supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘Nox’ Category

Személyes Princess és Nox történelem

Posted by supermario4ever - 2012. október 27. szombat


Nosztalgikus volt most egy kis Nox-ot hallgatni, de valahogy annyira nem tudom beilleszteni a jelenembe, mostani fejjel olyan furcsának hat az egész. Jó, tetszik, de valamiért nem tudnám sokat hallgatni, de nem tudom, hogy miért.

Princess CD és kazetta gyűjtemény, valamint egy autogram kártya

Azért veszem egy kalap alá a Princess-t a Nox-szal, mert mind a ketten 2002-ben debütáltak, és nagyjából egyszerre ismertem meg őket. És átfedés van köztük olyan téren, hogy mind a két együttes valami tradicionálisat ötvözött a ma divatos zenéjével. A hegedűs trióra gondolom, sokan emlékeznek, 10 éve valami hatalmas karriert futottak be, amit én sem gondoltam alaptalannak, tetszett, hogy régi klasszikus zenét ötvöztek a ma pop zenéjével. Most őket hallgatom, és most is azt mondom, hogy jól csinálták. Illetve csinálják, mert most néztem utána, hogy ma is aktívak, csak külföldön koncerteznek. Az első albumot, a hegedű hercegnőit annak idején nagyon sokat hallgattam, tetszett, amit csináltak. Aztán, amikor láttam 2003 tavaszán, hogy megjelent a második albumuk, azonnal bizalmat szavaztam nekik, és megvettem. Engem egyébként mindig is érdekeltek az egyedi produkciók, és a 2000-es évek elején, valahogy mintha nőtt volna az egyedi, és igényes zenék száma. A magyarok közül is volt egy-két jó ezekből az időkből. Aztán a harmadik lemezre kezdtem azt érezni, hogy mindig jobb, és jobb albumokkal jön ki a Princess, de akkorának éreztem a fejlődést, hogy úgy gondolkodtam az első két albumról, mintha kísérleti stádiumban készültek volna. Amikor aktuálisak voltak, akkor nagyon jók voltak, de a soron következő albumra akkora volt az ugrás, hogy szinte elfeledtette velem az előző albumot. A  Táncok bűvöletében albumnak volt országos lemezbemutató turnéja, melynek gyulai állomásán én is jelen voltam 2004. november 17-én. Jó koncert volt, de a dalok sorrendjét már másnap sem tudtam visszamondani. ^^’ És furcsa is, mert ha végighallgatjuk a dalokat egymás után, valahogy egysíkúnak tűnnek, de mégsem unalmasok. Az autogram kártya is abból a koncertből származik, és aláírták az első három CD-t is. Aztán kicsit nagyobb kihagyás, 2006-ban a Mediterrán album már nem volt akkora ugrás, de nálam az a csúcspont. Ezen az albumon hallható dalok tetszenek a legjobban, pedig ekkor kezdtem el élesen átállni a japán zenére, mégis ez még nagyon tetszett. Aztán, ahogy kezdett elhallgatni az együttes, úgy fagyott alább az én rajongásom is. A 2008 végén megjelent Best of Princess még beesett, de azt már inkább csak nosztalgia-számba ment, nem is hallgattam sokszor, a három új dalról is csak annyit tudok mondani, hogy jó, de egyáltalán nem emlékszem rájuk. Most a Táncok bűvöletében albumot hallgatom, és ez most nagyon jól esik. Berippeltem mindegyik CD-t, de a Mediterránt valamiért nem akarta bevenni a gépem, ezért azt letöltöttem. Jobban örültem volna, ha az is 320 kbps mp3-ban lenne meg, nem abba rippelték be. -_- Azt fogom következőnek hallgatni.

Nox CD és kazetta gyűjtemény

A Nox-ról már sokkal többet tudok mesélni. 2002 augusztusában hallottam róluk először, konkrétan az Örökség album reklámjában csendült fel a Hej, Dunáról című népdal. Ez már önmagában meglepett, hogy valaki egy népdallal akar betörni a könnyűzenei iparba, de még a zene alatta… Nagyon érdekelt, hogy mi sül ki az egészből, ezért amint lehetőségem adódott rá, megvettem az albumot először kazettán, majd később CD-n. Azt hiszem, 2002. augusztus 22-én került rá sor. Hát nagyon megdöbbentett, akkori fejemmel ez volt az első olyan album, amire azt mondtam, hogy az összes dal kivétel nélkül tetszik. És lám, a kazetták rongyosra hallgatva is megőrzik a minőségüket. Nagyon rég nem hallottam a dalokat, de a mai napig élénken emlékszem rájuk. Aztán 2003 végén jött a Bűvölet album, ahol már saját dalaik voltak, de a zene megmaradt a népi hangszeres stílust modern pop zenével ötvöző stílusban. Annak ellenére, hogy már akkor is valahogy egyszerűnek tűnt az album, nagyon szerettem. Kedvenceim erről a Védj meg! és az Égen, Földön.

Ragyogás DVD, koncertjegy, és autogram kártyák

2004 nyarán láttam őket először élőben. Egy kisebb koncertet adtak valamikor június elején a Csaba Centerben a Center napok keretén belül. Jók voltak, emlékeim szerint fél playback volt, vagyis a zene CD-ről ment, de Szilvi élőben énekelt. Jó koncert volt, kaptam innen egy autogram kártyát. Ebben az évben egy mini-albummal (sokan tévesen maxi CD-nek hívják) jelentkeztek, melyre hat szép karácsonyi dal került fel, annak idején minden karácsonykor hallgattam. De nem sokkal ezután, 2005 tavaszán jött a Ragyogás album. Ezt az albumot én sokáig inkább csak terápiás okokból hallgattam, ugyanis szerintem depresszionista lett az album. Engem nagyon nyomasztanak az albumon hallható dalok, főleg a Találj rám, és a Törött szárnyú madár, ez a két dal rendkívül szomorú.

Nox: Ragyogás gyűjtemény

De nagyon jó koncepciót építettek fel az album köré, nem hiába volt az a hatalmas turné. Jelen is voltan a békéscsabai koncerten, mely 2006. március 25-én volt. Na ez felejthetetlen volt, mindent beleadtak, szerintem az egyik legszínvonalasabb magyar koncert volt. A kártyát kiragasztottam a falra, és kicsit elszívta a színét a nap. ^^’ Pont azért vettem le a falról, mert láttam, hogy már fakul… Szerencsére a koncert élményét a DVD-vel újraélhettem. Azt már jóval később vettem meg, amikor olcsón lehetett kapni. De az albumot a mai napig nem szívesen hallgatom, mert képes elnyomni hangulatilag. Viszont fűződik egy jó emlékem hozzá: Egyszer valahol elveszett maga a lemez, már nem tudom hova lett, de nem került elő. És akkor úgy gondoltam, hogy mivel az albumot nem akartam megvenni még egyszer, ezért írtam a kiadónak, a Universal Music-nak, hogy csak magát a lemezt szeretném megrendelni, mert elveszett. Volt is rá pénzem, de meglepő választ kaptam: Küldjem el a címükre a tokot, és a borítót, és ingyen küldenek egy újat. És tényleg. O_O Totál meglepett, nagyon jó gesztus volt tőlük. Egyébként ebben az albumban használtak egy pár fantasy elemet, az album zárótétele, az Örökkön-örökké, konkrétan a Final Fantasy IV egyik zenéjének átirata. De a DVD-ből is kiderül, hogy szeretik a videojátékokat, egyik utazáskor Szilvi Game Boy Advance SP-n játszott. A negyedik stúdióalbum személyes kedvenc, az Örömvölgy nagyon vidám, tele optimizmussal. Egyébként is jókor jött, mert 2006 második fele volt életem egyik legjobb korszaka, és ezt egy vidám albummal megspékelni, nekem nem kell több. Nagyon sokat hallgattam. Terveztem, hogy elmegyek a várturnéra, de végül elmaradt, pedig voltak Gyulán is. És szerintem ez lett a legfejlettebb albumuk, ehhez képest a Bűvölet csak félkész munka. Az, hogy kezdetleges a második albumon a zene, az még nem is lenne nagy baj, de a sok kényszerrímet mai füllel rossz hallgatni. Aztán jött a Csendes koncertalbum, ez engem annyira nem érdekelt, viszont az Időntúl album még megmozgatta a fantáziámat, főleg az új stílus miatt, bár ekkor az esetek 95%-ában végképp már csak jpop-ot hallgattam. Jó volt, érdekes volt a koncepció, a stílusváltás, de olyan sokat nem hallgattam az albumot, nem lett akkora szám szerintem. Itt kezdett el megszakadni a kapcsolatom az együttessel. A 2009-es Most! album már végképp nem érdekelt. Főleg azután nem, hogy hallottam, hogy abban már csak Szilvi volt egymagában, meg azt is hallottam, hogy akkor szakított (tán el is váltak, mert összeházasodtak? nem tudom) a szakmabeli barátjával, és a dalok jórésze erről szól. Megnéztem a címeket, és van alapja. Azóta sem hallgattam meg az albumot egyszer sem. A Best of Nox-ot esetleg megvenném, de az már csak nosztalgia lenne. Az én szememben az Időntúl az utolsó album. Nem is volt folytatás, ha jól tudom, Szilvi most Ausztráliában van.

Nagyjából ennyi. Ki akartam írni magamból életem egy szeletét, majd várhatóan fogok írni egy másik magyar együttesről.

Posted in Nox, Princess | Címkézve: , | Leave a Comment »

Újabb Disney videokazetták

Posted by supermario4ever - 2012. október 19. péntek


Most már nemcsak hétvégén, hanem pénteken is van bolhapiac a Tesco parkolójában, és kíváncsiságból szétnéztem, hátha találok valami jót, és kifogtam az egyik eladónál VHS-ek között Disney-k is voltak nála 100 ft volt darabja. Ötöt választottam ki magamnak:

Ezek közül kettőt még egyszer sem láttam, a Pinokkiót, és a Herkulest. A Kis Hableányt csak félig láttam, az annyira nem is lett jó. A Hamupipőkéről, és a Lilo és Stitch-ről meg már írtam korábban, mind a kettő mestermű. A Hamupipőkével 1950-ben olyan magasra tették a mércét, hogy azóta sem értem, hogy nem tudták (vagy nem akarták) felülmúlni, de előtte nem volt még történet ennyire fordulatos, és utána is sokáig váratott magára az igazán jó Disney történet. A szereplők is szerethetőek. A Lilo és Stitch-ről is talán esett szó korábban, a filmnek sokkal szomorúbb a története, a sorozat meg kész poénáradat. Érdekes, hogy mindig pont akkor jöttek a gyámhatóságtól, amikor épp a legnagyobb felfordulás volt, hogy szegész Lilo nővérének a lehető legrosszabbak legyenek a kilátásai, talán ilyen téren kissé mesterkéltnek tűnhet, de ezt jól ellensúlyozták a spontán jelenetekkel. A Kis Hableányt meg a sorozatból ismertem inkább, az nézhető volt, mitöbb egész jó. De nekem akkor is az egyik kedvenc Disney sorozatom (melyből előbb film készült) az az Aladdin. A még nem látottakra kíváncsi leszek.

Amiben reménykedtem, hogy találok a bolhapiacon, az majdnem meg is lett. Számomra a zenehallgatás csúcsa a Music Center (vagy Hi-Fi torony, ki hogy ismeri). És találtunk egyet anyámmal, AIWA, 3 CD-s 4.500 forint volt. A hangfala nem gyári, de az eladó elmondása szerint nagyon szépen szólt. Hát adtunk neki egy esélyt, megvettük. Kicsit nehézkes volt hazavinni, de megoldottuk. Hazavittük, összeszereltem, és tényleg fantasztikusan szól! Először kazettát tettünk be, hát komolyan mondom, kazettát így még nem hallottam szólni. Nagyon szép volt. De jött a feketeleves, a CD, azzal volt a gond. A kezdeti lejátszással nincs baj, nagyon szépen szólt, de arra lettem figyelmes, hogy ugrál a zene, többször is. És az az érdekes, hogy visszafele megy… Tehát, ha van 0:39-nél (most csak példát írok), akkor visszamegy 0:30-ra, és folytatja tovább, majd később 1:13-nál megy vissza 1:06-ra. De mivel három CD-s, ezért reméltem, hogy a másikon jobban bejátssza, de inkább lézerproblémára gyanakodtam. Többféle lemezt (pl. írottat) megpróbáltam, és ugyanez volt. Úgyhogy sajnos vissza kellett vinnem. :( Pedig örültem neki, mert nagyon régóta szerettem volna egy ilyen berendezést, remélem, hogy lesz még alkalom egy ilyenre. Az volt még az érdekes, hogy amikor visszavittem, akkor természetesen visszaadta a pénzt, készséges volt, semmi gond nem volt, de felírta a címet, és a telefonszámot, mert hogy ő úgy tudja, hogy működik, és hogy megnézné nálam, mert már nem sokáig maradt, de nem jött. Hát ez van, pedig lehet, hogy neki, mint Papp Attila barátunknak, szerviz-aurája lett volna, és a jelenlétében jó lett volna. ^^’  De tényleg remélem, hogy lesz ilyen még, mert 4.000 forintért (lealkudtuk) potom ár lett volna egy ilyen nagyszerű gépezetért, tényleg a hangfalaknak valami eszméletlen jó hangzása volt. Erről is csináltam képet, azért nézzétek meg:

A Zorán kazetta kivehető, a CD pedig a NOX: Örömvölgy volt. Nagyon rég nem hallgattam az együttest, annak idején nagyon szerettem őket. :) De azok is hogy eltűntek…

Posted in A Kis Hableány, Hamupipőke, Herkules, Lilo & Stitch, Nox, Pinokkió, Zorán | Címkézve: , , , , , , | 2 hozzászólás »

Twilight Princess – Apró csalódások és Koncert, Varázslat, Ragyogás!

Posted by supermario4ever - 2008. június 7. szombat


Nem feltétlen bántó jelleggel írtam a címet ilyenre, de tapasztalok olyan dolgokat a Twilight Princessben, melyek nagyon kiábrándítanak. Most ott tartok, hogy harmadszor vagyok farkas, és a hídnál álltam, amikor felgyújtották mindkét oldalát. Ott állnak a ládák, én azt hittem, hogy azok segítségével kell átügyeskedni magunkat a túloldalra. Tettem-vettem a ládákat, de csak nem akarta az igazamat. Aztán a sokadik elhalálozás után megkérdeztem V-ADit, hogy mi az Isten nyilát kell csinálni, mert már kezdtem ideges lenni, hogy semmi nem jó. Azonnal jön is a válasz, hogy ugorj le… Mi van? T_T Én ott szenvedek a ládákkal, már-már puzzle-ozok vele, és kiderült, hogy teljesen felesleges volt??? Le kell ugrani??? Nem is ez a probléma, mert nem ez az első hajmeresztő dolog a Zeldában, de mi az, hogy ugorjak le? Ez nem egy Zeldához méltó megoldás! Mert az, hogy ha így meg úgy rakom a ládákat, és akkor át tudom ugrani a hidat, az nagyon rendben van, de hogy ugorjak le… És nem ez az első eset a TP-ben. Volt egyszer, amikor a Kakariko Village-ben gyűjtöttem a könnycseppeket, és egy házba be kellett menni, de elkezdtek ide-oda rohangálni a láthatatlan bogarak, és felgyújtották a lakást. Én ott is azt hittem, hogy meg kell harapni őket, és akkor meg lehet állítani a tűzvészt, de menj ki a lakásból… Ez megfutamodás, hogy úgyis menthetetlen, hagyd ott az egészet. És ilyen a hídról leugrás is. És ez nagyon kiábrándító. Mert ez nem Zeldához méltó küldetés. De Zelda játékok nem arról híresek, hogy el kell menekülni, meg kell futamodni. Kezdek egyre jobban csalódni a játékban! Mert az, hogy a PH-ban volt olyna, hogy csukjam a DS-emet, az jó volt, mert abban volt ötlet, de ez így nem járja. Mindegy, a tanulság: Ha a TP-ben tűzeset van, onnan menekülni kell!

Más: Ismét egy kis offpost.
Tegnap megvettem a Nox: Ragyogás koncert DVD-t, és mit ne mondjak? A Nox rajongásom a százszorosára hágott eme fantasztikus koncert hatására!
A Ragyogás koncert tudné Debreceni állomásán készült ez a koncertfilm. Egyébként én is voltam, amikor itt voltak Békéscsabán, és valami hihetetlen! Akkora energia van az egész csapatban, és Szilvinek élőben akkora hangja van, hogy az valami csoda! Felejthetetlen élmény volt. És ma megvettem a Ragyogás koncert DVD-t, és újra átéltem azt a csodálatos élményt, amit az élő koncert adott. Egyszerűen ilyen nincs! Az a táncshow, Szilvi éneke, és a nagyszerű zenekar zenéje, és a tűz- és illiúziómutatványok annyira fantasztikusak voltak, hogy hihetetlen. Sok kiemelkedő jelenet van, de az egyik csúcspont számomra a “Hej Dunáról” c. dal. Ezt tekerőlanttal, hegedűvel, gitárral, dobbal, és a többivel előadni, ahhoz képest, ahogy az albumon hallható egyszerűen csoda! Ahhoz képest, ahogy az albumon mindenféle számítógépes zenével megcsinálták, itt meg élő hangszerrel… Ilyenkor jövök rá arra, hogy mekkora értéke van az élő hangszereknek!
Egyébként dupla DVD-s, az első DVD-n van rajta maga a koncert, és a másodikon az extrák, úgy, mnt videoklipek, werkfilmek, Nox interjúk, karaoke, és egy rakat kép. A videoklipeknek nagyon örülök mert mindegyik egytől egyig nagyon jó lett. A werkfilmek háttérzenéje meg annyira jó lett, meg az egész, ahogy mesélnek a turnéról, meg ahogy összeállítják a koncerttermet, olyan érzése van az embernek, mintha ő is a csapat tagja lenne. Nagyon ritkán találkozni ilyen minőségi DVD-vel. Ugyan 3000 forintba került, de az élmény, amit a koncertfilm és az extrák adtak, azok sokszorosan visszaadták a DVD értékét. Egy biztos: Amíg élek Nox fan leszek!

Posted in Nox, Twilight Princess | Címkézve: , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: