Somló Tamás: Semmi Cirqsz


Ahogy írtam nemrég, a ’90-es évek rendkívül változatos volt magyar zenei téren. Hiszen a jó, igényes zenétől kezdve az aktuális trendek kiszolgálásán át, a külföldi sikercsapatok silány másolatáig minden helyet kapott. Eszméletlenül sok zenei album jelent meg a rendszerváltás utáni évtizedben, és elég nehéz volt a zajban meghallani a zenét. De akinek volt füle hozzá, az meghallotta Somló Tamás 1997-ben megjelent 2. stúdióalbumát, mely ritka nagy kincse a ’90-es évek magyar zenéjének.

Habár Presser Gábor is a köztudatban maradt az LGT aktív évei után, hiszen ő is készített szólólemezeket, nem utolsósorban írta Zoránnak a jobbnál jobb zenéket, de Somló Tamás aktívabb volt. Hiszen szólólemezei mellett énekelt dalokat filmeknek, sorozatoknak, és több aktuális énekessel is együtt dolgozott. Emlékezhetünk például amikor még egyszer felénekelte az első albumára az Annyi mindent nem szerettem még című LGT dalt, ebben Geszti Péter rappelt, de ott van a közös dala az Animal Cannibals-szel vagy Zsédenyi Adriennel. Egy biztos: Bármit is csinált, biztosra volt vehető, hogy a tőle megszokott színvonalon művelte azt. Hiszen mindegyik dalában, közös projektben tetten érhető az egyénisége. És mivel 50-en túl is megőrizte fiatalos lendületét, jó humorát, ezért jól álltak neki az új dalok is. Ezzel megcsinálta azt, hogy egy dal erejéig magához emelte az adott előadó színvonalát, vagy az adott betétdallal kedvesebbé tette az adott filmet, sorozatot. Emlékezhetünk a Patikának énekelt “Olyan szépek voltunk” (1994) című dalára, de a Miniszter félrelép “Találj rám” (1997) és a Hippolyt “Indulni kell” (1999) című dalok is ismerősek lehetnek. Akár ezen dalok minőségéből, akár az LGT-nek írt dalaiból származtatjuk a Semmi Cirqsz album minőségét, mind a kettő helytálló. Az album ugyanis nem más, mint 70 percnyi zene, annak is a legjobb fajtájából.

img_20200707_154528_burst1

Az album nagy erőssége nemcsak a kiválóan megírt dalok, és Somló Tamás éneke, hanem hogy mindegyik dalban fellelhető az énekes egyénisége. Hallhatjuk a humorát például a Zenebeszéd című dalban, a bánatot, az illúziót és a reményt az Eltévedt nyár című dalban, énekel a barátságról is, és szinte mindegyik dal szövegében hallható, hogy vannak gondolatai az életről, a világról. Az albumot kiváló zenésztársak erősítik. Már az első dalban hallhatjuk Presser Gábort, de Demjén Ferenc is jelen két dalban (Barátság, Léghajó), de olyan nevek is közreműködtek az album készítésében, mint Borlai Tibor, aki a KFT együttes tagja volt, és Závodi Gábor, aki az LGT 424 Mozdonyopera című album készítésében is közreműködött hangmérnökként.. Ők mind Somló Tamás zenészbarátai, és mivel sejthetően embertként is ismerik, ezért olyan dalokat írtak neki, melyek tökéletesen passzolnak az énekes egyéniségéhez. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez az album ennyire jó lett.

És igaz Somló Tamásra is, hogy halálával pótolhatatlan űr keletkezett a magyar zenében. Mert vannak jó hangú énekesek, sőt, vannak, akik érvényes gondolatokat fogalmaznak meg, de olyan egyéniség, mint Somló Tamás, nincs még egy a világon. És az az érdekes, hogy valahányszor hallom a dalait, nem az a gondolatom, hogy jaj, meghalt, nincs már köztünk, hanem hogy volt egy ilyen egyénisége a magyar könnyűzenei életnek, aki beletette önmagát a dalaiba, ezáltal egyedivé, nem utolsósorban szerethetővé tette azokat. Meg egy kicsit megadta az az érzetet, hogy jó magyarnak lenni. Az ő esetében nem üres pozitív gondolkodású szöveg az, hogy a dalaiban él tovább. Mindig, amikor hallgatom a dalait, olyan érzésem van, hogy azokkal hagyott egy kis részt önmagából, és sokkal inkább ennek az örömét érzem, mint annak a bánatát, hogy ő már meghalt. Ha az emberi lét értelme az, hogy nyomot hagyjunk a világban, és Somló Tamásnak ez sikerült.

Az album zeneileg és szövegileg is tartalmas, és úgy változatos, hogy mégis egy egységet alkot. A fenti példákon felül hallhatunk érvényes gondolatokat a pozitív gondolkodásról.

Légy az, akiből árad a nyugalom,
légy az, akire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hogyha kérik a kezedet,
menj oda, ahol fázik a szeretet.

Emellett több szerelmes dal is hallható, a “Gondolsz-e rám?” a kétségekről, az elmúlásról szól, de külön kiemelném a már fentebb említett “Eltévedt nyár” című dalt is, mely az egyik legnyomasztóbb szerelmes dal, amit valaha hallottam. Hihetetlen erős képekkel jeleníti meg a kilátástalanságot és a reménytelenséget. Olyannyira apokaliptikus a kép, hogy nem lehet egyszerűen azt gondolni, hogy az élet és a világ nehézségei elől jelent biztonságos menedéket a szerelem. Sokkal inkább háború utáni képeket képzelek el magam elé, amikor a dalt hallgatom, és a szerelem jelenik meg az eltévedt nyár képében. Mindig összeszorul a szívem, amikor meghallom. A másik kiválóság, amit mindenképp érdemes kiemelni, az az “India” című dal, ahol varázslatos zenével (nem is lehet másképp mondani, ez a valóság) illusztrálja azt a misztikumot, azt a fajta csodálatot, ahogy az emberek a távolból látják Indiát, a szöveg pedig sejteti, hogy Somló Tamás egy kicsit érti a spiritualitást is.

A karma törvény húrjain
Játszanak zenét saját vágyaink
Elmerülsz dallamában

img_20200707_154622

Van két feldolgozás is az albumon, mely szintén emelik az színvonalat. Az “Azt mondta az anyukám” egy Omega sláger volt, valamint a “Boogie Woogie a zongorán”, melybe két dalt vegyítettek: Az LGT Boogie a zongorán és az Omega A 958-as Boogie Woogie klubban. Ilyet még életemben nem hallottam, és a feldolgozás is hihetetlenül ötletes. Mind a két feldolgozásban jelen van Somló Tamás vidám, vicces személyisége, hiszen mindkét dal lendületes, dinamikus, és a hangszerelés is kiváló. Úgy mentettek át három klasszikus dalt a ’90-es évekre, úgy adtak nekik úgy értelmet, hogy semmit nem vesztettek eredeti értékükből. Megadja azt az érzetet, hogy a ’90-es évek, de a mai kor fiataljainak is megvan a maguk ‘958-as Boogie Woogie klubja, és nekünk is ugyanúgy mondta apukánk, hogy gondja lesz reánk. Konkrétan ez nálam a feldolgozás értelme, így lehet régi klasszikusokat a mai (vagyis jelen esetben a ’90-es évek) hallgatóság számára is értelmezhetővé, élvezhetővé tenni. Ennek egyébként nagyon kevés feldolgozás tesz eleget.

Készült videoklip is a Gondolsz-e rám? című dalból:

Emlékszem is, hogy játszották több zenei csatornán, több zenei műsorban is, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az album valamennyire ismert legyen. A bohóc és a cirkusz nemcsak az album címére reflektál, hanem Somló Tamás artista múltjára is. Sajnos ez nem a teljes verzió, de készült az egész dalból is videoklip, de azt nem találtam meg, jó eséllyel az már nem maradt meg az utókornak.

Ha egy hibáját lehet mondani az albumnak, az az, hogy a borító tömör. Csak 8 oldalas, és tömörítve, egymás alatt vannak a dalszövegek. Pedig jobb lett volna, ha oldalanként 1-2 dal szövege lenne, és nem fehér alapon, hanem valami illusztrációval. A kazettán más képek, illusztrációk vannak, azokat rátehették volna a CD-re is, néhány extra fotóval.

Az albumnak azért megvolt a maga ismertsége, hiszen a MAHASZ album eladási listán a 12. helyig jutott, és 15 hétig volt listán. Szerencsére az album azért fellelhető az interneten, tehát valamennyire a köztudatban maradt. Ez mindenképpen örvendetes, hiszen bőven megérdemli a nyilvánosságot. Ilyen egy kiváló album.

Zene: 10/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 6/10
Hangulat: 10/10

+ Változatos, mégis egységes, benne van az énekes egyénisége
– A borítón lehetett volna több tartalom

93%

LGT: 424 Mozdonyopera


Ahogy gyerekként hallgattam az LGT dalokat, tudtam, hogy a “Búcsúkoncert” azt jelenti, hogy ott vége, és nem jelenik meg új stúdióalbum. De nyújtottak a régi LGT albumok is akkora tartalmat, hogy soha nem volt hiányérzetem. Mégis amikor 1997-ben nyilvánosságra hozták, hogy új LGT album fog megjelenni, és kezembe vehettem a CD-t, az hihetetlen élmény volt.

Az biztos, hogy az egyik legegyedibb albumot vehetjük a kezünkbe külsőségek terén. Én legalábbis soha nem láttam még albumot konzerv jellegű tokban. De igazság szerint jobb, hogy nem terjedt el, mert nagyon nehéz betenni a lemezt, meg kivenni onnan. Viszont, ha már itt tartunk, akkor írnék a borítóról, amiről tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nagyon ritka az ennyire ötletes, és kiváló lemezborító. A belső oldalak  háttere sárgás-barnás hátterű, és tökéletesen illeszkedik a külső borító sárga színéhez. A belső oldalakon található képek és ábrák mind passzolnak a dalszöveghez, és az is nagyon ötletes, hogy ott, ahol beszéd van (például a Mozdonyrádió című dalban), az más betűtípussal van írva. Ez az egyik legjobb albumborító, amit valaha láttam. Mai napig nagyon szeretem lapozgatni az album borítóját, pedig már betéve ismerem.

img_20200708_201406

Ami pedig a dalokat illeti: Ha igaz az, hogy spontán zenélésből jött az új album ötlete, akkor nemcsak az együttes múltja árulkodik a nagyszerűségükről, hanem hogy spontán zenélésből ilyen albumot képesek voltak összehozni. De hallatszik is a hangszeres játékon, hogy nem úgy vannak megírva a dalok, hogy hosszú hónapokon át alakították a lehető legjobbra. Olyan érzetet adnak a dalok, mintha az együttes tagjai elkezdtek volna zenélni, és spontán zenélésből összeálltak ezek a dalok. És ez azért fantasztikus, mert tudható az LGT tagjairól, hogy zenélni nagyon tudnak, és hogy 10+ stúdióalbum után képesek csak úgy zenélni, ez árulkodik arról, hogy szeretnek zenélni, és bármikor a kezükbe veszik a hangszerüket, hogy egy jót játszanak rajta. A zene szeretete pedig átjön a dalokon, és ez teszi annyira erőssé ezt az albumot. Olyan érzetet adnak a dalok, mintha nem az lett volna az együttes célja, hogy a világ legjobb albumát hozza össze. Egyszerűen csak lazán zenéltek, ahogy tudnak, az album meg lesz, amilyen lesz. Persze, szó nincs itt flegmaságról, hogy valójában nem érdekli őket a minőség, csupán árad az albumból a lazaság, a zene szeretete, és ettől annyira emlékezetes az album. Ez egy olyan album, amelyben nem lehet kiemelni egy dalt, az egész album alkot egy egészet. Olyan, mintha egyetlen egy dalt hallgatnék 55 percen át, de ez az 55 perc végig tartalommal van megtöltve. Egyetlen perc sem felesleges, egyetlen perc sem unalmas.

Szokás ezt az albumot “öregesnek” hívni. Egyrészt, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy szeretnék úgy megöregedni, mint az LGT tagok. Másrészt, inkább szövegileg tűnik öregesnek az album. Vannak lassabb, elmélkedősebb dalok, azok olyanok, mintha egy sokat látott ember gondolatait hallanám az életről. Az egyedüli furcsasága az albumnak az, hogy több dalban is a szöveg nagyon erős képi világgal él. Ez azért szokatlan, mert Sztevanovity Dusán olyan szövegeket szokott írni (mindegyik dal szövegét ő írta az albumon), amelyek még ha áttételesen is dolgoznak fel egy adott témát, az is könnyen értelmezhető egy átlagember számára. Ezen az albumon lévő szövegek viszont túlságosan erősek képileg, amiket nem olyan könnyű értelmezni. Ez az egyetlen hátránya az albumnak, minden másban kiváló.

Még videoklip is készült Az Ígéret földje című dalból, ami kiválóan promotálja az albumot.

A videoklip tökéletesen illusztrálja azt a spontaneitást, ami jellemzi az albumot. A tagok megérkeznek a saját járművükkel (Somló Tamás bevonulása a csacsival a többi autó között óriási ötlet), kezükbe veszik a hangszerüket / leülnek a hangszerükhöz, és nekiállnak énekelni és zenélni. Aztán persze a keverőpult mögött folyik a szakmai munka, de az egész albumot az a spontaneitás járja át, mint amilyen a videoklip.

img_20200708_201446

Nemcsak azért szeretem nagyon ezt az albumot, mert valóra vált az, hogy az életemben kezembe vehettem egy vadonatúj LGT albumot, hanem hogy egy ennyire jó albumot vehettem az kezembe. Végig titokban tartották az album megjelenését, nem is volt konkrétan betervezve, de ha már összehozta a tagokat az együtt zenélés szeretete, akkor összehoznak egy albumot. Így készült el egy kiváló album, melybe még 23 évvel megjelenés után is úgy el lehet merülni, mintha az újdonság erejével hatna. Így történhetett meg az, hogy készült egy örökzöld album egy olyan korban, amikor ez a legkevésbé volt divat.

Zene: 10/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Ilyen az, amikor a zene szeretete alapozza meg az album hangulatát
– Néhány szöveg nehezen értelmezhető

92%

LGT: A fiúk a kocsmába mentek


Az LGT az 1992-es búcsúkoncert után két stúdióalbummal jelentkeztek. Mind a két album kiválóra sikeredett a maga nemében. Persze hiba a régi LGT albumok hangulatvilágát keresni az új albumokban, hiszen azért eltelt 2-3 évtized, és sok minden változott azóta. És pont az a jó, hogy ez a változás a zenében is tetten érhető. Tiszteletben tartják az idő múlását, nem sírják vissza a régi szép időket, és a jelenben próbálnak meg érvényesülni. A 2002-ben megjelent A fiúk a kocsmába mentek album az együttes utolsó stúdióalbuma, és igencsak változatosra sikeredett.

Amíg az előző albumot teljes titokban vették fel, addig erről már lehetett tudni, hogy készül. Vártam is nagyon, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy az előző, 424 Mozdonyopera kiválóságát meddig lehet tetézni. Másrészt meg vadonatúj LGT albumot kézbe venni felbecsülhetetlen érzés volt. És ezt átélhettem 2002-ben még egyszer. Hogy jobb-e az előző albumnál a fiúk a kocsmába mentek? Nos, ezt nem mondanám, de hogy változatosabb, az tény.

Erre az albumra 11 dal került fel, és több stílus lelhető fel. Tudható a 424 Mozdonyoperáról, hogy a közös zenélés örömére született meg, ellenben a Fiúk a kocsmába mentek már sokkal kidolgozottabb. Sokkal inkább lehet érezni, hogy ez az album tervben volt, hangszerelés terén is erősebbnek, érettebbnek hangzanak a dalok. Az az igazság, hogy nagyon nehezen jönnek most a sorok, mert igyekszem úgy összehasonlítani a két albumot, hogy ne úgy tűnjön, hogy az előző album “kárára” teszem azt. Majd a 424 Mozdonyoperánál meg fogom írni, hogy az miért úgy kiváló, ahogy van. De most már erre az albumra helyezem a fókuszt. Az album nemcsak műfaj terén lett változatos, hanem hangulatban is. Hiszen fellelhetők az albumon a vidám, vicces dalok, ahogy a búskomor, blues szerzemények, de ugyanígy helyet kaptak az úgymond “öreges”, visszaemlékező dalok.

img_20200708_201608

Jó hangulatban kezdődik az album, “A mi kocsmánk valami olyan jellegű, amikor elkezdtük a bulit, kicsit ittunk is, úgyhogy már jól érezzük magunkat. Aztán tömény humor a “De jó lenne észnél lenni”, egyfajta társadalomkritika is, hiszen bizonyos élethelyzetekben hívja fel a figyelmet, hogy bizony jó lenne akkor is észnél lenni. Ami miatt kiváló a dal, az a spontán és élvezetes hangszeres játék. A dal nagyon hosszú, majdnem 9 perces, és van a végén egy hosszú instrumentális rész, az valami olyan érzetet ad, mintha kezükbe ragadták volna a hangszerüket, és legjobb tudásuk szerint elkezdtek volna együtt spontán játszani rajta. Végig átjárja a dalt a zene szeretete, és külön poén a dal végére az “És jött a doktor” című dalnak egyik taktusát lejátszották. Az is egyébként egy gúnydal. Aztán szinte 180°-os váltás a “Visszanézni nem tudok”, ami egy blues ballada. Érdekes, hogy két ilyen kifejezetten szomorú dal hallható az albumon (a másik a “Nem olyan könnyű”), és mind a kettőnek torzított a hangzása, mind zene, mind ének terén. Ezáltal még átélhetőbbé válik a szöveg mondanivalója, és az a fájdalom, szinte már beletörődés, ahogy éneklik a dalt. A harmadik kifejezetten szomorú dal, a “Miért fáj úgy” valamivel élettel telibb, mintha nem nyomná el annyira az élet súlya, ezért nem is annyira nyomasztó hallgatni.

Van viszont két dal, amit nem szeretek az albumról. Az egyik a “Megjött Moszkvából a csomag”. Nem ismeretlen Presser Gábortól az ilyen történetmesélős dal, amikor félig énekel, félig mesél egy történetet, szólóalbumain szokott ilyet csinálni (például: Majd Leonard, Kék likőr vagy Két ördög). Ezek szövegileg mind ötletesek, olyan képi világgal mesél, amit kifejezetten kellemes elképzelni (mese felnőtteknek), ezt a zene is elmélyíti. Itt viszont túlságosan hétköznapi módon mesél el egy egyébként valós problémát (sok lengyel, orosz LGT bootleg lelhető fel az interneten), csak az egész valahogy olyan érdektelennek hat. A dal végén hallható orosz nyelvű telefonbeszélgetés pedig kifejezetten idegesítő. A másik dal amelyik nem tetszik, az a “Mikor leszek a tiéd”. Már amikor annak idején is hallgattam ezt a dalt, olyan érzésem volt, hogy az LGT be akart állni az aktuális trendekbe ezzel a dallal, és ugyan a saját képére formálva, meg élő hangszerekkel, de le akarta másolni azokat a bugyuta szerelmes dalokat, amiktől hangos volt annak idején (meg igazából most is) a rádió. Egyáltalán nem áll jól nekik, ez a dal, egy tévedés volt.

img_20200708_201700

Ezen az albumon mindegyik dalt Presser Gábor írta, és sajnos csak Somló Tamás kapott saját szólódalt (Mindent megtennék), egy kellemes, könnyed szerelmes dalt, Karácsony János itt nem énekel szólóban. De ha úgy vesszük, Presser Gábor is csak két dalt énekel egyedül, a többi 8 dal gyakorlatilag közös, így azért nagyjából kiegyenlítettek az arányok. Az, hogy két dalt nem tartok jónak erről az albumról, az szerencsétlen egybeesés, ez az egyetlen olyan LGT album, melyen 2 dalt nem hallgatok szívesen, de a teljes diszkográfiájukra kivetítve, a nagy számok törvényéről van szó, mert nagyon kevés olyan daluk van, melyről kifejezetten rossz véleményem van. Viszont a Magyarország című dal egy nagyon szép lezárása nemcsak az albumnak, hanem úgy az egész zenei pályafutásuknak albumok terén (mert utána azért koncerteztek még). Érdekes életképekkel énekelnek a magyar életérzésről, és azért ott van a büszkeség is a nemzetiségük iránt:

Körbenőtte az életemet,
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet
Magyarország…

Ott van benne ez a kicsit poros, kicsit koszos, kicsit flegma, de a miénk érzés. Az énekből kifejezetten átjön a haza szeretete.

Az albumborító ötletes, a belső oldalakon is mintha újságokból lettek volna a dalszövegek kivágva. Az is ötletes, ahogy az LGT tagok egymásra vannak photoshopolva. Tehát ezzel az albummal búcsúzott az LGT. Nagyon jó lett, és azt azért megjegyezném, hogy kiváló zenék szólalnak meg abban a két dalban is, melyek nem tetszenek.

Zene: 10/10
Szöveg: 7/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 7/10
Hangulat: 8/10

+ Műfajilag nagyon változatos album
– Nem mindegyik dal méltó az együttes magas nívójához

80%

Baby Sisters: Hoppá!!!


A ’90-es éveket szokás a magyar könnyűzene aranykorának hívni. Ami abból a szempontból kétségtelenül igaz, hogy hihetetlen mennyiségű album és kislemez látott napvilágot akkoriban, az összkép viszont rendkívül változatos és színes… szinte már zavaros. Hiszen jelentek meg ekkor is igényes zenék, de az összkép zavaros mivolta leginkább a külföldi trendek (sokszor silány) másolatában nyilvánult meg. És akkor nem is beszéltünk még a playbackelt dalokról. De vannak olyan csapatok is, melyek bár nem az egyéniségük miatt kerültek köztudatba, de talán a zavaros és a silány jelző túlzottan erős hozzájuk. Ide sorolnám a Baby Sisters-t is, mely a Spice Girls-t akarta leutánozni.

A silány jelző azért nem helyén való, mert hallhatók élő hangszerek is az albumon, és még valamit tudtak is énekelni a lányok. De az tény, hogy pórul jár az, aki azt gondolja, hogy a dalokkal a lányok egyéniségét, érzéseiket, gondolataikat a világról ismerhetjük meg, hiszen ezzel a formációval is csak az akkori trendeket akarták kiszolgálni. A szövegeik nem mondhatók mélyenszántónak, a dallam is túl egyszerű, ebből a szemszögből mai fejjel inkább mondható igénytelennek az album. Bár azt gyorsan hozzáteszem, hogy ezt most, felnőttként látom így. Gyerekként imádtam ezt az albumot, amit csak erősített az, hogy 1998-ban júniusban jelent meg, így a mai napig, mint nyári album gondolok erre a lemezre. Rengeteget hallgattam annak idején, és mai napig, ha ritkán is, de beteszem a lejátszóba a CD-t, nagyban eszembe juttatja az 1998 nyarát. Elsősorban nyári mivolta miatt hallgattam sokat az albumot, de olyannyira, hogy ha már annak idején is lett volna statisztika arról, hogy mely albumokat hallgattam a legtöbbször (mint most a Last.fm), akkor ez az album biztos, hogy előkelő helyen szerepelt volna, tekintve, hogy a nyár a kedvenc évszakom. Az biztos, hogy népszerű volt az album, hiszen a MAHASZ eladási listán a 6. helyig jutott. Azt gondolom, hogy ez köszönhető egyrészt annak is, hogy elképesztően népszerű csapat volt a Baby Sisters annak idején. Rengeteget játszották a dalaikat a rádiók, láthattuk a videoklipjeiket, zenei magazinokban mindig jelen voltak. Másrészt hogy a dalokban tetten érhetők voltak az élő hangszerek és hogy a lányoknak a ’90-es évek átlagához képest jobb hangjuk volt. Ez pedig sejthető, hogy mit jelent, ráadásul azt fontos hozzátenni, hogy a lányoknak csak képzettség terén volt jobb hangjuk az átlagoshoz képest, érzelmileg meglehetősen szegényes volt az énekük. A hangképzettséget sem úgy kell elképzelni, hogy 3-4 oktávot lazán kiénekeltek, hanem hogy az a hangtartomány, amiben mozogtak, az nagyjából rendben volt. Azt gondolom, hogy az énekben hallható érzelmi gazdagsághoz érzelmi érettség szükséges, azt nem lehet különböző technikákkal megtanulni.

img_20200707_153636

A dalok egyébként meglehetősen lazák, mintha egyébként is (egy)nyári albumnak tervezték volna, és nemcsak azért, mert júniusban jelent meg. A dalok könnyedek, nem mondhatók mélynek. Illetve egy kivételről lehet beszélni, a “Leltár” című dalról, ami meglehetősen sötétre sikeredett. Illetve a “Csókolj még!” akarna lenni egy minden érzelmet felülmúló szerelmes dal. De hamarosan több szó is lesz a dalról, hiszen videoklip is készült belőle. Amit még ki lehet emelni, az a “Hé, elnök úr!” című dal, ami egyfajta gúnydal akarna lenni, Bill Clinton akkori amerikai elnök botrányát figurázták ki. Egyébként a többi dal vidám, könnyed, amivel nálam alapvetően nincs is baj, mert liberálisabban gondolkodok a zenéről, és nálam a lazaság megengedett. A baj azzal van, hogy igazából nem szólnak semmiről. Nincs koncepciója az albumnak a nyár élményén túl.

Két dalból készült videoklip. Az első, az album megjelenésekor a “Még egy tánc”, amivel a Baby Sisters nemcsak arról tett tanúbizonyságot, hogy másolják a Spice Girls-t, hanem ez a videoklip a “Wannabe” videoklipjének a fapados kiadása.

A Spice Girls videoklipje legalább polgárpukkasztó, ez meg olyan jó magyaros, hogy mímeljük a szabadságot. Ma már inkább kellemetlen nézni ezt a videoklipet, mert nekem egyfajta tükörként is szolgál, hiszen annak idején imádtam ezt a klipet. És mintha szembesíteni akarna azzal, hogy a mímelt szabadsággal és a természetesnek nem nevezhető táncmozdulatokkal együtt szerettem ezt a videoklipet. Azt gondolom, hogy ebben a dalban és videoklipben tetten érhető, hogy miről beszéltem, hogy ennek a csapatnak semmi más funkciója nem volt, mint az éppen aktuális trendeket kiszolgálni.

A második videoklip, a már korábban említett Csókolj még! című dalból készült.

Ez a dal és videoklip nemcsak azt mutatja meg, hogy a lányok igencsak szegényesen énekelnek ki érzelmeket, hanem látni mimikájukon, arcmozdulataikon, hogy mintha nem tudnák, hogy miről énekelnek. Az egyébként jó dramaturgiai megoldás, hogy a lányok szépen, csinosan ülnek egy széken, mögöttük egy vonós és fúvós zenekar játszik. Igazából ezt a dalt már gyerekkoromban sem éreztem át, ahogy most sem, és a lányok arcmozdulatai, mosolyuk is arról árulkodik, hogy igazából ők sem. És hát szövegileg is annyira hiteles, hogy a nagy amerikai romantikus filmek szerelmes jelenetei… semennyire.

Lenne egyébként egy harmadik videoklip is, ami eredetileg még az első albumhoz készült, de a végleges változat ezen az albumon kapott helyet.

Ez pedig a Szeress!!! című dal, ami egy akár feminista dalnak is elmehetne. Hiszen ők követelik meg, hogy szeressük őket, és a szövegből is kitűnik, hogy nincs választási lehetőség. A videoklipben is eljátsszák itt most az van, amit én akarok, te meg köteles vagy engedelmeskedni nekem. De ezt annyira gyengén csinálják, és igazából a videoklipből is nyilvánvalóan lejön, hogy semmi nem valóságos, amit látunk. Itt minden előre ki van találva, és semmi nem egyedi, egyéni.

img_20200707_153928

Persze, több mint 20 év elteltével, ma már könnyű másképp látni a dolgokat. Hát hol van “kimunkálva” egy 12 éves gyerek zenei ízlése? Ugyanúgy vettem én is ezeket a CD-ket, kazettákat, ezáltal én is tettem azért, hogy az aktuális trendek ki legyenek szolgálva. De megőrzöm ezeket, mert mégiscsak a gyerekkorom részei voltak. Alkalmanként jó ezt is hallgatni, de azt gondolom, hogy a lányok csak úgy lehettek ismertek, hogy megcsinálták az imázsukat. Felmerül bennem a kérdés, hogy miről szólna egy albumuk, az tényleg az ő gondolataikról, érzéseikről szólna? Mivel az énekben sok érzelmet nem lehet kihallani, ezért élek a gyanúperrel, hogy még ennél is szegényebb lenne tartalmilag az az album. Így, hogy kaptak egy imázst, elkészítettek egy (mai szemmel) középszintű egynyári albumot, amit azért jó visszahallgatni, hogy azt az életérzést visszahozza, de ezzel minden funkcióját betöltötte az album. Ja, és egyébként a borító is egész igényes, leszámítva, hogy a dalszöveg sok helyen hibás. Szerintem azért, mert egy korábbi változatot gépelték a borítóra, nem a véglegeset.

Zene: 6/10
Szöveg: 3/10
Hangszerelés: 5/10
Borító: 8/10
Hangulat: 9/10

+ A nyári életérzés miatt érdemes hallgatni az albumot
– Ezt leszámítva teljesen tartalmatlan

53%

Karácsony János: Az időn túl


A blogot, és a kritikaírást arra is fel fogom használni, hogy olyan albumokról is írjak, melyek méltatlanul nincsenek a köztudatban. Amik a feledés homályába merültek, pedig a minőségük alapján bőven megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot. Az első olyan album, melyről ennek jegyében írok, az 1986-os megjelenésű Karácsony János: Az időn túl című album.

Presser Gábor még az LGT alatt jelentette meg az első szólóalbumát, az Electromantic-ot, Karácsony János az együttes aktív évei után. 1985-ben készültek a dalok, és már beszélt erről az albumról Karácsony János az LGT-könyvben, amikor a jelenlegi helyzetéről kérdezte a riporter. Aztán valamikor 1986 tavaszán jelent meg, és ha ez így van, akkor nagyjából egyidős vagyok az albummal. Egy biztos: Karácsony János már az LGT-nek is nagyon jó dalokat írt, és ezt a magas nívót hozza ezen az albumon is. 1986-ban kazettán és lemezen jelent meg az album, majd 2006-ban kapott egy CD kiadást. Így végre kiváló minőségben hallhatjuk a dalokat, és a CD borító is nagyon jól néz ki. Ilyen jó Hungaroton újrakiadás CD borítója. Olvasható a szöveg a borítón, a zenei adatok, és az is ötletes, hogy magára a lemezre egy régi bakelitlemez képét nyomják rá. Azt is érdekesnek tartom, hogy néhány ilyen régi klasszikus albumokra egy ismert ember ír pár sort személyes gondolatairól, élményeiről az album kapcsán. Jelen esetben a szövegíró, Sztevanovity Dusán írt, egészen pontosan arról, hogy milyen volt a megírt zenére szöveget írni. Valamint, hogy az album szerencsétlen csillagzat alatt született meg, hiszen akkor mással volt a média elfoglalva. Sajnos igaza van, és ez is oka annak, hogy nem kapta meg album a neki járó ismertséget. Akkor már a disco mámorában utazott a fiatalság. Valójában a ’80-as évek is legalább annyira zavaros évtized volt zenei téren, mint a ’90-es évek. Ennek következtében háttérbe szorult az igazán jó élő zene. Mert önmagában a zene nem úgy szorult a háttérbe, hogy kiszorult a köztudatból, hiszen ekkor jött be Magyarországra az igazán kemény rock, metál zene, mely egy réteg számára igazán kívánatos volt. Viszont az olyan albumokért, mint  a késői LGT albumok, vagy Karácsony János, az időn túl című albuma, nagy kár. Mint ahogy a 2006-os CD-kiadás által sem kapta meg a neki kijáró figyelmet. Ezt az albumot valamiért nagyon hanyagul kezelte a Hungaroton. Én személy szerint ennek az albumnak a létezéséről csak 2009-ben szereztem tudomást. Persze utána, ahogy lehetett, beszereztem, és sokat hallgattam.

img_20200628_111140_burst1

Ezek a dalok olyanok, hogy nyugodtan helyet kaphattak volna a több LGT dal között. De igazából nagyon jó, hogy összegyűlt egy albumra való, aki szereti Karácsony János dalait az LGT albumokon, az ugyanazt a minőséget megkapja ezen az albumon. Többféle dal is hallható ezen az albumon. Helyet kaptak rajta a vidám, önfeledt dalok, ahogy a lassabb, itt-ott melankolikusabb dalok is. Külön felhívnám a figyelmet a “Már nem vigyázol ránk” című dalra, mely eredetileg az LGT Első óriás kislemez című kislemezére került fel. Ha jól emlékszem erre az albumra került fel a dal az eredeti hangszereléssel, ahogy eredetileg eltervezték. Igazából nem tudom, hogy miért lett áthangszerelve, de azt gondolom, hogy jobb az LGT változat. Ott jobban átjön a magány és az elhagyatottság nyomasztó érzése. Azt a dalt nagyon átéreztem már gyerekkoromban is. Karácsony János az saját verziójában kiváló gitárjátékkal erősíti a szöveg mondanivalóját, de nem érzem eléggé kidolgozottnak a hangszerelést, ezáltal átélhetőnek azt, amiről szól a szöveg. Talán helytelen az LGT változattal összehasonlítani, de határozottan azt érzem, hogy elmarad érzelmileg az Első magyar óriás kislemezen hallható változattól. De alapvetően rendben van, ahogy a többi dal is nagyon jóra sikeredett. A szerelmes dalok is határozottan átlag felettiek. Egy érzelmileg érett férfi gondolatait hallhatjuk az érzelmi biztonságról és az intimitásról (A szerelem befogad minket, Mikor újra eljövök), illúziókról (Michelle). De emellett nagyon érdekes képi világgal énekel a magányról és az elhagyatottságról a Semmi vonata című dalban. Ebben a dalban egyébként van egy kiváló zenei motívum, amikor Karácsony János gitárral játssza el az elsuhanó vonat hangját. Az ott nagyon erősre és hatásosra sikeredett. Külön színesíti a dalt a két vers, melyből Karácsony János idéz, és nagyon jó zenét írt hozzájuk.

img_20200628_111204

Alapvetően azért szeretem nagyon ezt az albumot, mert végig átjárja egy pozitív hangulat. Mindegyik dal élő, erős, a hangszerelés és a dallam pedig valamennyi dalt emlékezetessé tesz. És habár negatívnak érződhet a Már nem vigyázol ránk című dalról a véleményem, de jobban illik az album koncepciójához az a változat, ami itt kapott helyet. Az LGT változata nagyon erős lett volna ide, és durván ellensúlyozta volna az album optimista miliőjét. Úgyhogy ez az album így van jól, ahogy hallhatjuk. Hiszen ahogy írtam feljebb, mindegyik dal hozza az LGT-ben írt dalainak színvonalát, és abból kapni egy egész albumra valót… Garancia a minőségre, ez az album tényleg sokkal nagyobb ismertséget érdemel. Úgy érzem, gazdagabb lettem ezzel az albummal.

Zene: 10/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Optimista dalok kiváló minőségben
– Talán kicsit lehetne hosszabb

93%

Új és régebbi Philips cuccok


img_20200624_172308Békéscsabán a Tescóban kaphatók lettek Philips Pen Drive-ok és MicroSD memóriakártyák. Egészen pontosan ezt néztem ki magamnak, és tegnap meg is vettem. A New Nintendo 3DS-embe vettem. 32 GB a legnagyobb, amit támogat a kézikonzol, mivel eddig SDHC a memóriakártya. 64 GB-tól már SDXC, és gondolom, azt már nem tudja kezelni a New Nintendo 3DS. De amúgy a 32GB is untig elég. Van digitális formában néhány Nintendo 3DS játék, egy-kettő közülük kb. 25.000 blokkot foglal, ami kb. 3 GB, tehát van mellette hely bőven. Úgyhogy teljesen jó, maximálisan elégedett vagyok vele. Még a telefonba vennék egy 256GB méretűt, ez a maximális, amit a Xiaomi Redmi Note 8T telefonom támogat, de olyat Philipstől még nem láttam. Annyira nem fontos még, mert van bőven hely a telefonon.

Meg lementem a tárolóba, mert rémlett, hogy vannak még Philips cuccok lent. És valóban. Ott volt egy AZ1202-es CD-s magnó, valamint egy SPC 200NC típusú webkamera. Az utóbbival kevés gondom volt, mert az egyrészt kevésbé volt koszos, másrészt meg már semmilyen drivert nem találtam hozzá. Nagyon régi, XP-ig van rá támogatás. Így ha lenne hozzá driver, nagyon sok hasznát akkor se venném, mert igazából már akkor is eléggé rossz volt a képminősége, emlékszem rá. Skype-ra használtuk legtöbbször, amikor nővéremmel ott beszélgettünk. Jó lenne amúgy, ha lenne webkamera, pl. Discord-ra, de nagyon nem szorulok rá.

A CD-s magnóval viszont jóval több gondom volt, mert nagyon ragacsos és koszos volt. Nem készítettem egy úgymond “előtte” képet, de az elemtartó fedelet, amikor kinyitottam, azt úgy éreztem, hogy muszáj volt lefényképezni, mert az valami eszméletlen volt.

img_20200625_115320

Ebből egyszer csúnyán kifolyhatott az elem. Alaposan megtisztítottam, még így sem sikerült tökéletesre, de lényesen jobban néz ki, mint a képen. Nagyjából 1 óra alatt sikerült rendbe hozni, és néhány évet fiatalítani rajta.

img_20200625_122613img_20200625_122621

Ki is próbáltam, hátha még működik. De valamiért az maradt meg bennem, hogy ez már nem jó. De majdnem tökéletesen működik. A rádió és a CD rendben van. Ráadásul rányomom a dinamikus basszust, olyan jól szól, hogy az bármelyik mai hasonló magnónak dicsőségére válna. Pedig ez 1998-as kiadás. Jól is néz ki, és még mindig remekül működik, úgyhogy nagyon örülök hogy újra megtaláltam. Jó látni, hogy egy ilyen régi magnó még ma is jól működik. Egyedül a kazettával van egy kis probléma. Pörgeti a motor, de a zenét kicsit mélyebb hangon játsza le a zenét. Olyan, mint a Walkmannél, amikor már “fárad” az elem. Mélyebben játsza le a zenét, de még éppen hallgatható. Azt tippelem, hogy lassabban forog a motor. OctoZaky szerint valami kosz kerülhetett bele, és az akadályozza a motor forgását. Most örülnék, ha lenne valami műszaki érzékem, szét tudnám szedni, és belül megnézni, hogy mi a baja. De ahogy írtam, amikor a laptopot próbáltam szétszedni, ott is inkább nem csináltam semmit, mert attól féltem, hogy valamit rossz helyre teszek vissza, vagy rossz sorrendbe, inkább visszatettem a csavarokat. Hasonló a helyzet a magnónál is. De OctoZaky mondta, hogy ha legközelebb találkozunk, megnézheti, ő ehhez nagyon ért. És akkor megteszem, hogy figyelem, hogy csinálja, okosodok, és legközelebb már magamtól próbálok ilyet megcsinálni.

Örülnék, ha OctoZaky meg tudná csinálni, mert akkor lenne két lejátszóm, ami kazettát is lejátszik, ráadásul ez kiváló hangminőségben. Ma is őrzök egy kb. 220 darabos kazettagyűjteményt, és szívesen hallgatnám némelyiket. Főleg azokat, amik csak kazettán vannak meg. Meg hát miért is ne nűködhetne egy magnó tökéletesen, ha Philips, és szívesen haszálnám?

Zorán: Szép holnap album kritika


Idén 20 éve, sőt, ha jól emlékszem, pont júniusban jelent meg Zorán: Szép holnap című albuma második kiadásban, ekkor már CD-n, és kazettán. Meg is lepődtem, amikor spontán bementem a lemezboltba szétnézni, és megláttam az albumot CD-n és kazettán. Mivel ekkor csak a kazettára volt pénzem, ezért azt vettem meg, de mindenképp meg akartam venni, mert nagyon kíváncsi voltam erre az albumra. Kazettán 1.100 forint volt, CD-n 2.450 forint. Korábban nem volt lehetőségem meghallgatni az albumot, mert nem volt meg nekünk lemezen. Azt csak jóval később, antikváriumban vettem meg, ahogy az első kiadású kazettát is. Igazából sokáig csak azokat a dalokat ismertem, melyek Az elmúlt 30 év… című koncertalbumon hallhatók voltak, és mivel azok tetszettek, nagyon kíváncsi voltam, milyenek azok eredetiben.

És hát rettenetesen meglepett. Jó- és rossz értelemben is. Furcsa volt szembesülni hogy nagyon kevesen működnek közre ezen a Zorán albumon. Sztevanovity Dusán írta a szövegeket, de Zorán az egész albumot lényegében Presser Gábor, Karácsony János és Solti János társaságában készítette el. Három kiváló zenész, akiknek a neve önmagában garancia a minőségre, és akik Somló Tamással együtt, mint az LGT, életreszóló, kitörölhetetlen nyomot hagytak a magyar rock történetében. Közreműködtek ugyan Kern András (Hé, ’67) és Gerendás Péter (Szép Júlia), mind a ketten nagyon emlékezeteset alkottak az albumon, de alapvetően az LGT három tagjával készült az album. De igazából nem is a szegényes hangszerelés tűnik fel, hanem annak sajátságos mivolta. Sokkal közelebb áll az 1982-es Tizenegy dal című albumhoz hangzásvilág terén, mint az 1991-es Az Élet dolgai című albumhoz. Sajátságos miliője van a daloknak, nagyon lehet érzékelni a ’80-as évek tipikus hangzásvilágát, de mivel kevesen dolgoztak rajta, ezért egyszerűbb a dalok hangszerelése.

Rengeteget hallgattam annak idején ezt az albumot. 14 éves voltam amikor eljutott hozzám, és azt kell mondjam, hogy talán jó időben talált meg akkoriban az album. 14 évesen már kezdtem kijönni abból a gyermeki világból, és magam is kezdtem érzékelni, hogy az élet azért többről szól, mint játék szórakozás. És a cím igazából egy optimista jövőkép annak, aki nagy álmokkal néz még a jövő elé. Igaz, hogy meghallgatva aztán a dalokat, tetten érhetők a fiatalkori nagy álmokból kiábrándult szövegek, de mivel az albumot az egyszerű hangszerelése miatt átjárja egyfajta könnyedség, ezért sokkal inkább éreztem a reményteljességből fakadó optimizmust, minthogy azon morfondírozzak magamban, hogy miről is szól valójában, az “Ahogy volt, úgy volt”, és az “Uram, a dolgok rosszul állnak” című dalok.

Azóta eltelt 20 év, és ugyan maguk a dalok már nekem is nosztalgiát sugallnak, de az biztos, hogy 34 évesen teljesen más színezete van a daloknak. Egyrészt, nagyobb súllyal bír a fentebb említett két dal. Azért, ahogy tapasztaltam dolgokat az életből, már sokkal jobban értem, hogy mi az, amiről valójában szólnak. Persze, mivel 1987-ben csak 1 éves voltam, ezért nem tudom az akkori környezetbe áttenni a dalokat a fejemben, hiszen jóformán csak fényképeken láttam, hogy akkor hogy éltek az emberek. De több véleményt, kritikát olvastam az albumról, valaki úgy jellemezte röviden ezt az albumot (nem idézem pontosan, de a lényeg benne lesz), hogy kiválóan érzékelteti, hogy milyen az, amikor valaki a világrengető álmaiból kijózanodva, végül ugyanúgy éli az életét a panelban, ahogy bárki más. Mellbevágó volt ezt olvasni, legfőképp azért, mert ez nemcsak 1987-re, de a maga módján 2020-ra is igaz. Azért a maga módján, mert a panel még ma is “áll” (értsd: igaz), de ma már sokkal sokkal több lehetőség, de azért a mai fiatalok is szeretnek élni a kifogások adta lehetőségekkel, és egyéb tényezőkre hárítani, hogy miért is nem tudnak kitörni. De majd egy másik album kapcsán írok arról is, hogy miként lehet újra kezdeni. Volt olyan, aki azt írta, hogy a Szép holnap című dal szövege egyenesen szarkazmus. Ezzel nem értek egyet. Méghozzá azért nem, mert a lánya 2-3 évvel az album megjelenése előtt született (sőt, ha jól tudom, ő maga van a borítón), azt gondolom, hogy ez a dal valójában neki szól. Az egy dolog, hogy egy negyvenes éveiben járó férfi már jó eséllyel csalódott az életben, de attól abban még hihet abban (sőt, azt tartom helyesnek, ha hisz benne) a lányának lehet szép a jövője. Egyrészt tényleg változhat jó irányba a világ, másrészt meg ha megteremti az alapjait a lányának a szép holnapra, akkor már sokat tett érte. Már csak azért is inkább az lehetséges, hogy a lányának írta a dalt, mert ott az Altató című dal, ami szintén jó eséllyel neki szól. Nem mellesleg az Zorán pályafutásának egyik legszebb dala. A dalról lesz még szó később.

img_20200604_200235

Ahogy írtam, a különleges hangzásvilágnak köszönhetően egyedi, inkább pozitív hangulata van. Emiatt számomra inkább kellemes hangulata van, és jó hallgatni azokat a dalokat is, melyek szövege a fiatalkor elveszett álmairól szól, és a valóságot inkább negatív oldaláról mutatja be. Ugyanakkor jó ellenpontja ennek a “Számíthatsz rám” című dal, melynek szövege egy több éves házasságról szól. Amikor már elült a szerelem, és már mindent megszokásból csinálnak. Már nem beszélnek annyit a felek, elragadta az érzelmeket a szürke hétköznapok, de végig átjárja a szeretetet a dal. Hogy igen: “Már nem olyan a kapcsolatunk, mint a legelején, de bármi is történjen, én mindig ott leszek melletted.” Ez pedig nagyon szép üzenet, és azt gondolom, hogy valójában ez az ideális kapcsolat két olyan ember között, akik szerelemből jöttek össze, s elmúltak az évek. Bár még nincs ebben tapasztalatom, de azt azért már én is sejtem, hogy a szerelem tényleg elmúlik egy idő után. De ha át is veszi a helyét a megszokás, azt gondolom, hogy akkor is megmarad egy olyan érzelem, hogy két ember kölcsönösen felnéz egymásra. És ez teszi igazán meghitté, szeretettel telivé a több éves, akár több évtizedes házasságot. És azért még a gondtalan szerelem is fellelhető a “Gyere velem” című dalban, ami ugyan szövegileg talán túl egyszerű, de a zene, a dallam annyira kellemes hangzású, hogy nagyon hallgattatja magát. Ez akár arra is lehetne bizonyíték, hogy több év után is fellángolhat egy kicsit a szerelem, és miért is ne lehetne a negyenes évek derekán is egy kicsit így gondolkodni? Miért is ne lehetne ekkor is egy dal erejéig kicsit könnyedén venni az élet dolgait? Teljesen helyén valónak gondolom, hogy egy dal épp csak annyiról szól, hogy “gyere velem, mert szeretlek”. Pont hogy oldja a albumot körülölelő… nem is feltétlen feszült, de mindenképpen pesszimista hangulatát.

Ahol lehet érzékelni a hátrányát, hogy kevesen dolgoztak az albumon, és szegényes a dalok hangszerelése, az a “Nem kell mindig” és a “Valaki mondja meg”. A Nem kell mindig főleg a ’90-es években hangzott el sokat Zorán koncerteken, és kifejezetten kellemes dal. Ennél dalnál kiváltképp átjött, hogy zenélni szerető zenészek veszik körül Zoránt, élmény volt hallgatni a a hangszeres játékot. Ehhez képest az albumon hallható eredeti változat nagyon szegényesnek hat. De jó eséllyel pont azért gondolom ezt, mert koncerten annyira másképp hangzik, annak köszönhetően, hogy jóval több zenész játszik, hogy az nagyon sokat hozzátesz a dal hangulatához. Jó hangszeres játékok vannak az albumon hallható verzióban is, de nagyon lehet érzékelni, hogy kevesen játszották fel a dalt, és ezáltal olyan üresnek hallatszik. A “Valaki mondja meg” meg ugye feldolgozása a “Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” egyik legjobb dalának. Ismerem azt a dalt nagyon régről, tényleg kiváló szerzemény. Gondolom, hogy nem akarták visszahozni az eredeti dal miliőjét, hiszen a legteljesebb mértékig áthangszerelték a dalt. Csak nekem ezzel az új hangszereléssel nem mond nekem semmit. Sőt, ez a dal is sokat volt hallható Zorán koncerteken, főleg a ’90-es években. Ez volt általában az utolsó dalok egyike, amikor minden vendég visszatért a színpadra, és Zoránnal együtt énekelték a dalt. Nekem még itt sem jött át a hangulata. Nem éreztem át, amikor a dal végét így énekelték: “De anyám azt nem mondta, miért nem-e Földön, anyám nem mondta, mondd, mondd, mondd, mondd… mondd miért!” Annyiszor ismételték a “mondd”-ot, ahányszor csak akarták. Ezt nem éreztem át, és ezt a két dalt tartom az album mélypontjának.

Ami miatt viszont különleges számomra az album, az az “Altató” és az “Örökség” című dalok. Ezek számomra konkrétran a legszebb dalok egyike, amiket valaha hallottam Zorántól! Mind a kettőt, amikor először hallottam, már akkor különleges hatással volt rám. Konkrétan olyat is tudok mondani, hogy ha csinálnék egy listát a legjobb Zorán dalokból, azon az Örökség lenne az 1. helyezett, a valaha hallott legjobb dal! Számomra magasan a legszebb Zorán dal, ugyanis annak ellenére, hogy zsigerileg átjárja a fájdalom a dalt, de ott a vigasz, és azáltal, hogy megéli a fájdalmat, megadja azt az érzetet, hogy adjuk ki magunkból nyugodtan az érzéseinket, utána minden könnyebb lesz. Az Altató című dal pedig az egyik legszebb példa arra, hogy Zorán mennyire szereti a gyerekét. Neki lett írva ez a dal, és annyira átjárja a béke, a nyugalom és a szeretet a dalt, hogy bárkire jó hatással lehet stresszes időszakban.

img_20200604_200502

Összességében talán kontrasztosnak hat az album. Több mindenre van példa és ellenpélda. Szól a fiatalkorban megálmodott világból való kiábrándulásról, de tetten érhető a remény is, hogy talán tényleg lehet szép a holnap. Én azt komolynak gondolom, és fontos is, hogy a gyereke miatt higgyen a szép holnapban. Egyértelműen nem ez a legjobb Zorán album, de a pozitívumai nagyban emelik az album értékét.

Zene: 8/10
Szöveg: 8/10
Hangszerelés: 7/10
Hangulat: 9/10
Albumborító: 7/10

84%

Egy kis nosztalgia


Zenei kritikák is születnek, majdnem kész a Zorán: Szép holnap című album elemzése. De ahogy nézegettem a kazettát, eszembe jutott, hogy miért is ne hallgathatnám most is? Igazából még olyan szinten is adottak a körülmények, hogy hallgathatok úgy is kazettát, ahogy 20 éve, amikor szabályosan gyűjteményt halmoztam fel a kazettákból. Néhányat azóta már eladtam, de nagyon sokat (kb. 200-220 kazettát) megőriztem, és ha találok még olyat a vaterán, amit szívesen megvennék, akkor minden további nélkül. Szeretem a kazettákat, és mivel olyan korszakban voltam gyerek, amikor menő volt a CD és a kazetta, nem hiszem, hogy ez változni fog. Ma délután engedtem egy kicsit a noszalgiának, és kazettán hallgattam zenét.

IMG_20200606_145323[1]

A kazetta hallgatása (és az albumkritika megírása) azért is aktuális, mert az album második kiadásban kazettán, és egyben CD-n valamikor mostanság jelent meg 20 éve. Én legalábbis 2000. júniusában vettem meg kazettán. Annak idején rengeteget hallgattam ezt az albumot, mivel ez nem volt meg bakeliten (utólag vettem meg antikváriumban), ezért ekkor hallgattam először ezt az albumot, így az újdonság erejével hatott. Meg a minőség erejével is, ugyanis nagyon szeretem ezt az albumot.

A magnó újnak mondható, PHILIPS Soundmachine AZ328 márkájú CD-s rádiómagnó, 2015 őszén vettem a Media Markt-ban. Nagyon sokáig nézegettem annak idején, mert nem volt kazettalejátszóm, és nagyon szerettem volna egyet. Ez pedig minden igényemet kielégítette, ugyanis nemcsak CD-t, de MP3-as CD-t, de még USB-ről, sőt még Jack csatlakozóval is lejátszik zenét. Tehát ilyen “régi és új” készülék ez, hiszen lejátsza a kazettát is, de akár a mobiltelefonon lévő zenéket is. Mondjuk most azon gondolkodok, hogy ezt csak a Jack csatlakozó segítségével játszhatja le, vagy USB-ről is mehet? Ezt még nem tudom. Egyébként kétféle kazettás magnó volt annak idején a Media Markt-ban, a másik PHILIPS Soundmachine AZ127 márkájú. Ennek ugyan jobban tetszett az ezüstös színe, de csak audio CD-t játszik le, és USB sincs rajta. De egyébként szeretem, és maximálisan elégedett vagyok vele. Szerintem gyakran fogom használni mostantól.

Mert ez abban a szobában van, amit amúgy alapból senki nem használ. Itt vannak a régi cuccaim: Régi TV, régi konzolok, videomagnó, régi DVD lejátszó, kazetták, videokazetták, valamint a DVD-k és könyvek egy része, és sok régi újság. Röviden, ez van retro szobának berendezve. De nagyon jó ide csak úgy elvonulni az internet adta “zaj” elől egy kicsit magamban lenni. Hallgatni a zenét, elmerülni a gondolataimban. Nagyon jól esett, azt hiszem, ilyet gyakrabban fogok csinálni. Ez az én meditációm és jógám, amikor kedvenc zenéim mellett megélem a spirituális énemet.

Macskarisztokraták filmzene kazettán


Egy időben nagyon kerestem a Disney filmzenéket CD-n és kazettán egyaránt. Többségük a beszerezhetetlen státuszt is kiérdemelhetné, mert egyszerűen sehol nem lehet megtalálni eladásra. Ebben jó eséllyel közrejátszik az is, hogy nem gyártottak belőle valami sokat annak idején. A legkönnyebben az Oroszlánkirály filmzenét lehet fellelni, nemcsak a film volt népszerű (a videokazettából 125.000 példány körül kelt el 1995-ben), hanem a filmzene is elég jól teljesített a MAHASZ eladási listáján. A többi szerencse kérdése.

2012-ben döntöttem úgy, hogy amit tudok, azt beszerzek. Már annak idején elkezdtem keresni azokat, amik érdekelnek. Ekkor még nem tudtam, hogy mennyire lelhetők fel, arra számítottam, hogy ahogy lesz pénzem, megveszem a Disney filmzenéket CD-n és kazettán. De hogy ennyire nehéz lesz megtalálni őket, azt nem gondoltam volna. A múlt héten is teljesen spontán néztem szét a Vaterán Macskarisztokraták termékek között, és hogy megtalálom a kazettát, teljesen váratlanul ért!

img_20190925_140747Nem is volt kérdés, hogy megveszem. Gyerekkoromban megvolt kazettán, sokat hallgattam is akkoriban, aztán valahova elkeveredett. Miután a Macskarisztokraták a 2. kedvenc Disney rajzfilmem, ezért nagyon hiányoltam. És persze mivel nálunk nem futott be annyira, ezért sejthető, hogy a filmzenéből sem gyártottak sokat. Ezt a példányt tehát konkrétan 7 év keresés után találtam meg. Ez az első, amit eladásra találtam meg. És hogy mennyire nem maradt meg a köztudatban, az nagyon jól jelzi, hogy szinte semmilyen adat nem lelhető fel a kiadványról az interneten. Egyszer találtam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján, nekik van egy példányuk belőle. Emlékszem, be is mentem akkor megnézni, hogy milyen. Gondoltam, kikölcsönzöm azért, hogy bescannelhessem a borítót. Csak hát el van látva könyvtáros pecséttel, így bukott az ötlet. De az volt sokáig az egyetlen egy példány a kazettáról, amiről tudtam. Sehol máshol találtam. Se eladóba, se az, hogy meglenne valakinek, és legalább kölcsönkérni.

img_20190925_140832Így a Macskarisztokraták filmzene külön kincs státuszát érdemelte ki nálam. Ahogy írtam, egyébként nagyon szeretem a rajzfilmet, és hogy ennyire beszerezhetetlen a filmzene, azt nem gondoltam volna. Miután 400 forint volt, nem is volt kérdés, hogy megvegyem. El is mentem ma érte, és végre meglett! És itt az ideje, hogy a mostoha sors után végre méltó helye legyen az internet adatbázisában, és végre mindenki tudjon ezen kiadvány létezéséről!

img_20190925_140854

Be is scanneltem a borítót, hogy meglegyen nagy méretben:

Macskarisztokraták MC1Macskarisztokraták MC2

A kazetta ezzel rendben van. A CD-t külön kihívás lesz beszerezni, de ha sikerülni fog, akkor be fogom rippelni 320 kbps mp3-ba és flac-ba is, és kiteszem letöltésre. Miután semmilyen információ nem lelhető fel róla róla az interneten, ezért erősen gyanítható, hogy nem nagyon van jogtulajdonosa a kiadványnak. Arra tippelek, hogy a BMG csak időszakos jogot kapott a ’90-es években Disney filmzenék kiadására, ezért van az, hogy nincs belőle utánnyomás, és csak a film megjelenésekor adták ki. Így abból kell gazdálkodni, ami elérhető.

Nálunk 1994-ben, és miután úgy tudom, hogy Magyarországon nem is adták le a rajzfilmet 1970-ben, amikor eredetileg volt a mozikban, ezért a filmzenéből biztos, hogy nincs korábbi kiadás. Így álljon itt minden információ a filmzenéről.

Rendelési szám:

  • 74321203722 (CD)
  • 74321203724 (MC)

Dalok listája:

  1. Macskarisztokraták 2:52
    Maurice Chevalier
  2. Minden kultúrmacska tudja 1:43
    Gerő Gábor, Simonyi Piroska, Császár Angela, Gallusz Attila
  3. Thomas O’Pamacska dala 2:35
    Koós János
  4. Minden ember macska nem lehet 5:54
    Szerémy Zoltán, Koós János, Simonyi Piroska, Deák Mihály, Kokas László, Császár Angelam Laklóth Aladár
  5. Lágy Melódia 3:19
  6. Macskaszerelem 1:36
  7. Az álnok komornyik 1:31
  8. A macska kilenc élete 0:56
  9. Liba-risza 1:22
  10. A szélmalom – Az álnok korornyik 2:02
  11. Blues 0:54
  12. Macskajaj 2:20
  13. Akkordok kékben 2:48
  14. Kedves dallam 1:44
  15. Két kutya és a motorbicikli 1:41
  16. Minden ember macska nem lehet 1:21

Ákos kazetta gyűjtemény


Ahogy írtam korábban, Ákos kazettákat leginkább 2000-2001 között vettem, aztán utána is még, amik hiányoztak, meg az újabb albumokat is. Illetve az Indiántánc és a Beavatás megjelenésük óta van meg. Ezek szerencsére megmaradtak, és úgy tudom, hogy ez az összes valaha megjelent Ákos kazetta.

img_20180825_003905Összesen 22 kazetta. Ez az összes, ami megjelent 1993-2004 között. Aztán rá következő album, az Andante extra már nem jelent meg így, és a kazetta-forgalmazás is megszűnt.

Ezeknek örülök, viszont úgy tudom, hogy az Ákos maxi CD-ket nem adtam el. Akárhogy kutatom fel az egész házat értük itt Békéscsabán, nem találom sehol. Ahogy az Ákos verseskötetet sem, ami megvolt, a Szív, Seb, Ész címűt. Nem is nagyon tudom, hogy hol lehetnek, mert tavaly nyáron volt egy nagyobb felújítás, és akkor elég sok könyv lett az antikváriumba vagy a papírhulladékba szállítva. Nem emlékszem arra, hogy ily módon találkoztam volna Ákos könyvvel, inkább csak az, hogy sokkal kevesebb hely van, ahol meglenne a könyv, vagy a CD.

Főleg az Alig hitted kislemez hiányzik, azt ugyanis a megjelenés napján vettem meg. Emlékszem, tudható volt korábban, hogy 2002. július 15-én fog megjelenni a kislemez, és annyira vártam, hogy megvehessem, hogy aznap, amikor megjelent, már a lemezbolt reggel 9 órási nyitására ott voltam, hogy elsők közt vegyem meg. Nagyon szerettem, és rengeteget hallgattam. 1.500 forint volt, ha jól emlékszem? Mindenesetre már az önmagában élmény volt, hogy megjelenésének napján vehettem meg a CD-t. Aztán, amit még a megjelenés napján vettem meg, az az Új törvény kazetta 2002. október 30-án. Ezért már nem tudtam úgy rohanni, mert már ősz volt, és iskola, ezért csak délután tudtam megvenni. De akkor nagyon sokat hallgattam a kazettát, és sok dalra a mai napig emlékszem.

A politikai megnyilvánulás már ekkor nyilvánvaló volt számomra, 16 évesen azért már amennyire lehet, aktívan követtem a közéletet, hogy mi történik körülöttem. Nem is nagyon tudtam elkerülni, mert katolikus gimnáziumba jártam, és a 2002-es választásokkor az áhitat után az igazgató úr konkrétan korteskedett a Fidesz mellett. De Ákos dalai esetében igyekeztem eltekinteni a politikai utalásoktól az olyan dalok esetében, mint például A bosszú népe vagy a Conquistador. Amúgy tényleg nem maga a politikai beállítottság érdekel, mert ha a másik oldalt nézzük, Gálvölgyi János esetében is rettenetesen zavart egy idő után, amikor a Heti Hetesben felolvasott Jáksó László egy Fideszes hírt, és mondja rá Gálvölgyi (már szinte kényszeresen), hogy nem sül le a bőr a pofájukról. Ez ilyen teljesen jelentés nélküli mondat. Megnézem azt a politikust, akinek bármilyen tette miatt is lesül a bőr a pofájáról. Erősek a megérzéseim a felől, hogy előbb őszülök meg. Ráadásul most már nemcsak az zavar, ha valaki kritika nélkül híve egy politikai pártnak, hanem az az identitás nélküliség, amit egyes pártok képviselnek.

Na de visszatérve Ákosra: most tényleg nagyon sokat hallgatom a dalait, és igyekszek most is eltekinteni a politikai indíttatású szövegektől. Mert mint zenész, zeneszerző és énekes, kiváló, szinte életművet tett le az asztalra, de a szövegeivel továbbra sem vagyok maradéktalanul elégedett. De a közeljövőben többet írok Ákosról, és részletesebben fogom elemezni egy-egy dalát, albumát, és akkor részletesen leírom mikre gondolok. Nagyon kavarognak bennem a gondolatok, tudnék miről írni már most is.