíváncsivá tett a részletek tekintetében.

Ajánlanám a könyvet nagyon is, de ez 2006-os megjelenésű, ez is az utolsó példány volt, kaptam is rá 30% kedvezményt, mert talán a képen is látszik, hogy itt-ott vannak rajta szakadások, de a belső oldalak vadonatújak. A külső borítót kicsit sajnálom, de azt gondolom, hogy így sem jártam olyan rosszul.

Elkezdtem ismét gyakorolni énekelni. Már nagyon hiányzott, és nagyon szeretnék végre eljutni az őszi MondoConra, hogy énekelhessek karaokén. Manapság ezt a JAM Project dalt hallgatom sokszor:

Szinte könnyeket csal ki belőlem, olyan szép. Okui Masami megint bizonyított, hogy tud zenét írni. Bár kicsit árnyalja a képet, hogy azon túl, hogy érződik, hogy a saját érzéseit írja meg zenében, de azért igazodnia kell a játékhoz, melyhez szól a zene, nem utolsó sorban a fiúkhoz is kell igazítania az éneket. Ahogy hallgattam az éneket, és visszagondoltam, hogy mit tudok, arra jutottam magamban, hogy talán nekem is menne. És majdnem! Majdnem ki tudom énekelni a dalban hallható legmagasabb férfihangot, csak ott megakad. De érzem, hogy kijön, csak kellene énektanár, aki segítene kiterjeszteni az énekhangomat, és akkor menne. Nagyon fellelkesített, hogy már azokat a hangokat is sikerült kiénekelni, amikről azt gondoltam, hogy túl magasak nekem. Csak a legmagasabbakig nem érek fel. Ha menne, akkor nagyot tudnék énekelni ezzel a számmal.

A tenger zúgása


Nagyon rég nem vettem anime DVD-t, de ma visszamentem a Media Markt-ba, megnézni, hogy az 500 forintos DVD-k között találok-e esetleg még valamit, ami érdekelhet. Volt egy anime DVD, elolvastam a hátulján levő ismertetőt, az alapján szimpatikus volt, így tettem egy próbát vele. És nem bántam meg. 🙂 Kicsit kettős érzelmeim vannak a film kapcsán, mert összességében tetszett, de valahogy nem állt össze teljesen a kép, és a vége nagyon rövid lett. A történet lényege az, hogy Taku, és Matsuno jóbarátok. Egy iskolába, egy évfolyamba járnak, de nem egy osztályba, ennek ellenére hamar megtalálták a közös hangot. A bonyadalmat az okozza, amikor egy Rikako nevű lányt az ő iskolájukba helyezik át, ugyanis mindkét srác beleszeret. Bár Taku nem azonnal, és utána is eléggé ügyetlenül fejezi ki az érzéseit (tipikus japán srác ^^’), de végül tisztázzák az érzéseiket. A lány egyébként eléggé visszafogott jellem, és bár nagyon jó tanuló, mégsem szeretik a diáktársai a különc jelleme miatt, főleg akkor vívja ki az ellenszenvüket, amikor nyíltan felszólal a csapatszellem ellen, mert akkor hol marad az egyén érdeke. Köztudott, hogy Japánban nem szeretik a különc embereket, mert elméletük szerint az összefogás, és a csapatmunka segítette őket olyan szintű fejlődésre az évtizedek során, ahova végül eljutottak. Így nagyon közvetve ugyan, de aki magányos farkas, az a hazája ellen van. Így nem csoda, hogy többen bántják a lányt (aka. ijime), a két fiún kívül szinte mindenki elfordul tőle. Igazából én azt nehezményezem, hogy nem derül ki, hogy a lány valójában miért ennyire visszafogott, de pont azért írtam az elején, hogy nem állt össze teljesen a kép, mert lehet, hogy második, harmadik megnézésre már rájönnék. Meg az sem tetszett, hogy nagyon elsiették a végét. Ugyanis a film úgy kezdődik, hogy Taku találkozik egy lánnyal a vasútállomáson (immár fiatal felnőttként), és felismeri benne azt a lányt, akibe középiskolás korában szerelmes volt. És a film vége, az elejének a folytatása, hogy megpróbálja utolérni a lányt, épp jön a vonat, már el is ment, mire átért a szemközti vágányhoz. Azt hitte, hogy a lány felszállt rá, de megkönnyebbülten látja, hogy az állomáson maradt. És egy mosollyal zárul az egész. Ez valahol jelezheti azt, hogy nem “vesztek kárba” a középiskolás évek, ez átjött érzelmileg, de én vártam volna a legvégére egy-két frappáns mondatot tőlük, hogy szavakkal is érzékeltetve legyen, hogy az érzés ugyanolyan erős bennük, mint akkor.

Maradjunk is Japánban, csak az időben ugorjunk vissza olyan 150 évet. Az Atsu Hercegnőt nézve, ha választani kéne, hogy a mostani, vagy az akkori Japánban élnék, azt gondolom, hogy nem lenne nehéz a mostanit választani. Régen nagyon brutálisak voltak a szabályok. Nézve a sorozatot ezek nagyrészével még ha nem is tudnám magaménak, valahol mégis értem, hogy azok a szabályok miért is voltak, de a héten, amit láttam, azt sehova nem tudom visszavezetni. A 14. Tokugawa sógun igen hamar kapta meg a rangját. Utánanéztem, 12 évesen lett sógun Iemochi, és valamikor 16 éves korára *puskázik az angol wikipédiáról* akarták megházasítani. Nos, a kiszemelt lány nem akart Edóba menni, neki már volt szíve választottja. Iszonyatosan sírt, de az apja végül azzal győzte meg, hogy ezt a hazájáért teszi. De miért tesz azzal a hazájának, ha hozzámegy a sógunhoz?  Eddig számomra nem derült ki, hogy valamivel hozzá tud járulni ahhoz, hogy a sógunátus meg legyen mentve. És így, a lány sírása csak egy nagy érzelmi kitörésnek tűnik, legfeljebb azért sajnálhatjuk, hogy nem mehet hozzá a szerelméhez, de ott tátong egy nagy lyuk, hogy miért cselekszik azzal a hazájáért. Mert Atsu Hercegnő esetében nyilvánvaló volt, hogy ő határozott fellépésű volt, mindezek mellett tanulékony, ezért kellett megházasítani a 13. sógunnal (Iesada), mert már akkor is válságban volt a sógunátus, és az éles elméjével sokat segíthetne a sógunnak jó döntéseket hozni. Egyébként érdekes, mert ugye Iesada sógun a sorozatban gyenge elméjűnek mutatja magát, és olvastam, hogy ő valóban gyenge elméjűként maradt a köztudatban. Gondolom, ez már csak amolyan sorozat-béli körítés volt, hogy ő igazából nagyon is ép elméjű, csak azért viselkedik így, mert egyrészt nem bízik senkiben, másrészt meg elmélete szerint, ha egy bolond ember komolyan hoz valami rendeletet, akkor senki nem tudna ellenállni neki. Aztán, hogy ez a valóságban is így volt, vagy csak a dorama lett így érdekesebb, azt nem tudom, de az biztos, hogy Atsu hercegnő nagyon jól viselte azt, hogy hozzá kellett mennie Iesada sógunhoz. Nem egészen így képzelte el az életét, sőt az elején igencsak nehezen viselte, hogy új házban új szabályok szerint kell élnie, de egyrészt, ahogy megszokta, másrészt meg a határozott jellemével kivívta a környezetében élők tiszteletét, és megpróbálta a legtöbbet kihozni a saját helyzetéből. Ez szemmel láthatóan nagyon is irritált néhány embert, de sok kemény szívet meglágyított, mert tényleg olyan jelleme volt, hogy bebizonyította a nőknek, hogy adott esetben ők is érnek ugyanannyit, mint a férfiak. És egy olyan társadalomban, ahol a nőknek még a mai napig sincs ugyanannyi joguk, mint a férfiaknak, ez nagy tett, pláne, hogy akkoriban még annyi joguk sem volt a szebbik nemnek.

Ismét maradjunk Japánban, de most térjünk át az írásra. Amióta Last.fm profilom van, azóta az összes japán dal címét átírtam kanjira, hogy pontos tagek kerüljenek a statisztikámba. Ahogy figyelem a kanjikat, elkezdtem komolyabban nézegetni, foglalkozni velük, azóta már egy jónéhányat tudok fejből, ugyanakkor érdekes, hogy néhány esetben érdemes csak az egyszerűbb kanjik jelentéseit ismerni, hogy a komolyabbaknak kikövetkeztessük a jelentését. Íme egy egyszerű példa:

ashitaEz az “ashita” vagy “asu” (mindkét kiejtés helyes, csak az asu régies), melynek jelentése holnap. Az első kanjiban benne van kicsiben a Nap, és a Hold, a másik pedig a Nap, és én ezt úgy dekódoltam magamban, hogy egyszer le kell mennie a Napnak, és a Holdnak, hogy eljöjjön a másnap. Szeretem a képírást, mert az egyszerűbb kanjik jelentésének kikövetkeztetéséhez néha elég az alapvető japán nyelvismeret mellett a képzelőerő, és a saját logika.
Van egy másik kanji, amivel nemrég találkoztam ebben felfedeztem valami érdekességet:

HaBonyolultabb leírni, romajival viszont túlságosan szimpla: “Ha”, ami magyarul fölényt jelent. Ami miatt felfigyeltem rá az az, hogy a jobb alsó sarkában ott van a Hold kanjija. Ebben az esetben furcsa, hisz az eredeti jelentést sehogy nem lehet társítani az égitestet. Ebben az esetben csak a tanulás segít.

Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream dalszöveg és magyar fordítás


Régóta ismerem ezt a dalt, amikor animés lettem. Az Inuyasha is az elsők között volt nálam, elég hamar megszerettem az openingjeit, és endingjeit.

Nagyon tetszik ebben a dalban az az érzelemvilág, amit a fiúk énekelnek, ez az, ami nem csak jól áll egy átlag férfinak, hanem hitelessé teszi, hogy neki is vannak őszinte érzései. Az eddigi Johnny’s Entertainment csapatokból, akiket eddig ismerek, talán ennél a duónál találták el a legjobban azt a stílust, amit talán ők is képviselnének, ha maguk írnák a szöveget. Mert nekem az a problémám a Johnny’s csapataival, hogy többségükben azt érzem, hogy nem találkozik a zene, a szöveg, az előadók valódi énjével. Nem érzem azt, amikor hallgatom a zenéiket, hogy egy szeletet kaptam volna az az életükből, érzéseikből, csupán követtetik velük a trendet. A Tackey & Tsubasa pár dala kapcsán is azt érzem, hogy ezt csak úgy írták nekik, de összességében azt érzem, hogy ők adják a leginkább önmagukat. A One Day, One Dream ékes példája annak, hogy nem kell feltétlen az adott előadónak írni a zenét, (bár tény, hogy attól még hitelesebben hangzana) elég ha a zeneszerző látja, hogy mi áll a legjobban a fiúknak. Lássuk a szöveget:

One Day, One Dream

You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
I’m in a world (aimai na world) kakenuke you

yuutsu ni naru genjitsu ni tachi mukau
mune no naka de seichou shiteru yuusha
yuube mita yume ga
sono zanzou ga myaku wo utsu “saa yuke” to

jibun no color (kara) yabutte
fukuramu mirai wo muriyari ni tojikomeru no kai?

You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
Go in and try (gouin na try) kurikaeshi
nayami hatenaki hibi he to kimi mo
Do you need to cry? (douyou ni cry?) kodoku tomo
Show me, a day, fight (shoumen de fight)
namida suru tabi ni yuriginai yume to nare

choujin yori mo kakushin no hou ga tsuyoku
goukin yori mo kesshin no hou ga katai
dangan no KOKORO okubyou wo megake
hiki kane wo hikeba ii

muchuu no power haratte
tsukinuketa kako ni mou ichido hikikaesu no kai?

You can now dream (yuukan na dream) sore dake ga
I’m in a world (aimai na world) kakenukeru
bukisa mayoi wo shoukyo shite asu he
We can’t know… goal (eikan no goal) tadoritsuku
bokura wo yume ni egakou yo ikutsu mo no
asa no mukou

Sense makes now… wish (senmei na wish) akogare ni
kagayaku chizu ni nai kouya ga bokura wo matteiru kyou mo
You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
Go in and try (gouin na try) kurikaeshi
nayami hatenaki hibi he to kimi mo
Do you need to cry? (douyou ni cry?) kodoku tomo
Show me, a day, fight (shoumen de fight)
namida suru tabi ni yuriginai
yume to nare

You can now dream(勇敢なdream)振りかざし
I’m in a world(曖昧なworld)駆け抜けよう

憂鬱になる 現実に立ち向かう
胸の中で 成長してる勇者
昨夜見た夢が その残像が 脈を打つ「さあ行け」と

自分のcolor(穀)破って
膨らむ未来を 無理矢理に 閉じ込めるのかい?

You can now, dream(勇敢なdream)振りかざし
Go in and try(強引なtry)繰り返し悩み 果てなき日々へと 君も
Do you need to cry?(同様にcry?)孤独とも
Show me, a day, fight(正面でfight)涙するたびに 揺るぎない
夢となれ

超人よりも 確信のほうが強く
合金よりも 決心のほうが固い
弾丸のココロ 臆病をめがけ
引き金を引けばいい

夢中のpower 払って
突き抜けた過去に もう一度 引き返すのかい?

You can now dream(勇敢なdream)それだけが
I’m in a world(曖昧なworld)駆け抜ける武器さ 迷いを消去して 明日へ
We can’t know…goal(栄冠のgoal)辿り着く
僕らを 夢に描こうよ 幾つもの
朝の向こう

Sense makes now…wish(鮮明なwish)憧れに
輝く 地図にない荒野が 僕らを待っている 今日も
You can now,dream(勇敢なdream)振りかざし
Go in and try(強引なtry)繰り返し悩み 果てなき日々へと 君も
Do you need to cry?(同様にcry?)孤独とも
Show me, a day, fight(正面でfight)涙するたびに 揺るぎない
夢となれ

Egy nap, egy álom

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Egy világban vagyok (egy zavaros világban) szaladjunk át rajta

Szemben a lehangoló valósággal
Egy hős, akinek szíve nemes
Egy látomása volt előző éjszaka
Szíve hevesen vert, és mondta “gyerünk”

Győzd le a színedet (teknő)
Át tudsz menni A duzzadó jövőn?

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Menj be, és próbáld ki (erősen próbáld) a gabalyodó baj felé
A végtelen napok felé, te is
Szükséged van, hogy sírj? (Sírni is) Akár magányban is
Mutasd meg a napi harcot (szemtől szemben harcot) Még ha könnyekel is tele
Ne inogj meg, álommá változik.

A hit erősebb, mint a szuperhősöké
Akár a vasnál is keményebb
Szíved lövedékével célozd meg a gyávaságot
És húzd meg a ravaszt

Tüntesd el az álmod erejét
Visszatérsz még egyszer
A múlthoz, amit áttörtél?

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) csak egyszerűen
Egy világban vagyok (zavaros álomban) rajzold meg a fegyveredet
És győzd le a kételkedést, a holnap felé
Nem tudjuk a célt (a cél babérján) csak küzdünk érte
Fessük magunkat az álmunkban
Szembenézni a reggelekkel

Az érzék vágyat szül (tiszta vágyat) Vágyunk a
Csillogó ismeretlen vadonra
Még most is ránk vár
Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Menj be, és próbáld ki (erősen próbáld) a gabalyodó baj felé
A végtelen napok felé, te is
Szükséged van, hogy sírj? (Sírni is) Akár magányban is
Mutasd meg a napi harcot (szemtől szemben harcot) Még ha könnyekel is tele
Ne inogj meg, álommá változik.

Szöveg terén érdekes, hogy a refrénekben angolul, és zárójelben japánul van, ugyanúgy kell kiejteni, de mást jelent. A fordításban egyébként az angol fordítást vettem alapul, de ahol már nagyon nem tudtam kibogozni, ott a japán szöveget is nagyító alá vettem. Ebből próbáltam icsit szabadabb fordítású magyar fordítást kihozni, de itt-ott nagyon sokat kellett gondolkodni, hogy mire is gondolhatott a szövegíró. Ebben is megnyilvánul, hogy mennyire másképp vannak Japánban a dolgok.

Japán történelmi sorozat az M1-en


Január 7-étől egy japán sorozat kezdődik az M1-en, Atsu hercegnő a címe. Ahogy olvastam az ismertetőt, a XIX. század második felében játszódik, amikor Japán nyit nyugat felé.

Kíváncsi vagyok rá, mert a Korona Hercege nagyszerű sorozat volt, már régesrég túlment azon, hogy érdekel az ázsiai kultúra, nagyon hitelesen mutatta be Korea történelmét. Remélem, hogy a japán sorozat is lesz ennyire jó.

Eredménytelen vizsga


Hiába volt könnyű a banki vizsga, sajnos nem jött össze. 😦 Ennél még jobban elszomorított az, hogy csak 34%-os lett az eredmény. És így végignézve, megbeszélve a tanárnővel a dolgokat, arra jutottunk, hogy látta, hogy tudom a dolgokat, de azt abban a formában nem fogadhatja el, mert ha központilag ellenőrzik, akkor felelősségre vonhatják. Ráadásul még amiatt is hátrányban voltam, hogy a bankis tanulmányok jórészét régen láttam, felejtettem, és túl rövidnek éreztem azt az idő mely alatt átnéztem volna a 2 éves anyagot. De leginkább azért jött ki rosszul, hogy nem sikerült, mert legközelebb már csak jövő júniusban vizsgázhatok újra, tehát 8 hónap múlva, ami nagyon hosszú idő. Mert ha 1 hét, vagy 1 hónap múlva meg lehetne próbálni még egyszer, akkor azt mondanám, hogy előfordul, most már tudom, hogy mit várnak el, jobban készülök rá, és menni fog!

Ezt 8 hónapot kell kihasználni, hogy érdemben teljen el. Vannak ötletek. Szeretnék gyorstalpalónak megcsinálni egy valutapénztárosi tanfolyamot, azt is jó dolognak tartom. Meg kell angol nyelvvizsga, és mélyebben elmerülök a japán nyelvben.

Japánnak lenni kiváltság


Én ma már ennél a gondolatnál jártam. Továbbra is meg akarom szerezni Ichiro Mizuki: Hero wa Never Neba Give Up! kislemezét. Nem tudom, hogy írtam-e róla, de nagyon érdekel a dal, ugyanis YouTube-on fent van egy kicsi részlet a dalból, és nekem nagyon bejött:

Aranyosan táncolnak a gyerekek, de inkább a dal fogott meg, nagyon hangulatos, és szerettem volna megszerezni. A kislemez sehol nem érhető el. Illetve egy helyen, de oda meghívó kell, mert csak regisztrációval lehet elérni. Hát akkor úgy voltam vele, hogy akkor megpróbálom az Amazonról letölteni 200 yen egy dal. Nem szeretek letöltésért fizetni, de ez képezhetett volna kivételt. Kicsit nehezen sikerült kisilabizálni, hogy mi micsoda, de végül elértem a végéig. Ám nem engedi letölteni, földrajzi korlátok miatt. … -_- Anyagi veszteség ugyan nem ért, de maga az indok kicsit kiakasztott. Azt még megértem, hogy a postát nem vállalják be fizikai hanghordozók esetében, mert drága, vagy ellophatják, de hogy az mp3-as letöltéseket miért korlátozzák? Nem mindegy nekik hova jut el, megkapják a pénzt érte. Ilyenkor gondolom azt, hogy japánnak lenni kiváltság, a japán Amazon sokmindent csak Japánba postáz.