Haikyuu!! 4. évad opening és ending előadói


Nyilvánosságra került, hogy ki énekli a Haikyuu!! 4. évadának openingjét és endingjét:

  • Opening: BURNOUT SYNDROMES
  • Ending: CHiCO with HoneyWorks

Nos, összegezve a gondolataimat, azt tudom mondani, hogy szkeptikus vagyok. A BURNOUT SYNDROMES ugye két openinget énekelt a Haikyuu!!-nak. A FLY HIGH!! nagyon jó szám, viszont a Hikari Are nemhogy nem tetszik, hiszen kifejezetten rosszul megírt dalnak tartom. Egyrészt nem jön át a szöveg érzelmi mondanivalója, másrészt a refrén túlontúl hosszú. El van húzva, ezáltal elvész a szöveg lényegi mondanivalója, olyan érzetet ad, mintha többször tenné meg ugyanazt a kört, már nem tudom, hol tartunk, és egyszer csak azon kapom magam, hogy az énekes elordítja magát: “Terasu yo!”, mintegy lezárva a refrént.
Remélem, hogy az új opening inkább a FLY HIGH!!-ra fog hasonlítani minőség terén. Bár én sokkal inkább egy új előadóra bíztam volna az openinget, nem az eddigi opening előadók egyikére. A SPYAIR ugyanis nagyon sokat romlott minőség terén az évek során. És ez már a Haikyuu!!-nak énekelt két openingje alatt is tetten érhető. Az első, az Imagination egy mestermű! Jobb sem kell egy shounen animének. De a második évad első openingje, az I’m a Believer már komoly visszaesés. A dalban is nagyon komolyan visszavettek a lendületből, de ami nagyon komolyan meglepett, hogy a kislemez tartalmazza az Imaginationnek egy koncertfelvételét. Hát az valami katasztrofálisra sikeredett. Mélyebben énekelte végig, és hallhatóan végig szenvedett az énekes a dallal. Olyan érzésem volt, mintha maga a dal felvételkor komoly utómunkálaton esett volna át. Vagy azt tudom még elképzelni, hogy abban a dalban ugyan az énekes valódi hangját hallhatjuk, de abban a majdnem 3 percben minden erejét kiadta, és ugyanezt az erőt a többi dal mellett már nem bírja el. Főleg, ha a koncerteken hasonló erőkkel énekel meg egy dalt. Aztán meghallgattam az egyik későbbi albumukat, abból egyértelműen az jön le, hogy a SPYAIR engedett a minőségből. Nem írnak már olyan jó dalokat, talán mintha mentálisan elvesztették volna a fiatalságukat. De lehet, hogy ez így erős. És azt meg érdekes volt hallani, hogy a Bleach endingjük, a Last Moment (ami jóval az Imagination előtt jött ki) meg milyen jóra sikeredett. Azon a kislemezen van egy B-side track, ami nagyon tetszik. Úgyhogy határozottan voltak jobb időszakai a SPYAIR-nek, de ez régebben volt.
Semmiképp nem bíznám a Sukima Switch-re sem, mert az Ah Yeah!! is hasonlóképpen szörnyű dal, mint a Hikari Are. Nem tudom, hogy gondolták el, hogy egy olyan férfi, akinek jól hallgatóan inkább az érzelgősebb dalok állnak jól, az majd elénekel egy olyan dalt, amibe logikátlan sorrendbe beletesznek egy-egy igen extrém gyors ütemet, hogy azzal azt jelzik, hogy mennyire izgatott az énekes, és mennyire tud azonosulni a dallal, holott teljesen nyilvánvalóan hallható, hogy ez csak egy alibi, és nem illeszkedik a dal dinamikájához.
Úgyhogy a Sukima Switch nem jöhet szóba nálam. Viszont bíznám olyan előadóra az openinget, mint a FLOW, vagy a JAM Project. Nagyon szeretem azt a hangulatvilágot, amit a FLOW dalai árasztanak magukból, sok jó daluk van. És azt gondolom, hogy az a zene stílus, amit képviselnek, beleillik a Haikyuu!!-ba és a többi openingbe és endingbe. A JAM Project meg ugye kedvenc. Bár ők lehet, hogy erősek lennének a Haikyuu!!-nak. Úgyhogy talán maradjunk a FLOW-nál.

Nagyon megrökönyödtem, amikor utánanéztem az ending előadójának. Habár nem vagyok maradéktalanul elégedett mindegyik Haikyuu!! OP / ED dalával, de kétségtelenül komoly erősségnek tartom, hogy csak férfi előadó énekelt eddig dalt az animének. Ez most így talán szexistának hangzik, de szó nincs itt férfi preferenciáról. Nincs bajom azzal, ha egy shounen animének nő is énekel betétdalt, hiszen többségükben vannak női karakterek, sok esetben egy-egy női szereplő eléggé domináns. És az, ha őt egy női előadó reprezentál, az teljesen rendben van. Főleg, ha maga a dal is meg van írva. Viszont a Haikyuu!!-nál azért problémás a női előadó, mert bár vannak női karakterek, de egyértelműen a pasik dominálnak. Ugyanez a Kuroko no Basket-nél. Pont az volt a jó ott is, hogy mivel pasik voltak ott is döntő többségében, ott a GRANRODEO nagyon jól kiénekelte azt a fajta erőt, amit a fiúk képviselnek. Kis túlzással élve, a Kuroko no Basket-ben tombol a tesztoszteron, és ezt az opening és ending dalok kiválóan visszaadják. Nem utolsósorban maga a kosárlabda is meglehetősen dinamikus sportág, úgyhogy a GRANRODEO mindenképpen telitalálat volt. A Haikyuu!! esetében ugyan a röplabda nem annyira dinamikus sportág (bár mégis kiválóan ábrázolták az energiát, amit elsősorban a röplabda iránti lelkesedés adhat) de női előadó… Ráadásul ahogy belehallgattam néhány dalukba rettenetesen szkeptikus vagyok, hogy az animéhez illő dalt fognak énekelni. Mivel a Haikyuu!! dalainak többsége a rock kategóriába sorolható. Legalábbis nagyra becsültem, hogy domináltak az élő hangszerek. És ahogy belehallgattam néhány CHiCO with HoneyWorks dalba, egyértelműen az jön le, hogy a szintetizátor, elektronikus zene donimál náluk. Most két eset lehetséges: 1. Vagy írnak egy többi Haikyuu!! betétdalhoz illő dalt, és vagy beleillik a stílusukba és az animébe, vagy nem. 2. Előadnak egy pop dalt, ezzel megszakítva a többi dallal való harmóniát. Ebből pedig nem hiszem, hogy bármi jó sülhet ki.

Úgyhogy nagyon szkeptikus vagyok, hogy jó dalok fognak készülni. Cáfoljanak meg, és írjanak nagyon jó openinget és endinget. Az esélyt mindenképp megkapják.

2013. tavaszi MondoCon szombat – Szöveg a köbön


Péntek délelőtt utaztam fel Pestre, a 8.18-as vonattal. Akartam írni a 3DS Hungary tesztíró versenyére kezdtem el játéktesztet írni, de 20 perc alatt megadta magát a laptop akksija. Brutális, hogy elhasználódott 5 év alatt. A vonat rendben megérkezett, addig elütöttem az időt. Voltam az Europarkban, majd átmentem Kőbánya-Kispestre, mert ott egy kicsit többminden volt. De az Europark 576-jában gondolkodtam a Super Mario Galaxy 2-n, hogy megvegyem-e, de végül otthagytam. Használtan 8.000 forintért annyira nem éri meg, hogy még a tutorial DVD sem volt hozzá. Legalábbis nem láttam, és nem az a menő eladó volt ott, akivel sokat szoktam beszélgetni, amikor ott vagyok, amúgysem akartam annyira a játékot, ezért inkább nem is.

Aztán elmentem bagszi munkahelyére, oda beszéltük meg a találkozót, de már a Keletinél van, amikor felhív, hogy már hazafelé tart. Gondolatban levágtam bagszi felét, ezért harapok! Nem buliság görgetni azt az annyira nem is nehéz bőröndöt, de a sok séta után, már ólomlábakon járkáltam. Na úgyhogy Keletinél vonatra felszállni, és Kőbálya-felsőnél pedig le. Persze, a kalandoknak még itt sincs vége. Becsengetek, bagszi beenged, de túl lassan mentem, ezért beszorultam a rácsos ajtó, és a bejárati ajtó közé, ami szintén alapból zár. Úgyhogy telefonálni kellett, és lejönni neki, hogy be tudjak jönni. Kinevetni nem ér. Amúgy az Attila, vagyis az LL jött le, ugyanis hárman voltunk itt. Hát komolyan mondom, amilyen közösségi élet folyt itt, azt videóra kellett volna venni: Bagszi WoW-ozott, LL a táblagépén mindenféle dolgokat csinált, én pedig a laptopomon az E-mailekre válaszoltam. Az internet csodája, ennyire épít közösséget. Online közösséget valóban épít, de az élőket szétveri. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy LL és bagszi között volt annyi élőbeni kommunikáció, hogy WoW-ban kommentálták a történéseket. Mondjuk együtt megnéztük a Csodacsibét. Aranyos, egész menő Disney klasszikus. Hamar eljött az éjszaka, én is kipihenten akartam menni szombaton.

És akkor a szombat. Poénos cucc volt. Természetesen késve indultunk el, mint mindig. Betértünk a közeli olcsó pékségbe, majd a SPAR-ba, és utána indultunk el a Hungexpóhoz. A Konzolért Zoli egyik szervezőtársa indult el, de jött Daki és Lam’O is, és velük együtt beengedett a biztonági őr. Igazán köszönöm. 🙂 Amúgy nem járja, hogy mindig valakit ki kell küldeni a szervezők közül. Én egy külön embert szerveznék be, aki gyűjti a VIP-s embereket, és tudtom szerint ez egyáltalán nem forradalmi ötlet. Na mindegy, a konzolt leadtam Zolinak, aztám felmentem a karaokéba, és ott ütöttem el az időt, amíg nem volt kezdés. Le is támadtak, hogy hogy jutottam be, amikor még csak fél 10 van. 😀 Vagy hogy Besenyő családosan fogamazzak: “rám rivaldafényben”. Ott hátul eljátszogattam a 3DS-en.

Viszont, ami meglepett, és inkább negatívan, hogy nem volt hagyományos karaoke, hanem azonnal énekverseny. Pedig hagyományoson jó lett volna próbálni.. Egyébként is olyan érzésem volt az egész verseny kapcsán, mint amikor gimnáziumban egy-egy témazáró előtt beszéltük egymásnak, hogy tanultam, de semmit nem tudok, és akkora karó lesz. És amikor ilyen érzésekkel állok ki, akkor persze máris megadom az alaphangulatot magamnak, és tényleg olyan lett az énekem is: Túlságosan idegeskedtem, görcsölte miatta, és úgy tönkrevágtam a versenyemet, mint annak a rendje. Remegett a hangom, bizonytalan voltam, nem tudtam mindenhol a szöveget. Ez még nem is lett volna akkora baj, csak a lesés akkora figyelemelvonással járt, hogy beakadtam a szövegbe, mert legtöbbször az adott sor elején néztem kifejezetten az adott szót, így túlságosan arra koncentráltam. És az sem segített az önbizalmamon, hogy tudtam magamról, hogy úgy néztem a közönség felé, mint egy hülyegyerek, akinek fogalma sincs, hogy mit keres odafent. Magyarán még én magam is karót adnék a saját énekemre. Természetesen, nem jutottam tovább, de ami az előadásom után történt, az vitte a prímet. Egy srác félrehívott, hogy beszélni szeretne velem. Hát az egyik nagyon-nagyon híres tehetségkutatótól jött, és keres embereket, hogy lenne-e kedvem hozzá. Há’ hóógyne… Hiába mondtam, hogy nem, azért feliratta velem a telefonszámomat, hogy hétfőig gondoljam át. Átgondoltam: NEM! Eddig is láttam alapját annak, hogy ezek a nagy tehetségkutatók karaoke által keresnek jelentkezőket, de hogy ennek részese voltam… Nem volt semmi. 😀 Egyébként finoman, de őszintén megmondtam a véleményemet a műsorukról, és hogy mit kezdenek az emberekkel, ha lement az adott széria. Jól kezelte egyébként, és korrekten válaszolt, de ettől én még nem csinálok cirkuszi majmot magamból. A másik meg az, hogy Megumi mondta nekünk, hogy volt statiszta egy másik tehetségkutatóban (tapsolnia kellett), és elmagyarázta, hogy megy ez az egész válogató, hogy három rossz közé betesznek egy jót, és ugye ha rosszul sikerült a produkciód, akkor nem tehetsz semmit azellen, ha mutatnak a TV-ben, és másnap rajtad röhög mindenki, hiszen aláírtál egy szerződést. Úgyhogy nagyon vigyázni, többet számít ezeknek a műsor “cirkusz-értéke”, mint az emberi méltóság. A mezőny egyébként erős volt, természetesen nem jutottam tovább, voltak nálam sokkal jobbak is.

Ezután volt egy előadás a Home Made Asia nevű együttessel, akik ázsiai (ahogy elhallgattam, elsősorban koreai) zenék feldolgozásával foglalkoznak. Tetszik, hogy ilyen sokmindennel foglalkoznak, a tagok is teljesen szimpatikusak, de általában, akit elkap a koreai zene-mánia, azt nehéz meggyőzni, a japán zene mennyivel változatosabb. Trendi lett az utóbbi időkben a Kpop, Gundel Takács Gábor is többször megemlítette a Maradj Talpon! műsorban, nyilván nem pozitív szájízzel, mert ő szerintem csak a Gangnam Style-ig jutott el. 😀 De ettől függetlenül lehet, hogy majd komolyabban rákeresek az együttesre, mert még jól is énekelnek.

A hagyományos karaokén háromszor énekeltem, mind a háromszor Hayashibara Megumi dalt énekeltem, tényleg nagyon rákaptam az utóbbi időkben megint. Az első a “Give a reason ~Ballade Version~”-ja volt. Tegnapelőtt, csütörtökön csináltam meg belőle a kfn-t, hallgattam a Slayers MEGUMIX albumot, és úgy voltam vele, hogy legyen meg ez is az eredeti verzió mellett, ennek van karaokéja. Volt egy kis megbotránkoztatás-feelingem is ezzel a dallal egyébként, mert mindenki ismeri az eredetit, mennyire pörgős, meg hasonlók, erre bejövök egy tök lassú, és vontatott változattal, hát elértem a várt hatást, igaz, nem éppen pozitív értelemben, sokan nehezen viselték, hogy az eredetihez képest ennyire lassú folyású ez a verzió, de azért remélem, hogy senki nem aludt el közben. ^^’ A második a TOO LATE volt, ezt nagyon sokat hallgattam az utóbbi időkben, szeretem is, de túl mély ez a dal nekem. A harmadik meg a Lively Motion, na ez nagy kedvenc a pörgős hangulata miatt, és jobban is állt nekem a magasabb refrén miatt. Egyébként mostanság az énekesnő Fuwari albumára vagyok ráfüggve. Szeretem ezt a kellemes, vidám, nyugodt hangulatot, amit az ezen az albumon hallható dalok árasztanak magukból. Korántsem olyan domináns, mint az előző albumok, szerintem ebben közrejátszott az előző évben (1999-es az album) megkötött házassága, megismerte a magánélet nyugodtabb részét, és ez hatással volt rá a dalok írásakor. És a dalok azt a következtetést engedik levonni, hogy boldog házasságban él. Most is épp ezt hallgatom. A másik az unsteady kislemez, amit mostanság sokat hallgatok, azok a mély hangok a címadó dalban valami eszméletlenek.

Közben lement a második forduló, ami menő volt, mert mindenki tévesztett a szövegben, így a három zsűritag mindegyike külön kiemelte a szövegtudást. A második zsűritag mondta, hogy szöveg a négyzeten, a harmadik pedig, hogy szöveg a köbön, elnevetgéltünk ezen. Aztán amikor az egyik zsűritag, Amina is belebakizott a saját mondandójába a végén, a többiek is mondták neki, hogy szöveg… Úgyhogy a hangulat az nagyon megvolt. A hagyományos karaoke menő volt, most annyira nem figyeltem, hogy ki hogy énekel, vagy játszottam, vagy beszélgettem épp valakivel. Az árusokhoz csak később jutottam le. A kínálatukban persze semmi új, érdekes, hogy nem nagyon találok új mangát a kínálatban, vagy csak én nem ismerem fel őket. A jeggyel járó kedvezményt kihasználtam, lehetett 5 DVD-t venni 1.500 forintért, így megvettem azokat, melyek hiányoztak az Elemental gyűjteményből: Bleach 9, 10 és Death Note 7, 8, 9. Ezzel a díszdobozos kiadványokat leszámítva megvan mind. Azokat meg majd megveszem Vaterán, ha találok eladó példányt, amikor kell. és az nem maholnap lesz. Már csak azért sem, mert az elfelejtettem az elején megírni, hogy megkérdeztem az Europark Media Markt-ban, hogy lehet-e tudni valamit a Rontó Ralph DVD megjelenéséről, és 2013. április 24-étől lesz kapható náluk. Általam várva van. Meg lementem a konzolokhoz, megnéztem a Nintendo 64-et, hol van, de nem találtam sehol. Remélem, hogy csak én néztem szét 99%-os alapossággal és abban az 1%-ban volt.

Azt hiszem, így más nagyon nem volt. Lent a vártuk a nagyszínpados előadásokat, ahol a legjobb három énekelt. Előtte ParaParáztak, és csak utána kerültek sorra az énekesek. Jó volt mind a három, végül a duett nyerte meg, akik ahogy együtt énekeltek, abból arra lehet köveztetni, hogy összeszokott párost hallhattunk. Ezután volt karaoke est, sokan hozták a formájukat, főleg Night, a szövegtudásával, amikor közérdekű közleményként bejelentette, hogy a “kölcsönző”-ruhatárból hozza el mindenki a ruháját, mert zárnak. Na itt elpróbáltam még egyszer a Mulan: A Kiképzés dalt, annak ellenére, hogy már fáradt voltam, amikor sorra kerültem, nagyon jól ment, de tényleg nagyon bezavar az angol háttérvokál. ^^’ A végére már hangom sem volt nagyon, a szöveget is nehéz volt követni, a legvégén már csak lestem, hogy hol is tartok, de azért jól éreztem magam. Tényleg gondolkodom azon, hogy most a dal hangulata volt az, ami miatt ennyire jól el tudtam énekelni, vagy a magyar szöveg. Egyszer írok egy japán dalra magyar szöveget, és megpróbálom azzal. Szerencsénk van a magyar nyelvvel, hogy ennyire érzelemdús nyelv, ezáltal könnyebb dolgunk van. De az utóbbi időkben németül is nézek animéket  az RTL II-n, és náluk ugye az a trend, hogy német szövegeket írnak az eredeti openingre, és akármennyire is szeretem a németet, azért engem is mosolyra késztet a szavaik egymás utánja, és tényleg azt hallom, hogy az énekesnek hiában vannak meg a hangi adottságai, maga a nyelv, ami sokat ront a dal értékén. Szerintem ez magyarul nem állna fenn.

A hangulat jó volt, de pakolni kellett, és 21.45-kor vége lett a gyereknapnak. Mentünk szépen haza, a kijáratnál egy páran üvöltötték a “legyél sámán király” dalszöveget. Én ezt nem bírom elviselni. Voltam olyan morbid, és azt gondoltam magamban, hogy ha Megumi halott lenne, forogna a sírjában. De csoda történt: Nem volt Pokémon főcímdal. Így változik a világ. Egyébként el tudom képzelni, hogy sokan lehet, hogy ismerik az eredeti japán dalt, de pont hasonló okokból énekelnek magyar. De én akkor láttam először Sámán Királyt magyarul, amikor megjelent DVD-n. Örömmel vittem haza az első lemezt, közben énekelgettem az Over Soul-t. Aztán otthon nagyon mély csalódottsággal vettem tudomásul, hogy magyar főcímzenét kapott. T_T Nagyjából ennyi volt, olyan negyed 11-kor értem bagszihoz, egy kicsit írtam ezt, aztán mentem aludni, de 3-kor úgy kipattant a szemem, mintha kialudtam volna magam, de most, 4.45-kor megint visszavágyódok az álomvilágba (szerencsére tudtam aludni hagyni LL-t és bagszit). Egy két órára megint lefekszek. Az esetleges fogalmazási, elgépelési hibákat majd hétfőn javítom.

MondoCon 2011. ősz – szombat


Végre kialudtam magam! 😀 Erre már több MondoCon óta nem volt példa. 6.15-re állítottam be az órát, de már 5.30-kor felébredtem, összekészülődés után megmértem a súlyomat. Igazából most már rendesen eszek, ezen túl arra fogok rámenni, hogy izmosodjak, de kíváncsi voltam, hogy mennyit fog mutatni, és meglepődtem: -0,8 kg. Ezt mégis hogy hoztam össze? O_O De soha nem értettem, hogy miért van az, hogy előfordul néha az, hogy egy nap alig eszek, és futok 30 percet, és másnap reggel mégis többet mutat… És van ellenpélda is, hogy rendesen eszek, és mégis kevesebb, ahogy írtam feljebb.

Igen, sok kitérő lesz a postban, azt már most jelzem. Tehát, mérés után RTL Klubra kapcsoltam, mert Forma 1. Csak a Forma 1 alatt nézek RTL-t, soha máskor. Soha nem írtam, de szeretem az autósportot, nem szurkolok senkinek, csak a hangulata miatt. Bár unalmas volt az idei év, mert már az első pár futam után szinte biztosra vehettük Vettel világbajnokságát. De tényleg senkit nem tudok mondani, akiért szorítanék. Ma korán reggel volt az időmérő edzés, mert Japánban volt. MondoCon hétvégéjén japán Forma 1. Meg is mosolyogtam, hogy a Q1-ben Kobayashi volt az első. De persze a Q3 után ismét Vettel indul az élről, ki más. -_-‘ Amint vége lett, 8 óra után el is indultam, most nem akartam odaérni már kora reggelre. Felszálltam az 50-es villamosra, majd a Határ úttól a Deák térig mentem. Ide beszéltük meg a találkozót Ninty-vel, innen már együtt mentünk a Pillangó utcáig, majd elsétáltunk a Hungexpóig. Már 9 órára járt, és mivel volt jegyünk, eszünk ágában sem volt sorba állni, leültünk az egyik padra. Nem sokkal ezután jött oda hozzám Lam’O, ami azért lepett meg, mert ő karaoke segítő, és úgy tudom, hogy már bent kellett volna lennie. Kicsit beszélgettünk, de aztán mentünk is be. Ő ment be segíteni, mi meg Ninty-vel, és közben Necrokiddel is összetalálkoztunk, együtt vártuk meg a 10 órát, mire bejuthatunk. Kicsit lassan telt el nekem, de a vége fele megjelent Neela és Megumi. 10 órakor bejutottunk, ismét első ízben a karaoke terem felé vettük az irányt. Meglepett, hogy sokáig kevesen voltak. Ez vasárnapra jellemző. Nekem meg semmi kedvem nem volt kiállni énekelni, én ott eleinte eljátszogattam a Brain Traininggel. Határozottan nehezebb koncentrálni, amikor zaj van körülötted, és még nem rendelkezek azzal a képességgel, hogy kizárjam a külvilágot. Úgyhogy nem is csináltam sokáig, elmentem a vásárok közé szétnézni. Kihasználtam a levásárolhatóság lehetőségét, és vettem két mangát:

  • Árnybíró 3
  • Death Note 3
Zelda poszter

És megvettem a legújabb Mondo magazint. Érdekelt, mert 4 oldal tiszta Nintendo van benne. Mindenképp örvendetes. Két oldal Nintendo 3DS, és Nintendo-történelem bemutató van. Amit Nintendo aktáknak neveztek el, és őskor-ókor-középkor… osztottak fel. Én ezt egy kicsit erőltetettnek tartom, de maga az írás jó lett. Mindenképp megérte már csak ezért is megvenni, egyébként mindegyik Mondo magazin megvan az 1. számtól kezdve. És ha már Nintendo: Múlt héten csütörtökön voltam a Csibivel az Árkádban, és tökre meg voltam lepődve, mert az ottani 576-ban (a nagyobbikban) volt két Zeldás poszter, és odaadták nekünk, hogy elvihetjük. Tök jól néz ki. 🙂 És most MondoConon egy árva Nintendo konzol nem volt. -_- Ja, hazudok: Volt arra a 2 órára, amíg Just Dance 2 verseny volt. Egyébként néhány napja megkérdeztem a Nintendo Magyarországot, hogy kint lesznek-e a MondoConon, és nemet mondtak… Most nem akartam firtatni az okát, de elvileg szövetségesek a Mangafannal, Mondóval, és ilyen nagy rendezvényen miért nincsenek jelen, hogy reklámozzák a Nintendót? Amikor épp az lenne (kellene, hogy legyen) a céljuk, hogy minél több emberhez juttassák el a Nintendót. Úgyhogy a konzol most halott részleg volt számomra. Engem nem érdekel a sok FPS, verekedős, sport, és életszimulátor. Úgyhogy ennyi.

Vissza a karaokéhoz. Most annyira nem akartam énekelni, de a kaszinó karaokén ki akartam próbálni magam. Érdekes szabály volt: Minden órában volt egy verseny, annyian jelentkeztek, ahányan akartak, húztunk egy sorszámot, és a gép kiválaszt három embert, és abban a sorban énekelt a három ember. Példa: Jelentkezik 5 ember, húztak egy sorszámot 1-5 között, és a gép kiad egy sorrendet random, pl: 4, 5, 1. És ők hárman énekeltek, elsőnek ment ki a négyes, másodiknak az ötös, és harmadiknak az egyes. A kettest, és hármast húzók most nem énekeltek, de a soron következőre jelentkezhettek. Így volt az, hogy az első kettőben nem énekeltem, de a harmadikban igen. Több kategória volt: Kúlos, csajos, duett, csoport, emoticon, és extra. Én a kúlosban jelentkeztem. Annak a 18 dalát többször is meghallgattam. Voltak köztük olyanok, melyeknek nagyon örültem volna, de voltak olyanok, melyeket kerültem volna. A kategóriában sorsolt a szerencsekerék, és azt a dalt kellett elénekelni. Na most én nagyon szerencsétlenül jártam, mert egy olyan dal jött ki, amire azt mondtam volna, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, nem élnék vele. 😀 Bleach: Stay Beautiful. Az volt a szerencse, hogy lehetett közönség segítséget kérni, így Legyen Ön is Karaoke-győztes címszó alatt ezt kértem. Két srác jött volna fel, de hogy őszinte legyek, nem akartam, hogy feljöjjenek, mert ők azok, akik minden egyes karaoke rendezvényen előadják a Death Note: What’s up People?-t, de úgy… Pontosabban nem is velük van a baj, hanem azzal, hogy mivel a dalból nincs instrumental, ezért LQ-val készült a kfn. (LQ = Low Quality, amikor a kfn készítő maga szedi le a vokált, de ez minőségveszteséggel jár) És az egyik legrosszabb LQ a fentebb említett dal, és rettenetes hallgatni, erre már nem tudom azt mondani, hogy ha élvezik, akkor csinálják…  Na mindegy, az előadásom szempontjából most az a lényeg, hogy nem akartam, hogy ők jöjjenek ki. De szerencsére jött Mystra, mint egyszemélyes felmentősereg. Őt már szívesen láttam. Szereti is a számot, ami meg is látszott, ugyanis VÉGIG ő énekelt. Iszonyú kínosan éreztem magam, csak a refrénbe segítettem be (holott nekem kellett volna énekelnem), de nagyon rosszul éreztem magam. De a poén az, hogy én nyertem. 😀 Illetve Mystra nyert. Ez az ő győzelme. Az ajándékot (2000 forint értékű Mangafan vásárlási utalványt) én kaptam, de megbeszéltük, hogy adok neki egy ezrest. Így vettem még Nana 5 mangát, ez az én meg nem érdemelt győzelmem jutalma, de kellett egy “kis” idő, mire feldolgoztam, eddigi legrosszabb karaokés fellépésem volt. Ezután írtam fel magam, méghozzá azt a dalt, melyet nagyon szerettem volna elénekelni a kaszinó karaokén: Naruto: Parade. Nem kerültem sorra, mert valamikor 41-nél jártunk, amikor feliratkoztam, és a 91. lettem volna, és a nap végén a 63. volt az utolsó. Úgyhogy holnap.

Sokat beszélgettem Tukeinonnal, amikor elől voltam, meg Night elkísért a Burger Kingbe ebédelni, vele is nagyon sok mindenről beszélgettem. Politikáról (bár nem nagyon értek hozzá), meg a szerelmi dolgokról. Ebben ütközik a véleményünk, de úgyis írni akartam erről, így akkor most. Ugyanis Night szerint ha az ember együtt van a szerelmével, akkor 2 év múlva elmúlik a szerelem. Én meg lehet, hogy túlzottan naiv vagyok (ezt ő mondta is), de én hiszek a sírig tartó szerelemben. Hiszem azt, hogy ha életem szerelmével élem le az életemet, akkor igenis akár öregkorunkban is lehetünk egymás mellett boldogok. Azt gondolom, hogy ez inkább emberfüggő, mert lehet, hogy rossz lesz ez a hasonlat, de például ott van nekem a Super Nintendo, és a Super Mario All-Stars játék mely lassan 18 éve, hogy megvan nekem, és a mai napig képes vagyok azzal a lelkesedéssel játszani vele, mint amikor kisgyerek voltam. És nem úgy, hogy nosztalgia, hanem a jelenben szeretek vele játszani. Úgyhogy az, hogy ki milyennek fogja fel a szerelmet, az szerintem emberfüggő, és ha valaki nem alkuszik meg valakinél, hanem kitartóan (nem is kell tudatosan) keresi az igazit, az úgyis megtalálja azt, akibe beleszeret, és hasonlóképp gondolkodik.

A szombati nap lényegében ennyi volt, holnap folyt. köv.

2005 legjobb anime dalai


Ahogy írtam az ajándékos topicba, eléggé nehezen jött össze az 1995-ös anime CD-re a dalok. Ennek egyik okát mondtam azt, hogy akkor még nem terjedt el annyi anime világszerte. Kipróbáltam magam most, és összeállítottam, hogy készíthetnék egy válogatás CD-t 2005 legjobb anime dalaiból, akkor melyek lennének azok. Sokkal könnyebben jött össze egy nagyobb lista. Ha rajtam múlna, az alábbi dalokat tenném egy lemezre, az alábbi sorrendben:

  1. Ah! My Goddess: Negai (Yoko Ishida)
  2. Rozen Maiden Träumend: Seishoujo Ryouiki (ALI PROJECT)
  3. Bokusatsu Tenshi Dokuro-chan: Bokusatsu Tenshi Dokuro-chan (Saeko Chiba)
  4. SoltiRei: Float ~Sora no Kanata de~ (Tomoe Ohmi)
  5. Naruto: No Boy, No Cry (Stacie Punks)
  6. Blood+: Aozora no Namida (Hitomi Takahashi)
  7. Mai-Otome: Dream Wing (Minami Kuribayashi)
  8. Gallery Fake: Dakara, watashi wa Utau (Natural High)
  9. Kore ga Watashi no Goshujin-sama: TRUST (Masami Okui)
  10. One Piece: Mirai Koukai (Tackey & Tsubasa)
  11. Tsubasa Chronicle: Blaze (Kinya)
  12. Jigoku Shoujo: Karinui (Mamiko Noto)
  13. Trinity Blood: Dress (BUCK-TICK)
  14. Mobile Suit Gundam SEED Destiny: PRIDE (HIGH and MIGHTY COLOR)
  15. Bleach: LIFE (YUI)
  16. Super Robot Wars Alpha 3: GONG (JAM Project)
  17. Animelo Summer Live: ONENESS (Anisama Friends)

Kíváncsi vagyok véleményekre, kihagytam-e esetleg valamilyen fontos dalt a 2005-ös évre, mely esetleg meghatározó volt. Egyszerre tettem bele ismert és kevésbé ismert dalokat is, szerintem ez azért jó, mert így a kevésbé ismert anime dalok is nagyobb hírnevet szerezhetnének, és így a hallgatóság meghallaná, hogy nem csak a slágerlisták élén vannak az igazán jó dalok.

Animét magyarul vagy japánul?


Egy pár napig van kábel TV, szerencsére Animax is van. ^^ Nekem igazából mindegy, hogy magyar, vagy japán szinkronnal megy az anime, én az évek során arra jöttem rá, hogy mindkettőnek van előny és hátránya is.

Tengapelőtt este néztem az Animaxet, Mystra itt gépezett, és szinte anti-animésként viselkedett. ^^’ Na jó, ez erős túlzás, de igencsak szidta az animék magyar szinkronját. Nos, nekem az a véleményem, hogy nem a magyar szinkronszínészek a rosszak, hanem a japán seiyuuk túl jók. Legalábbis teljesen másképp kell az animéket megközelíteni szinkronizálás terén, mivel a szereplők sokkal érzelemgazdagabbak egy áltag rajzfilmhez képest, talán ezért nem állja meg a helyét a magyar szinkron az animékben. És amit tapasztalok, hogy a magyar szinkronosok nem tudják úgy visszaadni a karakterek hangját, ahogy a japánok igen. Most azt ne firtassuk, hogy igencsak nehéz lenne Hayashibara Meguminál, Yamaguchi Kappeinél vagy Paku Rominál jobbat találni, de ahogy én megfigyeltem, a magyar szinkronszínészek nem tudnak úgy isten-igazából játszani a hangjukkal. Erre számomra a legjobb példa a Fullmetal Alchemist. Amíg magyarul néztem, addig azt értettem, hogy miért szeretik sokan az animét, mi a valódi mondanivalója, de egyszerűen nem szerettem meg, mert a testvéri szeretet, ami az Elric fivérek között volt, nekem nem volt hiteles. Viszont annak nagyon örülök, hogy a magyar anime DVD-ken fellelhető a japán szinkron, na így gondoltam, hogy adok még egy esélyt az FMA-nak, és megnézem japánul, és teljesen ledöbbentem. SOKKAL-SOKKAL JOBB!!! Most már én is szeretem az animét!!! Most már biztos  vagyok abban, hogy a magyar szinkron a hibás abban, hogy nem szerettem a sorozatot. mondjuk igencsak meglepődtem, amikor Edward Elric hangjaként Szabó Mátét hallottam meg. Hát azt a srácot a TV2-ben egy délelőtti vetélkedőben láttam először. De nem volt szimpatikus… Persze lehet továbblépni, és magasabb babérokra törni, sőt most olvasom, hogy ő eredetileg színész. Sajnos kénytelen vagyok leszögezni, hogy nálam nem aratott sikert a Fullmetal Alchemist szinkronjával. Bár általánosságban számomra van egy nagy előnye a magyar szinkronnak: Sokkal jobban megmarad bennem a szöveg, és a történet, ha magyarul nézem. Lehet, hogy azért, mert nem kell az angol (vagy magyar) feliratra is figyelni. De az vitathatatlan tény, hogy a japánul sokkal hatalmasabb élmény, mert amit a seiyuuk tudnak, azt a VILÁGON senki nem tudja utánuk csinálni. A szinkronizálás japán kiváltság.

Úgy tűnik Mystra erre korábban rájött, ő kijelentette, hogy soha nem néz magyarul animét. Persze, amikor kezdődött a Bleach openingje, azt a TV-vel énekelte. ^^ És itt van közöttünk egy különbség. Azt mondta nekem, hogy ő nem olyan hű az énekesekhez, ő inkább anime openingeket és endingeket szeret. Ezért is van meglepődve, hogy vehettem ennyi japán CD-t. Hát mondom neki, én meg pont az ellenkezője vagyok. Amikor megismertem Hayashibara Megumit 2006 őszén, akkor teljesen odavoltam az olyan dalaitól, mint a Give a reason, Northern lights vagy Reflection. És ekkor kezdtem el a többi dalaira is rákeresni. Tehát, ha én tudom, hogy x előadónak több jó dala is van, amit nagyon szeretek, akkor én arra rákeresek, hogy esetleg az adott előadónak a többi dala is ilyen jó? Ugyanígy bukkantam rá Okui Masamira is. Ugye volt Megumival az a fantasztikus duettjük, a Get along, már ekkor felfigyeltem az egyedi hangjára, a többi jött magától. Ma már ott tartok, hogy 8 eredeti albumom van tőle, és 4-5 kislemez.

Az vitathatatlan tény, hogy az animések döntő  többsége nem ilyen. Hanem csak van egy anime, melynek van egy nagyon jó openingje vagy endingje, legfeljebb utánanéznek, hogy ki az előadója, és ennyi. Szerintem Mystra is ilyen, abból gondolom ezt, hogy mondta, hogy ő nem hű az előadókhoz. Szerintem ő csak annyit mondana a dalról, hogy a Bleachből az ALONES című számot énekelte a TV-vel, azt már csak kérdésemre mondta meg, hogy az Aqua Timez az előadó. És szerintem az animések döntő többsége, is csak ennyit mondana a dalról: Slayers – don’t be discouraged. Míg én ezt mondanám: Hayashibara Megumi – don’t be discouraged. És utána esetleg rámondom, hogy a Slayers TRY endingje.

Remélem ennek ellenére nem fogja Mystra nehezményezni, hogy egy előadótól olykor 12-13 dalt hallgatok meg egymás után. ^^’

Egy kicsit otthon


Több, mint egy hónap után hazamentem Békéscsabára. Nekem már az a furcsa, hogy ott vagyok. ^^’ Kicsit megnéztem a rokonaimat, meg elhoztam, hogy jópár cuccot. Jópár cuccot? Alig bírtam idevonszolni… Többek között itt van az összes Anime DVD, manga, AnimeStars és Mondo magazin. Nagyon örülök neki, hogy itt van végre mind. ^^ Összeírtam, hogy mely anime DVD-ket és mangákat birtoklom, ide is közzéteszem:

Anime DVD-k:

  • Inuyasha 1-14
  • Inuyasha movie-k 1-4
  • Full Metal Panic! 1-5
  • Full Metal Panic? Fumoffu 1-2
  • Cowboy Bebop 1-5
  • Bújj Bújj Szellem 1-4
  • Yu Yu Hakusho 3, 5
  • Yu-Gi-Oh! 1-3
  • Megaman NT Warrior 1
  • Trigun 1-5
  • Bleach 1-5
  • Death Note 1-6
  • Fullmetal Alchemist 1-4
  • Sámán Király 1-3
  • Sonic X 1-3
  • Beyblade: Hasítsatok bele! 1-2
  • Chihiro szellemországban
  • Vándorló Palota
  • Pokémon: Az első film
  • Pokémon 2000
  • Pokémon: Mewtwo visszatér

Mangák:

  • DramaCon 1-3
  • Nyári Srácok 1-3
  • Éjféli Opera 1
  • Bizenghast 1-2
  • Földfény 1-2
  • Házi Ninja 1-2
  • Jpop bálvány 1-2
  • Pirontan
  • Gravitation 1-3
  • Rémmetró 1
  • A Biblia Manga
  • Naruto 1-6
  • Nana 1-3
  • Love.com 1-2
  • Death Note 1
  • Árnybíró 1

Nem is ezek voltak a nehezek, hanem a rengeteg sok AnimeStars és Mondo magazin, mert azokból összesen kb. 40 darab volt. Hogy fogom majd elcipelni a több, mint 200 darabból álló 576 KByte / 576 Konzol gyűjteményemet? És akkor még otthon maradtak az angol Nintendo magazinok, meg az egyéb konzolos újságok. Már nem is az lesz a baj, hogy hozom el, hova teszem? Majd valahol csinálok nekik helyet, de szerintem ezen elég lesz 1-2 év múlva gondolkodni… Akkor már remélhetőleg az új helyen. ^^

Azért jó volt egy kicsit otthon lenni, csak ne jöttek volna több helyről rossz hírek…

  • Szerettem volna Tukeinonnal találkozni személyesen, de egész augusztusban nagyon elfoglalt, ezért nehezen tudunk időpontot egyeztetni.
  • Néhány napja megrendeltem Suara: Yumeji SACD-jét (végül csak ez lett. ^^) Ma kaptam E-mailt a CDJapantől, hogy a King Records nyári szabadság miatt zárva van, ezért várhatóan csak 23-ai héten tudják postázni…
  • Holnap találkozok bagszival, de Szegeden felejtette a játékokat, amiket kölcsönadtam neki.
  • Néhány ember nem tud eljönni a szombatra tervezett találkozóra (Duong és Lucy), ezért várhatóan el lesz halasztva azutánra való hétre.

Na de sebaj, több is veszett már, ami késik az meg csak nem múlik. ^^’

Felhype-olt animék


Nem titkoltan nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a Naruto új magyar szinkronnal, mert azt gondolom, abban mindnyájan egy emberként egyetértünk, hogy a Jetixes változat nem érdemel szót. Arra voltam kíváncsi, hogy mi ez a nagy imádat. Jó, tudom, hogy elsősorban a fangirlök hangját hallani, de olvastam érettebb véleményeket, miszerint rendkívül hangulatos, és nagyon jó a történetvezetése, csak ne lennének a fillerek a 150. rész környékén. Azokat még nem láttam de amiket láttam az Animaxen, és az első pár részt, amit japánul néztem meg eddig, nagyon megtetszett, és tényleg nagyon hangulatos. Amikor néztem a Death Note-ot, és teljesen odavoltam, hogy mekkora anime, micsoda fordulatokkal, stb, erre a bagszi azt mondta, hogy őt az Animeconos jelenség teljesen elvette a kedvét, pedig ő is nagyon szerette a DN-t. Azt mondta, hogy nem mer Death Note-os cuccot venni a boltban, mert fél, hogy beazonosítják az anime fangirlök közé. Én azt mondtam, hogy nem szabadna, hogy ez visszatartsa attól, hogy milyenek a fangirlök, mert ez semmit nem vesz el az anime értékéből. És a Narutóról is így gondolkodom. A sorozat akkor is első osztályú, ha mások esetleg nem úgy szeretik az animét, ahogy szeretni illik. Tényleg nagyon jó, és majd kíváncsi leszek, hogy majd a fillerek mennyit vesznek el az anime értékéből, de így az első pár részről elmondható, hogy nagyon ott van. És ha már a Death Note is szóba került, akkor nehogy kihagyjuk a Bleachet, amit, ahogy komolyan néztem, szintén nagyon tetszik. Biztos, hogy nemcsak bagszi az egyedüli, aki szégyelli a fanságát, én csak azt tudom javasolni, hogy azok, akik komolyan szeretik ezt a három animét, azok vállalják fel nyíltan, mert ha látják, hogy vannak ezeknek az animéknek komoly rajongói, az mások szemében megnövelheti az anime értékét.