Az egyetlen James Bond film, amit láttam


Soha életemben nem éreztem, hogy néznem kellene James Bond filmeket. Amikor láttam belőle képeket, előzeteseket, úgy éreztem, hogy távol áll tőlem. De maga a világ nem teljesen idegen tőlem, hiszen Nintendo 64-re legendás játék készült az Aranyszem című filmből. A Goldeneye 007-et ott jegyzik a legjobb játékok között, én is imádom játszani, felejthetetlen többjátékos élményt nyújtott a ’90-es évek végén.

Ennek fényében úgy döntöttem, hogy megnézem azt a James Bond filmet, amiből ez a játék készült. Eléggé lassan jutottam el ennek megvalósításáig, régóta meg akartam nézni, de kb. másfél hete (december elején kezdtem el írni ezt a postot) megtaláltam a Nyugati Pályaudvar aluljárójában levő antikváriumban az első kiadású díszdobozos dupla DVD-t párszáz forintért, és elérkezettnek láttam a lehetőséget, hogy meg is nézzem.

029Egy ilyen kiadást mindenképp be akartam szerezni a játék tiszteletére, és erre lehetőség adódott. Meg is néztem, és ez a film is igazolt abban, hogy valóban nincs dolgom a James Bond filmekkel. Ahogy néztem, azt éreztem, hogy ezt a filmet egyszerűen nem lehet komolyan venni. Túlságosan valótlan a történet menete, hogy barátból ellenség lesz, kiderül, hogy ki az, akire valóban lehet számítani. Meg alapvetően nem jók azok a filmek, melyekben túl sok a kiszámíthatatlan jelenet, hiszen pont attól válik kiszámíthatóvá, hogy tudjuk, hogy valami meglepetésszerű jelenet következik, ezért unalmassá válik az idő után a dolog.

És igazság szerint nagyon nem is tudok mit írni a filmről, mert annyira súlytalan az egész, hogy olyan érzésem van, hogy ezzel a filmmel lényegében az összes James Bond alkotást láttam. A Nintendo 64-es játék iránti tiszteletből megőrzöm ezt a díszdobozos kiadást, sőt, megveszem majd Blu-ray-en is, ha majd lesz rá lehetőségem, de nem fogok több JB filmet nézni.

Újévi optimizmus


Egészen jó szilveszter volt, jókedvvel köszöntöttük a 2014-es évet. Egyre távolabb megy az ujjam a 201 után, ahogy írom az éveket, ezt már a 2000-es évek első 10 évében is észrevettem. Ez egy módja az idő múlásának érzékelésére, de ha minden jól alakul, akkor még sok év áll elém.

Különösen örültem annak, hogy nem volt a Csibinek nem volt programja szilveszterre, így ellátogatott hozzánk. Régen nem láttuk őt, és mindnyájunknak hiányozott. 15.30-kor találkoztunk vele bagszival Kőbánya-Kispesten, és már mentünk is vissza a 151-es busszal. Nem tudtam elmondani, mennyire örültem nekik, mert nem örültem nekik. Persze ez csak egy Galla Miklós féle beszólás. Miután megérkezünk bagszi és Csibi elkezdtek Animal Crossingozni 3DS-en. Annyira nem zavar a játék, miután úgy tűnik, hogy lecsengett, de amikor megjelent, és hetekig szólni nem lehetett senkihez, egy olyan játék miatt, amit egyszerűen nem tudok értékelni, akkor egy kicsit zavart. Mondjuk, nemcsak engem, voltunk egy páran. De a közös játékok sem maradtak ki, fókuszban a Wii U-val. A Nintendo Land és a Wii Party U sok vidám percet okozott nekünk. Talán most kezdek ráérezni a Wii U hangulatára, és érzem, hogy igényem van rá. Igazából örülnék, ha idén tudnék venni egyet. Azt a Mario pakkosat, amibe a New Super Mario Bros. U és a New Super Luigi U vannak a konzol mellé, azt boldogan elfogadnám. Viszont csalódás, hogy most már semmi papír alapú leírás nincs a játék mellé csatolva. A The Legend of Zelda: The Wind Waker HD tokjában csak egy kis szürke papír van, mely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a játékban van az elektronikus leírás. Nem vagyok boldog miatta, mivel azok egy sablon alapján készültek, így nincs sok változatosság bennük. Úgy tűnik, hogy a vastagabb leírásokról le kell végleg mondani.

De visszatérve az estére, elég gyorsan eltelt az idő. Persze, a Nintendo Land-es üldözés a Mario Chase-ben, szellemirtás a Luigi’s Mansion (csak a Mario Chase-nek tudom a pontos nevét) mini-játékban, vagy az édességek gyűjtögetése az Animal Crossing játékban mind megalapozták a vidám perceket. De tény, hogy a legmenőbb, amikor a Pikmines játékban játszottunk csapatban, és én voltam Olimar, a csapatkapitány. Nagyon boldogok voltak a többiek, amikor magamhoz hívtam őket, ezzel félbeszakítva a tevékenységüket. Mondjuk nekem is kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy én is tudok harcolni. Azt hittem, hogy én csapatkapitányként csak a többieket terelgetem. De akkor már tényleg nagyobb hasznuk volt belőlem, miután én is elkezdtem harcolni. És tudtam, hogy a Wii Party U-ban tényleg kihagyok jó játékokat. A másik, ami nagyon tetszett, a gyorséttermes játék. El is poénkodtuk, hogy na, megvan a bölcsész, meg mindenféle diploma, mehetünk gyorsétterembe dolgozni. A játék lényege, hogy három játékos elkezdi sorolni, hogy mit rendelnek, és akinek a kezében van a Wii GamePad, az veszi fel a rendelést, majd ha végeztünk, megjelennek a gyorskaját egyenként véletlenszerű sorrendben, és nekünk kell annak a tálcájára, aki korábban rendelte. Persze a végén értékelhetjük, hogy jó volt-e a kiszolgálás. Nagyszerű játék a rövidtávú memória fejlesztésére. És örömmel vettem tudomásul, hogy jól teljesítettem. És még egy, ami emlékeim szerint nem került megemlítésre az előző postban: Name the Face. Ez is nagyon vicces. Az a lényeg, hogy akinek a GamePad van a kezében, annak egy bizonyos grimaszt vágva le kell fényképeznie magát annak segítségével, és a többieknek ki kell találni, hogy éppen mit kapott. Kapunk erre négy meghatározást, és amelyik tippünk szerint a legközelebb áll hozzá. Néhány egyszerű példa: Citromba harapott, szaunázik, szellemet lát. Az egyik legviccesebb, amikor LernenBoy-nak úgy kellett lefényképeznie magát, hogy rúzsozza az ajkát. Az is érdekes volt, amikor én azt kaptam, hogy futás közben kellett lefényképeznem magam, hogy akkor milyen arcom van. Nem volt erre hirtelen ötletem, és ilyen tök nyugalmi helyzetben fényképeztem le magam, persze senki nem találta ki. Aztán azon nevettünk, hogy milyen jó nekem, hogy ennyire bírom a futást. Az igazság az, hogy alapvetően nem szeretek grimaszt, vagy bármilyen “furcsa” arcot vágni fényképezés közben, ezért hanyagoltam a dolgot. De amin megállt a tudományunk, azt mindenképp el kell meséljem. A Wii U Wii menüjébe újra kellett csinálni a Miiket, mivel ha jól láttam, nem történt System Transfer, ezért mint egy új Wii-n, megcsináltuk a Mii-ket magunkról. És amikor LL volt, próbálgattuk, hogy milyen ajka legyen, mert amilyen 3DS-en van, az nem volt még Wii-n. Ezért nem lehet 3DS-ről Wii-re átvinni Mii-ket, mert több arcrészt (vagy elemet) utólag találtak ki. De a lényeg, hogy amikor azt a kicsi, csókos ajkat tettük szegény Attila arcára, percekig röhögtünk rajta. Azt nem bírtuk ki, kár, hogy nem fényképeztük le. A WarioWare: Smooth Moves-szal, valamint a Super Smash Bros. Brawl-lal játszottunk Wii-n. Érdekes, akármennyire is vicces a WarioWare, nem annyira időt álló játék, elszórakozgattunk rajta, de talán nem volt az igazi. Azokkal jó játszani, akiknek még új, és veszik a poént, mert újszülöttnek minden vicc új elvén, ők még nagyon nevetnek rajta. A Super Smash Bros. Brawl jó volt, csak én nem élveztem annyira, mert ha túl erősek vannak ellenem, akkor nem poén hamar meghalni.

És gyorsan eljött az éjfél, örültem, hogy végül jól zárult az év. Szolid köszöntés és ünneplés után folytattuk a játékot. Maradtunk ezeknél, egy olyan 3 óráig, aztán Attila és Csibi végleg kidőltek. Csibi, aki annyira szorgalmazta, hogy éjszaka márpedig nem alszunk. Azonnal átment álomvilágba. Bagszival és LernenBoy-jal még egy kicsit Goldeneye-oztunk N64-en, mi hárman nagyon szeretjük. Csak aztán az meg lefagyott, és nem is kapcsoltuk vissza. Én még összepakoltam a dolgaimat, miután álmatlan éjszaka után azt terveztem, hogy akkor reggel megyek haza. Ez így is lett, de azért én is kidőltem. Bár hiába, mivel bagszi és Lernie beszélgetései és egy sorozat félelmetes jelenetei nézése mellett nem tudtam elaludni. Nagyon szeretném kitanulni azt, hogyan lehet ilyen körülmények között aludni, Csibi és Attila úgy aludtak, mintha teljes csend lenne. Én sajnos rossz alvó vagyok, és csak teljes csendben tudok elaludni. De olyan szinten, hogy még az óra ketyegése is rettenetesen zavar, így többször alfa állapot, vagy 1-2 perces elalvás után felébredtem hangokra. De nem csináltam gondot belőle, mert így reggel hazamentem. Csibi is ment vissza szerény városába, Gyömrőre, Attila is hazaindult, így ketten maradtak csak.

Kőbánya felsőről indultam el, és majdnem nem értem fel a vonatra, ugyanis a 3. vágányra mentem fel. Csodálkoztam is, hogy üres teljesen, míg az első és a második vágányoknál emberek vannak. Szerencsére idejében kapcsoltam, hogy rossz helyen vagyok. Ugyanis azt gondoltam, hogy mivel ennél a megállónál négy vágány van, ezért az első kettőnél járnak azok a vonatok, melyek Budapest-Keleti felé mennek, és a harmadik, negyedik vágányról meg azok, melyek Hatvan, Szolnok felé mennek. Gyorsan átmentem az első vágányra, le-fel lépcsőzés, a vonat máris jött. Személyvonattal mentem Szolnokig, onnan meg a gyorsvonattal Békéscsabára. A személyvonatok olvasgattam a Konzol magazin legújabb számát, részletes ismertető van a PlayStation 4 és XBOX One konzolokról, ezeket olvastam, amikor épp nem aludtam el, hogy vajon mit mutatnak fel a konkurensek. Bár azt mindkettőnél kiemelték, hogy elsősorban játékokra tervezték a gépeket, de nekem inkább csak ilyen multimédiás erőfitogtatásnak tűnik, amit a két cég csinált a konzoljaikkal. Ilyen előnyök, olyan alkalmazások, de részletesen nem nyilvánítok véleményt, mivel a Nintendo mellett egyáltalán nem ismerem ezeket a gépeket, sem az elődeiket, így nem tudom, hogy ezek valójában hasznosak, vagy csak mutatják, hogy én vagyok a nyerő. Mindenesetre utazás terén egyvalami tény: Ezentúl mindig átszállok Szolnokon a zónázó vonatra. A személyvonatok sokkal igényesebbek, mert a Budapest-Lőkösháza vonalon közlekedő gyorsvonatok, melyek most is iszonyatosan mocskosak. Az, hogy nem volt fűtés, az engem nem zavar, éppenséggel megvoltam kabátban, de ezek a körülmények egy forintot nem érnek, és egyre inkább azt látom, hogy nincs foganatja a gyorsvonati pótjegynek. Inkább fizetek 200 forinttal többet az IC pót- és helyjegyért. Ég és föld a különbség. Egyébként döbbenten láttam Muronynál a leégett vonatot, amikor hazajöttem, olvastam is, hogy kigyulladt a Bukarestből érkező vonat egyik vagonja. Nagyon szép látvány volt. Nagyobb baj szerencsére nem történt, és a menetrend is gyorsan helyreállt – mármint nem voltak késések.

És végül hazaértem. Jó még itt, ma a pihenés jegyében telt, aludtam is valamennyit, de holnaptól munka vár. Intézem a nyelvvizsgát, és nekiállok komolyan állást keresni. Ebben az állapotban már bátrabban keresek munkát szélesebb körben is. Láttam is a 3DS Hungary találkozón séta közben a Sugárban, hogy a Pyrex papírbolt keres eladót. Azonnal beadom rá a jelentkezésemet, hiszen ki, ha még nem? Bizony idén mindent megteszek annak érdekében, hogy végre egyenesbe jöjjek, és bebizonyíthassak, hogy anyagilag szinte teljesen függetlenül meg tudok élni.

A BÚÉK olyan elcsépelt kívánság. Én inkább azt mondom, hogy legyen mindenkinek kellő fizikai és lelki ereje ahhoz, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy boldog legyen az új éve. Én készen állok a harcra!

Szilveszter ’13


Jó szilveszternek ígérkezik, miután itt töltöm bagsziéknál. 29-én jöttem fel Pestre, az év végi 3DS Hungary találkozóra, mely most a Sugárban volt. Egyszer voltam csak itt, és akkor sem nyerte el a tetszésemet, viszont azt el kell ismerjem, hogy mint találkozó helyszín fantasztikus. Az étkezőknél van egy kisebb elkülönített rész, ott ültünk le, és nem zavartunk senkit. Több játék is előkerült, de mint mindig, most is a Mario Kart 7 aratta a sikert. Igaz, hogy 1 éve nem voltam már találkozón, vártam is nagyon, hogy el tudjak jönni, de újdonságot nagyon nem tudok írni, csak azokat, évekkel ezelőtt is írtam, hiszen minden találkozó lényegében a játék jegyében telik el. Együtt játszunk, kipróbáljuk azokat a játékokat, amiket ki szeretnénk, és másnak meg is van. Kellemes meglepetés volt, hogy 3DS Virtual Console játékokkal is lehet többen játszani Download Play-jel, ki is próbáltuk Ninty-vel a Super Mario Bros. 3-at ketten. Nagyon jól szórakoztunk, emellett az is menőség, hogy elég ha csak az egyiknek van meg a játék, a másik simán csak rácsatlakozik. Meg 3DS-en Tetris-eztek sokat, a videojátékozást Fantos törte meg. Nagyon rég láttuk őt, saját bevallása szerint keveset játszik már. Egy egyedi játékot hozott nekünk, ami olyan szinten lekötötte a társaságot, hogy aztán végig azt játszották. Én nem szálltam be, bár tetszett, amit csináltak. Kis papírokra kitalált mindenki a mellette ülőnek egy videojáték karaktert, és felragasztja celluxszal a homlokára úgy, hogy ne lássa. Neki barchobával ki kellett találnia, hogy ki ő. Érdekes volt látni, hogy egyesek mennyire bonyolult karakterekre gondoltak, vagy hogy eszükbe nem jutott volna, de ha végül kitalálták (vagy feladták), akkor bizony nagyot lestek, hogy ezt hogy nem találták ki.

És ezzel nagyjából véget is ért. Elég hamar szedelődzködött a társaság, úgyhogy 16 óra után már mi is mentünk. Káosz az Örs Vezér Terén, nehéz volt átlátni, honnan indul a 3-as villamos pótló busza, és hol érdemes rá felszállni. Nem a metrónál, mert ott sokan vannak. Arra rászállni, és irány bagszihoz. Hiányzott szerény rezidenciája, de az aznap esti program ne ismétlődjön meg. 4 ember 4 laptop… A többi képzelhetitek. Csak a The Legend of Zelda: The Wind Waker HD szakította meg ezt a tendenciát, amikor bagszit figyeltük játék közben. Eszméletlen szép a játék HD-ben, mindezek mellett a hangulata is megvan. Csak nehogy megint Zeldázni akarjak, mint régen. Nem is vittem el sokáig a játékot, és nem is emlékszem már arra, hogy azért álltam meg vele, mert túl nehéz volt, vagy mert elveszett a motivációm. Nagy kedvenc volt a Wind Waker, úgyhogy nem hiszem, hogy az lehet. Meg hogy ne unatkozzak ezen az estén (kínomban neteztem már én is, különben nem így képzeltem el a közös estét) kipróbálhattam a NES remixet. Ez egy új letölthető játék, mely a WarioWare alapján több mint 200 mini-játékot tartalmaz különböző NES játékokból. Vannak nagyon jó ötletek, de korántsem akkora eresztés, mint a WarioWare. Volt egy pár, ami túl könnyű volt, unalmas, de azért volt egy pár jó ötlet, amik nehezebbek voltak. Azok alapján amennyit láttam, jobban díjaztam volt az inspirálóan nehéz mini-játékokat. Volt egy, a Mario Bros. egyik játéka, ami már túl nehéz volt, amit már leteszek, de ezzel ne fárasszanak. Ki is próbálta LernenBoy is, neki sem jött össze.

A tegnapi nap közös játék okán már jobban telt el, mivel megkértem bagszit, hogy ha lehet, többet játsszunk közösen. Így is lett, előtte délelőtt mentünk vásárolni. Nintendo 64-en játszottunk sokat, a Goldeneye 007 hatalmas élmény volt négyesben, és mindenki nagyon élvezte. Nem hiába volt annak idején fő társasági móka a Mario Kart 64 mellett. Volt a Mario Kart is, ez nagyon jó volt. Bár ezt igazán csak akkor jó, ha órákig játsszunk vele együtt, így, rövidebb időre annyira nem. Ami csalódás volt, hogy a Mario Party 2 nem volt annyival jobb négyesben, mint egyedül, ahogy írták. Jó volt, de sokkal jobb játékélményre számítottam. Még bagszi Pokémon Stadium 2 mini-játékait próbáltuk ki, egészen menőség volt. De amivel sokat játszottunk, az a Wii U-s Wii Party U. Már a Wii-s Wii Party-t is szerettem, ebbe is sok jó ötlet volt, ezt nevezem méltó folytatásnak. Az egyik legmenőbb volt, amikor egy játékos a tábla tetején állt, a többi három pedig az alján. A felső játékos kapcsán volt egy eldöntendő kérdés, és be kellett jelölnie a választ, hogy mennyire igaz rá az állítás, vagy nem, és a többieknek is ki kell találni, hogy aki fent van, arra az mennyire igaz. Még a két véglet is frappáns volt sokszor. Egy példa: “Mennyire tudsz titkot tartani?” Az egyik véglet: “Senkinek a lelkét nem tárom ki.” A másik: “Hallottad a hírt…?” 😮 És akkor a Wii U GamePad-en látható csúszkán kellett beállítani, hogy az mennyire igaz rá, és többieknek is megtippelni. A másik, ami inkább érdekes volt, hogy egy Wii U GamePad-en, és három Wiimote-ot kellett meghatározott módon egymás mellé tenni, és azokat a gombokat kell megnyomni, amelyikre utasítást kapunk. Ez olyan, mint a Twister társasjáték, de itt csak a kezünket kell használni. Ujjfájdalmak és görcsök kiújulása garantált. Volt még egy, ami ahhoz képest, hogy viccesnek tűnt, annyira nem szórakoztatott engem. Négy ember Wii GamePad körül zenére táncol. Kört alkotunk, és azt kell csinálni, amit a GamePad-en látunk. Több így hirtelen nem jut eszembe, és ha ismét elővesszük a játékot, állítom, hogy fájni is fog, mert nagyon tetszett, és hogy felejthettem el.

És most itt vagyunk, 31-én. Ma már (így idén) nem írok többet, ezért egy gyors összegzést írok. Mindig optimistán szoktam jellemezni az adott évet, de most ezt nem tudom megtenni. Nem tartom ezt az évet jónak. Akármi is történt, akárhogy is szolgálta a fejlődésemet, az ideit az eltékozlás évének tartom, mert nem sikerült munkát szerezni, így nem tudtam előrelépni. Persze, benne van az is, hogy visszatérjek Pestre, le nem tagadnám, hogy mennyire vissza akarok jönni, hiszen idén valahányszor felutaztam ide, azt éreztem, hogy itt vagyok igazán elememben, itt vagyok igazán önmagam. Azt maximálisan elfogadtam, hogy a december a pihenés jegyében teljen el, aminek meg is lett az eredménye: Nagyon sokat enyhültek a tünetek december eleje óta, egyre inkább érzem, hogy visszatérhetek a régi kerékvágásba, ezért januárban ismét elkezdek munkát keresni. Ha már a média ennyire harsogja, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor csak én is érezni fogom, nem igaz? Mindezek mellett januárban újra előveszem a németet, már meg is van az időpont: február 8-án lesz az írásbeli nyelvvizsga. Ugyanis biztosra eldöntöttem, hogy az Origósat fogom csinálni. Meg is kérdeztem a munkaügyi központban, még kérelmet se kell benyújtani, hogy ne TELC-eset írjak, ott vizsgázok, ahol akarok, a lényeg az, hogy igazoljam, hogy kifizettem a második nyelvvizsgát, ha nem sikerült. Azért nem írom pótnyelvvizsgának, mert ez nincs így hivatalosan megnevezve. Át is néztem az Origósat, sokkal barátságosabb. Amikor megláttam, hogy a tesztes résznél nincs minimum ponthatár a sikeres nyelvvizsga esetére, nagyon megkönnyebbültem. Ez persze nem jelenti, hogy lazítani kell. Úgy van a teszt, hogy 50 mondat, négy válaszlehetőséggel, és ezt számolják át 15 pontra. Sokat kell készülni. Sokat kell készülni erre is, de a többire is úgy kell felkészülni, hogy lehet, hogy a teszt 0 pont lesz. Összesen 80 pont szerezhető, és 48 ponttól sikeres a vizsga. És mivel a teszt 15 pontos, ezért úgy kell készülni, hogy 65 pontból kell 48-at elérni, és így máris nem hangzik annyira kellemesen. Mindezek mellett minden egyes teszten elért pont csak segít rajtam a még jobb eredmény érdekében, valamint hogy könnyen meglegyen a 48 pont. Úgyhogy lesz dolgom a munkakeresés mellett. Csak még azt nem tudom, hogy kétnyelvű, vagy egynyelvű nyelvvizsgát kell tennem? Azt sem tudom, hogy mi a különbség a kettő között azon túl, hogy magyarról németre is kell fordítani, meg németről magyarra is. A negyedik, utolsó feladatrész, a baráti levél írása. Azért emeltem ki a barátit, mert a TELC középfokon hivatalos levelet kell írni. Információkérés, állásra jelentkezés, vagy panaszlevél. Igazából nem jó ötlet a hivatalos levél, mert ha belegondoltok, tele van sablonmondattal. Állásra jelentkezésnél úgy kell fényezned magad, mint soha senki, és megvannak erre a jól bejáratott mondatok, ahogy panaszlevélnél is. Viszont egy baráti levél azért tetszik jobban, mert spontánabb, sokkal ugyanúgy választékosan kifejezheted magad. Például írtam olyan baráti levelet, amikor a Start! nyelvkönyvvel alapfokon készültem, hogy új helyre költöztél, és mutasd be az új lakásodat, szereted-e, a környék milyen, hol van, és hasonlók. Ez számomra szimpatikusabb. De ami egyértelműen sokat segít: Lehet szótárt használni. A teszten kívül az összes feladatrésznél. Ez segít abban, hogy választékosan fejezd ki magad, de a nyelvtant és a mondatalkotást nem tudod kilesni a szótárból. Jaj, már tudom, hogy újra elő kell vegyem, hogy hol is kell a KATI szórendet használni, és hogy nem szabad három ige esetén Partizip II-t használni, ha múlt időben írok, valamint módbeli segédigéknél nincs zu+infinitiv alak. Ezeket szoktak a leggyakrabban elrontani. Ennyit a németről. Az optimizmusom ettől függetlenül a helyén van, és nagyon szeretnék 2014-re egyenesbe jönni, és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Ennek fényében kívánok mindenkinek Boldog Új Évet!

Szilveszter alkalmából most többet hallgatok L’art Pour L’art Társulatot, mivel megvan mind a négy albumuk eredetiben CD-n, és három album kazettán (a Winnetou nincs meg, azt keresem). Szilveszter alkalmából nézzétek meg a kedvenc Vastyúk is talál szeget részemet:

És le ne maradjon a szokásos év végi statisztika, a Last.fm-ről az év előadóiról, albumairól, kislemezeiről:

Top 10 2013 előadók

  1. Megumi Hayashibara (3.953)
  2. JAM Project (1.810)
  3. Masami Okui (1.526)
  4. Zorán (1.007)
  5. Suara (782)
  6. Skorpió (759)
  7. ALI PROJECT (591)
  8. Chihiro Yonekura (577)
  9. LGT (568)
  10. angela (513)

Zárójelben az idei évre vonatkozó összhallgatás látható. Azért látszik, hogy márciusban nagyon rákaptam Hayashibara Megumi-ra.

Top 10 album

  1. JAM Project Best Collection IX: THE MONSTERS (344)
  2. Megumi Hayashibara: SpHERE (341)
  3. Megumi Hayashibara: Enfleurage (272)
  4. Megumi Hayashibara: CHOICE (269)
  5. Megumi Hayashibara: bertemu (262)
  6. Megumi Hayashibara: Fuwari (247)
  7. angela: ZERO (242)
  8. Megumi Hayashibara: VINTAGE White (241)
  9. Megumi Hayashibara: SHAMROCK (216)
  10. Skorpió: Zene tíz húrra és egy dobosra (201)

Top 10 kislemez

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (332)
  2. JAM Project: Wings of the legend (261)
  3. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (155)
  4. Megumi Hayashibara: Proof of Myself (124)
  5. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (77)
  6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (77)
  7. Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ (70)
  8. Megumi Hayashibara: question at me (68)
  9. STYLE FIVE: SPLASH FREE (64)
  10. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire (63)

Top 100 dalok

  1. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (off vocal ver.) (112)
  2. JAM Project: Wings of the legend (111)
  3. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! (111)
  4. Skorpió: Elindulunk (88)
  5. angela: To be with U! (79)
  6. JAM Project: Babylon (78)
  7. Megumi Hayashibara: Lively Motion (off vocal version) (75)
  8. Megumi Hayashibara: TOO LATE (NEW version) (73)
  9. Hironobu Yahata, Shinya Outouge: Dueling for Prizes (73)
  10. Takeshi Hama, Mahito Yokota, Asuka Hayazaki: Desert Overview (73)
  11. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (72)
  12. Daft Punk: Face to Face (70)
  13. Tackey & Tsubasa: One Day, One Dream (68)
  14. Yuko Kadota: The Cave of Wonders (68)
  15. Megumi Hayashibara: ROCK de Ikou (65)
  16. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (60)
  17. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (off vocal ver.) (57)
  18. Megumi Hayashibara: be Natural (55)
  19. Megumi Hayashibara: Re.Starting again (55)
  20. angela: Boku Janai (55)
  21. Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Sticky Lucky Stupids (Chihiro Yonekura ver.) (54)
  22. Aya Tanaka: Chase Bowser (53)
  23. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
  24. Megumi Hayashibara: Dance with me… Saigo no Paradise
  25. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
  26. JAM Project: The advent of Genesis
  27. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy (Yoshi)
  28. angela: Tooku Made
  29. Megumi Hayashibara: Lively Motion
  30. Aya Tanaka: Space Match
  31. Megumi Hayashibara: feel well
  32. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
  33. JAM Project: NOAH
  34. Suara: Mizukagami
  35. JAM Project: Believe in my existence
  36. JAM Project: Wings of the legend (off vocal)
  37. Skorpió: Az új generáció
  38. Megumi Hayashibara: Plenty of grit
  39. JAM Project: LIMIT BREAK
  40. ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai (instrumental)
  41. JAM Project: Rescue Fire
  42. JAM Project: Kurenai no Kiba
  43. Megumi Hayashibara: Yoru wo Buttobase
  44. Skorpió: Furcsa emberek
  45. Megumi Hayashibara: Give a reason
  46. Megumi Hayashibara: My dear
  47. JAM Project: PREDESTINATION
  48. Megumi Hayashibara: EL WAKT
  49. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  50. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
  51. STYLE FIVE: SPLASH FREE
  52. ALI PROJECT: Reiyou Bara Zukan
  53. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT
  54. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
  55. Megumi Hayashibara: Revolution
  56. Suara: June
  57. Suara: Akai Ito (instrumental)
  58. Megumi Hayashibara: Ame no Koinu
  59. Megumi Hayashibara: Successful Mission
  60. Megumi Hayashibara: Fuwari
  61. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
  62. Megumi Hayashibara: question at me
  63. Chihiro Yonekura: Dolphin Song
  64. Megumi Hayashibara: unsteady -off vocal version-
  65. angela: KINGS
  66. JAM Project: FREEDOM
  67. Megumi Hayashibara: MIDNIGHT BLUE
  68. Megumi Hayashibara: Watashi Dake no Yume he
  69. Yasunori Mitsuda: Pirate Land
  70. Megumi Hayashibara: Sunadokei
  71. JAM Project: Omoide wa Okkusenman!
  72. LGT: Dalaktika
  73. Megumi Hayashibara: brave heart
  74. Megumi Hayashibara: Front breaking
  75. Chihiro Yonekura: Shooting Star
  76. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
  77. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
  78. Megumi Hayashibara: Niji Iro no Sneaker
  79. Yasunori Mitsuda: Wario Battle Canyon
  80. Masaaki Endoh: LIMITER
  81. Mami Kawada: See visionS
  82. Mahito Yokota: Beat Block Galaxy
  83. Hironobu Kageyama: Worrier ~Yami wo Kakeru Kiba~
  84. JAM Project: Hagane no Resistance
  85. Megumi Hayashibara: Daybreak Impression
  86. Megumi Hayashibara: Regret ga Naite Iru
  87. Megumi Hayashibara: Nemurenai Machi de
  88. Megumi Hayashibara: question at me (off vocal version)
  89. Megumi Hayashibara: Just Begun
  90. Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~
  91. Mikó István: Jön a régen várt szép esküvő
  92. Megumi Hayashibara: 7 senchi no Kyori
  93. Megumi Hayashibara: Hanarete Itemo
  94. Megumi Hayashibara: Ame Nochi Kumori Nochi Hare
  95. Megumi Hayashibara: Omokage
  96. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  97. Masami Okui: STRATEGY
  98. Megumi Hayashibara: Bon Voyage!
  99. Megumi Hayashibara: Shining Girl
  100. Aya Tanaka: An Adventurer

Super Mario 64


Rég nem játszott imádott játékot elővenni mindig fantasztikus érzés. Most játszani Super Mario 64-gyel valami veszett jó érzés. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy elővehetném a játékot, de ez valamiért sosem történt meg. Most miért vettem elő?

Ma elmentem a Colin Konzolba, és beadtam a Fire Emblem-et GBA-ra. Azért cselekedtem így, mert bár a játék nagyon jó (RPG, akik szeretik), de nagyon vontatott a játékmenet, és csak akkor egyszer vettem elő, de semmi nem vett rá arra, hogy folytassam. De jól jártam vele, mert Békéscsabán vettem a Media Marktban mélyen leszállított áron, 2000 forintért. Teljesen, fóliás, tökéletesen új. Igazából már kedden be akartam adni a Fire Emblem-et, de akkor csak a kazettát vittem be, és azt mondta, hogy nagyon jó játék, de mivel kevesen ismerik, ezért doboz nélkül nem tudja eladni, de azt mondta, hogy dobozostul, leírásostul visszaviszem, akkor beveszi, mert akik ismerik, azok nagyon szeretik, és gyűjtőknek biztosan el tudja adni. Benne voltam, bár csak ma délelőtt tudtam rászánni magam, hogy elvigyem. És ma már ott van. Tehát, akit érdekel Fire Emblem: Sacred Stones GBA-ra dobozával, leírással, teljesen újszerű állapotban, az menjen el a Colin Konzolba (XIII. kerület Szent István tér 10, a Jászai Mari térnél a Nyugati Pályaudvar után), biztos vagyok benne, hogy olcsón adja. Ugyanis ezért adtam oda neki, mert tudom, hogy nála olcsók a játékok, tehát nem tesz rá nagy hasznot. Zsida történetét érdemes lenne meghallgatni, hétfőn be akart adni egy pár általa nem használt játékot konzolboltokba, de veszett keveset adnának érte. Ezzel még nem is lenne baj, a gond ott van, hogy a használt játékok viszont már nem ennyire olcsók. A másik, amin zsida felmérgelte magát, hogy több konzol üzletben nagyon lekezelően bántak vele. Persze, addig mindenki jó fej, amíg csengetjük a pénzt, igaz? Hangsúlyoznám, hogy nem ismerem az összes konzol boltot, de eddigi ismereteim alapján, aki ilyen helyre akarja beadni a használt játékait, vagy beszámíttatni, azoknak a Colin Konzol-t, és a Konzolok szervizét javaslom. A Konzolok szervizében picit drágábbak a használt játékok, de ott jobb árakat is adnak a játékokért.

A két Super Mario 64 – Na, melyik a szebb?

De hogy jön ide a Super Mario 64? Hát úgy, hogy nem pénzt kértem a Fire Emblem-ért, hanem egy Super Mario 64-et kértem cserébe. Oda is adta mindenféle cseredíj nélkül. Nekem van Super Mario 64-em, de annyira kopott már a kazettán levő matrica, hogy rossz volt ránézni. Meg is mondtam a Colin Konzolban, hogy ezt, és a srác egyből mutatta, hogy neki két Super Mario 64-e van, és mutatta, hogy akkor válasszam ki azt, amelyiket szebbnek tartom. Nagyon jó fej volt, mert eredetileg nem látszott, hogy kettő van. Haza is mentem, izgazott voltam, hogy végre játszak vele. Valami hihetetlen érzés volt újra játszani vele, ismét megélni a régi emlékeket, és azt betudni, hogy a játék értéke semmit nem veszített az idők során. De előbb engedjétek meg, hogy megosszam a történetemet a játék kapcsán.

Én a Super Mario 64-gyel először a német RTL reklámjában találkoztam, teljesen el voltam ájulva attól, hogy Mario 360°-ban mozog, és teljes három dimenzióban. Ez a grafika akkor hatalmasnak számított, a PSX-et simán alázta vele. Bár Nintendo 64-em sokáig nem volt, de nem volt eseménytelen a Nintendós életem eddig sem. Bár az 576 KByte üzlet bezárt 1996-ban (igen, volt 576 KByte üzlet Békéscsabán a Jókai u. 6 szám alatt, a mai napig tisztán emlékszem a helyére), ám a konzol-élet nem állt meg. Nyílt egy másik konzolbolt Békéscsabán egy kicsivel odébb, a Jókai u. 8. szám alatt, Aster-X néven futott. Mivel helyben is lehetett játszani (1 óra volt 150 forint), ezért nagyon sokan jártunk arra. Soha nem felejtem el, mennyit Mario Kart 64-eztünk ott. Később 200 forint volt egy óra, és ha négyen akartunk játszani, akkor négyen összedobtunk 50 forintot, és orrvérzésig csatáztunk, valami kegyetlen, hogy szivattuk egymást! A másik nagy multiplayer sláger a Goldeneye 007 volt, ez a játék is örök emlék marad számomra. Viszont sokáig nem lehetett Nintendo 64-em. Nem is azért, mert nem volt rá anyagi lehetőségem, hanem anyám akkor kezdte mondogatni azt a szöveget, hogy fejezzem be a Nintendózást, és nőjjek már fel. Persze én tudtam magamban, hogy ez képtelen követelés. De arról mindig lehetett szó, hogy kikölcsözzük a konzolt egy-egy játékkal egy napra. Bizony, a régi időkben ez nagy divat volt. Talán 800-1000 forint körül volt a konzol egy napos kölcsönzése… Nem mernék megesküdni rá. Ez a konzolüzlet annyira sokáig nem húzta itt, elköltöztek a Corvin utcára, majdnem a Lencsési út felé. Így, mivel nem volt a város központban, ezért igencsak megcsappant az üzlet forgalma, bár azért tartotta magát viszonylag. Eközben a régi helyén nyílt egy másik konzol üzlet, a PSX Shop. A nevükkel ellentétben ekkor még Nintendóval is foglalkoztak. 2000. április 18. volt az a fordulónap, amikor vehettem Nintendo 64-et. Hihetetlen boldog voltam tőle, végre annyit játszhattam Super Mario 64-et, amennyit csak akartam!

Nintendo 64, és benne a Super Mario 64

Bele is vetettem magam, és körülbelül 2 hónap alatt sikerült megcsinálni a játékot 100%-ra, tehát megszerezni mind a 120 csillagot. Voltak idők, amikor nagyon sokat öltem bele egy nap alatt a játékba, arra emlékszem, hogy 46 csillag után megálltam egy hétre, már nem tudom pontosan, hogy melyik volt az a csillag, amelyiket elég nehezen sikerült beszerezni. De azzal sokat szenvedtem. És aztán ment, kicsit lassabban, de össze sikerült szerezni 119 csillagot. Az egyikkel szenvedtem még nagyon-nagyon sokat. Van az a rész, ahol a Wing Capet lehet megszerezni, és ott van nyolc piros érme. Azzal veszett sokat szenvedtem, napokig csináltam, mire nagy nehezen sikerült megszerezni, és meglett a 120. csillag. Az összes csillagot megszerezni pedig érdemes, mert a nagy kastély előtt megnyílik az ágyú, és ha fellövöd magad a kastély tetejére, ott vár Yoshi, aki 100 élettel ajándékoz meg. Sokat nem segít a dolgokon, az igaz, de ez egy jelzésérték a Nintendótól, így értékelik, hogy megcsináltad 100%-ra a játékot. De hatalmas élmény volt, nem tudom, hogy  mi a Nintendo titka, de nagyon értenek a szórakoztatáshoz.

Ezután egyszer sem sikerült megcsinálni a játékot 120 csillagra, bár amior 2006. karácsonyára megkaptam a Nintendo DS-emet, akkor kaptam mellé Super Mario 64 DS-t, abban … *megnézi a mentését* … 87 csillagot sikerült összeszereznem. És ráadásul itt már nem 120, hanem 150 csillag van. Unokatestvérem játszott a játékkal nagyon sokat, neki 149 csillagot sikerült összeszereznie. Azóta én nagyon nem is vettem elő a játékot, csak most. De valami iszonyat jó érzés újrajátszani vele. Olyan 80 perc alatt 9 csillagot sikerült összeszerezni. Azért nem rossz, bár bizonyos csillagokat most sem a legkönnyebb összeszerezni, de lényegesen jobban megy. Mit szólnátok, ha megint végigjátszanám a játékot? Én benne vagyok, ez a játék hatalmas klasszikus, amit tényleg mindenkinek be kell szereznie, akár Nintendo 64-re, akár Nintendo DS-re, akár Nintendo Wii-re, mint Virtual Console letöltés. Kicsit nehéz, de érdemes megharcolni érte. A zenék fantasztikusak, és iszonyatosan hangulatos az egész játék. Most első ízben 9 csillagom van, az első négy pályán szereztem meg 2-2 csillagot mindenhol, és a 8. csillagot után a Bowseres pályán szereztem össze a 8 piros érmét, azt pedig ki lehet váltani egy csillagra. Azt nem mondanám, hogy simán ment, A Jolly Roger Bay (valami csodálatos a zenéje!) első 2 csillagja okozott nehézséget, meg a Bowser pályán a 8 piros érme. Az első kettőt nagyon nehéz megkaparintani. Kaptam is egyszer Game Overt (5 életünk van alapból). De a nehézségei ellenére nagyon szeretem a játékot.

A 2000-es történethez még annyit, hogy anno nem segítség nélkül szereztem meg a 120 csillagot. Emlékszik még valaki a Kódmester magazinra? Ez egy eléggé kis példányszámban terjesztett magazin volt, melyet lehet, hogy az A5-ös mérete, és a 40 oldalas mivolta miatt jobb füzetnek nevezni. Na, a 6. számában volt egy Super Mario 64 végigjátszás, de valami fantasztikus leírás volt, benne volt mind a 120 csillag megszerzése! Az a füzet most Békéscsabán van, de ha őszinte akarok lenni, ha itt lenne, megint elővenném. ^^’ Már csak azért is, mert maga az írás is fantasztikus volt! A srác nevére nem emlékszem (az volt az újság érdekessége, hogy játékosok küldhették be a maguk végigjátszásait, tippjeit, trükkjeit), csak arra, hogy szegedi volt, de tényleg nagyon jó írást dobott össze a játékról, és részletesen leírta, hogy melyik csillagot hogy kell megszerezni. Úgyhogy nagy segítség volt, és ha legközelebb hazamegyek, elhozom magamnak azt a számot.

És hogy mi lesz a kopott matricájú Super Mario 64-gyel? Felkerült a Vaterára. Mivel láthatóan nem a legjobb állapotban van, ezért olcsóbban tettem fel, 1000 forintos kikiáltási áron, akinek kell, az annyiért is megveheti, vagy villámáron 2000 forintért. A termék részletes leírása itt tekinthető meg. És végre megint rá lehet kattintani a képre, akkor teljes méretében megtekinthető! ^^ Sikerült megoldani a problémát.

Első fejezet vége


Elég jól megy a Super Paper Mario, vége is az első fejezetnek. Különösebb nehézségek nem voltak benne. Az 1-3 sivatagos pályánál volt egy apróság, hogy az oszlopnál, ahol ki volt írva, hogy nyomd meg egyszerre az 1-es és a – gombot, azt hittem, hogy ott kell. Legalább 50× megpróbáltam, de mindig csak a controls menü jött be. Amikor azt otthagytam, és eljutottam a pálya végére, akkor jöttem rá, hogy oda szükséges az. Utána jött a kastély. Hát az se semmi, ami itt van. Bár ennek volt egy kis platform-feelingje, mégis nagyon élvezetes volt. Nagyon megdöbbentem, amikor egy gombot megnyomva gyakorlatilag egy kör alakú Thwomp-invázió tört rám. Elképzelni nem tudtam, hogy mi a teendő velük, közéjünk. Gondolom mondanom sem kell, hogy sérülést szenvedtem el, majd elmentem visszafelé, ott látok egy másik gombot. Rálépek, és egy szakadék alakul ki, az összes thwomp beleesik, rájövök, hogy ez a továbbjutás egy kulcsa. Aztán komolyabb nehézségek nélkül végigjutottam a kastélyon. A főellenség, Fracktail megölésének módján kicsit gondolkodni kellett, de nem volt nehéz rájönni, és megölni. Gyakorlatilag egyszer sem haltam meg az első fejezetben. Megkaptam a tiszta szívet, az visszakerült a helyére, ezek után jött Peach Hercegnő, akivel Koopa Troopa volt. Mint tudjuk itt most Mario és Bowser társak. Hercegnőt kellett vinni a pályán, de az ilyen teljesen fekete volt. Utána jött Mario, amint meglátja Hercegnőt, aki időközben elájul.

Viszont a Naruto miatt fő a fejem, ugyanis nem kommunikál a Wiimote-tal, és elképzelésem nincs, hogy miért nem. Pedig szinte mindent megtettem. Elemet cseréltem, újraconnecteltem, stb. de minden alkalommal csak a Home gombot tudtam megnyomni. Nem tudom, mi lehet a baj forrása, interneten sem találtam rá megoldást. Majd esetleg a Game Parkban rákérdezek, hogy ők mit tudnak.

Még kipróbáltam a Goldeneye 007 játékot N64-en. Az a rengeteg sok régi emlék. A játék ennyi év után is fantasztikus, erre tényleg csak nagyon kevesek képesek. Viszont az látszik, hogy nagyon régen játszottam FPS-esekkel. De el is akadtam egy helyen, ahol a teherautó sem tud továbbmenni. Majd hátha holnap továbbjutok.

Amit tudunk, 1 fontért adunk


Goldeneye 007

Hát, végülis nem venném rossz néven, ha találnék még játékokat 1 fontért, mint például ma a Goldeneye 007-et. Meglepett, amikor megtudtam, hogy csak ennyibe kerül. Érdemes szétnézni a cashconverters honlapján, mert a játékok nagyrésze extrém alacsony áron van. Csak egy pár új cím van eredeti árukon, de a jórésze 10 font alatt van.

Egyébként rengeteg emlékem kötődik ehhez a játékhoz. 1998-ban nyílt békéscsabán az első ilyen kölcsönző-konzolos üzlet, és helyben is lehetett játszani. Nintendo 64-en 2 játék ment állandó jelleggel: Mario Kart 64 és Goldeneye 007. És mennyit játszottunk vele. Aztán 2005-ben volt lehetőségem megszerezni a játékot (akkoriban annyira nem akartam, megelégedtem azzal, hogy ott játszhattam), azt is Angliában, de már akkor is 3 font volt. Majd én hülye, 2006. augusztus 29-én beadtam a Game Parkba (mondjuk jól megfizették). És most megint megvan, és most már végleg. Úgyhogy lesz miért elővenni a Nintendo 64-et otthon.