Category: Wii játékok



Szinte megigéz az a csend, ami már 2 napja körülöleli a házat. Nővéremék ugyanis elutaztak nyaralni, Huiconggal kettesben maradtunk itthon. Ennek örömére kitakarítottam szinte az egész lakást: A konyha és a nappali ragyognak. Szerencsére nem az van, hogy mindenki a maga szobájában a gép előtt ül, és egymáshoz se szólunk. Az utóbbi időkben egyre többet beszélgetünk egymással, és most is sokat vagyunk együtt. Meg barátokat hívunk át, sétálunk a parkban, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Ma inkább nálunk voltunk, megnéztük az Pi élete című filmet. Még soha nem láttam, de mindenki ódákat zengett róla, hogy mennyire jó, és ajánlott megnézni. Érdekes film, az eleje nem nagyon fogott meg, meg az egész hajós vándorlás sem. Értettem a szimbólumokat, csak úgy voltam vele, hogy már annyi ilyen jellegű filmet és animét láttam már, hogy ez már csak eggyel több számomra. Viszont az utolsó harmad és a vége nagyon tetszett, ahogy érzelmileg egyberakta az egészet, ezáltal az egész film értelmet nyert, és azt gondoltam, hogy nagyon szép volt.

Aztán játszottunk is. Volt egy 8 éves fiú is, nagyon tetszett a lelkesedése, ahogy hozzááll a játékokhoz, és a nehéz részekben sem adja fel. Igazából örültem, hogy berakta a Super Smash Bros. Brawl-t, mert hiányzott már. De annyira nem élvezem már ezt a játékot, ellentétben a Melee-vel, rá is sort kerítettünk (hihetetlen, mennyit gépelek félre, hogy sötét van… -_-). Ezt sokkal jobban szeretem, véleményem szerint ez a legjobb Smash Bros. rész. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a 3DS-es és a Wii U-s, mert a Brawl-t azt csak akkorra csinálták nagyon trendire, de mostanra szinte mindenki elfelejtette. Ha az új részek is ilyenek lesznek, nagy fújolásnak fog örvendeni a sorozat általam. Mindenesetre egy esélyt megadok a játéknak, és ha lesz pénzem, akkor elő fogom rendelni a hivatalos Nintendo webshop-ból a játékot, hiszen póló jár mellé, meg csuklószorító. Így már nem tartom vészesnek a £39.99-es árat. Csak arra lennék még kíváncsi, hogy október 3-án szállítják ki, vagy aznap már meg is kapom. De amúgy lényegében csak ketten játszottunk, és bár nem volt veszélyes rám (őrület, hogy nem lehet elfelejteni Super Smash Bros.-ozni), de nagyon tetszett, hogy játéknak vette az egészet, és nem adta fel. Aztán volt még Wii Party és Wii Sports tenisz de a Bowlingban már mind a négyen játszottunk. Ez a játék még most is mindenkinek örömet okoz, nagyon jól szórakoztunk. Egyébként is hiányzott már nekem az, hogy így összejövünk egy páran, és jól érezzük magunkat. Úgyhogy, ha úgy vesszük, megvan nekünk is nyaralásunk.

A JAM Project-nek úgy tűnik, hogy le fog áldozni eladások tekintetében. Érdekes, hogy annak idején (mintha olyan régen lett volna 2012. december 5-e…) mennyire ledöbbentett, hogy a Wings of the legend kislemezből csak 3.112 példányt adtak el, és most már úgy állunk, hogy azóta ezt egy kislemeznek sem sikerült felülmúlni. Nagy baj ez, mert régebben 5-6.000 példányt adtak el a kislemezeikből, most meg ezt gyönyörűen megfelezték. Minőség tekintetében sem volt kiemelkedő a 2013-as év, de idén olyan kislemezt jelentettek meg, ami nemhogy nagyon tetszik, de konkrétan ez a második JAM kislemez (az 57-ből, vagy mennyi van nekik), amit megvennék eredetiben. Megeshet még, de továbbra is pénz kérdése az egész. Amúgy ez a Breakthrough, a Nobunaga the Fool anime második opening dala. Ez nem volt olyan hatással rám, mint a Wings of the legend, de iszonyatosan beleégette magát a tudatomba a B-side track is. Nagyon bírom bennük, hogy most is képesek fülbemászó dalokat írni, amik minőség tekintetében is az élen járnak. Kageyama Hironobu valamit nagyon tud. És a karaokékat is nagyon jól hallgatni, háttérvokálban most is Okui Masami a legjobb. És videoklip is készült a címadó dalból:

Ez csak a rövidített verzió, remélem, kikerül a teljes is.

Visszatérve Angliára most kezdek el eljutni oda, hogy oldottan jól érzem magam itt is. Nem akármi munka volt ide eljutni, és koránt sem írtam ki mindent. Konkrétan el is gondolkodtam a sorsomon, ugyanis tegnap mondtam Huicong-nak, hogy november 2-án megyek haza, akkor csalódottan kérdezte, hogy miért. És akkor komolyan elgondolkodtam, hogy miért is? Csak nehogy beigazolódjon a “félelmem”, hogy végleg itt akarok maradni, hiszen kezd úgy tűnni, hogy mégis megtalálom itt a helyem, pedig az elején nagyon nem úgy tűnt, hogy ez így fog történni. Csak akkor lenne még sokkal nagyobb az önbizalmam, ha érteném az angol beszédet, és úgy tudnék beszélgetni velük, mint a magyarokkal. Ha hegyezem a fülem, akkor egész jól értem, hogy mit beszélnek amúgy. Ja, és kiderült, hogy mit akartak a munkaügyiben, amikor végképp nem értettem, hogy mit mondtak nekem telefonon: Valamilyen igazolást arról, hogy legalább 3 hónapja itt élek. Hát én erre még csak utalást sem hallottam. Amúgy a repülőjegy is megfelel, mint bizonyíték. Az ittmaradós részt meg majd látjuk. Most tényleg jó, hogy egy kicsit üres a lakás, és lehet, az ebből adódó nyugalom mondatja velem, aztán meg megint olyan történik, ami miatt menekülnék, akkor meg lesek, hogy milyen ingatag vagyok.


Egészen jó szilveszter volt, jókedvvel köszöntöttük a 2014-es évet. Egyre távolabb megy az ujjam a 201 után, ahogy írom az éveket, ezt már a 2000-es évek első 10 évében is észrevettem. Ez egy módja az idő múlásának érzékelésére, de ha minden jól alakul, akkor még sok év áll elém.

Különösen örültem annak, hogy nem volt a Csibinek nem volt programja szilveszterre, így ellátogatott hozzánk. Régen nem láttuk őt, és mindnyájunknak hiányozott. 15.30-kor találkoztunk vele bagszival Kőbánya-Kispesten, és már mentünk is vissza a 151-es busszal. Nem tudtam elmondani, mennyire örültem nekik, mert nem örültem nekik. Persze ez csak egy Galla Miklós féle beszólás. Miután megérkezünk bagszi és Csibi elkezdtek Animal Crossingozni 3DS-en. Annyira nem zavar a játék, miután úgy tűnik, hogy lecsengett, de amikor megjelent, és hetekig szólni nem lehetett senkihez, egy olyan játék miatt, amit egyszerűen nem tudok értékelni, akkor egy kicsit zavart. Mondjuk, nemcsak engem, voltunk egy páran. De a közös játékok sem maradtak ki, fókuszban a Wii U-val. A Nintendo Land és a Wii Party U sok vidám percet okozott nekünk. Talán most kezdek ráérezni a Wii U hangulatára, és érzem, hogy igényem van rá. Igazából örülnék, ha idén tudnék venni egyet. Azt a Mario pakkosat, amibe a New Super Mario Bros. U és a New Super Luigi U vannak a konzol mellé, azt boldogan elfogadnám. Viszont csalódás, hogy most már semmi papír alapú leírás nincs a játék mellé csatolva. A The Legend of Zelda: The Wind Waker HD tokjában csak egy kis szürke papír van, mely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a játékban van az elektronikus leírás. Nem vagyok boldog miatta, mivel azok egy sablon alapján készültek, így nincs sok változatosság bennük. Úgy tűnik, hogy a vastagabb leírásokról le kell végleg mondani.

