Három Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST dal jellemzése


Original Soundtrack borítóNem rajongok a hosszú címekért, de nem tudtam hirtelen ennél jobbat kitalálni. Folytatom a Haikyuu!! OST albumok jellemzését, és tervezek majd a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST lemezről is írni. De most külön kiemelném a három kedvenc dalomat az albumról.

A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru zenéjét is Hayashi Yuuki írta, és azt kell mondjam, hogy felismerhetők benne a Haikyuu!!-hoz írt zenei jellegzetességek. Szinte ki lehet jelenteni, hogy van egy stílus, ami megkülönbözteti őt a többi zeneszerzőtől. Ezek tetten érhetők a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben is, csak a különbség annyi, hogy valamivel komolyabb hangzásúak a zenék. Ennek oka lehet az is, hogy, hogy mivel későbbi a KgTF (már nem jutott eszembe, ahogy rövidítsem, és nem akarom annyit ismételni magam), ezért tovább fejlődhetett Hayashi Yuuki zeneszerzői kvalitása, de én inkább arra tippelek, hogy mivel egyetemisták, fiatal felnőttek szerepelnek KgTF-ben, ezért tűnnek komolyabbnak a zenék.

Összesen 49 OST zene készült az animéhez (ennyi került fel a két lemezes albumra), ebből három olyan zene van, ami azonnal, első hallgatásra megtetszett. Természetesen több kiváló zene van az animéhez, Hayashi Yuuki nagyon tud zenét írni. Egyrészt kiváló hangulatot tud teremteni a dalaival, másrészt meg azalatt a jellemzően másfél-két percben, amíg az adott zene tart, addig elindul egy úton, és célba is ér. Nem egy olyan dalt, zenét ismerek, ami hiányérzetet hagyott maga után, és azt gondoltam magamban, hogy ez itt félbe van hagyva, ezt én tudtam volna folytatni. Hayashi Yuuki zenéjénél ezt nem érzem. Itt kezdődik nálam az, hogy egy dal kiválóan meg van írva. És akkor nem beszéltünk még az olyan extrákról, hogy van egy hangulata annak a zenének, és a hangszerelés. Mert az sem mindegy, hogy a megírt zene, milyen hangszeren szólal meg, hiszen egy hangszer hangzása megerősítheti a zene és dallam érzelmi mondanivalóját.

Az általam kiválasztott három zene között van egy érdekes párhuzam, egy ív. Az optimistából megyünk a depresszív felé. Lássuk őket.

1. Explanation

Ez az optimista, életigenlő zene. Imádom a dinamikáját, annyira lendületes, hogy amikor utcán, telefonon hallgatom, mindig a zene ritmusára lépek. Hihetetlen felismerés volt, hogy a zene legeleje a Haikyuu!!-hoz írt Zasshoku zene elemeiből lett átvéve! Hát az az abszolút kedvenc Haikyuu!! zeném! Ugyanazok a zenei alapok, csak kicsit mélyebben szólnak, más hangszerrel, de a dallamot fel lehet ismerni. Az első hallásra megszerettem. Nagyon tetszik a lendülete, csak eleinte furcsálltam, hogy a zene főtémája után miért lassít? Aztán oda jutotta magamban, hogy kicsit megáll, pihen, talán megéli az addig befektetett munka örömét. De utána, ha lehet, még nagyobb lendülettel megy tovább. Mert újra megszólal a dal főtémája, de plusz erőt érzek a zenében. Mindig itt szoktam libabőrös lenni. És itt le is zárul, mintha célba ért volna. Természetesen valamiért küzdeni nem ennyiből áll, de fel lehet fogni úgy, hogy kapunk egy rövid “bemutatót” arról, micsoda élmény harcolni az álmainkért.

2. Kake

Ez is hasonlóan lendületes, mint az előző dal, de ebbe már van melankólia is. Úgy definiálom magamban ezt a zenét, hogy az álmainkért való küzdelem nehézségeiről szól. Mert megvan benne a küzdelem dinamikája, de érződik benne a fájdalom, talán fáradt is. De hogy a fájdalom közben is marad a dinamika, az azt érzékelteti, hogy csak megáll, és megéli a fájdalmat, de utána kész továbbmenni és folytatni az útját.

3. Kodoku

Na ez már sokkal fájdalmasabb, ráadásul lassú is. Mindig libabőrös leszek, ha meghallom. Alapvetően dalfüggő, hogy állok a balladákhoz, de alapvetően szeretem, hogy még ha egy dal szomorú, melankolikus, lassú, de szól valami ütőhangszer is. Mert az ad egy lüktetést, még ha lassú is. Ez azért jó, mert azt az érzetet kelti, hogy megéli a fájdalmat. Ebben a dalban az a nagyon jó, hogy erőteljesen szól a zene, tehát kitör belőle a fájdalom, és a lassú lüktetés pedig érzékelteti, hogy most megáll, és megéli azt. Csodálatos utat jár be ez a zene, mert a végére elcsendesedik, és olyan jó érzéssel zárul a dal. Így olyan ez a dal, hogy kisírja a fájdalmat, de aztán megnyugszik, és kész tovább menni. Nagyon szeretem ezt a dalt.

Igazából azért is nagyon jó választás ezt a három dalt bemutatni, mert ezzel kiválóan be lehet mutatni az animét is. Mert ilyen az anime. Megvan benne az életigenlés, a jókedv, olykor a humor is, de azért ott van az is, hogy egy átlag animével ellentetétben itt fiatal felnőttek a szereplők, akiket a sport mellett egyéb dolgok, gondok is foglalkoztatják. Nem hiszem, hogy lesz anime, mely megdönti a Sportanime Top 10 listámon a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru 2. helyét.

TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack vol.2


TV animation Haikyuu!! Original Soundtrack Vol.2Megjelenés: 2014. december 17.
Kiadó: TOHO animation RECORDS
THCA-60048
Ár: ¥3.024

  1. Totsunyuu* (突入) 2:39
  2. Shinka* (進化) 2:55
  3. Otonatachi* (大人たち) 1:40
  4. Koutekishuu (Rival)** (好敵手(ライバル)) 1:43
  5. Kageyama VS Tsukishima** (影山VS月島) 1:38
  6. Tsunago to Iu koto* (繋ぐということ) 2:53
  7. Neko** (ネコ) 2:08
  8. Kanji Warui** (カンジワルイ) 3:45
  9. Tsuujou Unten** (通常運転) 1:59
  10. Shousha to Haisha* (勝者と敗者) 2:17
  11. 6-ri de Tsuyoi Kata ga Tsuyoi* (6人で強い方が強い) 2:51
  12. Kuyashisa* (悔しさ) 2:40
  13. Bunseki* (分析) 1:41
  14. Sakanoshita Shouten** (坂ノ下商店) 2:26
  15. Shikisha* (指揮者) 2:06
  16. Kamizawa Sokkou* (神業速攻) 2:53
  17. “1 Ten”* (“1点”) 2:38
  18. Nebari** (粘り) 1:42
  19. “Nou”** (“脳”) 2:11
  20. Aseri** (焦り) 2:06
  21. Ace no Shinshitsu** (エースの資質) 2:03
  22. Kansen Michi no Shireitou* (完全未知の司令塔) 2:20
  23. Team no Jiriki* (チームの地力) 2:58
  24. Ketchaku* (決着) 3:11
  25. Hon’ne* (本音) 2:04
  26. Tsuyoku Nare* (強くなれ) 3:10

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #70
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.923 példány

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 44 46 50 70 1.509
2. hét 273 414
Összes eladás 1.923

Négy héttel a Haikyuu!! első OST CD-je után jelent meg a második album. Ki lehet jelenteni, hogy amíg az első albumon azok a dalok szerepeltek, amiket többet hallhatunk az animében, illetve az első 13 részben domináltak, addig itt néhány daltól eltekintve a kevésbé hangsúlyos dalok kaptak helyet, amellett, hogy az anime első évadának második felében hallható dalokat hallhatjuk ezen a CD-n, amik viszont hangsúlyos zenék. Ezért fontos album ez a második OST CD is, hiszen az első évad második fele az Aoba Johsai elleni meccsről szól többségében, amit komolyan vett a Karasuno, és ez a meccs tétje, hangsúlya tetten érhető a zenékben is.

Az egyik legemlékezetesebb, és a személyes kedvencem az albumról, az “1 Ten”, ami pont azért tetszett meg azonnal, mert megfelelt az akkori elvárásaimnak. Legalábbis, amilyen zenét ideálisnak tartok egy sportanimének, erről részletesen írtam az első CD kapcsán. Hiszen, lendületes dinamikus, erőteljes, és talán ez az a dal, amelyik a legjobban érzékelteti, hogy mennyire fontos a Karasuno VS Aoba Jousai meccs. A fontossága miatt ugyanakkor van benne egyfajta melankólia is, mert ha elvesztik a meccset, az komolyan érintené Hinatáékat. Ez a fajta tét és nyomás nagyon átjön a zenében, nagyon szeretem hallgatni.

De most is áll az, hogy ahogy engedtem az elvárásaimból, úgy tetszett meg egyik-másik dal. Sok Haikyuu!!-rajongó nagy kedvence a Kanji Warui, amit egyébként nagyon megértek. Ilyen csendes, nagyon titokzatos, már-már ijesztő légkört teremt maga körül. De amit külön kiemelnék, az a Nebari és Aseri. Mind a két dalt Tachibana Asami írta, és ezeknek is hihetetlen kellemes hangulatuk van. Ráadásul érdekes felismerés volt számomra, hogy az Aseri néhány zenei eleme az Ikari-ból származik (első album 17. dala, szintén Tachibana Asami írta). Egy az egyben onnan vett át a zenei elemeket, és kiválóan átdolgozta, ezáltal új értelmet kapott a Aseri-ben. Ahogy írtam az első albumnál is, Tachibana Asami felel a… nem is feltétlen a lassú dalokért, mert azt Hayashi Yuuki is ír, hanem… Tachibana Asami nagyon ért ahhoz, hogyan teremtsen légkört a zenéivel. Az általa írt dalok különleges színezetet adnak az egész albumnak, és mivel jól illeszkednek a Hayashi Yuuki által írt zenékhez, ezért nagyon jól kiegészíti egymást a két zeneszerző, és az egész album egy teljes egészet ad. Ez a Haikyuu!! albumok titka, ami miatt annyit hallgatom.

Hát, őszintén megbántam, hogy kritizáltam a zenét az AniMagazin Haikyuu!! cikkjében. Óriási hiba volt tőlem hatalmas elvárásokat támasztani felé, és hogy mivel nem feleltek meg, ezért dobtam az egészet. Néhány dal megtetszett, azokat örömmel hallgattam újra és újra, de a többi dalt lélekben elengedtem. De ahogy egyre jobban elmerültem a Haikyuu!! világában, újra és újra megnéztem az animét, olvasom a mangát, úgy adtam újabb és újabb esélyt a zenének, és rájöttem arra, hogy ha elengedem az elvárásaimat, akkor kiváló zenéket írtak az animéhez. A Tsuyoku Nare az a dal, ahol mindig összeszorul a szívem. Az album utolsó dala, az első évad utolsó részében szól, amikor a Karasuno elvesztette a meccset az Aoba Jousai ellen, és a nagy étkezéskor. Annyira beleillik abba a jelenetbe, valahányszor látom, én nem bírom ki sírás nélkül.

Úgyhogy kiváló zenék születtek az animéhez. Ajánlott dalok:

  • Otonatachi
  • Koutekishuu
  • Kanji Warui
  • 6-ri de Tsuyoi Kata ga Tsuyoi
  • “1-Ten”
  • Nebari
  • Aseri
  • Tsuyoku Nare

 

TV Animation Haikyuu!! Original Soundtrack I.


Haikyuu!! Original Soundtrack 1Megjelenés: 2014. november 19.
Kiadó: TOHO Animation RECORDS
THCA-60045
Ár: ¥3.024

  1. Itadaki no Keshiki* (頂の景色) 1:31
  2. Haikyuu!!* (ハイキュー!!) 3:54
  3. Saikyou no Otori* (最強の囮) 1:50
  4. Court Jou no Ou-sama* (コート上の王様) 1:38
  5. Haisha* (敗者) 2:42
  6. Akogare* (憧れ) 2:23
  7. Henjin Sokkou* (変人速攻) 2:54
  8. Toppakou* (突破口) 2:50
  9. Kagaku Henka* (化学変化) 2:44
  10. Senpai no Jitsuryoku** (先輩の実力) 1:51
  11. Sakusen Kaigi* (作戦会議) 1:30
  12. Umaku Ikanai** (うまくいかない) 2:46
  13. Trauma* (トラウマ) 1:49
  14. Kodoku* (孤独) 2:06
  15. Kageyama Tobio* (影山飛雄) 2:02
  16. Se-n-pa-i** (セ・ン・パ・イ) 2:20
  17. Ikari** (怒り) 2:30
  18. Hinata to Kageyama** (日向と影山) 2:17
  19. Makohyou* (目標) 3:28
  20. Saikyou no Mikata* (最強の味方) 1:38
  21. Combi Tanjou* (コンビ誕生) 2:23
  22. Omoshiroi Team* (面白いチーム) 2:12
  23. Oikawa Tooru** (及川徹) 1:15
  24. Kyougou Kou** (強豪校) 2:31
  25. Shiai wo Kasaneru no Tabi ni* (試合を重ねるたびに) 2:09
  26. Team Mate* (チームメイト) 2:44
  27. Kitai* (期待) 1:38

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #50
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.945 példány

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 40 31 46 39 50 1.559
2. hét 244 386
Összes eladás 1.945

Úgy döntöttem, hogy külön blogpostot szánok az összes Haikyuu!! CD-nek. Egyrészt, mert Haikyuu!!, másrészt meg amolyan helyreigazításként. Írtam ugyanis egy minden részletre kiterjedő cikket az animéről az Animagazin 49. számában, és negatív kritikával illettem a zenét. Igazából sokáig tényleg nem rajongtam a Haikyuu!! zenéért. Egész egyszerűen azért nem, mert azt gondoltam, hogy egy sportanime tele van lendületes zenével, amit bármikor hallgatok, mint a sport dinamikája jut róla eszembe. Itthon, amikor Wii Fit-en edzettem, mindig valami JAM Project albumot hallgattam. Alapvetően szeretem az élő zenét, és a dinamikus rock, vagy a powerful pop inspirál, energikusabbnak érzem magam tőle. Valami ilyesféle zenét vártam el a Haikyuu!!-tól is. Ehhez képest csalódás volt a sok kifejezetten lágy, már-már melankolikus zene. Eleve az volt furcsa, hogy amikor először néztem az animét, nem igazán maradtak meg az innerek. Egy-két zenét persze kihallottam, némely már akkor emblematikussá vált, de eleinte csalódás volt számomra, hogy nem jöttek be a zenék.

De aztán csak hallgattam. Bár már első végighallgatás után is voltak dalok melyek megmaradtak bennem, amik nagyon megtetszettek. Például erről a CD-ről az Umaku Ikanai. De főleg akkor éreztem rá a Haikyuu!! zene ízére, amikor munkahelyen hallgattam. Segített rajtam az, hogy a zene hallgatása közben elképzeltem a Haikyuu!! egy-egy jelenetét, így egyrészt rájöttem arra, hogy a zene valójában nagyon beleillik az animébe, másrészt meg segített, hogy nagyobb lendülettel végezzem a munkát. Aztán még tovább javította a zene megítélését az, amikor újra és újra visszanéztem az animét, kifejezetten kellemes volt hallani, felismerni az animében. Volt olyan, hogy olyan szinten felismertem a zenét, hogy vagy a címét mondtam meg, vagy azt, hogy melyik zene melyik CD-nek hányadik dala. És hogy meddig jutott el az, hogy megszerettem a zenét, az jól jelzi, hogy azóta meg is lett az első album eredetiben.

img_20191031_104503

És most már sokkal inkább azt mondom, hogy élmény hallani róla minden egyes dalt. Érdekes volt megfigyelni a két zeneszerző közti különbséget. Inkább Hayashi Yuuki írja a dinamikusabb zenét, ami az anime sport-mivoltát erősíti. Tachibana Asami inkább a lágyabb, melankolikusabb dallamokért felelős. Persze van átfedés a két zeneszerző között, nem is mondható meg feltétlen egyértelműen, hogy melyik zenét melyik zeneszerző írta. Amit biztosra tudok mondani, hogy azokat a zenéket, melyekben jazzes elemek hallhatóak, azokat biztos, hogy Tachibana Asami írta. De Hayashi Yuuki-nak is vannak lassabb dalai. A Trauma című dal tényleg tragikus hangulatú.

Az külön érdekesség, hogy Hayashi Yuuki nemcsak a Haikyuu!!-nak írt zenét Kodoku címmel, hanem a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-nek is. És hogy mennyire ért a lassú zenékhez, mindenképp szeretném külön kiemelni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-féle Kodoku-t, mely egyszerűen csodálatos ballada! Egyrészt fantasztikusan átadja az anime olykor melankolikus hangulatát (Nagy restanciám, hogy nem írtam még a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ről, amikor az a #2 sportanime nálam a Haikyuu!! után.), másrészt meg le lehet képezni a való életre. Aki volt igazán magányos, aki tudja milyen érzés elhagyatottnak lenni, rosszul lenni egyedül, az nagyon át fogja érezni a dal hangulatát. De majd írok arról a CD-ről is, majd részletesebben ott elemzem a dalt.

Most azt mondom, hogy a zene bőven kiemeli az anime hangulatát. Talán pont azért is ennyire jó, mert a Haikyuu!! nem kimondottan az a nagyon dinamikus, valóságtól elrugaszkodott sportanime. Tetten érhetők azok a lassabb, merengő jelenetek a dalokban is, és azt kell mondjam, hogy csodálatosan beleillenek a zenék az adott jelenetbe. Sportanime lévén természetesen a Haikyuu!!-nak sincs komoly története, viszont a karakterek annyira szerethetőek, hogy bőven átélhetők a múltjukban történt krízisek, és az alattuk játszott lassú zenék csak még jobban kiemelik a jelenet jelentőségét. A Haikyuu!! egyik nagy erőssége, és ami kiemeli a réteg sportanimék közül, hogy sok karakternek nagyon jól kidolgozott személyisége van. Ezáltal sokkal emberibbek a szereplők, és a múltjuk is teljesen emberiek, ami bárkivel megtörténhet. És mivel teljesen hitelesen van elmesélve, nem elrugaszkodott a valóságtól, ezért teljességgel átélhetően a szereplők múltjai, személyisége. Én még nem láttam olyan sportanimét, melynek ilyen erénye lennne. Nagyon érdekes látni azt is, hogy az egyes játékosok múltja hogyan befolyásolja azt, ahogy játszanak, és hogy győzik le végül saját magukat, és válnak egyre jobb játékosokká. Ebből a szempontból Ennoshita Chikara az egyik kedvencem, aki kiváló példája annak, hogy van kiút a gyávaságból. Egy jó csapatban, egy inspiráló közegben egyáltalán nem lehetetlen. Kageyama Tobio múltja is komolyan megérintett. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az különbözteti meg Oikawa Tooru-től, hogy bár egy ponton közös a múltjuk, de Kageyama szembenézett a démonaival, addig Oikawa nem, és bőven megjátssza, hogy mekkora nagymenő. Holott megfigyelhető egy-egy lopott jelenetben, hogy azért Oikawa is tudja magáról, hogy szarban van, de neki jobb nem szembenézni a múltjával, és megjátszani, hogy ő az Aoba Johsai mindenható csapatkapitánya. De igazából az ő jelenléte az animében is tanulságos. Elrettentő példának van jelen. Úgyhogy személyiség terén Kageyama összehasonlíthatatlanul jobb Oikawánál. A “Kageyama Tobio” című zene nem is feltétlen sötét hangulatú, de nagyon dominál a mély, komor hangzás. De ellenpontként ott van a “Hinata to Kageyama”, melynek dinamikus és bolondos hangzása kiválóan reflektál a két főszereplő közti idióta, már-már debil barátságára, és az örökös civakodásukra. A fentiekből is látszik, hogy az anime teljességgel realisztikus, ahogy a zene is kiemeli ezt.

És ami az album helyezését illeti, ahhoz képest, hogy OST CD, egyáltalán nem rossz a 50. hely. Népszerűbb animék, például a Naruto OST CD-i, még ennél is rosszabbul szerepeltek. Jónéhány olyan Naruto CD, mely a 200.-nál a rosszabb helyezést ért el, kb. 800-as eladással. Ehhez képest a Haikyuu!! CD 1.945-ös összeladása jónak számít. Bár a Kuroko no Basket OST CD 40. helye jobbnak mondható, de így is kiemelkedőnek számít az első Haikyuu!! CD eladása.

Íme néhány dal a CD-ről, ami különösen tetszett:

  • Court Jou no Ou-sama
  • Umaku Ikanai
  • Hinata to Kageyama

Macskarisztokraták filmzene kazettán


Egy időben nagyon kerestem a Disney filmzenéket CD-n és kazettán egyaránt. Többségük a beszerezhetetlen státuszt is kiérdemelhetné, mert egyszerűen sehol nem lehet megtalálni eladásra. Ebben jó eséllyel közrejátszik az is, hogy nem gyártottak belőle valami sokat annak idején. A legkönnyebben az Oroszlánkirály filmzenét lehet fellelni, nemcsak a film volt népszerű (a videokazettából 125.000 példány körül kelt el 1995-ben), hanem a filmzene is elég jól teljesített a MAHASZ eladási listáján. A többi szerencse kérdése.

2012-ben döntöttem úgy, hogy amit tudok, azt beszerzek. Már annak idején elkezdtem keresni azokat, amik érdekelnek. Ekkor még nem tudtam, hogy mennyire lelhetők fel, arra számítottam, hogy ahogy lesz pénzem, megveszem a Disney filmzenéket CD-n és kazettán. De hogy ennyire nehéz lesz megtalálni őket, azt nem gondoltam volna. A múlt héten is teljesen spontán néztem szét a Vaterán Macskarisztokraták termékek között, és hogy megtalálom a kazettát, teljesen váratlanul ért!

img_20190925_140747Nem is volt kérdés, hogy megveszem. Gyerekkoromban megvolt kazettán, sokat hallgattam is akkoriban, aztán valahova elkeveredett. Miután a Macskarisztokraták a 2. kedvenc Disney rajzfilmem, ezért nagyon hiányoltam. És persze mivel nálunk nem futott be annyira, ezért sejthető, hogy a filmzenéből sem gyártottak sokat. Ezt a példányt tehát konkrétan 7 év keresés után találtam meg. Ez az első, amit eladásra találtam meg. És hogy mennyire nem maradt meg a köztudatban, az nagyon jól jelzi, hogy szinte semmilyen adat nem lelhető fel a kiadványról az interneten. Egyszer találtam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján, nekik van egy példányuk belőle. Emlékszem, be is mentem akkor megnézni, hogy milyen. Gondoltam, kikölcsönzöm azért, hogy bescannelhessem a borítót. Csak hát el van látva könyvtáros pecséttel, így bukott az ötlet. De az volt sokáig az egyetlen egy példány a kazettáról, amiről tudtam. Sehol máshol találtam. Se eladóba, se az, hogy meglenne valakinek, és legalább kölcsönkérni.

img_20190925_140832Így a Macskarisztokraták filmzene külön kincs státuszát érdemelte ki nálam. Ahogy írtam, egyébként nagyon szeretem a rajzfilmet, és hogy ennyire beszerezhetetlen a filmzene, azt nem gondoltam volna. Miután 400 forint volt, nem is volt kérdés, hogy megvegyem. El is mentem ma érte, és végre meglett! És itt az ideje, hogy a mostoha sors után végre méltó helye legyen az internet adatbázisában, és végre mindenki tudjon ezen kiadvány létezéséről!

img_20190925_140854

Be is scanneltem a borítót, hogy meglegyen nagy méretben:

Macskarisztokraták MC1Macskarisztokraták MC2

A kazetta ezzel rendben van. A CD-t külön kihívás lesz beszerezni, de ha sikerülni fog, akkor be fogom rippelni 320 kbps mp3-ba és flac-ba is, és kiteszem letöltésre. Miután semmilyen információ nem lelhető fel róla róla az interneten, ezért erősen gyanítható, hogy nem nagyon van jogtulajdonosa a kiadványnak. Arra tippelek, hogy a BMG csak időszakos jogot kapott a ’90-es években Disney filmzenék kiadására, ezért van az, hogy nincs belőle utánnyomás, és csak a film megjelenésekor adták ki. Így abból kell gazdálkodni, ami elérhető.

Nálunk 1994-ben, és miután úgy tudom, hogy Magyarországon nem is adták le a rajzfilmet 1970-ben, amikor eredetileg volt a mozikban, ezért a filmzenéből biztos, hogy nincs korábbi kiadás. Így álljon itt minden információ a filmzenéről.

Rendelési szám:

  • 74321203722 (CD)
  • 74321203724 (MC)

Dalok listája:

  1. Macskarisztokraták 2:52
    Maurice Chevalier
  2. Minden kultúrmacska tudja 1:43
    Gerő Gábor, Simonyi Piroska, Császár Angela, Gallusz Attila
  3. Thomas O’Pamacska dala 2:35
    Koós János
  4. Minden ember macska nem lehet 5:54
    Szerémy Zoltán, Koós János, Simonyi Piroska, Deák Mihály, Kokas László, Császár Angelam Laklóth Aladár
  5. Lágy Melódia 3:19
  6. Macskaszerelem 1:36
  7. Az álnok komornyik 1:31
  8. A macska kilenc élete 0:56
  9. Liba-risza 1:22
  10. A szélmalom – Az álnok korornyik 2:02
  11. Blues 0:54
  12. Macskajaj 2:20
  13. Akkordok kékben 2:48
  14. Kedves dallam 1:44
  15. Két kutya és a motorbicikli 1:41
  16. Minden ember macska nem lehet 1:21

Macskarisztokraták tracklist


Még mindig nem sikerült megtalálni a Macskarisztokraták filmzenét magyarul CD-n vagy kazettán, viszont kitartó keresés után ráleltem a tracklistre:

  1. Macskarisztokraták
  2. Minden kultúrmacska tudja
  3. Thomas O’Pamacska dala
  4. Minden ember macska nem lehet
  5. Lágy melódia
  6. Macskaszerelem
  7. Az álnok komornyik
  8. A macska kilenc élete
  9. Liba-risza
  10. Az szélmalom – Az álnok komornyik
  11. Blues
  12. Macskajaj
  13. Akkordok kékben
  14. Kedves dallam
  15. Két kutya és a motorbicikli
  16. Minden ember macska nem lehet (reprise)

Totál elfelejtettem, hogy a “scales & arpeggios” magyarul minden kultúrmacska tudja címet kapta meg. Egyébként a kazettát megtaláltam tegnap este, a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár karalógusában. Itt azt írja, hogy kölcsönözhető, gondolkodtam azon, hogy bemegyek, és ha más nem, akkor legalább emlékezetből megnézzem, hogy néz ki a borító. De szívem szerint egyeztetnék arról, hogyan vehetném meg. ^^’

Újabb hiánypótló kiadvány


Bár elég nehéz megszerezni a Disney filmzenéket, de ismét sikerült szert tenni egyre, a Pocahontas-ra kazettán. Ez nekem megvolt akkoriban, a bátyámtól kaptam 1995-ben karácsonyra. Azóta elveszett valahol, de most sikerült ismét megszerezni. Lejátszani inkább nem játszanám le, mert eléggé rossz a CD-s mangó kazetta lejátszója, az Oroszlánkirály kazettának is a végére már olyan volt a hangzása, mintha macskát nyúznának, ezért inkább kikapcsoltam. De gondoltam arra, hogy megnézem még egyszer a Pocahontast, mert szerintem azon túl, hogy akkoriban, szerintem máskor nem is láttam, videokazettát is csak valamikor most szerzem be. De a filmet megnézem most, mert nagyon érdekel, kíváncsi vagyok rá ennyi év után. Egyébként a kazetta kapcsán még annyi, hogy ezen van rajta a Disney filmzenék egyik legszebb dala, a Hozzád szól a szél, azt nagyon sokat hallgattam régen, kedves ballada.

ALI PROJECT: Ransei Eroica kislemez borító

Ja, és a MondoCon kapcsán még egyvalamit elfelejtettem: Amikor kíváncsiságból megnéztem, hogy ki mit cosplayel versenyen, akkor igencsak felkeltette az érdeklődésemet, hogy egy lány az ALI PROJECT énekesnőjét cosplayelte. Na erre nagyon kíváncsi lettem volna, de mivel minden verseny egyidőben volt, és a karaokéra voltam kíváncsi, ezért lemaradtam róla. Viszont a sorbanállás alatt láttam egy lányt, aki tisztára úgy nézett ki, hogy Takarano Arika a Ransei Eroica kislemez borítóján, valószínűleg ő volt az. Ha tényleg ő versenyzett, akkor minden elismerésem, nagyon szép volt, látszott, hogy sokat dolgozott rajta. A haja is ilyen rózsaszín-fekete volt, ahogy a rúzs is az ajkán. A ruhája is nagyon aprólékosan volt kidolgozva. Kár, hogy nem láttam többször, ha lesz valahol kép róla, majd megmutatom, én is lefényképeztem volna.

Egyébként a cosplaynél mintha egyre inkább háttérbe szorulna a Naruto és a Bleach, és egyre változatosabb lenne a felhozatal, egyre több Sci-fi, Fantasy cosplayt látok. Persze most is vannak, akik csak kedvtelésből beöltöznek egy-egy anime karakternek, és még finoman szólva sem mondhatók szépnek, de könyveljük el úgy, hogy legalább egy napig kedvenc karakterük bőrébe bújva önmaguk lehetnek.