Category: Nintendo


Nintendo 3DS XL


Nem írtam róla annak idején, de sikerült pótolni a Nintendo 3DS konzolt. Karácsony után volt a Media Markt-ban végkiárusítás, és reménykedtem, hogy köztük lesz a Nintendo 3DS XL is, amely már évek óta ott árválkodik, senki nem vette meg. Főleg azért szerettem volna ennyire, mert ez az a Mario Kart 7 pakkos, amire megjelenése óta pályázok. És igen! 68.990 forint volt az eredeti ára, és lement 29.990 forintra. Igen nehéz volt érzelmileg felspannolva józan ésszel meghányni-vetni a lehetőségeket, de végül is megvettem.SDC12322SDC12324A jobbra váltottam, régi vágyam volt a Nintendo 3DS XL, mert nagyon tetszik a nagyobb kijelző megjelenítése. A Mario Kart 7 előre van telepítve, de a játék mentését egyelőre nem tudtam átvinni, mert a letöltendő program, mellyel átvihetem a mentést kártyáról a digitális játékra, külön le kellett tölteni a Nintendo eShop-ról, de ez egyelőre nem lehetett, mert csatlakoztatni kellett hozzá a Nintendo Network ID-t. Ami ugye az előző konzolban maradt.

Na ez is egy szép kaland volt, mert amikor kiderült, hogy elveszett az előző Nintendo 3DS, abba maradt benne az előző ID felhasználóm, és mivel egy account nem lehet benne két konzolban, ezért külön kellett írni a Nintendónak és kérvényezni, hogy kössék ki az előző felhasználói adatomat az elveszett gépből. Elvileg lehetséges, de ehhez adatokat kellett megadni: Az előző konzol gyári száma, miként veszett el, ellopták-e, volt-e formázva, az új konzol gyári számát (ha van) és rendőrségi jelentés fénymásolatát is kérik scannelve. Itt akadtam el. Ugyanis azóta már hazajöttem, meg is írtam válaszban a többi adat megadása mellett, hogy mi történt, reméltem, hogy méltányosan kezelik, de sajnos nem. Aztán elmentem a rendőrségre, hogy ha ott kapok papírt, hátha az megteszi. Azt nem kaptam, mert nem itthon vesztettem el, és nem is bűncselekmény “útján” veszett el, ezért nincs értelme felvezetni, mert azt ki kell küldeni Angliába, velük kommunikálni, és behívhatnak oda kihallgatásra, így oda elrepülni majdhogynem drágább, mint maga a gép. Hát ezzel már nem tudtam mit kezdeni. Sok mindent lehet mondani a rendőrségre, de ebben az esetben azt gondolom, hogy tényleg nem lehet mást tenni, mint igazat adni nekik. Úgyhogy maradt az az utolsó mentsvár, hogy a megtaláló formázza a 3DS-t. Ugyanis kiderült a Barátlista alapján, hogy a gépemet megtalálták, át is nevezte az egyén Matthew-ra. Hogy formázásra inspiráljam, megváltoztattam a Miiverse weboldalán a jelszót, hogy ne tudjon belépni az eShop-ra. Mondjuk túlzottan idealista gondolkodás lett volna várni, hogy formázza, ugyanis elég sok játékot letöltöttem ahhoz, hogy újak vásárlása nélkül is sokáig ellegyen a géppel. Úgyhogy gondolatban meggyászoltam az elveszett letöltött játékokat, és csináltam egy új felhasználói nevet, és hozzá kötöttem az új géphez. Nem veszett több Mohácsnál, ami elveszett, elveszett, ezzel együtt kell élni. Ha úgy alakul, letöltöm őket még egyszer. Bár a régi digitális gyűjtemény soha nem lesz teljes, mert a letöltött Ambassadoros GBA játékokat már sehogy nem lehet visszahozni, mivel nem tették elérhetővé mindenki számára. Ezért is vagyok morcos, hogy GBA Virtual Console csak Wii U-ra van, engem igazság szerint zavar, hogy most már ennyire variálják a VC-ket. Egyszerűbb lett volna, ha kézikonzolos játékok maradtak volna Nintendo 3DS-en, míg az asztaliak Wii U-ra. Inkább hoznák be be végre a Nintendo 64-et.

Most egy kicsit eluralkodott rajtam az indulat, de nyugi van, ami volt, elmúlt, nem lehet változtatni rajta, együtt kell élni vele. Most inkább azt kell lesni, hogy mit tudok kihozni az új gépemből. Van is mit. Nem volt tudatos, hogy pont ezt a napot vártam meg ennek a postnak a megírásával (bár tény, hogy régóta terveztem), de hát ma van a napja, hogy megjelent a New Nintendo 3DS és a New Nintendo 3DS XL. Megmondom őszintén így látatlanban (élőben) nem hoz annyira lázba, sokkal inkább a The Legend of Zelda: Majora’s Mask 3D! Azt nagyon szívesen megvenném, és végigjátszanám. Az új konzolnál meg tudom, hogy fejlett 3D a kamerakezelés, C analóg kar, fejlettebb CPU, de élőben akarom látni, hogy mennyivel jobb ezekkel a kézikonzol. Jelen pillanatban nem érzem, hogy váltanom kellene, főleg, hogy alig másfél hónapja van új gépem. Szerintem olyan 1-2 évet várok vele. A Wii U előbbre való.

Már csak azért sem, mert most az új gépen játszom a Pokémon HeartGold-ot. Érdekes amúgy, és mivel mindig viszem magammal a PokéWalker-t, van összehasonlítási alap, hogy esetleg azonos lépésszámot hoznak-e ki, de a PokéWalker rendre több lépést számol. Nem is kicsivel. Mai adat: A Nintendo 3DS 10.924 lépést számolt (megszavaztam magamnak azt a “kis” kimenőt ^^’), míg a PokéWalker 13.329 lépést számolt. Szerintem a 3DS számolja pontosan, mert azt láttam egyszer a Pokés cuccnál, hogy állok, bekapcsolom, leülök, és azt látom, hogy megy a számláló… 1, 2, 3…7 Abból a szempontból nem gond, hogy gyorsabban gyűlnek a wattok, Pokémonok gyorsabban fejlődnek, de lépésszámok tekintetében nem tekinthető hiteles forrásnak. Mindenesetre a zene a dübörög rendesen, Matsumoto Rica előző 373-es statisztikája majdnem megduplázódott, most már 704 alkalommal hallgattam meg a dalait. “Matsumoto Rica’s speed rose”, és még mindig nincs vége!


Hogy milyen csodálatos érzés újra Magyarországon lenni, azt szavakkal nem tudom leírni. Csak súlyos árat fizettem érte, ugyanis elvesztettem a Nintendo 3DS konzolomat… T_T Nem repüléskor, hanem még Angliában. Az történt, hogy még tegnap reggel elmentem az iskolába még utoljára takarítani, de a nagyobb hátizsákkal mentem, ugyanis vittem magammal olyan játékokat, amiket nem akartam hazahozni, de otthon sem akartam hagyni. Nem sokkal elindulásom után valami roppanást hallottam a táskámban. Arra gondoltam, hogy valamelyik játék tokja repedt meg, eléggé tömören pakoltam össze. Mivel volt nálam szatyor, ezért abba áttettem néhány tokot, és amikor már ráébredtem arra, hogy hiányzik a konzol, akkor esett le, hogy már ekkor sem láttam a hátizsákban, ott volt a felső részben. Ilyen mindent tűvé tettem érte állapotban voltam, de nem került elő. Még az iskolában is szétnéztem, de semmi. Írtam nővéremnek, hogy ha megtalálja, vigyázzon rá, de már tegnap beletörődtem abba, hogy volt Nintendo 3DS nincs Nintendo 3DS. Ami rettenetes nagy szerencsém, hogy kivettem a védőtokjából, amibe a 3DS játékok is voltak, így azok megmaradtak. Viszont az eShop és Virtual Console játékok is nagy veszteségek, mert elég sokat töltöttem már le. Megkérdeztem bagszit, mit tud róla, valószínűleg az angol supportot kell megkérdeznem. Mivel account-rendszerű lett a Nintendo eShop is, ezért azt gondoltam, hogy ha az új konzolomba megadom ezt a felhasználónevet és a jelszót, ezért az új gépre is le tudom tölteni, de aztán eszembe jutott az is, hogy ez nagy ziccer lenne, mert így lényegében szívességből (vagy fizetségként) bárkinek a 3DS-ébe beléphetek, és letölthetek neki egy-egy játékot. Hát, Wii U-t akartam venni magamnak, de valószínűleg 3DS pótlás lesz. Főleg, hogy az utolsó előtti hétvégén volt a Grainger Games-ben kiárusítás, és volt két olyan Wii U játék, amit mindenképp megvettem volna, és mivel úgy voltam vele, hogy ilyen jó áron úgysem találom meg egyhamar, ezért meg is vettem őket:

Kibontottam őket, amúgy fóliásan vettem mind a kettőt, sőt a New Super Mario Bros. U-t használtan vettem. Újonnan is jónak találtam érte a £15-öt, meg is kérdeztem, hogy van-e fóliásan. Mondta az eladó, hogy van, de van a használtak között is fóliás. Ez úgy lehet, hogy magánszemélytől vették át, és mivel nem hivatalosan vették át, ezért csak használtként vehették át (nem számolni!), így £13-ért vettem meg lényegében vadonatújan. A Nintendo Land-del ennyire szerencsés már nem voltam, de hogy újonnan £10, az már igazán semmiség érte, mivel úgyis meg akartam venni, és ennyiért nem láttam még használtan sem. Úgyhogy örvendek neki, de a Nintendo 3DS miatt valószínűleg tovább pihennek, mint terveztem.

A hazaút szerencsére a tervezettek szerint ment, bár továbbra is úgy vagyok a repüléssel, ahogy Presser Gábor fogalmazta meg az egyik híres LGT dalban: “Roppantul gyűlölök repülni!”. Mondjuk ennyire azért nem, mert ha el tudom foglalni magam, akkor eltelik az idő, de még mindig a vonatozás az első számomra, és maradva az LGT-nél volt alkalmam ismét élni az éjszakai vonatozás (ellenfél nélkül album 9. dal) lehetőségével, mivel a repülő 23:30-kor érkezett meg. Az utolsó vonat a Keletiből pedig 23:30-kor indult, úgyhogy minden esélyem megvolt arra, hogy még éjszaka hazaérjek. 1:07-kor indult egy személyvonat Ferihegyről, ezzel el tudtunk jutni anyámmal (kijött elém a repülőtérre) Szolnokra. Itt viszont 2 órát kellett várni a Lőkösházára induló személyvonatra. Szolnokra 2:24-kor érkeztünk meg, a Békéscsabára pedig 4:37-kor indult a vonat, így reggel 6:16-ra érkeztünk meg. Én már inkább csak Gyoma után aludtam egy kicsit, addig valahogy elfoglaltam magam. Nem aludtam egyébként délelőtt csak délután néhány órát. Nem történt nagy átrendezés a szobámban, amit éreztem, amikor beléptem ide, azt sem lehet szavakkal kifejezni. Teljes feltöltődést éreztem pillanatok alatt, és ez nem hagyott aludni. De már amikor kiléptem a repülőtérről, akkor is ahogy beszippantottam a levegőbe, teljesen más. Tiszta, kellemes. Szeretem Magyarországot! Olyannyira, hogy oda jutottam magamban, én nem megyek vissza, én itt fogok dolgozni, és fizetem az internetadót, búsuljon a ló. De azért még visszamegyek még próbálkozni. Addig kiélem ezt a pár napot itthon.


Mert Angliában ilyen is van, június 15-e apák napja. Miután tele voltak az üzletek emlékeztetőkkel, ezért nyilván marketing tekintetében annyira fontos, mint bármelyik más ünnep. Másfelől meg jó dolog, hogy a férfiakról is ugyanúgy megemlékeznek, mint szülők, hiszen ők is sokat tesznek a gyerekekért. Már csak azért is, mert manapság ugye egyre inkább felborulnak a szerepek, hiszen egyre gyakrabban az apák maradnak otthon a gyerekkel, egyre nagyobb szerepet vállalnak a nevelésben, és nemcsak az van, hogy hazahozzák a pénzt.

Szombaton este voltunk egy étteremben vacsorázni. Nem olyan nagyvonalú dologra kell gondolni, Bidston-ban a Tescóban a pizzéria helyett nyílt egy új, nagyobb étkezde DECKS néven, itt ettünk. Ugyanaz a fajta étterem, hogy kivágnak 1-2 szelet húst, amit választasz, és zöldséget, szószt te szedsz magadnak amennyit akarsz. Nem volt rossz most sem, két szelet marhahúst ettem, valamilyen öntettel, ami eléggé sós volt. Meg krumplipürét szedtem mellé. Egy tányérral elvoltam. Ezután átmentünk Liverpool-ba, itt nővérem meglepetéssel szolgált nekünk. Egy olyan étteremben voltunk, mely a 34. emeleten volt. Igazából csak a kilátásban jöttük gyönyörködni, meg ittunk egy-egy üdítőt. Amellett, hogy félelmetes, nagyon szép is, egész Liverpool-t be lehet látni a környező településekkel együtt. Kár, hogy nem hoztam a fényképezőgépet. Legközelebb, amikor nővérem mondja, hogy meglepetés, hogy hova megyünk, mindig viszem magammal.

Hétfőn megérkezett az egyik rendelésem, Game Boy Advance doboz védő műanyagokat vettem. Ezek rendkívül masszív műanyagból készültek. A képen több kilós súlyt ráhelyezve illusztrálta, hogy mennyire strapabíró. És tényleg, még hajtogatni is nehéz volt. Azért vettem meg, mert ha hazamegyek, és ha hazaviszem, vagy postázom, akkor ne sérüljenek meg a dobozok. Addig is védelemben tartja a külső behatásoktól. Öt darabos csomag volt 5 font.

Így érkezett meg. A többi három már a dobozt védi rendeltetésszerűen:

Lehet látni, hogy be vannak fedve. Így már haza lehet vinni őket.

Valamint még több mint egy hónapja vettem egy Nintendo 3DS tartó tokot, hogy ne a nagy obentós doboz szerűséget cipeljem magammal állandóan. 5 fontért nem is volt olyan sok. Azért is menő, mert nemcsak egy, hanem két kézikonzol is belefér, ily módon:

Játékokat a hátuljába lehet tenni, összesen 12 darab fér be (az előzőbe 6 fért).

Olvastam a CeX weboldalán, hogyan lehet az általuk kiállított kupont felhasználni internetes vásárláshoz. Eléggé bonyodalmas, mivel a papíron nincs kód, és úgy lehet felhasználni, hogy postán kell megküldeni a kupont, addig leveszik az egész összeget a számláról, és ha megkapják, akkor visszautalják a kuponnak megfelelő összeget. És ha elvész? Azt is írták, hogy a papírt, amit kapunk nagyon vigyázzunk rá, mert ha elvész a kupon, akkor az összeg rajta is elvész. Na ez például hülyeség. Miért nincs egy internetes adatbázis, ahol a nevem alatt látható, hogy mekkora összeg van? Kaptam kártyát, amikor visszavittem a Mario Party: Island Tour játékot, de ennek akkor lenne értelme, ha az eladó bescanneli a kártyát, és megjelenne neki az összeg, amit levásárolhatok. Inkább úgy döntöttem, hogy ugrik a Mariós kiadású Nintendo DSi XL, ellenben eszembe jutott egy játék, amire szintén kíváncsi vagyok, és szinte biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. Íme:

Úgy voltam vele, hogy ha ez a játék sem fog tetszeni, akkor végleg feladom. Hála istennek, nem kell. Ez igen! Valahol itt kezdődik nálam a játék fogalma, amikor izgalmas, érdekes az egész produktum, és azt érzem, hogy meg fog izzasztani, de élmény lesz utána elkönyvelni, hogy sikerült. A tesztjeimben szoktam kihívást is értékelni. Ezt a nagyon régi 576 KByte magazinokból vettem át, rájöttem, hogy ezt most is lehet alkalmazni. Azt nem tudom, hogy ők milyen irányelv alapján értékelték, én a játék nehézségét szoktam vele mérni, de csak az kap 10 pontot, mely úgy nehéz, hogy ha sikerült, azt érzed, hogy megérte végigcsinálni. Másképpen fogalmazva inspirálóan hat. Ugyanakkor ez részint egyesíti a többi értékelési irányelvet is, ugyanis egy játék többek között akkor tud inspirálóan nehéznek hatni, ha tetszik a zene, bejön a hangulata, és akinek fontos, annak, hogy szép a grafikája, nem utolsó sorban az irányítás is elsajátítható. Eddig flottul teljesít a játék, csak legyen inspirációm végigjátszani. Olyan hangulata volt a SNES-es első résznek (csak ezzel játszottam), hogy szinte belefeledkeztem a játékba. Ez is hasonló tüneteket mutat. Wii-n nincs meg ez a játék nekem (Donkey Kong Country Returns), csak próbálgattam, ezért a 3DS-es változat némileg újdonságként hat. És nagyon bejön, tökéletesen reprodukálták az SNES-es hangulatot, a sok új ötlet is bejövős. Az már csak a hab a tortán, hogy ez a játék 22 font volt, így 6 fontot visszakaptam kupon formájában, azt is le lehet vásárolni. Azon mosolyogtam, mutatta is az eladó csaj, hogy nem kell aggódni, mert bármikor levásárolhatom. Konkrétan rá van írva a kuponra, hogy 3014. június 18-áig érvényes. Azt hittem, hogy csak viccelt azzal, hogy 1000 évig érvényes, de tényleg. Úgyhogy sikerült megoldani a problémát, most már teljesen nyugodt vagyok.

És a 3DS-es Mario Golf-ot továbbra is nagyon szeretem. Teljesen minőségi spin-off, élvezetes játéklehetőségekkel. Az ilyenekre egyáltalán nem sajnálom a pénzt.

Már látom is a jobbik oldalát…


Mert ugye van olyan, hogy az ember megjárja, ha vásárol, aztán viszonylagos alapokon nézve helyrejönnek a dolgok. Mi történt?

Egy nagyon jó oldallal kezdődött a történet, ugyanis sikerült eladni a GameCube-ot, nem is akárhogy. Untam már, hogy nem jön rá licit eBay-re, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek a CashConverters-be, és kikísérletezem, hogy mennyit adnának érte. Először úgy voltam vele, hogy ha 10 fontot adnak érte, akkor rendben van. Aztán kigondoltam, hogy alkudozhatnék azzal, aki átveszi a cuccokat, ezért mondok 15 fontot. Ennyi volt a kikiáltási ár eBay-en, és mivel tisztába voltam vele, hogy ez egy Secondhand shop, mely szeret spórolni a vásárlási árakkal, ezért igazából már a 10-nek is örültem volna. Megnézi a srác, kipróbálja és nemhogy rendben találja 15 fontért, hanem még a Sonicért plusz egy fontot számol fel. Így 16 fontot kaptam kézhez. Lényegében a Mario Kart: Double Dash!! és az ezüst színű controller együtt 2.96 font volt. Elégedett voltam magammal.

De jött a fekete leves, ugyanis elgondolkodtatott a Mario Party: Island Tour. Tegnap megvettem… De ne tettem volna. A Nintendo egyszerűen képtelen normális Mario Party-t csinálni, ez az új 3DS-es rész magasan a legrosszabb, mellyel játszottam a sorozatban. Rettenetesen unalmas volt, még a mini-játékok sem voltak érdekesek. Talán a Bowser Tower az, ami valamennyire érdeklődésre tartott számot, de az egész produktum messze nem ért meg 28 fontot. Idegesítettem is magam rajta, hogy ennyit kiadtam érte. Én nem is gondoltam volna, hogy lehet igazán rossz Mario Party-t csinálni, eddig azt hittem, hogy a 4. és a 9. rész a legrosszabb, de kiderült, hogy ezeket is alul lehet múlni. Szétnéztem weblapokon, szinte ez az egyetlen Mario Party, melyről egyöntetűen negatív véleményeket lehet olvasni. Igazából még a rossz vélemények ellenére is megvettem volna, mert úgy lettem volna vele, hogy attól még, hogy a nagyvilágnak nem tetszik, nekem még bejöhet. De nem, most egyetértek a közvéleménnyel. Az unalmassága mellett másik probléma, hogy rettenetesen gyerekes az egész. Én még viszonylag úgy vagyok a Mario játékokkal, hogy nem zavar, hogy gyerekes, mert megnyitja a gyermeki oldalamat, de a 3DS-es Mario Party már kínos e tekintetben. Összességében a Nintendo kifogyott az ötletekből, és már előre félek a Mario Party 10-től, amit ugye most jelentettek be.

Ma visszavittem a játékot, meg is mondtam, hogy ha egy mód van rá, szeretném visszakérni a pénzt, de végül náluk levásárolható kupon formájában kaptam vissza az értékét. Nem voltam 100%-ig elégedett ezzel a megoldással, de elfogadtam, mert nem az eladó hibája, hogy a játék szörnyű. Sokkal értékesebbre fogom majd elkölteni ezt a pénzt, ha már van ez a kupon. Különben én, mint Mario rajongó, max 10-12 fontért venném meg ezt a játékot, azt is csak azért, hogy a gyűjteményemben legyen, és néha elővegyem, de általánosságban nem ajánlom. Amúgy a CeX-ben vettem, náluk elég olcsó a Mariós kiadási Nintendo DSi XL.

Mert én Nintendóba fektetem a pénzem


Én elhatároztam, hogy megbocsájtom a múlt heti súlyos bakit a CashGenerator-nak, ma a Birkenhead-i üzletükben láttam egy ezüst színű Nintendo GameCube-ot, melyhez volt eredeti ezüst színű controller, minden 20 font volt. Meg is vettem:

Platinum Nintendo GameCubeIlletve tételenként számolta. Maga a konzol 14.99 volt, a mellé járó utángyártott controller 1.99, a két játék pedig egyenként 0.99-0.99 volt, így a végösszeg 18.96 volt. Az ezüst színű controller miatt vettem meg, mert az külön az eBay-en 15 font körül szokott lenni, és ha belegondolok, hogy plusz 5 fontért az egész GameCube szett és két játék, egyáltalán nem rossz befektetés. Különben nagyon szép állapotú a konzol, szinte csúfolás volt azt 14.99-ért eladni (az árba természetesen az eredeti controller is benne van). Be is üzemeltem, az elején kicsit problémás volt, mert nem akarta beolvasni a lemezeket, de aztán azt csináltam, hogy a konzol főmenüjéből olvastam be, onnastól már magától ment rendesen.

Menőség volt. Amúgy szerintem ez a konzol a Mario Kart: Double Dash!! platinum pack, mert ahhoz adtak ezüst színű konzolt, a doboza sajnos nincs meg. Játszani jó volt vele ismét, a Sonicot is kipróbáltam. Nem rossz, de már az első pályán elakadtam. A kezdet megvan…

A lényeg, hogy most már 3 controllerem van: Lila, fekete és ezüst.

Így két memóriakártyával, három controllerrel is nagyon jól néz ki, de a negyedik foglalatot is be kell tömni. Majd teszek róla: Ugyanis feltettem eBay-re a konzolt a Sonic játékkal és az utángyártott controllerrel, ezt már biztosan el tudom adni (a telefont a múlt héten nem sikerült). Úgy tettem ki, hogy 0.99-es kikiáltási áron, és eleinte 20 fontos villámáron, de aztán nekem megjelent, hogy ez a konzol (ebben a színben, mindegyiknek van külön profilja) legtöbbször 25,97-ért szokott elmenni, ezért úgy döntöttem, hogy felnyomom 25-re. Nem gondolnám, hogy elmegy ennyiért, de ha mégis, akkor nagyon jól jártam, és kijelenthetem, hogy még fizettek is azért, hogy legyen még egy GameCube controllerem. Nagyon örülök ennek a GameCube-nak, szerintem jó vásárt csináltam. Csak Angliai szállítást írtam, de itt van az eBay-es adatlap, ha érdekel valakit. Ha esetleg sikerül 25 fontért eladni, azt beinvesztálom egy fehér controllerbe. Csak Sonickal tettem ki a GC-t, mert a Mario Kart, ami otthon van nekem, az német borítós, ez meg nyilván angol, nem utolsó sorban nagyon szép állapotú. Úgyhogy ha sikerrel jártam, és hazamegyek majd (tervek szerint novemberben), akkor otthon majd eladom a német borítósat.


Én itt a színfalak mögött továbbra is serényen dolgozok a Mariós oldalon, most nagyon belemerültem a konzolok leírásába. Ez tényleg felér egy fizika órával, hogy mi van a motorháztető alatt. És élvezem, pedig különösen soha nem érdekelt, hogy miből áll például egy TV vagy egy rádió, csak magát a műszaki cikkeket szeretem, hogy ilyen a képe, olyan a hangja, de hogy ezekért mi felel, az nem különösebben hozott lázba. A Nintendo gépek esetében ez érdekessé vált számomra. Azért is jó, hogy ilyen részletességgel írok róluk, mert ezzel nemcsak “szimpla” rajongó leszek, hanem mélyebben is ismerem, értem a dolgokat. Bár műszerész vizsgát nem tennék, és szerelő sem lennék. Olvassatok inkább:

Nintendo 64
Nintendo GameCube

Többször átolvastam ezeket is, úgyhogy elvileg minden rendben van vele, egy-két dolgot meg nem tudtam már nyelvhelyességileg sehogy megoldani. Nyelvész még nem vagyok.

Iszonyatosan hálás vagyok a közmédiának, hogy az 1997-es Játék határok nékül adásait is leadják. MINDEN EGYES pillanatát élvezem. Az nincs bennem, hogy láttam egy-egy adást, csak néhány játék rémlik fel, hogy igen, ez volt annak idején. A hangulat viszont annyira megvan, hogy este, amikor nézem, már sötétedik (Itt Angliában még 22 órakor is viszonylag világos van), teljesen bele vagyok temetkezve, és azt érzem, hogy 1997-ben vagyok. Ilyen szórakoztató műsorok mellett én azt mondom, hogy ajándék volt a ’90-es években gyereknek lenni. Úgy szurkolok nem is csak a magyaroknak, hanem úgy általánosságban a legjobbnak, mint más férfi focimeccseken, vagy mintha most menne élőben, egyenesben. Számomra ez életre szóló élmény. És szinte biztos vagyok abban, hogy ha nézik azok is, akik annak idején játszottak, hasonló véleménnyel vannak.

És elhatároztam, hogy megerőltetem magam, és megnézem az 1996-os évad részeit is. Nem rossz, csak tényleg a két műsorvezető borzasztó. Mondjuk a férfit csak akkor kell elszenvednem, amikor nem Gundel Takács Gábor vezeti az adott elődöntőt. A nő, akinek a nevét megjegyeztem, Farkas Beatrix, nem lenne annyira rossz, csak azt látom rajta, a műsorvezetés, riporterkedés, egyáltalán a média minden csínját-bínját megtanulta. Sőt olyannyira, hogy elvesztett egy számomra nagyon fontos dolgot, amiről már itt is többször beszéltem: spontaneitás. Tehát az, ahogy kérdezte a játékosokat, ahogy ismertette az aktuális játékot, ahogy bemutatta az adott várost, minden mesterkélt volt, és emiatt nekem nem szimpatikus. Bár nem emlékszem rá, hogy bármikor is láttam volna, úgyhogy nem alkotott maradandót. Konklúzió: Nem jövedelmező ez a fajta műsorvezetési módszer. Ennél még a Geszler Dorottya is sokkal jobb volt, akiről olvasom, hogy biztosan apuci protezsálta be. Ő ilyen kettős, mert lehet érezni, hogy előre betanult szöveget mond, de benne van az a spontán kifejezési mód, aminek köszönhetően minden kétségem “elszállt”, amikor az első adásokban megláttam őt, és láttam, hogy jól csinálta. Csak nagyjából emlékeztem rá, ő is eltűnt elég hamar. És nem tudtam volna róla elképzelni, hogy egy ilyen műsort levezessen, és mégis ment neki. Én úgy ítélem meg, hogy ért ahhoz, amit csinál, innestől kezdve nem érdekel, hogy ki kit hova protezsál. De az tény, hogy a női műsorvezetők tekintetében Borbás Mária a legeslegjobb. Meg azok az elődöntők a legjobbak melyeket Gundel Takács Gábor vezet. Egyrészt ő a rögtönzés nagymestere. A mostani vetélkedőkben is amilyen vicces beszólásai vannak, mindig megnevettet, de a Játék határok nélkülben azért jó, amit csinál, mert nemcsak úgy beszél a játékosokról, hogy név szerint említi őket, vagy csak hogy magyarok, vagy férfi, női, stb. hanem mindig úgy hívja őket, amilyen jelmezben vannak, vagy amit játszanak, és mindig viccesen jellemzi az adott szituációt. Például az egyik 1997-es játékban volt az, hogy kukacként kellett gyümölcsökön átmenni, és akkor az egyik ország játékosai beragadtak, és ezt nagyjából így mondta: “Ezek a kukacok már úgy túlették magukat, annyira meghíztak hogy már nem is férnek át”. Ezek legtöbbször találóak, jópofák, de én annyira belemélyedek a műsorokba, hogy én még az ilyen találó beszólásokon is úgy nevetek, mintha valami kabarét néznék. Ennyire belefeledkezek abba, amit látok. És akkor nekem minden egyes pillanat mennyország.

Azért soron kívül tegnap este megnézem az 1996-os döntőt, mert kíváncsi voltam, hogy nyertek a magyarok. Nem volt annyira egyértelmű, mint az 1993-as, vagy az 1998-as (erre nagyon emlékszem), de tény, hogy menő küzdelemben múlták felül a többieket. Volt egy érdekes jelenet az elején: Miután bemutatták a játékosokat és a műsorvezetőket, mondták, hogy a bírókra egy kicsit várni kell, addig hallgassuk meg egy rockzenekart. Hát nem a bírók voltak annak a bizonyos rockzenekar tagjai? -_- Nagyon durva volt látni a főbírót is, Dennis Pettiaux-t hosszú hajparókával “énekelni”, és a többieket gitározni, dobolni, a két női bíró pedig mint háttérvokalisták táncoltak. Egyedül a görög és a magyar bírók nem hordtak parókát, mert hosszú hajuk volt, de a többiek… Nagyon ötletes volt, kellett 1-2 perc, mire feldolgoztam a látottakat.

Mario Kart 8 és okostelefon


Ma jelent meg a Mario Kart 8. Sajnos még nem tudom megvenni, mondjuk mert nincs Wii U-m. Meg pénzem sem. Meg nem is magát a játékot akarom megvenni, hanem a Mario Kart 8 Premium Pack Wii U-t:

MarioKartPackMost mondjátok, hogy nem csodálatos a doboza. Mindezek mellett fizikai formában kapható a játék. Lám, a Nintendo nem vetette el végleg, hogy lemezre is kiadják a játékokat. Koránt sincs veszély e téren, csak újabban konzolcsomagokba digitális formában adják a játékot, letöltőkóddal. hmm… Most nézem, a Tescóban már nincs akció, de volt olyan, hogy egy kuponkóddal £199.99-ért lehetett megvenni ezt a pakkot, most már £229.99. Így kerül annyiba, mint otthon, ez kb.85.600 forint. Amúgy itt hirdetik, és az akció is itt volt. A GAME-ben meg Mario Kart 8 Guide kapható. Ezt mindenképp szeretném megvásárolni, de megvárnék egy árleszállítást, sok érte azért a £14.99. Bár minden csak azon múlik, hogy van-e pénzem, ugyanis az Official Nintendo Magazine is készült egy Mariós különkiadással a játék megjelenése alkalmából. Egy 144 oldalas magazin, Ultimate Guide to Mario címmel. Amikor megláttam az árát, hogy £9.99, mondom, ne hülyéskedjetek már! De végül…:

Tehát minden csak pénz kérdése. Amúgy nagyon menő, a legrégebbi Mario játékokról is kimerítő írás. Én nem is emlékszem arra, hogy valaha is olvastam olyan cikket a régi Mariókról, melyek érdekfeszítőek lettek volna, mindegyik csak a jól ismert tényeket, és titoknak vélt érdekességeket ismételgette unalomig, ez pedig teljesen olvasmányos. Bár az Ultimate kifejezéssel azért vigyáznék, mert “csak” a retro Mariókról, 3D-sekről, New Super Mario Bros.-okról és Mario Kart-okról írnak benne, ilyen, hogy Paper Mario, Mario & Luigi, vagy sport Mariók nincsenek benne. De legalább, amik benne vannak, azok szinte minden részletet kimerítenek.

Tehát lesz majd egyszer Wii U és Mario Kart 8, és ha tényleg tudok rendes bérért dolgozni, akkor talán nem is olyan soká… Bár azért mérlegelni kell az anyagiakat.

Néhány napja kaptam a nővéremtől egy okostelefont, de erről a márkáról még életemben nem hallottam:

Ez a WorldSIM-nek egy saját telefonja. Komolyabban még nem próbáltam ki, mert tényleg annyira érdektelen vagyok az okostelefonok kapcsán, még ha iPhone lenne, az sem érdekelne. Megpróbáltam, hogy mit szólnának hozzá üzletek, ahol el lehet adni, de sokat ők sem tudtak vele mit kezdeni. Azok az üzletek, melyeknek nincs az adatbázisába, azok be se tudják venni. A CashConverters bevenné 40-45 fontért. Ezt viszonylag korrektnek tartottam, mondta az eladó, hogy akármennyire is látszik, hogy új, mivel fel van nyitva, ezért csak “Second Hand”-ként tudja bevenni / eladni. De nem adtam oda. A CashGenerator meg borzasztó volt. Az eladó is eléggé flegma volt, bár próbálta nézni interneten, hogy mit tud kezdeni vele, de végül 5 fontot mondott… Vissza is kérdeztem, hogy egyáltalán jól értettem? … Sajnos igen. Ő egy emberként megalázta az egész cég hírnevét nálam. Nemcsak a viselkedése miatt, hanem ezért a semmi pénzért is… Sokkal jobban járt volna, ha azt mondja, hogy ezt nem vesszük be. Most eBay-re tettem ki, legalább kipróbálom, hogy milyen ott eladni, de igazából nem ragaszkodok hozzá, hogy el legyen adva, úgy tettem ki, hogy 1 hétre, és ne ismételje meg az eladást. Ez csak próba. Bár ha megtörténne, befigyelhetne a helyébe mondjuk egy Mariós kiadású DSi XL. Azzal már tudnék mit kezdeni. Ha pedig nem tudom eladni, az se baj, megpróbálom hasznosítani. Eredetileg nem nekem lett véve, csak neki nem tetszett, ezért kapott egy másik telefont, ezt meg én megkaptam.

Annyira most nem is siettetnék semmilyen vásárlást, bár tény, hogy a Mario Kart 8 igencsak lelkesítő hatással van rám. Mert néhány napja tudtam venni a Nintendo DSi-t.

A legolcsóbb helyen kerestem jó állapotút. A CashConverters-ben volt egy, £30-ért nagyon szép. Eredetileg feketét terveztem venni, mert bagszi eladta a saját DSi-jét, és neki fekete doboza van, és felajánlotta nekem Pokémon Emerald-os dobozért és leírásért cserébe, ha hazamegyek majd, odaadom neki. Találtam egy fekete DSi-t szintén 30-ért, de az alsó kijelzője egy helyen erősen karcos volt, ezért felejtős volt nálam. Másik meg nem volt. Aztán eszembe jutott, hogy a Game Boy Advance-em is úgy van, hogy a doboza átlátszó rózsaszín, de maga a konzol fehér, ezért úgy döntöttem, hogy nem csinálok ügyet a színből, ha máshol találok egy másikat jó állapotban ezen az áron, akkor megveszem. Így jött ez. Bár volt egy másik, amiről azt hittem, hogy piros, fel is lelkesedtem érte, de aztán kiderült, hogy rózsaszín. A töltő, amit eredetileg adni akart hozzá, nem eredeti. Bár mondta az eladó, hogy erre is ugyanúgy 6 hónap garanciát vállalnak, megmondtam őszintén, hogy nem vagyok elégedett vele. Végül addig keresgélt, amíg csak kihozott egy eredetit. Már csak a töltő miatt is megérte számomra, ugyanis ezt is terveztem venni, de ezt már tényleg csak végső lehetőségként, annyira komolyan nem akartam. Örülök neki, a többi Nintendo jellegű tervet majd meglátom.


Ma elkészültem a Nintendo DS leírással a Mariós oldalon. Valahogy sejtettem, hogy az a 2000 szó csak a cikk fele nem csak vicc, a végére 3.893 szó lett. Többször átolvastam, úgyhogy elvileg minden elgépelés és fogalmazásilag hibás mondat javítva van benne:

Nintendo DS

Hozzászoktam ahhoz, hogy mindig elolvasom a cikket, postot, mielőtt kiteszem, mert többször jártam már úgy, hogy írom, írom, kiteszem, aztán újraolvasom, és csak lesek, hogy mégis honnan jött ez a mondat? Úgy gondolom, hogy ez elég jól ki lett küszöbölve. Amúgy kész fizika óra egy konzolról részletes leírást írni, mert a processzorokról, chipekről is találok írást. Na meg hát mind a négy típust külön kielemezni sem kis dolog. Mondjuk egyedül attól tartok, hogy mivel az informatikában olyan mélyen nem vagyok jártas, ezért azok magyar megfelelőit rosszul fordítottam le, vagy rosszul értelmeztem, a tulajdonságaikat.

És néhány játék, melyeket az elmúlt időkben nagyító alá vettem:

Super Mario Advance
F-Zero: Maximum Velocity
TOCA: World Touring Cars

Game Boy Advance játékokkal


Gyerekek, ez a csodálatos idő, ami itt uralkodik már 2 napja Angliában, ez valami csodaszép. Ilyen rövid ujjús, szabadba kicsábítós, úgyhogy boldogságos. Jártam ma is többfelé, mert tényleg inspiráló. Ezt szeretem, és örülnék, ha idén a tiszteletemre igencsak enyhe lenne az idei brit nyár.

Anyám megküldte a következő adag gyógyszert a bélgyulladásra (itt Angliában nem lehet 90%-osan kiváltani), és kérésemre elküldte a Game Boy Advance-et, és néhány játékot hozzá:

Skype-on mutogatta egyesével, hogy melyeket küldje, így egyeztettünk. Örülök neki nagyon, mert egyszer láttam a CashGenerators-ban 15 fontért lila GBA-t, és majdnem úgy voltam vele, hogy megvettem. Aztán eszembe jutott, hogy akár el is postáztathatom, ha már úgyis kell küldeni, ne őrüljek már meg! Itt van az enyém, jó állapotban van, és működik. Csak a sárgulás… És előkerült az elveszettnek hitt Formula One 2011 játékom Nintendo 3DS-re is. Hogy keveredett a GBA játékok közé, el nem tudom képzelni.

Ma voltam már Kung Fu-n, a csütörtökit kihagytam, mert már végképp nem volt kedvem menni, és egészen jól ment. Elgondolkodtam azon, hogy ha ilyen jól megy, miért kéne abbahagyni? Lehet, hogy erre alkalmas vagyok, és ha ebben kiélhetem a testmozgási igényemet, ahogy szeretem, akkor el kéne vetni a hátráltató tényezőket, és csinálni, amíg ilyen jól megy.

Ha holnap is ilyen szép idő lesz, én elmegyek a tengerpartra egy hatalmasat sétálni, és ott majd csinálok sok képet, és megmutatom, hogy mitől is szép ez a környék. Ma is voltunk tengerparton, Dominik akart ott játszani. Ha jól emlékszem Moreton város tengerpartján voltunk. Annyira nem volt szép, és az idő is szelesre állt, úgyhogy nem maradtunk sokáig.


Super Mario 64 SpieleberaterNegyedjére is sikerült végigjátszani 100%-ra a Super Mario 64-et. Eredetileg úgy voltam vele, hogy a tegnapi lemaradásomat akartam behozni (tehát ismét eljutni 117-ig), de annyira belelendültem, hogy akkor már úgy voltam vele, hogy legyen meg az egész. Most nagyon jól ment a játék, a Tick Tock Clock-ban is csak egyszer haltam meg. Hát így, hogy tudtam, hogy mely sárga “!” kockákban van érme, azért sokkal könnyebb volt! És a negyedik csillag (mely a legmagasabban van) megszerzése sem volt nehéz. Ezután mentem Bowser kastélyába, ahol a 8 piros érme megszerzése után jár csillag. A nagyjára emlékeztem, hogy hol van, egyet felejtettem el totálisan. De annyira, hogy erre – szégyen, nem szégyen – YouTube videót néztem meg. Az a fizikai fájdalom, amit akkor éreztem. -_- Ahogy előjöttek az emlékek, hogy tényleg ott van eldugva, hogy még utalás sincs arra, hogy ott van… A többit viszonylag könnyű megtalálni, elérni. A végső harc Bowserrel pedig ennyi gyakorlat után már igazán könnyű, bár azért egyszer-egyszer megakadtam, meg újrakezdtem. Az időzítés, hogy mikor kell a elengedni Bowser farkát, hogy a bombához érjen, még most sem megy tökéletesen.

Különben van egy módszer, hogyan lehet ilyen 10 másodperc alatt kivégezni: Át kell ugrani Bowser hátsó részére, azonnal elkapni a farkát, neki az első bombának, amit meglátunk. Ha felrobban, akkor szeretett főellenségünk mindig középre tér vissza, és mivel még fetreng egy pár másodpercig, ezért nincs más dolgunk, mint ismét megragadni a farkát, meg harmadjára is, és kész is. Meg persze bombának ereszteni. Tudni kell, hogy ha egyszer is eltévesztjük, és Bowser a szakadékba esik, vége a dalnak, ugyanis a pálya szélére ugrik vissza. De amúgy én nem szeretek ilyet csinálni, mert elvész a játék “lelke”. Ha túl könnyen végzem ki, akkor egyáltalán nincs meg az a “final battle”-érzet. Így is könnyű legyűrni, ne rontsunk a helyzeten. Az ending zene viszont továbbra is az összes Mario játék közül a legszebb ending theme, amit eddig hallottam.

Itt már 117 csillagnál jártam, és úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg a legkeményebb küldetést, a Wing Mario over the Rainbow-t megcsinálni, hátha menni fog. Hihetetlen aprólékos, és körültekintő játékkal elsőre sikerült. Csak azzal méláztam el az időt, hogy a szürke felhőnél próbáltam megszerezni a piros érmét (itt is piros érméket kell gyűjteni) úgy, hogy ágyúval közvetlen odalőttem magam. Aztán jöttem rá, hogy hát ennél van egy könnyebb módozat, ugyanis legfelül van egy felhő, melyen két piros érme van. Hát akkor már logikusabb odarepülni, majd onnan a szürke felhőn át megszerezni a piros érmét. Hát így elsőre sikerült. 118 csillag

Az utolsó kettő a Rainbow Ride pályán volt. Az egyik az utolsó csillag küldetése, a “Somewhere over the Rainbow”. Mindig ezt hagyom utoljára, mert ez egy szép dal címe, ami kifejezetten ilyen vége-hangulatú. A másik pedig a 100 érme összegyűjtése. Egyszerre terveztem, de ügyetlenségem végül 2 részre szakította a küldetést. A 100 érmét a legcélszerűbb úgy elkezdeni, hogy a labirintusban megszerezzük a 6 kék érmét, hiszen darabja 5 érmét ér. És gondolom, mondanom sem kell, hogy utolsó pálya révén, itt a legnehezebb összevadászni őket. Falról falra ugrásban jelesre kell vizsgázni, mivel jó sokat kell abból csinálni. Mivel összesen 146 érme van a pályán, ezért a 6 kék érme nélkül is meg lehet szerezni a 100 érmét, de nyilván sokkal könnyebb dolgunk van, ha ezt a nehézséget bevállaljuk. Sikerült is összegyűjteni a kék érméket, a 8 piros érme pedig már gyerekjáték. Ezután érdemes arra menni, amerre a negyedik és az ötödik csillag van, ugyanis innen vissza lehet fordulni. Itt lett meg a 100 érme. A csillag megszerzése után kicsit meglódult a bátorságom, és olyan helyre próbáltam ugrani, amit nem lehet elérni. Meg is lett az eredménye… De ez már tényleg mindegy volt, az a lényeg, hogy 119 csillagnál álltam már. A forgó platformok után azonnal lehetett menni a szőnyeghez, mely az összes többi csillaghoz elvezet. Innen már nem lehet visszafordulni, mert akkora lyuk tátong, hogy sehogy nem lehet visszaugrani. És itt is jobbra kellene menni (a 2. csillag felé), ott több érme van, onnan aztán végképp nem lehet visszatalálni a bal oldali szőnyeghez, mely az utolsó csillaghoz vezet el. Innen hajón levő ágyúról át kell lőni magunkat a szivárványon át a körplatformra, melynek sárga “!” kockájában bújik meg a 120. csillag.

És kész a játék. De a mókának még nincs vége, ugyanis tartogat még meglepetést a játék.

Milyen változásokat rejt a játék a 120 csillag megszerzése után?

  • A kastély udvarában eddig ráccsal el volt zárva egy ágyúnyílás. Ez most megnyílt. Ezzel lőjük fel magunkat a kastély tetejére, ahol találkozunk Yoshi-val, és ő 100 élettel ajándékoz meg minket.
  • A hármasugráskor a harmadik ugrásnál Mario csillagokat “hagy” maga után. (Nem tudtam ezt értelmesebben kifejezni) Ezt is Yoshitól kapjuk. Miután beszélgettünk Yoshival, és megadja a járandóságunkat, elhagyja a terepet. A 100 életet és a hármasugrás képességét elveszítjük, ha újraindítjuk a játékot, de Yoshi visszatér, úgyhogy visszaszerezhetjük tőle.
  • A pingvin, akivel a Cool Cool Mountain pályán versenyeztünk a csúszdán, meghízott. Szabadkozik is, hogy hát régen nem hívják ki versenyre, így elvesztette a formáját. Elhisszük neki.
  • A Bowser-t 120 csillag után győzzük le, akkor gyalázza az alattvalóit, hogy arra sem voltak képesek, hogy megállítsanak minket, ugyanakkor gratulál nekünk a kemény munkánkért.

Nem nagy dolgok, de itt sokkal fontosabb dolgok vannak ennél. A 120. csillag után azt éreztem, egy igazi, fantasztikus kalandban volt részem, melyet a nehézségek sem törtek meg. Ezt nagyon kevés játék adja meg, ezért szeretem nagyon a Super Mario 64-et. Ezt a fantasztikus kalandot bármikor újraélném, mint ahogy erre lehetőség is lesz, ugyanis miközben játszottam a N64-es változattal, többször eszembe jutott a Super Mario 64 DS. Na ez nincs végigjátszva. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne DS-en is végre végigvinni. Rengeteg extrát tartalmaz a játék, már önmagában azok fantasztikusak, hogy 120 csillag helyett 150 van, és Mario mellett játszható karakter lett Luigi, Wario és Yoshi. Yoshival kezdjük az egész játékot. vele kell Mariót kiszabadítani, majd Luigi-t és végül Wariót. A sok pozitívum mellett egy negatívum: A irányítás tragikus. Annyira hiányzik az analóg kar, ugyanis a Control Pad-dal karakterünk csak lassan megy, külön kell nyomni az Y-gombot, hogy normális sebességben vágtassanak karaktereink, és elég kényelmetlen egyszerre két gombot nyomni, ha például ugrani, vagy támadni kell. Egyébként amikor először játszottam, akkor 89 csillagnál hagytam abba, emlékszem, egy küldetésnél (talán a Dire Dire Docks-ban a piros érmék összegyűjtése) olyan problémás volt, hogy ott feladtam. Mellesleg 2006-ban karácsonyra kaptam meg a játékot, a Nintendo DS-sel együtt.

Hogy micsoda élmény volt nekem a Game & Watch dizájnú DS-sel először játszani… Szerettem a DS-t, már akkor láttam benne fantáziát, amikor csak olvastam az ismertetőt az 576 Konzolban. De hogy milyen előtörténete volt, azt mindenképp el kell meséljem. 2005-ben, amikor érettségiztem, akkor összejött némi pénz, és igencsak gondolkodtam azon, hogy GameCube-ot, vagy DS-t vegyek. Márciusban jelent meg az új kézikonzol, és ha jól tekerem vissza az emlékképeket, akkor 46.990 forint volt csak maga a konzol. Májusban lehetőségem lett volna rá, hogy megvegyem, a Tescóban nézegettem az unokatestvéremmel, akivel sokat játszottunk együtt régen. Nem volt semmi, amit akkor csináltam. Konkrétan 1 órát álltam a konzol előtt, nézegettem, próbálgattam (megengedték), most megvegyem? Unokatestvérem (nem szeretem ilyen “uncsitesónak” becézni, mert nagyon idiótán hangzik. Inkább az egyik Holló Színházas poént hozom fel: Unok a testvéremmel beszélgetni) már nagyon ideges volt, aztán nem vettem meg. Különben érdekes, nemrég felelevenítettük ezt a történetet, és ő mondta nekem, hogy valami videokazettát akartam venni, és azon töprengtem olyan sokat. Valami rémlett, ahogy mondta, de ez totál kiesett. Csak az maradt meg bennem, hogy bámulom, próbálgatom a DS-t, és azt gondoltam, hogy emiatt időztünk ott olyan sokat. A lényeg az, hogy a GameCube mellett döntöttem. Ami részint jó volt, mert tudtunk ketten játszani (alapból két controllert kaptam hozzá), ugyanakkor meg annak idején rettenetesen utáltam, mert szörnyűnek tartottam a Mario játékok folytatásait (Mario Kart, Mario Party 5, de ezeket már kielemeztem korábban). A DS igazából 2006 nyarán volt rám nagy hatással, amikor az egyik akkori Nintendós barátnál, ismerősnél – már régóta nem tartjuk a kapcsolatot – kipróbáltam a kézikonzolt, és azonnal ráéreztem az ízére, nagyon bejött a hangulata. Milyen érdekes, hogy az a New Super Mario Bros. szerettette meg velem a DS-t, amelyet az előző postban úgy “dicsértem”. A hangulatba a Mario Kart DS csak még jobban besegített, ekkor már nem volt kérdés, hogy kell nekem is egy, végül akkor karácsonyra kaphattam egyet.

Ahol véget ér a játék, ott kezdődik az igazi kaland. Gyerünk hát a Super Mario 64 DS, mely csak még jobbá teszi a sorozatot! Különben lett volna folytatása a Super Mario 64-nek, Super Mario 64 2 címen, ami Nintendo 64DD-re jelent volna meg. A Nintendo 64DD (Disk Drive) lett volna az első optikai meghajtós konzol, de csak Japánban jelent meg, ugyanis ott akkora bukás volt, hogy inkább nem kockáztattak azzal, hogy világszerte piacra dobják. A szigetországban csak 15.000 példányt adtak el belőle… Pedig még az 576 Konzolban is lehetett olvasni róla annak idején, és ha sikeres lett volna, akkor másképp alakult volt a Nintendo sorsa. Szerintem akkor később jelent volna meg a GameCube, ha befut a módosított N64. Igazából a N64DD nem egy konzol, hanem egy kiegészítő, amit a konzol alá lehet szerelni, és lett volna egy CD-s Nintendo 64-ünk. Mekkora buli lett volna már. A bukás után 2000 elején szinte azonnal bejelentették a következő generációs konzolt Project Dolphin néven. Ugyanis ekkor a Nintendo Dolphin nevet kapta a kockakonzol. Nekem tetszett annak idején a név, a tengert juttatta eszembe, ahol barátságos delfinek úsztak, így az akkor még jövőbeni konzol is olyan érzetet adott, hogy biztosan szép külseje lesz, olyan játékokkal, melyek magukkal sodornak. Arra nem emlékszem, hogy valaha láttam-e képet a prototípus konzolról, de ennek fényében illúzióromboló volt a “kockahatás”, de később remekül kompenzálta az akkori életérzés. Nagyon eltértem az eredeti témától. Szóval Super Mario 64 2. Erről semmi nem maradt fenn. Egy pálya volt készen, amikor törölték a játékot, elvileg Luigi is játszható karakter lett volna, és akár ketten is játszhattuk volna. Ketten ugyan nem játszhatjuk a játék DS-es változatát, de sokan tudni vélik, hogy amit töröltek a Super Mario 64 folytatásaként szánt játékban, abból néhány elemet betettek a DS-es remake-be. Azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy igaz-e vagy sem, de nem alaptalan tézis, mert olyan újdonságokat tartalmaz a kézikonzolos változat, hogy ha új pályák és küldetések lettek volna a játékban, akkor lazán lehetne Super Mario 64 2.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszan fogok írni. Majd holnap reggel olvasom át a postot, addig nézzétek el, ha van benne elgépelés. Amúgy a fent látható Super Mario 64 Spieleberater is segítségemre volt a végigjátszásban.

%d blogger ezt kedveli: