Category: Animekarácsony



A karácsonyi időszakra új sablont állítottam be, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Mielőtt a lényegre térnék, egy örömhír: Több, mint 4 év kihagyás után új önálló Suara kislemez! ^_^ A Cardfight!! Vanguard kártyaharcos animének fogja a legújabb endingjét énekelni, a címe Fly away -Oozora he- lesz. Megjelenés: 2014. január 15. Alig várom, bár egy kicsit tartok attól, hogy milyen dallal fog jönni ennyi kihagyás után. Majd kiderül. Információk a kislemezről.

Régen utaztam már, kifejezetten hiányzott, hogy egy kicsit kimozduljak. Bár tény, hogy egy kicsit még féltem, mert még nem éreztem magam, teljesen rendben, nem tudtam, hogy fog érinteni az utazás, de minden rendben volt. :) 6.15-ös vonattal mentem. Az út elején kifejezetten fájt a fejem, és attól tartottam, hogy ez be fogja árnyékolni az egész napomat, de kb. Mezőtúr után olyan szinten áthatott az utazás kellemes érzése, és hogy visszatérek Pestre, hogy ettől szinte elmúlt a fejfájásom. Innentől kezdve minden rendben volt. Az úton folytattam a Super Mario Advance 2: Super Mario World végigjátszását, végigvittem a 6. világot, meg olvasgattam a Konzol magazin új számának még azon tesztjeit, amiket még nem olvastam, de érdekeltek. Vártam, hogy most hétvégére megjelenik a legújabb szám, de láttam a weboldalon, hogy dec. 13-ig várják a leveleket, hát akkor biztosan nem fog most megjelenni… De mindegy is. A vonat rendben 8.50-kor érkezett meg. Lementem a Keleti metróaluljárójába először jegyet venni, de olyan hatalmas sor állt, hogy úgy döntöttem, hogy én ezt nem várom meg. Visszamentem a vasútállomásra, és egy újságosnál vettem jegyet, ahol alig pár ember volt. Ha nem muszáj, ne álljak nagy sorba.

Először csak a Deák térig mentem el, ugyanis egy vaterás adás-vételt lerendeztem. A Zrínyi utcára kellett mennem, itt átvettem a Baby Sisters: Hoppá!!! albumát CD-n. Bár csak ez az egy CD hiányzott a teljes gyűjteményhez, gyakorlatilag a legjobb albumuk. 1998. júniusában jelent meg, megjelenés után pár nappal vettem meg kazettán, és rengeteget hallgattam. Mivel nyáron jelent meg, ezért mint nyári album maradt meg az emlékeimben. Walkman-en szinte mindig velem volt.

Baby Sisters gyűjtemény

Hát így néz ki. És hogy tizenegynehány év múlva is jó ezeket az albumokat hallgatni, azt én sem hittem volna.

A Deák térről már egyenesen a Széll Kálmán térre (nekem szóban ez mindig Moszkva tér marad) mentem metróval. Innen nem voltam biztos, hogy pontosan merre kell menni, ezért felosontam a 4-es villamosra 1 megálló erejéig. A Széna térről már magabiztosabban sétáltam. Sajnos nagy sor állt a Millenáris előtt, több mint egy órát álltam sorba, de türelmesen kivártam. Olyan 11.30-ra értem be, és miután a karaoke terem közvetlen a főbejáratnál volt, ezért benéztem oda. Döbbenten láttam, hogy a 10 órára ígért kezdést ismét valami hiba miatt el kellett halasztani. Még ott próbáltak, beénekeltek, én addig szétnéztem. A konzoloknál most több régi konzol volt, azokat mind az Insert Coin kulturális egyesület adta be, totál meglepődtem a Nintendo GameCube-on Mario Kart: Double Dash!!-sal és négy szinte makulátlan állapotú controllerrel. Én nem is tudom, hogy lehet a controllereket megőrizni ilyen jó állapotban, amikor az analóg karja ilyen gumis alapú (nem tudom pontosan milyen), az a lényeg, hogy nyoma marad, ha például belemélyesztem a körmömet. Nekem egy lila és egy fekete GC controllerem van, a lila analóg karja már eléggé leharcolt állapotban van, a feketéé talán jobb, azt ritkábban használom. A 3DS Hungary jelen volt, amit nagyon díjaztam, innen felnéztem a MAT pulthoz bagszihoz. Régen láttam, hiányzott nagyon.

Kicsit beszéltünk, utána visszamentem a karaoke terembe, de már csak a 12 órakor kezdődő előadásra tértem vissza. Mivel a karaokésoknak nem volt dolguk, ezért elmentek enni, én elkísértem őket. A Sushi előtt sorban állva beszélgettük el az időt. Én nem vettem semmit, bár amit egyszer vettem náluk Sushit, az nagyon ízlett, úgyhogy majd valamikor elképzelhető, hogy sort kerítek rá. Bár egyébként manapság sok rizst eszek, mert kívánom, és nagyon jól esik. Főleg a jázmin rizs, az nagyon laktat. Miután visszamentünk, már nem maradt sok az előadásból, ezért azt türelmesen végighallgattam, bár Quentin Tarantino filmjei egyáltalán nem hoznak úgy lázba, és hogy őszinte legyek, magát az előadást sem éreztem olyan magas röptűnek, egyáltalán nem is értem, hogy fér bele egy japán tárgyú rendezvény kereteibe. Oldalra nézve, viszont totál meglepődtem, amikor megláttam Tukeinont. Nem is tudtam, hogy hazajött Hollandiából. O_O Jó érzés volt újra látni, és beszélgetni vele egy kicsit. :)

A következő másfél órás karaokés blokkban volt lehetőségem egyet énekelni: WHITE ALBUM: POWDER SNOW dalát. Ezt úgy jól esett, írtam is a dalról, hogy amikor láttam az anime utolsó részét, mennyire kellemes volt hallgatni. És úgy voltam vele, hogy mivel karácsonyi dal (legalábbis nálam), ezért mostanra nagyszerű lehetőség. Terveztem még több dalt is énekelni, de most csak ez az egy fért bele, mert eléggé zsúfolt volt most is a karaoke terem, több előadás is ide jött, ne is beszéljünk a Jrock (bár ez csak névlegesen) Kpop videoklip vetítésről. Ebből a szempontból nézve szerencse, hogy elkülönített helyen volt a karaoke, így nem hallatszott ki annyira a sikongatás.

És persze a zenekvíz, de ez csakis jó dolog lehet, főleg ha van szaloncukor-dobálás, amely idén is legalább akkora sikert aratott, mint tavaly. A Gamer zenekvízre csak időközben tudtam bekapcsolódni, így csak a horror, böngészős és Final Fantasy kategóriát ismerhettem meg. Daki nem is sorolta végig, mert a játékos közönség mindig az elsőre bólintott rá, így nem tudtam, melyek a többi kategóriák. Az animés zenekvízben sem jutott mindegyikre idő, de jól szórakoztam, többet jól tippeltem be. A 2013-as animék között megmosolyogtam a Kyoukai no Kanata openinget, mivel Chihara Minori énekli, ezért meghallgattam. Egészen jó zene lett. Az anime első részét is megnéztem, de annyiban is maradt, mert nem fogott meg engem. Sok-sok szaloncukor repült a levegőben, mindenki örömmel kapta el őket.

A zenekvíz végén elmentem a konzolokhoz, és mivel láttam, hogy szabad a GameCube, ezért birtokomba vettem egy pár perc erejéig. Játszottam egyet a Mario Kart: Double Dash!!-sal. Érződik azért, hogy más az irányítása, kicsit csúszósabb a többihez képest. A fizikája volt az egyik ok, ami miatt nem rajongtam ezért a Mario Kart-ért, amikor sokat játszottam vele. Olyan sokat nem játszottam vele, mert 16 órára helyet kapott a karaoke a nagyszínpadon. Nahát, mi ez a megtisztelő lehetőség? Amina, Daki, Lucy és Mai énekeltek egy-egy dalt. Meglepett, hogy ki voltak írva a kfn-be a dalszövegek magyar fordításai. Csak nem lehetett jól látni, mert a monitor eltakarta. Előbb átültem máshova. Ott láttam volna, csak egy páran beálltak a vászon elé, akkor meg ezért nem láttam. A végén a Naruto: GO!!! dalával nagy bulit csaptak, a végére sokan felmentek tombolni a nagyszínpadra. Mivel nem vagyok annyira az a tombolós fajta, ezért szolidan ünnepeltem az Adarnások nyilvános szereplését.

A fellépések után visszamentem bagszihoz, és nála töltöttem el a még megmaradó időt. Ott volt LL is, aki rendkívül “jókedvű” volt, hogy a konzolok szervizénél nem nyert semmit. Eredetileg bagszi se, csak volt ott egy The Legend of Zelda: The Wind Waker HD póló, amit hiányol. Elmesélte az egyik MAT-os lánynak, és akkor lement, hogy ő majd megnyeri. És láss csodát: Tényleg megnyerte. És odaadta bagszinak a pólót, úgyhogy részéről nagy volt az öröm. Amúgy nagyon jól néz ki, és eredeti Nintendo of Europe forgalmazás, úgyhogy valami előrendelői ajándék lehetett. Aztán már 17.40 körül járt az idő, úgyhogy bár feliratkoztam még egy dal eléneklésére, de már nem vállaltam be, mert az italom is elfogyott, így a SPAR-t is útba kellett ejtenem, én meg egyre inkább úgy vagyok a vonattal, ahogy Demjén Ferenc énekelte: “A vonat nem vár” Bagsziék is szedelődzködtek, mert LL már nagyon akart menni. Miután elkészültünk, még bagszi felajánlotta, hogy pörgessek én is a Konzolok Szervizénél, hátha nyerek. Pörgettem és úgy nyertem, hogy nem nyertem. Eredetileg a “nem nyertél” feliratnál állt meg, mégis választhattam ajándékot. Gondolom, hogy nap vége, és hogy ne maradjon meg. De maradt még egy Nintendós cucc:

Mario & Luigi: Dream Team Bros. valami alvóka-szerűség. Rossz a megfogalmazás, valójában egy ilyen nyakvédő volt benne, ami ha hosszas vezetés után kocsiban aludnék (erre minden esély megvan, miután nincs jogosítványom), akkor védi a nyakat. És volt hozzá valami szemfedő, hogy semmi fény ne zavarjon. Kibontva is lefényképeztem, mert nagyon poén.

Az az ásító Luigi azért befigyel rendesen. És ez is eredeti Nintendo of Europe forgalmazás. Örültem neki, legalább nem üres kézzel megyek haza az Animekarácsonyról. Igaz, nem fogom tudni használni, de elteszem, mint Nintendós emlék.

A karaoke terembe még gyorsan visszaosontam, elköszöntem azoktól, akiktől tudtam. Jó lenne, ha Tukeinon évente legalább egyszer remélem el tud jönni. Bagszival és LL-lel mentem, bementünk a Mammut-ban levő SPAR-ba, ott vettem magamnak Bravo zöldalmás üdítőt, erre már régóta kíváncsi vagyok, hogy milyen. Egészen bejövős, a zöldalmát italban egyébként is nagyon szeretem. Aztán mentünk metróval, én leszálltam a Keletinél. Úgy tűnik, nem búcsúztunk el hosszú időre, ugyanis bagszi elhívott magához szilveszterezni, meg úgyis akörül tartjuk a nagy Nintendós találkozókat, és mivel már nagyon rég nem voltam ilyenen, ezért nagyon szeretnék végre eljutni ismét oda. A vonathoz meg fél órával indulása előtt odaértem kényelmes sétával. Sokszor rohantam már vonathoz, ezt akartam most biztosra elkerülni. A hazaúton a CD-t hallgattam, meg olvasgattam a Keletiből elhozott metrós újságot és fejtegettem benne a rejtvényeket. Volt is benne mit, meglepődtem, hogy mennyi volt most benne. Végül rendben hazaértem. Nagyon jól éreztem magam, végül az lett az eredmény, hogy még jót is tett az utazás, talán jobban érzem magam, mint amikor elindultam. Ha minden igaz, december végén folytatás.


Olyan furcsa, hogy alig 2 hónapja volt a MondoCon, és máris Animekarácsony. Semmi hangulatom nem volt hozzá, de végül elmentem. Igaz csak pár órát aludtunk bagszival, eredetileg úgy volt, hogy egyáltalán nem alszunk, mert már fél 2 fele járt, mire az előző blogpostommal végeztem, de 3 órakor mégis elfáradtunk, úgyhogy aludni tértünk. Én 8-kor ébredtem fel, bagszi meg 8.45-kor rontott ki a nappaliba, hogy miért nem ébresztettem fel, neki 9-re kellett volna menni conra, mert a MAT vendégként jelen volt, és kellett volna segíteni. Nagyon sietett, de majdnem 10 óra lett, mire odaértünk. Ott összefutottunk Trunerrel, ő Krisit kereste, mert ő vette neki is a jegyet. Bagszi bement a szervezőibe, a MAT-hoz, én meg felhívtam Krisit, hogy ne várjunk rá, ő már bent volt. Hármasban mentünk be, közben ők a Pokémon játékokról beszélgettek, eközben átjött az érzés, hogy jó lenne megint játszani vele. Miért is ne? Igazából, aki kézikonzolon az összes létező Nintendo handheld játékot játszani akarja, annak csak 2 konzolra van szüksége: Game Boy Advance SP, és Nintendo 3DS. A GBA SP lejátsza a Game Boy, Game Boy Color, és Game Boy Advance játékokat, míg a 3DS a Nintendo DS és 3DS játékokat. A GBA SP az egyik legjobb Nintendo kézikonzol, mert az első európában is megjelent kézikonzol, melynek saját fénye van (Japánban megjelent 1997-ben a Game Boy Light, annak volt még saját fénye.) A 3DS meg adja magát. Nagyon sokat tud, online módozatok, és a gépben levő extrák. Tehát, bementünk, és most rendhagyó módon nem rohantam fel a karaoke részlegbe, hanem Krisiékkel néztem szét az árusoknál. Nem is kellett sok idő, mire összetalálkozunk bagszival, osztotta a MAT szórólapokat. Ismét csak levásároltam a jegy árát, a következőre:

  • Ruróni Kensin 1

Újba akartam belekezdeni, így három lehetőségem volt: Hellsing, Chrno Crusade vagy a Ruróni Kensin. Végül a Kensin-re esett a választásom, mert ott futottam össze Necrokiddel, aki mondta, hogy nagyon jó ez, így emellett döntöttem. Necro nem jött velem, de én kíváncsi voltam, hogy vol van a MAT pult, elvileg a 2. emeleten, de nem nagyon tudtam elképzelni. Azt hittem, hogy ott lett volna, ahol ősszel az étterem volt, de nem, és nagy meglepetés ért: A vetítőterem mellett, ahol a karaoke szokott lenni, ott van egy ajtó jobb oldalt, ahogy mennénk be a terembe, azt hinnénk, hogy ott vége van, de én el nem képzeltem volna, hogy az megnyitható. O_O Nem is kis helyiségbe érünk be, ott volt az étterem, és beljebb lehet menni, ott volt a konzol, és külön kis termet kapott a MAT. XD Ezután mentem a karaokéba, ott hátul foglaltam helyet. Éhes voltam, neki akartam állni enni. Kiveszem a szendvicset, és látom, hogy kólás az alufólia. Benézek a táskába, minden úszik a kólában! T_T Kiveszem a kólát, úgy spriccelt ki, hogy csodálom, hogy nem bámult meg senki, de hirtelen se tudtam, mit csináljak, közben folyt a kóla a padlószőnyegre. Végül úgy döntöttem, hogy visszamegyek a MAT pultba úgyhogy fejjel lefele tartottam, mert az alján képződött egy lyuk, onnan spriccelt ki. Mutatom bagszinak és Trunernek, nem akartak hinni a szemüknek, ők ilyet még soha nem láttak, nagyon röhögtek. Én majdnem sírtam, mert a 3DS pont kártyáim eláztak. T_T Az volt a nagy szerencsém, hogy a 3DS-em a zsebemben volt. Azt hiszem, akkor lettem volna rosszul. Mindegy, fejjel lefele támasztottuk a falhoz. Elég sokat voltam most a MAT-nál, és… Beléptem a MAT-ba. Erre nagyon fellelkesedtem, és sokat gondolkodtam, hogy mit tehetnék a MAT-ért. Lennének terveim, csak azért vonakodtam, hogy most belépjek-e, mert még régebben bagszival beszéltük, hogy nem rossz, hogy egész nap egy helyen kell lennie a conon, és nem járhat semerre? Mondta, hogy egyáltalán nem, mert már úgyis mindent látott, nagyon nem érheti meglepetés, így inkább segít, és a részévé válik a rendezvénynek, ami egy nagyon jó dolog. Rájöttem, hogy ez így van, mert újdonság már úgysem érhet. A karaokéba olykor-olykor benéztem, de most az időm nagyrészében a MAT pultban beszélgettünk meg szórakoztunk, bagszival, meg Trunerrel, meg megismerkedtem egy csajjal, aki nagyon jófej volt, örültem a szerencsének.

Csibivel való találkozásom sem volt semmi, mert a MondoCon-Nintendo Magyarország nyereményjátékában 2. helyezett lett, így kap egy Zeldás ajándékcsomagot. Vagyis kapott volna, de aki átadta volna, az otthonfelejtette. Szegény Csibi, majdnem sírva fakadt, ami nem csoda, mert annyira várta. Egyébként volt egy nyereményjáték a Facebookon, hogy fényképezd le az októberi vagy / és novemberi Mondo magazint, és aki a legtöbb szavazatot kapja (kerüljük azt a csúnya szót), az nyer. Ez megint ilyen kinek van több ismerőse verseny, de örültem Csibi 2. helyének. Délután igencsak elfeledte a rosszkedvét, láttam, hogy a karaoke teremben ott “tombol”, mert két srác “előadta” a Fluor: Mizu szerzeményt. Odamentem hozzá, hát neki van Mario Kart 7-e! Hát azt nekem látnom kell! Krisi is ott volt mellette, már 15 óra volt, amikor véget ért a karaoke, Krisi is elment, de Csibi úgy próbálta marasztalni, hogy játszunk hárman vele. De csak elment, így ketten maradtunk. Mindegy, ha már így alakult, de nagyon kíváncsi voltam a játékra. Hát ez a játék valami csodaszép 3D-ben! A Super Mario 3D Land-ben valahogy nem jön le annyira a 3D-s hatás, hiába van bekapcsolva, de a Mario Kart 7 valami eszméletlen gyönyörű! Tényleg olyan, hogy közelít feléd a pálya, a karakterek is, szinte teljesen részese vagy a játéknak! Alig várom, hogy meglegyen nekem!

Aztán még ott szórakoztunk a MAT pultban, de lényegében ennyi volt. Megvolt, de olyan se jó, se rossz nem volt.


Végre megcsináltam minden kfn-t, amit az Animekarácsonyig meg akartam csinálni. Ezek között van a ONE PIECE: We Go! dal is. Kicsit talán szegényesnek tűnhet annak, aki megnézi, mindez azért van, mert New World One Piece háttérképeket akartam csak betenni, ezzel akartam “jelezni”, hogy ez már az új világhoz tartozik, és ebből még kevés háttérképet csináltak, az egyiket is úgy csináltattam. Meg a We are! for the new world dalt is megcsináltam. Szerintem ez a dal nem lett olyan jó, mint az eredeti verzió. Legalábbis Kitadani Hiroshi a JAM Project dalokban sokkal élettel telibb, de itt meg olyan fáradt. Azt elhiszem, hogy 12 év, az 12 év, de Okui Masami is felénekelte a 2008-es Ooku albumra a REINCARNATION dalt, mely 14 éves (volt akkor), és nincs nagy változás. Sőt, csak sokkal jobb lett az énekesnő hangja az évek során. Úgyhogy az új We are! dal nem bejövős. De örülök, hogy a kislemez sikeres, szerintem meglesz a 30.000-es összeladás.
Az alábbi dalokat készítettem el ezekkel együtt:

  • One Piece: We Go!
  • One Piece: We are! for the new world
  • Super Robot Wars: NOAH
  • Cardfight!! Vanguard: Believe in my existence
  • Code Geass Hangyaku no Lelouch R2: Waga Routashi Aku no Hana
  • Pa-Dö-Dő: Utazz velünk

Igen, elkészítettem a második nem japán dalból a karaoke fájlt. Néhány hónapja tudatosodott bennem, hogy a Pa-Dö-Dő: Tuinvan, Marivan, Györgyivan, Közösvan albumon rajta van az egy dal karaoke (vagy ahogy a borítón van írva: karra OKÉ) verziója, így ezt is megcsináltam. Poénos dal.

 A héten kikerült a Gamer365 új Podcast-je. Soha nem foglalkoztam velük, de a novemberi nem akármilyen, hiszen Nintendo van túlsúlyban, és a vendég – lássatok csodát – Edvi Tímea, Stadlbauer Kft. Markeing menedzsere. Itt meghallgatható, és letölthető. Nagyon ideje volt, hogy végre komolyan hallassák a hangjukat. Őszintén remélem, hogy ez egy jó kezdet. Amin meglepődtem, hogy a Nintendo.hu oldalt újabban a Gamer365 szerkeszti tartalmilag. O_O Akkor ezért naprakészek, és vannak kint minden menő hírek. Valószínűleg ott robbant ki az egész, hogy az egyik ismerősöm a Facebookon kissé alpári stílusban jellemezte a Nintendo Magyarország munkásságát. Én erre már valami emberségesebb hangnemben írtam kommentként további problémákat. Mi volt erre a NM reakciója? Törölték azt a postot. Az igaz, hogy nem volt valami kedves a főpost, de az lett volna az igazi, ha válaszolnak rá. Aki ért a marketinghez, az olyan szépen tud kifogásokat fogalmazni, hogy akár a másik fél tűnhetne hülyének mellette, hogy be mert szólni. Persze nem tudom, de elképzelhetőnek tartom, hogy emiatt kérte fel a Nintendo a Gamer365-öt, hogy ők szerkesszék ott a híreket. Egyébként elég jó volt, mindazonáltal nemigen kellett volna Edvi Tímeának bevallani, hogy ő inkább mobilon játszik, ezzel sajnos elárulta magát, hogy nemigen ért a Nintendo játékokhoz. Nem tudom, hogy ki tette fel a FB oldalra a karácsonyi ajándék tippeket, de a BigN-es társaságban nem kis felháborodást keltett, ugyanis nemek szerint voltak felosztva az ajánlott játékok. Először a hölgyeknek: Kirby és Wii Fit Plus és Tetris… Kezdjük ott, hogy szerintem hülyeség nemre felosztani a játékokat. Az igaz, hogy elég érdekes lenne fiút látni játszani valami Barbie vagy High School Musical átirattal, de hogy a Kirby-t nőknek ajánlották, azzal nagyon durván elárulták, hogy nem sok közük van a Nintendo játékokhoz. Beszéltük is egymás között, hogy csak ránéztek a borítóra, láttak valami rózsaszín gömböt, na ez biztos valami csajos játék lehet, pedig meg merem kockáztatni, hogy ha egymás mellé állítanánk a női és a férfi Kirby rajongókat, a férfiak utcahosszal nyernének. A Wii Fit Plus az már egy fokkal érthetőbb, de nem azért “veszem védelembe”, mert én is szeretem, és napi szinten használom, hanem mert ez a program nem nemfüggő, hanem ki az, aki foglalkozik a külsejével? Én azt gondolom, hogy többek között azok a férfiak veszik meg, akik szeretik a Nintendót, és fontos számukra a külsejük. Megnézik, hogy milyen a program, és ha tetszik, megveszik. Én legalábbis ezen a folyamaton mentem végig. És a Tetris… az mindnyájunknál kiverte a biztosítékot. Ha van játék, amit aztán tényleg nem lehet nem alapján besorolni, akkor az a Tetris. Az időtlen játék, soha nem lehet megunni, férfi, nő egyaránt játszik vele! A karácsonyi ajándék ajánló második része a férfiaknak ajánlottak játékokat. Ezt nem lehetett nehéz összeállítani, hiszen ha már annyira nemre akarjuk felosztani a játékokat, akkor jóval több férfiaknak szóló játék van. De inkább térjünk vissza a podcast-re, mert az nagyon jó volt, sok hasznos dolgot mondott a Tímea, és szinte minden kérdéskört említett, ami engem is foglalkoztat. Magyar Nintendo szerver, komoly Nintendo website, és most így hirtelen ennyi jut eszembe. Az árról nem esett szó, de a Super Mario 3D Land-nek és a Mario Kart 7-nek viszonylag korrekt árai vannak Stadlbauer forrású üzletekben, nem sokkal olcsóbb a kisebb konzolboltokban. A fő gond inkább a régebbi Nintendo játékok árai. És most nem a Nintendo Selects-re gondolok, hanem pl. a Super Mario 64 DS-re, Mario Kart DS-re, vagy a New Super Mario Bros.-ra. Ezek a játékok pl. Angliában már mind szinte féláron van újonnan az eredeti árhoz képest, míg nálunk még mindig 11-12 ezer forintért vesztegetik őket. Biztos vagyok benne, hogy jobban fogynának, ha olcsóbbak lennének.

Egyébként pénteken bementem a GameStop-ba, megkérdezni, hogy van-e nekik Mario pakkos 3D, de nincs, és nem is biztos, hogy kapnak. Eddig csak az 576-ban, és a Game Park-ban láttam, még Media Markt-ban, és Saturn-ban sem láttam még. De remélem, mire aktuális lesz számomra, lehet majd 60 ezer forintnál olcsóbban is kapni jobb helyen.

Nem lesz verseny


Szomorúan vettem tudomásul, hogy a mostani Animekarácsonyon nem lesz verseny. Kár, pedig készültem. Mindenesetre készülök, hogy egyszer azért kiálljak énekelni, de lehet, hogy most is lesz valami helyben nevezős verseny, mert a tavalyi Animekarácsonyon is úgy volt eredetileg, hogy nem lesz verseny, aztán mégis összehoztak valamit. Hátha most is így lesz.

Egyébként meglepetten hallottam, hogy most minden a K csarnokban lesz, még az árusok is ott lesznek, ahol régen voltak. Ha a karaoke terem is az első emeleti régi kistermében lenne, és a konzol is második emeleten az étteremnél lenne, akkor minden olyan lenne, mint a 2009-es MondoConon, és az Animekarácsonyon. Nem lenne rossz.

Animekarácsony 2010


Hát, ma sem aludtam sokat, de ez megint az én hülyeségem. Fél 3-kor nem tudtam elaludni, ezért félálomban végigvittem DS-en a New Super Mario Bros.-ban a 4. világot. Aztán bekapcsoltam a Wiit, és Mario Kart Wii online most gyengébb emberekkel rakott össze, így összeszedtem magam, és felhoztam a pontjaimat 8000 fölé. Különben nem vagyok mindig szerencsés, amikor gyengébb ellenfelekkel vagyok, mert akkor egy rövidebb pályán fennáll annak a veszélye, hogy össze-vissza kiütnek, és ha akkor utolsó vagyok, akkor ilyen -200, -300 pontokkal honorálja a gép, ugyanis a Mario Kart Wii online pontozása eléggé fejlett olyan téren, hogy viszonylagos alapon pontoz. Tehát figyelembe veszi, hogy hány pontod van, és hogy az ellenfeleknek átlagban hány pontjuk van. Így, ha több 9000 pontos ellenfél közül (9999 a max) első vagy, akkor azt sokkal magasabb pontszámmal (akár +100, +150 ponttal is) jutalmazza, míg ha ilyen 5000-6000 pontosok között az utolsó helyen végzek, akkor sokkal több pontot von le.

De ennyit is a MKW-ről, hiszen ez a blogpost most nem erre szerződött. ^^ Már fél 9-kor felkeltem, és annyira nem is éreztem magam vészesen 4 órás alvás után. Miközben összekészülődtem, Mystráék is felébredtek. Beszélgettünk egy kicsit, aztán olyan 10.15 fele elindultam. Hármas metróval a Nyugatiig, majd onnan négyes-hatos villamossal a Széna térig. Már a villamoson is megjelent egy pár cosplay, de kifejezetten a negatívabb fajtából. Az egyik idősebb hölgy, szegény látszott rajta, hogy kétségbessetten nézi, hogy kik ezek, miféle emberek? Sajnáltam egy kicsit. ^^’ A Széna tértől elég könnyen megtaláltam a Millenárist, és itt jutott eszembe, hogy otthonhagytam a jegyemet! T_T Visszafordulni már nem akartam, de felhívtam Mystrát, hogy nyugodtan felhasználhatja valamelyik, akinek kell, nekem még pont annyim van, hogy tudok venni magamnak jegyet, majd kifizetik. De gyakorlatilag tök hiába vettem meg elővételben, ugyanis azért vettem meg, hogy elkerüljem a sorbanállást. Hát nem úsztam meg. Ráadásul jó sokan voltak, és nem tudtuk, hol a sor vége. Többen is, mert összefutottam a BigN-esekkel. Bagszi hozta a szokásos Pokémonos formáját, de ott volt mindenki, jól elvoltunk. Csak kicsit aggódtam, hogy nem lesz elég jegy, de szerencsére volt. Amint bejutottunk, szétszéledt a társaság. Bagszival és Light Lugiával közösen nézelődtünk. Az árusok körében olyan sok érdekesség nem volt, bár azt nem mondanám, hogy ha nem lenne mondjuk 100.000 forintom, maradna abból bármi is. Felmentünk az emeletre, ott voltak a kártyások. Volt minden, HKK, WoW, Magic the Gathering, de Pokémon sehol. És nem kaptak helyet. Előbb tovább nézelődtünk, hát a konzolrészleg valami siralmas… 1 db. PS3 volt, egy sornyi X360, de azokon is vagy valami FPS, vagy FIFA11, vagy valami versenyzős játék volt, Wiin meg csak Just Dance volt. Ez úgy szimplán a konzolrészleg kicsúfolása. Csak Just Dance-et kirakni hülyeség, hisz aki táncolni akar, annak ott a DDR, és egy animekarácsony van olyan nagy rendezvény, hogy keményebb konzolos mag jelenjen meg, akik esetleg játszani akarnak, nem táncolni. Mert az, hogy a Mondo Meeteken ez van, az rendben van, mert ott tényleg csak a szórakozás a lényeg. Szóval a konzolrészleg epic fail (de nem szeretek angol kifejezéseket használni ^^’). Úgyhogy 15.30-ig nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni. Csak sajnáltam bagsziékat, hogy már megint nem kap megfelelő figyelmet a Pokémon TCG. És csak ilyen 3 és fél óra után kaptak egyáltalán egy asztalt, ami, mint kiderült tiszta ragasztós volt. Addig én járkáltam fel-alá, közben találkoztam Amináékkal, Ronjával, Leeával, mindenkinek nagyon örültem. ^^ De hogy őszinte legyek, Mystrát vártam nagyon, mert pont csak egy ezresem volt, ami elment a jegyre, és reggeli nélkül elindulni, nem egy jövedelmező tett. De megjelent. Kicsit beszéltünk, aztán mentem is a Mammutba, a Match előtt van egy pékség, hát nagyon jó volt. Nem is siettem vissza a Millenárisba, szétnéztem egy kicsit. Az Alexandrába, 576-ba is bementem.

Majd amikor már 14 óra lett, felcsillant egy kis reménysugár, hogy lassan karaoke. Addig erőt vettem magamon, és kibírtam. 15 óra után mentem be egy kis elzárt helyre, ott volt a DDR, amit hamarosan felváltott a karaoke. Már ott voltak Mystráék, Leea, Lucy, Mai és Megumi. De lassan jöttek Amina, Ronja, Gh0sT és Katayashi átvenni a terepet. Lam’O tegnap este írt rám, hogy nem tudnak jönni Dakival, mert osztálykarácsonyuk lesz. Neelának szalagavatója volt, úgyhogy azért hiányoztak egy páran. Szépen lassan elkezdtünk jelentkezni a versenyre, először úgy tűnt, hogy csak “házi” karaoke verseny lesz, mert túlnyomó részt csak adarnások jelenteztek, de szépen lassan jöttek a többiek is, végül 18-an gyűltünk össze. Viszonylag jó volt a felhozatal, de ahogy az helyben nevezős versenynél szokott lenni voltak gyengébb produkciók is. De eléggé hangosan kellett beszélnünk egymáshoz, így mire sorra kerültünk, szinte teljesen elment a hangunk. Leeával el is könyveltük ezt a versenyt “without voice” versenynek. ^^’ Hát én is így voltam. De amikor Amina felkonferált engem, mint “supermario4ever”, az egyik srác felhördült, és lenézően mondta hangosan, hogy Super Mario… miután gondolatban elküldtem melegebb éghajlatra az illetőt, intettem Gh0sT-éknak, hogy mehet. Végül nem vállaltam One Piece számot, nem tudtam begyakorolni, felsülni meg nem akartam, így biztosra mentem, és Saber Marionette J: Successful Mission dalával mentem. Nem volt rossz, csak tudok én ennél sokkal jobbat is. Viszont ami zavart, hogy halknak hallottam magam. Nem tudom, hogy most én tartottam rosszul a mikrofont, vagy szólnom kellett volna, hogy halk az ének. De így is jó volt. Az első háromba nem kerültem be (igencsak meglepődtem volna), de így is várható volt, hogy ki lesz a második és első. A második helyezett nagyon tetszett, az első helyezett meg nagyon jó, de az egyéni probléma, hogy nekem nem jött be maga a stílus. Személy szerint az énekhanggal nem volt bajom, az tényleg a legjobb volt, de én magával az előadással nem tudtam azonosulni, de ez már az én bajom. Majd kíváncsi leszek, hogy végül hányadik lettem, mert már nem tudták megcsinálni a teljes listát, nagyon hirtelen jött minden, de pár nap múlva kint lesz az eredmény. Aztán én 18 óra után már jöttem is haza, mert már nagyon éhes voltam.

Csak a kedvezményes részlegnél vásároltam, a Démonnapló 1-et, 400 forintos ráfizetéssel. Meg felmutattam a három új Mondót, így választhttam egy fancucc közül. Bár ahogy szétnéztem, erősen gondolkodtam azon, hogy egyáltalán felmutassam-e a Mondókat, mert eléggé gyér volt a választék… Két kulcstartó tetszett meg, a Death Note-os Yagami Light, és a Fullmetal Alchemistes szőke hajú csaj (nem tudom a nevét) kulcstartó, végül a FMA-s mellett döntöttem. Mondjuk az biztos, hogy soha nem vennék ilyeneket, és állítom, hogy a Mangafan is azért csinálta ezt az akciót, mert ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül. Egyszerűen 1500 forint körüli értéket elkérni értük, szinte rablás, amikor az egész kb. 500 forintot ér. A Mangafan pultnál rákérdeztem, végül mégsem csinálnak Árnybíró díszdobozt. Nagyon nagy kár érte.

Kár, hogy csak fél nap karaoke volt, nekem az első fele csak ilyen tengődés volt. De utána beindultak a dolgok. ^^


Tegnap itt volt bagszi, megmutattam neki az All-Starst. Ő annyira nem játszott, inkább csak netezett, majd később kapcsolódott be a játékba. Addig én végigvittem a Super Mario Bros. 2-t és a Lost Levelsben eljutottam a D-1 pályáig. A Mario 2 jó, jó játszani vele, de igazából semmi nincs, ami kiemelné egy átlag játékból. A Lost Levels már teljesen más tészta. Ott már tényleg nagyon ügyesnek kell lenni. Megmutattam bagszinak a C-4 pálya kritikus részét, hát ő is látta, hogy mennyire lehetetlen. De tényleg, kíváncsian várom, hogy ki az, aki Super Mario-ként képes megcsinálni azt a pályát.

Miközben játszottunk, bagszival tegnap kinyomoztuk, hogy megyik animét néztük vasárnap Duonggal, és meglett: To Aru Majutsu no Index 2. évad 2. rész. Bagszi mondta is, hogy hallott róla, mert olvasta valahol, hogy összevetették ezt az animét a Love Hinával, hogy ugyanúgy egy szerencsétlen srác a főszereplő, aki tele van jó csajokkal, ecchi jelenetektől nem kímélve. Ez annak fényében érdekes, hogy amikor Duong mondta, hogy már unja a sok ecchi-jelenetet, megkérdeztem tőle, hogy látta a Love Hinát? Mondjuk nekem tetszett a Love Hina, csak volt egy pár rész, ahol már tényleg túl sok volt a pofozkodás, hogy az enyhe erotikus tartalommal megtöltött jelenetekről már ne is lelkesedjünk. Emellett találtunk egy nagyon jó Super Mario Bros. 3 sprite képet, amikor Mario épp repül, ezt bagszi kirakta nekem vasalható gyöngyökből. Nagyon jól néz ki, már csak vasalásra vár.

Na de miután bagszi szabadult a gépemtől, jött egy kicsit duettben Mario 3-azni. Jobban neki kéne ülnie, mert nem egy reménytelen eset, még ha most nagyon nem is megy. De nem maradt sokáig, mert a holnapi munkája miatt hamar el kellett mennie. Előtte megnéztük az Animekarácsony honlapján kint van a karaoke kiírás, emellett tegnap rakták ki az odajutást. Csak így elkezdem felolvasni, de hogy mit olvasok, azt nem hittem volna… “ha ezt a képet, vagy ezt a tájat látod, akkor fordulj balra, vagy jobbra, stb. stb.” Azt elhiszem, hogy a conra járók döntő többsége nem rendelkezik saját keresettel, de nem hiszem, hogy 5-6 éveseket várnak, akiknek így a szájába kelljen rágni, hogy merre kell menni. Aki ennyire nem tudja feltalálni magát, az tényleg ne is jöjjön, már bocsánat, de a kint levő odajutós szöveg nagyon szánalmas lett.

Napi egyveleg


Elmentem ma a MultiFormatba, de ahogy felkészültem rá, nem kaptam Wiimote-ot. Azt mondták, hogy most Nintendónak készleten, jövő pénteken menjek vissza. Egy alkalommal egy halasztás belefér, okvetlen megbocsájtható.

Bementem a WestEndben levő MediaMarktba, és a mai napig meg vagyok döbbenve azon, hogy sokan úgy játszanak az XBOX360-as Kinecttel, mintha tényleg a Microsoft találta volna fel a spanyol vi(g)aszt. Holott tudjuk, hogy a Nintendo találmánya ez alapból. De ha jobban belegondolunk, ez nem csoda. A fő probléma egyértelműen a Nintendo promóciójával van, hogy azért üzletekben nemigen promotálták a Nintendót. Csak annyi, hogy egy LCD TV-n kint van a Wii. És hogy nincs annyira kiemelve, hogy van Wii, így az embereket nem különösebben izgatja. Így azt kell mondjam, hogy a jelenlegi helyzet nem csoda, hogy így alakult.

Ezután elmentem a SakuraZakába, megvenni az Animekarácsony jegyet, és most itt van nálam. ^^ Ilyen rikító sárga színű lett most a karszalag, mint a sorkiemelőnek a színe. De 1000 forintot bőven megért szerintem. De el is gondolkodtam azon, hogy ez tényleg nagyon jó ár, és gondolom a Millenáris sem egy akármilyen hely, úgyhogy meglepett az alacsony ár. Csak az a kérdéses, hogy mennyire lesz nagy a rendezvény. Erre kíváncsi leszek.

Azt még elfelejtettem megírni, de még hétfőn voltam az egyik Alexandra könyváruházban, és tökre meglepett, hogy a MondoConos akció napi szinten elérhető, ugyanis minden MangaFanos kiadvány első 3 kötete le van árazva 50%-kal, ami az Árnybíró kivételével mindenhol 1000 forint kedvezményt jelent. :D Az Árnybíró ugye 1500 forint, ezért ott 750 forint kedvezmény járt, de ez remek lehetőség volt, hogy a második MondoConon elvesztett mangámat is pótoljam, az Árnybíró 2-t. Fűű, nagyon fel kell frissítenem az Árnybíró-emlékezetemet, mert valamikor 2-3 éve vettem meg az első kötetet. Arra emlékszem, hogy nagyon tetszett, de a történetre, már annyira nem. Viszont az Árnybíró kapcsán lesz a MangaFannak egy szerintem nagyon jó húzása. Mivel ugye megjelent mind a 17 kötet magyarul, ezért az Animekarácsonyon debütálni fog a díszdobozos Árnybíró-gyűjtemény. Nem is gondoltam volna, hogy mangában is van díszdobozos kiadvány, viszont, amit nagyon jónak tartok, hogy magát a díszdobozt külön is meg lehet venni! Legalábbis az Animelandben ezt mondták. Ha ez így tényleg meg fog valósulni, és ha lehet majd kapni az Animekarácsonyon, akkor szerintem beruházok rá. Még erről nem találtam infót, de nagyon kíváncsi leszek rá. És ugye a jegy 100%-ban levásárolható. Arra gondoltam, hogy ha ez nem csak MangaFanos mangákra vonatkozik, akkor én más kiadótól fogok venni, ami egyébként eredeti áron van. Én különben javaslom, hogy inkább boltba menjünk el megvenni, így elkerülhetjük a sorban állást, és elég lesz csak 11-re odaérni (akkor kezdődik).


A Petőfi Csarnok helyszínének gondolata sokaknak egybeforrt az Animeconnal. Hiszen 3 évig ezen a helyen volt a con, így nem csoda, hogy sokaknak nagy emlékek, élmények fűznek már magához a helyszínhez is.

Már a sorban állást is élveztem, addig volt kivel beszélgetni, hülyülni, játszani, egy perc sem telt eseménytelenül. Emellett a Pecsa előtti füves részt is elfoglalhattuk, melynek szintén volt egy hangulata ott lenni. Meg a sok emlék, az első conom 2006 őszén, már akkor is kíváncsian figyeltem a karaokét, és már akkor is azon gondolkodtam, hogy jó lenne énekelni, de akkor még tizedennyi bátorságom sem volt, mint most. Az megmosolyogtatott, amikor ott egy Kaleido Star CD-t tartottam a kezemben, és a ellettem ülő lány megkérdezte, hogy ez honnan van? Mondom sehonnan, én csináltam. ^^’ Ekkor még csak leszedtem ezeket a dalokat, és kiírtam audio CD-ként, és csináltam neki egy egyszerűbb borítót. Komolyan nem is értettem, hogy miért kérdezi, hisz nem volt nagy szám az egész. Ez a CD egyébként még ma is megvan, és meg is őrzöm, mert a borítója saját munka. Aztán a szinkronszínészek. Ekkor még csak 2 anime volt ismert számomra, a Kaleido Star, és a Tokyo Mew Mew. És jó érzés volt élőben látni Molnár Ilonát. Bár megmondom őszintén a Full Metal Panic! után nemigen rajongok érte, de vannak jó szinkronszerepei. És ekkor még csak az egyik kisebb teremben volt karaoke, de már ekkor is alig fértünk el. Aztán 2007 tavasz. Ez annyira nem volt emlékezetes, bár mégis, mert itt nyertem először mini-konzol versenyt Wii Sportson (mint utólag kiderült, Tukeinon Wiijén játszottam ^^’), de úgy nyertem, hogy végig simán ment. Aztán a döntőben a bowling (ez volt végig) végeredménye 176-175 volt a javamra. De a döntő is úgy volt, hogy sokáig nyerésre álltam, aztán nekem rosszabbul ment, míg ellenfelem felhozta magát. Így jött össze az 1 pont különbség. Több féle nyeremény volt, én a Wiis Open Seasons játékot választottam. Melytől pont a 2007 őszi conon váltam meg. Ekkor még volt piac, és becseréltem. Akkor több mindent is vettem. Fekete N64 controller (ez nagyon régi vágyam volt), SNES-re Worms, NES-re Super Mario Bros. és még volt valami, de arra már nem emlékszem. De a 2007 őszi con volt a legérdekesebb. Ekkor foglalkoztam magával a connal a legkevesebbet. Ugyanis a piacon találtam egy kismacskát egy eladónál. Rólam tudni kell, hogy valamely állattal szinte meg lehet vesztegetni, az egy macska, nagyon szeretem a macskákat. De nagyon kicsi volt 6-8 hetes, fiú volt, és amikor hozzám került, annyira éhes volt. Úgy evett, mintha napokig éheztették volna. Sokat játszottunk vele utána. Aztán sajnos nem a legkedvesebb sors várt rá itthon, úgyhogy a macskaszerető szomszédokhoz került, akik azóta elköltöztek. Ezután volt egy kisebb közömbösségem az anime iránt, így a 2008 tavaszi cont kihagytam, de az őszin ott voltam, és az volt a legjobb eddig. Ott találkoztam több emberrel is először, akikkel nagyon jó élmény volt együtt tölteni azt az egy napot, de erről másoltam is be egy bejegyzést. Ekkor volt az egyik legnagyobb vitát kiváltott karaoke verseny. Lényegében az történt, hogy mindenki a Final Fantasy IX Melodies of Life dalt éneklő lányt szerette volna győztesnek látni, de a zsűri még csak be se a szavazta a “dobogó”-ra. Aztán csak utólag hallottam, hogy ez mekkora vitát váltott ki, és hogy szidták a zsűrit. Ha engem kérdeznek, jól döntött a zsűri. Még mindig magam előtt látom a lányt, ahogy artikulál… Az a bizonyos másik véglet, amikor már annyira túlzásba vitte, hogy rossz volt nézni is. Hallgatni azért nem volt jó, mert hallatszott, hogy az nem az ő kvázi, eredeti hangja. A lényege ennek az, hogy az énekeseket 2 csoportra lehet osztani: Akinek született hangja van, és akinek csinált hangja van. Most ennek a lánynak (én nem ismerem a képességeit, azóta sem jelent meg), de én úgy hallottam, hogy csinált hangja van. És nekem nem volt jó hallgatni. Aztán én egyedülálló vagyok (úgy tűnik a zsűrivel együtt) a közönséggel szemben. Úgyhogy nem volt semmi. Aztán a 2009 tavaszi cont a saját hülyeségem miatt kihagytam, de a nyári, megint nagyon jó volt. Nagyon jó volt, de nem múlta felül az egy évvel ezelőttit. Ez másképp volt nagyon jó. Hisz itt karaokéztam először. Mint kezdő karaokés természetesen nem voltam annyira jó, de jó érzés volt kiállni. Aztán még sok minden.

És igen, meg tudom érteni azokat, akiknek ez nem tetszik, én is átérzem azt, hogy mennyi minden köthet oda egy embert, de sajnos be kell látni, hogy a Pecsát kinőtte az Animecon, és ha nem akarunk tumultust, lökdösődést, akkor váltani kell. Akinek fájdalmat okoz a Pecsa elhagyása, annak azt tudom javasolni, hogy úgy kell erre a helyszínre gondolni, mint az életünk egy nagyon szép része. Az biztos, hogy akárhányszor visszanézek oda, nagyon sok pozitív gondolat fog eltölteni.

A Hungexpo meg a MondoCon, és az AnimeKarácsony által jó bemelegítés volt. Láttuk, jó hely lesz, a MondoConon, mint írtam, nagyon jól éreztem magam, az AnimeKarácsony is nagyon jó volt. Már akkor nagyon jó volt látni a karaoke termet. Úgyhogy én azt mondom, hogy nem kell negatívan gondolkodni a helyszínváltásról, mert biztos vagyok benne, hogy pár év múlva sajnálni fogjuk, hogy elhagyjuk ezt a helyet.

Animekarácsony 2009


Olvasom Tukeinon blogját az Animekarácsonyról, és arra inspirált, hogy nyilvános helyen is megírjam az éleményeimet. Eddig csak a BigN fórum blog részlegébe írtam, melyet csak azok láthatnak, akik beregisztráltak. Hát akkor lássuk.

Ha szavakban szeretném jellemezni az Animekarácsonyt, a következőket tudnám használni: Szervezetlenség, barátok, áramkimaradás, buli. Most így ugyan nem a legjobb a kép, de nem volt annyira vészes. A szervezetlenség arra vonatkozott, hogy a kapunál 2 sor volt, de nem volt kiírva, hogy melyik az elővételes, és melyik a helyben vásárolt hely sora. Én meg természetesen a rossz sorba állok be. -_-‘ Még az volt a szerencse, hogy az elővételes sornál volt egy kis lyuk, én meg voltam annyira önző, hogy befurakodjak oda. ^^’ Egyébként bagszival, Caterrel és Young Linkkel találkoztam a sorban. Bagszival vicces volt a találkozó, mert amikor megérkeztem, akkor látom, hogy egy lány Pikachus táskában telefonál, na ez csak a bagszi lehet. De furcsa volt, mert hosszabb volt a haja, mint megszoktam, és az egyik szemét eltakarta vele. És mivel már volt kellemetlen élményem ebből, ezért ott maradtam, vártam, hogy ő jöjjön hozzám, ha tényleg ő az. A V-ADival beszélgetett, így nem jött egyhamar. ^^’ Én olyan 8.30 körül érkeztem meg, és olyan 9.45 körül indult meg a sor. Hát nem volt valami kellemes abban a nagy hidegben kint állni. Széjjelfagytak a lábaim mire odaértem. Ráadásul az elővételes sor is lassan haladt, mivel csak egy laptop volt, ahol azonosították az online regisztráltakat. És a kedves hölgyemény is percekig nézte, hogy ki vagyok, hol vagyok, úgyhogy jól kezdődik. És még mindig nincs vége. Ha animés rendezvény, akkor az szinte a karaokéval egyenlő számomra. Miután gyorsan végignéztem az árusoknál, siettem fel a karaoke terembe, hogy mi van. Döbbenten látom, hogy zárva van. Tukeinon jön ki, hogy még nincs semmi, és nem tudják mikor jön meg a technika. Elvileg nem is akartak beengedni minket, de mivel a tömeg ennek ellenére be akart menni, ezért végül bemehettünk. Ott találkozok egy pár kedves emberrel: Mystrával, Leeával, Aminával, és Narumival. Mindannyian értetlenül állnak a történtek előtt, és senki nem tudja mikor lesz technika. Persze valamennyire próbálták pótolni. Az egyik legfontosabb “hiánycikk” a vetítővászon volt, melyet egy deszkalappal próbáltak helyettesíteni, de az akkora robajjal csapódott a földnek, hogy az egész karaoke terem egy emberként kapott a szívéhez. Nekem az volt a szerencsém, hogy épp kiszúrtam, hogy az ott nagyon rossz helyen van, és dőlni fog, így nem ijedtem meg. Szerencsére senkinek semmi baja nem esett, de nem volt semmi. Aztán mivel ez nem volt megoldás, ezért egy asztalterítővel próbálták a vásznak helyettesíteni. Az alapötlet nem rossz, egy ilyen vicces, 3D-s vetítővásznat kaptunk. De helyettesítésnek megfelelt. Ekkor a Cater mellém ült, mutattam neki az 576 KByte-ot, nézze meg a New Super Mario Bros. Wii tesztet. Én meg többször járkáltam a karaoke terem, és konzolok között. Természetesen megint csak PS3 volt. Meglepett, hogy Naruto sehol. Hát az alapkövetelmény egy animés rendezvényen. Úgyhogy csalódottan konstatáltam, hogy nem fogom tudni kipróbálni a játékot, pedig szerettem volna. Vissza a karaoke terembe, Csabi sehol, viszont kisvártatva megjelenik Lam’O. Odajött hozzám, üdvözöltük egymást, és megmutattam neki az AnimeStars magazint, ugyanis nem akarta elhinni, hogy egy oldal kb. 5-6000 karaktert tesz ki. Látta, hogy mennyire tömören van a szöveg, és ahogy elnéztem őt, nemigen jött be neki. Közben megkérdeztem, hogy a testvére, Duong hol van? Hátramutat, ő nem jött előre. Ő egyébként megtisztelve érezheti magát, ugyanis mind az Animekarácsony reklámjában, mint a MondoCon videóban szerepelt, ahogy játszik. Időközben feliratkoztam a karaoke versenyre, a Tekkaman Blade: It’s DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dalát választottam. Ezt a dalt Megumi Hayashibara és Masami Okui is felénekelte a saját lemezére, de kislemezen Masami előadásában jelent meg. Előtte énekeltem egyet hagyományos karaokéban is bemelegítésképp. Hát jól mellélőttem… Okui Masami: A confession of TOKIO dalát választottam. Önmagában egy nagyon jó dalt választottam, csak hallatszott, hogy soha nem gyakoroltam a dalt. Emellett én szeretek kislemezeket külön hallgatni, az off vocal versionök miatt, ugyanis új oldaláról mutatja be a dalt. Nos, én is új oldaláról mutattam be a dalt, ugyanis az off vocal version chorus refrénje sokkal magasabb, mint a fő énekhangé, én meg a 2. refrén alatt meglátogattam a chorus refrénjét is, úgyhogy érdekes előadás kerekedett ki. ^^’ Aztán jött a verseny. Én voltam az első, aki fellépett. Tehát az It’s DESTINY. Ez már sokkal inkább a hangomhoz állt, de elégedetlenül tettem le a mikrofont a dal végén. Ekkor beszélgettem Lam’O-val, és ő mondta, hogy mi a baj forrása. Hallatszik, hogy remeg a hangom, annyira izgulok. Hát ez szép. Azt javasolta, hogy énekeljek magamnak. Nagyon látszik, hogy izgulok. És szerinte, ha kvázi kizárom a közönséget, és csak a szöveget figyelve magamnak énekelek, sokkal jobban fog menni. Elhatároztam, hogy még legalább egyszer kiállok egy hagyományoson, hogy lássam, fog-e menni. Eközben Lam’O is énekelt Daki92-vel duettben a Lovely Complex anime ending dalát adták elő, természetesen hozzájuk illően magas színvonalon. Egyébként a dal előadója Tegomass, egy fiúduett, mely vidám, könnyed és szerelmes dalokban jártas. Megszereztem egy pár kislemezüket, és az albumukat mp3 formátumban, és arra jutottam, hogy nagyon jó hangjuk van a fiúknak, és az előadásmód is tetszetős. Ezután felmentünk Lam’O-val a konzolokhoz, hát csak behozták a Narutót! Ígéretemhez híven kipróbáltam a játékot, vele mentem. Természetesen ő győzött, de valami példátlan gyorsasággal. Mondjuk nem csoda, hisz most játszottam vele először. Úgy kellett neki mutatnia, hogy melyik gomb mire való. Én meg elvesztem a síkidomok rengetegében. Ráadásul sokszor nem is tudtam, hogy melyik vagyok én, úgyhogy nem volt nehéz dolga. De tetszett a játék, komolyabban is érdekel. Visszamentünk a karaoke teremben, ekkor láttam, hogy Mystra épp elmegy, mert karácsonyi műsora van, úgyhogy nem tud maradni. Leeának is el kellett menni hamarabb, neki szalagavatója volt. Ráadásul szegénynek nagyon fájt a feje, úgyhogy nem irigyeltem.

Néha odamentem a BigN-es társasághoz, de most jóval kevesebbet voltam velük. Csibitől megkaptam a karácsonyi ajándékot, egy ilyen vasalható gyöngyből készült Link és Triforce figurák. Valami eszméletlen jó lett. Köszönöm Csibi. A többieké is nagyon jó lett. Cater Meta-Knightot kapott, Young Link Lucast, Ricsi Olimart, Norbi Foxot, több hirtelen nem jut eszembe. Na de visszamentem a karaoke teremben, már lement a verseny. Jelentkeztem a hagyományos karaokéra, megpróbálom, milyen úgy énekelni, ahogy Lam’O mondta. Megumi Hayashibara: Successful Mission (Saber Marionette J anime OP) dalával álltam ki, és meglepve tapasztalom, hogy nagyon jól ment. Teljesen elégedett voltam magammal. Csak megijedtem, mert a 2. refrén után Ronja megkérdezi tőlem, hogy nem-e szállhat be? Én meg csak lesek, hogy mi ez a keserves arc? Annyira rossz lennék? Komolyan, olyan arccal nézett rám, mintha annyira rossz lennék, hogy már valahogy mentse a helyzetet. Mondta, hogy azért, mert nagyon szereti a dalt. És igazából nála ez a könyörgő arctekintet. ^^’ Úgyhogy odaadtam neki az egyik mikrofont, szálljon be, és a végét együtt énekeltük el. Pont most gondolkodtam el azon, hogy lehet, hogy megkérem, hogy a tavaszi conon közösen énekeljük el végig. Ezután odamegyek a cuccomhoz, és nézem, hogy nincs meg a Mangafan táskám. Ugyanis levásárolva a 900 forintos kedvezményt, vettem Nana 1 mangát. Időközben kiderült, hogy a cuccaim elkeveredtek a vietnamiak cuccai között, és Duong úgy összekavarta (nem tudom mi inspirálta, hogy ilyet tegyen. ^^’) hogy nem találtam semmit. Mellesleg végre-valahára ő is kiállt énekelni. Először a testvérével énekelték el a Lovely Complex endinget. Egész jól énekel. Aztán másodjára egy Lucky Star dallal lép fel egy másik honfitársával. Nem tudom, melyiknek volt az ötlete ez a dal, de felejthető volt. ^^’ Azon kapom magam, hogy Megumi Hayashibarának is vannak gyerekdalai, de ez utcahosszal túltett rajta. Ezek után simán előadom a Yume no Balloon dalt a Ranma 1/2 animéből. Még korábban megbeszéltük Lam’O-val, hogy éneklünk egy duettet, csak gondolkodtunk, hogy melyik dal legyen az. Mondjuk legyen a One Piece-ből a We Are! Azt én is ismerem, és mindketten szeressük. Amikor felírt minket a papírra, akkor mondtam neki, hogy majd legközelebb egy általam választott dalt énekeljünk. És akkor mondta, hogy jó, most legyen az, amit én akarok. Úgyhogy Slayers: Get along dalra esett a választás. Jött Daki92 is. De amikor felkonferált minket valaki, már nem tudom, hogy melyik, nem tudta kiolvasni a nevemet, ezért engem szépen kihagyott, így az első feléből kimaradtam. Különösebben nem bántam, de a felénél Daki meglát, hogy hoppá, hát én is itt vagyok, és kihív. Szálljak be a felébe? Intettem, hogy most már énekeljétek ti végig. De még egyszer hív, úgyhogy én is mikrofont ragadtam a kezembe, és a 2. refrénnél beszálltam. De úgy szinte az egész közönség velünk énekelt. Jó volt látni, hogy ennyien szeretik a dalt. Visszaülünk, és egyszer csak nagy sikolyokat hallok a folyosó felől, döbbenten nézem, hogy áramszünet van. Kimegyek, szétnézek, az egész Hungexpo épület tök sötétben, csak az EXIT felirat világít zölden. Furcsa volt, de nagyon feelinges.Mindenki a mobiltelefonjának fényével világított. Mindenhol sötét volt, CSAK a karaoke teremben volt áram. De Tukeinon lekapcsolta a villanyt, nehogy ott is elmenjen az áram. Így a karaoke terem is sötét lett, de a technika megmaradt. ^^ Lam’O kérdezi tőlem, hogy nem-e jövök én is énekelni a Naruto: GO!!! dalát. Áh, mondom, nagyon jó szám, de még nem. ^^’ Úgyhogy nélkülem adta elő a vietnami társaság a dalt, de valami eszméletlen hangulatot csináltak. Mindenki velük énekelt. Aztán a végén még befigyelt nálam Okui Masami: TOTAL ECIPSE dala. Tukeinon kérdezte tőlem, hogy nem akarom elénekelni a dalt, itt van nála. Ugyanis Mystra az utolsó napokban csinálta meg a dal kfn verzióját, ezért Tukeinonnak még nem volt lehetősége ellenőrizni, de elhozhatta, így lehetőséget kaptam elénekelni, amit hálásan köszönök mindkettejüknek. ^^ De mivel nem számítottam arra, hogy elénekelhetem, ezért nem is gyakoroltam. Próbálgattam magamban, hogy hol lenne jó, ugyanis ez egy elég mély dal, és a mélyebb hangok nehezebben jönnek ki. De rájöttem, hogy ha más hangszínben énekelek, akkor nagyon jól megy. Kell is a hangszín-változtatás, ugyanis a TOTAL ECLIPSE dal szövege egy szerelmi csalódásról, de Okui Masami már szinte belefásultan énekli. Megpróbáltam valahogy ezt a hangulatot visszaadni. Nem tudom mennyire ment, de összességében elégedett voltam. Jó volt énekelni, a végére már mindenki bulinak fogta fel, nagyon jó volt a hangulat. Így ért véget.

Összességében nagyon jó buli volt, örülök, hogy részese lehettem. ^^ A tavaszi conra nagyon sok tervem van, kfn-eket is sokkal komolyabban fogom csinálni, és komplett albumnyi tervem van, hogy melyeket akarom elénekelni. ^^

%d blogger ezt kedveli: