supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Super Mario All-Stars


SNES megjelenés:
Japán: 1993. július 14.
Amerika: 1993. augusztus 13.
Európa: 1993. december 16.

Wii megjelenés:
Japán: 2010. október 21.
Amerika: 2010. december 12.
Európa: 2010. december 3.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo

Műfaj: Kaland, Platform,
Játékmód: 1-2 játékos
Wi-Fi: Nincs

Design: Shigeru Miyamoto
Zeneszerző: Koji Kondo

Platform:

Amikor megtudtam, hogy megjelenik ez a kiadvány, azonnal tudtam, hogy nekem is be kell szerezni! A személyes történetet már ecseteltem, úgyhogy ettől most eltérnék, térjünk is a tárgyra.

Mindig is vártam, hogy mikor jelenik meg Virtual Console-ra ez a játék, bár arra azért gondoltam, hogy ha kiadták mind a négy játék eredeti verzióját, akkor lehet, hogy nemigen érné meg külön az All-Starst is kitenni. De hogy Mario 25. évfordulójára tartogatják, arra álmomban nem gondoltam volna. De most itt van. És ahogy azt illik, szép pakkban kaptuk a játékot. Ennek mi, Nintendo-rajongók külön örülhetünk, hiszen nagyon ritkán vehetünk a kezünkbe Limited Edition pakkot. Azért ezt én személy szerint irigyeltem a PC-sektől, XBOX-osoktól, PS-esektől, hogy több játékot is nagyon szép kiadványban kaptak meg, mindenféle szemet gyönyörködtető extrákkal. Ha kicsiben is, de a Super Mario All-Stars által mi is megtapasztalhattuk, milyen is hasonló kiadványt a kezünkbe venni. Jó érzés. ^^ Köztudottan a játék mellé jár egy Soundtrack CD és egy kézikönyvecske, mely vázlatosan elmeséli Mario 25 éves történetét. Megéri a 8.900 forintot? Ha magát a kiadványt méltatjuk, akkor igen, bár azért el tudtam volna viselni, ha kicsivel olcsóbb lenne. Viszont, ha számbavesszük azt, hogy 1000 pont a Wii Shop Channelből vásárolva 7 font, ami kb. 2300 forint, és mivel egy SNES játék 800 pont, akkor lehet számolni arányokat… Isten ments, hogy bárkit is elriasszak a kiadvány megvásárlásától, hiszen például a Bookletben is soha nem látott képek, tervrajzok vannak, csak hát azért mégis csak VC játékról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a legális letöltések azért olcsóbbak, mert nem kell tokra, borítóra, stb. külön fizetni.

A Virtual Console-mivoltjáról már az is árulkodik, hogy (nekem legalábbis) igencsak fel kell hangosítani a TV-t,ugyanis a Wii rendes hangerején semmit nem hallani. De lássuk is a belbecset! Örültem, hogy mi sem maradunk ki a 25-ös kérdőjel-téglából, és ha csak a címképernyő erejéig, de mi is láthatjuk! ^^ De hány emberben kelthet nosztalgikus élményt a sötétben való beszélgetés? Ugyanúgy nem értem, hogy miért hagyják abba a beszélgetést, amikor már nem csak az árnyékuk látszik. Vajon miről beszélgethet Mario és Luigi, minek örül Toad, mit mondhat nekik Hercegnő, miért néz Goomba úgy, mint akinek fogalma sincs, mit keres ott, és miért fogja Bowser úgy Hercegnő haját, mint aki ennyire szeretné klónoztatni őt? Érdekes felvetéseket hoz a bevezető kép. ^^’ De ha megnyomjuk a Start (vagy a +) gombot, bejönnek a választható játékok, a kazetták európai dobozaival illusztrálva. Eredeti ötlet, nekem nagyon tetszik. Ha megnyitunk egy játékot, egyből láthatjuk, hogy 4 mentési lehetőségünk van. Örvendetes, hogy nem kell végig bekapcsolva lenni a gépnek, ha végig akarjuk játszani a játékokat, ami rutinos játékosoknak nem nagy kunszt. És most lássuk a négy játékot:

  • Super Mario Bros.: Grafikailag talán ez ment át a legtöbb változáson, ami érthető, hiszen az első NES játékok között volt anno, ezért nemigen használta ki a NES képességeit. Az SNES-es grafika számomra szemet gyönyörködtetően szép. Egyszerűen imádom! Viszont azért harapok, hogy az SNES verzió bugját nem javították ki. Többször is jártam úgy, hogy CSAK AZÉRT haltam meg, mert ráálltam a mozgó platformra, és mintha ott se lett volna, Mario leesik a szakadékba. De ettől eltekitve, a játékot a szebb grafikája csak még jobbá teszi szerintem. Én ezen jöbban szeretem játszani.
  • Super Mario Bros. 2: Ami Japánban Super Mario USA címen jelent meg. A játék története sokak számára ismert, de akiknek nem, azoknak egy mondatban: Japánban megjelent egy játék Doki Doki Panic címmel, de sajnos bukás lett. Hogy a szigetországon túlon sikeres legyen, a Nintendo úgy döntött, hogy Mario-karakterekkel adja ki a játékot, így hozta a várt sikert. Örülhetünk neki, hisz ha ez a játék nem lenne, nem lennének olyan karakterek a Mario világába sorolva, mint például Shy Guy, vagy Yoshi “barátnője”-ként tetszelgő Birdo, aki ekkor még Ostro volt. Maga a játék bizonyos nehéz részei ellenére azt gondolom, hogy könnyű, aki rutinos Mario játékos, és először játszik ezzel, szerintem annak sem okozhat komoly problémát a végigjátszás, még ha jelentősen el is tér a többi Mario játéktól.
  • Super Mario Bros. 3: Ez az a Mario játék, amit a régi játékosok imádnak, az újak meg átkozzák a nehézségek miatt. Érdekes, különben, mert a régi időkben nem voltunk így fennakadva, ha egy játék nehéz, csak végigküzdöttük magunkat rajta, még ha vért izzadva is. Mert valóban nem egy könnyű játék, de annak fényében, hogy a mai játékok könnyebbek, illetve máson van a hangsúly, érthető, hogy a nem olyan régi játékosoknak talán szenvedés, mire ezt végigviszik. De megéri! Mert a játék hangulata egyszerűen leírhatatlan! Bár minden játék ilyen lenne…
  • Super Mario Bros.: The Lost Levels: Ez volt az a játék, mely Japánban Super Mario Bros. 2 címen jelent meg, ám az alatta levő “For Super Players” üzenet sokat mondó lehet. És igen. Már az első pályán látszik, hogy egy nehéz játékkal lesz dolgunk, és ahogy előrébb megyünk… Na ezért nem jelent meg ez a játék a NES idejében Japánon kívülre, mert mentés nélkül gyakorlatilag végigjátszhatatlan. De így, hogy pályánként lehet menteni, már másképp fest a dolog. Élvezetes, és aki tényleg rájön a trükkjére, az egyszer csak arra eszmél fel, hogy a játék nem is annyira nehéz.

Háromféle módon lehet irányítani a játékot: sima Wiimote, Classic Controller és GameCube controller. A Wiimote-os irányítás is jó, de aki szeretné újraélni az SNES feelinget, annak a Classic Controllert ajánlom. A GameCube controllert egyáltalán nem javaslom, mert szerintem analóg karral 2D-s Mariót irányítás elég snassz, a Control Pad meg nehezen elérhető. Mondjuk azt azért megnézném, hogy mutat a játék Full HD TV-n, ugyanis a játék csak 50Hz-et támogat. Ez persze nem azt jelenti, hogy 60Hz-en el sem indul, csak kevésbé látszik részletesnek.

Hogy technikai mennyire megoldható, hogy a Virtual Console játékok is futhassanak 60 Hz-en, azt nem tudom, de az biztos, hogy a DVD bőven kibírta volna, ugyanis a 4.7 gigás lemezre kemény 18 megát pakoltak fel. Ennek fényében kinek ajánlható a játék? Merő elfogultság lenne a részemről azt mondani, hogy mindenkinek, de nagyon nehéz objektíven ítélkezni egy olyan játékról, mely annyi szép emléket hagyott maga után. Így inkább azt mondom, hogy döntsön mindenki belátása szerint, nekem ez a kiadvány azt jelenti, hogy a kedvenc játékomat újra kiadták egy díszesebb változatban. Mondjuk azért megnézném ezeket a játékokat New Super Mario Bros. Wii stílusban.

Grafika: 10/10
Játszhatóság: 9/10
Kihívás: 9/10
Szavatosság: 7/10
Zene/hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Négy fantasztikus játék egy lemezen
+ Még mai szemmel is nagyszerű grafika és zene
+ Könnyű mentés
+ Rengeteg extra
– Lehetne olcsóbb

91%

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: