Sonic hőskorában


Tegnap este elővettem PC-n a Sonic Mega Collectiont, és játszottam az első Sonickal. Nagyon érdekes, mert ha egybevetem a Sega Master Systemes Sonickal, amivel anno annyit játszottam, teljesen más. Csak az nem tisztázott előttem, hogy miért ugyanaz a Sonic the Hegdehog a neve a Mega Drive-os és a Master Systemes verziónak, amikor a kettőnek nincs sok köze egymáshoz. Mert annak, ahogy utánanéztem, felismertem, hogy a Master Systemes verzióval játszottam, sőt, azt is láttam, hogy ugyanez a változat megjelent a handheld konzolok óriására, Game Gearre, ami fent van a Mega Collectionön. Lehet, hogy az a változat ismerősebb lenne?

Ismerkedtem, kóstolgattam az első Sonicot, ezzel a példánnyal még nem volt szerencsém. Tetszik, azt kell mondanom. Az irányítást úgy, ahogy sikerült megszokni, csak néha Sonicnak túl nagy erőt tulajdonítok, és azt hittem, hogy ha teljes erőből nekimegyek az ellenségnek, azzal ő már le van bántva, de csak akkor veszem észre, hogy ez nincs így, amikor velem történik mindaz. Akkor már jobban figyelek, és végülis sikerült eljutnom a 2. világba. Abban már csak reménykedni tudtam, hogy az 1. világban Dr. Robotnikot úgy kell megölni, ahogy a másik játékban, örömmel tapasztaltam, hogy igen. Így végülis nem volt nehéz dolgom. Egy kicsit taktikázni kellett az óriás golyó miatt, de ment. És eljutottam a 2. világba. Aztán itt az első pályán végleg meghaltam. Abban reménykedtem, hogy a 2. világ első pályáján kezdünk, de nem. Vissza a legelejére? Most mi van akkor, ha eljutok mondjuk az utolsó világig, és ott halok meg végleg? Merthogy 3 életet kapunk, és ha elvész mind, akkor van ez. Akkor kezdhetem a legelejéről? Ez már csak azért is elgondolkodtat, mert a játék megjelenésének idejében 1991-et írunk, ekkor volt voltak mentő játékok. Hogy most a MegaDrive kazettájába nem lehetett annyi memóriát csempészni, hogy mentsen, nem tudom, de azt azért megoldhatták volna, hogy adnak választási lehetőséget, hogy mondjuk “Continue”, vagy “Quit” és a Continue esetében ott folytathattuk volna, ahol végleg meghaltunk. Erre még a Super Mario Bros. 2 is képes volt. Szándékosan kerülgetem a NES-es Zeldákat, mert az egy külön történet. Nem tudom, nem vagyok otthon a Sega világában, de azért azt meg merem kockáztatni, hogy egy “Continue” nem öltött volna nagy memóriát magában. Vagy, a Mega Collectionbe belerakni egy mentési funkciót, ahogy a Super Mario All-Starsban van. Na mindegy, ennek majd még utánanézek, hogy ez hogy volt anno. Mindazonáltal szeretem a játékot. Azt kell mondjam, hogy tetszik. Majd a többit is kipróbálom.

Epilepsziaveszély a Zelda II-ben


Miközben örömmámoromat éltem át annak ürügyén, hogy a Zelda II NES-en olyan, amilyennek szeretem, érdekes dologra lettem figyelmes. Amikor NES-en meghal Link, akkor piros-felér villanást láthatunk, míg GBA-n és VC-n csak egy piros kép alatt Link megfeketedett teste látható. Azon gondolkodom, hogy a NES idejében hányan kaphattak epilepsziás rohamot attól a képsortól. Aki esetleg nem tudja, sok ember hajlamos az epilepsziára, és ilyen nagyon gyors villanások rohamot válthatnak ki az emberben. Ezért tüntették el ezt a GBA és VC verziókban (meg gondolom a GC-s Collector’s Editionben sem látható már). Megfogant bennem az a kérdés, hogy a ’80-as évek végén hogy állt az orvostudomány? Akkoriban még nem tudhatták, hogy ezek a villanások problémát is okozhatnak? Egyébként van egy Pokémon rész az első sorozatból, amit betiltottak, mert volt benne egy 10 másodpercnyi villanás, és nagyon sok japánból epilepsziás rohamot váltott ki.

Egyébként nem kell megijedni. Aki nem hajlamos, vagy kigyógyult teljesen a betegségből, az csak annyit lát, mint én, hogy villan a képernyő, de semmilyen ingerületet nem vált ki az agyban (mivel agyi betegségről beszélünk).

Sonic játékok PC-n.

Na de térjünk egy kicsivel vidámabb témára. Bár ne tették volna be Sonicot a Brawlba. Most nem lenne három PC játékom tőle. ^^’ Még nem telepítettem fel őket a gépre, még nem tudtam időt szakítani rá, de nemsokára megteszem, és kipróbálom őket.