Az aknakeresés új szintje


Igazából előnynek gondolom azt, hogy kíváncsi személyiség vagyok. Ha barátra teszek szert, sok minden szokott érdekelni vele kapcsolatosan. Ki ő, mit szeret, mi a hobbija, mi az, amit szívesen mesél magáról. Ez nemcsak a kíváncsi természetemből fakad, hanem mert soha nem tudhatom, hogy az, ami iránt ő érdeklődik, nem-e válna hasznomra. Milyen új ismereteket sajátíthatok el általa, nem-e lennék több általa. Csernus Imre írta az egyik könyvében, hogy a kíváncsisága tartja őt fiatalon. Tökéletesen átérzem. De ez a kíváncsiság persze megsokszorozódik, ha a másik félbe történetesen szerelmes vagyok. Ha még ez a szerelem viszonzásra is talál, akkor ott már nincs menekvés. Márpedig most az utóbbi esete áll fenn. A közös érdeklődési kör megvolt, hiszen Haikyuu!! szerveren találkoztunk, onnan kezdtünk el privát beszélgetést. Az is részint közös érdeklődési kör, hogy mind a ketten szeretjük a logikai játékokat. Csak én többségében a Tetris-ben, Dr. Marióban, Picross-ban vagyok otthon, addig ő bár a Picross-ban is, de a másik nagy kedvence az Aknakereső. Lévén, hogy a Picross közös hobbi, beregisztráltam a Nonograms.org weboldalra, szoktam néha én is feladványokat megcsinálni. Ami az Aknakeresőt illeti, szinte keresztrejtvény szintjén old meg feladványokat. Ilyet senkinél nem láttam. Mondta is, hogy benne van egy közösségben, ahol feladványokat adnak fel egymásnak, segítik, tanítják egymást. Nekem egész életemben annyi kapcsolatom volt az aknakeresővel, hogy megnyitottam a Windows játékok között, elkezdtem totál véletlenszerűen kattintgatni, aztán 2-3 másodperc után robbantam. Hogy ebben esetleg valami logika lehet… Valamit láttam belőle, a számok nemcsak úgy ott vannak, de egyáltalán nem érdekelt annyira, hogy mélyebben is elemezzem magamban a dolgot. Ha már Windows játékok, akkor Pasziánsz meg a Fekete Macska volt a fő időtöltési mód nálam.

Most sem feltétlen életem célja, hogy Aknakereső mester legyek, de úgy voltam vele, hogy hátha az abból szerzett ismeret az élet más területén is hasznomra lehet, ezért úgy döntöttem, hogy meghallgatom a páromat, hogy miért szereti, hátha tanulok valami újat. Emellett elmagyarázta az alapokat. Hamar kiderült, hogy nem azért szenvedek a matekkal egyetemen, mert lusta vagyok, hanem mert egy bizonyos szint fölött nem látok logikát dolgokban, és bár meg lehet magyarázni, de nehezen értem. Például most tanulok ZH-ra matematikai alapokból (harmadjára…), alkalmazott matematikából és operációkutatásból. És az a helyzet, hogy ezen a szinten én már csak megtanulni, bemagolni tudom az összefüggéseket, de megérteni nem. Példa: Értem a deriválás alapját, elméletét, meg néhány deriválási azonosságot is átlátok, de az összetett függvény deriválását már csak bemagolni tudom. Hát hasonlóképpen mentem neki az aknakereső rejtelmeinek megértéséhez. Habár konkrét vita nem volt, de azért feltettem magamban a kérdést, hogy mi szükségem van erre? Hagytam, hogy írja, magyarázza, én valamit odaírtam neki, hogy igen, jó eséllyel így van, logikusnak tűnik, miközben meg igazából akkor nem értettem semmit, és mással foglalkoztam. Kerestem egy online aknakeresőt, hogy magam alkalmazzam azt a logikát, amit látok benne. Kérdéseire meg folyamatosan rossz választ adtam, és nem értette, hogy miért azt elemezgetem, amin ő már rég túl van. Talán azért, mert agyban még ott tartok, és azt próbálom megérteni. Ilyenkor szoktam bedühödni, és ilyenkor van az, hogy valami mással kell foglalkoznom, különben bedurran az agyam. Alapvetően lobbanékony természet vagyok, de nagyon ritka az, amikor üvöltözök, meg török-zúzok. Azért maradok nyugodtnak, mert tudom magamról, hogy most robbanni fogok, de még tudom kontrollálni magam. Ilyenkor nekem mással kell foglalkozni ahhoz, hogy lenyugodjak. De ez nem azt jelenti, hogy akkor nem ott vagyok gondolatban. De, az jár fejemben, csak kell valami, ami ilyenkor eltereli a figyelmemet, lenyugtat, mert így tudom átgondolni azt, hogy hol rontom el, és megemésztem a mondottakat (jelen esetben leírtakat). Ugyanez van a videojátékoknál is. Ha elakadok valahol, akkor ki szoktam kapcsolni a gépet, és mással foglalkozok. De ezalatt is azt szoktam átgondolni, hogyan tudnék továbbmenni ott, ahol elakadtam. De ha tovább játszanék, és továbbra sem sikerülne, akkor egy idő után az idegesség miatt már nem is tudnék rendesen gondolkodni. De ha kijövök abból a közegből, akkor lenyugszok, és jobban át tudom gondolni, hogy mit csináljak másképp. És általában sikerül is. Ezért van az, hogy még nem vágtam a földhöz egyetlen controllert sem. Ugyanez az Aknakeresőnél. Pár perc után már magam próbálgatom, hogyan csináljam, és többedik próbálkozás után már sikerül.

Sikeres aknakeresés

Nálam így működik az, hogy addig csinálok valamit, amíg valami nem megy. Csak ezt sokan nem látják át, nem értik meg, ezért kapok a fejemre, hogy mit képzelek, hogy ilyen könnyen feladom? Pedig szó nincs arról, hogy feladnám, aminek látom értelmét, hogy küzdjek érte, meg motivált vagyok, azt csinálom, csak mivel tudom magamról, hogy hajlamos vagyok arra, hogy bedühödjek, ezért saját módszerrel csinálom.

Azért érzékelem, hogy igaza volt Jucukynak, amikor írta, hogy nem is baj, hogy távkapcsolat a miénk, mert így ismerjük meg egymást, és ha eljutunk oda, hogy együtt leszünk élőben, akkor kevesebb lesz a konfliktus. Azt nem gondolom, hogy ha ez élőben történt volna, akkor hangos szóváltás kíséretében zajlott volna le ez az oktatás, de megkértem volna, hogy hagyjon most békén. De ez nem ellene szólna, hanem idő kell, amíg átgondolom magamban a dolgokat. Már csak azért sem szól ellene, mert pont attól kímélném meg, hogy durva legyek vele. Szeretem őt, és életem utolsó cselekedeteinek egyike legyen, hogy indokolatlanul durva legyek vele. Ezért is voltam azon, hogy visszafogjam magam, meg az is sokat segített, hogy végül békésen le lett rendezve a dolog, hogy ő is belátta, hogy túlzottan nyomulós volt, és utána kíváncsi volt arra, hogyan tanulok. Én meg készségesen elmagyaráztam neki, hogy vannak nálam ilyenkor a dolgok. Ha oda-vissza működik, hogy megértjük egymást, az sok konfliktustól megkímél, és jó esély lesz arra, hogy ez a párkapcsolat hosszútávú legyen. Főleg, ha eljutunk odáig, hogy élőben legyünk együtt.

Kísérlet a sakkozásra


Nem akármilyen sakktábla került az iskolába, fémből volt a tábla is, a figurák egyik fele aranyozott, a másik pedig ezüstözött volt. Nem kérdeztem rá, honnan került oda, de jól megnéztem magamnak, és amint lehetőségem volt, kipróbáltam. Legalább 15 éve nem sakkoztam, és ugyan nem jósoltam magamnak nagy jövőt, de azért tettem egy próbát. Az egyik sráccal játszottam. Közben alig bírtam megállni, hogy ne nevessek magamban, amikor mondták körülöttem, hogy “Chess”. Egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy magyar hangzása kissé explicit. De nem ezért veszítettem, hanem mert ennyire nincs érzékem hozzá. Ez az már az a kategória, amikor már nem az volt a baj, hogy vesztettem, hanem hogy tálcán kínáltam neki a győzelmet. Nem egyszer fordult elő, hogy annyi sütnivalóm sem volt, hogy legalább azt átgondoljam, hogy ha odalépek, az ellenfelem kiüthet. Az egész játék maximum 15 percig tartott. Ezt inkább oda vezetem vissza, hogy több tekintetben annyira egyszerű gondolkodásom van, hogy néha ilyet nem tudok átgondolni. Ugyanakkor arra jutottam magamban, hogy ha lenne valaki, akivel folyamatosan játszhatnék, akkor beletanulnék, és a gondolkodásom is fejlődne. 28 év ide vagy oda, valamiben én is nagyon gyenge vagyok. Ha lenne valaki akivel szívesen játszanék, akkor szívesen tanulnék. A másik gyengeségem, amit szívesen legyőznék, az a közönség előtt való beszéd. Az angol tanfolyamon volt egy feladat, négyes csoportban kellett egy általunk elképzelt éttermet megtervezni, majd ezt előadni. Izgatottan vártam a részemet, de ugyanakkor féltem, hogy fel fogok sülni. Valamennyire felsültem, de senki nem gúnyolódott és nevetett miatta, de tudtam, hogy fejlődni kell. Csak sajnos nincs rá lehetőség.

Csak az első két kötetről tudtam, hogy megjelent hivatalosan, a többi elég érdekes. A Harry Potter hangoskönyvről írok, most hallgatom a 3. kötetet. Ettől kezdve a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megbízásából készült el. Egyáltalán nem rossz, “az Azkabani fogoly”-t Romoda Klára olvassa fel, és tetszik a beszédstílusa. Gondolom, hogy nem színésznő, mivel most hallok róla először, ehhez képest szépen olvassa fel a könyvet, a probléma a kivitelezéssel van. Ugyanis csak kazettára vették fel, így a digitalizálás problémás, de ami még szembetűnőbb, hogy a bakikat nem javították ki. Többször is mintha dadogna a felolvasó, szinte olyan, mintha Mógus professzor beszélne. Ennél sokkal zavaróbb néhány angol név kiejtése. Néhányat jól mond, de az olyanokat, mint “Vezli” vagy “Gránger” kriminálisan rosszul. Az utómunka hiánya is hallatszik (néha megakad a felolvasó), de mivel nagyon tetszik, ahogy nő felolvassa a szöveget, ezért ezektől el tudok tekinteni. Nem akarja nagyon imitálni a szereplők hangját, olyan, mintha egy anya esti mesét olvasna a gyerekének. Kellemes a hangja, nagyon.

Gazdálkodj okosan


A nővérem megelőlegezte a születésnapi ajándékomat egy Gazdálkodj okosan társasjáték “személyében”.

Nem vagyok biztos benne, de lehet, hogy írtam róla, hogy régen volt néhány társasjátékunk, amik aztán eltűntek, elkeveredtek, legalább is már sehol nincsenek meg. Nagyon hiányoznak nekem, ezért szeretném újra megszerezni őket, ezért nagyon örültem, hogy megkaphattam ezt a játékot. Amikor megjöttek nővéremék, felmerült az igény, hogy lehetne társasjátékkal játszani, valami olyannal, amivel a Dominik is tud játszani, így jött a Ki nevet a végén, amit a Tescóban vettünk meg. Jókat játszottunk vele, nagyon élveztem. Eszembe is juttatta, hogy mennyit játszottunk régen, és milyen jó volt, és jó lenne ezeket az időket visszahozni. Meg sokat kártyáztunk, a römi volt a nagy kedvenc. Kártyáig még nem jutottunk el, de elővettük őket. Sajnos hiányos az a francia kártya pakli, amit szerettem volna magamnak eltenni. Legyen már nekem is egy példány az ördög bibliájából. Magyar kártya pakli van, nem is tudom, hogy mit játszottunk rajta, de azzal is sokat játszottunk. A lényeg a lényeg, hogy hiányoznak a társasjátékok, és szeretném újra megszerezni őket. Szerintem egyáltalán nem idejét múlt szórakozás. Egy előző kiadás volt a gazdálkodj okosan játékból, ezt még soha nem láttam belülről, hogy milyen, így néz ki:

Talán még ez a kép sikerült a legjobban, de ezen sem nagyon látszik még nagy méretben sem. Alul vannak a pénzek, felette a játékszabály, mellette az OTP bankos papír, melyre a hitelbe vett lakás, autó törlesztését jegyezhetjük fel. Van bankkártya, éves BKV bérlet, különböző biztosítások, szerencsekártyák, a dobozban van a lakás, és a berendezései. Már alszik mindenki, de az éj leple alatt játszok vele egyedül.

Van még két társasjáték, amiket nagyon szeretnék megszerezni:

  • Szerencsekerék
  • Mindent vagy semmit

A két klasszikus ’90-es évek-beli TV vetélkedő társasjáték-adaptációja. A Szerencsekereket úgy gondolom, hogy nem kell bemutatni, aki esetleg nem emlékszik a Mindent vagy semmit vetélkedőre, Vágó István volt a műsorvezetője. Volt három játékos, az volt a lényege, hogy adott volt hat témakör, mindegyikben 5-5 kérdés, melyek 1000, 2000, 3000, 4000, 5000 forintot értek. Arra nem emlékszem, hogy nem nehezedtek volna a kérdések, de aki helyesen válaszolt, az nyilván megkapta az adott összeget, aki pedig rosszul válaszolt, az elvesztette azt. Játékos választhatta ki, hogy melyik témakörből szeretne kérdést. Találtam egy részletet a YouTube-ról:

Ezeket szeretném megszerezni. Tavaly év elején gondolkodtam el dolgokon, amikor írtam, hogy elkezdtem megint németet tanulni, mert láttam a Nintendós reklámot az RTL2-n, és régi emlékeket hozott vissza. Ekkor tudatosodott bennem az, hogy azok, amiket gyerekként szerettem, és most is tetszenek, azok örök élmények, melyeket most is jó aktívan megélni. Ahogy eszembe jutottak, hogy mik azok, amiket szerettem régen csinálni, úgy jutottak eszembe a társasjátékok is. Az a felnőtt, aki nem szeret játszani, az egy megfásult gépezet, aki csak úgy van a világban, de nem él. Na meg azok az igazi értékek, amik időtlenek, kortalanok.

Munka terén is van fejlemény, érik a gondolat, hogy megyek ki Angliába, hogy ott próbáljak szerencsét. Csak anyám fél, hogy túl nagy anyagi ráfordítás vész el a semmibe. A bátyám nevelt lánya is megy ki Angliába áprilisban, és azt gondolta ki, hogy várjunk egy pár hónapot, lássuk meg, hogy ő mennyire sikeres, és ha igen, akkor menjek én is. Én ezt egyrészt helyeseltem, mert anyagi vonzata így is, úgy is van a dolognak, de minimalizáljuk a kockázatot. Bár ugyan más munkát keresnék, de ha másért nem, legalább azért lenne jó megvárni, hogy egyáltalán van-e munkalehetőség. A másik meg az, hogy nekem azért mégiscsak az az elsődleges álmom, hogy Pesten tudjak dolgozni. De ez egyelőre nem sikerül. Jó lenne ezt minél előbb tisztázni, hogy mi legyen, mert ha most megyek áprilisban, akkor felhagyok a munkakereséssel. Mindenesetre szívesen mennék. Ha csak az anyagiakat nézzük: £6.50 a minimál órabér (ne váltsd át forintba, mert fájni fog a szíved), ha egy nap 8 órában dolgozok, akkor egy héten £240 lenne a minimálbér. És a nővérem azt is kigondolta, hogy ha mind a ketten mennénk, akkor mi lennénk közös albérletben, valamint jönne velünk Xingbo lánya, Huicong is, és akkor három emberre jutna egy lakás, ugyanis a brit házak többsége három hálószobás. Úgy mondta, hogy a ház heti bérleti díja, amit kinézett kb. £130 lenne, így egy szoba kb. £50 lenne. Most nem tudom pontosan, hogy mennyi a rezsi, de ha mondjuk, £100 lenne cakkumpakk, akkor vígan tudnék mellette kaját venni, szórakozásra költeni, de akár még félre is tenni, bár ahhoz jellemfejlődésre van szükség. Egyedül a magyar kötődéseket sajnálnám itt hagyni, de hát valamit valamiért. A változás nemcsak fájdalommal jár, hanem áldozatot is kell hozni. Cserébe gondtalanabb anyagi életem lehet, és talán az érzelmi oldal is rendbe jönne.

Manapság négy Okui Masami dal van fókuszban, mindenképp szeretném megmutatni őket, mert most nagyon a hatásuk alatt vagyok.

Shake it

Ez a dal tipikusan olyan, hogy nem érzem meg azonnal az ízét, de ha megvan, akkor el nem enged, és függője vagy, amíg élsz. Nagyon megvan, imádom, és nem bírom abbahagyni a hallgatását.

I can’t…

Ez tipikusan egy olyan ballada, ami nem szomorú, csak kimondja a fájdalmat. Ugyanakkor érezni, hogy kész változtatni rajta. Nagyon szeretem a hangulatát, ezt a dalt azóta imádom, amióta ismerem, a zene is olyan, amit egyszerűen nem lehet megunni. Okui Masami régi dalai a bizonyítékok arra, hogy lehet igényesen művelni popzenét. A ’90-es évek voltak azok, amikor igazán bejöttek az egynyári slágerek, de ezek a dalok mellettük a legszebben kicsiszolt gyémántok, amik még 50 év után is ugyanazt a hangulatot adják, amit most. A dalból még két változat készült, a daydreamix és az a.c ver. Ez a kettő is elsőosztályú

WILD SPICE

Talán az egyik legjobb rock dal, amit életemben hallottam. Olyan szinten árad belőle a lazaság, az életigenlés, hogy teljesen átjön, és minden porcikámban érzem, hogy így jó élni. Ennek a dalnak van egy TRANCE MIX változata, mely annak rendje-módja szerint elrontotta az eredeti változatot. Azon nagyon kevés Okui Masami szerzemények közé tartozik, amit nem szeretek.

Remote Viewing

Ez volt az első olyan Okui Masami dal, melyet megjelenésekor ismertem meg (2007.01.26.) és szinte azonnal azonnal hatást gyakorolt rám. Majdnem olyan jó, mint a WILD SPICE, csak ez a dal könnyedebb, inkább a lazaság, könnyed életérzés árad belőle, és nincs annyira kidolgozva zeneileg, mint az előző. De ettől függetlenül nagyon szeretem, mert szerelmes dalnak is kiváló.

Állásinterjú kisebb találkozókkal


Ma állásinterjún voltam Pesten. Előtte bementem az iskolába a bizonyítványomért, aztán sietősre vettem a figurát, mert a 10.14-es vonattal akartam elmenni. A sietésnek megvolt az ára, mert 1-2 dolog otthon maradt, ráadásul az egyikről csak azt hittem, hogy otthon maradt. A vonatúton a Mario’s Picross-szal, és a Mario Golf-fal játszottam többnyire, mind a két játék nagyon menő. A Picrossban nemrég jöttem rá, mennyire megkönnyíti a játékot, ha átfedést keresünk. Ez lényegében annyit takar, hogy ha egy 15×15-ös táblán játszunk, és az egyik sorban vagy oszlopban van például egy 9-es szám, akkor a középső hármat biztosan ki lehet ütni, mert akárhogy is legyen, a középső három biztosan jó.

A vonat megérkezése után Trunerrel találkoztam, ugyanis néhány hete írta, hogy vannak vannak Disney kazettái, amik esetleg nem-e érdekelnek. Hát lássuk. Volt egy-két nagy ritkaság, ami nagyon menőség volt

A felső sorból egyedül a Pocahontas van meg, a többi nincs. A Notre Dame-i toronyőrről és a Kis Hableányról tudtam, viszont a Herkules és a Mulan meglepetés, hogy a filmzenéje mégiscsak megjelent, csak hát a PolyGram adta ki őket, amely cégről mint írtam korábban, semmi emléket nem őriz a régi kiadványairól. Egy kicsit beszélgettünk, aztán ment is tovább, mert dolga volt. A Keletiből az Árkádba mentem, ott találkoztam a Csibivel. Ott adtam volna át neki a vasalható gyöngyöket, amiket vettem magamnak korábban, hogy azokból megpróbáljak egy kis pénzt csinálni, de nem sikerült nekem. Megbeszéltük, hogy odaadom neki, de úgy tűnik, hogy nem hoztam el. Megbeszéltük, hogy megmutatom, hogy mim van, és akkor postafordultával megkapja. Ide is kiteszem, hogy mindenki lássa:

Beszélgettünk egy adagot, aztán mentünk a Media Marktba, mert fényképeket nyomtatott ki. Nekem már nem maradt sok idő, de nagyon hálás voltam azért az egy képért, amit nekem kinyomtatott, és külön kifizette, hogy el tudjak menni az állásinterjúra.

Ahova 14.45-re kellett menni. Egy sportüzletbe eladónak. Név szerint a Sports Direct nyit üzletet az Aréna Plázában. Nagyon meglepődtem rajtuk, ugyanis ők azok, akik Angliában nagyon mélyen leszállított áron adják a ruháikat, sportszereiket, a minőséggel semmi baj nincs. Járni kéne oda. Viszonylag sok embert keresnek, ilyen 20-25 főre számítanak. Ami itt problémás volt, hogy a tájékoztató E-mailben az volt, hogy ünnepi megjelenést kérnek. Na ez most ugrott, ugyanis a nadrágomat is otthon felejtettem. Az Árkádban a nyilvános WC-ben terveztem átöltözni, ott vettem észre, hogy ezt csak hiányosan tehetem meg. Csak a fehér inget felvenni a rövidnadrágra meg eléggé vicces lenne. Úgyhogy pólóban, rövidnadrágban jelentem meg, izgultam is, hogy nem-e lesz baj, de semmit nem szóltak miatta. Amúgy jónak ítélem meg a dolgokat, hátha felvesznek. Jövő héten jeleznek vissza, de mi is érdeklődhetünk E-mailben. Semmit nem bízok a véletlenre, így fogok cselekedni.

Az állásinterjúról a WestEnd-be mentem, itt derült ki számomra, hogy mégiscsak elhoztam a Csibinek a vasalható gyöngyöket, csak a hátizsákomban volt, és a nem az utazótáskában, ahova márpedig én megesküdtem, hogy odatettem. Egy kicsit elvoltam, olyan 17.15-re terveztem elmenni a 47-es villamossal a Hauszmann Alajos utcára egy adás-vétel okán, a Mario Golf Game Boy Colorra, meg is lett:

Végre megvan kompletten a játék. ^_^ Kumitétől van meg, őt is rég láttam, de csak egy pár percet beszélgettünk, mert még nem volt vége a munkaidejének. Eddig csak a kazetta volt meg, így a másik eladósorba került, de nem kellett sokáig várni az új gazdájára, ugyanis felajánlottam LernenBoy-nak, aki azonnal le is csapott rá, az övé. Biztosan imádni fogja a játék RPG-részét, ahol szintfejlődéssel válhatsz egyre jobb golfossá. Nekem nagyon bejön. A Nintendo 64-essel is nagyon sokat lehet játszani, ez sincs híján a játékidőnek, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Pont induláskor kezdett el esni az eső, és még nincs vége a napnak. Következő út a 7-es busz végállomásához, az Albertfalva vasútállomáshoz vezetett, amire odaértem, konkrétan leszakadt az ég. Gyorsan átrohantam egy fedett helyre, és ott vártam a másik eladót, két Irigy Hónaljmirigy kazettát veszek tőle. Meg is jelent. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy a szakadó esőben megjelent, csak pozitívat érdemel, és még így is szerény voltam. Két régi IHM kazetta:

A Csillagok Háborognak albumról már írtam korábban, hogy személyes kedvenc, mert azzal ismertem meg az együttest, és nagyon sokat hallgattam ezt az albumot. A Buliwood meg egy mini-album, az igazából a karácsonyi daluk miatt jelentős, viszont az a dal hatalmas alkotás.

A 19.10-es vonattal indultam haza, olyan 22 órára érkeztem meg. És most jól kifáradva megyek aludni.