Category: magamról


Sikerült!


Az első állásinterjú sikerrel végződött. Felvettek a Tescóba műszaki eladónak. Kicsit kaotikus volt az állásinterjú, ugyanis november 27-én voltam állásinterjún, és nem vittem magammal a telefont, és ott tudtam meg, hogy mivel nagyon sürgősen kell nekik ember, ezért lehet, hogy még aznap telefonálnak. Nem is jutott azonnal eszembe, hogy nincs nálam a telefon, csak amikor búcsúzásként mondta, hogy lehet, hogy már ma hívnak, akkor jutott eszembe, hogy nincs nálam, ezért más telefonszámot adtam neki, amin tud üzenni. Ott nem kaptam semmit, vasárnap sem jött telefon, hát mondom, így jártam. Erre ma délután telefonáltak, hogy felvettek. Annyira váratlanul ért, hogy először fel sem fogtam, hogy miért telefonáltak nekem. Aztán amikor eljutott az agyamig, akkor már nagyon örültem neki. Még akkor szétnéztem a műszaki oldalon, és így szimpatikusnak tűnt. Nagyon remélem, hogy meg is akarom majd tartani, annyira fog tetszeni. Egy nagyon apró betekintésem volt erre diákmunkásként régebben, egyszer amikor a non-food osztályt töltöttem, és épp nem volt munka, és kisebb műszaki cikkeket vittem ki (pl. gépi mixer, hajszárító…), töltöttem fel. Persze most sokkal komolyabb lesz, el is mondták még az interjún a munkakört, úgy érzem, hogy el tudom látni. Hajrá-hajrá, én mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön hosszú távon!

És akkor persze az albérlet-keresés mizériája. Sokáig dilemmám volt az, hogy hogyan kezdje az, aki Pesten akar letelepedni. Keressen előbb albérletet, és ott keres orrvérzésig munkát, vagy keressen az otthoni lakóhelyén munkát, és majd keres albérletet, ha sikerült? Ma majdnem úgy voltam, hogy az előbbi a jobb, még ha anyagilag megterhelőbb is, ugyanis most is nagyon nehéz volt albérletet találni. Egyetlen egyet találtam, ami tetszett, fel is vettem vele a kapcsolatot, szimpatikus volt a hangja alapján, talán jó lesz. A IX. kerületben van, és holnap megyek el megnézni.

Eddig is menők voltak a december 5-ei napok az utóbbi éveimben. 2008. december 5-én kaptam meg az első japán CD-imet, az Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumokat, 2010. december 5-én születésnapra mentem, 2012. december 5-én megjelent a legjobb JAM Project kislemez, de tettem arról, hogy ezt a napot bagszi is megemlegesse. XD 1901. december 5-én született Walt Disney, 1996. december 5-én jelent meg Okui Masami: naked mind és Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze, és ebben az évben is menő lett ez a nap. Még egy ilyen, és kinevezem ezt a napot a menők ünnepnapjának, és piros betűs lesz.

Úgy fogom fel ezt a napot, hogy a változások kezdetének napja. Nagyon remélem, hogy jól tudom kezelni az újdonságokat, és hozza magával, hogy az életem további része is egyenesbe fog jönni. Kezdetnek a Jégvarázs DVD-vel leptem meg magam, valamint egy csokimikulással:

SDC12321Ja, hát a legújabb Disney klasszikust is 2013. december 5-én mutatták be, egy évre rá meg itt van DVD-n. Annak idején nem jött be annyira a moziban, most jobban tetszett, bár azért most is volt olyan érzésem és gondolatom, hogy ezeket már láttam egy korábbi Disney-klasszikusban. A csokimikulást meg nem kell magyarázni. A lényeg, hogy nagy izgalommal nézek a jövő elé, és várom, hogy alakulnak a történések.

Kísérlet a sakkozásra


Nem akármilyen sakktábla került az iskolába, fémből volt a tábla is, a figurák egyik fele aranyozott, a másik pedig ezüstözött volt. Nem kérdeztem rá, honnan került oda, de jól megnéztem magamnak, és amint lehetőségem volt, kipróbáltam. Legalább 15 éve nem sakkoztam, és ugyan nem jósoltam magamnak nagy jövőt, de azért tettem egy próbát. Az egyik sráccal játszottam. Közben alig bírtam megállni, hogy ne nevessek magamban, amikor mondták körülöttem, hogy “Chess”. Egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy magyar hangzása kissé explicit. De nem ezért veszítettem, hanem mert ennyire nincs érzékem hozzá. Ez az már az a kategória, amikor már nem az volt a baj, hogy vesztettem, hanem hogy tálcán kínáltam neki a győzelmet. Nem egyszer fordult elő, hogy annyi sütnivalóm sem volt, hogy legalább azt átgondoljam, hogy ha odalépek, az ellenfelem kiüthet. Az egész játék maximum 15 percig tartott. Ezt inkább oda vezetem vissza, hogy több tekintetben annyira egyszerű gondolkodásom van, hogy néha ilyet nem tudok átgondolni. Ugyanakkor arra jutottam magamban, hogy ha lenne valaki, akivel folyamatosan játszhatnék, akkor beletanulnék, és a gondolkodásom is fejlődne. 28 év ide vagy oda, valamiben én is nagyon gyenge vagyok. Ha lenne valaki akivel szívesen játszanék, akkor szívesen tanulnék. A másik gyengeségem, amit szívesen legyőznék, az a közönség előtt való beszéd. Az angol tanfolyamon volt egy feladat, négyes csoportban kellett egy általunk elképzelt éttermet megtervezni, majd ezt előadni. Izgatottan vártam a részemet, de ugyanakkor féltem, hogy fel fogok sülni. Valamennyire felsültem, de senki nem gúnyolódott és nevetett miatta, de tudtam, hogy fejlődni kell. Csak sajnos nincs rá lehetőség.

Csak az első két kötetről tudtam, hogy megjelent hivatalosan, a többi elég érdekes. A Harry Potter hangoskönyvről írok, most hallgatom a 3. kötetet. Ettől kezdve a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megbízásából készült el. Egyáltalán nem rossz, “az Azkabani fogoly”-t Romoda Klára olvassa fel, és tetszik a beszédstílusa. Gondolom, hogy nem színésznő, mivel most hallok róla először, ehhez képest szépen olvassa fel a könyvet, a probléma a kivitelezéssel van. Ugyanis csak kazettára vették fel, így a digitalizálás problémás, de ami még szembetűnőbb, hogy a bakikat nem javították ki. Többször is mintha dadogna a felolvasó, szinte olyan, mintha Mógus professzor beszélne. Ennél sokkal zavaróbb néhány angol név kiejtése. Néhányat jól mond, de az olyanokat, mint “Vezli” vagy “Gránger” kriminálisan rosszul. Az utómunka hiánya is hallatszik (néha megakad a felolvasó), de mivel nagyon tetszik, ahogy nő felolvassa a szöveget, ezért ezektől el tudok tekinteni. Nem akarja nagyon imitálni a szereplők hangját, olyan, mintha egy anya esti mesét olvasna a gyerekének. Kellemes a hangja, nagyon.

Változások


Szép dolog változtatni, valami újba belefogni. Ahogy írtam tegnap ismét sok munka van az iskola körül, október 13-ától jelentősen kibővül az órarend. Elsősorban azért, mert nem kezdő és haladó Kung Fu lesz, hanem szintekre lesznek osztva a csoportok, méghozzá ha jól tudom, eredeti kínai “szintezés” szerint. Ez úgy néz ki, hogy indul 5. Ji-ről, majd eléri az elsőt, innen átmegy Duan-ba, ami egyestől indul, és hatos a csúcs. De az már olyan csúcs, hogy nyakad-kezed-lábad kitöröd, olyanokat tudsz. Xingbo pedig a legmagasabb szint (tehát a 6. Duan) mestere. Ennyire nem lesznek szintekre osztva az órák, hanem úgynevezett “Gold-“, “Silver-” és “Bronze Eagle”-re. A tanulók közül a legjobbakat az 1. Ji-be sorolták, de már az is elég kemény nekem, ők vannak a “Gold Eagle” csoportban, a kettes, hármas szintűek (egyszerűsítsünk) a Silver-ben, míg a négyes, ötös a Bronze-ban. Engem a négyesbe soroltak be, az pont helyén való, de azt tudni kell rólam, hogy amekkora fizikai erő birtokában voltam gyerekként, kész csodának számít, hogy eljutottam idáig.

Legfőképp a Kung Fu órák bővültek, Tai Chi és a San Shou (kínai kick-box) annyira nem, akrobatikus Kung Fu pedig maradt a heti egy alkalom. Csak hát sajnos, ahogy lenni szokott, a változásokhoz stressz is párosul, melyből nekem is jutott, és ez egy kicsit megviselt lelkileg. De szerencsére vannak itt olyan emberek, akikkel ezeket meg tudom beszélni, érzem és tudom, hogy figyelnek rám, meghallgatnak, aztán a végére kölcsönös és oldott beszélgetés lesz. Ilyenkor van az, hogy nem számít, hogy múlik az idő, mert jól érezzük magunkat, és ezek nekem mindennél többet érnek. Ezért is van az egyébként, hogy nem nagyon szeretek csak úgy felületesen beszélgetni, szerencsére elég hamar észreveszem, ha valaki csak udvariasságból “figyel”, és akkor gyorsan abba is hagyom. De a komoly beszélgetések köszönhetően 2-3 nap alatt helyrerázódtam, de ennek ellenére elbizonytalanodtam, hogy jöjjek vissza novemberben, vagy sem? Amúgy szórólapokkal is hirdetjük az új órákat, és tegnap szórólapozás közben gondolkodtam ezen, aztán arra jutottam magamban, hogy érdemes lenne visszajönni, és adni egy pár hónapot, hogy lássuk, mi lesz az újdonságokból, valamint, hogy fogják viselni. Könnyen meglehet, hogy minden jóra fordul, az idő úgyis keményen igazságot tesz mindenki felett.

Sűrűsödő események


Úgy tűnik, nem lesz eseménytelen az életem, ha tényleg itt maradok, ugyanis most, hogy Xingbo is értesült arról, hogy csak látogatóba megyek haza, komolyabb tervei vannak velem. Jobban be akar vonni az iskola dolgaiba. Valószínűleg előadásokra, Workshopokra is vinni akar, mivel egyik célja, hogy megtanítsa nekem is az oroszlántáncot. Nem különösen lelkesedek érte, meg is mondtam nővéremnek őszintén. Megnézem, de nem érzem azt, hogy nekem ezt csinálni kell. Erre mondta, hogy jobban be akar vonni ezekbe a dolgokba, mint egy családtagot, és azt akarja, hogy tegyek érte. Különben ez tipikus ázsiai gondolkodás, és nem is azért van, mert tetőt adnak a fejem fölé (ahogy szokás fogalmazni), főznek, mosnak rám, hanem mert minden távol-keleti nép közösségekben gondolkodik, akinek együtt kell cselekedni a célért. És a családot tartják a legerősebb köteléknek, közösségnek, melynek mindig együtt kell működni. És ebbe beletartoznak olyan dolgok is, melyeket egy egyén nem csinál adott esetben szívesen. És egy ilyen családban pont ott kezdődik a probléma, ha valaki túlságosan kilóg a sorból, emiatt sok mindent csak kényszerből csinál. És ezt hosszasan lehetne sorolni, hogy az egyénnek miért káros, Japánban rengeteg ilyet lehet hallani, elég csak a hikikomori-kra gondolni, biztosan sok a családi ok is. De nem is akarom elemezgetni, mert aztán végiggondoltam magamban, és oda jutottam, hogy ha tényleg szeretem az iskolát, akkor ezt fel lehet úgyis fogni, hogy ennyi áldozatot megér. Egy énekes is, ha igazán jó akar lenni, akkor be kell vállalni olyanokat, amiket nem szívesen tesz, de ha valaki igazán el akarja érni a célját, az bevállalja. Ez a szemlélet segített megváltoztatni a gondolkodásomat. Meg hát próbáljuk meg, hátha tetszeni fog.

Viszont ez is olyan, hogy fizikai edzések kellenek hozzá, mert azért kívülről is látszik, hogy nem egyszerű bizonyos mozdulatokat megcsinálni. Fizikai edzés meg lesz, ugyanis másik terve velem, hogy jobban tudjam a Kung Fu-t, és jobban akar edzeni engem. Az alapok meg már megvannak, azok egyre jobban mennek, hiszen amiket tudok, azok már dinamikusan is mennek. Kezdetnek futást javasolt, a többi majd kiderül. És ha tényleg komolyan gondolja, akkor elmegyek a háziorvoshoz, hogy a karomat megnézze, ugyanis a felkarom könnyen kificamodik egy hirtelen gyors mozdulat után. Ezért bánok óvatosan vele, így évente kb. egyszer van csak baj. Ez amúgy 2010 júliusa óta van, amikor elkísértem anyámat a repülőtérre, és az egyik hátizsákot is vittem, ami elég nehéz volt. És egy rossz mozdulat volt az egész, ahogy a vállamra vettem, és megtörtént a baj. Ugyan helyre tudtam hozni magamtól, de azóta nem tudom 100%-osan mozgatni a bal karomat. És szerintem vállra nehezedő súly külön probléma volt. Amúgy nem nagy lebénulást kell elképzelni, mert – ha már százalékban írom – 95%-ban tudom rendesen mozgatni, de nagyon kifele mozdítani, ahogy az átlagembernek még megy, azt már nem tudom. És nem tudom, hogy rendes csonterősítéssel (pl. több gyümölcs, zöldség, D- és K-vitaminok, több edzés) vissza lehet-e hozni a rendes állapotába, vagy orvosi beavatkozás kell már ehhez, ezért kértem időpontot a háziorvoshoz. Mert amúgy szívesen csinálom komolyan is, mert amikor ott vagyok, és látom, mit csinálnak haladó kung fu-n, az is tetszik, meg az akrobatikus kung fu is, csak azt pont ezért nem vállaltam be. Ott meg sok olyan gyakorlat van, amit nem tudtam az iskolai testnevelés órákon megcsinálni. Pl: Kézenállás, fejenállás, cigánykerék, ezek a halálom voltak, pedig már akkor is tudtam, hogy csak lendület kell hozzá. Meg utána megfelelő karizom, hogy megtartsam magam. De félek, hogy egyetlen rossz mozdulat, és mivel terhelés közben jönne a baj, ezért még annál is súlyosabb lenne a sérülés, mint amennyire súlyos eddig volt. Na majd kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani.

Ja, meg lehet, hogy munka is lesz. Az egyik kínai étteremben keresnek felszolgálót. És mivel családi barátok, ezért szóltak nekünk is. Először Huicong-nak és telefonon egy magyar ismerősünknek mondta nővérem, ekkor jutott el a fülembe, és jelentkeztem, hogy én is. Kiderült, hogy azért nem szólt, mert szerinte úgysem vállalnám el. Hát tévedett. Birkenhead-ben van az étterem, és a minőségibbek közé tartozik, nagyon finomak a kajáik. Pénteken és szombaton kellene menni, vagyis lehet jelen időben beszélni, ugyanis most kaptam a telefont, hogy ma be kell menni, hogy megtanuljam a számítógépes rendszerüket. Nagyon várom. Tudom, hogy nehéz rólam elképzelni, hogy a vendéglátásban dolgozzak, de hát kínai étteremről van szó, és ha már ennyire közel kerültem az ázsiaiakhoz az elmúlt 8 évben, abban reménykedek, hogy ez lelkesíteni fog, hogy csináljam. Sokat tanultam tőlük, és bizony már 8 éve, hogy japán pop zenét hallgatok.

Hideg vizes borogatás


Hozzánk is eljutott ez a jeges vízzel való leöntés őrülete, és én sem maradhattam ki a jóból. Tegnap mondta nővérem, hogy úgymond meghívott engem, és amikor mondta, hogy leöntenek jeges vízzel, igencsak elszörnyülködtem, határozottan mondtam, hogy belőlem ugyan nem fogtok bohócot csinálni. Aztán utánanéztem, hogy honnan van ez, meg miért, bagszival is beszélgettem róla, és kiderült, hogy sokkal többről van itt szó, mint egyszerű bohóckodás. Amerikából indult, és és súlyos izomsorvadásos betegség kutatására kezdtek el gyűjtést szervezni. ALS (Amiotrófiás Laterálszklerózis) a neve, és állítólag nagyon súlyos, nem lehet gyógyítani, és mivel a légzőszervek is lebénulnak, így nem nehéz kitalálni, hogy halállal végződik. Ennek kutatására hívták fel a figyelmet. Eleinte úgy volt, hogy adomány, majd valahonnan előjött, hogy legyen jeges vizes buli is. Ennek az a lényege, hogy valaki leönti magát, vagy mással leönteti magát, ezt fel kell venni videóra, kitenni valami közösségi oldalra, és meghívni még 3-4 embert. És persze emígyen eljutott hozzánk is. Mostanra úgy vagyok vele, hogy jó buli volt, és találják meg a súlyos betegség okát, és tegyék gyógyíthatóvá. A víz meg nem vész kárba a körforgásnak köszönhetően, így kár nincs. Én nem hívtam meg senkit. Igazából jó volt az egész, csak mindenki mosolygott azon, hogy miért tartom hátra a fejem. Azért mert nem mehet víz a fülembe, többször volt operálva, és súlyos kárt tehet, ha víz megy bele. Ma öten vállalkoztunk rá, én vállaltam be elsőnek. Mindenki dicsért, hogy milyen bátor voltam, de igazából azért szeretek elsőnek lenni, mert akkor hamarabb elmúlik az izgalmam, másrészt meg látva másokat előttem, csak elrettennék, hogy úristen, mi fog történni velem, én ezt nem akarom. És jól döntöttem.

Amúgy gondolkodtam azon, hogy jusson el Magyarországra, akkor bagszi és Csibi lettek volna áldozatok. Ide hallom, mennyire örültek volna neki. Már csak egy nagy alvás kéne…

Ismét vashiány


Ahogy azt vártam, a véreredmény vashiányt fog mutatni, de itt most nem magára a vas mennyiségére voltak kíváncsiak, hanem a ferritin-re. Ez raktározza a vasat, és még azelőtt jelzi a vashiányt, mielőtt bármilyen jele lenne. Ez történt most meg. Ma 15 órára kaptunk időpontot a háziorvoshoz, hogy megbeszéljük a részleteket, érdekes dolgot mondott. Szerinte ugyanis a szervezetem nem olyan erős, hogy előállítsa a vasat. Ilyet se hallottam még. Ugyanis az a vér, amit a kórházban kaptam tavaly decemberben, az rövid életű volt. Újabb meglepő információ. Kaptam is egy gyógyszert, mely a ferritin szintet hozza helyre, viszont itt olvasom, hogy a bélbetegséget is visszaszorítja, úgyhogy nagyon jó orvosság lehet. Tudta az orvos, hogy mire van szükségem. Amúgy tényleg nem érzem jelét annak, hogy baj lenne, inkább csak az, hogy néha fáradékony vagyok, amikor 8 órát alszok, szerencsére a környékén nem vagyok a tavaly év végi rosszul léteknek.

Második vérvétel


Azt elfelejtettem kiírni, hogy a két héttel ezelőtti rossz időszakhoz az is hozzájárult, hogy kaptam levelet, hogy mégis szükség lenne második vérvételre, mert a vas- és D-vitamin szint nem volt megfelelő. Emellett májfunkció, csontprofil. Mára volt időpont. Mivel ehhez nem kellett éhgyomorra menni, ezért későbbre kaptam időpontot, 11.10-re. Huicong és egy barátunk elkísért engem, biztosítottak szolidaritásukról. Jól esett, örültem, hogy velem tartanak. És ahogy kiderült számomra, nem feltétlen kell itt időpontra járni, mert most is fél órával később kerültem sorra, pedig már tudtam, hova kell menni. Hogy megelőzzem a rosszullétet, megkértem a doktornőt, hogy hadd feküdjek az ágyra, így könnyebb is volt. Szerencsére csak egy üvegcsével vettek, így gyorsan lement az egész. Aztán Liscard-ba mentünk vásárolni, majd haza még pihenni.

Tegnap vettünk darált marhahúst is, Huicong hagyott nekem egy kicsit, hogy csináljak spagettit, vettem alapport az Asdában. Ezt ma reggel megcsináltam, nem tűntek biztatónak a kezdetek. Egyik hibám volt, hogy nem olvasztottam fel a húst, így tovább kellett olajban párolni a szokásosnál, a másik amitől meg féltem, hogy túl sok lesz a hús, de végül jól sült az egész, bár igaz, hogy alapporral bűvészkedni nem nagy kunszt. Meg azért nem szabadalmaztatnám.

Amúgy az élelmiszer boltokban viszonylag olcsó, szinte a magyar árak szintjén van. És egyszer komolyan tanulmányozva a blokkot, kiderült, hogy azért, mert 0%-os az ÁFA az összes élelmiszerre. Ez igazán szép. Gyerekeknek 18 éves korig ingyenes a gyógyszer, emellett semmi extrát nem kell fizetni a kajáért a boltban. Ebből a szemszögből nézve viszont drága az élet Magyarországon. Nem kell nagy gazdasági tudás ahhoz, hogy tudjuk, hogy a munkáltató is fizet adót az alkalmazottai után. Emellett a foglalkoztatott is adóval terhelt bért kap, és ha erre rájön az, hogy sok élelmiszer ÁFÁ-ja 18-27%, nem sok az, ami valóban megmarad az embernek.

Egy kis elismerés


Látszik, hogy nyár van itt is (na, nem a klímán, mert most is 17°C van), ugyanis kevesen voltunk ma Kung Fu-zni, konkrétan öten. És mivel a nyári szünet itt csak hat hetes, ezért mindenki augusztusra időzíti a nyaralását. Ha van valami jó a dologban, akkor ezen a héten én lettem elismerve. Mivel ez kezdő Kung Fu, és mivel döntő többségében gyerekek járnak, ezért minden óra végén egy kis trófeát kap a legjobb. Ez nyilván gyerekeknek van, hogy ösztönözve érezzék magukat, ezért zavarban is voltam, hogy miért pont én kaptam meg, de igazából jól esett, hogy elismerte a fejlődésemet. Érzem is egyébként, hogy jobban tudom koordinálni a mozgásomat, és képes vagyok egyszerre több mindenre odafigyelni, ezáltal jobban is megy. De az elmúlt héten megéltek miatt most kifejezetten jól esett, hogy kaptam egy kis elismerést, még akkor is, ha csak öten voltunk, és ilyen “nem volt más” feelinget adott a dolog, de úgy érzem, hogy komolyabban megszerettem a Kung Fu-t.

A hétfői laptop baleset, és a pénteki telefonos “baleset” kicsit lejjebb engedett az önbizalmamból. Biztosan kívülről könnyű meglátni, hogy milyen rosszul kezeltem a dolgot, és a helyzet az, hogy ilyenkor érzem azt, hogy hiába mentem át az évek során különböző érzelmi fejlődéseken, azért még ott munkálkodnak bennem azok az érzések, melyek a gyerekkori élményekből adódóan önbizalomhiányt hozott ki belőlem. És amikor gondtalanabbnak érzem magam, akkor én is könnyen vagyok azzal a gondolattal, hogy el tudom fogadni, hogy bennem marad, csak harcolni kell ellene, de az adott pillanatban elönt az öntudatlan félelem. És akkor aztán, amit írtam nem is olyan régen, ha nincs meg bennem a “hideg fej”, akkor aztán vége, és akkor már csak az van bennem, hogy nem tudom, nem tudom, nem tudom, végül kétségbeesetten leteszem a telefont. Ráadásul a tegnapi napra még rátett egy lapáttal, hogy utolsónak hagytam el a házat (egyedül), és azelőtt csuktam rá a bejárati ajtót, ahogy ráeszméltem, hogy nincs nálam a kulcs, és mivel kívülről nem lehet nyitni, ezért kizártam magam. Ha nem mentem volna a könyvtárba, és Liscard-ba vásárolni, akkor azt mondanám, hogy 4 órát vártam kint, mire bejutottam, de így ez csak a fele lett. Úgy különösebben nem unatkoztam, mert játszottam 3DS-en Super Mario Bros. 3-at, olvastam a könyvet, és mivel nálam volt a laptop, megnéztem a Jóbarátok tegnapi részét. Legalábbis ami nálam tegnapi, mivel naponta nézek meg egy epizódot.

Másfelől ez a hét olyan volt, mint egy súlyos műtét, amiből a felépülés lassú, és fájdalmas lesz. Igazából elkezdtem írni, hogy mi történt, de aztán csak kitöröltem, mert így is néha úgy érzem, hogy túl sokat írok magamról a nyilvánosságnak, ugyanakkor meg azt is érzem, hogy jól esik kiírni magamból a gondolatokat, érzéseket. Talán majd egyszer…

Laptop probléma és TV-s szereplés


Ma kaptam vissza a laptopot a szervizből. Hétfőn baleset történt, mert jó szokásomhoz híven a kis szobában ettem. A szénsavas üdítőt meg akkor nyitottam ki, és a kis hely miatt kétszer is eldőlt. Nem gondoltam volna, hogy ekkora baj lesz, de amikor felnyitottam, úgy tört ki, mint a vulkán. És hát sok ment a laptop billentyűzetére. Eleinte úgy tűnt, hogy megússza, de sajnos tényleg “úszott”. Egy kicsit működött, aztán teljesen megbolondult. Először össze-vissza írogatott mindent, majd másnap reggel is próbáltam, már csak néhány gomb reagált. Bevittem a szervizbe, azt mondták, hogy lehet, hogy csak tisztítani kell, de lehet, hogy az egész billentyűzetet kell cserélni. Ez akár 60-65 font is lehet. Sajnos kellett cserélni a billentyűzetet, vagyis kellett volna, mert nem tudott magyar nyelvűt szerezni. Ezért megkaptam Huicong már nem használt billentyűzetét. Így végül nem kellett fizetni érte, de egyelőre külső segítséggel lehet csak a gépet használni. Ha hazamegyek, akkor majd ott elképzelhető, hogy kicserélem, mert néztem, és otthon mintha olcsóbb lenne, 6000 forinttól láttam. De gondolom nem az enyém lesz ennyire olcsó. Fogtam is fejem a dolog miatt, hogy nehogy már az legyen, hogy megúsztam a bicikli költségét, aztán mégiscsak úgy hozza az élet, hogy mégis legyen valami extra költségem. Egyelőre nincs, és nem szeretnék harmadik “balesetet”.

Azért érdekes látni, hogy az angol kereskedelmi média. Volt még hely statisztának, tapsolónak, erre jelentkezett nővérem és Huicong. A BBC studiója valahol London mellett van, az egyik műsorban nem akárki volt vendég, mint Jackie Chan. Úgyhogy találkozhattak vele. A Kung Fu-ról és a kínai küzdősportokról volt szó. Persze volt interjú vele, az ebben az esetekben megszokott módon, majd bemutattak neki egy 8 év körüli fiút, aki karatézik… Aki csak egy kicsit is benne van a küzdősportokban, az tudja, hogy amíg a Kung Fu kínai, addig a karate japán, és semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Amúgy a karate jelentése üres kéz. Kara (空) az üres, a te (手) pedig a kéz. Tehát a lényeg, hogy csak a puszta erejüket használják. Amúgy a karaokéból jegyeztem meg, a kara hasonlít a “sora” kanjijához, ami nem csoda, hiszen az nemcsak égboltot jelent, hanem ürességet is. Na szóval a műsor nekünk nemcsak azért volt ciki, mert tudjuk a különbséget, hanem mert ott volt Huicong a háttérben, akiről tudjuk, hogy sokkal inkább “szakavatott” a témában. Kicsit olyannak tűnt a gyerek, aki azért érzi a kamerákat és a reflektorfényt, de sokat nem tudott hozzátenni a témához. Sok értelme nem volt a műsornak, azt hittem, hogy beszélgetni fognak mindenkivel, aki megjelent, nem gondoltam volna, hogy csak dísznek kellenek oda. Dísznek egy olyan lány, aki kínai bentlakásos iskolában tanulta ki szinte tökéletesre a “szakmát”…

Egy újabb helyzet


Úgy tűnik, lehetőségem lesz saját albérletbe költözni, mivel letelt az a három hónap, amit itt töltöttem Angliában, és jár munkakeresési támogatás, ami magyar viszonyokhoz képest nem is olyan kevés, főleg, hogy erre rájön az, hogy plusz fizetik a bérleti díjat. Persze itt nem úgy megy, mint Magyarországon, hogy bejelentkezel 3 havonta, és rendben van minden. Itt hetente (majd kéthetente) kell megjelenni, és a weblapon igazolni kell, hogy mely állásra jelentkeztem. Természetesen náluk is lehet állást keresni, ezt automatikusan beregisztrálja a rendszer. Nézik keményen, és ha bármi elmaradás van, azonnal megvonják a támogatást. Ezt elvileg 2012-ben szigorították meg, mert előtte sokan elvoltak a támogatással (mert tényleg nem olyan kevés), dolgozni meg akkor már minek? Most már keményebben veszik, és most hogy átgondoltam magamban a dolgokat, úgy döntöttem, hogy tényleg nekiveselkedek még egyszer. Pénteken intéztünk el a nővéremmel minden papírt, és ekkor ajánlott az ügyintéző egy munkát, Ellesmere Port-ban van a Vauxhall (ez az Opel angol megfelelője, tehát a Corsa és Astra kocsik mind Vauxhall-ok) gyára, és ide elvileg 700 embert vesznek fel, nem tudom, mi a pontos megnevezés, de festékkel kell színezni a kocsikat. Na most rapid sebességgel találhatták meg a 700 embert, mert ma délután nem találtam meg az állást. Péntek este ugye nagyon rosszul voltam, és szombaton is sokáig fájt a fejem, így igazán ráhangolódni csak vasárnap (vagyis már tegnap) tudtam. Pedig több módon is rákerestem, de nem adta ki. Mindegy, Ellesmere Port úgysincs annyira közel, meg bár gondolom, nagy tapasztalat nem kell hozzá, de kocsihoz eddig nem sok közöm volt. Inkább a közelben keresnék valami nekem valót.

Meg nővérem nagyon mondogatja, hogy csináljam meg a jogosítványt, de addig amíg nem merek beülni abba a kocsiba, amit én fogok vezetni, addig nincs miről beszélni. Vezetéskor sokszor kell hirtelen jól dönteni, és mivel hajlamos vagyok bepánikolni, és olyat csinálni, amit a hirtelen indulat vált ki belőlem (tehát nem “lép közbe” a hideg fej), ezért nem való nekem a jogosítvány. Azért meg nem akarom, mert minden felnőttnek van, és nehogy már lemaradjak én is. Ettől szokott felforrni egyébként az agyvizem, amikor valami azért lesz elvárás, mert az emberek döntő többségének van, vagy megcsinálja, és milyen már, hogy valakinek meg nincs meg. Harmadrészt meg egy kocsi fenntartása itt is rengeteg pénzbe kerül. Átlagos méretű kocsink van, és 200 font rá az éves kötelező biztosítás, a benzin meg valami 1,20 literje. Bár itt hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tömegközlekedés is eléggé drága (inkább a busz, a vonat viszonylag olcsó), ezért is van rengeteg kocsi, mert akkor már inkább megfizeti az ember, és nagyobb távot is megtehet nagyobb probléma nélkül.

Viszont kíváncsi vagyok, hogy mi jön össze munka és albérlet tekintetében, félek, hogy a végén nem akarok majd annyira hazasietni. Bár a mai 15°C és hatalmas eső legkevésbé sem arra inspirált, hogy maradjak. Mai, tegnapi… igazuk van a japánoknak, hogy éjjel 1:17-re azt mondják, hogy 25:17. Aki nem alszik éjjel, annak még vasárnap van.

%d blogger ezt kedveli: