Családi hangulatú edzés


A héten beindították a Kung Fu iskolában az új órarendet, ami részemről annyi változással jár, hogy a csütörtöki edzés átkerült szerdára. Ugyanis külön lettek választva a gyerekek és a felnőttek, és a gyerekek maradtak csütörtökre, mi pedig átjöttünk szerdára. Hát, nagyon meglátszik, hogy gyerekek járnak döntő többségében, a felnőtt edzésen ugyanis csak négyen voltunk. Nővéremék más okok miatt gondolom nem lelkesek érte (bár erre még lehet mondani, hogy most kezdtük), de hogy ilyen jó órában soha nem volt részem, az is egyszer tény. Szerintem mindenki ismeri a kis csoportos foglalkozások előnyeit: Oldottabb hangulat, jobban odafigyel az edző (jelen esetben Huicong) az egyénekre. És jobban mondta, hogy az adott gyakorlatot így és így kell csinálni, ezzel együtt jött a felismerés, hogy ja… Ha ezt így csinálom, nem is olyan egyszerű. Én is jobban odafigyelek, és menőnek érzem magam, ha meg tudok csinálni egy gyakorlatot. És végre új dolgot is tanultunk! Persze nem haszontalan a shaolin formát (vagy hogy mondják magyarul) gyakorolni, de a változatosság gyönyörködtet. Különböző fogásokat kezdtünk el gyakorolni, hogyan szabadulhatunk eredményesen egy hirtelen jött támadásból. Ezeket elsősorban San Shou-n oktatják, de jól jön ide is, nem árt tudni őket. Egy kínai sráccal gyakoroltam párban, ilyen vak vezet világtalant elv alapján. Amikor Huicong nem mutatta nekünk a kézmozdulatot egyénileg, akkor ment egy darabig nélküle, de utána már csak elszórakoztuk az egészet amíg nem tért vissza. Egy kicsit azért elgondolkodtam azon, hogy ezek tényleg mind szépek és jók, de mi van akkor, ha egy olyan erős egyén támad meg minket, akinél örülhetünk, ha egyáltalán nem töri ripityára a csontunkat. Vagy ha nem számít, hogy milyen erősen fog le minket, mert ezek biztos fogások, akkor semmi baj. Mindenesetre nagyon örültem ennek az órának. A szombati menetrend marad, mivel akkor felnőttek és gyerekek együtt vannak, és megmondom őszintén, örülök, hogy pont a csütörtöki lett külön választva, mert kevesen járnak mindkét alkalommal egy héten, és a szombati csoport jobb. Nem hittem el, hogy néha fegyelmezni kell a gyerekeket. Eddig én csak örülök a változásoknak, és bízok abban, hogy majd jönnek többen is.

Az angol nyelviskola is elég jól megy. Már itt is meg lehet tapasztalni, hogy valóban vannak különbségek angol is magyar oktatási rendszer és elmélet között. Itt jobban odafigyelnek magára az egyénre és a tanulási módszereire. Volt egy amolyan “tutorial” elbeszélgetés a tanárral, akihez lehet fordulni, amikor is mindenkivel egyénileg elbeszélget, hogy kinek mi a célja ezzel a nyelviskolával, hogyan tudja azt elérni, mik a múltbéli tanulási módszerei, mennyire jöttek be, és ilyenek. Ez tetszik, mondta is a tanár, hogy mindenki egyéniség, és mindenki más módszerrel jut el a céljáig. Effektíve a tanárok is szimpatikusak, és abból a szempontból érdekes, hogy mivel ugye az ismeretlen szavakat nem tudja elmondani mindenkinek a saját nyelvén, ezért körülírja. Ez is érdekessé teszi, bizonyos szavakat hogyan lehet körülírni angolul. Voltak közmondások, szólások. Például macskát a galambok közé engedni azt jelenti, hogy szándékosan megzavar egy addig jól menő dolgot. Vagy még egy macskás: Kijön a macska a táskából = Kibújik a szög a zsákból. Meg akik ugyanabból az énekkönyvből énekelnek, azok mind egy követ fújnak. És hasonlók, most ezek jutottak eszembe. Meg sok az interaktív, párban dolgozós, beszélgetős feladat. Jobban kíváncsiak arra, hogyan gondolkodunk. Úgyhogy örülök ennek a tanfolyamnak, akár itt maradok Angliában, akár hazamegyek, csak a hasznomra válik.

Változások


Szép dolog változtatni, valami újba belefogni. Ahogy írtam tegnap ismét sok munka van az iskola körül, október 13-ától jelentősen kibővül az órarend. Elsősorban azért, mert nem kezdő és haladó Kung Fu lesz, hanem szintekre lesznek osztva a csoportok, méghozzá ha jól tudom, eredeti kínai “szintezés” szerint. Ez úgy néz ki, hogy indul 5. Ji-ről, majd eléri az elsőt, innen átmegy Duan-ba, ami egyestől indul, és hatos a csúcs. De az már olyan csúcs, hogy nyakad-kezed-lábad kitöröd, olyanokat tudsz. Xingbo pedig a legmagasabb szint (tehát a 6. Duan) mestere. Ennyire nem lesznek szintekre osztva az órák, hanem úgynevezett “Gold-“, “Silver-” és “Bronze Eagle”-re. A tanulók közül a legjobbakat az 1. Ji-be sorolták, de már az is elég kemény nekem, ők vannak a “Gold Eagle” csoportban, a kettes, hármas szintűek (egyszerűsítsünk) a Silver-ben, míg a négyes, ötös a Bronze-ban. Engem a négyesbe soroltak be, az pont helyén való, de azt tudni kell rólam, hogy amekkora fizikai erő birtokában voltam gyerekként, kész csodának számít, hogy eljutottam idáig.

Legfőképp a Kung Fu órák bővültek, Tai Chi és a San Shou (kínai kick-box) annyira nem, akrobatikus Kung Fu pedig maradt a heti egy alkalom. Csak hát sajnos, ahogy lenni szokott, a változásokhoz stressz is párosul, melyből nekem is jutott, és ez egy kicsit megviselt lelkileg. De szerencsére vannak itt olyan emberek, akikkel ezeket meg tudom beszélni, érzem és tudom, hogy figyelnek rám, meghallgatnak, aztán a végére kölcsönös és oldott beszélgetés lesz. Ilyenkor van az, hogy nem számít, hogy múlik az idő, mert jól érezzük magunkat, és ezek nekem mindennél többet érnek. Ezért is van az egyébként, hogy nem nagyon szeretek csak úgy felületesen beszélgetni, szerencsére elég hamar észreveszem, ha valaki csak udvariasságból “figyel”, és akkor gyorsan abba is hagyom. De a komoly beszélgetések köszönhetően 2-3 nap alatt helyrerázódtam, de ennek ellenére elbizonytalanodtam, hogy jöjjek vissza novemberben, vagy sem? Amúgy szórólapokkal is hirdetjük az új órákat, és tegnap szórólapozás közben gondolkodtam ezen, aztán arra jutottam magamban, hogy érdemes lenne visszajönni, és adni egy pár hónapot, hogy lássuk, mi lesz az újdonságokból, valamint, hogy fogják viselni. Könnyen meglehet, hogy minden jóra fordul, az idő úgyis keményen igazságot tesz mindenki felett.

Őszközép ünnep


Nagyon utánanéztem, hogy ne szó szerint fordítsam le, de úgy tűnik, tényleg ez a magyar megfelelője a Mid-Autumn festival-nak. A kínaiak és a vietnamiak egy jelentős ünnepe, melyet minden holdév nyolcadik havának 15. napján ünneplik meg. Ezt mi is megtettük vasárnap.

Mielőtt még írnék róla, egy kép, aminek megörültem:

Ezt a végleges ittmaradásomnak köszönhetem. Miután nővéremék tudják, hogy számíthatnak rám, ezt egy tagságival megerősítették meg. Örültem neki, mert nagyon szeretem amit csinálnak, és ahogy csinálják, és azt érzem, hogy jó közéjük tartozni. Oroszlántáncra meg biztosan nem maholnap kezdek el gyakorolni, mert a fesztiválon az is volt, és láttam egy próbát. Akár elől vagyok, akár hátul mindkét félnek kemény fizikai erőt kell demonstrálnia.

Egész héten az ünnepségtr készültünk, többek között Holdsüteményeket (ez volt a másik, amin meglepődtem, hogy a Moon Cake is tükörfordításban van magyarul) készítettünk. A Holdsütemény nagyon érdekes, mert nem a hagyományos tészta az alapja, ezért nem is könnyű elkészíteni. Liszt, olaj és aranyszirup az alapösszetevők. Az aranyszirup nagyon hasonlít a mézhez, nem tudom, hogy ugyanaz-e, de ez nádcukorból készül. Huicong gyúrta össze a tésztát, szinte óramű pontossággal állította össze az alapanyagokat. Például a liszt csakis és kizárólag 600 gramm lehet és nem 599 de nem is 601. Meg egyszer hívott segíteni, hogy a lótuszmagokból szedjem ki a közepén található zöld valamit. Kicsit megrökönyödtem, hogy lótuszmag-ízű sütemény? Az mégis milyen? Szokatlan, ennyit elárulhatok. Meg volt még vörösbabpép töltelék is, ennek sem tudtam hova tenni az ízét. A tésztát is nagyon pontosan kellett szaggatni, ahogy tölteléket is pontosan annyit lehetett tenni, hogy mindegyik egyforma legyen. Erre a sütés miatt volt szükség, hogy minden egyes sütemény egyformán süljön meg. De esztétikus is volt, hogy mindegyik szinte ugyanúgy nézett ki. Igazából még szórakoztunk is vele, hogy a tészta csakis 30 gramm lehet. 29 gramm? Tegyél még hozzá. 31 gramm? Vegyél el belőle. Ugyanígy a töltelék, ami 35 gramm lehetett. A végére már szemmértékem is lett arra, hogy a kiszaggatott tészta, vagy kiszedett töltelék annyi-e vagy sem.

Chang'e_Flying_to_the_Moon_(Ren_Shuai_Ying)A sütést ráhagytam a többiekre, én inkább ma az iskolában segítettem asztalokat, székeket pakolni. Ráadásul igencsak húzós nap volt, mert az egyik kung fu-ra járó gyerek nálunk tartotta 11 órától a születésnapját. Arra is külön készülni kellett. Igazából a néhány poszttal lejjebb olvasható JAM Project X cures Earth album kritikám is a születésnapi parti alatt íródott meg. Úgy volt, hogy mindig amikor szusszanhattam egyet, akkor írtam, de szinte mindig kellett valamit segíteni, például kávéval, teával kiszolgálni az embereket, vagy ne adj isten pedig Kung Fu Pandának öltözni, gyerekeknek integetni, ölelkezni, a ruha mögött jól megizzadni… Úgyhogy megvolt nekem is a dolgom. De az ünnepre készülni már sokkal jobb volt. Egy nagy evészettel kezdődött a mulatság, úgyhogy nagyon sok dolgom volt a pult mögött, nem is bírtam egyedül, segítség meg csak sokára jött. Szinte imádkoztam, hogy kezdődjön el a műsor, addig is nyugalom lesz. Egy helyes kis történetmeséléssel kezdődött, Christopher-t körbeülték a gyerekek. Chang’e történetét mesélte el nekik, aki a Hold kínai istennője, viszont nem a Holdat személyesíti meg, hanem ott él. Hozzá kapcsolódik a Jáde nyúl története, amit már nem meséltek, hanem a gyerekek játszották el. Ennek jobban értettem a történetét, nagyon zanzásítva a lényege az, hogy egy szegény öregember éhes volt, és ennivalót kért a nyúltól, aki hiába próbálkozott, semmivel nem tudott szolgálni az öregembernek. De hogy mégse maradjon éhes, feláldozta saját magát, és a belőle készült húsból jól lakhatott. A nyúl a Holdra került és Jáde nyúlként ott készíti az örök élet elixírjét. Igazán szép történet, és az alakítás is tetszetős.

Ezután két embert is felköszöntöttünk születésnapja alkalmából (az egyik közülük az, akinek volt a partija, maradt az ünnepségre is), tortaevés után elsétáltunk a Seacombe Ferry-be, ahol lampionokat eregettünk. Ilyet eddig csak koreai történelmi sorozatokban (A királyi ház titkai) láttam, és nagyon tetszett, hogy milyen szép, hogy a sötétben egyszerre sok kis lampion az égnek ereszkedik. Ez a mi esetünkben nem így lett, csodálkoztam is, hogy miért megyünk még sötétedés előtt, azt hittem, hogy majd ilyen 21 óra fele megyünk, erre 19 órakor voltunk. Osztogattuk őket, és egyenként emelkedtek az égbe. Így is szép volt, meg jól éreztük magunkat, de úgy lett volna az igazi, ha tényleg mindenki egyszerre emeli fel. Nem mindegyik tudott felemelkedni, amelyiket túl hamar engedték el, azok a folyóban végezték sajnos. De amelyek az égnek emelkedtek, azokat mind megtapsoltuk. Ilyenkor szokás kívánni is, ami részemről elmaradt, mondjuk ebből a szempontból eléggé lazán csináltuk, mivel sokan nem tudták, hogy mit kell pontosan meggyújtani, meg hogy megy, ezért segíteni kellett. Ebből a szempontból is veszített a varázsából, mert nem az eredeti “tulajdonosok” emelték fel a lampiont. Miután visszamentünk az iskolába, még egy kicsit játszottak a gyerekek, mi is szórakoztunk, aztán elkezdtük visszahordani az asztalokat, székeket az eredeti helyükre.

Összességében jól éreztem magam, és hiányzott már egy olyan esemény, amit mi szervezünk, összegyűlik a társaság, és kikapcsolódunk. Az általam készített képeket ide tettem fel:

2014. szeptember 7. – Mid-Autumn Festival

Egy kis japán, egy kis kínai és egy kis meglepetés


Yume ni Konnichiwa promoMa valami olyan dolgot kaptam, amiről tényleg azt gondoltam, hogy csak álmaimban lehet enyém. Ez pedig Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemeze. Ennek ritkaságát úgy kell elképzelni, hogy a teljes kislemez letöltés formájában sehol nem volt elérhető, és a képeket is most látom rajta emberséges méretben. Valamint amikor eladó volt a japán amazonon, csillagászati áruk volt. Először ¥70.000-ért láttam, és még ekkor is úgy gondolkodtam róla, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvenném. Ennyit szerencsére nem kellett szánni rá, csupán (ehhez képest) szerény ¥2.480-at. Nagyon nem is lehet szavakba önteni, hogy mennyire örülök neki, Nintendósok ilyen Mario Party 3 vagy Paper Mario kaliberű dolgot képzeljenek el. Most hallottam életemben először a dalok karaoke verzióit. a jobb oldalon levő kép pedig Okui Masami első karrierje során készült képe, ez látható a lemez. Eddig korábban az S-mode #1 albumának borítóján láttam, mivel ott látható az első nyolc kislemezének borítóképei, így ez is. De így, eredetiben az igazi. Amúgy az anime, melynek dalait tartalmazza a kislemez, a Tanoshii Willow Town, egy angol gyerekmese: The Wind in the Willows anime adaptációja. Különben gondoltam is arra, hogy megkérdezem valamelyik ismerősömet, hogy mit tud erről a könyvről, és mennyire ismert. Hátha eljut hozzám is, hamár az animét nem tudom megnézni, mert sehol nem elérhető.

Az egyik múlt heti postomat töröltem, mert gondolkodtam a dolgon, és nem akarok olyan magyar nyelvű könyvet kitenni letöltésre, ami még forgalomban van. Magyar kiadványok esetében még ott van bennem a szerzői jogok tisztelete, és egy kicsit belemélyedve a nyelvkönyvek áraiba (sajnos) nem drága az a bizonyos 7.000 forint, amibe a Dekiru nyelvkönyv kerül. De azon írás kínai oldala kikerül ide. Aki esetleg még olvasta azt a postot, az most puszta ismétlésen fogja kapni magát. Bár magát a Tai Chi-t nem tudtam magamévá tenni, de az a zene annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy utána járok, hogy mennyiért tudom beszerezni a CD-t. És nagy meglepettségemre csak £2.89 postaköltséggel, ezért beszereztem.

Nagyon szép tradicionális kínai zene, mely valósággal átmossa a tudatot, így nemcsak Tai Chi, Jóga mellett javasolt, hanem lazításként, pihenésként is. Tai Chi-zni pedig nagyon megéri annak, aki ráérez a lényegére, és magáévá tudja tenni. Abban hasonlít a jógához, hogy ugyanúgy a természettel próbál azonosulni, a természet mozgásait veszi fel, és ugyanúgy lassú mozgásokkal próbálja nyugalomra bírni a testet, a különbség abban áll, hogy a Tai Chi-ban folyamatos mozgás van. De aki magáévá tudja tenni, az ugyanúgy megtalálja magában a belső nyugalmat, mint a jógában. Bár nekem az az érzésem, hogy sokan inkább menekülésként kezdenek el jógázni, vagy egyéb keleti küzdősportokat űzni, mert ettől várják a megváltást, pedig az nem jön magától.

T'ai ChiMindenesetre magasan ajánlom ezt a CD-t.

  1. Inner Strength (Jing) 8:34
  2. Meditation (First Level) 4:38
  3. Nature of Things 5:34
  4. Wisdom 5:07
  5. Free Hands 5:16
  6. Meditation (Second Level) 4:46
  7. Circulation 5:50
  8. Hua Tuo’s Way 5:35
  9. Reaching Shoong 6:10
  10. Perfect Circle 4:45
  11. Meditation (Final Level) 5:57

Letöltés itt / Download here:
320 kbps mp3 + BK scans
flac (lossless) + BK scans

Az ötödik dal a nagy kedvenc. A hangok csodálatos harmóniája mellett azt érzem, hogy nagyon szép helyre repít el. A hetest is nagyon szeretem, de az korántsem annyira hangzik optimistának, mint az ötös.

Amúgy nyelv tekintetében csak a társaság miatt járok, meg Huicong jól tanítja a kínait, de amúgy jobban elmerülve a nyelvben, jobban értem már, hogy miért cikizik. Szavanként látva az összetételeket, nagyon furcsa, konkrétan felmerül bennem a kérdés, hogy képesek folyamatosan így beszélni? Mondjuk nap mint nap hallom, meg elfogadom, hogy nekik ez a természetes, de nem bírnám ezt beszélni.

Ma voltam Lizcard-ban a CashGenerator-ban, és meglepetten láttam, hogy van egy Wii Pont kártya, és lám, hasonló árakon vesztegetik, mint a többi alsó kategóriás Wii játékot. Konkrétan 3 font volt. És ugyanúgy 2000 pontot jelent. Ami viszonyításként, a 15 fontos Nintendo pontkártya 1700 Wii pontot ér. Én is úgy gondolom, hogy jól jártam. Ilyenkor gondolom azt, hogy ezek a használt boltok maguk sem tudják, hogy mit adnak el, vagy mennyit ér. Bár éltem a gyanúperrel, hogy vagy felhasználták már (hogy erre miért gondoltam, azt nem tudom, amikor nem volt lekaparva…), vagy lejár ezeknek a pontoknak a beválthatósága idővel. Nos, egyik sem történt meg, sikerült rátenni a 2000 pontot. Ezt két játékra váltottam be, hogy itt is tudjam játszani, amíg itt vagyok:

  • Super Mario Kart
  • F-Zero

Két remekbe szabott Super Nintendo játék, mind a kettővel nagyon jó volt újra játszani, és még sokáig újra és újra, amíg itt vagyok.

Na, úgyhogy a rosszullétet leszámítva jó napot tudhatok magamnak. Valami nagyon kikezdte a gyomromat, és sajnos bizonyos dolgok nem ott jöttek ki, ahol normál esetben szokás. Most már sokkal jobban érzem magam, de még érzem, hogy nem lehet akármit enni. Mondjuk az eset pikantériája, hogy az utcán történt meg a “baj”, és sajnos azt kell mondjam, hogy hozzám se jött oda senki, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, tud-e valamiben segíteni, hanem szépen tovább mentek. Így tessék magyarországozni.

ChinaCon


Ma volt a nyílt nap a China Spirit UK-nek, melyet oly sokat promotáltunk. Nagyon-nagyon jól sikerült, majdnem olyan volt, mint egy AnimeCon, csak kínaiban. Azért látszik, hogy nővérem az évek során nagyon kitanulta a marketinget, és hogy hogyan kell egy vállalkozást fellendíteni, minden flottul ment.

9-kor indultunk el itthonról, még az utolsó simításokat el kellett végezni a 10 órási kezdéshez. Az emberek nem nagyon jöttek az elején, ami részint az útlezárásnak is betudható, ugyanis 10 km-es futóverseny volt, és Birkenhead Road-ot is érte. Csak hallom, hogy tapsolnak, nem tudtam, minek örülnek ennyire. Kimegyek, és látom, hogy a futóknak tapsolnak, beszálltam én is. Jó volt látni a sok lelkesen futó egyént, később kihoztuk a kínai dobot, és Anna valamint Christofer, a két hozzáértő, doboltak nekik. Örültek a biztatásnak. Miután kezdtek beszállingózni az első vendégek, kezdtük csinálni a workshop-okat. Úgy volt ugyanis a program, hogy 10-13 óra között lesznek a workshop-ok, majd 13-14 óra között a nagy bemutató műsor, majd 14-17 óra között ugyanazok a workshop-ok, melyek délelőtt voltak. Először gyerek- majd felnőtt jóga volt, majd gyerek- és felnőtt kung fu, san shou végül Tai Chi. Most nem vettem részt semmiben, inkább fényképeztem, és segítettem, ahol tudtam. A műsorra pedig elég sokan lettünk, olyan 120-150 körülire tippelem a jelen lévők számát. A China Spirit UK elit tagjai tartottak Tai Chi, Kung Fu bemutatókat, de volt oroszlántánc, kínai tradicionális hangszer, valamint evőpálcika használó verseny is. Az két oroszlán elég érdekesen debütált. Jött a polgármester is, és velük akarták üdvözölni. Egyszer csak látom, hogy robajjal megjelennek az oroszlánok, és a mellettem álló kisfiú rémülten rohan az apjához. Hát biztos, hogy én is sírógörcsöt kaptam volna, ha gyerekként láttam volna. Nekem nem szimpatikusak, hogy őszinte legyek, de elfogadom, hogy az oroszlán a kínai kultúra része. Inkább a Kung Fu Panda, de néha még attól is megijednek a gyerekek, hiába mosolygós a jelmez. A lényeg inkább, hogy a polgármester megjelent. Ők viselik azt a nagy láncot, amit lehet látni filmekben is. Az előadáson természetesen az első sorban kapott helyet. Nagyon jó lett az egész, mindenki a legtöbbet hozta ki magából. Voltak vendégek is, például az egyik hölgy, aki tradicionális kínai táncot mutatott be. Ő az a tipikus szépség, akit úgy kifestenek, és kecses mozdulataival olyan távolinak tűnik a jelenléte. A másik vendég játszott azon a bizonyos kínai pengetős hangszeren, nagyon szép volt a játéka. Csak a háttérben levő vendégek zsibongása nagyon zavaró volt. Erre azt csinálom, hogy kizárom a tudatomból a “háttérzajt”, és csak zenére összpontosítok. Máris másképp hangzik. A kaját csak 14 órára hozták meg, de sajnos a hatalmas sor nem csillapította az éhségemet. Azt találtam ki, hogy nem állok be a sorba, majd ha nem lesz ott senki, akkor majd veszek magamnak. De szükség nemcsak törvényt, hanem tervet is bont, inkább beálltam. Az eleinte igen lassan induló sor végre önmagára talált, és találtam pirított tésztát, volt valami rántott szezámmagos kenyér, vagy mi, de rizs mellett tekercsből is lehet enni. Sajnos csak csirkeszárny volt, pedig reméltem, hogy teleehetem magam szezámmagos csirkével vagy illatos-omlós csirkével. Maradt a fentebb felsoroltak (a csirkeszárnyat leszámítva) és a rákszirom. Nagyon finomak voltak. A délutáni workshop-okat már nem néztem, és nem is nagyon találtam a helyem. Még mindig úgy vagyok, habár több embert is ismerek, de kevés emberrel tudok beszélni, és még félek angolul megnyilvánulni, mert sokszor keresem a szavakat, így a kommunikáció akadozóvá válik. Azok, amiket korábban írtam, azok még most is igazak, bár tényleg úgy érzem, hogy valami haladgat, csak belassult. De nagyon jó volt látni, hogy mennyien jöttek el. Az apróbb csúszások ellenére amilyen jól ment a szervezés, ezek után fel kell lendülnie a vállalkozásnak.

A délutáni workshop-ok már nem voltak olyan komolyan megtartva, 16-17 óra között rapid sebességgel csökkent a létszám. Utána páran takarítottak, míg mi nlhányan a kis szobában beszélgettünk, és játszottunk. Az egyik szervezőnek, Annának (aki dobolt) a telefonján van tarot kártya alkalmazás, azzal játszottunk. Illetve kezdtük komolyan venni, ugyanis szinte minden igaz volt, amit kihoztak a virtuális kártyák. Rajtam és egy másik magyar lányon, Icukán nevettünk a legtöbbet, ugyanis nekem mindig azt hozta ki, hogy szerelem közelít, a titkos kérdésemre is a LOVERS kártyát hozta ki. Nem bírtam már megállni, hogy ne piruljak bele. Icukának meg kisbabája lesz hamarosan. Nekem annyiszor hozta ki, hogy mondom magamban, ha júniusban nem jön el az igaz szerelem (true love, úgy kérdeztem rá), akkor minden egyes szava hazugság volt. Írtam már többször róla, hogy fontos számomra a szerelem, ugyanakkor az utóbbi időkben feladtam, hogy bármi sikerem is legyen e tekintetben. Nem a csalódásokról van szó, hanem ismerem magamat, és tudom, hogy vannak olyan tulajdonságaim (ez főleg itt, Angliában jött ki, amik belső háborgást váltottak ki bennem), melyekről tudom, hogy a sok ezer emberből, aki ismer, maximum 10 fogadja el. Nevezhetném egyfajta védelemnek is, hogy nem akarom a másik felet kitenni annak, hogy frusztrált legyen miattam. Bár tény, hogy azonnali hatállyal ki is lépnék abból a kapcsolatból. Mindenesetre ez most őszintén fellelkesített, aztán ki tudja. Lehet, hogy maholnap tényleg lesz valami.

Képeket is csináltam, kitettem őket a képmegosztó oldalon a profilomra. Elég sok homályos lett, mert nem akartam a műsort “adók” szemébe belevakuzni, mint múltkor. Valamint egy idő után abbamaradt a fényképezés, mert nagy tumultus alakult ki ott, ahol fényképeztem, és ahova álltam, onnan nem nagyon lehetett jó képeket csinálni. Mindenesetre lessétek meg őket:

China Spirit UK Open Day

És azt is örömmel vettem, hogy visszatért a lelkesedésem a Kung Fu-hoz. Csak helyre kellett tenni a dolgaimat. Az egyik kissrác, aki rendszeresen jár, mondta is, hogy örül, hogy újra lát. Ez jól esett. Ha minden jól megy, ismét rendszeresen fogok járni. Nővérem is megköszönte a segítséget, ami a mai napért tettem. Boldogan, amibe az akaratom benne van, abba a tudásom legjavát adom bele.

Kínai küzdősportok versenye


Tehát, ezen a hétvégén Milton Keynes-ben voltunk, ahol Huicong és egy angol ismerősünk, Simon vett részt versenyen. Szombaton 10 órakor indultunk el itthonról, és kb. 3 óra volt az út, ha nem számítjuk bele, hogy többször megálltunk és a végén többször eltévedtünk, nem tudtuk pontosan merre is kell menni. Végül egy közeli látványosságnál kötöttünk ki, a Peace Pagodánál. Nagyon szép, közepén van egy Buddha szobor:

Itt csináltunk néhány képet, aztán mentünk is tovább a tó felé, a partján végigsétáltunk. Az egyik részen lehet szörfözni és wakeboardozni. A Wakeboard kötélpályája lassan jár, írva is vagyon, hogy kezdők is kipróbálhatják, valamint tanfolyamot is indítanak. Itt beültünk egy kávézóba, megittuk a szokásos kávé / forró csoki / hideg üdítő adagunkat, majd a szálloda felé vettük az irányt kocsival. Egyszerű, polgári hotel volt, semmi extrákkal, de kellemes volt maga a helyiség. Két szoba lett kibérelve egy éjszakára, természetesen nemek szerint lett elosztva. Amikor Simonnal elfoglaltuk a szobát, ő TV-zett, én a gépen működtem. Nem nagyon kommunikálok angolokkal, megmondom őszintén, és ez lehet, hogy hiba is. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, mint magyarul. Kérdeztem egy pár dolgot nővéremtől nyelv kapcsán, angolban például lehet tudni, hogy kötött a szórend, de annyira, hogy például nincs kiemelés. Mert ugye a magyarban ilyen lehetséges, és jó dolognak tartom, hogy ha konkrétan egy valamiről beszélünk, azt a mondat elejére tesszük. Például ha sok kép közül konkrétan azt az egyet szeretnénk a falra kitenni. Ez csak egy dolog, ami így hirtelen eszembe jutott, de az alapvető problémám az, hogy nem tudom, hogy kifejezni magam, és megmondom őszintén, nem is vetettem bele magam abba, hogy jobban megismerjem, hogy az angoloknál ez hogy szokás, pedig lehet, hogy megtalálnám a megfelelőt.

Kis pihenés után a szálloda éttermében vacsoráztunk. Hmm… Már voltunk ilyen jellegűben, már akkor sem voltam elragadtatva érte, most is úgy voltam vele, hogy végülis, megettem. Az a lényeg, hogy tányérral sorban kell állni, és meg kell mondani, hogy milyen húst szeretnénk enni, és vágnak 1-2 szeletet, utána annyi zöldséget és szószt szedsz mellé, amennyit szeretnél. Nekem elsősorban azért nem jött be, mert zöldséget nem nagyon eszek, azt is csak nyersen. A szósz, és a hús miatt mondom azt, hogy megeszem, nincs vele problémám. Utána fagylaltdesszert. Aero csokis fagyit kértem, bár csalódásként ért, hogy maga a fagyi vaníliás, és csak a csoki a mentolos, reméltem, hogy az egész az. Egy ilyen kiadós vacsora után ismét felmentünk, a többiek Britain’s Got Talent-et néztek, én magánakcióba kezdtem, amiről írtam is előzőleg. Elég sokáig működtem gépen, olyan 22.30-ig, aztán én is aludni akartam, de csak fél 3-kor jött álom a szememre, addig egyáltalán nem voltam fáradt. Érdekes, hogy nem éreztem magam fáradtnak fél 8-kor, amikor felébredtem, meg sikeresen elkészültem, mire menni kellett.

Ugyanabban az étteremben reggeliztünk, ami All You Can Eat volt. Választék most sem volt nagyon nekem való, de nem volt nagyon érdekes, mert a szokásos, már-már unalmas brit reggelik közül lehetett választani: Paradicsomos bab, tükörtojás, pirítós, sült virsli, sült szalonna és hasonlók. Mondjuk újdonság volt számomra a rántott burgonyapüré, ez ízlett. Különben nem tudom, hogy miféle fétis a briteknél ez a bab, mert azt szinte minden étteremben, kajáldában szinte ingyen osztogatják, aztán nem győznek szólni az üvöltő szelek… Miután végeztünk, gyorsan összeszedtük a dolgainkat a szállodából, és már indultunk is a center felé. Egy sportcentrumban volt a verseny, szinte az utolsók között érkeztünk meg, a csoport egy része már bemelegített. Azért még találtunk helyet magunknak. Két asztal volt, úgy tűnik, ketten fognak párhuzamosan versenyezni. Van is rá lehetőség, ugyanis kategóriánként csoportra voltak osztva a versenyzők. A megnyitószöveg után volt még szünet, aztán kezdődött. Mondjuk eléggé furcsa volt, mintha nem lett volna jól megszervezve, ugyanis többször voltak kisebb-nagyobb kimaradások. A másik meg az, hogy az egyik zsűricsoport mondta a pontokat, a másik csak azt, hogy ki hányadik lett. Mondjuk a pontszámok is érdekesek voltak, mondhatni “aranyárban” mérték őket, ugyanis a maximális 10 pontból senki nem kapott 9-et. Pedig voltak páran, akik tényleg nagyon magas szinten űzik a sportot. Például, amit Huicong bemutatott, az olimpiai színvonalú volt. Én nem is hittem el, hogy ilyet láthatok élőben, tényleg a semmi bizonytalanság, végig a legprecízebb, leggyorsabb mozdulatok. Ha ennek a tizedét tudnám, már azzal nagyon elégedett lennék, és csak 8,73 pontot kapott. Az tényleg csak, méghozzá nagy betűkkel, amikor olimpián is szokás 9+ pontokat osztogatni, ott biztosan akár 9,6-ot is kapott volna. Hát igen, azért keményen meglátszott, hogy Kínában, bentlakásos iskolában nevelkedett. Mindenesetre nemcsak a kategóriájában, hanem összességében is ő kapta a legmagasabb pontszámot. A szervezés tényleg zavaros volt, valamikor már osztották az érméket, míg mások még bemutatták, amit tudnak, meg ez, hogy valakinek megmondták a pontszámot, míg mások ennek tudata nélkül mentek haza. Huicong még Tai Chi-ban is versenyzett, itt második lett. Simon meg negyedik lett a saját kategóriájában, pedig ügyes volt ő is. Miután megkapta a második érméjét is, mentünk is haza, így is 14 óra volt, de azért még beültünk egy kávéra és még ettünk egyet. Így 14.30 lett, mire elindultunk, és többszöri megállás után 18.30 körül értünk haza. Örültem ennek a hétvégének, jól éreztem magam, a versenyzők is magas színvonalúak volt.

Képeket csináltam, de nagy bajban voltam, a verseny közben, a 70 elkészült képből csak 24 sikeredett. Nem is nagyon volt lehetőségem előremenni, a másik meg hogy csak azok a képek sikerültek melyek automatikus vakuval fényképeztem (igen, nekem még digitális fényképezőgépem van), de azt sem volt “szép” csinálni, mert láttam, hogy bezavart egy-két embernél, akkor gondolatban meghúztam magam egy sarokban, senkinek nem akartam megszabotálni a versenyét. Mondjuk nem én voltam az egyedüli, aki hasonlóképp fényképezett. Mindenesetre a jól sikerült képek itt vannak:

Verseny – 2014.04.27

Születésnapi vacsora


Már éjfél van, úgyhogy már április 14-e, vagyis ma van a születésnapom. Méghozzá a 28. Ennek alkalmából kínai all you can eat étteremben vacsoráztunk. Van itt minden, mi szép és jó, és ha már így megszerettem az elmúlt években, most határtalanul ehetem. Csak nem jegyeztem meg a nevét, pedig amikor elmentünk, az ajtónál még felnéztem, hogy ne felejtsem el, de sajnos ez történt. A weboldal sem volt kiírva. De a lényeg az, hogy jót ettem, ugyanakkor vigyáztam, hogy nehogy úgy járjak, mint 2 és fél éve a Pizza Hut all you can eat étteremben, egy pennés makaróninak köszönhetően, mely elrontotta a gyomromat, nagyon rossz vége lett a bulinak. Most voltak tészták, csirkehúsok, fagylaltok, pattogatott kukorica, leves, és minden, amitől egy kínai étterem menő lesz. Arról már nem tudtam, hogy kapok itt egy kisebb tortát. Kicsit zavarba jöttem, amikor megszólalt hangosba a happy birthday to you, és egy kis tortával meg valami gonggal jöttek felém, és felköszöntöttek. Jól esett nagyon. :) Egyébként mivel Angliában ugye fordítva írják a dátumokat, ezért mindig azt hittem, hogy már április 14-e van. Aztán meguntam, hogy mindig ezt gondolom, ezért elkönyveltem magamban, hogy nekem most egész hónapban születésnapom van. Így vagyok menő. Az a játék is jó volt, amit Huicong javasolt, hogy mondjuk azt, hogy elmentem a boltba, és vettem egy a, b, c… betűvel kezdődő valamit. De úgy kell, hogy az első csak a betűset mond, a második pedig b betűset, de mondja az a betűset is, és így mentünk el egészen a z-ig. Jó kis memóriajáték. Meg az is vicces volt, hogy n betűnél én voltam a soros, és így tök spontán bemondtam, hogy nipple. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent, csak a semmiből előugrott, hogy biztosan van ilyen szó. Van, mint kiderült, azt jelenti, hogy mellbimbó… XD Akinek azt boltban kell venni, azzal nagy baj lehet. K betűnél meg olyan hangzott el, hogy knitting needle, az a kötőtű. Ezt a szót nem ismertem, ezért ehelyett is knitting nipple-t mondtam. Megnevettettem a társaságot, de aztán a noodle szóból megjegyeztem. Összességében jó hangulatban telt a vacsora, a kaja is jó volt. Xingbo is örült, hogy kínai étterembe megyünk, mert az ott dolgozók speciel a barátai, így tudott beszélgetni. És ha egyszer elkezdi mondani, akkor annak se vége, se hossza. Meg egyre gyakrabban belegondolok abba, hogy még “egy pár” kínai nyelvóra, és érteni fogom, amit beszélnek… én akarok tudni kínaiul. Érdekes dolog az, hogy amíg a japán írásban a vonásirány nem mindegy, mert azzal lehet megváltoztatni egy szó jelentését, addig a kínai valami hangsúlyozó nyelv. Talán tonalizáló az erre megfelelő szó… A lényeg az, hogy latin írással két ugyanúgy megírt szót jelentésében hangsúlyozással különböztetnek meg. Ha másképp hangsúlyozol egy szót, teljesen mást jelent, és abból eléggé kacskaringós mondatok jöhetnek ki.

Előtte voltunk az iskolába, de ma csak versenyre felkészítés volt. Továbbra is nagyon tetszik az az építő jellegű szigor, amivel a tanítványaihoz fordul. Őszintén bízok abban, hogy meglesz az eredménye. Miközben figyeltem, hogy mit csinálnak, addig végre újra rászántam magam a japán és a német nyelvek tanulására. Németből szótáraztam a szavakat. Minden egyes kiszótárazott szóval egyre jobban megszerettem az eddig sem gyűlölt német nyelvet. Japánban meg a 2. leckét kezdtem el.

Örülök annak, hogy a fizetés gördülékenyen megy. Magyar bankkártyával fizetek, és kicsit aggódtam, hogy nem-e lesz túl drága, de egyszer, amikor megnéztem az egyenlegemet, örömmel vettem tudomásul, hogy több pénzem van, mint amire számítottam. Deviza eladási árfolyamon számolja el a bank az összeget, és eddig azt vettem ki, hogy ezen túl semmi többet. De felvettem a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, hogy lehetséges-e, hogy külföldi telefonszámot megadni, mert ugye netbankot csak SMS kóddal lehet elérni, és hogy tételesen meg tudjam nézni a terheléseket.

Egy gondolat erejéig visszatérve a születésnapra: Érdekes ajándékot kaptam az élettől. Ami szép, kellemes, de ugyanakkor fájdalmas. De nem félek szembesülni vele, mert tudom, hogy utána csak jobb lesz nekem. De erről már írtam korábban. A kellemes oldalát ez a dal nagyszerűen kifejezi: