Megjelenés:
Japán: 2003. november 28.
Amerika: 2003. november 10.
Európa: 2003. december 5.

Fejlesztő: HudsonSoft
Kiadó:
Nintendo
Műfaj:
Party
Játékmód: 
1-4 játékos

Platform:

Jövőre jelenik meg a Wii U, mely sajnos elveszti már a GameCube-kompatíbilitását. De amíg kurrens konzol a Wii, addig érdemes lenne egy pár GC játékot részletesebben ismertetni. Elsősorban általam emlékezetes játékokat szeretnék bemutatni, az egyik ilyen a Mario Party 5.

A Nintendo 64-re debütált Mario Party sorozat eleinte nagyon jó spin-off-nak indult, de a GameCube-ra megjelent Mario Party 4 úgy elrontotta az egész szériát, ahogy csak lehetett. Talán a konzol képességeinek nem kellő ismerete miatt többek között a grafika, a játék dinamikája nagyon gyengére sikeredett. A Mario Party 5 némileg jobb összképet mutat, bár még így is vannak hiányosságai.

Az alapkoncepció mit sem változott. Ugyanúgy táblán játszunk, kockákat dobunk, mezőket lépünk előre, ha kék mezőre lépünk, három érmét kapunk, ha pirosra, akkor három érmét vesztünk el, minden kör után mini-játékot játszunk. Több, mint 70 új mini-játék, és néhány újdonság, amiben többek között beújít a játék.

Valahol a csillagok felett van egy Álomvilág, ahol mindenki álma találkozik. Ebben az országban Csillagőrök védik mindenki álmát. Elhatározták, hogy meghívják a Mariót és legközelebbi barátait egy partira. Aki azt megnyeri, az lesz a Dream Star. Hát ennyi a történet, a rangos Dream Star címért játszunk a Party módban. Hat tábla van a játékban: Toy Dream, Rainbow Dream, Pirate Dream, Undersea Dream, Future Dream, és Sweet Dream, valamint Bowser Nightmare, melyet a Story Mode-ban lehet megnyitni. Az egyik legnagyobb újítás a Party mód táblás játékában a kapszulák, ezekben vannak azok a tárgyak, melyekkel egy kör erejéig fejleszthetjük magunkat, vagy árthatunk a másiknak. Eddig is voltak tárgyak, de most lényegesen több van belőlük. A kapszulákat gépből kapjuk, és ha egy mezőre szeretnénk letenni, azt ingyen megtehetjük, ám ha magunkon akarjuk aktiválni az adott tárgyat, annak döntő többségéért fizetni kell. A kapszulákban levő tárgyak négy csoportra vannak osztva. A kék kapszulákban vannak a mezőkön történő eseményeket befolyásoló tárgyak (pl. gombával kétszer dobhatunk, vagy a csővel helyet cserélünk egy általunk kiválasztott játékossal). A sárgák az érméink mennyiségére vannak befolyással, a piros a kapszuláinkat kavarja meg, míg a zölddel akár csillagokat szerezhetünk. És van Bowser kapszula, melytől menekülni kell, mert az automatikusan aktiválódik, és szokás szerint nem a nyertest jutalmazzák, hanem a vesztest büntetik. A játék végén pedig a szokásos jutalmakat kaphatjuk, ha beállítottuk ezt az opciót. A Mini-Game Start kapja az, aki a legtöbb mini-játékot nyerte, a Coin Star azé, aki a legtöbb érmét gyűjtötte, a Happening Star pedig azt illeti meg, aki a legtöbbször lépett kérdőjel mezőre.

Természetesen nincs Mario Party Story Mode nélkül. Bowser ellopta mindenkinek az álmát, és helyére rémálmokat küldött. Feladatunk mindennek véget vetni. Ugye milyen izgalmas? Egyedül játsszuk, és gépi ellenfelünk három Mini-Bowser. Végig kell menni mind a hat táblán. Akkor nyerünk, ha első helyen végzünk, és csak ekkor mehetünk a következő táblára. Ha túljutunk mind a hat táblán, akkor nyitjuk meg a Bowser Nightmare táblát, melyet, ha nyerünk, lesz egy végső harcunk Bowserrel. Emellett játszhatjuk a jól megszokott Mini-Game Mode-ot, itt több módon mérhetjük össze erőnket, tudásunkat szabadon választható Mini-játékokkal. Van még két olyan játékmód, melynek semmi köze nincs a Mario Party jelenséghez, mégis extraként bekerült. Az egyik a Super Duel Mode, ahol saját járgányt építhetünk, mellyel harcolhatunk ellenfeleinkkel. Aranyos dolog, de véleményem szerint teljesen felesleges. Nem tudom elképzelni, hogy ezzel 5 percnél tovább bíbelődjünk. Egyébként egyes részeket érmékért vásárolhatunk. A másik a Bonus Mode, ahol például kártyajátékot játszhatunk, valamint egyéb sport játékot, mint például jégkorong, vagy strandröplabda. Ezek is aranyos dolgok, de annyira egyszerűek, hogy nem nyújtanak tartós szórakozást, de egy pár meccs erejéig el lehet szórakozni velük.

Ezzel dióhéjban be is mutattam a teljes játékot. Most pedig lássuk a külcsínt és a belbecset. A grafika lényegesen szebb az elődjénél. A színek élénkebbek, a táblák sokkal részletgazdagabbak, így élethűbb lett. De a karakterek megjelenítése még mindig nagyon egyszerű, és ez nagyon gyerekessé teszi az egész játékot. Ilyet Nintendo 64-en láttunk, már a GameCube is sokkal többre képes ennél. Bár az örömteli, hogy a karakterek mozgása dinamikusabb az előző részhez képest. Az irányítás jó, mivel egyszerű a mini-játékok kezelése, ezért nem is várható el, hogy controller gyilkos legyen a játék. Bár öt játékmód van, de ebből kettőnek nincs sok köze a játékhoz, emellett rövidek is, így nem nehéz megunni a játékot, könnyen elképzelhető, hogy néhány hónap múlva a polcon fog kikötni a játék, és rosszabb esetben többet nem is vesszük elő. A másik nagy hibája a játéknak, hogy maga a Party Mode is nagyon unalmassá tud válni egyedül. Az szép és jó, hogy a karakterek mozgása dinamikusabb, de a történések annyira lassúak, hogy nagyon nehéz kivárni, mire sorra kerülünk. Ezzel sajnos könnyű hazavágni egy társasjátékot. A zene nagyon különleges, ugyanis valami fenomenálisra sikeredett! Igaz gyerekesnek hat, de annyira szépen meg van komponálva, hogy egyáltalán nem zavaró. Egy fiatal japán hölgy, Aya Tanaka keze munkássága, aki sokban eltért a többi Mario Party zenei hangzásától. Annak ellenére, hogy mindegyik zenét szintetizátorral vették fel, mégis olyan hatása van, mintha egy nagyzenekarral vették fel, mintha egy szimfonikus orchestra lenne. A zeneszerzőnek érdekes mód csak ez az egy játék szerepel a gamer-repertoárjában, több játéknak nem szerezte a zenéjét, de ezzel az eggyel is maradandót alkotott. A játék hangulatát továbbra is a fantasztikus, és változatos mini-játékok viszik el, melyekből – ahogy az elején írtam – több, mint 70 van, szinte mindegyik egytől egyig élvezetes.

Bár ez a rész jóval több pozitívummal rendelkezik az elődjénél, mégis vásárlás előtt egy alapos próbát javasolnék. Aki el tud szórakozni az extrákkal, és nem unja a Party Mode vontatott menetét, az akár még élvezheti is.

Grafika: 6/10
Játszhatóság: 9/10
Kihívás: 3/10
Szavatosság: 5/10
Zene/Hang: 10/10
Hangulat: 7/10

+ Fantasztikus mini-játékok
+ Csodálatos zene
+ Sokat fejlődött elődjéhez képest
– Gyerekes, egyszerű grafikai megjelenítés
– Nem nyújt tartós szórakozást

70%