Három digitális játék


Most a digitális játékokra gyúrok, elsősorban a Wii-re, hiszen már nem lesz több Virtual Console játék, így nem tűnik feneketlen dolognak megvenni ott azokat a játékokat, amikre pályázok. Itt két játékot vettem:

  • F-Zero X
  • Wave Race 64

Nagyon sokáig csak a Super Nintendós F-Zero játékkal játszottam. Az egy érdekes játék, nagyszerűen mutatja be a Mode 7 trükk lényegét, de mivel a SNES egyik nyitócíme volt, nem tudtak belőle sokkal többet kihozni. De szerettem, jó volt olykor-olykor elővenni. És most itt van a Nintendo 64-es folytatás, gondolom, mondanom sem kell, hogy mindenen túltesz az elődjén. Több játékmód, a pályák tartalmasabbak, több elemet tartalmaznak. Már önmagában az sokat mond, hogy amíg a SNES-esben összesen 4 kocsi közül lehetett választani, addig a N64-esben alapból 6 közül, de összesen 30 van! Különben izgalmassá teszi a versenyzést az a tudat, hogy a 26. században járunk. Ultramodern kocsik, 1 másodperc sem kell nekik, hogy 600 km/h sebességre gyorsuljanak fel, valamint köralagút falán és mennyezetén is utazhatunk, csak vigyázni kell, mert ha nem tudjuk elérni, a következő talajt, akkor lezuhanunk, és itt bizony nincs Lakitu, aki kiemel minket, tehát vége a dalnak. Ha már Lakitu: Fejlettebb az F-Zero X, mint a Mario Kart 64 több tekintetben is. Több glitchet kijavítottak, és a pályaelemek is gazdagabbak, csak hogy 30 karakterről már ne is beszéljünk. Karakterek, hiszen az emberek által életre keltett állatok és dinoszauruszok is játszhatóvá válnak. Ötletek vannak benne, még animét is készítettek a játékból: F-Zero: Falcon Densetsu címmel. Nem lett valami nagy szám, még magyarul is ment.

A Wave Race 64 ehhez képest eléggé vérszegény. Ez is verseny, csak vízen, vízijárművel. Nem tudom a pontos nevét, de a lényeg, hogy azzal kell a bójákat kikerülni, itt-ott trükköket is lehet mutatni. Tulajdonképpen nem rossz játék, megvan a maga nehézsége, csak a dinamikát hiányolom belőle. Nem él az egész produktum. Pedig az ötlet jó. A GameCube-os folytatást, a Wave Race: Blue Storm-ot mindenképp tervezem beszerezni, attól többet remélek, azt gondolom, hogy a 1080° duetthez hasonlóan a GameCube-os rész is jól használja ki a konzol technikai fejlettségét.

És még Nintendo 3DS-re: 3D Classics: Excitebike. Az Excitebike egy érdekes dolog. Sokszor sokáig “alszik” nálam a játék, de amikor egyszer csak előveszem, akkor napokig képes vagyok csak azzal játszani. Ezt főleg a WiiWare-es Excitebike: World Challenge hozta ki belőlem, azt a játékot nagyon jól megcsinálták. Tökéletes WiiWare címnek, nincs benne annyi tartalom, mint egy Wii játékban, de az 1000 Wii pontot maximálisan megérte. Ehhez képest a NES-es verzió nyilván egyszerűbb, nincs a pálya alatt zene, de a pályatervezés már itt is aktívan jelen volt, viszont idegesítő, hogy ha elesünk a motorral, akkor karakterünk futás címén tyúklépésben “szalad” vissza motorjához. De jó dolog egyébként, szeretem. Az Excitebike 64-hez még soha nem volt szerencsém, de sok jót olvastam róla, kíváncsi vagyok a Nintendo 64-es címre.

Német nyelv magasabb szinten


Mivel még mindig nem sikerült munkát találni, ezért anyám azt javasolta, hogy menjek be a munkaügyi központba, és keressek valami képzést, ami érdekel, mert fizetnek is érte. Tetszett az ötlet, el is sétáltam oda. Több lehetőég közül kifogtam a “Német nyelv középfokon” képzést. Ez egy 6 hetes intenzív nyelvtanfolyam, amely középfokú nyelvvizsgára készít fel. Zene füleimnek, azonnal jelentkeztem rá. Május 13-án 9-re kell menni egy szintfelmérőre, ha azon átmegyek, akkor részt vehetek a képzésen. Úgyhogy most komolyabban tanulom a nyelvet, mert mindenképpen szeretnék bejutni, hiszen célom a nyelvvizsga, akár a felsőfokú is, ha összejön.

És pont most hétvégén találtam a vaterán egy olyan kiadású német szótárt, amilyet szerettem volna magamnak. 2000 forint volt a kettő együtt, ma érkezett meg. Teljesen rendben van, újszerű állapot, mintha könyvesboltban vettem volna meg, maximálisan elégedett vagyok vele. Egyelőre még nem sikerült találni egy olyan online szótárat (mondjuk, nagyon nem is kerestem), ami 100%-ig tudja pótolni a szótár könyv formáját. A Google fordítót szoktam használni, amikor kedvem van géphez menni német tanulás közben. Ugyanis a START! Neu német nyelvkönyvben csak német-magyar szószedet van, így ha németül írok valamit a füzetbe, és nem tudtam valamit, akkor mindig fel kellett kelnem. ^^’ Ez nem lustaság, csak ne akartam járkálni oda-vissza, ha nem tudok egy-egy szót. Amikor végképp nem volt kedvem, akkor addig törtem a fejem, amíg legalább valami hasonló szó nem jut eszembe németül, ez néha sikerült is. De ennek mostantól vége, hiszen itt van ez a szótár. De nemcsak ez a probléma az online szótárakkal, hanem az is, hogy legtöbbször csak egyféle jelentést ad az adott szóhoz. Például egy kézenfekvő példa, hogy “a játék nehéz” kifejezésre a nehéz szót “schwer”-nek fordította le. Ezt a szót ismerem, hogy nehéz, de éltem a gyanúperrel, hogy ez olyan, mint angolul a “heavy”, ami súlyra nehéz. Megkérdeztem azt a vietnami német lányt (vietnami származású, de Németországban él), hogy milyen szó van erre. Használják a schwer szót is, de a hart jobban kifejezi ezt a nehézséget. És ezt most megnéztem, benne van a szótárban. Tehát, több jelentés is benne van, és egy-egy példamondat is segít abban, hogy jó mondatszerkezetet írjunk le, határozottan jó segéd lesz a nyelvvizsgán. Na meg mondatok online fordításával azt hiszem, hogy sokan találkoztak már. Önmagában megér egy kabaréjelenetet, hogy milyen mondatokat hoz ki néha a Google fordító magyarul. Hát nincs mit tenni, nem tudták még áthidalni azt, hogy mennyire nehéz nyelvtanilag a magyar. Egyébként ugyanilyen kiadású angol szótárat is vennék.

Egyébként a srác, aki eladta, komolyabban beszélgettünk, ugyanis írta, hogy megnézte a blogomat, és tetszik neki, azt mondta, hogy ő is érdeklődik a videojátékok, animék iránt. Ez így vasárnap reggel jól esett. Elképzelhető, hogy komolyabban fogom tartani vele a kapcsolatot, szimpatikus nekem, ahogy beszélt a játékokról, mélyebben éli meg az érzéseit. Inkább Sony-s, de mindegyik konzolra nyitott, és tippet kért, hogy milyen hasonló játék van, mint az ICO. Emlékszem, hogy az 576 Konzolban olvastam róla annak idején, és meg mertem volna esküdni, hogy Nintendo 64-en is van ilyen című játék, amikor utánanéztem, és megláttam, hogy a SCEE (Sony Computer Entertainment Europe) adta ki, akkor tudtam, hogy hatalmas tévedés. Megnéztem a képeket, meg hogy stílusra “Action Adventure” volt írva, na mondom magamban, ez kiköpött Zelda-másolat. Biztos jó lehet ez is, aztán ma beszéltünk róla LernenBoy-jal, ő videót is nézett róla, mondta, hogy ez tényleg olyan, mint a Zelda, csak sokkal nagyobb a bejárható terület, és az ember olyan kicsinek érzi magát benne. Ha lenne PlayStation 2-m azt mondanám, hogy ki kell próbálni ezt a játékot, úgyhogy a zelda játékszériát ajánlottam neki, de felkészítettem, hogy ha NES verziókkal is játszani akar, akkor készüljön fel arra, hogy nagyon nehéz játékkal lesz dolga.

Különös korszakomat élem most. Egy-egy játékban elmerülök néhány órára, és kedvem van tesztet írni róla. És szerintem tényleg jókat hozok össze. Ma sem maradtok ilyen jellegű iromány nélkül:

ExciteBike: World Challenge

Nagy szám volt nálunk ez a játék amikor kijött WiiWare-re, sokat játszottuk online. Most ismét elővettem, és teljesen megragadt a hangulata. Na meg nem ártana mindegyik pályán S-grade time-ot menni. Sok játékkal akaródzik játszani, jó lenne megállapodni az egyiknél, és arra teljesen ráfeküdni. ^^’

Sunao na Kimochi


Istenem, ez a hőség. -_- 23 órakor aludtam el, és már 3.20-kor felébredtem, és egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni. Na mindegy, ma úgysincs semmi dolgom, majd alszok, ha fáradt vagyok.

Tegnap mentem el a Wiiért, Lam’O-ékhoz. Már 6 órakor felébredtem, összekészülődtem, és elvileg 7.15-kor terveztem indulni, de 7.20-kor indultam el. Ez aztán a késés! Olyan 8.15-re értem a Határ útra (most a rövidebb úton mentem), és ha bár Lam’O azt mondta, hogy tök mindegy mikor érkezek meg, mert Duong már úgyis korán fent van, azért ilyen korán még nem akartam menni, ezért az Europarkban voltam egy kicsit. De nem maradtam sokáig, szálltam fel a 42-es villamosra. Elmegyek hozzájuk, felhívom őket (mivel nem jó a csengőjük), kijön Duong. Istenem, csak nem felébresztettem őket? Sajnos de. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, de gyorsan felmentünk játszani, addig is ébredeztek. Kipróbáltuk a Wii Playt. Érdekes játék, 9 játékot foglal magában a pakk:

  1. Lövészet (Shooting Range)
  2. “Miitaláló” -> [én találtam ki most spontán ezt a szót, azt hiszem, nem érdemes szabadalmaztatni. ^^’] (Find Mii)
  3. Asztalitenisz (Table Tennis)
  4. “Miipóz” -> [ez talán kicsivel jobb, de csak nem az igazi] (Pose Mii)
  5. Lézerhoki (Laser Hockey)
  6. Billiárd (Billiards)
  7. Horgászat (Fishing)
  8. Rodeó -> [Biztos, hogy így hívják, amikor tehénen versenyzünk?] (Attack)
  9. Tank! (Tanks!)

Először az asztaliteniszt próbáltuk ki. Tény, hogy érdekes az irányítás fizikája, de ez komplexen az egész Wii kezdeti koráról elmondható. Most komolyan elgondolkodtam azon, hogy a Wii Motion Plus-szal jobb a Wii Play irányítása? Akinek van tapasztalata írja meg. Ahogy az általam várható volt, legtöbbet a Tankkal játszottak. Hát igen, a régi szép emlékek. Ugyanis ez egy régi NES játék újragondolt változata. Épp most keresem a játékot, de sehol nem találom. Pedig emlékszem, hogy piaci Nintendo-utánzaton sokat játszottam vele. Megmondom őszintén eredetiben NES-en még soha nem láttam. Laciék (ez Lam’O magyar neve) nagyon sokat játszottak a tankkal, és csak azért jutottak el csak a 10-es szintig, mert néha élvezetet láttak abban, hogy egymást is kilőhetik. Ó, a megható a testvéri szeretet… ^^’

Aztán lementünk, itt töltöttem fel Suara: Towa ni, valamint Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame dalokat YouTube-ra, meg az adarnára feltettem Suara dalának kfn változatát. Ezt még egy kicsit csinosítottam képekkel, közben Laciéknak nagyvonalban elmondtam hogy kell kfn-t csinálni, majd feltöltöttem a végleges karaoke fájlt. Tudom, hogy nincsenek oda azért, ha only vocalt énekel valaki, de az őszi conon mindenképp szeretném előadni. Különben nem náluk írtam meg a Suara blogpostot, csak késett egy napot. Itthon próbáltam meg feltenni a YouTube-ra, de sehogy sem sikerült, a képekkel is meggyűlt a bajom, csak Firefoxon sikerült normálisan megoldani. De mindenképp be akartam a videót is tenni, hátha így jobban érdekli az olvasót maga a szöveg is. Beszélgettünk egyszerre több mindenről is, erre annyira nem emlékszem, de mentek utána ebédelni. Addig én nézelődtem egy kicsit a neten. Amikor visszajöttek, az volt a nagy szám, hogy van egy “Cat shit” nevű anime. Nem tudom, honnan van a cím, nem tudtuk megfejteni, de a YouTube-os előzetes alapján nekem nem bejövős.

Amíg Laci csinált valamit a gépen, mi Duonggal felmentünk Brawlozni, 10 perces idővel. Érdekes, egy-két kivétellel mindig én nyertem. Amikor meglátta a Metroidot (magát a karaktert), akkor nagyon elgondolkodott, hogy az honnan lehet. Ekkor megmutattam neki Virtual Console-ról a Metroid játékot, a régi 1986-osat. Egyből meglátta, hogy mi a “probléma” a játékkal. Azért tettem idézőjelbe, mert valaki pont ezért imádja a játékot. Az a lényege, hogy nemigen lehet tudni, hogy merre lehet menni, több kijárat is van, és ahogy elnéztem (persze nem értek hozzá), mindegyik helyes. Utána jött egy kis ExciteBike. Mondta, hogy ezt játszotta régen. Nem is tudtam, hogy ezt is lehetett játszani piaci gépen. Megmutattam neki a WiiWare-es felújított verziót. Tök jó vagyok, sikerült bronz kupában az összes pályán megszerezni az S-rangot. ^^ Így jött egy új motor. Ezután WiiWare-en Dr. Marióztunk. Érdekes, azt hittem, hogy mennek neki az ilyen észjátékok (mivel egyszer még régebben megemlítette, hogy jól tud sakkozni), ehhez képest elég sokat hibázott. Vagy lehet, hogy a Dr. Mario másképp mozgatja meg az agyat? Semmit nem tartok kizártnak. Lehet, hogy ha többet játszik vele, rájön, mi a játék lényege. Ekkor jött fel Laci, aki átvette tőlem az irányítást. Poénból kipróbálták milyen lehet a legmagasabb, 20-as szint. Természetesen nem bírták sokáig. ^^’ Majd amikor Duongtól átvettem az irányítást, és pár bemelegítő-menet után komolyabbra vettük a figurát, elég sokáig eljutottunk, de hiába maradt nekem kevesebb vírus, én veszítettem, mert szép kis tornyot építettem a kapszulákból, és szépen betöltötték a kémcsövet.

Majd lementünk megint, a gépen megmutattam azt a kfn-t, amit tegnap este csináltam, majd megmutattam nekik az egyik legdurvább kfn-t, amiről itt is írtam, az Animelo Summer Live: Yells ~It’s a beautiful life~ dalt. Nagyon tetszett nekik, egyáltalán nem vetették el azt az ötletet, hogy a karaokén egy csoportos ének. Sőt, úgy kéne, hogy a karaokés “keménymagból” mindenki vállaljon el 1-2 sort, és énekeljük szépen el. Szép is lenne. ^^’ De nagyon ők sem tudtak mit mondani arra a problémára, hogy a neveket hogy csináljam, hogy ne legyen zavaró. Ezért is várom, hogy Tukeinon kitegye, véglegesítse, mert akkor a többit annak alapján fogom megcsinálni. De készek arra, hogy megtanulják a dalt.

Majd kicsit ki kellett menni, mert pakolászás kezdődött, ugyanis az egyik régi szekrényt szedték ízeire, és lepakolták a pincébe. Egy kicsit én is segítettem vinni. Amíg ott eltakarítottak utána, addig Duonggal néztük, ahogy a kutyák… khm… játszanak. Ugyanis a héten találtak egy kutyát, és befogadták, így a “régi” kutyának van játszótársa. De nagyon aranyosak voltak. Meg beszélgettünk egy kicsit a kutyák lélektanáról, amikor visszamegyünk azt látjuk, hogy Laci Megasztár videókat néz a válogatásokról. Csak lestem, hogy kik hiszik magukat énekes-jelöltnek. Különben én már nem követem figyelemmel ezeket a tehetségkutatókat. Nekem megvannak a Megasztárjaim. ^^ Bár mutatott egy nagyon jót, aki tényleg jól énekelt. Mondtam Lacinak, hogy írjon blogot, mert szerintem jókat írna. De ő azt mondta, hogy nem vállalná el, mert elsősorban kritikákat írna, és esetleg animéket oly módon kritizálna, ami a rajongók szemét bántaná. Én mondtam neki, hogy a kritikával soha nincs baj. Ami baj szokott lenni, az a stílus, ahogy megírja. Majd nagyon mondogatta a Girls Dead Monster együttest, akik az Angel Beats! anime betétdalait énekelték. Már előző alkalommal is emlegették az animét, azon gondolkodtam, hogy honnan ennyire ismerős? És most esett le, ahogy mondta a Girls Dead Monster nevű együttest. Hát persze, hát erről is mennyit beszéltünk Leeával, hogy az énekesnő annak ellenére, hogy most debütál, mit ad ki magából. Különben tényleg nagyon jó hangja van.

Laci hív, hogy menjek én is vacsorázni, hogy nem ettem semmit, legalább egy kicsit. A hús nem volt rossz, megint próbáltam evőpálcikával enni. Érdekes, ő egy kicsit másképp mutatta, mint Duong (vagy az ő módszerére emlékszem rosszul), hogy kell fogni, így se könnyű. Az a gond, hogy mindig megcsúszik a pálcika, de ez sokaknál probléma, majd belejövök. Miközben ettem, ismét a blogírás rejtelmeiről beszélgettünk. Mondta, hogy ezek döntő többsége valóban negatív hangvételű, de valahány véleményt olvas (a téma mindegy) igazából nem lehet ezen írásokból, hogy pontosan mi is a baj az adott dologgal. És ez tényleg így van. És divatosabb negatív dolgokról írni, és olvasni. Az oka egyszerű lélektan, az ember saját negatívumait érzi, hogy “eltörpülnek”, ha olyan emberről, vagy bármi dologról olvas, aki/ami eléggé negatív. Ez véleményem szerint jellemgyengeség. Mert ha az ember küzdene a negatív dolgok ellen valamilyen úton-módon, rájönne arra, hogy pozitív dolgokról sokkal jobb olvasni, még akkor is, ha az életünk nem éppen vidám, mert valamilyen szinten felemel lelkileg. Ez saját tapasztalat. Én is ezért vagyok ennyire pozitív gondolkodású, mert az évek során felismertem, hogy ez tényleg így van. Lacinak megmutattam azon blogpostomat, amikor az Animelo Summer Live-ról írtam, azt akartam demonstrálni, hogy lehet a pozitív dolgokról is sokat írni. Ekkor kiszúrta Hatsune Mikut, igen az első vocaloid “énekesnőt”, aki nem ember, csak géppel generáltak. Nem az bosszantja őt (mint ahogy engem sem, de ezt szerintem már akkor is megírtam), hogy van ilyen, mert jó, legyen, jó dolog is kisűlhet belőle, hanem az, hogy ennyire népszerű. És elkezdtük elemezni, hogy az jó dolog, hogy van ilyen, aki képes olyanokat is kiénekelni, amit ember nem, de pont ettől vész el az a fajta varázs, hogy ember énekel valódi érzelmekről, amiket lehet, hogy meg is élt. Meg az, hogy játszik a hangjával egy igazi énekes, szóval jó dolog az ilyen gépi énekes, de vannak dolgok, amikre csak ember képes, és semmi más nem pótolhatja. Aztán megnézték a supercell együttest, hogy mégis kiféle-miféle, számomra is rejtély egyébként, csak van egy nagyon jó kislemezük a Kimi no Shiranai Monogatari, de érdekesek. Az volt a vicces, amikor Laci rákeresett Google-ön a supercell-re, azt képként mindenféle szupercellákat adott ki. ^^’ Adtam neki meghívót a Jpopsuki oldalra, most már szabadon szerezhet be magának olyan zenéket, amiket szeret. Végső fázisként megnéztük az Animelo Summer Live 2009-ről egy olyan videót, ahol az előadók beszélnek az érzéseikről, meg gondolatairól. Összesen hármat láttunk, nem jutott sokra idő. Az első Kageyama Hironobu volt, ő elég érdekesen fejezi ki magát, sokat gondolkodik, mintha ez egy spontán beszélgetés lenne, és keresné a legjobb szót, amivel a leginkább ki tudja fejezni önmagát. A második Okui Masami, aki nagyon lazán beszél, és tök vidám. A saját vidámságával képes másokat is jókedvre deríteni. A harmadik Yonekura Chihiro volt, aki különösebben nem keltett bennünk semmilyen benyomást, csak meglepte őket, hogy ő énekelte a Kaleido Star 2. openinget. Összehasonlították, és furcsa volt nekik, mintha nem illene össze a két hang. Pedig az egy és ugyanaz.

Na de ők elkezdtek játszani online PC-n, ezért úgy döntöttem, hogy megyek, már csak azért is, mert akkor eszméltem fel, hogy már lassan 21 óra van, és már kezd sötétedni! O_O Szóval mentem. Majd látjuk mikor találkozunk legközelebb, nincs fix időpont lebeszélve. De jó nap volt ez is.

Wii és DS Friend Code-ok


Itt az idő, hogy közzé tegyen a Wii és DS Friend Code-jaimat. Bárki, aki szeretne velem játszani, az a commentek között adja meg a Friend Code-ját.

Super Smash Bros. Brawl:

Click here to level up my card!

Mario Kart Wii:

Click here to level up my license!

További Friend Code-ok:
Wii Friend Code: 2015-9860-2360-3865
Dr. Mario & Germ Buster: 2597-4622-8830
ExciteBike World Challenge: 3395-5747-2933
UNO (WiiWare): 5113-5543-8950

The Legend of Zelda: Phantom Hourglass: 4296-2907-0615
Mario Kart DS: 4210-0631-9367
Tetris DS: 5967-9439-6924

ExciteBike és Tetris DS újdonságok


És éljen! sikerült megcsinálni a Tetris DS-ben a 200 sort! Most így visszagondolva, egyáltalán nem nagy ördöngőség. Van egy hatalmas nagy könnyebbség, amit érdemes kihasználni. Az a lényeg, hogy annyiszor forgathatod meg az alakzatot, ahányszor csak akarod. És ha nincs nagyobb akadály, bárhova leteheted. Ezt kell kihasználni. A 20. szinten a híres Tetris zene megújítása, nem semmi. De úgy az egész játék hatalmas. Én tényleg ajánlom.

Az ExciteBike meg érdekes. Semmilyen múlt nem köt hozzá, soha nem volt hozzá szerencsém. Nem néztem ki belőle akkora potenciált, hogy akár hónapokig is elszórakozzak vele, így nem fogalkoztam vele. De megmondom őszintén, ez a Nintendo DSi Sound igencsak felkeltette az érdeklődésem. Úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát a WiiWare verzióval. Hát nagyon jó. Semmi komoly nincs benne, egyszerű motoros játék, de annak nagyon jó. Hihetetlenül magával ragadó. Egyetlen hátránya, hogy offline nem lehet többen játszani. Csak online. Online barátokkal szerintem itt is utolsó leszek pontszámok terén. Tudok sok mindent, de a többiek jobban tudják alkalmazni. Néha leszek jobb helyen, de szerintem nagyon nem lesz több pontom. Még az a szerencse, hogy nem megyek görcsösen a győzelemre, mert akkor a fejemet verném a falba. Mindenesetre a többiek jól kihasználják a Track Editort. Jó kis pályákat lehet szerkeszteni. A többiek okosan kihasználták. Én is kipróbáltam, én nem találtam annyira érdekesnek. Ráadásul elkezdtem csinálni egy pályát (természetesen nem én lennék, ha nem a God Speed nevet adnám neki, még illik is a játékhoz), de én annyira nem élveztem. Nem lehet valami érdekes a pályatervezési állás.

Majd később többet értekezek a játékról.