Nők Lapja Presser Gábor CD-vel


img_20180604_181236Csak a legeslegritkábban veszek női magazinokat, mivel az egész műfajt, beleértve a bulvárt is, messzemenőkig elítélem. És mikor van az a legeslegritkább alkalom? Amikor olyan CD-t mellékelnek a magazin mellé, ami olyan előadótól van, akit nagyon tisztelek. Így van Nők Lapja által extra Zorán CD-m, LGT CD-m, illetve most, hogy láttam, hogy Presser Gábor CD-t mellékelnek a magazin mellé, nem is volt kérdés, hogy megveszem.

Nem az egyik, hanem a legnagyobb hatású magyar zeneszerző, énekes, akit valaha hallottam. 6 éves koromban hallottam először LGT dalt, 1992-ben, amikor kijöttek a régi albumok CD-n, és emlékszem rá, hogy nővérem amikor hallgatta a “Neked írom a dalt” című dalt, hihetetlenül megtetszett. Aztán a mai napig megvannak lemezen az LGT albumok többsége, amikor apukám hallgatta őket, nagyon örültem neki. Ezután már magamtól kezdtem el hallgatni az LGT CD-ket, és csakhamar eljutottam oda, hogy ezeket a CD-ket hallgattam legtöbbször gyerekkoromban. Álmot adtak nekem, ami ugyan nem valósult meg – és nem is fog – de az LGT-nek köszönhetem, hogy megszerettem a zenét, elképzeltem, hogy milyen lehet együttes tagjaként sok ember előtt zenélni, és zenész-énekes akartam lenni. Ez ma már nem valósulhat meg (ebben a formában), de nagyon jó volt a dalaikat hallgatva erről álmodozni. Aztán, hogy mikről énekelnek, azt persze nem igazán értettem gyerekfejjel, a szövegeket inkább huszonévesen értettem meg, azóta csak még többet jelent számomra az együttes munkássága.

Presser Gábor szólómunkásságáról már az első önálló stúdióalbumának a Csak daloknak megjelenésekor is tudtam, még 1994-ben. Kazettán volt (és van meg most is) az album, és azért is maradtak meg bennem erősen a dalok, mert főleg kocsiban hallgattuk, amikor úton voltunk, és a mai napig, valahányszor előveszem ezt az albumot, a tájak jutnak eszembe elsősorban. Azt már gyerekként is felértem ésszel, hogy azért “lassabb” a szólóalbum, az LGT albumokhoz képest, mert már nem volt annyira fiatal, és már akkor is volt olyan gondolatom, hogy az ember egy idő után lelassul. Aztán 1996-ban a Kis történetek is jött. Ezt is nagyon szerettem, már akkor is szívesen hallgattam a rajta szereplő a melankólikus, lassú dalokat. Az élő hangzásba, és a dalok hangszerelésébe meg most is beleborzongok. 2000-ben nagyon sokat hallgattam az Angyalok és emberek albumot, mai napig nagy fájdalmam, hogy csak kazettán vettem meg annak idején. Azért értékes számomra ez az album, mert 14 éves voltam ekkor, amikor már kezdett komolyabb rálátásom lenni az életre. Elkezdtek jobban érdekelni a közéleti dolgok, meg ebben az évben ért el az első igazi nagy szerelem, úgyhogy a szerelmes daloknak is igazán akkor lett jelentőségük. És azért erősen érzékeltem, hogy mekkora különbség van azon szerelmes dalszövegek között, amit Presser Gábor énekel, és amik a rádiókban hangzottak fel, természetesen Presser Gábor felé billent a mérleg. Mivel már egészen kiskoromban hallgattam ilyen jellegű valódi zenét, ezért rám olyan nagy hatással nem volt az Europop, vagy Eurodance, vagy minek mondják, ami Németországból jött, és valósággal végigsöpört egész Európán. Figyeltem akkor is a trendeket, volt néhány zene és együttes, amit szerettem ekkor is, sőt arra is volt példa, hogy az LGT kifejezetten háttérbe szorult, de 25 éves ismertség alatt egy olyan előadó nem volt, mely teljesen kiszorította volna. Lélekben mindig ott volt a háttérben, még ha öntudatlanul is, de nem hagyva, hogy nagyon eluralják a zenei ízlésemet a ’90-es évek nagy trendjei.

Ennek a CD-nek meg azért is örülök nagyon, mert egyrészt ha emígyen is, de meglett CD-n néhány dal az Angyalok és emberek albumról, másrészről meg a 2006-os T12enkettő album annak idején teljesen kimaradt. Egyrészt azért, mert akkor már a japán zene volt, ami átvette az irányítást felettem, másrészt meg ekkor már olyan gondolatom volt, hogy Presser Gábor a hangja miatt már nem tud olyan albumot csinálni, mint régebben. Így csak sokkal később hallgattam meg az albumot, és bánom, hogy kihagytam, mert olyan remekművek vannak rajta, mint a Két ördög, az Őt és a Cím nélkül. Ezek közül a második helyet kapott az új kiadványon. Presser Gábornak hihetetlenül érvényes és progresszív gondolatai vannak a szerelemről, ami manapság a fehér holló ritkaságával ér fel, ha szétnézek a nemcsak a magyar, de a nyugati könnyűzene palettáján. Soha nem kezelte istenként a másik felet, soha nem hivatkozott rá, hogy ő az egyetlen egy, sokszor teljesen átlagos és emberi történeteket mesél el a szerelemről. Amik olyanok, melyek bármelyikünkkel megtörténhet, és a maga valójában mutatja szépnek a szerelmet. Zorán mellett ő az (mily nagy az átfedés a két előadó között), aki képes úgy énekelni a szerelemről, hogy elhiszem neki, hogy az évtizedes együttlét után is szép lehet a maga egyszerű valójában, és elhiszen nekik, hogy évtizedek után is, ha a nagy szerelem már nem is fog lángolni, de lesz miért felnézzek a páromra.

Ebben hiszek, ezért hiszek a mai napig a szerelemben, és hát lenne-e bármi jogom nekem kívánni Presser Gábornak a 70. születésnapjára? Köszönöm neki azokat az örömöket, érzéseket, élményeket, amiket a dalai által kaptam, hogy már gyerekként is útmutatást adott nekem, és kívánom, hogy a lehető legtovább legyen köztünk egészségben és boldogságban.

Az új Zorán koncertfilm


Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen ezen a blogon. Eleinte a Disney-t akartam ide, de az utóbbi időkben nem foglalkozok a Disney-vel, így ez nem járható út. Ezért is volt itt csend. Úgyhogy csak az lesz, hogy ez lesz a “minden más” blog, tehát ami nem videojáték, nem japán, de érdekel, az ide kerül ki.

Ez egy rövidebb post lesz, mert még nem láttam az új Zorán koncertfilmet, ami nemrég jelent meg CD-n és DVD-n, de azért van már olyan gondolatom, amit ki szeretnék írni magamból, anélkül, hogy láttam volna még. Ez pedig Majka jelenléte a koncerten. Igazából nem tudom, hogy mi alapján lehetett vendég a koncerten, de abban biztos vagyok, hogy Zorán ezzel nagy merényletet követett el maga ellen. Sok Zorán koncertfilmet láttam, eddig mindenkinál magától értetődő volt, hogy az eddig megjelentek közül azért lehettek vendégek az addig megjelentek, mert hasonló zenei stílust képviselnek, mint Zorán, nem utolsósorban hasonlóan magan minőségben. Magától értetődő volt az LGT esetében, Rúzsa Magdi, Kern András, Gerendás Péter esetében, de Majkát sehogy nem tudom összeegyeztetni Zorán munkásságával. Majka egy teljességel személyiség nélküli médiaszemélyiség, aki csak jópofizik, amikor műsort vezet, a dalaiban meg megy a menőzés, hogy milyen nagylábon él, és hogy minden nő az övé. Ezek után nem tudom elképzelni, hogy mi az, amibe belehal. Nem tudom elképzelni, hogy milyen nívót mutathatott fel a koncertfilmben, aminek által alkalmas lehetett arra, hogy vendég legyen egy Zorán koncerten.

Gyerekkorom óta szeretem Zoránt, ismerem az összes albumát, dalát, valamennyi koncertfilmje megvan. Tervezem majd megvenni az új CD-t és DVD-t is, de előbb megnézem “alternatív úton” a koncertfilmet. Mert bár ahhoz kétségem nincs, hogy Zorán most is nagyot alakított, de az, hogy Majka megjelenhetett a koncerten, mint vendég, ez egyelőre nagy visszatartó erő.

GAME XL


Az előző blogpost második felében tőlem szokatlanul durván fejeztem ki negatív véleményemet. Alapvetően tényleg olyan jellem vagyok, aki a pozitív dolgokat szereti kiemelni, de hát én is emberből vagyok, és sajnos én is láthatok olyat, vagy bármi, ami ilyen negatív érzelmeket vált ki belőlem. És ezekre nehéz nem odafigyelni, amikor olyan “körben” történik ez, amit nagyon szeretek. Na de szerencsére sok jó dolgot el lehet mondani az 1996-os Játék határok nélkülről. A városok bemutatkozó filmjei alatt zene szokott menni, és a szlovének bemutatkozófilmjének zenéje valami csodaszép. Kellemes, lágy, már-már andalító. Azt nem tudom, hogy milyen zene ez, de a stílusból ítélve valami szláv népdal, népzene lehet, a hangzása ugyanis hasonlít Zorán: Körtánc – Kóló albumán hallható dalokra, az az album tartalmaz szláv népzenei elemeket, valamint a Koncert 2003 albumán van egy instrumentális zene Szláv népdal címen, az is valami hasonló.

Úgy tűnik, hogy kisebb jele mutatkozik annak, hogy Angliában kezd magára találni a videojátékos piac. Tegnap ugyanis új GAME üzlet nyílt Birkenhead-ben, nagyobb üzletre váltottak. Az előző eléggé kicsi volt, éppen akkora volt, hogy a játékokat praktikusan el tudták helyezni a polcokon, de az új nemhogy nagyobb lett, hanem hangulatosabb is. Külsőre így néz ki:

Központi helyen van, így többen látják, a kicsi üzlet oldalt volt. Szeretem az ilyen változásokat, de sajnos az árak nem változtak, ugyanúgy néhány fonttal drágábbak, mint máshol. Eléggé ritka, hogy egy árban van a többi üzlettel, így kijelenthetem, hogy ha a GAME-ben vásárolok, azzal részint azt a hangulatot is megvásárolok, hogy ott vásárolhattam. Lehet dönteni. Na persze az első nap csak ne menjek már üres kézzel, találtam olyat, de nem kerül extra pénzbe, és jól is jön:

Ez egy kisebb, A5-ös méretű könyv. Ahogy a képen látható, négy játékról lehet olvasni a könyvben, de koránt sem teljesek a végigjátszások, mégis azért adták normál áron, mert egy kódot tartalmaz, mellyel elérhetők digitális formában elérhetők a teljes végigjátszások. Egészen ötletes, bár könyvek tekintetében sem vagyok a digitális formátumok híve. Letölteni nem lehet őket, csupán a weboldalon lehet megnézni őket normál méretben. Nyilván illegális letöltés elleni védelem, de az a hátránya, hogy csak a weboldalról lehet elérni online, letölteni sehogy nem lehet őket, legalábbis nem ismerem a módját. De legalább teljesek a leírások, bár a Mario Kart 7 megvan könyv formájában. A New Super Mario Bros. 2-nek örülök. És mivel majd a Zeldát is tervezem majd beszerezni (nincs prioritásban, majd egyszer), majd az is jó lesz akkor.

A két nap különbség a képen nem véletlen, kétszer voltam egymás után. Akartam már első nap is képet csinálni az üzletről, csak a fényképezőgép otthon maradt. Tegnap elvittem, mert egyébként is terveztem visszamenni, ugyanis ugye írtam régebben, hogy szeretnék egy 128 GByte-os Pen Drive-ot a Játék Határok Nélkül összes műsorának. És akkor néha nézegettem, láttam, hogy van £50-ért, és ugyanígy hétfőn spontán néztem, hogy hátha, és az Argos-ban láttam egyet féláron. De amikor megnéztem a Birkenhead-i üzletükben van-e, nem volt készleten. A legközelebbi is csak Bromborough-ban van, az meg fél óra kocsival. De megnéztem péntek este is, és láttam, hogy hoztak ide is, úgyhogy másnap elmentem érte. Amúgy £67 volt az eredeti ára, és £33.33-ra volt leértékelve. Örültem neki. Így már egy helyen van az összes JSF adás. Vitrinem nincs, de nagyon fogok rá vigyázni, különleges bánásmódban lesz része.

Új Zorán CD és koncert


57Tegnap jelent meg Zorán legújabb albuma, Egypár barát címmel, kíváncsi voltam, hogy milyen. Beszédes a cím, hiszen egy duett-albumról van szó. Egy párszor meghallgattam, egészen jó album, kifejezetten tetszik, hogy nem a könnyebb utat választotta Zorán azáltal, hogy a régi felvételeket rakta egy albumba, hanem újra fel lettek véve. Bár két dal (A Harminc és az Úgy volt) megszólalásig hasonlítanak az eredetire, élek a gyanúperrel, hogy ezek nem lettek újra felvéve, de ez legyen a legnagyobb hibája az albumnak. A korábban nem hallott duettek eredetileg koncerteken hangoztak el, ezeket vették fel újra stúdióban, döntő többségük ismert dal, három olyan van, amit eddig még nem hallottunk korábbi albumokon: Mit akar az eső, Ederlezi és a Míg a szív lejár. Az Ederlezi-t hallhattuk a tavalyi koncerten (DVD-n is megjelent), a Míg a szív lejár dal pedig eredetileg egy Leonard Cohen szerzemény újragondolt változata. Pont az a dal számomra az album mélypontja, mert elfogadom, ha nem leszek népszerű ezzel a kijelentéssel, de a Jazz-től és a Swing-től óvjon engem az ég. Számomra az egy nagyon unalmas zenei stílus, semmit nem érzek, miközben maga a zenei stílus, meg a fellépések iszonyú eleganciát sugároznak, nem is beszélve a mozdulatokról, de nekem ezek semmit nem mondanak. Az album azért “csak” jó, mert bár újra fel vannak véve, mégsincs benne az új dal izgalma (leszámítva a 2 új dalt, az Ederlezi-t már hallhattuk többször is, bár örülök annak, hogy albumra is felkerült végre), hogy valami teljesen újjal fog meglepni, habár az többször tapasztaltam válogatás-albumnál, hogy egy dal, ha másokkal van egy albumon, mint eredetileg, adott esetben más hangulatot adhat. De arra mindenképp nagyon jó, hogy egy párszor meghallgassam, azt lehet, hogy pont utána fog jó irányba változni a véleményem, volt már erre példa.

És ha új album, akkor koncert, bár a szokásos őszi turné keretén belül jön Békéscsabára. Egy szórólapot, hazahoztam, megnéztem az online jegyvásárlásnál, hogy mennyi az ára. A 4.800 forintos ár, még beleférne, de hogy alig pár hely maradt még, pedig durván két hónap van a koncertig, az nem semmi. O_O Hallottam egy jópárszor arról, hogy egy nagy előadó koncertjének jegyére napok alatt elfogyott az összes jegy, de tudtom szerint arra nem volt példa, hogy Zorán koncertjére itt Békéscsabán ennyire gyorsan fogyjon a jegy. A 6. sor volt a legelső, ahol még volt szabad hely, amúgy összesen még kb. 20-30 szabad helyet, ha láttam neten keresztül. Kíváncsi vagyok, hogy lesznek-e pótszékes jegyek, szerintem azokra is elkelnének a jegyek. Majd meglátjuk, hogy alakul, egyelőre úgy tűnik, hogy nem tudok eljutni (ha ennyire rapid módon fogynak a jegyek), ami ugyan sajnálok, de másrészt örülök, hogy ilyen sokan el akarnak menni. 🙂

Super Tennis eredmények és egy kis nosztalgia


Hosszabb távon is fel fogom mérni a Super Tennis-ben elért eredményemet, hogy valóban a pálya sajátossága, hogy milyen eredményt tudok elérni, vagy csak pillanatnyi játéktudásomnak köszönhető. Salak pályán 6-2-es Tie Break eredmény után 7-6-ra kaptam ki. Pedig nagyon reméltem, hogy megnyerem. ^^’ Itt alapvetően az volt a gond, hogy nem volt egyenletes a teljesítményem, ugyanis volt olyan, hogy 3-4-re vezettem, a gép meg felhozta 5-4-re. Aztán végül összejött a 6-6-os eredmény, így Tie Break-kel dőlt el a mérkőzés. Kemény pályán 6-4-re vesztettem el. Ez volt a legérdekesebb, ugyanis 5-2-es állást hoztam fel 5-4-re, de sajnos itt megállt a lendület, pedig akkor nagyon megéreztem a pályát. A harmadik, a füves pályán 6-1-re vesztettem el. Itt láthatóan másképp pattan a labda, mivel nem olyan nagyot, ezért nehezebb megtalálni, hol érdemes visszaütni.

Lehet, hogy mások már régóta ismerik, velem csak most fedeztették fel a Wayback Machine website-ot, és ilyen újszülöttnek minden vicc új elven elmerültem a saját múltamban. De menő volt látni a régi BigN fórumot. Az eleje régi szép idők, a vége amolyan érdekesen szép idők. Néha belegondolok abba, hogy olyan hülye ok miatt halt ki a fórum, ami egyszerűen nem méltó egy fórumhoz. Mindegy, ne firtassuk most, ha úgy alakul, majd leírom, de csakis tanulságként, nem azért, hogy a szenvedő alanyokat rossz színben tüntessem fel. Amúgy így nézett ki a profilom az oldalon:

sm4e_bign_profileMSN már ugyan nem létezik, de E-mail címként még él, és bár nem használom, de mégse legyen ott. ^^’ Volt annak idején a fórumon egy statisztika, mely többek között a 10 legtöbb fórumozót, valamikor így nézett ki:

  1. supermario4ever(8678)
  2. V-ADi(4769)
  3. Truner(2810)
  4. Matilda Mattise(2080)
  5. Link(1949)
  6. András.(1908)
  7. Kamo(1513)
  8. mychael(1477)
  9. Norbi(1441)
  10. Rokai(1074)

Na, ki volt a király? 😉 Mindenki spammernek állított be, mert szinte minden egyes hozzászólásra válaszoltam, és többször az volt a szórakozásom, hogy vagy 50 új topicot megnyitottam az új játékoknak, vagy valami újdonságról. Pedig jó szándékom volt, így akartam fellendíteni a fórumot. Nem emlékszem már, de azt hiszem, hogy eljutottam a 10.000-ig mielőtt törölve lettem a fórumról.

Még az 576 website-ra voltam kíváncsi, hogy nézett ki, amikor 2004 nyarán elkezdtem fórumozni rajta. Sikerült behozni:

576website2004Amikor megláttam, konkrétan emlék-zuhatagok törtek rám, nagy élmény volt. Ennél már csak a 2006-os újítás volt nagyobb, amikor igazán aktív voltam:

576website2006És mivel a Last.fm érdekel nagyon, ezért kíváncsiságból megnéztem, hogy festett az oldal, nem sokkal azután, ahogy beregisztráltam:

lastfm20090714Ez 2009. július 14-ei kép, azóta nagy változásokon ment keresztül az oldal. Én általánosságban nem is fájlalom az újítást, mert rosszabb, mint a régi, hanem hogy ezt már soha nem látom újra, megszoktam, és emlékek kötnek oda. Meggyőződésem, hogy sokan ezért nem szeretik általában az újakat, mert hogy emlékek kötik oda, de hát az új meg új emlékeket hordozhat magában, jóllehet, a régit már nem fogjuk viszont látni. Illetve mégiscsak, ebben a formában. És érdekes volt látni, hogy ezen a napon hogy oszlott meg a hallgatottság:lastfmlistens20090714Mennyivel homogénebb volt az akkori zenei ízlésem, és hogy tarolt már Hayashibara Megumi és Okui Masami. A mostani azért sokkal inkább kifejezi a zenei ízlésemet, és már csak egy jeles alkalomból kifolyólag is megmutatnám:

Zorán_2000Ez a részleg talán pont nem változott annyit külsőre. Viszont Zorán néhány napja elérte nálam a 2000-es meghallgatást. Magasan ő a legtöbbet hallgatott magyar előadó, a második helyen Karácsony János van 983-mal. Az biztos, hogy Zorán nagy kakukktojásnak tűnik a 7 japán előadó mellett, de részint ezért is nagyon szeretem ezt az oldalt, mert olyan párhuzamokat lehet létrehozni az előadók között, amilyet csak nem szégyellünk, hiszen távoli országokból származó énekesek között is lehet zenei kapcsolat.

 

Közelgő megmérettetés


Az utóbbi napokban egyáltalán nem játszottam a Galaxy 2-vel, mert jövő hétfőn lesz a Banki Szakügyintézői írásbeli záróvizsga, és vadul tanulok rá. A tanáromtól kaptam korábbi vizsgaanyagokat, így a 2012. őszit is(amin elhasaltam), a megoldásokkal együtt. Azt is megcsináltam, és most így visszanézve mégsem volt annyira könnyű, mint amennyire akkor gondoltam. Az esszé kérdéseknél túlnyomórészt az volt a probléma, hogy nem volt naprakész tudásom, hiszen például egy vállalkozás megítélése (mikro-, kis-, közép-, nagy-) állandóan változik, és nagyot lestem, amikor láttam, hogy a maximális éves bevétel immár euróban van megadva. Én megálltam a forintnál. A másik, amit egyáltalán nem tudok a definíció alapján értelmezni, az a bankgarancia. Nem derül ki számomra, hogy mire vállal garanciát a bank, csak az, hogy fizet. De hogy mire… Na mindegy, holnap reggel 8-kor lesz konzultáció az iskolában, elmegyek oda, és ott megbeszélem a zavaros dolgokat.

Néhány napja “fedeztem fel” magamnak a kaprot. Igazából már régebb óta igényem van rá, csak ugye nagyon idény zöldség, és csak június elején terem. A nagymamám kertjében szokott anyám néha termelni, többek között kaprot is, néhány napja hozott haza egy párat, csinált kaporszószt, és teljesen belezúgtam az ízébe. Az igényem egy régi történetből van, valamikor 1999-2000 környékén volt kapor ízű chips. A Chio-nak valami limitált cucca volt. A lényeg az, hogy pont abban az időben lehetett kapni, amikor ismét rákaptam a Super Mario Bros. 3-ra. NES-en játszottam vele, és játék közben ettem a chipset, és nekem azóta annyira egybeforrt a Mario 3 a kapor ízével, hogy valahányszor játszok vele, mindig eszembe jut. És tisztára a régi érzés kapott el, amikor kaporszószt ettem, és közben játszottam. Ahogy utánanéztem, nem kell feltétlen lemondani a kapor ízéről, hiszen öntet (vagy öntetalap) formájában kapható a boltokban. Azt hiszem, az jó lesz sült krumpli mellé. 🙂 Egyébként kipróbáltam hallal, de valahogy nem jött be. Mondjuk, a hal is egy kicsit zsíros volt, ami lehet, hogy Omega-3, de akkor is kellemetlen volt egy kicsit, én csak a tiszta színhúst szeretem, a zsírt nagyon nem. Legalábbis ne legyen elkülönülve, mert az, hogy a darált marhahúsba, van zsír, az természetes, csak ne érezzem külön.

Érdekes dolog, hogy két olyan dolog között lehet párhuzamot találni, amik között látszólag nincs kapcsolat. Ugyanígy tudnék beszélni Zorán: 1997 albumának és az 576 KByte magazin kapcsolata között. Egy átlag ember azt mondaná, hogy két teljesen különböző dolog, de nálam van kapcsolódás, ugyanis 2000. júniusában vettem meg az albumot CD-n magamnak, mert akciósan volt az egyik lemezboltban (1.390 forint), és ugyanebben az évben volt a piacon egy újságos, ahol ilyen néhány hónapos újságokat lehet kapni, igencsak leszállított áron. Például az 576 KByte 796 forint volt akkor, de 148 forintért tudtam nála megvenni, kúniusban például a 2000. márciusi számot. Vadonatúj volt, semmi baja nem volt. Annyira belém égett az a hangulatvilág, hogy most is, ahogy írok róla, tisztán látom magam előtt ahogy hallgatom a CD-t, de hogy addig se tétlenkedjek, olvastam az újságokat. És a kettő annyira egybefonódott nálam, hogy ha teljes nyugalmat csinálnék magam körül mondjuk egy éjszakára, semmi gép, semmi internet, csak ha a zenét hallgatnám, és az újságot olvasnám, akkor szerintem bele tudnék annyira mélyedni, hogy konkrétan azt hinném, hogy ismét 2000-et írunk. Az akkori 576 KByte-nak egyébként valami eszméletlen egyedi hangulata volt, olyan fogalmazási stílussal, amit imádtam, és ahhoz foghatót azóta sem találtam semelyik sajtóban sem. Úgy írtak olyan PC játékokról, amik engem egyáltalán nem érdekeltek, hogy olvastatták magukat, és olyan játékok tesztjeit olvastam el, amikhez egyébként közöm nem volt (azóta sincs :D), de élvezet volt olvasni. Külön poén volt az arany tehén, és az ezüst tehén díj, melyekkel a kiemelkedően jó játékokat jutalmazták meg. Az akkori csevegőknek meg valószínűleg soha nem lesz párja, mert olyan kommenteket a levelekhez senki nem tud írni, mint aki abban írt. Ahhoz képest, hogy ezt csak egy kis kitérőnek szántam, jó hosszú lett. 😀

Üdítő névre szólóan


Mindenek előtt újabb tesztajánló, miután rendesen kiismertem a Nintendo 64-es Mario Tennis-t, ezért írtam róla:

Mario Tennis

Ez egy kicsit hosszabbra sikeredett, de egy N64 játékról már többet is lehet írni, mint mondjuk egy NES játékról.

Tegnap voltam vásárolni a SPAR-ban, és totál meglepett, a Coca Colás hűtőben megláttam a nevemet. Hát ez vásárlásra inspirált engem. Ritkán veszek fél literes üdítőt, de ez olyan jó üzleti fogás, hogy még engem is vásárlásra késztetett. A Coca Cola marketingje világelső, semmi idegesítő dolog nincs a reklámjaikban (legalábbis én nem élem meg negatívan), sok pozitív elemet jelenítenek meg bennük. Például ezekkel a keresztneves palackokkal személyre szabottá teszik az üdítőket, kell ennél több, hogy vásárlásra inspirálják az embert?

Tegnap elérte Hayashibara Megumi a 8000. meghallgatást a Last.fm profilomon.

HM8000Nagyon örülök neki, meg se álljon 10.000-ig, sőt, fő cél, hogy elérje Okui Masami 14.000-es számát. Egyébként nemrég újult meg az oldal számítógépes alkalmazása, informatívabb lett, meg diázjnra is menőbb, nekem így jobban tetszik.

HMNL8000És most már nem is nagyon emlékszem hogy nézett ki régebben, teljesen hozzászoktam ehhez az újhoz.

Elvileg úgy volt, hogy megvesszük a Media Markt-ban a Sony mini-Hifit, ami most 40.000 forint, és elvileg nagyon menő a hangja, de aztán mégsem, mert anyám testvére felajánlotta a lemezjátszóját, hogy használjuk, neki úgysem kell. Nekünk is van, de azt nem lehet magában használni, mert nincs hozzá hangszóró, csak ha veszünk hozzá külön. És akkor úgy voltunk vele, hogy akkor vegyünk hozzá egy viszonylag jobb hifit. Erre esett volna a választásunk, de úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a lemezjátszót, elhoztam, összeraktuk, és a végeredmény nagyon szépen szól. Nem véletlen éli reneszánszát a bakelit lemez, majdnem 30 éves lemezek is úgy szólnak, mintha tegnap vettük volna. Elvileg nagy márka volt annak idején a Tesla, én csak annyit vettem ki, hogy csehszlovák gyártmány. Nekem ez már túlságosan régi, de el kell ismerni, hogy így, hogy több, mint 30 éves, tényleg világszínvonalú márka volt, mert most is szól, nem is akárhogy.

Ez így néz ki. A Zorán: Szép Holnap albumát tettük fel először, de állítom, hogy az LGT: Mindig magasabbra lemez is hasonlóképp szólt volna. Úgyhogy teljes az öröm, de ha őszinte akarok lenni, nekem olyan sokat nem mond a bakelit lemez, bár gyerekkoromban sokat hallgattuk, de én úgy vagyok vele, hogy annyira felváltottam nálam a CD, főleg, mióta minden régi lemezt újra kiadtak CD-n, hogy igazából nekem ez sokat nem jelent. A kazettát komolyabban sajnálom, hogy teljesen kihozták.

Most nézem a madridi ATP tenisztorna döntőjét, és a szünetben a Gangnam Style szólalt meg. Elképzeltem, hogy milyen lett volna, ha a japán teniszező mérkőzésén szólalt volna meg ez a dal, megnéztem volna az arcát. Ugyanis van egy japán teniszező: Nishikori Kei, aki egyébként nagyon jó játékos, minden elfogultság nélkül. Hiszen most Madridban legyőzte a világsztár Roger Federer-t, de Pablo Andújar-ral szemben alulmaradt. Az egy érdekes mérkőzés volt. Sok teniszmérkőzést még nem láttam, de hogy egy profi játékos, mint a spanyol, ennyire izguljon, arra szerintem nagyon ritkán van példa. Elizgulta az egészet, pedig elvileg neki pont a salakpálya a specialitása, de az izgalma sokat visszavett a játéktudásából. A japán pedig bevallottan nem szereti a salakpályát, mégis azt láttam rajta, hogy tudásának legjavát nyújtja, ezért én azt gondolom így utólag is, hogy jobban megérdemelte volna a győzelmet, de úgy tűnik, hogy az “kevésbé” tudása nem elég ahhoz, hogy tudásszintjének töredékén játszó ellenfelet legyőzzön. Jövő héten Rómában is fog játszani, kíváncsi vagyok, hogy ott mit fog mutatni. Egyébként nagyon jó, hogy ennyire közvetíti a DIGI sport a tenisz mérkőzéseket, 11 órától egészen akár éjfélig, de már korántsem nézem az összeset, mert teljesen belefásulnék a végére. De amiket nézek, azok nagyon jók.