De visszatérve az estére, elég gyorsan eltelt az idő. Persze, a Nintendo Land-es üldözés a Mario Chase-ben, szellemirtás a Luigi’s Mansion (csak a Mario Chase-nek tudom a pontos nevét) mini-játékban, vagy az édességek gyűjtögetése az Animal Crossing játékban mind megalapozták a vidám perceket. De tény, hogy a legmenőbb, amikor a Pikmines játékban játszottunk csapatban, és én voltam Olimar, a csapatkapitány. Nagyon boldogok voltak a többiek, amikor magamhoz hívtam őket, ezzel félbeszakítva a tevékenységüket. Mondjuk nekem is kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy én is tudok harcolni. Azt hittem, hogy én csapatkapitányként csak a többieket terelgetem. De akkor már tényleg nagyobb hasznuk volt belőlem, miután én is elkezdtem harcolni. És tudtam, hogy a Wii Party U-ban tényleg kihagyok jó játékokat. A másik, ami nagyon tetszett, a gyorséttermes játék. El is poénkodtuk, hogy na, megvan a bölcsész, meg mindenféle diploma, mehetünk gyorsétterembe dolgozni. A játék lényege, hogy három játékos elkezdi sorolni, hogy mit rendelnek, és akinek a kezében van a Wii GamePad, az veszi fel a rendelést, majd ha végeztünk, megjelennek a gyorskaját egyenként véletlenszerű sorrendben, és nekünk kell annak a tálcájára, aki korábban rendelte. Persze a végén értékelhetjük, hogy jó volt-e a kiszolgálás. Nagyszerű játék a rövidtávú memória fejlesztésére. És örömmel vettem tudomásul, hogy jól teljesítettem. És még egy, ami emlékeim szerint nem került megemlítésre az előző postban: Name the Face. Ez is nagyon vicces. Az a lényeg, hogy akinek a GamePad van a kezében, annak egy bizonyos grimaszt vágva le kell fényképeznie magát annak segítségével, és a többieknek ki kell találni, hogy éppen mit kapott. Kapunk erre négy meghatározást, és amelyik tippünk szerint a legközelebb áll hozzá. Néhány egyszerű példa: Citromba harapott, szaunázik, szellemet lát. Az egyik legviccesebb, amikor LernenBoy-nak úgy kellett lefényképeznie magát, hogy rúzsozza az ajkát. Az is érdekes volt, amikor én azt kaptam, hogy futás közben kellett lefényképeznem magam, hogy akkor milyen arcom van. Nem volt erre hirtelen ötletem, és ilyen tök nyugalmi helyzetben fényképeztem le magam, persze senki nem találta ki. Aztán azon nevettünk, hogy milyen jó nekem, hogy ennyire bírom a futást. Az igazság az, hogy alapvetően nem szeretek grimaszt, vagy bármilyen “furcsa” arcot vágni fényképezés közben, ezért hanyagoltam a dolgot. De amin megállt a tudományunk, azt mindenképp el kell meséljem. A Wii U Wii menüjébe újra kellett csinálni a Miiket, mivel ha jól láttam, nem történt System Transfer, ezért mint egy új Wii-n, megcsináltuk a Mii-ket magunkról. És amikor LL volt, próbálgattuk, hogy milyen ajka legyen, mert amilyen 3DS-en van, az nem volt még Wii-n. Ezért nem lehet 3DS-ről Wii-re átvinni Mii-ket, mert több arcrészt (vagy elemet) utólag találtak ki. De a lényeg, hogy amikor azt a kicsi, csókos ajkat tettük szegény Attila arcára, percekig röhögtünk rajta. Azt nem bírtuk ki, kár, hogy nem fényképeztük le. A WarioWare: Smooth Moves-szal, valamint a Super Smash Bros. Brawl-lal játszottunk Wii-n. Érdekes, akármennyire is vicces a WarioWare, nem annyira időt álló játék, elszórakozgattunk rajta, de talán nem volt az igazi. Azokkal jó játszani, akiknek még új, és veszik a poént, mert újszülöttnek minden vicc új elvén, ők még nagyon nevetnek rajta. A Super Smash Bros. Brawl jó volt, csak én nem élveztem annyira, mert ha túl erősek vannak ellenem, akkor nem poén hamar meghalni.

És gyorsan eljött az éjfél, örültem, hogy végül jól zárult az év. Szolid köszöntés és ünneplés után folytattuk a játékot. Maradtunk ezeknél, egy olyan 3 óráig, aztán Attila és Csibi végleg kidőltek. Csibi, aki annyira szorgalmazta, hogy éjszaka márpedig nem alszunk. Azonnal átment álomvilágba. Bagszival és LernenBoy-jal még egy kicsit Goldeneye-oztunk N64-en, mi hárman nagyon szeretjük. Csak aztán az meg lefagyott, és nem is kapcsoltuk vissza. Én még összepakoltam a dolgaimat, miután álmatlan éjszaka után azt terveztem, hogy akkor reggel megyek haza. Ez így is lett, de azért én is kidőltem. Bár hiába, mivel bagszi és Lernie beszélgetései és egy sorozat félelmetes jelenetei nézése mellett nem tudtam elaludni. Nagyon szeretném kitanulni azt, hogyan lehet ilyen körülmények között aludni, Csibi és Attila úgy aludtak, mintha teljes csend lenne. Én sajnos rossz alvó vagyok, és csak teljes csendben tudok elaludni. De olyan szinten, hogy még az óra ketyegése is rettenetesen zavar, így többször alfa állapot, vagy 1-2 perces elalvás után felébredtem hangokra. De nem csináltam gondot belőle, mert így reggel hazamentem. Csibi is ment vissza szerény városába, Gyömrőre, Attila is hazaindult, így ketten maradtak csak.

Kőbánya felsőről indultam el, és majdnem nem értem fel a vonatra, ugyanis a 3. vágányra mentem fel. Csodálkoztam is, hogy üres teljesen, míg az első és a második vágányoknál emberek vannak. Szerencsére idejében kapcsoltam, hogy rossz helyen vagyok. Ugyanis azt gondoltam, hogy mivel ennél a megállónál négy vágány van, ezért az első kettőnél járnak azok a vonatok, melyek Budapest-Keleti felé mennek, és a harmadik, negyedik vágányról meg azok, melyek Hatvan, Szolnok felé mennek. Gyorsan átmentem az első vágányra, le-fel lépcsőzés, a vonat máris jött. Személyvonattal mentem Szolnokig, onnan meg a gyorsvonattal Békéscsabára. A személyvonatok olvasgattam a Konzol magazin legújabb számát, részletes ismertető van a PlayStation 4 és XBOX One konzolokról, ezeket olvastam, amikor épp nem aludtam el, hogy vajon mit mutatnak fel a konkurensek. Bár azt mindkettőnél kiemelték, hogy elsősorban játékokra tervezték a gépeket, de nekem inkább csak ilyen multimédiás erőfitogtatásnak tűnik, amit a két cég csinált a konzoljaikkal. Ilyen előnyök, olyan alkalmazások, de részletesen nem nyilvánítok véleményt, mivel a Nintendo mellett egyáltalán nem ismerem ezeket a gépeket, sem az elődeiket, így nem tudom, hogy ezek valójában hasznosak, vagy csak mutatják, hogy én vagyok a nyerő. Mindenesetre utazás terén egyvalami tény: Ezentúl mindig átszállok Szolnokon a zónázó vonatra. A személyvonatok sokkal igényesebbek, mert a Budapest-Lőkösháza vonalon közlekedő gyorsvonatok, melyek most is iszonyatosan mocskosak. Az, hogy nem volt fűtés, az engem nem zavar, éppenséggel megvoltam kabátban, de ezek a körülmények egy forintot nem érnek, és egyre inkább azt látom, hogy nincs foganatja a gyorsvonati pótjegynek. Inkább fizetek 200 forinttal többet az IC pót- és helyjegyért. Ég és föld a különbség. Egyébként döbbenten láttam Muronynál a leégett vonatot, amikor hazajöttem, olvastam is, hogy kigyulladt a Bukarestből érkező vonat egyik vagonja. Nagyon szép látvány volt. Nagyobb baj szerencsére nem történt, és a menetrend is gyorsan helyreállt – mármint nem voltak késések.

És végül hazaértem. Jó még itt, ma a pihenés jegyében telt, aludtam is valamennyit, de holnaptól munka vár. Intézem a nyelvvizsgát, és nekiállok komolyan állást keresni. Ebben az állapotban már bátrabban keresek munkát szélesebb körben is. Láttam is a 3DS Hungary találkozón séta közben a Sugárban, hogy a Pyrex papírbolt keres eladót. Azonnal beadom rá a jelentkezésemet, hiszen ki, ha még nem? Bizony idén mindent megteszek annak érdekében, hogy végre egyenesbe jöjjek, és bebizonyíthassak, hogy anyagilag szinte teljesen függetlenül meg tudok élni.

A BÚÉK olyan elcsépelt kívánság. Én inkább azt mondom, hogy legyen mindenkinek kellő fizikai és lelki ereje ahhoz, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy boldog legyen az új éve. Én készen állok a harcra!


Jó szilveszternek ígérkezik, miután itt töltöm bagsziéknál. 29-én jöttem fel Pestre, az év végi 3DS Hungary találkozóra, mely most a Sugárban volt. Egyszer voltam csak itt, és akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont azt el kell ismerjem, hogy mint találkozó helyszín fantasztikus. Az étkezőknél van egy kisebb elkülönített rész, ott ültünk le, és nem zavartunk senkit. Több játék is előkerült, de mint mindig, most is a Mario Kart 7 aratta a sikert. Igaz, hogy 1 éve nem voltam már találkozón, vártam is nagyon, hogy el tudjak jönni, de újdonságot nagyon nem tudok írni, csak azokat, évekkel ezelőtt is írtam, hiszen minden találkozó lényegében a játék jegyében telik el. Együtt játszunk, kipróbáljuk azokat a játékokat, amiket ki szeretnénk, és másnak meg is van. Kellemes meglepetés volt, hogy 3DS Virtual Console játékokkal is lehet többen játszani Download Play-jel, ki is próbáltuk Ninty-vel a Super Mario Bros. 3-at ketten. Nagyon jól szórakoztunk, emellett az is menőség, hogy elég ha csak az egyiknek van meg a játék, a másik simán csak rácsatlakozik. Meg 3DS-en Tetris-eztek sokat, a videojátékozást Fantos törte meg. Nagyon rég láttuk őt, saját bevallása szerint keveset játszik már. Egy egyedi játékot hozott nekünk, ami olyan szinten lekötötte a társaságot, hogy aztán végig azt játszották. Én nem szálltam be, bár tetszett, amit csináltak. Kis papírokra kitalált mindenki a mellette ülőnek egy videojáték karaktert, és felragasztja celluxszal a homlokára úgy, hogy ne lássa. Neki barchobával ki kellett találnia, hogy ki ő. Érdekes volt látni, hogy egyesek mennyire bonyolult karakterekre gondoltak, vagy hogy eszükbe nem jutott volna, de ha végül kitalálták (vagy feladták), akkor bizony nagyot lestek, hogy ezt hogy nem találták ki.

És ezzel nagyjából véget is ért. Elég hamar szedelődzködött a társaság, úgyhogy 16 óra után már mi is mentünk. Káosz az Örs Vezér Terén, nehéz volt átlátni, honnan indul a 3-as villamos pótló busza, és hol érdemes rá felszállni. Nem a metrónál, mert ott sokan vannak. Arra rászállni, és irány bagszihoz. Hiányzott szerény rezidenciája, de az aznap esti program ne ismétlődjön meg. 4 ember 4 laptop… A többi képzelhetitek. Csak a The Legend of Zelda: The Wind Waker HD szakította meg ezt a tendenciát, amikor bagszit figyeltük játék közben. Eszméletlen szép a játék HD-ben, mindezek mellett a hangulata is megvan. Csak nehogy megint Zeldázni akarjak, mint régen. Nem is vittem el sokáig a játékot, és nem is emlékszem már arra, hogy azért álltam meg vele, mert túl nehéz volt, vagy mert elveszett a motivációm. Nagy kedvenc volt a Wind Waker, úgyhogy nem hiszem, hogy az lehet. Meg hogy ne unatkozzak ezen az estén (kínomban neteztem már én is, különben nem így képzeltem el a közös estét) kipróbálhattam a NES remixet. Ez egy új letölthető játék, mely a WarioWare alapján több mint 200 mini-játékot tartalmaz különböző NES játékokból. Vannak nagyon jó ötletek, de korántsem akkora eresztés, mint a WarioWare. Volt egy pár, ami túl könnyű volt, unalmas, de azért volt egy pár jó ötlet, amik nehezebbek voltak. Azok alapján amennyit láttam, jobban díjaztam volt az inspirálóan nehéz mini-játékokat. Volt egy, a Mario Bros. egyik játéka, ami már túl nehéz volt, amit már leteszek, de ezzel ne fárasszanak. Ki is próbálta LernenBoy is, neki sem jött össze.

A tegnapi nap közös játék okán már jobban telt el, mivel megkértem bagszit, hogy ha lehet, többet játsszunk közösen. Így is lett, előtte délelőtt mentünk vásárolni. Nintendo 64-en játszottunk sokat, a Goldeneye 007 hatalmas élmény volt négyesben, és mindenki nagyon élvezte. Nem hiába volt annak idején fő társasági móka a Mario Kart 64 mellett. Volt a Mario Kart is, ez nagyon jó volt. Bár ezt igazán csak akkor jó, ha órákig játsszunk vele együtt, így, rövidebb időre annyira nem. Ami csalódás volt, hogy a Mario Party 2 nem volt annyival jobb négyesben, mint egyedül, ahogy írták. Jó volt, de sokkal jobb játékélményre számítottam. Még bagszi Pokémon Stadium 2 mini-játékait próbáltuk ki, egészen menőség volt. De amivel sokat játszottunk, az a Wii U-s Wii Party U. Már a Wii-s Wii Party-t is szerettem, ebbe is sok jó ötlet volt, ezt nevezem méltó folytatásnak. Az egyik legmenőbb volt, amikor egy játékos a tábla tetején állt, a többi három pedig az alján. A felső játékos kapcsán volt egy eldöntendő kérdés, és be kellett jelölnie a választ, hogy mennyire igaz rá az állítás, vagy nem, és a többieknek is ki kell találni, hogy aki fent van, arra az mennyire igaz. Még a két véglet is frappáns volt sokszor. Egy példa: “Mennyire tudsz titkot tartani?” Az egyik véglet: “Senkinek a lelkét nem tárom ki.” A másik: “Hallottad a hírt…?” :o És akkor a Wii U GamePad-en látható csúszkán kellett beállítani, hogy az mennyire igaz rá, és többieknek is megtippelni. A másik, ami inkább érdekes volt, hogy egy Wii U GamePad-en, és három Wiimote-ot kellett meghatározott módon egymás mellé tenni, és azokat a gombokat kell megnyomni, amelyikre utasítást kapunk. Ez olyan, mint a Twister társasjáték, de itt csak a kezünket kell használni. Ujjfájdalmak és görcsök kiújulása garantált. Volt még egy, ami ahhoz képest, hogy viccesnek tűnt, annyira nem szórakoztatott engem. Négy ember Wii GamePad körül zenére táncol. Kört alkotunk, és azt kell csinálni, amit a GamePad-en látunk. Több így hirtelen nem jut eszembe, és ha ismét elővesszük a játékot, állítom, hogy fájni is fog, mert nagyon tetszett, és hogy felejthettem el.

És most itt vagyunk, 31-én. Ma már (így idén) nem írok többet, ezért egy gyors összegzést írok. Mindig optimistán szoktam jellemezni az adott évet, de most ezt nem tudom megtenni. Nem tartom ezt az évet jónak. Akármi is történt, akárhogy is szolgálta a fejlődésemet, az ideit az eltékozlás évének tartom, mert nem sikerült munkát szerezni, így nem tudtam előrelépni. Persze, benne van az is, hogy visszatérjek Pestre, le nem tagadnám, hogy mennyire vissza akarok jönni, hiszen idén valahányszor felutaztam ide, azt éreztem, hogy itt vagyok igazán elememben, itt vagyok igazán önmagam. Azt maximálisan elfogadtam, hogy a december a pihenés jegyében teljen el, aminek meg is lett az eredménye: Nagyon sokat enyhültek a tünetek december eleje óta, egyre inkább érzem, hogy visszatérhetek a régi kerékvágásba, ezért januárban ismét elkezdek munkát keresni. Ha már a média ennyire harsogja, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor csak én is érezni fogom, nem igaz? Mindezek mellett januárban újra előveszem a németet, már meg is van az időpont: február 8-án lesz az írásbeli nyelvvizsga. Ugyanis biztosra eldöntöttem, hogy az Origósat fogom csinálni. Meg is kérdeztem a munkaügyi központban, még kérelmet se kell benyújtani, hogy ne TELC-eset írjak, ott vizsgázok, ahol akarok, a lényeg az, hogy igazoljam, hogy kifizettem a második nyelvvizsgát, ha nem sikerült. Azért nem írom pótnyelvvizsgának, mert ez nincs így hivatalosan megnevezve. Át is néztem az Origósat, sokkal barátságosabb. Amikor megláttam, hogy a tesztes résznél nincs minimum ponthatár a sikeres nyelvvizsga esetére, nagyon megkönnyebbültem. Ez persze nem jelenti, hogy lazítani kell. Úgy van a teszt, hogy 50 mondat, négy válaszlehetőséggel, és ezt számolják át 15 pontra. Sokat kell készülni. Sokat kell készülni erre is, de a többire is úgy kell felkészülni, hogy lehet, hogy a teszt 0 pont lesz. Összesen 80 pont szerezhető, és 48 ponttól sikeres a vizsga. És mivel a teszt 15 pontos, ezért úgy kell készülni, hogy 65 pontból kell 48-at elérni, és így máris nem hangzik annyira kellemesen. Mindezek mellett minden egyes teszten elért pont csak segít rajtam a még jobb eredmény érdekében, valamint hogy könnyen meglegyen a 48 pont. Úgyhogy lesz dolgom a munkakeresés mellett. Csak még azt nem tudom, hogy kétnyelvű, vagy egynyelvű nyelvvizsgát kell tennem? Azt sem tudom, hogy mi a különbség a kettő között azon túl, hogy magyarról németre is kell fordítani, meg németről magyarra is. A negyedik, utolsó feladatrész, a baráti levél írása. Azért emeltem ki a barátit, mert a TELC középfokon hivatalos levelet kell írni. Információkérés, állásra jelentkezés, vagy panaszlevél. Igazából nem jó ötlet a hivatalos levél, mert ha belegondoltok, tele van sablonmondattal. Állásra jelentkezésnél úgy kell fényezned magad, mint soha senki, és megvannak erre a jól bejáratott mondatok, ahogy panaszlevélnél is. Viszont egy baráti levél azért tetszik jobban, mert spontánabb, sokkal ugyanúgy választékosan kifejezheted magad. Például írtam olyan baráti levelet, amikor a Start! nyelvkönyvvel alapfokon készültem, hogy új helyre költöztél, és mutasd be az új lakásodat, szereted-e, a környék milyen, hol van, és hasonlók. Ez számomra szimpatikusabb. De ami egyértelműen sokat segít: Lehet szótárt használni. A teszten kívül az összes feladatrésznél. Ez segít abban, hogy választékosan fejezd ki magad, de a nyelvtant és a mondatalkotást nem tudod kilesni a szótárból. Jaj, már tudom, hogy újra elő kell vegyem, hogy hol is kell a KATI szórendet használni, és hogy nem szabad három ige esetén Partizip II-t használni, ha múlt időben írok, valamint módbeli segédigéknél nincs zu+infinitiv alak. Ezeket szoktak a leggyakrabban elrontani. Ennyit a németről. Az optimizmusom ettől függetlenül a helyén van, és nagyon szeretnék 2014-re egyenesbe jönni, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Ennek fényében kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!

Szilveszter alkalmából most többet hallgatok L’art Pour L’art Társulatot, mivel megvan mind a négy albumuk eredetiben CD-n, és három album kazettán (a Winnetou nincs meg, azt keresem). Szilveszter alkalmából nézzétek meg a kedvenc Vastyúk is talál szeget részemet:

És le ne maradjon a szokásos év végi statisztika, a Last.fm-ről az év előadóiról, albumairól, kislemezeiről:

Top 10 2013 előadók

  1. Megumi Hayashibara (3.953)
  2. JAM Project (1.810)
  3. Masami Okui (1.526)
  4. Zorán (1.007)
  5. Suara (782)
  6. Skorpió (759)
  7. ALI PROJECT (591)
  8. Chihiro Yonekura (577)
  9. LGT (568)
  10. angela (513)

Zárójelben az idei évre vonatkozó összhallgatás látható. Azért látszik, hogy márciusban nagyon rákaptam Hayashibara Megumi-ra.

Top 10 album

  1. JAM Project Best Collection IX: THE MONSTERS (344)
  2. Megumi Hayashibara: SpHERE (341)
  3. Megumi Hayashibara: Enfleurage (272)
  4. Megumi Hayashibara: CHOICE (269)
  5. Megumi Hayashibara: bertemu (262)
  6. Megumi Hayashibara: Fuwari (247)
  7. angela: ZERO (242)
  8. Megumi Hayashibara: VINTAGE White (241)
  9. Megumi Hayashibara: SHAMROCK (216)
  10. Skorpió: Zene tíz húrra és egy dobosra (201)

Top 10 kislemez

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (332)
  2. JAM Project: Wings of the legend (261)
  3. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (155)
  4. Megumi Hayashibara: Proof of Myself (124)
  5. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (77)
  6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (77)
  7. Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ (70)
  8. Megumi Hayashibara: question at me (68)
  9. STYLE FIVE: SPLASH FREE (64)
  10. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire (63)

Top 100 dalok

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (off vocal ver.) (112)
  2. JAM Project: Wings of the legend (111)
  3. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (111)
  4. Skorpió: Elindulunk (88)
  5. angela: To be with U! (79)
  6. JAM Project: Babylon (78)
  7. Megumi Hayashibara: Lively Motion (off vocal version) (75)
  8. Megumi Hayashibara: TOO LATE (NEW version) (73)
  9. Hironobu Yahata, Shinya Outouge: Dueling for Prizes (73)
  10. Takeshi Hama, Mahito Yokota, Asuka Hayazaki: Desert Overview (73)
  11. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (72)
  12. Daft Punk: Face to Face (70)
  13. Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream (68)
  14. Yuko Kadota: The Cave of Wonders (68)
  15. Megumi Hayashibara: ROCK de Ikou (65)
  16. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (60)
  17. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (off vocal ver.) (57)
  18. Megumi Hayashibara: be Natural (55)
  19. Megumi Hayashibara: Re.Starting again (55)
  20. angela: Boku Janai (55)
  21. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (Chihiro Yonekura ver.) (54)
  22. Aya Tanaka: Chase Bowser (53)
  23. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
  24. Megumi Hayashibara: Dance with me… Saigo no Paradise
  25. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
  26. JAM Project: The advent of Genesis
  27. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy (Yoshi)
  28. angela: Tooku Made
  29. Megumi Hayashibara: Lively Motion
  30. Aya Tanaka: Space Match
  31. Megumi Hayashibara: feel well
  32. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
  33. JAM Project: NOAH
  34. Suara: Mizukagami
  35. JAM Project: Believe in my existence
  36. JAM Project: Wings of the legend (off vocal)
  37. Skorpió: Az új generáció
  38. Megumi Hayashibara: Plenty of grit
  39. JAM Project: LIMIT BREAK
  40. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (instrumental)
  41. JAM Project: Rescue Fire
  42. JAM Project: Kurenai no Kiba
  43. Megumi Hayashibara: Yoru wo Buttobase
  44. Skorpió: Furcsa emberek
  45. Megumi Hayashibara: Give a reason
  46. Megumi Hayashibara: My dear
  47. JAM Project: PREDESTINATION
  48. Megumi Hayashibara: EL WAKT
  49. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  50. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
  51. STYLE FIVE: SPLASH FREE
  52. ALI PROJECT: Reiyou Bara Zukan
  53. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT
  54. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
  55. Megumi Hayashibara: Revolution
  56. Suara: June
  57. Suara: Akai Ito (instrumental)
  58. Megumi Hayashibara: Ame no Koinu
  59. Megumi Hayashibara: Successful Mission
  60. Megumi Hayashibara: Fuwari
  61. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
  62. Megumi Hayashibara: question at me
  63. Chihiro Yonekura: Dolphin Song
  64. Megumi Hayashibara: unsteady -off vocal version-
  65. angela: KINGS
  66. JAM Project: FREEDOM
  67. Megumi Hayashibara: MIDNIGHT BLUE
  68. Megumi Hayashibara: Watashi Dake no Yume he
  69. Yasunori Mitsuda: Pirate Land
  70. Megumi Hayashibara: Sunadokei
  71. JAM Project: Omoide wa Okkusenman!
  72. LGT: Dalaktika
  73. Megumi Hayashibara: brave heart
  74. Megumi Hayashibara: Front breaking
  75. Chihiro Yonekura: Shooting Star
  76. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
  77. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
  78. Megumi Hayashibara: Niji Iro no Sneaker
  79. Yasunori Mitsuda: Wario Battle Canyon
  80. Masaaki Endoh: LIMITER
  81. Mami Kawada: See visionS
  82. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy
  83. Hironobu Kageyama: Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~
  84. JAM Project: Hagane no Resistance
  85. Megumi Hayashibara: Daybreak Impression
  86. Megumi Hayashibara: Regret ga Naite Iru
  87. Megumi Hayashibara: Nemurenai Machi de
  88. Megumi Hayashibara: question at me (off vocal version)
  89. Megumi Hayashibara: Just Begun
  90. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~
  91. Mikó István: Jön a régen várt szép esküvő
  92. Megumi Hayashibara: 7 senchi no Kyori
  93. Megumi Hayashibara: Hanarete Itemo
  94. Megumi Hayashibara: Ame Nochi Kumori Nochi Hare
  95. Megumi Hayashibara: Omokage
  96. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  97. Masami Okui: STRATEGY
  98. Megumi Hayashibara: Bon Voyage!
  99. Megumi Hayashibara: Shining Girl
  100. Aya Tanaka: An Adventurer

Már biztosan lezajlott a zenekvíz (ha csak nem jött közbe semmi…), ezért kirakom most az eredményt. Mivel nem vagyok ott, ezért nem tudok statisztikával szolgálni, ezért a megoldás alatt 1-2 mondatos gondolatot írok le, hogy melyiket miért választottam. Majd megkérem LernenBoy-t, hogy ha van lehetősége, akkor jöjjön át jövő csütörtökön is, és hozza el a megoldásokat, abból tudok statisztikát összeállítani, meg megkértem, hogy írjon 1-2 mondatot a reakciókról, néhány játékzene esetében (ahol jelezni is fogom), kifejezetten kíváncsi lennék az általános reakciókra, hogy fogadják, milyen érzések ülnek ki az arcokon. Lássuk hát:

RAPID

  1. Super Mario 3D Land – Desert Overworld
    Amikor egy sivatagos pályán vagyok ebben a játékban, szeretek úgy játszani rajta, hogy jó alaposan körbenézek, ugyanis nagyon szeretem ezt a zenét, csak ezért szedtem le a teljes OST-t. Bár a Super Mario 3D Land-ről egyébként is elmondható, hogy átlag feletti a zenéje, ez nálam a csúcs.
  2. The Legend of Zelda: Link’s Awakening DX – Woods Theme
    Népszerű Virtual Console játék körünkben is, ezért mindenképp szerettem volna egy zenét innen is, hát legyen az, ami a legkedvesebb számomra.
  3. Aladdin – The Cave of Wonders
    Amíg én csinálom a 3DS Hungary-s zenekvízt, addig lesz Disney játékzene. A Super Nintendós Aladdin nálam alapmű, ez a zene pedig nagyban megalapozza a 2. világ hangulatát, mely a kőtigrisben (talán neve is van, de most így hirtelen nem ugrik be) játszódik, amikor megyünk a lámpásért.
  4. Pikmin – Opening theme
    A Pikmin részint elfeledett játék, GameCube-ra kijött 2 rész, és azzal vége (illetve nemsokára jön a harmadik). Viszont szerény Nintendós társaságunkban aki játszott vele, az mind szereti, csak régen volt téma, kíváncsi leszek, hogy kiben milyen érzéseket kelt ez a játékzene.
  5. Street Fighter II – Character Select
    SNES klasszikus játék, bár a zenéje nem kiemelkedő, de szerettem volna, ha nemcsak a listán szerepelne, hanem meg is szólalna. Erre kíváncsi leszek, hányan fogják tudni.
  6. Wii Fit – Main Theme
    Ha már ilyen menő tornáztató-programunk van, itt az ideje, hogy ezen zene felhangoztatával másokat is mozgásra inspiráljak. Remélem, hogy el fognak fogyni a boltokból a Wii Fitek nekünk köszönhetően.
  7. Super Smash Bros. Brawl – Ashley’s Song (JP)
    A japán Ashley’s Song nekem konkrétan sláger. Kicsit tartok attól, hogy ez a dal inkább már csak emlék másoknak, ugyanis érdekes sorsra jutott ez a játék. Már megjelenése előtt 1 évvel vártuk, elgondoltuk, hogy mekkorákat fogunk játszani vele online. Így is lett, sokat játszottunk, sokáig volt nagy szám ez a játék, aztán ahogy elmaradoztak a online bulik, úgy lett csend körülötte. De amit még érdekesebbnek tartok, hogy most már olcsón be lehet szerezni, tehát az eszmei értéke is elveszett. Pedig, amikor csütörtökön LernenBoy-jal játszottunk vele, bennem megvan a hangulat, én most is nyitott vagyok online meccsekre.
  8. Pokémon Stadium 2 – Main Menu
    Bagszinak szántam külön easter egg-ként, meg hasonlóként, hiszen általa 1. helyen áll a keresett játékok listáján, és többször volt, hogy karnyújtásnyira volt tőle, hogy megszerezze az angol változatot, de az utolsó pillanatban elúszott… Az első résszel egyébként én is játszottam egy jónéhányszor, és egészen jókat harcoltam benne.
  9. WarioWare Inc.: Minigame Mania – Kat’s Oriental Blues
    Nálam a WarioWare Inc. volt az első bizonyíték, hogy Game Boy Advance-re is lehet olyan zenét írni, amelyet, ha egy kicsit csinosítunk, akár nagykonzolra is elmenne. Ennek a zenének köszönhetően betéve ismerem Kat és Ana mikrojátékait, és mindegyiken nagy élmény játszani, mert ez a fantasztikus szerzemény nagyon jó hangulatot ad a játéknak.
  10. Zombi U – Main Theme
    Különösebb emlékem nincs a Zombi U-hoz, csak azt akartam, hogy legyen egy Wii U játék is a listában, és az lehetőleg ne a New Super Mario Bros. U legyen, nehogy Mario-túltengése legyen a zenekvíznek. Azért remélem, hogy ha másképp nem is, kizárásos alapon tudni fogják, ezért is tettem be utolsónak, hogy könnyebb legyen betippelni, ugyanis élek a gyanúperrel, hogy közülünk nem sokat játszottak Zombi U-val.

NINTENDO 3DS

  1. Mario Kart 7 – Koopa City
    Az egyik legérdekesebb zenét választottam ki a játékból, ehhez fogható nem nagyon volt még a Mario Kartokban. Kicsit komolyabb, nekem olyan elmerengős, komolyan veteti velem a versenyt.
  2. Kid Icarus: Uprising – Dark Pit’s Theme
    Ahogy minden Nintendo által kiadott játék, ez is megkapta a maga hírverését nálunk is.  A Kid Icarusra azért vetült még ennél is nagyobb reflektorfény, mert a második, egyben az utolsó rész valamikor 1992 körül jelent meg Game Boy-on. És mivel sokakban szép emlékeket ébreszt a játék, főleg azért, mert a Brawl-ban visszatért Pit, a főhős. Remélem, fogják tudni.
  3. Nintendogs + Cats – Club Dog
    Egyszerűen nem maradhat ki a Nintendogs + Cats a listámból, ez a kedvenc zeném a játékban. Amikor unalmamban feltettem a lemezt a kisállataimnak, akkor úgy voltam vele, hogy csináljunk disco-bulit, és egészen megfogott a zene. A minőséget nem kritizálni! Sehol nem találtam semmilyen OST-t a játékból, ezért YouTube-ra feltett zenét vettem fel AudaCity-vel, azt próbáltam hallgatható minőségűre felhozni, de amikor ellenőrzésképp meghallgattam a többivel, szembesülnöm kellett vele, hogy nem nagyon sikerült, a video is olyan volt, hogy 3DS-en ment a játék, és azt vette fel az egyén, ahogy táncolnak rá az állatai.
  4. The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D – Water Temple
    Az Ocarina of Time mindenkinek klasszikus, a Water Temple pedig mindenkinek “kedvenc”. Nem hiába van idézőjelben, ugyanis sokak szerint az egyik legnehezebb dungeon a játékban, ezért voltam kíváncsi, hogy kiben milyen érzést kelt ez a játék, mert mi is imádjuk. Én egyébként pozitív értelemben szerettem meg a templomot, ugyanis ez a zene engem hipnotizál, elmerülök a dungeon-ben, nem zavar semmi, hagyom, hogy sodorjon a zene hangulata, és egyszer csak azon kapom magam, hogy már itt a főellenség, és vagy 1 óra is eltelt, pedig csak perceknek éreztem. Inkább az szokta idegesíteni a játékosokat, hogy sokszor kell cipőt cserélni, és néha vissza kell menni például vízszintet váltani, hogy tovább tudjunk menni. De én nagyon élvezem mindig, amikor itt vagyok.
  5. Luigi’s Mansion 2 – Main Theme
    Hoppá, most vettem észre, hogy a megoldólapon nem javítottam ki az 5. játékzene részlet megoldását, remélem, LernenBoy tudni fogja, amikor javítani fogja. O_O Ha nem, akkor ez vicces szituáció lesz. Ez most kíváncsivá tett. Innen látom, hogy röhögnek rajtam, mert még én sem tudom, hogy mit raktam be. -_- Egyébként az volt, hogy én eredetileg a rapidba akartam tenni Luigi’s Mansion 2 zenét, de egyszerűen nem találtam meg, YouTube-hoz meg csak végső esetben akartam nyúlni. Aztán, ami a megoldólapon van, annak sem találtam meg a zenéjét, úgyhogy úgy döntöttem, hogy csak legjutúbozom a zenét, aztán ott volt letöltőlink. Így lett végül LM2. Természetesen most van nagy divatja a játéknak, remélhetőleg sokáig megmarad a hírneve.

MARIO

  1. Super Mario 64 – Water theme
    Amikor annak idején játszottam vele, még csak hírből ismertem az internet, és hogy bárhogy magaménak tudjam a játék zenéjét, szinte csak álom volt. Ezért azt csináltam, hogy mikrofonos magnóval felvettem kazettára, és rengetegszer visszahallgattam. Ez a zene is a maga kellemes lassúságával, hangzásával szinte teljesen beleolvaszt a játékba, és elmerülünk benne, ahogy Mario is a vízben. És biztos vagyok abban, hogy sokan ismerik, és eltalálták
  2. Super Mario World – Forest of Illusion
    Eredetileg Mario & Yoshi vagy Mario’s Picross zenét akartam másodiknak, de sehol nem találtam meg őket. Aztán az már csak utólag jutott az eszembe, hogy megcsinálhattam volna ezt, hogy emulátoron megy a játék zenéje, és leszedem. De maradt ez, ami szép emlékű számomra, hiszen a Koopalingek közül nekem mindig Roy Koopa lesz a személyes kedvenc, ő az illúziók erdejének “őrzője”. Biztos vagyok benne, hogy sokan tudták.
  3. Mario Golf – Koopa Park
    Na erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy hányan találják el. Többször írtam arról, hogy mennyire szeretem a Mario Golfot, és egy kicsit szívfájdalmam, hogy nem tudom megszerettetni a néppel. Ez is tipikusan olyan zene, mely által annyira belemerülök a játékba, hogy teljesen belefeledkezek, és nem érzem másfél órának azt az időt, mire eljutok az utolsó, 18. pályáig. A madarak csiripelése által pedig teljesen harmóniában van a tájjal, és még külön könyvet tudnék írni arról, hogy mennyire szeretem ezt a játékot, főleg ezt a zenét.
  4. Mario Kart: Double Dash!! – Sherbet Land
    Ahogy mindig a kedvnc zenéimet választottam ki az adott játékhoz, nem volt ez másképp a GameCube-os Mario Kart esetében sem. Havas, jeges pálya, így is eléggé csúszós a ebben a Mario Kart-ban a kocsi, a jég csak még jobban hozzá tesz. Nem könnyű, de legalább a zene inspirál.
  5. Mario Party DS – DK’s Stone Statue
    Továbbra is kedvenc, mondjam még? MONDJAAAAD! Hát jó. ^^ De komolyra fordítva a szót, amikor először játszottam a Mario Party DS-sel, totálisan meg voltam lepve azon, hogy egy ilyen komolytalanabb játéknak is ilyen jó, fülbemászó zenét írtak. Nagyon szeretem ezt a zenét, remélem, sokan fel fogják ismerni, hiszen nemrég volt Mario Party DS verseny, és pont ezen a pályán ment. Tehát sok helyes választ kérek!

Na ennyi volt. Remélem, hogy mindenkinek tetszett. További statisztikával remélhetőleg minél hamarabb. :)


Most, hogy komolyabban használom a Wii Fit Plus-t, valahogy arra jutottam, hogy ezeket a programokat csak nem hosszú távra tervezték. A komolyabb alapok benne vannak, de van egy-két dolog melyek nem éppen arra “inspirálnak”, hogy sokáig használjam. Hétfőn reggel 1 kg pluszt mutatott, amikor megmértem magam. Na jó, ekkor már tényleg úgy voltam vele, hogy csak vissza kell fogni az evést, mert azért nem akarok 70 kg fölött lenni. Ezt sikerült is tartani, másnap reggel ismét megmérem magam, 1,5 kg mínusz. Szórakozik velem a Wii Fit. -_- De nem is ez az egyetlen, ami zavar. Most, hogy már 3 hete edzek komolyabban, ennyi idő alatt idegesítővé válik, hogy a különböző “intelmek” ugyanabban a hangszínben szólnak, pláne, ha ugyanazt többször mondja el egy gyakorlat alatt. Ez főleg a Tricep Extension gyakorlat alatt figyelhető meg. Ez az, amikor a Wiimote-ot kell emelgetni a kezünkben. Ez így nem tűnik nagy dolognak, mondja is a program, hogy ha már megy, akkor lehet súlyokkal is csinálni. Most egy fél literes teli palackkal csinálom, de gondoltam arra is, hogy előkerítem a 2 kg-os súlyzót, és azzal fogom legközelebb csinálni. Szóval ezalatt a gyakorlat alatt mondogatja például, hogy “Firmly bend your arm” vagy “This is a great exercize for toning your arms”. A másik érdekesség, hogy néha egy gyakorlat alatt másképp értékel, pedig nem is csinálom másképp. Például volt olyan, hogy egyszer ezt mondja: “Good job, your balance is excellent” majd néhány másodperc múlva: “You’re fairly unsteady. It’s not good for your back” Pedig semmit nem változtam. Nagyon remélem, hogy a Wii Fit U-ra kijavítják ezeket a hibákat, mert a motivációm megvan, hogy tovább csináljam, de nem így…

A gyakorlatok komolyak benne, két nagyon nehéz van, a Press-up & Side Stand, és a Parallel Stretch. Az első a fekvőtámasz, és az egyik karodat emeld fel. A fekvőtámasz volt olyan, ami régen sehogy nem ment nekem iskolában, most fokozatosan egyre jobban, de még nem mertem megemelni a mennyiséget. Eddig szinte minden gyakorlatban emeltem a elvégzendő mennyiséget, ebben meghagytam 6-on. A Parallel Stretch az, amikor majdnem fekvőtámasz módban kell lenni, a felkarodat a Balance Board-ra téve kell megtámasztani magad. Az a 30 másodperc néha van olyan, mintha fél óra lenne, nagyon nehéz. Próbáltam ebben az 1 percet, nagyon-nagyon nehezen bírtam ki, úgyhogy úgy voltam vele, hogy visszaállítom fél percre, előbb rövidebb idő alatt menjen nagyon jól, és majd utána érdemes megemelni 1 percre. Fejlődés van, és ezért is csinálom már 3 hete, mert nyilván látható eredménye még nincs, de már ennyi idő után érzem magamon, mintha tényleg jó hatással lenne rám fizikailag.

Azért írtam többes számban a címben, mert egy másik játékról is szeretnék beszélni, a Nintendogs + Cats-ről. Lassan 1 éve megvan a játék, és igazából még most is jól elvagyok vele, de már én is komolyabban hiányolok a játékból több lehetőséget. Például miért ne lehetne beteg az állatom? Most ezt egy virtuális állat esetében kicsit furcsa mondani, de szerintem sokkal közelebbi lenne a kapcsolatunk a kevencünkkel, ha látnánk szenvedni, és akkor ápolgatnánk, vinnénk állatorvoshoz, kúrálnánk, és hasonlók. Meg, hogy nem nőnek, az azért ennyi idő után érzem a hiányát. Szerintem egy 1 éves dalmata már nagyjából felnőtt, ehhez képest a kutyáim és macskám ugyanolyan kölykök, mint amikor megvettem őket. Még elvagyok vele, a kutyák rendkívül aranyosak, Pedometerrel sétáltatom őket, amikor megyek valamerre, meg figyelem, hogy éhesek-szomjasak-e, esetleg nem koszosak-e, de nagyjából ennyi. A pénzösszegen (amiből lehet mindenfélét vásárolni a játékban) látszik meg, hogy nem annyira kiforrott a rendszer, ugyanis már versenyre sem érdemes vinni a kutyáimat, mert annyi pénzem van, hogy 10 évig etethetném őket: £20.680, ebből Angliában már lehet kocsit is venni, ugyanis ez kb. 7 millió forint. De jó lenne, ha a valóságban megkaphatnám ezt az összeget. :D


Tehát ma elkezdte az M1 játszani az új japán sorozatot, az Atsu hercegnőt. Tudom, hogy “Acu”-nak van írva, de jobban szeretem hepburn-nel írni japán szavakat, nem csak azért, mert “esztétikusabb” kinézetre, hanem mert ha magyaros átírás után beszélnénk japánul igencsak lesnének, hogy mi a bajunk. A hepburn jobban “láttatja” hogy hogy kell a szavakat kimondani. De ha igazán jól akarunk japánul beszélni, sokszor kell japán műsorokat nézni. Ami ajánlott, mert a legszebb hangzású ázsiai nyelv. Szóval a sorozat. Háát… nem voltam elragadtatva. Az elején kifejezetten rossz volt a színészi játék. Sok volt a narráció, ami részben jó dolog, mert így jobban értjük, hogy mi történik, ugyanakkor mintha súgógép-hatása lett volna, ugyanis többször előfordult az, hogy párbeszédet szakított meg a narráció, és annak végén a szereplők elkezdtek feltűnően másképp beszélni, mintha csak súgásra rájöttek volna, hogy ja, hogy nekem most ezt kell mondani. De az egész rész alatt elgondolkodtatott a színészi játék. Mert lehet, hogy a korábban leadott koreai sorozatok, mint a királyi ház titkai, vagy a korona hercege sem éppen Hollywood-i színvonalú produkciók, de mégis volt valami kedvesség, valami báj, amitől szerethetők voltak a karakterek. Itt ez nem volt meg, és azon gondolkodtam, hogy vagy a színészek voltak ennyire rosszak, hogy az akkori japán természetesnek vett mesterkélt viselkedést akarták eljátszani. Mert akkor nem élnék a Tokugawa sógunátusban. Mert bár azt éreztem, hogy Japánban a nőknek mintha több beleszólásuk lett volna a dolgokba általánosságban, mint mondjuk Kínában, mégis ha valóban ennyire mesterkélt volt az akkori japánok viselkedése, akkor nagyon kemény szabályok uralkodhattak annak idején. Ehhez képest Koreában élni megváltás lehetett akkoriban, már ami az ottani sorozatokból lejött. De valószínű, hogy csak (japán) a főszereplő lány volt olyan, hogy tiszteletet vívott ki magának, ugyanis amikor megszületett, és az apja megtudta, hogy lánya lett, igencsak lefagyott a mosoly az arcáról. Poén egyébként, hogy itt is megfigyelhetők, azok az animékben is használt klisék, hogy az apának 3 fiúgyerek mellett született lánya, és a fiúk nagyon esetlenek, semmi élet nincs bennük, már-már lányosan viselkednek, erre jön egy talpraesett csaj. Az apuka egyébként pont ezért szeretett volna negyedjére is fiút, mert azt remélte, hogy legalább ő lesz életre való. A jellem bejött, csak a nem nem. ^^’ A végére sokat javult a sorozat, mintha a szereplők “bemelegedtek” volna, inkább a dramaturgiával van nagy baj. Az első rész elején az anya megálmodja, hogy lánya születik, de az az érzés, amit ő érzett, nem jön át, és elsiették a lány felcseperedését. Így nem érezhettük át igazán, hogy már gyerekkorában sem volt egy átlagos, akire felfigyelnek. Visszautalnék a korona hercegére, az azért volt nagyon jó, mert jobban el volt nyújtva a főszereplők gyerekkora, így jobban átérezhettük azt, ahogy felnőttként viszonyulnak egymáshoz. Úgyhogy hagy némi kívánnivalót maga után a sorozat, de hátha javul. 50 részes egyébként.

És névnapom alkalmából elhatároztam, hogy komolyabban fogok testedzeni, el is kezdtem ma. Már most érzem, hogy nem telt el eseménytelenül 1 óra, igyekeztem minden testrészemet megmozgatni: kar, mellkas, has, láb. Bemelegítésként, és záróakkordként jógáztam egy kicsit az elején és a végén. Természetesen mindezt Wii Fit Plus-szal. Aztán a végén megmértem magam, mert régen tettem már ezt meg, és visszamentem 70 kg-ra. Pont ezért nem mertem ráállni a mérlegre, mert tudtam, hogy nem fog szépet mutatni, ha az igazat akarja. De az a durva, hogy tudtam, hogy baj van, mégsem étkezek normálisan, és mivel féltem, hogy nem fog kellemeset mutatni. Csakhogy ha a félelem eluralkodik rajtam, akkor nem görgetem magam előtt a problémát, és a végére meg a mélyből sokkal nehezebb visszamászni a korábbi állapotra. Úgyhogy ez nagy baj. De most nem is a fogyás lesz a fő téma, hanem a testépítés. Szeretnék végre igazán jól kinézni! És a mai napi edzés utáni érzés azt mutatja, hogy van erre esély.

Ugyanis eddig azért hanyagoltam a komolyabb edzéseket, mert tisztában voltam azzal, hogy nem elég egy bizonyos szintig edzeni, azt meg is kell tartani folyamatos edzéssel, különben elernyednek az izmok. Féltem, hogy nem fog hosszútávon menni az életmód váltás, mert elvesztem a motivációmat. De most elhatároztam, hogy kipróbálom élesben, meglátjuk, hogy fog menni.

Az étkezésre visszatérve, ha még ennyire sem figyelném, hogy mennyit eszek, baromi könnyen felhízhatnék akár 120 kilóra. Ezt Angliában tapasztaltam meg, még korábban is, mert ott több olyan finom kaját lehet kapni, amit nálunk nem, és nem egészségesek. Ezalatt a 11 nap alatt, amíg kint voltam, többször volt arra példa, hogy ettem például az ecetes ízű chips-et (ez az, amit például hiányolok itthon), és bár nem voltam éhes, mégis amikor szólnak, hogy kész a pizza, nem kellett kétszer mondani, úgy ettem, mint aki órák óta nem evett volna. Ezt már korábban is írtam, hogy ez azért van, mert az ízélmény miatt eszek. És ha a pizzának az ízére gondolok, akkor valahogy elfelejtem, hogy 5 perce ettem utoljára, talán nem is keveset. Veszélyes játék, nem is tudom, hogy ezen lehet-e valahogy változtatni.

Successful Mission


Sikerült! ^_^ Közel 2 hónap alatt sikerült leadni 7 kilót, és elérni az ideális testsúlyomat, 64,2 kg. Nem volt annyira nehéz, ha valaki tényleg meg akarja csinálni, az igenis meg tudja. Nálam úgy volt, hogy az elején nagyon benne voltam, szinte igényeltem, hogy kevesebbet egyek. Az alábbiakból jól le tudtam fogyni:

  • Kefir zabpehellyel
  • Natúr joghurt műzlivel
  • Kukoricapehely tejjel
  • Virsli
  • Halrudak
  • Sajttal töltött pulykamell
  • Kukoricasaláta
  • Zacskós leves
  • Abonett
  • Alma
  • Görögdinnye

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe. Az elején még ettem rizst is, fogytam vele, de egy idő után megállt, és azt gondoltam, hogy a rizs miatt van ez, úgyhogy kivettem az étrendemből, meg is lett az eredménye: További fogyás. Viszont a második felétől már nehezebb volt. Mert ahogy éreztem a pizza illatát, úgy egyre inkább hiányérzetem volt, és már úgy voltam, hogy egy epres tábla csokiért a fele királyságomat odaadnám.

 Néhány képet is csináltam:

Az első nap eredménye

A mai nap eredménye

Ugyan, nem kell félteni.

Terveztem valami ilyesmit.

Folyamatábra a testtömegindex alakulásáról.

Folyamatábra a testsúlyom alaulásáról.

Na persze tudom, hogy megtartani sokkal nehezebb, mint elérni. Nem is tudja, mennyire szerencsés az az ember, aki nem hajlamos a hízásra. Mert nekem mostantól figyelni kell, hogy ha esetleg jojó-effektusra ítélném magam, akkor sokkal kisebb “tartományban” mozogjon az a bizonyos jojó. De tegnap megjutalmaztam magam egy pizza szelettel, a Határ úti metrómegállóban. Ott nagyon finomat adnak, hihetetlen jól esett. De nem elveszíteni a tudatosságot!

És a végén: Elég sokan keresik nálam a Família Kft. részeket. Ez eszembe juttatott egy ötletet, augusztus végétől kivitelezésre kerül, ha minden jól megy.


Tegnapelőtt elértem a 100 órát a Wii Fit Plus-ban. Jó, hogy ezt így elértem, csak annak nem örülök, hogy ezt 453 nap alatt sikerült elérni. Ez átlagban 13 percet jelent. Volt olyan, hogy hónapokig elő sem vettem, vagy csak épp néhány percet játszottam vele, és ez igencsak levitte az átlagot. Jó lenne napi 30 percre feltornázni (hogy idevág), de ahhoz nagyon sokat kéne játszani rajta naponta. ^^’

Néhány napja a 3DS Hungary-n az egyik srác meghirdette a Wii Point kódját, hogy ingyen odaadja. Hát azonnal lecsaptam rá. Megadta privátban, tökre meglepett, amikor írta, hogy 1000 pontot ér, és ingyen odaadja. Azt mondta, hogy a 3DS-éhez akarta felhasználni, de nem tudta, hogy oda nem lehet a pontokat aktiválni. Mivel nálam nincs vezeték nélküli internet, ezért elmentem az egyik barátomhoz, Ragnaroshoz, hogy nála aktiváljam. Tényleg 1000 pontot ér. Ez egy Nintendo 64 játék! Elkezdtem nézegetni a listát, hogy mi legyen, a következők voltak a jelöltek:

  • 1080° Snowboarding
  • F-Zero X
  • Kirby 64: The Crystal Shards
  • Mario Tennis
  • Yoshi’s Story

Ahogy a címből kiderül, az 1080° Snowboardingra esett a választásom. De ezek azok a Nintendo 64 játékok, melyeket mindenképp meg fogok szerezni. És ha már itt vagyok, akkor aktiváltam a Nintendo csillagokból vásárolt 300 Wii pontot is, így 700 pont kell még a következő Nintendo 64 játékhoz. Erről a játékról már korábban írtam, hogy egyszer akkor régen játszottam vele egyet, megfogott, és azóta is érdekel. És most is. Élőben soha nem próbálnám ki az olyan veszélyes sportágakat, mint a Snowboard, vagy síugrás. Szeretem nézni a téli sportágakat a TV-ben, de legtöbbjükről az jut eszembe, hogy ha nén kipróbálnám, biztosan úgy kéne majd összeseperni a pályán. De visszatérve a játékra, egészen kellemes alkotás. A Time Attacket, és a Match Race-t próbáltam ki. A Match Race-ben egy gépi játékos ellen snowboardozunk, ha nyerünk ellene, akkor tovább megyünk a következő pályára. Három “életünk” (Snowboardunk) van. A Time Attack meg az időmérő edzés értelemszerűen. Megválaszthatjuk a snowboardost, és hogy mely deszkán csússzunk le, függ a győzelem a jó választástól is. Ajánlom mindenkinek.

A Nintendo 64 játékok fent vannak, összegeztem, hogy mely NES, és SNES játékokat szeretném letölteni. Tegnap is elnézve a listát, keresűen vettem tudomásul, hogy el lett hanyagolva a Wii Virtual Console. Ennél sokkal-sokkal több játék jelent meg, és biztosan meg lehetett volna állapodni külsős cégekkel, hogy az ő játékaik is kerüljenek ki. Íme a lista:

NES:

  • Donkey Kong
  • Pinball
  • Donkey Kong Jr.
  • Tennis
  • Soccer
  • Kid Icarus
  • Castlevania
  • Pac-Man
  • Donkey Kong Jr. Math
  • NES Open Tournament Golf
  • Mario & Yoshi
  • Balloon Fight
  • Volleyball
  • Castlevania II: Simon’s Quest
  • Yoshi’s Cookie
  • Double Dragon
  • Donkey Kong 3
  • Castlevania III: Drakula’s Curse
  • Mega Man 5
  • Double Dragon II: The Revenge

SNES

  • F-Zero
  • Super Castlevania IV.
  • Street Fighter II: The World Warrior
  • Donkey Kong Country 2: Diddy Kong’s Quest
  • Kirby’s Dream Course
  • Street Fighter II Turbo: Hyper Fighting
  • Kirby’s Ghost Trap
  • Mario’s Super Picross
  • Super Metroid
  • Super Street Fighter II: The New Challengers
  • Super Punch-Out!!
  • Kirby’s Dream Land 3
  • Pilotwings
  • Street Fighter Alpha 2
  • Kirby’s Fun Pak
  • Final Fantasy II
  • Aero, the Acro-Bat
  • Aero, the Acro-Bat 2
  • Final Fantasy III
  • Chrono Trigger
  • Prince of Persia

20 NES, és 21 SNES játék. Adjatok sok Nintendo pontot, hogy meglegyen az összes!

Wii Fitness teszt


Már annak idején is tudtam arról, hogy van ilyen a Wii Sports-ban, most megint felfedeztem magamnak. Ugyanúgy megadja, hogy hány éves szintjén van a fittséged, mint a Wii Fit esetében, csak másképp méri meg. Ugye a Wii Sports-ban 5 sportjáték van: Tenisz, baseball, bowling, golf és boksz. És három rövid gyakorlat alapján méri meg, hogy milyen fitt vagy. Hát el kell mondanom, hogy sokkal szigorúbban mér. A ma mért eredménybéli különbségek ezt hűen tükrözik: A Wii Fit 20 éves szintjére ítélt meg, míg a Wii Sports 71. Hol az igazság? ^^’ Egyébként a Sport gyakorlatain belül olyanok vannak például, hogy például üsd vissza a labdát a teniszben, csinálj Home Run-t a Baseball-ban, vagy üsd az edző által tartott céltáblákat a bokszban. Magukat a feladatokat sem mindig könnyű kitapasztalni, hogy mit is kell pontosan csinálni. Ami tetszik az az, hogy van az eredménynél egy háromszög is. Ennek három élén látni még három eredményt: Gyorsaság (Speed), Egyensúly (Balance) és Kitatás (Stamina). És nekem eddig a Stamina volt a legjobb. Legalább a kitartásom megvan. ^^

Saját Wii Sports Resort


Végre nekem is megadatott, hogy legyen Wii Sports Resortom. Nagyon szeretem, jól megcsinálták a sportjátékokat benne. Elsősorban nyári játékok vannak benne, a hangulat meg kellemes, tengerparti feeling. A Nintendo casual játékai tényleg a hangulatukkal tudnak magukba szippantani, és nem nagyon lehet abbahagyni, mert valami arra inspirál, hogy jobb, és jobb eredményt hozzak ki magamból.

Igazából haragudtam érte a 2008-as E3-on, mert a Nintendo túl nagy feneket kerített neki (akárcsak a Wii Music-nak), és csak azt láttam, hogy a csaj, aki egyébként baromi jól beszélt, és nagyon hiányolom, valamint Reggie ugrálnak a Wiimote-tal a kezükben. Hát nem kosárlabdáznak? Jó buli ez, de most, 2012-ben is az a véleményem, hogy nem erre kell helyezni a hangsúlyt egy E3-on, az idei is sokaknak ezért volt csalódás, mert csak érintőlegesen beszéltek azokról a játékokról, melyeket tényleg várnak a rajongók.

Pedig önmagában nagyon jó. Tessék összeszedni egy kis csapatot, és játszani együtt a jobbnál jobb sportjátékokat! Kéne egy második Wii Motion Plus.

%d blogger ezt kedveli: