Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream dalszöveg és magyar fordítás


Régóta ismerem ezt a dalt, amikor animés lettem. Az Inuyasha is az elsők között volt nálam, elég hamar megszerettem az openingjeit, és endingjeit.

Nagyon tetszik ebben a dalban az az érzelemvilág, amit a fiúk énekelnek, ez az, ami nem csak jól áll egy átlag férfinak, hanem hitelessé teszi, hogy neki is vannak őszinte érzései. Az eddigi Johnny’s Entertainment csapatokból, akiket eddig ismerek, talán ennél a duónál találták el a legjobban azt a stílust, amit talán ők is képviselnének, ha maguk írnák a szöveget. Mert nekem az a problémám a Johnny’s csapataival, hogy többségükben azt érzem, hogy nem találkozik a zene, a szöveg, az előadók valódi énjével. Nem érzem azt, amikor hallgatom a zenéiket, hogy egy szeletet kaptam volna az az életükből, érzéseikből, csupán követtetik velük a trendet. A Tackey & Tsubasa pár dala kapcsán is azt érzem, hogy ezt csak úgy írták nekik, de összességében azt érzem, hogy ők adják a leginkább önmagukat. A One Day, One Dream ékes példája annak, hogy nem kell feltétlen az adott előadónak írni a zenét, (bár tény, hogy attól még hitelesebben hangzana) elég ha a zeneszerző látja, hogy mi áll a legjobban a fiúknak. Lássuk a szöveget:

One Day, One Dream

You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
I’m in a world (aimai na world) kakenuke you

yuutsu ni naru genjitsu ni tachi mukau
mune no naka de seichou shiteru yuusha
yuube mita yume ga
sono zanzou ga myaku wo utsu “saa yuke” to

jibun no color (kara) yabutte
fukuramu mirai wo muriyari ni tojikomeru no kai?

You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
Go in and try (gouin na try) kurikaeshi
nayami hatenaki hibi he to kimi mo
Do you need to cry? (douyou ni cry?) kodoku tomo
Show me, a day, fight (shoumen de fight)
namida suru tabi ni yuriginai yume to nare

choujin yori mo kakushin no hou ga tsuyoku
goukin yori mo kesshin no hou ga katai
dangan no KOKORO okubyou wo megake
hiki kane wo hikeba ii

muchuu no power haratte
tsukinuketa kako ni mou ichido hikikaesu no kai?

You can now dream (yuukan na dream) sore dake ga
I’m in a world (aimai na world) kakenukeru
bukisa mayoi wo shoukyo shite asu he
We can’t know… goal (eikan no goal) tadoritsuku
bokura wo yume ni egakou yo ikutsu mo no
asa no mukou

Sense makes now… wish (senmei na wish) akogare ni
kagayaku chizu ni nai kouya ga bokura wo matteiru kyou mo
You can now dream (yuukan na dream) furikazashi
Go in and try (gouin na try) kurikaeshi
nayami hatenaki hibi he to kimi mo
Do you need to cry? (douyou ni cry?) kodoku tomo
Show me, a day, fight (shoumen de fight)
namida suru tabi ni yuriginai
yume to nare

You can now dream(勇敢なdream)振りかざし
I’m in a world(曖昧なworld)駆け抜けよう

憂鬱になる 現実に立ち向かう
胸の中で 成長してる勇者
昨夜見た夢が その残像が 脈を打つ「さあ行け」と

自分のcolor(穀)破って
膨らむ未来を 無理矢理に 閉じ込めるのかい?

You can now, dream(勇敢なdream)振りかざし
Go in and try(強引なtry)繰り返し悩み 果てなき日々へと 君も
Do you need to cry?(同様にcry?)孤独とも
Show me, a day, fight(正面でfight)涙するたびに 揺るぎない
夢となれ

超人よりも 確信のほうが強く
合金よりも 決心のほうが固い
弾丸のココロ 臆病をめがけ
引き金を引けばいい

夢中のpower 払って
突き抜けた過去に もう一度 引き返すのかい?

You can now dream(勇敢なdream)それだけが
I’m in a world(曖昧なworld)駆け抜ける武器さ 迷いを消去して 明日へ
We can’t know…goal(栄冠のgoal)辿り着く
僕らを 夢に描こうよ 幾つもの
朝の向こう

Sense makes now…wish(鮮明なwish)憧れに
輝く 地図にない荒野が 僕らを待っている 今日も
You can now,dream(勇敢なdream)振りかざし
Go in and try(強引なtry)繰り返し悩み 果てなき日々へと 君も
Do you need to cry?(同様にcry?)孤独とも
Show me, a day, fight(正面でfight)涙するたびに 揺るぎない
夢となれ

Egy nap, egy álom

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Egy világban vagyok (egy zavaros világban) szaladjunk át rajta

Szemben a lehangoló valósággal
Egy hős, akinek szíve nemes
Egy látomása volt előző éjszaka
Szíve hevesen vert, és mondta “gyerünk”

Győzd le a színedet (teknő)
Át tudsz menni A duzzadó jövőn?

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Menj be, és próbáld ki (erősen próbáld) a gabalyodó baj felé
A végtelen napok felé, te is
Szükséged van, hogy sírj? (Sírni is) Akár magányban is
Mutasd meg a napi harcot (szemtől szemben harcot) Még ha könnyekel is tele
Ne inogj meg, álommá változik.

A hit erősebb, mint a szuperhősöké
Akár a vasnál is keményebb
Szíved lövedékével célozd meg a gyávaságot
És húzd meg a ravaszt

Tüntesd el az álmod erejét
Visszatérsz még egyszer
A múlthoz, amit áttörtél?

Most már tudsz álmodni (bátor álmot) csak egyszerűen
Egy világban vagyok (zavaros álomban) rajzold meg a fegyveredet
És győzd le a kételkedést, a holnap felé
Nem tudjuk a célt (a cél babérján) csak küzdünk érte
Fessük magunkat az álmunkban
Szembenézni a reggelekkel

Az érzék vágyat szül (tiszta vágyat) Vágyunk a
Csillogó ismeretlen vadonra
Még most is ránk vár
Most már tudsz álmodni (bátor álmot) suhints a kardoddal
Menj be, és próbáld ki (erősen próbáld) a gabalyodó baj felé
A végtelen napok felé, te is
Szükséged van, hogy sírj? (Sírni is) Akár magányban is
Mutasd meg a napi harcot (szemtől szemben harcot) Még ha könnyekel is tele
Ne inogj meg, álommá változik.

Szöveg terén érdekes, hogy a refrénekben angolul, és zárójelben japánul van, ugyanúgy kell kiejteni, de mást jelent. A fordításban egyébként az angol fordítást vettem alapul, de ahol már nagyon nem tudtam kibogozni, ott a japán szöveget is nagyító alá vettem. Ebből próbáltam icsit szabadabb fordítású magyar fordítást kihozni, de itt-ott nagyon sokat kellett gondolkodni, hogy mire is gondolhatott a szövegíró. Ebben is megnyilvánul, hogy mennyire másképp vannak Japánban a dolgok.

JAM Project: Wings of the legend háttérképek


Ismét kaptam kérésre háttérképet, ezzel update-eltem a Wings of the legend, és a Babylon karaokékat. Ezek a képek is Sleeplesslydia munkái, szegény most néhány hetes késéssel tudta megcsinálni, mert őt is elkapta az influenzajárvány. Mexikóban elég nagy volt elvileg. De annál jobbakat csinált. ^_^

Wings of the legend 1Wings of the legend 2Wings of the legend 3Wings of the legend 4Wings of the legend 5Na, ezek vannak. Meg most már kezd kirajzolódni, hogy mivel indulok énekversenyen, remélem, hogy be tudom gyakorolni:

  • Inuyasha: One Day, One Dream
  • 2nd Super Robot Wars Original Generations: Babylon

Az Inuyasha lesz a lassú dal, ezzel fogok nevezni. Ezt fogom feltenni, és ha bejutok a legjobb 20-ba, akkor ezt fogom első körben énekelni. Nem nehéz dal, de szépen, érzelgősen kell énekelni, meg kell pendíteni férfiasság szép, érzelmi húrjait. Ugyanis a dalt eredetileg két fiú énekli (Tackey & Tsubasa). A Babylon pedig a gyors dal. Ez nem csak sebességében tér el az Inuyashás szerzeménytől, hanem hangulatában is. Ezt erőteljesen kell énekelni, lehet egy kis gonoszságot is vinni az énekbe. És úgy tűnik, hogy végre van egy JAM Project dal, amit el tudok énekelni. Legalábbis az előzetes gyakorlások ezt igazolják, de azért nem váltok még a regisztrációs oldalon, mert biztos akarok lenni abban, hogy menni fog. Az biztos, hogy a dal végi ordítást kihagyom. :D Nagyon durva, én nem is tudom, hogy lehet magas hangon akkora hangerőt kiadni magunkból. Mondjuk itthon lehet, hogy megpróbálom egyszer, hogy mit tudok, de az biztos, hogy ha érdemes vagyok arra, hogy bejussak a legjobb 6-ba, akkor nem fogok csalódást okozni. Úgy gondolom, hogy most is kevesen fognak lassú dalt énekelni első körben, de nem is ezért döntöttem így, hanem mert az Inuyasha dalt probléma nélkül el tudom énekelni. Ott azzal kell meggyőzni a zsűrit, hogy szépen el tudom énekelni, akár úgy, mint az eredeti duó. Aztán, ha továbbjutok, akkor a Babylon már jóval inkább határon lesz, és mivel ilyen dalt még nem énekeltem, ezért azt gondolom, hogy az újdonság “varázsa” is benne lesz. És ha jól fog menni, akkor akár még dobogós is lehetek.

Nana


Azt még elfelejtettem megírni, hogy két mangát vettem a MondoConon:

  • Death Note 2
  • Nana 4

Azt elhiszem, sok mindent lehetne mondani a levásárolhatóságról, hogy mekkora anyagi vonzata van, meg, hogy ezzel mindenkit vásárlásra kényszerítenek, de nekem jót tesznek vele, mivel elég sok manga nincs még meg, és így féláron veszem meg, és ha már úgyis megvenném, akkor miért is ne élnék a lehetőséggel?

Igazából néhány éve, amikor elindult az Animaxen a Nana (talán 3 is már?), iszonyatosan megtetszett, mert teljesen hitelesen mutatja meg a huszonéves fiatalság problémáját; Szülőktől különköltözés, ismerkedés a munka, és a szerelem világával, lelki problémák, egyáltalán a felnőtté válás. És annyira hitelesnek tartom, hogy nemrég elolvasva a 4. kötetet, és most nézve az animét nagyon tetszik még most is. Egyáltalán nem túl csöpögősek az érzelmek, pont annyi, amennyi kell. És amikor bagszival jöttünk el vasárnap a MondoConról, akkor a Nana volt az egyik téma, hogy a mai napig mennyire hiteles. Meg, hogy a történet egy éve áll, mert Yazawa Ai elmondása szerint lebetegedett, és bár felépült, de a Nanát azóta nem folytatta. Elmondta körülbelül, hogy áll most a történet, igazából szerintem már csak egy nagy végtörténet hiányzik, és le lehet zárni az egészet.

Meg ha már Nana, akkor szóba került a Méz és Lóhere, az is nagy szerelmi történet, de bennem abból nem sok maradt meg. Maga a történet sem volt annyira emlékezetes, meg nem jött be, hogy furcsán követték egymást a poénos és a komoly jelenetek, de az első, és a harmadik ending nagyon megmaradt bennem. A Doramát viszont szerettem. Bár a Takemotót alakító Satoshi Sho, az Arashi oszlopos tagja, kicsit ügyetlenül adta át az érzéseket, de összességében jó dorama.

És pont róla jutott eszembe, hogy elég sokan vannak Japánban, akik nemcsak énekesek, hanem mellette színészkednek, műsort vezetnek, és megannyi dolgot csinálnak. De nem azért, hogy mindenki róluk olvasson, mindegy, hogy hol, csak szerepelhessenek. És ez a nagy különbség a keleti és a nyugati sztárvilág között. Amíg nyugaton, nem baj, hogy az adott sztár ott mutatkozik, ahol akar, és ha valami botrányt csinál, az nemhogy nem baj, hanem attól csak még nagyobb sztár lesz. Míg keleten (gondolom, ez nemcsak Japánban van így) egy ismert embernek példát kell mutatnia. És aki idol, az nemcsak énekel, hanem színészkedik, műsort vezet, esetleg DJ-kedik, stb. mert azt kell mutatnia, hogy sok mindenhez ért, ezért idol. És ha valaki ott botrányt csinál (elég csak egy félreérthető mondat egy interjún), azt évekre eltiltják a karrierjétől. Ez egyrészt a fent említett okból, mert példát kell mutatnia, másrészt azért is, mert ott az előadókat nagyban kötik a kiadóhoz, így ha valaki bajt csinál, azzal a kiadót is besározza, sokszor nekik is magyarázkodni kell. És akkor elgondolkodtunk azon, hogy miért lehetnek nálunk olyan sztárok, hogy bárki bármit csinál, attól ő sztár lesz. Szombaton MondoConon, Neeláék elkezdtek rappelni, valami ilyesmit, hogy “te a lány, én a fiú, na mi a szitu” vagy mi, és én elképedve néztem Sami-ra, hogy ez elmegy nálunk dalszövegnek? O_O Keserűen bólogatott, ahogy Neela is. Csak nézek magam elé, hogy hova süllyedt a magyar pop zene? Ilyenek mellett nem csoda, bizonyos zenék már-már túlzottan igényesek, ezért nem kapnak életteret. Azon voltam még kibukva, amikor otthon voltan Békéscsabán, és a nővérem is velünk volt, és ment valami zenecsatorna, és annak Top 20-as listája. Egyszerűen már könyörögtem, hogy legyen vége, mert egyszerűen borzalmas volt hallgatni. A zene jellemtelen, semmi nem maradt meg belőle, a végtelenségig feljavított “énekhang” és undorító videoklipek, ahol jóformán szórakozóhelyeken kishíján szexelnek egymással… Japánban viszont teljesen más a zene, egyrészt hihetetlen sokrétű, és a szövegnek is sokszor van mondanivalója. És tényleg. Mostani dalokat is, ahogy hallgatom, azt mondom, hogy ezek majd évtizedek múlva klasszikusok lesznek.

Úgyhogy volt beszédtéma bőven bagszival, míg vártuk a 151-es buszt. ^^’

Hasonlóságok


Érdekes hasonlóságot fedeztem fel két egymástól egyébként független dal között:

abingdon boys school: JAP

Masaaki Endoh: D.O.A

Így egymás után meghallgatva ezt a két (egyébként fantasztikus) dalt, szerintem van köztük némi hasonlóság.

Vissza a múltba


Végre vége a vizsgaidőszaknak, így tudok végre a játékokkal is foglalkozni. ^^ Nem végeztem a legjobban (legalábbis, ahogy kitelt belőlem), de a szükséges tanulságot levontam, remélem, a második félévben jobban fogok tudni teljesíteni.

Most Super Nintendo terén szeretnék erősíteni. A két régi játékot, a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, és a Hurricanes-t szeretném nehezebb fokozaton végigvinni. Hihetetlennek érzem magam, amikor nagyon akarok teljesíteni, akkor visszajönnek a régi tudások, szinte saját magamtól is megijedek. :D Sikerült a Hurricanes-ben túljutni a 7. pályán, és lám, tényleg van tovább. XD Esküszöm, tényleg 1995. karácsonya óta van meg a játékot, de 15 év után most látom először a 8. pályát! És a 9.-et is, de tovább nem, mert itt véreztem el. Nagyon durva, nekem bejön. Ez tipikusan az a játék, amely semmiben nem kiemelkedő, semmiben nem forradalmi, csak szimplán jó vele játszani.

A Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot tegnap próbáltam meg Normal módon. Na nem mintha a régi időkben nem próbáltam volna, de azért csak kijött, hogy rég láttam a játékot, hát olyan helyeken láttam ellenfeleket, ahol eddig nem voltak. Például szolgáltam egy párszor vacsoraként halaknak, amikor néztem nagyokat, hogy az hogy kerül oda. Ja, hogy ez már nem Easy mode! Az igazi nagy különbség mégis az, hogy nem 5 szívvel, hanem 3 szívvel indulsz, de különben semmi komoly. Nem sokkal nehezebb. Inkább az 5. világ főellenségével gyűlt meg komolyabban a bajom. Az adja meg a játéknak a könnyűségét, hogy ha elvész az összes életed, akkor az adott pályától folytathatod! Én kétszer véreztem el végleg, a 2-4, és a 5-3 pályákon, és innen folytathattam. Nem is lett volna nehéz végigvinni, csak a 6-1 pályánál befagyott a játék. -_- Különben egyáltalán nem jellemző a SNES játékoknál, hogy befagy, ez most valamiért megtörtént.

A Donkey Kong Country a harmadik játék, amivel próbát tettem. Annál a játéknál azért érzem, hogy illő lenne, ha nem is százakárhány százalékra végigvinni (a DKC játékok specialitása, hogy nem a 100% a tökéletes), de azért a fő szálat végigjátszani, ha nem is gyűjtök össze mindent. Biztos, hogy lesznek még sokkal nehezebb részek is, de már itt is néha magamtól megijedek, hogy mire vagyok képes. De a Stop & Go Station végleg kifogott rajtam. Az egy nagyon durva pálya. Az a lényege, hogy meg kell nyomni a kapcsolót, amikor a zöld fény pirosra vált, ekkor az ellenfelek nem mozognak. Meg is kell nyomni, mert nagyon gyorsak, és szinte kivédhetetlenek. Ám a piros csak ideig-óráig tart, és pont olyan messze van a következő kapcsoló, hogy folyamatos játék alatt éred el, apró hiba megengedve, de ha felélednek az ellenségek, akkor onnastól kezdve a továbbjátszás… nem is az, hogy lehetetlen, de nagyon nehézkes eljutni a következő kapcsolóig. Tehát vigyázni kell. És a játékban az van, hogy csak bizonyos pályaközönként lehet csak menteni. No most ezzel csak 5 vagy 6 pálya “végigvitelem” odalett, lehet újra nekiesni.

Most a Tohoshinki: Why? (Keep Your Head Down) kislemezt hallgatom. Nagyon sötét hangulatú dal.

One Piece újratöltve


A Super Mario All-Stars miatt kicsit hanyagoltam az animét, de most, hogy végigjátszottam a Super Mario Bros. 3-at is, ezennel újabb játék kapott “Complete-állapotot” a Backloggery profilomon, ismét nekiveselkedtem az animének. Most az 52. részt néztem meg, most nagyon jó részek vannak. Egy városban szálltak meg Luffyék (az istenért sem akar eszembe jutni a neve), itt jár Buggy, aki hiába keresi Luffyt, sehol nem leli (egy pár jelenet igencsak emlékeztet a Tom & Jerry-re. :D), Sanji a burning latin nővel méri össze szakácstudását (neki sem jut eszembe a neve. T_T), Usopp élet-halál csatát vív azzal a tengerésszel (neki sem jut eszembe a neve, én nem tudom hova figyelek, amikor az animét nézem. -_-), akiről kiderül, hogy hősünk apja egyszer már elbánt vele.

Lényegében ennyi. Nagyon jók ezek a részek, szinte nézetik magukat, tényleg szinte olyan, mint egy könyv, amit nem lehet letenni, és még azt is meg tudom bocsájtani ennek fényében, hogy lassú a történet folyása.

Időközben megismerkedtem még egy pár One Piece kislemezzel. A TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo dala nagyon tetszik, így érdeklődéssel hallgattam a kislemezt. Nem rossz, de ez sem az igazi. Azt érzem egy jó pár előadónál, hogy a One Piece dalnak szánt daluk ilyen kompromisszummal készült zene, ugyanis bár a stílusukon belül mozognak, de a kislemezen szereplő B-side track sokkal közelebb visz az együttes valódi stílusához, ami az én esetemben nemigen válik be, de lehet, hogy másoknak bejön. Amire még nagyon kíváncsi voltam az az Asia Engineer: Eternal Pose kislemez. Valamiért távol áll tőlem a rap és vállfajai, de ez a dal iszonyatosan bejön. Magán a kislemezen nincs mit csalódni, mert csak ez az egy dal van rajta, meg egy rádió-adás. Na ilyet se hallottam még kislemezen: Asia Engineer Super Radio Show: ONE PIECE Special. 18 perces rádióadás hallgathatunk végig, melynek vendége Mayumi Tanaka és Kappei Yamaguchi, vagyis Luffy és Usopp seiyuu-i. Nagyon érdekes volt hallani őket. Mayumi Tanaka le nem tagadhatná, hogy ő Luffy hangja, annyira hasonlít rá. Gyakorlatilag nő létére minimális változtatással képes fiú karakternek olyan hitelességgel adni a hangját, hogy tényleg, nagyon ráillik Luffyra a hangja. Kappei Yamaguchi pedig adja magát. Nagyon hiányolom mellé Megumi Hayashibarát. Nem néztem sok Ranma 1/2 részt, de azalatt a pár rész alatt úgy összenőtt számomra a hangjuk, hogy már-már párban említem őket magamban. Akárcsak Megumiból, Kappeiből is annyira természeteséggel árad a pozitív életszemlélet, a vidámság, hogy már a hangjával képes mosolyt csalni az arcomra. És már csak kettejük miatt is megérné végignézni a Ranmát. De visszatérve a rádióadásra, nagyon jó volt összességében. A csapat tagjai rögtönzött rapszöveggel (“magyarán” freestyle-lal) mutatták be a 2 seiyuu-t és a karakterüket. Meg az volt még vicces, amikor rá akarták venni őket rappelésre. :D Hát hallatszott, hogy nem az a szakmájuk, de aranyosak voltak, hogy megpróbálták. ^^ Maki Otsuki (az első 2 ending előadója) kislemezei elég jók. A memories nem a kedvencem, ellenben a RUN! RUN! RUN! valami fantasztikus! A single is nagyon jó lett!

Érdekes, ahogy utánanéztem az OP / ED előadóknak, hogy kik ők, mit csinálnak, döbbenten tapasztaltam, hogy egy részük abbahagyta a zenélést, vagy más formában foytatja. Például Maki Otsuki ma a CASSIS nevű együttes énekese, 2002-ben végleg feladta a szóló karrierjét, Ruppina elvileg egy együttes, az sem élt sokáig, ma már csak az énekesnője folytatja szólóban. A Tackey & Tsubasa is abbahagyta, de most idén ők a fő visszatérők. Hát, nagyjából ennyi.

2005 legjobb anime dalai


Ahogy írtam az ajándékos topicba, eléggé nehezen jött össze az 1995-ös anime CD-re a dalok. Ennek egyik okát mondtam azt, hogy akkor még nem terjedt el annyi anime világszerte. Kipróbáltam magam most, és összeállítottam, hogy készíthetnék egy válogatás CD-t 2005 legjobb anime dalaiból, akkor melyek lennének azok. Sokkal könnyebben jött össze egy nagyobb lista. Ha rajtam múlna, az alábbi dalokat tenném egy lemezre, az alábbi sorrendben:

  1. Ah! My Goddess: Negai (Yoko Ishida)
  2. Rozen Maiden Träumend: Seishoujo Ryouiki (ALI PROJECT)
  3. Bokusatsu Tenshi Dokuro-chan: Bokusatsu Tenshi Dokuro-chan (Saeko Chiba)
  4. SoltiRei: Float ~Sora no Kanata de~ (Tomoe Ohmi)
  5. Naruto: No Boy, No Cry (Stacie Punks)
  6. Blood+: Aozora no Namida (Hitomi Takahashi)
  7. Mai-Otome: Dream Wing (Minami Kuribayashi)
  8. Gallery Fake: Dakara, watashi wa Utau (Natural High)
  9. Kore ga Watashi no Goshujin-sama: TRUST (Masami Okui)
  10. One Piece: Mirai Koukai (Tackey & Tsubasa)
  11. Tsubasa Chronicle: Blaze (Kinya)
  12. Jigoku Shoujo: Karinui (Mamiko Noto)
  13. Trinity Blood: Dress (BUCK-TICK)
  14. Mobile Suit Gundam SEED Destiny: PRIDE (HIGH and MIGHTY COLOR)
  15. Bleach: LIFE (YUI)
  16. Super Robot Wars Alpha 3: GONG (JAM Project)
  17. Animelo Summer Live: ONENESS (Anisama Friends)

Kíváncsi vagyok véleményekre, kihagytam-e esetleg valamilyen fontos dalt a 2005-ös évre, mely esetleg meghatározó volt. Egyszerre tettem bele ismert és kevésbé ismert dalokat is, szerintem ez azért jó, mert így a kevésbé ismert anime dalok is nagyobb hírnevet szerezhetnének, és így a hallgatóság meghallaná, hogy nem csak a slágerlisták élén vannak az igazán jó dalok.