Heti edzés és magyar zene


Ha lehet, ma még annál is családiasabb hangulatú volt az eheti Kung Fu edzés, ugyanis csak ketten voltunk a kínai sráccal. Illetve később csatlakozott egy lány, de ő eredetileg San Shou-ra akart volna jönni, csak eltévesztette az időpontot, így csatlakozott hozzánk. Remélhetőleg nem bánja, hogy tévedett, járjon heti szinten. A felnőtt edzéseken ezen túl a formák gyakorlása mellett mindig lesznek gyakorlatok arra, hogyan szabaduljunk ki fogságból. Mint megtudtam, ezek a mozdulatok a legerősebb kézszorítások esetén is hatásosak, hiszen ezeknek az a céljuk, hogy a lehető legkisebb fizikai erő kifejtése mellett a lehető legnagyobb hatást érjük el. Hiszen ahogy írtam régebben, a távol-keleti küzdősportoknak az a lényegük, hogy a belső energiáidat használjuk fel, így erősebb támadásokra vagyunk képesek, mintha a fizikai erőnket használnánk. És hogy mennyire nem szükséges izom a Kung Fu edzésre, jól példázza az is, hogy jár egy pár fizikailag jobban kigyúrt fiatal (bár azt hiszem, hogy ezt is írtam) edzésekre, és bizony nem is csinálják annyira jól, mert az izomerejüket használják fel. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a válluk felemelkedik, mert oda helyezik az energiáikat, így viszont a karjuk erőtlen marad. Ezért is van az, hogy a mozdulatsoruk nagyon furcsán néz ki. Viszont, akiknek nincs annyi erejük, azok tényleg csak a belső energiáikkal fejlődnek, így a mozgásuk sokkal szebb. Persze ehhez formálni kell a tudatot, hiszen aki másfajta edzésekre járt, és annak köszönhetően tettek szert nagy fizikai erőre, náluk érthető, hogy szinte ösztönösen jön, hogy onnan merítsenek erőt, ahonnan eddig is.

Az utóbbi időkben ismét a magyar zenék felé orientálódtam, köszönhetően annak, hogy teljessé tettem a Skorpió zenei gyűjteményemet flac-ban. Mivel nem jelent az összes albumuk CD-n, ezért csak egyféle módon lehetett ezt megtenni: Ha megvásároljuk a Hungaroton weboldaláról a zenéket. A kiadó egy ideje ugyanis digitális formában teszi elérhetővé a náluk kiadott lemezeket. Valaki más jóvoltából elérhető lett a “Kelj fel” album veszteségmentesen, így osztottam, szoroztam, két album hiányzott a gyűjtemény teljessé tételéhez:

  • Gyere velem
  • Azt beszéli már az egész város

Miután az azt beszéli már az egész város album a kedvencem a Skorpiótól, ezért úgy döntöttem, hogy beadom a derekam, és megszakítva “digitális formában nem vásárolok zenét” szokásomat, megvettem. De nem ám az egész albumot, ugyanis a Hungaroton árszabása rettenetesen idétlen. Egy dal letöltése flac-ban 289 forint, az egész album pedig 2899 forint, de az album csak 9 dalból áll… Valószínűleg a kiadó is tudja, hogy nem megfelelő az album árszabása, az ilyen eseteket úgy oldják meg, hogy egy bizonyos dalt csak albummal értékesítenek. Itt az a szerencsés eset állt elő, hogy a “Ne félj” dalt adják csak albummal, ami viszont rajta van a Skorpió 1973-1993 válogatásalbumon, ami már nekem be van rippelve CD-ről, és a címadó dal is rajta van, így csak 7 dalt kellett külön leszedni, így kb. 1000 forinttal lett kevesebb számomra az egész album. Legalább annyi esze lehetett volna a kiadó cégnek, hogy egy olyan dalt tesznek csak albummal elérhetővé, ami csak azon a lemezen hallható, és akkor ne adj isten, az én eszemen is túljártak volna. De maga a mentalitás az, ami nem tetszik: Nem vagyunk hajlandóak csak azért olcsóbban adni egy lemezt, mert kevesebb dal van rajta, ezért egy-egy dalt nem adunk oda csak úgy. Ez valószínűleg a CD-ről visszamaradt gondolkodás, hiszen egy lemez sem volt csak azért olcsóbb, mert kevesebb dal volt rajta, és ezt nem akarják a digitális letöltéssel sem megváltoztatni.

A Gyere velem album viszont ellenpélda, ugyanis az albumon eredetileg 10 dal van, viszont rátették a Boszporusz partján című dalt is, ami az albumot promotáló kislemezen jelent meg eredetileg, és az összesen 11 dalra alkalmazták azt az árszabást, amit az Azt beszéli már az egész város albumon. Ebből a szempontból meg sokkal jobb az összkép, és ha már csak ez az album hiányzik, akkor megveszem ezt is. Meghallgatom, de annyira nem szeretem. Az aranyalbum 1973-1983-on meg mivel nincs új dal, ezért a korábbi albumokról hoztam össze az azon szereplő dalokat, így újabb albummal lettem gazdagabb. Így sikerült teljessé tenni a digitális gyűjteményt. Flac-ban 3,56 GByte, míg 320 kbps mp3-ban 1,09 GByte-ot tesznek ki. Úgyhogy örvendve vagyok, és így megint jobban elmerültem azokban a magyar zenékben, amiket szeretek, így az LGT és Zorán is előtérbe került. De még a Skorpióról: Továbbra is az a véleményem róluk, amit 1-2 éve írtam, hogy amit Frenreisz Károly csinált zeneileg (az LGT első 2 albumán is) az világszínvonalú, ha csak erre alapozunk, akkor az együttes sokkal többet érdemelt volna, viszont szerintem pont a szövegek miatt nem lett akkora jelentősége  a csapatnak az utókorra, mint például a fentebb felsorolt LGT-nek vagy Zoránnak. Azt már korábban is írtam, hogy egyetértek azokkal a kritikákkal, hogy a szövegeik igencsak hagynak kívánnivaló maga után. De érdekes, hogy inkább most kezdett el zavarni, hogy például a Vezess át az éjszakán és a Kelj fel jóember dalokban sorokat, versszakokat a végtelenségig ismétel, gyerekként ez egyáltalán nem foglalkoztatott. Ugyanakkor, ha megnézek egy Frenreisz Károly interjút, akkor odajutok magamban, hogy tőle nem is kell többet várni, ez ő maga. Amiket mond, és ahogy beszél, nem tűnik nekem olyan embernek, akiből mély érzelmek törnek elő. Ezt lehet érezni annak ellenére, hogy valaki egyébként teljesen normálisan nyilatkozik, de például Presser Gábor vagy Zorán teljesen más. Frenreisz Károly ilyen, ő így egyéniség, és így alkotott maradandót a Skorpióval. Bár nem annyira a nagyvilágnak, hiszen a rádiók legtöbbször két dalt játszanak az együttestől: Így szólt hozzám a dédapám és az Azt beszéli már az egész város, míg más rock együttesektől többet. Erre mondom azt, hogy bár szövegileg tényleg problémás (legtöbb esetben, mert azért van egy-két nagyon jó szövegük), de mégis többet érdemeltek volna. Több olyan kritikát is olvastam, hogy ha egy nagyon jó szövegíró írt volna az együttesnek szövegeket, sokkal jobb lett volna. Én ebben kételkedek, és pont a frontember egyénisége miatt. Mert írhat például Sztevanovity Dusán olyan kaliberű szövegeket az együttesnek, amilyeneket még testvérének sem, de ha nem igazodik az énekes stílusához, akkor nem tudja jól előadni, és hiába teljesít a szöveg versként világszínvonalút, ha az előadásmód nagyot csorbít rajta. Ezért gondolom azt, hogy a Skorpió úgy jó, ahogy van. Tőlük nem kell többet várni.

És máris jelentkezett a hatás a Last.fm profilomon, ugyanis az eddig oly sokáig 8. helyen álló Ohmi Tomoe helyére az LGT került.

LGT8Egyébként is akarom erősíteni a magyar zenei vonalat a profilomban, ezzel is jelezni, hogy örök érvényűek nálam. A másik meg az, hogy ha magát a zenét nézem, akármennyire is szeretem Ohmi Tomoe dalait, de korántsem annyira jelentősek, mint az LGT, úgyhogy  a változtatás nem volt kérdés. A Skorpió sincs messze a nyolcas listától, de ahhoz, hogy mind a ketten fent maradjanak, ahhoz Yonekura Chihirónak kell áldozatot mutatni. Most egyelőre ennyi van.

Seacombe Ferry – New Brighton sétány


Bár nem volt olyan szép idő, mint tegnap, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyek sétálni egyet a folyóparton. Igényeltem már, ugyanis Nintendo DS leírást írok a Mariós oldalra, és még épp csak a fele van kész, és már több mint 2000 szó volt. Iszonyat hosszú lesz, és már kezdtem belefásulni az írásba. Úgyhogy kellett is a szünet, 12.30-ra összeszedtem magam, és útnak indultam. Az iskolán át mentem a tengerpartra, ott van a környéken a Seacombe Ferry vasútállomás, mellette rögtön ott van a tengerpart, mely lényegében egy sétány, mely New Brighton-nal köti össze a kiindulási pontomat. Nagyon szép hely, teljesen megihletett. Egyébként is preferálom a tengerpartot, ha nyaralás kapcsán feltennék nekem a tipikus kérdést, hogy hegyvidék vagy tengerpart, akkor egyből a vizes vidéket választanám, a folyó, tenger közegét nagyon szeretem, ahogy a strandolás is hiányzik. Különben ez folyópart, nem tengerpart, tegnap rosszul írtam, hiszen ez a Mersey folyó, túloldalán van Liverpool (ami nem májmedence, ki kell hogy ábrándítsam a poéngyárosokat). Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok képet csináltam, 71 készült el, nem csoda, hogy a tölthető elem már végképp kiakadt a végére. Így is sokáig bírta nagyon. New Brighton-ban a számomra már jól ismert bohóc köszönti a városba érkezőket:

És megtaláltam azt a házat, ahol nővéremék laktak előzőleg albérletben. Tudtam, hogy a tengerpartnál laktak, csak azt nem, hogy pont itt. És még mindig kiadó a ház (gondolom szobánként, nem mindig veszik ki mindegyiket). Kellemes emlék volt újra látni a házat.

Aztán séta visszafelé. A sétány 3,5 km, ezt megduplázva plusz az út a házunkig, legalább 10 km-t sétáltam most délután, a 3DS-em szerint 20.981 lépést tettem. Nem is volt lábam a végére, az biztos! De ez nem számít, mert nagyon élveztem a gyalogutat. Az elkészült képeket ide tettem ki:

Seacombe Ferry – New Brighton promenade

És ha már 3DS, az az öt album, amit rátettem, végig kiszolgáltak zeneidővel, az alábbiakat hallgattam:

  • LGT – 424 mozdonyopera
  • LGT – A fiúk a kocsmába mentek
  • Skorpió – Zene tíz húrra és egy dobosra
  • Skorpió – Azt beszéli már az egész város
  • Okui Masami – V-sit.

Mostanság a régi magyar zenéket hallgatom, egy japán album is felkerült, hogy azért ne felejtsem el, honnan fúj a mai igényes pop zene szele.

A ma esti boldogságom forrása pedig:

!!! 1997-es Játék határok nélkül !!!

Hát végre eljutottunk ide! ^_^ Kedvenc évadom, mert itt kezdtem el nézni, és tetszett, hogy 8 csapat volt, meg az egész rendszer itt forrott ki, ahogy néztem az eddigieket is. Bár az 1996-osat rendre kihagytam, mert az első fordulóban az a két műsorvezető egyén, akiknek fogalmuk sincs, mitől jó a műsorvezetés, nagyon elvették a kedvemet, hogy nézzem. Aztán beszéltem emberekkel, mondták, hogy még egy pár adásra visszatér, de azért a többségét Gundel Takács Gábor vezeti már. Nem nagyon inspirált kisakkozni, hogy most akkor melyiket ki vezeti, meg az sem lelkesített, hogy a részt vevő csapatok száma csak 6 volt, így kihagytam. De az 1997-es már maga volt a csoda. Megjelent Borbás Mária, mint műsorvezető:

JSF 1997 Borbás MáriaEkkor ismertem és szerettem meg. Valamint erre az évre reformálták meg a pontozási ráblázatot is:

JSF 1997 ponttáblázatJSF 1997 eredménytáblázatEz volt a legelső, amit láttam életemben, és alig vártam, hogy újra láthassam. Ugye mivel itt nincs magyar TV csatorna, ezért csak “segéd”programmal és “segéd”weboldallal tudom nézni, rettenetesen hálás vagyok annak a “segéd”egyénnek, aki hozzájárul ahhoz, hogy Angliából is nyomon tudom követni a Játék határok nélkül adásait. Most már több, mint aktív néző leszek.

Skorpió koncert és egészségügyi fejlemények


Ma voltam a laboreredményért, szerencsére szinte minden rendben van, egyedül a vas van alacsony szinten, de extrém módon: 1,6 amikor alsó hangon 14,3-nak kéne lenni. Valószínűleg be kell feküdni a belgyógyászatra, hogy kiderítsék, hogy mitől van ez, valamint vért is fogok kapni, mert vérszegénység is fennáll. Ma is alapvetően jobban érzem magam, ahogy tegnap, de megterhelt a biciklizés, de legalább most már tudom, hogy miért halok meg majdnem, amikor fellépcsőzök, mert az is borzasztó. Már holnap elkezdem intézni, hogy minél hamarabb orvosolva legyen a dolog.

De hogy mekkora megkönnyebbülést éreztem, hogy a vércukorszintem rendben van, azt szavakba nem tudom önteni. Ugyanis emiatt izgultam nagyon, hogy nehogy ez kiabáljon, hogy nagy baj van. Apám cukorbeteg volt, és rajta keresztül láttam, hogy mennyire egy alattomos dolog: Ugyanis akármennyire tartotta be az orvosok utasításait, akármennyire is diétázott, gyakorlatilag soha nem élhetett teljes életet. És a mai napig nem ismerik a gyógymódját, és mindig az lebegett a szemem előtt, hogy a papír nem kertel, ha valakinek magas a vércukorszintje, annak ugyanúgy kiírja az értéket érzés nélkül, akármekkora is. És onnastól kezdve teljes életmódot kell váltani, hogy valamennyire együtt tudjuk ezzel élni. Nagyon örülök, és nagyon felszabadultam, de vigyázni fogok, mivel ez örökölhető betegség, ezért valamennyire érintettnek érzem magam benne, és ha egy mód van rá, meg akarom előzni életem végéig a cukorbetegséget.

Nem is tudtam arról, hogy a Magyar Televízió leadta a Skorpió együttes augusztusi koncertjét. Szégyen, nem szégyen, de csak utólag tudtam megnézni (pedig nagyon szívesen növeltem volna a nézettséget), nagyon jó koncert lehetett. Mint ahogy az is volt. Az azért látszik, hogy nem olyanok már mint régen, de lehetett érezni az erőt, az energiát, Frenreisz Károlyék most is nagyon tudnak zenélni! Miközben néztem a koncertet, elgondolkodtam azon, hogy ha most kiadnának egy vadonatúj albumot, az milyen lenne. Szerintem nagyon jó dolgot adnának ki a kezükből, nekik is úgy kellett volna, mint az LGT-nek, hogy két új jelenkori album, azok is nagyon jók lettek. Élveztem a koncertet. Volt egy interjú is előtte, azt is volt lehetőségem megnézni, érdekes volt, hogy ők maguk is beismerték, hogy sokkal inkább a zenére, hangulatra mentek rá, semmint a szövegre. Hangulatban tényleg 10/10 a Skorpió dalok, annyira hallatják magukat a dalok, nagyon jók a dallamok, döntő többségüket első hallásra meg lehet jegyezni. Viszont szöveg terén tényleg nem erősek, és egyszer elgondolkodtam azon, hogy a Skorpió lényegében színvonalban az LGT szintjén van, csak azért nem maradtak meg annyira a jelenkornak, mert nincsenek nagyon dalszövegek, melyeket amolyan bölcsességként lehet idézni, mint például az LGT-nél, nekik van jó néhány. A másik ok, ami miatt szinte csak az “Így szólt hozzám a dédapám”, és az “Azt beszéli már az egész város” az a két dal, amire emlékszik a jelenkor, az pedig az igen szegényes CD-kiadás. Nem akarok a Hungarotonra mutogatni, mert más tényezők is közbejátszhattak, de 1993-ban csak a közismert best of CD jelent meg (meg a Show megy tovább album), de csak két régi album jelent meg CD-n 2000-ben (konkrétan az első kettő), és sokáig azt gondoltam, hogy ennyi… De nagyon megörültem, hogy idén a 40. évforduló alkalmából kijött még két régi album CD-n, én már az Új! Skorpió albumot is teljesen megszerettem. És igazuk van a tagoknak: Érezni kell a hangulatot, mert abban tényleg a topon vannak.

Skorpió lemez


Mielőtt rátérnék a témára, szeretném megemlíteni, hogy ma először láttam Havas Henriknek a műsorát az ATV-n, mely a Havas a pályán címet kapta. Nem a politikai mivolta az érdekes most, hanem hogy bejátszanak mindig egy kisfilmet a hét történéseiből. A film nem tölti ki a teljes képernyőt, és a háttérben Super Mario Bros. 3-ból átvett felhők vannak. Iszonyatosan meglepett. Aztán reklámfilmet megszakító szignál videójában pedig ugyanebből a játékból, vagy a Super Mario World-ből (nem láttam pontosan) átvett Tűzvirág látható. Meg a 8-bites szignálzene is meglep, hogy egy ilyen komoly politikai műsorhoz hogy jön a NES és SNES hangulatvilága, mert nagyon hozza.

Skorpió – Zene tíz húrra és egy dobosra

Ma is voltam a bolhapiacon, és kellemes meglepetésemre találtam Skorpió lemezt, méghozzá az egyik kedvenc albumomat, a Zene tíz húrra és egy dobosra albumot. Miután 200 forintért adta, ezért evidens volt számomra, hogy megvegyem. Meg is hallgattam, teljesen rendben szól. Szeretném begyűjteni az összes Skorpió albumot, amik lemezen megjelentek, eddig van 4, az alábbiak hiányoznak:

  • Kelj fel
  • Gyere velem
  • Új! Skorpió
  • Azt beszéli már az egész város
  • A show megy tovább

Mondjuk azt nem tudom, hogy a Show megy tovább megjelent-e lemezen, de rémlett, hogy láttam régebben neten, de most hirtelen nem találtam meg. De ami még nagyon kell a hiányzókból az Azt beszéli már az egész város, az még nagy kedvenc. Annak nagyon örülnék, ha valaha megjelenne CD-n. Különben ha valami miatt sajnálom, hogy úgy nem éltem az előző rendszerben, az a nagyon színvonalas magyar rockzene. Jártam volna annak idején LGT, Skorpió koncertekre.

A lemezről már írtam korábban, amikor megjelent idén CD-n. Azóta valami olyan szintű Skorpió-hullám indult el nálam, régen nem hallgattam ennyit az albumaikat, mint most. Úgy vagyok Frenreisz Károllyal, hogy a maga stílusában elsőszámú zeneszerző, a dalok nagyon hallgattatja magukat.

Új! Skorpió


Tegnap sikerült megszerezni a Skorpió együttes másik újra kiadott CD-jét az Új! Skorpió albumot. Igazából most is az az eset áll fenn, mint abban a néhány esetben, amikor többszöri meghallgatás után jobb véleményem alakult ki az albumról, mint amikor először. Emlékszem, amikor először végighallgattam, nagyon vártam, hogy legyen már vége, mert untam az egészet, ráadásul Frenreisz Károlynak ez a fajta magas hang, mint amit például a “Sötét nappalok és fényes éjszakák” című dalban kiad magából, borzasztó volt hallgatni. Igazából mostanra a szöveget értelmezve, érthető, hogy miért énekel így, és így már sokkal elfogadhatóbb, de most is azon a véleményen vagyok, hogy jobb az a fajta erőből kiadott magas hangja, mint ami például az “Álljatok meg” című dalban hallható. Igazából ez az album sokkal inkább a zenei minőségével ad élményt, mint a hangulatával. De van egy dal, amit szeretnék kiemelni, a “Furcsa emberek” című dalt. Hangulatilag tetszetős, és zeneileg is jól meg lett csinálva, a szöveg meg vicces. Úgy tűnik, hogy sok emberben felmerülnek azok a gondolatok, amik egyszer-egyszer bennem is. Egyébként mostani szemmel azt mondom az albumra, hogy jó, de csináltak ennél sokkal jobbat is, olyan 7/10-esre értékelném.

40 éves a Skorpió


Újjáéledt a Skorpió! Egyre többet hallani róluk, nemrég láttam a TV-ben, Frenreisz Károly adott interjút. Tudtam az augusztus 19-ei koncertről, de hogy ezt az évfordulót két albummal is megspékeljék, az igencsak meglepett. Onnan tudtam róla, hogy böngésztem az aktuális heti MAHASZ eladási listát, és felkerült rá mind a két album. A lényeg az, hogy az új felállásnak két albumát adták ki CD-n, ami eddig csak lemezen volt elérhető. Megmondom őszintén nem értem, hogy a Hungaroton annak idején miért csak az első két albumukat adták ki CD-n, amikor sok előadónak megjelent utólag az összes albuma digitálisan. Egyébként nemcsak az lepett meg, hogy két régi albumot adtak ki újra, hanem az is, hogy milyen jól szerepeltek: Az Új! Skorpió album a 21. helyen debütált, míg a Zene tíz húrra és egy dobosra album pedig a 9. helyen. Szétnéztem neten, először ilyen nagyon ritka kiadványra gondoltam, ugyanis még soha nem hallottam a Grund Records kiadóról. Aztán, ahogy utánajártam, láttam, hogy elég sok helyen kapható online, így ma délelőtt elmentem a városba megnézni, hogy üzletekbe mennyire lehet kapni. Lehet mind a kettőt. Csak az egyik CD-re volt pénzem, és az az igazság, hogy egyáltalán nem volt nehéz a választás, mivel a Zene tíz húrra és egy dobosra album sokkal jobban tetszik, mint az egy évvel előtte megjelent lemezük. Több életet hallok ebben az albumban, másrészt meg nekem sokkal jobban bejön a hangulat is. Nagyon örülök ennek a kiadásnak, végre megvan jó minőségben. Eddig csak úgy volt elérhető, hogy valaki lemezről felvette, és feltette mp3-ba. Annak is jó volt a minősége, de összehasonlíthatatlan a CD-ével, arról nem is beszélve, hogy végre megvan nekem 320 kbps mp3-ban, és flac-ban. És a borítót is bescanneltem magamnak. Az albumon a 8 dal mellett, még kettő van, az 1979-ben megjelent kislemez (Új Generáció / Előre nézz!) anyaga. Még soha nem hallottam őket, de nagyon bejönnek, így maximálisan elégedett vagyok az albummal. Nemcsak hogy végre megvan CD-n ez az album, hanem még a két számomra új dal is nagyon tetszik, sok régi érzést visszahozott. Ennél már csak az lenne a jobb, ha az Azt beszéli már az egész város album is végre kijönne korszerű hangzásban. Az még nagy kedvenc.

Személyes LGT történelem


Az utóbbi években néha-néha elővettem az LGT dalokat, de valamiért nem hallgattam olyan komolyan. De aztán, amikor múlt hónapban az ottani munkahelyemre vittem a gépemet, akkor többször hallgattam magyar zenét, többek között LGT-t, és Zoránt is, és elkapott megint az a hangulat, ami miatt szeretem őket. Nem mondanám magam “hardcore” magyar rock zene rajongónak, de mindig kellemes érzés fogott el, amikor egy-egy régi magyar dalt hallok.

Az LGT-t körülbelül 1992 óta (6 évesen) ismerem két, egymástól független “úton” ismertem meg. Egyrészről nővérem hallgatott egy számomra nagyon kellemes dalt. Akkor még nem tudtam, hogy mi ez, csak nagyjából megjegyeztem, hogy melyik CD-ről volt (ekkor adta ki a Hungaroton a Locomotiv GT. összes nagylemeze címen az együttes összes albumát CD-n is), és próbáltam visszakeresni a dalt, akkor jöttem rá, hogy ez a “Neked írom a dalt” a Mindig magasabbra albumról. Ez volt az első nagy hatás. Aztán apám tette fel többször több lemezt (bakeliten is megvoltak), ez volt a második nagy hatás, mely után már magamtól is hallgattam. Fogalmam sem volt a dalszövegek mondanivalójáról, de a zene hangulata, és az ének annyira megfogott, hogy én rajtuk keresztül szerettem meg egyáltalán a zenét, és rengeteg mindenben nyújtottak inspirációt nekem.

Én magamban 4 korszakra osztom az LGT albumokat (illetve 5-re, ha az újakat is belevesszük), és az “Ilyen a Boksz, az LGT sztori” könyvet olvasva sok érdekes információt találtam. Az együttes ugye, 1971-ben alakult meg, és még ebben az évben december 10-én jelent meg az első albumuk. Érdekes, hogy ezt az albumot csupán 1 hét alatt vették fel, és valahol érződik, hogy ez inkább ilyen kísérletező album. Nagyon jók lettek a dalok, de lehetett volna még finomítani rajta. Az már akkor is feltűnt, hogy nagyon előtérben van a gitárszóló. Aztán olvastam, hogy Barta Tamás mindig is azt gondolta magáról, hogy ő Magyarország egyik legjobb gitárosa, és ezt meg is mutatta, itt-ott eszméletlen gitárszólót nyomatott. Az album mélypontja számomra a “Hej, én szólok hozzád” című dal: Szövegileg sem áll a helyzet magaslatán, de az ottani gitárszóló… Szerintem ember nincs, aki azt vissza tudná dúdolni. Nem olyan a dallama, hogy az megmarad az emberben. A másik dal, ami nem éppen negatívum, de én konkrétan féltem tőle: Ez a “Sose mondd a mamának” dal. A végén hallható gonosz nevetéstől sokáig annyira féltem, hogy nem mertem újra meghallgatni a dalt, vagy csak átugrottam a végét. Mondjuk Frenreisz Károly (ez az ő dala) munkássága több szót is érdemel, róla majd később. Aztán a második album, a Ringasd el magad már érettebb lett, érződik, hogy többet dolgoztak rajta, mindezek mellett, még változatos is lett. Kellemes atmoszférát nyújt, én szertartás-szerűen szoktam hallgatni az albumot, mert mindegyik dalra külön kell figyelni. És pont ezért, mert mindegyik dal más, ezért nem nagyon tudnék kedvencet mondani innen, viszont a “Megvárlak ma délben” dal különös hatással volt rám. Akkoriban nem nagyon értettem akkoriban a szöveget, de ahogy Frenreisz Károly énekelte, annyira átjött a hangulata, hogy szomorúvá tett, főleg a dal végén hallható basszusgitár szólam miatt. Egyébként számomra érdekes “A semmi kertje” dal, ugyanis még 1971-ben az együttes Japánban lépett fel a Yamaha fesztiválon, és ennek volt abban a dalban egy utózöngéje, ugyanis minden refrén végén hallható halkan a “Mite kudasai” (見てください) szöveg, mely azt jelenti, hogy “kérlek, nézd meg”. A második album után lépett ki Frenreisz Károly. Több helyről több indokot is olvastam, hogy miért, valahol azt olvastam 1972 táján már tervben volt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról színházi alkotás, és már ekkor felkérték az LGT-t a zenei munkálatokra, viszont Karesz egyáltalán nem akart színházi munkát. Van ennek alapja, egyrészt maga az album címe, másrészt meg annak zárótétele, de annak nagyobb valóságalapját látom, hogy nem tudta összeegyeztetni a dalait az LGT “profiljával”. Ha jobban meghallgatjuk az első két albumot, akkor tényleg megfigyelhető, hogy az ő dalai mindig más irányba mentek el. De ez engem egyáltalán nem zavart, sőt, mivel szerettem a dalait, ezért nyitottam a kiválása után megalakult Skorpió együttes felé is. Na ez az együttes is megérdemelne egy külön blogpostot. Szeretem a Skorpió dalokat is, de személy szerint nem vagyok 100%-ig elégedett. Arra már magamtól is rájöttem, hogy nem kell feltétlen mindegyik daluk szövegében keresni az értelmet, nemrég olvastam róluk, hogy a dalszövegeiket sokszor érte kritika, sajnos van igazság benne. Vannak mély mondanivalóval rendelkező dalszövegek, de a döntő többségére tényleg nem ez jellemző. Én kifejezetten rossznak tartom a “Kelj fel” és az “Új! Skorpió” albumokat, ezekről csak az 1973-1993 válogatásalbumra másolt dalokat tartom jónak, de azok nagyon jók. Az is gond egyébként, hogy Frenreisz Károly néha túlságosan magas hangon énekel. De nem az az erőből kiénekelt igazi férfi tenorhang, hanem az a már-már fület bántó fejhang. A többi album elég jó, nagy kedvencem például az Ünnepnap, és az Azt beszéli már az egész város. De visszatérve az LGT-re, a harmadik albummal vált igazán népszerűvé az együttes, hiszen a rajta szereplő dalok már “könnyebben fogyaszthatóak”, viszont érdekes, hogy nekem az első két album jobban tetszik. Az tény, hogy egységes lett az album hangzása, és úgy tűnik, hogy Frenreisz Károly és megtalálta a számításait a Skorpióval, mindkét albumból (LGT – Bummm!, Skorpió – A rohanás) 200.000 példány fogyott. Ez mai szemmel nézve hatalmas szám annak fényében, hogy ma már 10.000-es összeladás után is szinte már ünnepel a kiadó cég. Ezután jött az együttes egyik legzűrösebb időszaka, amikor nyugaton próbáltak szerencsét, de ez ugye nem sikerült, sőt igen csúnyán ért véget az egész történet. Ekkor volt az, hogy Barta Tamás annyira megszerette Amerikát, hogy ő ott maradt, és ott akart tovább zenélni. Ha jól emlékszem, azt olvastam, hogy ő tartotta magát olyan nagyra, hogy akár Amerikában is megállná a helyét. Így kint maradt, és az ő helyére Karácsony János került.

Az együttes csak lassan talált magára, mire elkészült 1975-ben a Mindig magasabbra albummal. Én személy szerint innen számolom az LGT második korszakát. Ez egy nagyon kellemes album számomra, annak ellenére hogy mintha jóval szerényebben lenne hangszerelve, nem hallatszik annyi hangszer. Ezen az albumon van az együttes szerintem egyik legszebb szerelmes dala, az “Álomarcú lány”. Össze se tudnám számolni, hányszor hallgattam, ma is valahányszor meghallgatom, hihetetlen kellemes érzés fog el. Egy évre rá, 1976-ban jött az LGT szerintem legnagyobb dobása az ötödik album (Locomotiv GT V.). Ezt az albumot hallgattam legtöbbet gyerekkoromban, mert a dalok rendkívül élettel teliek, szinte mindegyik vidám, és a CD utolsó 9 dalának (ami a 2. lemez B oldala) koncertverziója meg csak emel a hangulaton. Érdekes volt utólag értesülni arról, hogy az nem is valódi koncertfelvétel, csak utólag keverték rá a tapsot gépről. Megfigyelhető, hogy az utóbbi két albumban háttérbe szorult a gitárszóló. Gondolom ez egyrészt azért van, mert Karácsony János nem akarta annyira megmutatni, hogy mekkora virtuóz, másrészt mert ő más stílusban játszik, az ő szólói valahogy nyugodtabbak. Egyébként a “Rohanj hozzám” dal után vált személyes kevencemmé. Kellemes légkört teremt a dalaival, egyszerűek, letisztultak, és ez az érzés tetten érhető a három szóló albumán is, melyeket a mai napig nagyon szeretek hallgatni. Az ötödik album után volt az, hogy a dobos, Laux József egyre inkább eltűnőben volt, később már közvetlenül sem tartotta a kapcsolatot a többi taggal. Amerikába disszidált a feleségével. Arra már nem emlékszem, hogy miért, de mivel ő volt a zenekar vezetője, ezért nem kis probléma volt a kiválása. Egyrészt, hogy egyáltalán ki veszi át az együttes irányítását, másrészt meg, hogy ki lesz a dobos. Jött Solti János.

És miután Laux József felesége Adamis Anna volt, ezért ő is vele ment, szövegíró sem volt, jött helyébe Zorán testvére Sztevanovity Dusán. Ő valahogy más életérzést hozott magával. Az 1977-es “Mindenki másképp csinálja – Zene” album felnőttes hangzású lett, mind szövegben, mind zenében. Ezen a felnőttes hangzáson sokat oldott a Jóbarátok vagyunk dal. A történetmesélős dalok (A rádió, Boogie a zongorán) hallgattatják magukat, és el is képzelem, hogy azokban az időkben hogy történhettek a dolgok. Ez számomra az “alapalbum”, ez volt az első, amit meghallgattam annak idején, ezzel szerettem meg az együttest. A rá egy évre megjelenő “Mindenki” album érdekes. könyvben sem beszélnek róla sokat, annyi maradt meg bennem, de ebben sem vagyok biztos, hogy ez az album sehogy nem akart úgy összejönni, ahogy szerették volna. Igazából, most ahogy gondolkodok, nem tudok róla ilyen gyors jellemzést írni, hogy milyen. A kedvenc dalom innen a “Hirdetés”, de nagyon tetszik a “A téma” című dalban a beszélgetés-szerű éneklés. Énekben vitatják meg, hogy mitől lesz érdekes az emberek számára egy téma. A “Baba-rock” dal pedig nagyon szép, engem konkrétan megérintett. Maga a zene fantasztikus, és a dalban felsíró kisgyerek Somló Tamás újszülött kisfia. Ha jól tudom, ő az, aki a 2000-ben a Zenecsomag című albumában a “Nagy bohóc” című dalban énekel. 1979-ben egy kisebb szünet volt az együttes életében, csak egy kislemez jelent meg, amire négy fantasztikus dal került fel. Viszont az 1980-as Loksi album számomra az ötödik album folytatása. Talán azért, mert ez is dupla lemezes, de valamiért ezen a két dupla lemezes albumon valahogy felszabadultabbnak érzem az együttest. Arról olvastam, hogy ez az album valami trükkel jelent meg ebben a formában, de már nem emlékszem, hogyan. De az érdekes, hogy a lemezhez mellékeltek egy kis papírt, melyen a nehezen érthető dalszövegrészletek olvashatók. Hát igen, annak idején tényleg nem értettem sok szövegrészletet benne, viszont az idő múlásával, ahogy egyre jobban füleltem, ki tudtam venni a szövegeket. Ezt az albumot tartom az előző kettő kiteljesedésének. Imádom azt a rockos hangzást, ami a Loksiban van. Annak idején a “Szentimentális rakenroll” dalra tomboltam, kiabáltam, ugráltam, egyszerűen imádtam a hangulatát. Persze, hogy miről szól a szöveg valójában, arról halvány lila gőzöm nem volt, csak később, ahogy egyre több mindent tudtam meg az előző rendszerről, úgy érettem meg, hogy miről is énekel Presser Gábor valójában. Annak ellenére, hogy az együttes mindig táncolt a “tiltott” és a “tűrt” kategória között, ebben az albumban szóltak be a legjobban a rendszernek, amit ugye cenzúráztak. Azt hiszem, több dalt be akartak tiltani, de szerintem bizonyos helyeken azért érthető nehezen a szöveg, mert így átmehetett a rostán. Ami tetszik még, az az utolsó dal, az Áldd meg a dalt másodjára. Karácsony János távolinak hangzó (vagy inkább álombéli) énekhangja nagyon szépen búcsúztatja az albumot.

Ugyanakkor szerintem egy korszakot is búcsúztat. Ugyanis ezek után ritkábban jelentek meg az albumok, és korántsem arattak akkora sikert. Én sem hallgattam sokáig, nem tetszett az utolsó két album. A Locomotiv GT X. album (ami egyébként kilencedik) már más stílus. Az, hogy miért lett tizedik? Ha jól emlékszem, túl későn vették észre a hibát, már ki volt nyomtatva a borító. Emlékszem is, hogy annak idején számolgattam, de mindig csak 9-ig jutottam, mire elértem ezt az albumot, és kerestem, hogy hol maradt ki egy. Egy időben az volt a tippem, hogy a Képzelt Riport CD maradt ki, és akkor meglenne, hogy ez a 10. De akkor meg az V. album lenne a hatodik (mert a Képzelt Riport 1974-es), úgyhogy így sem stimmel. Aztán annyiban hagytam. Aztán megtudtam a titkot, jót mosolyogtam magamban. Persze, ez semmit nem von le az értékéből. Sőt, igaz, hogy később kezdtem el hallgatni ezt az albumot, de akkor nagyon ráéreztem az ízére. Ez még viszonylag sikeres volt, de az 1984-es Ellenfél nélkül már nagyon hamar feledésbe merült. Na ezt az albumot meg a címadó dal miatt kerültem sokáig. Olyan kellemetlen érzésem volt, kicsit gonosznak éreztem a hangulatát. Mostanra meg majdnem kedvenc lett. Nekem nagyon tetszik az utolsó két album hangulatvilága, teljesen más, mint az előzőek. Az Ellenfél nélkül albumot azért is kerültem sokáig, mert olyan hangszereket hallottam benne, amit még előtte soha (és utána sem), és ettől annyira idegennek tűnt az egész. És tényleg, lehet, hogy én nem hallgattam még túl sok lemezt, de ilyen hangszereket még soha életemben nem hallottam. Például kíváncsi lennék arra, hogy a “Banális Blues”-ban mi a neve annak a hangszernek, amin Presser Gábor játszik. Nagyon furcsa a hangzása. Sajnálom, hogy akkoriban nem kapott nagy hírverést ezt az album, de akkor már teljesen más volt a trendi zenei stílus. Megmosolyogtató, hogy amit akkoriban zenei élet lezüllésének mondtak, ma már kifejezetten igényesnek számít. De mivel ebből az albumból már nem fogyott sok (tippem szerint), ezért már nem készültek újabb albumok.

Az 1992-es Búcsúkoncert jó volt, de már akkoriban tudtam, hogy ez pontosan mit jelent. Tudtam, hogy nem dolgoznak most már közösen, mégis mindig reménykedtem, hogy hátha megjelenik az életemben új LGT nagylemez. És igen! 1997. október 24: 424 mozdonyopera. Teljes titoktartás közepette készült el az album. Emlékszem, hogy akkor volt az első interjú, amikor megjelent az album. Iszonyatosan örültem neki. Nem sokkal ezután meg is vettük CD-n. Nagyon sokat hallgattuk, azt éreztem, hogy ez már más, de ezt az idő múlására fogtam rá, a másik meg az, hogy nekem ez is nagyon bejött. Tíz fantasztikus dal került az albumra. Hatalmas siker volt, szerintem adtak el belőle annyit, mint a régi nagylemezekből. Aztán a ténylegesen utolsó nagylemez a 2002-es “A fiúk a kocsmába mentek” album. Ez már nem lett annyira erős, mint 424 mozdonyopera, de van egy-két jól sikerült dal rajta. Ezek után azt gondoltam, hogy ötévente jönnek új albumok, ezért vártam 2007-re, de elmaradt.

Ami persze nem baj, mert ezzel a 12 stúdió albummal komplett életművet hagytak maguk mögött. Nagyon jó együttes van (igaz, hogy az én szemszögemből elsősorban Japánban), de biztos vagyok abban, hogy amíg élek, az LGT zenéje el fog kísérni.