Az alkonyat fogságában


Bocsánat, hogy régóta nem írtam, csak a szorgalmi időszak utolsó 2 hetében kissé megizzasztottak a tanárok, de most már szabad vagyok, és ahogy ígértem, nekiláttam a Zeldának, méghozzá a Twilight Princess került terítékre.

Átalakultam Farkas Linkké. Már annyira rutinosan ment a Hyrule Castle, hogy pár perc alatt végigmentem rajta. Pedig elsőre hányszor eltévedtem, és hányszor haltam meg. -_-‘ Nem tudta irányítani rendesen Wolf Linket, de most már megy. Ott a tetőn bénáztam egy kicsit a madarakkal. Aztán találkozó Zeldával, Elmeséli, hogy hatoltak be Shadow ellenfelek. Utána a kard és a pajzs megszerzése. Itt elhaláloztam egy párszor a sas támadásától, mert elfelejtettem, hogy bejutni abba a házba, ahol a pajzs van, de végül meglett, a bácsi szépen el lett ijesztve. A pajzs megszerzése után mentettem, mert 20 óra volt, és ilyenkor szinte kötelező program az Animax nézése. Megmondom őszintén a hibái ellenére én szeretem.

Persze ezalatt a 2 hét alatt sem tétlenkedtem, igyekeztem fejlődni a Brawlban. Az már jó pont, hogy le tudok győzni 9-es szintű ellenfeleket 1 vs 1-ben. Bár szerintem Link elég béna. Kis túlzással élve utcahosszal nyertem, amikor Toon Linkkel voltam. Nem is az, hogy Toon Link erősebb, mert ez tény, de nagyon sokat szerencsétlenkedett a 9-es CPU. Lesett, hogy mi van, de különösebben nem tudta, hogy mit kell csinálni. Mondjuk volt olyan, amikor elkapta a fonalat, de különösebben nem okozott nehézséget. Látszik, hogy sokat könnyítettek a Brawlon. Inkább a multiplayer szórakozásra fektették a hangsúlyt. De a Brawl könyvben van egy okos gondolat. Azt írták benne, hogy a verekedős játékokat is, mint a többi játéktípust is fel lehet osztani casual és hardcore részlegre. És a Brawlban azt tartja jónak, hogy a nagyon ügyesen keverve van a casual meg a hardcore a Brawlban. Van benne igazság. Aki csak egy szórakoztató játékot akar, az pl. beteszi a tárgyakat a játékba, de aki komolyan akar játszani, az rendszerint tárgyak nélkül teszi. Meg a rengeteg játékmód mind teret enged mindkét játékos rétegnek.

Kudarcok csapdájában


Bocsánat, hogy nem volt egy pár napja tematikus post, csak hát a videojátékok terén kissé mélypontra kerültem. Ebben nagymértékben közrejátszik a sorozatos Brawl-kudarc. Rossz érzés tudni, hogy próbálok hozzáállni hardcore szinten a játékhoz, és azt érzem, hogy nincs fejlődés. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a BigN-esek közül, akik profik, nagyrészt sem azért profik, mert annyira jól verekednek, hanem taktikáznak, kijátszák az ellenfelet. Egy példa: A Zeldás Bridge of Eldin pályán azt csinálják, hogy kiállnak a pálya szélére, kicsalogatják az ellenfelet, és egy könnyed ütéssel kiütik a pályáról. Nem vagyok híve taktikázásnak. Szerintem, ha nagyon akarom, ezt még én is meg tudnám csinálni, nem kell ehhez nagy művészet. A másik, amit a profik szoktak alkalmazni nálunk, az a közelharc kerülése. Nagyrészt olyan karaktereket választanak, akikkel messziről lehet lőni, pl. Wolf, Toon Link, Pikachu. Na jó, Pikachut én is szeretem használni, amikor nem komolytalanul játszok. Biztos vannak olyanok, akik nagyon jól verekednek. De nem szeretek ilyenek ellen harcolni, és ha egy négyes elleni harcban kettesben maradok egy ilyen emberrek, akkor inkább az öngyilkosságot választom (kimegyek, vagy leugrok a pályáról). De elgondolkodtat, hogy feltétlen jó ez a módszer? Úgy vagyok vele, hogy ha alulmaradok, akkor nem lenne jobb egy számomra kellemesebb veszedelem, mint egy megalázó, ha ő így is úgy is nyer? Hát kaptam durva szavakat emiatt. Jó, ismerem azokat a mondásokat, hogy soha ne adjuk fel, meg küzdjünk a végsőkig, de egy velem nem egyenrangú ellenfél ellen, akik egy másik TV előtt röhögnek, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok, nem gondolom azt, hogy méltó ellenfél lennék nekik. Aztán belegondoltam abba is, hogy lehet, hogy azzal, hogy félbehagyok egy harcot, vagy feladom, azzal a többieket is (kis túlzással élve) megalázom. Lehet, hogy más szempontból is jobb lenne, ha nem adnám fel, mert ha biztosan veszítek, akkor már csak azért is érdemes lenne továbbfolytatni, hogy mire megjelenik a nagy GAME felirat, az ellenfélnek hány élete, és hány százaléka van, ebből is kivehető valami fejlődés. Bár ha jól végzek az nem feltétlen az én érdemem, hanem a másik fél hibázott. De ezen elgondolkodva mindenképp jobb lenne folytatni. Az már bebizonyosodott egyszer, hogy (ezt minden szerénység nélkül kijelentsem) tudok nagyot robbantani. 2007. októberében elkezdtem keményen harcolni a Mario Kart Double Dash!!-ban, és pár nap alatt néhány pályán elértem a profi szintet. De akkor szinte égtem a vágytól, hogy nagyon jó legyek, és 100%-ig csak rá koncentráltam. De manapság még Zeldázni se nagyon visz rá a lélek. Pedig többször belegondoltam már, hogy mennyi restanciám van: Majora’s Maskben megölni a Woodfall Temple főbossát, a Master Questben a Jabu Jabu főboss megölése, Twilight Princessben az első farkaskalandok, vagy akár a Wind Wakert is folytathatnám, hisz kész a Tower of the Gods. De hiába érzek magamban elszántságot, hiába nézem a játékok, tokját, dobozát, valamiért nem jutok el odáig, hogy játszak. A Brawl általi kudarc mintha teljesen elment volna a kedvem a játékoktól. Nincs jól ez így. Megint érezni akarom azt, hogy teljesen lázba hoz a játék. Az utóbbi időkben gyakran eszembe jutottak azok a Mario Kartos idők. Nagyon jó volt. A Zeldás időktől eltekintve, az volt az utolsó olyan eset, hogy azt éreztem, hogy igazán jó játékosnak lenni. Ha újra átélhetném megint azt az időt, minden sokkal másabb lenne, nemcsak nekem lesz jobb, hanem a többieknek is.

Igen! Ma is írok egy blogpostot!


Csütörtökön és pénteken nem voltam itthon, vendégségben voltam Norbinál, aki megkért arra, hogy tegyem közzé, hogy nagy Zelda, Starfox és Pokémon fan. Bizony az. Ugyanaz volt a szituáció, mint amikor húsvét hétfő este mentem a Csabiékhoz, nagyon hirtelen döntöttük el, hogy megyek hozzá, és nem sok időm maradt összekészülődni a vonatig, de megvan minden. Érdemes megvenni az áprilisi 576 KByte-ot, végre megértük, hogy Nintendós ajándék van benne. Ugyan szerény, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli ugyebár. Meg van benne Nintendo DSi ismertető. Sok jót írtak a gépezetről. Meg írtak a Pikmin és a Mario Power Tennis Wiis újragondolt változatáról. A Mario Power Tennisben azt írták, hogy felháborító, hogy ugyanazt a játékot kapjuk meg, mint GC-n teljes áron. Azért örülnék, ha minden nagy Wii cím 9.990 forint lenne, nem tudom ki hogy van vele. De azt is írták benne, hogy egyes rossz nyelvek szerint a Mario Power Tennis sem a 16:9-es képarányt nem “mutatja”, valamint a GC-s verzió hibáit is meghagyták benne. Lehet, hogy a Nintendo nem tartja azt hibának? Viszont a Pikminről nagyon sok jót írtak. Azt, hogy ez az új irányítás csak jót tett a játéknak, és bár csúnya a grafikája (tán csak nem azért, mert előző generációs konzolból származik?) megéri befektetni rá. Érdekességként leírják, hogy Miyamoto mester kutyáját hívta Pikminnek, innen származik a név. Kipróbálnám a játékot.

Elvittem Norbinak a Twilight Princesst GameCube-ra. Tetszett neki. Csak nekem meg az nem tetszett, hogy bukfencezve csinálta az egészet. Nem szeretem. Hova sietünk? Talán színházjegyünk van? Akkor ne akkor játszunk, amikor színházba készülődünk. Komolyra fordítva a szót, én nem szeretem az ilyet nézni, amikor a YouTube-on is nézek végigjátszás videót, akkor is elcsúsztatom, ha azt látom, hogy bukfenceznek Linkkel. Már nem azért, de szerintem eléggé gyorsan megy Link ahhoz, hogy ne kelljen bukfencezni vele. Én legalábbis nem érzem lassúnak. Aztán volt egy kis Brawl online. Két ember, Ricsi és Krisi felállítottak egy olyan elméletet, miszerint Ike-kal nem lehet nyerni. Merthogy nekik nem sikerült. És hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsam, mindig Ike-kal voltam. Hát, mit mondjak? Nem arról van szó, hogy nem lehet nyerni vele, de nagyon nehéz. Az a rossz, hogy amikor szakadékban vagyok, és fel+B-vel próbálnék kijutni, akkor nagyon nehéz oldalra irányítani, és rendszerint mindig a szakadék mélyén végzem hősi halottként. Inkább váltottam Mr. Game & Watchra. őt nagyon szeretem.

Aztán cseréltünk a Norbival kölcsönjátékot. Én odaadtam neki a WarioWare Smooth Movest, ő meg a Starfox Adventurest GC-re. Már csak a vonaton jutott eszembe, hogy nincs már hely a mem. kártyámon, már így is sok játék memóriájától váltam meg. Na mindegy, töröltem a Mario Party 4 mentését. És a Starfox tiszteletére elővettem a GameCube-ot. Talán mégiscsak jó gépezet volt ez. Tetszik a Starfox. Még nem játszottam vele sokat, de a látottak alapján tetszik. Csak azt nem tudom, hogy Krystal milyen nyelven beszél. Nem értettem semmit, még jó hogy volt alul angol felirat. Érdekes, hogy őt kell elsőként irányítani, a Starfox többi tagjai meg sehol. Biztos a játék során előkerülnek majd.

Twilight Princess GameCube-on


Tegnap végre kézbe vehettem ezt a GameCube-os csodát, és máris nekiálltam megnézni. Képet sajnos nem tudok csinálni, mert anyám magával vitte a gépet Angliába, de ha hazajön, akkor lesz. De addig tudok pár képpel szolgálni. Ezeket 2008. áprilisában csináltam, amikor megvettem Wiin a Twilight Princesst, de a V-ADi GC verziója kölcsönbe volt nálam. És akkor ilyen összehasonlítóképeket csináltam:

1. A borító eleje

 2. A borító hátulja

 3. A két tok kinyitva

 4. Egymásra tettem a 2 lemezt. ^^’

 Azt tartom viccesnek, hogy GC-n semmivel nem rosszabb a grafikája, és akkor ez lenne a GC tetőpontja? Lehetséges. A játék eleje ment, emlékeztem a történésekre. Még mindig nagyon szeretem azt, amikkor az Ordon Ranchban be kell terelni a goatokat az istállóba. Először, amikor csak 10-et kellett beterelni, akkor egyik sem dühödött fel, de amikor 20-at, akkor egy néhányszor lelöktek a lóról. Volt olyan, amikor egyszerre hármat akartam beterelni, és mind a három mérges lett. De amikor Ilia elvitte a lovat… De utálom azt a nőt. ^^’ Én olyan jellemű nőt nem bírnék elviselni magam mellett. Addig vittem el a játékot, amikor épp farkassá változnék, tehát 1 órát játszottam. Határozottan azt érzem, hogy a GC-s verzió javítana a megítélésemen, de az élvonalba nem kerülne már vissza. Azért, mert túlzottan erőltetett a történet. Tényleg azt érzem a mai napig, hogy annyira az Ocarina of Time fölé akartak kerekedni, pont ez lett a vesztük, mert ez nagyon meglátszik.

És még egy Zelda játékra tettem szert, ez az Oracle of Ages. Végre játszhatok Oracle-lel. ^^’ Itt csak az openinget néztem végig. Tetszetős, szerintem jó játék lesz. Megnéztem a Start menüben, a jelenben vagyok. És akkor majd úgy fogok változni a korszakokban, hogy átmegyek a múltba? Később a jövőbe? Az izgalmas lesz.

Így most már 18 Zelda játékom van, tehát már csak kettő hiányzik a teljes európai Zelda repertoárból, a Collector’s Edition, és az Oracle of Seasons.

Új Zelda játék kilátásban


A héten szert teszek egy új Zelda játékra, ez pedig a Twilight Princess lesz GameCube-on. A Vaterán találtam 10.000 forintért. Szerintem nagyon jó ár érte, és még valaki le akarta alkudni. Én Angliában csak egyetlen egy TP-t láttam GC-n, az is 40 font volt. Már ki is fizettem, úgy számolom, hogy legkésőbb csütörtökön megérkezik a játék.

Sok bosszúságot okozott a Wiis verzió, de pont azért vettem meg a GameCube verzió, mert abban reménykedek, hogy csak a Wiimote-os irányítás miatt nem tetszik, de GC controllerrel nagyon jó irányítani. Mert megmondom őszintén, ez a játék a Zelda játék listámon a sereghajtó jelenleg. És abban reménykedek, hogy a GC verzió kimozdítja ebből, és az lesz a véleményem, hogy a játék nem Wiire való. Hiszen eredetileg is GC-re tervezték.

Ja, és ma folytatom a Majora’s Masket, cél a Woodfall Temple lesz.

Meddig érdemes elmenni?


Ezt a kérdést már a Super Mario Sunshine idejében is feltettem magamban kb. 3 éve, de lehet, hogy 4 is megvan. Amikor egy-egy Shine Sprite-ért rengeteget vergődtem, és mégis alulmaradtam. Nem hittem volna, hogy lesz Zelda játék, mely hasonló sorsra jut. De úgy tűnik a Twilight Princessnek ez adatott meg. Van egy rész, amit 2 óra szenvedés árán sem tudtam megcsinálni. Már írtam korábban, hogy ott tartok, hogy Kakariko Village-be el kell kísérni a szekéren ülő Telmát és Iliát. A vaddisznóháton ülő Moblint már le tudom verni, ki is nyitom a zárat, de amikor hat lyen hülyeség jön (nem tudom név szerint, és hogy őszinte legyek nem is érdekel), meg 2 sas. És tüzes nyilakkal, meg bombákkal dobálják meg a szekeret. Az jó dolog, hogy Telma, aki vezeti a szekeret, tudja az útvonalat, de amikor megég a szekér, akkor pánikszerűen letér az útról. És utána annyira rossz, mert nekem kell eloltani a tüzet, ami marha nehéz, mert bumeránggal kell lóháton ülve becélozni, de még közben az ellenségeket sem ártana leblokkolni, hogy legalább ne ártsanak többet, de a kocsi prioritást élvez. De egyszerűen nem megy. És ilyenkor szoktam azt mondani magamban, hogy nem fecsérelem az időt ilyen hülyeségekre. Most ne értsetek félre, nem riadok vissza a nehézségektől, de aminek nem látom értelmét, azt abba szoktam hagyni. Mert szerintem semmi értelme nincs annak, hogy egy játék miatt idegroncsok legyünk, szerintem nem emiatt játszunk, hanem a játékélményért. És lehet egy játék nehéz, az csak növeli az élvezetet, meg harcolni kell, hogy minél jobbak legyünk, de nem érdemes halálra idegesíteni magunkat, ha akármilyen módszert is dolgozunk ki, mindig alulmaradunk.

A Twilight Princess amúgysem először okozott csalódást. Több ilyen “titok nyitja” annyira bárgyú, fáradt, mintha már nem lett volna több ötlet. Például, amikor másodjára vagyunk farkasok, és a Kakariko Village-ben kellett a könnycseppeket összegyűjteni, és az egyik házba is be kellett menni, amit egy csak farkasszemmel látható bogár felrobbant. Én akkor azt hittem, hogy valami módszerrel el kell oltani a tüzet, de semmi mást nem kellett csinálni, mint kilépni a házból, hadd égjen össze. Na mondom, nagy ész kellett ehhez. A másik nagy csalódás akkor volt, amikor harmadjára kellett farkassá változni, és felgyújtják a hidat. Akkor azt hittem, hogy át kell ugrani valahogy a tüzet, de nem. Leugrani a hídról. Hadd égjen össze a híd. A másik ami miatt csalódás volt a TP, hogy annyira látszik, hogy az Ocarina of Time fölé akartak kerekedni, hogy az egész erőltetett lett a végére szerintem. A jelenetek, meg sok minden, érződik, hogy nagyon hatást akartak kelteni az emberekben, de ez már a másik véglet. Az Ocarina of Time is hatásvadász, de mégis más. Természetes az egész. Ezáltal a TP-s szereplők is esetleg ellenszenvesek lehetnek. Én legalábbis nagyon nem szeretem Iliát. De ez már részletkérdés. De a számomra megoldhatatlan küldetések, a fáradt továbbjutási lehetőségek, és a mesterkélt hatásvadász jeleneletek, számomra elég ahhoz, hogy a TP igencsak hátul legyen a képzeletbeli Zeldás listámon. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor eddig sereghajtó.

Link a hölgyek védelmezője


Már elgondolkodtam, hogy a Minish Cap végigjátszása után melyik legyen a következő Zelda, amit végigvigyek. A választás a Twilight Princessre esett. Arra emlékeztem, hogy végeztem a Goron Minesszal, majd megint farkassá változunk, és megszereztem az összes könnycseppet, és megint Link lettem, de innen nem tudtam, hogy merre kell továbbmenni. De ma elővettem, és kis keresgélés után sikerült továbbjutni. A Castle Townba kellett menni. Nem valami beszédesek az emberek. A piacon beszélgetnek egyedül. A feladatunk elmenni a Telma’s Barba. Ott találjuk Iliát, aki ugye amnéziában szenved, így nem emlékszik ránk. Mellette van egy idősebb hölgy, Telma. Mivel bár, ezért azt gondolná az ember, hogy nagy mulatozás van bent, de csalódnunk kell. Nem más történik, mint egy beteg ápolása. Bár ez túlzás, mert egyik sem rendelkezik még a legalapvetőbb orvosi képességekkel sem, így legfeljebb a beteg lelki üdvéért imádkozhatnak. De Telmának eszébe jut, hogy Kakariko Village-ben van egy sámán, aki meg tudná menteni a beteget, aki egyébként nem más, mint egy Zora. Katonák vannak körös-körül, Telma szétnéz, hogy na, ki a legény a gáton, aki elviszi őket Kakariko Village-be? Mindenki hanyatt-homlok menekül, így a feladat ránk hárul. Míg ők szekéren utaznak, nekünk Eponára szállva kell védelmeznünk a hölgyeket. Természetesen nem küldetés a küldetés akadályok nélkül. Már a hídon ránk száll egy vaddisznón utazó Moblin, akit meg kell nyilazni, de természetesen ő is azon van, hogy mi vesszünk el. Kétszer kell elöl megnyilazni. Én csodálkoztam, hogy két nyíltól már kifekszik, azt hittem, hogy egy kisebb bossfight mértékű harc lesz, de könnyű megszerezni a kulcsot, ami nyitja a kaput a falu felé. És itt jön inkább a fekete leves. Ugyanis három lóháton vagy nem tudom micsodán ülő nemtudommicsoda (nem ismerem fel) tüzes nyilakkal támadja a szekeret. No most mi van, ha megég a szekér? Mert víz nincs nálunk. A képlet egyszerű: Bumeránggal kell eloltani a tüzet. Még ha csak ennyi lenne a probléma! Telma vezeti a szekeret, és ha megtudja, hogy üldözi, akkor letér az útról, és fejvesztve próbál mindenhova menekülni, csak szabaduljon meg az útonállóktól. És persze, ha megyek saját magam után, és ha ne adj isten megég a szekér, akkor kereshetem őket. A képernyő felső részében mutatja ilyenkor, hogy mennyire ég a szekér. Ha teljesen elég, akkor Game Over. És kezdhetjük az egészet onnan, hogy megöltük a Moblint. Hála Istennek nem kell még azt is csinálni! Visszatérve a tüzes nyilas emberkékre, ha megkardozzuk őket, akkor leesnek a lóról, azzal blokkoljuk őket. De most jutott eszembe az a gondolat, hogy célszerű lenne-e azt, akik lelöktünk a lóról, azt megölni úgy, hogy leszállunk a lóról, és megkardozzuk? Szerintem effelől teszek kísérletet. Mert ez egy nagyon jó megoldás lenne.

Egyébként lehet, hogy írtam már erről, de eléggé nehézkes az irányítás Wiin, látszik, hogy GC-re tervezték eredetileg a játékot. Szerintem arra sokkal könnyebb lenne. Eleve nagyon komplikált. Mert ha kiég a szekér, akkor jöhet a bumeráng, de azzal még célozni is kéne úgy, hogy Wiimote-tal belőjük, hogy hova is menjen az. És amilyen nagy drukkban szoktam játszani ilyen felfokozott helyzetben, meg amikor időre kell csinálni valamit, hajlamos vagyok a kapkodásra. El is égett egy párszor a szekér. Mert nem elég, hogy meg kell nyomni a B-gombot, nyomva kell tartani, de még célozni is. Nem semmi feladat, azt úgy pillanatok alatt összehozni.

No már most akkor szerezhetném be a GC-s verziót. Mindenképp be akarom szerezni, de amit belinkeltem a Teszveszről, az már elkelt. És nézegettem az eBayen. Angolon van egy-kettő 50 fontért… Köszönjük szépen, megnézem a német eBayen, itt már egy kicsivel olcsóbb, 45 euró. Az egyikhez még jár német nyelvű könyv, ami nekem van meg angol nyelven. Nem is lenne rossz, amúgyis tervbe van véve a német nyelvtudás felelevenítése, vagy inkább újrakezdése, teljesen össze van kuszálva bennem a német nyelv. Egyébként hajlamos lennék Németországból berendelni a GC-s Twilight Princesst, de egy kérdés felmerült. Ugye maga a GC nyelvválasztós, a GC options menüben ki lehet választani, hogy milyen nyelven jelenítse meg a játékot. No most Wiin ilyen nincs. És ha Németországból rendelem meg a játékot, akkor a Wii németül jeleníti meg a szöveget? Mondjuk a német nyelv nem zavar különösen. Volt idő, amikor a Mario Kart: Double Dash!!-t német nyelven játszottam, mert idegesített, hogy a sebességet mérföld/órában mutatja (Angliában minden távolságot yardban, vagy mérföldben mutatnak, a kocsiban is a sebességet mérföld/órában mutatják) így átállítottam német nyelvre, hogy km/h-ban mutassa a sebességet. És nem zavart a német nyelvű szöveg. Ezért is mondtam, hogy hajlamos vagyok Német honból megrendelni a játékot.