Category: MondoCon



A karácsonyi időszakra új sablont állítottam be, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Mielőtt a lényegre térnék, egy örömhír: Több, mint 4 év kihagyás után új önálló Suara kislemez! ^_^ A Cardfight!! Vanguard kártyaharcos animének fogja a legújabb endingjét énekelni, a címe Fly away -Oozora he- lesz. Megjelenés: 2014. január 15. Alig várom, bár egy kicsit tartok attól, hogy milyen dallal fog jönni ennyi kihagyás után. Majd kiderül. Információk a kislemezről.

Régen utaztam már, kifejezetten hiányzott, hogy egy kicsit kimozduljak. Bár tény, hogy egy kicsit még féltem, mert még nem éreztem magam, teljesen rendben, nem tudtam, hogy fog érinteni az utazás, de minden rendben volt. :) 6.15-ös vonattal mentem. Az út elején kifejezetten fájt a fejem, és attól tartottam, hogy ez be fogja árnyékolni az egész napomat, de kb. Mezőtúr után olyan szinten áthatott az utazás kellemes érzése, és hogy visszatérek Pestre, hogy ettől szinte elmúlt a fejfájásom. Innentől kezdve minden rendben volt. Az úton folytattam a Super Mario Advance 2: Super Mario World végigjátszását, végigvittem a 6. világot, meg olvasgattam a Konzol magazin új számának még azon tesztjeit, amiket még nem olvastam, de érdekeltek. Vártam, hogy most hétvégére megjelenik a legújabb szám, de láttam a weboldalon, hogy dec. 13-ig várják a leveleket, hát akkor biztosan nem fog most megjelenni… De mindegy is. A vonat rendben 8.50-kor érkezett meg. Lementem a Keleti metróaluljárójába először jegyet venni, de olyan hatalmas sor állt, hogy úgy döntöttem, hogy én ezt nem várom meg. Visszamentem a vasútállomásra, és egy újságosnál vettem jegyet, ahol alig pár ember volt. Ha nem muszáj, ne álljak nagy sorba.

Először csak a Deák térig mentem el, ugyanis egy vaterás adás-vételt lerendeztem. A Zrínyi utcára kellett mennem, itt átvettem a Baby Sisters: Hoppá!!! albumát CD-n. Bár csak ez az egy CD hiányzott a teljes gyűjteményhez, gyakorlatilag a legjobb albumuk. 1998. júniusában jelent meg, megjelenés után pár nappal vettem meg kazettán, és rengeteget hallgattam. Mivel nyáron jelent meg, ezért mint nyári album maradt meg az emlékeimben. Walkman-en szinte mindig velem volt.

Baby Sisters gyűjtemény

Hát így néz ki. És hogy tizenegynehány év múlva is jó ezeket az albumokat hallgatni, azt én sem hittem volna.

A Deák térről már egyenesen a Széll Kálmán térre (nekem szóban ez mindig Moszkva tér marad) mentem metróval. Innen nem voltam biztos, hogy pontosan merre kell menni, ezért felosontam a 4-es villamosra 1 megálló erejéig. A Széna térről már magabiztosabban sétáltam. Sajnos nagy sor állt a Millenáris előtt, több mint egy órát álltam sorba, de türelmesen kivártam. Olyan 11.30-ra értem be, és miután a karaoke terem közvetlen a főbejáratnál volt, ezért benéztem oda. Döbbenten láttam, hogy a 10 órára ígért kezdést ismét valami hiba miatt el kellett halasztani. Még ott próbáltak, beénekeltek, én addig szétnéztem. A konzoloknál most több régi konzol volt, azokat mind az Insert Coin kulturális egyesület adta be, totál meglepődtem a Nintendo GameCube-on Mario Kart: Double Dash!!-sal és négy szinte makulátlan állapotú controllerrel. Én nem is tudom, hogy lehet a controllereket megőrizni ilyen jó állapotban, amikor az analóg karja ilyen gumis alapú (nem tudom pontosan milyen), az a lényeg, hogy nyoma marad, ha például belemélyesztem a körmömet. Nekem egy lila és egy fekete GC controllerem van, a lila analóg karja már eléggé leharcolt állapotban van, a feketéé talán jobb, azt ritkábban használom. A 3DS Hungary jelen volt, amit nagyon díjaztam, innen felnéztem a MAT pulthoz bagszihoz. Régen láttam, hiányzott nagyon.

Kicsit beszéltünk, utána visszamentem a karaoke terembe, de már csak a 12 órakor kezdődő előadásra tértem vissza. Mivel a karaokésoknak nem volt dolguk, ezért elmentek enni, én elkísértem őket. A Sushi előtt sorban állva beszélgettük el az időt. Én nem vettem semmit, bár amit egyszer vettem náluk Sushit, az nagyon ízlett, úgyhogy majd valamikor elképzelhető, hogy sort kerítek rá. Bár egyébként manapság sok rizst eszek, mert kívánom, és nagyon jól esik. Főleg a jázmin rizs, az nagyon laktat. Miután visszamentünk, már nem maradt sok az előadásból, ezért azt türelmesen végighallgattam, bár Quentin Tarantino filmjei egyáltalán nem hoznak úgy lázba, és hogy őszinte legyek, magát az előadást sem éreztem olyan magas röptűnek, egyáltalán nem is értem, hogy fér bele egy japán tárgyú rendezvény kereteibe. Oldalra nézve, viszont totál meglepődtem, amikor megláttam Tukeinont. Nem is tudtam, hogy hazajött Hollandiából. O_O Jó érzés volt újra látni, és beszélgetni vele egy kicsit. :)

A következő másfél órás karaokés blokkban volt lehetőségem egyet énekelni: WHITE ALBUM: POWDER SNOW dalát. Ezt úgy jól esett, írtam is a dalról, hogy amikor láttam az anime utolsó részét, mennyire kellemes volt hallgatni. És úgy voltam vele, hogy mivel karácsonyi dal (legalábbis nálam), ezért mostanra nagyszerű lehetőség. Terveztem még több dalt is énekelni, de most csak ez az egy fért bele, mert eléggé zsúfolt volt most is a karaoke terem, több előadás is ide jött, ne is beszéljünk a Jrock (bár ez csak névlegesen) Kpop videoklip vetítésről. Ebből a szempontból nézve szerencse, hogy elkülönített helyen volt a karaoke, így nem hallatszott ki annyira a sikongatás.

És persze a zenekvíz, de ez csakis jó dolog lehet, főleg ha van szaloncukor-dobálás, amely idén is legalább akkora sikert aratott, mint tavaly. A Gamer zenekvízre csak időközben tudtam bekapcsolódni, így csak a horror, böngészős és Final Fantasy kategóriát ismerhettem meg. Daki nem is sorolta végig, mert a játékos közönség mindig az elsőre bólintott rá, így nem tudtam, melyek a többi kategóriák. Az animés zenekvízben sem jutott mindegyikre idő, de jól szórakoztam, többet jól tippeltem be. A 2013-as animék között megmosolyogtam a Kyoukai no Kanata openinget, mivel Chihara Minori énekli, ezért meghallgattam. Egészen jó zene lett. Az anime első részét is megnéztem, de annyiban is maradt, mert nem fogott meg engem. Sok-sok szaloncukor repült a levegőben, mindenki örömmel kapta el őket.

A zenekvíz végén elmentem a konzolokhoz, és mivel láttam, hogy szabad a GameCube, ezért birtokomba vettem egy pár perc erejéig. Játszottam egyet a Mario Kart: Double Dash!!-sal. Érződik azért, hogy más az irányítása, kicsit csúszósabb a többihez képest. A fizikája volt az egyik ok, ami miatt nem rajongtam ezért a Mario Kart-ért, amikor sokat játszottam vele. Olyan sokat nem játszottam vele, mert 16 órára helyet kapott a karaoke a nagyszínpadon. Nahát, mi ez a megtisztelő lehetőség? Amina, Daki, Lucy és Mai énekeltek egy-egy dalt. Meglepett, hogy ki voltak írva a kfn-be a dalszövegek magyar fordításai. Csak nem lehetett jól látni, mert a monitor eltakarta. Előbb átültem máshova. Ott láttam volna, csak egy páran beálltak a vászon elé, akkor meg ezért nem láttam. A végén a Naruto: GO!!! dalával nagy bulit csaptak, a végére sokan felmentek tombolni a nagyszínpadra. Mivel nem vagyok annyira az a tombolós fajta, ezért szolidan ünnepeltem az Adarnások nyilvános szereplését.

A fellépések után visszamentem bagszihoz, és nála töltöttem el a még megmaradó időt. Ott volt LL is, aki rendkívül “jókedvű” volt, hogy a konzolok szervizénél nem nyert semmit. Eredetileg bagszi se, csak volt ott egy The Legend of Zelda: The Wind Waker HD póló, amit hiányol. Elmesélte az egyik MAT-os lánynak, és akkor lement, hogy ő majd megnyeri. És láss csodát: Tényleg megnyerte. És odaadta bagszinak a pólót, úgyhogy részéről nagy volt az öröm. Amúgy nagyon jól néz ki, és eredeti Nintendo of Europe forgalmazás, úgyhogy valami előrendelői ajándék lehetett. Aztán már 17.40 körül járt az idő, úgyhogy bár feliratkoztam még egy dal eléneklésére, de már nem vállaltam be, mert az italom is elfogyott, így a SPAR-t is útba kellett ejtenem, én meg egyre inkább úgy vagyok a vonattal, ahogy Demjén Ferenc énekelte: “A vonat nem vár” Bagsziék is szedelődzködtek, mert LL már nagyon akart menni. Miután elkészültünk, még bagszi felajánlotta, hogy pörgessek én is a Konzolok Szervizénél, hátha nyerek. Pörgettem és úgy nyertem, hogy nem nyertem. Eredetileg a “nem nyertél” feliratnál állt meg, mégis választhattam ajándékot. Gondolom, hogy nap vége, és hogy ne maradjon meg. De maradt még egy Nintendós cucc:

Mario & Luigi: Dream Team Bros. valami alvóka-szerűség. Rossz a megfogalmazás, valójában egy ilyen nyakvédő volt benne, ami ha hosszas vezetés után kocsiban aludnék (erre minden esély megvan, miután nincs jogosítványom), akkor védi a nyakat. És volt hozzá valami szemfedő, hogy semmi fény ne zavarjon. Kibontva is lefényképeztem, mert nagyon poén.

Az az ásító Luigi azért befigyel rendesen. És ez is eredeti Nintendo of Europe forgalmazás. Örültem neki, legalább nem üres kézzel megyek haza az Animekarácsonyról. Igaz, nem fogom tudni használni, de elteszem, mint Nintendós emlék.

A karaoke terembe még gyorsan visszaosontam, elköszöntem azoktól, akiktől tudtam. Jó lenne, ha Tukeinon évente legalább egyszer remélem el tud jönni. Bagszival és LL-lel mentem, bementünk a Mammut-ban levő SPAR-ba, ott vettem magamnak Bravo zöldalmás üdítőt, erre már régóta kíváncsi vagyok, hogy milyen. Egészen bejövős, a zöldalmát italban egyébként is nagyon szeretem. Aztán mentünk metróval, én leszálltam a Keletinél. Úgy tűnik, nem búcsúztunk el hosszú időre, ugyanis bagszi elhívott magához szilveszterezni, meg úgyis akörül tartjuk a nagy Nintendós találkozókat, és mivel már nagyon rég nem voltam ilyenen, ezért nagyon szeretnék végre eljutni ismét oda. A vonathoz meg fél órával indulása előtt odaértem kényelmes sétával. Sokszor rohantam már vonathoz, ezt akartam most biztosra elkerülni. A hazaúton a CD-t hallgattam, meg olvasgattam a Keletiből elhozott metrós újságot és fejtegettem benne a rejtvényeket. Volt is benne mit, meglepődtem, hogy mennyi volt most benne. Végül rendben hazaértem. Nagyon jól éreztem magam, végül az lett az eredmény, hogy még jót is tett az utazás, talán jobban érzem magam, mint amikor elindultam. Ha minden igaz, december végén folytatás.


Ilyet, hogy a karaoke teremben legyen ablak, légkondi, és mind a kettő funkcionál is… Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára, de valami isteni volt. Fel is említettem Tukit, hogy pont a jóból marad ki, szegény. ^^’

De lássuk az elejétől. Pénteken este itthoni nyomtatással vettem meg a vonatjegyet, mert 3% kedvezmény jár így. Jó, nem sok a 7.400 forinthoz képest az a kb. 200-250 forint, de én úgy vagyok vele, hogy minden egyes forintot fogjunk meg, ez a pénz is jól jött. Egyébként vittem konzolt most is, de kissé érdekesen lett megoldva. Eddig az volt, mindig én kerestem a Zolorót, hogy kell-e konzol, és bár eddig mindig rábólintott, de most szándékosan nem írtam, meg hívtam, mert volt egy olyan gondolatom, hogy mindig csak udvariasságból mond igent, egyébként meglenne a gépem és a TV nélkül is. De most ő keresett magától, aminek örültem, részint mert kiderült, hogy nem igaz a fenti gondolatmenet, a másik meg lesz Nintendo. Igen, megint csak nekem köszönhetően volt Nintendo. Azt láttam, hogy bár próbáltam változatos lenni, de csak a Nintendo 64-es Mario Kart 64 jött be a népnek legjobban, ezért nem volt nehéz eldönteni, hogy azt viszem. Pénteken beszéltük, hogy kijönnek elém a Keletihez, ami nekem nagyon-nagyon jól jön, mivel nem egyenesen a MondoConra terveztem menni, így legalább nem kellett azt cipelni. Megegyeztünk a Zolival, hogy még keresni fog, de nem történt meg, ezért gyorsan még 23 órakor írtam neki E-mailt, hogy mindenképpen válaszoljon, mert nagyon szívesen segítek, de csak a biztosra viszem ki a TV-t és a konzolt. Hajnali 4-re volt az óra beállítva, hogy csörögjön. Felkeltem, meg is néztem a laptopon, hogy jött-e válasz. És igen, jönnek ki elém. Na akkor villámgyorsan észbe kapni, felkelni, és cselekedni, nincs sok idő. Jobb híján egy bőröndbe tettem egy a cuccokat, nem akartam leszaladni a tárolóba dobozért. Úgy el tudtam helyezni, hogy a TV ne sérüljön, de senkinek nem javaslom ezt a módszert. 4.45-re készültem el, elindultam, gyakorlatilag, mintha egy több százezer forint értékű vázát, vagy valami zsolnai vagy hollóházi porcelánt vinnék, úgy vigyáztam az úton. Kisétáltam a vasútállomásra, a vonat is megérkezett. A 5.24-es Békéscsabáról induló vonat az, ami több helyen is megáll, ezért a szokásos 2 és fél óra helyett 2 óra 51 perc volt az út, de legalább pontosan járt. Közben egyeztettünk a Zolival, hogy pontosan milyen kocsit kell keressek. Fehér Renault furgon, de nem lett meg. Közben Amina telefonált ő igazított útba, ugyanis Rick-kel együtt ő is jött. Az volt az eredeti tervem, hogy csak feladom a cuccot, és megyek is még gyorsan elintézni valamit, de végül felszállítottak, hogy menjek én is. Mondom, jól van, a karaoke úgysem kezdődik pontosan 10 órakor. Végül nagyon jó, hogy így alakult, mert így legalább a jegyem el lett intézve.

De csak elmentem, mert rendeltem egy könyvet, és érte akartam menni. A Pillangó utcánál akartam jegyet venni, de se az automata nem működött, sem ellenőr nem volt, hát akkor menjünk jegy nélkül, de annyira féltem, hogy mi van akkor ha pont most? Annyiszor olvastam már, hogy mindig becsületes volt az adott egyén, de amikor nem jeggyel utazott, akkor csaptak le rá az ellenőrök. Mi lesz, ha én is így járok? De szerencsére nem. :) Ellenőrzés nélkül megérkeztem a… na hova? Igen, a Határ útra, helyes válasz. Nem is én lennék, ha nem lenne ott jelenésem. Egyébként azért kértem az Europark-ba a könyvet, mert ott a Libri 9 órakor nyit. Kérhettem volna az Arénába, de az csak 10-kor, és 9.30 körül volt, amikor kijöttem a Hungexpo épületéből, és azért nem akartam tétlenül eltölteni az időt, legalább utazok, és a célállomáson nosztalgiázok. A hármas metrón egy középkorú hölggyel beszélgettem, érdekelte, hogy milyen rendezvényre megyek, azt mondtam, hogy ez ilyen japános, animés, satöbbis cucc. A japán részleg érdekelte őt is, mert nagyra becsüli a kultúrájukat, és amikor mondtam neki, hogy van már japán nyelvkönyv is, az is érdekelte őt. Ő is a Határ útig ment, ott eligazítottam (emlékezetből), hogy honnan indul a 66-os busz (remélem, anyám nem csuklott ^^’). Én átvettem a könyvet, benéztem az 576-ba, mert a menő eladó volt bent, egy kicsit beszélgettem vele, aztán mentem is vissza.

Nagyjából 11 óra lett, mire visszaértem. Az első bekezdésből ki lehetett következtetni, hogy új helyen volt a karaoke, a médiateremben. Kisebb volt a terem, de hogy nagyságrendekkel jobb a fent felsoroltak miatt, az tény. És ahogy sejtettem, hogy nem maradtam le semmiről, még nagyban ment a próba és a bemelegítés. Végül én voltam az első, aki fellépett: Elvandia Story: Lion no Tsubasa. Az utóbbi időkben nagyon belezúgtam ebbe a számba, és mivel tippem szerint jól el tudom énekelni, ezért tettem egy próbát vele. Most az egyszer jól tippeltem. :D De hogy mennyivel magabiztosabbnak érzem magam éneklés közben, azt azért ne hallgassam el. Kezdem megélni a lazaságomat, és egyértelműen az előadást is javítja. Az emberek nem nagyon jöttek feliratkozni, sokan nehezen találták meg a termet, ahogy én is. Azt kinéztem a MondoCon honlapján, hogy most nem jobbra, hanem balra kell menni a főbejárat után, ezért volt tippem, hogy az a bizonyos épület lesz, de miért volt elkerítve? Ezt nem értettem meg, végül egy lány segített, hogy a fogadóteremnél kell balra kimenni, és az az épület, ahonnan ő kijött. De ez még nem minden, mert a jobb oldali lépcsőn kellett felmenni az első emeletre, és ott a jobb oldalon levő ajtónál voltak. Vagy úgy… Mondjuk ott már táblák segítettek, de elképzelhető, hogy nélkülük nem lett volna ennyire egyértelmű. Mint ahogy nem is lett sokaknak az, ezért az első után a hetedikként énekeltem másodjára: Mobile Suit Gundam – 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite. Ez a lazaság, amiről az első dal kapcsán beszéltem, az abban is megmutatkozott, hogy kicsit jobban merek játszani a hangommal. Mint ahogy a második dalomban én személy szerint éreztem, nem tudom, hogy mennyire hallatszott kifele. Ugyanis gondolatban sokszor seggbe rúgtam magamat amiatt, mert amit itthon tök lazán éneklek a hangommal játszva, azt a karaokén ilyen nyögvenyelősen rettegve, majd valami lesz elven énekelgetem. Így nem megy. De amit ebben a dalban csináltam, erre már lehet alapozni, és nagyon jó érzés utólag visszaírni. Most a tavaszi MondoConon utolsó helyezett voltam, de leszek én még az első felében, ezt megígérem nektek! Leszek én még második fordulós (vagy harmadik? Mindegy is, az a lényeg, hogy a legjobb hatban benne leszek ^^’) a többfordulós énekversenyben.

Az első két dal Yonekura Chihiro szerzemény, ha már ennyire hallgatom őt, akkor miért is ne. Most elég sok albumát hallgattam újra, most is bennem van az az érzés, ami miatt annak idején letettem róla, de most valahogy jobban meghallom a jó dalait is, ami miatt viszont érdemes kitartani mellette. Az AMV vetítés technikai okok miatt késett, két kategória volt. A helyezettes AMV-ket mutatták meg, alig volt 1-2, ami kiemelkedett az átlagból. Az átlag pedig sajnos nem fent volt. Egy konkrét kategória volt, a táncos, és volt egy összesített 15-ös lista. Leeával és Dakival elemezgettük őket, nekem összességében az volt a véleményem róluk, hogy nekem az első AMV-s próbálkozásom lenne ilyen, ha komolyan foglalkoznék a témával. Mint kiderült, egyáltalán nem jártam messze az igazságtól, ugyanis sok volt az új jelentkező. Ami egyrészről nagyon jó, mert tényleg, próbálják ki minél többen, akik lelkesedést éreznek magukban, és fejlődjenek, másrészről meg rossz, mert egyrészt nem volt színvonalas. Olyan részletszegény volt sok munka, amit még én is észrevettem, pedig csak mint érdeklődő nézek AMV-ket. Például a Lipsync sok esetben rossz volt. A másik ami miatt problematikus a sok újonc, hogy közülük kerülnek ki a helyezettek, és így nem járják meg a szamárlétrát, rosszabb esetben azt hiszik, hogy de jót csináltam, nem kell fejlődnöm.

Ezután folytatódott a karaoke. Ha jól emlékszem, ezt a blokkot is én vezettem fel, méghozzá a Slayers: Get along ~SelfTag Version~ dallal. Ez is elég jó volt, de mintha csúszott volna az effektezés, pedig emlékszem, hogy pontosan csináltam. Majd jelzem Tukinak. Pontosabban már így jeleztem neki, de majd megírom neki külön is. Egyébként sokat beszélgettem Dakival (Lam’O elfoglaltságra hivatkozva maradt távol), amire régen volt példa, örültem is neki. Aztán én még egyet énekeltem, amit eddig soha: Love Hina: Kimi Sae Ireba. Az ending. Kérdezte is Amina a közönségtől, hogy ki emlékszik erre az animére? Én meg a mikrofonba válaszoltam, hogy bennem csak annyi maradt meg, hogy azt a szerencsétlen srácot állandóan kidobták a csajok. Nevetett is az egész terem. Nagyon szép ballada, szintén első Hayashibara Megumi dalok között volt nekem. Az erőteljes gitárszóló nagy fájdalomra utal, emiatt hallgattam nagyon sokat, valahogy tudtam azonosulni a dal érzésvilágával. Aztán jött a Jpop, Jrock vetítés, vagyis Case be, mi ki. Itt volt egy szép bakim. Mivel a PV vetítés mindig elhúzódott, egy óránál tovább tartott, ezért felmerült bennem a kérdés, amit Leeának tettem fel, eredetileg így akartam: Szerinted egy óra múlva vége lesz? De végül ezt kérdeztem: Szerinted egy hónap múlva vége lesz? Aranyköpés, belső félelmek ily módon történő kimondása. XD Nevettünk is rajta Leeával, Dakival és Kedvesjudittal. A Judittal is sokat beszélgettem, E-mail címet is cseréltünk. Megnéztük a vásárt, elkértük a szervezésért járó mangákat, én a Nana 7-et választottam ki. Aztán Dakival felmentünk a szervezőibe, engem egy kis ásványvíz megmentett. Ja igen, egyébként emlékeztem is arra, hogy a Dani tanult németül, említettem is neki, hogy járok intenzív tanfolyamra. Az csak ma derült ki számomra, hogy ő szinte felsőfokú szinten tud németül. Meg is kérdeztem tőle, hogy tanulta meg az igék vonzatait, és az eseteit. Gyakorlatilag ugyanazt mondta vissza, amiben én hiszek. Az az empátia, amiről írtam korábban, ő a németek agyával gondolkodott, megértette, és elfogadta, hogy a például a helfen igének miért pont bei + dativ a vonzata, ő így tanulta meg. A bei a -nál, -nél (MondoCon közben se feledkezzünk meg a német nyelvről, nem igaz? ;) ) és részes esetben áll, ezt például úgy lehet dekódolni, hogy például a matematika megértésénél segítettem, és részese voltam mind a cselekedetben, mind a matematika megértésében. A szervezőiből mi Dakival a konzolok felé vettük az irányt, és játszottunk a Mario Kart 64-gyel, de még mekkorákat. Nem is maradt már hangom. Volt egy srác, aki a játékostársát porig alázta. Amikor ő megunta, akkor beszálltunk a Danival, mi meg a srácot aláztuk porig. Közben megjött a Gábor is, de rég láttam őt, egy ősnintendós. Kicsit beszélgettünk, majd amikor a srác lelépett, hívni akartam játszani, de már nem volt sehol. Mindegy, eljátszogattunk a Dakival, majd mentünk is vissza a karaokéhoz. Majd beszéltük is, hogy a srácnak nem-e volt túl rossz, hogy még a pályaválasztásnál is az volt, hogy mindig kérdeztem valakit, hogy melyik pálya legyen, de szegényt mindig kihagytam. ^^’ Már nem sok maradt hátra a Jpop, Jrock vetítésből, a sikongatásból is kivettük a részünket, hogy ne legyen olyan könnyű az életünk. Aztán jött az utolsó karaokés blokk, ezt már nem én nyitottam, de énekeltem itt is. Eredetileg egy Okui Masami számot akartam, de felhangzott a Sámán Király magyar zenéje, amitől kiújul a nemtudommicsodám, képzeljetek ti ide valamit. Úgy voltam vele, hogy ellenpontként kijavítom az eredetileg tervezett dalt Shaman King: brave heart dalára. Ami még fejlődés az énekemben (cseppenként adagolom a javulást kiváltó okokat. ;) ), hogy most már nem azt csinálom, hogy ha valahol elvétem a szöveget, akkor vagy 2 sor elmegy, amíg nagy nehezen visszatalálok, hanem azonnal folytatom tovább, és most már 2 szó után tudom folytatni. Csak a hangom nem volt már annyira jó, mert játékban is kicsit oldott voltam, aztán kivett belőlem egy pár decibelt.

Az ének után mentem is, búcsú mindenkitől, szedtem össze a TV-t és az N64-et, és máris irány a metró. Már nem maradt kaja, ezért a Keletinél vettem egy hamburgert (nem merem kiírni, de itt is bakiztam most, és hangburgernek írtam eredetileg, mire észrevettem) meg egy 0,5 l-es Nestea-t. És szinte rohanás a vonathoz, ami 5 perc múlva indult is.

Jó nap volt a mai, én nagyon jól éreztem magam, szerintem a többiek is. És a végére még egy slusszpoén: Épp énekelt valaki, amikor egy lány fel akart irakozni, Leea írta őt fel. Bemutatkozik: Eni vagyok. Leea: Én meg süket. XD (Ugyanis Heninek írta) Én behaltam. Köszönöm szépen a figyelmet, majdnem 2000 szó, négy hét múlva MAT-os conon találkozunk!

MondoCon utószó


Mint mindig, most is elfelejtettem egy néhány dolgot megemlíteni, ezért most ezt így utólag.

Éljen, nem hívtak a tehetségkutatóból. ^_^ Valószínűleg már tudták, hogy belőlem nem lehet hülyét csinálni, ezért nem is próbálták meg. Csak időt spóroltak maguknak, mert biztosan nemet mondtam volna.

Tökre meglepett, gyakorlatilag tegnap tudatosodott bennem, hogy Tuki alkalmazta a zenekvízben az egyik kategória-ötletemet, az instrumentalt. Szerintem jó ötlet oly módon is felmérni, hogy mennyire ismeri az adott dalt, hogy felismeri-e énekhang nélkül is. Mivel én kislemezeket szoktam leszedni, és előszeretettel hallgatom az instrumental verziót is, ezért nekem ideális, és úgy mindenki számára jónak tartottam az ötletet. Azon mosolyogtam magamban, amikor Daki mondta Tukinak, hogy benne hagyta a háttérvokált. Vagy lehet, hogy azt mondta, hogy azt a változatot választotta ki, melyben benne van a vokál? A lényeg ugyanaz. Azt nem ő hagyta benne, hanem abból az a változat van. Nem mindegyik dalban van benne, engem például kifejezetten zavar, hogy például a Suara dalok instrumentaljaiban nem hallani a háttérvokált, mert az is hozzátartozik a dalhoz, és legalább annyira színesíti azt, mint maga a zene.

A konzolnál meglepetten vettem tudomásul, hogy nem volt akkora igény a Super Smash Bros.-ra. Most elkértem bagszitól a Nintendo 64-es játékot, és úgy voltam vele, hogy ne csak mindig Mario Kart legyen, és a SSB széria is legalább annyira népszerű, mint a Mario Kart, ezért legyen a sorozat első játéka. És végül megtaláltam a konzolt, hol volt a N64-em, de nem sokan játszottak vele. Ezek szerint nemcsak én tartom középszerűnek a játékot, szerintem a GC-s verzió, a Super Smash Bros. Melee volt a nagy ugrás minőségben. Akkor ezen túl Mario Kart, hiszen nyárra is szeretnék egy Nintendo konzolt.

Nagyon örülök a MAT-os connak, nemcsak mert 10 éves, és mert Petőfi Csarnok, hanem mert a főszervező, Uran célja, hogy összes régi MAT tagot meghívja, és együtt szervezzenek egy nagy cont. Nagyon szép, hiszen miért is ne lehetne egy rendezvény erejéig félretenni a nézeteltéréseket, sérelmeket? Egy hatalmas összefogással könnyedén lehet mindennél jobb cont csinálni. Tehát, ne felejtsétek el: 2013. július 6. szombat Rengeteg embernek, magyarán mindenkinek jelen kell lennie. Addig olvassátok Uran szervezői blogját, az idők során biztosan sok menőséget fog írni, és beavat minket a legnagyobb titkokba is, és már készülget az AnimeCon.hu oldal is.

Kitettem a MondoConos képeket, itt megnézhetők. Csak vasárnap jutott eszembe néhány képet csinálni, csak így spontán, hogy milyen jó a hangulat a karaokén.

És utólag az aNiwaCon képeit is kitettem online, ne csak letöltésre legyen.


Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos “segítőkész” formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy “ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni”, vagy “ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött.” vagy esetleg “ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött”. A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet… de várjunk! Ancient memories… ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. :|

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^’ Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

  • Slayers: feel well
  • Fantasia: Dare Yori mo Zutto…
  • Macskarisztokraták: Thomas O’Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. :D Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto… eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható “bizony” szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható “igen” (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.


Péntek délelőtt utaztam fel Pestre, a 8.18-as vonattal. Akartam írni a 3DS Hungary tesztíró versenyére kezdtem el játéktesztet írni, de 20 perc alatt megadta magát a laptop akksija. Brutális, hogy elhasználódott 5 év alatt. A vonat rendben megérkezett, addig elütöttem az időt. Voltam az Europarkban, majd átmentem Kőbánya-Kispestre, mert ott egy kicsit többminden volt. De az Europark 576-jában gondolkodtam a Super Mario Galaxy 2-n, hogy megvegyem-e, de végül otthagytam. Használtan 8.000 forintért annyira nem éri meg, hogy még a tutorial DVD sem volt hozzá. Legalábbis nem láttam, és nem az a menő eladó volt ott, akivel sokat szoktam beszélgetni, amikor ott vagyok, amúgysem akartam annyira a játékot, ezért inkább nem is.

Aztán elmentem bagszi munkahelyére, oda beszéltük meg a találkozót, de már a Keletinél van, amikor felhív, hogy már hazafelé tart. Gondolatban levágtam bagszi felét, ezért harapok! Nem buliság görgetni azt az annyira nem is nehéz bőröndöt, de a sok séta után, már ólomlábakon járkáltam. Na úgyhogy Keletinél vonatra felszállni, és Kőbálya-felsőnél pedig le. Persze, a kalandoknak még itt sincs vége. Becsengetek, bagszi beenged, de túl lassan mentem, ezért beszorultam a rácsos ajtó, és a bejárati ajtó közé, ami szintén alapból zár. Úgyhogy telefonálni kellett, és lejönni neki, hogy be tudjak jönni. Kinevetni nem ér. Amúgy az Attila, vagyis az LL jött le, ugyanis hárman voltunk itt. Hát komolyan mondom, amilyen közösségi élet folyt itt, azt videóra kellett volna venni: Bagszi WoW-ozott, LL a táblagépén mindenféle dolgokat csinált, én pedig a laptopomon az E-mailekre válaszoltam. Az internet csodája, ennyire épít közösséget. Online közösséget valóban épít, de az élőket szétveri. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy LL és bagszi között volt annyi élőbeni kommunikáció, hogy WoW-ban kommentálták a történéseket. Mondjuk együtt megnéztük a Csodacsibét. Aranyos, egész menő Disney klasszikus. Hamar eljött az éjszaka, én is kipihenten akartam menni szombaton.

És akkor a szombat. Poénos cucc volt. Természetesen késve indultunk el, mint mindig. Betértünk a közeli olcsó pékségbe, majd a SPAR-ba, és utána indultunk el a Hungexpóhoz. A Konzolért Zoli egyik szervezőtársa indult el, de jött Daki és Lam’O is, és velük együtt beengedett a biztonági őr. Igazán köszönöm. :) Amúgy nem járja, hogy mindig valakit ki kell küldeni a szervezők közül. Én egy külön embert szerveznék be, aki gyűjti a VIP-s embereket, és tudtom szerint ez egyáltalán nem forradalmi ötlet. Na mindegy, a konzolt leadtam Zolinak, aztám felmentem a karaokéba, és ott ütöttem el az időt, amíg nem volt kezdés. Le is támadtak, hogy hogy jutottam be, amikor még csak fél 10 van. :D Vagy hogy Besenyő családosan fogamazzak: “rám rivaldafényben”. Ott hátul eljátszogattam a 3DS-en.

Viszont, ami meglepett, és inkább negatívan, hogy nem volt hagyományos karaoke, hanem azonnal énekverseny. Pedig hagyományoson jó lett volna próbálni.. Egyébként is olyan érzésem volt az egész verseny kapcsán, mint amikor gimnáziumban egy-egy témazáró előtt beszéltük egymásnak, hogy tanultam, de semmit nem tudok, és akkora karó lesz. És amikor ilyen érzésekkel állok ki, akkor persze máris megadom az alaphangulatot magamnak, és tényleg olyan lett az énekem is: Túlságosan idegeskedtem, görcsölte miatta, és úgy tönkrevágtam a versenyemet, mint annak a rendje. Remegett a hangom, bizonytalan voltam, nem tudtam mindenhol a szöveget. Ez még nem is lett volna akkora baj, csak a lesés akkora figyelemelvonással járt, hogy beakadtam a szövegbe, mert legtöbbször az adott sor elején néztem kifejezetten az adott szót, így túlságosan arra koncentráltam. És az sem segített az önbizalmamon, hogy tudtam magamról, hogy úgy néztem a közönség felé, mint egy hülyegyerek, akinek fogalma sincs, hogy mit keres odafent. Magyarán még én magam is karót adnék a saját énekemre. Természetesen, nem jutottam tovább, de ami az előadásom után történt, az vitte a prímet. Egy srác félrehívott, hogy beszélni szeretne velem. Hát az egyik nagyon-nagyon híres tehetségkutatótól jött, és keres embereket, hogy lenne-e kedvem hozzá. Há’ hóógyne… Hiába mondtam, hogy nem, azért feliratta velem a telefonszámomat, hogy hétfőig gondoljam át. Átgondoltam: NEM! Eddig is láttam alapját annak, hogy ezek a nagy tehetségkutatók karaoke által keresnek jelentkezőket, de hogy ennek részese voltam… Nem volt semmi. :D Egyébként finoman, de őszintén megmondtam a véleményemet a műsorukról, és hogy mit kezdenek az emberekkel, ha lement az adott széria. Jól kezelte egyébként, és korrekten válaszolt, de ettől én még nem csinálok cirkuszi majmot magamból. A másik meg az, hogy Megumi mondta nekünk, hogy volt statiszta egy másik tehetségkutatóban (tapsolnia kellett), és elmagyarázta, hogy megy ez az egész válogató, hogy három rossz közé betesznek egy jót, és ugye ha rosszul sikerült a produkciód, akkor nem tehetsz semmit azellen, ha mutatnak a TV-ben, és másnap rajtad röhög mindenki, hiszen aláírtál egy szerződést. Úgyhogy nagyon vigyázni, többet számít ezeknek a műsor “cirkusz-értéke”, mint az emberi méltóság. A mezőny egyébként erős volt, természetesen nem jutottam tovább, voltak nálam sokkal jobbak is.

Ezután volt egy előadás a Home Made Asia nevű együttessel, akik ázsiai (ahogy elhallgattam, elsősorban koreai) zenék feldolgozásával foglalkoznak. Tetszik, hogy ilyen sokmindennel foglalkoznak, a tagok is teljesen szimpatikusak, de általában, akit elkap a koreai zene-mánia, azt nehéz meggyőzni, a japán zene mennyivel változatosabb. Trendi lett az utóbbi időkben a Kpop, Gundel Takács Gábor is többször megemlítette a Maradj Talpon! műsorban, nyilván nem pozitív szájízzel, mert ő szerintem csak a Gangnam Style-ig jutott el. :D De ettől függetlenül lehet, hogy majd komolyabban rákeresek az együttesre, mert még jól is énekelnek.

A hagyományos karaokén háromszor énekeltem, mind a háromszor Hayashibara Megumi dalt énekeltem, tényleg nagyon rákaptam az utóbbi időkben megint. Az első a “Give a reason ~Ballade Version~”-ja volt. Tegnapelőtt, csütörtökön csináltam meg belőle a kfn-t, hallgattam a Slayers MEGUMIX albumot, és úgy voltam vele, hogy legyen meg ez is az eredeti verzió mellett, ennek van karaokéja. Volt egy kis megbotránkoztatás-feelingem is ezzel a dallal egyébként, mert mindenki ismeri az eredetit, mennyire pörgős, meg hasonlók, erre bejövök egy tök lassú, és vontatott változattal, hát elértem a várt hatást, igaz, nem éppen pozitív értelemben, sokan nehezen viselték, hogy az eredetihez képest ennyire lassú folyású ez a verzió, de azért remélem, hogy senki nem aludt el közben. ^^’ A második a TOO LATE volt, ezt nagyon sokat hallgattam az utóbbi időkben, szeretem is, de túl mély ez a dal nekem. A harmadik meg a Lively Motion, na ez nagy kedvenc a pörgős hangulata miatt, és jobban is állt nekem a magasabb refrén miatt. Egyébként mostanság az énekesnő Fuwari albumára vagyok ráfüggve. Szeretem ezt a kellemes, vidám, nyugodt hangulatot, amit az ezen az albumon hallható dalok árasztanak magukból. Korántsem olyan domináns, mint az előző albumok, szerintem ebben közrejátszott az előző évben (1999-es az album) megkötött házassága, megismerte a magánélet nyugodtabb részét, és ez hatással volt rá a dalok írásakor. És a dalok azt a következtetést engedik levonni, hogy boldog házasságban él. Most is épp ezt hallgatom. A másik az unsteady kislemez, amit mostanság sokat hallgatok, azok a mély hangok a címadó dalban valami eszméletlenek.

Közben lement a második forduló, ami menő volt, mert mindenki tévesztett a szövegben, így a három zsűritag mindegyike külön kiemelte a szövegtudást. A második zsűritag mondta, hogy szöveg a négyzeten, a harmadik pedig, hogy szöveg a köbön, elnevetgéltünk ezen. Aztán amikor az egyik zsűritag, Amina is belebakizott a saját mondandójába a végén, a többiek is mondták neki, hogy szöveg… Úgyhogy a hangulat az nagyon megvolt. A hagyományos karaoke menő volt, most annyira nem figyeltem, hogy ki hogy énekel, vagy játszottam, vagy beszélgettem épp valakivel. Az árusokhoz csak később jutottam le. A kínálatukban persze semmi új, érdekes, hogy nem nagyon találok új mangát a kínálatban, vagy csak én nem ismerem fel őket. A jeggyel járó kedvezményt kihasználtam, lehetett 5 DVD-t venni 1.500 forintért, így megvettem azokat, melyek hiányoztak az Elemental gyűjteményből: Bleach 9, 10 és Death Note 7, 8, 9. Ezzel a díszdobozos kiadványokat leszámítva megvan mind. Azokat meg majd megveszem Vaterán, ha találok eladó példányt, amikor kell. és az nem maholnap lesz. Már csak azért sem, mert az elfelejtettem az elején megírni, hogy megkérdeztem az Europark Media Markt-ban, hogy lehet-e tudni valamit a Rontó Ralph DVD megjelenéséről, és 2013. április 24-étől lesz kapható náluk. Általam várva van. Meg lementem a konzolokhoz, megnéztem a Nintendo 64-et, hol van, de nem találtam sehol. Remélem, hogy csak én néztem szét 99%-os alapossággal és abban az 1%-ban volt.

Azt hiszem, így más nagyon nem volt. Lent a vártuk a nagyszínpados előadásokat, ahol a legjobb három énekelt. Előtte ParaParáztak, és csak utána kerültek sorra az énekesek. Jó volt mind a három, végül a duett nyerte meg, akik ahogy együtt énekeltek, abból arra lehet köveztetni, hogy összeszokott párost hallhattunk. Ezután volt karaoke est, sokan hozták a formájukat, főleg Night, a szövegtudásával, amikor közérdekű közleményként bejelentette, hogy a “kölcsönző”-ruhatárból hozza el mindenki a ruháját, mert zárnak. Na itt elpróbáltam még egyszer a Mulan: A Kiképzés dalt, annak ellenére, hogy már fáradt voltam, amikor sorra kerültem, nagyon jól ment, de tényleg nagyon bezavar az angol háttérvokál. ^^’ A végére már hangom sem volt nagyon, a szöveget is nehéz volt követni, a legvégén már csak lestem, hogy hol is tartok, de azért jól éreztem magam. Tényleg gondolkodom azon, hogy most a dal hangulata volt az, ami miatt ennyire jól el tudtam énekelni, vagy a magyar szöveg. Egyszer írok egy japán dalra magyar szöveget, és megpróbálom azzal. Szerencsénk van a magyar nyelvvel, hogy ennyire érzelemdús nyelv, ezáltal könnyebb dolgunk van. De az utóbbi időkben németül is nézek animéket  az RTL II-n, és náluk ugye az a trend, hogy német szövegeket írnak az eredeti openingre, és akármennyire is szeretem a németet, azért engem is mosolyra késztet a szavaik egymás utánja, és tényleg azt hallom, hogy az énekesnek hiában vannak meg a hangi adottságai, maga a nyelv, ami sokat ront a dal értékén. Szerintem ez magyarul nem állna fenn.

A hangulat jó volt, de pakolni kellett, és 21.45-kor vége lett a gyereknapnak. Mentünk szépen haza, a kijáratnál egy páran üvöltötték a “legyél sámán király” dalszöveget. Én ezt nem bírom elviselni. Voltam olyan morbid, és azt gondoltam magamban, hogy ha Megumi halott lenne, forogna a sírjában. De csoda történt: Nem volt Pokémon főcímdal. Így változik a világ. Egyébként el tudom képzelni, hogy sokan lehet, hogy ismerik az eredeti japán dalt, de pont hasonló okokból énekelnek magyar. De én akkor láttam először Sámán Királyt magyarul, amikor megjelent DVD-n. Örömmel vittem haza az első lemezt, közben énekelgettem az Over Soul-t. Aztán otthon nagyon mély csalódottsággal vettem tudomásul, hogy magyar főcímzenét kapott. T_T Nagyjából ennyi volt, olyan negyed 11-kor értem bagszihoz, egy kicsit írtam ezt, aztán mentem aludni, de 3-kor úgy kipattant a szemem, mintha kialudtam volna magam, de most, 4.45-kor megint visszavágyódok az álomvilágba (szerencsére tudtam aludni hagyni LL-t és bagszit). Egy két órára megint lefekszek. Az esetleges fogalmazási, elgépelési hibákat majd hétfőn javítom.


Végül mégiscsak aludtam egy 4 órát, 8 órakor bekapcsoltam a TV-t, megnéztem a koreai nagydíjat. A mostani futam nem volt annyira érdekes, meg közben tettem-vettem, nem is figyeltem annyira. De megállított az, amikor a szakkommentátorok valami YouTube videóról beszéltek, amit vagy 450 millióan néztek meg. Először valami nagy Forma 1-es eseményre gondoltam, de megfordult a fejemben, hogy egy bizonyos stílusról beszélnek. Aztán, amikor mondták, hogy még Vettelnek is tetszett, pedig nem az ő zenei ízlése, akkor már nem volt kétség, hogy a Gangnam Style-ról beszéltek. Aztán láttam, hogy PSY lengette a kockás zászlót, fájdalmas volt. XD Érdekes, hogy eddig nem hallottam soha a nevét, ha koreai pop zene, én megálltam ott, hogy BoA, DBSK, és SM entertainment.

Olyan 9.50 fele indultam indultam el. Most nem siettem, mert úgyis csak 11-kor kezdődtek érdemben a programok, a hagyományos karaoke., úgyhogy most a kényelmesebb 42-es villamos, 3-as metró, 2-es metró kombinációval mentem. A MAT pultnál hagytam az utazótáskámat, és a laptop táskámat, aztán mentem is le a konzolterembe, megnézni, hogy lesz a Mario Kart 64 verseny, és neveztem is. Majd megnéztem a karaokét. Vasárnaphoz híven most kevesebben voltak. Ma csak egyszer énekeltem: Fuyu no Rondo: Melted Snow, és boldogan konstatáltam, hogy jóvá tettem a tegnapi baklövésemet. Mondjuk az Okui Masami dalok 95%-ával úgy vagyok, hogy ha éjjel 2-kor álmomból felkeltenek, is bármelyiket el tudom énekelni, de ezt a dalt azért gondoltam jónak, mert a refrén kellően magas, hogy férfihangon is nehéz. És most úgy szintén úgy énekeltem, hogy nem foglalkoztat a közönség, izgalom nélkül csak magamnak. Én úgy gondolom, hogy jól énekeltem, és jól átadtam a dal hangulatát. Amikor lementem még Mystra is megdicsért, ami nagy szó! Mondta, hogy sokat fejlődtem, Tuki is azt mondta, hogy ha gyakorlom, akár versenyre is vihetem. IGEN!!! Megcsinálom! ^_^ Boldoggá tett, hogy másoknak is tetszett az énekem.

A Mario Kart 64 verseny pedig versenyzők hiányában elmaradt, ugyanis én voltam az egyetlen nevező, úgyhogy van egy megérdemeletlen 1. helyem. ^^’ Ajándékot ennek ellenére is kaptam, és azt kell mondjam, hogy nem osztogatták szerényen:

  • Dragon’s Dogma poszter
  • The Witcher toll
  • Valamilyen X-Men gyűrű
  • Valami fekete póló. Még nem tudom, mit ábrázol, nem bontottam ki, de amit láttam, annak alapján tetszik.
  • Milloween belépő
  • Fumax vásárlási utalvány

Az utóbbinak örültem a legjobban, mert beválthattam mangára, és azt nagyon szerettem volna venni, de nem volt pénzem. Pontosan nem tudtam, hogy milyen mangákat adtak ki, de amikor megláttam a Hetaliát, nem volt kérdés! 2, 3. kötet az enyém. Mindig érdekelt, de nem néztem meg animében, csak Ninty barátom mondogatta mindig, hogy vegyek Hetaliát. Hát most van. Az ending dalát, a Marukaite Chikyuu-t énekelték többen is, megfogott a hangulata, ezért meghallgattam az eredetit is, de nem tetszett, mert olyan semmilyen hangja nincs a srácnak. Azt nem gondolom, hogy egyáltalán nem tud énekelni, de a japán dalok egy részénél nem tetszik, hogy szándékosan hamisan, csúnyán énekelnek egy-egy dalt, mert úgy illik az adott anime hangulatához.

Aztán zenekvíz, most is jó volt. Kíváncsi leszek az eredményre, elég nehéz volt, sokszor csak vaktában tippeltem. Amit nekem jó volt hallgatni, az a sport kategória 7. dala: JAM Project: LIMIT BREAK (Cardfight!! Vanguard: Asia Circuit-hen). A két új kategória közül a doramáknál jót zenehallgattunk, az utolsó, az Arashi volt az egyedüli, amit talán tudtam. Azért talán, mert tudtam, hogy a dal 2008-as (már ha a Truth című hangzott fel, azt véltem felismerni), és két 2008-as dorama volt, reméltem, hogy a jóra írtam a 10-es számot. Tényleg nagy segítség, hogy Tuki odaírja az évszámot az anime cím, dorama mellé. UPDATE: Most néztem utána, a címet eltaláltam, de a rossz 2008-as doramára írtam a 10-es számot! T_T Nem megyek lottózni. A második új kategória meg nagy ötlet volt! Karaoke. A korábbi karaokés felvételekből lettek kivágva a részletek, és abból kellett felismerni. Volt egyszer-egyszer zavart nevetés, főleg azok részéről, akik magukra ismertek. ^^’ Izgatottan néztem, hogy lesz-e olyan anime cím, melyből én is énekeltem, de szerencsére a lehetősége sem merült fel, hogy felhangozzak. ^^’ Képen viszont voltam, az elsőnél. De jó érzés volt hallgatni a felvételeket, remélem, hogy mindig lesz ilyen, tetszett az ötlet. Az előadós részleg meg most nehezebb volt, nem sokat ismertem fel, de tetszett, hogy két lehetőségnél egy animéből volt az öt választási lehetőség. Érthetőbben: Két dalrészletnél levő öt választási lehetőség azon előadók voltak, melyek mind énekeltek ugyanannak az animének. Plusz poén volt, hogy az egyik ilyen mind Narutós előadók voltak, de az Orange Range egy olyan dala hangzott fel, mely a Bleach openingje. XD Nagyon találó volt. A másik meg Nanás előadók voltak. Pont az az ending (ugye jól emlékszem, hogy ending?), mely annak idején nagyon megérintett lelkileg. És pont Okui Masami kép volt mögötte! Jót nevettem magamban, amikor Daki meg Tuki cikizték egymást, hogy Shounen animékhez milyen lányos, cuki dalokat válogattak ki. Dani nem is tudja, hány Shounen animének van lányos dala, elég csak az Inuyashára, és a Detective Conan-re gondolni, sőt ott a ONE PIECE is. Úgyhogy boldogság volt a zenekvíz.

Elvileg pont ezután lett volna a gamer tudáskvíz, de 2 óra csúszás volt… Hát akkor köszönöm szépen a lehetőséget, megmarad a gamer zenekvíz 14 pontja. Nézegettem a karaokét, annyira nem kötött most le, voltak jó előadások, de a hangulat már kezdett leáldozni nálam. Amikor Tukitól kérdezni akartam valamit, mondta, hogy menjünk le, mert meg akarja nézni a Keisho Ohno koncertet. Jó, én is kíváncsi voltam rá. Hát, érdekes volt. Ilyen tradícionális japán zenét játszik, valamilyen pengetős hangszeren, amit ázsiai relaxációs zenékben lehet hallani. Látszott, hogy tényleg mestere a hangszernek, de a szórakoztatási módszere nagyon furcsa volt. Először is az angol nyelvtudása… Egyik előadásának végén mondogatta, hogy thank you… aztán látszott, hogy akar még mondani valamit, de ezer zavarában csak még egy thank you csúszott ki a száján, és ezt ismételgette vagy nyolcszor, de annyira nyilvánvaló volt, hogy akart mondani valamit, de nem tudta angolul. ^^’ Az első utolsó dalában (egyszer visszatapsolták), azt csinálta, hogy ritmusra mondogatta, hogy “szia”, és visszamondatta a közönséggel. Aranyos volt, de én inkább cikinek éreztem. És ráadásul pont előttünk volt egy három tagú kis csoport, ahol a lány egy bugyit lengetett… Nem volt facepalm, kicsit sem. Ő a tangabugyijának lengetésével jelezte, hogy szupi a buli. XD Aztán már tényleg nem volt sokminden, olyan 18.20 fele indultam el, mert el akartam érni az utolsó vonatot, amivel hazajöhetek Békéscsabára. És most a vonatról írok.

Annak ellenére, hogy a végére már untam, gyorsan elment a hétvége. Legközelebb Animekarácsony, Millenáris, 2012. december 8. Kíváncsi lennék, hogyhogy ott lesz, én arra tippelek, hogy már minden decemberi hétvége le volt foglalva a Hungexpóban. Én csak egyszer voltam a Millenárisban, amikor 2010-ben ott volt a Holdfénycon, és az Animekarácsony együtt, de nem tetszett a hely, olyan labirintusos. És a karaoke is olyan kis helyen volt, épp csak néhányan fértünk el ott. De hátha most jobb lesz.


“Zsuzsi! Szupibuli! Van-e rajtad tangabugyi?”

Most nem jut eszembe semmilyen alcím, ahogy eddig írtam, úgyhogy álljon itt Pempős Pista dala a MinDig TV reklámból. Szakadtam a röhögéstől, amikor először meghallottam. XD A karaokéban úgyis szupi a buli. Igen, most is döntő többségében a karaokéról fogok írni, és ha nem haragszotok, most is lesz itt-ott “szakmai értékelés”. Rakjuk is be a hangulatkeltő zenét: Chihiro Yonekura: Tori no Uta.

Azért ez a dal, mert amikor a karaokésok próbáltak, akkor Amina és Tukeinon az eredeti verzióját énekelték, mely az AIR TV opening dala, és egész nap ez járt a fejemben. De ne szaladjunk ennyire előre. Most először vagyok VIP jeggyel, vittem a Nintendo 64-et. Az eredeti felállás az lett volna, hogy érte jönnek tegnap este kocsival, és viszik a TV-t is, de telefonált Zoloro, hogy csúsznak a szállítással, így nem érnek el hozzám. Viszont kap plusz TV-t, ezért elég lesz csak a 64-et vinnem. Így jobb is, mert így tudtam nézni a Forma 1 időmérőt szombat reggel. Még Koreában volt, az lett volna a poén, ha múlt héten lett volna a MondoCon, mert akkor Japánban volt. Tavaly pont akkor volt az őszi MondoCon, amikor kedvenc szigetországunkban száguldottak a Forma 1-es versenyzők. Kicsit lassacskán készülődtem, fázós is voltam, pedig a hőmérőm szerint 17°C van. Hozzá kell szoknom ehhez télen, ha nem akarok orbitálisan nagy fűtésszámlát. Viszont akkor most nem a 42-es villamos, 3-as metró, 2-es metró kombinációval megyek conra, hanem 68-as busz, 151-es busz párosítással. Így gyorsabb, meg egyébként is meg akartam állni Kőbánya-alsónál, ugyanis a buszmegállóknál levő SPAR mögött van eldugva egy pékség, ami nagyon olcsón ad baromi finom péksütiket. Hat darab van egybecsomagolva (három édes, három sós), és az 300 forint. De tényleg olyanok, amiket a Fornettisnél 160-180 forintért vesztegetik, és az ízük… mennyei. Ajánlom mindenkinek! Csak kétszer is előfordult korábban, hogy ott akartam venni, de mindig zárva volt. Most nyitva volt, le is jegyeztem a nyitvatartási időt: H-P 6-17, Sz: 6.30-13 vasárnap zárva. El is sétáltam Kőbánya-felsőn át a Hungexpóig. A vasútállomáson futottam össze Leeával, jót beszélgettünk. A kettes kapunál mentem be, hogy átadjam a Nintendo 64-et, de nem engedtek be, mert nem volt karszalagom. Közben megjött bagszi, Truner, és a barátnője. Felhívtam Zolorót, hogy itt vagyok, segítsen, máris hozta az emberét, aki által bejutottam. Átadtam neki a gépet, én meg megpróbáltam keríteni valakit, aki segít bagsziéknak bejutni. A szervezőiben nem nagyon tűnt fel, hogy ott vagyok, és hogy mit szeretnék… Nekem kellett szólni, kiderült, hogy nem tudják kinyomtatni a VIP listát, mert nincs netkapcsolat. Távol álljon tőlem a rosszindulat, de nem lett volna egyszerűbb előző nap, otthon, biztos netközelben kinyomtatni? Megnéztem Zoliékat hogy haladnak a konzollal, kicsit benéztem a karaokéba, és nagyjából ennyi. Rossz volt ilyen hamar ott lenni, mert nem volt mit csinálni, így csak ültem, és néztem, hogy a többiek ténykednek, meg néha játszottam. Az aNiwaCon volt nekem az igazi, ott dolgoztam.

Azért eltelt az idő, és a sok próba után 11-kor elkezdődhetett a hagyományos karaoke. És én iratkoztam fel elsőnek. Méghozzá azért, mert bemelegíteni akartam, és úgy voltam, hogy szabadabban énekelhetek, ha nincsenek sokan. Nem mintha zavart volna a nagy közönség. Volt egy Scrapped Princess dal a próbán, ez megihletett az anime Little Wing dalára, az olyan menőség. JAM Project featuring Okui Masami, vicceltek? Kicsit érződött, hogy régen hallgattam a dalt, nálam ez a dal a nagy tavaszváró, március-április táján szoktam hallgatni, mert olyan kellemes hangulata van, szinte társ a nyíló virágok, és a rügyező fák mellett. Jó érzéssel jöttem le a színpadról, megint átestem egyfajta fejlődésen, azt gondolom. Bár ehhez kellett a tavasz MondoCon apróbb kudarca, hogy azt éreztem, hogy nem nagyon figyeltek engem. És most úgy voltam, hogy ha nem érdekel senkit, akkor le van ejtve a közönség, éneklek magamnak. És talán pont ettől, hogy levezettem ezt a feszültséget, ettől voltam jó, és most talán jobban bejött a közönségnek is az előadásom. Ez jó érzéssel töltött el.

Mindig van olyan karaoke esemény, amikor egy olyan dalt hallok, amit eddig soha nem hallottam, de akkor nagyon bejön, most is volt egy ilyen: Berserk: Forces. Egy lány énekelte, és a zene nekem baromira tetszett. És érdekes, hogy tényleg nem hallottam még soha, de a végére úgy énekeltem magamban a dalt, mintha betéve ismertem volna. Ez olyan, mint amikor két ember megismerkedik egymással, és már az első beszélgetésük olyan szintű, mintha gyerekkori barátok lennének. Zenében is van ilyen. Most ezt hallgatom, és iszonyatosan tetszik. Bár érdekes, hogy én rockos hangzásra emlékszem, de elektropop. Totál más a kettő. ^^’ Örülök ennek a zenének. Az eredeti előadó Hirasawa Susumu, és ahogy elnéztem, régi motoros, 1954-ben született.

Gamer zenekvíz. Eleinte nem értettem (illetve azt hittem, hogy rosszul értelmezem) a szabályzatot, de csillagos ötös. Nagyon ötletes volt ez a felmutatós-kiesős rendszer. Ilyet kéne zenekvízben is. Kicsit időigényesebb, kevesebb dalrészlet férne bele, de szerintem élvezetesebb lenne, és az interaktivitása is dobna a hangulaton. A következő volt a lényeg: kis papírosokat kaptunk, ráírtuk a számokat 1-től 5-ig, és felhangzott a zenerészlet, a kfn-ben benne volt az öt lehetőség, és minden egyes zenerészlet után fel kellett mutatni az adott sorszámot, hogy tippünk szerint melyik hangzott el. Aki elhibázta, kiesett. Itt jött Janisch Ádám barátom, együtt játszottunk volna, de csak egyéniben lehetett nevezni. Még ami nagyon tetszett, hogy pont az idő rövidsége miatt megszavaztuk, hogy melyik kategória legyen. Amikor a tablet / telefon kategória volt, akkor felhangzott egy dal, ami nem tudtam hirtelen honnan van, de az előadót felismertem. Pont ettem, és teli szájjal felkiáltottam:

CHIHARA MINORI!!!

A retro főkategóriában csak két alkategóriának jutott hely időhiány miatt, de megszavaztuk, hogy legyen még a Game Boy. Taroltunk volna az Ádámmal, az első: Tetris, második: Super Mario Land, de a harmadik… valami számomra ismeretlen játék volt, így tippeltem, elhibáztam, kiestem. A negyedik felhangzása után szinte fizikai fájdalmat éreztem: Pokémon: Ruby & Sapphire főcímzene. Azt az érzést, amikor éreztem… azt át kellett érezni. Csak azért is felmutattam a sorszámot, legalább ennyiben tisztítsam a lelkiismeremen. És az ötödiken is felordítottam, annyira fájt, hogy nem játszhattam: The Legend of Zelda: Link’s Awakening hyrule zene. Ezt nem élem túl. XD Jelzem itt vagyok, de tényleg nagy seb a Nintendo gamer szívemnek, hogy nem mutathattam fel pontért, hogy ezt én tudom! Úgyhogy nagyon jó volt mindig, egyedül egy negatívum sározza be a csillagos ötös szintet: Több kategóriánál a választási lehetőségek beolvadtak a háttérbe, így nem tudtuk rendesen kiolvasni. Ja, és volt mögöttem két srác, akik… annyira utálom az olyan embereket, akik mindenféle baromságokat jópofiznak, mert azt hiszik, hogy annyira viccesek, pedig nagyon nem! Pont, hogy idegesítőek. Jó, hogy Dani rájuk szólt, volt is hatása!

Ezután volt még hagyományos karaoke, ekkor énekeltem másodjára, és harmadjára. A második is jó volt: GARO ~Makaisenki~: PROMISE ~Without you~ Ezt a dalt már betéve ismerem, úgyhogy nem okozott nehézséget, de a harmadik… JAM Project: Hasta Mañana!! Egy kicsit a dalt is vádolom, hogy szó szerint felsültem vele, részletezem is, miről van szó. Ez azon kevés JAM dalok közé tartozik, ahol első hallásra nem viszik fel annyira magasra a hangjukat az énekesek, mint ahogy szokták. Ez egy kellemes, nyugis dal, szokatlan is tőlük, és én is így kezdtem el, halkan, nyugisan, de az első verse második felében Endoh Masaaki magasabbra viszi fel a hangját, amit én ki tudok adni, de hangosan (szerintem másképp nem is lehet). És belezavarodtam, hogy elveszett az a nyugalom, amivel elkezdtem énekelni, gondolatban elkezdtem rázni a ketrecet, hogy valaki szabadítson ki, mert nagyon gáz, amit csinálok! És ez a pánikroham teljesen átvette az uralmat felettem, és nem tudtam a refrén eggyel magasabb hangját kiénekelni, és annyira kínosan éreztem magam, hogy szabályosan izzadtam. A legdurvább meg az volt, hogy az instrumental utáni refrénnél meg kijött az a magas hang, de azért volt az rossz, mert nem éreztem, hogy összhangban vagyok a dal hangulatával. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy hatalmas, amit csinál JAM Project ének terén, minden elismermésem az övék, de néha feleslegesen másszák meg a csillagos eget. De én is hülye vagyok, mert nem gyakoroltam előtte csak felületesen, és ha komolyabban rámentem volna, akkor láttam volna ezt, és tudtam volna kezelni, vagy letenni róla. A magas hang problematikájára visszatérek még.

Épp Tukival beszélgettem, amikor jött egy srác: Death Note: What’s Up People?!-t énekelt. Csak legyintettem, hogy biztosan olyan lesz, mint a többi, majd befogott füllel végigszenvedem, de… Pont azért volt rossz, mert a pasas kibaszott jól énekelte, MINT AZ EREDETI! Tukival csak lestünk, látni kellett volna a srácot, vérvörös volt az arca, és kidagadtak az erei, és még most is borsózik a hátam, ahogy rágondolok. Viszont pont azt mondtam Tukinak, hogy azért volt nekem rossz, mert tényleg annyira, de annyira jó volt, az egész közönség szinte egy emberként tombolt, mert tőlem nagyon távol áll ez a zenei stílus, és tisztára átereztem azt az érzést, hogy az együttes keményen szidja az emberiséget, mert ennyire hülye. És ez nagyon nem kompatibilis az én gondolkodásommal. Jó, nem azt mondom, hogy nem gondolom néha az embereket dilettánsnak, amit látok, meg ahogy néha egyesek megnyilvánulnak az interneten, de nem az az alapgondolatom, hogy drága emberek: tegyetek meg egy szívességet, és csináljátok fel a nőágú felmenőiteket! Ez nagyon sarkított, de a dal lényében erről szól, mindez őrült metál stílusban. Itt nagyon átjött ez az érzés, és nekem ezért volt rossz. Mindazonáltal maximálisra értékelném.

17.30-kor volt a japán zenei videoklip-összeállítás, ezzel együtt tennék én is kitérőt. A konzolnál boldogság a részemről, mert mindig láttam embereket a Mario Kart 64-nél. Nagyon helyes, látom a Nintendo iránti tisztelet megvan. ^^ A másik retro a már-már szokásosnak mondható Sonic the Hedgehog 2 Mega Drive-ra. Még a karaoke teremben futottam össze Fantosszal és Gáborral, majd a JAM Project-es énekem után lementün a konzolrészlegbe. Fantos Sonicozott, én néztem, Gábor is maradt egy kicsit, utána elbúcsúzott. Fantos random játékkal majdnem végigvitte a Sonicot, nem sok hiányzott. Aztán átmentünk Mario Kartozni. Majd 18.30-kor vissza akartam menni a karaoke terembe, mert a programkiírás szerint addig tartott, de az lett 19.30, és még erre is ráhúzva vagy negyed óra, úgyhogy az Adarnások körében happiness. Néha ránéztem a MAT pultra, bagszival csevegtünk, hogy épp kivel StreetPassoltunk, valamint dél körül épp nem volt senki a Go asztalnál, Tuki is ott volt, rávett, hogy tanuljak meg játszani. De nem ő tanított, hanem egy aranyos lány, az ellenfelem egy kezdő srác volt, aki ismerte már a szabályokat, de annyira még nem tudott játszani. Kezdték magyarázni a szabályokat, hellyel-közzel érthető. Nem vagyok nagy stratéga, úgyhogy spontán játszottam, jelzem: rossz módszer. Laposra lettem verve egy kezdő ellen. Viszont tetszett a játék, elképzelhető, hogy komolyabban is bevetem magam, mondjuk a Hikaru no Go animével is. A lány, aki mondta a szabályokat, először azt akarta, hogy Tuki legyen az ellenfelem, mondja, hogy inkább nem, mert nem adja olcsón a győzelmet. Én is pont ilyen vagyok a Mario játékokban: Boldogan magyarázom a szabályokat, irányítást, sőt, egy-két trükköt is megosztok, de élesben akármennyire is kezdő vagy, már neked kell boldogulni, én nem engedlek nyerni. Pont ekkortájt találkoztam volna Csibivel, hogy visszaadja nekem a Super Mario 3D Land-et, de elragadott a játék, meg már csak félóránként mentek a buszok, úgyhogy végül nem mentem, és nem szóltam, ne haragudj meg rám, sajnálom. :(

19.45 után kezdődött a Late Night Karaoke. Azt értem, hogy a hangulat miatt kapcsoljuk le a villanyokat, DE AKKOR NEM LÁTNI A SZÁMLISTÁT!!! T_T Utána rájöttem, hogy tök poén a telefon fényével fürkészni a számokat. Még utoljára a Slayers: Going History-t akartam énekelni, hátha enyhíti az előző dal kudarcát. Felhívtam Tukit is, úgysem nagyon énekeltem még duettben, itt a lehetőség. És jó buli volt. Gyorsan kiosztottuk, hogy ki melyiket énekli, és nyomtuk. Örültem a végére. Meg a közös dal, a Naruto: GO!!! Nem csoda, hogy Daninak hiánya volt. :D Tehát magas hang: Ebben a dalban kijön. Miért sokkal könnyebb? Mert ez a dal erőteljes, szinte adja magát, hogy itt magasan kell énekelni, és ráállnak a hangszálaim, és itt megy. Még egy plusz öröm-boldogság faktor. De érdekes, hogy van a One Piece: Mirai Koukai dal, amit viszont sokat próbálgattam, és abban nehezebb kiénekelni a magas hangokat, mert hirtelen vált. Ha el akarnám bagatellizálni, azt mondanám, hogy mintha az egyik srác észrevenné, hogy rossz helyen járnak, és átszól a társának, hogy te, nem vagyunk mi rossz helyen? És hirtelen felrepülnek a csillagos égig. Én is repültem a boldogságtól, miközben próbálgattam. De a buli nagy volt a Late Night karaokén, sokan jót, bulisat énekeltek, még egy Oroszlánkirály is belefért. Én még nagyon örültem a Hungária: Csókkirálynak, szeretem azt a dalt. Ilyenkor már lehet nem japán dalokat is énekelni. Én végigénekeltem, jöttek itt is a nagy hangok. Ez is bulizós szám, és adja magát.

Hamar eljött a 21.30, amikor mennünk kellett. Egyedül indultam el, de az egyik kezdő karaokés lány (aki a csókkirályt énekelte) észrevett, és együtt mentünk. Jókat beszélgettünk, tök aranyos volt. De nyugi, semmi komoly, hiszen 11 évvel fiatalabb. ^^’ Ő a villamoshoz ment, én a metró előtt elugrottam a Fogarasi Tesco extrába, vásárolni holnapra kaját. Sajnos még mindig nincsenek olcsón Nintendo DS játékok. Aztán hazajöttem, és most írok. Már lassan hajnali 2 óra van, nem fogok aludni. :D Holnap (vagyis még ma. -_-) találkozunk.

Mario Kart 64 verseny a MondoConon


A MondoConra is vállalok egy kis szerepet, ugyanis ismét kint lesz a Nintendo 64, és a Mario Kart 64 általam. És most retro verseny is lesz, amit én személy szerint üdvözlök, hogy végre nemcsak Just Dance és mindenféle divatjátékból lesz verseny, hanem végre lesz egy kis változatosság. Vasárnap 12-13 óra között lesz:

Mario Kart 64 verseny kiírása

Gyertek minél többen, mert ha lehetséges, akkor nevezek én is, és nem akarom a népet porrá alázni. Nagyon jó játékos vagyok MK64-ben, de biztosan vannak nálam sokkal jobbak is. Gyertek-gyertek, értekesek a nyeremények is.


Reggel fél 7-kor arra ébredek, hogy dörög, villámlik. Na mondom magamban, nagyon szép lesz, ha ekkora esőben lesz a MondoCon, mekkora élmény lesz átmenni a 25-ös terembe. Azt hiszem, volt már esős con, a 2010. őszi MAT-os AnimeCon, többre nem emlékszem.

Mivel csak 11-re kellett menni, ezért nem nagyon siettem a készülődéssel. Mondjuk már 9 óra után indultam el, mert bementem az ecseri úti Lidl-be, ott vettem Freeway-es kólát, mert akciós, és vettem még kaukázusi kefirt, és egy almát. Már csak 1,7 kg-ot kell fogynom, hogy elérjem az ideális testtömeget. ^_^ Még itthon megsütöttem magamnak a sajttal töltött pulykamellet (engem nem hízlal), és egy 4 darabos Győri Édes Jó Reggelt! kekszet. Ennyivel bespájzolva már csak nem fogok éhezni egész nap. A kekszet haza is hoztam. Az Ecseri úttól mentem a MondoConra. Az eső szerencsére nem esett, de igencsak lógott a lába. A kettes metrónál már volt egy pár animés csaj. Érdekes volt, hogy a velem szemben ülő két csaj megjegyezte, hogy biztosan MondoConra mennek. Tökre meglepett, hogy átlagos megjelenésű lányok voltak, akiknek láthatóan semmi közük nincs az animéhez, és mégis tudnak ilyen dolgokat. Ők nem jöttek, de azért valahol jó érzéssel töltött el az, hogy az átlagos ruházatomból nem is gondolnák rólam, hogy én is MondoConra megyek, nem bélyegeznek meg. A szokásos Pillangó utcai leszállás, és odasétálás. Érdekes, hogy láttam, már a kaputól is igen messze volt a sor vége, kérdeztem is magamban, tán csak nem megint a kapunál lehet jegyet vásárolni? Nem, maradt a bejáratnál, de olyan hosszú volt a sor, hogy a kapun túl igen messze volt. Meglepően sokan voltak, pedig az elmúlt évek azt jelezték, hogy csökken az érdeklődés. Örültem neki, azért jó az, ha egy jó irányba megy az animés kultúra. Mivel megvolt a jegyem, ezért előretörtem, a sorban összetalálkoztam Megumival, egy kicsit beszélgettünk. Én mondtam neki, hogy megvárom vele a sort, de nem akart feltartani, így tovább mentem.

Kerestem a konzolokat, ugyanis most van benne egy kis részem: Kint volt a TV-m és a Nintendo 64-em. Még Night vetette fel az ötletet, amikor panaszkodtam neki, hogy biztosan csak annyira lesz kint a Nintendo, hogy a Wii és Just Dance, aztán azzal el van intézve, de aztán felvetette, hogy mi lenne, ha én magam vinnék saját konzolt. Egyből belém is csapott a villám, hogy hát igaza van. Ahelyett, hogy itt panaszkodok, hogy jaj, megint nem lesz Nintendo, és de gagyi a Nintendo Magyarország, hogy megint nem lesz kint, mi lenne, ha én tennék azért, hogy több Nintendo konzol legyen? Fel is vettem a kapcsolatot a konzolrészleg főszervezőjével, Zoloróval, és bár eleinte nem engedték meg, hogy legyen több retro konzol, pedig ő is akarta, végül jött az E-mail tőle, hogy  zöld utat kapott. Péntek este jöttek a TV-mért és a Nintendo 64-ért, melléadtam a Mario Kart 64-et. És melléadtam mind a 4 controllert. De úgy tűnik, a szürke már nagyon használhatatlan, vennem kell még egyet. Amikor játszottam, másik három srác is csatlakozott, és aki a szürke controllerrel volt, az le is tette azt, mert egyáltalán nem tudta használni az analóg kart. Mivel megvolt a belépőm, ezért mangát kaptam a konzolért. Meg egyet vettem a jegyből levásárolható árral. (tudom, hogy értelmes mondat, de most mondjatok jobbat)

  • Love.com 4 (ezt a konzolért)
  • Árnybíró 4 (ezt vásároltam olcsón)

Ezután mentem a karaokéhoz. Most kétszer énekeltem:

  • Saber Marionette J: I’ll be there
  • Animelo Summer Live: OUTRIDE

A Saber Marionette J az jól ment, az Animelo Summer Live is, abban is jól éreztem magam, bár a taps sűrűségéből arra következtetek, hogy nem sokan osztották ezt az érzést. Van ez így… Egyébként most többet voltam a karaoke teremben, de egész idő alatt a Love.com-ot olvastam, néha-néha felnéztem. A kézikonzoljaimmal nem foglalkoztam olyan sokat, pedig bespájzoltam. Vittem a 3DS-emet, a DS Lite-ot is, a Nintendogs miatt, és a Game Boy Advance SP-t a Pokémon Emerald és a Mario Kart Super Circuit miatt. Csak a 3DS-sel foglalkoztam, és azzal sem sokat. Az volt a poén, amikor zenekvíz alatt 3DS-eztem. Akkor néztem meg, hogy vajon StreetPassoltam-e valakivel. Négy emberrel is! Adrienn, Dóri, Szebi és Charlie. Annyira megörültem neki, hogy a zenekvíz papírjának hátuljára írtam jó nagy betűkkel: “Négy emberrel Streetpassoltam!” és egy awesome szmájlit is rajzoltam mellé. Apróbb kommenteket a belső oldalakra írtam. Úgy nagyjából ment. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy Tukeinonnak írtam, hogy milyen nehéz a zenekvíz, alig ismertem egy pár animét. Ahhoz képest dupla csavar, hogy több olyan anime dalrészlet is volt, ahol a szövegben felhangzott az anime címe is. Amikor volt Kitadani Hiroshi: We are! dala, akkor az egész terem felröhögött, amikor felhangzott a dalban a ONE PIECE szöveg. Még csak komment sem kell hozzá. Meg sokáig kerülgették a forró kását azáltal, hogy több helyen is volt megoldási lehetőségként a “Shin Mazinger Z Hen”, de végül az előadóknál volt a JAM Project alatt a Shugoshin-The guardian dal. ^^’ És ezúton is jelezném a tévedést: Az énekes neve helyesen Endoh Masaaki. Egyébként most nem volt Tukeinon, mások működtek közre, a zenekvízt pl. Daki vezette. A játék kategóriában reméltem, hogy mind a három Nintendo zene benne lesz, ami lehetőség volt, de csak az egyik volt: Super Mario Bros. Az volt az első. Mondja Dani a végén: “Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom a fiatalembert”. Ezen is nevettünk. Menőség volt a zenekvíz. A karaoke előadások meg… hát jó, voltak jók, de azért még mindig vannak gyengék, de ma volt egy olyan, amire csak 1 pontot adtam volna a 10-ből. Egyébként is üzenném mindenkinek:

A NARUTO: GO!!! DALÁT, MINT A TÜZET, ÚGY KERÜLJÉTEK!!!

Senki, de senki nem képes még csak meg sem közelíteni azt a szintet, mint az eredeti előadó. És amilyen hangulata van a dalnak, meg is követeli azt a szintet. Szóval, volt egy srác, aki… szerintem totál más világban járt, mást “énekelt”, a szöveg helyett csak makogott, mintha nem is közöttünk lenne. De az előadások döntő többsége azért hallgatható volt. Bejött a karaoke terembe Charlie és a barátnője, kölcsönadta a 3DS-re megjelent ONE PIECE Unlimited Cruise játékot, kíváncsi voltam rá. Most nem tudom, hogy a mentés milyen szakaszában értem el, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a játékkal. Épp csak annyi volt, hogy a hajón vagyunk, megyünk valamelyik sziget felé, be is jelöltem, hogy hova menjünk, de csak a hajóban voltunk, és nem tudtam mit csinálni a játékban. Úgyhogy inkább visszaadtam neki a játékot. Azt hiszem, hogy ezt az elején kell kezdeni. ^^’ Amúgy volt egy mélypont nálam, amikor kishíján majdnem elaludtam, le is csuktam a szemem, de azért ezt mégsem itt kéne. Meg az milyen lenne, ha pont akkor szólítanának ki, és látják, hogy alszok? ^^’ Úgyhogy elvoltam én egymagam, elszórakoztatom magamat, ha arról van szó.

16.45-kor ért véget a karaoke, utána átmentem a konzolokhoz megnézni, hogy mi a helyzet a Nintendo 64-gyel. Látom, azért játszanak vele. Örülök neki, tessék csak érdeklődni a régi Nintendo konzolok iránt. Aztán nem sokkal ezután mentem is el, mert találtam Csibivel az Örs Vezér terén, odaadtam neki a Super Mario 3D Landet, hadd nyaraljanak együtt. Az Árkádban beszélgettem vele egy kicsit, aztán jöttem is haza.

Jó nap volt, jól éreztem magam. Ha később is kell Nintendo konzol, boldogan kölcsönadom, láttam, hogy vigyáznak rá, sokakat érdekel, így rendben van, később is számíthatnak rám.

Újabb hiánypótló kiadvány


Bár elég nehéz megszerezni a Disney filmzenéket, de ismét sikerült szert tenni egyre, a Pocahontas-ra kazettán. Ez nekem megvolt akkoriban, a bátyámtól kaptam 1995-ben karácsonyra. Azóta elveszett valahol, de most sikerült ismét megszerezni. Lejátszani inkább nem játszanám le, mert eléggé rossz a CD-s mangó kazetta lejátszója, az Oroszlánkirály kazettának is a végére már olyan volt a hangzása, mintha macskát nyúznának, ezért inkább kikapcsoltam. De gondoltam arra, hogy megnézem még egyszer a Pocahontast, mert szerintem azon túl, hogy akkoriban, szerintem máskor nem is láttam, videokazettát is csak valamikor most szerzem be. De a filmet megnézem most, mert nagyon érdekel, kíváncsi vagyok rá ennyi év után. Egyébként a kazetta kapcsán még annyi, hogy ezen van rajta a Disney filmzenék egyik legszebb dala, a Hozzád szól a szél, azt nagyon sokat hallgattam régen, kedves ballada.

ALI PROJECT: Ransei Eroica kislemez borító

Ja, és a MondoCon kapcsán még egyvalamit elfelejtettem: Amikor kíváncsiságból megnéztem, hogy ki mit cosplayel versenyen, akkor igencsak felkeltette az érdeklődésemet, hogy egy lány az ALI PROJECT énekesnőjét cosplayelte. Na erre nagyon kíváncsi lettem volna, de mivel minden verseny egyidőben volt, és a karaokéra voltam kíváncsi, ezért lemaradtam róla. Viszont a sorbanállás alatt láttam egy lányt, aki tisztára úgy nézett ki, hogy Takarano Arika a Ransei Eroica kislemez borítóján, valószínűleg ő volt az. Ha tényleg ő versenyzett, akkor minden elismerésem, nagyon szép volt, látszott, hogy sokat dolgozott rajta. A haja is ilyen rózsaszín-fekete volt, ahogy a rúzs is az ajkán. A ruhája is nagyon aprólékosan volt kidolgozva. Kár, hogy nem láttam többször, ha lesz valahol kép róla, majd megmutatom, én is lefényképeztem volna.

Egyébként a cosplaynél mintha egyre inkább háttérbe szorulna a Naruto és a Bleach, és egyre változatosabb lenne a felhozatal, egyre több Sci-fi, Fantasy cosplayt látok. Persze most is vannak, akik csak kedvtelésből beöltöznek egy-egy anime karakternek, és még finoman szólva sem mondhatók szépnek, de könyveljük el úgy, hogy legalább egy napig kedvenc karakterük bőrébe bújva önmaguk lehetnek.

%d blogger ezt kedveli: