Brit rádióadó


The Heart Network logoVan egy angol rádióadó, amit szoktam hallgatni, ha nagyon bennem van a brit hangulat, emlékek, kicsit átadva magamat annak az életérzésnek, amit ott éltem meg, amit nagyon szeretek. Ez pedig a Heart North West. A Heart egy országos kereskedelmi rádióadó, ennek a North West állomását hallgatom, miután nővéremék a Liverpool melletti Wallasey városában laknak. És valahányszor mentünk valahova autóval (márpedig ez mindennapos tevékenység volt), mindig ez a rádióadó szólt. Megtetszett a hangulata, azóta is, ha angol rádióadót hallgatok, csak ezt hallgatom.

Brit rádióadót meg nemcsak azért hallgatok, mert nagyon elmerülök azokban a dolgokban, amiket Angliában éltem meg, hanem mert innen “értesülök” a legújabb trendekről zenei téren. Elátkozott dolognak tartom a mai nyugati zenét, mégis hallgatom néha egészen egyszerű okból kifolyólag: Lazítani. Amikor nem igényes szövegre, élő zenére vágyom, csak egyszerűen lazításra vágyom, akkor hallgatok nyugati zenét. Ilyen ritkán fordul elő, most is a japán zene, illetve egyre inkább úgy fest, hogy Ákos a fő csapásirány nálam, ha zenéről van szó. Illetve néhány kiváló magyar előadó (LGT, Zorán, Metro, és néhány jó élő, rock zene) de néha kifejezetten jó érzés értelmetlen, jelentés nélküli zenét hallgatni.

Meg nemcsak ellazít, hanem olyan érzetet ad, mintha jobban benne lennék abban a világban, ami körülöttem van. Bár ez inkább csapda, mert mindig az aktuális trendek szólnak a népszerű rádióadókban, ami sok esetben a legkevésbé kompatibilis az igényes, élő zenével. De amikor ezeket hallgatom, akkor elengedem ezeket a gondolatokat, és átadom magam azoknak az érzéseknek, amik ezek a zenék adnak.

Angol rádiót meg azért is érdemes hallgatni, mert a híreket legtöbbször 1-2 percben lerendezik. Ledarálják gyorsan, hogy ki kit ölt meg, vert halálra, rabolt ki. Nem viccelek, tényleg ezek az angol kereskedelmi rádióadók híreinek fő csapásiránya. Nővérem módszeresen kapcsolta ki arra a pár percre a rádiót, amikor a hírek szóltak, aztán vissza, mert egyébként tényleg rettenetesek. De legalább gyorsan elmondja, és kész, mehet a buli a tovább.

Érdekes volt, hogy weboldalon eddig nem tudtam hallgatni, de most sikerült behozni ott is a rádiót. Valami brit törvény, hogy országhatáron kívül nem lehet hallgatni rádióadót… Nem biztos, hogy ez volt, csak azt láttam, hogy fenntartják a tévedés lehetőségét, és lehetőséget adtak arra, hogy beírjam az irányítószámot. Beírtam a nővéremékét, és Budapesten is szól a rádió (ahogy az LGT énekelte). Ennyit a helymeghatározásról. Már csak azért is, mert a TuneIn alkalmazásról és a Heart mobilos alkalmazásáról vígan tudom hallgatni a rádiót anélkül, hogy kérte volna az irányítószámot. Sokkal inkább itt arról van szó, hogy nem vagyok a kereskedelmi érdekeltségükben, mert nem Angliában hallgatom a rádiót. Mert egyébként rengeteg reklám van, legalább 7 perc egyhuzamban. Elvagyok ezekkel is. Nem annyira idegesítőek, inkább csak úgy érzem, hogy közelebb vagyok lélekben a britekhez.

Azért kezdtem el ismét hallgatni a rádióadót, mert felmerült a lehetősége, hogy valamikor az ősszel lehet, hogy lesz lehetőségem ismét egy kis időt tölteni Angliában. Ez még nem biztos, ennek ellenére nagyon elkapott a brit hangulat. Ehhez mondjuk az időjárás is rásegített, mert tegnapra rettenetesen lehűlt a levegő (pénteken 33°C, vasárnap meg 16°C…). De ehhez az is rásegített, hogy tegnap voltam az Aréna Plázában és szétnéztem a Sport Direct-ben. Ez Angliában a “törzs-ruhabolt”, ahova mindig járunk vásárolni, valahányszor Angliában vagyunk. Néhány éve nyílt Budapesten az üzlet, és ugyanaz az üzlet felépítése (franchise) ezért ugyanazt a hangulatot árasztja magából, mint az angliai üzletek. Egyébként alapvetően drága üzlet, ide a leértékelések miatt érdemes járni. Mert ami olcsó, az meglehetősen jó áron van, és olcsón lehet jó minőségű sportcipőt, ruhát venni.

Miből lesz a cserebogár


Nagyon rég nem éreztem, hogy ennyire sínen vagyok, minden nagyon jól alakul. Még szerdán voltam a WirralMet iskola Birkenhead-i épületében érdeklődni angol nyelvtanfolyam iránt, és konkrétan utolsó pillanatban jelentkeztem, ugyanis másnap volt a szintfelmérő. Erre természetesen el is mentem. Maguk a feladatok annyira nem, de a rendszer nagyon emlékeztetett a TELC-es nyelvvizsgára. Azt hallottam egyébként, hogy külföldön nagyra becsülik a TELC rendszerét, mert ha jól tudom a feladatokat az adott anyaországban állítják össze, és ott is javítják. Teszt volt döntő többségében, meg szövegbe kellett behelyettesíteni a megfelelő szót, valamint levelet kellett írni egy külföldi ismerősnek, aki jelezte, hogy ellátogatna a szülőországunkba, és lássam el tanácsokkal. Igyekeztem választékosan fogalmazni, azért ha megerőltetem magam, akkor megy. Ott azonnal kiértékelték a tesztet, kicsit olyannak tűnt, mintha kutyafuttában cselekedtek volna. 37 pontot értem el az 50-ből, ezzel a jobbik csoportba kerültem. Level 1 és level 2 van, és nekem a kettes jutott. Azt mondom, hogy nem olyan rossz, kezdetnek megfelel, de ha tényleg az lesz, hogy végleg itt maradok, akkor minden helyzetben kiválóan kell beszélni angolul, és akkor bizony a végére nem 50 pont kell, hanem legalább 60 az 50-ből. És most erre iszonyú lelkesedést érzek. Szeptember 8-án kezdődik a tanfolyam, egy héten háromszor kell menni hétfőtől szerdáig 9 és 12 óra között. Összesen egy éves lesz. A teszten persze mindenféle nemzetiség megfordult, az egész világ három kis teremben.

Amúgy a teszten pont azok nem mentek, amiket már nem nagyon tanultam. Mert talán kiírtam ide korábban, de én angolt össze-vissza tanultam, mivel általános iskolában és gimnáziumban németet tanultam, valamint középiskolában az olasz volt a második nyelvem. Az olasz nyelv iránti érdeklődés még a Játék Határok Nélkül egyik “maradványa”, ugyanis, ahogy írtam, az olaszok voltak a magyarok mellett, akiknek nagyon szurkoltam, és mivel láttam, hogy van lehetőség a nyelvük megtanulására, ezért mellette döntöttem. De ne tettem volna… Tényleg nagyon sok múlik a tanáron, a végén már csak a túlélésre játszottam. Tehát, angolul először magántanárnál tanultam 1997-1999 között, majd ahogy elment a kezdeti nagy lelkesedés, úgy maradt abba. Ezek után dalszövegekből, innen-onnan lestem el szavakat, kifejezési formákat. Majd tanárnál ismét 2006-tól kezdtem el tanulni, miután leérettségiztem, és képzésekre jártam. Ez elment 2010-ig. Igazából sok haszna volt, mert sok mindent megtanultam, de mivel haladó csoportba kerültem, ezért egy árok képződött. Mert ugye tanulgattam én a két időintervallum között is, de nem a nyelvtant. Például az alap igeidőket ismerem, de hogy a különböző múlt és jövő időket mikor használjuk, azt már nem. Remélem majd erre is sor fog kerülni. Meg sokszor keverem a szavakat angolul, elsősorban a hasonló kiejtésűeket. Például előfordul, hogy a drága szó helyett tapasztalatot mondok (expensive – experience). Vagy keverem azokat az igeidőket is, amiket tudok. Múltban megtörtént eseményekről jövő időben beszélek. Ezek csak úgy jönnek, gondolkodás nélkül, és ez néha kavarodást eredményez.

Elkezdtem komolyabban nézni az albérleteket. Több eshetőségre is felkészülök, de az biztos, hogy ha tényleg fizetnek nekem egy egyszobás stúdiólakást is, akkor nem lesz nekem rossz sorom. Sok felújított, vagy új építésű házat adnak ki, mely a képek alapján igazán szépnek tűnik. Csak annyi, hogy berendezetlen. De mondta nővérem, hogy nem baj, mert tudnak bútort, ágyat adni és hogy ne lelkesedjek arról, hogy adományboltokban milyen olcsón lehet hozzájutni, mert akkor már kezdem azt érezni, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Valószínűleg a jövő héten tudok költözni, de ezt még meg kell beszélni.

És most, hogy úgy néz ki, hogy maradok, vásároltam néhány olyan dolgot, amiket már akkor vettem volna, ha biztosra kiderül, hogy nem megyek haza. A DVD és egyéb kínálatot mindig is kerültem, hogy ha hazamegyek akkor ne legyen gond a hazaszállítással. Azt hiszem egy második nagy Harry Potter korszak veszi kezdetét, az összes DVD első kiadását be akarom szerezni, valamint a könyveket is, hogy ne csak érdekes történetet olvassak, hanem fejlesszem az angol tudásomat. Az első két filmet megnéztem, és mivel tartani akarom a sorrendet, ezért a hatodikkal várni fogok. Mint ahogy a könyvből is először az elsőt akarom elolvasni. Azt meg nem is figyeltem, hogy az első DVD felső részéről hiányzik a sárga csík, ami ott van a második DVD-nél, és most már tudom, hogy mit jelent: 4:3-as képarányú, és nem 16:9-es. Hiba volt ezt nem figyelni, de ezért nem viszem vissza, mert annyira olcsó a DVD, hogy érték tekintetében nem játszik már szerepet. £1.99 volt egy HP, és azért vettem hármat, mert együtt £5 voltak. A Gyűrűk urát is azért vettem meg, mert érdekel. Tudtam, hogy mekkora kultusznak örvendett már annak idején, de mivel az első filmet nem láttam, csak a másodikat a moziban, ezért az egész nem állt össze egy egésszé, így kevés dolog maradt meg bennem. Szinte már megaláztatás, hogy £1-ről 75p-re értékelték le, pedig eredeti első kiadás a belső papírja is benne van. Nem hiszem el, hogy ennyire nincs értéke a DVD-nek, pedig annak idején mekkora lendülettel indult. Biztos voltak ezek a maguk idejében 15-20 fontok. Mindegy, csak én járok jól, mert igen jutányos áron be tudom szerezni azokat, amik érdekelnek.

Üdítők tekintetében ez a nagy kedvenc:

Az összes fajta kóla közül ennek van a legjobb íze, és hogy koffeinmentes, az talán kicsit egészségesebbé teszi.

Hazatérés


Igen hamar döntöttünk felőle, de megvettük a repülőjegyet novemberre. Néhány napja egyszer néztem, hogy ha most vennénk meg a jegyet, akkor mennyibe kerülne, és láttam, hogy az egyik járatra 25 font, hát az igen olcsó. Hétfőn beszéltem anyámmal Skype-on, megemlítettem neki ezt az árat, és az lett a vége, hogy megvettük, ugyanis az utolsó hely volt arra a járatra ezen az áron. Persze nővéremet is bevontuk a döntésbe, ugyanis felmerült, hogy vagy október végén vagy karácsonykor ők is jönnének Magyarországra. Október végén van az egy hetes iskolai szünet, arra az időre jöttek volna haza. Persze a repülőtársaságoknak is megvan a magukhoz való eszük, természetesen a szünet első napjára nagyon drága volt a jegy, ahogy az utolsó napra sem fapados áron adják a hazatérőknek. Karácsonyi időszak meg természetes… Az ő látogatásuk tehát egyelőre még kérdéses.

Még korábban úgy beszéltük meg, hogy novemberben ha látogatóba is, de hazamegyek, ezért is döntöttük ilyen gyorsan, hogy ha van jó áron repülőjegy, akkor megvesszük. Nem akarom véglegesnek mondani a hazatérésemet, mert fenntartom a lehetőséget, hogy történik valami olyan dolog, ami végleg ideköt, de ez jelen állás szerint lehetetlenség. Azt a frusztrációt pedig inkább a bizonytalanság hozta ki belőlem, amit például az Adarna Karaoke fórumon is kiadtam magamból (persze keretek között). Inkább amiatt volt bűntudatom, hogy olyan stílusban írtam ki a gondolataimat, amit utálok másoktól olvasni. Most így letisztult fejjel azt mondom, hogy el tudom fogadni azt, hogy a briteknek ez az életforma a normális, amit nap mint nap látok, de ez teljesen elüt az én habitusomtól, és egyszerűen képtelen vagyok beilleszteni a mindennapjaimba. Túlságosan szabadelvűek, nemtörődöm, anyák fiatalon (20-22 évesen) szülnek, és nem látom azt a fajta gondoskodást a gyerekük irányába, ami például minket, magyarokat még azért jellemez minket. De vannak jó dolgok, amiket el lehetne tanulni a britektől: Nagyobb szerepet vesznek ki az apák a nevelésben, sőt, néhány esetben konkrétan az volt az érzésem, hogy a valódi szülői érzelmeket az apától kapja meg a gyerek. Jó látni, ahogy a parkban együtt játszanak a gyerekükkel. Meg néhány embernél azt látom, hogy nagyon lelkiismeretes munkaerő, és szívét-lelkét beleadja a munkába. Úgyhogy szó nincs arról, hogy csak rossz dolgok lennének itt, csak ahhoz képest, ami korábban láttam, amikor látogatóként jártam ide 2-3 hétre, sok csalódás ért, sokkal jobbnak képzeltem el itt a dolgokat. Aztán persze lehet mondani, hogy az a pár hét nem annyira releváns, ha hosszabb ideig van az ember egy adott országban, akkor látja csak igazán, hogy mi a helyzet. Legyen így, én már elfogadtam. Több angol családnál is voltunk, nővérem ismerőseinél, nagyjából ugyanaz a légkör, viszont a múlt héten egy magyar családnál voltunk látogatóban Bebington-ban. Hát az olyan volt, mintha hazamentem volna, teljesen más volt ott lenni. Nagyon kijön az, hogy mennyire mások a britek és a magyarok.

Aztán elképzeltem, hogy más külföldi országokban milyen lehet élni. Szerintem Németország hasonló lehet, mint Anglia, ott is eléggé szabadelvűek az emberek, ráadásul ott a fiatalok beszédstílusa eléggé lekezelő. Ezt a német Legyen Ön Is Milliomosban vettem észre, amikor nagyon fiatalok, 18-22 évesek, játszanak, van egy ilyen “mit képzelsz magadról, én vagyok a király” stílusú beszédük. Erre először LL hívta fel a figyelmemet, aztán jobban figyeltem erre, amikor néztem otthon a német vetélkedőt, és láttam, hogy igaza van. És ez teljesen normális volt a műsorvezetőnek, Günther Jauch-nak. A másik ország, melyről hasonlóképp elmélkedtem, az Ausztria. Ott nem vagyok biztos abban, hogy annyira érvényesülnek azok a normák, amik a fent említett két országban vannak. Az a véleményem (aztán lehet, hogy rossz logika), hogy mivel olyan országokkal határos Magyarország mellett, mint Szlovénia, Szlovákia, Csehország, az osztrákok némileg keretek közé szabják életüket. De még egyszer sem voltan Bécsben, úgyhogy ez csak saját gondolat. Szeretnék oda eljutni, nagyon kíváncsi vagyok, milyen város lehet, határozottan jók az elképzeléseim. De nem élem bele magam, nehogy csalódjak…

Amúgy most a héten kifejezetten jó idő van itt Angliában, egyszer volt 25°C is. Valamit mutat magából a nyár itt is, kifejezetten nyári hangulatom volt az elmúlt napokban. Most is ha méltóztatna felszakadozni a gomolyfelhőzet az égen, megint meglenne. A múlt héten volt nagyon rossz idő, sokat esett az eső, és nem nagyon volt 15°C felett kint. Kifejezetten októberi hangulatom volt akkor. De ahogy nézem az idokep.hu oldalon, otthon sem olyan meleg a nyár, mint szokott lenni. Azt látom, hogy pár napig 30°C körül van, aztán jön valami hidegfront, és hűl le a levegő. Bár most nézem, hogy jövő héten 34°C lesz… Inkább ne láttam volna. T_T Na de mindegy is, inkább az itteni enyhébb napoknak örülök, minthogy azon sírjak, hogy otthon micsoda hőség van. Amúgy találtam egy számomra érdekes képet a timeanddate.com weboldalon:

sunmapHa egy gömbként képzeljük el, akkor teljesen természetes, hiszen a Nap most a mi oldalunkon van, arra csodálkoztam rá, hogy ha megfigyelitek a szinuszgörbe-szerűséget, pont Angliánál fordul a csúcs felé nagyobb ívben. Most már érhető, hogy miért van itt még 22 órakor is világos, és miért kezd már 3 órakor világosodni.

Seacombe Ferry – New Brighton sétány


Bár nem volt olyan szép idő, mint tegnap, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyek sétálni egyet a folyóparton. Igényeltem már, ugyanis Nintendo DS leírást írok a Mariós oldalra, és még épp csak a fele van kész, és már több mint 2000 szó volt. Iszonyat hosszú lesz, és már kezdtem belefásulni az írásba. Úgyhogy kellett is a szünet, 12.30-ra összeszedtem magam, és útnak indultam. Az iskolán át mentem a tengerpartra, ott van a környéken a Seacombe Ferry vasútállomás, mellette rögtön ott van a tengerpart, mely lényegében egy sétány, mely New Brighton-nal köti össze a kiindulási pontomat. Nagyon szép hely, teljesen megihletett. Egyébként is preferálom a tengerpartot, ha nyaralás kapcsán feltennék nekem a tipikus kérdést, hogy hegyvidék vagy tengerpart, akkor egyből a vizes vidéket választanám, a folyó, tenger közegét nagyon szeretem, ahogy a strandolás is hiányzik. Különben ez folyópart, nem tengerpart, tegnap rosszul írtam, hiszen ez a Mersey folyó, túloldalán van Liverpool (ami nem májmedence, ki kell hogy ábrándítsam a poéngyárosokat). Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok képet csináltam, 71 készült el, nem csoda, hogy a tölthető elem már végképp kiakadt a végére. Így is sokáig bírta nagyon. New Brighton-ban a számomra már jól ismert bohóc köszönti a városba érkezőket:

És megtaláltam azt a házat, ahol nővéremék laktak előzőleg albérletben. Tudtam, hogy a tengerpartnál laktak, csak azt nem, hogy pont itt. És még mindig kiadó a ház (gondolom szobánként, nem mindig veszik ki mindegyiket). Kellemes emlék volt újra látni a házat.

Aztán séta visszafelé. A sétány 3,5 km, ezt megduplázva plusz az út a házunkig, legalább 10 km-t sétáltam most délután, a 3DS-em szerint 20.981 lépést tettem. Nem is volt lábam a végére, az biztos! De ez nem számít, mert nagyon élveztem a gyalogutat. Az elkészült képeket ide tettem ki:

Seacombe Ferry – New Brighton promenade

És ha már 3DS, az az öt album, amit rátettem, végig kiszolgáltak zeneidővel, az alábbiakat hallgattam:

  • LGT – 424 mozdonyopera
  • LGT – A fiúk a kocsmába mentek
  • Skorpió – Zene tíz húrra és egy dobosra
  • Skorpió – Azt beszéli már az egész város
  • Okui Masami – V-sit.

Mostanság a régi magyar zenéket hallgatom, egy japán album is felkerült, hogy azért ne felejtsem el, honnan fúj a mai igényes pop zene szele.

A ma esti boldogságom forrása pedig:

!!! 1997-es Játék határok nélkül !!!

Hát végre eljutottunk ide! ^_^ Kedvenc évadom, mert itt kezdtem el nézni, és tetszett, hogy 8 csapat volt, meg az egész rendszer itt forrott ki, ahogy néztem az eddigieket is. Bár az 1996-osat rendre kihagytam, mert az első fordulóban az a két műsorvezető egyén, akiknek fogalmuk sincs, mitől jó a műsorvezetés, nagyon elvették a kedvemet, hogy nézzem. Aztán beszéltem emberekkel, mondták, hogy még egy pár adásra visszatér, de azért a többségét Gundel Takács Gábor vezeti már. Nem nagyon inspirált kisakkozni, hogy most akkor melyiket ki vezeti, meg az sem lelkesített, hogy a részt vevő csapatok száma csak 6 volt, így kihagytam. De az 1997-es már maga volt a csoda. Megjelent Borbás Mária, mint műsorvezető:

JSF 1997 Borbás MáriaEkkor ismertem és szerettem meg. Valamint erre az évre reformálták meg a pontozási ráblázatot is:

JSF 1997 ponttáblázatJSF 1997 eredménytáblázatEz volt a legelső, amit láttam életemben, és alig vártam, hogy újra láthassam. Ugye mivel itt nincs magyar TV csatorna, ezért csak “segéd”programmal és “segéd”weboldallal tudom nézni, rettenetesen hálás vagyok annak a “segéd”egyénnek, aki hozzájárul ahhoz, hogy Angliából is nyomon tudom követni a Játék határok nélkül adásait. Most már több, mint aktív néző leszek.

1 játék 1 fontért


Ma is voltam szórólapozni, jött újabb adag szórólap, ezeket Liscard-ban osztottam szét. De ma is olyan rossz idő volt, erősebben fújt a szél, úgyhogy nemhogy kabát, de még sapka is kellett, hogy a fülemet védjem… Meg esett is az eső, ezért kabátba rejtve osztogattam egyenként a szórólapokat. Szerencsére nem eredt el annyira, hogy abba kelljen hagyni. Igazából szeretem csinálni, örülök, hogy addig is van elfoglaltságom. Meg szeretem is járni a környéket, örülök, hogy nővéremék olyan helyen laknak, amely tetszik. Ez a Wallasey, Liscard, New Brighton részleg nagyon kellemes. Egyszer isten bizony megnézem a tengerpart azon részét, ahol a szélmalmok vannak.

Mivel közel volt a Liscard-i Shopping Centre, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek az itteni British Heart Foundation-be, és itt is önkénteskedni fogok. Itt egy kisebb bolt van, és már 1-2 hete érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne egy másikba is menni. Egyrészt, hogy többet dolgozhassak, több munkatapasztalatom legyen, másrészt meg hogy egy kisebb boltot is “lássak”, ott is szerezzek tapasztalatokat. Mivel a menedzser nem volt bent vasárnap révén, ezért felírták a nevemet, és a telefonszámomat… illetve a nővéremét adtam meg, mert az enyémet még mindig nem tudom fejből, meg egyébként is jobban járnak, ha vele beszélnek, mivel az üzletek kihangosítóiban nem értem, hogy mit mondanak, gondolom, hogy a telefon is hasonló nehézségeket is okozna, és nem hiszem, hogy ez az a terület, ahol érdemes kísérletezni, 20× visszakérdezni.

Amúgy elgondolkodtam a helyzetemről, és arra jutottam magamban, hogy az önkéntes munkával lényegében meg van oldva a helyzetem, mert ha esetleg úgy alakul, hogy nem jön össze semmi, és hazamegyek valamikor, akkor sem érzem, hogy baj lenne, mert már ezzel is van munkatapasztalatom, mely otthonra is számít gondolom. Ezért is akarok a kisebb boltban is dolgozni, hogy ottani tapasztalatom is legyen.

FIFA 09Meg szétnéztem egy kicsit, és láttam DS játékokat, megnéztem őket, és találtam FIFA 09-et 1 fontért. Igazság szerint érdekelt, hogy miért imádják annyian ezt a szériát amellett, hogy trendi, úgy voltam vele, hogy ez igazán semmi összeg ahhoz, hogy én is részese legyek a fociőrületnek. Meg Dominik is szereti a focis játékokat, és egyszer, amikor mindnyájan voltunk Birkenhead-ben, az ottani CEX-ben kiszúrta a FIFA 12-t 3DS-re 5 fontért, hogy azt szeretné, de azt egyelőre nem vettük meg. De már akkor is úgy voltam vele, hogy igazából magamnak is megvenném. De azért sokat árulkodik a széria “komolyságáról”, hogy amint megjelenik az újabb évi játék, az előzőt már mélyen leszállított áron adják, ráadásul alig tud többet az előzőnél. Nem is értem, mi vesz rá egyeseket, hogy teljes áron megvegyék. Itthon kipróbáltam a játékot, nem olyan rossz végülis, el lehet lenni vele. Csak egy gyors, 90 perces meccset játszottam, ami tényleg gyors volt, a mai napig nem értem, hogy miért számol olyan gyorsan a számláló egy-egy focis játéknál. Én Quick Play-be tennék valami gyors játékot, ami lenne mondjuk negyed órás, de a 90 perces játék valóban másfél órás legyen. Beállításaimat nem mindig tudta elfogadni, beállítottam, hogy a Liverpool-i csapattal szeretnék lenni (ha már itt van a környéken), erre behozott valami Everton meccset. Na kösz szépen. Hát akkor játsszunk ezzel. Az alapvető irányítást könnyű volt megszokni., csak hát a gépi játékosok cselesebbek voltak, így a 90 perc alatt 6-0-ra kaptam ki. Megkönnyebbültem, hogy nem 8-1-re, mint a magyar csapat a hollandok ellen, jobb vagyok, mint a magyar válogatott, azért figyelitek. A hangulata megvolt, a közönség énekelt, éljenzett, hasonlók, van narráció is, pont az zavart, hogy volt valami “jelenetváltás”, vagy nem tudom, és akkor mást kezdett el mondani, és teljesen más hangsúlyozásban. Azt értem, hogy két különböző felvétel, de miért olyan a vágás, mintha házilag történt volna?

Annyira azért nem árasztanám el magam focis játékokkal, de egy néhányat azért vennék. Meg nem olyan ismeretlen számomra maga a műfaj, hiszen ott van a Super Soccer SNES-re, ami ugyan igencsak vitatható minőségileg, de legalább van. Volt egy, amit kifejezetten szerettem, méghozzá Super Nintendóra az International Superstar Soccer, ez jó focis játék volt. Hangulatos, grafikailag is rendben volt, és könnyen irányítható volt. A World Cup ’98-at venném meg Nintendo 64-re, a World Cup 2002-et GameCube-ra, meg esetleg valamelyik FIFA részt Wii-re és 3DS-re, amik hasonló áron vannak, mint amit most vettem. Meg SNES-re ha megtalálnám a fentebb említett játékot, azért adott esetben többet is kiadnék, mert tényleg jó volt.

Ma egy konzol leírására szántam el magam a Mariós oldalon. Eléggé részletesre sikeredett, és még így sem vagyok biztos abban, hogy mindent leírtam, de olvassátok el:

Game Boy Advance

Isten tudja hányadik fogyási kísérlet


Megy már egy hónapja, ma sikerült lemenni a túlsúlyos tartományból. Nagyon meg voltam döbbenve, amikor a Wii Fit Plus 25,90-es BMI-t mutatott, na mondom, igencsak felszedtem magamra… Ez pontosan 76 kg-ot jelentett. Komolyan mondom, nekem ez az egyik átkom, hogy szeretek enni (finomat, és nem mindig egészségeset), és hízok. És nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy lemondjak a hízásról. Most 24,93-as BMI-t mért 72,9 kg-mal, tehát van eredmény, csak néha rossz szétnézni a boltok polcain, hogy lemondással jár, de ha eredményt akarok elérni, akkor meg kell tenni. De talán rá tudok szokni arra, hogy egészségesebben étkezzek. Nővérem egyik barátjának van egy ilyen gyorsétkezdéje, és amikor egyszer fogyókúra közben mentünk, akkor szétnéztem a lehetőségek közül, és halrudakat és salátát kértem. Amúgy nem fogyókúra alatt sült krumplit és hamburgert. Ugye micsoda különbség? Na szóval, a saláta lényegében a paradicsomból és hagymából állt a saláta mellett, és ez megihletett. Tegnap vettem salátakrémet, és itthon kipróbáltam salátával, uborkával, paradicsommal, erre rászórtam a krémet. Hát nem gondoltam volna, hogy van híd az egészséges étkezés és a földi mennyország között. Nagyon ízlett. Hagymát inkább kerülöm, mert utálom órákig a számban érezni, és szinte semmivel nem tudom semlegesíteni. Amúgy szoktam néha kukoricasalátát csinálni magamnak. Egyszerű: Tejföl, majonéz, ketchup, mustár, kukorica. Pontosan erre gondoltam, hogy ezt ki fogom itt is próbálni, csak majonéz helyett salátakrémmel. Meg kukorica helyett halrudacska, tehát halsaláta, ez is nagyon menő.

Megvagyok az angol nyelvvel, csak néha kényes szituációba kerülök. Például, amikor szerdán mentem dolgozni, amikor beírtam volna magam, egyszerre ketten beszéltek hozzám. Miután az egyik “végzett”, odafordulok a másikhoz: “What do you want to say to me?” És nem értettem, mire a nevetés. Az volt a gondolatom, hogy ez udvariatlan kifejezési mód egy ilyen szituációban, de hát sajnos nem minden kifejezésmódot ismerek. A másik érdekesség, hogy az a nő, akinek az élettársáé az étkezde, amelyről írtam fentebb ő szokott néha viccelődni velem, mert szereti, hogy milyen megdöbbent, kétségbeesett arcot vágok, azok, amiket mond. Az egyik legérdekesebb tapasztalat, hogy briteknél tényleg nem szokás kimondani, amit gondolnak. Konkrétan most, 1-2 órája történt, hogy itt volt Christofer, és néztünk a TV-ben valami pankráció-szerűséget, igencsak furcsán néztem, hogy mit csinálnak a férfi sportolók, és felnevetett azon, hogy azt mondtam, hogy “Same-sex relationship”. Neki tetszik az, hogy egyenesen kimondjuk, amit gondolunk, pontosan úgy mondta, hogy szereti, ahogy használom az angolt. Különben van abban valami, mi magyarok, azért tudjuk az érzelmeinket véleményünket választékosan kifejezni, mert mi azért megmondjuk a dolgokat általában úgy, ahogy vannak. És milyen választékosan tudunk csúnyán beszélni. Az angolok megálltak a shit-nél és a fuck-nál (legalábbis eddig ezt a kettőt hallottam), mi pedig… Ha őszinte akarok lenni, mivel nem értik, hogy mit mondok, ezért gyakran előfordul, hogy vulgárisan fejezem ki magam magyarul. Persze nem konkrét emberekre mondom ezt, mint kibeszélve a “háta mögött”, hanem például ha az utcán valami “érdekes” dolgot látok meg, vagy én kerülök furcsa szituációba a többiek tudta nélkül.

Remélem, hogy hétfőn ismét jól leszek, és ismét tudok aktívkodni. Ma nem mentem Kung Fu-ra, kínai nyelvre, inkább itthon pihentem. Talán már alakulgat.

Macskák, zene és egyebek


Na ha már itt élek két macskával, akkor szóljak róluk is.

Az egyik macska, Lucy, 3 éves nőstény (most is épp tisztítja magát előttem), sokat változott azóta, mióta utoljára voltam itt. Akkor rettenetesen harcias volt, szinte mindig karmolt. Azóta lenyugodott, mindig engedi, hogy simogassam, persze, amikor éhes, akkor mindig ő bújik hozzám, ami igen gyakran van. Minden reggel, szinte mindig én vagyok az első, aki felkel, és lemegy a konyhába, akkor Lucy mindig odabújik a lábamhoz, szinte tudom, hogy a macskakaja után kell nyúlnom, és a tálkáját megtölteni. Persze miután evett, tudomást sem vesz rólam, de néha jól esik magamhoz venni és megszeretgetni. Különben rengeteget eszik, és rettenetesen szemtelen. Minden egyes alkalommal, amikor eszünk, odajön az asztalhoz, vagy amikor kaját csinálunk, akkor a konyhába, és nem lehet elűzni. Mondjuk ma szerencséje volt, mert nem szoktam sok húst enni, és ami nem kellett azt odaadtam neki. Nővérem egyik magyar barátnője ma ünnepelte a születésnapját egy török étteremben, de néhányan nem maradtunk ott végig, mert Xingbónak King Fu versenyre kellett órát tartania, és néhányan vele tartottunk. A kaja épp akkor készült el, azt már nem vártuk meg, hogy megegyük, ezért elcsomagolták nekünk. Csirkehús volt rizzsel, meg valami zöldségköret. Ízlett mind, csak nem is volt elég rizs, ezért a maradékot odaadtam a macskának. Egy kép róla:

Látszik rajta, hogy sokat eszik, mi? Állítom, hogy ha egy ház lenne tele macskakajával, az sem maradna meg sokáig. Egyébként főleg akkor látszik rajta, hogy kövér, amikor megy le a lépcsőn, akkor csak lesek, hogy milyen gömbölyű… Amúgy nem tudtam normális képet csinálni róla. Ja, és el van köttetve, valószínűleg ezért szelídült meg ennyire, és eszik még annál is többet, mint előtte.

A másik macska, Jasper, 1 éves kandúr. Még megvannak a cuccai, néha érezzünk az orrunkon keresztül. Elvileg ivartalanítva lesz, nem tudom, mikor. Annyira nem látszik még a viselkedésén ivarérett lenne, néha előfordul az, hogy fetreng a földön, háton fekszik, és keres valamit, aminek utánakaphat. Ekkor szoktam a kezemet nyújtani neki, megkarmolná, de én gyorsan rácsapok. Már mondtam is, hogy piros pacsizok a macskával. Néha mondjuk véres pacsi lesz belőle, amikor megkarmol, de amúgy élvezem. Amúgy kevésbé szociális, mint az anyja, nem nagyon értékeli, ha simogatom, szeretgetem. És akkor sem nagyon bújik, ha kaja kell neki, de ha érzi az illatot, bizony ő is lesben áll. Meg ha tudja, hogy töltöm ki a kaját, bizony nem rest a tálkához jönni. Ő van itt:

Jellemző póz, ugyanis sokat alszik.

Nagy nehezen sikerült megtalálni azt a dalt, amiről írtam, hogy tetszik. Nem emlékeztem, hogy bemondták volna a rádióban az előadót és a címet, ezért azt találtam ki, hogy belehallgatok a Now That’s What I Call Music 87-be (ez a legújabb), itt nem találtam meg, ezért belehallgattam a 86-osba. Itt sincs, akkor jöjjön a 85-ös, de itt is csak a rosszabbnál rosszabb dalok vannak. Aztán egyik este UK chart ment, azon volt, aztán elkezdtem utánanézni a neten, belehallgattam a dalokba. Így lett meg valahogy. Ez az:

Hát istenemre, milyen kicsi a világ… hol forgatták a klipet? Japánban, és az elején is ott van az előadó és a cím japánul. A hivatalos videó alatt ott a leírás, hogy egy japán rajongóról szól a klip, aki többször látja vízióiban az együttest. Furcsa, amúgy tetszik még most is a dal, azt mondanám, hogy ha ilyen lenne a nyugati populáris zene, akkor semmi bajom nem lenne velük. Különben miután nem találtam meg egyik Now That’s What I Call Music válogatáson, azt gondoltam, hogy annyira friss, hogy még nem tudott felkerülni. De 2013. december 5-én rakták ki a hivatalos klipet, úgyhogy nem értem, hogy nem találtam meg. De most is fogom a fejem, hogy milyen zenék mennek itt. Az egyik, amin röhögni szoktam, az a “money on my mind”. Ezt már imitálni is szoktam néha, amikor egyedül vagyok, és ilyen “álmenő” hangon mondogatom, hogy “pénz az agyamon”. Nagyjából ennyit ér. A másik, amin ki vagyok akadva, a videoklipen öt fiatal srác azt játssza, hogy tud zenélni, és “she is so perfect” címen játsszák a nagymenőt. Na mondom magamban, ezek is kijárták a nagymenő-képzőt. Nem jó egyébként, ha ennyire menőnek mutatják azt, hogy milyen dolog sztárnak lenni, mert sok fiatal beugrik neki.

Múltkor írtam, hogy nem egységesek az árak. Csak egy példa, hogy mennyire igaz ez: Pénteken néztem tárolódobozt, hogy a papírjaim, füzeteim rendben legyenek, és ne össze-vissza. Először a WHSmith-ben néztem, és csak lestem, hogy £9.99 volt. Igaz, hogy buy one, get one free akció volt rá, de akkor is egy több emeletes papírdobozért nem adok ki ennyi pénzt. Aztán elmentem a mellette levő B&M boltba, itt meg találtam egy talán jobbat, ami £1.99 volt. Nagyon olcsó ez a bolt, többször lestem, hogy milyen jó áraik vannak, ugyanaz a termék olcsóbb, mint bárhol máshol, és ilyen mini mindenes. Élelmiszer mellett papír, ajándék, játék és egyéb D.I.Y cuccok, minden van itt.

Amúgy összességében jól érzem itt magam, csak eléggé ingatag az, hogy most itt akarok maradni, vagy később vissza szeretnék menni. Van olyan, amikor azt érzem, hogy igen, itt a helyem, aztán máskor, amikor elkap valami hangulat, akkor szeretnék hazamenni. Most például valami “nyár-imitátort” szeretnék, ami 35-40°C-ot csinál a közegemben, mert jelen pillanatban a közelgő nyár az, amit hiányolok. Egyszer előfordult már az is, eljátszottam a gondolattal, hogy jó, haza lehet menni, de akkor tessék átgondolni, hogy mik a lehetőségek otthon. Szinte üres maradt a képzeletbeli papír. Most, hogy itt vagyok Angliában, és tudom, hogy lehet olyan munkám, amivel akár £1.000-ot is megkereshetek, akkor nem akarok havi nettó 65.000 forintra hazamenni. Azóta egy kicsit megálljt parancsoltam a honvágyamnak. Meg mi az, amit szeretek itt? Hogy itt sokfélék az emberek, szinte minden nemzetiséggel találkozok nap mint nap, és nem nagyon emlékszem arra, hogy bárkiben a negatív oldalát láttam volna. Ezért férnek meg itt jól a különböző nemzetiségek.