Eladási adatok


Nagyon rég nem foglalkoztam The Legend of Zelda játékkal, de találtam egy érdekességet, úgy döntöttem, hogy írok róla. Köztudottan szeretek eladási adatokkal foglalkozni, mert abból is sok egyéb információt le lehet szűrni, és a Zelda sorozatról találtam egy olyan összesített eladási adatot, mely nemcsak az eredeti játék eladásait összegzi, hanem bele vannak számolva a remake-ek és a Virtual Console megjelenések is:

  1. Ocarina of Time: 10,96 millió
  2. A Link to the Past: 9,20 millió
  3. Twilight Princess: 8,55 millió
  4. The Legend of Zelda: 7,39 millió
  5. Link’s Awakening: 6,05 millió
  6. The Wind Waker: 5,57 millió
  7. The Adventure of Link: 5,07 millió
  8. Phantom Hourglass: 4,99 millió
  9. Oracle of Ages: 3,96 millió
  10. Oracle of Seasons: 3,96 millió
  11. Skyward Sword: 3,76 millió
  12. Majora’s Mask: 3,36 millió
  13. Spirit Tracks: 3,23 millió
  14. A Link Between Worlds: 2,07 millió
  15. The Minish Cap: 1,43 millió
  16. Four Swords Adventures: 0,83 millió

Azért látszik, hogy felnyomták a számokat rendesen, a legszignifikánsabban a LttP-ben mutatkozik meg, ugyanis az SNES-es változatból 4,61 millió példányt adtak el, a GBA port és a Virtual Console pedig hajszál híján megduplázták az eladásokat. A weboldalon több adat is van, például tisztán az eredeti játékok eladásai listázva, vagy ami még érdekesebb, hogy az adott konzoltulajdonosok hány százaléka rendekezik az adott Zelda játékkal. Ebben is az OoT a győztes 23,03%-kal. Nintendo 64-es változatból 7,6 millió kelt el, míg a konzolból 32,93 és a kettő hányadosa százalékértékben. Az utolsó százalékos érték inkább furcsa, az azt veti össze a Föld lakosságának hány százalékának van meg egy Zelda játék. Érdekes, hogy ebben a NES-es The Legend of Zelda vezet 0,132%-kal, az OoT pedig a második lett. Ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem furcsa, hiszen az első játék 1986-ban jelent meg, akkor még nem voltak 5 milliárdan a Földön, most meg 7 milliárdnál is többen vagyunk, és a NES-es Zelda nagyon népszerű volt megjelenésekor.

Ma tartottuk a Kung Fu iskolában Dominik születésnapi buliját. Nem számítottunk arra, hogy ennyien elfogadják a meghívást, de amúgy összességében jól sikerült. Oroszlántánc most is volt, néhány gyerek most is szívbajt kapott. Kínai kultúra ide vagy oda, valami mást kéne kitalálni, amikor sok gyerek van, aminek mindenki egyaránt örül, nem tartom jónak, hogy néhány gyereknek biztosítjuk a napi sírógörcsöt. Amúgy többen is jöttek magyarok, jó volt találkozni, beszélgetni velük. Volt disco is, mai zenével, természetesen gyerekeknek megfelelő hangerővel (tehát nem annyira hangos). Megszólalt egy régi nagy sláger, a Lou Bega Mambo no. 5 dala, amit annyira már akkor sem szerettem. Most sem, főleg, hogy a mai napig nyomják a rádiók, és már igencsak kezd elegem lenni belőle. De az egyik magyar lány pont ekkor hívott táncolni. Csodás, még szép, hogy csatlakoztam! De max. 10 másodpercig táncoltunk, mert több gyerek egyszerre kezdett el sírni. Elfeledkeztek saját korlátaikról… Az külön felemelő volt, amikor az összes gyerek körbeülte Dominikot, amikor felköszöntötték. Jól sikerült összességében, 16 órakor lett vége, és ahhoz képest, hogy sokan voltak, nem volt nagy szemét, négyen-öten 3/4 óra alatt összetakarítottuk az egészet. Ami érdekes, hogy egy tükör hiányzik. Valószínűleg valaki levette, mert senki nem hallott robajt.

Új SNES controller, és Nintendo 3DS scannek


SNES Controller és Super Mario 64 Spieleberater

Amikor előzőleg voltam a Game Parkban, akkor szemet vetettem a dobozos eredeti SNES controllerrel, mely ott árválkodott 2.000 forintért. Tudtam, hogy az ott csak arra vár, hogy az enyém legyen. Nem kell tovább várnia. ^^ Igazából csak a doboz miatt vettem meg, mert olyan még nem volt, és nagy ritkaság. De most már megvan, és nagyon-nagyon boldog vagyok vele. Egyébként az volt az ötletem, hogy beszámíttatom a német SNES Mickey Mouse játékot. A kiscsaj volt bent, felhívta a főnököt (az apját), hogy mi legyen, azt mondta, hogy az eredetibe nem számítja be. Akkor megvettem. Remélem, elkel a vaterán. Úgyhogy most 3 SNES controllerem van, így még egy eladó cuccom a vaterán:

Eredeti SNES controller

Vegyétek, vigyétek! Olcsón adom, és jó állapotú, működik. A Super Mario 64 német guide-ot pedig vásárlás fejében elkértem. Az is nagy kincs számomra, mert régóta ismerem, hogy van ilyen, és most végre megvan. Át is nézegettem, miközben vártam a 202E buszra. Vártam is vagy 40 percet, mert azt hittem, hogy a Kucorgó tér másik oldalára átmegy ez a busz is, mint a 97E, de a nagy olvasgatásba belefeledkezve bár felnéztem, hogy jön-e a busz, de annyira elfoglalt az újság, hogy észre se vettem, hogy eltelt az idő. Visszamentem a másik oldalra, ahol eredetileg leszálltam, hát nem fordul vissza a 202-es, hanem megy egyenesen Rákoskeresztúr városközpontba. Legalább elment az idő. A guide olvasgatása közben felébredtek bennem a régi emlékek, mondogattam magamban, hogy ezt milyen jó volt csinálni, az meg hogy megszivatott. Akárhogy is nézzük, a Super Mario 64 egy életmű, amire egy életen át fogok emlékezni. És pont amikor itt volt a zsida, hogy a Super Mario 3D Land korántsem volt ilyen. Eljátszogattunk vele, de egyik pályára se maradt meg annyira az emlékezetünkben, nem voltak annyira egyediek.

És akkor most képtár. Annyi mindent akartam scannelni, hogy nem is tudom, hogy várhattam eddig. De most eljött az idő. Ahogy írtam korábban, a Nintendo 3DS játékleírásai ma már csak egy kisebb papírból állnak. Ezeket akár be is lehet scannelni, hogy ezeket is megőrizzük az utókornak. Meg a borítók, bár azok sok helyen elérhetők, ha egy kicsit jobban szétnézünk az interneten. De a belső borítókat kihagyják. Pedig a Super Mario 3D Land-é, és a Nintendogs + Cats-é nagyon menők. Most ezek jönnek. A képre kattintva teljes méretben megnézhetők:

Super Mario 3D Land külső borító
Super Mario 3D Land belső borító
Super Mario 3D Land leírás külső oldala
A Super Mario 3D Land leírás belső oldala
Mario Kart 7 borító
Mario Kart 7 leírás külső oldala (sajnos nem fért bele 100%-osan az A4-es scannerbe. ^^’)
Mario Kart 7 leírásának belső oldala (ez sem fért bele teljesen a scannerbe. ^^’)
The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D borító
Nintendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends külső borító
Nintendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends belső borító

Nos, ennyi. Az Ocarina of Time leírása is ilyen kihajtható, de 2,5× akkora, mint a Mario Kart 7-é, tehát azt még annyira se tudnám bescannelni, mint azt.

És grátiszban Nintendogs + Cats leírás. Mivel a DS-sel egy időben jelent meg, ezért ennek még teljes leírása van, és szerintem annyira menő, hogy szeretném, ha minél többen megismernék, látnák, így kiteszem letöltésre:

Nintendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends PAL booklet scans

In England 6th day – Boxing day


December 26-án Angliában a boltok már kinyitnak vasárnapi nyitvatartás szerint, és néhány boltban már vannak leárazások. Tegnap minden zárva volt, nem is mentünk sehova, mert egy kínai család volt nálunk vendégségben. A férj, feleség, Baby sitter, meg három gyerek. A két lány már nagyobb, a fiú az meg olyan idős lehetett, mint a nővérem fia, Dominik. Én nem nagyon sokat voltam velük, mert a gyerekek Disney Juniort néztek, a felnőttek meg Xingbo-val kínaiul beszéltek, így én középen elvoltam egymagam. ^^’ Nővérem rengeteg minden készített nekik ebédre, nagyon kitett magáért. Például gulyásleves, meg rakott krumpli, hogy legyen egy kics magyaros. De töltött meg csirkét, és több nem is jut eszembe. Egész jók voltak. Ezután a kínaiak megkóstoltak egy magyar bort, a Tokaji Szamorodnit. Édes bor, az egyiknek pont emiatt nem is ízlett. Amin meg voltam rökönyödve, hogy a Baby Sitter (aki egyébként szintén kínai) megkínálta a kisfiút is a borral… Beleszagolt, azt úgy futott el, mintha tüzes vassal kergetnék. Én ott elvoltam egyedül magamban, Mario Kart 7 online-on játszottam. És este volt az ominózus Super Mario 3D Land eset. Azért annyira nem kell komolyan venni az írásomat, de tény, hogy amikor elsötétült a kép, hihetetlenül dühös lettem, de szerencsére kordában tudom tartani az indulataimat. De annyira bennem volt, hogy csak azért is meg akartam csinálni, hogy inkább lekapcsoltam a laptopot, és folytattam. Érdekes, hogy ekkor már sokkal jobban ment a Bowser csata. Nagyon aranyos volt az ending videó. A Special World 1-1 meg szokatlanul üres volt nekem. Csak Spiny-k, és egy másik ellenfél volt, aminek nem tudom a nevét, de furcsálltam, hogy miért nem tolonganak, Nem is volt olyan sok felfedezhető dolog, úgyhogy érdekesen hatott az egész.

Ma pedig már úton voltunk. Először Birkenhead mellett egy ilyen Stop Shop féle centrumba mentünk egy ruhaboltba, mert amit Huicong kapott karácsonyra egyik ruhát, az kicsi volt, és kicseréltük. Érdekesnek tartom egyébként, hogy Angliában minden további nélkül visszaadják a pénzt, ha valami nem tetszik, míg nálunk nem értem, miért nincs ez a rendszer, pedig szerintem működne. Ezután mentünk a közelben levő Mekibe, mert mindnyájan éhesek voltunk. Most ilyen Festive Deluxe menü van itt különlegességként. Egy sajtos ciabattában marhahús, vagy szezámmagos zsemlében csirkehús. A csirkéset próbáltam ki, de továbbra sem vagyok elájulva a kajájuktól. Illetve el lennék, csak nem pozitív értelemben. De a Birkenhead-i Pyramids bevásárlóközpontban van Burger King, oda be kell menni egyszer! Miután ettünk, akkor mentünk a városközpontba, szétnézni, vásárolni, többek között én is magamnak:

A legnagyobb értékű látszik a legkevésbé, a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D, 20 font volt. Vadonatúj volt, és úgy is akartam volna lefényképezni, de elfelejtettem, annyira ki akartam próbálni. Sok-sok régi emlék. Visszatér egy rövid Zeldás korszak. Örülök, hogy itt akciós, 20 font volt, nálunk még biztosan nagyon drága. A Limited Edition Skyward Sword-ból meg egyébként még találtam, az itt 50 font, de azért nem akartam megvenni, mert úgy voltam vele, hogy Magyarországon még biztos lesz februárban is, és ha visszavesznek a bankba diákmunkára, akkor meg tudom ott venni. Meg az OoT-vel tudok itt is játszani. Egyszerűen hihetetlen jól néz ki 3D-ben, mintha csak Wiin játszanám. Úgyhogy biztos, hogy végig fogom itt is játszani. Az NGamer Magazine felül, járt mellé egy 2012-es falinaptár, három darab matrica 3DS-re, meg egy Skyward Sword mini-guide. És megvettem a Game Master Mario Kart különkiadását is. A közelgő 20. évforduló alkalmából adtak ki egy ilyen újságot, benne van: a Mario Kart őskora, honnan indult az egész, meg mindegyik MK-ról részletes leírás, meg képsorozat. Mindegyik játékból bemutatják az egyik pályát, hogy lehet jót menni rajta. Szerencsére a Super Mario Kart-ból a Donut Plains 3-at mutatták be, az a legnehezebb pálya. Emellé is járt poszter, egy matrica, meg három kitűző. Lefényképeztem a falinaptár, és a poszter másik oldalát is:

Super Mario 3D Land, és Mario Kart poszter

A falinaptár mögött Super Mario 3D Land van, a Mario Kart 7 poszter mögött meg egy ilyen Mario Kart egyveleg. Nem lenne rossz, de hogy egy hatalmas pixel art van a közepén, az szerintem nagyon szerencsétlen megoldás. Úgyhogy a másik oldala kerül ki a falra majd otthon az albérletben. Most megyek vissza OoT 3D-zni.

The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D és egyebek


Tegnap megjelent a játék. Kinek van már meg? Kerestem egyébként üzletekben, kíváncsi voltam, hogy néz ki, de az 576 KByte üzletekben már elfogyott. Egyébként nagyon tetszik az EU-s borító, van is erről egy jó kép:

Nagyon szép. De érdekes, hogy a Phantom Hourglass óta mindig más borítója van Amerikában a Zelda játékoknak. Nem értem, hogy miért, szerintem sokkal jobbak az EU-s és a japán borítók. Sok jó véleményt olvastam a játékról, azt mondták, hogy sokkal feelingesebb a játék 3D-ben. Még nincs tervben nálam 3DS vásárlás, de szívesen megnézném, hogy mutat a játék.

A héten rájöttem arra, hogy ha csak meg akarom mérni magam a Wii Fitben, arra nem kell beletenni a lemezt, csak tréning alatt. Elég csak a Wii Fit channelt megnyitni. Egyébként 67 kg vagyok, úgyhogy már csak 4-5 kilót kell leadni az ideális testtömeghez. És jól érzem magam, tehát nem éhezek, nem fáraszt az edzés sem, sőt csak egyre jobban megy, úgyhogy nagyon jól haladok.

Kíváncsiságból betettem a DSi XL-be a Super Mario 64 DS-t, hogy megnézzem, milyen. Hát csak meg tudom erősíteni azokat az állításokat, hogy nehéz irányítani. Ez így van. Nem tudom, miért találták ki így, de nem jó. Amúgy abban összeszereztem 2 csillagot, így ott 89 csillagnál tartok. Meg most azt fogom nyomni, mert megyek haza Békéscsabára, és nem akarom vinni a Nintendo 64-et, és szerencsére elég csak egy kézikonzolt vinni.

E3 2011 preview


Az idei Nintendo konferencia 2011. június 7-én 18 órakor (magyar idő szerint) lesz.

Várom, ettől az E3-tól várom, hogy érdekessé tegyék számomra a Nintendo 3DS-t. És erre minden esélyük megvan, hiszen ígérnek új Mario játékot, melyről itt rántják le a leplet. Valljuk be, most már eljött az ideje a nagy durranásoknak, mert az nagyon jó kezdet, hogy hamarosan megjelenik a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D, ami majd fellendítheti a 3DS-t, mert eddig eladások terén az elődjéhez képest siralmasan teljesít. Ami azért megmondom őszintén, meglep. A Nintendo egyfajta marketing-fogás miatt tartja későbbre a nagyobb játékokat, mert most csak azt akarják, hogy az exkluzivitás-erejével hasson a gép, és aki megveszi, az azt érezze, hogy igen, én elsők között veszem meg. De úgy tűnik, ez nem eléggé hatásos, mert nem egészen teljesített a gép a várakozásoknak megfelelően, ha az eladásokat nézzük. Eddig 2,7 millió ment el a konzolból, pedig már 3 hónapja jelent meg, és a játék eladások is igen szerények, mindössze 3,2 millió az összes eladott 3DS játék, ami azt jelenti, hogy a Tie Ratio kb. 1,12, ami nagyon kevés. A Tie Ratio röviden azt jelenti, hogy egy géphez átlagosan hány játékot adnak el (nem feltétlen a gép mellé), ez átlagban 6-8 szokott lenni, de az erősebb játékkínálattal rendelkezők akár 10-es Tie Ratiót is elérhetnek.

Úgyhogy nemigen jött be, ez az exkluzív-érték, bár azért nem volt rossz ötlet, de most már ideje a nagy címeknek. És ezután jön még csak a Virtual Console 3DS-re, GB, GBC, GBA játékok letölthetők lesznek. Úgyhogy van itt még mit tenni, egyáltalán nincs semmi veszve.

A Wii utódja meg nem különösebben izgat, még a Wii adta lehetőségeket sem éltem ki.

Az angol nyelv szépségei


Elég érdekes az angol nyelvtudásom, bár erről tanúbizonyságot is adtam blog keretén belül is. A GameFAQs-on olvastam egy néhány tesztet, és arra eszméltem fel, hogy mindent értek abból, amit olvasok, tehát az olvasással nincs baj, elég sok szót ismerek, elég sok szófordulatot tudok értelmezni. Így vettem a bátorságot, hogy írjak. Először csak magamnak, Wordben (elég jó a 2010-es Office, nekem tetszik). Öt órán keresztül gépeltem, két oldalt. Ha valamit nem tudtam, akkor Google translate-ot, vagy Webfordítást kérdeztem meg, de ott voltak a BigN-esek is. Nagyon bírtam, hogy voltak szövegek, melyekre a két fordítóoldal tök mást adott ki angolul.

Nálam ez vitte a pálmát:
Ezt akarom írni angolul: Élénk színvilág
Google Translate fordítása: Vivid colors
Webfordítás műve: Rich colour world.

Végül kiegyeztünk a “colorful”-ban, bőven megteszi. Különben azt szeretem a magyar nyelvben, hogy nagyon választékos. Egy szóra rendszerint sok szinoníma van. Itt meg miket írtam? Bagszi elmondása szerint legalább 25× írtam le, hogy “this game”, és akkor a többiről még nem is beszéltünk. Meg nyakatekert mondatok… Hozzá vagyok szokva, hogy magyarul, ha akarom, választékosan fejezhetem ki magam, pont az a jó, hogy ugyanazt a mondtatot, kifejezést, többféleképpen le lehet írni. Csak pont azon aggódok magamban, hogy vajon az a szóhasználat, ami magyarul létezik, vajon létezik-e angolul. Volt már olyan eset, hogy az egyik mexikói lánynak írtam, és az egyik mondatomat sehogy sem tudta kisilabizálni, hogy mit is akarok mondani. Szóval érdekes dolog. Meg én az angol beszédért nem vagyok oda. Ahogy hallom Angliában is, ahogy a britek beszélnek… Hát az nekem egy teljesen különálló idegen nyelv, egy szót nem értettem abból, amit beszéltek. Néha, amikor bementem boltba, kérdeztem, hogy xy van-e, erre jön egy hosszabb válasz, de csak annyit értettem, hogy “nincs”, akkor megköszöntem, és továbbmentem. Ha nincs, hát nincs. És valahányszor olvasok angol szöveget, értem, hogy mit akar mondani, de csak nézek magam elé. Nekem az a kifejezés olyan bugyuta. Na de addig jó, amíg elég csak a középszinten előírt nyelvtudás, aztán onnan fejleszthetem magam tovább egyedileg. Szegény főbérlőnket sajnáltam, mesélte, hogy amikor az Pázmányra járt, és szigorlatozott, akadémiai szinten kellett tudnia angolul. Az ilyen felsőfoknak a még magasabb szintje lehet, de azt megtanulni, hát nem semmi.

Kering egy angol írásom a világhálón, a GameSpoton a The Legend of Zelda játékról írtam egy rövid review-t. Sokan mondták erre, hogy elég jó lett. De nekem összességében az a bajom az angol nyelvvel, hogy nem tudom eléggé kifejezni magam benne, és szerintem ezért nem leszek elég jó belőle. Középfokú nyelvvizsáig mindenképp meg fogom erőltetni magam, mert szerintem 2011-ben majdhogynem elengedhetetlen egy nyelvvizsga.

Egy kis múlt, és tervek a blog kapcsán


A tegnapi napon 9.30-tól 22.30-ig gyakorlatilag mást sem csináltam, hogy áthoztam a postjaimat a Zeldás blogból ide. Na persze nem megszakítás nélkül, mert azért felálltam a gép mellől, lementem a Sparba vásárolni, ettem, kicsit bekapcsoltam a Wiit, meg zenét hallgattam. Mindig ilyen 2-3 óra múlva álltam fel, amikor már kezdett fájni a fejem a sok gép előtt való üléstől. Szerintem, ha 13 órán keresztül egyfolytában a gép előtt lennék, elájulnék a végére. De hát igen, ez egy nagyon árnyalt oldala annak, hogy milyen vagyok, ha valamit nagyon szeretnék. Elég sok blogpostot áthoztam már, de azért van még bőven.

Csibi mondta, hogy ne csak a Zeldás blogból hozzam át a postjaimat, hanem a BigN-es blogomból is. Átgondoltam az egészet, és egyáltalán nem rossz ötlet. De akkor már áthoznám a Mariós oldalról is, a Gamer365-ön, és a Megumi oldalon írt pár blogpostot is, és akkor igazi, nagy, komplex blog lesz ez.

A 2008. szeptember és 2008. december közötti részt nem hagytam ki, egyszerűen nem írtam akkor semmit a Zeldás blogba. Még csak 5 hónapos volt az a blog, de már akkor is láttam, hogy a tematikus blog nem az erősségem. Amikor 2008. április 12-én megnyitottam a Zeldás blogot, akkor 2 és fél hónapja játszottam aktívan Zelda játékokkal, és akkor egyrészt egy vágyam teljesült a bloggal, hogy kiírhatom a Zelda játékokról az élményeimet, másrészt meg azt gondoltam, hogy közel 3 hónapnyi aktív Zeldázás után megérett az idő arra, hogy úgy nyissak egy tematikus blogot. Viszont akkor szeptemberben valami megváltozott. Egyrészt az AnimeCon  láz. Igen, a 2008-as őszi AnimeCon volt rám ilyen hatással, hogy félbehagyjam a Zeldázást. Aztán 2008. szeptemberében valami olyan számomra nagyszerű dolgot találtam meg a neten, amit már nagyon régóta kerestem: Megumi Hayashibara albumokat! Na ez is külön történetet érdemel. 😀 Amikor 2006 őszén rajongója lettem Meguminak, már akkor kerestem a diszkográfiáját, milyen albumai, dalai vannak, mindhiába. 2 évnyi keresés gyümölcse ért be, amikor 2008. őszének első havában rátaláltam a Megumi albumokra, ez akkor akkora hatalmas boldogság volt számomra, hogy ez volt a másik ok, ami gyakrolatilag egy az egyben kiölte belőlem a Zelda fanságot. Mert akkor csak Megumi és csak Megumi létezett számomra. Gyakorlatilag ittam az összes albumát. Okui Masami esetében másabb volt a helyzet, az ő albumait elég könnyű volt megtalálni, de akkor őt még nem szerettem annyira, hogy azonnal rákeressek. Viszont a 2007-es év volt nála nagy. Ugyanis a megjelenésének évében (noha nem azonnal) ismertem meg a Remote Viewing kislemezt, és az volt számomra nagy ledöbbenés. Egy olyan énekesnő, aki már a ’90-es évek óta a pályán van, és x év után még képes életképes zenét kiadni magából, na gondoltam magamban, az nem akármi. De Okui Masami zenéjének minőségéről már több ízben értekeztem. Még az volt nekem nagyon jó, hogy megjelenése után 2-3 héttel hozzájutottam a Masami Life albumhoz. De isten igazából Megumi albumai után kezdtem el az ő “egyéb” dalait is komolyabban hallgatni.

Ennyi elkalandozás után csak arra szeretné rávilágítani, hogy én ezért nemigen tudok tematikus blogot létrehozni, mert abba igencsak hézagosan írnék, amint a mellékelt ábra is mutatja. Bár, ha több blogból is áthozok postokat, akkor valószínűleg az a hézag be lesz tömve. És ha sikerülne, egy komplex bloggá alakítani, akkor valószínűleg oldalakra fogom bontani a blogot. Ezt nagyon szeretem a WordPressben, hogy oldalakat is lehet csinálni, ezért is van az, hogy több website-ot wordpress-ben készítenek. De én úgy csinálnék oldalakat, hogy: Nintendo, Jpop; Anison, Anime; Manga, Karaoke, stb. És akkor mindenki nézheti azt az oldalt, melyet érdekli. Csak előbb legyek kész az importálással. Látjátok oldalt, hogy megszaporodtak a Nintendós postok? És ennél még csak jóval több lesz!