Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemez évforduló


img_20191126_094929Twitteren és Instagramon is megemlékeztem Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ kislemezről. Ma jelent meg 26 éve. Ez egyike azon két Okui Masami kislemeznek (az első kettő), mely nem került fel az Oricon chartra, és mivel keveset is gyártottak belőle, ezért ez a legritkább kislemeze az énekesnőnek. Kevés lelhető fel belőle eladásra. Ha meg is jelenik, kb. ¥70.000-es (kb. 190.000 Ft) áron kínálják eladásra. Egyetlen egy alkalommal volt 2014-ben, hogy volt egy példány nagyon olcsón, kb. ¥5.000-ért, akkor nem is volt kérdés, hogy megvegyem. Egy Okui Masami rajongónak ez a kislemez egy igazi kincs. Azóta is nagy becsben tartom, különleges helye van a japán zenei gyűjteményemben.

img_20191126_095008A kislemez ritka mivoltáról az is árulkodik, hogy addig nem volt elérhető letöltésre, amíg én nem vettem meg a saját példányomat, és nem tettem ki letöltésre. Akkor bescanneltem a borítót, és kitettem mp3-ban és flac-ban is, hogy elérhető legyen mindenki számára, aki szeretné magáénak tudni.

Nem ez az a kislemez, mellyel Okui Masami emlékezetessé tette az énekesnői karrierjét, de mindenképp megvan a helye. Különlegessége abban rejlik, hogy itt van kép Okui Masamiról, így ez a legrégebbi kép, amit láttam róla. Vannak, akik találtak videót Okui Masami-ról még régebbről, amikor még háttértáncos és vokalista volt, 1990-1991 körül. De mint énekesnő, ez az első kép róla 1993-ból, így megvan a maga jelentősége ennek a kislemeznek.

A belső képek a kislemezről:

img_20191126_095508img_20191126_095520

A karácsonyi szezon kezdete


Ugyan többször írtam erről az évnek ezen a napján, de a Twitterre még nem tettem ki, és úgy voltam vele, hogy akkor álljon itt is. November 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. Méghozzá azért, mert ezen a napon jelent meg Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemeze. Meg is vannak eredetiben.

Soha nem felejtem azt a 2008-as napot, amikor megjelent. Bár akkor az Ohmi Tomoe kislemezt még nem ismertem, de az Okui Masami kislemezét nagyon kerestem aznap. És ekkor vártam az Akasha albumot is, mert nem volt biztos számomra, hogy akkor most elhalasztják a megjelenést 2009-re vagy nem? Végül elhalasztották, de ez a kislemez óriási örömöt okozott számomra annak ellenére, hogy amúgy szomorú karácsonyi dal. Emlékezetessé tette számomra 2008 karácsonyát. Meg a későbbieket is, amikor hallgattam. Nagyon sok ilyen emlékezetes dala van Okui Masami-nak, ezért van az, hogy ugyan jött idén a Haikyuu!! az életembe, ami olyan hatással volt rám, mint amikor gyerekkoromban felfedeztem magamnak a Super Mario játékokat, és más zene dominált nálam a japán zenén belül, de semmi nem fogja Hayashibara Megumi-t és Okui Masami-t kitörölni nálam.

És ha már Nintendo, akkor a Nintendo 3DS-emben is beállítottam, hogy a három karácsonyi Mario téma váltakozzon.

HNI_0003HNI_0004HNI_0002

TV Animation Haikyuu!! Original Soundtrack I.


Haikyuu!! Original Soundtrack 1Megjelenés: 2014. november 19.
Kiadó: TOHO Animation RECORDS
THCA-60045
Ár: ¥3.024

  1. Itadaki no Keshiki* (頂の景色) 1:31
  2. Haikyuu!!* (ハイキュー!!) 3:54
  3. Saikyou no Otori* (最強の囮) 1:50
  4. Court Jou no Ou-sama* (コート上の王様) 1:38
  5. Haisha* (敗者) 2:42
  6. Akogare* (憧れ) 2:23
  7. Henjin Sokkou* (変人速攻) 2:54
  8. Toppakou* (突破口) 2:50
  9. Kagaku Henka* (化学変化) 2:44
  10. Senpai no Jitsuryoku** (先輩の実力) 1:51
  11. Sakusen Kaigi* (作戦会議) 1:30
  12. Umaku Ikanai** (うまくいかない) 2:46
  13. Trauma* (トラウマ) 1:49
  14. Kodoku* (孤独) 2:06
  15. Kageyama Tobio* (影山飛雄) 2:02
  16. Se-n-pa-i** (セ・ン・パ・イ) 2:20
  17. Ikari** (怒り) 2:30
  18. Hinata to Kageyama** (日向と影山) 2:17
  19. Makohyou* (目標) 3:28
  20. Saikyou no Mikata* (最強の味方) 1:38
  21. Combi Tanjou* (コンビ誕生) 2:23
  22. Omoshiroi Team* (面白いチーム) 2:12
  23. Oikawa Tooru** (及川徹) 1:15
  24. Kyougou Kou** (強豪校) 2:31
  25. Shiai wo Kasaneru no Tabi ni* (試合を重ねるたびに) 2:09
  26. Team Mate* (チームメイト) 2:44
  27. Kitai* (期待) 1:38

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #50
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.945 példány

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 40 31 46 39 50 1.559
2. hét 244 386
Összes eladás 1.945

Úgy döntöttem, hogy külön blogpostot szánok az összes Haikyuu!! CD-nek. Egyrészt, mert Haikyuu!!, másrészt meg amolyan helyreigazításként. Írtam ugyanis egy minden részletre kiterjedő cikket az animéről az Animagazin 49. számában, és negatív kritikával illettem a zenét. Igazából sokáig tényleg nem rajongtam a Haikyuu!! zenéért. Egész egyszerűen azért nem, mert azt gondoltam, hogy egy sportanime tele van lendületes zenével, amit bármikor hallgatok, mint a sport dinamikája jut róla eszembe. Itthon, amikor Wii Fit-en edzettem, mindig valami JAM Project albumot hallgattam. Alapvetően szeretem az élő zenét, és a dinamikus rock, vagy a powerful pop inspirál, energikusabbnak érzem magam tőle. Valami ilyesféle zenét vártam el a Haikyuu!!-tól is. Ehhez képest csalódás volt a sok kifejezetten lágy, már-már melankolikus zene. Eleve az volt furcsa, hogy amikor először néztem az animét, nem igazán maradtak meg az innerek. Egy-két zenét persze kihallottam, némely már akkor emblematikussá vált, de eleinte csalódás volt számomra, hogy nem jöttek be a zenék.

De aztán csak hallgattam. Bár már első végighallgatás után is voltak dalok melyek megmaradtak bennem, amik nagyon megtetszettek. Például erről a CD-ről az Umaku Ikanai. De főleg akkor éreztem rá a Haikyuu!! zene ízére, amikor munkahelyen hallgattam. Segített rajtam az, hogy a zene hallgatása közben elképzeltem a Haikyuu!! egy-egy jelenetét, így egyrészt rájöttem arra, hogy a zene valójában nagyon beleillik az animébe, másrészt meg segített, hogy nagyobb lendülettel végezzem a munkát. Aztán még tovább javította a zene megítélését az, amikor újra és újra visszanéztem az animét, kifejezetten kellemes volt hallani, felismerni az animében. Volt olyan, hogy olyan szinten felismertem a zenét, hogy vagy a címét mondtam meg, vagy azt, hogy melyik zene melyik CD-nek hányadik dala. És hogy meddig jutott el az, hogy megszerettem a zenét, az jól jelzi, hogy azóta meg is lett az első album eredetiben.

img_20191031_104503

És most már sokkal inkább azt mondom, hogy élmény hallani róla minden egyes dalt. Érdekes volt megfigyelni a két zeneszerző közti különbséget. Inkább Hayashi Yuuki írja a dinamikusabb zenét, ami az anime sport-mivoltát erősíti. Tachibana Asami inkább a lágyabb, melankolikusabb dallamokért felelős. Persze van átfedés a két zeneszerző között, nem is mondható meg feltétlen egyértelműen, hogy melyik zenét melyik zeneszerző írta. Amit biztosra tudok mondani, hogy azokat a zenéket, melyekben jazzes elemek hallhatóak, azokat biztos, hogy Tachibana Asami írta. De Hayashi Yuuki-nak is vannak lassabb dalai. A Trauma című dal tényleg tragikus hangulatú.

Az külön érdekesség, hogy Hayashi Yuuki nemcsak a Haikyuu!!-nak írt zenét Kodoku címmel, hanem a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-nek is. És hogy mennyire ért a lassú zenékhez, mindenképp szeretném külön kiemelni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-féle Kodoku-t, mely egyszerűen csodálatos ballada! Egyrészt fantasztikusan átadja az anime olykor melankolikus hangulatát (Nagy restanciám, hogy nem írtam még a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ről, amikor az a #2 sportanime nálam a Haikyuu!! után.), másrészt meg le lehet képezni a való életre. Aki volt igazán magányos, aki tudja milyen érzés elhagyatottnak lenni, rosszul lenni egyedül, az nagyon át fogja érezni a dal hangulatát. De majd írok arról a CD-ről is, majd részletesebben ott elemzem a dalt.

Most azt mondom, hogy a zene bőven kiemeli az anime hangulatát. Talán pont azért is ennyire jó, mert a Haikyuu!! nem kimondottan az a nagyon dinamikus, valóságtól elrugaszkodott sportanime. Tetten érhetők azok a lassabb, merengő jelenetek a dalokban is, és azt kell mondjam, hogy csodálatosan beleillenek a zenék az adott jelenetbe. Sportanime lévén természetesen a Haikyuu!!-nak sincs komoly története, viszont a karakterek annyira szerethetőek, hogy bőven átélhetők a múltjukban történt krízisek, és az alattuk játszott lassú zenék csak még jobban kiemelik a jelenet jelentőségét. A Haikyuu!! egyik nagy erőssége, és ami kiemeli a réteg sportanimék közül, hogy sok karakternek nagyon jól kidolgozott személyisége van. Ezáltal sokkal emberibbek a szereplők, és a múltjuk is teljesen emberiek, ami bárkivel megtörténhet. És mivel teljesen hitelesen van elmesélve, nem elrugaszkodott a valóságtól, ezért teljességgel átélhetően a szereplők múltjai, személyisége. Én még nem láttam olyan sportanimét, melynek ilyen erénye lennne. Nagyon érdekes látni azt is, hogy az egyes játékosok múltja hogyan befolyásolja azt, ahogy játszanak, és hogy győzik le végül saját magukat, és válnak egyre jobb játékosokká. Ebből a szempontból Ennoshita Chikara az egyik kedvencem, aki kiváló példája annak, hogy van kiút a gyávaságból. Egy jó csapatban, egy inspiráló közegben egyáltalán nem lehetetlen. Kageyama Tobio múltja is komolyan megérintett. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az különbözteti meg Oikawa Tooru-től, hogy bár egy ponton közös a múltjuk, de Kageyama szembenézett a démonaival, addig Oikawa nem, és bőven megjátssza, hogy mekkora nagymenő. Holott megfigyelhető egy-egy lopott jelenetben, hogy azért Oikawa is tudja magáról, hogy szarban van, de neki jobb nem szembenézni a múltjával, és megjátszani, hogy ő az Aoba Johsai mindenható csapatkapitánya. De igazából az ő jelenléte az animében is tanulságos. Elrettentő példának van jelen. Úgyhogy személyiség terén Kageyama összehasonlíthatatlanul jobb Oikawánál. A “Kageyama Tobio” című zene nem is feltétlen sötét hangulatú, de nagyon dominál a mély, komor hangzás. De ellenpontként ott van a “Hinata to Kageyama”, melynek dinamikus és bolondos hangzása kiválóan reflektál a két főszereplő közti idióta, már-már debil barátságára, és az örökös civakodásukra. A fentiekből is látszik, hogy az anime teljességgel realisztikus, ahogy a zene is kiemeli ezt.

És ami az album helyezését illeti, ahhoz képest, hogy OST CD, egyáltalán nem rossz a 50. hely. Népszerűbb animék, például a Naruto OST CD-i, még ennél is rosszabbul szerepeltek. Jónéhány olyan Naruto CD, mely a 200.-nál a rosszabb helyezést ért el, kb. 800-as eladással. Ehhez képest a Haikyuu!! CD 1.945-ös összeladása jónak számít. Bár a Kuroko no Basket OST CD 40. helye jobbnak mondható, de így is kiemelkedőnek számít az első Haikyuu!! CD eladása.

Íme néhány dal a CD-ről, ami különösen tetszett:

  • Court Jou no Ou-sama
  • Umaku Ikanai
  • Hinata to Kageyama

Nagy Natália dedikál


Még tavaly decemberben az egyik barátom, Waka szólt látta az Árkádban Nagy Natáliát, hogy dedikálja a könyveit, CD-it. Aznap Békéscsabán voltam, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ez ugrott. Tegnap bementem az Árkádba, és döbbenten láttam, hogy most is ott van.

Megörültem neki, de nem mentem oda hozzá azonnal, mert szerettem volna aláíratni vele a L’art Pour L’art Társulat CD-ket is, és ezért még haza kellett mennem. Mondjuk, kicsit aggódtam amiatt, hogy mit fog szólni a CD-khez, ugyanis eléggé viharos volt a szétválás, csúnyán összevesztek, és nem tudtam, hogy milyen emlékeket őriz ezekről az évekről. Mindenesetre hazamentem érte, és elvittem neki dedikáltatni. Eleinte a könyveit mutatta. Egyébként nagyon aranyos gyerekkönyvei vannak, ami a története alapján még a felnőttek számára is érdekes lenne. A Föld ünnepli 5 milliárdadik születésnapját, ennek alkalmából írt egy mesét. De el tudom képzelni, hogy Nagy Natália olyan mesét írt, ami felnőttek számára is olvasmányos, akár tanulságos történettel is szolgálhat nekünk is. De többen is voltak ott, és mindenkitől kérdezte, hogy mekkora a gyerek. Megmutatta a CD-it is, kettő volt nála. Az egyik a Bombanő, mely egy válogatás az általa énekelt dalaiból, valamint Zsákbamacska minden nő, ezen nagyon régi ’60-as évek-beli dalokat énekelt fel újrahangszerelve. Említette is a Csinibabát. Na, és az Bombanő kapcsán említette a L’art Pour L’art Társulatot, akkor már meg mertem említeni neki a CD-ket, és alá is írta nekem. De érdekes volt látni, hogy egyrészt örömmel nézte a borítót, mondta is, hogy a fiatalsága volt, emlékezetes 10 év, másrészt meg jó volt látni, hogy nem gondol rossz érzésekkel vissza ezekre az évekre, így szerencsére nem jött be az aggodalmam.

Mondjuk, nem is ő volt az, hanem Galla Miklós, aki nagyon csúnyán összeveszett elsősorban Dolák-Saly Róberttel. Laár Andrással is, de olvastam, hogy vele más miatt, aminek okán könnyebb volt kibékülni vele. Mondjuk sejtem, hogy azért is volt Laár békülékenyebb, mert buddhista, és erősen spirituális beállítottságú, emiatt másképp láthat dolgokat. De Dolák-Saly Róberttel a mai napig nem békült ki, így esély nincs arra, hogy újra létrejöjjön az eredeti L’art Pour L’art Társulat, amit rettenetesen sajnálok, mert az a felállás egy legjobb humoristákból álló egyesület, és amit műveltek négyen, az olyan elementáris volt a humor terén, amihez hasonlót csak kevesen tudnak felmutatni. Elolvastam Galla Miklós könyvét, a “Jé, a Galla is ember” címűt, ebben írta meg, hogy mi történt, miért váltak el nagy haraggal. Nem akarom felidézni, mert pontosan nem emlékszem, mi történt, és nincs Pesten a könyv, hogy bele tudjak lapozni, és elolvassam azt a részt. De érdemes volt olvasni a könyvet, mert a humora mellett nagyon értelmesen fejezi ki magát, nagyon jó volt olvasni az írásait.

Szóval, jó volt látni Nagy Natália mosolyát az arcán, ahogy aláírta a L’art Pour L’art Társulat CD-ket, és bár ő maradt meg legkevésbé a köztudatban, biztos vagyok abban, hogy ő is keményen dolgozott a háttérben. És azért ne feledkezzünk meg Evettkéről, és Irénről sem, akit biztos, hogy senki nem tud úgy játszani, mint Nagy Natália. Az a kislány, és a szomszédasszony tökéletesen rá lettek írva. És örülök is, hogy az új L’art Pour L’art nem hozta vissza az új tagokkal Evettkét és Irént, hanem helyettük kitaláltak másokat. Mondjuk Zigóta, Kancácska drága, meg ezek nem valami jó váltás, és Pethő Zsolt is gyengébb Margit szerepében. Az is olyan, hogy Galla Miklósra lett kitalálva.

Ami a CD-ket illeti, az meglepő, hogy másolt CD-ken vannak rajta a dalok. De legalább magukat a lemezeket is aláírta, így személyesebbek. Az EMI-Quint adta ki a Zsákbamacska minden nő című albumot eredetileg 1998-ban, és ahogy utánaolvastam, ma már nem létezik ez a kiadó cég, felvásárolták, és feldarabolták 2011-ben. Úgyhogy nem hiszem, hogy neki maradt volna a CD-kből, ha azok gyártási jogai meg nem kerültek át más céghez, akkor nincs is aki kiadja. A borító legalább igényes papíron van, szépen ki van vágva (a Bombanőé is), és gondolom, így tudta megoldani, hogy a dalai valahogy elérhetők legyenek. Talán így a legjobb, ha nincs más lehetőség. A Bombanő amúgy nem hivatalos kiadás, gondolom, ez egy általa kreált válogatásalbum a saját dalaiból. Mindenesetre kellemes személyiség volt, jó volt személyesen találkozni vele.

Az új Ganxsta Zolee és a Kartel CD


img_20181026_133623Örültem annak, hogy újra kiadják a Ganxsta Zolee és a Kartel: Helldorado albumát, de tartottam attól, hogy ezt is bakeliten akarják kiadni, mint a Jégre teszlek albumot. Személy szerint nem vagyok bakelit-párti. Nincs is mivel lejátszani, meg drága is, nálam a CD a minden. De elfogadom, ha valaki a hangminőség miatt a bakelitre esküszik. De hogy CD-n adják ki, és újra felveszik (hiszen mégsem éneklik fel, mivel rappelnek) a dalokat, nem is volt kérdés, hogy megveszem, aztán hogy első nap, az már spontán jött. 990 forintért bőven megéri, mivel az eredeti album egy élő legenda, és már csak annak tisztelete miatt is. Ezzel szerettem meg Ganxsta Zolee zenéjét és stílusát.

Régebben is hallottam őket, 1997-ben óriási sláger volt a Keleti oldal – Nyugati oldal, de ekkor még nem szerettem őket, mert nem értettem, hogy mire a menőzés. Ennek ellenére a Jégre teszlek albumon is volt néhány dal, amit szívesen hallgattam, de igazán a Helldorado volt 1999-ben az, ami teljesen megszerettette velem az együttest. Annak ellenére, hogy egyébként ez a stílus teljesen távol áll tőlem. Ahogy egyre többet hallgattam a dalaikat, arra jöttem rá, hogy nem feltétlen kell a szövegeiket szó szerint, komolyan venni. Ennek szellemében pedig teljesen más hallgatni a dalokat, hova tovább sokkal jobb. Mert olyan, mintha teljességgel az ösztönénje szólalna meg, ezáltal a bennünk lévő legmélyebb gondolatainkat mondja ki. Többek között ezért ennyire népszerű, és akkor nem beszéltünk arról, hogy mennyire tehetséges rapper. Szóval így szerettem meg, és azóta is szívesen hallgatom a dalait.

És hogy milyen lett a 20. évfordulós album? Hát így első végighallgatásra azt mondom, hogy jelen tudásuk alapján kihozták magukból a legtöbbet. Mert akarva-akaratlanul is összehasonlítjuk az eredeti albummal, akkor azért hallatszik, hogy eltelt 20 év, és Ganxsta Zolee távolról sem olyan, mint régen. Kezdjük azzal, hogy a hangja is változott, ezáltal biztosan nem fogja tudni ugyanúgy elrappelni a régi dalokat, mint most. De ha azt nézem, hogy a tavaly megjelent K.O. album is jó lett, akkor azt gondolom, hogy tisztességesen helyt álltak, és minden jelenlegi tudásukat és képességüket beleadták az albumba. Mellesleg szerintem Ganxsta Zolee jelenlegi fizimiskája sokkal jobban illik a vadnyugati közegbe, a mostani képek jobbak lettek, mint az 1999-esek. Viszont ami még hátrány, hogy kimaradt két dal az eredeti albumról, a Hasfalmetszők és az Ez nem a te napod. Két nagyon jó dal, hiányoznak.

img_20181026_133651

Igazából abból a szempontból tényleg nem volt jó döntés feldolgozni az albumot, hogy 20 év alatt sokat változott a hangjuk, ezáltal távolról sem ugyanolyan a dalok hangzása, mint régen, de azt maximálisan pártolom, hogy további új dalokat írjanak, énekeljenek fel albumra, mert a tehetségük továbbra is megvan. Csak nagyon nehéz úgy hallgatni egy albumot, hogy a dalok már korábban fel voltak “énekelve” (rappelve) sokkal jobban.

Néhány Ákos CD


Ahogy sejtettem, tényleg volt néhány Ákos CD, ami előkerült.

img_20180831_203622Csak anyámat kellett megkérdezni. Több dobozt is megnéztünk és valami teljesen lehetetlen helyről került elő, ahol nem is jutott eszembe megnézni.

A Beavatás CD is régről megvolt, a borító nagyon jó állapotban van, a lemez viszont nővéremnél van Angliában. Itt van az Alig hitted kislemez, amit izgatottan vettem meg a megjelenése napján. A szavakon túl kislemez Ákos weboldaláról lett megrendelve, az Andante papírtokos single pedig az Ölelj meg újra dalt tartalmazza több változatban. Ezeket osztogatták az Andante koncerten. Volt szerencsém jelen lenni a békéscsabai koncerten. Sokáig az Andante koncertturnéra jellemzően sajátságos hangszerelésben szóltak a dalok, aztán a végére nagy buli lett, és aki tudott, előre ment táncolni. Az Ilyenek voltunk dalnál valóságos partihangulat alakult ki. Hatalmas élmény volt.

Betömjem a fekete lyukakat, és tegyem teljessé az Ákos CD-gyűjteményt? Legyen. Idővel az lesz, de most Okui Masami: Sophia kislemeze és HAPPY END albuma van prioritásban.

Ákos: Élő dalok CD


Ahhoz képest, hogy éveken át szinte tudatosan kerültem Ákos dalait, nagyon visszatértem.

img_20180822_165317Még volt belőle néhány darab a Duna Plázában, közülük vettem egyet magamnak. És persze a tudatos kerülést sem úgy kell érteni, hogy kikapcsoltam a rádiót, ha megszólalt valamelyik dala, egyszerűen csak nem hallgattam a dalait külön, és eladtam a CD-it 2014. decemberében. Ezt most már bánom, ha lenne rá mód, visszavásárolnám. Lesz rá, csak mástól, egyesével, és drágábban, mint ahogy eladtam őket. Legalábbis meglepődnék, ha jó áron meg tudnám venni őket, mivel az Ákos CD-ket az átlaghoz képest drágábban adják-veszik.

Általánosságban nem rajongok annyira a koncertalbumokért, valamiért ezek nem mozgatnak meg. Nézni sokkal jobban szeretem őket. Egyetlen koncertalbumot hallgattam rengeteget, mégpedig Zorántól Az elmúlt 30 év… albumot. Ezt a mai napig nagyon szeretem, különlegesen pozitív hangulata van. Koncertalbumokat gyűjteménybe veszek inkább, ez az album sem a fő csapásirány, ha Ákos lemezekről van szó, de szívesen fogom hallgatni néha. Ami miatt tetszik, hogy néhány dalt átdolgoztak. A Mégis jó ezen verziója például kifejezetten bejön. De állítólag ez a koncert is élőben volt hatalmas élmény.

Hálás köszönettel tartozom RetroSpidey-nak, hogy visszahozta Ákos dalait az életembe. Mondhatni a múltam egy részét hozta vele vissza. Bár ez nem egészen helytálló, ugyanis rendkívül érdekes, hogy annak ellenére, hogy írtam, hogy Ákost 2000-2003 között hallgattam rengeteget, nem ezt az időszakot hozza vissza. Az megvan az elmémben, hogy régóta ismerem a dalokat, de a jelenembe illesztem be őket. Ezt azért tartom érdekesnek, mert főleg a 2000-2001 közötti időszak rendkívül erős és intenzív az életemben (első nagy szerelem…), és ezekben az időkben rengeteget hallgattam Ákost, de mostanra olyan, mintha annyira elhalványult volna, hogy semmi jelentősége nincs a jelenre nézve. Néha eszembe jutnak az akkor történt események, de érzelmileg már egyáltalán nem érint meg, annyira távoli már ez az idő. Hát akkor az Ákos dalok új értelmet kapnak, ha sokat fogom hallgatni, akkor a jelenem egyik legjelentősebb dalai is lehetnek akár. Ez majd ki fog derülni.

Bonanza Banzai dalokat is elővettem, ezek valahogy sokkal távolabbinak tűnnek. Itt is van jónéhány jelentős dal. Például, most hallgattam meg a Szakadék című dalt. Annyira megörültem neki, hogy konkrétan nem tértem magamhoz. Ezt a dalt 2001 nyarán hallgattam rengeteget, legtöbbször akkor, amikor valami nagyon jó dolog történt velem, és hihetetlenül jókedvű voltam. Ez a dal akkor az oldott vidámság szimbóluma volt nálam, most sincs ez másként, mert amikor meghallottam… Valósággal libabőröztem, és olyan jókedv lett úrrá rajtam, hogy azt el nem tudom mondani. A Bonanza Banzai-ról fogok írni még bővebben később.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy új Ákos korszak kezdődik az életemben.