Category: Uncategorized


Amikor a szerelem tényleg mindent legyőz


Érdekes animén vagyok túl, eleinte azért fogtam bele, hogy hátha segít megérteni bizonyos dolgokat, aztán a végére egészen érdekes dolog sült ki belőle. Ez a LOVE STAGE!!, egy shounen ai, de nem ezért terveztem megnézni, hanem mert az egyik fiú néha lányruhában van, és arra gondoltam, hogy hátha segít megérteni, hogy milyen lelki háttere lehet annak, hogy valaki ahhoz folyamodik, hogy nemével ellentétes ruházatot visel. Ha valamit, ezt soha nem tudtam megérteni, hogy miért van az, hogy valaki valamilyen neműnek születik, és annak ellenkezőjének érzi magát lélekben. Erre választ ugyan nem kaptam, mert kiderült, hogy itt másról van szó.

A főszereplő srác Sena Izumi, aki celebcsaládba született, minden egyes családtag ismert személyiség. Hősünknek teljesen más vágya van, mangarajzoló akar lenni, őt egyáltalán nem izgatja a celebvilág. Ám már 10 évesen belekényszerítik ebbe, ugyanis egy házasságban kellett valamiért lányruhát felvennie. Pontosan nem értettem, hogy miért, de koszorús lányra tippelek. Igencsak nyilvánvaló, hogy rosszul érzi magát női ruhában, ugyanis neki semmi baja nincs sem a nemi- sem (eleinte) a szexuális identitásával, szegénynek az minden bűne, hogy iszonyúan lányosan néz ki, konkrétan mondanánk inkább fiús lánynak, mint lányos fiúnak. És hát a ruha lányos lányt csinál belőle. Ennyire szeretnek játszani a japánok a nemiséggel és a szexualitással, sok ilyen példát lehet mondani. És már ekkor megismerkedik azzal a kisfiúval, akivel majd felnőttkorukra összejönnek. Ő már itt kiszemelte magának, és szentül meg van győződve arról, hogy lányt lát. Telnek az évek, Izumi-nak fiatal felnőttként ismét lányruhát kell viselnie. Méghozzá immáron esküvői ruhát, és mit ad isten? Ugyanaz a srác lesz a partnere, akivel gyerekként találkozott. Azonnal megismerik egymást, a “férj-pasi” azonnal beleszeret, de még most sem tudja, hogy mi az igazság nem tekintetében. Csak meglátja benne azt a tisztaságot, ártatlanságot, ami már gyerekként is rabul ejtette őt. Nem is csinálnak sokáig titkot abból, hogy áldozatunk valóban fiú, maga a bátyja leplezi le (szinte szó szerint). Ryouma teljesen kibukik, soha többet nem kívánja látni őt, ott vesszen el, ahol van. Persze ez nem olyan egyszerű, sehogy nem tudja elfelejteni őt, még álmaiban is csak őt látja. Hogy mi lesz ebből? Egy kicsit tépelődik magában, de hála istennek, nem csináltak drámát abból, hogy jaj, akkor most meleg vagyok? Mit szól majd hozzá ő meg ő? És ez nagyon jó pontja az animének, nem csinál kérdést abból, hogy a másik vele azonos nemű, hanem ha úgy érzi, hogy ő az igazi, akkor mindent megtesz, hogy akkor valósággá is váljon. Izumi-nál nagyobb tépelődést lehet látni, de az ő esete talán érthetőbb is, hiszen belekényszerítették ebbe a lányos dologba, és erre rájön, hogy lehet, hogy mégis csak több köze ehhez a világhoz, mint hitte? Hiszen meg volt győződve arról (ez nincs kimondva, de azért nyilvánvalóvá válik) hogy a lányokat szereti. De ő sem dilemmázik aztán sokat. Mondjuk nincs is nagyon idő rá, mert az egész történet zsenge 10 részes. És ez így rendben van, csak annyira van érzelmileg dramatizálva, amennyire lennie kell.

Sok jó dolog van az animében, mégsem ajánlom mindenkinek, mert azért látszik, hogy lányoknak csinálták, itt-ott egyes jeleneteknél igencsak felhúzatják a nézővel a rózsaszín szemüveget. Szerencsére túlzásba nem vitték, így akit nem zavarnak, az tehet egy próbát vele, mert azért nézhetőre sikeredett. Zenében alulteljesít, sem az opening, sem az ending nem tetszik nekem. Ha kezdő animés lennék, és nem lennék még jártas a japán zenében, akkor rácsodálkoznék, hogy nahát, mik vannak odaát… De így inkább távol maradnék tőle, nekem ez már kevés. Persze, ahogy lenni szokás nálam, az eladásoknak azért utánanéztem. Úgy voltam vele, hogy maximum 20.000 példány, ha megvan, akkor túlteljesítette az elképzeléseimet. De az a 477, amit az ending kislemez produkált a 125. helyen, az úgy nem semmi… Az opening kislemezből is valami 630 ment el, úgy tűnik, nem én vagyok az egyedüli, akinek nem tetszett.

Második vérvétel


Azt elfelejtettem kiírni, hogy a két héttel ezelőtti rossz időszakhoz az is hozzájárult, hogy kaptam levelet, hogy mégis szükség lenne második vérvételre, mert a vas- és D-vitamin szint nem volt megfelelő. Emellett májfunkció, csontprofil. Mára volt időpont. Mivel ehhez nem kellett éhgyomorra menni, ezért későbbre kaptam időpontot, 11.10-re. Huicong és egy barátunk elkísért engem, biztosítottak szolidaritásukról. Jól esett, örültem, hogy velem tartanak. És ahogy kiderült számomra, nem feltétlen kell itt időpontra járni, mert most is fél órával később kerültem sorra, pedig már tudtam, hova kell menni. Hogy megelőzzem a rosszullétet, megkértem a doktornőt, hogy hadd feküdjek az ágyra, így könnyebb is volt. Szerencsére csak egy üvegcsével vettek, így gyorsan lement az egész. Aztán Liscard-ba mentünk vásárolni, majd haza még pihenni.

Tegnap vettünk darált marhahúst is, Huicong hagyott nekem egy kicsit, hogy csináljak spagettit, vettem alapport az Asdában. Ezt ma reggel megcsináltam, nem tűntek biztatónak a kezdetek. Egyik hibám volt, hogy nem olvasztottam fel a húst, így tovább kellett olajban párolni a szokásosnál, a másik amitől meg féltem, hogy túl sok lesz a hús, de végül jól sült az egész, bár igaz, hogy alapporral bűvészkedni nem nagy kunszt. Meg azért nem szabadalmaztatnám.

Amúgy az élelmiszer boltokban viszonylag olcsó, szinte a magyar árak szintjén van. És egyszer komolyan tanulmányozva a blokkot, kiderült, hogy azért, mert 0%-os az ÁFA az összes élelmiszerre. Ez igazán szép. Gyerekeknek 18 éves korig ingyenes a gyógyszer, emellett semmi extrát nem kell fizetni a kajáért a boltban. Ebből a szemszögből nézve viszont drága az élet Magyarországon. Nem kell nagy gazdasági tudás ahhoz, hogy tudjuk, hogy a munkáltató is fizet adót az alkalmazottai után. Emellett a foglalkoztatott is adóval terhelt bért kap, és ha erre rájön az, hogy sok élelmiszer ÁFÁ-ja 18-27%, nem sok az, ami valóban megmarad az embernek.

2013 in review


The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

The concert hall at the Sydney Opera House holds 2,700 people. This blog was viewed about 19,000 times in 2013. If it were a concert at Sydney Opera House, it would take about 7 sold-out performances for that many people to see it.

Click here to see the complete report.

Visszatérnek a Capcom Disney játékok


Sok izgalmat, élményt, rejtélyt átélsz!

Sok izgalmat, élményt, rejtélyt átélsz!

Hír lenne, de semmilyen tematikus oldalra nem tudom így hirtelen kitenni, így álljon itt. Új 2D-s Duck Tales játék készül Wii U eShop-ra! Megjelenés, és ár még nem ismert, de tervbe van véve, hogy ha sikeres lesz ez, akkor több Disney játék kap folytatást! Azért egy Chip & Dale, ALADDIN folytatást (melyeket a Capcom készített), nem vennék rossz néven. Ha lenne Wii U-m, már csak a játék miatt is letölteném, de azért is, hogy ezzel is hozzájáruljak ahhoz, hogy minél több Disney portnak legyen folytatása. Minden Disney rajongó Wii U tulaj töltse le (ha megjelenik), biztosan nagyon jó játék lesz.

Csak egy új adapter kellett


Bevittem a Laptopot a szervizbe, és csak annyit csináltak ott, hogy egy másik adapterhez csatlakoztatta, és attól beindult. Egész jó, hogy csak ennyi kellett, bár nem tudom, hogy ebben a formában meddig fogja bírni. Megnézte az adapteremet, és van benne áram, ha csatlakoztatjuk a forráshoz. Én ezzel nem látom megoldottnak a problémát, de amíg bírja így, addig nem viszem vissza a szervizbe.

Egyébként egyáltalán nem volt vészes gép nélkül élni, kicsit olyan érzésem volt, mintha ilyen 8-10 évet visszamentem volna az időben, amikor még csak alkalmakkor kapcsoltam be a gépet, és nem volt rajta még net. Csak manapság már ugye teljesen a mindennapjaink részévé vált az internet, de azt gondolom, hogy ha élőben gyakoribbak lennének az emberi kapcsolatok, akkor hasonlóan keveset használnám a netet, mint amennyire keveset használtam tegnap.

Még egy apró újítás az oldalon: Mivel már annyi hónap, és annyi kategória van, ezért lenyíló listát csináltam neki, így az oldalsáv nem megy le egészen a végtelenségig.

Elromlott laptop


Nemrég elromlott a laptopom. Nem kap áramot, hiába van áramforrásban. Nem kapcsol be akkor sem, ha benne van az akkumulátor, akkor sem, ha nincs.
Volt elõjele annak, hogy baj lesz, néhány hónapja, amikor kihúztam az áramforrásból, és amikor már nem maradt az akksiban, akkor egyszer csak elsötétült a monitor, és sehogy sem tudtam visszakapcsolni, csak úgy, ha kiveszem az akksit, és újra bekapcsolom. Nem mindig fordult ez elõ, de akkor nagyon idegesített. Akkor húztam ki elsõsorban, amikor ágyhoz vittem, és lehet, hogy betett neki az is, hogy puha felületen volt, de ma árammal vittem ágyhoz, pont azért, hogy elkerüljem, hogy elsötétüljön a kijelzõ, de most ezzel együtt történt meg a baj. Ami úgy tûnik, hogy végleges. Akármit csináltam, semmire nem reagált. Beviszem hétfõn a Váci úti laptop bolt szervizébe, remélem, hogy: 1. Meg lehet csinálni. 2. Nem lesz drága a javítása.
Nem is az internetfüggõségem kiélésének hiánya a rossz, hiszen 3DS-en, és Wiin is lehet netezni, még ha csökkentett módban is, hanem nagypn sok zene van gépen, ezek fognak hiányozni, amiket nem tudok máshol hallgatni. Egyébként a Wii már nem nagyon alkalmas netezésre, mert az Opera böngészõjét rég nem frissítették, és az újabb weblapokat problémásan jeleníti meg. Viszont a 3DS böngészõje nagyon jó. Most is ezzel írok. Kicsit lassabban megy, de jó használni a 3DS érintõképernyõs billentyûzetét.
Még megpróbálok kezdeni a géppel, hátha jó lesz.

Egy lánc a múlthoz


A MondoConon megvettem a Zelda: Link to the Past mangát. Végig is olvastam, szerintem az Ocarina of Time manga jobb, annak jobb a története, és az egész valahogy kedvesebb. Viszont már korábban gondoltam arra, hogy jó lenne megint játszani a Link to the Past-tel. Elő is vettem Super Nintendóra. Valahogy az eleje nem hozott annyira lázba, az első dungeon zenéjét nagyon szeretem, de nem jár már át az a régi érzés. De játszani fogom tovább, mert a többi dungeon jó, meg a Disney játékokkal is szeretnék játszani.

Már csak azért is, mert a Dzsungel könyve SNES játék eddig nem olyan jó reklám, de amit énekelt tegnap MondoConon Tukeinon musical az nagyon tetszett. Meg is hallgattam a teljes CD-t (Dés László + Geszti Péter szerzőpáros albumát), vannak nagyon jó dalok benne. A játék meg eléggé káosz. Átláthatatlan terep, ronda grafika, és állítólag kevésbé hű a történethez. Most kiderül, mert hamarosan megnézem a rajzfilmet. Magával a pályával annyi a gond, hogy hatalmas, de nem látni, hogy merre kell menni, és Maugli minden egyes hülyeségben megsérül.

A Disney játékok, és videók mellett keresem a magyar zenéket. Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lehet megtalálni őket. Az Oroszlánkirály kazettára is csak nagyon véletlen találram rá a vaterán. Örültem neki, szeretném mindegyik hasonló korú Disney filmzenét megtalálni magyarul CD-n és kazettán is. Az alábbiak élveznek prioritást:

  • Macskarisztokraták
  • Aladdin
  • Pocahontas
  • Az Oroszlánkirály
  • A Notre Dame-i toronyőr

Régen megvolt nekem a Macskarisztokraták és a Pocahontas kazettán, de azok eltűntek, szeretném azokat is megszerezni ismét. Aki tud, az segíthet. ^^’ Utánanéztem, és van karaoke verziója az Oroszlánkirály daloknak, úgyhogy lehet, hogy csinálok belőle kfn-eket. El is akartam kezdeni, de a magyar “Az élet az úr” dal 3:53 hosszú, míg a Circle of Life (karaoke) 3:28. És Sony Sound Forge-ban látva lényeges csúszások vannak a két dalban. De ha a vokálos Circle of Life szintén 3:28 hosszú, akkor azt fogom csinálni, hogy arra időzítem rá a magyar szöveget. Csak az kell, hogy kijöjjön szótagra, háttérképek már vannak, szebbnél szebbek. Ha összejön, holnap megcsinálom.

A Macskarisztokraták videokazetta pedig a második kiadás. Ugyanis, 2001-2002 táján, amikor nagyon felfutott nálunk a DVD, elkezdték kiadni őket lemezen. Ám, gondoltak arra is, akinek még nincs DVD lejátszója, azok megvehették VHS-en. Akkoriban csillagászati áruk volt, ugyanis a DVD 6.990 forint volt, míg a videokazetta 3.190 forint volt. A gyűjteménybe vettem meg, de egyszer mindenképp meg fogom nézni. Nagyon szép kiadás. Keresem az első DVD-s kiadást (ugyanezzel a borítóval) is. Majd Békéscsabán megnézem a Mulannal, és a 101 Kiskutya 2-vel.


Léptet fakó lován. Írta Arany János a Walesi Bárdok című versében. Ugyanis ma Wales-ben voltunk azzal a magyar családdal, aki voltak nálunk tegnap vendégségben. Nagyon egyedi hely, az egész hegyvidéki. Nem volt rövid autóút, olyan másfél óra volt, egy parkba mentünk. Ott van a Batws-y-Coed Railway Station, egy nagyon kellemes, barátságos megállóhely, de itt van egy kis gyerekvasút is, oda felültettük Dominikot. Ott a környéken néztünk szét, majd elmentünk a közelben levő vízeséshez. Ezek mind olyan helyek, amiket látni kell, mert életre szóló élmények. És pont ma felejtem itthon a SD kártyámat, egy képet sem tudtam csinálni. -_-‘ Utána elmentünk egy kicsit odébb egy másik vízeséshez, ide már fizetni kellett, 1 fontért lehetett átmenni, de az is valami extrém szép volt.

A Wales-iek egyébként egyedi walesi nyelvet használnak. De nem is értem, hogy miért, amikor mind a két nyelven (walesi és angol) nyelven is ki van írva minden. Nagyon egyedi nyelv, totál más, mint az angol, mert kelta nyelvcsaládból származik a walesi (az angol indoeurópai), és a táblákon néha olyan kimondhatatlan szavak vannak, hogy komolyan mondom, hogy mi mosolygunk a kínai a vietnami emberek nevein, az smafu a walesihez képest. Nemcsak az, hogy hány mássalhangzó van egymás mellett, hanem, nem ritka a 25-30 betűből álló szó.

Hát mára ennyi. Nagyon szép hely Wales, de a nyelvük miatt egy kissé idegen számomra a hely. Meg a hegyi levegő… enyhe szédüléssel tértem haza. :D Pedig nagyon kellemes volt.

In England 4th day – Christmas Eve


Karácsony van, szép ünnep. De hogy kinek mennyire az, az a szívekben dől el, de erről majd később. Jó nap volt a mai, délelőtt ilyen cirkáló körutat tettünk meg autóval New Brighton és Birkenhead között. Xingbo keresett a környéken helyet, hogy hol tarthatna Tai Chi, és Kung Fu órákat. Több helyen többször jártuk, a gyerek meg majdnem kétségbeesett, mert azt hitte, hogy eltévedtünk. :D Az egyik legviccesebb az volt, amikor Birkenhead határán levő körforgalomban tettünk meg 3-4 kört, mert mellette volt egy templom, megállni nem lehetett, és addig köröztünk, míg Huicong fel nem írta a telefonszámot. De előtte megálltunk New Brighton-ban a tengerparton. Ez egy másik oldal, mint ahol 2 napja voltunk, itt nemhogy volt víz, de hullámok is voltak.

Tengerpart New Brightonnál

Nagyon szép hely, erre laktak nővéremék 2008-ig. Hazamentünk, én megnéztem itthon a Naruto 207-208. részeit, amik az Animaxen mentek, utána lementünk a közeli parkba kacsákat etetni, valamint focizni is akartunk volna, de olyan nagy eső volt itt tegnap, hogy még ma is olyan nedves volt a talaj, mintha csak néhány perce állt volna el. Egy kicsit azért ott voltunk. Visszafele bementem a környékbeli közértbe, mert 2 srác kezében láttam energiaitalt, és úgy voltam vele, hogy valami olcsó jöhetne. Láttam, hogy van Monster is, és egy olyan fajta, ami nálunk nem kapható:

Monster Khaos

Narancssárga, ugyanolyan sárga gyümölcsös, csak alacsonyabb kalóriatartalommal. Miután hazaértem, még ténykedtem egy kicsit a szobában, aztán volt a vacsora. Az előétel ilyen ráksaláta volt, Xingbo csinálta a következőkből:

  • Garnélarák
  • Saláta
  • Koriander
  • Mártás (Majonéz és Ketchup 4:1)
  • Citrom

Nem volt annyira rossz, de eszembe juttatta a régi teóriámat a kínai kajákról, hogy mindent egybeöntenek, tök mindegy, hogy az ízek harmonizálnak-e egymással, vagy sem, aztán majd lesz, amilyen lesz. Sokat nem ettem belőle, mert valahogy nem volt most gyomrom hozzá. Halászlé volt, amilyen lehet Angliában egy halászlé, mert a paprika az nagyon hiányzott belőle, bár nem volt rossz. Második meg rántott hal, meg ilyen kínai módra elkészített hal, mellé rizs, meg indiai fűszerezésű krumpli. Megkóstoltam a krumplit, sajnos egyáltalán nem ízlett, úgyhogy maradtam a rizsnél, a kínai hal nagyon finom volt. Ezután volt ajándékbontás, több mindent is kaptam:

Karácsonyi ajándékok

Két Nintendós póló, Official Nintendo Magazin, egy 2012 macskás naptár, egy spray-t is kaptam, az lemaradt, meg 30 font. A 30 fontból a The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D-t fogom majd megvenni, mert a GAME shopban akciós, 20 font. Sok ajándék volt a fa alatt, bőven kapott mindenki.

A karácsony a legszebb ünnep, hiszen nálunk a szeretet ünnepe, bár sajnos a média nagyon eltorzította a karácsony valódi jelentését. A két legnagyobb műszaki üzletlánc, a Saturn és a Media Markt iszonyú reklámpropagandát csináltak az ünnepekre, hiszen tudják, hogy az idei “slágerajándék” a 3D-s plazma TV, és a táblagép… Hogy mi ezekről a slágerajándékokról a véleményem, azt inkább nem firtatom, de nagyon irritált, hogy a Saturn-nak nagy képekben láttam a hirdetését egy plazma TV, mellette “Kezdődjön a karácsony” szöveg, de a Media Markt még rosszabb volt: “A karácsony a fa alatt dől el” Akinek a karácsony a fa alatt dől el, arról megvan a nagyon is negatív véleményem. Bár azt örömmel hallottam a hírekben, hogy az emberek sokkal jobban meggondolják, hogy mire vesznek fel hitelt. Tényleg nagyon meg kell gondolni! A Santander bankban voltam (és remélem januárban visszahívnak) diákmunkán, és olyan dolgokat láttam papíron, hogy azok egy életre eltántorítottak attól, hogy hitelt vegyek fel. Semmi másra nincs szükség, csak hogy végiggondoljuk, hogy amire hitelt akarunk felvenni, arra valóban szükségünk van-e, és hogy tudjuk-e azt hosszú távon törleszteni. Visszatérve a hirdetésekre, mi volt a legundorítóbb karácsonyi reklám? A Market Central karácsonyi szövege: “Pikk-pakk, itt a karácsony” Én már az első hirdetésük szövegén is ki voltam akadva, hogy “Pikk-pakk megveszem”, mert ez tényleg a fogyasztásra sugall. Mintha semmiség lenne a vásárlás. Ezt is beteszem a kosaramba, azt is, van pénz dögivel, meg tudjuk venni. Az a helyzet, hogy a bevásárlóközpontoknak nagyon idióta reklámjaik vannak, mert ők nem egy konkrét üzletet reklámoznak, hanem magukat, ahol sok minden van egyben, így egy képben nem lehet jól reklámozni egy plázát. Az Europark kezdett iszonyú reklámhadjáratba, amikor megnyílt a KÖKI terminál, de nekik is olyan idióta szövegeik voltak, mint pl: “Az Europarkba járok, mert fontos a családom egészsége” vagy “Az Europarkba járok, mert szakszerű segítséget kapok” Miért, máshol nem tehet az ember a családja egészségéért, vagy nem kaphat szakszerű segítséget? Mivel nagyon ritkán nézek TV-t, ezért én csak ennyiben tapasztaltam a média nyomását.

Márpedig a karácsony nem a fa alatt, hanem a szívekben dől el, ez tény. Részben a fentiek miatt írta Dr. Csernus Imre az egyik könyvében, hogy a karácsony nálunk már nem a szeretet, hanem a bűntudat kivásárlásának az ünnepe. Amikor ezt olvastam tavaly, én már akkor tudtam, hogy ebben van valami, de idén decemberben tapasztaltam meg, hogy ez sajnos nagyon is igaz. Ugyanis, ha az ember feladja az álmait érzelmi téren, és megalkuszik valaki mellett, akkor az milyen szeretetet ad? Nagyon sok ilyet látok Pesten, hogy egy pár egymás mellett, és még csak meg sem kell szólalniuk, elég rájuk nézni, és feltámad bennem a kérdés, hogy ezek mit keresnek egymás mellett? Az egyik kirívó eset, amit láttam, az Europarkban az InterSpar-ban álltam sorban a pénztárnál egy pár volt mögöttem egymás mellett úgy-ahogy. A nő terhes volt, néhány hét múlva világra hozza a gyermekét, de rajtuk is nagyon látszott, nem úgy képzelték el a szerelmi életüket, ahogy az megvalósult. És olyan pár, aki nem szereti egymást, az milyen hiteles szülői mintát mutat a gyerekének? Az a személyes tapasztalatom, hogy decemberben, ahogy az egyre szaporodó fények, karácsonyi vásárok, lágy dallamos zenék egyre jobban emlékeztetik az embert, hogy hamarosan itt a karácsony, mintha még türelmetlebbek lennének egymással. Ezzel sokkal többet elárulnak magunkról, mint azt gondolnák. Egyébként nem csoda, hiszen ha a karácsony a szeretet ünnepe, és ha az ember nem azzal van együtt, akkor mit ünnepeljen? Mert az én olvasatomban ezen az ünnepen az érzelmi életünket ünnepeljük, hogy együtt vagyunk azzal, akit igazán, tiszta szívből szeretünk, és olyankor aztán nem számít az ajándék értéke. A bűntudat kivásárlása ott jön képbe, hogy ha valaki nem szereti a partnerét tiszta szívből, ott jönnek a nagy ajándékok. Nem szereti őt, nem sokat tett érte egész évben, de egy nagy TV-vel kivásárolja a saját bűntudatát. Mert komolyan nem értem, hogy minek karácsonyra 3D-s hatalmas TV, meg táblagép, meg isten tudja még micsoda hatalmas értékű ajándék, amikor elég lenne egy valami egyszerű, ami tényleg szívből jön. Egyébként azért ha ritkán is, de azért lehet találkozni olyan emberekkel is, akiken tényleg látszik, hogy boldogok. És hiteles emberek őszinte mosolyát látni valami hihetetlen kellemes érzés, az olyan, mintha tiszta vízzel megöntöznék a szívemben levő virágot, és arra ösztökélnek, hogy én is lehetek ilyen boldog, csak soha ne adjam fel! És igen! Apróságokban már megtapasztaltam, a nagyobb dolgok csak ezután jönnek! És érdemes megvívni életünk nagy harcait, mert ha győztesen kerülünk ki belőlük, azok sokszorosan megtérülnek!

De azért legyen mindenkinek szép a karácsonya. :)

Kódmester magazin


Régi Kódmester magazinok

Most, hogy itt vagyok Békéscsabán, kicsit vadásztam az ittmaradt cuccaim közül, és megtaláltam az újságot. Jó sokat sikerült összeszerezni belőle, mert régen volt egy akció, hogy 100 forint darabjáért meg lehet venni az összes régi számot (megjegyzem, ők valamiért típusnak hívják a számot, de hogy miért…). Kicsit belelapozgattam, jó újság volt ez, kár, hogy mára már megszűnt. Szerettem, mert mindenki maga küldte be a általa ismert végigjátszásokat, és így személyesebb volt a cikkek hangvétele, köszönhetően annak, hogy nagyjából megőrizték a cikkíró stílusát. Valaki a saját végigjátszását egyes szám első személybe (E/1) írta. Meglepő volt így olvasni egy végigjátszást, de egyáltalán nem rossz ötlet. Maga az újság egyébként 1996-ban indult, eléggé nehezen, mert én is csak 3 évre rá ismertem meg, és nagyon ritkán jelent meg egy-egy újabb szám. Aztán ahogy beindult, 2000-re beállt egy kéthavi megjelenés, majd néhány év múlva megint ritkábban jelent meg. Nekem a legutolsó szám, ami megvan, az 2007/1, nem tudom, hogy utána jelent-e még meg. Ez a 42, úgyhogy nem élt meg végsősoron sok kiadást. Ennek utódja lehet a Game Master magazin, mely hasonló elveken működött, ez aztán már végképp hamar kifulladt. Pedig szerintem nem lenne rossz most sem egy ilyen újság. Kicsi, A5-ös méretű, belül fehér, füzetszerű lapok, de talán azért, mert kevés emberhez jutott el, másabb volt az egész. Jó volt olvasni.

%d blogger ezt kedveli: