Category: Mario Party



Kicsit megszaladtam a kilencessel a címben, és majdnem a 18000 évvel későbbi adásról kezdtem el írni. ^^’ De a lényeg. Hát, levetíti az M3 az 1999-es Játék Határok Nélkült is. Soha nem felejtem el, hogy annak idején mennyire csalódott voltam. Már önmagában amiatt is, hogy csak 6 csapat volt. Ez nekem már azt jelezte elő, hogy valami baj van. Bár akkoriban nem láttam az 1996-osat, ezért nem tudtam, hogy nem az ezredforduló előtti évi az első, melyben 6 csapat volt csak. Ugye 1997-től kezdtem el nézni, és ahhoz képest kevésnek tűnt a hat csapat, olyan lassú volt, de ami még érdekesebb, hogy úgy tűnik, hogy nem nagyon maradtak meg bennem az újdonságok, ugyanis nemhogy totál elfelejtettem, hogy nem egy, hanem két csapat maradt ki egyszerre, hanem még be sem ugrott, hogy esetleg volt ilyen. És egyszerre ketten játszottak fonaljátékot. Ez azért rossz, mert azokban a játékban, ahol kimaradtak, ott csak négyen játszottak, így 4 ponttal gazdagodott a játék győztese. Még az a szerencse, hogy jokerezni csak akkor lehet, amikor mind a hatan játszanak, így azért meg lehet ugrani pontok tekintetében, de hogy 50-55 ponttal lehet nyerni, az nagyon kevés. De van egy érdekes pontja az 1999-es játékoknak. Ennek akkoriban nagyon haragudtam, de mostani fejjel nagyon jónak tartom. Ugyanis az eredménytábla háttérzenéje szignifikánsan megváltozott, olyannyira, hogy nem is emlékeztet az előző évek hangulatos zenéire. De mostanra azt mondom, hogy nagyon tetszik, mert konkrétan a Nintendo 64-es Mario Party játékok zenéire emlékeztetnek. És akár egyéb gondolatokra is alapot adhat, mivel az első Mario Party 1999 elején jelent meg, így lehet tovább gondolni, hogy mivel a MP is sokban hasonlít a Játék Határok Nélkül szellemiségéhez, ezért találtak ki hozzá hasonló zenét.

De annak idején éreztem, hogy valami nincs rendben, és hogy ebben a formában nem mehet tovább a játék. És megmondom őszintén nem is csodálkoztam rajta 2000-ben, hogy nincsenek új adások. Annyira nem volt rossz, de ezt élveztem a legkevésbé, konkrétan majdnem elaludtam. Most még csak az első adás volt, de szinte biztos, hogy az 1999-es lesz a sereghajtó az eddigi hét évből. De ezek adásait is megőrzöm magamnak az örökkévalóságig. És most már 100%-osan biztos vagyok valamiben:

1997-ES JÁTÉK HATÁROK NÉLKÜL MINDENEK FELETT!!!

Magasan a legjobb. De ezeket az adásokat majd otthon fogom nézni novemberben, mert tényleg annyira különleges számomra az 1997-es adások, ennél érzem a legjobban, hogy visszamegyek abba az időbe. És ez szent és sérthetetlen, ezt csak magyar közegben lehet elérni.

Már látom is a jobbik oldalát…


Mert ugye van olyan, hogy az ember megjárja, ha vásárol, aztán viszonylagos alapokon nézve helyrejönnek a dolgok. Mi történt?

Egy nagyon jó oldallal kezdődött a történet, ugyanis sikerült eladni a GameCube-ot, nem is akárhogy. Untam már, hogy nem jön rá licit eBay-re, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek a CashConverters-be, és kikísérletezem, hogy mennyit adnának érte. Először úgy voltam vele, hogy ha 10 fontot adnak érte, akkor rendben van. Aztán kigondoltam, hogy alkudozhatnék azzal, aki átveszi a cuccokat, ezért mondok 15 fontot. Ennyi volt a kikiáltási ár eBay-en, és mivel tisztába voltam vele, hogy ez egy Secondhand shop, mely szeret spórolni a vásárlási árakkal, ezért igazából már a 10-nek is örültem volna. Megnézi a srác, kipróbálja és nemhogy rendben találja 15 fontért, hanem még a Sonicért plusz egy fontot számol fel. Így 16 fontot kaptam kézhez. Lényegében a Mario Kart: Double Dash!! és az ezüst színű controller együtt 2.96 font volt. Elégedett voltam magammal.

De jött a fekete leves, ugyanis elgondolkodtatott a Mario Party: Island Tour. Tegnap megvettem… De ne tettem volna. A Nintendo egyszerűen képtelen normális Mario Party-t csinálni, ez az új 3DS-es rész magasan a legrosszabb, mellyel játszottam a sorozatban. Rettenetesen unalmas volt, még a mini-játékok sem voltak érdekesek. Talán a Bowser Tower az, ami valamennyire érdeklődésre tartott számot, de az egész produktum messze nem ért meg 28 fontot. Idegesítettem is magam rajta, hogy ennyit kiadtam érte. Én nem is gondoltam volna, hogy lehet igazán rossz Mario Party-t csinálni, eddig azt hittem, hogy a 4. és a 9. rész a legrosszabb, de kiderült, hogy ezeket is alul lehet múlni. Szétnéztem weblapokon, szinte ez az egyetlen Mario Party, melyről egyöntetűen negatív véleményeket lehet olvasni. Igazából még a rossz vélemények ellenére is megvettem volna, mert úgy lettem volna vele, hogy attól még, hogy a nagyvilágnak nem tetszik, nekem még bejöhet. De nem, most egyetértek a közvéleménnyel. Az unalmassága mellett másik probléma, hogy rettenetesen gyerekes az egész. Én még viszonylag úgy vagyok a Mario játékokkal, hogy nem zavar, hogy gyerekes, mert megnyitja a gyermeki oldalamat, de a 3DS-es Mario Party már kínos e tekintetben. Összességében a Nintendo kifogyott az ötletekből, és már előre félek a Mario Party 10-től, amit ugye most jelentettek be.

Ma visszavittem a játékot, meg is mondtam, hogy ha egy mód van rá, szeretném visszakérni a pénzt, de végül náluk levásárolható kupon formájában kaptam vissza az értékét. Nem voltam 100%-ig elégedett ezzel a megoldással, de elfogadtam, mert nem az eladó hibája, hogy a játék szörnyű. Sokkal értékesebbre fogom majd elkölteni ezt a pénzt, ha már van ez a kupon. Különben én, mint Mario rajongó, max 10-12 fontért venném meg ezt a játékot, azt is csak azért, hogy a gyűjteményemben legyen, és néha elővegyem, de általánosságban nem ajánlom. Amúgy a CeX-ben vettem, náluk elég olcsó a Mariós kiadási Nintendo DSi XL.

Wales


Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! A nyuszika erre is járt és tojt egy hatalmas csokitojást, melyben öt kis csokiszelet van:

Nem kért a nővérem zöld erdőben jártamot, pedig szívesen meglocsoltam volna. Viszont kaptak a lányok is csokitojást. Miután falatoztunk egyet a finom csokiból, útra keltünk, és meg sem álltunk Wales-ig. Kifejezetten felértékelődott számomra ez az ország a Játék Határok Nélkül óta, miután 1993-1994 között (amikor a magyarok is játszottak) részt vettek. Bár nagy eredményt csak az 1994-es év utolsó játékaiban tudtak felmutatni. Különösen kíváncsivá tett a világ leghosszabb nevű települése, mely Wales-ben van, és a következőképp hangzik: Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrndrobwllllantysiliogogogoch Remélem egy betűt sem hagytam ki. O_O 58 betűből áll, én ebből az utolsó 8-at jegyeztem meg, mert ők is játszottak az 1994-es év 9-10. fordulójában, és odament hozzájuk Gundel Takács Gábor, beszélgetett velük egy kicsit, és kérte, hogy mondják ki a városuk nevét. És csak az maradt meg bennem, hogy jól megnyomták a gogogoch részt. Azóta én ezt a várost így hívom. Ide ugyan nem jutottunk el, de így is nagyon szép helyen jártunk, Wales nagyon szép ország. Rhyl-től nem messze van egy település, melynek van egy vasútja, amit kábel hajt, azt néztük meg és utaztunk rajta. Wales elsősorban hegyvidéki ország, így igencsak bántam, hogy otthon hagytam a kabátomat. Hideg volt, főleg fent. A vonat vitt minket fel a csúcsra, és odafent csodálatos volt a kilátás. Beültünk közben egy ottani kávézóba felmelegedni, mert nem én voltam egyedül 12°C-ban kabát nélkül, így jól esett a forró csoki. Viszont maga a helyiség nyomasztó volt, mert úgy nézett ki, mint egy antik ökölvívó klub. Az egyik ökölvívóról nevezték el azt a termet, ahova beültünk, és róla volt kint rengeteg kép, meg TV-n mentek meccsek. De ilyen nagyon régi adások, az egyiknek az elején kifogtam az évszámot római számmal, 1951. A képek is régiek voltak, korabeli újságcikkek a falon. Biztosan hatalmas bokszoló volt, de az időutazás a bokszolás világában egyáltalán nem emelte a hangulatot.

A vonat, mely szállított minket a hegyen

Aztán a közelben volt játszótér, Dominik ott játszott, miközben egy páran elmentünk a másik oldalra csodálni a kilátást. Szép volt nagyon, csak az a hideg ne lett volna. Miután mindenki kijátszotta magát, visszamentünk a vonattal a kiindulási pontunkra. Érdekes, hogy melegebb lett, pedig olyan sokat azért nem mentünk le. Elmentünk megnézni a tengerpartot. Nagyon szeretem a tengert, de nem akarom ismételni magam, hogy a hidegnek nem örültem, de így is azért jól éreztem magam, kellemes látvány volt. De ilyen hőmérsékleti körülmények között is voltak egy páran, akik cipőt, zoknit levéve mászkáltak a homokban, megmártóztak a vízben. Hát igen, akik ehhez vannak hozzászokva. Én Görögországban, 40°C-ban cselekednék hasonlóképp, sőt akkor még fürödnék is a vízben.

Tengerpart

Aztán mentünk is haza. Volt egy jó napunk. Otthon még beszélgettünk, mert az egyik magyar ismerősünk is jött velünk, aztán nálunk vendégül láttuk.

Én néhol Dominikkal játszottam, néhol bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Jól rákapott a Mario Party 5-re. Ez a két kép pedig ízelítő. Sokat csináltunk is, a teljes galéria itt tekinthető meg:

Wales


Jó szilveszternek ígérkezik, miután itt töltöm bagsziéknál. 29-én jöttem fel Pestre, az év végi 3DS Hungary találkozóra, mely most a Sugárban volt. Egyszer voltam csak itt, és akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont azt el kell ismerjem, hogy mint találkozó helyszín fantasztikus. Az étkezőknél van egy kisebb elkülönített rész, ott ültünk le, és nem zavartunk senkit. Több játék is előkerült, de mint mindig, most is a Mario Kart 7 aratta a sikert. Igaz, hogy 1 éve nem voltam már találkozón, vártam is nagyon, hogy el tudjak jönni, de újdonságot nagyon nem tudok írni, csak azokat, évekkel ezelőtt is írtam, hiszen minden találkozó lényegében a játék jegyében telik el. Együtt játszunk, kipróbáljuk azokat a játékokat, amiket ki szeretnénk, és másnak meg is van. Kellemes meglepetés volt, hogy 3DS Virtual Console játékokkal is lehet többen játszani Download Play-jel, ki is próbáltuk Ninty-vel a Super Mario Bros. 3-at ketten. Nagyon jól szórakoztunk, emellett az is menőség, hogy elég ha csak az egyiknek van meg a játék, a másik simán csak rácsatlakozik. Meg 3DS-en Tetris-eztek sokat, a videojátékozást Fantos törte meg. Nagyon rég láttuk őt, saját bevallása szerint keveset játszik már. Egy egyedi játékot hozott nekünk, ami olyan szinten lekötötte a társaságot, hogy aztán végig azt játszották. Én nem szálltam be, bár tetszett, amit csináltak. Kis papírokra kitalált mindenki a mellette ülőnek egy videojáték karaktert, és felragasztja celluxszal a homlokára úgy, hogy ne lássa. Neki barchobával ki kellett találnia, hogy ki ő. Érdekes volt látni, hogy egyesek mennyire bonyolult karakterekre gondoltak, vagy hogy eszükbe nem jutott volna, de ha végül kitalálták (vagy feladták), akkor bizony nagyot lestek, hogy ezt hogy nem találták ki.

És ezzel nagyjából véget is ért. Elég hamar szedelődzködött a társaság, úgyhogy 16 óra után már mi is mentünk. Káosz az Örs Vezér Terén, nehéz volt átlátni, honnan indul a 3-as villamos pótló busza, és hol érdemes rá felszállni. Nem a metrónál, mert ott sokan vannak. Arra rászállni, és irány bagszihoz. Hiányzott szerény rezidenciája, de az aznap esti program ne ismétlődjön meg. 4 ember 4 laptop… A többi képzelhetitek. Csak a The Legend of Zelda: The Wind Waker HD szakította meg ezt a tendenciát, amikor bagszit figyeltük játék közben. Eszméletlen szép a játék HD-ben, mindezek mellett a hangulata is megvan. Csak nehogy megint Zeldázni akarjak, mint régen. Nem is vittem el sokáig a játékot, és nem is emlékszem már arra, hogy azért álltam meg vele, mert túl nehéz volt, vagy mert elveszett a motivációm. Nagy kedvenc volt a Wind Waker, úgyhogy nem hiszem, hogy az lehet. Meg hogy ne unatkozzak ezen az estén (kínomban neteztem már én is, különben nem így képzeltem el a közös estét) kipróbálhattam a NES remixet. Ez egy új letölthető játék, mely a WarioWare alapján több mint 200 mini-játékot tartalmaz különböző NES játékokból. Vannak nagyon jó ötletek, de korántsem akkora eresztés, mint a WarioWare. Volt egy pár, ami túl könnyű volt, unalmas, de azért volt egy pár jó ötlet, amik nehezebbek voltak. Azok alapján amennyit láttam, jobban díjaztam volt az inspirálóan nehéz mini-játékokat. Volt egy, a Mario Bros. egyik játéka, ami már túl nehéz volt, amit már leteszek, de ezzel ne fárasszanak. Ki is próbálta LernenBoy is, neki sem jött össze.

A tegnapi nap közös játék okán már jobban telt el, mivel megkértem bagszit, hogy ha lehet, többet játsszunk közösen. Így is lett, előtte délelőtt mentünk vásárolni. Nintendo 64-en játszottunk sokat, a Goldeneye 007 hatalmas élmény volt négyesben, és mindenki nagyon élvezte. Nem hiába volt annak idején fő társasági móka a Mario Kart 64 mellett. Volt a Mario Kart is, ez nagyon jó volt. Bár ezt igazán csak akkor jó, ha órákig játsszunk vele együtt, így, rövidebb időre annyira nem. Ami csalódás volt, hogy a Mario Party 2 nem volt annyival jobb négyesben, mint egyedül, ahogy írták. Jó volt, de sokkal jobb játékélményre számítottam. Még bagszi Pokémon Stadium 2 mini-játékait próbáltuk ki, egészen menőség volt. De amivel sokat játszottunk, az a Wii U-s Wii Party U. Már a Wii-s Wii Party-t is szerettem, ebbe is sok jó ötlet volt, ezt nevezem méltó folytatásnak. Az egyik legmenőbb volt, amikor egy játékos a tábla tetején állt, a többi három pedig az alján. A felső játékos kapcsán volt egy eldöntendő kérdés, és be kellett jelölnie a választ, hogy mennyire igaz rá az állítás, vagy nem, és a többieknek is ki kell találni, hogy aki fent van, arra az mennyire igaz. Még a két véglet is frappáns volt sokszor. Egy példa: “Mennyire tudsz titkot tartani?” Az egyik véglet: “Senkinek a lelkét nem tárom ki.” A másik: “Hallottad a hírt…?” :o És akkor a Wii U GamePad-en látható csúszkán kellett beállítani, hogy az mennyire igaz rá, és többieknek is megtippelni. A másik, ami inkább érdekes volt, hogy egy Wii U GamePad-en, és három Wiimote-ot kellett meghatározott módon egymás mellé tenni, és azokat a gombokat kell megnyomni, amelyikre utasítást kapunk. Ez olyan, mint a Twister társasjáték, de itt csak a kezünket kell használni. Ujjfájdalmak és görcsök kiújulása garantált. Volt még egy, ami ahhoz képest, hogy viccesnek tűnt, annyira nem szórakoztatott engem. Négy ember Wii GamePad körül zenére táncol. Kört alkotunk, és azt kell csinálni, amit a GamePad-en látunk. Több így hirtelen nem jut eszembe, és ha ismét elővesszük a játékot, állítom, hogy fájni is fog, mert nagyon tetszett, és hogy felejthettem el.

És most itt vagyunk, 31-én. Ma már (így idén) nem írok többet, ezért egy gyors összegzést írok. Mindig optimistán szoktam jellemezni az adott évet, de most ezt nem tudom megtenni. Nem tartom ezt az évet jónak. Akármi is történt, akárhogy is szolgálta a fejlődésemet, az ideit az eltékozlás évének tartom, mert nem sikerült munkát szerezni, így nem tudtam előrelépni. Persze, benne van az is, hogy visszatérjek Pestre, le nem tagadnám, hogy mennyire vissza akarok jönni, hiszen idén valahányszor felutaztam ide, azt éreztem, hogy itt vagyok igazán elememben, itt vagyok igazán önmagam. Azt maximálisan elfogadtam, hogy a december a pihenés jegyében teljen el, aminek meg is lett az eredménye: Nagyon sokat enyhültek a tünetek december eleje óta, egyre inkább érzem, hogy visszatérhetek a régi kerékvágásba, ezért januárban ismét elkezdek munkát keresni. Ha már a média ennyire harsogja, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor csak én is érezni fogom, nem igaz? Mindezek mellett januárban újra előveszem a németet, már meg is van az időpont: február 8-án lesz az írásbeli nyelvvizsga. Ugyanis biztosra eldöntöttem, hogy az Origósat fogom csinálni. Meg is kérdeztem a munkaügyi központban, még kérelmet se kell benyújtani, hogy ne TELC-eset írjak, ott vizsgázok, ahol akarok, a lényeg az, hogy igazoljam, hogy kifizettem a második nyelvvizsgát, ha nem sikerült. Azért nem írom pótnyelvvizsgának, mert ez nincs így hivatalosan megnevezve. Át is néztem az Origósat, sokkal barátságosabb. Amikor megláttam, hogy a tesztes résznél nincs minimum ponthatár a sikeres nyelvvizsga esetére, nagyon megkönnyebbültem. Ez persze nem jelenti, hogy lazítani kell. Úgy van a teszt, hogy 50 mondat, négy válaszlehetőséggel, és ezt számolják át 15 pontra. Sokat kell készülni. Sokat kell készülni erre is, de a többire is úgy kell felkészülni, hogy lehet, hogy a teszt 0 pont lesz. Összesen 80 pont szerezhető, és 48 ponttól sikeres a vizsga. És mivel a teszt 15 pontos, ezért úgy kell készülni, hogy 65 pontból kell 48-at elérni, és így máris nem hangzik annyira kellemesen. Mindezek mellett minden egyes teszten elért pont csak segít rajtam a még jobb eredmény érdekében, valamint hogy könnyen meglegyen a 48 pont. Úgyhogy lesz dolgom a munkakeresés mellett. Csak még azt nem tudom, hogy kétnyelvű, vagy egynyelvű nyelvvizsgát kell tennem? Azt sem tudom, hogy mi a különbség a kettő között azon túl, hogy magyarról németre is kell fordítani, meg németről magyarra is. A negyedik, utolsó feladatrész, a baráti levél írása. Azért emeltem ki a barátit, mert a TELC középfokon hivatalos levelet kell írni. Információkérés, állásra jelentkezés, vagy panaszlevél. Igazából nem jó ötlet a hivatalos levél, mert ha belegondoltok, tele van sablonmondattal. Állásra jelentkezésnél úgy kell fényezned magad, mint soha senki, és megvannak erre a jól bejáratott mondatok, ahogy panaszlevélnél is. Viszont egy baráti levél azért tetszik jobban, mert spontánabb, sokkal ugyanúgy választékosan kifejezheted magad. Például írtam olyan baráti levelet, amikor a Start! nyelvkönyvvel alapfokon készültem, hogy új helyre költöztél, és mutasd be az új lakásodat, szereted-e, a környék milyen, hol van, és hasonlók. Ez számomra szimpatikusabb. De ami egyértelműen sokat segít: Lehet szótárt használni. A teszten kívül az összes feladatrésznél. Ez segít abban, hogy választékosan fejezd ki magad, de a nyelvtant és a mondatalkotást nem tudod kilesni a szótárból. Jaj, már tudom, hogy újra elő kell vegyem, hogy hol is kell a KATI szórendet használni, és hogy nem szabad három ige esetén Partizip II-t használni, ha múlt időben írok, valamint módbeli segédigéknél nincs zu+infinitiv alak. Ezeket szoktak a leggyakrabban elrontani. Ennyit a németről. Az optimizmusom ettől függetlenül a helyén van, és nagyon szeretnék 2014-re egyenesbe jönni, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Ennek fényében kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!

Szilveszter alkalmából most többet hallgatok L’art Pour L’art Társulatot, mivel megvan mind a négy albumuk eredetiben CD-n, és három album kazettán (a Winnetou nincs meg, azt keresem). Szilveszter alkalmából nézzétek meg a kedvenc Vastyúk is talál szeget részemet:

És le ne maradjon a szokásos év végi statisztika, a Last.fm-ről az év előadóiról, albumairól, kislemezeiről:

Top 10 2013 előadók

  1. Megumi Hayashibara (3.953)
  2. JAM Project (1.810)
  3. Masami Okui (1.526)
  4. Zorán (1.007)
  5. Suara (782)
  6. Skorpió (759)
  7. ALI PROJECT (591)
  8. Chihiro Yonekura (577)
  9. LGT (568)
  10. angela (513)

Zárójelben az idei évre vonatkozó összhallgatás látható. Azért látszik, hogy márciusban nagyon rákaptam Hayashibara Megumi-ra.

Top 10 album

  1. JAM Project Best Collection IX: THE MONSTERS (344)
  2. Megumi Hayashibara: SpHERE (341)
  3. Megumi Hayashibara: Enfleurage (272)
  4. Megumi Hayashibara: CHOICE (269)
  5. Megumi Hayashibara: bertemu (262)
  6. Megumi Hayashibara: Fuwari (247)
  7. angela: ZERO (242)
  8. Megumi Hayashibara: VINTAGE White (241)
  9. Megumi Hayashibara: SHAMROCK (216)
  10. Skorpió: Zene tíz húrra és egy dobosra (201)

Top 10 kislemez

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (332)
  2. JAM Project: Wings of the legend (261)
  3. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (155)
  4. Megumi Hayashibara: Proof of Myself (124)
  5. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (77)
  6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (77)
  7. Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ (70)
  8. Megumi Hayashibara: question at me (68)
  9. STYLE FIVE: SPLASH FREE (64)
  10. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire (63)

Top 100 dalok

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (off vocal ver.) (112)
  2. JAM Project: Wings of the legend (111)
  3. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (111)
  4. Skorpió: Elindulunk (88)
  5. angela: To be with U! (79)
  6. JAM Project: Babylon (78)
  7. Megumi Hayashibara: Lively Motion (off vocal version) (75)
  8. Megumi Hayashibara: TOO LATE (NEW version) (73)
  9. Hironobu Yahata, Shinya Outouge: Dueling for Prizes (73)
  10. Takeshi Hama, Mahito Yokota, Asuka Hayazaki: Desert Overview (73)
  11. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (72)
  12. Daft Punk: Face to Face (70)
  13. Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream (68)
  14. Yuko Kadota: The Cave of Wonders (68)
  15. Megumi Hayashibara: ROCK de Ikou (65)
  16. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (60)
  17. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (off vocal ver.) (57)
  18. Megumi Hayashibara: be Natural (55)
  19. Megumi Hayashibara: Re.Starting again (55)
  20. angela: Boku Janai (55)
  21. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (Chihiro Yonekura ver.) (54)
  22. Aya Tanaka: Chase Bowser (53)
  23. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
  24. Megumi Hayashibara: Dance with me… Saigo no Paradise
  25. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
  26. JAM Project: The advent of Genesis
  27. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy (Yoshi)
  28. angela: Tooku Made
  29. Megumi Hayashibara: Lively Motion
  30. Aya Tanaka: Space Match
  31. Megumi Hayashibara: feel well
  32. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
  33. JAM Project: NOAH
  34. Suara: Mizukagami
  35. JAM Project: Believe in my existence
  36. JAM Project: Wings of the legend (off vocal)
  37. Skorpió: Az új generáció
  38. Megumi Hayashibara: Plenty of grit
  39. JAM Project: LIMIT BREAK
  40. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (instrumental)
  41. JAM Project: Rescue Fire
  42. JAM Project: Kurenai no Kiba
  43. Megumi Hayashibara: Yoru wo Buttobase
  44. Skorpió: Furcsa emberek
  45. Megumi Hayashibara: Give a reason
  46. Megumi Hayashibara: My dear
  47. JAM Project: PREDESTINATION
  48. Megumi Hayashibara: EL WAKT
  49. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  50. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
  51. STYLE FIVE: SPLASH FREE
  52. ALI PROJECT: Reiyou Bara Zukan
  53. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT
  54. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
  55. Megumi Hayashibara: Revolution
  56. Suara: June
  57. Suara: Akai Ito (instrumental)
  58. Megumi Hayashibara: Ame no Koinu
  59. Megumi Hayashibara: Successful Mission
  60. Megumi Hayashibara: Fuwari
  61. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
  62. Megumi Hayashibara: question at me
  63. Chihiro Yonekura: Dolphin Song
  64. Megumi Hayashibara: unsteady -off vocal version-
  65. angela: KINGS
  66. JAM Project: FREEDOM
  67. Megumi Hayashibara: MIDNIGHT BLUE
  68. Megumi Hayashibara: Watashi Dake no Yume he
  69. Yasunori Mitsuda: Pirate Land
  70. Megumi Hayashibara: Sunadokei
  71. JAM Project: Omoide wa Okkusenman!
  72. LGT: Dalaktika
  73. Megumi Hayashibara: brave heart
  74. Megumi Hayashibara: Front breaking
  75. Chihiro Yonekura: Shooting Star
  76. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
  77. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
  78. Megumi Hayashibara: Niji Iro no Sneaker
  79. Yasunori Mitsuda: Wario Battle Canyon
  80. Masaaki Endoh: LIMITER
  81. Mami Kawada: See visionS
  82. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy
  83. Hironobu Kageyama: Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~
  84. JAM Project: Hagane no Resistance
  85. Megumi Hayashibara: Daybreak Impression
  86. Megumi Hayashibara: Regret ga Naite Iru
  87. Megumi Hayashibara: Nemurenai Machi de
  88. Megumi Hayashibara: question at me (off vocal version)
  89. Megumi Hayashibara: Just Begun
  90. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~
  91. Mikó István: Jön a régen várt szép esküvő
  92. Megumi Hayashibara: 7 senchi no Kyori
  93. Megumi Hayashibara: Hanarete Itemo
  94. Megumi Hayashibara: Ame Nochi Kumori Nochi Hare
  95. Megumi Hayashibara: Omokage
  96. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  97. Masami Okui: STRATEGY
  98. Megumi Hayashibara: Bon Voyage!
  99. Megumi Hayashibara: Shining Girl
  100. Aya Tanaka: An Adventurer

10 éves lesz a Mario Party 5


Igen, ők itt mind december 5-én születtek

Igen, ők itt mind december 5-én születtek

Csütörtöktől teszem láthatóvá ezt a postot, de ezeket még kedden este írtam. Másnap (4-én) be kell feküdjek a belgyógyászatra, hogy kiderítsék, hogy mi a bajom, de úgy állítottam be, hogy 5-étől lehessen olvasni ezt a postot. Ugyanis 2003. december 5-én jelent meg Európában a Mario Party 5, ennek alkalmából szeretnék róla is megemlékezni.

Ugyanis mostani fejemmel azt gondolom, hogy megérdemel egy emlékírást, bár tény, hogy sokáig nem szerettem, főleg miután megismertem a Mario Party 6-ot. Az 5. részt Angliában vettem meg 2005. júniusának végén, valami 15 fontért. Ekkor volt durván 2 hónapos a GameCube-om, az a kiábrándultság, ami a konzol iránt volt, az majd csak nyár végén jött el. Ugyanis szinte az egész nyarat végigjátszottuk akkor az unokatestvéremmel a GC-s Mario Kart-tal és Mario Party 5-tel, valamint ő a Super Mario Sunshine-t is végigjátszotta, nekem abból elég volt 35 Shine Sprite-ig. Igazából többen élmény volt a Mario Party 5, de amikor egyre inkább egyedül játszottam csak, rájöttem, hogy unom a játékot, csak azt nézem, hogy hány kör maradt. Úgyhogy évekig nem vettem elő a játékot.

Aya Tanaka

Aya Tanaka (田中彩), a Mario Party 5 zeneszerzője

Viszont a zenéjét ha csak a gondolatban is, de soha nem engedtem el. Főleg olyan 1-2 éve, ahogy raktam össze a fejemben a dolgokat, rájöttem arra, hogy más a Mario Party 5 zenéje, mint a többié. Nem is biztos, hogy komolyabb, de tény, hogy olyan érzetet ad, mintha nagyzenekarral vették fel, pedig ugyanúgy szintetizátoros munka. De ahogy néha hallgatom csak magát a zenét, tényleg olyan a hangzás, mintha csak egy kicsit kéne áthangszerelni, és akár nagyzenekarral is fel lehetne venni. Sokszor még a pár másodperces zenék is a különlegessége miatt is bennem marad.

Igazából az évek során egyedül a zene miatt játszottam újra a Mario Party 5-tel. És nemrég jöttem arra rá, hogy mégiscsak van érték a játékban. Ez főként a videojátékos társadalom változása miatt merült fel bennem. Sokat változott 10 év alatt, és pont emiatt elkezdtem becsülni a GameCube-ot. Pedig annak idején tényleg nem szerettem. A Mario Kart: Double Dash!!-t, a legrosszabb Mario Kart-nak tartottam, aztán a Mario Party 5-öt sem szerettem, mert annyira egyszerű volt a karakterek érzelmi megjelenítése, ami nagyon zavart, így nem tudtam komolyan venni az egész játékot. Akkoriban amennyit idegeskedtem a Super Mario Sunshine-on… Ezek mind olyan tényezők voltak, melyek rásegítettek abban, hogy legalább félévig semmivel nem játszottam. Most már másképp látom a GameCube-ot, és most már jó érzéssel nézek rá. Viszont a Mario Party 5 zene valami istenség, majd a betöltött 10. év alkalmából csinál(tat)ok belőle CD-borítót, teljesen fan made lesz, de az igényesség alapvető szempont. Most a 3DS-sel teljesen rendben vannak a dolgok, de a Wii U… Nem szeretek okoskodni, meg nem én vagyok a nagy megmondó, itt csak arról csak szó, hogy a múlt értékké válik. Ezt egy ideje észrevettem magamban, ezért igyekszem megbecsülni a jelent is. Sikerül, de még fel kell kutatnom az okát, hogy miért nem vagyok kíváncsi a Wii U-ra…

December 5-e lehetne az évfordulók napja, hiszen a felső képen látható, több minden jelent meg ezen a napon, és még nincs is meg minden, amit meg akarok szerezni, például Yonekura Chihiro: Mirai no Futari ni kislemeze. Viszont a JAM Project: Wings of the legend kislemez nagyon meglep. Ahhoz képest, hogy annak idején mennyire lázba hozott, mennyire imádtam a dalt, nagyon boldog voltam, amikor megkaptam, és mostanra teljesen hidegen hagy. Pedig azt gondoltam magamról, hogy ennyi idősen már vagyok annyira tudatos, hogy tényleg csak azokat szerzem meg, amiket szeretek. Nem arról van szó, hogy megbántam volna, hogy megvettem, mert az akkori emlékek megszépítik, és jó érzés ránézni, de hónapok óta nem hallgattam, és ha lenne lehetőségem CD-t venni, és szétnéznék az interneten, nem az elsők között lenne, amit megvennék. Az Okui Masami: naked mind kislemez meg most is csoda. A régi Okui Masami dalokban azt szeretem, hogy könnyed pop dalok voltak, de a legigényesebbek. Sokszor nincs élő hangszer, de a dallamosság, hogy első hallgatás után vissza tudom énekelni, mert megmarad a fejemben… ez a legjobb értelemben vett rágógumi pop zene. Azért álltam át a japán zenére, mert azt érzem, hogy tőlük hallok olyan pop zenét, amit én jónak tartok.

Kerek számok


Az utóbbi időkben nem voltam túlzottan aktív se interneten, sem a “valós” világban, 2-3 hete nem érzem magam valami jól. Fejfájás, gyengeség, fáradékonyság… csak attól voltam lelkes, hogy étvágyam rendesen volt / van, ezért reméltem, hogy nincs nagy baj. De mivel nem javul magától, csütörtökön megelégeltem ezt az állapotot, és elmentem a háziorvoshoz, aki vashiány gyanújával vérvételre küldött. Ezt meg is csináltam már másnap, derüljön ki, minél hamarabb, hogy mi van. Hétfőn lesz eredmény, de van benne valami, ugyanis pénteken vettem vas pezsgőtablettát, és szerencsére szeretem a spenótot, úgyhogy nem nehéz kúrálni magam, és ma határozottan jobban érzem magam. Több energiát érzek magamban, végre buzog bennem a tenni akarás. Ezelőtt csak ágyban feküdni volt kedvem, és nem egyszer több mint 9 órás alvás után is olyan fáradt voltam, hogy tényleg nem sok mindenhez volt kedvem. De ha holnap is hasonlóan jobban leszek, mint ma, akkor szerencsére nincs nagy baj. Csak furcsa érzés betegségben megélni az emberi lét gyengébb oldalát. Amíg éli az ember az életét a maga ritmusában, ereje teljében, addig meg sem fordul a fejében, hogy bármikor beteg lehet, de amikor megtapasztalja… És így mentem el tegnap nyelvvizsgázni. Eleve nem volt valami könnyű a feladatlap, szóbelin is egyszer-egyszer kevertem a szavakat… eredmény december 20-án.

Egy ideje készen vagyok már a Mariós oldalon a Mario Party játék részletes leírásával, de csak most jutottam el oda, hogy ide is közzé tegyem. Most a Mario Party 5 készül, a december 5-ei megjelenés 10. évfordulója alkalmából, hamarosan hasonló okok miatt hasonló (legalább a maihoz hasonló) lendülettel vetem magam bele a Super Mario All-Stars leírásába, az december 16-án lesz 20 éves.

És néhány kerek szám a Last.fm-ről, bár az egyik nem annyira friss már, csak a kettőről együtt akartam írni. Elsőként Suara érte el nálam az összességében 4000-es meghallgatást:

Suara 4000 lastfmSuara 4000 scrobblerMég október végén elkezdtem ismét hallgatni a Karin albumát, a hamarosan elérkező téli szezon örömére, és nagyon kellemes érzés fogott el. Egyrészt, mert rég nem hallott dalokat hallottam, másrészt meg az volt az érzésem, hogy valahol itt kezdődik az örökzöld fogalma, szerintem ezt az albumot 20 év múlva is akkora hévvel fogom hallgatni, mint most. De ezt inkább nem akarom elkiabálni.

A másik egy sokkal szebb szám:

Megumi 10000 lastfmMegumi 10000 scrobblerHayashibara Megumi neve önmagában örökzöld, és azért látszik, hogy bár sajnos ma már nagyon inaktív, mégis élmény hallgatni a több éve ismert dalait. Igazán kijárt neki ez a nagy szám, és hogy Okui Masami mellett ő legyen a második, akinek ötjegyű szám van a hallgatottsági listáján. Csak sajnálom, hogy nincs neki karácsonyi albuma, mint Okui Masami-nak.

Ahogy november elején egyre inkább karácsonyi hangulatba öltözik az utca, meg járok a Tescóba, ott is egyre inkább emlékeztetik a vásárlót, hogy itt a karácsony, be kéne vásárolni, nem gondolod? Én nem gondolom. Nekem a sok díszlet nem a vásárlási lázat, hanem a zenehallgatási lázat hozta el. Szinte egész vásárlás alatt az Okui Masami: angel’s voice albumának dalait énekelgettem magamban, és itthon ténylegesen hallgatva az albumát, teljesen megérintette a szívemet. El is gondolkodtam azon, hogy milyen érdekes, hogy Japánban, ahol soha nem volt hagyománya a karácsonynak, oda is csak a fogyasztói társadalom miatt vitték be (de legalább szép jelentést adtak neki azzal, hogy szerelmesek ünnepe), és onnan jön egy énekesnő, aki nagyon hitelesen és csodálatosan énekel a karácsonyról, annak szépségéről és fájdalmáról. Már a dalcímekből is kisejlik, hogy ő is mint szerelmesek ünnepe énekel a decemberi ünnepről. Meg manapság a JAM Project-re kaptam rá ismét, őket is régen hallgattam már.

Extrém drága Mario Party 3


Kár, hogy annak idején nem vettem Mario Party 3-at, amikor ilyen €40-50 körül volt a német eBayen (2006 táján), ugyanis azóta megduplázódott az ára:

Akárhogy is nézem, ki kell nyissam a pénztárcámat, amikor venni akarok majd egyet… Csak kíváncsiságból megnéztem, hogy Mario Party 2 mennyiért van, hogy ha arra adnám a fejem (de soha nem fogom), mennyiért tudnám eladni, és ahoyy elnézem, az is ilyen £40-50 kompletten. Nekem a doboz és a füzet is megvan hozzá.

Grafikai érdekesség a Mario Party 5-ben


wallpaper_mario_party_5_01_10248 éve megvan már a Mario Party 5, de csak most tűnt fel egy ilyen grafikai… dolog (nem hívnám bakinak), és tippem szerint sokan ezért húzták le annak idején a látványosságot. Amikor a táblán képernyőváltás történik, akkor sötétedés mellett elpixelesedik a kép, és pixelesedésből “tér vissza”, ha az a következő játékos van soron. És ugyanez van a Wii-s 8. részben. Azzal most játszottam, mert Blooper még hiányzott, mint játszható karakter, ezért megszereztem. Semmiség volt. Ugyanúgy van Story Mode, végig kell menni mindegyik táblán, a végén Bowserrel küzdünk meg. Hát nem fordítottak nagy gondot arra, hogy kihívás legyen, szinte fájdalmasan könnyű volt.

Most ilyen Mario Party-s korszakom van, hirtelen hogy megszerettem a játéksorozatot. Az első rész játéka során jutott eszembe, hogy a nagy előd is érdemel akkora hírnevet, hogy tesztet írjak róla:

Mario Party

Mindenféleképpen ajánlott az első résszel is tenni egy próbát, és megszerezni azoknak, akiknek van Nintendo 64-e, nagyon jóra sikeredett. Aztán most nézegetve a 8. részt, látom, hogy még sok minden nincs megvásárolva, úgyhogy azzal is kell játszani, ahogy a DS-es változatban is. Nagyon remélem, hogy a hamarosan megjelenő 3DS (vagy 2DS-es…) rész eléri a Nintendo 64-es verziók színvonalát, de legalább a DS-ét. Az áll hozzá a legközelebb.

Nintendo GameCube controller vadászaton


Ma reggel kedvem volt játszani a Mario Party 5-tel, így lenyomtam egy 20 körös játékot. Valószínűleg megváltozott a játékokhoz való hozzáállásom, ugyanis ezt a részt mindig unni szoktam, de most kifejezetten élveztem. Inkább az lehet, hogy mivel eléggé ritka lett ez a játék, ez ad neki egy extra eszmei értéket. Amúgy nemrég néztem Mario Party 6-ot eBayen, 13.000 forint körül van a dobozos, mikrofonos, úgyhogy az még várat magára, pedig az sokkal jobb lett az 5. résznél.

Mondjuk, majdnem nem tudtam játszani, ugyanis nem találtam a GameCube memóriakártyákat. Elég kicsik, úgyhogy féltem, hogy eltűntek valahol. Sok helyen néztem szét, aztán végül a GameCube tokokban kerestem. Néztem, és pont az utolsó kettőben volt benne. :D A GameCube-ról tudni kell, hogy bár lemezes, de mivel nincs a konzolnak saját memóriája, ezért csak külön memóriakártyára ment. Szerencsére a cégnél gondoltak arra is, hogy milyen praktikus a tokjában tartani, ezért odakerült. Mostanság egyébként tényleg olyan érzésem van, hogy többet ér a GameCube, pedig amikor megvettem, igencsak kiábrándult voltam az akkor általam ismert játékkínálata miatt, minden régebbi Nintendo gépen megkezdett széria sorra alulteljesített GameCube-on. Aztán, ahogy jött a Zeldás korszakom, beszereztem a Wind Wakert, máris sokat változott a véleményem. Most a retro-mivolta emeli fel.

Csak két GameCube controllerem van,egy lila és egy fekete. És ahogy megjelentek a különböző színek, úgy határoztam, hogy a következő színekben lesz nekem meg a 4 GC controller: lila, fekete, ezüst, fehér. Így most néztem eBayen, hogy mennyiért találok. Majdnem meg lettem tévesztve, ugyanis volt egy fehér színű, ami megszólalásig hasonlított az eredetire:

Hamis GC controllerMajdnem lecsaptam rá, mert éppenséggel meg tudtam volna venni, de ott sántított a dolog, hogy hiányzik a felirat. Először az volt a gondolatom, hogy hát a többi színűre is fehérrel van írva, ezen biztosan nem látszik. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, inkább megnéztem Google-ben, és bizony másképp néz ki az eredeti:

gamecube_white_controllerAzért, ha nagyítóval meglessük, itt-ott fellehetők különbségek, és a felirat is jelen van szürke színnel. Na, ennek tudatában jobban szétnéztem eBayen. Az a kezdeti 5 fontos igen kedvezőnek tűnő ár azonnal megugrott 30-40 körülire. Nem olcsó mulatság…


AnimeCon_plakátBoldog születésnapot Magyar Anime Társaság! ^_^ Nagyon szép volt az ünnepség, kishíján túl is csordultam, mert azért én is már 2006 óta részese vagyok a jelenlétemmel a történetnek, és sok régi emléket láthattunk képekben. Azért a nagyon viszontagságos körülmények ellenére is megélni a 10. évfordulót, nagy teljesítmény. És azt gondolom, hogy azért nagyon sok mindent elértek annak érdekében, hogy az animés közösség mára ekkora lett, amekkora. Az, meg, hogy a MAT ennyire “kicsi” lett, az pont ennek lett az átka. De én azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy sok dolog történt velük, azért méltán lehetnek büszkék magukra, és még előfordulhat, hogy a Pecsás conok rendszeresek lesznek. :)

Már csak azért is, mert sokan voltak. Az elmúlt évek MAT-os conjaihoz képest 2010-ig visszamenőleg összehasonlíthatatlanul sokan voltunk, alsó hangon 1.000 jegy biztosan elkelt (összehasonlításképp, a tavalyi aNiwaConon 336 jegy ment el). Nagyon úgy tűnik, hogy a Petőfi Csarnok az igazi helyszín egy AnimeConnak, és mivel úgy tudom, hogy az új vezetőségnek köszönhetően olcsóbb lett a bérlés, ezért várható, hogy ha sikeres volt ez a con, akkor lesz ennek folytatása.

Ma a 6.14-es vonattal mentem fel Pestre, eredetileg az egy órával későbbivel terveztem menni, de eszembe jutott, hogy Szolnokon az új vonatok járnak Budapestre. Egyszer utaztam rajta, akkor nagyon élveztem, ezért úgy voltam vele, hogy átszállok. Jó is volt azon utazni. Leea szokta mondani, akinek rosszat akar, hogy “vigyen el a MÁV”, mert ő sokat utazik vonattal, és legalább ennyit szívott miattuk, úgyhogy azóta ez a szavajárása. Nekem most jót kívánt volna vele, azzal az új vonattal élményszámba megy az utazás. Ha lehetőségem adódik rá, ezen túl mindig át fogok szállni. A vonatút alatt Mario Party DS-sel, és Mario Kart DS-sel játszottam. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy németre van állítva a Nintendo 3DS-em, és tisztára meglepett, hogy minden németül van. De tényleg mindent lefordítanak: A minijátékok neveit is, de amin nevettem: Dry Bones-nak is van német neve: Knochentrocken. Nagyon vicces, pontosan azt jelenti, mint az angol neve, csak fordítva van. Knochen: csont, trocken: száraz. A vonat egyébként nagyon jól ment, pontosan megérkezett. Pesten volt egy kis bolyongásom, mert a 79-es trolival akartam menni (mint a régi szép időkben), ám az a járat újabban nem jár hétvégenként, úgyhogy vissza a Keletihez, akkor 80-as troli, és onnan 1-es villamos. Azt láttam, hogy a piacot jelentősen kibővítették. Amikor megérkeztem, felhívtam bagszit, hogy szóljon LernenBoy-nak, hogy megérkeztem, kérem szépen a jegyet, amit megvett nekem. Kisvártatva ugyan, de megérkezett LL és Lernie, aki a kengurus furry jelmezében volt. Nagyon durván nézett ki. Szerintem az a jelmez már pont azért jó, mert elszigeteli azt a nagy meleget, ami kint volt. Bár nekem ez a 31-32°C meg se kottyan, ugyanis nagyon szeretem a nyarat. Pont a 35°C feletti hőmérsékletben érzem magam igazán elememben, nekem a 40°C az ideális volt 2-3 hete. Eredetileg a konzolokat akartam megnézni, de ha már útba esett a karaoke, akkor nézzünk be. Szokás szerint (sajnos) sötét volt, és megint nem volt annyira levegő, de mintha lett volna légkondi, nem volt annyira meleg még a nap végén sem. Sokan jelen is voltak, akik számítottak. Leeával beszélgettem, amit elkezdtem írni ide, de annyira hosszú lett, hogy úgy döntöttem, hogy külön postot szánok neki, nem akarok akkora kitérőt tenni.

Egyébként mindenkit szívesen láttam karaokés körletben, de most inkább a konzoloknál voltam, mert sok ismerős volt, akivel nagyon rég nem találkoztam: LL, V-ADi, Ninty, Truner, Sparrow, Orcface, Dash, Ragnaros sőt még bagszit is rég láttam. :D Nagyon jó volt találkozni velük, de nem akarok túl sok pénzt költeni utazásra, mert nagyon drága a vonatjegy: alsó hangon 6.820 pont oda-vissza, pont +590 forint a gyorsvonati pótjegy szintén retúrban, és nem akarok vonatozásra ennyi pénzt költeni. Most csak a nagyobb rendezvényekre megyek el, amíg itt maradok Békéscsabán, aztán ha lesz szerencsém visszakerülni Pestre, akkor majd természetesen megint fogok járni 3DS Hungary, és Pokétalikra. Játszogattunk, beszélgettünk, Ninty-vel és Trunerrel kipróbáltuk a N64-es Diddy Kong Racinget, köszönő viszonyban sincs a Mario Kart 64-gyel, pedig ez még a Rare nagyon igényes időszakából származik. Két miniverseny volt a konzolon, ami érdekelt, a Super Smash Bros. Melee és a Mario Kart Wii. A versenyek előtt megnéztem a piacot a fentebb említett két jómadárral, és Ayu is csatlakozott hozzánk. Semmi érdekeset nem találtam a piacon, de szétnézni megérte, rég voltam ott. De aztán siettünk vissza, mert verseny van. Erre a két versenyre konkrétan csak mi, egy páran jelentkeztünk, amire én jelentkeztem, a Narutóson voltak sokan. A SSBM-ben az első fordulóban továbbmentem, de a másodikban azonnal elvéreztem, viszont a Mario Kart Wii versenyt magasan nyertem. Jó, most nem voltak itt olyan nagymenők, mint a Gábor, a Cater, akik Mario Kart-zsenik, ezért a magam (egyébként nem kis szintű) tudásával könnyedén tudtam nyerni. a Super Smash Bros. széria továbbra sem az én asztalom, nekem az a játék valamiért nem megy. Azt lehet, hogy azért, mert nem öltem bele 1000+ órákat, mint pl Krisi vagy Cater? Ő ugyanis ennek a szériának is koronázatlan királya.

A Mario Kart Wii verseny után Ninty-vel kicsit kimentünk levegőzni, mert hiába volt kinyitva minden nyitható ablak, semmi levegő nem volt, és meleg is volt. Két kört tettünk meg a Pecsa körül, közben sokat beszélgettünk. Aztán mentünk is vissza, mert már haza akart menni. Én a karaoke terembe mentem vissza, mert feliratkoztam egy számra, de csak most tudtam elénekelni. 29-es voltam, de már a 45-ös környékén jártak, de mivel látta Daki, hogy visszajöttem, ezért kiszólított. Most csak egyszer énekeltem: Slayers: feel weel. Most nem ment annyira, mint 4 hete MondoConon, nem tudtam teljesen odafigyelni, de azt érzem, hogy azok a pozitívumok, amiket akkor tapasztaltam, megvannak bennem, csak fejleszteni kell azokat.

Nem sokkal az énekem után volt a nagy MAT születésnap, de előtte kiértékelték a nagy kvízt, amit a 10. évforduló alkalmából töltöttek ki az animerajongók. Azt ígérték, hogy ki fogják majd tenni, egyelőre még nem találtam meg, de már az önmagában csodálatos eredmény, hogy kb. 3.410 ember töltötte ki, és a legidősebb egy 63 éves egyén volt, isten tartsa meg jó szokását. Ami érdekes volt számomra, az a kérdőívet kitöltők aránya országszerte. Az világos, hogy Budapesten van a legtöbb anime rajongó, de hogy 25%, azt azért durvának tartom. Pest megye 9%, a többi 66%-on osztozik a többi 18 megye. Békés megyéből csak 2% töltötte ki, de amúgy a 3-4% az átlag. Volt egy pár 5%-os, de afölé egy megye nem ment. Többre nem nagyon emlékszem, majd lessétek a MAT vagy az AnimeCon honlapját, ha majd kiteszik. Nyilván a Bleach, Naruto animék a legmenőbbek, ezek azóta sem változtak. A kiértékelés után felment sok egykori és mai MAT-os a színpadra, megjött a torta, és a jelenlegi, valamint az előző elnök egyszerre fújták el a gyertyát. Közben képekben ilyen emlékvideó ment az egész 10 év történetéről. Érdekes volt látni, hogy milyen régóta részese vagyok a jelenlétemmel ennek a közösségnek, animerajongásnak, stb. Tortavágás után bejátszották az animés szerintem-videót, amit még 2005 környékén csináltak, és még ma is nagyon élvezetes volt látni. Csak jóval később láttam először, amikor bagszi megmutatta nekem. Szerintem nagyon jól meg lett csinálva.

Aztán visszamentem a karaoke terembe, hátha van valami, ugyanis a születésnapozás miatt szünet volt. Még ott elbeszélgettek egy páran, inkább a konzolterembe mentem át, feltöltöttem ott a 3DS-emet, mert már merülőben volt. Egyébként feltűnt nekem, hogy MAT-os conokon mintha több ázsiai lenne. Most két eset van: Vagy tényleg többen járnak, vagy mivel MAT-os conon effektíve kevesebben vannak, ezért nagyobb az arányuk. Amikor visszamentem a karaokéhez, már nem sokat láttam az énekekből, mert utána MAT-os beszélgetés volt. Nem sokat hallottam belőle, mert elhúzódott, ezért Narumival elkezdtünk beszélgetni, ami annyira komolyra fordult, hogy kimentünk, hogy megbeszéljük. Sajnálom, hogy nem tudtam már sokáig maradni, de ha biztosan el akarom érni az utolsó vonatot, akkor 18.15-kor indulnom kellett. El is kísért az 1-es villamosig, de a megállónál eszembe jutott, hogy ott felejtettem a 3DS-emet. O_O Na, rohanás vissza érte, és vissza az 1-es villamoshoz. Jól esett beszélgetni vele, mindig feltölt, ha valakivel őszintén beszélgethetek. Akkor sem voltam társaság nélkül, amikor visszatértem, itt LyraEvi ért el a barátnőjével. Egészen jókat beszélgettünk, de itt meg a 80-as troli sürgetett, úgyhogy majd E-mailen folytatjuk.

Még volt 20 perc a vonat indulásáig, nem is gondoltam volna, hogy ennyivel közelebb van a Petőfi Csarnok tömegközlekedéssel, mint a HungExpo. Most is probléma nélkül hazaértem. Nekem eddig nem volt sok problémám a MÁV-val, bár az én nem is utazok annyira sokat vonattal, de amennyit igen, azok többségében rendben voltak a dolgok. Egyedül a higiéniai állapotok azok, amik miatt nagyon harapok a MÁV-ra, és egyelőre nem nagyon van látszata a gyorsvonati pótjegynek. Már csak ezért is fogok Szolnokon átszállni. Az AnimeCon nagyon jó volt, méltóképp ünnepelték meg a 10. évfordulót. Remélhetőleg a 15. is hasonló lesz. Persze közben legyen egy jónéhány AnimeCon.

%d blogger ezt kedveli: