Megüssem vagy ne üssem?


img_20191211_155031Mielőtt a tárgyra térnék: Ma átvettem a Bookline-on a Haikyuu!! manga 6. kötetét németül. Ez a kedvenc Haikyuu!! manga borítóm, mert kiválóan illusztrálja a Kageyama és Oikawa közti rivalizálást. Én természetesen Kageyama oldalán állok. Egyébként a tervek szerint ez az utolsó manga, amit idén megvettem. December 21-31 között Angliában leszek, hacsak nem találok ott is angol nyelven, hogy azt a gyűjteményt is bővítsem, de amúgy a későbbeket jövőre. Így is még nem olvastam el angolul a 4. kötetet, németül meg még az 5. kötet elején tartok.

Kaze ga Tsuyoku FuiteiruÉs akkor a fő téma. Most nézem másodjára a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-t, amit most is élmény nézni. Jó eséllyel marad a #2 sportanime, mert bár komolyabb, mint a Haikyuu!!, de nincs az a sportanime, mely karakterek kidolgozottságának terén (személyiségre gondolok) versenyre kelhet a Haikyuu!!-val. De még ha nem is vonultat fel annyi erős személyiséget a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, azért bőven van miért nézni, hiszen mivel egyetemisták a szereplők, ezért a karakterek és a történések is sokkal komolyabbak. Bár az az igazság, hogy Katsuta Hanako hangja rettenetesen idegesít. Olyan magas hangon vinnyogja az “ooooooy”-t messziről, hogy komolyan bántja a fülemet. Ami másnak a kréta csikorgása a táblán, az nekem Katsuta Hanako hangja, és higgyétek el, nem túlzok. Nem egyszer volt már, hogy majdnem befogtam a fülem, mert egyszerűen nem bírtam. Na de a lényeg: Tegnap láttam a 13. részt, az egyik legfontosabb epizód az anime és Kurahara Kakeru fejlődésének szempontjából. Ez az a rész ugyanis, ahol Kakeru elmeséli a társainak, hogy mi történt vele a múltjában, és hogy miért olyan, amilyen. Azt gondolom, hogy a legtöbb, amit a társai tehettek érte, hogy támogató közeget nyújtottak Kakeru-nek.

SPOILER A bilit Kakeru egyik középiskolás csapattársa borította ki, aki erőteljesen szembesítette a múltjával. És hát akinek lerendezetlen múltja van, azt démonként ott kísérti, és bizony a volt csapattársa belenyúlt abba a bizonyos darázsfészekbe. Kakeru meg majdnem odarohant, és ököllel behúzott egyet neki. Csak a jelenlegi csapattársainak köszönhető, hogy ez végül nem történt meg, mivel leállították félúton. Hogy üthette volna-e meg Kakeru a volt csapattársát, ezen tényleg lehet vitatkozni. Ha saját magamból indulok ki, én támogattam volna, ha megütötte volna. Én is, és szerintem sokan találkoztunk olyan emberrel, aki szándékosan és rosszindulatból hozta belőlünk elő a démonokat, mert ez örömöt okozott neki. Ez Japánban egyáltalán nem egyszerű kérdés, mivel a végsőkig csapatszellemben gondolkodnak, és nagyon elítélik, ha valaki hagyja magát, hogy az önös érdekei vezéreljék. Kakeru esetében meg azért merült fel az önös érdek, mert a középiskolai edzője rettenetesen kemény volt. És tényleg a mi szemszögünkből a spártai szigor figyelhető meg nála. Az egyik futó súlyosan megsérült, és hiába könyörgött bocsánatért, az edző úgy nézett át rajta, mint egy rongyon, és mondta, hogy ha most nem edz, és nem vesz részt a versenyen, akkor adja fel a futói ambícióit. Ez volt az, ami Kakeru-t úgy feldühítette, hogy nekiment az edzőnek, és ököllel jó nagyot behúzott neki. Egyáltalán Japánban hogy valaki megüti a felettesét… De az önös érdek abban merül ki, hogy Kakeru majd jó eséllyel a megmentő szerepében fog tetszelegni, és majd mindenki őt fogja tisztelni. Mivel ez Kakeru-t bosszantja, jól jelzi, hogy ő maga is tudja, hogy valahol ez az igazság. Az, hogy megjelent a volt csapattárs, azt lehet egyfajta megmérettetésnek is tekinteni, mivel lehetőséget kapott, hogy szembenézzen a múltjával, és rendbe tegye azt. És a legszebb, hogy meg is tette, hála a csapattársai támogatásának könnyebben fel tudta dolgozni a nehézségeket.

Az egész anime egy óriási pozitív példa számomra. Ékes bizonyíték arra, hogy ha valaki támogató közeget kap a családjától, barátaitól, társaitól, akkor igenis képes a fejlődésre. Ehhez persze az is kell, hogy ő is változni akarjon, akkor lesz sikeres és hosszútávú a fejlődés. Mert csak úgy nem lehet valakit a hajánál fogva kihúzni a mocsárból, több okból sem. Egyrészt kényszernek élheti meg a változást, másrészt nem ő dolgozott meg érte mentálisan, ezért nem fogja értékelni azt az utat, amit megtett… Pontosabban megtettek helyette. Harmadrészt meg folyamatosan támaszkodni fog másokra. A legjobb, amit tehetünk egy bajba jutotton (feltéve ha változni akar), hogy a háttérből támogatjuk őt, de hosszútávú eredmény akkor érhető el, ha az utat lényegében egyedül járja. Erre kiváló példa a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, ezért is szeretem nagyon ezt az animét.

Haikyuu!! manga 5. kötet németül


img_20191121_162951Gyűlnek a Haikyuu!! mangák. Most a német nyelvű gyűjteményemet bővítettem, méghozzá az 5. kötethez jutottam hozzá. A német mangákat itthonról, Magyarországról veszem, egészen pontosan a Bookline weboldalán lehet megrendelni. Személyes átvételt szoktam kérni a Rákóczi úti üzletükbe, így nem kell szállítási díjat fizetni. Ezért meg szívesen elmegyek.

Amúgy jó németül olvasni a mangát. Én szeretem, sőt a Haikyuu!! német szinkronja is meglehetősen jóra sikeredett. Egy pár részt láttam online a Pro Sieben MAXX-on, német VPN szerverrel, és kifejezetten tetszett. Egyrészt tetszik, ahogy a németek mondják a japán neveket, másrészt meg egész jó a német szinkron. Többeknek sikerült olyan hangot találni, akik meglehetősen hasonlítanak az eredeti japánhoz.

Úgyhogy én meg vagyok elégedve a német változatokkal, a Kazé Deutschland manga kiadványai is igényesek.

Haikyuu!! manga 4. kötet angolul


img_20191108_150045No, hát gyűlnek szépen lassan a Haikyuu!! mangák, elégedett vagyok a gyűjteményemmel. Ma megjött a 4. kötet. Vagyis ma jutottam hozzá, ugyanis a békéscsabai címre rendelem, és hazajöttem erre a hétvégére. Azért rendelem ide, mert a pesti címemen több küldemény is elveszett már. És hát a Book Depository ugyan lehetővé teszi az ingyenes szállítást, de az akkor sima postával megy. Itt Békéscsabán meg rendben megérkezik minden, úgyhogy ide rendelem. Így ez a manga is rendben megérkezett. Erre ráadásul kedvezmény is volt, mert kapott mindenki 10%-os kedvezménykupont, így ez a kiadvány összesen 2.046 forint volt kompletten. Nesze neked, Trillian 4.500 forintos Haikyuu!! manga.

Egyébként a 4. kötet az 1. évad 12-13. részeit foglalja magában. Azért ilyen keveset, mert ebben van a Nekoma elleni gyakorló mérkőzés, amit az animében elég részletesen bemutattak. De így kijelenthetjük, hogy az első négy kötettel megvan az anime első évadának az első fele. Egyébként mangában is nagyon tetszik, mert nagyon jól ki vannak fejezve az érzelmek. Csak az nem tetszik, hogy az újabb köteteken nagyon elcsúnyul a rajz. Az utolsó fejezetek számomra az igénytelen fanart érzetét keltik. De természetesen az újabb fejezeteket is olvasni fogom, ha majd eljutok oda. Fokozatosan olvasom a fejezeteket, ahogy hozzá tudok jutni a mangákhoz. Próbáltam online olvasni, de sehogy nem áll rá az elmém, hogy online olvassak mangát. Bár igaz így nagyon lassan érem utol a történetet… Mondjuk megvan letöltve is a legújabb kötetig. Lehet, hogy ráveszem magam, hogy mégiscsak olvassam online. Attól nem félek, hogy könyvben olvasva elvész majd a varázsa, ha nem először olvasom, hiszen Haikyuu!!-t olvasni, nézni, mindig varázslat.

 

Japán Haikyuu!! és Given mangák


ToumeiNi volt kint Japánban, és kérésemre vett nekem mangákat, méghozzá kettőt.

IMG_20190821_172734

  • Haikyuu!! 2
  • Given 1

A harmadik jobb oldalt, igazából fogalmam sincs, hogy micsoda. Elmondása szerint ajándékba kapta, önként felajánlotta, én meg miért is kéretném magam, ha Haikyuu!!-ról van szó? :O Miután az egész manga és anime az életem része lett. És így legalább az új rajzstílust is megszokom. Egyelőre nagyon nem szeretem, ezért nem is sietek azzal, hogy haladjak a mangával, és utolérjem.

Hogy milyen történetem van a Haikyuu!!-val, és milyen hatással volt rám, már megírtam korábban. A Given-ről írtam külön blogpostot nemrég, most egy kicsit részletesebben kifejteném, hogy miért is tetszik annyira. A Given a második olyan BL-manga (animeként az első) a Hidamari ga Kikoeru mellett, amelyik komolyan veszi a homoszexualitást, és nemcsak az a célja, hogy a fujoushi-k, fudanshi-k fantáziáját kielégítse. Akiknek örömöt okoz az, ha együtt lát fiúpárokat, de az már nem érdekli őket, hogy mi rejtőzik valójában a homoszexualitás mögött. Mert nemcsak az van, hogy de menő, hogy nyíltan vállalja, két pasi, hogy együtt vannak, amögött nagyon sok küzdelem van. Ezen küzdelmeket kiválóan mutatja be a Hidamari ga Kikoeru és egy most megnézve a Given 7. részét, és ahogy egyre inkább fény derül Akihiko múltjára is egyre inkább az világlik meg, hogy az animének (mangakának) tényleg az a célja, hogy a maga valóságában mutassa be a homoszexualitást. Túlmegy azon, hogy milyen jó, hogy fiúpáros együtt van, megmutatja azt, milyen küzdelmes út van emögött a boldogság mögött. Mondjuk azt már az első résztől lehetett látni a fiúk megnyilvánulásán, kisugárzásán, hogy már túlvannak néhány dolgon, nemcsak úgy benne vannak, és élik a maguk gondtalan meleg életét, hanem megélték annak poklát is. A Hidamari ga Kikoeru ennyire mélyen nem megy bele a homoszexualitásba, az a kialakuló párkapcsolatot mutatja be a maga valóságában. A Given meg azáltal, hogy bemutatja a szereplők múltját, jobban megmutatja az egész érzelmi hátterét.

És nagyon örülök annak, hogy végre találkoztam olyan BL-mangával, amelyik végre olyannak mutatja be a melegséget, amilyen az valójában. Erre ráerősített a Given 7. része, és egyre inkább az tűnik ki, hogy azon elmélet mentén halad érzelmileg az anime, ahogy elemeztem a korábbi blogpostban, ahogy ideálisnak tartom. Tényleg úgy néz ki, hogy a Given esetében minden idők legjobb BL-alkotásával van dolgunk, de nyugtával dícsérjük a napot! Van még négy rész. És ne feledkezzünk meg arról, hogy volt egy Boku Dake ga Inai Machi, ami hihetetlen jó volt az anime kétharmadáig, aztán hirtelen összeomlott az egész. Nagyon rossz néven venném, ha a Given is ugyanebbe a hibába esne. Erre jelenleg nincs kilátás, és szeretnék bizakodó maradni. Eddig azt mondom, hogy a Given valódi meleg-anime.

A manga egyébként érdekes, nem mindegyik kanji van furiganázva. A bonyolultabbak vannak. Azt egyébként gondoltam, hogy nem lesz úgy furiganázva, mint a Haikyuu!!, mivel a Given-t az idősebb korosztálynak szánták, akik azért már tudnak valamennyire japánul. A Haikyuu!! meg mehet a tizenéveseknek is, akik csak most tanulják a kanjit. Egy biztos: Élmény lesz majd japánul folyékonyan olvasni mangákat, ahogy egyre inkább bővül a tudásom.

2012. őszi MondoCon – vasárnap


Végül mégiscsak aludtam egy 4 órát, 8 órakor bekapcsoltam a TV-t, megnéztem a koreai nagydíjat. A mostani futam nem volt annyira érdekes, meg közben tettem-vettem, nem is figyeltem annyira. De megállított az, amikor a szakkommentátorok valami YouTube videóról beszéltek, amit vagy 450 millióan néztek meg. Először valami nagy Forma 1-es eseményre gondoltam, de megfordult a fejemben, hogy egy bizonyos stílusról beszélnek. Aztán, amikor mondták, hogy még Vettelnek is tetszett, pedig nem az ő zenei ízlése, akkor már nem volt kétség, hogy a Gangnam Style-ról beszéltek. Aztán láttam, hogy PSY lengette a kockás zászlót, fájdalmas volt. XD Érdekes, hogy eddig nem hallottam soha a nevét, ha koreai pop zene, én megálltam ott, hogy BoA, DBSK, és SM entertainment.

Olyan 9.50 fele indultam indultam el. Most nem siettem, mert úgyis csak 11-kor kezdődtek érdemben a programok, a hagyományos karaoke., úgyhogy most a kényelmesebb 42-es villamos, 3-as metró, 2-es metró kombinációval mentem. A MAT pultnál hagytam az utazótáskámat, és a laptop táskámat, aztán mentem is le a konzolterembe, megnézni, hogy lesz a Mario Kart 64 verseny, és neveztem is. Majd megnéztem a karaokét. Vasárnaphoz híven most kevesebben voltak. Ma csak egyszer énekeltem: Fuyu no Rondo: Melted Snow, és boldogan konstatáltam, hogy jóvá tettem a tegnapi baklövésemet. Mondjuk az Okui Masami dalok 95%-ával úgy vagyok, hogy ha éjjel 2-kor álmomból felkeltenek, is bármelyiket el tudom énekelni, de ezt a dalt azért gondoltam jónak, mert a refrén kellően magas, hogy férfihangon is nehéz. És most úgy szintén úgy énekeltem, hogy nem foglalkoztat a közönség, izgalom nélkül csak magamnak. Én úgy gondolom, hogy jól énekeltem, és jól átadtam a dal hangulatát. Amikor lementem még Mystra is megdicsért, ami nagy szó! Mondta, hogy sokat fejlődtem, Tuki is azt mondta, hogy ha gyakorlom, akár versenyre is vihetem. IGEN!!! Megcsinálom! ^_^ Boldoggá tett, hogy másoknak is tetszett az énekem.

A Mario Kart 64 verseny pedig versenyzők hiányában elmaradt, ugyanis én voltam az egyetlen nevező, úgyhogy van egy megérdemeletlen 1. helyem. ^^’ Ajándékot ennek ellenére is kaptam, és azt kell mondjam, hogy nem osztogatták szerényen:

  • Dragon’s Dogma poszter
  • The Witcher toll
  • Valamilyen X-Men gyűrű
  • Valami fekete póló. Még nem tudom, mit ábrázol, nem bontottam ki, de amit láttam, annak alapján tetszik.
  • Milloween belépő
  • Fumax vásárlási utalvány

Az utóbbinak örültem a legjobban, mert beválthattam mangára, és azt nagyon szerettem volna venni, de nem volt pénzem. Pontosan nem tudtam, hogy milyen mangákat adtak ki, de amikor megláttam a Hetaliát, nem volt kérdés! 2, 3. kötet az enyém. Mindig érdekelt, de nem néztem meg animében, csak Ninty barátom mondogatta mindig, hogy vegyek Hetaliát. Hát most van. Az ending dalát, a Marukaite Chikyuu-t énekelték többen is, megfogott a hangulata, ezért meghallgattam az eredetit is, de nem tetszett, mert olyan semmilyen hangja nincs a srácnak. Azt nem gondolom, hogy egyáltalán nem tud énekelni, de a japán dalok egy részénél nem tetszik, hogy szándékosan hamisan, csúnyán énekelnek egy-egy dalt, mert úgy illik az adott anime hangulatához.

Aztán zenekvíz, most is jó volt. Kíváncsi leszek az eredményre, elég nehéz volt, sokszor csak vaktában tippeltem. Amit nekem jó volt hallgatni, az a sport kategória 7. dala: JAM Project: LIMIT BREAK (Cardfight!! Vanguard: Asia Circuit-hen). A két új kategória közül a doramáknál jót zenehallgattunk, az utolsó, az Arashi volt az egyedüli, amit talán tudtam. Azért talán, mert tudtam, hogy a dal 2008-as (már ha a Truth című hangzott fel, azt véltem felismerni), és két 2008-as dorama volt, reméltem, hogy a jóra írtam a 10-es számot. Tényleg nagy segítség, hogy Tuki odaírja az évszámot az anime cím, dorama mellé. UPDATE: Most néztem utána, a címet eltaláltam, de a rossz 2008-as doramára írtam a 10-es számot! T_T Nem megyek lottózni. A második új kategória meg nagy ötlet volt! Karaoke. A korábbi karaokés felvételekből lettek kivágva a részletek, és abból kellett felismerni. Volt egyszer-egyszer zavart nevetés, főleg azok részéről, akik magukra ismertek. ^^’ Izgatottan néztem, hogy lesz-e olyan anime cím, melyből én is énekeltem, de szerencsére a lehetősége sem merült fel, hogy felhangozzak. ^^’ Képen viszont voltam, az elsőnél. De jó érzés volt hallgatni a felvételeket, remélem, hogy mindig lesz ilyen, tetszett az ötlet. Az előadós részleg meg most nehezebb volt, nem sokat ismertem fel, de tetszett, hogy két lehetőségnél egy animéből volt az öt választási lehetőség. Érthetőbben: Két dalrészletnél levő öt választási lehetőség azon előadók voltak, melyek mind énekeltek ugyanannak az animének. Plusz poén volt, hogy az egyik ilyen mind Narutós előadók voltak, de az Orange Range egy olyan dala hangzott fel, mely a Bleach openingje. XD Nagyon találó volt. A másik meg Nanás előadók voltak. Pont az az ending (ugye jól emlékszem, hogy ending?), mely annak idején nagyon megérintett lelkileg. És pont Okui Masami kép volt mögötte! Jót nevettem magamban, amikor Daki meg Tuki cikizték egymást, hogy Shounen animékhez milyen lányos, cuki dalokat válogattak ki. Dani nem is tudja, hány Shounen animének van lányos dala, elég csak az Inuyashára, és a Detective Conan-re gondolni, sőt ott a ONE PIECE is. Úgyhogy boldogság volt a zenekvíz.

Elvileg pont ezután lett volna a gamer tudáskvíz, de 2 óra csúszás volt… Hát akkor köszönöm szépen a lehetőséget, megmarad a gamer zenekvíz 14 pontja. Nézegettem a karaokét, annyira nem kötött most le, voltak jó előadások, de a hangulat már kezdett leáldozni nálam. Amikor Tukitól kérdezni akartam valamit, mondta, hogy menjünk le, mert meg akarja nézni a Keisho Ohno koncertet. Jó, én is kíváncsi voltam rá. Hát, érdekes volt. Ilyen tradícionális japán zenét játszik, valamilyen pengetős hangszeren, amit ázsiai relaxációs zenékben lehet hallani. Látszott, hogy tényleg mestere a hangszernek, de a szórakoztatási módszere nagyon furcsa volt. Először is az angol nyelvtudása… Egyik előadásának végén mondogatta, hogy thank you… aztán látszott, hogy akar még mondani valamit, de ezer zavarában csak még egy thank you csúszott ki a száján, és ezt ismételgette vagy nyolcszor, de annyira nyilvánvaló volt, hogy akart mondani valamit, de nem tudta angolul. ^^’ Az első utolsó dalában (egyszer visszatapsolták), azt csinálta, hogy ritmusra mondogatta, hogy “szia”, és visszamondatta a közönséggel. Aranyos volt, de én inkább cikinek éreztem. És ráadásul pont előttünk volt egy három tagú kis csoport, ahol a lány egy bugyit lengetett… Nem volt facepalm, kicsit sem. Ő a tangabugyijának lengetésével jelezte, hogy szupi a buli. XD Aztán már tényleg nem volt sokminden, olyan 18.20 fele indultam el, mert el akartam érni az utolsó vonatot, amivel hazajöhetek Békéscsabára. És most a vonatról írok.

Annak ellenére, hogy a végére már untam, gyorsan elment a hétvége. Legközelebb Animekarácsony, Millenáris, 2012. december 8. Kíváncsi lennék, hogyhogy ott lesz, én arra tippelek, hogy már minden decemberi hétvége le volt foglalva a Hungexpóban. Én csak egyszer voltam a Millenárisban, amikor 2010-ben ott volt a Holdfénycon, és az Animekarácsony együtt, de nem tetszett a hely, olyan labirintusos. És a karaoke is olyan kis helyen volt, épp csak néhányan fértünk el ott. De hátha most jobb lesz.

Esőáztatta 2012. nyári MondoCon


Reggel fél 7-kor arra ébredek, hogy dörög, villámlik. Na mondom magamban, nagyon szép lesz, ha ekkora esőben lesz a MondoCon, mekkora élmény lesz átmenni a 25-ös terembe. Azt hiszem, volt már esős con, a 2010. őszi MAT-os AnimeCon, többre nem emlékszem.

Mivel csak 11-re kellett menni, ezért nem nagyon siettem a készülődéssel. Mondjuk már 9 óra után indultam el, mert bementem az ecseri úti Lidl-be, ott vettem Freeway-es kólát, mert akciós, és vettem még kaukázusi kefirt, és egy almát. Már csak 1,7 kg-ot kell fogynom, hogy elérjem az ideális testtömeget. ^_^ Még itthon megsütöttem magamnak a sajttal töltött pulykamellet (engem nem hízlal), és egy 4 darabos Győri Édes Jó Reggelt! kekszet. Ennyivel bespájzolva már csak nem fogok éhezni egész nap. A kekszet haza is hoztam. Az Ecseri úttól mentem a MondoConra. Az eső szerencsére nem esett, de igencsak lógott a lába. A kettes metrónál már volt egy pár animés csaj. Érdekes volt, hogy a velem szemben ülő két csaj megjegyezte, hogy biztosan MondoConra mennek. Tökre meglepett, hogy átlagos megjelenésű lányok voltak, akiknek láthatóan semmi közük nincs az animéhez, és mégis tudnak ilyen dolgokat. Ők nem jöttek, de azért valahol jó érzéssel töltött el az, hogy az átlagos ruházatomból nem is gondolnák rólam, hogy én is MondoConra megyek, nem bélyegeznek meg. A szokásos Pillangó utcai leszállás, és odasétálás. Érdekes, hogy láttam, már a kaputól is igen messze volt a sor vége, kérdeztem is magamban, tán csak nem megint a kapunál lehet jegyet vásárolni? Nem, maradt a bejáratnál, de olyan hosszú volt a sor, hogy a kapun túl igen messze volt. Meglepően sokan voltak, pedig az elmúlt évek azt jelezték, hogy csökken az érdeklődés. Örültem neki, azért jó az, ha egy jó irányba megy az animés kultúra. Mivel megvolt a jegyem, ezért előretörtem, a sorban összetalálkoztam Megumival, egy kicsit beszélgettünk. Én mondtam neki, hogy megvárom vele a sort, de nem akart feltartani, így tovább mentem.

Kerestem a konzolokat, ugyanis most van benne egy kis részem: Kint volt a TV-m és a Nintendo 64-em. Még Night vetette fel az ötletet, amikor panaszkodtam neki, hogy biztosan csak annyira lesz kint a Nintendo, hogy a Wii és Just Dance, aztán azzal el van intézve, de aztán felvetette, hogy mi lenne, ha én magam vinnék saját konzolt. Egyből belém is csapott a villám, hogy hát igaza van. Ahelyett, hogy itt panaszkodok, hogy jaj, megint nem lesz Nintendo, és de gagyi a Nintendo Magyarország, hogy megint nem lesz kint, mi lenne, ha én tennék azért, hogy több Nintendo konzol legyen? Fel is vettem a kapcsolatot a konzolrészleg főszervezőjével, Zoloróval, és bár eleinte nem engedték meg, hogy legyen több retro konzol, pedig ő is akarta, végül jött az E-mail tőle, hogy  zöld utat kapott. Péntek este jöttek a TV-mért és a Nintendo 64-ért, melléadtam a Mario Kart 64-et. És melléadtam mind a 4 controllert. De úgy tűnik, a szürke már nagyon használhatatlan, vennem kell még egyet. Amikor játszottam, másik három srác is csatlakozott, és aki a szürke controllerrel volt, az le is tette azt, mert egyáltalán nem tudta használni az analóg kart. Mivel megvolt a belépőm, ezért mangát kaptam a konzolért. Meg egyet vettem a jegyből levásárolható árral. (tudom, hogy értelmes mondat, de most mondjatok jobbat)

  • Love.com 4 (ezt a konzolért)
  • Árnybíró 4 (ezt vásároltam olcsón)

Ezután mentem a karaokéhoz. Most kétszer énekeltem:

  • Saber Marionette J: I’ll be there
  • Animelo Summer Live: OUTRIDE

A Saber Marionette J az jól ment, az Animelo Summer Live is, abban is jól éreztem magam, bár a taps sűrűségéből arra következtetek, hogy nem sokan osztották ezt az érzést. Van ez így… Egyébként most többet voltam a karaoke teremben, de egész idő alatt a Love.com-ot olvastam, néha-néha felnéztem. A kézikonzoljaimmal nem foglalkoztam olyan sokat, pedig bespájzoltam. Vittem a 3DS-emet, a DS Lite-ot is, a Nintendogs miatt, és a Game Boy Advance SP-t a Pokémon Emerald és a Mario Kart Super Circuit miatt. Csak a 3DS-sel foglalkoztam, és azzal sem sokat. Az volt a poén, amikor zenekvíz alatt 3DS-eztem. Akkor néztem meg, hogy vajon StreetPassoltam-e valakivel. Négy emberrel is! Adrienn, Dóri, Szebi és Charlie. Annyira megörültem neki, hogy a zenekvíz papírjának hátuljára írtam jó nagy betűkkel: “Négy emberrel Streetpassoltam!” és egy awesome szmájlit is rajzoltam mellé. Apróbb kommenteket a belső oldalakra írtam. Úgy nagyjából ment. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy Tukeinonnak írtam, hogy milyen nehéz a zenekvíz, alig ismertem egy pár animét. Ahhoz képest dupla csavar, hogy több olyan anime dalrészlet is volt, ahol a szövegben felhangzott az anime címe is. Amikor volt Kitadani Hiroshi: We are! dala, akkor az egész terem felröhögött, amikor felhangzott a dalban a ONE PIECE szöveg. Még csak komment sem kell hozzá. Meg sokáig kerülgették a forró kását azáltal, hogy több helyen is volt megoldási lehetőségként a “Shin Mazinger Z Hen”, de végül az előadóknál volt a JAM Project alatt a Shugoshin-The guardian dal. ^^’ És ezúton is jelezném a tévedést: Az énekes neve helyesen Endoh Masaaki. Egyébként most nem volt Tukeinon, mások működtek közre, a zenekvízt pl. Daki vezette. A játék kategóriában reméltem, hogy mind a három Nintendo zene benne lesz, ami lehetőség volt, de csak az egyik volt: Super Mario Bros. Az volt az első. Mondja Dani a végén: “Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom a fiatalembert”. Ezen is nevettünk. Menőség volt a zenekvíz. A karaoke előadások meg… hát jó, voltak jók, de azért még mindig vannak gyengék, de ma volt egy olyan, amire csak 1 pontot adtam volna a 10-ből. Egyébként is üzenném mindenkinek:

A NARUTO: GO!!! DALÁT, MINT A TÜZET, ÚGY KERÜLJÉTEK!!!

Senki, de senki nem képes még csak meg sem közelíteni azt a szintet, mint az eredeti előadó. És amilyen hangulata van a dalnak, meg is követeli azt a szintet. Szóval, volt egy srác, aki… szerintem totál más világban járt, mást “énekelt”, a szöveg helyett csak makogott, mintha nem is közöttünk lenne. De az előadások döntő többsége azért hallgatható volt. Bejött a karaoke terembe Charlie és a barátnője, kölcsönadta a 3DS-re megjelent ONE PIECE Unlimited Cruise játékot, kíváncsi voltam rá. Most nem tudom, hogy a mentés milyen szakaszában értem el, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a játékkal. Épp csak annyi volt, hogy a hajón vagyunk, megyünk valamelyik sziget felé, be is jelöltem, hogy hova menjünk, de csak a hajóban voltunk, és nem tudtam mit csinálni a játékban. Úgyhogy inkább visszaadtam neki a játékot. Azt hiszem, hogy ezt az elején kell kezdeni. ^^’ Amúgy volt egy mélypont nálam, amikor kishíján majdnem elaludtam, le is csuktam a szemem, de azért ezt mégsem itt kéne. Meg az milyen lenne, ha pont akkor szólítanának ki, és látják, hogy alszok? ^^’ Úgyhogy elvoltam én egymagam, elszórakoztatom magamat, ha arról van szó.

16.45-kor ért véget a karaoke, utána átmentem a konzolokhoz megnézni, hogy mi a helyzet a Nintendo 64-gyel. Látom, azért játszanak vele. Örülök neki, tessék csak érdeklődni a régi Nintendo konzolok iránt. Aztán nem sokkal ezután mentem is el, mert találtam Csibivel az Örs Vezér terén, odaadtam neki a Super Mario 3D Landet, hadd nyaraljanak együtt. Az Árkádban beszélgettem vele egy kicsit, aztán jöttem is haza.

Jó nap volt, jól éreztem magam. Ha később is kell Nintendo konzol, boldogan kölcsönadom, láttam, hogy vigyáznak rá, sokakat érdekel, így rendben van, később is számíthatnak rám.

Egy lánc a múlthoz


A MondoConon megvettem a Zelda: Link to the Past mangát. Végig is olvastam, szerintem az Ocarina of Time manga jobb, annak jobb a története, és az egész valahogy kedvesebb. Viszont már korábban gondoltam arra, hogy jó lenne megint játszani a Link to the Past-tel. Elő is vettem Super Nintendóra. Valahogy az eleje nem hozott annyira lázba, az első dungeon zenéjét nagyon szeretem, de nem jár már át az a régi érzés. De játszani fogom tovább, mert a többi dungeon jó, meg a Disney játékokkal is szeretnék játszani.

Már csak azért is, mert a Dzsungel könyve SNES játék eddig nem olyan jó reklám, de amit énekelt tegnap MondoConon Tukeinon musical az nagyon tetszett. Meg is hallgattam a teljes CD-t (Dés László + Geszti Péter szerzőpáros albumát), vannak nagyon jó dalok benne. A játék meg eléggé káosz. Átláthatatlan terep, ronda grafika, és állítólag kevésbé hű a történethez. Most kiderül, mert hamarosan megnézem a rajzfilmet. Magával a pályával annyi a gond, hogy hatalmas, de nem látni, hogy merre kell menni, és Maugli minden egyes hülyeségben megsérül.

A Disney játékok, és videók mellett keresem a magyar zenéket. Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lehet megtalálni őket. Az Oroszlánkirály kazettára is csak nagyon véletlen találram rá a vaterán. Örültem neki, szeretném mindegyik hasonló korú Disney filmzenét megtalálni magyarul CD-n és kazettán is. Az alábbiak élveznek prioritást:

  • Macskarisztokraták
  • Aladdin
  • Pocahontas
  • Az Oroszlánkirály
  • A Notre Dame-i toronyőr

Régen megvolt nekem a Macskarisztokraták és a Pocahontas kazettán, de azok eltűntek, szeretném azokat is megszerezni ismét. Aki tud, az segíthet. ^^’ Utánanéztem, és van karaoke verziója az Oroszlánkirály daloknak, úgyhogy lehet, hogy csinálok belőle kfn-eket. El is akartam kezdeni, de a magyar “Az élet az úr” dal 3:53 hosszú, míg a Circle of Life (karaoke) 3:28. És Sony Sound Forge-ban látva lényeges csúszások vannak a két dalban. De ha a vokálos Circle of Life szintén 3:28 hosszú, akkor azt fogom csinálni, hogy arra időzítem rá a magyar szöveget. Csak az kell, hogy kijöjjön szótagra, háttérképek már vannak, szebbnél szebbek. Ha összejön, holnap megcsinálom.

A Macskarisztokraták videokazetta pedig a második kiadás. Ugyanis, 2001-2002 táján, amikor nagyon felfutott nálunk a DVD, elkezdték kiadni őket lemezen. Ám, gondoltak arra is, akinek még nincs DVD lejátszója, azok megvehették VHS-en. Akkoriban csillagászati áruk volt, ugyanis a DVD 6.990 forint volt, míg a videokazetta 3.190 forint volt. A gyűjteménybe vettem meg, de egyszer mindenképp meg fogom nézni. Nagyon szép kiadás. Keresem az első DVD-s kiadást (ugyanezzel a borítóval) is. Majd Békéscsabán megnézem a Mulannal, és a 101 Kiskutya 2-vel.