Mario_Golf_Logo_1_aMegjelenés
Japán: 1999. augusztus 10.
Amerika: 1999. október
Európa: 1999. október 26.

Fejlesztő: Camelot Software Planning
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Sport, RPG
Játékmód: 1-2 játékos

Platform:

00_game_boy_color_logo

A Pokémon hatalmas löketet adott a Nintendónak, és itt most nemcsak az anyagi oldalára gondolok, hanem játékötlet terén. Igazából adja is magát a kérdés: Miért is nem terjedt el a sport-RPG, mint kategória? Hiszen a valóságban is, ha gyerekként elkötelezzük magunkat egy adott sportág mellett, szerepjáték-szerűen fejlődik a tudásuk. Mindez hogy jön ide? A Game Boy Color-ra megjelent Mario Golf-nak külön RPG-s eleme van, ahol saját karakterünkkel gyakorolva, majd bajnokságokra nevezve tapasztalati pontokat szerezhetünk.

gfs_50341_1_18De aki szerette a Nintendo 64-es Mario Golf-ot, annak sem fog csalódást okozni a hordozható verzió, főleg, hogy az alap dolgokat már tudja. Koránt sincs annyi játékmód, mint a nagykonzolos párjában, de így az RPG-s játékrésznek köszönhetően így is tartalmas szórakozást nyújt a játék. A Marion Clubhouse-ban gyűlnek össze azok a lelkes golfozók, akiknek szenvedélyük a sport, és álmuk, hogy a legjobbak legyenek. Három saját karakterünk (vagyis mentésünk) lehet, majd ezen a játékmódon belül az összes egyjátékos mód játékai elérhetők. Itt játszhatunk Tournamentet, Match Game-et, és Practice-t. Minden egyes játékmódon belül tapasztalati pontokat szerzünk, ezáltal fejlődünk szinteket. Érdekes, hogy a szintfejlődés pont úgy van, mint a Zelda II: The Adventure of Link játékban volt, hogy több lehetőség van, és mi választhatjuk ki, hogy pontosan miben szeretnénk jobbak lenni. Többek között az ütés erősségében, vagy annak pontosságában van lehetőségünk fejlődni. Ugyanígy vehetünk golfleckéket bizonyos emberektől. Megmutatják az adott ütési technikát, és azt kell begyakorolni. Ez az úgynevezett “Star Challenge”, ugyanis ha sikerül egy csillagot kapunk az adott lecke mellé, valamint ezáltal is lehet gyűjteni a tapasztalati pontokat.

gfs_50341_2_10Ha a karakterválasztó menüben az egyik sziluett-karakterre megyünk, akkor kezdhetünk saját karakterünkkel RPG-játékot. Négyféle karakter közül választhatunk: Kid, a 10 éves néger kissrác, Sherry, a 12 éves lány, Azalea, a 17 éves lány és Joe, a 16 éves srác. Saját nevet adhatunk nekik, és – ahogy írtam – fejlődéskor mi válaszhatjuk ki, hogy pontosan miben szeretnénk fejlődni. A Tournament pontosan olyan, mint a N64-es társában: 27 másik (számunkra láthatatlan) karakterrel mérkőzünk egy adott pálya 18 lyukán. Alapból négy pálya van:

  • Marion Club
  • Palm Club
  • Dune Club
  • Link Club

Az első három pályán viszonylag könnyű első helyen végezni, viszont a negyedik pálya brutálisan nehéz. Sok a nagyra nőtt fű (Deep Rough) és a fa, amik nagyban akadályoznak a pontos ütésben. A pálya nevéből kifolyólag joggal jöhet a kérdés, de nincsenek a Zelda játékokból elemek a pályákon, csupán annyi, hogy bajnokságokon a széria karaktereivel mérjük össze tudásunkat. Profik, nagyon. A Match Game a lényegében a Marion Clubhouse emeletén érhető el, ott tart kerekasztal beszélgetést a négy pálya bajnoka (Putts, Grace, Tiny és Gene Yuss), ott lehet mindegyiküket kihívni egy-egy meccsre. Ha nyerünk ellenük, játszható karakterekké válnak, és ha sikerül a Link Club bajnoka, ellen is nyerni, akkor megnyílik a Peach’s Castle pálya, akkor Marióval mérkőzhetünk meg, és ha őt is legyőztünk, akkor Warióval mérhetjük össze tudásunkat.

gfs_50341_2_16Mario és Luigi alapból játszható karakterek, de velük csak Stroke-ot vagy Practice-t lehet játszani, és ugyanez vonatkozik az adott pálya bajnokaira, ha megszereztük őket. Bármikor menthetünk játékállást, és ha újra bekapcsoljuk a játékot, nem kötelező azonnal folytatni, csak akkor, ha az adott karaktert választjuk. Ahogy közismert, a Transfer Pak-kel át lehet vinni a Nintendo 64-es Mario Golf-ra a saját karakterünket. Ez nagyon jól meg van oldva, ugyanis a saját nevünk látható (vagyis az, amit adtunk neki), és pontosan azokkal a tulajdonságokkal, ahogy áthoztuk őt. Érdemes sokat játszani vele nagykonzolon is, ugyanis az ott megszerzett EXP pontokat vissza lehet vinni a Game Boy Color-os játékba, így mind a két játékban lehet fejleszteni.

Lehetőség az van bőven. A grafika elég jó lett, igaz, színre nem mindig azonosul a felülettel. Az irányítás rengeteget fejlődött minden téren. A Nintendo 64-es változatot köztudottan nagyon nehéz irányítani, ugyanis nagyon nehéz eltalálni, hogy mikor kell időzíteni. Nos, szerencsére itt ilyen probléma nincs, mert bár az alapelv ugyanaz, hogy háromszor kell megnyomni az A-gombot a megfelelő helyen, de sokkal könnyebb belőni az erősséget és a pontosságot. Bár nincs annyi játékmód, de az RPG sokat lendít játékélményen. A zene viszont nem olyan jó. Itt-ott van egy pár nagyon emlékezetes zene, de azért hallatszik, hogy nem Sakuraba Motoi szerezte a zenét.

gfs_50341_2_7Részemről magas szinten ajánlott a játék, a nagykonzolos párjával való összeköttetés hatalmas ötlet, sajnálom, hogy ezt csak a Pokémonokban honosították meg, így a sportjátékok is több értelmet kapnának. Eddig is nagyon szerettem a Mario Golf-ot ezután csak még jobban megnőtt a szememben.

Első borítóGrafika: 8/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás 7/10
Zene / Hang: 6/10
Hangulat: 9/10

+ Könnyed irányítás
+ Nagyon jó ötletek
+ Kellemes hangulat
+ Rejtett karakterek és pályák
– Egy-két jó szerzeménytől eltekintve, a zene nem olyan nagy eresztés

88%