10 éves albumok


Alig hiszem el, hogy már 10 éve jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction albuma és Okui Masami feat. May’n: Miracle Upper WL kislemeze. Ilyenkor azért én is érzem az idő múlását, ha csak belegondolok, hogy mennyire élénken él a fejemben annak a bizonyos 2009. augusztus 21-i dátum élménye (meg a 2009 nyári AnimeCon emléke), amikor megjelent ez az album és a kislemez.

Követtem is annak idején, mert Okui Masami sokat írt az albumról a blogjában. A készülő dalokról, azokhoz fűződő tapasztalatairól, érzéseiről. Érdekes volt látni az Ienai Kara felvételekor készített egy közös fotót a vonós zenekarral, akivel felvette a dalt, azt a képet most is erősen látom magam előtt. Úgyhogy már abból a szempontból is nagyon sok emlék köt az albumhoz, hogy mennyit olvastam róla megjelenés előtt, és mennyire vártam a megjelenését. Hát még amikor megjelent, és másnap, 2009. augusztus 22-én letölthettem magamnak. Azt az érzést, amikor először végighallgattam. És ahogy beleszerettem az egész albumba, azt soha nem fogom elfelejteni. Ott jegyzem minden idők legjobb albumai között. Nem is vártam sokáig azzal, hogy meglegyen eredetiben, amint volt rá anyagi lehetőségem, megvettem.

IMG_20190821_092224

És itt a kislemez is, ami szintén fantasztikus élmény. A közös dalt May’n-nel annyira nem szeretem (de itt most az “annyira nem szeretem”-et úgy kell érteni, hogy 8/10-es dal, a többi 9-10/10-es értékű) de a B-side track a TO DIE FOR ×××, szintén olyan dal, aminek olyan szinten a hatása alá kerültem, hogy akkoriban éjjel-nappal ezt a dalt hallgattam. Tehát két fantasztikus kiadvány jelent meg egy napon. Egyébként is, ha valaki engem kérdez, a 2009-es évet tartom a japán anime zenében a legerősebb évnek, de ha nem lett volna más kiadvány abban az évben csak ez a kettő, amit lefényképeztem, már ezek is nagyon erőssé tették volna az év zenei felhozatalát. De 2009-ben mindenki, aki élt és mozgott a japán anime zenében a legjobbat hozta ki magából. Chihara Minori, ALI PROJECT, Hayashibara Megumi, JAM Project, angela, Kuribayashi Minami, Suara… hogy csak egy pár nevet említsek. Mind-mind maradandót alkottak 2009-ben.

És furcsa oly módon megélni az idő múlását, hogy nagyon aktív voltam a japán zenében, amikor megjelent ez az album és kislemez, és most hallgatni őket, már nosztalgiával tölt el. Mert hogy meghallgattam ma is, és furcsa volt konstatálni, hogy ma már inkább réginek számítanak ezek a dalok. Mert hogy sok erős emlékem van 2009-ből, és hogy már inkább nosztalgiával töltenek el. De hát így múlik az idő, amit nem lehet megállítani, és szerencsére mostanság is történnek velem dolgok, amikre majd jó lesz visszaemlékezni. Ez egy nosztalgikus, visszatekintő post volt, de igyekszem a jelenben élni.

Az utóbbi időkben nézett animék


Hosszú idők után újra nézek animéket. Nagyon jó újra nézni, és jó tudni, hogy van olyan, amelyik tetszik. Régebben írtam, hogy azt hittem, hogy kinőttem belőlük, mert a SHIROBAKO annyira “éretlennek” tűnt nekem. De ez szerencsére meg lett cáfolva néhány igazán jó animével, az alábbiakkal:

Utawarerumono: Itsuwari no Kamen – Ennek most érhető el a folytatása. Előtte megnéztem az első 12 részt. Igazából az első szériát még 2006-ból nem néztem végig, mert nem volt hatással rám a történet. Hiába láttam, hogy falu leigázva, lakosai készek új életet kezdeni, még segítőjük van, valamiért nem hatott meg a történet. Az új sorozat ehhez képes sokkal könnyedebb. Épp főhősünk van bajban, és egy lány jön megsegítésére, aki arról a bizonyos vidékről érkezett. Hazaviszi a fiút, meggyógyítja, és bekerül a falu életének körforgásába. Először kinézik maguk közül, de hamar megbarátkoznak vele. Tetszenek benne a humoros, aranyos jelenetek. Viszont úgy tűnik, hogy a 13. résztől fordulat várható, ugyanis hirtelen megkomolyodott a sztori, úgy tűnik harc lesz a vége? Majd kiderül. Kíváncsian várom a folytatást.

Ezzel együtt van új opening és új ending, amit nagyon örömömre ismét Suara énekel. Már írtam arról, hogy jön az új kislemez. Most lehetőségem volt belehallgatni a dalokba. Az opening nagyon tetszik. Olyan érzésem van, mint az az előző Utawarerumono dalokból gyúrták volna volna össze ezt. Hallható benne ugyanis a Fuantei na Kamisama lendülete, a Yume ka Utsutsu ka lüktetése és a Nue Dori-ból is a kórus. És ezekből egy érdekes egyveleget csináltak sajátossággal. Így elsőre azt gondolom, hogy tetszeni fog. Az ending viszont nem. Eddigi legunalmasabb Utawarerumono dal, amit ismerek, márpedig nem keveset hallottam már. Nem jön be egyáltalán, olyan sablonos, és nem mond semmit. Leginkább a Koi Yume című dalához tudnám hasonlítani. Az önmagában jó, de nem kiemelkedő. Sajnos ilyen az ending is.

ONE-PUNCH MAN – Végignéztem, de annyira nem voltam oda érte. Úgy fogalmaznék, hogy nem annyira jó, mint amennyire felkapták. Egynek jó, végignéztem, de ennél láttam sokkal jobbat is. Az utolsó részt most 1-jén éjjel negyed 3-kor néztem félálomban. El is aludtam az első felét, de amikor éberebb lettem, egyáltalán nem éreztem, hogy bármiből is kimaradtam volna, ami fontos lenne. Az elején nagyon dominált a paródia-része a dolognak, de aztán ezt ellaposodottnak éreztem. Nem jött át semmilyen poén. Aztán, hogy a legvégére behozták, hogy idegesíti, hogy megint legyőz mindenkit egy ütésre, ez jó volt így a végére. De majd inkább az fogja eldönteni, hogy milyen anime, hogy miként fogok rá emlékezni a jövőben. A JAM Project meg az openinggel… Igazából csináltak már jobbat is. Rajongóként mondom, hogy vannak ennél menőbb dalai is.

Rakudai Kishi no Cavalry – Azért kezdtem el nézni, mert az ALI PROJECT énekli az endinget, és nem bántam meg. Tetszik nagyon. Nem ez az első hárem anime, amit látok, a Love Hina volt ebben nagyon jelentős. Kedvelt téma a japánoknál, hogy a legszerencsétlenebb srácot rajongják körbe a lányok. De az az érdekes, hogy itt a fiú egyáltalán nem szerencsétlen. Annak ellenére, hogy a legrosszabb, nem mentek arra rá, hogy az arcán is látszódjon, hogy mennyire béna, és nem bízik magában, hanem van kisugárzása. Míg például a Love Hinánál a srác végképp szerencsétlen, látszik rajta, hogy abban sem biztos, hogy ha mondjuk kinyitja a könyvet, akkor az ki is nyílik. De itt más a helyzet. Itt a 3. résznél tartok, és el is jött a legdurvább váltás. Nagyon jól megcsinálták, hogy mennyire viccesnek indul az eleje, én is szinte bedőltem neki, tökre örültem, hogy ennyire vicces lesz, erre jön egy nagyon éles váltás… Kellett egy jónéhány perc, mire kiocsúdtam belőle. Hogy ebből mi lesz? Szépen lassan ki fog derülni.

Zenei téren az opening is érdekes, ugyanis Sakai Mikio az előadó. Annyira nem ismerem őt, onnan jegyeztem meg magamnak, hogy Okui Masami-nak írt két dalt. Eléggé érdekes színfoltjai az Makkun-repertoárnak, jókedvű dal, de nem az az oldottan vidám. A Rakudai Kishi no Cavalry openingje sokkal inkább lelkes. Az ending meg… Aki ismeri az ALI PROJECT-et, az tudja mire számíthat. Én ismerem, és imádom az új dalt! Teljesen odavagyok érte. Majd később írok róla részletesen, mivel az ALI PROJECT az egyik nagy kedvencem, ezért külön blogpostot érdemel. Első hallásra lehet, hogy úgy tűnik, hogy sokban különbözik az OP és az ED, de igazából jól tükrözi az anime kettősségét. Az opening inkább a főszereplő srácról szól, az ő lelkesedését jeleníti meg, az ending pedig a lányok jellemét énekli meg. Mindkét dal nagyon tetszik, de az openinggel úgy voltam, hogy ilyet már hallottam, nekem nem újdonság. De az biztos, hogy nem akármi, hogy Sakai Mikiónak 45 évesen is ennyire fiatalos hangja van.

A japán zene 2015-ös éve


Mármint azon része, melyben érdekelt vagyok. Mivel tegnap volt az év utolsó szerdája, ezért idén nem jelenik meg több japán zenei kiadvány (egyébként is december 31. van), azt gondolom, érdemes átnézni, milyen albumok és kislemezek jelentek meg ebben az évben.

Eléggé változatos és szélsőséges az összkép, ami a megjelenéseket és az eladási adatokat illeti. Voltak visszatérők, voltak nagy sikerek, és hatalmas bukások is. Némely esetben joggal gondolhattuk, hogy egy előadó új kezdet elé néz a nagy sikerével, de sajnos volt olyan is, ahol kérdőre vonhatnánk az adott kiadvány létjogosultságát vagy a szörnyű eladási adatok miatt, vagy a minősége miatt. Lássuk havi bontásban a legfontosabb megjelenéseket:

Február:

  • Február 11: angela – Exist
  • Február 11: angela – “Soukyuu no Fafner” Complete Best Album
  • Február 11: JAM Project – B.B.
  • Február 25: Okui Masami – Takarabako -TREASURE BOX-

Március:

  • Március 18: Fukuyama Yoshiki – Magnolia

Április:

  • Április 22: JAM Project – Kessen the Final Round

Május

  • Május 20: angela – ONE WAY

Június:

  • Június 10: Okui Masami – Symbolic Bride
  • Június 17: Hayashibara Megumi: Time Capsule
  • Június 17: JAM Project BEST COLLECTION XI – X less force

Július:

  • Július 22: JAM Project – EMERGE ~Shikkoku no Tsubasa~

Szeptember:

  • Szeptember 9: JAM Project 15th Anniversary STRONG BEST ALBUM Motto! Motto!!

Október:

  • Október 7: Endoh Masaaki – ENSON3
  • Október 14: Suara – Koe
  • Október 21: Hayashibara Megumi – Sanhara ~Seinaru Chikara~
  • Október 21: JAM Project – THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~
  • Október 21: ALI PROJECT – Haramitsu Renge
  • Október 28: Yonekura Chihiro – BEST OF CHIHIROX II

November:

  • November 4: Suara – Fuantei na Kamisama
  • November 18: Matsumoto Rica – Soup

December:

  • December 23: JAM Project – Guren no Tsuki ~Kakusareshi Yami Monogatari~

Azért idénre bőven volt kiadvány, bár az is igaz, hogy ennek kb. fele JAM Project, vagy tagjainak újdonsága. És ahogy írtam, eléggé változatos az összkép. A legrosszabb a JAM Project 15. évfordulós albuma, az gondolatban a kukában landolt. Sokat gondolkodtam annál az albumnál, hogy a stílusuk nem sokat változott az idők során, sőt a hangulatvilág megmaradt, de akkor miért nem voltak képesek a régi dalaikat úgy előadni, mint annak idején? Olyan, mintha kiégtek volna, semmi tűz nincs bennük. Pedig nagyon jó lehetett volna. Volt egy ALI PROJECT album és kislemez, de szándékosan csak a kislemezt listáztam ki. A stúdióalbumnak a tavalyi után egyáltalán nem szavaztam bizalmat. A kislemezt is csak nagyon nehezen vettem elő, konkrétan tegnap. Azzal is úgy voltam, hogy biztosan nem olyan, már, mint a korábbi nagyok. Egy kicsit sajnálom, hogy nem bíztam benne, mert bár tényleg nem lett annyira jó, mint azok a bizonyos nagyok, de messze felülmúlja az utóbbi évek stúdióalbumainak dalait. Látni kellett volna, micsoda mosoly ült ki az arcomra, amikor meghallottam az énekesnő hangját. Annyi érzés és emlék tért vissza, hogy hihetetlen. Hiányzott azért, megmondom őszintén. Azt hiszem, meg fogom szeretni a kislemezt, csak nem az a fajta, amelyiket végighallgatom elsőre, és minden gondolatom körülötte forog. Angelától is kihagytam egy kislemezt. Lehet, hogy az ő esetükben is kár volt, hogy hanyagoltam őket idén. Az Exist annyira tetszett, hogy számomra ott van minden idők legjobb angela dalai között. A Kishi Koushinkyoku-t egyszer meghallgattam (ez maradt ki), egyedi volt meg minden, de egyáltalán nem inspirált arra, hogy többször végighallgassam.

Azért arra mindenképpen jó ez az összegzés, hogy átgondoljam, hogy mik voltak idén a számomra érdekes megjelenések. mert így végül meghallgattam az angela DEAD OR ALIVE kislemezt is, és bejött nagyon. Érdekes, hogy általában egy előadónak ha egy kislemezén az adott opening és ending dala is szerepel, akkor mindkét dal erős, de ha csak az opening vagy az ending a címadó dal, akkor a második dalon érződik, hogy lényegében csak kitölti a helyet, de korántsem annyira domináns, mint a címadó dal. Az új angela kislemez esetében meg jobban tetszik az ending dal, a második. Ezzel is csak most ismerkedek, így komolyan nem tudok véleményt írni róla. De az biztos, hogy örülök, hogy megismertem és végül örvendek az új ALI PROJECT és angela kislemeznek.

És mi van a többiekkel? Okui Masami az élő példája a szélsőségeknek. Az év elején megjelentetett Takarabako -TREASURE BOX- kislemezzel több rekordot is megdöntött. Például soha nem volt olyan jó helyezése, mint az új kislemezzel, a 15. hely nagyon szép teljesítmény tőle. Azt reméltem, hogy a Symbolic Bride album ha nem is követi feltétlen ezt a trendet, de jobb teljesítményt mutat fel, mint az utóbbi évek albumai. Ehhez képest a legrosszabbul teljesítő album lett az énekesnő összes albuma közül. Hatalmas csalódás volt, nem is gondoltam volna, hogy van lejjebb a Self Satisfaction II eladásainál. Mondjuk magát az albumot is nehezen szoktam meg, többször végig kellett hallgassam, hogy magamévá tegyem. De azóta semmi gondom nincs vele, és szeretem. A JAM Project-nek egy kiugró példája van. A THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~ kislemez… nagyon rég nem volt kiadványuk 10.000-es eladás fölött, most pedig nagyon úgy néz ki, hogy akár dobogós is lehet az összes JAM Project kislemez között. Nézem a ONE-PUNCH MAN animét, érdekes egy sorozat. Holnap fogom az utolsó részt megnézni. Érdekes ez a paródia dolog. Tetszetős, de nem tudtam azonnal magamévá tenni. Majd később írok róla többet is. Szóval van ez a kislemez kiugró eredménnyel, de a többi négy… Nagyon lent van. És már tudható, hogy a Guren no Tsuki kislemeznek is jó, ha meglesz a 2.000-es összeladás, de amúgy ugyanott folytatták, ahol az EMERGE-nél félbehagyták. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy ilyen eladások mellett érdemes-e újabb kislemezeket kiadni. Nem gondolom, hogy így megéri anyagilag, ilyen lendülettel nem fognak tudni sokáig aktívak maradni. Bár a B.B. kislemez nagyon tetszik. Megjelenésekor sokat énekeltem magamban a “Bloody Brother!” refrén szöveget. Suara az, aki csak pozitív teljesítményt ért el, ő az egyik nagy visszatérő. Azzal, hogy újra van Utawarerumono anime, nagyban visszahozta az énekesnőt a pályára. Szép sikerei vannak a Fuantei na Kamisama kislemeznek. Mondjuk nem csoda, az anime is nagyon jó lett. Remélhetőleg ez a visszatérés tartós lesz. A Koe album is szépen szerepelt. Imádom, sokat hallgattam idén.

Ennyi lenne idénre. Örülök annak, hogy sokkal több kiadvány jelent meg idén kedvenc előadóimtól, mint tavaly. Örülök a visszatérőknek, Suarának, Hayashibara Megumi-nak, Yonekura Chihiro BEST OF CHIHIROX II albumáért is hálás vagyok. És már tudható, hogy a jövő év eleje is erős lesz, hiszen dupla szezonos az Utawarerumono, így jön az új Suara kislemez, a JAM Project már február elején jelentkezik a soron következő kislemezzel, mivel a GARO -Guren no Tsuki- anime is dupla szezonos. Hayashibara Megumi is új kislemezzel és albummal készül februárra. Nagyon várom őket. Remélem, hogy a 2016-os év is ennyire gazdag lesz japán zenei téren, mint az idei.

Zenekvíz a 2015-ös Animekarácsonyra


Tukeinon elküldte külön E-mailben a linket nekem a mostani animekarácsonyra készített zenekvízt, amikor kitette. Meg kell hagyni, nagyon nehéz volt, bár a nehézség viszonylagos, hiszen aki jártas az animékben, az ismeri a zenéit is. Nekem nagyon rosszul ment a teszt, 64 pontból csak 10-et értem el, közülük is a felébe beletrafáltam. Ez részint azt is jelenti, hogy nem vagyok jártas az új animékben. Követem, hogy mi az aktuális, de nem nézek bele, mert az utóbbi időkben nagyon ritkán nézek animéket. Zenék tekintetében is erősen rétegződtem. Aki rendszeresen olvas, az tudhatja: JAM Project és tagjainak zenéi, különösen Okui MasamiHayashibara MegumiSuaraYonekura Chihiro, meg régebben ALI PROJECT körében mozgok, de az ALI PROJECT az utóbbi időkben eléggé kiábrándítóak, közelében nincsenek annak a minőségnek, amit néhány éve nyújtottak.

Szóval elsősorban ők, és ha elkezdek animét nézni az azért van, mert a felsoroltak közül az egyik énekli az openinget vagy / és az endinget. Ez igazából rossz módszer, mert ez egyáltalán nem garantálja, hogy tetszeni is fog az az anime, amelynek dalát valamelyik kedvenc előadó adja elő. Például, amikor megtudtam, hogy Okui Masami a SHIROBAKO animének fogja a 2. openingjét énekelni, belekezdtem az animébe, és egyáltalán nem jött be. Nem is azért, mert lányoknak való, mert ennyire nem válogatok nem szerint animéket, hanem maga a történet, a cselekmény, az érzelmek megjelenítése túl egyszerű. És a túlzott egyszerűsége miatt nem hiteles. Alapvetően aranyos dolog, hogy az öt (eleinte talán három) lányt a csokis fánk tartja össze, ez szép szimbólum a barátságra, de a lányok érzelmeinek megjelenítése is túlzottan egyszerű. Így nem keltette fel az érdeklődésemet, és nem foglalkoztat, hogy mi van velük, hogy valósítják meg az álmaikat. Ugyanígy másik példa, a Garo -Honoo no Kokuin- anime, annak mindkét openingjét a JAM Project énekelte, eleinte nem is indult rossznak az anime, mert értettem az utalásokat, de a benne levő erőszakos jelenetek nekem túl durvák, nem bírtam nézni. Tehát nem jó módszer, bár van ellenpélda, például az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen (Suara), a ONE-PUNCH MAN (JAM Project) és a K: Return of Kings (angela, bár most Horie Yui) jók, de megálltam az első résznél, mert nézek nyugati sorozatokat is, és azért ennyit nem akarok TV / laptop előtt ülni. De a zenekvíz inspiráló hatással volt rám. Hátha folytatom majd valamikor

Majdnem álmatlan jubileumi Pokémon találkozó


Azért annyira nem álmatlan, mert aludtam 2 órát, de az inkább felületes volt, hogy azért mégis csak legyen valami, amúgy 0:45 óta ébren vagyok. Eltöltöttem otthon az időt, bár ahhoz nem volt már erőm, hogy pontosítsam Yonekura Chihiro: Seize the Days dalának romanizálását. Ugyanis ezek nem konkrétan az én munkáim, ennyire még nem tudok japánul. Úgy van, hogy fent van egy japán weboldalon a kanji dalszöveg, és ezt a Nihongo J-talk oldal segítségével romanizálom. Ezt javítgatom, ahol a ragozás külön van, ott egybe teszem, meghallgatom a dalt, hogy a jó olvasatot romanizálta. Egy kanjinak ugyanis több olvasata van, és gyakran előfordul, hogy egy dal esetében nem azt hozza be, amit énekelnek. És ez nem feltétlen a fordító hibája, az általában a legtöbbször használt olvasatot hozza be. Azt hiszem egy ALI PROJECT dal okán beszéltük Leeával a karaoke fórumon, hogy az énekesek sokszor a legritkábban használt, vagy legfurcsább olvasatot éneklik. Ezeket még ő is csak hallgatás után tudja romanizálni, pedig ő aztán igazán tudja a nyelvet.

Szóval nagyon szeretem ezt a dalt, és legyen átkozott a BEST OF CHIHIROX II album, ennyire még soha nem voltam az énekesnő hatása alatt. És maga a romaji szöveg megvan, csak itt most az a hiba, hogy több kanjit nem ismert fel, ezért azokat meghagyta. Majd pontosítani kell, és végighallgatni, hogy rendben van-e. Gondolkodtam azon, hogy megcsináljam-e a kfn-t belőle, de annyira éber akkor nem voltam. Próbáltam még visszaaludni, de sikertelen kísérlet után úgy döntöttem, hogy inkább Wii U-n játszok. Mario Kart 8 és Super Mario All-Stars. Most volt az első alkalom, amikor Grand Prix-n kipróbáltam a 200cc-t. Nem 60 pontos (maximális) eredménnyel, de csodák csodájára 1. helyen végeztem a Mushroom Cup-on. Ez már tényleg nagyon nehéz, okosan kell driftelni, mert nagyon gyorsak már a kocsik és motorok, és nagy ívben veszi be a kanyart. Az éles kanyarok esetében szinte esélytelen, hogy ne úgy vegyük be, hogy nem ütközünk falnak. Így a 48 pontos győzelem nagyon szép teljesítmény. A Super Mario All-Stars esetében meg akartam nézni, hogy mutat nagyobb méretű Full HD TV-n egy Super Nintendo játék. A fekete péntek keretében vettünk egy 32”-es Samsung Full HD (nem okos) TV-t. Nagyon szép a képe, a HD TV adások és a Wii U játékoknak csodálatos a képük. Csak a SNES játékok már nem annyira szépek, mert látszanak a pixelek, és ugyan nem veszi el a játékélményt, de érdekes nagyképernyőn látni a pixeleket. Szabad szemmel le lehet rajzolni Mariót, és a pályaelemeket akár Paintben is. Olyan sokat nem játszottam, inkább szemléltetésképp néztem meg. Meg azért az idő is haladt.

De azért érdekes volt, hogy értem el az 5.30-as vonatot. 4.45-kor indultam el, mert be akartam menni a Tescóba, ami 5 órakor nyit, akartam venni csokimikulást magamnak. Még korábban kinéztem magamnak egy Kinder csokimikulást, és elhatároztam, hogy 5-én hajnalban veszek magamnak egyet. De sajnos egy sem maradt belőle. Sokat vacilláltam, mert nagyon megfogyatkozott a csokimikulás-kínálat, de mindenképp akartam magamnak egyet. Miért is ne ünnepelhetném meg a mikulást magamnak 29 évesen is? De találtam 3 db. kis csokimikulás szettet, szintén kinder. Ár-érték arányában drágább, de hát egy évben egyszer van mikulás, miért is ne engedhetném meg magamnak? Megfogadtam magamban, hogy masszát soha nem veszek, nagyon kellemetlen íze van, és émelygős. Inkább megveszem a drágábbat, de tudom, hogy az jó. Szóval kifizettem, és elindultam a vasútállomás felé. Még mindig nagyon fel van dúlva a környéke, de az utolsó „simításokat” csinálják, állítólag jövő év elejére kész lesz a békéscsabai vasútállomás. Végülis látszik a vége, mert szép már így is, de még mindig sok munka van, és nehézkes a közlekedés a környéken. Bár siettem, végig figyeltem az időt, eleinte az volt, hogy van még idő, nem kell annyira sietni, később meg már éreztem, hogy szorít az idő, a végére meg már esélytelennek láttam, hogy elérem a vonatot. És annak ellenére, hogy kerülőt kell tenni, még éppen sikerült.

Szokás szerint tele volt a vonat, és ez csak megerősített azon döntésemben, hogy átszálljak Szolnokon. Egyrészt megnéztem, hogy annál a régi könyvesbódénál van-e régi Garfield magazin (1996. decemberi szám kerestetik), valamint reménykedtem abban, hogy a zónázó vonat, ami a Keletibe megy, az új, menő vonat lesz. Garfield ugyan nem volt, de menő vonaton utaztam. 8 órakor indult el, addig laptopon néztem Jóbarátokat, Garfield és barátait. Utána az új Csernus Imre könyvet olvastam. Jó volt, kényelmesen telt el az idő.

9.45 körül érkeztem meg Pestre. Szerencsére nem kellett sokat utazni, a Blaha Lujza téren a Művészeti Szintben volt az animepiac és a Pokémon találkozó. A belépő 800 forint volt, az egész rendezvény nem volt nagy helyen, mégis azt gondolom, hogy ahhoz képest meglepően sokan voltak. A vásáron néhányszor végigmentem, de igazából az animés cuccok már korántsem mozgatnak meg annyira, mint régebben. Néhány japán CD-t láttam, de egyáltalán nem az én stílusom voltak, úgyhogy nem is vettem semmit. A Pokémon találkozó egy külön nagyobb teremben volt, ami meglepett, hogy TV-k is ki voltak állítva, meg asztali konzolok. Super Nintendo, Nintendo 64, GameCube és Wii U. A SNES-ben Game Boy Player, benne Pokémon Blue, a N64-ben Pokémon Stadium 2, GC-ben pedig Pokémon Colosseum. A Wii U-s játékot nem ismertem fel. Én úgy le is parkoltam a Super Nintendónál, és nagyjából ott időztem egész nap. Persze azért megjelent néhány ismerős. Többek között Krisi, Ninty, Truner, Norbi, LL és persze bagszi. És ott volt még balko67, aki mellém telepedett le. Így lényegében együtt töltöttük az időt. Az volt jó, amikor Sparrow hozta a Nintendo 3DS-ét a Zelda Triforce Heroes-zal, és azzal játszottunk hárman. Nagyon jó kis kooperatív játék, jó volt összhangban dolgozni, és jót nevettünk egymás szerencsétlenkedésén, az ugyanis mindnyájunkra kihatással volt. Jelölt lett ez a játék a listámon. Be is adta a végén, hogy rámehetek eShop-ra, hogy megvehessem. Ravasz, nagyon ravasz. Amúgy hangulatos, a legjobb többjátékos Zelda, amivel eddig játszottam. És talán pont azért tetszik ennyire, mert összhangban kell dolgozni, és viccessé tette a játékot, hogy az egyikünk ballépése mindnyájunkra kihatással volt. Aztán jöttek mások, balko velük Smash Bros-ozott 3DS-en, én meg addig SNES-en nyomtam a Pokémon Blue-t.

Érdekes volt, mert először a srác neve POKÉCON volt, akit irányítottunk, viszont a rivális nevén kicsit megrökönyödtem. Nem írom ki, mert eléggé durva, de van tippem, hogy ki adta neki azt a nevet… Szóval elvoltam vele, nagyon tetszett. Aztán elmentem egyszer körbenézni, és amikor visszamentem, meglepve tapasztalom, hogy valaki resetet nyomott, ez a mentés törlődött, és az én ősrégi mentésem tért vissza. Ugyanis azt a Blue-t én adtam el bagszinak, azért nem tetszett, mert amerikai, és én csak európai játékot gyűjtök. Mindenesetre nosztalgiáztam egyet a régi mentésemmel. 40-es szintű Blastoise, 16-os szintű Bellsprout, 6-os szintű Caterpie és 5-ös szintű Pidgey volt, ha jól emlékszem. Igen, abban az időben még egy Pokémonra fókuszáltam, ahogy írtam erről régebben, aztán rájöttem, hogy ez nagy hiba volt. De a játékot most is nagyon szeretem, és alig várom, hogy megjelenjen jövő február végén Nintendo 3DS Virtual Console-ra, megveszem mind a három változatot (ha nem lesz extrém drága, akkor egyszerre).

Aztán nézelődtem, meg amikor nem volt kajám, akkor lementem a közeli SPAR-ba. Kíváncsi voltam, hogy itt kapható-e az a Kinder csokimikulás, amit annyira kerestem, és bizony volt… Vacilláltam rajta egy kicsit, de aztán ezzel is úgy voltam, hogy csak egyszer van ezen a világon 2015. december 5-e, holnap mikulás, rúgjunk ki a hámból. Enyém lett. Készültem lelkiekben erre a napra, mert eredetileg én javasoltam bagszinak, hogy a következő Nintendo találkozók legyenek október 3-án és december 5-én. Bár a Nintendo találkozók elmaradtak, de a Pokémon találkozók erre a napra, és ha számított a javaslatom, akkor hálás vagyok bagszinak, hogy figyelembe vette a kérésemet. Szóval csokimikulás-özön ezen a csodaszép mikulás előtti napon. Az egyik kis mikulást odaadtam bagszinak apróságként, tegnap volt a névnapja. Amúgy a rendezvény szervezettebb és komolyabb volt, volt bajnokság, TCG verseny, kvíz. Azt sajnálom, hogy a tervezett előadás elmaradt, de sajnos azt már nem sikerült összeállítania bagszinak. Az azért szép lett volna, hogy 50. Pokémon találkozó és a Bagszipoke weboldal 15 éves, és ennek alkalmából tart egy előadást. A Pokémon Origins viszont furcsa volt. Erre csinált magyar feliratot. Kicsit zanzásítva ez az eredeti Pokémon kezdeti történetek felújítva, más karakterekkel, úgy is mint Red és Blue. Brock nagyon furcsán nézett ki, és a rakéta csapatot sem Jessie és James alkották, hanem mezei rakéták. Érdekes volt, kicsit lelketlennek tűnt, de érdemes volt megnézni. Meg sok Pokémon videoklip, AMV, úgyhogy nem unatkoztunk. Természetesen Matsumoto Rica is megszólalt. Jól éreztem magam, jó volt minden, érdemes volt belefektetni a munkát.

Volt egy vicces momentum, amikor megismerkedtem egy testvérpárossal, odaült mellénk egy ázsiai fiú és lány, játszottak a Pokémon Blue-val és nagyban gondolkodtunk, hogy vajon milyen nyelven beszélhettek. Nem ismertem fel szavakat, ezért nem gondoltam, hogy japán lenne. Nem is szaggatott, tehát nem is kínai, nem is „franciásan” szaggatott, ezért nem is vietnami, csak koreai lehet, mert ők azok, akik még folyamatosan beszélnek. A vicc az volt, hogy az egyik srác letöltötte a telefonjára a Google Translate alkalmazást, és elindította a beszédfelismerést, azt beszéltük, hogy ha szolidan melléjük tartom, akkor hátha kiderül, milyen nyelven beszéltek. Volt mindenféle zaj, meg azért tudtam én is, hol a határ, ezért nem jártunk sikerrel, de jól szórakoztunk az eseten. Aztán tombolasorsolás, és részemről vége is, mert a 18.10-es vonattal azért szeretnék hazajutni. Sikerült is elérni. Itt az 1997-es Játék határok nélkül 2. elődöntőjét néztem meg. Aztán haza is értem. Nagyon jó volt ez a nap, az utóbbi időkben több nehézség is ért, ami miatt nem voltam lelkes a találkozó miatt, a végeredmény annyival jobb lett.

Készült néhány kép, azok itt tekinthetők meg.

Szilveszter ’13


Jó szilveszternek ígérkezik, miután itt töltöm bagsziéknál. 29-én jöttem fel Pestre, az év végi 3DS Hungary találkozóra, mely most a Sugárban volt. Egyszer voltam csak itt, és akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont azt el kell ismerjem, hogy mint találkozó helyszín fantasztikus. Az étkezőknél van egy kisebb elkülönített rész, ott ültünk le, és nem zavartunk senkit. Több játék is előkerült, de mint mindig, most is a Mario Kart 7 aratta a sikert. Igaz, hogy 1 éve nem voltam már találkozón, vártam is nagyon, hogy el tudjak jönni, de újdonságot nagyon nem tudok írni, csak azokat, évekkel ezelőtt is írtam, hiszen minden találkozó lényegében a játék jegyében telik el. Együtt játszunk, kipróbáljuk azokat a játékokat, amiket ki szeretnénk, és másnak meg is van. Kellemes meglepetés volt, hogy 3DS Virtual Console játékokkal is lehet többen játszani Download Play-jel, ki is próbáltuk Ninty-vel a Super Mario Bros. 3-at ketten. Nagyon jól szórakoztunk, emellett az is menőség, hogy elég ha csak az egyiknek van meg a játék, a másik simán csak rácsatlakozik. Meg 3DS-en Tetris-eztek sokat, a videojátékozást Fantos törte meg. Nagyon rég láttuk őt, saját bevallása szerint keveset játszik már. Egy egyedi játékot hozott nekünk, ami olyan szinten lekötötte a társaságot, hogy aztán végig azt játszották. Én nem szálltam be, bár tetszett, amit csináltak. Kis papírokra kitalált mindenki a mellette ülőnek egy videojáték karaktert, és felragasztja celluxszal a homlokára úgy, hogy ne lássa. Neki barchobával ki kellett találnia, hogy ki ő. Érdekes volt látni, hogy egyesek mennyire bonyolult karakterekre gondoltak, vagy hogy eszükbe nem jutott volna, de ha végül kitalálták (vagy feladták), akkor bizony nagyot lestek, hogy ezt hogy nem találták ki.

És ezzel nagyjából véget is ért. Elég hamar szedelődzködött a társaság, úgyhogy 16 óra után már mi is mentünk. Káosz az Örs Vezér Terén, nehéz volt átlátni, honnan indul a 3-as villamos pótló busza, és hol érdemes rá felszállni. Nem a metrónál, mert ott sokan vannak. Arra rászállni, és irány bagszihoz. Hiányzott szerény rezidenciája, de az aznap esti program ne ismétlődjön meg. 4 ember 4 laptop… A többi képzelhetitek. Csak a The Legend of Zelda: The Wind Waker HD szakította meg ezt a tendenciát, amikor bagszit figyeltük játék közben. Eszméletlen szép a játék HD-ben, mindezek mellett a hangulata is megvan. Csak nehogy megint Zeldázni akarjak, mint régen. Nem is vittem el sokáig a játékot, és nem is emlékszem már arra, hogy azért álltam meg vele, mert túl nehéz volt, vagy mert elveszett a motivációm. Nagy kedvenc volt a Wind Waker, úgyhogy nem hiszem, hogy az lehet. Meg hogy ne unatkozzak ezen az estén (kínomban neteztem már én is, különben nem így képzeltem el a közös estét) kipróbálhattam a NES remixet. Ez egy új letölthető játék, mely a WarioWare alapján több mint 200 mini-játékot tartalmaz különböző NES játékokból. Vannak nagyon jó ötletek, de korántsem akkora eresztés, mint a WarioWare. Volt egy pár, ami túl könnyű volt, unalmas, de azért volt egy pár jó ötlet, amik nehezebbek voltak. Azok alapján amennyit láttam, jobban díjaztam volt az inspirálóan nehéz mini-játékokat. Volt egy, a Mario Bros. egyik játéka, ami már túl nehéz volt, amit már leteszek, de ezzel ne fárasszanak. Ki is próbálta LernenBoy is, neki sem jött össze.

A tegnapi nap közös játék okán már jobban telt el, mivel megkértem bagszit, hogy ha lehet, többet játsszunk közösen. Így is lett, előtte délelőtt mentünk vásárolni. Nintendo 64-en játszottunk sokat, a Goldeneye 007 hatalmas élmény volt négyesben, és mindenki nagyon élvezte. Nem hiába volt annak idején fő társasági móka a Mario Kart 64 mellett. Volt a Mario Kart is, ez nagyon jó volt. Bár ezt igazán csak akkor jó, ha órákig játsszunk vele együtt, így, rövidebb időre annyira nem. Ami csalódás volt, hogy a Mario Party 2 nem volt annyival jobb négyesben, mint egyedül, ahogy írták. Jó volt, de sokkal jobb játékélményre számítottam. Még bagszi Pokémon Stadium 2 mini-játékait próbáltuk ki, egészen menőség volt. De amivel sokat játszottunk, az a Wii U-s Wii Party U. Már a Wii-s Wii Party-t is szerettem, ebbe is sok jó ötlet volt, ezt nevezem méltó folytatásnak. Az egyik legmenőbb volt, amikor egy játékos a tábla tetején állt, a többi három pedig az alján. A felső játékos kapcsán volt egy eldöntendő kérdés, és be kellett jelölnie a választ, hogy mennyire igaz rá az állítás, vagy nem, és a többieknek is ki kell találni, hogy aki fent van, arra az mennyire igaz. Még a két véglet is frappáns volt sokszor. Egy példa: “Mennyire tudsz titkot tartani?” Az egyik véglet: “Senkinek a lelkét nem tárom ki.” A másik: “Hallottad a hírt…?” 😮 És akkor a Wii U GamePad-en látható csúszkán kellett beállítani, hogy az mennyire igaz rá, és többieknek is megtippelni. A másik, ami inkább érdekes volt, hogy egy Wii U GamePad-en, és három Wiimote-ot kellett meghatározott módon egymás mellé tenni, és azokat a gombokat kell megnyomni, amelyikre utasítást kapunk. Ez olyan, mint a Twister társasjáték, de itt csak a kezünket kell használni. Ujjfájdalmak és görcsök kiújulása garantált. Volt még egy, ami ahhoz képest, hogy viccesnek tűnt, annyira nem szórakoztatott engem. Négy ember Wii GamePad körül zenére táncol. Kört alkotunk, és azt kell csinálni, amit a GamePad-en látunk. Több így hirtelen nem jut eszembe, és ha ismét elővesszük a játékot, állítom, hogy fájni is fog, mert nagyon tetszett, és hogy felejthettem el.

És most itt vagyunk, 31-én. Ma már (így idén) nem írok többet, ezért egy gyors összegzést írok. Mindig optimistán szoktam jellemezni az adott évet, de most ezt nem tudom megtenni. Nem tartom ezt az évet jónak. Akármi is történt, akárhogy is szolgálta a fejlődésemet, az ideit az eltékozlás évének tartom, mert nem sikerült munkát szerezni, így nem tudtam előrelépni. Persze, benne van az is, hogy visszatérjek Pestre, le nem tagadnám, hogy mennyire vissza akarok jönni, hiszen idén valahányszor felutaztam ide, azt éreztem, hogy itt vagyok igazán elememben, itt vagyok igazán önmagam. Azt maximálisan elfogadtam, hogy a december a pihenés jegyében teljen el, aminek meg is lett az eredménye: Nagyon sokat enyhültek a tünetek december eleje óta, egyre inkább érzem, hogy visszatérhetek a régi kerékvágásba, ezért januárban ismét elkezdek munkát keresni. Ha már a média ennyire harsogja, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor csak én is érezni fogom, nem igaz? Mindezek mellett januárban újra előveszem a németet, már meg is van az időpont: február 8-án lesz az írásbeli nyelvvizsga. Ugyanis biztosra eldöntöttem, hogy az Origósat fogom csinálni. Meg is kérdeztem a munkaügyi központban, még kérelmet se kell benyújtani, hogy ne TELC-eset írjak, ott vizsgázok, ahol akarok, a lényeg az, hogy igazoljam, hogy kifizettem a második nyelvvizsgát, ha nem sikerült. Azért nem írom pótnyelvvizsgának, mert ez nincs így hivatalosan megnevezve. Át is néztem az Origósat, sokkal barátságosabb. Amikor megláttam, hogy a tesztes résznél nincs minimum ponthatár a sikeres nyelvvizsga esetére, nagyon megkönnyebbültem. Ez persze nem jelenti, hogy lazítani kell. Úgy van a teszt, hogy 50 mondat, négy válaszlehetőséggel, és ezt számolják át 15 pontra. Sokat kell készülni. Sokat kell készülni erre is, de a többire is úgy kell felkészülni, hogy lehet, hogy a teszt 0 pont lesz. Összesen 80 pont szerezhető, és 48 ponttól sikeres a vizsga. És mivel a teszt 15 pontos, ezért úgy kell készülni, hogy 65 pontból kell 48-at elérni, és így máris nem hangzik annyira kellemesen. Mindezek mellett minden egyes teszten elért pont csak segít rajtam a még jobb eredmény érdekében, valamint hogy könnyen meglegyen a 48 pont. Úgyhogy lesz dolgom a munkakeresés mellett. Csak még azt nem tudom, hogy kétnyelvű, vagy egynyelvű nyelvvizsgát kell tennem? Azt sem tudom, hogy mi a különbség a kettő között azon túl, hogy magyarról németre is kell fordítani, meg németről magyarra is. A negyedik, utolsó feladatrész, a baráti levél írása. Azért emeltem ki a barátit, mert a TELC középfokon hivatalos levelet kell írni. Információkérés, állásra jelentkezés, vagy panaszlevél. Igazából nem jó ötlet a hivatalos levél, mert ha belegondoltok, tele van sablonmondattal. Állásra jelentkezésnél úgy kell fényezned magad, mint soha senki, és megvannak erre a jól bejáratott mondatok, ahogy panaszlevélnél is. Viszont egy baráti levél azért tetszik jobban, mert spontánabb, sokkal ugyanúgy választékosan kifejezheted magad. Például írtam olyan baráti levelet, amikor a Start! nyelvkönyvvel alapfokon készültem, hogy új helyre költöztél, és mutasd be az új lakásodat, szereted-e, a környék milyen, hol van, és hasonlók. Ez számomra szimpatikusabb. De ami egyértelműen sokat segít: Lehet szótárt használni. A teszten kívül az összes feladatrésznél. Ez segít abban, hogy választékosan fejezd ki magad, de a nyelvtant és a mondatalkotást nem tudod kilesni a szótárból. Jaj, már tudom, hogy újra elő kell vegyem, hogy hol is kell a KATI szórendet használni, és hogy nem szabad három ige esetén Partizip II-t használni, ha múlt időben írok, valamint módbeli segédigéknél nincs zu+infinitiv alak. Ezeket szoktak a leggyakrabban elrontani. Ennyit a németről. Az optimizmusom ettől függetlenül a helyén van, és nagyon szeretnék 2014-re egyenesbe jönni, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Ennek fényében kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!

Szilveszter alkalmából most többet hallgatok L’art Pour L’art Társulatot, mivel megvan mind a négy albumuk eredetiben CD-n, és három album kazettán (a Winnetou nincs meg, azt keresem). Szilveszter alkalmából nézzétek meg a kedvenc Vastyúk is talál szeget részemet:

És le ne maradjon a szokásos év végi statisztika, a Last.fm-ről az év előadóiról, albumairól, kislemezeiről:

Top 10 2013 előadók

  1. Megumi Hayashibara (3.953)
  2. JAM Project (1.810)
  3. Masami Okui (1.526)
  4. Zorán (1.007)
  5. Suara (782)
  6. Skorpió (759)
  7. ALI PROJECT (591)
  8. Chihiro Yonekura (577)
  9. LGT (568)
  10. angela (513)

Zárójelben az idei évre vonatkozó összhallgatás látható. Azért látszik, hogy márciusban nagyon rákaptam Hayashibara Megumi-ra.

Top 10 album

  1. JAM Project Best Collection IX: THE MONSTERS (344)
  2. Megumi Hayashibara: SpHERE (341)
  3. Megumi Hayashibara: Enfleurage (272)
  4. Megumi Hayashibara: CHOICE (269)
  5. Megumi Hayashibara: bertemu (262)
  6. Megumi Hayashibara: Fuwari (247)
  7. angela: ZERO (242)
  8. Megumi Hayashibara: VINTAGE White (241)
  9. Megumi Hayashibara: SHAMROCK (216)
  10. Skorpió: Zene tíz húrra és egy dobosra (201)

Top 10 kislemez

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (332)
  2. JAM Project: Wings of the legend (261)
  3. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (155)
  4. Megumi Hayashibara: Proof of Myself (124)
  5. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (77)
  6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (77)
  7. Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ (70)
  8. Megumi Hayashibara: question at me (68)
  9. STYLE FIVE: SPLASH FREE (64)
  10. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire (63)

Top 100 dalok

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (off vocal ver.) (112)
  2. JAM Project: Wings of the legend (111)
  3. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (111)
  4. Skorpió: Elindulunk (88)
  5. angela: To be with U! (79)
  6. JAM Project: Babylon (78)
  7. Megumi Hayashibara: Lively Motion (off vocal version) (75)
  8. Megumi Hayashibara: TOO LATE (NEW version) (73)
  9. Hironobu Yahata, Shinya Outouge: Dueling for Prizes (73)
  10. Takeshi Hama, Mahito Yokota, Asuka Hayazaki: Desert Overview (73)
  11. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (72)
  12. Daft Punk: Face to Face (70)
  13. Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream (68)
  14. Yuko Kadota: The Cave of Wonders (68)
  15. Megumi Hayashibara: ROCK de Ikou (65)
  16. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (60)
  17. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (off vocal ver.) (57)
  18. Megumi Hayashibara: be Natural (55)
  19. Megumi Hayashibara: Re.Starting again (55)
  20. angela: Boku Janai (55)
  21. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (Chihiro Yonekura ver.) (54)
  22. Aya Tanaka: Chase Bowser (53)
  23. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
  24. Megumi Hayashibara: Dance with me… Saigo no Paradise
  25. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
  26. JAM Project: The advent of Genesis
  27. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy (Yoshi)
  28. angela: Tooku Made
  29. Megumi Hayashibara: Lively Motion
  30. Aya Tanaka: Space Match
  31. Megumi Hayashibara: feel well
  32. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
  33. JAM Project: NOAH
  34. Suara: Mizukagami
  35. JAM Project: Believe in my existence
  36. JAM Project: Wings of the legend (off vocal)
  37. Skorpió: Az új generáció
  38. Megumi Hayashibara: Plenty of grit
  39. JAM Project: LIMIT BREAK
  40. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (instrumental)
  41. JAM Project: Rescue Fire
  42. JAM Project: Kurenai no Kiba
  43. Megumi Hayashibara: Yoru wo Buttobase
  44. Skorpió: Furcsa emberek
  45. Megumi Hayashibara: Give a reason
  46. Megumi Hayashibara: My dear
  47. JAM Project: PREDESTINATION
  48. Megumi Hayashibara: EL WAKT
  49. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  50. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
  51. STYLE FIVE: SPLASH FREE
  52. ALI PROJECT: Reiyou Bara Zukan
  53. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT
  54. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
  55. Megumi Hayashibara: Revolution
  56. Suara: June
  57. Suara: Akai Ito (instrumental)
  58. Megumi Hayashibara: Ame no Koinu
  59. Megumi Hayashibara: Successful Mission
  60. Megumi Hayashibara: Fuwari
  61. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
  62. Megumi Hayashibara: question at me
  63. Chihiro Yonekura: Dolphin Song
  64. Megumi Hayashibara: unsteady -off vocal version-
  65. angela: KINGS
  66. JAM Project: FREEDOM
  67. Megumi Hayashibara: MIDNIGHT BLUE
  68. Megumi Hayashibara: Watashi Dake no Yume he
  69. Yasunori Mitsuda: Pirate Land
  70. Megumi Hayashibara: Sunadokei
  71. JAM Project: Omoide wa Okkusenman!
  72. LGT: Dalaktika
  73. Megumi Hayashibara: brave heart
  74. Megumi Hayashibara: Front breaking
  75. Chihiro Yonekura: Shooting Star
  76. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
  77. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
  78. Megumi Hayashibara: Niji Iro no Sneaker
  79. Yasunori Mitsuda: Wario Battle Canyon
  80. Masaaki Endoh: LIMITER
  81. Mami Kawada: See visionS
  82. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy
  83. Hironobu Kageyama: Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~
  84. JAM Project: Hagane no Resistance
  85. Megumi Hayashibara: Daybreak Impression
  86. Megumi Hayashibara: Regret ga Naite Iru
  87. Megumi Hayashibara: Nemurenai Machi de
  88. Megumi Hayashibara: question at me (off vocal version)
  89. Megumi Hayashibara: Just Begun
  90. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~
  91. Mikó István: Jön a régen várt szép esküvő
  92. Megumi Hayashibara: 7 senchi no Kyori
  93. Megumi Hayashibara: Hanarete Itemo
  94. Megumi Hayashibara: Ame Nochi Kumori Nochi Hare
  95. Megumi Hayashibara: Omokage
  96. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  97. Masami Okui: STRATEGY
  98. Megumi Hayashibara: Bon Voyage!
  99. Megumi Hayashibara: Shining Girl
  100. Aya Tanaka: An Adventurer

Néhány gondolat az új Rozen Maiden-ről


Rozen Maiden 2013A 10. résznél járok az új Rozen Maiden sorozatban, így most már összetettebb véleményt tudok alkotni az animéről. Sajnos bejöttek a negatív “jóslatok”, tényleg elég lassú a történetvezetés. Amit láttam az első három részben, az gyakorlatilag egy részbe befért volna. Igazából nem is csak azért, mert lassú, hanem mert kihangsúlyoz olyan történéseket, amiknek a főtörténet szempontjából semmi köze nincs. Sakurada Jun felnőtt lett, egy könyvesboltban dolgozik, tanulmányait abbahagyta, mert bár végül szeretett tanulni (ahogy láthattuk korábban), mégis csak egy harmadrangú egyetemre vették fel, ahova a japán fiatalság aljanépe jár, így úgy döntött, hogy inkább dolgozni megy. A könyvesbolt, ahova felvették, főnöke igencsak zsémbes, nem biztos, hogy bárki is ilyen főnököt kívánna magának. Sokat szekálja Jun-t, mert bár mindent megtesz, hogy jó munkaerő legyen, meglehetősen ügyetlen néha, és főnöke előszeretettel köszörüli a nyelvét a rossz tulajdonságain. Az önmagában jó dolog, hogy Jun saját lakásban lakik, de nagyon nem tetszik, hogy szürkék a falak és olyan színtelen az egész, nagyon lerontja a hangulatot. Így nővérét bár nem látjuk, viszont főhősünk munkatársa Saito jellemre tisztára olyan, mint Nori. Naiv, mindenkivel kedves, és nyugodtan leszúrhatják késsel, az sem érdekli.

Igazából én az elejére nem szántam volna ennyi időt. Teljesen felesleges Jun-t ennyit látni a munkahelyén, a történet szempontjából semmi érdekeset nem csinál, csak dolgozik, meg beszerzi azt a bizonyos könyvet. És amint az célt nyert, utána sem indul be az egész, pont azért írok csak most róla, mert konkrétan most kezd forrani a levegő, és végre felébreszt. Úgy nem ad értelmet a korábbi történéseknek, de hogy végre van valami fordulat, esetleg abban segít, hogy az elején levő történéseknek érzelmi töltetet ad azáltal, hogy empatikussá tesz a szereplőkkel. Azt érdekes egyébként látni, hogy mi lett a gyerekkori Jun-nel, aki mindenkit elmart maga mellől, gyűlölt mindenkit, mert mindig bántották, most meg ő biztatja a másikat, hogy igenis meg tudja csinálni. Nem semmi fordulat. Beleillik ez a jellemvonás, hiszen az első szériában és a Träumend-ben folyamatos jellemfejlődésen ment keresztül. Viszont azt logikai bakinak tartom, hogy ahogy kerülnek elő a Rozen Maiden babák, nem emlékeznek Jun-re, és mint egy vadonatúj Medium-ként bánnak vele. Az nem játszik, hogy elvesztik az emlékezőtehetségüket, mert akkor az Ouvertüre-ben Shinku hogy tud visszaemlékezni egy ajándék által egy több, mint 200 éves történésre? De az a helyzet, hogy a fiatal felnőtt Jun sem úgy köszönti a babákat, mint régi ismerősök. Úgyhogy sokban elmarad az új széria a régiektől, azok igazi kuriózumok voltak. Végignézem az első sorozatok tiszteletére, de koránt sincs meg az a hangulat. Ja, és hiányoznak a német epizódcímek.

Ejtsünk szót a zenéről is. Már többször említettem, hogy szeretem az openinget az ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai dalt, viszont azt el kell ismerni, hogy nem olyan nagy szám, mint az előző három. Azokba jóval több ötlet volt. Takarano Arika szinte színésznő volt az énekhangjával, annyira hitelesen játszotta el az alárendelt szerepét, itt meg nincs nagyon színészkedésről szó, ebből a szempontból egyszerűbb lett a dal. Az endingnek viszont örültem. A régi Rozen Maiden-eknek Shimotsuki Haruka énekelte az endinget, és egy időben fárasztott, idegesített, mert nincs képzett énekhangja. Jók azok a dalok, amiket énekel, alap énekhangja is van, de konkrétan nem tud énekelni. Tök mindegy, hogy Shimotsuki Haruka+refio vagy kukui néven csinálja, nem tetszett egyik sem. Az új endinget viszont Annabel énekli. Vele először az Another animében találkoztam, szép endinget énekelt neki, de akkor még nem figyeltem rá komolyan, Most viszont tettem egy próbát az Alternative kislemezzel, és tetszett a B-side track is, ami abból a szempontból fontos, hogy ha az nem anime dal, akkor az jóformán saját szerzemény, ott jobban megmutatja, hogy ki ő valójában, milyen dalokat énekel, és ez sokszor eltér az animéhez írt daltól. Egészen jó volt, bár az Rozen Maiden ED is tetszik. Szépen énekel, egyedi, tetszetős a hangzásvilág. Egy albuma jelent meg hivatalosan (van még kettő vagy három saját maga által producerelt, indie album is), azt is meghallgattam, és egészen jó dalai vannak, ajánlom figyelmekbe. Amúgy valószínűleg azért Annabel énekli az endinget, mert az a csoport írta a zenét, amelyik a korábbi endingeknek (myu), innen az összeköttetés.