supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘Kína’ Category

Családi hangulatú edzés

Posted by supermario4ever - 2014. október 17. péntek


A héten beindították a Kung Fu iskolában az új órarendet, ami részemről annyi változással jár, hogy a csütörtöki edzés átkerült szerdára. Ugyanis külön lettek választva a gyerekek és a felnőttek, és a gyerekek maradtak csütörtökre, mi pedig átjöttünk szerdára. Hát, nagyon meglátszik, hogy gyerekek járnak döntő többségében, a felnőtt edzésen ugyanis csak négyen voltunk. Nővéremék más okok miatt gondolom nem lelkesek érte (bár erre még lehet mondani, hogy most kezdtük), de hogy ilyen jó órában soha nem volt részem, az is egyszer tény. Szerintem mindenki ismeri a kis csoportos foglalkozások előnyeit: Oldottabb hangulat, jobban odafigyel az edző (jelen esetben Huicong) az egyénekre. És jobban mondta, hogy az adott gyakorlatot így és így kell csinálni, ezzel együtt jött a felismerés, hogy ja… Ha ezt így csinálom, nem is olyan egyszerű. Én is jobban odafigyelek, és menőnek érzem magam, ha meg tudok csinálni egy gyakorlatot. És végre új dolgot is tanultunk! Persze nem haszontalan a shaolin formát (vagy hogy mondják magyarul) gyakorolni, de a változatosság gyönyörködtet. Különböző fogásokat kezdtünk el gyakorolni, hogyan szabadulhatunk eredményesen egy hirtelen jött támadásból. Ezeket elsősorban San Shou-n oktatják, de jól jön ide is, nem árt tudni őket. Egy kínai sráccal gyakoroltam párban, ilyen vak vezet világtalant elv alapján. Amikor Huicong nem mutatta nekünk a kézmozdulatot egyénileg, akkor ment egy darabig nélküle, de utána már csak elszórakoztuk az egészet amíg nem tért vissza. Egy kicsit azért elgondolkodtam azon, hogy ezek tényleg mind szépek és jók, de mi van akkor, ha egy olyan erős egyén támad meg minket, akinél örülhetünk, ha egyáltalán nem töri ripityára a csontunkat. Vagy ha nem számít, hogy milyen erősen fog le minket, mert ezek biztos fogások, akkor semmi baj. Mindenesetre nagyon örültem ennek az órának. A szombati menetrend marad, mivel akkor felnőttek és gyerekek együtt vannak, és megmondom őszintén, örülök, hogy pont a csütörtöki lett külön választva, mert kevesen járnak mindkét alkalommal egy héten, és a szombati csoport jobb. Nem hittem el, hogy néha fegyelmezni kell a gyerekeket. Eddig én csak örülök a változásoknak, és bízok abban, hogy majd jönnek többen is.

Az angol nyelviskola is elég jól megy. Már itt is meg lehet tapasztalni, hogy valóban vannak különbségek angol is magyar oktatási rendszer és elmélet között. Itt jobban odafigyelnek magára az egyénre és a tanulási módszereire. Volt egy amolyan “tutorial” elbeszélgetés a tanárral, akihez lehet fordulni, amikor is mindenkivel egyénileg elbeszélget, hogy kinek mi a célja ezzel a nyelviskolával, hogyan tudja azt elérni, mik a múltbéli tanulási módszerei, mennyire jöttek be, és ilyenek. Ez tetszik, mondta is a tanár, hogy mindenki egyéniség, és mindenki más módszerrel jut el a céljáig. Effektíve a tanárok is szimpatikusak, és abból a szempontból érdekes, hogy mivel ugye az ismeretlen szavakat nem tudja elmondani mindenkinek a saját nyelvén, ezért körülírja. Ez is érdekessé teszi, bizonyos szavakat hogyan lehet körülírni angolul. Voltak közmondások, szólások. Például macskát a galambok közé engedni azt jelenti, hogy szándékosan megzavar egy addig jól menő dolgot. Vagy még egy macskás: Kijön a macska a táskából = Kibújik a szög a zsákból. Meg akik ugyanabból az énekkönyvből énekelnek, azok mind egy követ fújnak. És hasonlók, most ezek jutottak eszembe. Meg sok az interaktív, párban dolgozós, beszélgetős feladat. Jobban kíváncsiak arra, hogyan gondolkodunk. Úgyhogy örülök ennek a tanfolyamnak, akár itt maradok Angliában, akár hazamegyek, csak a hasznomra válik.

Posted in Angol nyelv, Kína | Címkézve: , | Leave a Comment »

Változások

Posted by supermario4ever - 2014. október 4. szombat


Szép dolog változtatni, valami újba belefogni. Ahogy írtam tegnap ismét sok munka van az iskola körül, október 13-ától jelentősen kibővül az órarend. Elsősorban azért, mert nem kezdő és haladó Kung Fu lesz, hanem szintekre lesznek osztva a csoportok, méghozzá ha jól tudom, eredeti kínai “szintezés” szerint. Ez úgy néz ki, hogy indul 5. Ji-ről, majd eléri az elsőt, innen átmegy Duan-ba, ami egyestől indul, és hatos a csúcs. De az már olyan csúcs, hogy nyakad-kezed-lábad kitöröd, olyanokat tudsz. Xingbo pedig a legmagasabb szint (tehát a 6. Duan) mestere. Ennyire nem lesznek szintekre osztva az órák, hanem úgynevezett “Gold-“, “Silver-” és “Bronze Eagle”-re. A tanulók közül a legjobbakat az 1. Ji-be sorolták, de már az is elég kemény nekem, ők vannak a “Gold Eagle” csoportban, a kettes, hármas szintűek (egyszerűsítsünk) a Silver-ben, míg a négyes, ötös a Bronze-ban. Engem a négyesbe soroltak be, az pont helyén való, de azt tudni kell rólam, hogy amekkora fizikai erő birtokában voltam gyerekként, kész csodának számít, hogy eljutottam idáig.

Legfőképp a Kung Fu órák bővültek, Tai Chi és a San Shou (kínai kick-box) annyira nem, akrobatikus Kung Fu pedig maradt a heti egy alkalom. Csak hát sajnos, ahogy lenni szokott, a változásokhoz stressz is párosul, melyből nekem is jutott, és ez egy kicsit megviselt lelkileg. De szerencsére vannak itt olyan emberek, akikkel ezeket meg tudom beszélni, érzem és tudom, hogy figyelnek rám, meghallgatnak, aztán a végére kölcsönös és oldott beszélgetés lesz. Ilyenkor van az, hogy nem számít, hogy múlik az idő, mert jól érezzük magunkat, és ezek nekem mindennél többet érnek. Ezért is van az egyébként, hogy nem nagyon szeretek csak úgy felületesen beszélgetni, szerencsére elég hamar észreveszem, ha valaki csak udvariasságból “figyel”, és akkor gyorsan abba is hagyom. De a komoly beszélgetések köszönhetően 2-3 nap alatt helyrerázódtam, de ennek ellenére elbizonytalanodtam, hogy jöjjek vissza novemberben, vagy sem? Amúgy szórólapokkal is hirdetjük az új órákat, és tegnap szórólapozás közben gondolkodtam ezen, aztán arra jutottam magamban, hogy érdemes lenne visszajönni, és adni egy pár hónapot, hogy lássuk, mi lesz az újdonságokból, valamint, hogy fogják viselni. Könnyen meglehet, hogy minden jóra fordul, az idő úgyis keményen igazságot tesz mindenki felett.

Posted in Kína, magamról | Címkézve: | Leave a Comment »

Őszközép ünnep

Posted by supermario4ever - 2014. szeptember 9. kedd


Nagyon utánanéztem, hogy ne szó szerint fordítsam le, de úgy tűnik, tényleg ez a magyar megfelelője a Mid-Autumn festival-nak. A kínaiak és a vietnamiak egy jelentős ünnepe, melyet minden holdév nyolcadik havának 15. napján ünneplik meg. Ezt mi is megtettük vasárnap.

Mielőtt még írnék róla, egy kép, aminek megörültem:

Ezt a végleges ittmaradásomnak köszönhetem. Miután nővéremék tudják, hogy számíthatnak rám, ezt egy tagságival megerősítették meg. Örültem neki, mert nagyon szeretem amit csinálnak, és ahogy csinálják, és azt érzem, hogy jó közéjük tartozni. Oroszlántáncra meg biztosan nem maholnap kezdek el gyakorolni, mert a fesztiválon az is volt, és láttam egy próbát. Akár elől vagyok, akár hátul mindkét félnek kemény fizikai erőt kell demonstrálnia.

Egész héten az ünnepségtr készültünk, többek között Holdsüteményeket (ez volt a másik, amin meglepődtem, hogy a Moon Cake is tükörfordításban van magyarul) készítettünk. A Holdsütemény nagyon érdekes, mert nem a hagyományos tészta az alapja, ezért nem is könnyű elkészíteni. Liszt, olaj és aranyszirup az alapösszetevők. Az aranyszirup nagyon hasonlít a mézhez, nem tudom, hogy ugyanaz-e, de ez nádcukorból készül. Huicong gyúrta össze a tésztát, szinte óramű pontossággal állította össze az alapanyagokat. Például a liszt csakis és kizárólag 600 gramm lehet és nem 599 de nem is 601. Meg egyszer hívott segíteni, hogy a lótuszmagokból szedjem ki a közepén található zöld valamit. Kicsit megrökönyödtem, hogy lótuszmag-ízű sütemény? Az mégis milyen? Szokatlan, ennyit elárulhatok. Meg volt még vörösbabpép töltelék is, ennek sem tudtam hova tenni az ízét. A tésztát is nagyon pontosan kellett szaggatni, ahogy tölteléket is pontosan annyit lehetett tenni, hogy mindegyik egyforma legyen. Erre a sütés miatt volt szükség, hogy minden egyes sütemény egyformán süljön meg. De esztétikus is volt, hogy mindegyik szinte ugyanúgy nézett ki. Igazából még szórakoztunk is vele, hogy a tészta csakis 30 gramm lehet. 29 gramm? Tegyél még hozzá. 31 gramm? Vegyél el belőle. Ugyanígy a töltelék, ami 35 gramm lehetett. A végére már szemmértékem is lett arra, hogy a kiszaggatott tészta, vagy kiszedett töltelék annyi-e vagy sem.

Chang'e_Flying_to_the_Moon_(Ren_Shuai_Ying)A sütést ráhagytam a többiekre, én inkább ma az iskolában segítettem asztalokat, székeket pakolni. Ráadásul igencsak húzós nap volt, mert az egyik kung fu-ra járó gyerek nálunk tartotta 11 órától a születésnapját. Arra is külön készülni kellett. Igazából a néhány poszttal lejjebb olvasható JAM Project X cures Earth album kritikám is a születésnapi parti alatt íródott meg. Úgy volt, hogy mindig amikor szusszanhattam egyet, akkor írtam, de szinte mindig kellett valamit segíteni, például kávéval, teával kiszolgálni az embereket, vagy ne adj isten pedig Kung Fu Pandának öltözni, gyerekeknek integetni, ölelkezni, a ruha mögött jól megizzadni… Úgyhogy megvolt nekem is a dolgom. De az ünnepre készülni már sokkal jobb volt. Egy nagy evészettel kezdődött a mulatság, úgyhogy nagyon sok dolgom volt a pult mögött, nem is bírtam egyedül, segítség meg csak sokára jött. Szinte imádkoztam, hogy kezdődjön el a műsor, addig is nyugalom lesz. Egy helyes kis történetmeséléssel kezdődött, Christopher-t körbeülték a gyerekek. Chang’e történetét mesélte el nekik, aki a Hold kínai istennője, viszont nem a Holdat személyesíti meg, hanem ott él. Hozzá kapcsolódik a Jáde nyúl története, amit már nem meséltek, hanem a gyerekek játszották el. Ennek jobban értettem a történetét, nagyon zanzásítva a lényege az, hogy egy szegény öregember éhes volt, és ennivalót kért a nyúltól, aki hiába próbálkozott, semmivel nem tudott szolgálni az öregembernek. De hogy mégse maradjon éhes, feláldozta saját magát, és a belőle készült húsból jól lakhatott. A nyúl a Holdra került és Jáde nyúlként ott készíti az örök élet elixírjét. Igazán szép történet, és az alakítás is tetszetős.

Ezután két embert is felköszöntöttünk születésnapja alkalmából (az egyik közülük az, akinek volt a partija, maradt az ünnepségre is), tortaevés után elsétáltunk a Seacombe Ferry-be, ahol lampionokat eregettünk. Ilyet eddig csak koreai történelmi sorozatokban (A királyi ház titkai) láttam, és nagyon tetszett, hogy milyen szép, hogy a sötétben egyszerre sok kis lampion az égnek ereszkedik. Ez a mi esetünkben nem így lett, csodálkoztam is, hogy miért megyünk még sötétedés előtt, azt hittem, hogy majd ilyen 21 óra fele megyünk, erre 19 órakor voltunk. Osztogattuk őket, és egyenként emelkedtek az égbe. Így is szép volt, meg jól éreztük magunkat, de úgy lett volna az igazi, ha tényleg mindenki egyszerre emeli fel. Nem mindegyik tudott felemelkedni, amelyiket túl hamar engedték el, azok a folyóban végezték sajnos. De amelyek az égnek emelkedtek, azokat mind megtapsoltuk. Ilyenkor szokás kívánni is, ami részemről elmaradt, mondjuk ebből a szempontból eléggé lazán csináltuk, mivel sokan nem tudták, hogy mit kell pontosan meggyújtani, meg hogy megy, ezért segíteni kellett. Ebből a szempontból is veszített a varázsából, mert nem az eredeti “tulajdonosok” emelték fel a lampiont. Miután visszamentünk az iskolába, még egy kicsit játszottak a gyerekek, mi is szórakoztunk, aztán elkezdtük visszahordani az asztalokat, székeket az eredeti helyükre.

Összességében jól éreztem magam, és hiányzott már egy olyan esemény, amit mi szervezünk, összegyűlik a társaság, és kikapcsolódunk. Az általam készített képeket ide tettem fel:

2014. szeptember 7. – Mid-Autumn Festival

Posted in Kína | Címkézve: | Leave a Comment »

Egy kis japán, egy kis kínai és egy kis meglepetés

Posted by supermario4ever - 2014. augusztus 8. péntek


Yume ni Konnichiwa promoMa valami olyan dolgot kaptam, amiről tényleg azt gondoltam, hogy csak álmaimban lehet enyém. Ez pedig Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemeze. Ennek ritkaságát úgy kell elképzelni, hogy a teljes kislemez letöltés formájában sehol nem volt elérhető, és a képeket is most látom rajta emberséges méretben. Valamint amikor eladó volt a japán amazonon, csillagászati áruk volt. Először ¥70.000-ért láttam, és még ekkor is úgy gondolkodtam róla, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvenném. Ennyit szerencsére nem kellett szánni rá, csupán (ehhez képest) szerény ¥2.480-at. Nagyon nem is lehet szavakba önteni, hogy mennyire örülök neki, Nintendósok ilyen Mario Party 3 vagy Paper Mario kaliberű dolgot képzeljenek el. Most hallottam életemben először a dalok karaoke verzióit. a jobb oldalon levő kép pedig Okui Masami első karrierje során készült képe, ez látható a lemez. Eddig korábban az S-mode #1 albumának borítóján láttam, mivel ott látható az első nyolc kislemezének borítóképei, így ez is. De így, eredetiben az igazi. Amúgy az anime, melynek dalait tartalmazza a kislemez, a Tanoshii Willow Town, egy angol gyerekmese: The Wind in the Willows anime adaptációja. Különben gondoltam is arra, hogy megkérdezem valamelyik ismerősömet, hogy mit tud erről a könyvről, és mennyire ismert. Hátha eljut hozzám is, hamár az animét nem tudom megnézni, mert sehol nem elérhető.

Az egyik múlt heti postomat töröltem, mert gondolkodtam a dolgon, és nem akarok olyan magyar nyelvű könyvet kitenni letöltésre, ami még forgalomban van. Magyar kiadványok esetében még ott van bennem a szerzői jogok tisztelete, és egy kicsit belemélyedve a nyelvkönyvek áraiba (sajnos) nem drága az a bizonyos 7.000 forint, amibe a Dekiru nyelvkönyv kerül. De azon írás kínai oldala kikerül ide. Aki esetleg még olvasta azt a postot, az most puszta ismétlésen fogja kapni magát. Bár magát a Tai Chi-t nem tudtam magamévá tenni, de az a zene annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy utána járok, hogy mennyiért tudom beszerezni a CD-t. És nagy meglepettségemre csak £2.89 postaköltséggel, ezért beszereztem.

Nagyon szép tradicionális kínai zene, mely valósággal átmossa a tudatot, így nemcsak Tai Chi, Jóga mellett javasolt, hanem lazításként, pihenésként is. Tai Chi-zni pedig nagyon megéri annak, aki ráérez a lényegére, és magáévá tudja tenni. Abban hasonlít a jógához, hogy ugyanúgy a természettel próbál azonosulni, a természet mozgásait veszi fel, és ugyanúgy lassú mozgásokkal próbálja nyugalomra bírni a testet, a különbség abban áll, hogy a Tai Chi-ban folyamatos mozgás van. De aki magáévá tudja tenni, az ugyanúgy megtalálja magában a belső nyugalmat, mint a jógában. Bár nekem az az érzésem, hogy sokan inkább menekülésként kezdenek el jógázni, vagy egyéb keleti küzdősportokat űzni, mert ettől várják a megváltást, pedig az nem jön magától.

T'ai ChiMindenesetre magasan ajánlom ezt a CD-t.

  1. Inner Strength (Jing) 8:34
  2. Meditation (First Level) 4:38
  3. Nature of Things 5:34
  4. Wisdom 5:07
  5. Free Hands 5:16
  6. Meditation (Second Level) 4:46
  7. Circulation 5:50
  8. Hua Tuo’s Way 5:35
  9. Reaching Shoong 6:10
  10. Perfect Circle 4:45
  11. Meditation (Final Level) 5:57

Letöltés itt / Download here:
320 kbps mp3 + BK scans
flac (lossless) + BK scans

Az ötödik dal a nagy kedvenc. A hangok csodálatos harmóniája mellett azt érzem, hogy nagyon szép helyre repít el. A hetest is nagyon szeretem, de az korántsem annyira hangzik optimistának, mint az ötös.

Amúgy nyelv tekintetében csak a társaság miatt járok, meg Huicong jól tanítja a kínait, de amúgy jobban elmerülve a nyelvben, jobban értem már, hogy miért cikizik. Szavanként látva az összetételeket, nagyon furcsa, konkrétan felmerül bennem a kérdés, hogy képesek folyamatosan így beszélni? Mondjuk nap mint nap hallom, meg elfogadom, hogy nekik ez a természetes, de nem bírnám ezt beszélni.

Ma voltam Lizcard-ban a CashGenerator-ban, és meglepetten láttam, hogy van egy Wii Pont kártya, és lám, hasonló árakon vesztegetik, mint a többi alsó kategóriás Wii játékot. Konkrétan 3 font volt. És ugyanúgy 2000 pontot jelent. Ami viszonyításként, a 15 fontos Nintendo pontkártya 1700 Wii pontot ér. Én is úgy gondolom, hogy jól jártam. Ilyenkor gondolom azt, hogy ezek a használt boltok maguk sem tudják, hogy mit adnak el, vagy mennyit ér. Bár éltem a gyanúperrel, hogy vagy felhasználták már (hogy erre miért gondoltam, azt nem tudom, amikor nem volt lekaparva…), vagy lejár ezeknek a pontoknak a beválthatósága idővel. Nos, egyik sem történt meg, sikerült rátenni a 2000 pontot. Ezt két játékra váltottam be, hogy itt is tudjam játszani, amíg itt vagyok:

  • Super Mario Kart
  • F-Zero

Két remekbe szabott Super Nintendo játék, mind a kettővel nagyon jó volt újra játszani, és még sokáig újra és újra, amíg itt vagyok.

Na, úgyhogy a rosszullétet leszámítva jó napot tudhatok magamnak. Valami nagyon kikezdte a gyomromat, és sajnos bizonyos dolgok nem ott jöttek ki, ahol normál esetben szokás. Most már sokkal jobban érzem magam, de még érzem, hogy nem lehet akármit enni. Mondjuk az eset pikantériája, hogy az utcán történt meg a “baj”, és sajnos azt kell mondjam, hogy hozzám se jött oda senki, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, tud-e valamiben segíteni, hanem szépen tovább mentek. Így tessék magyarországozni.

Posted in F-Zero, Kína, Mario Kart, Masami Okui | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

ChinaCon

Posted by supermario4ever - 2014. június 8. vasárnap


Ma volt a nyílt nap a China Spirit UK-nek, melyet oly sokat promotáltunk. Nagyon-nagyon jól sikerült, majdnem olyan volt, mint egy AnimeCon, csak kínaiban. Azért látszik, hogy nővérem az évek során nagyon kitanulta a marketinget, és hogy hogyan kell egy vállalkozást fellendíteni, minden flottul ment.

9-kor indultunk el itthonról, még az utolsó simításokat el kellett végezni a 10 órási kezdéshez. Az emberek nem nagyon jöttek az elején, ami részint az útlezárásnak is betudható, ugyanis 10 km-es futóverseny volt, és Birkenhead Road-ot is érte. Csak hallom, hogy tapsolnak, nem tudtam, minek örülnek ennyire. Kimegyek, és látom, hogy a futóknak tapsolnak, beszálltam én is. Jó volt látni a sok lelkesen futó egyént, később kihoztuk a kínai dobot, és Anna valamint Christofer, a két hozzáértő, doboltak nekik. Örültek a biztatásnak. Miután kezdtek beszállingózni az első vendégek, kezdtük csinálni a workshop-okat. Úgy volt ugyanis a program, hogy 10-13 óra között lesznek a workshop-ok, majd 13-14 óra között a nagy bemutató műsor, majd 14-17 óra között ugyanazok a workshop-ok, melyek délelőtt voltak. Először gyerek- majd felnőtt jóga volt, majd gyerek- és felnőtt kung fu, san shou végül Tai Chi. Most nem vettem részt semmiben, inkább fényképeztem, és segítettem, ahol tudtam. A műsorra pedig elég sokan lettünk, olyan 120-150 körülire tippelem a jelen lévők számát. A China Spirit UK elit tagjai tartottak Tai Chi, Kung Fu bemutatókat, de volt oroszlántánc, kínai tradicionális hangszer, valamint evőpálcika használó verseny is. Az két oroszlán elég érdekesen debütált. Jött a polgármester is, és velük akarták üdvözölni. Egyszer csak látom, hogy robajjal megjelennek az oroszlánok, és a mellettem álló kisfiú rémülten rohan az apjához. Hát biztos, hogy én is sírógörcsöt kaptam volna, ha gyerekként láttam volna. Nekem nem szimpatikusak, hogy őszinte legyek, de elfogadom, hogy az oroszlán a kínai kultúra része. Inkább a Kung Fu Panda, de néha még attól is megijednek a gyerekek, hiába mosolygós a jelmez. A lényeg inkább, hogy a polgármester megjelent. Ők viselik azt a nagy láncot, amit lehet látni filmekben is. Az előadáson természetesen az első sorban kapott helyet. Nagyon jó lett az egész, mindenki a legtöbbet hozta ki magából. Voltak vendégek is, például az egyik hölgy, aki tradicionális kínai táncot mutatott be. Ő az a tipikus szépség, akit úgy kifestenek, és kecses mozdulataival olyan távolinak tűnik a jelenléte. A másik vendég játszott azon a bizonyos kínai pengetős hangszeren, nagyon szép volt a játéka. Csak a háttérben levő vendégek zsibongása nagyon zavaró volt. Erre azt csinálom, hogy kizárom a tudatomból a “háttérzajt”, és csak zenére összpontosítok. Máris másképp hangzik. A kaját csak 14 órára hozták meg, de sajnos a hatalmas sor nem csillapította az éhségemet. Azt találtam ki, hogy nem állok be a sorba, majd ha nem lesz ott senki, akkor majd veszek magamnak. De szükség nemcsak törvényt, hanem tervet is bont, inkább beálltam. Az eleinte igen lassan induló sor végre önmagára talált, és találtam pirított tésztát, volt valami rántott szezámmagos kenyér, vagy mi, de rizs mellett tekercsből is lehet enni. Sajnos csak csirkeszárny volt, pedig reméltem, hogy teleehetem magam szezámmagos csirkével vagy illatos-omlós csirkével. Maradt a fentebb felsoroltak (a csirkeszárnyat leszámítva) és a rákszirom. Nagyon finomak voltak. A délutáni workshop-okat már nem néztem, és nem is nagyon találtam a helyem. Még mindig úgy vagyok, habár több embert is ismerek, de kevés emberrel tudok beszélni, és még félek angolul megnyilvánulni, mert sokszor keresem a szavakat, így a kommunikáció akadozóvá válik. Azok, amiket korábban írtam, azok még most is igazak, bár tényleg úgy érzem, hogy valami haladgat, csak belassult. De nagyon jó volt látni, hogy mennyien jöttek el. Az apróbb csúszások ellenére amilyen jól ment a szervezés, ezek után fel kell lendülnie a vállalkozásnak.

A délutáni workshop-ok már nem voltak olyan komolyan megtartva, 16-17 óra között rapid sebességgel csökkent a létszám. Utána páran takarítottak, míg mi nlhányan a kis szobában beszélgettünk, és játszottunk. Az egyik szervezőnek, Annának (aki dobolt) a telefonján van tarot kártya alkalmazás, azzal játszottunk. Illetve kezdtük komolyan venni, ugyanis szinte minden igaz volt, amit kihoztak a virtuális kártyák. Rajtam és egy másik magyar lányon, Icukán nevettünk a legtöbbet, ugyanis nekem mindig azt hozta ki, hogy szerelem közelít, a titkos kérdésemre is a LOVERS kártyát hozta ki. Nem bírtam már megállni, hogy ne piruljak bele. Icukának meg kisbabája lesz hamarosan. Nekem annyiszor hozta ki, hogy mondom magamban, ha júniusban nem jön el az igaz szerelem (true love, úgy kérdeztem rá), akkor minden egyes szava hazugság volt. Írtam már többször róla, hogy fontos számomra a szerelem, ugyanakkor az utóbbi időkben feladtam, hogy bármi sikerem is legyen e tekintetben. Nem a csalódásokról van szó, hanem ismerem magamat, és tudom, hogy vannak olyan tulajdonságaim (ez főleg itt, Angliában jött ki, amik belső háborgást váltottak ki bennem), melyekről tudom, hogy a sok ezer emberből, aki ismer, maximum 10 fogadja el. Nevezhetném egyfajta védelemnek is, hogy nem akarom a másik felet kitenni annak, hogy frusztrált legyen miattam. Bár tény, hogy azonnali hatállyal ki is lépnék abból a kapcsolatból. Mindenesetre ez most őszintén fellelkesített, aztán ki tudja. Lehet, hogy maholnap tényleg lesz valami.

Képeket is csináltam, kitettem őket a képmegosztó oldalon a profilomra. Elég sok homályos lett, mert nem akartam a műsort “adók” szemébe belevakuzni, mint múltkor. Valamint egy idő után abbamaradt a fényképezés, mert nagy tumultus alakult ki ott, ahol fényképeztem, és ahova álltam, onnan nem nagyon lehetett jó képeket csinálni. Mindenesetre lessétek meg őket:

China Spirit UK Open Day

És azt is örömmel vettem, hogy visszatért a lelkesedésem a Kung Fu-hoz. Csak helyre kellett tenni a dolgaimat. Az egyik kissrác, aki rendszeresen jár, mondta is, hogy örül, hogy újra lát. Ez jól esett. Ha minden jól megy, ismét rendszeresen fogok járni. Nővérem is megköszönte a segítséget, ami a mai napért tettem. Boldogan, amibe az akaratom benne van, abba a tudásom legjavát adom bele.

Posted in Kína | Címkézve: , | Leave a Comment »

Kínai küzdősportok versenye

Posted by supermario4ever - 2014. április 28. hétfő


Tehát, ezen a hétvégén Milton Keynes-ben voltunk, ahol Huicong és egy angol ismerősünk, Simon vett részt versenyen. Szombaton 10 órakor indultunk el itthonról, és kb. 3 óra volt az út, ha nem számítjuk bele, hogy többször megálltunk és a végén többször eltévedtünk, nem tudtuk pontosan merre is kell menni. Végül egy közeli látványosságnál kötöttünk ki, a Peace Pagodánál. Nagyon szép, közepén van egy Buddha szobor:

Itt csináltunk néhány képet, aztán mentünk is tovább a tó felé, a partján végigsétáltunk. Az egyik részen lehet szörfözni és wakeboardozni. A Wakeboard kötélpályája lassan jár, írva is vagyon, hogy kezdők is kipróbálhatják, valamint tanfolyamot is indítanak. Itt beültünk egy kávézóba, megittuk a szokásos kávé / forró csoki / hideg üdítő adagunkat, majd a szálloda felé vettük az irányt kocsival. Egyszerű, polgári hotel volt, semmi extrákkal, de kellemes volt maga a helyiség. Két szoba lett kibérelve egy éjszakára, természetesen nemek szerint lett elosztva. Amikor Simonnal elfoglaltuk a szobát, ő TV-zett, én a gépen működtem. Nem nagyon kommunikálok angolokkal, megmondom őszintén, és ez lehet, hogy hiba is. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, mint magyarul. Kérdeztem egy pár dolgot nővéremtől nyelv kapcsán, angolban például lehet tudni, hogy kötött a szórend, de annyira, hogy például nincs kiemelés. Mert ugye a magyarban ilyen lehetséges, és jó dolognak tartom, hogy ha konkrétan egy valamiről beszélünk, azt a mondat elejére tesszük. Például ha sok kép közül konkrétan azt az egyet szeretnénk a falra kitenni. Ez csak egy dolog, ami így hirtelen eszembe jutott, de az alapvető problémám az, hogy nem tudom, hogy kifejezni magam, és megmondom őszintén, nem is vetettem bele magam abba, hogy jobban megismerjem, hogy az angoloknál ez hogy szokás, pedig lehet, hogy megtalálnám a megfelelőt.

Kis pihenés után a szálloda éttermében vacsoráztunk. Hmm… Már voltunk ilyen jellegűben, már akkor sem voltam elragadtatva érte, most is úgy voltam vele, hogy végülis, megettem. Az a lényeg, hogy tányérral sorban kell állni, és meg kell mondani, hogy milyen húst szeretnénk enni, és vágnak 1-2 szeletet, utána annyi zöldséget és szószt szedsz mellé, amennyit szeretnél. Nekem elsősorban azért nem jött be, mert zöldséget nem nagyon eszek, azt is csak nyersen. A szósz, és a hús miatt mondom azt, hogy megeszem, nincs vele problémám. Utána fagylaltdesszert. Aero csokis fagyit kértem, bár csalódásként ért, hogy maga a fagyi vaníliás, és csak a csoki a mentolos, reméltem, hogy az egész az. Egy ilyen kiadós vacsora után ismét felmentünk, a többiek Britain’s Got Talent-et néztek, én magánakcióba kezdtem, amiről írtam is előzőleg. Elég sokáig működtem gépen, olyan 22.30-ig, aztán én is aludni akartam, de csak fél 3-kor jött álom a szememre, addig egyáltalán nem voltam fáradt. Érdekes, hogy nem éreztem magam fáradtnak fél 8-kor, amikor felébredtem, meg sikeresen elkészültem, mire menni kellett.

Ugyanabban az étteremben reggeliztünk, ami All You Can Eat volt. Választék most sem volt nagyon nekem való, de nem volt nagyon érdekes, mert a szokásos, már-már unalmas brit reggelik közül lehetett választani: Paradicsomos bab, tükörtojás, pirítós, sült virsli, sült szalonna és hasonlók. Mondjuk újdonság volt számomra a rántott burgonyapüré, ez ízlett. Különben nem tudom, hogy miféle fétis a briteknél ez a bab, mert azt szinte minden étteremben, kajáldában szinte ingyen osztogatják, aztán nem győznek szólni az üvöltő szelek… Miután végeztünk, gyorsan összeszedtük a dolgainkat a szállodából, és már indultunk is a center felé. Egy sportcentrumban volt a verseny, szinte az utolsók között érkeztünk meg, a csoport egy része már bemelegített. Azért még találtunk helyet magunknak. Két asztal volt, úgy tűnik, ketten fognak párhuzamosan versenyezni. Van is rá lehetőség, ugyanis kategóriánként csoportra voltak osztva a versenyzők. A megnyitószöveg után volt még szünet, aztán kezdődött. Mondjuk eléggé furcsa volt, mintha nem lett volna jól megszervezve, ugyanis többször voltak kisebb-nagyobb kimaradások. A másik meg az, hogy az egyik zsűricsoport mondta a pontokat, a másik csak azt, hogy ki hányadik lett. Mondjuk a pontszámok is érdekesek voltak, mondhatni “aranyárban” mérték őket, ugyanis a maximális 10 pontból senki nem kapott 9-et. Pedig voltak páran, akik tényleg nagyon magas szinten űzik a sportot. Például, amit Huicong bemutatott, az olimpiai színvonalú volt. Én nem is hittem el, hogy ilyet láthatok élőben, tényleg a semmi bizonytalanság, végig a legprecízebb, leggyorsabb mozdulatok. Ha ennek a tizedét tudnám, már azzal nagyon elégedett lennék, és csak 8,73 pontot kapott. Az tényleg csak, méghozzá nagy betűkkel, amikor olimpián is szokás 9+ pontokat osztogatni, ott biztosan akár 9,6-ot is kapott volna. Hát igen, azért keményen meglátszott, hogy Kínában, bentlakásos iskolában nevelkedett. Mindenesetre nemcsak a kategóriájában, hanem összességében is ő kapta a legmagasabb pontszámot. A szervezés tényleg zavaros volt, valamikor már osztották az érméket, míg mások még bemutatták, amit tudnak, meg ez, hogy valakinek megmondták a pontszámot, míg mások ennek tudata nélkül mentek haza. Huicong még Tai Chi-ban is versenyzett, itt második lett. Simon meg negyedik lett a saját kategóriájában, pedig ügyes volt ő is. Miután megkapta a második érméjét is, mentünk is haza, így is 14 óra volt, de azért még beültünk egy kávéra és még ettünk egyet. Így 14.30 lett, mire elindultunk, és többszöri megállás után 18.30 körül értünk haza. Örültem ennek a hétvégének, jól éreztem magam, a versenyzők is magas színvonalúak volt.

Képeket csináltam, de nagy bajban voltam, a verseny közben, a 70 elkészült képből csak 24 sikeredett. Nem is nagyon volt lehetőségem előremenni, a másik meg hogy csak azok a képek sikerültek melyek automatikus vakuval fényképeztem (igen, nekem még digitális fényképezőgépem van), de azt sem volt “szép” csinálni, mert láttam, hogy bezavart egy-két embernél, akkor gondolatban meghúztam magam egy sarokban, senkinek nem akartam megszabotálni a versenyét. Mondjuk nem én voltam az egyedüli, aki hasonlóképp fényképezett. Mindenesetre a jól sikerült képek itt vannak:

Verseny – 2014.04.27

Posted in Kína, magamról | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Születésnapi vacsora

Posted by supermario4ever - 2014. április 14. hétfő


Már éjfél van, úgyhogy már április 14-e, vagyis ma van a születésnapom. Méghozzá a 28. Ennek alkalmából kínai all you can eat étteremben vacsoráztunk. Van itt minden, mi szép és jó, és ha már így megszerettem az elmúlt években, most határtalanul ehetem. Csak nem jegyeztem meg a nevét, pedig amikor elmentünk, az ajtónál még felnéztem, hogy ne felejtsem el, de sajnos ez történt. A weboldal sem volt kiírva. De a lényeg az, hogy jót ettem, ugyanakkor vigyáztam, hogy nehogy úgy járjak, mint 2 és fél éve a Pizza Hut all you can eat étteremben, egy pennés makaróninak köszönhetően, mely elrontotta a gyomromat, nagyon rossz vége lett a bulinak. Most voltak tészták, csirkehúsok, fagylaltok, pattogatott kukorica, leves, és minden, amitől egy kínai étterem menő lesz. Arról már nem tudtam, hogy kapok itt egy kisebb tortát. Kicsit zavarba jöttem, amikor megszólalt hangosba a happy birthday to you, és egy kis tortával meg valami gonggal jöttek felém, és felköszöntöttek. Jól esett nagyon. :) Egyébként mivel Angliában ugye fordítva írják a dátumokat, ezért mindig azt hittem, hogy már április 14-e van. Aztán meguntam, hogy mindig ezt gondolom, ezért elkönyveltem magamban, hogy nekem most egész hónapban születésnapom van. Így vagyok menő. Az a játék is jó volt, amit Huicong javasolt, hogy mondjuk azt, hogy elmentem a boltba, és vettem egy a, b, c… betűvel kezdődő valamit. De úgy kell, hogy az első csak a betűset mond, a második pedig b betűset, de mondja az a betűset is, és így mentünk el egészen a z-ig. Jó kis memóriajáték. Meg az is vicces volt, hogy n betűnél én voltam a soros, és így tök spontán bemondtam, hogy nipple. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent, csak a semmiből előugrott, hogy biztosan van ilyen szó. Van, mint kiderült, azt jelenti, hogy mellbimbó… XD Akinek azt boltban kell venni, azzal nagy baj lehet. K betűnél meg olyan hangzott el, hogy knitting needle, az a kötőtű. Ezt a szót nem ismertem, ezért ehelyett is knitting nipple-t mondtam. Megnevettettem a társaságot, de aztán a noodle szóból megjegyeztem. Összességében jó hangulatban telt a vacsora, a kaja is jó volt. Xingbo is örült, hogy kínai étterembe megyünk, mert az ott dolgozók speciel a barátai, így tudott beszélgetni. És ha egyszer elkezdi mondani, akkor annak se vége, se hossza. Meg egyre gyakrabban belegondolok abba, hogy még “egy pár” kínai nyelvóra, és érteni fogom, amit beszélnek… én akarok tudni kínaiul. Érdekes dolog az, hogy amíg a japán írásban a vonásirány nem mindegy, mert azzal lehet megváltoztatni egy szó jelentését, addig a kínai valami hangsúlyozó nyelv. Talán tonalizáló az erre megfelelő szó… A lényeg az, hogy latin írással két ugyanúgy megírt szót jelentésében hangsúlyozással különböztetnek meg. Ha másképp hangsúlyozol egy szót, teljesen mást jelent, és abból eléggé kacskaringós mondatok jöhetnek ki.

Előtte voltunk az iskolába, de ma csak versenyre felkészítés volt. Továbbra is nagyon tetszik az az építő jellegű szigor, amivel a tanítványaihoz fordul. Őszintén bízok abban, hogy meglesz az eredménye. Miközben figyeltem, hogy mit csinálnak, addig végre újra rászántam magam a japán és a német nyelvek tanulására. Németből szótáraztam a szavakat. Minden egyes kiszótárazott szóval egyre jobban megszerettem az eddig sem gyűlölt német nyelvet. Japánban meg a 2. leckét kezdtem el.

Örülök annak, hogy a fizetés gördülékenyen megy. Magyar bankkártyával fizetek, és kicsit aggódtam, hogy nem-e lesz túl drága, de egyszer, amikor megnéztem az egyenlegemet, örömmel vettem tudomásul, hogy több pénzem van, mint amire számítottam. Deviza eladási árfolyamon számolja el a bank az összeget, és eddig azt vettem ki, hogy ezen túl semmi többet. De felvettem a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, hogy lehetséges-e, hogy külföldi telefonszámot megadni, mert ugye netbankot csak SMS kóddal lehet elérni, és hogy tételesen meg tudjam nézni a terheléseket.

Egy gondolat erejéig visszatérve a születésnapra: Érdekes ajándékot kaptam az élettől. Ami szép, kellemes, de ugyanakkor fájdalmas. De nem félek szembesülni vele, mert tudom, hogy utána csak jobb lesz nekem. De erről már írtam korábban. A kellemes oldalát ez a dal nagyszerűen kifejezi:

Posted in Japán, Kína, magamról, német | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Az időskor szépségei

Posted by supermario4ever - 2014. április 12. szombat


Egy-egy Kung fu edzés után 2-3 napra biztosítva van az izomláz. Ma volt Tai Chi is, és végre egyenként voltak bemutatva a gyakorlatok, így már azért jobban ment. Először mintha csak egy nagy labdát fognál át a két kezeddel, majd szépen lassan kilököd. Tetszett, és nagyon szép, ahogy idősek szinkronban csinálják egymással. Ez a pár idős ember képes megváltoztatni az időskorról alkotott képet. Sokkal szimpatikusabb, hogy valaki 70-en túl is aktív életet él, és a legszebb, hogy nagyon szépen csinálják a mozdulatokat, és ahogy szinkronban vannak egymással, azt komolyan mondom, videóra kéne venni, és mindenkinek látni kell. Csak így tovább, az ilyen embereknek szép haláluk lesz, ha eljön az idő, jó szájízzel fogják itt hagyni a földi létet, mert az utolsó percig éltek. Magára a gyakorlatokra visszatérve még az is problémát okozott, hogy szinte mindig másképp képzeltem el a következő lépést, ebbe bakiztam folyamatosan bele. Nagyjából olyan, hogy ha én magam állíthatnám össze a a gyakorlatot, és én találnám ki, hogy mi legyen a következő lépés. Szinte soha nem az, ami valójában következik, így mindig figyelnem kell. Daloknál szokott ez lenni, amikor tanulok egyet, és amikor még nem ismerem, akkor sokszor úgy éneklem a következő dallamot, ahogy én írnám meg, és azt gondolnám, hogy úgy harmonizálna. Itt van olyan, hogy bele is találok, de ugyanúgy tévesztek is.

A Kung Fu-ra persze megint rohamosan csökkent az átlagéletkor, de nagyon tetszett, hogy egy kisfiú apja is csatlakozott. Első órája volt, és meg kell hagyni, egészen ügyes volt. Szerencsére most nem merítettek úgy ki az ugrálógyakorlatok, mint csütörtökön, de a combomat most is érzem. Megvan a rendszere az órának: Óra előtt játék van, aztán egymás mögé állva ugrálógyakorlatok, majd jön a bemelegítés, elsősorban lábra összpontosítva. Majd ismét egymás mögé állva egyes Kung fu gyakorlatokat próbálunk, végül két csoportra vagyunk osztva. Akik ismerik a gyakorlatokat, azok bemutatják, hogy mit tudnak, és fejlesztik azokat. A másik csoportba tartozok én is, akik folyamatosan, lépésről lépésre sajátítanak el egyre több mozdulatot, és fokozatosan alakul ki 1-1 gyakorlatsorrá. Csak nem akarok cigánykerekezni meg spárgázni. T_T Vannak akik ilyeneket is csinálnak, és én azokat nem tudom, és félek, hogy kelleni fog. Jár egyébként egy 40-es nő, aki külsőre effektíve letagadhatna 10 évet, de olyan fitt, hogy a gyakorlatokat 20 éveseket megszégyenítő ügyességgel képes csinálni. Ismét egy bizonyíték, hogy fiatalkor után is van élet. Bár ne öregítsem, hiszen 40 évesen egy ember élete teljében van.

Aztán a kínai nyelvóra előtt még volt akrobatikus Kung Fu, amire már nem mentem, inkább hazamentem ebédelni. Nővérem most nem volt az iskolában, ezért gyalog indultam hazafelé. Az utat csak autóból ismertem, de nem is egészen azon az úton mentem, amit látásból tudtam, és próbáltam a megérzéseimre hagyatkozni, hogy merre kell menni. Rossz volt a kezdet, mert eltévedtem, de kis bolyongás után ismerős utcát találtam, de szembesülnöm kellett azzal, hogy tettem egy nagy kerülőt, és jobban jártam volna, ha azon az úton megyek, amit ismerek autóval. Aztán onnan már nem volt probléma. Legalábbis az úttal nem. Ugyanis elfelejtettem elkérni a kulcsot, az enyém bent maradt. És nem volt otthon senki. Ha úgy vesszük, volt egy nagy sétám, mehettem vissza. A visszaút már sokkal jobban ment, sőt meg voltam lepve, hogy milyen hamar megérkeztem. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy van még egy kanyar, de már a Birkenhead road fogadott, mely az iskola utcája.

A kínai nyelvóra most is jó volt. Több színt tanultunk meg és annak keretében részletesen kifejezni magunkat. Ide is jár egy 70 év körüli idős hölgy, aki mondta, hogy soha nem tanult nyelvet, neki ez az első, és ez neki egy nagy lépés. Mert ilyen idősen is lehet új életet kezdeni. Angliában meg nincsenek úgy rákényszerülve a nyelvek tanulására, mint mi magyarok, hiszen szinte bárhol elboldogulnak a saját nyelvükkel. Aki nekiveselkedik, az általában németül, franciául, hollandul tanul, esetenként spanyol, bár az ritkább. Viszont azt vettem észre, hogy a magyar iránt egyáltalán nem érdeklődnek. Biztos úgy vannak vele, hogy kis ország, kevesen beszélik, minek tanuljanak magyarul? Pedig, ha tudnák, milyen szép, dallamos nyelv… és komolyan ezt gondolom. Viszont úgy, velünk, magyarokkal nincs semmi bajuk. Csak amikor nővéremhez magyarul beszélek, kérik, hogy beszéljek angolul. Ugyanakkor az látszik, hogy a németet jóval többen ismerik. Nagy ingerem van németül megszólalni (hiányzik a nyelv…) és néha, amikor angolok közegében szólalok meg németül, egyből rávágják, hogy német. Mondjuk beszélgetnék is, mert az egyik Kung Fu-s srác anyja német, de vele még nem találkoztam. Különben sem szólítanám le ismeretlenül. Mondanám neki: “Entschuldigung, ist das richtig, dass Sie Deutsch sind?” Mondjuk azt nem bánnám ha egy német anyanyelvű elmagyarázná a nyelvtan bizonyos nehézségeit… Maradva a nyelveknél: A mandarin óra után (mert ugye Kínában a mandarin nyelvet beszélik) van egy srác, Christofer, aki az egész Kung Fu-s csapat mókamestere, megvárta velünk nővéremet, és beszélt nekünk a Liverpool-i akcentusról, mondott egy pár példát, hogy miben más a többihez képest. Például a cap szót ugyanúgy mondják, ahogy mi tanuljuk a cup-ot, az náluk a “cop”. Tehát: “Cop” of Tea. És, amikor “cap”-et vesznek a fejükre, akkor akármennyire is úgy hangzik, de nem a teáscsészét veszik fel, hanem a sapkát. Hasonlóképp az Uncle is náluk valami “Onkl”. És ahogy ezeket mondta, összegeztem magamban, és tényleg sok o betűt hallok. Rendszerint az a és á közötti hangokat o-nak mondják. Vicces volt, ahogy Huicong-ot gördeszkázni tanította.

Egy új szériája kezdődött el a Britain’s Got Talent nevű tehetségkutató szériának. Ez is tipikusan olyan, hogy jó, adunk neked egy pár adást, hadd énekelj, hadd hidd, hogy a csillagokban van megírva, hogy énekes leszel, de aztán húzzál vissza mosogatni, és add vissza a helyet a valódi tehetségeknek. Itt is vannak bőséggel, akik beveszik ezt a szép mesét.

Posted in Kína, magamról | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Angliaban – 11. nap Ujev

Posted by supermario4ever - 2013. január 1. kedd


Angol billentyuzetkiosztassal igen nehez hitelesen mutatni, de megis kiterek ra: BUEK hosszu u betu, mert az uj is hosszu, es legjobb tudomasom szerint nem “Boldog Ujj Evet” kivanunk egymasnak. Kicsit nyelvtan naci vagyok, de nem fuhreri szinten, viszont bizonyos esetekben tenyleg a falnak tudok menni egy-egy helyesirasi hiba lattan. Amugy nincs semmi baj, csak ki akartam terni erre, ha mar ennyire ellepik a FB uzenofalamat az ujevi jokivansagok. Majd otthon atirom. Egyebkent meg a karacsonyi, ujevi kiirasokat nem szeretem, mert annyira szemelytelenek. Mindenki ugyanazt irja, pedig az ismeroseinek a felet a pokolba kivanja, de azert mindenkinek kellemes unnepeket kivan! Akkor mar inkabb privatban irna meg az adott szemelynek, akinek tenyleg boldogsagot kivan. Egy fokkal jobbak a szuletesnapi koszontesek, bar allitom, hogy a felenek eszebe se jutna, hogy a masik fel aznap szuletett, csak ki van irva, hat akkor koszontsuk fel. Es amivel ki lehet kergetni a vilagbol, az a “Boldogot”. Jo neven veszem, ha szuletesnapomon felkoszontenek, de amikor ezt latom, akkor csak legyintek, inkabb ne irt volna semmit. Ez meg a szemelytelenebbnel is szemelytelenebb. Gyorsan odairjuk, intezzuk el, aztan el is felejtettuk. Visszaterve az unnepi koszontesekre, ha valaki annyira uzenofalra akarja kiirni, legalabb szabja egyenre. Ezt egy paran ugyesen csinaltak, es jobb ezt olvasni, mert jobban erzed, hogy az tole van, es tenyleg jokat kivan.

Ha az elozo postban lemezkritikarol szoltam, akkor megemlitenek meg egy lemezt, amit az utobbi napokban hallgattam meg, Caramel: Nyugalomterapia album. Miutan a Voice-ban bebizonyitotta, hogy hiteles szemelyiseg, ezert ugy voltam vele, hogy a dalaiban is hallatszik ez, az a nehany nota tole, amit eddig radiokban hallottam tole, abbol szimpatikus volt, most hallgattam tole eloszor albumot. Az az emberseg, es hitelesseg, hallatszik a dalaiban is, komolyan gondolja azt, amirol enekel. Es bar tavol all tolem a R’n’B stilus megis tetszik nekem, hogy behozta, ezzel nem sok magyar eloado probalkozott meg. Viszont bar a szovegei pozitivak, de valahogy tulsagosan szimplak. Es elgondokodtam azon, hogy vagy a szovegkornyezetebe nem illik az a zenei stilus, amiben enekel, vagy onmagaban az R’n’B alkalmatlan arra, hogy magyarul szoljon, szerintem inkabb az elobbi. Tulsagosan egyszeruen fejezi ki magat, pedig nagyon szepen enekel.

Jo volt a szilveszter, amilyen rosszul indult, a vegere legalabb annyira jol sult el az egesz. Indulas elott Huicong-gal kinai TV csatornat neztunk, es egy CPOP (Chinese Pop) videoklip ment. Neztem az eloadot, es konkretan nem tudtam eldonteni, hogy fiu vagy lany. Meg is kerdezem Huicong-ot, o mondja, hogy lany. O_O Fiura nagyobb eselyt adtam volna a rovid haja miatt, de csak amikor jobban megneztem, akkor lattam, hogy lanyos vonasai vannak. Erdekes volt. Az utana levo TV musor sem volt akarmi. Minden ujevkor torpe parokat hazasitanak ossze. Volt neheny olyan egyen, akiknek meg az arcuk is gyerekes volt, el is gondolkodta, hogy csak nem bohockodnak mar azzal, hogy gyerekeket adnak egybe. ^^’ A felnottes arcu azsiai kis emberek viszont elegge furcsanak hatottak. Majd ezutan indultunk el Lorainne-ekhez. Eleinte nem ereztem jol magam ott, mert tovabbra sem szeretem, hogy gyerekhadsereg rohangal, es hangoskodik korulottem. Meg a haz is olyan idegen volt, sehogy nem talatam a helyemet ott. Mivel anyam egyebkent is tervezett korabban hazamenni, ezert oltan 21 ora korul megkerdeztem, hogy ne menjunk haza? Meg nem akart, de utana kezdtem megvaltozni, mintha feloldodtam volna attol, hogy kimondtam a feszultseget magambol, nagyon erdekes. Ekkor volt a vacsora, Lorainne nem sokkal ezutan elovett egy konyvet, es felvetette az otletet, hogy toltsunk ki egyutt egy szemelyisegi tesztet. Jo otlet, benne voltam. Ket kategoriaban valaszoltunk 15 kerdesre, 1-5-os skalan, hogy mennyire igazak rank: The Reformer es The Helper. A noverem olvasta fel az allitasokat, elegge nehez volt a mondatok nyelvezete, meg o sem tudta mindegyiket normalisan elmagyarazni, hogy mi is az. Lorainne legnagyobb fia olyan 9-10 ev koruli volt, es o is “jatszott”, az anyja egyszerusitette a mondatokat neki, hogy o is ertse, ezzel sokat segitett nekem is. ^^’ Viszont erdekes volt az egyik ilyen mondat, mely magyarul kb. igy szolt: “Nehezen viselem azt, ha a segitsegemet nem koszonik meg.” Es akkor kerdezem angolul, hogy ez nem az, amikor nehezen viseli? Noverem mondja, hogy nem… erre Lorainne kozbeszolt, hogy igazam van. Be kell valljam oszinten, hogy erre nagyon megnott az onbizalmam. Nem is ertem, hogy mit szarakszok a Headway Elementary-val, nekem mar felsofoku nyelvvizsgat kene tennem. :D Egesz erdekes volt a szemelyisegi teszt, de annak kiertekelese mar tenyleg problemat okozott, biztosan tanulni kell mar azt, hogyan ertekeld ki jol, de a jol szorakoztunk. Nehany allitason nagy nevetes tort ki. A masodik 15 “kerdes” utan abba is hagytuk, mert 23 ora lett, es Lorainne-ek mondtak, hogy a magyar ujeven is koccintani fogunk. Es behoztuk neten az M1-et, egyutt neztuk a magyar himnuszt. Nagyon jol esett, hogy ennyire gondoltak rank. Koccintottunk akkor is, es a brit ujevkor is, a vegere nagyon jo lett a hangulat. Aztan Twistereztunk. Soha eletemben nem jatszottam ilyet, tetszik. Ez az, amikor sarga, zold, piros, kek pottyok vannak a vaszonszeru papiron, es ki kell porgetni, hogy melyik kezet, vagy melyik labat melyikre kell tenni. Jot szorakoztunk. Csak az egyik menetet mar halalra untuk, mert senki nem akart kiesni, es mar tobb, mint 1 oraja ment a jatek. Olyan fel 2 fele mentunk haza. Nem is maradtam sokaig ebren, szinte azonnal elaludtam.

Ma mar csak az utolso simitasokat vegeztuk, meg anyammal elmentunk Liscard-ba egy kicsit setalni. Utananeztem a neten, Liscard-ban is van Asda, oda mentunk a holnapi utra vasarolni. Orultem is neki, jobban szeretem ezt, mint a Tescot. Es mivel Magyarorszagon nincs Asda, ezert egy ilyen apro szuvenirt szerettem volna magamnak, ami igy hirtelen eszembe jutott, az egy kis fuzet. Igy hirtelen nem talaltam, es nem is tudtam, hogy van a fuzet angolul. Nemetul egyszeru, mert siman csak “heft”, de angolul valamilyen book, de nem tudtam, hogy milyen. Egyedul a Notebook jutott az eszembe, de akkor meg attol feltem, hogy a laptopokhoz iranyit. Vegul odamentem egy eladohoz, es megkerdeztem, hogy van olyan konyv, amibe lehet irni? Egybol tudta, hogy mire gondolok, es elvezetett a papirosztalyra. Ugyhogy en teljesen el vagyok ajulva attol, hogy mennyire tudok angolul, vagy amit nem tudok, azt milyen jol korul tudom irni. Ebben az Asdaban is volt egyebkent Pokemon Black & White £13.83-ert, es komolyan el is gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e, de vegul otthagytam. Csak nehogy megbanjam. Vegulis holnap reggel meg visszamehetek erte, de ah… nem hiszem.

Posted in Kína | Címkézve: , | 7 hozzászólás »

JAM Project: Only One (Chinese Version) dalszöveg

Posted by supermario4ever - 2012. június 22. péntek


Külön köszönet Huicong-nak, hogy átírta latin karakterekre (nem tudom, hogy a kínai karakterek esetében van-e külön neve neki, mint japánban a romaji), sehol nem lehetett megtalálni az interneten:

Only one

想要送给你这世界上 最珍贵的东西

Xiang yao song gei ni zhe shi jie shang zui zhen gui de dong xi

会让你的笑容 永远不会消逝 给你鼓励的一首歌

Hui rang ni de xiao rong, yong yuan bu hui xiao shi, gei ni gu li de yi shou ge

Welcome now, Welcome now

给你鼓励的一首歌

Gei ni gu li de yi shou ge

Welcome now ,Welcome now

我要送给 正在奋斗的你

Wo yao song gei ni, zheng zai fen dou de ni

世界如此的神奇 不同肤色的人们

Shi jie ru ci de shen qi, bu tong fu se de ren men

为了追求他的梦 来到相同的地方

wei le zhui qiu ta de meng ,lai dao xiang tong de di fang
迈着相同的步伐 踏出不同命运的石路

mai zhe xiang tong de bu fa, ta chu bu tong de shi lu
这些路 却绘出相同的色彩

zhe xie lu, que hui chu xiang tong de se cai

来到这个世界上 没有错和对

Lai dao zhe ge shi jie shang mei you cuo he dui

都会遇到挫折失败 还要努力往前冲

Dou hui yu dao cuo zhe shi bai, hai yao nu li wang qian chong

任何一个想要挑战梦想的地方

Ren he yi ge yao tiao zhan meng xiang de di fang
就算困难暂时 无法阻挡 但决不要放弃

Jiu suan kun nan zan shi ,wu fa zu dang dan jue bu fang qi

我们手牵手 不断努力才能 好好把握生命的机遇

Wo men shou qian shou,bu duan nu li cai neng hao hao ba wo sheng ming de ji yu

不小心错过了 也不要太在意

Bu xiao xi cuo guo le,ye bu yao zai yi

我们手牵手 不顾一切拥有 美好世界和平而努力

Wo men shou qian shou,bu gu yi qie yong you,mei hao shi jie he pin er nu li

=我们仰望天空 这片共同的 蓝蓝的天空

Wo men yang wang tian kong,zhe pian gong tong de,lan lan de tian kong

Welcome now ,Welcome now

给你鼓励的一首歌

Gei ni gu li de yi shou ge

Welcome now, Welcome now
我要送给 正在奋斗的你

Wo yao song gei,zheng zai fen dou de ni

梦想到底是什么 都会有不同的答案

Meng xiang dao di shi shen me,dou hui you bu tong de da an

年轻不必要负担 一切都可以重来

Nian qing bu bi yao fu dan,yi qie dou ke yi chong la

迈着追逐的步伐 踏出成功路上的每一步

Mai zhe zhui zhu de bu fa,ta chu cheng gong lu shang de mei yi bu

这些年 会有相同的精采

Zhe xie nian, hui you xiang tong de jing cai

其实这个世界上 没有错和对
qi shi zhe ge shi jie shang,mei you cuo he dui

如果遇到挫折失败 一定努力往前冲
ru guo yu dao cuo zhe shi bai,yi ding nu li wang qian chong

跨过一个想要逃避彷徨的地方
kua guo yi ge xiang yao tao bi fang huang de di fang

就让困难迎上 不怕受伤 我们赶快出发

Jiu rang kun nan ying shang bu pa shou shang, wo men gan kuai chu fa

我们手牵手 不断努力才能 好好把握生命的机遇
Wo men shou qian shou,bu duan nu li cai neng hao hao ba wo sheng ming de ji yu

不小心错过了 也不要太在意
Bu xiao xi cuo guo le,ye bu yao zai yi

我们手牵手 不顾一切拥有 美好世界和平而努力
Wo men shou qian shou,bu gu yi qie yong you,mei hao shi jie he pin er nu li

我们仰望天空 这片共同的 蓝蓝的天空

Wo men yang wang tian kong,zhe pian gong tong de,lan lan de tian kong

孤独的时候 有你鼓励安慰的话语 在不停的告诉我
gu dan de shi hou,you ni gu li an wei de hua yu,zai bu ting de gao su wo

所以motto 那就motto
suo yi motto,na jiu motto

别放弃 别骄傲 别趴下站起来 最后的美好 就在眼前

Bie fang qi,bie jiao ao,bie pa xia zhan qi lai,zui hou de mei hao,jiu zai yan qian

每次成功的背后 有你微笑和赞美 不时的提醒我

Mei ci cheng gong de bei hou,you ni de wei xiao he zan mei,bus hi de ti xing wo

我们手牵手 不断努力才能 好好把握生命的机遇
Wo men shou qian shou,bu duan nu li cai neng hao hao ba wo sheng ming de ji yu

不小心错过了 也不要太在意
Bu xiao xi cuo guo le,ye bu yao zai yi

我们手牵手 不顾一切拥有 美好世界和平而努力
Wo men shou qian shou,bu gu yi qie yong you,mei hao shi jie he pin er nu li

我们仰望天空 这片共同的 蓝蓝的天空

Wo men yang wang tian kong,zhe pian gong tong de,lan lan de tian kong

Welcome now, Welcome now

给你鼓励的一首歌
Gei ni gu li de yi shou ge

Welcome now ,Welcome now

我要送给 正在奋斗的你

Wo yao song gei ni, zheng zai fen dou de ni

 

 

Posted in JAM Project, Kína | Címkézve: | 6 hozzászólás »

 
%d blogger ezt kedveli: