supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘Nintendo Land’ Category

Hazatérés veszteséggel

Posted by supermario4ever - 2014. november 3. hétfő


Hogy milyen csodálatos érzés újra Magyarországon lenni, azt szavakkal nem tudom leírni. Csak súlyos árat fizettem érte, ugyanis elvesztettem a Nintendo 3DS konzolomat… T_T Nem repüléskor, hanem még Angliában. Az történt, hogy még tegnap reggel elmentem az iskolába még utoljára takarítani, de a nagyobb hátizsákkal mentem, ugyanis vittem magammal olyan játékokat, amiket nem akartam hazahozni, de otthon sem akartam hagyni. Nem sokkal elindulásom után valami roppanást hallottam a táskámban. Arra gondoltam, hogy valamelyik játék tokja repedt meg, eléggé tömören pakoltam össze. Mivel volt nálam szatyor, ezért abba áttettem néhány tokot, és amikor már ráébredtem arra, hogy hiányzik a konzol, akkor esett le, hogy már ekkor sem láttam a hátizsákban, ott volt a felső részben. Ilyen mindent tűvé tettem érte állapotban voltam, de nem került elő. Még az iskolában is szétnéztem, de semmi. Írtam nővéremnek, hogy ha megtalálja, vigyázzon rá, de már tegnap beletörődtem abba, hogy volt Nintendo 3DS nincs Nintendo 3DS. Ami rettenetes nagy szerencsém, hogy kivettem a védőtokjából, amibe a 3DS játékok is voltak, így azok megmaradtak. Viszont az eShop és Virtual Console játékok is nagy veszteségek, mert elég sokat töltöttem már le. Megkérdeztem bagszit, mit tud róla, valószínűleg az angol supportot kell megkérdeznem. Mivel account-rendszerű lett a Nintendo eShop is, ezért azt gondoltam, hogy ha az új konzolomba megadom ezt a felhasználónevet és a jelszót, ezért az új gépre is le tudom tölteni, de aztán eszembe jutott az is, hogy ez nagy ziccer lenne, mert így lényegében szívességből (vagy fizetségként) bárkinek a 3DS-ébe beléphetek, és letölthetek neki egy-egy játékot. Hát, Wii U-t akartam venni magamnak, de valószínűleg 3DS pótlás lesz. Főleg, hogy az utolsó előtti hétvégén volt a Grainger Games-ben kiárusítás, és volt két olyan Wii U játék, amit mindenképp megvettem volna, és mivel úgy voltam vele, hogy ilyen jó áron úgysem találom meg egyhamar, ezért meg is vettem őket:

Kibontottam őket, amúgy fóliásan vettem mind a kettőt, sőt a New Super Mario Bros. U-t használtan vettem. Újonnan is jónak találtam érte a £15-öt, meg is kérdeztem, hogy van-e fóliásan. Mondta az eladó, hogy van, de van a használtak között is fóliás. Ez úgy lehet, hogy magánszemélytől vették át, és mivel nem hivatalosan vették át, ezért csak használtként vehették át (nem számolni!), így £13-ért vettem meg lényegében vadonatújan. A Nintendo Land-del ennyire szerencsés már nem voltam, de hogy újonnan £10, az már igazán semmiség érte, mivel úgyis meg akartam venni, és ennyiért nem láttam még használtan sem. Úgyhogy örvendek neki, de a Nintendo 3DS miatt valószínűleg tovább pihennek, mint terveztem.

A hazaút szerencsére a tervezettek szerint ment, bár továbbra is úgy vagyok a repüléssel, ahogy Presser Gábor fogalmazta meg az egyik híres LGT dalban: “Roppantul gyűlölök repülni!”. Mondjuk ennyire azért nem, mert ha el tudom foglalni magam, akkor eltelik az idő, de még mindig a vonatozás az első számomra, és maradva az LGT-nél volt alkalmam ismét élni az éjszakai vonatozás (ellenfél nélkül album 9. dal) lehetőségével, mivel a repülő 23:30-kor érkezett meg. Az utolsó vonat a Keletiből pedig 23:30-kor indult, úgyhogy minden esélyem megvolt arra, hogy még éjszaka hazaérjek. 1:07-kor indult egy személyvonat Ferihegyről, ezzel el tudtunk jutni anyámmal (kijött elém a repülőtérre) Szolnokra. Itt viszont 2 órát kellett várni a Lőkösházára induló személyvonatra. Szolnokra 2:24-kor érkeztünk meg, a Békéscsabára pedig 4:37-kor indult a vonat, így reggel 6:16-ra érkeztünk meg. Én már inkább csak Gyoma után aludtam egy kicsit, addig valahogy elfoglaltam magam. Nem aludtam egyébként délelőtt csak délután néhány órát. Nem történt nagy átrendezés a szobámban, amit éreztem, amikor beléptem ide, azt sem lehet szavakkal kifejezni. Teljes feltöltődést éreztem pillanatok alatt, és ez nem hagyott aludni. De már amikor kiléptem a repülőtérről, akkor is ahogy beszippantottam a levegőbe, teljesen más. Tiszta, kellemes. Szeretem Magyarországot! Olyannyira, hogy oda jutottam magamban, én nem megyek vissza, én itt fogok dolgozni, és fizetem az internetadót, búsuljon a ló. De azért még visszamegyek még próbálkozni. Addig kiélem ezt a pár napot itthon.

Posted in New Super Mario Bros. U, Nintendo, Nintendo Land | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Újévi optimizmus

Posted by supermario4ever - 2014. január 1. szerda


Egészen jó szilveszter volt, jókedvvel köszöntöttük a 2014-es évet. Egyre távolabb megy az ujjam a 201 után, ahogy írom az éveket, ezt már a 2000-es évek első 10 évében is észrevettem. Ez egy módja az idő múlásának érzékelésére, de ha minden jól alakul, akkor még sok év áll elém.

Különösen örültem annak, hogy nem volt a Csibinek nem volt programja szilveszterre, így ellátogatott hozzánk. Régen nem láttuk őt, és mindnyájunknak hiányozott. 15.30-kor találkoztunk vele bagszival Kőbánya-Kispesten, és már mentünk is vissza a 151-es busszal. Nem tudtam elmondani, mennyire örültem nekik, mert nem örültem nekik. Persze ez csak egy Galla Miklós féle beszólás. Miután megérkezünk bagszi és Csibi elkezdtek Animal Crossingozni 3DS-en. Annyira nem zavar a játék, miután úgy tűnik, hogy lecsengett, de amikor megjelent, és hetekig szólni nem lehetett senkihez, egy olyan játék miatt, amit egyszerűen nem tudok értékelni, akkor egy kicsit zavart. Mondjuk, nemcsak engem, voltunk egy páran. De a közös játékok sem maradtak ki, fókuszban a Wii U-val. A Nintendo Land és a Wii Party U sok vidám percet okozott nekünk. Talán most kezdek ráérezni a Wii U hangulatára, és érzem, hogy igényem van rá. Igazából örülnék, ha idén tudnék venni egyet. Azt a Mario pakkosat, amibe a New Super Mario Bros. U és a New Super Luigi U vannak a konzol mellé, azt boldogan elfogadnám. Viszont csalódás, hogy most már semmi papír alapú leírás nincs a játék mellé csatolva. A The Legend of Zelda: The Wind Waker HD tokjában csak egy kis szürke papír van, mely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a játékban van az elektronikus leírás. Nem vagyok boldog miatta, mivel azok egy sablon alapján készültek, így nincs sok változatosság bennük. Úgy tűnik, hogy a vastagabb leírásokról le kell végleg mondani.

De visszatérve az estére, elég gyorsan eltelt az idő. Persze, a Nintendo Land-es üldözés a Mario Chase-ben, szellemirtás a Luigi’s Mansion (csak a Mario Chase-nek tudom a pontos nevét) mini-játékban, vagy az édességek gyűjtögetése az Animal Crossing játékban mind megalapozták a vidám perceket. De tény, hogy a legmenőbb, amikor a Pikmines játékban játszottunk csapatban, és én voltam Olimar, a csapatkapitány. Nagyon boldogok voltak a többiek, amikor magamhoz hívtam őket, ezzel félbeszakítva a tevékenységüket. Mondjuk nekem is kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy én is tudok harcolni. Azt hittem, hogy én csapatkapitányként csak a többieket terelgetem. De akkor már tényleg nagyobb hasznuk volt belőlem, miután én is elkezdtem harcolni. És tudtam, hogy a Wii Party U-ban tényleg kihagyok jó játékokat. A másik, ami nagyon tetszett, a gyorséttermes játék. El is poénkodtuk, hogy na, megvan a bölcsész, meg mindenféle diploma, mehetünk gyorsétterembe dolgozni. A játék lényege, hogy három játékos elkezdi sorolni, hogy mit rendelnek, és akinek a kezében van a Wii GamePad, az veszi fel a rendelést, majd ha végeztünk, megjelennek a gyorskaját egyenként véletlenszerű sorrendben, és nekünk kell annak a tálcájára, aki korábban rendelte. Persze a végén értékelhetjük, hogy jó volt-e a kiszolgálás. Nagyszerű játék a rövidtávú memória fejlesztésére. És örömmel vettem tudomásul, hogy jól teljesítettem. És még egy, ami emlékeim szerint nem került megemlítésre az előző postban: Name the Face. Ez is nagyon vicces. Az a lényeg, hogy akinek a GamePad van a kezében, annak egy bizonyos grimaszt vágva le kell fényképeznie magát annak segítségével, és a többieknek ki kell találni, hogy éppen mit kapott. Kapunk erre négy meghatározást, és amelyik tippünk szerint a legközelebb áll hozzá. Néhány egyszerű példa: Citromba harapott, szaunázik, szellemet lát. Az egyik legviccesebb, amikor LernenBoy-nak úgy kellett lefényképeznie magát, hogy rúzsozza az ajkát. Az is érdekes volt, amikor én azt kaptam, hogy futás közben kellett lefényképeznem magam, hogy akkor milyen arcom van. Nem volt erre hirtelen ötletem, és ilyen tök nyugalmi helyzetben fényképeztem le magam, persze senki nem találta ki. Aztán azon nevettünk, hogy milyen jó nekem, hogy ennyire bírom a futást. Az igazság az, hogy alapvetően nem szeretek grimaszt, vagy bármilyen “furcsa” arcot vágni fényképezés közben, ezért hanyagoltam a dolgot. De amin megállt a tudományunk, azt mindenképp el kell meséljem. A Wii U Wii menüjébe újra kellett csinálni a Miiket, mivel ha jól láttam, nem történt System Transfer, ezért mint egy új Wii-n, megcsináltuk a Mii-ket magunkról. És amikor LL volt, próbálgattuk, hogy milyen ajka legyen, mert amilyen 3DS-en van, az nem volt még Wii-n. Ezért nem lehet 3DS-ről Wii-re átvinni Mii-ket, mert több arcrészt (vagy elemet) utólag találtak ki. De a lényeg, hogy amikor azt a kicsi, csókos ajkat tettük szegény Attila arcára, percekig röhögtünk rajta. Azt nem bírtuk ki, kár, hogy nem fényképeztük le. A WarioWare: Smooth Moves-szal, valamint a Super Smash Bros. Brawl-lal játszottunk Wii-n. Érdekes, akármennyire is vicces a WarioWare, nem annyira időt álló játék, elszórakozgattunk rajta, de talán nem volt az igazi. Azokkal jó játszani, akiknek még új, és veszik a poént, mert újszülöttnek minden vicc új elvén, ők még nagyon nevetnek rajta. A Super Smash Bros. Brawl jó volt, csak én nem élveztem annyira, mert ha túl erősek vannak ellenem, akkor nem poén hamar meghalni.

És gyorsan eljött az éjfél, örültem, hogy végül jól zárult az év. Szolid köszöntés és ünneplés után folytattuk a játékot. Maradtunk ezeknél, egy olyan 3 óráig, aztán Attila és Csibi végleg kidőltek. Csibi, aki annyira szorgalmazta, hogy éjszaka márpedig nem alszunk. Azonnal átment álomvilágba. Bagszival és LernenBoy-jal még egy kicsit Goldeneye-oztunk N64-en, mi hárman nagyon szeretjük. Csak aztán az meg lefagyott, és nem is kapcsoltuk vissza. Én még összepakoltam a dolgaimat, miután álmatlan éjszaka után azt terveztem, hogy akkor reggel megyek haza. Ez így is lett, de azért én is kidőltem. Bár hiába, mivel bagszi és Lernie beszélgetései és egy sorozat félelmetes jelenetei nézése mellett nem tudtam elaludni. Nagyon szeretném kitanulni azt, hogyan lehet ilyen körülmények között aludni, Csibi és Attila úgy aludtak, mintha teljes csend lenne. Én sajnos rossz alvó vagyok, és csak teljes csendben tudok elaludni. De olyan szinten, hogy még az óra ketyegése is rettenetesen zavar, így többször alfa állapot, vagy 1-2 perces elalvás után felébredtem hangokra. De nem csináltam gondot belőle, mert így reggel hazamentem. Csibi is ment vissza szerény városába, Gyömrőre, Attila is hazaindult, így ketten maradtak csak.

Kőbánya felsőről indultam el, és majdnem nem értem fel a vonatra, ugyanis a 3. vágányra mentem fel. Csodálkoztam is, hogy üres teljesen, míg az első és a második vágányoknál emberek vannak. Szerencsére idejében kapcsoltam, hogy rossz helyen vagyok. Ugyanis azt gondoltam, hogy mivel ennél a megállónál négy vágány van, ezért az első kettőnél járnak azok a vonatok, melyek Budapest-Keleti felé mennek, és a harmadik, negyedik vágányról meg azok, melyek Hatvan, Szolnok felé mennek. Gyorsan átmentem az első vágányra, le-fel lépcsőzés, a vonat máris jött. Személyvonattal mentem Szolnokig, onnan meg a gyorsvonattal Békéscsabára. A személyvonatok olvasgattam a Konzol magazin legújabb számát, részletes ismertető van a PlayStation 4 és XBOX One konzolokról, ezeket olvastam, amikor épp nem aludtam el, hogy vajon mit mutatnak fel a konkurensek. Bár azt mindkettőnél kiemelték, hogy elsősorban játékokra tervezték a gépeket, de nekem inkább csak ilyen multimédiás erőfitogtatásnak tűnik, amit a két cég csinált a konzoljaikkal. Ilyen előnyök, olyan alkalmazások, de részletesen nem nyilvánítok véleményt, mivel a Nintendo mellett egyáltalán nem ismerem ezeket a gépeket, sem az elődeiket, így nem tudom, hogy ezek valójában hasznosak, vagy csak mutatják, hogy én vagyok a nyerő. Mindenesetre utazás terén egyvalami tény: Ezentúl mindig átszállok Szolnokon a zónázó vonatra. A személyvonatok sokkal igényesebbek, mert a Budapest-Lőkösháza vonalon közlekedő gyorsvonatok, melyek most is iszonyatosan mocskosak. Az, hogy nem volt fűtés, az engem nem zavar, éppenséggel megvoltam kabátban, de ezek a körülmények egy forintot nem érnek, és egyre inkább azt látom, hogy nincs foganatja a gyorsvonati pótjegynek. Inkább fizetek 200 forinttal többet az IC pót- és helyjegyért. Ég és föld a különbség. Egyébként döbbenten láttam Muronynál a leégett vonatot, amikor hazajöttem, olvastam is, hogy kigyulladt a Bukarestből érkező vonat egyik vagonja. Nagyon szép látvány volt. Nagyobb baj szerencsére nem történt, és a menetrend is gyorsan helyreállt – mármint nem voltak késések.

És végül hazaértem. Jó még itt, ma a pihenés jegyében telt, aludtam is valamennyit, de holnaptól munka vár. Intézem a nyelvvizsgát, és nekiállok komolyan állást keresni. Ebben az állapotban már bátrabban keresek munkát szélesebb körben is. Láttam is a 3DS Hungary találkozón séta közben a Sugárban, hogy a Pyrex papírbolt keres eladót. Azonnal beadom rá a jelentkezésemet, hiszen ki, ha még nem? Bizony idén mindent megteszek annak érdekében, hogy végre egyenesbe jöjjek, és bebizonyíthassak, hogy anyagilag szinte teljesen függetlenül meg tudok élni.

A BÚÉK olyan elcsépelt kívánság. Én inkább azt mondom, hogy legyen mindenkinek kellő fizikai és lelki ereje ahhoz, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy boldog legyen az új éve. Én készen állok a harcra!

Posted in Goldeneye 007, Nintendo Land, Super Smash Bros. Brawl, The Wind Waker, WarioWare, Wii játékok | Címkézve: , , , , , | Leave a Comment »

Nintendo Land és kacskaringós Pöttyös utca

Posted by supermario4ever - 2013. január 24. csütörtök


Tegnap egy napra visszautaztam Budapestre, mert kedden felhívtak, hogy mehetek adatrögzítős munkára állásinterjúra. Yay, csodás! ^_^

9.30-ra kellett menni az állásinterjúra, így az 5.25-ös vonattal mentem Pestre. Istenem, de régen volt, hogy ezzel a vonattal mentem, volt is nosztalgia-feelingem. Főleg akkor, amikor mondta a hangosbemondó, hogy Orosházáról személyvonat érkezik. Bagszi jött onnan, és többször mentünk együtt Pestre, amikor még ő sem lakott ott. Szép idők voltak azok. A Heti Hetes könyvet olvastam, és akármennyire is lelkesedtem azért, hogy  ha csak egy napra is, de visszatérek Pestre, nem tudta elnyomni a fáradtságomat, nem ilyen éberségi állapotban vagyok, amikor topon vagyok. ^^’ A vonat pontosan beért, majd Kőbánya alsóra mentem, bagszinak ismét átadtam egy kisebb mennyiségű cuccot, hogy ha megyek ki. Onnan vonattal mentem Zuglóra, oda kellett menni állásinterjúra. Elég jó volt, érdekes, hogy inkább a nő mondta, hogy milyen munkára kell számítani, tőlem keveset kérdezett. Végül egy rövid teszt, válaszoljak egy panaszlevélre. Ezután visszamentem bagszihoz, és néztem a Wii U-t, kipróbáltuk a Nintendo Land-et. Néhány mini-játékot próbáltunk ki benne, tetszetősek. Ezek inkább ilyen parti játékok, sajnos abban az éberségi állapotomban nem tudtam teljes mértékig élvezni a játékot. Majd elindultunk, mert albérletet is nézünk. Az első Pöttyös utcánál volt. Tegnapelőtt este telefonon beszéltem a sráccal, mondta, hogy ebédidőben tudja megmutatni, mert akkor tud eljönni a pszichiátriáról. Erre felkaptam a fejem, hogy honnan? O_O Olyan nagy baja nem lehet, mert hallottam, hogy normálisan beszél, fel nem dolgozott halálesetre tippeltem. Majdnem bejött: Állami gondozott volt, néhány éve meghalt a nevelőapja. Szép, hogy ezt így elmondja, hogy annyira látszott az arcán, hogy egy rossz szó, és vagy elsírja magát nekem, vagy késsel nekem jön. Így kissé kényeltelmetlenül éreztem magam, mert nem tudtam, hogy mit mondjak, hogy ne mondjak rosszat. A ház amúgy egészen jó, meglepett, hogy mennyire rendben tartja ahhoz képest, hogy mondta, hogy már 5 hónapja kórházban van. De sokallom, hogy a kisebb szobáért kér 25.000 forintot. Ez max. belvárosban lenne helyt álló. Meg ha hazajön, nem tudom, hogy mire számítsak, és azt hogy kezeljem. De így teljesen normálisnak tűnt, de annyira látszik, hogy valami baja van. Ugyanakkor ő az élő példa arra, hogy miért nem támogatom, hogy a lelki, pszichés problémákat gyógyszerezzék, hiszen láthatóan csak a pillanatnyi idegállapotot kezeli, és bár nem tanultam pszichológiát, de szerintem erre is van végleges megoldás, mely által egy életre meggyógyulhat. Meg milyen nehéz már a Pöttyös utca környékén közlekedni. Ha átmész az Üllői úton, rendszertelenül vannak a belső utcák. Többször is jártam a környéken, de ennyire belül még nem voltam. Ott is van egy Ifjúmunkás utca, meg kicsit odébb is… Most is nézem a térképen, olyan össze-vissza vannak az utcák. Nem rossz hely, de ezek fényében sajnos felejtős.

A második albérlet már menőbb. Rezsivel együtt fix 35.000 forint. Itt is vannak hiányosságok, de tetszik nekem. És van macska is. ^_^ Nyugodtan jöhet hozzám. Nem rossz egyébként, összességében tetszett, csak ki kéne találni, hogy a hiányosságokat hogy pótoljuk. A harmadik helyre szívesen mentem volna, mert jó helyen volt, közel a 42-es villamoshoz, fel is hívtam többször is, de nem vette fel, pedig a megbeszélt időpontban hívtam fel… Ez egy kicsit letört, meg egyébként is fáradt voltam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kihagyom a negyedik albérletet, és hazamegyek. Bár még én is azt gondolom, hogy jó esélyem van, hogy elnyerjem az állást, de nem 100%, és azalatt a pár nap alatt, meg tesznek ki új albérleteket. Ma reggel is láttam egy újat. de lányt keresnek… LÁNYT!!! Amikor ilyet olvasok, kb. ilyen arcot vágok legbelül:

Most mondjátok, hogy nem alaptalan. -_- Írtam már erről korábban, tényleg tegyenek már le arról a sztereotípiáról, hogy lányok igényesebbek. Fiúknak meg nem így kell párt keresni.

Na, egyelőre ennyi, remélhetőleg pár nap múlva kedvező változásokról tudok beszámolni.

Posted in magamról, Nintendo Land | Címkézve: , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: