Category: Magical Quest: Starring Mickey Mouse



Ma reggel elhatároztam, hogy a játéktesztjeimnek külön blogot csinálok:

http://nintendohun.wordpress.com

Azért döntöttem így, mert itt nem nagyon volt olvasottságuk, és abban reménykedek, hogy egy külön blogban jobban el fogják érni. Ugyanis azt gondolom, hogy azért nem, mert nem nagyon volt olyan helyen, hogy többen is elérjék, így egy külön helyen, hátha. Most még nincs sok teszt rajta, folyamatosan viszem át őket.

A ma írt új játéktesztet is ide írtam, egy kevéssé ismert SNES játékot elemeztem:

Hurricanes

Korábban már írtam róla, ez egy rajzfilmadaptáció platformer. Nem láttam még egy részt sem, a játékot 1995-ben kaptam karácsonyra. Nem rossz játék, jókat játszok vele, amikor előveszem.

The Magical Quest: Starring Mickey Mouse

The Magical Quest: Starring Mickey Mouse

Hurricanes

Hurricanes

És két SNES játék leírást scanneltem be, ezeket teszem közzé:


Na, másodjára sikerült megcsinálni. Nem lett ez sem tökéletes, meghaltam egy párszor, de ez már lényegesen jobb lett, mint az előző:

Komolyabb elakadások az első és a 4-2 pályán voltak. Az első pályán a felhők egy titokhoz vezetnek el, az igazság az, hogy már nem emlékszem pontosan, hogy mihez, talán egy nagy szívhez. A 4-2 pályán meg van egy rész, ahol nagyon nehéz továbbjutni, ott voltak komoly problémáim. Elég nehéz ott lendületből átugrani. A végső harcra még egy Game Over-t is megengedtem magamnak, de egyik nagyon könnyűsége a játéknak, hogy attól a pályától folytathatjuk, ahol végleg elvéreztünk. Remélem, hogy tetszeni fog, nézzetek bele!


Már korábban gondolkodtam azon, hogy ha én is élhetek a digitalizálás egy formájával miért ne használhatnám ki jobban? Gameplay videók készítésére gondoltam eredeti konzolokról, de aztán letettem róla, mert YouTube-on úgyis van egy rakással. És egy játékból minél több ilyen videó van, annál kevésbé “értékesek” az újak, annál kevesebben kíváncsiak rá. Ma reggel eszembe jutott a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játék, abból boldogan csinálnék, ezzel is kinyilvánítva, hogy mennyire jó játéknak tartom. El is kezdtem ma játszani vele, de már a kezdeti ügyetlenségeim megpecsételték a videó sorsát. Régen játszottam vele, meg izgultam is (de hogy miért…). Meg a játék során jutott eszembe, hogy akkor már úgy kéne csinálni, hogy lehetőleg minden általam ismert titkot megmutatok, és a lehető legjobban játszok, hiszen ki kíváncsi egy szerencsétlenkedő játékos játékára? Bizony, szinte azonnal tovább pörgetnék. Én is így cselekszek, és ha másokkal szemben vannak elvárásaim, illő, hogy magammal szemben is legyen. De fogok próbálkozni, mert nagyon jó volt vele játszani. Azért még most is érzem, mi volt az, amivel belerángatott annak idején a Disney hangulatvilágba.


Milyen egy majdnem tökéletes játék? Nem forradalmi, de mégis életreszóló élményt ad.

The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékteszt

Kellemes olvasgatást, remélem rá fog venni egy pár játékost, hogy kipróbálja.


Nagyon vártam az új Zorán DVD-t, és kicsit ugyan megkésve, de április 25-én megjelent. Először azt hittem, hogy külön fog megjelenni a koncert CD és külön a DVD, de nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy egybe, mert így olcsóbb lett. Én arra számítottam, hogy a CD külön lesz kb. 3.500 forint, és a DVD 4.500 forint. Láttam az M1-en a koncertet, de így sem volt kétségem affelől, hogy igazi, minőségi produktum lesz, de a 2 részben leadott koncertfilm csak még jobban meggyőzött. Sajnálom, hogy nem lehettem ott az Arénában, nagyon szívesen megnéztem volna élőben. Tehát, én azt mondtam magamban, ha kb. 8.000 forintból kijön a kettő együtt, akkor megérte. De így, hogy a kettő együtt van, és az Europark Saturn-jában 4.500 forint, így lazán megvettem, amint lett egy kis pénzem. Még nem nézem, csak írok erről gyorsan, csinálok valami kaját, és beizzítom a DVD lejátszót. 12 oldalas kis füzet is van mellé, így csak ajánlani tudom, aki szereti Zoránt, az M1-ből látottak alapján is azt tudom mondani, hogy megéri!

Az SNES Magical Quest: Starring Mickey Mouse játék ugyan megvan nekem, de németül, és Spartacus el akarta adni a saját példányát, mondta, hogy angol, azonnal lestoppoltam. Cserébe kapott 3000 forintot, és megkapja a 1994/5-ös magyar Club Nintendo magazint, amit a Game Parkból szereztünk be bagszival. Erről majd később írok, mert be fogom scannelni, megkapjátok tőlem, és a Game Parkról is majd ott fogok bővebben írni. Nagyon örülök, hogy végre megvan angolul, a németet meg el fogom majd adni. 1.500 forintért teszem ki a vaterára. Ajánlom a németet is, mert maga a nyelv nem befolyásolja a játékmenetet, arról nem is beszélve, hogy aki tanul, vagy tud németül, annak előny is a német nyelv. ^_^ Majd később teszem ki a vaterára, és akkor is linkelem be.

Nagyon örülök, hogy végre megint tudok scannelni. Ez a HP Photosmart C5180-as nyomtató átka (ilyenem van), hogy ha nincs benne tintapatron, akkor amikor elindítom, egyszerűen megáll ott, hogy nincs tintapatron, és pótoljam. És akármilyen gombot nyomok meg rajta, semmire nem reagál, csak a kikapcsoló-gombra. Ma vettem utángyártott tintapatronokat, mind a hat színűt, és a nyomtató is beizzítás alá kerül. Sokmindent akartam scannelni, úgyhogy nagyon eljött az idő, hogy hasznát vegyem.


Na nem nekem, csak még hétközben megbeszéltem az egyik 3DS Hungary-s ismerősömmel, Sparrow-val, hogy elmegyünk ma együtt a bolhapiacra. 10 órakor találkoztunk az 1-es villamos Erzsébet Királyné útja megállójában, onnan mentünk el. Kettővel több konzolárus volt,  akikről beszélt korábban bagszi, és az egyiknek tényleg nem éppen barátságosak az árai. O_O Hogy Nintendo 64-es Super Smash Bros-t (csak a kazetta) 8.000 forint, az úgy nem éppen eladható ár. Sparrow valami Game Boy-os Zeldát akart venni, volt is nála egy sima Link’s Awakening 5.000 forintért, valamint Oracle of Ages 6.000 forintért. Ki is kérte a véleményemet, hogy melyik éri meg jobban, még szép, hogy az Oracle of Ages, Link’s Awakeninget lazán találni olcsóbban is, az Ages-nek még talán korrekt az ára, bár az is csak a kazetta. De jól járt vele. Az a gond, hogy az árus mindig eBayes árakra hivatkozik, hogy itt ennyiért, meg annyiért szerzed be, nála egy kicsit olcsóbb. Igen ám, csakhogy egy magyar átlag játékos nincs tisztában azzal, hogy mi ritka, és mi az, amit bárhol be tud szerezni, elég csak megnézni a vaterát, hogy bizonyos – tényleg nagy eszmei értéket képviselő játékok – milyen olcsók. Volt neki Mario Party 3-a Nintendo 64-re, én tudom, hogy mennyire ritka játék az, de hiába akarja eladni nekem 10.000 forintért, én nem veszem meg annyiért, akkor már inkább kompletten veszem meg drágábban, mert én azt úgyis pótolnám.

Aladdin SNES

Viszont én mit találtam? SNES-es Aladdin-t! A hosszú hajú srácnál volt, aki a főbejárat mellett balra szokott lenni, újra árusít, aki ismeri őt, és hiányolta. Nála volt, 3.000 forintért, én tettem egy próbát, mondtam, hogy legyen 2.000 forint, de kiegyeztünk 2.500 forintban. Fényképezőgép átmeneti híján a 3DS-emmel kaptam le. Szép állapotú, és pont olyan borítójú, amilyennek szeretem, Mert kétféle van. Az egyik ilyen, a másik, meg olyan, mint a Marióké, tehát fekete háttéren van maga a kép, és a SNES logó felül van. Ezt részesítem előnyben. Sparrow-nak mondtam, hogy ha nincs dolga, akkor jöjjön el hozzám, megmutatom neki a Nintendo asztali konzolokat. Nem mintha soha nem látott volna, de neki nincs olyan ismerőse, akinek van Nintendója. Amikor eljöttünk hozzám, természetesen azonnal az Aladdinnal játszottunk. Ő (és gyakorlatilag én is, csak nem sokra emlékszem) sokat játszott PC-n Aladdint, és mondogatta, hogy itt, meg ott mennyire különbözik a játék. Szerintem jobb SNES-en, könnyebb irányítani. Most egy kicsit könnyedén vettem a játékot, mert inkább a beszélgetésünkre koncentráltam, és annyira elmerültem a zenében, meg az egész hangulatában, valami fantasztikus. A Capcom készítette Nintendóra a játékot, úgyhogy rossz nem lehet. De az az érdekes, hogy Sega MegaDrive verzió elvileg sokban különbözik, és most néztem, hogy azt más cég fejlesztette (Virgin), szerintem PC-re is ők csinálták. Nekem a Super Nintendós lesz az etalon. Nagyon hű a történet az eredeti rajzfilmhez, először a piacon megyünk, az első világ főellensége, az a piaci árus, akitől Jázmin almát lopott, és le akarta vágni a kezét büntetésből. Az ő fejére kell ugrani négyszer. Majd ugye a rajzfilmben ekkor kerülünk a börtönbe, mert az őrök mégis elkapnak minket, és itt egy nagyon érdekes helyen folytatódik a játék. Először azt hittem, hogy egy barlang-szerűségben vagyunk, ami ugye igaz is, csak sokáig nem tudtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Tehát, ugye amikor a börtönben raboskodunk, akkor Aladdin mellett megjelenik az öreg, akiről ugye kiderül, hogy Jafar, és rávesz minket, hogy menjünk le a csodalámpáért. És kiderült, hogy már ott vagyunk, és megyünk a lámpáért. Én eddig jutottam el. Majd átadtam Sparrow-nak, hogy ő is játszon a SNES verzióval. Ő valamivel jobban figyelt, és lényegesen továbbjutott. Tehát, amikor a barlangban vagyunk, akkor ugye mi csak a lámpáért mehetünk el, de ugye Abu kíváncsisága fékezhetetlen, és ugyanazt a gyémántot találja meg, amit a rajzfilmben is, így veszett ügyünk van. Egyébként nagyon tetszett a játékban, hogy a pálya végén ott volt a repülőszőnyeg, de akkor csak ott “feküdt”, mintha csak egy grafikai eleme lenne a pályának. :D Majd amikor látja, hogy Abu mit csinál, a játékban ő is próbálja megállítani, természetesen mindhiába. Aztán jön, hogy el kell menekülni a repülőszőnyegen a láva elől, na ez egy nagyon nehéz része a játéknak, főleg a végén, amikor a láva tovább van a képernyő közepén, és már nagyon össze-vissza vannak a kövek. Sparrow is többszörös elhalálozás után jutott tovább. Aztán jön Dzsinn. Ugye, ekkor dörzsöli meg Aladdin a lámpát, és kijön Dzsinn, a játékban is bemutatkozik, meg minden, és ugye énekel egy dalt, ami azóta emblematikussá vált, és pont ugyanarra a zenére folytatódik a játék! :D Ugyanis most Dzsinn pályáján megyünk, a rajzfilmben a dal alatt látható jeleneteket dolgozták a fel a játékban nagyon jól. Ő itt halt meg végleg.

Hát, nagyon örülök a játéknak! Ez nemcsak egy egyszerű hóbort, ez a játék tényleg veszett jóra sikeredett. Az is nagyon tetszik, hogy egyedi történetvezetése van, azt hiszem (de nem vagyok biztos benne), hogy mifelénk a The Legend of Zelda: A Link to the Past volt az első olyan játék, melynek folyamatos történetvezetése volt, tehát egy-egy fejezetet végigjátszva a gép folytatja a történetet, hogy értsük, hogy mit csinálunk. Az Aladdin nem sokkal későbbi, és ugyanilyen. Nagyon bejön nekem. A grafika, nagyon szép, a zene iszonyat feelinges, könnyen kezelhető, nagyon el lehet merülni a játékban, mi kell még? Maga a főnyeremény! Azt nem tudom, hogy hány pályás, mennyire hosszú a játék, de egyáltalán nem zavarna, ha a játék fele lenne az, ameddig Sparrow elvitte, mert ez maga tömény játékélmény!

Aztán megmutattam neki a másik Disney játékot, a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, az is tetszett neki, de nem játszottunk vele sokat, mert más is érdekelte, és nem tudott sokáig maradni. Megmutatta a Game Boy Camerát nekem. Még soha nem láttam, de érdekelt. Az a lényege, hogy lefényképez, és a saját arcképedet a karakter helyébe illesztve lehet különböző játékot játszani. Ötletes dolog, de nem éreztem át a hangulatát, és ha az nem jön át, akkor édes mindegy, mert lazán rámondom, hogy ez ma már teljesen általános dolog, ilyet mára már sok játék felmutatott. El lehet vele lenni, gyűjteménybe megvenném. És a Mario Kart Wii. Miután imádja a Mario Kart 7-et, és hasonlóképp gondolkodik, mint én (tehát nem idegesíti fel magát rajta), ezért nagyon kíváncsi volt, hogy milyen Wiin. Szokni kell még az irányítást. Felmentünk online-ra is ketten, de a SNES-es Ghost Valley 2-n akkorát szívtam, hogy nem igaz. Valahol leestem, és annyira nem voltam képben, hogy hol vagyok, hogy ugyanott leestem még vagy ötször. Pont annál a résznél volt, ahol lehet rövidíteni, ha jól ugratunk, és Lakitu pont oda tett le, ahol oldalt van egy kis rész, ahova érkezel, ha rövidítesz. És annyira nem értem fel ésszel, hogy hol vagyok, hogy többször lefordultam balra, és nem értem, hogy mi az istenért esek le, miért van előttem zsákutca. O_O És tényleg csak hatodjára esett le, hogy miért is esek le, de ekkor már késő volt, mert az utolsó hely borítékolva volt. De azért becsületből végigmentem. Mentünk egy pár menetet, után el is ment egy olyan 14.30 fele. Most pedig megyek vissza Aladdinozni.

%d blogger ezt kedveli: