Category: A Link to the Past



Na nem nekem, csak még hétközben megbeszéltem az egyik 3DS Hungary-s ismerősömmel, Sparrow-val, hogy elmegyünk ma együtt a bolhapiacra. 10 órakor találkoztunk az 1-es villamos Erzsébet Királyné útja megállójában, onnan mentünk el. Kettővel több konzolárus volt,  akikről beszélt korábban bagszi, és az egyiknek tényleg nem éppen barátságosak az árai. O_O Hogy Nintendo 64-es Super Smash Bros-t (csak a kazetta) 8.000 forint, az úgy nem éppen eladható ár. Sparrow valami Game Boy-os Zeldát akart venni, volt is nála egy sima Link’s Awakening 5.000 forintért, valamint Oracle of Ages 6.000 forintért. Ki is kérte a véleményemet, hogy melyik éri meg jobban, még szép, hogy az Oracle of Ages, Link’s Awakeninget lazán találni olcsóbban is, az Ages-nek még talán korrekt az ára, bár az is csak a kazetta. De jól járt vele. Az a gond, hogy az árus mindig eBayes árakra hivatkozik, hogy itt ennyiért, meg annyiért szerzed be, nála egy kicsit olcsóbb. Igen ám, csakhogy egy magyar átlag játékos nincs tisztában azzal, hogy mi ritka, és mi az, amit bárhol be tud szerezni, elég csak megnézni a vaterát, hogy bizonyos – tényleg nagy eszmei értéket képviselő játékok – milyen olcsók. Volt neki Mario Party 3-a Nintendo 64-re, én tudom, hogy mennyire ritka játék az, de hiába akarja eladni nekem 10.000 forintért, én nem veszem meg annyiért, akkor már inkább kompletten veszem meg drágábban, mert én azt úgyis pótolnám.

Aladdin SNES

Viszont én mit találtam? SNES-es Aladdin-t! A hosszú hajú srácnál volt, aki a főbejárat mellett balra szokott lenni, újra árusít, aki ismeri őt, és hiányolta. Nála volt, 3.000 forintért, én tettem egy próbát, mondtam, hogy legyen 2.000 forint, de kiegyeztünk 2.500 forintban. Fényképezőgép átmeneti híján a 3DS-emmel kaptam le. Szép állapotú, és pont olyan borítójú, amilyennek szeretem, Mert kétféle van. Az egyik ilyen, a másik, meg olyan, mint a Marióké, tehát fekete háttéren van maga a kép, és a SNES logó felül van. Ezt részesítem előnyben. Sparrow-nak mondtam, hogy ha nincs dolga, akkor jöjjön el hozzám, megmutatom neki a Nintendo asztali konzolokat. Nem mintha soha nem látott volna, de neki nincs olyan ismerőse, akinek van Nintendója. Amikor eljöttünk hozzám, természetesen azonnal az Aladdinnal játszottunk. Ő (és gyakorlatilag én is, csak nem sokra emlékszem) sokat játszott PC-n Aladdint, és mondogatta, hogy itt, meg ott mennyire különbözik a játék. Szerintem jobb SNES-en, könnyebb irányítani. Most egy kicsit könnyedén vettem a játékot, mert inkább a beszélgetésünkre koncentráltam, és annyira elmerültem a zenében, meg az egész hangulatában, valami fantasztikus. A Capcom készítette Nintendóra a játékot, úgyhogy rossz nem lehet. De az az érdekes, hogy Sega MegaDrive verzió elvileg sokban különbözik, és most néztem, hogy azt más cég fejlesztette (Virgin), szerintem PC-re is ők csinálták. Nekem a Super Nintendós lesz az etalon. Nagyon hű a történet az eredeti rajzfilmhez, először a piacon megyünk, az első világ főellensége, az a piaci árus, akitől Jázmin almát lopott, és le akarta vágni a kezét büntetésből. Az ő fejére kell ugrani négyszer. Majd ugye a rajzfilmben ekkor kerülünk a börtönbe, mert az őrök mégis elkapnak minket, és itt egy nagyon érdekes helyen folytatódik a játék. Először azt hittem, hogy egy barlang-szerűségben vagyunk, ami ugye igaz is, csak sokáig nem tudtam, hogy hol is vagyunk pontosan. Tehát, ugye amikor a börtönben raboskodunk, akkor Aladdin mellett megjelenik az öreg, akiről ugye kiderül, hogy Jafar, és rávesz minket, hogy menjünk le a csodalámpáért. És kiderült, hogy már ott vagyunk, és megyünk a lámpáért. Én eddig jutottam el. Majd átadtam Sparrow-nak, hogy ő is játszon a SNES verzióval. Ő valamivel jobban figyelt, és lényegesen továbbjutott. Tehát, amikor a barlangban vagyunk, akkor ugye mi csak a lámpáért mehetünk el, de ugye Abu kíváncsisága fékezhetetlen, és ugyanazt a gyémántot találja meg, amit a rajzfilmben is, így veszett ügyünk van. Egyébként nagyon tetszett a játékban, hogy a pálya végén ott volt a repülőszőnyeg, de akkor csak ott “feküdt”, mintha csak egy grafikai eleme lenne a pályának. :D Majd amikor látja, hogy Abu mit csinál, a játékban ő is próbálja megállítani, természetesen mindhiába. Aztán jön, hogy el kell menekülni a repülőszőnyegen a láva elől, na ez egy nagyon nehéz része a játéknak, főleg a végén, amikor a láva tovább van a képernyő közepén, és már nagyon össze-vissza vannak a kövek. Sparrow is többszörös elhalálozás után jutott tovább. Aztán jön Dzsinn. Ugye, ekkor dörzsöli meg Aladdin a lámpát, és kijön Dzsinn, a játékban is bemutatkozik, meg minden, és ugye énekel egy dalt, ami azóta emblematikussá vált, és pont ugyanarra a zenére folytatódik a játék! :D Ugyanis most Dzsinn pályáján megyünk, a rajzfilmben a dal alatt látható jeleneteket dolgozták a fel a játékban nagyon jól. Ő itt halt meg végleg.

Hát, nagyon örülök a játéknak! Ez nemcsak egy egyszerű hóbort, ez a játék tényleg veszett jóra sikeredett. Az is nagyon tetszik, hogy egyedi történetvezetése van, azt hiszem (de nem vagyok biztos benne), hogy mifelénk a The Legend of Zelda: A Link to the Past volt az első olyan játék, melynek folyamatos történetvezetése volt, tehát egy-egy fejezetet végigjátszva a gép folytatja a történetet, hogy értsük, hogy mit csinálunk. Az Aladdin nem sokkal későbbi, és ugyanilyen. Nagyon bejön nekem. A grafika, nagyon szép, a zene iszonyat feelinges, könnyen kezelhető, nagyon el lehet merülni a játékban, mi kell még? Maga a főnyeremény! Azt nem tudom, hogy hány pályás, mennyire hosszú a játék, de egyáltalán nem zavarna, ha a játék fele lenne az, ameddig Sparrow elvitte, mert ez maga tömény játékélmény!

Aztán megmutattam neki a másik Disney játékot, a Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, az is tetszett neki, de nem játszottunk vele sokat, mert más is érdekelte, és nem tudott sokáig maradni. Megmutatta a Game Boy Camerát nekem. Még soha nem láttam, de érdekelt. Az a lényege, hogy lefényképez, és a saját arcképedet a karakter helyébe illesztve lehet különböző játékot játszani. Ötletes dolog, de nem éreztem át a hangulatát, és ha az nem jön át, akkor édes mindegy, mert lazán rámondom, hogy ez ma már teljesen általános dolog, ilyet mára már sok játék felmutatott. El lehet vele lenni, gyűjteménybe megvenném. És a Mario Kart Wii. Miután imádja a Mario Kart 7-et, és hasonlóképp gondolkodik, mint én (tehát nem idegesíti fel magát rajta), ezért nagyon kíváncsi volt, hogy milyen Wiin. Szokni kell még az irányítást. Felmentünk online-ra is ketten, de a SNES-es Ghost Valley 2-n akkorát szívtam, hogy nem igaz. Valahol leestem, és annyira nem voltam képben, hogy hol vagyok, hogy ugyanott leestem még vagy ötször. Pont annál a résznél volt, ahol lehet rövidíteni, ha jól ugratunk, és Lakitu pont oda tett le, ahol oldalt van egy kis rész, ahova érkezel, ha rövidítesz. És annyira nem értem fel ésszel, hogy hol vagyok, hogy többször lefordultam balra, és nem értem, hogy mi az istenért esek le, miért van előttem zsákutca. O_O És tényleg csak hatodjára esett le, hogy miért is esek le, de ekkor már késő volt, mert az utolsó hely borítékolva volt. De azért becsületből végigmentem. Mentünk egy pár menetet, után el is ment egy olyan 14.30 fele. Most pedig megyek vissza Aladdinozni.


Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.

Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentősségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.

Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól  kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a ’90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.

Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.

Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a “Wie heißt du?”-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.


Igen, mert ami megtörtént 2008 nyarán velem, az ma egytucatjában megismétlődött.

Mindenek előtt egy kis reggeli öröm, nem ment el csak úgy a házunk mellett a postás:

Végre megvan kompletten a Link to the Past! ^^ A dobozban benne volt a kazetta is, úgyhogy most abból kettő van. Tervezem azt eladni valahol. Aki eléggé szemfüles, az láthatja, hogy nem lehetek 100%-ig elégedett a dobozzal, de végülis így is megteszi.

És mi volt az, ami megismétlődött? Egy nagy vásárlás:

Persze ennek is megvan a maga története. Először a Keletiben levő Game Parkba mentem be nézelődni. De se New Super Mario Bros. Wii, se Zelda Spirit Tracks. Még Nintendo DSi volt tervben, de azt még elhalasztottam. És egy jó darabig nem is lesz. De mindegy. Viszont volt Nintendo GameCube hátizsák. Utolsót vittem el, azt mondta a srác, hogy több nem lesz. Nem olyan nagy, arra tökéletesen alkalmas, hogy ha egy napra megyek Pestre pl. conra, akkor a dolgaimat vigyem benne. Aztán kérdésemre azt mondta az eladó srác, hogy a Budai Game Parkban van Kirby Air Ride és Nintendo Game Boy Player. Mivel az áruk elfogadható volt, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje eleget tenni már majdnem 4 éves vágyamnak, és beszerezni őket. 6.900 forint volt mind a kettő. A kettes metróval mentem a Moszkva térre, majd onnan a 61-es villamossal szerettem volna menni a Csörsz utcáig, de a sztrájk, ugye. Ami nagyon tetszett, hogy az emberek nagyon összetartóak voltak, mindenki segített mindenkin. Mondjuk ez nem varázsolta oda a 61-es villamost, úgyhogy gyalog mentem. Már 2008 nyarán próbáltam megkeresni a Budai Game Parkot, de mindhiába. Most is szinte hiába volt. Visszamentem oda, ahol akkor kerestem a Game Parkot, de sehol. Volt egy fitness center, azt hittem, hogy azzal szemben, vagy mellette van, de a közelben nem volt. Mentem, mentem, és közben bosszankodtam, hogy tűnhet el egy üzlet ennyire? Ez a legrosszabb üzleti fogás így eldugni egy üzletet. Majd’ egy órás keresés után feladtam, és bementem a MOM Parkba. Bementem az Alexandrába, itt vettem meg a Nana 2 mangát. Meg kerestem a Lovely Complexet is, de az itt nem volt. Közben rettenetesen éhes voltam. Úgyhogy bementem a mekibe menüt enni, de nem lehet kártyával fizetni. Ekkor jutott eszembe, hogy én szeretnék pénzt is váltani. Egy kicsit odáztam az evést, és megkerestem a pénzváltót. Legnagyobb meglepetésemre volt Japán yen. Így elhatároztam, hogy Japán yenben fizetem ki a CDJapannek a rendeléseimet, méghozzá ezeket:

  • Masami Okui: i-magination (előrendelve, megjelenés: 2010. február 3.)
  • Masami Okui: INSANITY
  • Suara: Akai Ito (Limited Edition)
  • Tegomass: Kiss~Kaerimichi no Love Song~ (Regular Edition)

Az új Masami album, és a három kislemez postával együtt 7445 yen volt, így 8000-et váltottam. Istenem, Japán yen volt a kezemben! Kicsit odavoltam magamtól. ^^ 8 db. 1000 yenes. Visszamentem a mekibe, evés után vissza akartam menni a Keletibe, de elhatároztam, hogy még egy UTOLSÓ próbát teszek a Game Park felkutatásával. De most a másik irányba mentem. Naná, hogy ott volt. -_- Kicsit dühös voltam, hogy ez nincs is eldugva. Egyetlen egy csapda volt, hogy tényleg sportpályával szemben volt, de az utca másik odalán, az a sporttelep, fitness center volt, ezzel tévesztettem össze. Bementem a Game Parkba, a srác a Keletiből, már szólt, hogy tegye el nekem a Kirby Air Ride-ot a Game Boy Playert. És figyelmes lettem, hogy ott a New Super Mario Bros. Wii. Megvegyem, ne vegyem meg? Nem gondolkodtam sokat, megvettem. Majdnem 90%-os átlagértékelés? Több, mint 10 milliós eladás világszerte? Majd meglátjuk! Meg volt még egy GC/GBA kábel, kompletten dobozával, papírjával, így úgy döntöttem, hogy megveszem azt is, mivel nem volt drága. Úgyhogy azzal is gazdagabb lettem. Tehát négy dolgot vettem. Aztán mentem is vissza a Keletihez. Most a Déli Pályaudvaron szálltam fel a metróra. A Keletinél átmentem az Aréna Plázába. Itt már lehetett netezni a Libriben. Azért kellett, mert fel kellett jegyezni a rendelési számot, amit a 8000 yen mellé egy papírra kell írni, amikor feladom a pénzt Japánba. Aztán még egy kicsit nézelődtem, de kb fél úton meguntam (ugyanis fél órás jegyet lehetett venni), de jött egy lány, aki épp írta volna a regisztrációját a nethez, de felajánlottam neki a netem másik felét, így nem vész kárba. Odaült. Én meg átmentem a Electro Worldbe, annak reményében, hogy találok Zelda Spirit Tracks játékot. De pont akkor volt átalakulóban az üzlet, a DS, meg mindenféle konzoljátékok meg egy nagy kosárban volt. Hát az természetesen nem volt. Így átmentem a szembe levő 576-ba. Ott sem volt Zelda Spirit Tracks, viszont volt Lovely Complex manga, azt megvettem. Utána még elszaladtam a Keleti mellett levő postára, ott feladtam Japánba a pénzt, és rohantam a vonathoz, mert még épp elértem a 18.13-asat. A vonaton végigolvastam a Love.com mangát. Hát itt valamiért sokkal jobban tetszik a rajzstílus, mint az animében. A történet nagyon vicces, ahogy cikizik a fiút, és a lányt, meg a sok vicces szituáció. Megérte megvenni, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Hát így esett. Szerintem hosszútávon ez az utolsó nagy költekezésem, ezért engedtem meg magamnak.


Ma vendégségben voltunk egy nagyon szimpatikus, kedves hölgynél, nővérem másfél éves fiának a keresztanyjánál. Ebédre voltunk meghívva, nagyon finom marhahús volt zöldségekkel. Már a nappaliban figyelmes lettem a PlayStation 3-ra, de az étkező szekrényében található SNES és Nintendo 64 már kihozott belőlem egy kis modortalanságot, és megkérdeztem a hölgyet, hogy megnézhetem őket. Engedélyével megnéztem. Nagyon érdekes, azt mondta a hölgy, hogy a fia elég nagy játékos, csak mindig amikor megjelent egy újabb konzol, akkor a régieket elrakta. Jól is tette. Volt ott dobozosan kompletten Super Mario All-Stars, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Street Fighter 2, meg egy pár gyöngyszem, de ami a legjobban megjelent, az a dobozos, eredeti japán Ranma 1/2 játék Super Famicomra. Azt honnan szerezhette. o.O Az is kompletten. Csak egy pár részt láttam az animéből, de már az meggyőzött. Szívesen kipróbáltam volna a játékot, természetesen konvertere is volt hozzá. Nem volt semmi. A Nintendo 64-nél meg befigyelt a Super Mario 64, a Zelda Ocarina of Time, Zelda Majora’s Mask, Super Smash Bros., meg egy pár nagyobb cím. Érdekes volt látni. Több Nintendo konzolja nem volt, csak PS, PS2, PS3, azokat úgy különösebben nem nézegettem. Visszatettem őket. Ami még érdekes volt, hogy a srác tartott magánál házikedvenc gyanánt egy kígyót. Nagyon ijesztő volt ennyire közel látni, és az, hogy a hölgy, milyen természetesen fogta maga köré. Én épp csak megérintettem egy kicsit, de ennyi elég is volt. De szegény kisfiú hogy megijedt, hogy elkezdett szinte leszaladni a lépcsőn, majdnem csúnyán elesett, de megfogtuk szerencsére. De összességében nagyon jó volt ott lenni.


Én ma már mindent elképzelhetőnek tartok. Felvettem egy lányt MSN-re, mert ő is Okui Masami rajongó, mint én, és igen szimpatikus volt az írásai alapján, tehát szerettem volna jobban megismerni. A lány egyébként mexikói. Spanyolul tudok valamennyire, de kommunikatív szinten nem, ezért angolul beszélgetek vele. Kiderült róla, hogy a videojátékok sem állnak tőle annyira távol, nagyon szerette anno az SNES-t, többször végigvitte a Zelda Link to the Pastet. Azt mondta, hogy imádott futni a játékban. ^^’ Hát igen. Valahányszor olvasok véleményt a LttP-ről, azt szinte mindenki megemlíti, hogy futni nagyon jó benne, és azt nagyon élvezi mindenki. De amikor megemlítettem neki, hogy a Super Mario All-Stars az, ami igazán nagy hatással volt rám, akkor mondta szerinte az európai SNES-en SZEBBEN (!!!) mutatnak a játékok, mint az amerikain. Csak egy pillanatra lestem, hogy ugyanarról beszélünk? Aztán megerősített, hogy a grafikára gondol. Nem tudom, én ilyet nem tapasztaltam, de megmondom őszintén, ez meglepett engem. Valaki tud erről nyilatkozni, akkor az kérem, szóljon, mert tényleg érdekel a téma.


Ahogy korábban írtam, a NES nagy fejlődésen ment keresztül, így várható volt, hogy a Super Nintendo hatalmas technikai durranás lesz. És igen! A 8 csatornás hang megközelítőleg már tudta a CD minőségű hangzást. A Super Nintendóra készült Zelda minden addigi várakozást felülmúlt, ugyanis ez az első olyan játék a konzoltörténelemben, mely folyamatos történetvezetéssel rendelkezett. Így a kalandjátékok teljesen új értelmet nyertek. A zene is teljesen más. Nem is az, hogy változatos, hanem sokkal erősebb hangszerelésű. Ebben a játékban sokkal nagyobb szerepet kap a zene, mint a többi Zeldában. 29 zene van a játékban:

1. Title
2. Opening Demo
3. Time of the Falling
4. Kakariko Village
5. Forest
6. Master Sword demo
7. Turned into a Rabbit
8. Soldiers of Kakariko
9. Guessing Game House
10. Select Screen
11. Dark World
12. Dark World Forest
13. Hyrule Castle
14. Sanctuary Dungeon
15. Cave
16. Church
17. Boss Battle
18. Boss Clear Fanfare
19. Dark World Dungeon
20. Fortune Teller
21. Princess Zelda Rescue
22. Crystal
23. The Goddess Appears
24. Priest
25. The Priest Transform
26. Ganon Message
27. Battle with Ganon
28. Triforce Chamber
29. Ending

Ez sem került hivatalosan kiadásra CD-n, de szerintem nagyon jól megállná a helyét az OST CD-k között. Ritka az ilyen SNES játék, mely ennyire jó zenével rendelkezett! Koji Kondo hatalmasat alkotott 1991-ben.


 

Komplett Minish Cap

Na, hát meglett a Minish Cap, de sajnos nem ment minden gördülékenyen. Szívesen leírom a történetet, de azt szeretném előre leszögezni, hogy nem akarom rossz színben feltűntetni a Game Parkot, mert alapból egy nagyon jó hely, az eladók meg nagyon korrektek. Csak most… Inkább menjünk bele.

Bementem a Game Parkba, az előre kigondolt tervvel, ahogy azt korábban megírtam. Már akkor éreztem, hogy baj van, amikor láttam, hogy nincs fóliás Minish Cap, csak egy kibontva, és kissé használt állapotban, ugyanúgy 7990 forintért, mint a fóliás. Beszélek az eladóval, megmutatom neki a doboz nélküli Minish Capemet, meg a doboz nélkül NES Classicsos Zeldát. Megkérdezi, hogy miben állapodtunk meg? Mondtam, hogy csak a Minish Cappel 5000 forint ráfizetéssel. Hívja a főnököt, de nem tudja elérni. Ezért magában kigondolja, hogy jöhet mindkét játék, de

GBA-s Zeldáim.

4000 forintot kell ráfizetni. Ahhoz képest, hogy én 2-3000 forint ráfizetésre gondoltam, egy kicsit meglepett… Jött velem az egyik barátom, bagszi is, azt mondta, hogy ha már idáig eljöttünk, akkor menjek bele. Nagyon tanakodtam. Az, hogy nincs rajta a fólia, az nem olyan nagy baj, csak az, hogy ugyanazon az áron van. Mindegy, belementem. Amúgy azt mondta az eladó, hogy azért csak 1000 forintot számol fel a Zeldáért, mert fóláis NES Classicsos játékok 2000 forintok. De az a 2 fóliás játék a Donkey Kong és a Pac-Man. És én ezzel tisztában voltam, és tudtam, hogy a NES Classicsos játékok 2000 forintok, de azért reméltem, hogy maga a Zelda név feldobja az értékét. Gyakorlatilag vehetjük úgy, hogy vettem egy Minish Cap dobozt, meg leírást 4000 forintért. Mindegy, megvan, és ez a lényeg. Nagyon szépen mutat itt. ^^ Egyébként miután kimentünk bagszi elmondta, hogy még jól jártam, mert egy másik barátja (aki az én barátom is) szintén

250 csillagos képek

cserélni akart a Game Parkban, ugyancsak 2 játékot akart beadni, de azt mondták neki, hogy egy cserére, csak 1 játékot számítanak bele. Na ez sem volt semmi… 2006. augusztus 29-én voltam Pesten, összegyűjtöttem a nem kelendő játékaimat (volt, vagy 4-5) és mindegyiket beszámította. Soha nem felejtem el, hogy meglepődtem, amikor mondta, hogy 12000 forintot számol fel a játékokért. Nagyon jónak tartottam. Azért mondom, hogy tudnak nagyon jófejek is lenni. De ez is jó. Az a lényeg, hogy megvan.

Érdekességképp csináltam még egy pár képet. Most, hogy kompletten megvan mind a 4 GBA-s Zelda, csináltam képet róluk.

Itt vannak a 250 csillagos képek is. Nagyon jól mutatnak egymás mellett.

 

Zelda játékgyűjteményem 1 év után

És akkor véget ért 2008. Az év elején volt 1 Zelda játékom, a Link to the Past, mostanra lett 14. A statisztika a következő:
10 játék kompletten megvan.
1 játéknak nincs leírása. (Link Awakening DX)
1 játéknak nincs doboza. (Link to the Past)
2 játéknak csak maga a kazettája van meg (The Legend of Zelda, Majora’s Mask)

Mi tagadás, nagyon büszke vagyok rájuk. Ez 1 év gyűjteménye.


A Link’s Awakening DX-ben még jó régen elakadtam, amikor a 2. Dungeonban, a Bottle Grottóban nem tudtam továbbjutni. Mert nem volt meg a nagy kulcs, és nem tudtam, hogy kell megszerezni. És kiderült, hogy azon a pályán, ahol van, egy bizonyos sorrendben kell megölni az ellenfeleket. Na ilyennel sem találkoztam még Zeldákban. Először a nyulat kell megölni, majd a denevért, és végül a csontvázat, és így jön meg a nagy kulcs. Ami meg is lett, de “hála” annak, hogy nagyon rég nem vettem elő a játékot, teljesen elfelejtettem, hogy kell a főellenséghez menni, úgyhogy kénytelen voltam a YouTube-ot segítségül hívni. Annak segítségével eljutottam oda, de a főellenséget, hogy hogy kell megölni, azt már nem néztem meg, nagyobb élmény magamtól rájönni. És rá is jöttem! :-O Csak meghaltam, aztán elmentettem, csak azt nem tudom, hogy mi van akkor, miután elégszer falhoz vágtam a vázát. Majd ma kiderül.

Egy másik helyről is hátrányként mutatkozott, hogy rég játszottam, és felejtettem, hogy hol tartottam, ez pedig a GBA-s the Adventure of Link. Én úgy emlékszem, hogy megcsináltam a 3. Palace-t, de akkor miért nincs nálam a tutaj? Erre egy válasz van: Rosszul emlékeztem. ^^’ Csináltam a 3. Palace-t, látszott, hogy kijöttem a formámból, vissza kell rázódnom! -_- Mondjuk annyira nem igaz a többi NES Classicsos játék, de a Zelda II-re igen, hogy meglehetősen rosszul sikeredett a GBA-ra átportálás. A zene is, hogy egy pár hangszinttel feljebb van, ami egy olyan vájtfülűnek, mint nekem, kissé irritáló, a másik meg a grafikai port sem lett tökéletes. Mert amikor megy Link, akkor a háttér elég furcsán megy. Pontosan nem lehet elmagyarázni (vagy nem tudom), látni kéne hogy mi van.

Meg jó volt Phantom Hourglasson online játszani az egyik barátommal, Ákossal, csak már este volt, és nagyon nem ment a játék. Kissé céltalanul lézengtem, reméltem, hogy az ellenfelem igazából nincs is a játékban, ezért túl hamar kapott el. Mindazonáltal élveztem.

Amíg inaktív voltam Zeldázás terén, addig sem voltam rest beszerezni Zeldás cuccokat. Mint írtam, számomra akkor teljes egy játék, ha megvan a doboza, leírása. Nos, az Ocarina of Time-ot tettem teljessé, valami A Link to the Past (SNES-es) leírását szereztem meg.

Ha engem kérdeztek, felbecsülhetetlen értéket adott el. ^^’ Külön adta el az OoT dobozt, és leírást, az volt 1000 forint, és külön együttesen a LttP-s leírást és a DKC-seket. Szintén 1000 forintért. Amennyire ritka, és imádják a DKC2-t, biztos sokan harapnának rá. Egyébként a LttP leírás felett, és az OoT-s doboztól balra levő kis füzetke, az LttP-hez volt mellékelve, minden játék leírásához jár, apró tippek-trükkök a játékhoz, hogy könnyebb legyen. Németül van, majd egyszer elolvasom, hogy frissítsem a német tudásomat.


Már jó régen lebeg a levegőben a téma, és nem elképzelhetetlen. Elképesztően jó dolog sülne ki belőle, hisz a Link to the Past már önmagában is hatalmas mérföldkő, és egy 3D-s megjelenítés csak még többet jeletetne. Most képzeljétek el az egészet 3D-s közegben! Mindegyik Dungeonnak lenne külön története, mint az OoT-ben, rengeteg sok átvezető videó lenne, akár plusz történetet is el tudnék képzelni, sőt azt se bánnám, ha maga Ganondorf is lenne, nemcsak Ganon! Iszonyat jó dolgot lehet ebből kihozni!

A Gamer365-ön volt egy szavazás arról, hogy ki milyen grafikával tudná elképzelni a Link to the Past remake-et? Volt egy 2D-s, volt egy 3D-s, volt egy Cel-shaded, meg volt egy Full HD. Én már nem emlékszem, hogy mire szavaztam, de én a 3D-nek örülnék. 2D-s semmiképp nem lehet! Már DS-en is csak nagy kompromisszumokkal fogadom el. A Cel-Shaded meg azért nem jó, mert a LttP-ben Link nem gyerek, és ez a megjelenítés eléggé rajzfilmes. Nem tudnám benne elképzelni a Link to the Pastes környezetet. A Full HD meg alapból kiesik, mert a Wii nemigen tudja megjeleníteni, ha csak nem kapunk hozzá valami egyedi kiegészítőt, mint a Majora’s Maskhez. Csak akkor meg az, hogy a 2010-es megjelenésre (tippem szerint) készek-e a Wii tulajok átállni a HD-re, mert akkor a megjelenítéssel nem lenne semmi gond. Talán mégiscsak a 3D-s megjelenítés a legreálisabb, mint a Twilight Princesst. Azt a Wii is jól bírja, és bármelyik TV meg tudja jeleníteni. Csak akkor a megjelenítésben kell újítani. De effelől nem aggódok. Ahogy elnézem a Zelda-béli ötlettárukat, van még bőven a tarsolyukban!

A Link to the Past értékelés


Amikor 1992-ben megjelent a Super Nintendo, már akkor tudható volt, hogy sok fantasztikus játék fog megjelenni rá. És rendesen meg is kaptuk a magunkét: Super Mario World, Super Mario All-Stars, Super Metroid, Kirby’s Fun Pak, vagy amit csak akarsz! De ha a legjobb játékról akarunk beszélni, akkor a teszt tárgyát képező a Link to the Pastet kell megemlítenünk.

Hát, hol is kezdjem? Nagyon nehéz egy olyan játékról írni, ami elindította a Zelda mániámat, és olyan élményt kaptam, mint még soha! Megtapasztaltam milyen az, amikor nem kell idegesedni, hogy sikerül-e legyőzni egy ellenséget. Milyen az, amikor csak úgy céltalanul járok Hyrule földjén!

Sokak szerint ez az első igazi Zelda játék! Mivel ez az első olyan Zelda, mely komoly történetvezetéssel rendelkezik. Az első 2 Zeldában csak megkaptuk a feladatot, hogy irány a Triforce darabokért, majd legyőzni Ganont! A Link to the Pastben folyamatosan történnek a dolgok, mindig van valami fejlemény. Például Kakariko Village-ben eleinte még béke van, emberek sétálnak, de a játék végére a falvat lerombolják a tolvajok, és teljesen elnéptelenedik. Maga a grafika csodálatos! 3D-nek még túlzás nevezni, de hogy Link immáron nemcsak 4, hanem 8 irányban képes mozogni, hatalmas szabadságot ad! Aztán itt találkozhatunk először logikai feladatokkal, melyek azóta a játékszéria védjegyeivé váltak.

A játék nehézségét nem is tudom, hogy lehetne jellemezni! Elsőre nagyon nehéz. De amikor kiismerjük a lehetőségeket, és hogy mit hol lehet megszerezni, sokkal könnyebbé válik a játék, és akár egy délután alatt végig lehet vinni. Ebből simán azt gondolhatnánk, hogy a szavatosság nem lesz valami fényes! Csakhogy a szavatosságban én nemcsak azt nézem, hogy milyen hosszú az adott játék, hanem, hogy mennyire tartalmas, és esetleg rávesz-e arra, hogy újrajátszam. Hát az, hogy negyedszer viszem végig a játékot, az azt hiszem, hogy mindent elmond! Magát a történetet nem akarom még egyszer leírni. Ha a címkefelhők közül rákattinottok “A Link to the Past”-re, akkor az egyik postban elolvashatjátok.

És most lássuk az értékelést táblázatban:

SNES GBA
Grafika 98% 96%
Játszhatóság 98% 97%
Szavatosság 100% 100%
Kihívás 99% 99%
Zene/Hang 98% 100%
Hangulat 99% 99%
Összhatás 99% 99%

Köztudott, hogy Game Boy Advance-en nagyon sok SNES játékot adtak ki újra, viszont a Link to the Past volt az első olyan remake, melybe pluszt is raktak bele. A zenét még jobbá tették, Linknek van hangja. Nem is beszélve a plusz egy Dungeonról, mely akkor nyílik meg, ha végigvisszük a Four Swordsot. Nagyon durva lett! Aki SNES-en játszotta, annak talán egy kicsit furcsa lehet a GBA verzió gombkiosztása, de hamar meg lehet szokni.

Mi mást is mondhatnék konklúzióként, minthogy egy olyan remekművel van dolgunk, mellyel nagyon sokat veszíthetsz, ha kihagyod!

%d blogger ezt kedveli: