Category: Karaoke


Énekverseny tervek


Idén ismét lesz énekverseny a MondoConon. És most nagy bizonyítási vágy van bennem, hogy megmutassam, hogy mit is tudok valójában, ezért most dalt is úgy választok, amit el tudok énekelni, és szívesen meg is teszem. Eleinte eléggé szűkösnek éreztem a választási lehetőséget, mivel férfi előadótól elsősorban JAM Project-et és előadóinak szóló dalait hallgatom, és a dalaik többsége sajnos olyan, ami kimegy az én hangterjedelmemből. Persze van, amit el tudok énekelni, csak gyakorolni kell őket. Először a Super Robot Wars 2: Original Generations videojátékból gondoltam a Babylon-t gyors dalnak és a Bakuman. III animéből a Yume Sketch dalt. Annyira nem is gyakoroltam őket, meg aztán beszélgettem az egyik mexikói barátommal LimaRam-mal, és nem is tudom honnan jött neki, de azt javasolta, hogy próbáljam meg a Mazinkaizer OVA-ból a TORNADO dalt. Azonnal lejátszódott a fejemben, és arra jutottam magamban, hogy igen, ez menne… Nem kifejezetten kedvenc, az első BEST COLLECTION albumon van rajta, amikor azt hallgatom, végighallgatom, megmarad a fejemben, hallom a komolyságot, de nem különösen foglalkoztam vele. De most volt egy olyan érzésem, hogy nagyon jó választás lenne. Tegnap este megcsináltam belőle a kfn-t, közben megpróbáltam kiénekelni a legmagasabb refrén részeket, és ment! Sikerült! Csak gyakorolni kell, hogy szépen kijöjjön, és rá kell érezni, hogy kell énekelni, hogy az úgy hangozzon, ahogy kell. És élveztem a spontán próbát, úgyhogy azonnal meg is köszöntem neki az ajánlást, ilyen 5-6.000 km-ről meg tudja mondani, mi áll jól nekem, hihetetlen. Mondjuk küldtem neki korábban hangfelvételt, úgyhogy valószínűleg arra gondolt vissza, amikor javasolta a dalt. Meg is hallgattam aztán néhányszor, és úgy éreztem, hogy mégis tudok azonosulni a hangulatával, úgyhogy jelen állás szerint azt mondom, hogy el tudom érzéssel énekelni.

Ez egyébként egy Mizuki Ichiro szóló dal. Nagyon tetszik, amit az együttes berkeiben művel, ha csak erre alapoznék, azt mondom, hogy nem véletlen, hogy már több mint 40 éve tart az énekesi karrierje. A szóló karrierje alatt felénekelt dalok egyébként nagyon nehezen elérhetők, és nem is láttam sehol teljes listát a megjelent kislemezeiből és albumaiból. Ehhez képest eléggé méltatlannak érzem, hogy akkora diszkográfiája van (gondolom én), amit bárki megirigyelne, és sehol nincs dokumentálva a teljes lista. De 2008-ban kiadott egy hatalmas válogatásalbumot Michi ~Road~ címmel, melyre az akkori 40. évforduló alkalmából válogatták össze a legjobb dalait. Bizony hatalmas, mert az album 5 CD-ből áll, összesen kb. 100 dallal. Még korábban végigmentem rajtuk egyszer, és az énekesi karrierjének eleje számomra teljesen csalódás volt. Melankólikus balladák, de az az életerőt hiányoló fajtából, ilyen hagyjatok meghalni jellegű dalok. És akkor totál elcsodálkoztam, hogy hát hol van az az erő, amit a JAM Project-ben mutat? Aztán a harmadik CD-től már jönnek az élettel telibb dalok, amiket vártam tőle, úgyhogy nem egy elveszett dolog, a Mazinger Z egészen jó volt. De nagyon különbséget tenni a dalok között nem tudok, mert annyira egy kaptafa, az egyes animékhez, Tokusatsu sorozatokhoz írt dalok, hogy nem tudom agyból megmondani, hogy melyik-melyik. Nagyjából egyszerű hangszerelésű dalok vannak a repertoárjában, azért a nagyján lehet érezni, hogy bár komolyabbak, de gyerekeknek készült sorozatokhoz készültek. Itt-ott még viccesnek is hat az éneke. Visszatérve a szomorú dalokhoz, azért azt hozzá kell tenni, hogy illik is a hangszínéhez, még fiatalon is ilyen komoly, elmélkedő, szomorkás férfihangja volt, ez nyilván nem változott az idők során, mindezek ellenére nagyon jól állnak neki az életerős dalok is. Meg a fentebb említett TORNADO dal azért is nagyon jó, mert az is ballada (az lesz a lassú dalom), de nem az az eret akarok vágni magamon típusú, minden életigenlést teljes mértékig hiányoló dal, hanem hallani az erőt. Szeretnék végre egy nagyon jót énekelni versenyen.

A gyors dal tekintetében még bizonytalan vagyok, de jelölt van. Nagyon bátor vállalkozás lenne a Kikou Seiki G-Breaker Legend of Cloudia videojátékból az Over the Top! Ugyanis ez egy őrült rock dal, imádom, hogy gondolatban mindig az őrületbe kerget, amikor hallgatom. Ez egy duett a JAM Project-en belül, Sakamoto Eizo és Endoh Masaaki páros énekelte fel, és azért ez a két név árulkodó. Sakamoto Eizo egyébként is egy őrült rocker, az Animetal együttes frontembere, nagyon szolid munkát nem is lehet várni tőle. És azért Endoh Masaaki-t is be lehet vinni a “rosszba”, úgyhogy biztos páros voltak egy ilyen keményebb dalhoz. Ezt a dalt sem próbáltam még komolyan, csak ahogy hallgatom, úgy érzem, hogy kijönne. És ha ki tudnám azzal az életérzéssel énekelni, ahogy ők, akkor bizony esélyes vagyok arra, hogy az eddigieknél jobb helyezést érjek el. Ha még a többieknek is tetszeni fog, akkor végképp elégedett leszek.


JAM Project - No Border

JAM Project – No Border

Hosszú idő után ismét rákaptam a kfn-ek készítésére. Leginkább az inspirált engem, ahogy szétnéztem, hogy mely kfn-ek vannak készen, hogy a sok trendi japán dal között egyre nagyobb arányban látom azokat, melyeket én szeretek, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Ezzel valahogy azt érzem, hogy talán az én stílusomnak is helye van itthon, bár azt az oldalt se hallgassuk el, hogy ezen karaokék döntő többségét én csináltam. És mivel mostanság JAM Project-es időszakomat élem ismét, ezért most az ő választható dalaik tárházát bővítem. Bár nem is csak a kevésbé ismertségük miatt kételkedek abban, hogy kevesen választanák őket, hanem mert nagyon nehezek. Már évek óta szemezek a No Border című dalukkal, hogy azt jó lenne megcsinálni, már csak azért is, mert olyan a zenéje, hogy lehet rá effektezni rendesen. De hogy ennyire nehéz legyen az időzítés, azt nem hittem volna. Nem is csak azzal van a baj, hogy a versék nagyon gyorsak, hanem hogy hatan egymásra énekelnek, és így nincs igazán logika, nem hallok ritmust. Így azt se tudom, hogy az egyes szótagokat hol nyomjam le még 50%-os lassítással sem hallom ki. Így akármennyire is élveztem ma délelőtt hallgatni a dalt, most az időzítést már inkább kemény munkának fogom fel, ami egyszer vége lesz. Alapvetően, hogy milyen jól megy az időzítés, a dal ismeretén túl attól is függ, hogy mennyire érzek logikát a ritmusban. Többször volt úgy, hogy időzítettem egy olyan dalt, amit annyira még nem ismertem, mégis magától jött az, hol kell lenyomni a SPACE gombot. Igyekszem a lehető legjobban időzíteni.

Pár órával később sikerült befejezni a dalt. Soha nem effekteztem és soha nem kísérleteztem ennyit egy karaokéban. Remélem el fogja nyerni az oly szigorú ellenőr-gárda tetszését. Én személy szerint ilyen 80-90%-osnak ítélem meg, nem érzem, hogy tökéletesen vissza tudtam adni azt, amit elképzeltem, de most úgy voltam vele, hogy ez első próbálkozásra nagyon jó. Aztán ha majd jobban kiismerem a lehetőségeket, akkor még jobbat fogok csinálni. Csak ehhez olyan dalok kellenek, amik magukkal hozzák az effektezés igényét. Mindenesetre mivel most nagyon bent vagyok a JAM dalokban, és vannak terveim, ezért nem kell a következő ilyen dalra sokat várni.

Super Tennis PALJátékok leírásait általában a bennük levő képek, artworkök miatt őrzök meg, mert nagyon hangulatossá teszi a lapozgatását, olvasását. Nagyon kevés az olyan füzet, ami komolyabban hasznos információkat tartalmaz. Hát úgy tűnik, hogy a Super Tennis játékleírása ilyen. Most is épp nézem az Eurosporton az Australian Open-t, már említettem korábban, hogy szeretek teniszmérkőzéseket nézni, és most, hogy egyre többet nézek, egyre jobban tudom elemezni magamban a látottakat, és többször fordult az elő, hogy gondoltam magamban, hogy a játékos helyében én így és erre ütném el a labdát. Viszontlátom a gondolatomat, és nyerő ütés volt! Persze azt tudom, hogy teljesen más mindez a gyakorlatban, a fotel kényelméből könnyű gondolkodni, viszont ezt felfogom annak, hogy lenne érzékem a játékhoz, ha lenne gyakorlatom benne. Egy kicsit sajnálom, hogy gyerekként nem ismertem sportlehetőségeket, akkor meglett volna az én sportom. De most nézve a sportot, egyrészt inspirál a játékra. Ismét komolyan játszva a Super Tennis-szel, azt gondolom, hogy az eddig általam látott teniszjátékok közül ez adja vissza a legjobban a sportot, hiszen komoly trükközések vannak az ellenfél játékosok által, és legtöbbjük olyan, amiket TV-ben a nagyoktól látok. Aztán erre fogtam a rendszeres egy szettes 6-0-s vereségeimet, sokat kell gyakorolni, nagyon sokat. Vagy csak elolvasni a mellé járó kis füzetet? Fordítom magyarról a leírást, és rábukkantam egy pár számomra új és érdekes információra:

  • Talaj borítása: Ugye alapvetően háromféle talajon játszanak: Kemény, fű és salak pálya. A kemény borítás betonból van legtöbbször, ezért ezeken nagyon jól pattan a labda. Fű borításon alacsonyan pattan vissza. Ami érdekesség számomra, és amiről nem tudtam, hogy salakon is elég magasan pattan vissza, de nagyon lelassul a labda, ezért ott sokat kell gyakorolni.
  • A játékos neme: A leírás kitér arra is, hogy kezdő játékosnak érdemes női játékossal női ellenféllel (tehát WTA torna) játszani, mert nem ütnek annyira erősen, így könnyebb elérni a labdájukat. Bajnokságokon (openeken végig lehet menni, az összes nagy torna helyszíne benne van a játékban) is érdemes női játékossal kezdeni.
  • Gombkiosztás: Azt tudtam, hogy van különbség, csak azt nem, hogy A- és B-gomb között ilyen jelentős. Egyrészt szerválni. A-gombbal lassabban és gyengébben szerválunk, így biztos, hogy a megfelelő térre kerül a labda. B-gombbal viszont erősebbet ütünk, így nagyobb az esélye annak, hogy hibás lesz az ütés, de ha jól irányítjuk, megadjuk az esélyt magunknak arra, hogy ászt szerváljunk (tehát nem tudja az ellenfél játékos visszaütni a szervánkat). Emellett a leírás megemlíti azt is, hogy mind az A- mind a B-gombbal röptét ütünk, de a B-gombbal ütött röpték egy idő után keménnyé válnak, sőt előfordul az is, ha közel vagyunk a hálóhoz, játékosunk lecsapja a labdát, ami szinte biztos győzelem.

Ennek tudatában álltam neki még egyszer a játéknak. Kemény pályán, női játékossal, ismert gombkombinációval, és máris sokkal jobb lett az összkép. Az első játékot már csak 6-4-re vesztettem el, ami tőlem nagy szó, mert korábban már annak is örültem ha csak egy játékot meg tudtam nyerni. Mostanra meg gyakoribbak lettek a hosszú labdamenetek, amik iszonyúan hangulatossá teszik a játékot, és ezeket rend szerint meg szoktam nyerni, mert a végére amikor a pálya egyik végén vagyok, átirányítom a labdát (a labdát is lehet irányítani ütéskor a Control Paddal) a másik végére, és még ha el is éri az ellenfél, akkor is úgy üti vissza a labdát, hogy kimegy a játéktérről. Csak egy kicsit kellett utánaolvasni, hogy megy a játék, és máris klasszisokkal jobb a játékom. Aztán játszottam még egyet, ezt már én nyertem meg 6-4-re. Hatalmas élmény egy olyan játékban nyerni, amit nagyon nehéznek gondolok. Persze könnyítettem a körülményeken, de majd fokozatosan nehezítek, szeretnék nagyon jó lenni ebben a játékban.


Ilyet, hogy a karaoke teremben legyen ablak, légkondi, és mind a kettő funkcionál is… Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára, de valami isteni volt. Fel is említettem Tukit, hogy pont a jóból marad ki, szegény. ^^’

De lássuk az elejétől. Pénteken este itthoni nyomtatással vettem meg a vonatjegyet, mert 3% kedvezmény jár így. Jó, nem sok a 7.400 forinthoz képest az a kb. 200-250 forint, de én úgy vagyok vele, hogy minden egyes forintot fogjunk meg, ez a pénz is jól jött. Egyébként vittem konzolt most is, de kissé érdekesen lett megoldva. Eddig az volt, mindig én kerestem a Zolorót, hogy kell-e konzol, és bár eddig mindig rábólintott, de most szándékosan nem írtam, meg hívtam, mert volt egy olyan gondolatom, hogy mindig csak udvariasságból mond igent, egyébként meglenne a gépem és a TV nélkül is. De most ő keresett magától, aminek örültem, részint mert kiderült, hogy nem igaz a fenti gondolatmenet, a másik meg lesz Nintendo. Igen, megint csak nekem köszönhetően volt Nintendo. Azt láttam, hogy bár próbáltam változatos lenni, de csak a Nintendo 64-es Mario Kart 64 jött be a népnek legjobban, ezért nem volt nehéz eldönteni, hogy azt viszem. Pénteken beszéltük, hogy kijönnek elém a Keletihez, ami nekem nagyon-nagyon jól jön, mivel nem egyenesen a MondoConra terveztem menni, így legalább nem kellett azt cipelni. Megegyeztünk a Zolival, hogy még keresni fog, de nem történt meg, ezért gyorsan még 23 órakor írtam neki E-mailt, hogy mindenképpen válaszoljon, mert nagyon szívesen segítek, de csak a biztosra viszem ki a TV-t és a konzolt. Hajnali 4-re volt az óra beállítva, hogy csörögjön. Felkeltem, meg is néztem a laptopon, hogy jött-e válasz. És igen, jönnek ki elém. Na akkor villámgyorsan észbe kapni, felkelni, és cselekedni, nincs sok idő. Jobb híján egy bőröndbe tettem egy a cuccokat, nem akartam leszaladni a tárolóba dobozért. Úgy el tudtam helyezni, hogy a TV ne sérüljön, de senkinek nem javaslom ezt a módszert. 4.45-re készültem el, elindultam, gyakorlatilag, mintha egy több százezer forint értékű vázát, vagy valami zsolnai vagy hollóházi porcelánt vinnék, úgy vigyáztam az úton. Kisétáltam a vasútállomásra, a vonat is megérkezett. A 5.24-es Békéscsabáról induló vonat az, ami több helyen is megáll, ezért a szokásos 2 és fél óra helyett 2 óra 51 perc volt az út, de legalább pontosan járt. Közben egyeztettünk a Zolival, hogy pontosan milyen kocsit kell keressek. Fehér Renault furgon, de nem lett meg. Közben Amina telefonált ő igazított útba, ugyanis Rick-kel együtt ő is jött. Az volt az eredeti tervem, hogy csak feladom a cuccot, és megyek is még gyorsan elintézni valamit, de végül felszállítottak, hogy menjek én is. Mondom, jól van, a karaoke úgysem kezdődik pontosan 10 órakor. Végül nagyon jó, hogy így alakult, mert így legalább a jegyem el lett intézve.

De csak elmentem, mert rendeltem egy könyvet, és érte akartam menni. A Pillangó utcánál akartam jegyet venni, de se az automata nem működött, sem ellenőr nem volt, hát akkor menjünk jegy nélkül, de annyira féltem, hogy mi van akkor ha pont most? Annyiszor olvastam már, hogy mindig becsületes volt az adott egyén, de amikor nem jeggyel utazott, akkor csaptak le rá az ellenőrök. Mi lesz, ha én is így járok? De szerencsére nem. :) Ellenőrzés nélkül megérkeztem a… na hova? Igen, a Határ útra, helyes válasz. Nem is én lennék, ha nem lenne ott jelenésem. Egyébként azért kértem az Europark-ba a könyvet, mert ott a Libri 9 órakor nyit. Kérhettem volna az Arénába, de az csak 10-kor, és 9.30 körül volt, amikor kijöttem a Hungexpo épületéből, és azért nem akartam tétlenül eltölteni az időt, legalább utazok, és a célállomáson nosztalgiázok. A hármas metrón egy középkorú hölggyel beszélgettem, érdekelte, hogy milyen rendezvényre megyek, azt mondtam, hogy ez ilyen japános, animés, satöbbis cucc. A japán részleg érdekelte őt is, mert nagyra becsüli a kultúrájukat, és amikor mondtam neki, hogy van már japán nyelvkönyv is, az is érdekelte őt. Ő is a Határ útig ment, ott eligazítottam (emlékezetből), hogy honnan indul a 66-os busz (remélem, anyám nem csuklott ^^’). Én átvettem a könyvet, benéztem az 576-ba, mert a menő eladó volt bent, egy kicsit beszélgettem vele, aztán mentem is vissza.

Nagyjából 11 óra lett, mire visszaértem. Az első bekezdésből ki lehetett következtetni, hogy új helyen volt a karaoke, a médiateremben. Kisebb volt a terem, de hogy nagyságrendekkel jobb a fent felsoroltak miatt, az tény. És ahogy sejtettem, hogy nem maradtam le semmiről, még nagyban ment a próba és a bemelegítés. Végül én voltam az első, aki fellépett: Elvandia Story: Lion no Tsubasa. Az utóbbi időkben nagyon belezúgtam ebbe a számba, és mivel tippem szerint jól el tudom énekelni, ezért tettem egy próbát vele. Most az egyszer jól tippeltem. :D De hogy mennyivel magabiztosabbnak érzem magam éneklés közben, azt azért ne hallgassam el. Kezdem megélni a lazaságomat, és egyértelműen az előadást is javítja. Az emberek nem nagyon jöttek feliratkozni, sokan nehezen találták meg a termet, ahogy én is. Azt kinéztem a MondoCon honlapján, hogy most nem jobbra, hanem balra kell menni a főbejárat után, ezért volt tippem, hogy az a bizonyos épület lesz, de miért volt elkerítve? Ezt nem értettem meg, végül egy lány segített, hogy a fogadóteremnél kell balra kimenni, és az az épület, ahonnan ő kijött. De ez még nem minden, mert a jobb oldali lépcsőn kellett felmenni az első emeletre, és ott a jobb oldalon levő ajtónál voltak. Vagy úgy… Mondjuk ott már táblák segítettek, de elképzelhető, hogy nélkülük nem lett volna ennyire egyértelmű. Mint ahogy nem is lett sokaknak az, ezért az első után a hetedikként énekeltem másodjára: Mobile Suit Gundam – 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite. Ez a lazaság, amiről az első dal kapcsán beszéltem, az abban is megmutatkozott, hogy kicsit jobban merek játszani a hangommal. Mint ahogy a második dalomban én személy szerint éreztem, nem tudom, hogy mennyire hallatszott kifele. Ugyanis gondolatban sokszor seggbe rúgtam magamat amiatt, mert amit itthon tök lazán éneklek a hangommal játszva, azt a karaokén ilyen nyögvenyelősen rettegve, majd valami lesz elven énekelgetem. Így nem megy. De amit ebben a dalban csináltam, erre már lehet alapozni, és nagyon jó érzés utólag visszaírni. Most a tavaszi MondoConon utolsó helyezett voltam, de leszek én még az első felében, ezt megígérem nektek! Leszek én még második fordulós (vagy harmadik? Mindegy is, az a lényeg, hogy a legjobb hatban benne leszek ^^’) a többfordulós énekversenyben.

Az első két dal Yonekura Chihiro szerzemény, ha már ennyire hallgatom őt, akkor miért is ne. Most elég sok albumát hallgattam újra, most is bennem van az az érzés, ami miatt annak idején letettem róla, de most valahogy jobban meghallom a jó dalait is, ami miatt viszont érdemes kitartani mellette. Az AMV vetítés technikai okok miatt késett, két kategória volt. A helyezettes AMV-ket mutatták meg, alig volt 1-2, ami kiemelkedett az átlagból. Az átlag pedig sajnos nem fent volt. Egy konkrét kategória volt, a táncos, és volt egy összesített 15-ös lista. Leeával és Dakival elemezgettük őket, nekem összességében az volt a véleményem róluk, hogy nekem az első AMV-s próbálkozásom lenne ilyen, ha komolyan foglalkoznék a témával. Mint kiderült, egyáltalán nem jártam messze az igazságtól, ugyanis sok volt az új jelentkező. Ami egyrészről nagyon jó, mert tényleg, próbálják ki minél többen, akik lelkesedést éreznek magukban, és fejlődjenek, másrészről meg rossz, mert egyrészt nem volt színvonalas. Olyan részletszegény volt sok munka, amit még én is észrevettem, pedig csak mint érdeklődő nézek AMV-ket. Például a Lipsync sok esetben rossz volt. A másik ami miatt problematikus a sok újonc, hogy közülük kerülnek ki a helyezettek, és így nem járják meg a szamárlétrát, rosszabb esetben azt hiszik, hogy de jót csináltam, nem kell fejlődnöm.

Ezután folytatódott a karaoke. Ha jól emlékszem, ezt a blokkot is én vezettem fel, méghozzá a Slayers: Get along ~SelfTag Version~ dallal. Ez is elég jó volt, de mintha csúszott volna az effektezés, pedig emlékszem, hogy pontosan csináltam. Majd jelzem Tukinak. Pontosabban már így jeleztem neki, de majd megírom neki külön is. Egyébként sokat beszélgettem Dakival (Lam’O elfoglaltságra hivatkozva maradt távol), amire régen volt példa, örültem is neki. Aztán én még egyet énekeltem, amit eddig soha: Love Hina: Kimi Sae Ireba. Az ending. Kérdezte is Amina a közönségtől, hogy ki emlékszik erre az animére? Én meg a mikrofonba válaszoltam, hogy bennem csak annyi maradt meg, hogy azt a szerencsétlen srácot állandóan kidobták a csajok. Nevetett is az egész terem. Nagyon szép ballada, szintén első Hayashibara Megumi dalok között volt nekem. Az erőteljes gitárszóló nagy fájdalomra utal, emiatt hallgattam nagyon sokat, valahogy tudtam azonosulni a dal érzésvilágával. Aztán jött a Jpop, Jrock vetítés, vagyis Case be, mi ki. Itt volt egy szép bakim. Mivel a PV vetítés mindig elhúzódott, egy óránál tovább tartott, ezért felmerült bennem a kérdés, amit Leeának tettem fel, eredetileg így akartam: Szerinted egy óra múlva vége lesz? De végül ezt kérdeztem: Szerinted egy hónap múlva vége lesz? Aranyköpés, belső félelmek ily módon történő kimondása. XD Nevettünk is rajta Leeával, Dakival és Kedvesjudittal. A Judittal is sokat beszélgettem, E-mail címet is cseréltünk. Megnéztük a vásárt, elkértük a szervezésért járó mangákat, én a Nana 7-et választottam ki. Aztán Dakival felmentünk a szervezőibe, engem egy kis ásványvíz megmentett. Ja igen, egyébként emlékeztem is arra, hogy a Dani tanult németül, említettem is neki, hogy járok intenzív tanfolyamra. Az csak ma derült ki számomra, hogy ő szinte felsőfokú szinten tud németül. Meg is kérdeztem tőle, hogy tanulta meg az igék vonzatait, és az eseteit. Gyakorlatilag ugyanazt mondta vissza, amiben én hiszek. Az az empátia, amiről írtam korábban, ő a németek agyával gondolkodott, megértette, és elfogadta, hogy a például a helfen igének miért pont bei + dativ a vonzata, ő így tanulta meg. A bei a -nál, -nél (MondoCon közben se feledkezzünk meg a német nyelvről, nem igaz? ;) ) és részes esetben áll, ezt például úgy lehet dekódolni, hogy például a matematika megértésénél segítettem, és részese voltam mind a cselekedetben, mind a matematika megértésében. A szervezőiből mi Dakival a konzolok felé vettük az irányt, és játszottunk a Mario Kart 64-gyel, de még mekkorákat. Nem is maradt már hangom. Volt egy srác, aki a játékostársát porig alázta. Amikor ő megunta, akkor beszálltunk a Danival, mi meg a srácot aláztuk porig. Közben megjött a Gábor is, de rég láttam őt, egy ősnintendós. Kicsit beszélgettünk, majd amikor a srác lelépett, hívni akartam játszani, de már nem volt sehol. Mindegy, eljátszogattunk a Dakival, majd mentünk is vissza a karaokéhoz. Majd beszéltük is, hogy a srácnak nem-e volt túl rossz, hogy még a pályaválasztásnál is az volt, hogy mindig kérdeztem valakit, hogy melyik pálya legyen, de szegényt mindig kihagytam. ^^’ Már nem sok maradt hátra a Jpop, Jrock vetítésből, a sikongatásból is kivettük a részünket, hogy ne legyen olyan könnyű az életünk. Aztán jött az utolsó karaokés blokk, ezt már nem én nyitottam, de énekeltem itt is. Eredetileg egy Okui Masami számot akartam, de felhangzott a Sámán Király magyar zenéje, amitől kiújul a nemtudommicsodám, képzeljetek ti ide valamit. Úgy voltam vele, hogy ellenpontként kijavítom az eredetileg tervezett dalt Shaman King: brave heart dalára. Ami még fejlődés az énekemben (cseppenként adagolom a javulást kiváltó okokat. ;) ), hogy most már nem azt csinálom, hogy ha valahol elvétem a szöveget, akkor vagy 2 sor elmegy, amíg nagy nehezen visszatalálok, hanem azonnal folytatom tovább, és most már 2 szó után tudom folytatni. Csak a hangom nem volt már annyira jó, mert játékban is kicsit oldott voltam, aztán kivett belőlem egy pár decibelt.

Az ének után mentem is, búcsú mindenkitől, szedtem össze a TV-t és az N64-et, és máris irány a metró. Már nem maradt kaja, ezért a Keletinél vettem egy hamburgert (nem merem kiírni, de itt is bakiztam most, és hangburgernek írtam eredetileg, mire észrevettem) meg egy 0,5 l-es Nestea-t. És szinte rohanás a vonathoz, ami 5 perc múlva indult is.

Jó nap volt a mai, én nagyon jól éreztem magam, szerintem a többiek is. És a végére még egy slusszpoén: Épp énekelt valaki, amikor egy lány fel akart irakozni, Leea írta őt fel. Bemutatkozik: Eni vagyok. Leea: Én meg süket. XD (Ugyanis Heninek írta) Én behaltam. Köszönöm szépen a figyelmet, majdnem 2000 szó, négy hét múlva MAT-os conon találkozunk!

MondoCon utószó


Mint mindig, most is elfelejtettem egy néhány dolgot megemlíteni, ezért most ezt így utólag.

Éljen, nem hívtak a tehetségkutatóból. ^_^ Valószínűleg már tudták, hogy belőlem nem lehet hülyét csinálni, ezért nem is próbálták meg. Csak időt spóroltak maguknak, mert biztosan nemet mondtam volna.

Tökre meglepett, gyakorlatilag tegnap tudatosodott bennem, hogy Tuki alkalmazta a zenekvízben az egyik kategória-ötletemet, az instrumentalt. Szerintem jó ötlet oly módon is felmérni, hogy mennyire ismeri az adott dalt, hogy felismeri-e énekhang nélkül is. Mivel én kislemezeket szoktam leszedni, és előszeretettel hallgatom az instrumental verziót is, ezért nekem ideális, és úgy mindenki számára jónak tartottam az ötletet. Azon mosolyogtam magamban, amikor Daki mondta Tukinak, hogy benne hagyta a háttérvokált. Vagy lehet, hogy azt mondta, hogy azt a változatot választotta ki, melyben benne van a vokál? A lényeg ugyanaz. Azt nem ő hagyta benne, hanem abból az a változat van. Nem mindegyik dalban van benne, engem például kifejezetten zavar, hogy például a Suara dalok instrumentaljaiban nem hallani a háttérvokált, mert az is hozzátartozik a dalhoz, és legalább annyira színesíti azt, mint maga a zene.

A konzolnál meglepetten vettem tudomásul, hogy nem volt akkora igény a Super Smash Bros.-ra. Most elkértem bagszitól a Nintendo 64-es játékot, és úgy voltam vele, hogy ne csak mindig Mario Kart legyen, és a SSB széria is legalább annyira népszerű, mint a Mario Kart, ezért legyen a sorozat első játéka. És végül megtaláltam a konzolt, hol volt a N64-em, de nem sokan játszottak vele. Ezek szerint nemcsak én tartom középszerűnek a játékot, szerintem a GC-s verzió, a Super Smash Bros. Melee volt a nagy ugrás minőségben. Akkor ezen túl Mario Kart, hiszen nyárra is szeretnék egy Nintendo konzolt.

Nagyon örülök a MAT-os connak, nemcsak mert 10 éves, és mert Petőfi Csarnok, hanem mert a főszervező, Uran célja, hogy összes régi MAT tagot meghívja, és együtt szervezzenek egy nagy cont. Nagyon szép, hiszen miért is ne lehetne egy rendezvény erejéig félretenni a nézeteltéréseket, sérelmeket? Egy hatalmas összefogással könnyedén lehet mindennél jobb cont csinálni. Tehát, ne felejtsétek el: 2013. július 6. szombat Rengeteg embernek, magyarán mindenkinek jelen kell lennie. Addig olvassátok Uran szervezői blogját, az idők során biztosan sok menőséget fog írni, és beavat minket a legnagyobb titkokba is, és már készülget az AnimeCon.hu oldal is.

Kitettem a MondoConos képeket, itt megnézhetők. Csak vasárnap jutott eszembe néhány képet csinálni, csak így spontán, hogy milyen jó a hangulat a karaokén.

És utólag az aNiwaCon képeit is kitettem online, ne csak letöltésre legyen.


Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos “segítőkész” formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy “ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni”, vagy “ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött.” vagy esetleg “ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött”. A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet… de várjunk! Ancient memories… ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. :|

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^’ Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

  • Slayers: feel well
  • Fantasia: Dare Yori mo Zutto…
  • Macskarisztokraták: Thomas O’Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. :D Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto… eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható “bizony” szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható “igen” (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.


Péntek délelőtt utaztam fel Pestre, a 8.18-as vonattal. Akartam írni a 3DS Hungary tesztíró versenyére kezdtem el játéktesztet írni, de 20 perc alatt megadta magát a laptop akksija. Brutális, hogy elhasználódott 5 év alatt. A vonat rendben megérkezett, addig elütöttem az időt. Voltam az Europarkban, majd átmentem Kőbánya-Kispestre, mert ott egy kicsit többminden volt. De az Europark 576-jában gondolkodtam a Super Mario Galaxy 2-n, hogy megvegyem-e, de végül otthagytam. Használtan 8.000 forintért annyira nem éri meg, hogy még a tutorial DVD sem volt hozzá. Legalábbis nem láttam, és nem az a menő eladó volt ott, akivel sokat szoktam beszélgetni, amikor ott vagyok, amúgysem akartam annyira a játékot, ezért inkább nem is.

Aztán elmentem bagszi munkahelyére, oda beszéltük meg a találkozót, de már a Keletinél van, amikor felhív, hogy már hazafelé tart. Gondolatban levágtam bagszi felét, ezért harapok! Nem buliság görgetni azt az annyira nem is nehéz bőröndöt, de a sok séta után, már ólomlábakon járkáltam. Na úgyhogy Keletinél vonatra felszállni, és Kőbálya-felsőnél pedig le. Persze, a kalandoknak még itt sincs vége. Becsengetek, bagszi beenged, de túl lassan mentem, ezért beszorultam a rácsos ajtó, és a bejárati ajtó közé, ami szintén alapból zár. Úgyhogy telefonálni kellett, és lejönni neki, hogy be tudjak jönni. Kinevetni nem ér. Amúgy az Attila, vagyis az LL jött le, ugyanis hárman voltunk itt. Hát komolyan mondom, amilyen közösségi élet folyt itt, azt videóra kellett volna venni: Bagszi WoW-ozott, LL a táblagépén mindenféle dolgokat csinált, én pedig a laptopomon az E-mailekre válaszoltam. Az internet csodája, ennyire épít közösséget. Online közösséget valóban épít, de az élőket szétveri. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy LL és bagszi között volt annyi élőbeni kommunikáció, hogy WoW-ban kommentálták a történéseket. Mondjuk együtt megnéztük a Csodacsibét. Aranyos, egész menő Disney klasszikus. Hamar eljött az éjszaka, én is kipihenten akartam menni szombaton.

És akkor a szombat. Poénos cucc volt. Természetesen késve indultunk el, mint mindig. Betértünk a közeli olcsó pékségbe, majd a SPAR-ba, és utána indultunk el a Hungexpóhoz. A Konzolért Zoli egyik szervezőtársa indult el, de jött Daki és Lam’O is, és velük együtt beengedett a biztonági őr. Igazán köszönöm. :) Amúgy nem járja, hogy mindig valakit ki kell küldeni a szervezők közül. Én egy külön embert szerveznék be, aki gyűjti a VIP-s embereket, és tudtom szerint ez egyáltalán nem forradalmi ötlet. Na mindegy, a konzolt leadtam Zolinak, aztám felmentem a karaokéba, és ott ütöttem el az időt, amíg nem volt kezdés. Le is támadtak, hogy hogy jutottam be, amikor még csak fél 10 van. :D Vagy hogy Besenyő családosan fogamazzak: “rám rivaldafényben”. Ott hátul eljátszogattam a 3DS-en.

Viszont, ami meglepett, és inkább negatívan, hogy nem volt hagyományos karaoke, hanem azonnal énekverseny. Pedig hagyományoson jó lett volna próbálni.. Egyébként is olyan érzésem volt az egész verseny kapcsán, mint amikor gimnáziumban egy-egy témazáró előtt beszéltük egymásnak, hogy tanultam, de semmit nem tudok, és akkora karó lesz. És amikor ilyen érzésekkel állok ki, akkor persze máris megadom az alaphangulatot magamnak, és tényleg olyan lett az énekem is: Túlságosan idegeskedtem, görcsölte miatta, és úgy tönkrevágtam a versenyemet, mint annak a rendje. Remegett a hangom, bizonytalan voltam, nem tudtam mindenhol a szöveget. Ez még nem is lett volna akkora baj, csak a lesés akkora figyelemelvonással járt, hogy beakadtam a szövegbe, mert legtöbbször az adott sor elején néztem kifejezetten az adott szót, így túlságosan arra koncentráltam. És az sem segített az önbizalmamon, hogy tudtam magamról, hogy úgy néztem a közönség felé, mint egy hülyegyerek, akinek fogalma sincs, hogy mit keres odafent. Magyarán még én magam is karót adnék a saját énekemre. Természetesen, nem jutottam tovább, de ami az előadásom után történt, az vitte a prímet. Egy srác félrehívott, hogy beszélni szeretne velem. Hát az egyik nagyon-nagyon híres tehetségkutatótól jött, és keres embereket, hogy lenne-e kedvem hozzá. Há’ hóógyne… Hiába mondtam, hogy nem, azért feliratta velem a telefonszámomat, hogy hétfőig gondoljam át. Átgondoltam: NEM! Eddig is láttam alapját annak, hogy ezek a nagy tehetségkutatók karaoke által keresnek jelentkezőket, de hogy ennek részese voltam… Nem volt semmi. :D Egyébként finoman, de őszintén megmondtam a véleményemet a műsorukról, és hogy mit kezdenek az emberekkel, ha lement az adott széria. Jól kezelte egyébként, és korrekten válaszolt, de ettől én még nem csinálok cirkuszi majmot magamból. A másik meg az, hogy Megumi mondta nekünk, hogy volt statiszta egy másik tehetségkutatóban (tapsolnia kellett), és elmagyarázta, hogy megy ez az egész válogató, hogy három rossz közé betesznek egy jót, és ugye ha rosszul sikerült a produkciód, akkor nem tehetsz semmit azellen, ha mutatnak a TV-ben, és másnap rajtad röhög mindenki, hiszen aláírtál egy szerződést. Úgyhogy nagyon vigyázni, többet számít ezeknek a műsor “cirkusz-értéke”, mint az emberi méltóság. A mezőny egyébként erős volt, természetesen nem jutottam tovább, voltak nálam sokkal jobbak is.

Ezután volt egy előadás a Home Made Asia nevű együttessel, akik ázsiai (ahogy elhallgattam, elsősorban koreai) zenék feldolgozásával foglalkoznak. Tetszik, hogy ilyen sokmindennel foglalkoznak, a tagok is teljesen szimpatikusak, de általában, akit elkap a koreai zene-mánia, azt nehéz meggyőzni, a japán zene mennyivel változatosabb. Trendi lett az utóbbi időkben a Kpop, Gundel Takács Gábor is többször megemlítette a Maradj Talpon! műsorban, nyilván nem pozitív szájízzel, mert ő szerintem csak a Gangnam Style-ig jutott el. :D De ettől függetlenül lehet, hogy majd komolyabban rákeresek az együttesre, mert még jól is énekelnek.

A hagyományos karaokén háromszor énekeltem, mind a háromszor Hayashibara Megumi dalt énekeltem, tényleg nagyon rákaptam az utóbbi időkben megint. Az első a “Give a reason ~Ballade Version~”-ja volt. Tegnapelőtt, csütörtökön csináltam meg belőle a kfn-t, hallgattam a Slayers MEGUMIX albumot, és úgy voltam vele, hogy legyen meg ez is az eredeti verzió mellett, ennek van karaokéja. Volt egy kis megbotránkoztatás-feelingem is ezzel a dallal egyébként, mert mindenki ismeri az eredetit, mennyire pörgős, meg hasonlók, erre bejövök egy tök lassú, és vontatott változattal, hát elértem a várt hatást, igaz, nem éppen pozitív értelemben, sokan nehezen viselték, hogy az eredetihez képest ennyire lassú folyású ez a verzió, de azért remélem, hogy senki nem aludt el közben. ^^’ A második a TOO LATE volt, ezt nagyon sokat hallgattam az utóbbi időkben, szeretem is, de túl mély ez a dal nekem. A harmadik meg a Lively Motion, na ez nagy kedvenc a pörgős hangulata miatt, és jobban is állt nekem a magasabb refrén miatt. Egyébként mostanság az énekesnő Fuwari albumára vagyok ráfüggve. Szeretem ezt a kellemes, vidám, nyugodt hangulatot, amit az ezen az albumon hallható dalok árasztanak magukból. Korántsem olyan domináns, mint az előző albumok, szerintem ebben közrejátszott az előző évben (1999-es az album) megkötött házassága, megismerte a magánélet nyugodtabb részét, és ez hatással volt rá a dalok írásakor. És a dalok azt a következtetést engedik levonni, hogy boldog házasságban él. Most is épp ezt hallgatom. A másik az unsteady kislemez, amit mostanság sokat hallgatok, azok a mély hangok a címadó dalban valami eszméletlenek.

Közben lement a második forduló, ami menő volt, mert mindenki tévesztett a szövegben, így a három zsűritag mindegyike külön kiemelte a szövegtudást. A második zsűritag mondta, hogy szöveg a négyzeten, a harmadik pedig, hogy szöveg a köbön, elnevetgéltünk ezen. Aztán amikor az egyik zsűritag, Amina is belebakizott a saját mondandójába a végén, a többiek is mondták neki, hogy szöveg… Úgyhogy a hangulat az nagyon megvolt. A hagyományos karaoke menő volt, most annyira nem figyeltem, hogy ki hogy énekel, vagy játszottam, vagy beszélgettem épp valakivel. Az árusokhoz csak később jutottam le. A kínálatukban persze semmi új, érdekes, hogy nem nagyon találok új mangát a kínálatban, vagy csak én nem ismerem fel őket. A jeggyel járó kedvezményt kihasználtam, lehetett 5 DVD-t venni 1.500 forintért, így megvettem azokat, melyek hiányoztak az Elemental gyűjteményből: Bleach 9, 10 és Death Note 7, 8, 9. Ezzel a díszdobozos kiadványokat leszámítva megvan mind. Azokat meg majd megveszem Vaterán, ha találok eladó példányt, amikor kell. és az nem maholnap lesz. Már csak azért sem, mert az elfelejtettem az elején megírni, hogy megkérdeztem az Europark Media Markt-ban, hogy lehet-e tudni valamit a Rontó Ralph DVD megjelenéséről, és 2013. április 24-étől lesz kapható náluk. Általam várva van. Meg lementem a konzolokhoz, megnéztem a Nintendo 64-et, hol van, de nem találtam sehol. Remélem, hogy csak én néztem szét 99%-os alapossággal és abban az 1%-ban volt.

Azt hiszem, így más nagyon nem volt. Lent a vártuk a nagyszínpados előadásokat, ahol a legjobb három énekelt. Előtte ParaParáztak, és csak utána kerültek sorra az énekesek. Jó volt mind a három, végül a duett nyerte meg, akik ahogy együtt énekeltek, abból arra lehet köveztetni, hogy összeszokott párost hallhattunk. Ezután volt karaoke est, sokan hozták a formájukat, főleg Night, a szövegtudásával, amikor közérdekű közleményként bejelentette, hogy a “kölcsönző”-ruhatárból hozza el mindenki a ruháját, mert zárnak. Na itt elpróbáltam még egyszer a Mulan: A Kiképzés dalt, annak ellenére, hogy már fáradt voltam, amikor sorra kerültem, nagyon jól ment, de tényleg nagyon bezavar az angol háttérvokál. ^^’ A végére már hangom sem volt nagyon, a szöveget is nehéz volt követni, a legvégén már csak lestem, hogy hol is tartok, de azért jól éreztem magam. Tényleg gondolkodom azon, hogy most a dal hangulata volt az, ami miatt ennyire jól el tudtam énekelni, vagy a magyar szöveg. Egyszer írok egy japán dalra magyar szöveget, és megpróbálom azzal. Szerencsénk van a magyar nyelvvel, hogy ennyire érzelemdús nyelv, ezáltal könnyebb dolgunk van. De az utóbbi időkben németül is nézek animéket  az RTL II-n, és náluk ugye az a trend, hogy német szövegeket írnak az eredeti openingre, és akármennyire is szeretem a németet, azért engem is mosolyra késztet a szavaik egymás utánja, és tényleg azt hallom, hogy az énekesnek hiában vannak meg a hangi adottságai, maga a nyelv, ami sokat ront a dal értékén. Szerintem ez magyarul nem állna fenn.

A hangulat jó volt, de pakolni kellett, és 21.45-kor vége lett a gyereknapnak. Mentünk szépen haza, a kijáratnál egy páran üvöltötték a “legyél sámán király” dalszöveget. Én ezt nem bírom elviselni. Voltam olyan morbid, és azt gondoltam magamban, hogy ha Megumi halott lenne, forogna a sírjában. De csoda történt: Nem volt Pokémon főcímdal. Így változik a világ. Egyébként el tudom képzelni, hogy sokan lehet, hogy ismerik az eredeti japán dalt, de pont hasonló okokból énekelnek magyar. De én akkor láttam először Sámán Királyt magyarul, amikor megjelent DVD-n. Örömmel vittem haza az első lemezt, közben énekelgettem az Over Soul-t. Aztán otthon nagyon mély csalódottsággal vettem tudomásul, hogy magyar főcímzenét kapott. T_T Nagyjából ennyi volt, olyan negyed 11-kor értem bagszihoz, egy kicsit írtam ezt, aztán mentem aludni, de 3-kor úgy kipattant a szemem, mintha kialudtam volna magam, de most, 4.45-kor megint visszavágyódok az álomvilágba (szerencsére tudtam aludni hagyni LL-t és bagszit). Egy két órára megint lefekszek. Az esetleges fogalmazási, elgépelési hibákat majd hétfőn javítom.

Mint a filmekben


Ma kikerült az énekverseny előfordulós végeredménye. Én egyenes ágon nem jutottam tovább, szavazásra lettem bocsátva. Többen is jelezték, hogy szavaztak rám is (3 emberre lehet), bizalmat előlegezve, hogy versenyre jobb leszek. Ez őszintén jól esett, és voltam én is olyan szerénytelen, hogy saját magamra is szavazzak, de azért, mert többen is bíztak bennem, igen nagy esélyt adtam magamnak arra, hogy továbbjutok. Ehhez képest hidegzuhanyként ért, hogy 6 szavazattal az 5. helyen végeztem, és csak 3 ember juthat tovább, DE! Két továbbjutott egyéni versenyző csoportban is énekel, és mivel a kettőt egyszerre nem lehet, ezért az egyéni szereplésüket kizárták, így továbbjutott a 4., 5. legtöbb szavazatot kapott egyén is. Ez már tényleg olyan, mint egy filmben, amikor a főszereplő elfogadja, hogy valami nem sikerült, de valami közbejött, vagy a legvégére kiderül valami, melynek köszönhetően továbbjut. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, hogy már elindult a vonat, de ég gyorsan felszaladok rá, és elérem. Kicsit érdekesre sikeredett, de akkor itt a nagy lehetőség, hogy további gyakorlással rászolgáljak a továbbjutásra.

Ha már film: Disney DVD-k ismét 50%-os kedvezménnyel a Tescóban, és vettem is magamnak egyet, a Toy Story 3-at. De hogy csináltak az eredetileg 2.000 forintból 400 forintot, az se semmi. Ezt a 2.000 forintos árat először levitték 800 forintra… legalábbis az árcédula tanúsága szerint, ugyanis amikor megnéztem a vonalkódleolvasón, akkor 1.990 forintos árat mutatott. Na mondom magamban, ez ittmarad, később ki is javították 1.990 forintra az árát. Majd most ez az 50%-os kezdezvmény, megnézem, mennyibe kerül, 399 forint, így már mindjárt más. Valószínűleg aztán tényleg levitték 799 forintra, de jobb is, hogy nem értesültem arról, mert így még olcsóbban vehettem meg. Volt egyébként több Disney DVD is, ami érdekelt, például a Kincses Bolygó 556 forint, majdnem megvettem, jó alkalom lett volna, hogy megnézzem, még soha nem láttam, de végül mégsem, mert gyanakodtam, hogy ennek van egy régebbi kiadása is, és ahogy írtam, én az első kiadásokat gyűjtöm. Ami még komolyabban elgondolkodtatott, az a Bűbáj 995 forintért, de végül mégsem, még volt belőle 4 darab, így várok egy jobb alkalomra.

Nem lelkesedek azért, hogy az új kiadással együtt a borítót is megváltoztatják, főleg ezek az új Pixar “egyenkiadványok” borzasztóak. Szinte ritkaság már a régi borítóval találni DVD-t, ezért is örültem, hogy rábukkantam erre, ráadásul papírtok öleli körül az eredeti műanyag tokot, egyébként is nagyon híján vagyok a Pixar DVD-knek. A Toy Story-hoz egyébként nagyon kevés közöm van, egyetlen egyszer láttam az első részt a moziban akkor 1996 eleje táján, és kész.  Jó volt, emlékezetes volt, de soha nem láttam a 2. részt, és a 3. részt is csak most először. Tetszett, nagyon jó volt, bár az elején, ahogy elindították, na mondom, jó hangulata lesz, aztán egyszer csak egy szobában kötünk ki. ^^’ Érdekes kezdet, és nem is nagyon tudom visszavezetni, hogy miért akarták elindítani, csak arra tudok tippelni, hogy a 2. részt így fejezhették be. Aztán az egészből valami totálisan más történet kerekedett ki, tele klisékkel. Szinte csak jó véleményt olvastam róla, de engem összességében annyira nem ragadott magával. Bár azt el tudom képzelni, hogy sok embernek tetszett, de valahogy nekem túlságosan kiszámítható volt az egész. Nem kell annyira izgulni, úgyis megmenekülnek az utolsó pillanatban, nem volt váratlan fordulat. De ettől függetlenül tetszett.


A videokazetta “felbukkanásának” (ez de szép szó ide) örömére megírtam a Mario 3 rajzfilmsorozatról a wikipedia szócikket: Super Mario Kalandjai. Meg kell adni a neki járó ismertséget. Meg szétnéztem néhány Nintendós szócikk között, azt hiszem, fel kéne karolni néhány Nintendós ismerőst, hogy kicsit módosítsuk, frissítsük, mert bár a Super Mario 64, és a Donkey Kong szócikk menő lett, de a Super Mario Bros. és a Yoshi szócikke finoman szólva is módosításra szorul. A Super Mario 64-es szócikknél kifejezetten zavarba estem, hogy egy pár szó erejéig engem idéztek a Mariós oldalról. ^^’ Még a JAM Project szócikknél megfordult a fejemben, hogy a Nintendósokat is hasonlóképpen kellene fejleszteni, de ez rengeteg sok idő, úgyhogy ehhez embereket kéne toboroznom.

Megint vinni kéne a laptopomat takaríttatni, mert ma megint kikapcsolta magát. Ilyet nálam olyan félévenként szokott csinálni, amikor már érezhetően túlmelegszik. Az volt az érdekessége, hogy most éneklés közben állt le a gépem. Már a Karafun is akadozott, ennek már intőjelnek kellett volna lennie, hogy itt baj lesz, de egyszer csak megáll. Mondom magamban, azért annyira rosszul csak nem éneklek már, hogy a gépem is úgy dönt, hogy inkább kikapcsolja magát, csak hallgassak már el végre. O_O

Rendezvény ajánlók


Lesz egy-két esemény a közeljövőben, amit ajánlanék:

  • 40. Pokémon találkozó
    Helyszín: WestEnd étkezős részleg
    Időpont: 2013. február 9. szombat, 10 óra

Ha jövő szombatig vissza tudok költözni Pestre, akkor el tudok menni. Jöjjön el mindenki, aki érdeklődik a Nintendo iránt, már annyi mindenen játszunk, hogy inkább már csak nevében Pokémon találkozó. De gondolom, mivel jubileumi lesz, ezért valami nagyobb dolog lesz. Úgyhogy jöjjön el mindenki.

Programok:
– Szabad 3DS, DS multiplayer.
– Cserélgetés, csatázás, FunFest Mission
– DPPt, HGSS, BW, B2W2 event osztás
– TCG kártyázás, TCG cserélgetés
– Adás-vétel
– Beszélgetés az új generációról, és az új bagszipoke.hu-ról
– Kártyaverseny megtervezése/megbeszélése

További információ: Bagszipoke

  • 7. 3DS Hungary találkozó
    Helyszín: Aréna Grill Étterem is Pizzéria, Budapest, XIV. Hungária körút 15.
    Időpont 2013. március 2. 10 óra

Kicsit nehéz volt kinyomozni, hogy hívják a pizzériát, de sikerült. A Puskás Ferenc Stadionnál keressétek, és legyetek nagyon sokan, akik keresni fogják, mert nagyon jó hangulatú volt az előző találkozó is. Még nincs részletezve, hogy milyen programok leszne, de szeretnénk ismét versenyeket. A fogyasztás nem kötelező, aki akar (én is így teszek, ha megyek), hozhat otthonról kaját, de állítólag jó pizzájuk van, úgyhogy miért is ne.

További információ: 3DS Hungary

  • 2. Adarna Énekverseny és hagyományos karaoke
    Helyszín: Hungexpo K épület Budapest, X. Albertirsai út 10.
    A MondoCon keretén belül. Jegyár: 1 napos: 2500 forint, 2 napos: 3800 forint
    Időpont: 2013. április 6-7.

Régebb óta tervben volt, hogy ismét lesz egy komolyabb énekverseny, most sikerült sort keríteni rá. Beírtam, hogy miket énekelnék, de egyáltalán nem biztos. Hallgatom a lehetőségeket, próbálgatok. Néhány napja beszéltük Narumival, hogy legyenek a dalok, melyikkel induljon első körben, és melyikkel később, ha továbbjut a legjobb hatba, érdekes problematikát vetett fel. A nehezebb dal legyen első körben, vagy a könnyebb? Kicsit ilyen tyúk és tojás elve, mert ha a 20-ban a könnyebb dalt énekli, arra lehet, hogy azt mondják, hogy jó, de nem volt olyan nagy szám, ezért nem jut be a legjobb hatba, ahova komolyan készült volna. Ha pedig a nehezebbel kezd, akkor ott nagyot robbanthat, de a legjobb hatban meg egy könnyebb dallal egyáltalán nem biztos, hogy dobogós lesz. Én ezt megfejtettem magamban, szerintem az első körben a könnyebb dalt kell nagyon szépen, és hitelesen elénekelni, hogy továbbjuthasson. És a következő körben nagyobb esélye lesz kiállni a nagyszínpadra a legjobb 3 közé, ahol egy karnyújtásnyira van a győzelemtől.

Az az igazság, hogy nem tudom, hogy érdemes-e bátorítani az embereket, hogy jelentkezzetek minél többen, mert ez komolyabb lesz, de talán mégis! Regisztráljatok be nagyon sokan, hogy minél több ember közül kelljen azt a 20 embert kiválasztani, aki első körben énekelhet. Na meg aztán nem is tudhatod, hogy nem-e kerülsz be a 20-ba, ahonnan kiállhatsz énekelni. Sokszor írtam már, de álljon itt is: Mindig azoknak van önkritikájuk, akik tudnak énekelni. Szerintem ez azért van, mert valahol tudják, hogy jó hangjuk van, csak oly módon kritikusak önmagukkal szemben, hogy nem elég jó az, amit előadnak. Ez így nagyon jó dolog igazából, tetszik. Na de a másik oldal: Tele önbizalommal kiállnak kántálni, és csak győzzük befogni a fülünket. Az Animekarácsonyon is volt 1-2 énekesjelölt a versenyen, akiknél már mi éreztük kényelmetlenül magunkat. Van ilyen, és erről is kell beszélni, de szerencsére a többsége jól énekel. Én azt javaslom, hogy próbáljátok meg.

További információk, és regisztráció: Adarna Karaoke site


Hihetetlen, hogy az ember azt gondolná, hogy az internet korszakában valóban barátja a Google, de nem ez az első eset, hogy kiderül, hogy néha jobban jár, ha a saját szürkeállományára támaszkodik. Két program Windows 7 kompatibilitási problémáját sikerült megoldani, az egyiket segítséggel, a másikat magamtól:

KaraFun Studio 1.18: Nem is árulok zsákbamacskát, ez regkey-es téma, a többit meg tudjátok. A lényeg az, hogy problémák miatt ugye többször volt Windows 7 telepítve. Ezt a karaoke programot eredetileg Windows XP-re csinálták, és csak egyszer fordult elő az, hogy a fizetős KaraFun látta a regkey értékeit, a többi esetben mindig kért Seiralt, ahogy most is. Itt LL barátom segített, a megoldás egyszerű: Csak akkor látja a regkey-t, ha a Program Files-ban a Karafun.exe fájlt rendszergazdaként futtatjuk.

HP scanjet 3970: Az, hogy a KaraFun problémára nem találni megoldást, még talán el is lehetne fogadni, nem olyan program, amit széles körben használnak. De hogy a scanner problémájára magamtól kellett rájönni, azt azért kicsit durvának tartom. Írtam 3 hónapja, hogy elvileg nincs Windows 7 kompatibilis drivere a HP scanjet 3970 scannernak, de én találtam egyet. Most voltam olyan nemkedves magamhoz, hogy nem linkeltem be, így kereshettem… Nem is lett meg, illetve volt egy oldalon rémlett, mintha innen lett volna, van is Windows 7 listázva, de telepítés után nem akart elindulni. Sokáig keresgéltem, sehol nem tudnak erre megoldást, ez a scanner nem jó Windows 7-re. Majd hirtelen megvillant, hogy szoktak bizonyos programokat Windows XP kompatibilisként futtatni, gondoltam, hogy hátha segít az. És igen! Nem 100%-os a program megjelenítése, de lehet használni. Tehát a lényeg: Program Files, és a program exe fájljára jobb egérgomb, tulajdonságok, kompatibilitás, és XP-re tessék állítani, és lám, jó a scanner Windows 7-en is. És szerintem így Windows 8-on is működne. Próbára tettem, sikerült scannelni:

MC1

Karácsony János: Az időn túl kazetta borító

Én is csak úgy tanulok, ha figyelem az okosabbakat. ^^’

%d blogger ezt kedveli: