Nők Lapja Presser Gábor CD-vel


img_20180604_181236Csak a legeslegritkábban veszek női magazinokat, mivel az egész műfajt, beleértve a bulvárt is, messzemenőkig elítélem. És mikor van az a legeslegritkább alkalom? Amikor olyan CD-t mellékelnek a magazin mellé, ami olyan előadótól van, akit nagyon tisztelek. Így van Nők Lapja által extra Zorán CD-m, LGT CD-m, illetve most, hogy láttam, hogy Presser Gábor CD-t mellékelnek a magazin mellé, nem is volt kérdés, hogy megveszem.

Nem az egyik, hanem a legnagyobb hatású magyar zeneszerző, énekes, akit valaha hallottam. 6 éves koromban hallottam először LGT dalt, 1992-ben, amikor kijöttek a régi albumok CD-n, és emlékszem rá, hogy nővérem amikor hallgatta a “Neked írom a dalt” című dalt, hihetetlenül megtetszett. Aztán a mai napig megvannak lemezen az LGT albumok többsége, amikor apukám hallgatta őket, nagyon örültem neki. Ezután már magamtól kezdtem el hallgatni az LGT CD-ket, és csakhamar eljutottam oda, hogy ezeket a CD-ket hallgattam legtöbbször gyerekkoromban. Álmot adtak nekem, ami ugyan nem valósult meg – és nem is fog – de az LGT-nek köszönhetem, hogy megszerettem a zenét, elképzeltem, hogy milyen lehet együttes tagjaként sok ember előtt zenélni, és zenész-énekes akartam lenni. Ez ma már nem valósulhat meg (ebben a formában), de nagyon jó volt a dalaikat hallgatva erről álmodozni. Aztán, hogy mikről énekelnek, azt persze nem igazán értettem gyerekfejjel, a szövegeket inkább huszonévesen értettem meg, azóta csak még többet jelent számomra az együttes munkássága.

Presser Gábor szólómunkásságáról már az első önálló stúdióalbumának a Csak daloknak megjelenésekor is tudtam, még 1994-ben. Kazettán volt (és van meg most is) az album, és azért is maradtak meg bennem erősen a dalok, mert főleg kocsiban hallgattuk, amikor úton voltunk, és a mai napig, valahányszor előveszem ezt az albumot, a tájak jutnak eszembe elsősorban. Azt már gyerekként is felértem ésszel, hogy azért “lassabb” a szólóalbum, az LGT albumokhoz képest, mert már nem volt annyira fiatal, és már akkor is volt olyan gondolatom, hogy az ember egy idő után lelassul. Aztán 1996-ban a Kis történetek is jött. Ezt is nagyon szerettem, már akkor is szívesen hallgattam a rajta szereplő a melankólikus, lassú dalokat. Az élő hangzásba, és a dalok hangszerelésébe meg most is beleborzongok. 2000-ben nagyon sokat hallgattam az Angyalok és emberek albumot, mai napig nagy fájdalmam, hogy csak kazettán vettem meg annak idején. Azért értékes számomra ez az album, mert 14 éves voltam ekkor, amikor már kezdett komolyabb rálátásom lenni az életre. Elkezdtek jobban érdekelni a közéleti dolgok, meg ebben az évben ért el az első igazi nagy szerelem, úgyhogy a szerelmes daloknak is igazán akkor lett jelentőségük. És azért erősen érzékeltem, hogy mekkora különbség van azon szerelmes dalszövegek között, amit Presser Gábor énekel, és amik a rádiókban hangzottak fel, természetesen Presser Gábor felé billent a mérleg. Mivel már egészen kiskoromban hallgattam ilyen jellegű valódi zenét, ezért rám olyan nagy hatással nem volt az Europop, vagy Eurodance, vagy minek mondják, ami Németországból jött, és valósággal végigsöpört egész Európán. Figyeltem akkor is a trendeket, volt néhány zene és együttes, amit szerettem ekkor is, sőt arra is volt példa, hogy az LGT kifejezetten háttérbe szorult, de 25 éves ismertség alatt egy olyan előadó nem volt, mely teljesen kiszorította volna. Lélekben mindig ott volt a háttérben, még ha öntudatlanul is, de nem hagyva, hogy nagyon eluralják a zenei ízlésemet a ’90-es évek nagy trendjei.

Ennek a CD-nek meg azért is örülök nagyon, mert egyrészt ha emígyen is, de meglett CD-n néhány dal az Angyalok és emberek albumról, másrészről meg a 2006-os T12enkettő album annak idején teljesen kimaradt. Egyrészt azért, mert akkor már a japán zene volt, ami átvette az irányítást felettem, másrészt meg ekkor már olyan gondolatom volt, hogy Presser Gábor a hangja miatt már nem tud olyan albumot csinálni, mint régebben. Így csak sokkal később hallgattam meg az albumot, és bánom, hogy kihagytam, mert olyan remekművek vannak rajta, mint a Két ördög, az Őt és a Cím nélkül. Ezek közül a második helyet kapott az új kiadványon. Presser Gábornak hihetetlenül érvényes és progresszív gondolatai vannak a szerelemről, ami manapság a fehér holló ritkaságával ér fel, ha szétnézek a nemcsak a magyar, de a nyugati könnyűzene palettáján. Soha nem kezelte istenként a másik felet, soha nem hivatkozott rá, hogy ő az egyetlen egy, sokszor teljesen átlagos és emberi történeteket mesél el a szerelemről. Amik olyanok, melyek bármelyikünkkel megtörténhet, és a maga valójában mutatja szépnek a szerelmet. Zorán mellett ő az (mily nagy az átfedés a két előadó között), aki képes úgy énekelni a szerelemről, hogy elhiszem neki, hogy az évtizedes együttlét után is szép lehet a maga egyszerű valójában, és elhiszen nekik, hogy évtizedek után is, ha a nagy szerelem már nem is fog lángolni, de lesz miért felnézzek a páromra.

Ebben hiszek, ezért hiszek a mai napig a szerelemben, és hát lenne-e bármi jogom nekem kívánni Presser Gábornak a 70. születésnapjára? Köszönöm neki azokat az örömöket, érzéseket, élményeket, amiket a dalai által kaptam, hogy már gyerekként is útmutatást adott nekem, és kívánom, hogy a lehető legtovább legyen köztünk egészségben és boldogságban.

LGT – A fiúk a kocsmába mentek albumkritika


032Ismét egy albumról szeretnék írni, méghozzá egy magyar nyelvűről. Ez pedig az LGT utolsó stúdióalbuma lenne, mely A fiúk a kocsmába mentek címet kapta. Sajnos biztosra vehető, hogy nem lesz több LGT album, mivel Somló Tamás tavalyi halálával Presser Gábor bejelentette, hogy az együttes nem fog többé fellépni, ennek fényében pedig erősen gyanítható, hogy új zenei kiadványok sem várhatók.

Amit kifejezetten sajnálok, mert nekem az LGT két “újkori” albuma (1997-es és 2002-es) is kifejezetten tetszik. Hallható, hogy teljesen más, mint a ’70-es, 80-as években, fénykorukban, de azt gondolom, hogy az utolsó két album is nagyon jónak mondható, ha úgy vesszük, hogy a zene minőségi, az előadásmód és a szövegre lehet legfeljebb azt mondani, hogy “öreges”. Illetik is ezzel a jelzővel ezt az albumot is, de azt gondolom, hogy ez így van rendjén, hiszen ekkor már szinte mindenki az 50-es éveiben járt, és ha előálltak volna egy fiatalos szövegű és előadásmódú lemezzel, az nemcsak azért lenne rossz, mert rájuk lehetne mondani, hogy nem tudják elfogadni az öregedést (ahogy mondják ezt néhány más előadóra), hanem az elmúlt néhány évtized élettapasztalatai is mint olyan, semmibe vesznének, ha tapasztalatlan tinédzserek szintjét ütő szövegekkel állnának elő. Meg hát szerencsére az LGT van olyan nagy név a magyar könnyűzenei iparban, hogy ne menedzserek és producerek írják elő, hogy milyen legyen az album, hanem teljesen mértékig ők írják a zenéjüket, úgy, ahogy szeretnék. Ennek eredménye lett többek között 2002-ben A fiúk a kocsmába mentek című album, amin lehet hallani a sokat látott és tapasztalt emberek gondolatait az életről, akiknek ugyan vannak problémáik, de azért a szórakozásuk is megvan. Óriási hiba ezt az albumot a régiekhez viszonyítani, a fentiek okán soha nem lehet olyan, mint a régi nagy klasszikusok, és nagyon jó, hogy hallhatóan az LGT tagjai sem ragaszkodtak ahhoz, hogy megpróbálják a régi időket visszahozni. Önmagában kell nézni ezt a lemezt, és hogy önmagához képest mit nyújt. Lássuk is.

  1. A mi kocsmánk: Kezdjük is rögtön a szórakozással, egy igazán vidám hangulatú, bevezető jellegű dallal indulunk, ez ugyanis csak 2 perc hosszú. A zene is kellemes, nincs benne semmi komolyság, az előadásmód is az oldott, jó hangulatot árasztja. Minden bizonnyal élmény lehet velük közösen kocsmázni. 7/10
  2. De jó lenne észnél lenni: Ez kicsit ilyen társadalomkritika, de mindenképp egy vidám dal, már-már ironikusnak hat. A szöveg lényegében különböző furcsa, sajátságos, vicces élethelyzetet sorol fel, és hogy akkor milyen jó lenne észnél lenni. Ez a dal rendkívül hosszú, 8 perces, a második felében “csak” zene hallható, de az annyira tartalmas, hogy fel sem tűnik, hogy ennyire hosszú a dal. Minden egyes másodpercét élmény hallgatni, egy unalmas, időt kitöltő zenei motívum sincs a dalban. A végefele pedig a zenei rész az “És jött a doktor” című dalból hihetetlenül ötletes volt. Úgy tűnik nem sikerült észnél maradni. 9/10
  3. Visszamenni nem tudok: Egy olyan fáradt dal, amit nagyon jóra sikeredett. Ez a párosítás pedig nagyon ritka, mert általában a lassú, melankolikus dalokhoz “beletörődős” szöveget írnak. Ez is olyan, mégis hihetetlenül hangulatos lett. Elsősorban az ilyen dalok teszik úgymond öregessé ezt az albumot, nem ez lesz az utolsó, és ami érdekes, hogy nem ez lesz az utolsó nagyon jó öreges dal. 10/10
  4. Megjött Moszkvából a csomag: Ez egy hihetetlenül érdekes dal, sztorizós szöveggel. Méghozzá nem egy vidám dolog az, amit az a bizonyos csomag rejt, egy kalóz LGT CD-t az orosz fővárosból. Vagy nevezzük bootlegnek, a lényeg, hogy nem hivatalos kiadás. Ez nyilván nagyon felháborítja az együttest, próbálnak érvényt szerezni a szerzői jogoknak, de ez nem sikerül. A dalt főleg azért érdekes hallgatni, mert aki egy kicsit is jobban ismeri Presser Gábort, az tudhatja róla, hogy rettenetesen kényes a szerzői jogokra és a jogdíjakra. És ha ennek nem sikerül érvényt szerezni, akkor sejthető, milyen hangulatban hagyja el az irodát, ahol ezzel foglalkoznak. 7/10
  5. Nem olyan könnyű: Egy másik szomorkás, öreges, melankolikus dal, amit a hangulata ellenére nagyon jó érzés hallgatni. Ez inkább lélekben megöregedett ember dala, aki már túl sok mindent élt meg, őt már meggyűrte az élet, neki már semmi nem könnyű. A zene tompa, halk és távoli mivolta is ezt sugallja, nem beszélve a fáradt fütyülésről a versék között. Ennek ellenére szeretem ezt a dalt. 9/10
  6. Nem felejtem el sosem: Nosztalgikus dal, a jó emlékek vidámmá teszik. Amúgy érdekesnek tartom, hogy az ilyen visszarévedő, vagy fáradt dalokhoz mind csendes, halk zenét írtak, és valahogy meg tudták fogni az egésznek a pozitív oldalát. Talán mégsem olyan rossz dolog az öregség, megvan annak is a maga jó oldala. Ez a dal is ezt sugallja, a dal végén levő zene pedig különösen jóra sikeredett. 10/10
  7. Mikor leszek a tiéd: Na erre gondoltam az elején, amikor írtam, hogy miért lett volna rossz, ha fiatalos hangvételű szövegeket írnának 50 éves létükre az együttes tagjai. Ez ilyen, és egyértelműen az album mélypontja. A zene ugyan rendkívül jó, de elképzeltem, hogy valaki az 50-es éveiben kérdezi meg a párjától, hogy mikor leszek a tiéd, és ezt én problémásnak érzem. A zene viszont nagyon jó pont. 5/10
  8. Én úgy emlékszem: Ez is egy visszarévedős dal, de ami érdekessé teszi, hogy maga a zene is retrós hangulatú, erősen visszahozza a nyugodt ’60-as, ’70-es évek zenéjének hangulatvilágát. Régi időkre emlékeznek vissza, Gershwin, Beatles, cenzor az előző rendszerből, mi kell még? Nekem személy szerint a régies zene miatt nem igazán tetszik, de meghallgatom, ha odaér a CD. 6/10
  9. Miért fáj úgy: Hasonlóan az ötös dalhoz ez is kicsit “megviselt” dal, de annyiból jobb, hogy a zene sokkal erősebb, és a szöveg sem annyira reményvesztett. De mégis fáj, mert az élet terheitől igenis megrokkan az ember, és ennek fényében kell helyt állnia, ami nem könnyű. A zene is ugyan szomorkás, lehet érezni rajta az élet terheit, de mégis valahol azt érezni (a szövegben is), hogy van benne erő, ettől ennyire jó ez a dal. 10/10
  10. Mindent megtennék: Somló Tamás szerelmes dalokban mindig is nagyon alakított a maga stílusában, és bár ez is öregesre (nincs ennek szinonimája?), komolyra sikeredett, mégis hihetetlenül szerethető dal. Kellemes, lassú zene, a szövegben is kimondja, hogy már nem lesz többé fiatal, nincsenek nagyra törő álmai, de ha mellette marad, sok szeretetet tud adni neki. Ennél több pedig nem is kell a szerelemhez. 8/10
  11. Magyarország: Egy nagyon sajátságos dal szerény országunkról. Így még soha senki nem fejezte ki a hazaszeretetét. Szerethetően énekelnek az ország helyzetéről, valamint érzéseiről Magyarország felé. A zene valamivel lágyabb, nem annyira jelentőségteljes, ezt a dalt egyértelműen a szöveg viszi el. És ebben a formában, ahogy énekelnek hazánkról, tényleg lehet szeretni ezt az országot. 8/10

Így összegezve azt mondanám, hogy aki nem a régi albumok hangulatát keresi, hanem ráérez, hogy pontosan mit is akar elmondani ez az album, és megtetszik a zene, az rájöhet arra, hogy mennyire erős albummal zárta az LGT a zenei repertoárját.

37/40

 

Heti edzés és magyar zene


Ha lehet, ma még annál is családiasabb hangulatú volt az eheti Kung Fu edzés, ugyanis csak ketten voltunk a kínai sráccal. Illetve később csatlakozott egy lány, de ő eredetileg San Shou-ra akart volna jönni, csak eltévesztette az időpontot, így csatlakozott hozzánk. Remélhetőleg nem bánja, hogy tévedett, járjon heti szinten. A felnőtt edzéseken ezen túl a formák gyakorlása mellett mindig lesznek gyakorlatok arra, hogyan szabaduljunk ki fogságból. Mint megtudtam, ezek a mozdulatok a legerősebb kézszorítások esetén is hatásosak, hiszen ezeknek az a céljuk, hogy a lehető legkisebb fizikai erő kifejtése mellett a lehető legnagyobb hatást érjük el. Hiszen ahogy írtam régebben, a távol-keleti küzdősportoknak az a lényegük, hogy a belső energiáidat használjuk fel, így erősebb támadásokra vagyunk képesek, mintha a fizikai erőnket használnánk. És hogy mennyire nem szükséges izom a Kung Fu edzésre, jól példázza az is, hogy jár egy pár fizikailag jobban kigyúrt fiatal (bár azt hiszem, hogy ezt is írtam) edzésekre, és bizony nem is csinálják annyira jól, mert az izomerejüket használják fel. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a válluk felemelkedik, mert oda helyezik az energiáikat, így viszont a karjuk erőtlen marad. Ezért is van az, hogy a mozdulatsoruk nagyon furcsán néz ki. Viszont, akiknek nincs annyi erejük, azok tényleg csak a belső energiáikkal fejlődnek, így a mozgásuk sokkal szebb. Persze ehhez formálni kell a tudatot, hiszen aki másfajta edzésekre járt, és annak köszönhetően tettek szert nagy fizikai erőre, náluk érthető, hogy szinte ösztönösen jön, hogy onnan merítsenek erőt, ahonnan eddig is.

Az utóbbi időkben ismét a magyar zenék felé orientálódtam, köszönhetően annak, hogy teljessé tettem a Skorpió zenei gyűjteményemet flac-ban. Mivel nem jelent az összes albumuk CD-n, ezért csak egyféle módon lehetett ezt megtenni: Ha megvásároljuk a Hungaroton weboldaláról a zenéket. A kiadó egy ideje ugyanis digitális formában teszi elérhetővé a náluk kiadott lemezeket. Valaki más jóvoltából elérhető lett a “Kelj fel” album veszteségmentesen, így osztottam, szoroztam, két album hiányzott a gyűjtemény teljessé tételéhez:

  • Gyere velem
  • Azt beszéli már az egész város

Miután az azt beszéli már az egész város album a kedvencem a Skorpiótól, ezért úgy döntöttem, hogy beadom a derekam, és megszakítva “digitális formában nem vásárolok zenét” szokásomat, megvettem. De nem ám az egész albumot, ugyanis a Hungaroton árszabása rettenetesen idétlen. Egy dal letöltése flac-ban 289 forint, az egész album pedig 2899 forint, de az album csak 9 dalból áll… Valószínűleg a kiadó is tudja, hogy nem megfelelő az album árszabása, az ilyen eseteket úgy oldják meg, hogy egy bizonyos dalt csak albummal értékesítenek. Itt az a szerencsés eset állt elő, hogy a “Ne félj” dalt adják csak albummal, ami viszont rajta van a Skorpió 1973-1993 válogatásalbumon, ami már nekem be van rippelve CD-ről, és a címadó dal is rajta van, így csak 7 dalt kellett külön leszedni, így kb. 1000 forinttal lett kevesebb számomra az egész album. Legalább annyi esze lehetett volna a kiadó cégnek, hogy egy olyan dalt tesznek csak albummal elérhetővé, ami csak azon a lemezen hallható, és akkor ne adj isten, az én eszemen is túljártak volna. De maga a mentalitás az, ami nem tetszik: Nem vagyunk hajlandóak csak azért olcsóbban adni egy lemezt, mert kevesebb dal van rajta, ezért egy-egy dalt nem adunk oda csak úgy. Ez valószínűleg a CD-ről visszamaradt gondolkodás, hiszen egy lemez sem volt csak azért olcsóbb, mert kevesebb dal volt rajta, és ezt nem akarják a digitális letöltéssel sem megváltoztatni.

A Gyere velem album viszont ellenpélda, ugyanis az albumon eredetileg 10 dal van, viszont rátették a Boszporusz partján című dalt is, ami az albumot promotáló kislemezen jelent meg eredetileg, és az összesen 11 dalra alkalmazták azt az árszabást, amit az Azt beszéli már az egész város albumon. Ebből a szempontból meg sokkal jobb az összkép, és ha már csak ez az album hiányzik, akkor megveszem ezt is. Meghallgatom, de annyira nem szeretem. Az aranyalbum 1973-1983-on meg mivel nincs új dal, ezért a korábbi albumokról hoztam össze az azon szereplő dalokat, így újabb albummal lettem gazdagabb. Így sikerült teljessé tenni a digitális gyűjteményt. Flac-ban 3,56 GByte, míg 320 kbps mp3-ban 1,09 GByte-ot tesznek ki. Úgyhogy örvendve vagyok, és így megint jobban elmerültem azokban a magyar zenékben, amiket szeretek, így az LGT és Zorán is előtérbe került. De még a Skorpióról: Továbbra is az a véleményem róluk, amit 1-2 éve írtam, hogy amit Frenreisz Károly csinált zeneileg (az LGT első 2 albumán is) az világszínvonalú, ha csak erre alapozunk, akkor az együttes sokkal többet érdemelt volna, viszont szerintem pont a szövegek miatt nem lett akkora jelentősége  a csapatnak az utókorra, mint például a fentebb felsorolt LGT-nek vagy Zoránnak. Azt már korábban is írtam, hogy egyetértek azokkal a kritikákkal, hogy a szövegeik igencsak hagynak kívánnivaló maga után. De érdekes, hogy inkább most kezdett el zavarni, hogy például a Vezess át az éjszakán és a Kelj fel jóember dalokban sorokat, versszakokat a végtelenségig ismétel, gyerekként ez egyáltalán nem foglalkoztatott. Ugyanakkor, ha megnézek egy Frenreisz Károly interjút, akkor odajutok magamban, hogy tőle nem is kell többet várni, ez ő maga. Amiket mond, és ahogy beszél, nem tűnik nekem olyan embernek, akiből mély érzelmek törnek elő. Ezt lehet érezni annak ellenére, hogy valaki egyébként teljesen normálisan nyilatkozik, de például Presser Gábor vagy Zorán teljesen más. Frenreisz Károly ilyen, ő így egyéniség, és így alkotott maradandót a Skorpióval. Bár nem annyira a nagyvilágnak, hiszen a rádiók legtöbbször két dalt játszanak az együttestől: Így szólt hozzám a dédapám és az Azt beszéli már az egész város, míg más rock együttesektől többet. Erre mondom azt, hogy bár szövegileg tényleg problémás (legtöbb esetben, mert azért van egy-két nagyon jó szövegük), de mégis többet érdemeltek volna. Több olyan kritikát is olvastam, hogy ha egy nagyon jó szövegíró írt volna az együttesnek szövegeket, sokkal jobb lett volna. Én ebben kételkedek, és pont a frontember egyénisége miatt. Mert írhat például Sztevanovity Dusán olyan kaliberű szövegeket az együttesnek, amilyeneket még testvérének sem, de ha nem igazodik az énekes stílusához, akkor nem tudja jól előadni, és hiába teljesít a szöveg versként világszínvonalút, ha az előadásmód nagyot csorbít rajta. Ezért gondolom azt, hogy a Skorpió úgy jó, ahogy van. Tőlük nem kell többet várni.

És máris jelentkezett a hatás a Last.fm profilomon, ugyanis az eddig oly sokáig 8. helyen álló Ohmi Tomoe helyére az LGT került.

LGT8Egyébként is akarom erősíteni a magyar zenei vonalat a profilomban, ezzel is jelezni, hogy örök érvényűek nálam. A másik meg az, hogy ha magát a zenét nézem, akármennyire is szeretem Ohmi Tomoe dalait, de korántsem annyira jelentősek, mint az LGT, úgyhogy  a változtatás nem volt kérdés. A Skorpió sincs messze a nyolcas listától, de ahhoz, hogy mind a ketten fent maradjanak, ahhoz Yonekura Chihirónak kell áldozatot mutatni. Most egyelőre ennyi van.

Seacombe Ferry – New Brighton sétány


Bár nem volt olyan szép idő, mint tegnap, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyek sétálni egyet a folyóparton. Igényeltem már, ugyanis Nintendo DS leírást írok a Mariós oldalra, és még épp csak a fele van kész, és már több mint 2000 szó volt. Iszonyat hosszú lesz, és már kezdtem belefásulni az írásba. Úgyhogy kellett is a szünet, 12.30-ra összeszedtem magam, és útnak indultam. Az iskolán át mentem a tengerpartra, ott van a környéken a Seacombe Ferry vasútállomás, mellette rögtön ott van a tengerpart, mely lényegében egy sétány, mely New Brighton-nal köti össze a kiindulási pontomat. Nagyon szép hely, teljesen megihletett. Egyébként is preferálom a tengerpartot, ha nyaralás kapcsán feltennék nekem a tipikus kérdést, hogy hegyvidék vagy tengerpart, akkor egyből a vizes vidéket választanám, a folyó, tenger közegét nagyon szeretem, ahogy a strandolás is hiányzik. Különben ez folyópart, nem tengerpart, tegnap rosszul írtam, hiszen ez a Mersey folyó, túloldalán van Liverpool (ami nem májmedence, ki kell hogy ábrándítsam a poéngyárosokat). Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok képet csináltam, 71 készült el, nem csoda, hogy a tölthető elem már végképp kiakadt a végére. Így is sokáig bírta nagyon. New Brighton-ban a számomra már jól ismert bohóc köszönti a városba érkezőket:

És megtaláltam azt a házat, ahol nővéremék laktak előzőleg albérletben. Tudtam, hogy a tengerpartnál laktak, csak azt nem, hogy pont itt. És még mindig kiadó a ház (gondolom szobánként, nem mindig veszik ki mindegyiket). Kellemes emlék volt újra látni a házat.

Aztán séta visszafelé. A sétány 3,5 km, ezt megduplázva plusz az út a házunkig, legalább 10 km-t sétáltam most délután, a 3DS-em szerint 20.981 lépést tettem. Nem is volt lábam a végére, az biztos! De ez nem számít, mert nagyon élveztem a gyalogutat. Az elkészült képeket ide tettem ki:

Seacombe Ferry – New Brighton promenade

És ha már 3DS, az az öt album, amit rátettem, végig kiszolgáltak zeneidővel, az alábbiakat hallgattam:

  • LGT – 424 mozdonyopera
  • LGT – A fiúk a kocsmába mentek
  • Skorpió – Zene tíz húrra és egy dobosra
  • Skorpió – Azt beszéli már az egész város
  • Okui Masami – V-sit.

Mostanság a régi magyar zenéket hallgatom, egy japán album is felkerült, hogy azért ne felejtsem el, honnan fúj a mai igényes pop zene szele.

A ma esti boldogságom forrása pedig:

!!! 1997-es Játék határok nélkül !!!

Hát végre eljutottunk ide! ^_^ Kedvenc évadom, mert itt kezdtem el nézni, és tetszett, hogy 8 csapat volt, meg az egész rendszer itt forrott ki, ahogy néztem az eddigieket is. Bár az 1996-osat rendre kihagytam, mert az első fordulóban az a két műsorvezető egyén, akiknek fogalmuk sincs, mitől jó a műsorvezetés, nagyon elvették a kedvemet, hogy nézzem. Aztán beszéltem emberekkel, mondták, hogy még egy pár adásra visszatér, de azért a többségét Gundel Takács Gábor vezeti már. Nem nagyon inspirált kisakkozni, hogy most akkor melyiket ki vezeti, meg az sem lelkesített, hogy a részt vevő csapatok száma csak 6 volt, így kihagytam. De az 1997-es már maga volt a csoda. Megjelent Borbás Mária, mint műsorvezető:

JSF 1997 Borbás MáriaEkkor ismertem és szerettem meg. Valamint erre az évre reformálták meg a pontozási ráblázatot is:

JSF 1997 ponttáblázatJSF 1997 eredménytáblázatEz volt a legelső, amit láttam életemben, és alig vártam, hogy újra láthassam. Ugye mivel itt nincs magyar TV csatorna, ezért csak “segéd”programmal és “segéd”weboldallal tudom nézni, rettenetesen hálás vagyok annak a “segéd”egyénnek, aki hozzájárul ahhoz, hogy Angliából is nyomon tudom követni a Játék határok nélkül adásait. Most már több, mint aktív néző leszek.

Locomotiv GT V. belső papír


Én nem is tudtam, hogy ez is megvan nekünk. O_O Régi fényképek között nézelődtünk, amikor ez előkerült. Láttam már valahol az interneten, kitették valahova, meg is van nekünk a Locomotiv GT V. lemez, de ez nem volt ott. Tökre meglepett, hogy nekünk is megvan.

LGT V. belsőEzt elteszem emlékbe. Amúgy nemrég tudtam, hogy az album pontosan 1976. február 20-án jelent meg. Miután a CD-re nem került fel az Ikarus 254. című szerzemény, ezért legálisan letöltöttem a Hungaroton weblapjáról. Újabban flac-ban is le lehet tölteni náluk zenét, és mivel csak 20 forinttal volt drágább (289 forint), ezért úgy döntöttem, hogy ezt megveszem veszteségmentesen. És a Winamp-en nézve az adatokat, láttam, hogy a dátumnál az évszám mellett a hónap és a nap is meg volt adva. Ez egy pénteki nap volt (Windows 7 naptárja ugye egészen 1901-ig megy vissza, még mielőtt valaki azt hiszi, hogy szuperagyam van…). Az ezt követő történések alapján logikus az év eleje, mert az LGT-könyv még 1976-ra datálja, amikor Laux Józsefnek elege volt, és kiszállt a bandából, és ilyen nyári-őszi megjelenés után túlságosan gyorsan pörögtek volna az események. Másfelől érdekes, hogy mikor jöhettek haza Amerikából, és a Mindig magasabbra album mikor jelent meg 1975-ön belül? Jó eséllyel az is év elején, azért gondolom, nem kevés munka az V. album 22 dalával.

Ha ez a papír is így tök spontán előkerült, akkor talán még nincs veszve, hogy a Super Mario All-Stars magyar leírása is meglegyen. 🙂

Régi és új


Tegnap a bolhapiacon megtaláltam a régi Start! és Unterwegs német nyelvkönyveket, és mivel le tudtam alkudni elfogadható árra, ezért elvittem őket. Két okból vettem meg: Egyrészt mert a gyűjteménybe szerettem volna, másrészt meg szerettem volna összehasonlítani, hogy mennyire strukturálták át az újat a régihez képest. Szerencsére nem sok feladat van bennük kitöltve.

Már végignézve is sok emléket ébresztett bennem, ugyanis bár sok régi rajz és szöveg maradt meg az új könyvben, de sok volt, amit kivettek, vagy átrajzoltak. A régi könyv inkább már csak emlék, ugyanis határozottan az előnyére változtatták meg a sorozatot. Bővebbek lettek az egyes leckék, több gondolkodtató feladat van, és több olyan van, hogy adott a történet, és folytassuk azt. Míg a régiben meg volt adva a teljes történet, az újban rád van bízva, hogy fejezed be. Az új szövegek, meg tényleg korszerűbbek. A nyelvtan rendszerét is teljesen átalakították. Az első 6 lecke teljesen ugyanaz, az 7. leckétől vannak változások. Vannak nyelvtani elemek, melyek előrébb kerültek, vannak, néhány hátrább. Például jó ötletnek tartom, hogy a befejezett jelent (vagyis a Perfektet) már a 13. leckében vesszük, mert akkor nem kell leragadni a jelenben, korábban lehet eseményekről múltban is beszélni. A régi könyvben a 18. leckében (mindig részt akarok írni. Látszik, hogy újabban sokat animézek -_-) volt. A felszólító mód is előrébb került, a 9. leckében, ugyanis itt beszéljük ki az egyszerűbb ételek elkészítési módját, míg a régiben a 13. leckében volt, ahol a lázadó tinédzsert akarja a család rendre utasítani. Attól még, hogy jobb az új, lehetséges, hogy a régiek feladatait is kitöltöm.

Viszont, ami benne volt a régiben, és az újban teljesen másképp pótolták, azok a nagyobb ismétlő feladatsorok. A régi könyvnek munkafüzetében 5-6 leckénként voltak ilyen nagyobb összefoglaló feladatok, míg az újból ezt kivették, viszont kiadtak egy gyakorlófeladatok és tesztek könyvet, ebbe jóval több feladat van, így komplexebben fel lehet mérni a tudásunkat. Feleletválasztós feladatok, szövegben főnevek, melléknevek, igék ragozásának megfelelő módja. Persze lehet mondani, hogy több könyv, így több pénz jön be a kiadónak, de megéri megvenni, mert a több feladatnak köszönhetően jobban fel lehet mérni a tudásszintünket.

És ha szombaton volt magyar rock zene, legyen folytatása. Ma egy igen nagy ritkaság érkezett meg postán: LGT: Mindenki albuma kazettán. Eredeti 1978-as kiadású, de az LGT kazetták egyébként is nagyon ritkák, mert amikor újra kiadták az albumokat, akkor csak CD-n volt kapható, kazettákon meg csak annak idején adták ki az albumokat. És még ma is nagyon jól szól… Nem semmi minőség, nem gondoltam volna, hogy kazetták ilyen jó minőségűek lehetnek. Bescanneltem a borítót, hogy ez is elérhető legyen interneten:

MC

Karácsony János albumok a wikipédián


Karácsony János: James album borítója

Karácsony János: James album borítója

Tegnapelőtt megcsináltam a Karácsony János albumainak szócikkjeit, remélve, hogy ezzel is egy kicsit segítek azzal, hogy egy kicsit ismertebb legyen a szóló előadói munkássága:

Az időn túl
James
Boldog Karácsony

Amikor két hete pont az LGT kapcsán írtam, hogy miben nyilvánul meg a magyar zene nem éppen rangjához méltó sorsa, az részint abban is megnyilvánul, hogy kevés albumnak van külön wikipédia szócikke. Ez számomra azt “jelképezi”, hogy elég gyorsan feledésbe merülnek a magyar kiadványok, pedig van egy jónéhány, aminek őrizni kell az emlékét, mert annyira értékes zenei anyag, hogy maximálisan azt gondolom, hogy mindenkinek meg kell ismernie.

Ez a borító egyébként saját scannelés eredménye, ugyanis az akkori PolyGram, (a mostani Universal) annyira feledésbe merítette az 1999-es névváltozatás előtti régi kiadványait, hogy azokról információkat már csak az adott előadó hivatalos weboldalán találunk. Karácsony János ezen albuma hivatalos weboldal híján totálisan feledésbe merült, és rendes méretű képet sem lehet találni erről az album borítójáról, nem titkolt célom, hogy ezen változtassak. A másik két album kiadói még élnek, és őrzik is az albumok emlékét.

A kazetta borítója

A kazetta borítója

Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy az LGT tagok közül pont James szólókarrierje lett a leghányattatottabb? Aztán arra jutottam magamban, hogy bár megvan a maga egyénisége, de egyáltalán nem erős karakter. Ha Presser Gábor megjelentet egy albumot, az biztos, hogy #1 közeli, ha nem épp a csúcson nyit, Somló Tamás szóló albumai is azért ismertebbek, de Karácsony János albumai közül egy sem lett toplistás. Azért ha belegondolunk, Presser Gábor és Somló Tamás is mind sokkal erősebb karakterek.Karácsony Jánosnak az LGT keretén belül írt dalai (pl. Rajongás, Engedj el, Az utolsó szerelmes dal), nem annyira erősek, bár nagyon jó ellenpélda például A síneken és az Ellenfél nélkül. De azt érzem, hogy az LGT-n belül is csak sokkal később tudta megmutatni, hogy milyen fantasztikus gitárjátékot tud. Mondjuk, nem is volt könnyű dolga, hiszen Barta Tamás meg egy iszonyúan jó gitáros volt, és tett is róla, hogy az első három albumban meg is mutathassa ezt a tudását, nagyon erős szólói voltak. Karácsony János esetében meg szerintem a Loksi volt az első olyan album, melyen azt éreztem, hogy nagyobb szerepet kapott, a Sziszifuszi Blues-ban eszméletlen szólója volt!

Ahogy írtam – és képen is mutattam – kazettán is megvannak az albumai, ezt is bescanneltem.