supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘teszt’ Category

Tesztözön és számolás

Posted by supermario4ever - 2012. március 7. szerda


Ma áthoztam kicsit kibővítve a 3DS Hungary-nek írt játéktesztjeimet:

Remélem, tetszeni fog. :) A következő játék, amiről írni tervezek, az a Kirby Air Ride GameCube-ra, az a játék is megér egy misét. Régen játszottam már vele, a napokban előveszem emlékezetfrissítésként.

Nemrég írtam, hogy szeretném megrendelni Chihara Minori: Defection és Planet patrol kislemezeit. Szerencse, hogy a CDJapannél is előre meg lehet nézni, hogy mennyi lesz a végső fizetendő összeg, éltem is a lehetőséggel. A két kislemez darabja ¥1.238 (valójában ¥1.300, de az ÁFÁt, ami 5%, nem kell megfizetnünk), az együttes postaköltség ¥1.150, tehát összesen ¥3.626. Átváltottam forintra, és döbbenten láttam, hogy kb. 9.300 forint. Hát ez így nem fog menni. Már azért is szívtam a fogam, amikor láttam, hogy a Tomoe Ohmi: Girlfriend single-ért 5.253 forintot zárolt el a bank, de 9.300 forintot egyáltalán nem akarok japán CD-re költeni, hiába elsőosztályú a két Minorin kislemez. Én ilyenkor látom, hogy sokat gyengült az évek során a forint. Csak szemléltetésképp: 2009. májusában Okui Masami: Akasha CD+DVD-jét ¥3.800 (¥3.990 ÁFÁ-val) plusz ¥750 postaköltség, összesen tehát ¥4.550 volt összesen, és ezért fizettem 9.025 forintot. Most meg majdnem ¥1.000-nel kevesebbért fizetnék többet. Tudom, hogy most olyan időket élünk, amikor álom az 1 Ft = 2 jen árfolyam, de ez vállalhatatlan számomra. Lesznek még anyagilag naposabb idők is.

Posted in Masami Okui, Minori Chihara, teszt | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Mario Kart 7 teszt

Posted by supermario4ever - 2011. december 23. péntek


Megjelenés:
Japán: 2011. december 1.
Amerika: 2011. december 3.
Európa: 2011. december 2.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó:
Nintendo
Műfaj:
Verseny
Játékmód:
1-8 játékos
Online:Van

Platform:

A Mario Kart Wiiből immár nem kevesebb, mint 30 millió példány kelt el vilgászerte. Hatalmas szám, a Nintendo évek óta sikert sikerre halmoz. De szerencsére nem álltak meg a cégnél pénzt számolni, és tudják, hogy a siker egyben hatalmas felelősséggel jár, nagyon sokat dolgoztak a Nintendónál, hogy a későbbi játékok is hozzák a minőséget, szerencsére panaszra nincs okunk. :) Miyamoto az elmúlt években látványosan sokat öregedett, így nem csoda, hogy a visszavonulását pletykálták, melynek hatására sokat zuhant a Nintendo részvénye, de mint kiderült, ez nem igaz. A Mario Kart 7-be is minden tudását belevetette, hogy ha lehet, még az elődjénél is jobb legyen. Vajon sikerült-e?

Az biztos, hogy nagy feladat, hiszen a Mario Kart Wii minden várakozást felülmúlt, főleg a motoroknak köszönhetően. Az új részben ugyan nincsenek motorok, de a játékban levő extrák bőven kárpótolnak minket, elég csak arra gondolni, hogy a levegőben, és vízben is versenyezhetünk. Bár, meg kell mondjam őszintén nemigen jöttek be a reményeim, mert azt gondoltam, hogy nem lesz gáz, ha lezuhanunk, egyszerűen csak megnyílik a siklóernyő, és folytathatjuk, de sajnos a lezuhanást itt is ugyanúgy megszenvedjük, mint az előző részekben. De miről is van szó? Nagy ugratóknál a magasban, megnyílik a siklóernyő, és szépen lassan ereszkedünk le a földre úgy, hogy nem vesztünk sebességet. Hasonlóképp a víz alatt is, megnyílik a hajócsavar, és sebességvesztés nélkül megyünk a vízben. Újdonság még az általunk összeszerelhető kocsi, melynek három része van: kerék, siklóernyő, és maga a kocsi. A pályákon levő érmék összeszedésével újabb és újabb kocsirészek nyílnak meg, melyekkel jobb, és jobb kartokat készíthetünk.

Az alapelv semmit nem változott: Versenyezz szabályok nélkül, és legyél te az első, a sportszerűség nem számít. A játékmódok jól ismertek, itt nem találunk újdonságot. A Grand Prix ugyanolyan bajnokság, hogy négy pályán keresztül, aki a legtöbb pontot gyűjti össze, az kapja meg az aranyserleget. Alapból 8 versenyző közül választhatunk, és három-három kocsirészekből. A többi kartost a 150cc-s bajnokságok megnyerésével, a többi autórészt pedig az érmék összeszedésével tudjuk megszerezni. Ezeket a pályákon találjuk, és minden megszerzett érme tárolódik, és eleinte 50, majd 100 érménként kapunk új alkatrészeket. De az érmék nemcsak ebben játszanak szerepet, növeli a sebességet, ha több érménk van. Maximum 10 érme lehet nálunk, így akár körönként 3-4 másodperccel jobbak lehetünk, mint 0 érmével. Ezért is vigyázni kell, nehogy kiüssenek, mert 3 érmét veszítünk. A kocsirészek összeállításánál kezdőknek javasolt, hogy könnyebb súlyú kartot állítsanak össze, ugyanis ezek könnyebben veszik be a kanyart, és bár nem nagy a végsebességük, de nagyon jó a gyorsulásuk, és a végsebességet sokkal gyorsabban elérhetik. Akik elsajátították a driftelést, azoknak jöhet a nehezebb, sokkal gyorsabb kocsi. Nem nehéz megtanulni, ugorjunk az R-gombbal, és tartsuk az analóg kart abba az irányba, merre fordulni szeretnénk. Várjuk meg, míg a kerék kéket szikrázik, és utána hirtelen mozdulattal balra-jobbra (vagy jobbra-balra), akkor pirosat szikrázik, és sokkal több boostot kapunk. A tárgyak a megszokottak, három új van: A tűzvirág, mellyel 7-8 tűzlövedéket lőhetünk, a Tanooki levél, ami nagyon hasznos, mert nemcsak a mellettünk levő ellenfeleinket hesselgetjük el vele, hanem a körülöttünk levő tárgyakat is, valamint érmeket is felszedhetjük vele. Ami a legjobb, kétségtelenül a Lucky 7. Egy hetes számot láthatunk a Mario Kart 7 logóból, és akkor az alábbi hét tárgyat kapjuk: Banán, zöld teki, piros teki, bomba, csillag, gomba, és hólyag. Ezek mind körülöttünk forognak, így ajánlatos a bombától megszabadulni először (az aktiválódik, mely épp előttünk van), mert ha akkor megy neki egy ellenfél, amikor még rajtunk van, mi is robbanunk, így a Lucky 7 könnyen Unlucky 7 lesz, hisz így a még meglévő tárgyainkat is elveszítjük. A közutálatnak örvendő tüskés kék teki még veszedelmesebb lett, hiszen a Mario Kart 64-hez hasonlóan a földön megy az 1. helyezett után, így nemcsak őt találhatja el. A Grand Prix rangrendszere is apró változáson ment keresztül, megszüntették az A-E osztályozást, ezentúl 1-3 csillag van, vagy semmi, ha rosszabbul teljesítettünk. A Wiis verzióhoz hasonlóan itt is itt is jegyezze fel a biztonság kedvéért az elmeorvosa telefonszámát, aki megpróbálkozik azzal, hogy minden bajnokságon elérje a három csillagot, itt is szükség lehet rá. Ezen kívül még a szokásos Time Trial van, valamint Balloon, és Coin Battle. A Time Trial-ban sokkal nagyobb szerepet kapott az online jelenlét, ugyanis SpotPass-on keresztül különböző idők érkeznek pályánként a gépünkre, így akár a világ legjobbjaival is megmérkőzhetünk. A Battle-ok tökéletesen ugyanazok, mint az előző részekben, semmi változás nincs. Balloon-nál a lehető legtöbbször kell ellenfeleink orra alá borsot törni, míg a Coin-ban legtöbb érmét kell összegyűjteni. A Coin Battle-ben összeszerzett érmék is felkerülnek az összesített érméinkhez. A Local és Online Multiplayerben maximum nyolcan játszhatunk, VS-t, vagy Battle-t. Az Online multiplayer pontrendszerét kicsit megreformálták a Wiis verzióhoz képest, ugyanis nem 5000, hanem 1000 ponttól kezdünk, és az elért helyezésünkért jóval kevesebb pontot nyerünk, vagy veszítünk. A Mario Kart Channel is fellelhető, itt nézhetjük meg a profilunkat, valamint versenyezhetünk barátaink által küldött Time Trial időeredményekkel. A profilunkban láthatjuk, hogy mennyi érmét gyűjtöttünk össze. Maximum 5000-ig számol, de 10000, 15000 és 20000 összegyűjtött érme után arany kocsi extrákat kapunk.

Miután átnéztünk, hogy mit rejt a játék belül, lássuk, milyenek a külsőségek. A Grafika a DS verzióhoz képest (hordozható konzol játékát, az előző hordozható résszel illik összevetni) hatalmas fejlődésen esett át, sőt 3D-ben egyenesen csodálatos! Na ez az, amitől én hátast dobok. A karakterek végsőkig kidolgozva, ahogy a pályák is, és az érintőképernyőt is élvezet nézni, annyira szép a grafikai megjelenítés. Az egyedüli hátrány (bár ez nem a játék hibája), hogy nem nagyon lehet mozgatni a 3DS-t, ha 3D-ben játszunk, mert könnyen elhihetjük magunkról, hogy kettős látásunk van, de a hiba nem bennünk van. Még egy újdonság, hogy közvetlen az autóból is játszhatunk, de én ennek bekapcsolását nem javaslom, mert nagyon nehéz irányítani, és 3D-ben csak homályosodik a kép. Jó ötlet volt, de a megvalósítás Wiin sokkal jobb lett volna. A játék alapvető irányítását könnyű elsajátítani, de ahhoz, hogy mesterévé váljunk idő kell. Akik régóta Mario Kartoznak, hajlamosak egy új részbe úgy beleugrani, hogy csípőből fog menni, azonnal csodákat fognak felmutatni. Itt nem így megy, mert valamivel komplexebb lett az egész. Ha visszaveszünk az magunk isten-hitéből, akkor könnyebb lesz Mario Kart 7 mesterré válni. Sokan hiányolták a Mission Mode-ot, én is jó extrának tartottam, bár én nem játszottam vele olyan sokat. A játék szavatosságát elsősorban az online multi adja, mint Wiinél, ha azokat élvezzük, hosszú évekre nyújt szórakozást a Mario Kart 7 is. És a zene, mint ahogy a Wiisnél is, itt is fantasztikus! Az online zenéje is nagyon jó lett, de minden pálya zenéje akár önálló zenei CD-ként is kijöhetne. A karakterek ugyanolyan bő szókinccsel rendelnek, mint eddig, de talán pont ettől Mario játék, egy Mario játék. Ezekből öszefonódik a hangulat, mely biztosan kísérni fog minket, és olyan legendával fogunk megemlékezni rá, mint a régi játékokról.

A Mario Kart 7 jobb lett a Wiisnél, hogy képes a Nintendo a tökéletes elődnél is jobbat alkotni, nem tudom, de csak ők képesek mindig túlszárnyalni magukat. Persze a PS3, X360, PC, és ezek teljesen eltérő játékosai valószínűleg nem fogják értékelni az egyedi MK7 világot, de akik nyitottak arra, hogy egy olyan játék keretében átéljék gyerekkorukat, mely nem gyerekes, azok imádni fogják ezt a játékot!


Grafika: 10/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 9/10
Zene/Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Csodálatos grafika
+ Fantasztikus zene
+ Akár évekre magához láncol
+ Sok fejlődés az elődjéhez képest
– Nem minden újítás jött be

95%

Posted in Mario Kart, teszt | Címkézve: , | Leave a Comment »

Mario Party 5 teszt

Posted by supermario4ever - 2011. szeptember 26. hétfő


Megjelenés:
Japán: 2003. november 28.
Amerika: 2003. november 10.
Európa: 2003. december 5.

Fejlesztő: HudsonSoft
Kiadó:
Nintendo
Műfaj:
Party
Játékmód:
1-4 játékos

Platform:

Jövőre jelenik meg a Wii U, mely sajnos elveszti már a GameCube-kompatíbilitását. De amíg kurrens konzol a Wii, addig érdemes lenne egy pár GC játékot részletesebben ismertetni. Elsősorban általam emlékezetes játékokat szeretnék bemutatni, az egyik ilyen a Mario Party 5.

A Nintendo 64-re debütált Mario Party sorozat eleinte nagyon jó spin-off-nak indult, de a GameCube-ra megjelent Mario Party 4 úgy elrontotta az egész szériát, ahogy csak lehetett. Talán a konzol képességeinek nem kellő ismerete miatt többek között a grafika, a játék dinamikája nagyon gyengére sikeredett. A Mario Party 5 némileg jobb összképet mutat, bár még így is vannak hiányosságai.

Az alapkoncepció mit sem változott. Ugyanúgy táblán játszunk, kockákat dobunk, mezőket lépünk előre, ha kék mezőre lépünk, három érmét kapunk, ha pirosra, akkor három érmét vesztünk el, minden kör után mini-játékot játszunk. Több, mint 70 új mini-játék, és néhány újdonság, amiben többek között beújít a játék.

Valahol a csillagok felett van egy Álomvilág, ahol mindenki álma találkozik. Ebben az országban Csillagőrök védik mindenki álmát. Elhatározták, hogy meghívják a Mariót és legközelebbi barátait egy partira. Aki azt megnyeri, az lesz a Dream Star. Hát ennyi a történet, a rangos Dream Star címért játszunk a Party módban. Hat tábla van a játékban: Toy Dream, Rainbow Dream, Pirate Dream, Undersea Dream, Future Dream, és Sweet Dream, valamint Bowser Nightmare, melyet a Story Mode-ban lehet megnyitni. Az egyik legnagyobb újítás a Party mód táblás játékában a kapszulák, ezekben vannak azok a tárgyak, melyekkel egy kör erejéig fejleszthetjük magunkat, vagy árthatunk a másiknak. Eddig is voltak tárgyak, de most lényegesen több van belőlük. A kapszulákat gépből kapjuk, és ha egy mezőre szeretnénk letenni, azt ingyen megtehetjük, ám ha magunkon akarjuk aktiválni az adott tárgyat, annak döntő többségéért fizetni kell. A kapszulákban levő tárgyak négy csoportra vannak osztva. A kék kapszulákban vannak a mezőkön történő eseményeket befolyásoló tárgyak (pl. gombával kétszer dobhatunk, vagy a csővel helyet cserélünk egy általunk kiválasztott játékossal). A sárgák az érméink mennyiségére vannak befolyással, a piros a kapszuláinkat kavarja meg, míg a zölddel akár csillagokat szerezhetünk. És van Bowser kapszula, melytől menekülni kell, mert az automatikusan aktiválódik, és szokás szerint nem a nyertest jutalmazzák, hanem a vesztest büntetik. A játék végén pedig a szokásos jutalmakat kaphatjuk, ha beállítottuk ezt az opciót. A Mini-Game Start kapja az, aki a legtöbb mini-játékot nyerte, a Coin Star azé, aki a legtöbb érmét gyűjtötte, a Happening Star pedig azt illeti meg, aki a legtöbbször lépett kérdőjel mezőre.

Természetesen nincs Mario Party Story Mode nélkül. Bowser ellopta mindenkinek az álmát, és helyére rémálmokat küldött. Feladatunk mindennek véget vetni. Ugye milyen izgalmas? Egyedül játsszuk, és gépi ellenfelünk három Mini-Bowser. Végig kell menni mind a hat táblán. Akkor nyerünk, ha első helyen végzünk, és csak ekkor mehetünk a következő táblára. Ha túljutunk mind a hat táblán, akkor nyitjuk meg a Bowser Nightmare táblát, melyet, ha nyerünk, lesz egy végső harcunk Bowserrel. Emellett játszhatjuk a jól megszokott Mini-Game Mode-ot, itt több módon mérhetjük össze erőnket, tudásunkat szabadon választható Mini-játékokkal. Van még két olyan játékmód, melynek semmi köze nincs a Mario Party jelenséghez, mégis extraként bekerült. Az egyik a Super Duel Mode, ahol saját járgányt építhetünk, mellyel harcolhatunk ellenfeleinkkel. Aranyos dolog, de véleményem szerint teljesen felesleges. Nem tudom elképzelni, hogy ezzel 5 percnél tovább bíbelődjünk. Egyébként egyes részeket érmékért vásárolhatunk. A másik a Bonus Mode, ahol például kártyajátékot játszhatunk, valamint egyéb sport játékot, mint például jégkorong, vagy strandröplabda. Ezek is aranyos dolgok, de annyira egyszerűek, hogy nem nyújtanak tartós szórakozást, de egy pár meccs erejéig el lehet szórakozni velük.

Ezzel dióhéjban be is mutattam a teljes játékot. Most pedig lássuk a külcsínt és a belbecset. A grafika lényegesen szebb az elődjénél. A színek élénkebbek, a táblák sokkal részletgazdagabbak, így élethűbb lett. De a karakterek megjelenítése még mindig nagyon egyszerű, és ez nagyon gyerekessé teszi az egész játékot. Ilyet Nintendo 64-en láttunk, már a GameCube is sokkal többre képes ennél. Bár az örömteli, hogy a karakterek mozgása dinamikusabb az előző részhez képest. Az irányítás jó, mivel egyszerű a mini-játékok kezelése, ezért nem is várható el, hogy controller gyilkos legyen a játék. Bár öt játékmód van, de ebből kettőnek nincs sok köze a játékhoz, emellett rövidek is, így nem nehéz megunni a játékot, könnyen elképzelhető, hogy néhány hónap múlva a polcon fog kikötni a játék, és rosszabb esetben többet nem is vesszük elő. A másik nagy hibája a játéknak, hogy maga a Party Mode is nagyon unalmassá tud válni egyedül. Az szép és jó, hogy a karakterek mozgása dinamikusabb, de a történések annyira lassúak, hogy nagyon nehéz kivárni, mire sorra kerülünk. Ezzel sajnos könnyű hazavágni egy társasjátékot. A zene nagyon különleges, ugyanis valami fenomenálisra sikeredett! Igaz gyerekesnek hat, de annyira szépen meg van komponálva, hogy egyáltalán nem zavaró. Egy fiatal japán hölgy, Aya Tanaka keze munkássága, aki sokban eltért a többi Mario Party zenei hangzásától. Annak ellenére, hogy mindegyik zenét szintetizátorral vették fel, mégis olyan hatása van, mintha egy nagyzenekarral vették fel, mintha egy szimfonikus orchestra lenne. A zeneszerzőnek érdekes mód csak ez az egy játék szerepel a gamer-repertoárjában, több játéknak nem szerezte a zenéjét, de ezzel az eggyel is maradandót alkotott. A játék hangulatát továbbra is a fantasztikus, és változatos mini-játékok viszik el, melyekből – ahogy az elején írtam – több, mint 70 van, szinte mindegyik egytől egyig élvezetes.

Bár ez a rész jóval több pozitívummal rendelkezik az elődjénél, mégis vásárlás előtt egy alapos próbát javasolnék. Aki el tud szórakozni az extrákkal, és nem unja a Party Mode vontatott menetét, az akár még élvezheti is.

Grafika: 6/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 5/10
Zene/Hang: 10/10
Hangulat: 7/10

+ Fantasztikus mini-játékok
+ Csodálatos zene
+ Sokat fejlődött elődjéhez képest
– Gyerekes, egyszerű grafikai megjelenítés
– Nem nyújt tartós szórakozást

70%

Posted in Mario Party, teszt | Címkézve: , | Leave a Comment »

Mario Golf teszt

Posted by supermario4ever - 2011. szeptember 16. péntek


Eredeti megjelenés:
Japán: 1999. június 11.
Amerika: 1999. június 30.
Európa: 1999. szeptember 14.

Virtual Console megjelenés:
Japán: 2008. szeptember 30.
Amerika: 2008. október 6.
Európa: 2009. január 23.

Fejlesztő: Camelot
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Sport / Golf
Játékmód: 1-4 játékos (1 controller elegendő)

Platform:

Manapság annyit játszok Mario Golffal, mint mások pl. a Super Mario Galaxy-vel, ezért úgy döntöttem, hogy részletesen bemutatom a játékot. Mario spin-offok már a kezdetek óta léteztek, de lényegesen kevesebb jelent meg belőlük, így nem ment a minőség rovására, így nagyszerű sport, vagy szórakoztató játékot vehettünk a kezünkbe, melyek Mario neve alatt jelentek meg. Viszontagságos időkben jelent meg a Mario Golf Nintendo 64-re, ugyanis már 1999 végén leáldozóban volt a konzol, az egyedüli játék, ami még fellendítette a gépet, a The Legend of Zelda: Majora’s Mask. Nem is kelt el olyan sok a teszt tárgyát képező játékból, még a másfél milliós összeladást sem érte el. Mégis egy rendkívül élvezetes játék, melyről remélem a teszt is meggyőzi az olvasót.

A golf sokaknak unalmas sport, hiszen mi élvezet lehet egy kis golyót többszáz méteres távolságból a lyukba ütni? A sportág bár nem igényel olyan nagy fizikumot, mint például egy focista esetében, de nagyon fontos a jó testtartás, és hogy mikor hol van a testsúlyunk, nagyban befolyásolja az ütésünk pontosságát. A játék célja, hogy minél kevesebb pontot gyűjtsünk össze. Minden egyes pályán meg van határozva egy bizonyos “par” érték, melyet a lyuk távolságához viszonyítanak. Ha a lyuk közelebb van, akkor 3 ütésből lehet “par”-t elérni, ha közepes távolságban, akkor 4, míg nagy távolság esetében 5 ütésből lehet “par”-t elérni. Ha par-nál kevesebb ütésből ütjük be a lyukba, akkor kapunk mínusz pontot, minél kevesebb, annál több mínusz pont jár. Par feletti ütés után plusz pontot kapunk. Maximálisan megszerezhető pontszám +9, ha ezt elértünk, játékunk automatikusan véget ér. Négyféle ütő van a játékban. A Wood (fa) ütővel lehet a legnagyobbat ütni, az Iron (vas) ütővel kisebbet, és pontosabbat lehet ütni, míg kis távolsághoz (100 méteren belüli ütéshez) a Wedge ütőket használjuk, és végül a Putter, mellyel nem ívben ütjük el a labdát, hanem gurítjuk. Ezt az ütőt akkor használják, amikor a labda már a pázsiton (green) belül van, és pár méterre a lyuktól.

Ezek az alapszabályok, ezt játszhatjuk Mario karakterekkel, viszont mivel itt minden szabály szerint van, így le kell mondanunk a Mario Kart-által nyújtott sokunk által szeretett szabadság (vagy inkább szabadosság) érzésről, de mindez semmit nem von le a játék értékéből. Egy aranyos opening videóval indít a játék. Először kiválasztjuk hányan szeretnénk játszani. Nagy előny, hogy mivel nem egyszerre többen játszunk, hanem külön-külön, ezért elég egy controller is, játszhatunk azzal akár négyen is. De biztosan nem fog unatkozni az, aki egyedül szeretne játszani, ugyanis rengeteg lehetőség van egyjátékos módban.

Az első a Tournament, ahol 30 játékos méri össze tudását. Itt az nyer, aki 18 lyuk után a lehető legkevesebb pontot gyűjti össze. Nem kell megijedni, nem kell megnézni az összes játékost ahogy játszik, csak a sajátunkat játszuk. Mindegyik lyuknál, ha Birdie-t (a par-nál eggyel jobb), vagy jobbat ütünk, akkor kapunk egy Birdie Badge-et, melyet érdemes gyűjteni, hiszen rejtett karaktereket szerezhetünk meg. Összesen 108 db. érme van.
Többjátékos módban alapból 10 karakter közül választhatunk, míg 1 játékos módban csak 4-ből. A többit a Get Character játékmódban szerezhetjük meg. Itt versenyt játszunk gépi ellenfelünkkel, aki kevesebb ütésből lövi be a lyukba, az kap egy medált. Ha mi többet gyűjtünk össze a játék végére, akkor a gép által irányított karakter választhatóvá válik. Ennek kétjátékos változata a Match Game, ahol két játékos mérkőzik meg hasonló kereteken belül.
Ha úgy érezzük, hogy elég jó játékosok vagyunk már, próbára tehetjük magunkat a Ring Shot-ban.  Minden pályán hat lyukban vannak elhelyezve gyűrűk, azokon kell átlőni a labdát. Megbonyolítja a játékot, mert sokszor nem ott van a gyűrű, ahova ütnénk a lyuk felé a labdát, tenni kell néha kerülőt, vagy nem szabad olyan messzire ütni a labdát. Csak akkor lesz meg az adott lyuk, ha legalább par-ra ütjük be labdát a lyukba.
Érdekesség a Speed Golf, ahol nemcsak a pont számít, hanem hogy a lehető legkevesebb idő alatt végezzünk a 18 lyukkal.
Még amit csak egyedül játszhatunk, a Training. Itt magunk állíthatjuk be az időjárási körülményeket, hogyan szeretnénk gyakorolni. Ha nagyon nem megy a játék, itt lehet kísérletezni, hogy tudjuk elütni a labdát bizonyos körülmények között.
És most következzenek azok a játékmódok, melyeket egyedül, és többen is játszhatunk, ezekből kettő van. Az egyik a Stroke, ahol a pontszám számít, mindenki annyi ütésből üti be a lyukba, amennyiből tudja. A másik a Mini-Golf, ahol kis pályákon játszhatunk csak putter ütővel.
Végezetül két játékmód van, amelyet csak többen játszhatunk. Az egyik ilyen a Skins Match, ahol hasonlósan a Match Game-hez, érméket kell gyűjteni, és az kapja azt meg, aki a legkevesebb ütésből lövi be. Érdekesség, hogy ha ketten, vagy többen vannak, akik holtversenyben legkevesebb ütésből lőtték be, akkor nem kap senki érmét, hanem az elraktározódik, és aki a következő lyukat megnyeri, az mind a két érmét megkapja. Nagyon érdekes játékmód a Club Slots, ahol először egy félkarú rablót játszunk, ahol az ütők nevei (ezeket Club-oknak hívják a golf játékban) forognak, és amelyek kijönnek, csak azokkal az ütőkkel játszhatunk. Ha három csillagot tudunk kihozni, akkor miénk az összes ütő.

A játék kezeléséről már írtam korábban, ezért most csak vázlatosan írnám össze a lényeget. Először be kell állítani, hogy merre landoljon a labda. Ezt a messzeségben levő rács mutatja. A labdából kiinduló szaggatott vonal az ívet mutatja, hogy merre fog menni a labda, ha teljes erőből, pontosan ütjük meg. Ha úgy látjuk, hogy megfelelő helyre állítottuk be, akkor háromszor kell megnyomni az A-gombot, hogy elüssük a labdát. Először megindul a képernyő alján levő csík, majd másodikra beállítjuk a labda elütésének erősségét állítjuk be. Ha azt akarjuk, hogy teljes erőből lőjjük el, akkor a csík túlsó végénél kell megnyomni az A-gombot, majd harmadjára az ütés pontosságát kell beállítani, ekkor megindul visszafele a csík, és amikor visszaér a kiindulóponthoz, akkor kell harmadjára megnyomni az A-gombot, és akkor lesz pontos az ütésünk. Viszont a FpS (Frames per Secundum; másodpercenkénti képmegjelenítés) miatt néhány századmásodperccel később érzékeli, ezáltal a pontos ütés érdekében korábban kell megnyomni az A-gombot. Ebből kifolyólag sokat lehet gyakorolni a játék irányítását a Training mode-ban, sőt érdemes is, de tapasztalataim szerint tökéletesen elsajátítani nem lehet, minden ráérzésre megy. Tudni kell, ha esik az eső, az visszavet a labda erejéből, és a jobb-felső sarokban levő Boo mutatja a szél irányát, a méterben mutatott szám a szél erősségét. A játék grafikája a korának megfelelő, de nem számít kiemelkedőnek. A zene fantasztikus! Ami nem is csoda, hisz a zeneszerző Motoi Sakuraba, aki többek között a Tales of sorozat, és a Golden Sun játékok zenéiért felelős. És mivel rengeteg játéklehetőség van, a zene is nagyon jó, emellett nincs két egyforma játék, köszönhetően a körülményeknek, így akár hosszabb távú játékélményt biztosít. Ha többen játszunk, akkor egy-egy golfmérkőzés elhúzódhat, viszont lehet menteni, melyet később megnyithatunk a főmenüben, ha a Continue-ra megyünk. Ott találjuk még a Clubhouse-t, ahol például megnézhetjük a mentett állásainkat, valamint, hogy melyik játékmódban, miként teljesítettünk a legjobban, ezekről vezet egy részletes statisztikát a játék. Itt van a How to Play opció, ahol részletesen elmagyarázza a játék, hogy melyik játékmódot hogy kell játszani, és itt találjuk az Options menüt, ahol a zenét, és a kameraállást állíthatjuk be, valamint itt törölhetünk minden mentést.

A Mario Golf talán pont az irányítás nem frusztráló nehézsége miatt élvezetes, emellett a zene, és a távolban felcsendülő madárcsicsergések kellemes légkört biztosítanak. A játék nehézsége, és az irányítás összetettsége miatt nem ajánlanám 7 éven aluliaknak, de mindenképp érdemes legalább egy próbát tenni, talán megtetszik annyira, hogy letöltsük 1000 pontért Wii Shop Channelből, vagy használtan beszerezzük Nintendo 64-re.

Grafika: 9/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 10/10
Zene/Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Rengeteg játékmód
+ Fantasztikus zene
+ Kellemes légkört teremt a játék
+ Kellemes grafika
– Az irányítást nehéz, nem is lehet megtanulni.

89%

Posted in Mario Golf, teszt | Címkézve: , | Leave a Comment »

Mario Party 6 teszt

Posted by supermario4ever - 2011. április 11. hétfő


Megjelenés:
Japán: 2004. november 18.
Amerika: 2004. december 6.
Európa: 2005. március 18. 

Fejlesztő: HudsonSoft
Kiadó:
Nintendo
Műfaj:
Party
Játékmód:
1-4 játékos

Platform:

Talán kicsit furcsának tűnhet egy GameCube játék tesztje, de azért nem tartom hasztalannak, mert amíg van Wii, és van GameCube játék támogatás, addig szerintem érdemes foglalkozni annak játékaival, bár igaz, ami igaz, a Wii megjelenése után a Nintendo szinte azonnal eltemette az egyébként fantasztikus konzolt, pedig jöhettek volna még ki rá játékok egy darabig, ha már a Wii támogatja. De ez már így marad. A jelen teszt tárgyát képező Mario Party 6 igen nehéz helyzetben van, mert az azt megelőző 2 rész igencsak lerontotta a széria hírnevét. A többi GC játékhoz képest igencsak ronda grafikával, megjelenítéssel, és szegényes hangulattal megáldott negyedik és egy fokkal jobb összképet mutató ötödik rész után kell a hatosnak menteni a menthetőt. Vaskos dobozban leljük meg a játékot, mikrofont is mellékeltek, vajon ez elegendő, hogy szeressük a hatodik részt. Nos, önmagában nem, de hogy jobb a hatodik rész, mint az előző kettő, azt bizton állíthatom. Kezdjük is a legelején.

Van új a Nap alatt?

A játék története, akárcsak a sorozat előző részeihez képest ismét nem mutat fel maradandót. Mario Party földjén mivel semmi teendő nincs, ezért mindenki partizik éjjel-nappal. Brighton, a Nap megkérdezte a Twilát, a Holdat, hogy kettejük közül melyik a szebb. Mivel ezt nem tudták eldönteni, ezért veszekedni kezdtek, Marióék meg nem értették, hogy mi a baj. Úgy tűnik, hogy mindkét fél a saját igazát akarta, ám, Marióból kipattan az isteni szikra: Döntsék el a vitát a csillagok ereje. A játék alatt, aki a legtöbb csillagot összeszerzi, az lesz a szupersztár. Hát ennyi lenne.

Ha ezt végignéztük, a főmenüben láthatjuk, hogy a tér két részre oszlott. A bal oldalát Brighton uralja, míg a jobb oldal Twila fennhatósága alá tartozik. Középen találhatjuk a Party Mode-ot, mely természetesen a játék lényegét képezi. A beállítások szinte ugyanazok, mint eddig, a körök száma 10-50 között lehet, milyen mini-játékok legyenek, legyen-e bónusz, valamint, hogy csapatmunka legyen, vagy mindenki mindenki ellen. Gépi játékosoknál mindegyik esetében egyénileg állíthatjuk be a mesterséges intelligenciájukat. Aztán irány a játék! A részletes szabályzatra nem térnék ki, mert a szinte semmit nem változott még az első részhez képest sem. Ami nagy újdonság, hogy mivel a főmenüben középen volt a Party Mode, ezért Brighton és Twila is szerepet játszik a partiban, méghozzá nem is akárhogy. A játék alatt három körönként változnak a nappalok és az éjszakák, és a táblán a napszakok váltakozásával, néhány dolog is megváltozik. Például bizonyos helyekre nem lehet eljutni, vagy karakterek tulajdonsága megváltozik, de néhány mini-játék szabálya is megváltozik, ugyanis itt is kitűnik, hogy nappal, vagy éjszaka játsszuk-e. Ha vége a partinak, akkor szokásos módon eredményhirdetés, először kiosztja a jutalmakat. Újdonság, hogy itt már nem csak a megszokott Mini-Game Star, Coin Star, és Happening Star mellett, még több star mellett választanak ki Brightonék hármat véletlenszerűen, és mint mindig, most is az nyer, aki a legtöbb csillagot gyűjtötte össze. Azonos csillagszám esetén az érmék száma dönt.

Party-mode táblái

Towering Treetop
Egy nagy fa alkotja a táblát. Egy átlagos pálya, 20 érméért lehet csillagot venni egy megadott helyen.
Változások nappal és éjszaka között:
Nappal: Bal oldali virág nyitva van, így felfele lehet menni, valamint a pálya tetején levő fa érméket ad.
Éjszaka: A Jobb oldali virág van nyitva (a bal oldali bezáródik), és a pálya tetején levő fa gonosszá válik, és érméket vesz el.

Faire Square
Egy vásár, több helyen is játszhatunk szerencsejátékot érmékért. A csillag csak egy fix helyen van, ott lehet venni akár egyszerre ötöt is, ha van rá pénzünk.
Változások nappal és éjszaka között:
Nappal: A csillag 20 érmébe kerül. A szerencsejátékokon a nyeremény kisebb.
Éjszaka: A csillag értéke 5-40 közötti érmébe kerülhet, attól függően, hogy Twila mit dob ki. A nyereményjátékok tétjei és nyereményei nagyobbak.

E. Gadd’s Garage
Egy laboratóriumban vagyunk, a Luigi’s Mansionból ismert E. Gadd valószínűleg itt gyártotta hősünknek a Game Boy Horrort. Teleportálási lehetőségünk akad, de ha beindítjuk a kérdőjel mezővel a gépezetet, akkor beindul a sorgyártás.
Változások nappal és éjszaka között:
Nappal: A sorozatgyártó gép balra mozog.
Éjszaka: A sorozatgyártó gép jobbra mozog, valamint a forgó platformok elfordulnak.

Snowflake Lake
Szép téli pálya. A pálya egyedisége, hogy mindenki fix 5 csillagról indul, azt sehol nem lehet vásárolni, helyette vannak Chain Chompok, melyekre rápattanunk, és ha elérünk egy játékost, ellopunk tőle egy csillagot.
Változások nappal és éjszaka között:
Nappal: Útelágazásnál lehet választani, és középen, ha kérdőjel mezőre lépünk, akkor korcsolyázással gyűjthetünk érméket. Chain Chompnál egyszer lehet dobni 20 érméért.
Éjszaka: Az útelágazásokat jéghegyek állják el, így csak egy irányba lehet menni, valamint a pálya közepén levő kérdőjel mezőre lépünk, akkor megdobjuk egymást hógolyóval, és az általa elejtett érméket lehet felszedni. Chain Chompnál meg akár háromszor is dobhatunk. Minden dobás 10 pontot ér.

Castaway Bay
Aki szeret felfedezőútra indulni, annak eme kikötőpálya ideális. A tábla végén két hajó váltja egymást. Az egyikben Donkey Kong van, a másikban meg Bowser. Donkey Kong 20 érméért csillagot ad, míg Bowser elvesz egy csillagot 20 érméért.
Változások nappal és éjszaka között:
Nappal: A nagy szobor egy Mushroomot képez, valamint a faház le van rombolva.
Éjszaka: A nagy szobor átváltozik Goombává, és a faház felépül. Benne egy Boo van, aki 5 érméért érmét lop nekünk, valamint 40 érméért csillagot.

Clockwork Castle
100 érméért vásárolhatjuk meg a Star Bankban. Egy óráskastély teteje.
Változások nappal és éjszaka között:
Nappal: Csillagot Donkey Kongtól lehet vásárolni.
Éjszaka: A pálya megtükröződik, és Donkey Kong eltűnik, helyette Bowsertől kell menekülni.

Ami nekem nagyon tetszett a Party Mode-ban, hogy minden egyes kör után úgy mutatja az eredményt, hogy az első helyezett karakter a legnagyobb, és az utolsó a legkisebb.

Egyéb lehetőségek

Még középen helyezkedik a Star Bank, itt tudunk vásárolni. Brighton fennhatósága alá tartozik a Solo Mode és a Mic Mode. A még 5. részben levő Story Mode-ot átnevezték Solo Mode-ra, egész egyszerű ok miatt, az egyjátékos módnak nincs története. Itt csak egy lényeg van: Beszerezzük a mini-játékokat. Három egyedi tábla áll rendelkezésre ebben a módban, egy sivatagi, egy űrbéli, és egy Bowser kastély tábla. Mindegyikben 30 mező van, mindegyik akció-mező, ahol egy mini-játékot játszhatunk. Az, hogy milyet, azt a mező jelöli, 4 játékos, 3 vs. 1, 2 vs. 2, Battle Game, vagy Duel Game és csak itt van három Rare Mini-Game. Ellenfelünk az ötödik részből megismert három Mini-Bowser. 2 vs. 2 mini-játék esetére partnert választhatunk magunknak. A Mic Mode-ban játszhatjuk a mikrofonos mini-játékokat, valamint egyéb mikrofonnal játszható játékot. Például Quiz Mode. Ez egy nagyon jó ötlet lenne, viszont itt tennék említést a mikrofonról. Maga a szerkezet külsőre egyszerű, mégis dizájnos, az oldalán levő kék gombbal tudjuk működésbe hozni, viszont a használhatósága hagy némi kívánnivalót maga után. Ugyanis sokszor nem érti, amit belemondunk, ennél az a rosszabb, ha félreérti. Ez a Quiz mode-ban többször is kijön, ugyanis, például a Picture Quiz-nél, ha elmosódott képből kell felismerni egy karaktert, bizony volt már olyan, hogy Toad-ot mondunk, de a gép ehelyett Waluigi-t ért. Nem túlzás! Azért az esetek többségében jól érti, hogy miket mondunk, de lehetett volna fejleszteni a mikrofont. Twila oldalán találhatunk az Options Mode-ot, és a Mini-Game Mode-ot. A Mini-Game Mode-ban lehet szabadon játszani mini-játékokat. Lehet egyenes kieséses módszerrel, hídon átkelős módszerrel (egy szintet meg előre az, aki nyer), de a legötletesebb a Bingo. 5×5-ös tábla van mindnyájunk előtt, mindegyiken különböző számok. A mini-játék nyertese választhat egy számot, ha a többi játékosnak is megvan az a szám, az neki is “érvényesül”. Nagyon jó ötletek, viszont a grafikát a mai napig nem értem. Ha valahol én is azt mondanám, hogy gyerekes a grafikai megjelenítés, akkor itt. Valami rettenetes, ez a krétával megrajzolt, Yoshi játékokat is megszégyenítő háttér. Ez tényleg olyan, amit csak óvodás gyerekek értékelnek. Az Options Mode-ban, pedig értelemszerűen egyéb dolgokat lehet beállítani, például, hogy működjön-e a mikrofon, vagy a controller rezgése, valamint itt lehet megnézni a rekordjainkat.

Solo Mode a játékban

Összegzés

A nappal és az éjszaka váltakozása a mini-játékokban is szerepet játszik, bizonyos karakterek másképp néznek ki, két mini-játék esetében a játékszabály változik meg. A grafika érzékelhetően szebb, élénkebb színvilág, ám a karakterek megjelenítése még mindig egyszerű, és a gyerekes háttér nagyon sokat ront a helyzeten. Néhány mini-játék irányíthatósága kifejezetten nehéz, például a Light Breeze mini-játékban, ahol a szélmalmot kell beindítani, ott a gépi játékosok hard módon eszméletlen gyorsak (van harder meg brutal is) és egyszerűen nem tudom őket utolérni. De van egy pár hasonlóan nehéz játék, a mikrofon sem tökéletes. Az ötödik Mario Partyban több extra volt, amik vannak, azok sem olyan nagyok, csak a Party Mode hoz tartós mulatságot. A dallamok kellemesek, bár még mindig egy “Mario Party kaptafa”, a játék hangulata meg nekem nagyon jó. Én nagyon élveztem, valamiért ezt nem tudom megunni.

Mivel a játék ma már ritka és emiatt drága, ezért a megvásárlását megfontolandónak tartom. Egyáltalán nem rossz játék, bár a 2. rész minőségével nem ér fel, ezért, aki eddig sem volt rajongója a sorozatnak, az szerinte ennek hatására sem fogja megszeretni. Sok Mario-rajongó például nem szereti a sorozatot, mert túl sok múlik a szerencsén, és kevés a tudáson. Pedig jó szórakozást nyújt.

Grafika: 7/10
Játszhatóság: 7/10
Szavatosság: 8/10
Zene/Hang: 9/10
Hangulat: 10/10

+ Megunhatatlan
+ Élvezetes mini-játékok
+ Jó zene
– Gyerekes, egyszerű grafikai megjelenítés
– Némely mini-játék nehéz lett

81%

Posted in Mario Party, teszt | Címkézve: , | Leave a Comment »

Mario Party 2 teszt

Posted by supermario4ever - 2011. január 2. vasárnap


Nintendo 64 megjelenés:
Japán: 1999. december 17.
Amerika: 2000. január 24.
Európa: 2000. október 13. 

Virtual Console megjelenés:
Japán. 2010. november 2
Amerika: 2010. december 20.
Európa: 2010. december 24.

Ár: 1000 pont

Fejlesztő: HudsonSoft
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Party
Játékmód: 1-4 játékos

Platform:

Már a NES, SNES korszakában is voltak szép számmal Mario spinoffok, vagy olyan játékok, melyekben Mario vendégszerepelt, ám ezek igazán csak a Nintendo 64 korszakában kezdtek el elterjedni. De bánta is a fene, hogy egy évben akár többször köszönt vissza ránk Mario a Nintendo 64 dobozain, hiszen ekkor a mennyiség mellett egyvalami is befigyelt: a minőség! Mario Golf, Mario Tennis, Mario Party, ezek mind olyan Nintendo 64 játékok, melyek kétségtelenül öregbítették Mario hírnevét, emellé a kijelentés mellé bátran oda merem tenni a nevem. Legújabb tesztem tárgyát a 2010 karácsonyára Virtual Console-ra feltett Mario Party 2 képezi, melyről bátran elmondhatja mindenki aki játszott vele, hogy az egyik legjobb Mario spinoff játék.

Marióék cosplay versenye!

Mario és barátai elhatározták, hogy az álmaikból építenek egy világot. Ez nagyon szép és jó, de mi legyen a neve? Mario szerint, mivel ő találta ki az ötletet, legyen a neve Mario Land. Persze, hogy nem tetszik ez a többieknek. Wario most is hozza a formáját, szerinte ugyanis sokkal népszerűbb lenne az világ, ha Wario Land lenne a neve. Majd Peach jön elő azzal, hogy szerinte az ő neve a legszebb a világon, így legyen a neve Peach Land. A veszekedésük már-már tettlegességbe torkollik, mire Toad egy huszárvágással megoldja a problémát. Játszanak egy parti játékot, és aki megnyeri, arról lesz elnevezve a világ. Na ez már mindenkinek tetszett. Ezzel a nem éppen monumentálisnak nevezhető történettel indít a játék, de nem kell félni, nem ez fogja meghatározni a játékot! Amint belépünk a játékba, Toad egy kis teremben vár minket. Megjelenik egy kis tábla, a fő részen a táblák ábrái láthatók, valamint a szabályokat lehet megnézni, aki először játszik. Bal-alsó sarokban a Mini-Game Land van, itt tudunk Mini-játékokat vásárolni, meg játszani velük egyénileg, valamint a jobb-alsó sarokban az Options Laboratory. Itt tudjuk például a hangot állítani, hogy Stereo, vagy Mono legyen, vagy megtudjuk nézni az adatainkat, rekordjainkat, és itt lehet minden adatot törölni. De inkább válasszunk ki egy pályát az alábbiak közül:

  • Pirate Land
  • Western Land
  • Space Land
  • Mystery Land
  • Horror Land

Valamint megjelenik Bowser Land akkor, ha mind az öt pályán játszottunk. Minden egyes pályának az adott jellegzetességének megfelelően öltöznek fel Marióék. A Pirate Landben kalózok vagyunk, a Western Landben seriffként tisztelhetjük hőseinket, a Space Landben, űrutazásnak megfelelő ruházatban játszunk, a Mystery Landben felcsapunk régésznek, valamint a Horror Landben boszorkánykodunk egyet. A játék kezdete előtt beállítjuk, hányan játszunk. A játékosok száma fix négy, tehát ha ennél kevesebben játszunk, a többieket a gép irányítja. Hat karakter közül választhatunk: Mario, Luigi, Peach, Yoshi, Wario, DK. Ezután, ha van gépi játékos, beállíthatjuk a mesterséges intelligenciájukat, hány körös legyen a játék, valamint, hogy a végén kapjunk-e jutalmat.

Most pedig tegyünk említést a szabályokról. Az előző részhez képest nincs sok változás, de van annyi újítás, hogy érdekes legyen a játék. Mindenek előtt azt döntjük el, hogy ki hányadiknak dob a körökben, ehhez dobunk a kockával. Aki a legtöbbet dobja, az kezd. Majd mindenki kap kezdésnek 10 érmét. Az első kör előtt még megmutatja Toad, hogy hol adja a csillagot, és hol áll Baby Bowser, és kezdődhet a játék! Egytől tízig dobunk a kockán, és annyi mezőt lépünk előre, ahányat dobtunk. Ha kék mezőre lépünk, akkor három érmét kapunk, ha piros mezőre, akkor ugyanennyit veszítünk el. A zöld mező általában valamilyen akció-mező. A kérdőjel-mezőnél valami titokzatos dolog fog történni. A felkiáltójel-mező, amolyan Chance Time. Ez egy olyan játék, ahol két oldalt láthatók karakterek sziluettjei, középen meg érme vagy csillag, valamint egy szorzatszám, és egy nyíl. Ha kidobtuk mind a hármat, akkor az fog történni, amit látunk. Egyszerű példa: Yoshi <-érem ×30 Luigi. Ekkor Luigi ad Yoshinak 30 érmét. A ládás mező, az Item Space, ahol hordókban, ládákban, és hasonlókban rejtenek el tárgyakat. Ezeket jól összekeverik, és mi a végén kiválasztunk egyet. Hat doboz van, ötben tárgy lapul, a hatodikban Baby Bowser. Ha őt találjuk el, üres kézzel távozunk. A pénzeszsákos mező a Koopa Bank. Mindenki, aki átmegy rajta, 5 érmét kell adnia, és az, aki pont arra a mezőre lép, az összes addig megszerzett érmét megkapja. Még egy zöld mező van. A villámos a Battle Space. Itt a mini-játékokat játszunk, viszont Goomba elvesz tőlünk fejenként 10-20-30 érmét, és azt a mini-játékok első 2 helyezettje között szétosztja. Nagyon kell vigyázni, ha Bowser-mezőre lépünk, mert akkor csak imádkozni lehet, hogy ne(csak mi) kapjunk büntetést. A táblán vannak még útelágazások is, itt, érdemes előbb megnézni a térképen, hogy merre van Toad a csillaggal. Ha már valaki más túlzottan közel van hozzá, akkor érdemes az ellenkező irányba menni, mert azt már úgysem érjük el, és lehet, hogy a legközelebbi csillag jóval közelebb lesz. Csillagokat ugyanis Toadtól lehet vásárolni 20 érméért. Újdonság eben a játékban az Item shop, ahol Koopa Troopától lehet különböző tárgyakat venni, az alábbiakat:

  • Gomba: Kétszer dobhatunk egymás után (ár: 10 érme)
  • Aranygomba: Háromszor dobhatunk egymás után (ár: 20 érme)
  • Csontváz kulcs: Csak a táblán lehet használni, ott vannak zárt ajtók, azokat ezzel a kulccsal lehet megnyitni. (ár: 10 érme)
  • Láda: Ellopja az egyik ellenfelünk egy tárgyát (ár: 15 érme)
  • Harckesztyű: Választunk egy ellenfelet, akivel harcolhatunk. (ár: 15 érme)
  • Kérdőjel-tégla: Egy másik játékossal helyet cserélünk. (ár: 15 érme)
  • Csodalámpa: Gombadzsin elvisz egyenesen Toadhoz. (Ár: 30 érme)

Ezen kívül még három tárgy van, amit csak az Item Mini-game-en szerezhetünk meg.

  • Boo-csengő: Csengetésre érkezik Boo.
  • Bowser-mez: Felvesszük, és akin átmegyünk, attól 20 érmét ellopunk.
  • Bowser-bomba: Baby Bowser Bowserré változik, és az adott kör végén Bowser dob háromszor, és akivel összetalálkozik, annak az összes érméjét ellopja

A táblán fellelhető még Baby Bowser, aki öt érmét lop el tőlünk, és Boo, aki 5 érméért mástól lop nekünk érmét, ilyenkor a megtámadott félnek az A-gomb nyomkodásával kell Boot elüldözni. De 50 érméért tud csillagot is lopni. Ekkor már nem tehetünk ellene semmit.

Minden egyes kör után egy mini-játék kezdődik. Ezek a mini-játékok 3 csoportra vannak osztva, 4 játékos, 1 vs. 3 és 2 vs. 2. Az alapján dől el, hogy ki hova tartozik, hogy milyen színű mezőre lépett. Aki zöld mezőre, annak a gép véletlenszerűen dönti el, hogy kék, vagy piros csoportba sorolja. Nagyon sokféle mini-játék van, nagyon sokféle módon mérhetjük össze erőnket, tudásunkat, vagy épp szerencsénket. Aki megnyeri a mini-játékot, 10 érmével gazdagodik. Amely mini-játék nevek sárgával vannak írva, azon érme-gyűjtő mini-játékok. Ott mindenki nyer, annyi érmét, amennyit összegyűjtött.

Ha elértük az utolsó 5 kört a játéban, akkor Toad megmutatja a jelenlegi állást, valamint Koopa Troopa megtippeli, hogy ki lesz a nyertes, az kap 10 érmét. Ezen felül két változás lép be az utolsó 5 körben:

  1. A kék és piros mezőt dupla annyit érnek. Tehát akár 6 érmét lehet nyerni vagy veszíteni.
  2. Ha két játékos ugyanarra a mezőre érkezik, Duel mini-játék veszi kezdetét köztük. A játékosok maguk döntik el, hány érmét visznek vásárra. Aki nyer, az az ellenfél érméjét megszerzi.

Amikor vége a játéknak, összegyűlük Toad előtt, hogy közölje velünk az eredményt. Ekkor kapjuk meg a bónuszt is, ha beállítottuk. Három bónuszt oszt ki: Mini-game Star, Coin Star, és Happening Star. A Mini-game Start az kapja, aki a legtöbb mini-játékot nyerte. A Coin Start azt illeti meg, aki a legtöbb érmét szerzi össze a játékban. A Happening Star pedig azé, aki a legtöbbször lép kérdőjel-mezőre. Az nyer, aki a végén a legtöbb csillagot gyűjti össze. Ha két vagy több játékosnak egyforma számú csillagja van, akkor az érmék mennyisége dönt. Ha azok is megegyeznek, akkor a játékosok dobnak a kockával, és aki a magasabb értéket dobja, az lesz jobb helyen. És amikor Toad kihirdetné a győztest, jajveszékelve jön Koopa Troopa, hogy Bowser már megint arénázik. Rettegésben tartja a Koopa Troopákat, amikor jön a győztes, élet-halál harcot vívva Bowserrel megmenti őket. Így ő lesz a játék szupersztárja. A legvégén pedig az összes érmét, amit mi ÉS a gépi játékosok gyűjtöttek, bekerül a nagy perselybe, valamint a csillagok átváltódnak érmévé, minden egyes darabja 50-50 érmét ér. Nagyon érdekesnek tartom, hogy a gépi játékosok csillagjai és érméi is bekerülni a közösbe. Így hamar el lehet vinni a játékot 100%-ra. Ez képezi a játék fő részét.

Egyéb játékmódok

És most irány a Mini-Game Land! Woodynál, a nagy fánál tudunk mini-játékokat vásárolni, a Coin Box maga a nagy persely, itt tárolódnak a megnyert érmék. A Mini-Game Parkban lehet szabadon játszani mini-játékokkal, valamint a mini-game Stadiumban lehet egyéni versenyeket vívni. Itt háromféle játékmód van. A Battle Mode, Trial Mode és Duel Mode. A Battle Mode-ban egy arénában vagyunk, a képlet egyszerű: Az általunk meghatározott győzelemszámot kell elérni. Ez lehet 3, 5 vagy 7. A Trial Mode olyan, mint a fő játék, csak kicsiben. Kis táblán játszuk, kevesebb körrel, nincsenek akciómezők, és nem kell csillagokat gyűjteni. Ez csak akkor nyílik meg, ha elegendő számú mini-játékot vásároltunk Woodytól. A Duel Mode ugyanaz, mint a Battle, csak 2 játékos módban. Ehhez valamivel több mini-játékot kell megvásárolni, hogy ezt elérjük. Van még a Mini-Game Coaster, amihez már sok mini-játék kell a tulajdonunkban legyen. Ez egy egyedi játékmód, az a lényege, hogy világokon kell keresztül menni, és minden egyes mező egy egy mini-játékot rejt. Életet számol a gép, ha elhibázunk egy játékot, elveszítünk egy életet, és addig nem mehetünk tovább, amíg nem tudjuk teljesíteni a megadott szempontok alapján. Vanna Toad-mezők is, itt lehet menteni. Háromféle játékmód van: Easy, itt 3 világot kell bejárni, Normal, itt 6 világot kell teljesíteni, valamint a Hard, itt 9 világon kell végigverekedni magunkat. Lehet játék közben is menteni, és kilépni, de ne feledjük, hogy ha visszatérünk a játékba, az a mentés elvész!

Összegzés

Annyit már most elmondhatok, hogy a Mario Party 2 a szériájának legélvezetesebb darabja, szinte mindenhol csak pozitív véleményeket lehet olvasni róla. Korszakának legszebb grafikájú (Expansion Paket nem igénylő) játéka, a karakterek és a pályák kidolgozása nagyon precíz. A pályák nagyon változatosak, mindegyiknek van egyedisége, ami miatt élvezet azon a pályán játszani. A mini-játékok mind jobbnál jobbak, ötletesebbnél ötletesebbek, esetleg a szerencsére menő mini-játékok élveznek kisebb népszerűséget, meg vannak olyan játékok, melyeket kicsit bonyolultabb irányítani. Viszont azok változatossága jó ideig garantálja a szórakotást. A zene egyszerűen fenomenális! Nem kisebb név szerezte, mint Yasunori Mitsuda, aki olyan monumentális játékok zenéit szerezte, mint Chrono Trigger. Zenéiben előszeretettel vegyít egybe különböző tradícionális zenei stílusokat, és bár a Mario Party 2 nem olyan nagy játék, mint bármely más RPG, minőségben itt sem adta alább! Én azt gondolom, hogy a fent leírtak elegendő bizonyítékot szolgálnak arra, hogy az egyik legjobb Mario spinoffal van dolgunk. Nintendo 64-en mára nagyon ritkának számít a játék, de most már Virtual Console-on is elérhető, és bátran ajánlom mindenkinek! Garanciát vállalok arra, hogy nem bánja meg senki!

Grafika: 10/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 9/10
Zene/Hang: 10/10
Hangulat: 10/10 

+ Korának legszebb játéka
+ Rengeteg jobbnál jobb mini-játék
+ Fantasztikus zene
+ Sok újítás az előző részhez képest
– Itt-ott gyerekesnek hathat.

91%

Posted in Mario Party, teszt | Címkézve: , | Leave a Comment »

Super Mario All-Stars Wii teszt

Posted by supermario4ever - 2010. december 11. szombat


 Megjelenés:
Japán: 2010. október 21.
Amerika: 2010. december 12.
Európa: 2010. december 3.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo

Műfaj: Kaland, Platform,
Játékmód: 1-2 játékos
Wi-Fi: Nincs

Design: Shigeru Miyamoto
Zeneszerző: Koji Kondo

Platform:

Amikor megtudtam, hogy megjelenik ez a kiadvány, azonnal tudtam, hogy nekem is be kell szerezni! A személyes történetet már ecseteltem, úgyhogy ettől most eltérnék, térjünk is a tárgyra.

Mindig is vártam, hogy mikor jelenik meg Virtual Console-ra ez a játék, bár arra azért gondoltam, hogy ha kiadták mind a négy játék eredeti verzióját, akkor lehet, hogy nemigen érné meg külön az All-Starst is kitenni. De hogy Mario 25. évfordulójára tartogatják, arra álmomban nem gondoltam volna. De most itt van. És ahogy azt illik, szép pakkban kaptuk a játékot. Ennek mi, Nintendo-rajongók külön örülhetünk, hiszen nagyon ritkán vehetünk a kezünkbe Limited Edition pakkot. Azért ezt én személy szerint irigyeltem a PC-sektől, XBOX-osoktól, PS-esektől, hogy több játékot is nagyon szép kiadványban kaptak meg, mindenféle szemet gyönyörködtető extrákkal. Ha kicsiben is, de a Super Mario All-Stars által mi is megtapasztalhattuk, milyen is hasonló kiadványt a kezünkbe venni. Jó érzés. ^^ Köztudottan a játék mellé jár egy Soundtrack CD és egy kézikönyvecske, mely vázlatosan elmeséli Mario 25 éves történetét. Megéri a 8.900 forintot? Ha magát a kiadványt méltatjuk, akkor igen, bár azért el tudtam volna viselni, ha kicsivel olcsóbb lenne. Viszont, ha számbavesszük azt, hogy 1000 pont a Wii Shop Channelből vásárolva 7 font, ami kb. 2300 forint, és mivel egy SNES játék 800 pont, akkor lehet számolni arányokat… Isten ments, hogy bárkit is elriasszak a kiadvány megvásárlásától, hiszen például a Bookletben is soha nem látott képek, tervrajzok vannak, csak hát azért mégis csak VC játékról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a legális letöltések azért olcsóbbak, mert nem kell tokra, borítóra, stb. külön fizetni.

A Virtual Console-mivoltjáról már az is árulkodik, hogy (nekem legalábbis) igencsak fel kell hangosítani a TV-t,ugyanis a Wii rendes hangerején semmit nem hallani. De lássuk is a belbecset! Örültem, hogy mi sem maradunk ki a 25-ös kérdőjel-téglából, és ha csak a címképernyő erejéig, de mi is láthatjuk! ^^ De hány emberben kelthet nosztalgikus élményt a sötétben való beszélgetés? Ugyanúgy nem értem, hogy miért hagyják abba a beszélgetést, amikor már nem csak az árnyékuk látszik. Vajon miről beszélgethet Mario és Luigi, minek örül Toad, mit mondhat nekik Hercegnő, miért néz Goomba úgy, mint akinek fogalma sincs, mit keres ott, és miért fogja Bowser úgy Hercegnő haját, mint aki ennyire szeretné klónoztatni őt? Érdekes felvetéseket hoz a bevezető kép. ^^’ De ha megnyomjuk a Start (vagy a +) gombot, bejönnek a választható játékok, a kazetták európai dobozaival illusztrálva. Eredeti ötlet, nekem nagyon tetszik. Ha megnyitunk egy játékot, egyből láthatjuk, hogy 4 mentési lehetőségünk van. Örvendetes, hogy nem kell végig bekapcsolva lenni a gépnek, ha végig akarjuk játszani a játékokat, ami rutinos játékosoknak nem nagy kunszt. És most lássuk a négy játékot:

  • Super Mario Bros.: Grafikailag talán ez ment át a legtöbb változáson, ami érthető, hiszen az első NES játékok között volt anno, ezért nemigen használta ki a NES képességeit. Az SNES-es grafika számomra szemet gyönyörködtetően szép. Egyszerűen imádom! Viszont azért harapok, hogy az SNES verzió bugját nem javították ki. Többször is jártam úgy, hogy CSAK AZÉRT haltam meg, mert ráálltam a mozgó platformra, és mintha ott se lett volna, Mario leesik a szakadékba. De ettől eltekitve, a játékot a szebb grafikája csak még jobbá teszi szerintem. Én ezen jöbban szeretem játszani.
  • Super Mario Bros. 2: Ami Japánban Super Mario USA címen jelent meg. A játék története sokak számára ismert, de akiknek nem, azoknak egy mondatban: Japánban megjelent egy játék Doki Doki Panic címmel, de sajnos bukás lett. Hogy a szigetországon túlon sikeres legyen, a Nintendo úgy döntött, hogy Mario-karakterekkel adja ki a játékot, így hozta a várt sikert. Örülhetünk neki, hisz ha ez a játék nem lenne, nem lennének olyan karakterek a Mario világába sorolva, mint például Shy Guy, vagy Yoshi “barátnője”-ként tetszelgő Birdo, aki ekkor még Ostro volt. Maga a játék bizonyos nehéz részei ellenére azt gondolom, hogy könnyű, aki rutinos Mario játékos, és először játszik ezzel, szerintem annak sem okozhat komoly problémát a végigjátszás, még ha jelentősen el is tér a többi Mario játéktól.
  • Super Mario Bros. 3: Ez az a Mario játék, amit a régi játékosok imádnak, az újak meg átkozzák a nehézségek miatt. Érdekes, különben, mert a régi időkben nem voltunk így fennakadva, ha egy játék nehéz, csak végigküzdöttük magunkat rajta, még ha vért izzadva is. Mert valóban nem egy könnyű játék, de annak fényében, hogy a mai játékok könnyebbek, illetve máson van a hangsúly, érthető, hogy a nem olyan régi játékosoknak talán szenvedés, mire ezt végigviszik. De megéri! Mert a játék hangulata egyszerűen leírhatatlan! Bár minden játék ilyen lenne…
  • Super Mario Bros.: The Lost Levels: Ez volt az a játék, mely Japánban Super Mario Bros. 2 címen jelent meg, ám az alatta levő “For Super Players” üzenet sokat mondó lehet. És igen. Már az első pályán látszik, hogy egy nehéz játékkal lesz dolgunk, és ahogy előrébb megyünk… Na ezért nem jelent meg ez a játék a NES idejében Japánon kívülre, mert mentés nélkül gyakorlatilag végigjátszhatatlan. De így, hogy pályánként lehet menteni, már másképp fest a dolog. Élvezetes, és aki tényleg rájön a trükkjére, az egyszer csak arra eszmél fel, hogy a játék nem is annyira nehéz.

Háromféle módon lehet irányítani a játékot: sima Wiimote, Classic Controller és GameCube controller. A Wiimote-os irányítás is jó, de aki szeretné újraélni az SNES feelinget, annak a Classic Controllert ajánlom. A GameCube controllert egyáltalán nem javaslom, mert szerintem analóg karral 2D-s Mariót irányítás elég snassz, a Control Pad meg nehezen elérhető. Mondjuk azt azért megnézném, hogy mutat a játék Full HD TV-n, ugyanis a játék csak 50Hz-et támogat. Ez persze nem azt jelenti, hogy 60Hz-en el sem indul, csak kevésbé látszik részletesnek.

Hogy technikai mennyire megoldható, hogy a Virtual Console játékok is futhassanak 60 Hz-en, azt nem tudom, de az biztos, hogy a DVD bőven kibírta volna, ugyanis a 4.7 gigás lemezre kemény 18 megát pakoltak fel. Ennek fényében kinek ajánlható a játék? Merő elfogultság lenne a részemről azt mondani, hogy mindenkinek, de nagyon nehéz objektíven ítélkezni egy olyan játékról, mely annyi szép emléket hagyott maga után. Így inkább azt mondom, hogy döntsön mindenki belátása szerint, nekem ez a kiadvány azt jelenti, hogy a kedvenc játékomat újra kiadták egy díszesebb változatban. Mondjuk azért megnézném ezeket a játékokat New Super Mario Bros. Wii stílusban.

Grafika: 10/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 7/10
Zene/hang: 10/10
Hangulat: 10/10

 + Négy fantasztikus játék egy lemezen
 + Még mai szemmel is nagyszerű grafika és zene
 + Könnyű mentés
 + Rengeteg extra
 – Lehetne olcsóbb

91%

Posted in Super Mario, teszt | Címkézve: , | Leave a Comment »

New Super Mario Bros. Wii teszt

Posted by supermario4ever - 2010. november 10. szerda


 

Megjelenés:
Japán: 2009. december 3.
Amerika: 2009. november 15.
Európa: 2009. novmber 20.

Fejlesztő: Nintendo

Kiadó: Nintendo

Műfaj: Kaland, Platform

Játékmód: 1-4 játékos

Wi-Fi: Nincs

Producer: Hiroyuki Kimura és Takashi Tezuka

Zeneszerzők: Shiho Fuji és Ryo Nagamoto

Platform:

Megörültem, amikor a tavalyi E3-on bemutatták a New Super Mario Bros. Wiit, nagyon jó játéknak tűnt már akkor is. A hangulata már akkor a topon volt. Azt egy kicsit sajnálom, hogy olyan szerepet “adtak neki”, mint 2007-ben a Super Paper Mariónak, hogy szórakoztasson, amíg meg nem jelenik a Super Mario Galaxy. De szerintem mind a két játék a maga nemében fantasztikus. Nekem külön öröm a New Super Mario Bros. Wii, hiszen 2D-s Mariókon nőttem fel, és így nekem egy kicsit retro-hangulata van, de hogy még ebbe is tudnak újdonságot beletenni, úgy, hogy élvezetes a játék, és semmit nem veszít a Mario-hangulatából… Arra azért nem sokan képesek.

Azt már az elején leszögezte a Nintendo, hogy nem lesz egy könnyű játék. Úgy tűnik, eljutott hozzájuk a DS-es New Super Mario Bros.-t ért kritika, hogy az a játék túl könnyű. És most úgy döntöttek, hogy benehezítenek. De hogy a kezdő, lelkes játékosoknak se szegje kedvét, úgy döntöttek, hogy beletesznek egy Super Guide nevű opciót, ami azt a célt szolgálja, hogy ha valaki szeretné, akkor a gép végigviszi neki a pályát. Vagy ha csak egy nehéz rész volt, akkor ha túljutott azon a gép, visszavehetjük az irányítást. Persze nem jelenik meg akármikor. Nyolcszor kell meghalni az adott pályán, hogy felajánlja a gép a  lehetőséget, és mi eldöntjük, hogy élünk-e vele, vagy sem. Annak ellenére, hogy nem volt kötelező a Super Guide, mégis kiverte a fórumokon a biztosítékot, hogy mi az, hogy most már bárki végigvihet egy játékot, de én igazából ezt egy jó arany középútnak tartom, hogy legyen nehéz a játék, de mivel ma már jóval nagyobb réteg játszik, mint pl. 15 éve, ezért az új játékosokban is legyen annyi motiváció, hogy végigvigye, még ha segítséggel is. Aztán, ha másodjára nekiveselkedik a játéknak, akkor már neki is menni fog.

Már a tokja is nagyon tetszetős a játéknak, nekem tetszik a piros színe. Mind a borítója, mind a belső füzetek, és a lemez is nagyon szép és igényes. A történet nincs túlbonyolítva, a Mario játékokhoz híven, Peach hercegnő születésnapját tartják meg, és amikor hoznák a születésnapi tortát, kiugrik belőle Bowser 7 gyereke (már Bowser 7 gyerekének visszatérése is hatalmas öröm számomra), és beleteszik a tortába Hercegnőt, és magukkal viszik. Tehát ismét Peachet kell megmenteni, mint már annyiszor. Na de ha valakinek, akkor Mariónak meg lehet bocsájtani az egyszerű történetet. És akkor kezdjük a játékot! Már az mutatja, hogy nem lesz bonyolult az irányítás, hogy oldalt kell tartani a Wiimote-ot, de aki szereti használni a Nunchuk-ot, az Wiimote + Nunchuk párossal is játszhat. Lássuk az alapvető irányításokat:

Control Pad

  • Ezzel tudjuk irányítani Mariót.
  • Ha nyomjuk közben az 1-es gombot, akkor karakterünk fut.
  • Lefele gombbal Mario leguggol, vagy ha lejtőn vagyunk, Mario lecsúszik, ezzel is kiütve az ellenfeleket.
  • Ha ugrás közben nyomjuk meg a lefele gombot, az a taposás.
  • Szintén a lefele gombbal tudunk bemenni a csőbe, illetve felfele gombbal az ajtóba.
  • Indán ezzel tudunk kapaszkodni, valamint irányítáni azt.
  • Ha nagyon vékony platformot látunk, ezzel tudunk a falon támaszkodva járni.

2-es gomb

  • Ezzel lehet ugrani, valamint, ha jól érkezünk az ellenfélre, akkor meg tudjuk ölni.
  • Ha Mariót nekinyomjuk a falnak, akkor tud karakterünk falról falra ugrást kivitelezni.
  • Vízben tudunk úszni.

1-es gomb

  • Mario ezzel a gombbal megy gyorsan
  • Ha tűz-, jég- vagy pingvin Mario vagyunk, akkor ezzel tudunk lövedéket lőni.
  • Ha egy tárgy előtt vagyunk, és a gomb megnyomása mellett megrázzuk a Wiimote-ot, akkor felvesszük azt. Ugyanezzel vesszük fel a teknőket és eldobjuk.
  • Rácson ezzel tudunk mászni, valamint át tudunk menni a másik oldalra, ha “ajtót” látunk.

Wiimote rázása

  • Pörgő ugrás
  • Kapcsoló forgatása a kis platformokon
  • Tárgyak megfogása

Wiimote forgatása

  • Irányítható platformok mozgatása

A lényeg ennyi, de még rengeteg extra mozdulat van. Aki Wiimote + Nunchuk párossal játszik azoknak: Control Pad = Analóg kar, 2-es gomb = A-gomb, 1-es gomb = B-gomb. Továbbá a térképen a + gomb megnyomásával tudjuk megnézni, hogy melyik pályán hány csillagérmét gyűjtöttünk össze, itt tudunk játékosokat hozzáadni, vagy “eldobni”. Valamint lehet gyors mentést csinálni, és azt egyszer visszahozhatjuk, de akkor el is vész. Amennyiben pálya közben nyomjuk meg a + gombot, akkor jelenik meg a Pause menu. A – gomb csak a térképen működik, ezzel a gombbal tudunk visszamenni világokba.

Ennyivel lehet egyszerűen leírni az irányítást, már ebből is látni, hogy mennyi lehetőség van a játékban. És a sok új power up is új lehetőségeket nyit meg a játékban. A jól ismert gomba és tűzvirág mellett még négy új power-up kapott helyet:

  • Propeller-Gomba: Ezzel változunk át Propeller-Marióvá. A Wiimote megrázásával tudjuk a propellert aktiválni, és ha folyamatosan rázzuk a Wiimote-ot, akkor Mario lassan, pörögve ér földet. Persze meg lehet gyorsítani földet érést, a lefele gomb megnyomásával.
  • Jég-Virág: Mario ezzel tud jéglabdát lőni megfagyasztva az ellenfeleket. Ezeket fel tudjuk venni, és mint egy teknőt, eldobni, és ha nekimegy a falnak, összetörik.
  • Pingvin-Mez: Ezzel tud Mario könnyen úszni, valamint fagyos talajon csúszni. Ezzel is lehet jéglabdát lőni.
  • Mini-Gomba: Igaz, ez még a DS-es New Super Mario Bros.-ban debütált, de itt is szerepet kap. Ezzel Mario kicsi lesz. Bár támadásai gyengék (csak taposással tud ellenfelet ölni), de így be tud menni kis csövekbe, valamint tud a vizen futni, és lebegő ugrást végrehajtani.

Nagy segítség még Yoshi, aki szinte ugyanazokat csinálja, mint a Super Mario World-ben. Ugyanúgy megeszi az almát, és az ellenfeleket is, ha megsérülnek egy ellenfél által, Yoshi megijed, és elszalad. Már itt is tud ugrás után kapálózni, viszont hátrány, hogy amint elértük a pálya végét, Yoshi búcsút int nekünk.

A játék legnagyobb előnye a kooperatív többjátékos mód. És érdemes összedolgozni, mert az életszámon kívül minden közös számlára íródik, de hatalmas szórakozás, sok mindent lehet közösen csinálni. Például felvenni egy játékost, ha annak propellerje van, akkor együtt tudnak repülni. És ha így veszünk fel egy csillagot, akkor mind a ketten legyőzhetetlenek leszünk. De a legnagyobb dobás az, ha mind a négy játékos egyszerre tapos, akkor kisebb földrengés keletkezik, és az összes képernyőn levő ellenfél meghal. Egyedül is nagyon élvezetes a játék, de ha többen játszuk, akkor igazán felejthetetlen!

A normál játék mellett két játékmód kapott helyet. Az egyik a Free Mode, melyet csak többen játszhatunk, és azokat a pályákat csináljuk meg olyan sorrendben, ahogy nekünk tetszik. A Coin Battle lényegében a régi Mario Bros.-nak egy új verziója. Össze kell gyűjteni a lehető legtöbb érmét.

A grafika nagyon szép, amit 2D-ből mi lehetett hozni, azt kihozták. Élénk színek, hangulatos táj, a karakterek mozognak, nekem tetszett, ahogy a térképen néznek minket a koopa kölykök. Ja, és a táncoló Koopa Troopák külön poén. :D Tehát szépen ki van dolgozva a játék. A zene vidám, hangulatos, igazi Mariós. Ami hátrányt lehet mondani az online módozat hiánya. Így nincs mit tenni, mint szervezni egy New Super Mario Bros. Wii partit, és egész nap egy hatalmasat szórakozni!  Mert ezt a játékot a hangulata viszi el… vagy inkább fel! A mennyekig!

Grafika: 10/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság: 9/10
Zene/hang: 10/10
Hangulat: 10/10 

+ Csodaszép, fantasztikus zene, és rendkívül tartalmas
+ Többjátékos kooperatív mód
+ Elképesztően hangulatos
– Online módozat hiánya

93%

Posted in Super Mario, teszt | Címkézve: | 1 Comment »

Mario Kart DS teszt

Posted by supermario4ever - 2010. március 26. péntek


Megjelenés:
Japán: 2005. december 8.
Amerika: 2005. november 14.
Európa: 2005. november 25.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo

Műfaj: Verseny
Játékmód: 1-8 játékos
Wi-Fi: van

Platform:

Ha megkérdeznénk tőzsgyökeres Mario Kart fanokat, hogy melyiknek van a legjobb multiplayer módozata, talán a döntő többség a Mario Kart 64-re tenné a voksát (a mihez tartás végett most 2005 végén vagyunk gondolatban). Az a többjátékos játékélmény, ami a MK64 adott, az leírhatatlan, azt még a Double Dash!! sem tudta felülmúlni. Így nem kis feladat hárult a Mario Kart DS felé: túszárnyalni a Mario Kart 64 nagyszerűségét. Sikerült? Amikor nem vagyok nosztalgikus hangulatban, akkor azt mondom, hogy igen.

Ez volt az első DS játék, mely Wi-Fi támogatást kapott, így ne csodálkozzunk, hogy kicsit kezdetlegesre sikeredett. Épp csak bevezetőnek lehet gondolni. Ami nagy előny, hogy nagyon rágyúrtak az egy játékos módra. Bár ez talán nem is csoda, hisz az embernek nem mindig van lehetősége többedmagával játszani egy hordozható kézikonzolon. Megkaptuk, hogy egyjátékos módban is játszuk a többjátékos mód játékait. Pontosan ezek a játékmódok állnak rendelkezésünkre:

  • Grand Prix: A jól megszokott Mario Kart nagydíj! Először 8 versenyző közül választhatunk, de van még négy rejtett karakter. A pályák rendkívül változatosak, érdekesek. Mehetünk rendes pályákon, vagy tengerparton, flipper részeként, havas tájon, és persze a kimaradhatatlan Bowser kastély, és szívárvány pálya, és még hosszasan lehet sorolni. Az mindenképp jót tett a sorozatnak, hogy GC-s részben megreformálták a pontrendszert, és hogy már a hátrább levő helyezettek is kapnak pontot. Az is előnyére vált a sorozatnak, hogy most már akkor is továbbenged, ha negyediknél rosszabb helyen végeztünk. Ettől nem lett könnyebb a játék, sőt ugyanúgy lehet profinak lenni. Csak mindenképp az előnyére változott.
  • Time Trial: Időmérő edzés. Saját magunkat fejleszthetjük, hogy minél jobbak legyünk. Újítás, hogy Ghost időket és meneteket átküldhetünk barátunknak Wi-Fin keresztül.
  • VS: Ugyanolyan verseny, mint a Grand Prix, tehát egyedül megyünk, a többi hét játékos gépi. A játék végtelen, tehát addig megy, amíg nem lépünk ki.
  • Battle: Éljen! Most már egy játékos módban is csatázhatunk! A gépi játékosokkal, akik heten vannak. Be lehet állítani a gépek mesterséges intelligenciáját, így a profibbak is élvezhetik. A játékmódon belül kétféle játék van: Balloon Battle, és Shine Runners. A Balloon Battle módban öt léggömb van, és alapból egyet kapunk. Legfejlebb három lehet nálunk, úgy, hogy ha mikrofonba fújva felfújunk, még kettőt. És érdemes is, mert ha elvész az utolsó nálunk levő léggömb, akkor is kiesünk a játékból, ha van még tartalékban.
  • Mission: Újdonság, csak ezelőtt erre nem volt példa. Az a lényege, hogy kapunk egy feladatot, melyet megadott idő alatt kell teljesíteni. Ilyen például, hogy össze kell szedni 15 érmét, anélkül, hogy Chain Chomp eltalálna, vagy találjuk el zöld tekivel a Monty Mole-okat. És ha teljesítettük, a gép minősít minket. Érdemes csinálni őket, mert nagyon lehet fejlődni.

Tehát sokat fejlődött a játék, és mindenképp nagyon jó, hogy így rágyúrtak az egy játékos módra.

Több játékos módban pedig VS, meg Battle Mode-okat lehet játszani. És nem ámítás, amikor azt mondom, hogy 8-an is játszhatunk együtt! Ez már önmagában elegendő bizonyíték, hogy túl van szárnyalva a Mario Kart 64. Nyolcan játszani valami eszméletlen élmény! Ha nyolcnál kevesebben vagyunk, akkor a többi játékost kipótolhatja a gép, ha van rá igényünk, és ha nehézre tesszünk a mesterséges intelligenciáját, akkor igen erős ellenfél lesz. Nagy előny, hogy lehet úgy is játszani, hogy mindenkinek van kártyája, és úgy is, ha csak az egyiknek van, vagy csak néhány játékosnak. Ekkor a többiek karaktere ShyGuy, és kicsit korlátozottak a lehetőségeink, mintha mindenkinek lenne.

Az online módozat – mivel ez az első online DS játék – kissé kezdetlegesre sikeredett. Az jó, hogy átküldhetünk szellemidőket egymásnak Time Trialon, de emellett csak egy négyes kört mehetünk, de azt több módon:

  • Friends: Barátokkal versenyzünk.
  • Rivals: Itt azokkal az emberekkel mehetünk világszerte, akik hasonló szinten vannak, mint mi.
  • Continental: Kontinensünkön levő Mario Kart DS tulajokkal játszhatunk.
  • Worldwide: Az egész világot kihívhatjuk egy párbajra.

Még ami újdonság, hogy emblémákat is készíthetünk, mely verseny alatt másoknál a kocsink felett fog látszani. Akik eléggé kreatívak, azok nagyon jó kis ábrákat készíthetnek maguknak. Emellett meg tudjuk nézni a Grand Prix és Time Trial rekordunkat. Az Options menüben tudjuk a hangot állítani sztereó, monó, surround hangzásra, meg van Locate Friend is. Ezt megjelöli azokat a barátokat, akik épp online vannak. Az editnél meg a nevünket tudjuk változtatni. Az erase data meg a szokásos, tehát óvatosan bánni vele!

És akkor most lássuk a játék technikai részét. A grafika egyszerűen elbűvölően szép. Tényleg, mintha hordozható Nintendo 64-gyel játszanánk. Nagyon szép lett, a tájak részletesek, a karakterek kidolgozottak, bár az érzelmi intelligenciájuk meglehetősen egyszerű. A játék irányítása sokkal egyszerűbb, mint a többi Mario Karté, csak a drift elsajátításához, és helyes használatához sok ügyesség kell. A fentebb felsorolt játékmódoknak, és a multiplay fantasztikusságának köszönhetően akár évekre is leköthet minket a játék! A zene jó, de különösen nem kiemelkedő. A hangulat meg elviszi az egész játékot!

Tehát a Mario Kart DS olyan játék, mely minden DS tulajnak kötelező! És közel 5 évvel megjelenése után elképesztő, hogy most is mekkora eladásokat produkál. Most 17 millión áll az összeladás, de belátható időn belül meglesz a bűvös 20 millió. Így talán nem csoda, hogy most még most is eredeti áron látni a játékot. De én már aznap, amikor megvettem, már akkor tudtam, hogy ennek a játéknak az eszmei értéke felbecsülhetetlen. És biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan így éreznek!

Grafika: 10/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 10/10
Zene/Hang: 8/10
Hangulat: 10/10

+ Az egyik legnagyobb Mario Kart
+ Több, mint 32 pálya
+ Mission Mode
+ Felülmúlhatatlan többjátékos mód!
– Kicsit kezdetleges online módozat

94%

 

Posted in Mario Kart, teszt | Címkézve: , | Leave a Comment »

Wii Sports teszt

Posted by supermario4ever - 2010. március 25. csütörtök


Megjelenés:
Japán: 2006. december 2.
Amerika: 2006. november 19.
Európa: 2006. december 8.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo

Műfaj: Sport
Játékmód: 1-4 játékos
Wi-Fi: Nincs

Platform:

Amikor a Nintendo bejelentette 2004-ben az új konzolját a Nintendo DS-t, szinte messiásként vártuk, hogy új kézikonzol, igazi 3D, de jókat fogunk játszani rajta, végre kivihetjük a szabadba a Nintendo 64-et (átvitt értelemben persze)! Aztán jött az első pofára esés, amikor bemutatták az első prototípust. A dizájn, mint az 1981 Game & Watch gépek! És ha ez még nem lenne elég, jöttek még a furcsábbnál furcsább “játékok” 2005-ben. A nép meg értetlenül állt, hogy mi ez, ki vesz ilyet? Az eladásokat nézve nagyon kapós volt. Sőt, annyira bejött, hogy erre a “struktúrára” alapozták a Wiit. Persze ekkor még mit sem tudtunk erről. Sőt, ekkor még Revolution néven ismertük jelen konzolunkat. Már az is közfelháborodást keltett, hogy Wii lett a neve, hát még a rá megjelenő játékok. De még akkor sem tudtuk, hogy milyen lavina indul el, amikor megjelent a Nintendo Wii a Wii Sports játékkal.

Lehet ezt egyáltalán játéknak nevezni? Vagy techdemó? Talán mindkét megállapítás helyes. Soha nem felejtem el, amikor megláttam a játékot 2006. december 8-án a Keletinél levő Game Parkban, nem akartam elhinni, hogy mi ez. Ezt adják a géphez? Később láttam, hogy ez nem is rossz szórakozás. Sőt, nagyon élveztem! De miről is van szó? Egy öt sportjátékot tartalmazó lemezről. Van benne Tenisz, Baseball, Bowling, Golf, Boksz. Mindezt mozgásérzékeléssel. Akkor kevesen hitték el, de tényleg otthon sportolhatunk! Hogy miképp? Lássuk a sportokat:

  • Tenisz: A felsorolásban ez van először, de nagy csalódás fogja érni azt, aki ezzel kezdi. Ugyanis a játék nem teljes! Csak addig 40-es pontozásig megy, és nincs tovább. Pedig nagyon jó lenne. Így csak annyiból áll egész, hogy 40-es pontozás után hány győzelem legyen a cél: egy, kettő vagy három. Így nagyon hiányos a játék, pedig nagyon jó lenne teljesben. Egyébként ugyanúgy kell kezelni, mintha egy teniszütő lenne a kezedben, ott kell elütni, ahova ér a labda.
  • Baseball: Talán ez sikerült a legjobbra. Meg a leghangulatosabb. És teljes. Csak ami probléma, hogy amikor én ütöm el a labdát, sokszor nem arra megy, amerre a valóságban szeretném. Vagy a való életben is ilyen játék? Egyébként is nehéz játéknak képzelem el, a Wii Sports csak ráerősített. Ugyanúgy kell eldobni a labdát, vagy visszaütni, mintha valóban jönne a labda. Talán itt kell a legjobban vigyázni, nehogy eldobjuk véletlenül a Wiimote-ot a kezünkből.
  • Bowling: Ugyanolyan Bowing, és ennek a legjobb az irányítása. Talán hihetetlen a sok gép által adott hibaüzenet után, de nekem ezt a legkönnyebb irányítani. Ugyanúgy kell, mintha egy tekegolyó lenne a kezedben. Egy teljes játékot kapunk, ugyanúgy 10× kell gurítani, mint a rendes játékban. És amit megfigyeltem, hogy hihetetlen precíz. Tehát tényleg arra megy a labda, amerre én irányítom. Tehát ha egy kicsit balra irányítom, akkor arra megy.
  • Golf: Na, ez a másik játék, ami nem teljes. A rendes golf köztudottan 18 lyukból áll, itt meg 3, 6 vagy 9 van. Azért ez kevés. És sokkal nehezebb. Nehéz kitalálni, merre kell ütni a labdát, hogy betaláljuk a lyukba. Itt is golfütőként kell kezelni a Wiimote-ot.
  • Boxing: Szerintem Nintendós buliknál ez okozza a legnagyobb derűt. Itt kell a Nunchaku, és ökölként szolgál a Wiimote-tal együtt. Képzeljük el, hogy egy általunk nem kedvelt ember van velünk szemben. Ugye mennyivel jobban megy a játék?

A játék technikai részéről kicsit snassz lenne beszélni, mert a grafikája annyira szörnyű, hogy talán még az sem túlzás, hogy Nintendo 64-en is szebbet látni. A Miik megjelenítése egyszerűen borzalmas. A háttér, az egész táj kidolgozottsága nagyon egyszerű. De talán ennél a játéknál nem helyén való a grafikát szapulni, hisz a Nintendónak az volt a célja, hogy kvázi arcul üsse azokat, akik hi-tech grafikát várnak. Nagyot csattant nekik szerintem. ^^’ Az irányításról fentebb írtam. Precíz, de nem tökéletes. A zene viszont nagyon jó. Egyszerű, dallamos, szerethető. A Nintendónál igyekeztek a sport hangulatát visszahozni, fogjuk rá, hogy sikerült. Azért a Baseball ilyen téren nagyon jól sikerült. Persze akkor lesz csak sokkal hangulatosabb, amikor valóban játszunk, és nemcsak lóbáljuk a kezünket. Akárki akármit mond, én szeretem ezt a játékot!

Grafika: 5/10
Játszhatóság: 7/10
Szavatosság: 7/10
Zene/Hang: 9/10
Hangulat: 8/10

+ Remek techdemó
+ Hangulatos
+ Kellemes zene
– Néhány játék nem teljes.

74%

Posted in teszt, Wii játékok | Címkézve: , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: