Category: Sonic



“Zsuzsi! Szupibuli! Van-e rajtad tangabugyi?”

Most nem jut eszembe semmilyen alcím, ahogy eddig írtam, úgyhogy álljon itt Pempős Pista dala a MinDig TV reklámból. Szakadtam a röhögéstől, amikor először meghallottam. XD A karaokéban úgyis szupi a buli. Igen, most is döntő többségében a karaokéról fogok írni, és ha nem haragszotok, most is lesz itt-ott “szakmai értékelés”. Rakjuk is be a hangulatkeltő zenét: Chihiro Yonekura: Tori no Uta.

Azért ez a dal, mert amikor a karaokésok próbáltak, akkor Amina és Tukeinon az eredeti verzióját énekelték, mely az AIR TV opening dala, és egész nap ez járt a fejemben. De ne szaladjunk ennyire előre. Most először vagyok VIP jeggyel, vittem a Nintendo 64-et. Az eredeti felállás az lett volna, hogy érte jönnek tegnap este kocsival, és viszik a TV-t is, de telefonált Zoloro, hogy csúsznak a szállítással, így nem érnek el hozzám. Viszont kap plusz TV-t, ezért elég lesz csak a 64-et vinnem. Így jobb is, mert így tudtam nézni a Forma 1 időmérőt szombat reggel. Még Koreában volt, az lett volna a poén, ha múlt héten lett volna a MondoCon, mert akkor Japánban volt. Tavaly pont akkor volt az őszi MondoCon, amikor kedvenc szigetországunkban száguldottak a Forma 1-es versenyzők. Kicsit lassacskán készülődtem, fázós is voltam, pedig a hőmérőm szerint 17°C van. Hozzá kell szoknom ehhez télen, ha nem akarok orbitálisan nagy fűtésszámlát. Viszont akkor most nem a 42-es villamos, 3-as metró, 2-es metró kombinációval megyek conra, hanem 68-as busz, 151-es busz párosítással. Így gyorsabb, meg egyébként is meg akartam állni Kőbánya-alsónál, ugyanis a buszmegállóknál levő SPAR mögött van eldugva egy pékség, ami nagyon olcsón ad baromi finom péksütiket. Hat darab van egybecsomagolva (három édes, három sós), és az 300 forint. De tényleg olyanok, amiket a Fornettisnél 160-180 forintért vesztegetik, és az ízük… mennyei. Ajánlom mindenkinek! Csak kétszer is előfordult korábban, hogy ott akartam venni, de mindig zárva volt. Most nyitva volt, le is jegyeztem a nyitvatartási időt: H-P 6-17, Sz: 6.30-13 vasárnap zárva. El is sétáltam Kőbánya-felsőn át a Hungexpóig. A vasútállomáson futottam össze Leeával, jót beszélgettünk. A kettes kapunál mentem be, hogy átadjam a Nintendo 64-et, de nem engedtek be, mert nem volt karszalagom. Közben megjött bagszi, Truner, és a barátnője. Felhívtam Zolorót, hogy itt vagyok, segítsen, máris hozta az emberét, aki által bejutottam. Átadtam neki a gépet, én meg megpróbáltam keríteni valakit, aki segít bagsziéknak bejutni. A szervezőiben nem nagyon tűnt fel, hogy ott vagyok, és hogy mit szeretnék… Nekem kellett szólni, kiderült, hogy nem tudják kinyomtatni a VIP listát, mert nincs netkapcsolat. Távol álljon tőlem a rosszindulat, de nem lett volna egyszerűbb előző nap, otthon, biztos netközelben kinyomtatni? Megnéztem Zoliékat hogy haladnak a konzollal, kicsit benéztem a karaokéba, és nagyjából ennyi. Rossz volt ilyen hamar ott lenni, mert nem volt mit csinálni, így csak ültem, és néztem, hogy a többiek ténykednek, meg néha játszottam. Az aNiwaCon volt nekem az igazi, ott dolgoztam.

Azért eltelt az idő, és a sok próba után 11-kor elkezdődhetett a hagyományos karaoke. És én iratkoztam fel elsőnek. Méghozzá azért, mert bemelegíteni akartam, és úgy voltam, hogy szabadabban énekelhetek, ha nincsenek sokan. Nem mintha zavart volna a nagy közönség. Volt egy Scrapped Princess dal a próbán, ez megihletett az anime Little Wing dalára, az olyan menőség. JAM Project featuring Okui Masami, vicceltek? Kicsit érződött, hogy régen hallgattam a dalt, nálam ez a dal a nagy tavaszváró, március-április táján szoktam hallgatni, mert olyan kellemes hangulata van, szinte társ a nyíló virágok, és a rügyező fák mellett. Jó érzéssel jöttem le a színpadról, megint átestem egyfajta fejlődésen, azt gondolom. Bár ehhez kellett a tavasz MondoCon apróbb kudarca, hogy azt éreztem, hogy nem nagyon figyeltek engem. És most úgy voltam, hogy ha nem érdekel senkit, akkor le van ejtve a közönség, éneklek magamnak. És talán pont ettől, hogy levezettem ezt a feszültséget, ettől voltam jó, és most talán jobban bejött a közönségnek is az előadásom. Ez jó érzéssel töltött el.

Mindig van olyan karaoke esemény, amikor egy olyan dalt hallok, amit eddig soha nem hallottam, de akkor nagyon bejön, most is volt egy ilyen: Berserk: Forces. Egy lány énekelte, és a zene nekem baromira tetszett. És érdekes, hogy tényleg nem hallottam még soha, de a végére úgy énekeltem magamban a dalt, mintha betéve ismertem volna. Ez olyan, mint amikor két ember megismerkedik egymással, és már az első beszélgetésük olyan szintű, mintha gyerekkori barátok lennének. Zenében is van ilyen. Most ezt hallgatom, és iszonyatosan tetszik. Bár érdekes, hogy én rockos hangzásra emlékszem, de elektropop. Totál más a kettő. ^^’ Örülök ennek a zenének. Az eredeti előadó Hirasawa Susumu, és ahogy elnéztem, régi motoros, 1954-ben született.

Gamer zenekvíz. Eleinte nem értettem (illetve azt hittem, hogy rosszul értelmezem) a szabályzatot, de csillagos ötös. Nagyon ötletes volt ez a felmutatós-kiesős rendszer. Ilyet kéne zenekvízben is. Kicsit időigényesebb, kevesebb dalrészlet férne bele, de szerintem élvezetesebb lenne, és az interaktivitása is dobna a hangulaton. A következő volt a lényeg: kis papírosokat kaptunk, ráírtuk a számokat 1-től 5-ig, és felhangzott a zenerészlet, a kfn-ben benne volt az öt lehetőség, és minden egyes zenerészlet után fel kellett mutatni az adott sorszámot, hogy tippünk szerint melyik hangzott el. Aki elhibázta, kiesett. Itt jött Janisch Ádám barátom, együtt játszottunk volna, de csak egyéniben lehetett nevezni. Még ami nagyon tetszett, hogy pont az idő rövidsége miatt megszavaztuk, hogy melyik kategória legyen. Amikor a tablet / telefon kategória volt, akkor felhangzott egy dal, ami nem tudtam hirtelen honnan van, de az előadót felismertem. Pont ettem, és teli szájjal felkiáltottam:

CHIHARA MINORI!!!

A retro főkategóriában csak két alkategóriának jutott hely időhiány miatt, de megszavaztuk, hogy legyen még a Game Boy. Taroltunk volna az Ádámmal, az első: Tetris, második: Super Mario Land, de a harmadik… valami számomra ismeretlen játék volt, így tippeltem, elhibáztam, kiestem. A negyedik felhangzása után szinte fizikai fájdalmat éreztem: Pokémon: Ruby & Sapphire főcímzene. Azt az érzést, amikor éreztem… azt át kellett érezni. Csak azért is felmutattam a sorszámot, legalább ennyiben tisztítsam a lelkiismeremen. És az ötödiken is felordítottam, annyira fájt, hogy nem játszhattam: The Legend of Zelda: Link’s Awakening hyrule zene. Ezt nem élem túl. XD Jelzem itt vagyok, de tényleg nagy seb a Nintendo gamer szívemnek, hogy nem mutathattam fel pontért, hogy ezt én tudom! Úgyhogy nagyon jó volt mindig, egyedül egy negatívum sározza be a csillagos ötös szintet: Több kategóriánál a választási lehetőségek beolvadtak a háttérbe, így nem tudtuk rendesen kiolvasni. Ja, és volt mögöttem két srác, akik… annyira utálom az olyan embereket, akik mindenféle baromságokat jópofiznak, mert azt hiszik, hogy annyira viccesek, pedig nagyon nem! Pont, hogy idegesítőek. Jó, hogy Dani rájuk szólt, volt is hatása!

Ezután volt még hagyományos karaoke, ekkor énekeltem másodjára, és harmadjára. A második is jó volt: GARO ~Makaisenki~: PROMISE ~Without you~ Ezt a dalt már betéve ismerem, úgyhogy nem okozott nehézséget, de a harmadik… JAM Project: Hasta Mañana!! Egy kicsit a dalt is vádolom, hogy szó szerint felsültem vele, részletezem is, miről van szó. Ez azon kevés JAM dalok közé tartozik, ahol első hallásra nem viszik fel annyira magasra a hangjukat az énekesek, mint ahogy szokták. Ez egy kellemes, nyugis dal, szokatlan is tőlük, és én is így kezdtem el, halkan, nyugisan, de az első verse második felében Endoh Masaaki magasabbra viszi fel a hangját, amit én ki tudok adni, de hangosan (szerintem másképp nem is lehet). És belezavarodtam, hogy elveszett az a nyugalom, amivel elkezdtem énekelni, gondolatban elkezdtem rázni a ketrecet, hogy valaki szabadítson ki, mert nagyon gáz, amit csinálok! És ez a pánikroham teljesen átvette az uralmat felettem, és nem tudtam a refrén eggyel magasabb hangját kiénekelni, és annyira kínosan éreztem magam, hogy szabályosan izzadtam. A legdurvább meg az volt, hogy az instrumental utáni refrénnél meg kijött az a magas hang, de azért volt az rossz, mert nem éreztem, hogy összhangban vagyok a dal hangulatával. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy hatalmas, amit csinál JAM Project ének terén, minden elismermésem az övék, de néha feleslegesen másszák meg a csillagos eget. De én is hülye vagyok, mert nem gyakoroltam előtte csak felületesen, és ha komolyabban rámentem volna, akkor láttam volna ezt, és tudtam volna kezelni, vagy letenni róla. A magas hang problematikájára visszatérek még.

Épp Tukival beszélgettem, amikor jött egy srác: Death Note: What’s Up People?!-t énekelt. Csak legyintettem, hogy biztosan olyan lesz, mint a többi, majd befogott füllel végigszenvedem, de… Pont azért volt rossz, mert a pasas kibaszott jól énekelte, MINT AZ EREDETI! Tukival csak lestünk, látni kellett volna a srácot, vérvörös volt az arca, és kidagadtak az erei, és még most is borsózik a hátam, ahogy rágondolok. Viszont pont azt mondtam Tukinak, hogy azért volt nekem rossz, mert tényleg annyira, de annyira jó volt, az egész közönség szinte egy emberként tombolt, mert tőlem nagyon távol áll ez a zenei stílus, és tisztára átereztem azt az érzést, hogy az együttes keményen szidja az emberiséget, mert ennyire hülye. És ez nagyon nem kompatibilis az én gondolkodásommal. Jó, nem azt mondom, hogy nem gondolom néha az embereket dilettánsnak, amit látok, meg ahogy néha egyesek megnyilvánulnak az interneten, de nem az az alapgondolatom, hogy drága emberek: tegyetek meg egy szívességet, és csináljátok fel a nőágú felmenőiteket! Ez nagyon sarkított, de a dal lényében erről szól, mindez őrült metál stílusban. Itt nagyon átjött ez az érzés, és nekem ezért volt rossz. Mindazonáltal maximálisra értékelném.

17.30-kor volt a japán zenei videoklip-összeállítás, ezzel együtt tennék én is kitérőt. A konzolnál boldogság a részemről, mert mindig láttam embereket a Mario Kart 64-nél. Nagyon helyes, látom a Nintendo iránti tisztelet megvan. ^^ A másik retro a már-már szokásosnak mondható Sonic the Hedgehog 2 Mega Drive-ra. Még a karaoke teremben futottam össze Fantosszal és Gáborral, majd a JAM Project-es énekem után lementün a konzolrészlegbe. Fantos Sonicozott, én néztem, Gábor is maradt egy kicsit, utána elbúcsúzott. Fantos random játékkal majdnem végigvitte a Sonicot, nem sok hiányzott. Aztán átmentünk Mario Kartozni. Majd 18.30-kor vissza akartam menni a karaoke terembe, mert a programkiírás szerint addig tartott, de az lett 19.30, és még erre is ráhúzva vagy negyed óra, úgyhogy az Adarnások körében happiness. Néha ránéztem a MAT pultra, bagszival csevegtünk, hogy épp kivel StreetPassoltunk, valamint dél körül épp nem volt senki a Go asztalnál, Tuki is ott volt, rávett, hogy tanuljak meg játszani. De nem ő tanított, hanem egy aranyos lány, az ellenfelem egy kezdő srác volt, aki ismerte már a szabályokat, de annyira még nem tudott játszani. Kezdték magyarázni a szabályokat, hellyel-közzel érthető. Nem vagyok nagy stratéga, úgyhogy spontán játszottam, jelzem: rossz módszer. Laposra lettem verve egy kezdő ellen. Viszont tetszett a játék, elképzelhető, hogy komolyabban is bevetem magam, mondjuk a Hikaru no Go animével is. A lány, aki mondta a szabályokat, először azt akarta, hogy Tuki legyen az ellenfelem, mondja, hogy inkább nem, mert nem adja olcsón a győzelmet. Én is pont ilyen vagyok a Mario játékokban: Boldogan magyarázom a szabályokat, irányítást, sőt, egy-két trükköt is megosztok, de élesben akármennyire is kezdő vagy, már neked kell boldogulni, én nem engedlek nyerni. Pont ekkortájt találkoztam volna Csibivel, hogy visszaadja nekem a Super Mario 3D Land-et, de elragadott a játék, meg már csak félóránként mentek a buszok, úgyhogy végül nem mentem, és nem szóltam, ne haragudj meg rám, sajnálom. :(

19.45 után kezdődött a Late Night Karaoke. Azt értem, hogy a hangulat miatt kapcsoljuk le a villanyokat, DE AKKOR NEM LÁTNI A SZÁMLISTÁT!!! T_T Utána rájöttem, hogy tök poén a telefon fényével fürkészni a számokat. Még utoljára a Slayers: Going History-t akartam énekelni, hátha enyhíti az előző dal kudarcát. Felhívtam Tukit is, úgysem nagyon énekeltem még duettben, itt a lehetőség. És jó buli volt. Gyorsan kiosztottuk, hogy ki melyiket énekli, és nyomtuk. Örültem a végére. Meg a közös dal, a Naruto: GO!!! Nem csoda, hogy Daninak hiánya volt. :D Tehát magas hang: Ebben a dalban kijön. Miért sokkal könnyebb? Mert ez a dal erőteljes, szinte adja magát, hogy itt magasan kell énekelni, és ráállnak a hangszálaim, és itt megy. Még egy plusz öröm-boldogság faktor. De érdekes, hogy van a One Piece: Mirai Koukai dal, amit viszont sokat próbálgattam, és abban nehezebb kiénekelni a magas hangokat, mert hirtelen vált. Ha el akarnám bagatellizálni, azt mondanám, hogy mintha az egyik srác észrevenné, hogy rossz helyen járnak, és átszól a társának, hogy te, nem vagyunk mi rossz helyen? És hirtelen felrepülnek a csillagos égig. Én is repültem a boldogságtól, miközben próbálgattam. De a buli nagy volt a Late Night karaokén, sokan jót, bulisat énekeltek, még egy Oroszlánkirály is belefért. Én még nagyon örültem a Hungária: Csókkirálynak, szeretem azt a dalt. Ilyenkor már lehet nem japán dalokat is énekelni. Én végigénekeltem, jöttek itt is a nagy hangok. Ez is bulizós szám, és adja magát.

Hamar eljött a 21.30, amikor mennünk kellett. Egyedül indultam el, de az egyik kezdő karaokés lány (aki a csókkirályt énekelte) észrevett, és együtt mentünk. Jókat beszélgettünk, tök aranyos volt. De nyugi, semmi komoly, hiszen 11 évvel fiatalabb. ^^’ Ő a villamoshoz ment, én a metró előtt elugrottam a Fogarasi Tesco extrába, vásárolni holnapra kaját. Sajnos még mindig nincsenek olcsón Nintendo DS játékok. Aztán hazajöttem, és most írok. Már lassan hajnali 2 óra van, nem fogok aludni. :D Holnap (vagyis még ma. -_-) találkozunk.

Majdnem végigjátszva


Tegnap este ismét elővettem a Master System-es Sonic the Hedgehog-ot, és sikerült majdnem végigvinni. A végső Dr. Robotnik csatában vesztem el végleg. Nagyon érdekes, mert most, hogy komolyan játszottam vele, úgy ment a játék, mintha csak nemrég játszottam volna vele utoljára, pedig volt már legalább egy évtizede. Sőt, annyira lelkes vagyok, hogy összerittyentettem egy szerintem jó tesztet a játékról, olvassátok el:

Sonic the Hedgehog (Master System)

Teljesen beleszerettem a játékba, kíváncsi vagyok a második részre, mert SMS-re van 2. rész, de a MegaDrive-osok is érdekelnek. És ha jól tudom, a MegaDrive legjátsza a Master System játékokat, úgyhogy csak legyek jobb anyagi helyzetben, lesz nekem még nem Nintendós konzolom!

Sonic the Hedgehog


Néhány napja felfedeztem a Nintendo angol weboldalán, hogy a Virtual Console játékokért is kaphatunk 50 csillagot. Az előző vásárlásból visszamaradt 300 pont Wii Shop Channelben, és a VC játékok beregisztrálásával gyűltek a csillagok, úgy tűnt, hogy összegyűlik 2000 csillag, amelyből vehettem volna 500 Wii pontot, és akkor 800 pontból vehettem volna egy SNES játékot. Vagy Super Metroid, vagy Kirby’s Fun Pak. Elkezdtem számolni, pont kijönne a 2000 csillag, ám valamit félrenézhettem, mert megállt 1965 csillagnál. Na, akkor vettem egy 300 pontot, és másnap egy 100 pontosat. Egy nap, csak egyet lehet vásárolni. Így 700 pontom lett.

Sega Master System II (nem saját kép)

Azért nézegettem a letölthető a címeket a SNES-nél, de hát hiába. Amikor láttam a Sega MegaDrive-ot, eszembe jutott, a Sonic the Hedgehog, mely lehet, hogy furcsa, hogy sok emlék köt hozzá. Na, nem a MegaDrive verzióhoz, hanem a Master System-hez. A lényeg a következő (bár azt hiszem, ezt elmeséltem 2009 februárjában, amikor volt egy rövid Sonic korszakom), valamikor 1995 környékén Békéscsabán az Elektroházban (nagy műszaki cikk áruház, nem tudom, hogy volt-e országos hálózata, de Békés megyében több városban is volt) behoztak egy rahedli (pont most volt ez a megfejtés a Maradj Talpon! műsorban. :D) Sega Master System II konzolt. Az árára nem emlékszem, de jóval olcsóbb volt, mint a 25.000 forintos Super Mario All-Stars pakkos SNES. El is terjedt a konzol rendesen, az egyik barátomnak is volt, hozzá jártam Segázni. Mert nemcsak Nintendós múltam volt. És ehhez volt Sonic the Hedgehog játék. Ezekben a gépekben volt egy beépített játék, ami vagy a Sonic, vagy az Alex Kidd in Miracle World. Ezzel a játékkal is játszottam. Na szóval, amikor néztem a Wii Shop Channelben a Master System-es Sonic játékot, konkrétan ezt a játékot kerestem benne, amivel régen játszottam, de nem voltam biztos benne, hogy ez az. Ugyanis volt egy olyan gondolatom, hogy a Sega Master System, és a Sega Master System II két különböző konzol. Így ha leszedem a SMS Sonicot, nem ugyanazt kapom, amivel játszottam. Nyugi, eszembe jutott a YouTube, hogy nézzek Gameplay videót, meg is tettem, de valahogy nem győzött meg. Azt láttam, hogy a pályák ugyanazok, de kicsit butítottnak láttam, így volt a gondolatom az SMSII-ről, hogy az elődjének továbbfejlesztett változata, így nem töltöttem le a Sonicot.

Ma miután hazajöttem, megnéztem egy gameplay videót a MegaDrive-os Sonic-ról, és annyira megfogott, ahogy a feltöltő játszott vele, hogy úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, én leszedem a Master System-es Sonic-ot, nagy kedvet adott, hogy én is Sonic-ozzak. Elkezdem játszani, és döbbenten látom, hogy ez ugyanaz a Sonic, amivel vagy 15 éve játszottam. So many memories, ahogy a derék amerikai gamer mondja. De tényleg, hihetetlen érzés játszani vele. Érdekes, hogy itt talán annyira nem a sebesség számít, hogy Sonic-kal végigszaladjunk a pályán, sokkal inkább platform-jelleget érzek. Ettől még nagyszerű ez a játék. Hat világból áll, ha jól emlékszem, mindegyik három pályából áll. Csak a feléig jutottam el, a hármas világ már kifogott rajtam. Az első világ a Sonic játékok szokásos Green Hill-je, a második a Bridge. Ezek nagyon könnyűek, most is könnyen végigmentem rajtuk. A harmadik világ a Jungle. Az első pályával még nem is voltak gondok, de a második sokkal durvább. Ugyanis ott felfele kell menni, és ha leesünk, a képernyő nem jön velünk, így azok a platformok, amik már eltűntek, azok már nincsenek, így ha lezuhanunk, meghalunk. Előfordult vagy 10×, úgyhogy érdemes volt az első két világokból felszedni az életeket. De így is csak a 3-3 pályáig jutottam el, mert már csak 1 életem maradt, és elfelejtettem, hogy Dr. Robotnik (minden világ 3. pályáján meg kell küzdeni vele) már ágyúgolyót is ledob, ami természetesen megöl. Úgyhogy itt ért véget.

Hatalmas élmény volt játszani vele, és most már tudom, hogy a Master System II olyan, mint a Game Boy Advance SP a Game Boy Advance-nek. Egyébként annak idején 100%-ra végigvittem, megvolt mindegyik Chaos Emerald. Nézzetek meg egy gameplay képet a játékból, hátha nektek is megtetszik. Ez az NTSC verzió, itt gyorsabb a zene, a PAL-osban lassabb:

Wii Party ismertető


Wii Party dobozzal

Wii Party

Hát sikerült tegnap megszerezni, úgyhogy örülök. ^^ Végülis játékok beszámíttatásával tettem meg a Konzolok szervizében. Kiválasztottam azokat a Wii és DS játékokat, amikkel már tényleg nem játszok. Kettőre esett a választás: DS: Phoenix Wright Ace Attorney: Justice for All, Wii: Sonic Unleashed.

A Phoenix Wright egy ügyvédes gondolkodós játék, te vagy benne Phoenix Wright, az ügyvéd, aki minden rejtélyt felfed. Egy bíróságon vagyunk, nekünk kell az egyébként jogtalanul megvádolt védencünket megvédeni, ám az ügyek rendkívül módon körmönfontak. Tehát tényleg, aki ezt így kitalálta, azelőtt le a kalappal, és hogy ezt így meg tudták jeleníteni. És nekem végülis annyi a személyes problémám a játékkal, hogy nem ment. Hiába gondolkodtam azon, hogy hol lehet a probléma, egyszerűen nem láttam át. És végül beláttam, hogy ez nem nekem való játék, nem játszottam vele többet. De egyébként érdemes, mert nagyon jó hangulata van, a zene is nagyon ott van, és az anime-stílusú grafika nagyon odatesz a hangulatra. Csak az a helyzet, hogy eléggé rétegjáték. Hiába nagyon jó, csak kevesen ismerik, és lehet, hogy csak kevés ember tudna igazán jól játszani vele, lévén, hogy szinte haadó szintű angol nyelvtudást igényel, mert szöveg van benne bőven! Miért is ne lenne, hiszem pont az a lényeg, hogy a tanúk beszédéből találjuk ki, hogy igazat mond-e, vagy hazudik, és ennek alapján kideríteni, hogy ki a bűnös.

A Sonic Unleashed meg alapból nagyon jó ötlet, nekem tetszik, hogy futni kell a pálya végéig, ahogy csak tudsz, különböző akadályokon, gyorsítókon át. Csakhogy ami nálam elrontotta a játékot az az, hogy volt nappal rendes Sonic vagy, míg éjszaka Sonic vérfarkassá változik, ami meg nagyon lassú, és nekem ez nem tetszett. Hiszen egy Sonic játék alapból a sebességről szól.

Így nekem megérte a Wii Partyt megvenni, bár arra azért kíváncsi leszek, hogy mennyiért fogják majd eladni a beadott két játékot. Mindenesetre, akiket érdekel ez a két játék, azoknak csak tessék. A Wii Party meg engem nagyon szórakoztat, kellőképp tartalmas, bár még annyira nem ismertem ki a játékot, hiteles véleményt majd csak néhány hét múlva tudok róla mondani, szerintem írok majd egy tesztet róla.

Alapvetően annyi, hogy annyira talán nem is a Mario Party utódjaként kell elképzelni, hiszen csak egyetlen egy tábla van a játékban. És több, mint 80 mini-játék, melyeket nemcsak táblán lehet játszani, sok extra van a játékban. Az egyetlen játékmód, amit nem próbáltam a Globe Trot, azért, mert eléggé hosszú elmondások szerint. A Party Game részlegben találjuk még a Mii of a Kind, Spin-Off és a Bingo játékokat. A Mii of a Kind egy érdekes dolog. Minden játékosnak van 6 Mii-je különböző színű ruhában. A lényeg az, hogy kétszer három azonos színű ruhájú Miit kell kirakni úgy, hogy megjelenik középen négy Mii, kettőnek látjuk, milyen ruhája van. Játszunk egy Mini-játékot, és aki megnyeri, az választhat a négy közül. Aki második lett az a megmaradt három közül, és így tovább. És az nyer, akinek a hat Miijéből három pl. piros színű, és három zöld. Ekkor jár 12 pont. Ami poén az az, hogy ha a három azonos ruhájú Mii neme azonos, azért +1 pont jár. Hogy ezt hogy találták így ki. :D A Spin-Off egyfajta szerencsekerék. Nem kell “S, mint Sándor”-t, meg ilyeneket mondani, a lényeg az, hogy a bankban pénz van, és mindig megforgatjuk a szerencsekereket. Vagy kapunk a banktól pénzt, vagy mi adunk, vagy megduplázzuk a bankban szereplő pénzmennyiséget, de lehet mini-játékot is játszani. Aki megnyeri, az megkapja a bank összes pénzét. A Bingo meg 5 perces gyors játék. Aki nem ismeri, azoknak a szabályt gyorsan. Eredetileg számokkal játszák, kapsz egy 4×4-es táblát, azokon különböző számok vannak. És mindig kisorsolnak egy-egy számot, és be kell jelölni, ha van neked. És az nyer, akinek vízszintesen, függőlegesen, vagy átlósan kihúzták mind a négy számát, annak kell kiáltani, hogy Bingo. Nos, itt ugyanezt játszuk, csak Miikkel. És időnként egy mini-játék golyót sorsol ki a játék. Ekkor játszunk, és aki azt megnyeri, az maga választhatja ki, hogy melyik Mii legyen az övéi közül kisorsolva. Érdekes, és gyors játék, akár 5 perc alatt lemegy.

Vannak még pár-játékok is. Az egyik játékot csakis és kizárólag ketten játszhatjuk, ez a Friend Connection. Ez valami olyasmi, mint a Lovely Complex animében volt az a gép, ami megmondja, hogy hány százalékra illetek össze. :D A különbség annyi, hogy ezt nemcsak szerelmes párok játszhatják, és hogy nemcsak hasraütés-szerűen jön ki egy százalék érték. Az a lényege, hogy először van öt kérdés a való életből, például egyszer ilyen volt: “Mit szeretsz jobban nézni?” Két válaszlehetőség: Napkelte vagy Napnyugta. És anélkül, hogy nézzük, mit válaszolt a másik, meg kell mondani, hogy nekünk melyik szimpatikus az adott válaszlehetőségek közül. Ezután játszunk egy közös mini-játékot, ahol azt méri fel, hogy mennyire tudunk összhangban együtt dolgozni. És ennek eredményére az egy százalékértéket. Az öt válaszlehetőségből, ha azonosat válaszoltuk, az a jó pont. Még két pár-játék van, a Balance Boat, és a Match-Up, de ezt akár egyedül is játszhatjuk géppel. A Balance Boat az egy vicces találmány. 10 kör van, mindegyikben egy mini-játékot játszunk, ahol szintén közösen kell játszani. Minden mini-játékban van egy minimum elvárás, pl. kosárlabdánál dobjunk meg közösen 30× kosárra a megadott időn belül. Ha ez megvan, akkor jól megcsináltuk a játékot, két azonos méretű Miit kapunk. És ha elrontottuk, akkor, az egyik egy hatalmas Miit kap, a másik meg miniatűrt. És így kell a fizika törvényeinek megfelelően egyensúlyban tartani a hajót. 10 kör van, ahogy írtam, tehát összesen húsz Mii segítségével kell a hajót egyensúlyban tartani. A Match-Up sokkal inkább egy vs. játék, minthogy összedolgozzunk rajta. Adott egy tér, azon vannak Miik. Az eredeti ruhájuk színét nem látjuk, csak akkor látjuk, ha rányomunk, és megjelenik a ruhájának a színe. És össze kell párosítani. Tehát memóriajáték.

Aztán van még a House Party. Itt találhatók meg az egyéb rövid idő alatt játszható party játékok. Például a Wiimote bújócska, amiről már írtam korábban. Hogy a többiek elbújnak, addig az adott játékosnak 100 mp-e van arra, hogy elrejtse a Wiimote-okat. A többieknek meg meg kell találni. A Wiimote-ok persze segítenek állathangok hallatszódnak a mikrofonból. Itt van még az Animal Tracker, amiről szintén írtam már, hogy állathangot kell felismerni a Wiimote mikrofonjából, és azt kell felemelni, amelyikből szól az adott állathang.

És ennyit írnék, mert ennyit próbáltam ki, a többi még csak most jön. Ma meg elmentem a Game Parkba, mert arra gondoltam, hogy beszélgetek a főnökkel, mert napi kapcsolatban vannak a Stadlbauerrel, és arra gondoltam, hogy kultúráltan és nyíltan elmondom, hogy mi a probléma a nintendo.hu oldallal, és hogy vagyunk segítségek bőven, akkor lehet, hogy meg lehetne beszélni, és fejleszteni a dolgokat. De nem ő volt bent. Viszont kaptam Wii Party dobozt, aminek örülök. De máskor szerintem még elnézek arrafelé. Úgyis ritkán járok a XVII. kerületbe. Nagyon szépen felújították Rákoskeresztúr-városközpontot. Amikor odaköltöztem tavaly nyáron, akkor még nagyban dolgoztak, meg építkeztek, de mostanra nagyon szépen néz ki, kész van.


Nem volt betervezve, hogy ma kipróbálhatom, de ha lehetőség adódott rá, hát éltem vele. Cater hívott el magához, mert nem akart egyedül játszani, a másik barátja Ábel épp nem ért rá, tehát én helyettesítettem őt. Rettenetesen hideg van kint. Én már ebben a -1°C-ban is megbolondulok, úgyhogy siettem hozzá, minél kevesebbet legyek a szabadban. Megérkeztem hozzá, megnéztem a játékot, tök jó lett.

A Donkey Kong Countryhoz megmondom őszintén semmilyen régi emlék nem fűz, mert anno az SNES korszakban teljesen kimaradt az életemből. Az 576 KByte-ot egyáltalán nem vettem, így nagyon sehonnan nem értesültem a játékról. Csak 2006-ban próbáltam ki először Krisi által, de nagyon tetszett. Tisztára olyan érzésem volt, mintha a régi időkben játszanék vele, nagyon feelinges a játék. És 2007 elején elég olcsón jutottam egy SNES példányhoz, csak 3000 forint volt. Aki ismeri a DKC árakat, az tudja, hogy ez jónak számít, igaz ront az összképen az, hogy csak a kazetta, de a leírást később megszereztem. És köztudott, hogy az SNES (sőt, úgy tudom, hogy GBA-sokat is) verziókat arany árban mérik.  A második és a harmadik résszel meg még soha nem játszottam egy percet sem. A Wiis verzióval meg volt szerencsém megismerkedni, és azt kell, hogy mondjam, hogy tetszik. A grafika tiszta New Super Mario Bros. Wii hangulat. El is képzeltem, hogy ezzel az erővel még egy pár klasszikust megjelentethetnének Wiire ilyen 2D-s grafikával 3D-s hatással, mert nekem a New Super Mario Bros. Wii mellett a Donkey Kong Country Returns esetében is bejött. De mivel lassan itt a 3DS, és sok régi klasszikust arra fognak megjelentetni, így Wiire szerintem ez az utolsó ilyen jellegű durranás, de isten adja, hogy ne legyen igazam. De grafikailag nagyon rendben van a játék. De szerintem ezeknek nem is kell bődületes 3D-s grafika, ezek így tökéletesek. Nagyon jót szórakoztunk a Csabival, amennyit bénáztunk! :D Az a helyzet, hogy eléggé közeli a kameraállás, és akaratlanul is zavartuk egymást. Az irányítást elég könnyű elsajátítani, és annak ellenére, hogy fektetve kell tartani a Wiimote-ot, elég sok lehetőség van. Ami a játék nehézségét illeti, voltak olyan pletykák, miszerint nem lesz könnyű dolgunk. Mi két világot csináltunk meg (a második főellenségnél elvéreztünk), és összességében könnyebbnek éreztem, mint az SNES-es Donkey Kong Countryt, vagy csak azza nem erőltettem meg magam különösebben. Elő kéne venni az SNES-t érzem én. A zenéből meg valamennyi a régi klasszikus felújított változata. De kellemes játék, igazából szeretem azokat a játékokat, ahol tudok bénázni. :D És amikor nem egyedül játszom, akkor nem azon vagyok, hogy minél jobb eredményt érjek el, hanem, hogy szórakozzak. Ezért szoktam néha szándékosan bénázni a játékokban. Én Diddy Konggal voltam, ő kicsit magasabbra ugrik, Donkey Kong viszont erősebb. De összességében tényleg jó játék, jövőre, ha lesz rá lehetőségen, megveszem.

Aztán kipróbáltam még a WiiWare-re megjelent Sonic the Hedgehog 4-et, tetszik az ötlet, hogy a régi részek felújítása. Maga a játék is tetszik, bár a Sonic is kimaradt az életemből. Aztán Csabi játszott a Sonic Colours-szel, már látásból is meg lehet ítélni, hogy jóval többet dolgoztak ezen, mint az előző részeken. Elvittem a Super Mario All-Starst is, de nem tudtunk játszani vele, mert a lemezt véletlenül az én Wiimben felejtettem. :D De a Sonic Colours után mentem is haza.

De előtte benéztem a Duna Plazába, van az 576-ban Super Mario All-Stars Wiire, de 10.990 ft, úgyhogy…

Sonic Unleashed – A kezdetek


Tegnap kipróbáltam a Sonic Unleashedet, továbbra is tetszik, csak bele kell jönni. Az opening videó valami fenomenális lett, nekem nagyon tetszik.

Aztán volt még egy rövid bevezető, utána a térképen kiválasztottam mind a négy helyet, de egyikben sem lehetett játszani. Ehelyett megnyílt egy ötödik, ott már lehetett. Ki érti ezt… Mindegy, ott lehetett menni. Elsőre 5:00:614-es időt értem el. Kicsit elfelejtettem az irányítást. Aztán átmentünk éjszakába, Sonic ismét szörny lett. Ezek szerint ez éjszakai átok. Az éjszakai pálya nagyon technikás lett, mivel másfajta képességei is van, amiket itt használni kell, de a sebességét elvesztette. Majd ma megint utánanézek.

A Maths Training nem rossz, a struktúrája a Brain Trainingen alapul. De arra jó, hogy fejlesszem a minél gyorsabb fejben számolást.

Konzolozás fénysebességben


Mai szerzemények

Vásároltam ma. Szerintem ez egy igen bőséges év lesz.

A Sonic Unleashed-et kipróbáltam Csabi barátomnál, és nekem bejött. Ilyen Sonic játék szerintem jöhet. De a Sonic the Hedgehog 4 szerintem nagy durranás lesz. A DS-es Maths Training 500 forint volt. Tavaly év végén az összes DS játékot leárazták, mert szinte nem érdeklődött iránta. Van egy eladó srác, akivel szoktam ott beszélgetni, ő mondta, hogy rajtam kívül szinte senki nem kereste. De ezt a játékot megtalálták, és eladták 500 forintért. Az eredeti ára 9000 forint volt, hát annyit nem adtam volna ki, de ennyit már csak próbaképp is megéri. Az egyik kedvenc tárgyam egyébként is a matek. ^^’

A felső sor pedig Bumerángos cuccok. Én nagyon szeretem a Bumerángot hallgatni reggelenként, az egész napomat bearanyozzák a poénjaikkal. Bár egyszer, amikor Pesten voltunk a barátokkal, a Vígszínház környékén láttam a Boros Lajost, nem volt valami jókedvű. Akkor úgy voltam vele, hogy ez mindenkivel megesik. Mert az azért elgondolkodtató, hogy 1999 óta van a Bumeráng, ha nem lennének hitelesek, eddig nem csinálnák. És én ebben érzem, hogy önmagukat adják. Meg néhány napja hozzájutottam a Boros-Bochkor albumhoz, a 2 fura fazonhoz. Kicsit komolytalan, de szerintem nagyon jó. Nekem nagyon tetszenek a dalok.

A bal oldalt egy tripla CD, 2007-2009-es évek legjobb poénjai vannak rajta. A jobb oldallal levő könyvvel jelent meg együtt. A Sláger Rádió utolsó 1 hónapjának E-mailjeit, leveleit, fórumos hsz-eit, és chates üzeneteit tartalmazza. Elég nagy botrány volt, amikor kiderült az az egész Sláger Rádióról, maga a könyv sem vidám. A középső pedig a Bumeráng aranyköpései pedig a legjobb beszólásai a műsornak.

Na de most kipróbálom a Maths Traininget, és a Sonic Unleashet!

Sonic hőskorában


Tegnap este elővettem PC-n a Sonic Mega Collectiont, és játszottam az első Sonickal. Nagyon érdekes, mert ha egybevetem a Sega Master Systemes Sonickal, amivel anno annyit játszottam, teljesen más. Csak az nem tisztázott előttem, hogy miért ugyanaz a Sonic the Hegdehog a neve a Mega Drive-os és a Master Systemes verziónak, amikor a kettőnek nincs sok köze egymáshoz. Mert annak, ahogy utánanéztem, felismertem, hogy a Master Systemes verzióval játszottam, sőt, azt is láttam, hogy ugyanez a változat megjelent a handheld konzolok óriására, Game Gearre, ami fent van a Mega Collectionön. Lehet, hogy az a változat ismerősebb lenne?

Ismerkedtem, kóstolgattam az első Sonicot, ezzel a példánnyal még nem volt szerencsém. Tetszik, azt kell mondanom. Az irányítást úgy, ahogy sikerült megszokni, csak néha Sonicnak túl nagy erőt tulajdonítok, és azt hittem, hogy ha teljes erőből nekimegyek az ellenségnek, azzal ő már le van bántva, de csak akkor veszem észre, hogy ez nincs így, amikor velem történik mindaz. Akkor már jobban figyelek, és végülis sikerült eljutnom a 2. világba. Abban már csak reménykedni tudtam, hogy az 1. világban Dr. Robotnikot úgy kell megölni, ahogy a másik játékban, örömmel tapasztaltam, hogy igen. Így végülis nem volt nehéz dolgom. Egy kicsit taktikázni kellett az óriás golyó miatt, de ment. És eljutottam a 2. világba. Aztán itt az első pályán végleg meghaltam. Abban reménykedtem, hogy a 2. világ első pályáján kezdünk, de nem. Vissza a legelejére? Most mi van akkor, ha eljutok mondjuk az utolsó világig, és ott halok meg végleg? Merthogy 3 életet kapunk, és ha elvész mind, akkor van ez. Akkor kezdhetem a legelejéről? Ez már csak azért is elgondolkodtat, mert a játék megjelenésének idejében 1991-et írunk, ekkor volt voltak mentő játékok. Hogy most a MegaDrive kazettájába nem lehetett annyi memóriát csempészni, hogy mentsen, nem tudom, de azt azért megoldhatták volna, hogy adnak választási lehetőséget, hogy mondjuk “Continue”, vagy “Quit” és a Continue esetében ott folytathattuk volna, ahol végleg meghaltunk. Erre még a Super Mario Bros. 2 is képes volt. Szándékosan kerülgetem a NES-es Zeldákat, mert az egy külön történet. Nem tudom, nem vagyok otthon a Sega világában, de azért azt meg merem kockáztatni, hogy egy “Continue” nem öltött volna nagy memóriát magában. Vagy, a Mega Collectionbe belerakni egy mentési funkciót, ahogy a Super Mario All-Starsban van. Na mindegy, ennek majd még utánanézek, hogy ez hogy volt anno. Mindazonáltal szeretem a játékot. Azt kell mondjam, hogy tetszik. Majd a többit is kipróbálom.

Epilepsziaveszély a Zelda II-ben


Miközben örömmámoromat éltem át annak ürügyén, hogy a Zelda II NES-en olyan, amilyennek szeretem, érdekes dologra lettem figyelmes. Amikor NES-en meghal Link, akkor piros-felér villanást láthatunk, míg GBA-n és VC-n csak egy piros kép alatt Link megfeketedett teste látható. Azon gondolkodom, hogy a NES idejében hányan kaphattak epilepsziás rohamot attól a képsortól. Aki esetleg nem tudja, sok ember hajlamos az epilepsziára, és ilyen nagyon gyors villanások rohamot válthatnak ki az emberben. Ezért tüntették el ezt a GBA és VC verziókban (meg gondolom a GC-s Collector’s Editionben sem látható már). Megfogant bennem az a kérdés, hogy a ’80-as évek végén hogy állt az orvostudomány? Akkoriban még nem tudhatták, hogy ezek a villanások problémát is okozhatnak? Egyébként van egy Pokémon rész az első sorozatból, amit betiltottak, mert volt benne egy 10 másodpercnyi villanás, és nagyon sok japánból epilepsziás rohamot váltott ki.

Egyébként nem kell megijedni. Aki nem hajlamos, vagy kigyógyult teljesen a betegségből, az csak annyit lát, mint én, hogy villan a képernyő, de semmilyen ingerületet nem vált ki az agyban (mivel agyi betegségről beszélünk).

Sonic játékok PC-n.

Na de térjünk egy kicsivel vidámabb témára. Bár ne tették volna be Sonicot a Brawlba. Most nem lenne három PC játékom tőle. ^^’ Még nem telepítettem fel őket a gépre, még nem tudtam időt szakítani rá, de nemsokára megteszem, és kipróbálom őket.


Elhatároztam magamban, hogy felállítok egyfajta ranglistát, hogy kiket fogok fejleszteni a Brawlban. A következő rangsor alakult ki:

1. Toon Link
2. Meta-Knight
3. Mr. Game & Watch
4. Kirby
5. Sonic

Számomra ezek a leghasználhatóbb karakterek, és úgy érzem, hogy velük el tudnék érni egy jó szintet. Pont emiatt a képzeletbeli sorrend miatt játszom megint a Kirby’s Adventure-t, és már majdnem a végén járok. King Dededét legyőztem, már csak Nightmare kell, ami azért viszonylag nehéz.

Sonic az nagyon jó. És felmerült bennem az igény, hogy játszak Sonic játékokkal. Arra még nem mernék megesküdni, hogy vennék játékot is (mert ha egyszer megveszem az egyiket, akkor kell az egész kollekció.-_-), de játszanék szívesen. Nem ez lenne az első eset, hogy Sonicoznék, az első játékot már complete-ra végigvittem még nagyon régen. Méghozzá Sega Master System II-re. Emlékszem, amikor megjelent kb. 13-15 éve a gép, akkor itt nálunk az Elektroházban (egy volt műszaki üzlet, mely Békés Megyében létezett) hatalmas halom stócban álltak a készletek. Én magam soha nem vettem meg a gépet, mert bár semmi bajom nem volt Sonickal, sőt, kifejezetten szimpatikus volt, azért nekem mindig is a Nintendo és Mario felé húzott a szívem. De ez a Mario & Sonic nagyon jó húzás volt, és jön a folytatás, mert a 2010-es téli olimplia alkalmából ismét összecsap a két nagy rivális. És Brawlban is jó karakter, elgondolkodtat, hogy miért is ne játszatnék vele, mint régen? Csak most mindenféle fenntartás nélkül. Csak azt nem tudom, hogy mely Sonicokkal érdemes játszani, mert azt hallottam, hogy a 3D-s Sonicok nagyon mostohák lettek. Nem mindegyik, de a nagy része igen. Majd kíváncsi leszek, hogy vásárolok-e Sonic játékot, és ha igen, melyik lesz az első Sonic, melyre beruházok.

%d blogger ezt kedveli: