Előtörő negatívumok


Hát, úgy döntöttem, hogy egy darabig félreteszem a Zelda Spirit Trackset. Bejutottam a Marine Temple-be, de ott, amiket láttam… Szerintem nagyon rosszul van kihasználva a Snake Whip. A lengés nem rossz, de a kardok ide-oda vonszolgatása, nekem nem tetszik. Itt véreztem el, szinte a végén. De ez nagyon nem jött be nekem. Meg a vége olyan bonyolult, hogy meg se tudtam jegyezni, hogy mit hova kell tenni. Szóval most egy darabig nem

Holnap lesz a SakuraCon. Hát nem reménykedek abban, hogy mindennél jobb lesz, de én nem megyek neki akkora pesszimizmussal, mint egy pár ismerősöm. Bár az tény, hogy a kedvezmények megnyirbálása, hogy nem lesz Nintendo verseny (mondjuk ezt nem is reméltem, hisz ez valahol mégiscsak Sonys rendezvény… illetve, hogy mennyire nem lesznek érdekesek a programok (nincs bennük újdonság, ez a jobb kifejezés), mind azt sugallják nekem, hogy örülhetek, hogy egyáltalán ott lehetek. Készült is erről az egész rendezvényről két rajz (egymástól független 2 külön “művésztől”), fent is van a DeviantArton, de úgy döntöttem, hogy inkább nem linkelem be, mert lehet, hogy annyira nem szalonképes, jóllehet egyetértek azok mondanivalójával. Most is inkább a karaokéra készülök. Bár nem kerültem be a versenybe, de azért tervezek dalokat énekelni, az alábbiakat:

  • Okui Masami: OVER THE END
  • RAY the Animation: Yuunagi
  • RAY the Animation: Mitsu
  • Tomoe Ohmi: Hi no Hana
  • Slayers: Saikou no GAMBLE
  • Slayers: KUJINENAIKARA!

Bár a Slayers Saikou no GAMBLE dalon még erősen gondolkodom, mert az valami iszonyat nehéz dal. Az azért már megkövetel egy szakmai énektudást. Nemcsak azért, mert nagy énekhangok vannak benne, hanem a ritmus… tipikus Slayers dal, olyan furcsa ritmusa van, nem számítasz rá, úgy begyorsul, hogy csak tudd követni. És a levegővel nagyon jól kell gazdálkodni. Mikor gyakoroltam, többször nem tudtam végigénekelni a refrént, mert nem maradt levegőm.

Tomoe Ohmi album borítója

Pedig hangilag kijönne, csak technikailag nagy nehéz. Többi Okui Masami dallal meg kell a hangulat. Tomoe Ohmi dalai ugyan kissé lányosak, de pont azért vállalnám, hogy megmutassam, hogy esetleg tudok lágyabban énekelni. Meg az ő dalai könnyűek, azokat nem kell annyira gyakorolni

Egyébként az utóbbi időkben nagyon sokat hallgattam őt. Miután közvetve ugyan, de sikerült megszerezni letöltés útján az albumát. Egy dal elég rossz minőségű, bár lehet, hogy kibekkelem, ha már tervezem beszerezni eredetiben. De nem most, majd kb. év végén. Egyébként ilyen a borítója.

Út az óceán felé


Egyre több séma lelhető fel a régi Zeldákból. Világos, hogy merre van az út a vizes rész felé mennék, de le van törve a híd. Ugyanilyen volt az Wind Wakerben és az Oracina of Time-ban. Ha egy kicsit továbbmegyünk találkozunk egy nem olyan régi ismerőssel, Linebeckkel, aki elmondja, hogy van egy Bridge Worker a Snow Realm-ben, aki meg is csinálja nekünk a hidat, csak megkér minket, hogy vigyük el oda. De nem mindegy, hogy. Találkozunk majd bizonyos táblákkal, mint például lassítsunk, gyorsítsunk, fütyüljünk. Ez határozza meg az elégedettségét. Nem tudom, hogy mi történik, ha nagyon elégedetlen, gondolom akkor visszamegyünk a házához. Nálam ez nem történt meg. Időközben bemehetünk a Hyrule Castle-be, ugyanis kapunk 2 levelet. Az egyik Russell-től jött, aki megtanított minket kardozni. Visszahívott, hogy gyakoroljak nála egyet. Nem tetszett eleinte, hogy 20 rúpiát kér, pláne, hogy nem is sikerült sokat kardozni. Ugyanis most az megy, hogy hárman vannak ellenem, és bárki eltalálhat. Három “életünk” van, és az a lényeg, hogy mindegy, hogy kibe, de kardozzunk bele valamelyikbe. Elsőre nem sikerült sok. Vissza akartam menni, de megint kér 20 rúpiát. De ekkor már otthagytam. De megnéztem a YouTube-on, mert éreztem, hogy azért nem kicsi a jutalom. És tényleg nem. 60 találat után Heart Containert kapunk! Azért az szép. Még egyszer megpróbáltam, ekkor már jobban ment, de nem eléggé. Igazából erre két módszer lehet. Vagy kikerüljük azt, aki támad, vagy visszatámadunk rá. Mert csak egyvalaki támad mindig kis szünetekkel. Végülis kivitelezhető. Ha a Wind Wakerben is ment, itt miért ne? De majd később. Mentem is tovább A másik levelet Beedle küldte, akinek a Wind Wakerben is volt üzlete. Itt a magasban van, és fütyülni kell a vonattal, ha vásárolni akarunk tőle. Több mindent lehet tőle vásárolni, de kapunk tőle egy klubkártyát, ahol levásárolt 10 rúpiáért kapunk egy 1 pontot, melyeket gyűjtve kapunk ajándékokat

Szóval visszamegyünk Linebeckhez, örül a hídmunkás embernek, meg is csinálná nekünk a hidat, csakhogy nem olcsón dolgozik. A tarifája 5000 rúpia. Ezen mindenki meg van rökönyödve. Linebeck mondja nekünk, hogy a barlangban el van rejtve egy Regal Ring, melynek értéke 8000 rúpia. Tehát még túl is fizetnénk a hídmunkásunkat. Igazából nincs nehéz dolgunk, hisz Linebeck elárulja a nagy titkot. Az a lényege, hogy bent megtanuljuk a Song of Light dalt, melynek segítségével fényeket tudunk megidézni bizonyos tárgyakból. A barlang mélyén van két ilyen tárgy, és ennek kereszteződésénél kell 4 lépést előrelépni, majd 6 lépést balra, itt eljátszani a Song of Discovery-t, és előjön egy ládában a Regal Ring. Ha visszamegyünk, odaadjuk, és kész a híd, mehetünk az Ocean Realmbe.

Első utam az Papuchia Village-be vezetett. Itt még nem tudtam sok mindent kezdeni, kiderült, hogy először az Island Sanctuaryba kell menni. Itt még nem tudtam továbbmenni, így mentettem.

Egy apró bejelentenivaló: Ma 2 éves a blog! ^^

Blizzard Temple


Eddigi tapasztalataim szerint egyvalamiben megegyezik a Spirit Tracks, és a Minish Cap: Mindkét játék lineárisan nehezedik. Legalábbis én így látom, mert a 2. Temple már jóval nehezebb volt. Legalábbis több taktika kellett hozzá.

De menjünk vissza oda, ahol abbahagytuk. Beléptem a havas tájra, egyből megjelenik az Anouki Village. Leszállunk, hát tény, hogy hideg van itt. Hat ilyen érdekes lény lakik itt. Odamegyek a főnökhöz, azt mondja, hogy nem szeretnek egyedül élni, de ha segítek megtalálni a párjukat, akkor megnyitja a vágányt. Az a lényeg, mint ahogy írtam, hatan laknak, tehát három párt kell alkottatni velük. Beszélni kell velük, és mindenki mind egy jellemzőt a párjáról, ezalapján kell kisakkozni, hogy ki kivel van. A dolgunk egyáltalán nem nehéz, mert annyira egymásra jellemző dolgokat mondanak, hogy elsőre kitaláljuk. Amikor visszamegyünk az öreg bölcshöz, és párosítottunk, utána megnyitja nekünk a vágányt. Utána rálelünk a Snowfall Sanctuaryra. Látszólag egyszerű dolgunk van, megnyomjuk a kapcsolót, és átmegyünk a túlvégére. De hirtelen lecsapják. Mi történt? Hát nem véletlenül van 9 kőszobor. Azok látnak. És ha az egyik észrevesz minket, nem mehetünk át a kapun. Igazából nagyon egyszerű dolgunk van. Pláne, hogy mind a 9 kőszobor meg van jelölve a térképen. Én, azt csináltam, hogy nyíllal jelöltem, hogy melyik merre néz, ezáltal kreáltam egy útvonalat, hogy merre kell menni, hogy ne lásson meg egyik sem. Sikerült. Aztán jöhet az új dal megtanulása. Itt is kéri, hogy tartsuk a ritmust. Így nem volt valami könnyű. De megvan. Utána mehetünk a Temple-be. Vagyis mehetnénk, ugyanis a hatalmas hóvihar nem enged minket tovább, akárcsak a Lost Woodsnál, itt a bejárathoz dob minket vissza. Visszatérve az Anouki Village-hez, az öreg bölcs mondja, hogy kicsit odébb van egy falu, “Icy Spring” néven, melynek egyetlen egy lakója van, Ferrus a neve, és ő meg tudja mutatni melyik az az út, melyet ha követünk, bejutunk a Temple-be. De természetesen ő ott nincs. Ugyanis épp szenvedélyének, a vonatok fényképezésének hódol, de van a házában egy rajz, ezen meg van jelölve, hogy hol szokott fényképezni. Három hely van bejelölve. Hát természetes, hogy a harmadik helyen volt. -_-‘ Közben vigyázni kellett, nehogy nekiütközzek a kék vonatnak, mely arra száguld. Végül is meglett. Megmutatja nekünk az utat, nekünk meg irány a templom.

 

Blizzard Temple

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, az egész Blizzard Temple a három harang helyreállításáról szól. Az első haranggal nincs sok dolgunk, már az elején helyére tudjuk tenni. Utána másfele kell menni, hogy meg tudjuk közelíteni a második harangot. Itt utunkba esik a Mini-boss, mely nem más, mint a jeges denevérek. Ha megöltük őket, megkapjuk a második tárgyunkat, egy bumerángot (ha neked nem elég a Whirlwind…). Hasznos is, mert ezzel kreálunk jeget. A második harang helyreállításával volt némi bíbelődésem, de ment. Aztán ahhoz, hogy bejussunk a Temple 3. részére, meg kellett gongatni a két harangot a bumeránggal megadott sorrendben. Ez a rész már jóval nehezebb. Már csak azért is, mert bumeránggal kell utat csinálni magadnak oly módon, hogy, beleviszed a jeges tűzbe, és megfagyasztja a vizet, azon tudunk közlekedni. A harmadik harangnak is nekünk kell csinálni az utat. Aztán, ha sorrendben meggongatjuk a három harangot, akkor tudunk továbbmenni. De hogy hol van a “kotta” az egy kicsit meglepett! A havas föld alatt. -_- Nekünk kellett megtalálni. Aztán, ha meggongattuk a harangokat, már csak egy nagyon kevés hiányzott a főellenséghez. Ez a tárgyak csúsztatása mihez hasonlít? Csak nem az Ocarina of Time Ice Cavern mini-dungeonjához? Márpedig ez az igazság. És ezzel még nincs vége a hasonlóságoknak.

Fraaz

A főellenséget Fraaz-t úgy hasonlóképp kell megölni, mint az Ocarina of Time-ban a Spirit Temple főellenségét, Twinrowát. Milyen érdekes egybeesés. Ez is van olyan nehéz, kétszer meg is haltam. Öt fázisa van. Először ott van a tüzes láng, és a jeges láng. És amivel felfújja magát (tűz vagy jég), annak az ellentetjével kell bumeránggal megtámadni. Meggyengül, és lehet kardozni. Ha eleget kapott, második fázisként. Két kicsi énjét mutatta meg. Érdemes nézni a felső képernyőt, az sokat segít. Ha ez megvan, jöhet megint az egy nagy, csak duplán meg megbumerángozni. És ezen a sémán kell végigmenni. Nekem nem volt könnyű, én kétszer is meghaltam. Ha megvan a fehér Force Gem, mehetünk vissza a harmadik Glyph-ért (így kell írni?) a Tower of Spirits-be.

Ide mindig örömmel térek vissza, mert imádom a zenéjét. Valahogy így szól:

Szinte minden egyes Zeldának van szemét módon nehéz része, hát természetes, hogy a Spirit Tracks sem maradhat ki. Ez nem volt annyira durva, de azért mégsem volt kellemes. Az a lényeg, hogy töksötét van, és csak akkor látsz valamit, ha bumeránggal meggyújtod a fáklyákat. És azok a Nocturnök megöltek egyszer. Persze, éjszaka nagyfiúk vagyunk, nappal meg kifekszünk. Akkor már lehet kardozni őket. Aztán a három Tears of Light összegyűjtése sem volt semmi, mert a harmadik tök más helyen volt. De szerencsére sikerült, és Zelda tudott fény sugározni, mivel a fantomok kardja lángolt. Aztán innentől kezdve már nem volt annyira nehéz. Megvan a harmadik síndarab. Itt mentettem.

Spirit Tracks érdekességek


Egy pár hivatalos oldalról letölthető háttérkép közül ezt választottam ki magamnak.

Csak a bal-alsó sarokban levő jelzés nem kéne, de egyébként nagyon jó. Ezért szeretem a hivatalos oldalakat, mert nagyon jó dolgok vannak rajta, és a dizájn is fantasztikus.

És megjelent a Spirit Tracks Official Stategy Guide.

És Angliában már le van árazva 8 fontra. Nagyon kell nekem! T_T

Párosításként csináltam egy képet.

A Spirit Tracks mellé, Okui Masami: INSANITY kislemezt fényképeztem le. Ugyanis szerintem annak zenéje illene a Spirit Trackshez. A kicsit keményebb zene jól megy a játékhoz, bár nem annyira sötét hangulatú, de amolyan “Link image song”-nak fantasztikus lenne, ha már ennyire agresszív lett. A kép egyébként a Nintendo DSi XL-lel készítettem, ilyeneket lehet vele csinálni.

Végül két Cosplayes képet mutatnék nektek. Ugyanis az egyik német barátom volt egy anime rendezvényen, ami Lipcsében volt. Cosplayesek is voltak bőven, és voltak Nintendósok is. Szerintem annyira jók lettek, hogy gondoltam kiteszem ide is.

Mario cosplay:

Link cosplay:

Wooded Temple


Stagnox

Még az este megcsináltam a Spirit Tracksben az első Dungeont, a Wooded Temple-t. Nem volt annyira nehéz. Előtte be kellett menni a Lost Woodsba. Egyszerűen nem értettem miért, de mindig visszakerültem a bejárathoz. Visszamentem a Whittletonba, ott mondta el az egyik lakó, hogy a fák mutatják meg, hogy merre kell menni. Na, akkor menjünk vissza. És tényleg vannak fák, akik mutatják az utat. Három útelágazásig simán ment, de a negyedik becsapott… Visszamegyek, mert ők még tudnak valamit. És ott mondja az egyik lakó, hogy a negyedik fának a útbaigazítási képessége kissé hibás. Úgyhogy visszamenni, és nem hallgatni a negyedik fára. Így sikerült. Még be kellett menni a Woodland Sanctuary-be. Érdekes hely, bombavirággal kell kapcsolót megnyitni, majd gyorsan elővenni egy másikat, menni a megnyílt hídon, és felrobbantani a kőtömböt. De nagyon résen kell lenni, mert pont annyi időnk van, hogy éppen, hogy átérünk. Ott találkozunk Gage-dzsel, ő tanítja meg nekünk pánsípon az első dallamot. Külön felhívja a figyelmet, hogy ügyeljünk a ritmusra. Így többször is el kellett játszanom, mire elfogadta. Ha megvan, és kijövünk, visszafele jövet láthatunk egy furcsa kőoszlopot, melyből zene hallatszik, és furcsa színes kis gömbök szállnak ki. Igen, az nem más, mint az új dal. Ott tanuljuk meg a Song of Awakeninget, mellyel fel tudjuk ébreszteni a köveket, és hasznos tanácsokkal látnak el. Ha ez megvan, mehetünk a Wooded Temple-be. Nem volt nagyon nehéz. Még az elején megkapjuk a tárgyunkat, egy Whirlwindet, melynek használata egyértelmű. Ha belefújunk a mikrofonba, azzal el lehet oszlatni a mérgező gázt. Olyan nagy titok, és rejtély nincs ebben a Temple-ben kezdő Zeldás simán megcsinálja. A mini-boss a pálya közepén Mothula. Vele már találkoztunk a Link to the Past-ben. Itt felénk fúj egy lárvát, amit nekünk vissza kell fújni. Akkor megszédül, utána lehet megkardozni. Több se kell neki. A főellenség pedig Stagnox egy hatalmas bogár. Vele most találkozunk először. Az ellene való harc már sokkal taktikusabb, viszont annál jobb! Az a lényeg, hogy ő a csápjával próbál felöklelni minket. Ilyenkor tudunk a háta mögé menni, és a potroháról le kell fújni a mérges gázt, és kardozni, mert az a sebezhető pontja. Amikor eleget kap, felrepül, és most jön a neheze. Dobja ránk a lárváit, és amikor lejön hozzánk, akkor kell a whirlwinddel ráfújni, hogy robbanjon. Ekkor is a potrohát kell kardozni. Ha végzünk, megkapjuk a Wooded Temple Force Gemjét, és vissza kell menni a Tower of Spiritsbe. Itt mentettem este, és ma délelőtt folytattam.

Ahogy visszamegyünk, két vonat állja az utunkat. Akármi is az, nem tűnnek barátságosnak. Szögezi le Zelda. És bizony, hogy nem. Amerre megyünk, utunkat állják, és ha ütközünk, vége a játéknak! Tehát vigyázni kell, és váltani, ahol nincsenek. Ha bementünk a Tower of Spiritsbe, megkapjuk a feladatot, hogy meg kell szerezni a második síndarabot. Van neki neve, csak nem ugrik be. Itt nagyon örültem, hogy 2 hibáját egy az egyben kijavították a Phantom Hourgalssnak. Az egyik az, hogy nincs idő. Tehát addig vagyunk itt amíg akarunk. A második meg az, hogy bár itt is vissza kell térni rendszeresen egy toronyba, de itt legalább nem kell ugyanazokat a helyeket többszor bejárni. Hanem mindig megnyílik egy újabb emelet. Ez nagyon jó dolog, máris sokkal érdekesebb a játék. És itt akadtam el. Sokáig eljutottam, de vannak ilyen Miniblinek a 6. emeleten, akik ilyen kövön ugrálnak, egyszerűen nem találom a módszerét, hogy kell legyőzni őket! Sok mindent próbáltam, és semmi nem jött be. Majd estére utánanézek.

Ez a játék hatalmas! Minden Zeldás életérzést, visszaadott, ami megvolt bennem régen. Most úgy érzem, hogy amikor 2008. elején megszerettem a Zelda játékokat, akkor ilyen teljes Zelda-mánia tört rám, annyira rácsodálkoztam a játékra, nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen. Aztán később jöt a nagy lenyugvás, amikor a blogban is nagyon kevés szó volt a Zeldáról. Mostanra meg úgy érzem, hogy egyensúlyba jött. Tehát a Zelda sorozat, és a többi Nintendós is. És talán ez a legjobb.

Végezetül hivatalos honlap-ajánló:

Spirit Tracks – Előre a játékban


A játék borítója

És igen! Végre egy újabb teljes értékű Zeldás blogpost! Porondon a Spirit Tracks. Ugyanis pénteken segítettek továbbjutni az őrös résznél. Nem szeretem az ilyen bújkálós-figyelemelterelős jeleneteket, ezért ezt segítséggel átugrottam, de utána nagyon jó lett. Elrabolták a síneket, ezért nem tudunk azonnal a elérni a Tower of Spirits-et, így más úton kellett menni. Zelda testét elrabolták, de a szelleme megmaradt, Linkkel tart, segít neki eljutni a toronyba egy másik úton. A kardot úgy kapjuk meg, ha a Hyrule Castle-ön belül megtaláljuk az edzőtermet. Ott megtanítják nekünk az alapvető támadásokat. Semmiség. Meg is kapjuk a kardot. Pajzsot a boltban tudunk venni 80 rúpiáért. Aztán enged tovább az őr. És akár el is akadhatnánk, de mivel ott van két bombanövény, ezért valahogy adja magát, hogy mit is kell csinálni. Nincs megjelölve, hol kell robbantani, de könnyű megtalálni. Aztán jön a nagy rejtély. Ott a nagy vonat. És ott vár minket Anjean, akinek nagy gondban fő a feje. Megmondom őszintén, pontosan nem értettem, hogy mi volt a gond, de Zelda mint valami elmebajos, úgy viselkedett. Úgy lökdöste Anjean-t, és Linket, hogy segítsenek rajta. Végülis Link továbbment, egy síndarab-féleség megkeresése volt feladatunk. Itt is van egy Fantom, de azt ügyesen ki lehet trükközni. Össze kell gyűjteni a három Tears of Lightot, ezek megerősítik a kardunkat, és meg tudjuk sebezni a fantomot. De nagyon könnyű összegyűjteni. Ha megsebezzük hátulról, akkor az gyakorlatilag meghal. És Zelda költözik belé. Most szegény Link lelki állapota milyen volt. ^^’ De így vezette őt a 2. emeletre, az első emeleten sikeresen félrevezetjük az őrt, miénk a síndarab (és nem színdarab). Aztán tudunk menni vonattal. Kicsit veszélyesebb már, a megjelenő ellenfeleket a füttyszóval lehet elijeszteni, és az sínen álló disznók is sebeznek minket. Be kell menni az erdőbe, aztán nem tudtam folytatni a játékot, mert lemerült a DSi XL-em. Még szerencse, hogy folyamatosan mentettem. Hát nagyon megszerettem a játékot. Érdekes egyébként, Link hangja mintha agresszívabb lenne az előző Zeldákhoz képest. Szerintem ugyanaz a szinkronhang, csak jobban beleadja az érzelmeit. De nagyon tetszik eddig.

BigN találkozó


Nintendo DS család egyben

WestEndben ez is megvolt. Jó volt, igaz mininek indult az elején, de azért összejött a társaság. De nem volt kellemes az az érzés, amikor Kőbánya-alsóról mentünk volna vonattal a Nyugatiba, és pont az orrunk előtt csukódik be az ajtó, és nem tudjuk kinyitni, mert indul a vonat, nem kicsit volt kellemetlen. -_- A következő vonat meg 30 perc múlva indult, szerettem volna ott lenni 9-re. Ott voltam, egy páran már megjelentek, ők is meg voltak lepve, hogy mekkora a DSi XL. Még a sima DS-nél is nagyobb. Csináltunk is képet, hogy fest a 4 fajta DS egymás mellett.

Jó, mi? És jön az ötödik, amiben remélhetőleg beváltják az ígéreteiket, miszerint újfajta játékok is lesznek rá. De ez azért rossz, mert már a DSi-re is írták, hogy lesznek új játékok, mely direkt a konzol egyedi képességeit használja ki. Na mindegy, remélhetőleg majd az új DS. Miután mindenki megcsodálta az új kézikonzolt, bagszi, V-ADi, Young Link és én elmentünk az 576 KByte-ba, kicsit szétnézni. Ott volt Pokémon HeartGold. Valami gyönyörűséges! Csak a 13990 ft… Ha már van olcsóbb máshol, akkor miért vennénk meg ott? Sebaj. Aminek nagyon örültem, hogy végre kapható a 2009-pakkos 576 KByte 999 forintért! Azonnal megvettem! Örültem neki, mert már-már gyűjtöm az 576 újságokat. Eddig a következőképp állok: A régi 576 KByte-ból összesen 139 szám jelent meg, ebből megvan nekem: 122 szám. Az 576 Konzolból összesen 120 szám jelent meg, ebből megvan nekem 117, és az új 576 KByte-ból megvan az összes. Tehát összesen 20 szám hiányzik még ahhoz, hogy teljes legyen az 576 gyűjteményem. És szeretném is teljessé tenni. Mert azért akármennyire is mostohán bántak a Nintendóval, a legenda, az legenda. És bár Dévényi Tibor indította el bennem a Nintendo-őrületet, rengeteget tett hozzá az 576, a műsorával, és az újságjaival. Na, ennyit a múltamról. És amit még láttam az 576-ban: Zelda: Spirit Trackses DS tartó. Csak a sima Nintendo DSi megy bele, úgyhogy nem vettem meg, pedig baromi szép! És 2700 forintot szerintem megér, mert tapintásra is nagyon jó, meg masszívnak tűnik. Úgyhogy jó érzéssel távoztam el az üzletből. Ahogy visszamentünk, megjött Ákos, aki sietne megvenni az 576-ba a HeartGoldot. De én mondom neki, hogy minek venné meg 14000 forintért? Jöjjön el velünk, amúgyis megyünk konzolbolt-vadászatra, az egyik helyen 10000 forintért magáénak tudhatja. De csak azért is kísérjem el az 576-ba, és vegyem meg. Jól van, odamentünk, és megvette. Az utolsót vitte el a WestEndes 576-ból. Miután visszamentünk, belenéztem az 576-okba, bagszi szólt, és mentünk konzolboltokba: Multiformat, JoeyStation, GameStop, KonZone. Öten mentünk el: bagszi, V-ADi, Fantos, Young Link, és én. Először a Nyugatitól indultunk el, először a Multiformatba, majd a JoeyStationbe. A Multiformatban kerestük a Wii Playt, mert elvileg volt 2000 forintért, de csak Wii Sports volt 3000-ért. A JoeyStationben pedig Naruto: Clash of Ninja Revolution 2 volt 5000 forintért. Azért egy kicsit fájt a fogam! T_T Majd volt egy harmadik koznolbolt, aminek nevét sem tudom. De el volt rejtve rendesen. Nagyon készséges volt az eladó, bár az egész üzlet lehetett olyan 12-15 m2? És ott voltunk 6-an. ^^’ Voltak jó dolgai, nála is lett volna mit vásárolni, de szerintem szegénynek nagyon nem lehet forgalma, pont azért, mert alig tudtuk megtalálni. Aztán mentünk a Jászai Mari téri 4-6-os villamoshoz, útközben láttam Oláh Ibolyát! O_O Kicsit meg voltam lepve. Egy étteremből jött ki egyedül. Na villamossal átmentünk Budára. Onnan a GameStopba, ahol a weboldal szerint van Pokémon Platinum 3500 forintért. Na mondom, ha az van, arra azért csapjunk le. De hát nem volt. Wii játékokban sem nagyon bővelkedett. De az eladó srác nyíltan ki is jelentette, hogy nem rajong a Nintendós őrültségekért, meg a sok japán hülyeségért, ahogy ő mondta. Neki ez túlzottan elvont. Mivel normálisan mondta, ezért elfogadtam az álláspontját. Ami jó dolog volt, hogy volt neki egy DS tartója 1000 forintért, ami elég nagy volt, sok minden belefért. Onnan átmentünk a KonZone-ba, mely hát… szomorú kimondani, de utolsó napját élte. Végkiárusítás terén minden 40%-kal le volt értékelve. Bagszi Wii Motion Plus-t keresett, remélte, hogy olcsón hozzá tud jutni, de nem volt. Helyette én vettem egy Classic Controllert. Még csak 1 Wiimote-om van, de úgy voltam vele, hogy mivel úgyis szeretném, ha idővel lenne 4 Wiimote-om, 4 Nunchakum, meg 4 Classic Controllerem, és mivel itt 6000 forint helyett 3600 forint volt, ezért vettem egyet. Így már 2 Classic Controller van. Bagszi meg vett magának egy táncpadot. És nem találtuk meg a Pokémon SoulSilvert / HeartGoldot DS-re, 10000 forintért, úgyhogy talán jobb is, hogy megvette Ákos az 576-ban a HeartGoldot. Többen is azt mondták, hogy annyit rendeltek be, amennyit eddig szoktak a Pokémonokból, de sokkal hamarabb elfogyott, és mindenki meg van lepődve rajta. Szerintem nem meglepő, mert tényleg nagyon jól néz ki, a doboza nagyon szép, a Pokéwalker meg nagyon ötletes találmány. Bagszi teljesen belé van zúgva. ^^’ Miután végigjártuk a konzolboltokat, visszamentünk a WestEndbe. Ott még elvoltunk, Fantosszal Tetris DS-eztem, olvasgattam az 576-okat, beszélgettem Attilával, és így eltelt a találkozó. Nem volt ez most annyira jó, kicsit fáradt volt a hangulat, eljátszogattunk, de úgy a hangulat nem igazán volt meg. Elmentünk bagsziékhoz, ott aludtam. Bagszi csinálta az eventeket, közben Virtual Console-on megvette nekem a Super Mario Kartot. Iszonyatosan hálás vagyok érte. Nagyon jó játék, ajánlom mindenkinek! Másnap reggel felébredtem, most nekem sem volt úgy hangulatom semmire. Kipróbáltuk a táncpadot, jó buli, de az én mozgáskultúrám nulla értéke itt is megmutatkozott. ^^’ Elmentünk vonattal a Nyugatiba (Kőbánya-alsóról) a Pokétalira. Itt volt Papp Attila, aki kipróbálta a DSi XL-en a Tetris DS-t. Én csak lestem, meddig viszi már el? O_O Valami 480 sorig vitte el. Amikor már láttam, hogy lassan a végére ér, és be fog fejeződni a játéka, kinyomtam a DSi-t. Bocsánat érte, nem azért, mert szemét vagyok, hanem mert nem akartam, hogy egy más által felállított rekord legyen a játékomban. Majdnem megnégyszerezte a rekordomat… Tényleg, őszintén gratulálok a tudásához, bár én is ilyen lennék, de az én játékomban az én rekordom legyen benne! T_T Itt nem maradtam sokáig, elmentem a 12.13-as vonattal.

A Super Mario Kart Virtual Console-on meg hatalmas!