Három Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST dal jellemzése


Original Soundtrack borítóNem rajongok a hosszú címekért, de nem tudtam hirtelen ennél jobbat kitalálni. Folytatom a Haikyuu!! OST albumok jellemzését, és tervezek majd a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST lemezről is írni. De most külön kiemelném a három kedvenc dalomat az albumról.

A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru zenéjét is Hayashi Yuuki írta, és azt kell mondjam, hogy felismerhetők benne a Haikyuu!!-hoz írt zenei jellegzetességek. Szinte ki lehet jelenteni, hogy van egy stílus, ami megkülönbözteti őt a többi zeneszerzőtől. Ezek tetten érhetők a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben is, csak a különbség annyi, hogy valamivel komolyabb hangzásúak a zenék. Ennek oka lehet az is, hogy, hogy mivel későbbi a KgTF (már nem jutott eszembe, ahogy rövidítsem, és nem akarom annyit ismételni magam), ezért tovább fejlődhetett Hayashi Yuuki zeneszerzői kvalitása, de én inkább arra tippelek, hogy mivel egyetemisták, fiatal felnőttek szerepelnek KgTF-ben, ezért tűnnek komolyabbnak a zenék.

Összesen 49 OST zene készült az animéhez (ennyi került fel a két lemezes albumra), ebből három olyan zene van, ami azonnal, első hallgatásra megtetszett. Természetesen több kiváló zene van az animéhez, Hayashi Yuuki nagyon tud zenét írni. Egyrészt kiváló hangulatot tud teremteni a dalaival, másrészt meg azalatt a jellemzően másfél-két percben, amíg az adott zene tart, addig elindul egy úton, és célba is ér. Nem egy olyan dalt, zenét ismerek, ami hiányérzetet hagyott maga után, és azt gondoltam magamban, hogy ez itt félbe van hagyva, ezt én tudtam volna folytatni. Hayashi Yuuki zenéjénél ezt nem érzem. Itt kezdődik nálam az, hogy egy dal kiválóan meg van írva. És akkor nem beszéltünk még az olyan extrákról, hogy van egy hangulata annak a zenének, és a hangszerelés. Mert az sem mindegy, hogy a megírt zene, milyen hangszeren szólal meg, hiszen egy hangszer hangzása megerősítheti a zene és dallam érzelmi mondanivalóját.

Az általam kiválasztott három zene között van egy érdekes párhuzam, egy ív. Az optimistából megyünk a depresszív felé. Lássuk őket.

1. Explanation

Ez az optimista, életigenlő zene. Imádom a dinamikáját, annyira lendületes, hogy amikor utcán, telefonon hallgatom, mindig a zene ritmusára lépek. Hihetetlen felismerés volt, hogy a zene legeleje a Haikyuu!!-hoz írt Zasshoku zene elemeiből lett átvéve! Hát az az abszolút kedvenc Haikyuu!! zeném! Ugyanazok a zenei alapok, csak kicsit mélyebben szólnak, más hangszerrel, de a dallamot fel lehet ismerni. Az első hallásra megszerettem. Nagyon tetszik a lendülete, csak eleinte furcsálltam, hogy a zene főtémája után miért lassít? Aztán oda jutotta magamban, hogy kicsit megáll, pihen, talán megéli az addig befektetett munka örömét. De utána, ha lehet, még nagyobb lendülettel megy tovább. Mert újra megszólal a dal főtémája, de plusz erőt érzek a zenében. Mindig itt szoktam libabőrös lenni. És itt le is zárul, mintha célba ért volna. Természetesen valamiért küzdeni nem ennyiből áll, de fel lehet fogni úgy, hogy kapunk egy rövid “bemutatót” arról, micsoda élmény harcolni az álmainkért.

2. Kake

Ez is hasonlóan lendületes, mint az előző dal, de ebbe már van melankólia is. Úgy definiálom magamban ezt a zenét, hogy az álmainkért való küzdelem nehézségeiről szól. Mert megvan benne a küzdelem dinamikája, de érződik benne a fájdalom, talán fáradt is. De hogy a fájdalom közben is marad a dinamika, az azt érzékelteti, hogy csak megáll, és megéli a fájdalmat, de utána kész továbbmenni és folytatni az útját.

3. Kodoku

Na ez már sokkal fájdalmasabb, ráadásul lassú is. Mindig libabőrös leszek, ha meghallom. Alapvetően dalfüggő, hogy állok a balladákhoz, de alapvetően szeretem, hogy még ha egy dal szomorú, melankolikus, lassú, de szól valami ütőhangszer is. Mert az ad egy lüktetést, még ha lassú is. Ez azért jó, mert azt az érzetet kelti, hogy megéli a fájdalmat. Ebben a dalban az a nagyon jó, hogy erőteljesen szól a zene, tehát kitör belőle a fájdalom, és a lassú lüktetés pedig érzékelteti, hogy most megáll, és megéli azt. Csodálatos utat jár be ez a zene, mert a végére elcsendesedik, és olyan jó érzéssel zárul a dal. Így olyan ez a dal, hogy kisírja a fájdalmat, de aztán megnyugszik, és kész tovább menni. Nagyon szeretem ezt a dalt.

Igazából azért is nagyon jó választás ezt a három dalt bemutatni, mert ezzel kiválóan be lehet mutatni az animét is. Mert ilyen az anime. Megvan benne az életigenlés, a jókedv, olykor a humor is, de azért ott van az is, hogy egy átlag animével ellentetétben itt fiatal felnőttek a szereplők, akiket a sport mellett egyéb dolgok, gondok is foglalkoztatják. Nem hiszem, hogy lesz anime, mely megdönti a Sportanime Top 10 listámon a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru 2. helyét.

Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemez évforduló


img_20191126_094929Twitteren és Instagramon is megemlékeztem Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ kislemezről. Ma jelent meg 26 éve. Ez egyike azon két Okui Masami kislemeznek (az első kettő), mely nem került fel az Oricon chartra, és mivel keveset is gyártottak belőle, ezért ez a legritkább kislemeze az énekesnőnek. Kevés lelhető fel belőle eladásra. Ha meg is jelenik, kb. ¥70.000-es (kb. 190.000 Ft) áron kínálják eladásra. Egyetlen egy alkalommal volt 2014-ben, hogy volt egy példány nagyon olcsón, kb. ¥5.000-ért, akkor nem is volt kérdés, hogy megvegyem. Egy Okui Masami rajongónak ez a kislemez egy igazi kincs. Azóta is nagy becsben tartom, különleges helye van a japán zenei gyűjteményemben.

img_20191126_095008A kislemez ritka mivoltáról az is árulkodik, hogy addig nem volt elérhető letöltésre, amíg én nem vettem meg a saját példányomat, és nem tettem ki letöltésre. Akkor bescanneltem a borítót, és kitettem mp3-ban és flac-ban is, hogy elérhető legyen mindenki számára, aki szeretné magáénak tudni.

Nem ez az a kislemez, mellyel Okui Masami emlékezetessé tette az énekesnői karrierjét, de mindenképp megvan a helye. Különlegessége abban rejlik, hogy itt van kép Okui Masamiról, így ez a legrégebbi kép, amit láttam róla. Vannak, akik találtak videót Okui Masami-ról még régebbről, amikor még háttértáncos és vokalista volt, 1990-1991 körül. De mint énekesnő, ez az első kép róla 1993-ból, így megvan a maga jelentősége ennek a kislemeznek.

A belső képek a kislemezről:

img_20191126_095508img_20191126_095520

TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack vol.2


TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2Megjelenés: 2014. december 17.
Kiadó: TOHO animation RECORDS
THCA-60048
Ár: ¥3.024

  1. Totsunyuu* (突入) 2:39
  2. Shinka* (進化) 2:55
  3. Otonatachi* (大人たち) 1:40
  4. Koutekishuu (Rival)** (好敵手(ライバル)) 1:43
  5. Kageyama VS Tsukishima** (影山VS月島) 1:38
  6. Tsunago to Iu koto* (繋ぐということ) 2:53
  7. Neko** (ネコ) 2:08
  8. Kanji Warui** (カンジワルイ) 3:45
  9. Tsuujou Unten** (通常運転) 1:59
  10. Shousha to Haisha* (勝者と敗者) 2:17
  11. 6-ri de Tsuyoi Kata ga Tsuyoi* (6人で強い方が強い) 2:51
  12. Kuyashisa* (悔しさ) 2:40
  13. Bunseki* (分析) 1:41
  14. Sakanoshita Shouten** (坂ノ下商店) 2:26
  15. Shikisha* (指揮者) 2:06
  16. Kamizawa Sokkou* (神業速攻) 2:53
  17. “1 Ten”* (“1点”) 2:38
  18. Nebari** (粘り) 1:42
  19. “Nou”** (“脳”) 2:11
  20. Aseri** (焦り) 2:06
  21. Ace no Shinshitsu** (エースの資質) 2:03
  22. Kansen Michi no Shireitou* (完全未知の司令塔) 2:20
  23. Team no Jiriki* (チームの地力) 2:58
  24. Ketchaku* (決着) 3:11
  25. Hon’ne* (本音) 2:04
  26. Tsuyoku Nare* (強くなれ) 3:10

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #70
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.923 példány

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 44 46 50 70 1.509
2. hét 273 414
Összes eladás 1.923

Négy héttel a Haikyuu!! első OST CD-je után jelent meg a második album. Ki lehet jelenteni, hogy amíg az első albumon azok a dalok szerepeltek, amiket többet hallhatunk az animében, illetve az első 13 részben domináltak, addig itt néhány daltól eltekintve a kevésbé hangsúlyos dalok kaptak helyet, amellett, hogy az anime első évadának második felében hallható dalokat hallhatjuk ezen a CD-n, amik viszont hangsúlyos zenék. Ezért fontos album ez a második OST CD is, hiszen az első évad második fele az Aoba Johsai elleni meccsről szól többségében, amit komolyan vett a Karasuno, és ez a meccs tétje, hangsúlya tetten érhető a zenékben is.

Az egyik legemlékezetesebb, és a személyes kedvencem az albumról, az “1 Ten”, ami pont azért tetszett meg azonnal, mert megfelelt az akkori elvárásaimnak. Legalábbis, amilyen zenét ideálisnak tartok egy sportanimének, erről részletesen írtam az első CD kapcsán. Hiszen, lendületes dinamikus, erőteljes, és talán ez az a dal, amelyik a legjobban érzékelteti, hogy mennyire fontos a Karasuno VS Aoba Jousai meccs. A fontossága miatt ugyanakkor van benne egyfajta melankólia is, mert ha elvesztik a meccset, az komolyan érintené Hinatáékat. Ez a fajta tét és nyomás nagyon átjön a zenében, nagyon szeretem hallgatni.

De most is áll az, hogy ahogy engedtem az elvárásaimból, úgy tetszett meg egyik-másik dal. Sok Haikyuu!!-rajongó nagy kedvence a Kanji Warui, amit egyébként nagyon megértek. Ilyen csendes, nagyon titokzatos, már-már ijesztő légkört teremt maga körül. De amit külön kiemelnék, az a Nebari és Aseri. Mind a két dalt Tachibana Asami írta, és ezeknek is hihetetlen kellemes hangulatuk van. Ráadásul érdekes felismerés volt számomra, hogy az Aseri néhány zenei eleme az Ikari-ból származik (első album 17. dala, szintén Tachibana Asami írta). Egy az egyben onnan vett át a zenei elemeket, és kiválóan átdolgozta, ezáltal új értelmet kapott a Aseri-ben. Ahogy írtam az első albumnál is, Tachibana Asami felel a… nem is feltétlen a lassú dalokért, mert azt Hayashi Yuuki is ír, hanem… Tachibana Asami nagyon ért ahhoz, hogyan teremtsen légkört a zenéivel. Az általa írt dalok különleges színezetet adnak az egész albumnak, és mivel jól illeszkednek a Hayashi Yuuki által írt zenékhez, ezért nagyon jól kiegészíti egymást a két zeneszerző, és az egész album egy teljes egészet ad. Ez a Haikyuu!! albumok titka, ami miatt annyit hallgatom.

Hát, őszintén megbántam, hogy kritizáltam a zenét az AniMagazin Haikyuu!! cikkjében. Óriási hiba volt tőlem hatalmas elvárásokat támasztani felé, és hogy mivel nem feleltek meg, ezért dobtam az egészet. Néhány dal megtetszett, azokat örömmel hallgattam újra és újra, de a többi dalt lélekben elengedtem. De ahogy egyre jobban elmerültem a Haikyuu!! világában, újra és újra megnéztem az animét, olvasom a mangát, úgy adtam újabb és újabb esélyt a zenének, és rájöttem arra, hogy ha elengedem az elvárásaimat, akkor kiváló zenéket írtak az animéhez. A Tsuyoku Nare az a dal, ahol mindig összeszorul a szívem. Az album utolsó dala, az első évad utolsó részében szól, amikor a Karasuno elvesztette a meccset az Aoba Jousai ellen, és a nagy étkezéskor. Annyira beleillik abba a jelenetbe, valahányszor látom, én nem bírom ki sírás nélkül.

Úgyhogy kiváló zenék születtek az animéhez. Ajánlott dalok:

  • Otonatachi
  • Koutekishuu
  • Kanji Warui
  • 6-ri de Tsuyoi Kata ga Tsuyoi
  • “1-Ten”
  • Nebari
  • Aseri
  • Tsuyoku Nare

 

A karácsonyi szezon kezdete


Ugyan többször írtam erről az évnek ezen a napján, de a Twitterre még nem tettem ki, és úgy voltam vele, hogy akkor álljon itt is. November 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. Méghozzá azért, mert ezen a napon jelent meg Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemeze. Meg is vannak eredetiben.

Soha nem felejtem azt a 2008-as napot, amikor megjelent. Bár akkor az Ohmi Tomoe kislemezt még nem ismertem, de az Okui Masami kislemezét nagyon kerestem aznap. És ekkor vártam az Akasha albumot is, mert nem volt biztos számomra, hogy akkor most elhalasztják a megjelenést 2009-re vagy nem? Végül elhalasztották, de ez a kislemez óriási örömöt okozott számomra annak ellenére, hogy amúgy szomorú karácsonyi dal. Emlékezetessé tette számomra 2008 karácsonyát. Meg a későbbieket is, amikor hallgattam. Nagyon sok ilyen emlékezetes dala van Okui Masami-nak, ezért van az, hogy ugyan jött idén a Haikyuu!! az életembe, ami olyan hatással volt rám, mint amikor gyerekkoromban felfedeztem magamnak a Super Mario játékokat, és más zene dominált nálam a japán zenén belül, de semmi nem fogja Hayashibara Megumi-t és Okui Masami-t kitörölni nálam.

És ha már Nintendo, akkor a Nintendo 3DS-emben is beállítottam, hogy a három karácsonyi Mario téma váltakozzon.

HNI_0003HNI_0004HNI_0002

TV Animation Haikyuu!! Original Soundtrack I.


Haikyuu!! Original Soundtrack 1Megjelenés: 2014. november 19.
Kiadó: TOHO Animation RECORDS
THCA-60045
Ár: ¥3.024

  1. Itadaki no Keshiki* (頂の景色) 1:31
  2. Haikyuu!!* (ハイキュー!!) 3:54
  3. Saikyou no Otori* (最強の囮) 1:50
  4. Court Jou no Ou-sama* (コート上の王様) 1:38
  5. Haisha* (敗者) 2:42
  6. Akogare* (憧れ) 2:23
  7. Henjin Sokkou* (変人速攻) 2:54
  8. Toppakou* (突破口) 2:50
  9. Kagaku Henka* (化学変化) 2:44
  10. Senpai no Jitsuryoku** (先輩の実力) 1:51
  11. Sakusen Kaigi* (作戦会議) 1:30
  12. Umaku Ikanai** (うまくいかない) 2:46
  13. Trauma* (トラウマ) 1:49
  14. Kodoku* (孤独) 2:06
  15. Kageyama Tobio* (影山飛雄) 2:02
  16. Se-n-pa-i** (セ・ン・パ・イ) 2:20
  17. Ikari** (怒り) 2:30
  18. Hinata to Kageyama** (日向と影山) 2:17
  19. Makohyou* (目標) 3:28
  20. Saikyou no Mikata* (最強の味方) 1:38
  21. Combi Tanjou* (コンビ誕生) 2:23
  22. Omoshiroi Team* (面白いチーム) 2:12
  23. Oikawa Tooru** (及川徹) 1:15
  24. Kyougou Kou** (強豪校) 2:31
  25. Shiai wo Kasaneru no Tabi ni* (試合を重ねるたびに) 2:09
  26. Team Mate* (チームメイト) 2:44
  27. Kitai* (期待) 1:38

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #50
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.945 példány

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 40 31 46 39 50 1.559
2. hét 244 386
Összes eladás 1.945

Úgy döntöttem, hogy külön blogpostot szánok az összes Haikyuu!! CD-nek. Egyrészt, mert Haikyuu!!, másrészt meg amolyan helyreigazításként. Írtam ugyanis egy minden részletre kiterjedő cikket az animéről az Animagazin 49. számában, és negatív kritikával illettem a zenét. Igazából sokáig tényleg nem rajongtam a Haikyuu!! zenéért. Egész egyszerűen azért nem, mert azt gondoltam, hogy egy sportanime tele van lendületes zenével, amit bármikor hallgatok, mint a sport dinamikája jut róla eszembe. Itthon, amikor Wii Fit-en edzettem, mindig valami JAM Project albumot hallgattam. Alapvetően szeretem az élő zenét, és a dinamikus rock, vagy a powerful pop inspirál, energikusabbnak érzem magam tőle. Valami ilyesféle zenét vártam el a Haikyuu!!-tól is. Ehhez képest csalódás volt a sok kifejezetten lágy, már-már melankolikus zene. Eleve az volt furcsa, hogy amikor először néztem az animét, nem igazán maradtak meg az innerek. Egy-két zenét persze kihallottam, némely már akkor emblematikussá vált, de eleinte csalódás volt számomra, hogy nem jöttek be a zenék.

De aztán csak hallgattam. Bár már első végighallgatás után is voltak dalok melyek megmaradtak bennem, amik nagyon megtetszettek. Például erről a CD-ről az Umaku Ikanai. De főleg akkor éreztem rá a Haikyuu!! zene ízére, amikor munkahelyen hallgattam. Segített rajtam az, hogy a zene hallgatása közben elképzeltem a Haikyuu!! egy-egy jelenetét, így egyrészt rájöttem arra, hogy a zene valójában nagyon beleillik az animébe, másrészt meg segített, hogy nagyobb lendülettel végezzem a munkát. Aztán még tovább javította a zene megítélését az, amikor újra és újra visszanéztem az animét, kifejezetten kellemes volt hallani, felismerni az animében. Volt olyan, hogy olyan szinten felismertem a zenét, hogy vagy a címét mondtam meg, vagy azt, hogy melyik zene melyik CD-nek hányadik dala. És hogy meddig jutott el az, hogy megszerettem a zenét, az jól jelzi, hogy azóta meg is lett az első album eredetiben.

img_20191031_104503

És most már sokkal inkább azt mondom, hogy élmény hallani róla minden egyes dalt. Érdekes volt megfigyelni a két zeneszerző közti különbséget. Inkább Hayashi Yuuki írja a dinamikusabb zenét, ami az anime sport-mivoltát erősíti. Tachibana Asami inkább a lágyabb, melankolikusabb dallamokért felelős. Persze van átfedés a két zeneszerző között, nem is mondható meg feltétlen egyértelműen, hogy melyik zenét melyik zeneszerző írta. Amit biztosra tudok mondani, hogy azokat a zenéket, melyekben jazzes elemek hallhatóak, azokat biztos, hogy Tachibana Asami írta. De Hayashi Yuuki-nak is vannak lassabb dalai. A Trauma című dal tényleg tragikus hangulatú.

Az külön érdekesség, hogy Hayashi Yuuki nemcsak a Haikyuu!!-nak írt zenét Kodoku címmel, hanem a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-nek is. És hogy mennyire ért a lassú zenékhez, mindenképp szeretném külön kiemelni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-féle Kodoku-t, mely egyszerűen csodálatos ballada! Egyrészt fantasztikusan átadja az anime olykor melankolikus hangulatát (Nagy restanciám, hogy nem írtam még a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ről, amikor az a #2 sportanime nálam a Haikyuu!! után.), másrészt meg le lehet képezni a való életre. Aki volt igazán magányos, aki tudja milyen érzés elhagyatottnak lenni, rosszul lenni egyedül, az nagyon át fogja érezni a dal hangulatát. De majd írok arról a CD-ről is, majd részletesebben ott elemzem a dalt.

Most azt mondom, hogy a zene bőven kiemeli az anime hangulatát. Talán pont azért is ennyire jó, mert a Haikyuu!! nem kimondottan az a nagyon dinamikus, valóságtól elrugaszkodott sportanime. Tetten érhetők azok a lassabb, merengő jelenetek a dalokban is, és azt kell mondjam, hogy csodálatosan beleillenek a zenék az adott jelenetbe. Sportanime lévén természetesen a Haikyuu!!-nak sincs komoly története, viszont a karakterek annyira szerethetőek, hogy bőven átélhetők a múltjukban történt krízisek, és az alattuk játszott lassú zenék csak még jobban kiemelik a jelenet jelentőségét. A Haikyuu!! egyik nagy erőssége, és ami kiemeli a réteg sportanimék közül, hogy sok karakternek nagyon jól kidolgozott személyisége van. Ezáltal sokkal emberibbek a szereplők, és a múltjuk is teljesen emberiek, ami bárkivel megtörténhet. És mivel teljesen hitelesen van elmesélve, nem elrugaszkodott a valóságtól, ezért teljességgel átélhetően a szereplők múltjai, személyisége. Én még nem láttam olyan sportanimét, melynek ilyen erénye lennne. Nagyon érdekes látni azt is, hogy az egyes játékosok múltja hogyan befolyásolja azt, ahogy játszanak, és hogy győzik le végül saját magukat, és válnak egyre jobb játékosokká. Ebből a szempontból Ennoshita Chikara az egyik kedvencem, aki kiváló példája annak, hogy van kiút a gyávaságból. Egy jó csapatban, egy inspiráló közegben egyáltalán nem lehetetlen. Kageyama Tobio múltja is komolyan megérintett. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az különbözteti meg Oikawa Tooru-től, hogy bár egy ponton közös a múltjuk, de Kageyama szembenézett a démonaival, addig Oikawa nem, és bőven megjátssza, hogy mekkora nagymenő. Holott megfigyelhető egy-egy lopott jelenetben, hogy azért Oikawa is tudja magáról, hogy szarban van, de neki jobb nem szembenézni a múltjával, és megjátszani, hogy ő az Aoba Johsai mindenható csapatkapitánya. De igazából az ő jelenléte az animében is tanulságos. Elrettentő példának van jelen. Úgyhogy személyiség terén Kageyama összehasonlíthatatlanul jobb Oikawánál. A “Kageyama Tobio” című zene nem is feltétlen sötét hangulatú, de nagyon dominál a mély, komor hangzás. De ellenpontként ott van a “Hinata to Kageyama”, melynek dinamikus és bolondos hangzása kiválóan reflektál a két főszereplő közti idióta, már-már debil barátságára, és az örökös civakodásukra. A fentiekből is látszik, hogy az anime teljességgel realisztikus, ahogy a zene is kiemeli ezt.

És ami az album helyezését illeti, ahhoz képest, hogy OST CD, egyáltalán nem rossz a 50. hely. Népszerűbb animék, például a Naruto OST CD-i, még ennél is rosszabbul szerepeltek. Jónéhány olyan Naruto CD, mely a 200.-nál a rosszabb helyezést ért el, kb. 800-as eladással. Ehhez képest a Haikyuu!! CD 1.945-ös összeladása jónak számít. Bár a Kuroko no Basket OST CD 40. helye jobbnak mondható, de így is kiemelkedőnek számít az első Haikyuu!! CD eladása.

Íme néhány dal a CD-ről, ami különösen tetszett:

  • Court Jou no Ou-sama
  • Umaku Ikanai
  • Hinata to Kageyama

Macskarisztokraták filmzene kazettán


Egy időben nagyon kerestem a Disney filmzenéket CD-n és kazettán egyaránt. Többségük a beszerezhetetlen státuszt is kiérdemelhetné, mert egyszerűen sehol nem lehet megtalálni eladásra. Ebben jó eséllyel közrejátszik az is, hogy nem gyártottak belőle valami sokat annak idején. A legkönnyebben az Oroszlánkirály filmzenét lehet fellelni, nemcsak a film volt népszerű (a videokazettából 125.000 példány körül kelt el 1995-ben), hanem a filmzene is elég jól teljesített a MAHASZ eladási listáján. A többi szerencse kérdése.

2012-ben döntöttem úgy, hogy amit tudok, azt beszerzek. Már annak idején elkezdtem keresni azokat, amik érdekelnek. Ekkor még nem tudtam, hogy mennyire lelhetők fel, arra számítottam, hogy ahogy lesz pénzem, megveszem a Disney filmzenéket CD-n és kazettán. De hogy ennyire nehéz lesz megtalálni őket, azt nem gondoltam volna. A múlt héten is teljesen spontán néztem szét a Vaterán Macskarisztokraták termékek között, és hogy megtalálom a kazettát, teljesen váratlanul ért!

img_20190925_140747Nem is volt kérdés, hogy megveszem. Gyerekkoromban megvolt kazettán, sokat hallgattam is akkoriban, aztán valahova elkeveredett. Miután a Macskarisztokraták a 2. kedvenc Disney rajzfilmem, ezért nagyon hiányoltam. És persze mivel nálunk nem futott be annyira, ezért sejthető, hogy a filmzenéből sem gyártottak sokat. Ezt a példányt tehát konkrétan 7 év keresés után találtam meg. Ez az első, amit eladásra találtam meg. És hogy mennyire nem maradt meg a köztudatban, az nagyon jól jelzi, hogy szinte semmilyen adat nem lelhető fel a kiadványról az interneten. Egyszer találtam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján, nekik van egy példányuk belőle. Emlékszem, be is mentem akkor megnézni, hogy milyen. Gondoltam, kikölcsönzöm azért, hogy bescannelhessem a borítót. Csak hát el van látva könyvtáros pecséttel, így bukott az ötlet. De az volt sokáig az egyetlen egy példány a kazettáról, amiről tudtam. Sehol máshol találtam. Se eladóba, se az, hogy meglenne valakinek, és legalább kölcsönkérni.

img_20190925_140832Így a Macskarisztokraták filmzene külön kincs státuszát érdemelte ki nálam. Ahogy írtam, egyébként nagyon szeretem a rajzfilmet, és hogy ennyire beszerezhetetlen a filmzene, azt nem gondoltam volna. Miután 400 forint volt, nem is volt kérdés, hogy megvegyem. El is mentem ma érte, és végre meglett! És itt az ideje, hogy a mostoha sors után végre méltó helye legyen az internet adatbázisában, és végre mindenki tudjon ezen kiadvány létezéséről!

img_20190925_140854

Be is scanneltem a borítót, hogy meglegyen nagy méretben:

Macskarisztokraták MC1Macskarisztokraták MC2

A kazetta ezzel rendben van. A CD-t külön kihívás lesz beszerezni, de ha sikerülni fog, akkor be fogom rippelni 320 kbps mp3-ba és flac-ba is, és kiteszem letöltésre. Miután semmilyen információ nem lelhető fel róla róla az interneten, ezért erősen gyanítható, hogy nem nagyon van jogtulajdonosa a kiadványnak. Arra tippelek, hogy a BMG csak időszakos jogot kapott a ’90-es években Disney filmzenék kiadására, ezért van az, hogy nincs belőle utánnyomás, és csak a film megjelenésekor adták ki. Így abból kell gazdálkodni, ami elérhető.

Nálunk 1994-ben, és miután úgy tudom, hogy Magyarországon nem is adták le a rajzfilmet 1970-ben, amikor eredetileg volt a mozikban, ezért a filmzenéből biztos, hogy nincs korábbi kiadás. Így álljon itt minden információ a filmzenéről.

Rendelési szám:

  • 74321203722 (CD)
  • 74321203724 (MC)

Dalok listája:

  1. Macskarisztokraták 2:52
    Maurice Chevalier
  2. Minden kultúrmacska tudja 1:43
    Gerő Gábor, Simonyi Piroska, Császár Angela, Gallusz Attila
  3. Thomas O’Pamacska dala 2:35
    Koós János
  4. Minden ember macska nem lehet 5:54
    Szerémy Zoltán, Koós János, Simonyi Piroska, Deák Mihály, Kokas László, Császár Angelam Laklóth Aladár
  5. Lágy Melódia 3:19
  6. Macskaszerelem 1:36
  7. Az álnok komornyik 1:31
  8. A macska kilenc élete 0:56
  9. Liba-risza 1:22
  10. A szélmalom – Az álnok korornyik 2:02
  11. Blues 0:54
  12. Macskajaj 2:20
  13. Akkordok kékben 2:48
  14. Kedves dallam 1:44
  15. Két kutya és a motorbicikli 1:41
  16. Minden ember macska nem lehet 1:21

Német rádióadó


Március végén az egyik Haikyuu!! közösségben találkoztam egy német fiúval, akivel aztán egészen összebarátkoztunk. Később meghívott a saját közösségébe, ahol mindenki német, így a beszélgetés is németül folyik. Ott is találkoztam néhány jófej emberrel, ráadásul, ahogy egyre többet látom a német nyelvet, látom, hogy fogalmazzák meg a mondatokat, úgy jönnek magamtól is egyre inkább. Bár ezt nagy magabiztossággal nem merem kijelenteni, mert a mai napig életmentő számomra a topszótár németül. Nem egyszer fordul elő velem a mai napig, hogy csak a névelő miatt keresek ki egy szót, mert ugye azon múlik a ragozás. Magát a szót amúgy ismerem. Ennek ellenére élvezem a beszélgetést velük, egészen jó csapat gyűlt ott össze. És más így használni a nyelvet, mint az iskolában tanulni, tanári nyomás mellett. Főleg, ha rossz a tanár… Az a helyzet, hogy megértem, hogy miért nem szeretik sokan a németet. Tényleg nagyon nehéz nyelv (ezt maguk a németek is elismerik), ezért motiváló tanítás nélkül, 100%-os pontosságot elvárni, teljes szigorral nem lehet németet tanulni. Nekem szerencsém van ebből a szempontból, mert nagyon jó német tanárom volt általános iskolában, és az ő “öröksége” többek között, hogy szeretem a nyelvet.

radio kölnMég a nyáron kerestem magamnak egy német rádióadót, hogy többet hallgassak német szöveget, nem utolsósorban hátha hallok jó német dalokat. Így találkoztam a Radio Köln nevű rádióadóval. A választás nem véletlen, ugyanis jó ideje az van bennem, hogy ha kiköltöznék Németországba, akkor Kölnbe, vagy a környékére költöznék. Ennek nincs konkrét személyes oka, egyszerűen csak Németország nyugati része jobban vonz, mint a keleti. És hát a rádió neve eléggé beszédes, és gyorsan kiderült, hogy telitalálat volt ez a rádióadó. Ugyanis a ’80-as évektől egészen a jelenkorunkig vannak zenék. Természetesen az aktuális trendek vannak túlsúlyban, de amikor például olyat hallok meg, mint a Red Hot Chili Peppers-től az Under the Bridge, nagyot azért nézek, hogy van rádióadó, ami értékes zenét is ad! Nem vagyok nagy RHCP rajongó, de nagyra értékelem a zenéjüket. Úgyhogy teljesen jó, hogy mindenféle zenét ad. Nagyon ritka, amikor olyan zenéket adnak, hogy inkább kikapcsolom a rádiót. Főleg a változatosságot szeretem, hogy itt tényleg mindenféle zene van. Miután nemigen van már Magyarországon rendes rádióadó, ezért ez az ideális rádióadó számomra.

Meg a sok német szöveg… Én nagyon szeretem a német nyelvet! Nagyon szeretem hallgatni a beszédüket, jobban kihallom az ismerős német szavakat, mint az angol szövegből az ismerős angol szavakat. Néha kifejezetten azt érzem, hogy az angol szöveg bántja a fülemet. Én a német beszédből a kedvességet, szeretetet hallom ki, ami nekem nagyon jól esik. Nem utolsósorban a rádióadót feltétel nélkül lehet hallgatni online. Amikor tavaly írtam a brit rádióadóról, amit a nővéreméknél szoktam hallgatni a Heart-ot, az észreveszi, hogy nem Angliából akarom hallgatni. Lehet hallgatni, csak kér irányítószámot. Szerencsére nem kell VPN-nel szórakozni, csak megadom a nővéremék irányítószámát, és már hallgathatom. De a Radio Köln-t feltétel nélkül lehet hallgatni.

Egyébként titkon reménykedtem abban, hogy hallok Rammstein-t is. Habár a dalaik döntő többsége nem mondható rádióbarátnak, de volt egy olyan gondolatom, hogy az együttes olyan szinten Németország szimbóluma, hogy beadnak olykor-olykor egy Rammstein dalt. De eddig erre nem volt példa. Mondjuk elég furcsán hangzana olyan szöveg egy rádióban, mint például “Gib mir Benzin”, vagy a Mann Gegen Mann című dal, ami a nyílt homoszexualitásról szól. De mégis.

De így is hallottam néhány olyan német dalt, ami nagyon megtetszett. Egyet megmutatnék:

Hallok benne egyfajta kedvességet, talán ártatlanságot, ami ad egy bájt a dalnak. És mégis elhiszem, hogy a 30-as koroszály gondolkodhat, és élhet így is. A dallam is kellemes hangulata, nagyon tetszik.

Valamint mutatnék még egy dalt, amit nagyon érdekesnek tartok:

Mivel német és francia előadó énekli ezt a dalt, ezért egyszerre van német és francia nyelvű szövege. Főleg a történelmi háttér miatt érdekes német és francia szövegű dalt hallani. (Harmincéves háború, Vesztfáliai Béke, Elzász…) Maga a dal hangulatos, meghallgatom, ha szól, de nem mondanám kedvencnek.

Úgyhogy nagyon elégedett vagyok a Radio Köln-nel, és most már mindig ezt a rádióadót hallgatom.